Kb este 10 óráig vártunk, már kellően sötét volt... az akcióhoz mikor, Jackben vizualizálódott a kép, és elmondta a tervet:
Szása te a dombon leszel, és fedezel minket, kezdésnek lelövöd ez és ezt az őrt! mutatott a térképre.
miután meg vagy rádiózol nekem, mi jeff, ez alatt bedrótozzuk a trafót, de nem robbantjuk fel.
odamegyünk a kerítéshez, Mikró intéz egy 5 perces áramszünetet nekünk, ezt kihasználva átjutunk a kerítésen szépen csendben, Mint kiderült az újoncot a D4es külön zárkába tették, ezért oda vesszük az irányt, ha meg van a csomag és minden tiszta akkor rádiózunk Szása, vissza mész a kocsihoz. Mi pedig kimegyünk ott ahol bejöttünk, ha nem tiszta felrobbantjuk a trafót, te Szása kilövöd a két géppuskaállást kapuban, majd fogod a rakétavetőt és odaküldesz egy rakétát, utána vissza a kocsihoz, és irány a betolási pontunk felé, kerülve az ellenséget. felveszel minket és kész!
Minek robbantjuk be a főkaput? kérdeztem.
Azért, mert az megzavarja őket, azt fogják hinni hogy a főkapunk akarunk elegánsan távozni... ehelyett ugyan ott megyünk ki ahol bejöttünk, de remélem hogy nem lesz nagy galiba, és simán kijöhetünk vérfürdő nélkül is.
Akkor hajrá! Mondtam
Elindultunk kifele, a hó nagy pelyhekben esett és még a szél is fújt. beszálltunk a kocsiba, majd visszamentünk a katonai támaszponthoz, pont oda ahova dél elött mentünk.
Kiszálltunk, és kivettük a csomagtartóból a felszerelést.
Szása kapott egy M24est, és egy nagy OLiva zöld fegyverládát, amit én meg Jack vittünk fel ketten a dombra... ebben van a rakéta vető...
Visszamentünk, és felvettük a magunk felszerelését is, hangtompítós M4esek holosightal és taktikai markolattal.
Honnan vannak ijen fegyvereitek? kérdeztem miközben betáraztam az M4est.
Holló szerzi be őket, nagyon hasznos tagja a rezisztenciának... az információ jó pénzt kóstál, és ő a legprofibb, jó kapcsolatai vannak, és ezeket kihasználva szerzünk fegyvereket, és ellátmányt, nem is ezzel van a gond...
Hanem mivel?
van pénz, és van fegyver, csak a legfontosabb erőforrásból szenvedünk hiányt! a társakból.
nehéz lojális társakat találni!
Hát igen... ez érthető mondtam, majd a vállamra vettem a fegyvert.
Tessék! Szólt Jack, majd felém dobott valamit, elkapva láttam mi az... egy éjjel látó...
Szükséged lesz rá! Mondta.
És neked? Kérdeztem...
Nekem elég éles a látásom e nélkül is... mondta kuncogva...
Hátramentünk a Trafók felé, mikor odaértünk Jack elővett 2 adag C4est a táskájából, és átdobta nekem, majd Jack a rádióhoz nyúl: Szása akció indul!
Felraktuk a C4esekeet a trafóhoz, majd vártunk egy ideig.
kis idő múlva nyugtázta Szása angolul ugyan, de érezhető orosz nyelvi beütéssel: Path is Clear
Elindultunk a kerítés felé, Hirtelen lássuk hogy pár lámpa villódzani kezd, majd elalszik ez volt a jel, hogy mikró meghekkelte az áram ellátást.
Sietősra vettük a lépteinket, majd mikor odaértünk a Drótkerítéshez, Jack elővett egy kis Sprés flakont, majd Fújt egy méretesrészt a kerítésen, majd megfogta azt, és kitörte a részt...
Miután bent voltunk, csak annyit mondott: Hidrogén...
Az első barakksor mellett mentünk, Közben Jack folyamatosan irányított, mintha tökéletesen látna mindent a bázison sikeresen elkerültük az őrjáratokat, és elértük a D4es épületet.
Bementünk, Kicsit nyikorgott a rozsdás fémzsanéros ajtó.
egy őr fel is figyelt, de el is hallgatott örökre, mert jack egy sorozatot engedett felé.
