Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Miután Kísértet lement a létrán, mi odafent vártunk. A többiek ukránul beszélgettek, és jó pár káromkodást sikerült elcsípnem.
Fél óra múlva visszaindultunk a táborhelyre. Már nem jártunk messze, mikor elemlámpák fényeit vettük észre cikázni.
Két csapatra oszlottunk, és két oldalról, a sziklák mentén kerítettük be őket. Banditák voltak, és a zsákjainkat turkálták.
Tüzet nyitottunk, és a kilenc banditából három nyomban el is esett, a többi fedezékbe húzódott. Rövid volt a tűzharc, én magam
két fosztogatóval végeztem. Mikor lelőttük őket, átkutattuk a hulláikat. Találtam némi élelmet, lőszert és egy új öngyújtót, valamint 2500 rubelt.
A hullákat elvonszoltunk, és vártunk. Úgy döntöttünk, hogy holnap délelőtt lemegyünk, és megkeressük őket. Biztosan élnek még...
Már majdnem aludtam, mikor közeledő lépteket hallottam. Előhúztam a revolvert és a közeledő alakokra céloztam.
Felismertem bennük Jarinát és Georgot.
- Csakhogy ideértetek, hé! Már azt hittük, halottak vagytok. - szóltam hozzájuk
Pangunk:S
 
Visszaúton nem sokat beszélgettünk. Kísértet arca falfehér volt, és láttam rajta, hogy szörnyű dolgoknak lehetett tanúja odalent.
- Mi a neved? - kérdeztem tőle, de nem válaszolt
Pár másodperc múlva visszakérdezett:
- Tessék?
- Hogy hívnak?
- Georg Krüger. Téged?
- Jarina.
- Szép név. A vezetékneved megtudhatnám?
- Nem ismerem, ahogy a szüleimet sem. Mióta eszemet tudom, az utcán élek.
- Sajnálom.
- Felejtsd el! - mondtam neki vidáman - A fő hogy még élek, hiszen elég sok alkalmam volt már kimúlni.
Pár perc múlva egy egész jó állapotban lévő matracot vettem észre egy fa tövében. Odamentem, és csodálkozó társamnak hátraszóltam:
- Ez kell nekem...
A hátamra vettem, de elég nehezen tudtam haladni vele. Látta ezt Krüger is, aki felajánlotta, hogy segít.
A hóna alá fogta a matracot, és fél kézzel hozta mellettem.
- Nehogy azt hidd, hogy ingyen teszem ezt - szólt.
- Mégis mi lenne az ára? - kérdeztem csevegő hangon.
- Én is ezen szeretnék aludni.
Erre mindketten felnevettünk, én egy kicsit el is pirultam. Társam észrevehette a zavarom, mert az út hátralévő részét csendben tettük meg.
Odaérve mindenkit alva találtunk. Ír meglepetten odaszólt valamit Krügernek, aki angolul válaszolt neki.
Elhelyeztük azt a matracot az egyik szikla oldalának tövében, és én le is feküdtem rá. Kísértet is lefeküdt a hálózsákjában, pár méterre tőlem.
Nem tudtam elaludni, csak forgolódtam a rendkívül kényelmes fekhelyen. Végül suttogva megkérdeztem:
- Mi történt odalent?
- Szörnyű volt. Te nem tudhatod... Tényleg, hogy élted túl? Még nekem is igencsak rohannom kellett, azt hittem, meghaltál.
- Nem vagyok rossz futó, tapasztalhattad már. Egyébként, én semmi különöset nem láttam. Sötét és nyirkos volt odalent, de mintha valami árny figyelte volna minden lépésem. Valamit láttam is - ekkor kísérteties sikoltás rázta meg a dobhártyámat, majd utána ezernyi másik.
"Mi a halál volt ez!?" - hangzott mindenfelől, a többség azonnal talpon is volt, és fegyvert rántott.
Susogást lehetett hallani, vérfagyasztó krákogást és itt-ott sikoltásokat. Én egy kétoldalú tárat helyeztem az UZI-mba, és hat másikat az övembe dugtam. A kabátot nem vettem fel, ezért egy szál pólóban álltam.
"Vérszopók" - mondták többen is. A rémálmom kezdett beteljesülni, amikor lábdobogást hallottam előttem pár méterről, és nem láttam semmit.
Egyenesen sorozni kezdtem a levegőt, amikor előbb a fröccsenő vér, majd a mutáns holtteste is láthatóvá vált.
Ekkor már mindenhonnan lövések zaját hallottam, Ír egyszerre két vérszopóval is kézitusát vívott.
Leterítettem még egyet, és tárat cseréltem. Krüger egy rohamkéssel védett meg az eközben rám támadó lénytől.
Megköszöntem, és lőttem tovább. Tíz perc múlva még mindig voltak. A helyzet már reménytelennek látszott. Ordítást hallottam, és a hang
irányába néztem. Kalóz kezéből kirepült a fegyver, és a földre került. Ekkor az összes környéken harcoló vérszopó rárohant, és egymást
félrelökve özönlöttek a szerencsétlen felé. Egy gyors villanás, egy durranás, és a halom nem moccant többé. Kézigránát.
A harc folytatódott tovább, de már egyre kevesebb mutánst láttam. Kifogyott a lőszerem, de a táskám túl messze volt.
Megpróbáltam odarohanni, amikor egy dög hátulról elkapott. Reflexből hátrarúgtam egyet, majd a késemmel elvágtam a torkát, majd elmebeteg módra kaszabolni kezdtem a pengémmel. Két másik lény rontott rám, de tőreim kereszttüzét ők sem bírták sokáig. Állatnak éreztem magam, a vér fröcsögött mindenfelé, és beteg módon élveztem ezt.
Amikor már rég meghalt az összes mutáns, én még akkor is az utolsó áldozatom nyakát szorítottam, miközben ordítva vagdostam a késsel az arcát, és döfködtem a mellkasát. A vér látványa élvezettel töltött el, élveztem hogy gyilkolhatok, hogy életet olthatok ki...
- Elég lesz. - Krüger a vállamra tette a kezét.
Hirtelen megszűnt ez az állatias érzés, és újra tudatra kaptam. Utálom, amikor néha magával ragad ez a hév...
Szégyelltem magam.
- Mi ütött beléd? - kérdezték többen, döbbenten.
- Csak... megijedtem - válaszoltam, majd erőltetett mosolyt csaltam az arcomra. - Elnézést.
Reméltem hogy nem erőltetik a témát többé. Senki sem szólt erről többet, de Krüger kissé csalódottan nézett rám.
Rettenetesen kellemetlenül éreztem magam, ezért megpróbáltam bebizonyítani hogy nem ment el az eszem.
Néha két vérszopót is felemeltem, amikor kihordtuk a döglött mutánsokat. Nagyon fáradtam rogytam le a matracomra, és szinte azonnal álomba is merültem...
 
