zombimorzsi
New Member
- Csatlakozás
- 2008.05.31.
- Üzenetek
- 3,863
- Reakció pontszám
- 0
Nem mozgolódom tovább,mert az átkozott háló,amivel lefogtak,minden mozdulatomra szorosabban hú. nem hiszem,hogy megölni akarnának,legalábbis még nem..
A jármű belsejében félhomály,valamivel előttem a Társam fekszik szintúgy tehetetlenül,mint én,csak rajta egy irgalmatlan és ezúttal nem üres fém lőszeresláda van amúgy nyomatékképen,gondolom nem a kint egyre hangosabban tombolóm szélvihar miatt.
Nem mintha viccesnek találnám a helyzetet,de ez a szigorúan titkolózó,de mégiscsak a saját szadizmusában pancsikoló rosszindulat és vegytiszta gonoszság,ami itt körbevesz minket....Szóval ez ,valahogy irónikus.
Minek ekkora felhajtás egy kutya meg egy gyengén felfegyverzett ember okán? Ugyan mitől félnek?
A páncélos harcjármű most egy érezhetően simább és egyenesbe haladó útszakaszra ér,már korántsem dűlöngélünk,és a motor is egyenletesebben jár.
Az acélfalon túl egyre több emberi id-rezgést érzékelek,egyesek az ólmos fáradtság ,mások a rosszindulattal keveredő,harciasság,néhány meg a közömbös,sőt teljesen hétköznapi gondolatokat sugározzák felém.
Egy például a saját gyomorkorgásával van elfoglalva,másik meg valami távoli barátnőről fantáziálgat nem kevés erotikus felhanggal, a harmadik meg majd összecsinálja magát és fennhangon átkozza a késő váltást.
Ebből is tudom,hogy nagyon közel vagyunk az erőműhöz,és ezek a hangok az őrség rejtőzködő,készülődő tagjainak a gondolatai.
befelé eközben nem is figyelek,amiről aztán későn derül ki,hogy rosszul tettem.
Az egyik figura,aki a túlvégéről bámul, a homályon keresztül ,a mi végzetünkön és lehetséges eliminálásunkon agyal. Úgy néz rám,mintha látná,hogy én is látom a gondolatait,pedig ez messzemenőkig nem igaz.
A hátralevő kis időre behúnyom a szemeimet,és nagyot fújtava elernyedek. megpróbálok erőt nyerni.
Kívülről immár nemcsak id-zajok,de a valós külső tér zajai is átszűrődnek.
Egy hatalmas és nyikorgó fémtömeg mozgásának a zajait hallom,ahogy csikorogva elmozdul,majd a jármű megáll,és ugyanez a zaj egy dörrenésbe megy át.
Bezáródott a mögöttünk levő kapu, a motort a pilóta megállította,megérkeztünk tehát.
A jármű belsejében félhomály,valamivel előttem a Társam fekszik szintúgy tehetetlenül,mint én,csak rajta egy irgalmatlan és ezúttal nem üres fém lőszeresláda van amúgy nyomatékképen,gondolom nem a kint egyre hangosabban tombolóm szélvihar miatt.
Nem mintha viccesnek találnám a helyzetet,de ez a szigorúan titkolózó,de mégiscsak a saját szadizmusában pancsikoló rosszindulat és vegytiszta gonoszság,ami itt körbevesz minket....Szóval ez ,valahogy irónikus.
Minek ekkora felhajtás egy kutya meg egy gyengén felfegyverzett ember okán? Ugyan mitől félnek?
A páncélos harcjármű most egy érezhetően simább és egyenesbe haladó útszakaszra ér,már korántsem dűlöngélünk,és a motor is egyenletesebben jár.
Az acélfalon túl egyre több emberi id-rezgést érzékelek,egyesek az ólmos fáradtság ,mások a rosszindulattal keveredő,harciasság,néhány meg a közömbös,sőt teljesen hétköznapi gondolatokat sugározzák felém.
Egy például a saját gyomorkorgásával van elfoglalva,másik meg valami távoli barátnőről fantáziálgat nem kevés erotikus felhanggal, a harmadik meg majd összecsinálja magát és fennhangon átkozza a késő váltást.
Ebből is tudom,hogy nagyon közel vagyunk az erőműhöz,és ezek a hangok az őrség rejtőzködő,készülődő tagjainak a gondolatai.
befelé eközben nem is figyelek,amiről aztán későn derül ki,hogy rosszul tettem.
Az egyik figura,aki a túlvégéről bámul, a homályon keresztül ,a mi végzetünkön és lehetséges eliminálásunkon agyal. Úgy néz rám,mintha látná,hogy én is látom a gondolatait,pedig ez messzemenőkig nem igaz.
A hátralevő kis időre behúnyom a szemeimet,és nagyot fújtava elernyedek. megpróbálok erőt nyerni.
Kívülről immár nemcsak id-zajok,de a valós külső tér zajai is átszűrődnek.
Egy hatalmas és nyikorgó fémtömeg mozgásának a zajait hallom,ahogy csikorogva elmozdul,majd a jármű megáll,és ugyanez a zaj egy dörrenésbe megy át.
Bezáródott a mögöttünk levő kapu, a motort a pilóta megállította,megérkeztünk tehát.
De eddig nem tette szóvá senki.