Közelebb érve láttuk hogy a térfigyelő kamerás őr az.
Jack egy kicsit filózott, majd kikapcsolta a kamerákat a szektorban.
Oké induljunk! mondta, miután az útolsó kamera képe is elsötétült.
Hátramentünk a legutolsó ajtóhoz mentünk, kilőttem a zárat, és kihoztam a töpszlit.
Kik vagytok? nézett felén értetlen...
Nem is csodálkozok rajta... nem éppen megszokott látvány vagyunk így nyakig beöltözve téli álcaruhába.
mellesleg egyikünk arca se látszik a Bacalava miatt, és csak így kirángassuk a sötét zárkából...
Nyugi ember mi vagyunk!
KiK?
Erre most nincs idő, a lényeg hogy a jó fiúk! Mondta Jack, majd elindult.
Igaz is, Mozgás Töpszli!
Hogy mi? kérdezett... hangjában a felismerést fedeztem fel...
Jeff? De hogy?
Erre nincs idő, ha kijutottunk elmondok mindent! mondtam, majd kicsit szabadjára engedtem a töpszlit... volt rajta erős verés nyom, de biztam benne hogy megáll még a saját lábán...
Szerencsére meg állít még, és tudott is járni... na jó inkább csak bicegett, de nem adta fel!
Ezért soroztam be... nem a legprofibb ember, de soha nem adja fel.
Gyerünk már! Sürgetett minket Jack, aki már az ajtóban volt.
Ekkor egy Idegen hang törte meg a csendet, az ajtón kívülről.
Kostya! itt a váltás!
Jack, egy hosszabb sorozatot lőtt a faajtóra.
egy tompa puffanást halottunk utána.
Nyomás! Mondta még mindig halkan, de erős nyomatékkal.
Az ajtó befele nyílt, de nehezen, és nyikorgott is...
a hulla az ajtó elött volt... Jack behúzta, majd becsukta utánunk az ajtót.
Bazzeg de hideg van baszki! Mondta a töpszli teljesen dideregve a havas szeles éjszakában.. nem is csodálkozok, egy vékonyka melegítő, és egy úgy szint vékony pulóver volt rajta...
Gyerünk ember, majd a kocsiban felmelegszel! Mondtam, majd sietősen elindultunk a behatolási pont felé.
Elértük a Drótkerítést.
Vigyázz ember a kerítésben áram van ne érj hozzá! Mondta Jack a töpszlinek, amikor nekiveselkedett átmászni.
Sikeresen átvergődött, Utána én mentem, majd Jack ő miután átért a Rádióhoz nyúlt.
Meg van az Értékes csomag!
vettem! jött a nyugta.
Jack fogta a töpszlit, és elindultunk a kocsi felé, oda is értünk, már járt a motor.
Beültettük Hátra a töpszlit, aki már majdnem átfagyott.
Jack a rakétavető még a dombon van! Mondta Szása miközben Kiszállt a kocsiból.
Bólintott felém, majd elindultunk a dombra fel.
Felvettük a ládát, ebben a pillanatban Riadóztatott a bázis.
Nyomás! Mondtam, majd sietősen elindultunk a kocsi felé, beraktuk a csomagtartóba a fegyverládát, és beszálltunk.
Én az anyósra Jack vezető ülésre, Szása már hátul volt, és nézte a majdnem kihűlt Töpszlit.
Jack adott egy gázfröccsöt, majd elindultunk.
Éppen hogy lekanyarodtunk egy sűrű erdei útra, két helikopter viharzott el felettünk, látni ugyan nem láttam tisztán, de a kék kis piros fényjelzőket már messziről ki lehetett szúrni...
Szerencsénkre a sűrű erdőben, és a havazásban nem szúrták ki a kocsit.
Szépen nyugisan vissza értünk a tanyához, és Bevittük a töpszlit...
Kapott egy adag meleg takarót és aludt is...
Aggodalmasan néztem felé, de Szása megnyugtatott hogy megmarad, csupán kihűlt egy picit...
Jack ez alatt valahogy előszervált 3 üveg sört, majd leültünk a fatüzelésű kályha mellé, és megünnepeltük a sikeres akciót...
Én nem tartottam túlzottan ünnepelni való eseménynek, de Jack megnyugtatott hogy nekik bizony az, és ha nem vélekedek úgy akkor nem leszek tag...
Na akkor inkább ünnep...