-Hát ez mi a rák volt főnök ?-kérdezi megint alpárian Zombi.
-Nem tudom Zombi, de, ha még téged is nyugtatgatnom kell, akkor végképp szar lesz ez a napunk is, úgyhogy fogd be a pofád és segíts összeszedni azt, ami szerencsétlen Kalózból megmaradt, azokat a dögöket pedig halomba és égjenek !
-De..
Ekkor levágott egy akkora fülest a szöges kesztyűs keze élével Vologya, hogy Zombi orrából dölni kezdett a vér, utánna elővette a kést és Zombi kevéske haját megragadva a nyakának szorította a hideg pengét.
-Befogod a pofádat és csinálod, amit mondtam ! Ha mégegyszer kinyitod azt a tajparaszt lepénylesődet, akkor a vérszopókat apácáknak fogod tartani utánna ! Értve vagyok ?!
Csak néztem a szerencsétlent, mikor Vologya elengedte. Kínos düh és ijedtség uralkodott rajta, ezt úgy vezette le, hogy teljes erejéből rugdalni kezdett egy vérszopó tetemet. A figyelmem most Jarinára szegeződik. Érzem és látom, hogy az élet nem volt kegyes hozzá. Az egyik áldozata arcáról lerángatta az összes húst. Az UZIja pedig teljesen kiürült. Az egyik vérszopó félbe karmolta az MP5-ösömet, a tár mellett közvetlen. Úgy szakította ketté, mintha egy dinnye lenne.Ekkor lépett először akcióba a duplacsövű és a bozótvágó. Egy vérszopót félbe vágtam, egy másik láthatatlanul közeledőre pedig egy tekegolyónyi lyukat lőttem. Minden esetre muszály lesz lecserélnem ezt az MP5 maradványt. Kalóz cuccaihoz kullogok és a behajtható válltámaszú AK-74-esét elemelem. A hátizsákjában van még hozzá tár és fém dobozba csomagolt 5.45-ös. Ezeket átpakolom az én táskámba. Kiveszem a csodával határos enyhén sérült AK-ból a tárat. Félig van. Ismerős szituáció.. Mihamarabb leváltom egy másik tárra, gyorsan berakom a helyére, és rántok egyet a tömegzáron, a szíjjal pedig a vállamra akasztom. Tovább kutatva a táskájában találtam egy bajonettet is hozzá, meg a papírjait. Ezt megnézem.
"Konsztantyin Filipova. Belorusz.Házas.Három gyerek..." A papírjait elteszem, viszont a családja fényképeit és a valószínüleg katonai szolgálatból szerzett dögcéduláját az épen maradt szájába teszem.
Vologyáék már meggyújtották a rakat vérszopót, heves lángokkal égnek a dögök. Kalóz holttestét pedig a pokrócával takarom le. Most visszamegyek Jarinához. Már a matracán alszik, az UZI pedig a ki van hullva a kezéből, leülök mellé és az UZI-t szemügyre véve látom, hogy egy elég egyszerű darab. A tömegzár rozsdásodik, ami érthető, mert itt már majdnem minden fémtárgyat esz a rozsda. Kipakolom a táskámból a 9mm-eres lőszeremet és a kevesebb nagyobb erejűből szórok a markomba és töltöm a tárat, lassan tele lesz a fekete sapkájú lövedékekkel és a másik tárat sem hanyagolom el, majd a nálam lévő, még Írrel való találkozáskor nyert gépzsírral lekenem a tömegzárat, szintén az egyik katonánál talált csavarhúzóval leveszem az elsütőbillentyű fölötti fémlapot, kiveszem a rozsdás mozgató csavart, utánna az MP5-öst is szétkapom, kiszedem az ott meglévő jó alkatrészt és átrakom, harc közben láttam, hogy a ravaszt nehézkesen húzza.. Kibiztosítom, üresen meghúzom a ravaszt, kattan, minden rendben, most beteszem a tárat, biztonságosra állítom, végül lerakom mellé a matracra. Én is itt maradok. A reggelt még kivárjuk, holnap pedig leadjuk a banditát, ahogy megbeszéltük az ürgével a Szemétdombon. Ott a fa odvában ücsörögve az ölembe veszem az AK-mat és az újból felerősödő lidérces, hívogató kacajok kísérik az éjszaka többi részét...
Reggel kialvatlanul, borostás arcal figyelem a vérszopók megmaradt csontjait, meg azt, ahogyan Ír horkol a szomszédos fa odvában. Nagyon hallgatag. Harc közben egy oroszlán volt, de látom, hogy ez a hely nem olyan, mint amilyennek képzelte. Jarina is ébredezik mellettem.
-Jó reggelt !-megtörli a szemét és nyújtózik egyet.
-Te nem aludtál ?
-Nem tudok, valami figyel engem, addig nem aludhatok a szabadban, míg ki nem iktatom ezt a valamit, de valami gonosz lény, vagy dolog ez biztos.
-Mi van a banditával ?
-Ugyanúgy van, mint volt, Zombi 4 óránként adja neki a házilag előállított altatókat fecskendővel.
-Mi történt a fegyveremmel ?-nézi meglepetten a fegyverét.
-Kicsit behangoltam, az enyémet széttörte az a rohadt mutáns, úgyhogy a lőszert neked adom.
-Nagyon köszönöm Georg !
-Szívesen, de most mennünk kell.
Vologya intett, hogy szedelőzködjünk. Felkaptam azt a matracot is és, mintha költöznénk dugig cuccal indultunk el. A bandita elég komikusan lógott Ír hátán. Az viszont lelombozó hír volt, hogy Kalóz maradványait csak egy jelöletlen, hitvány gödörbe szórtuk, de a PDA-ba mentve van, megegyeztünk, hogy visszatérünk még megemlékezni a csapat legcsöndesebb tagjáról. Jarina mellet folytatom utamat.
 
Danila végülis egész jó társ volt. Megtanított egy két dologra. Vérbeli megfigyelő. Kémnek is elmenne.
A kutatásunk is sikeres volt. Nem sokat láttunk a táborból, de az biztos, hogy vérszopódámadást szenvedtek el. Másnap reggel elindultak. Danila könyörgött.
-Gyerünk már! Kövessük őket. Itt nincs sok izgalom. Használjuk ki.
-Na jó, de aztán jól jöjjünk ki belőle!
-Hidd el úgy lessz.
Követtük őket. Szó szerint egy alvó banditát vittek magukkal.Mikor először megláttam, nem hittem a szememnek. Mindenesetre tisztes távban maradtunk. Voltak veszélyes hejzetek. Többször felfigyeltek, de szerencsére soha nem vettek észre. És ahogy elnéztem, hát Danila nem hazudott, egy nő is volt velük.
 
Éjjel megkezdtük az akciót. Amikor már a környéken egy őr sem volt, akkor odamentünk Kuznyecov irodájához és megpróbáltuk észrevétlenül feltörni a zárat. Szerencsére a stalker barátunk ehhez is értett.
Elővett egy kis tolvajkulcs készletet és elkezdett a zárral babrálni. De sajnos elég sokáig tartott.
"Ne töketlenkedj már!" Szólt rá Kerub.
"Ne siettess! Oké? Ez nem megy olyan gyorsan mint a lövöldözés! Itt óvatosan kell bánni a zárral, különben..."
Mondta volna a stalker, de közben egy közeledő kocsi lámpái tűntek fel a sötétben.
"Fedezékbe!" Szóltam a többieknek csendben.
Mind elrejtőztünk az épület mögé és amikor már a jármű elhaladt az iroda mellett, akkor újra előjöttünk.
"Na jó! Meguntam a várakozást!" Azzal elővettem egy elektromos zárnyitó készüléket és a zárra helyeztem. A kis szerkezet halk zúgással dolgozni kezdett, majd egy jól hallható kattanás után leállt.
Leszedtem a zárnyitót az ajtóról és benyitottam. "Gyerünk!" Szóltam a többieknek.
"Miért nem mondtad, hogy van nálad ilyen?" Kérdezte a stalker.
"Azt hittem hogy gyorsan kinyitod."
Bementünk és körülnéztünk. Ahhoz képest hogy egy zónabeli koszos iroda volt, egész jól be volt rendezve.
"Azt a kényelmes k**va anyját! Ez aztán a luxus." Mondtam csendben.
"Hát ja! Amíg mi kint a retekben és a hidegben szenvedünk, addig az őrnagy itt mereszti a s*ggét."
"Na mindegy! Kerub! Vlagyimir! Tiétek az iratszekrény! Zöldfülű! Te megnézed az íróasztal fiókjait! És amíg ti teszitek a dolgotokat, addig én és a stalker barátunk megnézzük, hogy mi van a gépen."
Bekapcsoltam a gépet és elkezdtem kutatni a személyes dokumentumok között. Sok érdekességet nem találtam, csak azt a listát, amin a helyi stalker kereskedőnek szánt áruk voltak felsorolva. Úgy néz ki minden tárgy a katonai ellátmányból lett megfújva, és egyenesen ide tart a zónába. De még ide se ért, máris megkapták a leellenőrzött pecsétet. Szóval már a határon ellenőrzés nélkül haladnak keresztül ezek a felszerelések.
"Azta! Javában folyik a korrupció!" Mondtam.
"Na mintha te nem lettél volna elég korrupt a híd alatti ellenőrző ponton!" Mondta Kerub.
"Az más volt! Az csak egy kis fizetés kiegészítés volt."
"Ahha!"
"Törődj inkább a saját dolgoddal!"
És tovább folytattuk a kutatást. Hamarosan egyre furcsább üzlet kötések és ügyfelek nevei, vagy címei kerültek elő, de aztán a gépen való turkálás feleslegesnek bizonyult.
Kezdtem letörni az eredménytelen kutatás miatt, de aztán egy váratlan eredmény jött.
"Hé! Főnök! Azt hiszem találtam valamit!" Jelentkezett a zöldfülű.
"Na! Mi az? Mondd már!"
"Nem tudom hogy kik ezek, de lett volna egy különös üzletük az őrnaggyal. Pár vegyi robbanófejet adtak volna el neki, de végül az üzletnek fuccs lett."
"Várj! Azt hiszem már tudom miről van szó! Megtudod nézni az eladó fél nevét?"
"Nem tudom. Megnézem..... ööö...Azt hiszem meg van. Valami Leshiy nevű fickó."
"Ismerős név. Azt tudod hogy mi az árú?"
"Már mondtam! Pár vegyi robbanófej."
"Nem azt hülye! Azt hogy miféle robbanófejekről volt szó!"
"ööö....Itt van! 4 darab Kurov DK típusú idegméreggel feltöltött lézer vezérelt robbanófej."
"Kurov DK? Ha jól hiszem, akkor az Agropromi bázist ilyennel fertőzték meg."
"Tényleg! Közvetlenül az után, hogy a zsoldosokkal harcoltunk."
"Akkor most már értem, hogy mire kellett nekik, az az indító chip. Most már nem titok, hogy az őrnagy, tényleg korrupt. Most elkaptuk!"
"És most? Kitálalunk mindent a felső vezetésnek?"
"Nem! Egyenlőre nem! Ez különben sem a mi dolgunk. Mi csak megtaláltuk a bizonyítékokat. Most az lesz a dolgunk, hogy megkeressünk valakit."
"És kit?" Kérdezte Kerub.
"Majd én azt tudom." Válaszoltam nyugodtan.
Hirtelen egy autó hangját lehetett hallani, amint megáll. A lámpáinak a fényét, már az ajtó küszöbön is látni lehetett. A motor leállt, majd léptek hallatszottak, amint egyre közelebb érnek.
"Gyorsan elbújni!" Szóltam a többieknek kétségbe esetten.
A zöldfülű bebújt a raktárba. Kerubot és a stalkert meg a szekrénybe küldtem.
"Fúj! Ember! Kuznyecov koszos, izzadt egyenruhái!"
"Ne válogass! Befelé!" Szóltam rájuk.
Aztán már lassan nyílt az ajtó, de én még mindig ott álltam. És mivel nem találtam jó rejtekhelyet ezért összehúztam magam és bebújtam az asztal alá.
Hamarosan kinyílt az ajtó és belépett rajta valaki, majd felkapcsolta a villanyt. "Furcsa! Úgy emlékszem, hogy kulcsra zártam az ajtót." Szólalt meg az ismerős hang.
Odajött az íróasztalhoz és leült a székre. Alig tudtam magam összehúzni, mert a lábaival majdnem belém rúgott.
Be akarta kapcsolni a gépet, de meglepődötten vette észre, hogy a gép már be van kapcsolva.
"Ez hihetetlen! Ennyire feledékeny lennék?! Pedig meggyőződtem róla, hogy a gépet is kikapcsoltam. Ahh! Mindegy!"
Egy ideig folyamatosan matatott a géppel. A végére kezdtem elfáradni, de végül felébredtem, amikor telefon hívást kapott, majd felállt az asztaltól, fogta a kabátját, és lekapcsolta a villanyt, aztán kiment. De ezúttal kulcsra zárta az ajtót.
Amikor már lehetett hallani a távolodó kocsi hangját, előjöttünk a rejtekhelyeinkről és megnéztük, hogy mit keresett a gépen.
Amilyen szerencsénk volt, sietségében elfelejtette kikapcsolni a gépet és a jelszóval együtt minden adat ott volt a képernyőn.
Beléptünk a rendszerbe és megnéztük az ott talált adatokat. Semmi érdekes nem volt ott egy üzeneten kívül, valamilyen SBU-s tagtól.
"A szökevény megszökött! Azonnal felkutatni és ha lehet élve vissza hozni!"
"Ez érdekes! Kiről lehet szó?"
"Majd később kiderítjük, most tűnjünk el innen!" Mondtam, majd újra feltörtem az ajtó zárját.
 
Ez csak egy kis előzetes az új karakterem életéből és a zónába kerülésének oka.

Amint beszálltunk mind a 4-en a gépbe és felszálltunk elkapott egy érzés, nem...nem az akció előtti szokásos borzongás, nem az adrenalin által keltett izgalom, ez most más volt. Remélem nem lesz baj
- Itt vannak a felszerelések amiket kértek, az előleg a megadott számlán van. Mondja hangosan a számomra ismeretlen fazon, majd oda nyújtja Steelhandnek a PDA-t amin gondolom igazolja az állítását.
- Jólvan, akkor fiúk amíg oda érünk készüljetek fel.
Felnyitotta a mellette lévő ládát, Kiosztotta az egyénileg készített moduláris mellényeket, majd a fegyverek, jó magam egy G36C-t válaszotottam, egy kis digital camo-val reflex irányzékkal és egy optikát is kértem, 5 tár páncéltörő golyó. Steelhand a szokásos XM8-asát hozta. Chester egy sig sauer 556-ost választott. A pisztoly a szokásos M9 berreta.
Steelhand kész volt és elment a Chinook végébe.
- Jelentést !
- Kész ! felelet hangosan Chester.
Felhúztam a balaclavát.
- Kész vagyok! szóltam végül én is.
- Két perc, és ott vagyunk.
- Fater te hozod a gépet és a táskát is.
- Jólvan öcsi. Szóltam oda Steelhandnek. Ő csak biccentett lehet, hogy én vagyok a legöregebb, de talán a legjobb is. De ez csak a tapasztalt miatt van így. 20 év tapasztalata egyedül, és 10 az idegen légióban. De az érzés még mindig meg van, valami nem lesz jó ezzel az akcióval.
Villant a zöld lámpa éppen felcsatoltam az alkaromra a gép konzolt, én tartom a kapcsolatot az operátorunkkal. Elvileg szabad utat biztosít nekünk a zárakon keresztül.
De ha más nem megoldom én. A muszáj nagy úr, és hát kénytelen voltam ezt is megtanulni.
- Gyerünk, gyerünk ! Ordít Steelhand, majd lecsúszik a kötélen utána Chester majd én.
Tetőre érve azonnal indult tovább a gép. A fülesben hallani lehettt az idegen, valószínüleg a megbízónk hangját.
- Ha végeztek egy kismadár jön magukért.
-Vettem, Indulhat a lenti egység fél perc és bent vagyunk.
Ránk néz majd az ajtóra mutat, fel álltunk a behatoláshoz. Egy kattanás jelezte hogy nyitva, az operátor végzi a dolgát. Benyomultunk Steelhand előre utána én és Chester végül. Két szintet mentünk lefelé. Majd be az első ajtón. Balra két őr, jobbra egy Steelhand balra ment én jobbra egy mellbe egy fejbe, mögöttem ugyan ez zajlott le. Az én olalamról egy szobából még egy ember futott ki, két golyó neki is. innetől én voltam a hátvéd Steelhand és Chester mentek tovább, egy szobába néztünk be és. felkaptunk a szükséges papírokat az asztalról. Majd tovább a folyosón A két liftnél, bombákat helyeztünk amint kinyílik az ajtó robban. Már ennyivel is könnyebb volta táska. Egy üveg ajtónál álltunk bent vagy 5 őr várt készenlétben golyó álló az üveg szóval senki nem lőtt, vártunk az ajtó nyílására. Ez egy szélső iroda volt. Üveges felével az őrök mögött.
-Jöhet a csomag. Steelhand adta a parancsot. Küldtem tovább az operátornak. Pár pillanat múlva egy kis madár repült az üveghez és letarolta az egész irodát. Ezután egy kis szisszenés után szépen kinyílt az üvegajtó. Bementünk bentről hallottam hogy robbant az egyik lift bomba, jött volna az erősítés.
Az irodában balra fordulva egy áll fal mögött megtaláltuk a páncél ajtót Amint megálltunk előtte, jött az üzenet az operátortól.
- Ezt nem tudom kinyitni, intézzétek el.
Steelhand rám néz.
- Megoldom, adj egy percet..közelebb léptem…vagy inkább kettőt.
- Jólvan siess. A King 1 –es hogy álltok.
- Kész vagyunk és indulunk, húzzatok bele fiúk, több egység tart felétek a rendőrség az.
- Vettem megyünk azonnal. Kiabálás szúrődött be a folyosóról. Steelhand elrohant az ajtó elött és vagy három kommandóst le lőtt. csak úgy záporoztak befelé a golyók. Chester is neki állt ontani az áldást. Én meg az ajtóval szerencsétlenkedtem. Rácsatlakoztam zár szerkezetre elvileg nem biztonsági záras. A mini konzolról meg kezdtem a kód feltörését. Pillanatok múlva kattanás majd a zár ellenkező irányba fordult.
- Nem nem neeem. bele rúgtam a nagy acél ajtóba.
- Operátor, segíts, segíts egy kicsit. Statikus zaj után egy más egy új hang jött.
- Ez csapda, tűnés meneküljetek, az egész akció meg van bundázva. a háttérben fegyverropogás, és kegyelten csatazaj hallatszik.
- MI van ki volt ez ? horkant fel Chester. Az éppen kialakult tűzszünet alatt.
- A King szakasz egyik embere, szerintem igaza volt. Steelhand még be sem fejeztem már indult is a folyósora.
- Gyerünk kifelé, Fater gyere.
-Ledobtam a táskát, csak előtte élesítettem a benne lévő bombát. Egy kis zavart fog majd okozni, amikor felrobban az az 5 kiló C4.
- Gyerünk a tetőre, ha jól tudom nekik is vannak embereik itt azokat helivel fogják kivinni.
A lépcsőházban egy pár golyó fogadott, amikor lenéztem egy szinttel lejjebb egymás után jöttek felfelé a kommandósok Viszonoztam én is a szíves üdvözlést. Fent kirontunk az ajtón, a tetőn épp két ember száll fel egy kis gépre arra ami segített az irodát kitisztani, Steelhand és Chester leszedték őket, a pilóták sem úszták meg. Kilöktünk mindenkit a gépből és Chester vett át az irányítást. Nem szeretem ha ő vezet, mindegy hogy mi az, de mindig elmegy egy az esze. Ő élvezi mi meg általában zöld fejjel ülünk mögötte.Egy gyors mozdulattal rá fordul az ajtóra és meg kínálja a kommandósokat, akik éppen ki jönnének. A következő pillanatban felrobban a C4. Ahogy távolodtunk látni lehetett az égő épültetett. Lent az utcán pedig a sok villogót. Rendőrség, mentők, tűzoltók minden.
- És most hova ? kérdeztem.
- A zónába, ott nem kapnak, el majd kihúzzuk magunkat valahogy, egy darabig biztos keresni fognak, de kell egy kis idő amíg megszerzek minden infót hogy vissza vághassunk. Felelt Steelhand. Jóval odébb leszálltunk egy tetőn a feltűnés elkerülés végett kissétáltunk az utcára. Teljes felszerelésben, Tokyoban semmi nem furcsa. Egy nyilvános telefontól Steelhand intézet egy hívást. Nem sokára egy taxi állt meg előttünk beszálltunk és egy reptérre vittek minket. Ott már várt indulásra készen egy magán gép. Nem tudom mit intézett Steelhand de jól csinálta az biztos. Felszálltunk és irány Európa. Azután a pedig a Zóna.
 
Az úton sok furcsaságra lettünk figyelmesek. Először az úton a már jól ismert vortex anomália, mint a forgószél szórta a port, de semmilyen külső hatás nem válthatta ki. A szemcsés por elől Jarina a matrac mellé bújt, mialatt át haladtunk.
-Vén róka vagyok, de ilyennel még nem találkoztam !-szólalt fel Vologya.
"Szerintem olyannal sem, ami odalent van a katakombákban."-gondolom magamban.
A katonai szolgálat a Nationale Volksarmee-nél elégséges volt ahhoz, hogy itt megfelelően túléljem. A különleges erőket a Szovjetunióban is képezték, én pedig nem akartam, de bekerültem. A Specnaz kiképző területe leginkább az érintetlen vadonra hasonlít, csak itt kalasnyikovokkal rohangáltunk és harcikésekkel szurkáltunk. Az NDK és a Szovjetunió felbomlása után ragadtam munka nélkül Moszkvában, majd 2000-ben Kijevben, de eljutottam egészen Londonig is. Színészkedésből éltem, de mikor az befucssolt, egy üvegszilánkal végeztem az egyik banda vezérével, muszály volt. Onnantól egyenes volt az út méglejjebb. Restellem mivé váltam, egy szörnyé.. Valamiért ezért is találom szimpatikusnak és közelinek Jarinát...
Furcsaságként róható fel az is, hogy egy vakkutya falka, ami közvetlenül előttünk haladt el paradox módon, csak elment és nem foglalkozott velünk.
-Honnan értesz így a fegyverekhez ?-töri meg a csendet Jarina.
-Az NDK különleges ereje, az utca, és 1 hónapja vagyok sztalker..
-Ezt az UZI-t hol vetted ?
-Egy kereskedőnél, még Kijevben, mielőtt idejöttem, szükség volt rá a sötét alakok ellen. Én csak a túlélésért loptam, vagy öltem, akkor is attól akinek van.
-Érthető. Az első fegyverem egy ős régi tokarev volt, azt is egy kuka mellett találtam Moszkvában, azóta nem tudom ki vagyok.. Még most is itt van a táskámban, de látni sem bírom. Ez tett szörnyeteggé, talán egyszer erőt veszek magamon..
Ébredezik a bandita, de Vologya pisztoly markolattal újra leüti.
-Sietnünk kell, már várnak !
Gyorsabbra vettük a tempót.
 
Sokáig követtük őket. Már azt se tudtam, hogy merre járunk. Ekkor elkövettem a hibát. Hatalmas reccsenés a lábam alatt. Rögtön ránk figyeltek. Én elbújtam, de Danilát elkapták. Megpróbáltam oldalt elosonni. Sikerült. Danila szerencsére nem mondta, hogy ketten vagyunk. Csendben próbaltam mozogni. Nem hallottam a bokorból, hogy mit beszélnek. Ekkor láttam meg, hogy mien sokant vannak. Ennyivel nem bánok el, gondoltam magamban. De Danilát se hagyhattam cserben, hát tovább követtem őket. Még jó, hogy nem ölték meg. Már délután volt, mikor megáltak valamiért. Arra gondoltam, moost vagy soha, megpróbálom kimenteni. Már meg akartam indulni, mikor valaki hátulról leütött. Egy fa tövében tértem magamhoz. A csapat egyik tagja állt előttem. Mondott valamit, de nem bírtam figyelni. Elájultam.
 
Az info órás netezgetés ára. Való igaz, belefeledkeztem. Át kell szokni erre a verzióra. :D Kössz, hogy szóltál Scare !
 
8kor keltem... nem volt túl hosszadalmas az alvásom... kicsit izgatott voltam... olyan közel vagyok hogy visszatérjek... de még közbe ugorhat valami ami elbassza a tervet.
Reggeli... nem volt a hűtőben, így elhívtam Jacket, menjünk el a közeli gyorsbüfébe...
Indítottuk is a kocsit, olyan 30 perc múlva ott is voltunk, bementünk, és rendeltünk... elvitelre is... ám azt már Jack intézte... jómagam farkas éhes voltam, és bedobtam 2 hambit egy szempillantás alatt... éppen a kólát szürcsölöm, amikor valaki a hátam mögött megszólít...
Jeff... Rég láttalak! ismerős női hang volt... kicsit meglepett de hideg számító...
Lassan megfordultam... reméltem hogy csak képzelődöm.... de nem Lyra volt az...
helo... mondtam...
How are you? kérdezte.
Im Fine, you? kérdeztem tőle angolul vissza erőltetett mosollyal
Not Matter. felelte bájos hangon... de ismertem... átláttam rajta...
Mi járatban? kérdeztem tőle végre oroszul...
Kicsit hümmögött... az orosz miatt végül csak ennyit felelt kecsesen:
Óhh... Édes... Hisz tudod hogy szigorúan bizalmas a munkám...
Yeah, like the good old days! Mondtam, Közben láttam hogy Jack intett...
Bocs édes... de mennem kell! mondtam erőltetett mosollyal és megjátszással... majd elmentem...
Sose tudtam jól hazudni... és ezt ő is tudja... Gondoltam magamba. Majd kimentem Jackkel, és elindultunk vissza a tanyára...
Út közben Jack Furán néz rám...
Mi van?
Ki a csaj?
csak egy csaj... mondtam...
Nem annak tűnt...
és minek tűnt?
Nem tudom... Mond meg te... de az fix hogy régóta ismered.
A neve Lyra... az exem... mondtam neki végül az igazat...
ahhh... értem...
Nem biztos...
Miért?
Nem számít! Tettem nyomatékot a mondathoz...
oké... ha nem akarod ne mond el... csak gondoltam megakarod osztani...
Ezt nem!
Oké vettem!
ezután egy szó nélkül mentünk vissza... Reggeli közben Drivij is beugrott...
Jeff! Beszélnünk kéne!
Miről?
4szem közt!
Oké! mondtam, majd odamentem Drivijhez...
Mit akarsz?
Nézd Jeff... nem tudom hogy mit gondolsz rólam... talán inkább nem akarom, de kérdésem lenne hozzád, és szeretném ha az igazat válaszolnád!
Mond!
Te tényleg megbízol hollóban és a csapatában?
Miért ne Bíznék? miattuk még nem kerültem szarba!ügyelve a nyomatéra...
Jó tudom, nem voltam őszinte és sajnálom, de nem tudtam akkor még hogy mennyire vagy megbízható!
Nem tudtad?? horkantam fel... elárultál! hagytatok meghalni! Te és Sulikov is...
Én nem...
Na idefigyelj, akármit is hozhatsz fel, vagy hoz fel sulikov is akár... a tények ott vannak! csak te tudtál infót a szolgálatól amit örömmel átadtál a szabadságnak! Sulikov pedig tudta hogy megkaptam a Fejedelem képességeit, és lásd a katonai parancsnoka átad egy rakás titkos tudósnak! Ez nem véletlen! ez kibaszás!
Mi lesz legközelebb? egy ember van aki nem árult még el! Skull, de ő sose fog.. mert ő tényleg a barátom!
Én a barátod vagyok!
Nem, nem vagy az!
Ha valóban az lennél, akkor most nem mentegetőznél!
Drivij, csak megállt egy pillanatra... majd lehajtotta a fejét...
Azt látom hogy nem tudlak meggyőzni hogy én a barátod voltam, vagyok és leszek... de hogy sulikovot is árulónak bélyegezed az már sok! Mégis mi bizonyítékod van arra hogy Sulikov dobott fel?
A válasz egyszerű... mi másért kapott volna el Kuznyecov... mi más okon szerezhetett volna tudomást, ha nem Sulikov mondta el?!
Drivij töprengeni kezdett... Nem tudom, de esküszöm hogy kiderítem... ha magamat nem is tisztázhatom de legalább Sulikovot tisztázom!
vagy éppen egyet kell hogy érts velem! Mondtam dacosan.
Lehet... de lehet hogy nem! Mondtam majd köddé vált...

Pfffff.... Remélem a Pokolban rohadsz el! Mondtam, majd visszamentem a többiekhez...
Holló hirtelen feltűnik, de el is megy elvileg sürgős dolga van... gyalog megy... majd estefelé jön, de a lelkünkre kötötte hogy várjuk meg, és csak utána induljunk a zónába...
 
Miután egyeztettem Borisszal, leülök énis pókerezni az elvtársakkal.Már a második üveg vodkát isszuk, a hangulat ennek
megfelelően emelkedik.Rákérdezek hogy mikor van őrváltás, ám ebben a pillanatban beront az emlegetett, majd elkiáltja magát:
-Zombik jönnek! sokan! fedezékbe!
5 másodpercig csak nézünk hogy mivan, de aztán reagálunk.2-en beugranak a pult mögött lévő mellé, én meg felrúgom az asztalt,
Borisszal az mögül figyelünk.Még 10 másodperc, és itt is vannak.A hó ropogása hallatszik a talpuk alatt, de először nem
zombik jönnek. 2 vérszívó rohan be a bejáraton.Egyszerre kezdenek el ugatni az ak-k.Röpke 10 másodperc, 150 tölténnyel
kevesebb.Viszont a dögöknek annyi.Betárazunk, és várjuk a zombikat.Mostmár ők is ideérnek, kettessével jönnek befele az
ajtón, de szakadatlanul szedjük le őket.5 percig tart az ostrom, utána elfogynak. Odamegyek az ajtóhoz, odakint újra csend
van.Lassan sötétedik.Megfordulok, és odaszólok a többieknek:
-Nem maradhatunk estére, valami nincs rendben.Vegyetek magatokhoz vizet, és lőszert amennyit bírtok, utána bezárunk és
indulunk le.Gyerünk, 5 percünk van.
Nem telik el 3 perc a fiúl már útra készen sorakoznak.Az ajtót én zárom be, a kulcs nálam marad egyenlőre.
-Jólvan, futólépésben indulunk le a gyárig.Figyeljetek amennyire tudtok, sietnünk kell.
Borisz indul elöl, én vagyok hátul, négyen mennek középen. Amennyire tudunk megyünk lefele a havas úton, egyenlőre nem
találkoztunk újabb zombikkal, sem más mutánsokkal. Lassan félúton vagyunk, megállunk kifújni magunkat, de valaki úgy gondolja
hogy nem pihenhetünk. 1 perc, és már halljuk a zombik hörgését.Mennünk kell tovább.Felrázzuk magunkat, és indulunk tovább
tartva az eddigi tempót. Még 20 perc "röpke" kocogás és fordulunk is be az udvarra.A 2 őr viszont nem kint áll az ajtó előtt, hanem az emeleti ablakból figyelnek, a bejárat körül pedig egy rakat zombi fekszik. Szerencsére megismernek minket, így mire az ajtóhoz érünk, azt már nyitják. Odamegyek az egyik őrhöz, megszólítom:
-Mikor támadtak a zombik?
-Úgy 1 órája.
-Sebesült?
-Nincs, még idejében bejöttünk.
-Helyes.Őrségváltáskor megkettőzést kérnék, reggelig, és sűrűbb váltásokat.
Szólok Boriszéknak hogy vételezzenek lőszert, és pihenjenek le.Én megyek fel az irodámba...Benyitok, és ahogy számítottam, egy a4-es lap van az asztalmon. Odamegyek, felkapom és elkezdem olvasni.

Mondtuk egyszer hogy ne nagyon keresgéljetek a környéken! Úgytűnik ezt mégsem vettétek figyelembe. A társatok nálunk van! Ne keressétek, ha úgy gondoljuk, majd elengedjük.A keresgéléssel pedig álljatok le! Vigyázzatok, mert nem a zombik a legsötétebb lények a zónában!!!

Leülök a székemre, és elkezdek gondolkodni hogy mi legyen...Töröm a fejem, de hiába... A fáradság elnyom, és elalszok ott ahol vagyok....
 
Gondolkotam hallottak alapján és reggel megjelentem Jeff előtt.
- Jeff! Beszélnünk kéne!
- Miről?
- 4szem közt!
- Oké! mondtam, majd odamentem Drivijhez...
- Mit akarsz?
- Nézd Jeff... nem tudom hogy mit gondolsz rólam... talán inkább nem is akarom tudni, de kérdésem lenne hozzád, és szeretném ha az igazat válaszolnád!
- Mond!
- Te tényleg megbízol hollóban és a csapatában?
- Miért ne Bíznék? miattuk még nem kerültem sz@r!ügyelve a nyomatéra...
- Jó tudom, nem voltam őszinte és sajnálom, de nem tudtam akkor még hogy mennyire vagy megbízható!
- Nem tudtad?? horkantam fel... elárultál! Hagytatok meghalni! Te és Sulikov is...
- Én nem...
- Na idefigyelj, akármit is hozhatsz fel, vagy hoz fel sulikov is akár... a tények ott vannak! Csak te tudtál infót a szolgálatól amit örömmel átadtál a szabadságnak! Sulikov pedig tudta hogy megkaptam a Fejedelem képességeit, és lásd a katonai parancsnoka átad egy rakás titkos tudósnak! Ez nem véletlen! Ez kibaszás!
Mi lesz legközelebb? egy ember van aki nem árult még el! Skull, de ő sose fog.. mert ő tényleg a barátom!
- Én a barátod vagyok!
- Nem, nem vagy az!
Ha valóban az lennél, akkor most nem mentegetőznél!
Ez nem megy egyszerűen túlságosan is képtelen több szempontból szemlélni a dolgot. Nem hallgat meg. Engednem kell mert ez nem vezet így semmire.
- Azt látom hogy nem tudlak meggyőzni hogy én a barátod voltam, vagyok és leszek... de hogy
Sulikovot is árulónak bélyegezed az már sok! Mégis mi bizonyítékod van arra hogy Sulikov dobott
fel?
- A válasz egyszerű... mi másért kapott volna el Kuznyecov... mi más okon szerezhetett volna tudomást, ha nem Sulikov mondta el?!
Gondolkozóba estem, Sulikov soha nem tenne ilyet itt már rég óta más erők vannak a háttérben de majda végére járok.
- Ha mindképpen tényeket akarsz majd hozok neked tényeket.
Vagy éppen egyet kell hogy érts velem! Mondtam dacosan.
Lehet... de lehet hogy nem! Mondtam majd köddé vált...
Jeffel megint nem sikerült teljes mértékben szót értenem, még mindig nem tudja hogy miért tettem amit tettem akkor, akkor még a munkám volt a fontos ,de azóta hogy engem is elárultak azóta sok minden változott. Többek között meghaltam, de még ha nem kísérleteztek volna egy sort rajtam akkor nem érdekelne de elvették tőlem még a halált is a végső megnyugvást. Most vettem csak észre hogy valaki hallgatózik, Holló, végül csak sikerült bele másznia gondolataiba, nem baj.
- Ha már úgy is itt vagy, segíthetnél, rád még hallgat, és most már te is tudsz pár dolgot, ok-ok és okozatok, nyugodtan mond el neki amit hallottál. Nekem van egy kis dolgom tisztáznom kell egy embert aki szintén nem áruló, van egy érzésem többségben csak áldozatok vagyunk, mindannyiunkat elárultak, mind annyian menekültünk, Sulikov nem szó szerint...de mit magyarázok én neked. Azt se tudod miről van szó. Majd faképnél hagytam.
(bocs srácok késő van nem tudtam párhuzamot húzni, olyan idő eltolódás van köztetek: napok teltek el Scarnal, Axonnál meg még egy is alig)
Azonnal Sulikovhoz igyekeztem, nem volt nehéz megtalálni, Kuznyecov irodájából toppant ki éppen. Megejelentem csak előtte az elméjében.
- Drivij ??? Te mocskos szemétláda, kinyírlak !!! megakart ütni de csak át esett rajtam.Két térdre borulva maradt. Nem lesz ez így jó már így is elég labilis az állapota idegileg, lehet nem a legjobbkor jövök, de muszáj leszek beszélni vele
- Meg kell hallgatnod, mint látod kárt nem tudsz bennem tenni.
Megtörve lehajtott fejjel...
- Mond
- Jeff azt hiszi hogy elárultad, szerinte te dobtad fel Kuznyecovnak, igaz ez ?
- Nem...fel pattant... soha nem tettem volna ilyet, nem árultam volna el , veled szemben aki az egész csapatot, a katonaságot és mindenkit elárultál.
- Már te is kezded...remek.
- Kuznyecov szerzett információt rólad, és utána alá ásott Jeffnek, te hibád hogy Jeff árulónak tekint engem.
- Kuznyecov... sziszegtem a nevét...most rögtön felperzselhetném az agyát. De mint látom, már rájöttél te is egy-két dologra. Jeff is sejti hogy korrupt, neki már nem lesz ütő kártyája vagy ha csak megpróbál még valami galibát okozni a mocsok, akkor esküszöm diliházba juttatom
Magamat már ahogy elnézem nem tudom tisztára mosni, de téged még igen.
Ezzel ott hagytam az elméjét, a társai félre húzták, amíg beszéltem vele eszméletlen volt vagy is nem teljesen. Ugyan úgy mozgott, csak éppen a tudata máshol volt, nem hallotta őket.
Magához térve kérdezgették hogy mi történ mi volt, de nem tudott sokat mondani, szerintem egyenlőre sokkot kapott és velem is csak az adrenalin miatt tudott beszélni, remélem azért meg marad a beszélgetésünk neki.
Szóval Kuznyecov egy korrupt dög jól meg keverte a szart. Beszélnem kell újra Jeff-el.
 
a reggeli után még nekidőltem kicsit aludni, de 7kor már fent voltam... és fel alá járkáltam...
gondolkoztam azon amit Drivij mondott... valóban kérdéses hogy egy katona miért dobná fel a volt parancsnokát...
de... de senki más nem tudott a képességeimről... azóta nem is használtam...
egyszer csak erősödő helikopter hangot hallok...
Jack! szóltam neki oda erőteljesen.
Mi van?
Normális hogy a hadsereg fölöttünk gyakorlatozik este?
Jack kicsit összehúzta a szemöldökét, majd felnézett... egy pillanatra megváltozott a tekintete... majd Sietősen kikelt az ágyból, és egy fegyveres ládához szaladt.
Felnyitotta tetejét, kikapott egy M4est és felém dobta...
Fogd! Ordítja, erre Nikolai Herceg, Töpszli és Szása is felébredtek.
Kommandósok! Mondja Jack.
Nikolai odamegy egy másik ládához, és felnyitva azt kivesz még pár M4est, fog egy másik kisebb dobozt felnyitva tárak vannak benne: Vegyetek lőszert, és fegyvert!
Mikró elrohant köztünk, a pince csapóajtóhoz szaladt, és kattintotta a lakatot, miközben elhaladt, többen is utána szóltunk hogy ne... miután rákattintotta a zárat, megfordult, és felénk jött volna, de több sorozat is átszakította az ajtót, és Mikrót telibe találták...
Baszki Fedezékbe! Mondta Herceg, majd fellökte az egyik asztalt, és beállt lő pozícióba...
a többiek is kerestek maguknak valami fedezéket, közben berobbant a pince ajtó, és dobtak le két gránátot, ezeket megfogtam az elmémmel, és vissza a feladónak címen vissza küldtem, a jutalom újabb sorozatok voltak, majd jöttek a kommandósok is...
Ám eddigre már a csapat már fel volt fegyverkezve...
Pár perc után a kommandósok vissza vonultak...
Visszavonultak elvertük őket! Mondta a töpszli!
Állj te hülye! csak 4 kommandóst lőttünk ki, csak egy időre vonultak vissza, el kell tűnnünk innen!
Ott nem jutunk ki! mondta Herceg...
Jah... de van más lehetőség?
Van! Mondta Jack!
Mi?
Itt hátul van egy csatorna... Krutskov! Szólt oda az egyik emberének...
Megyek, mondta, majd a falhoz ment, és eltolta a lőszeres ládákat, és egy kis csatorna bejárat látszik...
Nikolai, szása menjetek előre! jobb lesz ha a két embered is utánuk megy!
Herceg és Töpszli felém nézett...
Tűnés! mondtam, közben intettem a fejemmel...
Éppen hogy elkezdtek bemászni sorozat dörrent, és Krutskov Holtan csuklott össze..
NEEE! Kruskov! Grigorij odarohant hozzá...
Grigorij, vissza fedezékbe, de azonnal!
Közben újabb három kommandós lejött, ám olyan mértékű adrenalin jött össze bennem, ami már használat képessé tett... két kommandóst a falnak vágtam úgy hogy többé nem keltek fel.. a harmadik felnyársalódott egy Méretes faszilánkra...
Jack csak a Kommandósok kiáltására lett figyelmes, és meglepődve látta a fejleményeket...
Több kommandós nem jött le... de így szerencsénkre szemügyre tudtam venni a támadóinkat... ám nem örültem a képnek... nem orosz Spetznaztok... hanem amerikai stílusú kommandós öltözet van rajtuk, ám a vállukon nincs felvarró...
Ezek a vállalat kommandósai?
Nem tudom, de nem is érdekel, Grigorij Gyerünk, mennünk kell!
Rendben! mondta, majd felkapta a fegyverét, és a csatornához ment...
VárjatoK! Szóltam, majd benyúltma a zsebembe, és kivettem a C4eseket... eldobtam 3 csomagot a kommandósok felé, 2 a felőlünk eső sarkokba, mjad fogtam a detonátort, és behangoltam...
Gyere már te barom!
Megyek, mondtam, majd zsebre vágtam, a detonátort, és a többiek után másztam...
pár perc múlva kiértünk a csatornából, a többiek is ott voltak már...
a erdő szélén vagyunk...
Úgy tűnik ránk találtak... Mondta Nikolai
De hogyan? Kérdezett Grigorij...
Nem tudom! Mondta Jack idegesen...
Lehet észrevettek reggel! Mondta Jack...
Nem... csak Lyra... Mondtam..
Mi? ő csak az exed...
Plusz még...
Mi van?
CIA
az exem CIAés...
Ezt eddig miért nem mondtad...
Mert szerintem nem ő tette!
Hogy érted hogy nem ő tette, amerikai kommandósok támadtak ránk!
Nem volt rajtuk a felvarró!
Leszedték, mert talán nem ténykedhetnek hivatalosan!
Neki, csak velem van baja, és nem veletek, személyesen jött volna el, és nem egy bevetési csapattal...
Honnan tudod? honnan tudod hogy nem a társaságnak dolgozik?
csak onnan hogy ismerem!
Állj Fiúk! Húzódjatok le!
Mondta Herceg, amjd az út felé mutatott..
Lehúzódtunk, mert egy jármű jött...
elbújtunk a hóban...
a kocsi pont ott állt meg ahol álltunk, Kiszállt 4 ember...
Láttam hogy volt itt valaki, keressétek!
Ekkor Grigorij felőlem nyitott tüzet, a másik oldalról is egyszerre, lőtték le a kommandósokat..
Odamentünk a kocsihoz... ugyan azok a a kommandósok...
Be a kocsiba! Mondta Jack!
Egy kicsit megtorpantam, megpillantottam egy Másik helikoptert, ami a hát felé tart...
Kivettem a detonátort a zsebemből...
Happy New Year Lyra! mondtam, majd megnyomtam a Detonátor gombját...
5 robbanást egymás után pár pillanattal lehetett hallani, majd egy méretes lángcsóva keretében Szanaszéjjel repültek a ház darabjai...
Wháó... ez Tűzijáték! Mondja a töpszli...
Szállj már be! Mondja Jack.
Beszálltam mellé az anyósra, egy nagy gázzal elkaparva indultunk a havas úton...
felkanyarodtunk az erdei útra...
hirtelen golyók pattantak le hátulsó szélvédőkről...
Társaságunk van! Mondta Herceg, majd lehajtotta az ablakot, és fogva az M4esét, kihajolt, és lőtte a mögöttünk lévő Jeepet.
Majd vissaz hajol, és kiveszi a tárat...
Páncélozott!
Épp mint ez! Mondta Jack...
Lőj egy helyre! Mondtam neki.
Újra tárazott, majd újra lőtt kifele..
Jeff, tessék, egy pisztoly! Mondta Grigorij, és a kezembe nyomott egy Sig sauert.
Kihajoltam, és céloztam, közben kihajolt egy Kommandós a mögöttünk lévő Jeep anyósából egy karabéllyal..
anyád! mondtam, és kettőt lőttem felé, az egyik a sisakján pattant, a másik telibe kapta, és a kommandós vissza csúszott a helyére...
Hirtelen megjelent egy "Little Brid" és az oldalán lévő Kommandósok is lőni kezdtek ránk, gyorsan vissza hajoltam...
Le kell ráznunk őket!
Mondta Jack!
Bazd meg ember te csak vezess! Mondta herceg, majd megint elkezdett kifele lődözni...
Én csak figyeltem egy picit majd kihajoltam, és a helikopterre céloztam: az egyik kommandóst leszedtem a kismadár oldaláról, a másik megint vissza szorított...
Tárat! Mondtam..
Tessék, 2 táram van, mondta, majd odanyújtotta mind a kettőt..
Az üres tárat kidobtam az ablakon, majd betoltam az újat, és újra kinéztem..
lelőttem a másik felőlem eső kommandóst is...
Ekkor a heli, kicsit jobban felém jött, és a jobb oldalán lévő kommandósok is rám láttak...
még lőttem 3 golyót, és üres volt a tár, de egy kommandóst se tudtam leszedni..
ezt az üres tárat is kidobtam, és újat toltam helyire...
Kész kifogytam, Mondta herceg...
EZ így nem megy!
Nikolai ekkor felém bök, és a kezében két gránát van...
Ez megteszi.. néztem meglepődve...
Miért nem mondtad hogy van nálad kézigránát? Mondta Herceg.
Én is csak most vettem észre!
Kihúztam a szegecset, kicsit vártam, majd kidobtam, a gránát pont a mögöttünk lévő Jeep alatt robbant be orra döntve a Jeepet, ami lesodródott az útról, és átvette a helyét az utána következő Jeep...
Hát ez nem igaz! Mondtam a visszapillantóba nézve...
Újra kihúztam a gránátot, és kidobtam.. ez majdnem el lett hibázva, a kocsi elött robbant valamivel, de elég volt hozzá hogy a jobb első kerék elszálljon, és a kocsi oldalra boruljon az úton maradva...
Ez kész!
De a heli még mindig rajtunk van! Mondta Jack...
Biztos nincs még lőszeretek?
Mindenki át tapogatta magát Grigorij talált magánál két tárat az M4hez...
Két tár? Kérdezte Herceg...
Az nem sok.. de
De elégnek kell legyen! Mondtam neki mérgesen!
Betárazta az elsőt, és kihajolt, majd lőtt..
Közben Jackhez fordultam...
Nincs a közelben valami repülőtér?
Jack kicsit gondolkozik... Van egy katonai repülőtér nem is olyan messze.... de miért?
A kocsival nem jutunk át a zóna határon! Kell egy gép! Mondtam. majd eszembe jutott hogy nekem még ott egy tár a pisztolyban...
Herceg! szóltam hátra, de az illető éppen kifele lőtt...
A francba húzzátok vissza! Mondtam.
Vissza is Húzta Grigorij...
Mi van? kérdezte Herceg...
Van még lőszered?
Ez a tár üres, mondta, majd kivette, és eldobta, majd elvette a másik tárat, és betárazta vele a fegyvert.
Add ide!
Mondtam, majd elvettem a felém nyújtott karabélyt.
Tessék itt a pisztoly, lődd vele a kommandóst!
Leszedtem!
akkor csak tereld el a pilóta figyelmét!
Mondtam.
Oké! Mondta, majd kihajolt, és lőtt is már.
Kihajoltam, és Céloztam a karabéllyal...két sorozatot engedtem a pilótafülke felé, de ez is páncélozott üvegű...
ház ezt nem hiszem el...
Vissza hajoltam, közben herceg is bent volt már, és mutatja az üres pisztolyt...
Pff...
Várjunk csak... a helikopter motorja...
Kihajoltam, és lőni kezdtem a Rotornál lévő részt...
a nagyrészt lepattogott a golyóknak, de az útolsó előtti sorozat telibe ment, és a Helikopter Oldalra fordult, és nem kergetett tovább...
Ez az! Leráztuk őket! Mondta Herceg.
Jeee! mondta Jack örömében...
Irány a reptér! Most!
Jack bólintott, majd sietősen mentünk tovább...

Nemsokára oda is értünk a kapu közelébe...
Törj át! Mondtam, Majd Jack adott egy nagyobb gázfröccsöt, és áttörte a korlátot...
Az őr máris szaladt a bódéjába...
Nincs sok időnk... Mondtam... Ekkor megpillantottam egy C-130as gépet...
Az! az ott jó lesz! mutattam a repülő felé.
Oké főnök! mondta Jack, majd leparkolt felé.
Kiszálltunk a kocsiból, máris lövések Fogadtak...
Grigorij! Kiáltott Jack..
A francba fel a gépre!
A pilótákat lezavartuk a a gépről, közben elvettem a kulcsokat tőlük...
a raktérben egy Páncélos volt berakodva... e miatt nehezen jutottunk be a pilóta fülkébe.. a töpszli kicsit fel is zaklatta magát...
Fiúk, kérlek én inkább feladom magma!
Mi van? Kérdezett Szása...
Te nem ismered, de ez egy állat amikor vezet!
Gyerünk Jeff!
Szerencsém van! Mondtam, miközben beindítottam a gépet.
Na figyelj, Rendben leszel... Mondta Herceg majd átnyújtott két pirulát a töpszlinek...
Ezek kiütnek? kérdezte a töpszli... ajánlom hogy kiüssenek van én ütök ki valaki! Mondja dacosan.
Töpszli... ez a sok gomb.. össze zavarsz! mondtam neki rárivallva...
Jeff ne szórakozz... inkább induljunk! Mondta Jack
Oké oké! mondtam, majd a pálya felé vettem az irányt...
Jeff a barátnőd visszatért! Mondta Jack mellettem...
Éppen két dolgot igazítottam még majd felnéztem és látom hogy egy újabb Jeep van elöttünk, ám mi haladunk mint állat, ők meg lefékeztek...
Hy bébi! Mondtam nevetve...
Hirtelen tolatni kezdenek...
Jeep Grand Cherokee Vs C130as!
Jeff Felszállás!
El diából! Mondtam, majd felemeltem a gépet mielőtt még elsodortuk volna őket...
Jézus ember te beteg vagy! Mondta Szása...
Már éppen magasságban vagyunk, amikor látom kicsit rázkódik a gép, ekkor gondoltam kicsit lenyugtatom a társaságot:
Hölgyeim és Uraim enyhe turbulenciára számítunk, Kérem foglalják el helyüket és maradjanak ülve míg a jelzőlámpa ég! majd hozz átettem: Nyugi fiúk, a Turbulencia még sose vitt le gépet!!
ekkor egy Sípoló hang szólal meg és a Gép beépített radarja kijelez két Pontocskát... Ki is írja mellete hogy mi is azok...
Mi a franc ez? Kérdezte Nikolai...
Ez??
Szubszonikus UAV-k fogtak be rakétákkal! Ők viszont sok gépet levisznek! Mondtam, majd kibiztosítottam a csalikat... remélem fel van töltve a gép....
Oké! jönnek is a rakéták! kidobom a csalikat!
Mondtam, majd kinyomtam 4 gombot...
az egyik rakéta robbanása kicsit megdobta a gépet...
Oh... ez közel volt! Mondtam, majd hátra néztem egy kicsit ekkor látom hogy a többiek kicsit becsokiztak...
A francba újabb rakéták! Mondtam majd kicsit oldalra döntöttem a gépet, és kiengedtem a maradék csalikat...
ez a rakétát megint sikerült elterelni...
Oké a csalik kifogytak! Mondtam...
Újabb 2 rakéta jelent meg a radaron...
Kapaszkodni Pörgünk egyet!
Mondtam, majd oldalra döntöttem jó erővel a kormányt...
JEFF MI A POKOLT CSINÁLSZ??!? Ordít Herceg torka szakadtából...
Húúúú húhúúú!!! ujjongtam teljesen kikelve megfontoltságomból, amikor láttam hogy a két rakéta elöttünk húzott el... Emlékszel a Vörös erdőre? Kérdeztem tőle.
Jah bazdmeg! Üvölt vissza...
Hirtelen megdobja a gépet valami... Oldalra néztem, és látom hogy a gép rotorja lángol... a Picsába eltaláltak! Levettem az üzemanyagot róla és kikapcsoltam majd így szóltam:
Hölgyeim és uraim ha jobbra tekintenek látják bizony hogy ég a jobb szárny!
Na jól van fiúk... asszem már nem fog ez sokáig repülni.... de ha jól gondolom már a zónában vagyunk!
Hátul ugye még ott a rakomány?
Még nem lőtték ki!
akkor befele de Pokoli gyorsan!
Kikapcsoltam a szíjam, majd fogtam a Töpszlit a székéből, és Nikolaival együtt bedobtuk a kétéltűbe...
Befelé Most!
Szása Jack és Nikolai is bent volt már, Leugrottam utánuk én is majd Herceg is..
Éppen ebugrott herceg, amikor berobbant a gép... és zuhanni kezdett a kétéltű...
Whhhááááááá! Ordított mindenki...
Hirtelen felfogta valami a tankot, és többségünk fel is emelkedett. egy pár pillanatig érezve a súlytalanságot, majd nekicsapódtunk a földnek...
Áúúúúú! Mondta herceg...
Mindenki megvan? Kérdeztem...
Halottnak hisznek? Kérdezte Nikolai...
ekkor sorozatok pattogtak le a páncélzatról...
Nem hiszem! Mondtam...
Ugye nem a gépen vagyunk? kérdezte a töpszli csukott szemmel..
te Jeff... mekkora magasságban tud az ember lélegezni? Kérdezte Herceg...
ebben a magasságban már igen! Mondtam nevetve...
Mi van? Kérdezte a Töpszli felébredve...
Izzítsuk be a fegyvereket! Mondta Jack!
Mi fasz van? Kérdezte a töpszli, majd észre vette hogy le van szíjazva...
Hé töpszli... kicsit meleg van kinyitok egy ablakot! mondta, azzal kicsapta a tankfedelet, és elkezdett lőni a tetőgéppuskával, közben ordított mint egy állat!
Ez az Köcsögök! Gyertek csak! Ez minden??! Gyertek csak!
Adj nekik Herceg! Mondta Jack.
Mi a tökömért vagyunk a tankban? kérdezte a töpszli...
Mert a gép felrobbant! Mondtam neki...
Mi? Mi van? Mikor?
Nem rég! mondtam neki... lelőtte egy Reaper!
A mi lőtte le?
Akik most Próbálnak megölni! Vágta oda neki Jack
Ez a te hibád Jeff!
Nos valójában nem repülünk! Mondtam neki...
Tudom hogy zuhanunk te bolond!
egy robbanást hallunk hirtelen, majd Hirtelen orra bukik a tank, és gyorsulva zuhanni kezdünk, közben Herceg is bemászik... Jeff szarban vagyunk! Ordítja...
Jack a fő ágyúhoz! Ordítottam.
Fél kilóra innét van egy folyó!
Mi a francra lőjek?
Bízz bennem vidd az ágyút 87 fokra!
Tűz! Ordítom.
BOOM! mondja Jack, majd oldalra ugrik a tank...
Tűz!
megint, és megint.. ezt még párszor eljátsszuk...
17fokra! Tűz!
Fordul a torony, majd lő, és megint ugrik a tank odébb...
Hehe... repül a tankkal Mondta Nikolai, és Szása is... Idióták! nem repülhettek egy tankkal! mondja a töpszli...
Már majdnem jó, de pont a közepe kell!
39fokra! mondtam
Jeff! kiáltott Jack..
Várj! Még várj!...TŰZ!
Boom! Mondta megint... majd megint oldalra ugrott a tank, de most a páncélnak koppantak fémdarabok.. ezt annak ítéltem hogy a levegőben szedtük le a UAV-drónt...
kicsit nevettem, majd újra komolyra vettem a dolgokat...
Teljes fordulat előre, várd a jelet!
Nikolai! Zárjátok be az ajtót!
Nikolai felkapaszkodott, majd megnézte az ajtót... Az ajtó oké!
Gyerünk bébi, gyerünk! azt a pár milit add meg... gyerünk!
és hirtelen pont középre volt a kereszt...
Tűzz mindennel!
Gyerünk bébi! Ordítja Jack is kikelve magából...
Még ha nem is éljük túl... már megérte a dolgot.. mert ezt a repülést mindenki az emlékeibe vési...
Mindenki önkívületi állapotban van és ordítozik... nem tudjuk minek is örülünk... de nagyon örülünk neki... :D
Mindig az útolsó menet a legjobb Százados! megtiszteltetés volt! Mondta herceg!
pár pillanat múlva becsapódott a tank a vízbe... és szépen le is értünk az aljára... szerencsénkre elég mélly volt ahhoz hogy megálljon benne a tank... a másik szerencsénk az volt hogy a talpára esett vissza a tank a vízben...
Akkor induljunk!
Mondtam...
Nikolai előre ment, majd beindította a tankot, és elindultunk ki a vízből...
Kiérve a partra meg is álltunk...
Kikecmeregtünk a tankból, és alig hittünk el hogy élünk...
Jézus Jeff! te egy őrült Pilóta vagy! de legjobb! Mondta Szása...
Tudom! Mondtam...
A töpszli is kiszállt... a tankból... első dolga volt rókázni...
majd tovább hangoztatta a megszokottat: Én soha többé nem repülök! semmivel se, nem csak veled! de veled főként nem!
 
Ma megjelent nálam Drivij, egyfajta hallucináció formájában. Úgy látszik mégsem tűnt el a süllyesztőben, hanem valahogy magasabb rendűvé vált. Játszi könnyedséggel behatolt az elmémbe, ami nem is volt kellemes.
Inkább k**va szar. Mintha egy izzó kést forgatnának a koponyámban.
De nem is ez a lényeg. Elmondta nekem, hogy Jeff árulónak tart, mert szerinte én dobtam fel annak a rohadék Kuznyecovnak.
Ember! Baromi jó. Épphogy csak most ébredtem fel az eszméletlenségből, (Hála Drivijnek.) máris egy újabb problémával kell szembe néznem.
A fenébe! Egyre halmozódnak a gondjaim. Pedig épp őt keresem, hogy elbeszélgessek vele erről az egész cirkuszról. Most valahogy arról is meg kell győznöm, hogy én nem vagyok az álnok rohadék kutyája.
Ráadásul azt se tudom, hogy most merre van. Kuznyecov elvitte valamerre, tehát most biztos ott rohad valamelyik szibériai fogolytáborban. És még csak segíteni se tudok neki.
Annyi jó pontom van csak, hogy az összes Kuznyecov által elkövetett sötét tevékenység bizonyítéka itt van nálam jó helyre rejtve.
Mondhatjuk most már megvilágosodtam. Pedig a kötelességem azt mondja hogy mindig tartsunk ki a bajtársaink mellett. Legyen az egy egyenrangú közlegény, vagy egy magas rangú tiszt.
De ez már minden határon túlmegy. Kuznyecovnak vesznie kell. Ha lesz rá módom, megpróbálok minél több katonát az oldalamra állítani. De most egyenlőre egy dologra kell koncentrálnom. Utána jöhet a többi.
Először is szét kell néznem a magánzó stalkerek között és keresnem kell egy jó informátort, aki segíthet nekem megkeresni Jeffet. Erre a bár a legjobb hely. Igaz a katonákat nem látják ott szívesen, de nem is utasíthatnak ki minket. Szóval egyenlőre nincs ötletem.
Szereztem is egy kocsit és a csapattal együtt gyorsan el is indultunk a bár felé. Talán sikerrel járhatok.
 
Axon csak szólsz nekem...jobb informátort nem találsz, egy szellemnél.
Aki mellesleg segíteni akar mindkettőtöknek, és nem utolsó sorban magán is :D
 
Arra ébredek fel, hogy valami bukkanószerűségnél bevertem a fejem valahova és most fáj.Kinyitom a szememet, sötét van, inkább félhomály, megpróbálok mozogni, de egyrész meg vagyok kötözve, el van zsibbbadva mindenem.Felkászálódok, ekkor hátrajön valaki, először mondja, hogy üljek le, olyan orvosi rendelőben szokásos hangon, én csak nézek bambán, mert nem értem, aztán nemes egyszerűséggel úgy hasbarúg, hogy a jármű belső oldala adja a másikat, amiben szállítanak minket.Az a legszebb, hogy tömör vas.Fáj.Látó nyüszög valamit a sarokban, de oda van elég erősen rögzítve, bár nem pontosan látom, hogy hogyan.Rámrak valami nagyobb sújú cuccot, asszem lőszeresláda, végképp nem tudok mozogni, de azért még ha más nem akkor jelképesen fejberúg.Ez már nem fáj, de nem is látok semmit, folyik a vér a szemembe.Cseng a fülem, nem is látok, nem is hallok, nem is nagyon érzek, csak azt, hogy mindjárt okádok.Milyen csodálatos a világ így, hogy ennyiből áll.Hiszen mindenkinek csak annyi, amit érzékel belőle, én csak ennyit érzékelek, nekem ennyi.És majdhogynem élvezem ezt az egyszerűséget.Majdhogynem.
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul