Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Nyugodtan pihentem Szidorovics raktárában, amikor az öreg hirtelen felébresztett.
"Hé! Hé pajtás ébresztő!"
"Mi van!?" Mordultam fel idegesen.
"Most kaptam egy üzenetet a beszállítóimtól, hogy egy ideig nem fognak erre jönni."
"Mi? Hogy hogy?"
"Kisebb problémáik akadtak a zombikkal."
"K**va élet!" Kiáltottam fel dühösen. Okkal, ugyanis a terveimnek lőttek.
"Na jó! Ezt megúsztad! Nem azért mert bármi is jól sült el, nem azért mert jókedvemben vagyok, hanem azért mert ma valahogy semmi nem jön össze!"
"Akkor most mit akarsz tenni öcsi?" Kérdezte szemrehányóan.
"Először is!.... Ne szólíts öcsinek! Mert azt utálom. Elég idős vagyok már. Másodszor!.... Azt még pontosan magam se tudom."
"Akkor esetleg lenne kedved távozni?!"
"JÓL VAN! Legyen ahogy akarod! Itt hagyom még épségben a kis putridat!"
"Köszönöm!" Mondta lenézően.
Feljöttem a pincéből, odamentem a tábor tűzhöz és jeleztem a fiúknak.
"Mozgás! Szedjétek a cuccotokat, mert indulunk!"
"Máris? Miért? Mi a gond?" Kérdezte Kerub.
"Változik a terv! A barátaink mégse jönnek el."
"Na basszus!"
Kimentünk a falu szélére, ahhoz a bokorhoz, ahol a kocsit elrejtettük vissza öltöztünk katonai cuccba aztán lassan észrevétlenül mentünk vissza a helyőrséghez.
"Ugye tudod, hogy ennek semmi értelme nem volt?" Kérdezte Vlagyimir.
"Tudom!" Feleltem idegesen.
Amikor vissza értünk a helyőrségre, akkor láttuk, hogy a főtéren 3 ponyvás teherautó áll. Kíváncsian néztük a járműveket, ezért gyorsan leparkoltuk a kocsit a helyére, aztán odasettenkedtünk az egyik jármű hátához és felmásztunk rá.
A kocsin rengeteg láda volt, mind kitöltetlen címkével és leellenőrizetlenül.
"Mi ez itt?... Fegyverlerakat?" Kérdeztem döbbenten.
"Nem tudom, de...." Folytatta volna Kerub amikor lerántom.
"Hasra! Kuznyecov, 11 óránál!" Szóltam oda csendben a többiekhez és mind lelapultunk a kocsi aljára.
"Minden szállítmány megérkezett?" Kérdezte Kuznyecov vélhetőleg a sofőrt.
"Igen uram! Az összes fegyver itt van. Gránátok, rakéta vetők, géppuskák. Minden."
"Remek! Készüljenek fel az átszállításra!"
"Hová visszük ezeket uram?"
"Vigye erre a pontra! A többit majd én intézem."
"Rendben uram! Vegye úgy hogy kész van!"
"Ezt örömmel hallom Romanov ügynök!" Szólt Kuznyecov, majd vissza ballagott az irodájába.
"Ügynök??"
"Ezt én sem értem! Mi a fenét ügyködnek ezek itt?"
"Nem tudom. De most jobb lesz ha kiszállunk!" Mondtam, majd épp le akartam volna ugrani a kocsiról, amikor megláttam, hogy a sofőr és egy másik ember erre tart.
"Te én hallottam valamit!"
"Mi van? Biztos megint képzelődsz."
"Nem! Komolyan, mintha matatnának ott hátul."
"Hú! Biztos valami húsevő vadállat ugrott fel a platóra és csak arra vár hogy elkapjon téged!"
"Fogd be! Ez k**vára nem vicces!"
"Szerintem az volt."
"Inkább nézzük meg hogy mi ez!"
"Nekem 8!"
Gyorsan vissza ugrottam a platóra és mind elbújtunk a dobozok mögött. Aztán a ponyva felemelkedett és az egyik ember lámpával bevilágított.
"Látod?! Nincs itt semmi! Csak ezek a dobozok! Biztos valamelyik heveder meglazult és valami leesett a helyéről."
"Lehet. Tényleg. Bocs!"
"Ember! Szerintem vegyél ki szabadnapot!"
Aztán már távolodtak a lépések. Majd csak a teherautó ajtajának becsapását hallani és aztán elindultunk.
"Na jó! Egyéb kitűnő ötlet?!" Szólt oda nekem Vlagyimir idegesen.
"Kuss! Gondolkodom!"
"Akkor csináld gyorsan, mert nekem nincs kedvem megvárni, míg megérkezünk!"
"Jó! Akkor mondjuk ugorjunk le innen!" Szólt az újonc.
"Nekem ok! Én benne vagyok!" Mondta Kerub.
"Nem! Jobb ötletem van!... Várjuk csak ki a végét! Kíváncsi vagyok, hogy ezúttal mit tervelt ki a vén s*ggfej!" Mondtam aljasan.
"Elment az eszed?! Egyszer a kíváncsiságod miatt hagyjuk majd ott a fogunkat!" Mondta Vlagyimir.
"Fejezd már be a vészmadárkodást!" Szóltam rá. "Ha Kuznyecov megint valami disznóságon töri a fejét, akkor mi ott leszünk, hogy rajta kapjuk!"
"Megint?! Már így is elég bizonyíték van a kezünkben!"
"Igen ám! De így bomba biztos esélyünk lesz a megbuktatására."
"Tiszta hülye vagy! Nem arról volt szó, hogy mi csak megkeressük a bizonyítékokat? Ennyi! Nem kell túlteljesíteni, vagy bele törik a fogunk!"
"Ugyan már! Állandóan károgsz! Ahelyett hogy megint pesszimistáskodsz, inkább maradj csendben és várj!"
Aztán ismét megszólal a két fickó. "Te Gregor! Már megint hallok valamit. Mintha valakik beszélgetnének ott hátul."
"Jaj! Ne kezdd már megint! Nincs ott hátul semmi, csak ennek a szar ócskavasnak nyekereg a lengéscsillapítója. Próbálj meg lazítani ember!"
Aztán bekapcsolta a rádiót.
"Hát jó! Ha te mondod!"
"Na azért!"
Aztán már nem beszélgettünk tovább, hanem ültünk a helyünkön és vártuk az út végét.
 
Végig tisztában voltam vele,hogy nem lesz gyerekjáték,de ilyen kegyetlen bánásmódra azért nem számítottam.
Főleg úgy nem,hogy a kutya mivoltomnak szól,de ezzel együtt a Társamnak is.
Ugyan rendeztek valami tárgyalásfélét,úgy sebtiben,de valójában végig a szadista ötleteiket forgatták az agyukban.Valósággal lubickoltak a szörnyű elképzeléseiben és ötleteikben,bár igaz,ki nem mondták őket,s dagadó,remegő halántékkal,fogcsikorgatva fogták vissza magukat.
Tudom. Láttam,éreztem...
Igyekeztek a törvényesség látszatát fenntartva-megmondom,eléggé esetlenül-egy katonai rögtönítélő bíróságosdit eljátszani,hát nem sikerült...
Az egész eléggé nevetséges-mást ne mondjak,siralmasnak látszott-ahogyan a "kutyát " is halálra ítélték. Kész röhej.
Mindegy,gondoltam,hiszen tisztában voltam vele,nem fognak lőszert pazarolni ránk.Annyit nem érünk,csak cirkuszolnak és felfújják magukat,hogy lealázzanak,megsemmisítsenek lelkileg,mielőtt fizikailag is megtennék. Tisztára,mint egy újkőkori vadász mágia szertartás. Öljük meg a lelküket,aztán könnyebb lesz a testüket is eliminálni.
Nem is tudom,talán még a kivégzés után meg is sütnek,aztán szépen bekebeleznek,hangos csámcsogások,büfögések,nyeldeklés,és obligát fingások kíséretében,s végül valami alkoholos italnak látszó nedűvel öblítik le a vacsoraemléket,hogy majd zúgó reterátok bűzhödt fertőjében rohadozzon szét a maradék...
Hagytam őket,hagy tomboljanak saját eszeveszett dühükben,hogy csak egy csapzott,loncsos és középtermetű barna kutyát,meg egy átlagos külsejű-inkább szakadt-stalkert,halálára ácsingózzanak,és közben kifűrkésztem,mit is szerveztek meg kivégzés gyanánt.
És ekkor nagyon megörültem.
A reaktortérbe-már ami abból maradt-fognak vinni,oda,ahol még "dolgozik az anyag" és hatalmas a hőmérséklet.
Tudtam azt is,hogy ott lesz az,amit keresünk,s kis szerencsével talán én biztosan túlélhetem.
Ha igaz az,amit tudok az ottmaradt kristálydarabkákról,akkor pedig Társamnak sincs félnivalója.
Fogva tartóink ezzel közel sem voltak tisztában,minthogy oda soha nem merészkedtek közelebb a peremnél az extrém sugárzás okán,hanem ők úgy gondolták, csörlővel eresztenek majd le a mélybe,hogy ott pusztuljunk,majd sorsunkra hagynak minket...
Társam rettenetesen félt,szinte félőrültté tette a rettegés,s ezt is érezve,azonnal megkezdtem bénító hatású,pulzáló ,fázistolásos pszi-hullámokkal bombázni,amitől afféle minden mindegy lelki állapotba jutott.
A lényeget ekkor még nem mertem közölni vele,majd ha a rabtartóink eltűnnek.

A lényeg,hogy nem sokat teketóriáztak,lezavarták a tárgyalást,és az egyik még valami papírmunkát is végezve dokumentálta az egészet. Képzelem,ahogy rám kitérhetett....
Szóval ezek után,végigrugdosva,taszigálva eljutottunk a halál előcsarnokába,ahol két -eddig soha nem látott-védőfelszerelésbe öltözött tag várt ránk,akik ismét megkötöztek,majd a sebtiben összeállított csörlőrendszer végére ,egy jókora karabineres kampóra akasztott mindkettőnket,és elindultunk lefelé.
Szerencsém volt,egyrészt mert hanyagul ,nem törődve azzal,hogy kiszabadulhatok,csak átabotában nyűgözték le a lábaimat,mely kötést még félúton szétrágva szabaddá tettem magam.
Leértünk, a kapocs vége kioldott, a kötelet felhúzták,minket otthagytak.
Társam nagyon gyorsan agonizálni kezdett,rám viszont-mutáns lévén-egyáltalán nem hatott a jelenlevő borzalmas sugárzás.
Tudtam,mit keressek,és amit kerestem,azok ott is voltak,csak kicsit turkálnom kellett.
Szép,lilásan izzó kristálykák voltak mindenhol a szürke por alatt.
Egyiket a másik után vettem őket a számba ,és raktam Társam egyre erőtlenedő teste köré.
Ahogy nőtt a lerakott kristályok száma,úgy éreztem,kezd belé visszatérni az élet.
A förtelmes hely melléktermékei mintegy szabályosan lerontották,eliminálták ,elnyelték a sugárzást,s mi több,regenerálták Társam szöveteit. A végén egész teste lilás,kékes valószínűtlenül földöntúli derengésbe jutott,s a fény körbeölelve olyanná tette,mintha valami idegen és csodálatos kreatúra lenne.
Őszintén szólva még engem is meglepett,hogy testének mindössze a kontúrját látom,akármilyen spektrumba pásztázom őt,egy durvább részlet sem kivehető rajta,és mindez a melléktermék hatása.
Lassan magához tért,s csak ekkor tudtam számára átadni a legfontosabb dolgokat,meg azt,hogy innét hamarosan tipliznünk kell.
Jól nézett ki,ahogy így világított.

:D
 
Én fent aludtam a kilátó szerű szobában egy majdnem kényelmes fotelban.Az öreg ráz föl, tudja hogy indulnom kell.Sok sikert kíván, én pedig már indulok is.Mikor megyek ki szólok az őröknek, hogy észak felől fogunk jönni értük, és legkésőbb szürkületkor visszaérek.Azok csöndben helyeselnek, én pedig indulok is.Egyedül nyugodt tempóban tudok haladni, a befagyott mocsáron keresztül könnyű a haladás.Egy másik útvonalon haladok, most találkozok először az itt zajlott frakcióháború nyomaival.6 darab fekete kabátos oszló, fagyott hulla van 1 kupacban, a kifolyt vérüket takarja a hó, szóval már itt lehetnek egy ideje.Na de nem nézelődni jöttem, haladok tovább.Egy szűk óra alatt érek oda a faluba, reggel 6 múlt tíz perccel. Helyes, egy órán belül ide kell érniük.Nyugodtan lesétálok az öreghez, már fentvan.. talán nem is alszik...Kellene nekem egy pár órára 5 komplett banditáknak való ruha.Csak néz rám, de aztán elkezdi összeszedni a cuccot.Lassan már itt kéne lenni az embereimnek...
-Sidrovich! Fogod az embered pda-frekvenciáját? merre járnak?
-Itt vannak nem messze, szerintem 10 perc és ideérnek.
-Jólvan ezeket felviszem, az embereddel majd leküldök 5000 rubelt megfelel?
-Persze.
-Akkor viszlát. 1 hét múlva jövök az infókért. Azzal felszedtem a ruhákat, és elindultam fel a faluba.Kerestem egy üres házat, lepakoltam, és kimentem figyelni mikor jönnek.8 perc múlva meg is érkeznek.Egyenlőre gyors üdvözlés, még van dolgom.Elkérem Yurijtól a fémdobozt, és odaadok 10000 rubelt a csávónak aki behozta őket, mondom neki hogy abból 5000 Sidrovich jussa. Vázolom a fiúknak a haditervet.
-Itt vannak a teherautón a fegyvereink, pontosított ak47-esek.Fejenként 2 tár. Elégnek kell lennie.Miután kiosztottam a fegyvereket, bezárom a teherautót, az egyenlőre itt marad.Felmegyünk egy alagúthoz, és bevárunk egy katonai konvojt.Utána megyünk fel északnak és élvezzük a jól megérdemelt jutalmat.Kezdésnek megfelel?
összenéznek, majd helyeslően bólogatnak.
-Helyes, szereztem bandita ruházatokat, ezekben fogjuk megcsinálni a bulit, és így végleg eltereljük magunkról a figyelmet. Gyertek, adom a ruhákat és a fegyvereket, gyalog kell mennünk, és csak ott öltözünk át, mert minden második ember ránklőnne.Felszerelkeztünk, és már úton is vagyunk. Szerencsére nem kell annyira sietnünk, 1.5 kilómétert kell gyalogolnunk, és van is időnk odaérni.Miközben megyünk Yurij odalép hozám és beszélgetést kezd:
-Ez egyszeri meló, vagy mindig is ilyeneket csinátok itt a zónában?
-Á dehogy.Sajnos nem vagyunk annyian hogy a katonasággal kötekedjünk, most is másokra fogjuk terelni a gyanút.Azért kellenek a teherautók mert sok mostanában a zombi, és nem lenne túl gazdaságos ládaszámra venni a lőszert.
-Zombik?? Aztmondtad nyugis az élet errefelé.
-Nyugi.. mióta fent vagyunk északon egy emberünk sem esett zombiknak áldozatul.És Kijevben milyen a helyzet?
-Áh ne is mond. Mindannyian örülünk hogy végre elszabadulhattunk.Elkezdtek kapcsolatokat kiépíteni az amerikaiak....
-Pont azok? Megéri nekik idáig terjeszkedni?
-Háth úgytűnik igen...
-Az nem túl jó...és mit csináltatok az utóbbi időben?
-Hát ahogy szivárognak befele az amcsik, úgy ugrasztják össze a régi bandákat, nemrég sikerült kiugranunk 1 ilyen kisebb háborúból.
-Helyes.. jó hogy itt vagyok... Ahogy beszélgetünk,lassan megérkezünk a Sötétvölgy felé tartó alagúthoz, majd át is érünk rajta.Ahogy kiérünk a végére átöltözünk, bár nem túl valami kellemes elfoglaltság télen odakint öltözködni...Majd miután megvagyunk csak annyi a dolgunk hogy várunk. Néha váltunk egy pár szót, de a beszélgetésnek nem most van az ideje. Lassan már jönniük kell azoknak a teherautóknak.Végülis még 20 percig váunk nyugodtan, Ivan hallja meg a közeledő teherautókat. Ő fekszik majdnem az alagúttal szember, ezért ő kezd el tüzelni.Megvárja amíg az első majdnem kiér az alagútból, majd egy gyors, célzott sorozattal lelövi a sofőrt.Az úgy ahogy van félrerántja a kormányt, a teherautó pedig szikraesőt húz végig a betonfalon.Egyszercsak felugrik a kocsi a fal mellett,az összkerékmeghajtás ráhúzott, és majdnem megmássza a falat.Mielőtt ez megtörténhetne a kocsi felborul, és már csak csúszva halad tobább. 3 métert csúszik ki az alagútból, majd végre megáll. A sofőr és a mellette ülő katona halott.Itt jönm a mi időnk. 2 oldalról rohanunk a másik 2 kamion felé,a középső terehautóban ülőket futás közben lőjük le. Viszont az utolsó teherautóban csak a katonát lőjük le, a sofőrnek megmarad az élete. Ő viszi a hírt hogy kik ütöttek rajtuk... márha visszaér élve kordonba.Benézünk a platókra, főnyeremény. Fegyverek, nagy mennyiségű lőszer, és még van 1-2 rakétavető is. A sofőrt itt hagyjuk, fegyver nélkül megszólalni sem mer, mi meg elkezdünk tolatni hátrafele.Alekszej gondol egyet és aztmondja álljunk meg.Hátramegy a platóhoz, lekapja az egyik rpg-t céloz és belelő az alagút végénél felborult teherautóba.. szép kis tüzijáték.Mostmár viszont mehetünk, kitolatunk az alagútból, és szinte nyílegyenesen elindulunk a mocsár felé.Mivel most végig úton kell mennünk, ezért kerülnünk kell hogy aránylag félreeső helyen tudjunk megállni amíg elmegyek 6 emberért és az újoncért.Végülis egy baromi nagy kerülővel, majdnem 1 óra alatt érünk oda ahova terveztem, innen egyenesen kell menni a szivattyútelep felé.Szólok a többieknek hogy várjanak meg, legfeljebb 1 óra és itt vagyok, de sietek.Gyorsabban odaérek mint gondoltam, úgytűnik jó helyen álltunk meg parkolni. Az üldözöttek gyorsan összekapják a cuccokat, az újonc fió is indulásra kész van már. Viszont ha jól látom Yorgij a társuk elég érdekesen jár, mintha verekedett volna.Próbálunk sietni amennyire lehet, végül is 50 perc alatt jártam meg oda vissza. Most van délután 1. Most nem fogunk sietni annyira visszafele, van időnk. Úgy számolom hogy olyan 4 óra fele fogunk visszaérni, szürkületben. A csapat felugrál a teherautó platójára, amennyire tudnak elhelyezkednek.Elindulok a már megszokott úton, szokás szerint sehol senki.. egy lélek sem jár errefelé.Végül is majdnem jól számoltam, negyed ötkor gurulunk be a gyárudvarra. A másik teherautó betolat a garázsba, majd miután lekászálódtak az emberek a platóról, én is beállok mellé.Leállítottuk a motorokat, majd bezárjuk a garázst. A többiekkel együtt bemegyünk a gyár fő csarnokába, csodálkozva néznek.. nem is tűnik olyan rosszanak. Odamegyek Boriszhoz, és mondom hogy állítson őrt arra a 6 emberre akiket hoztam.Nem kell a sarkukban loholni, csak figyelni őket.Fegyvert nem vehetnek elő, és ma este még te vagy a vezető, én kipihenem magam.... azzal leülök a régi társaim mellé, és elkezdünk beszélgetni egy pár üveg vodka társaságában....
 
Napnyugtakor megkezdődött az akció. Egy szűk óra alatt kordonba értünk, ahol éppen csak sikerült elkerülnünk egy csapat
banditát, akik vámot szedtek. A táborukat is megláttuk, pár száz méterrel arrébb, egy cserjés-bokros résszel körülvett tisztáson.
Volt ott egy kőépület, mellette két sátor. A ház tetején két bandita állt őrt, valamint a sátoroknál is volt három. A többi valószínűleg őrjáratozott.
Megegyeztünk, hogy most ütünk rajtuk, míg csak ennyien vannak. A maradék úgyis szétszéled ezután.
Hárman balról, a bokrok takarásában kerültek a két sátor felé, Ír, Kísértet valamint én pedig a fűben kúsztunk a kőház irányába.
Tíz percbe került, amíg elhelyezkedtünk, ezalatt teljesen besötétedett. Ír bakot tartott Kísértetnek és nekem, így sikerült bemásznunk az ablakon.
Ő kint biztosította a terepet.
Két bandita aludt, nekik Kísértet elvágta a torkát. Tisztelem őt, nekem nem lett volna ehhez erőm...
Ekkor odakintről lövések zaja szakította fel a csendet, pár golyó pedig mellettem csapódott be.
Az ablakokhoz rohantunk, ami a sátrakra nézett, és mi is lőni kezdtünk. Sikerült elkapnom egy banditát, aki épp tárazott.
Szépen hullottak, ám ekkor visszatért az őrjárat. Volt náluk egy RPD, azt letámasztották egy közeli dombtetőre, egy fa tövébe, és tüzelni kezdtek ránk.
Ezzel egyidőben tíz új bandita is érkezett. Kiszaladtunk a házból, és bevettük magunkat egy banditák által eszkábált fedezékbe,
ami védett a géppuskatűz ellen. Félig kihajolva eresztgettük a sorozatokat, de a banditák egyre közelebb nyomultak.
Kísértet ekkor megfogta a karom, és futva elindult velem a ház ajtaja felé. Ekkor megszaporodtak a lövések, és hallottam, ahogy
a lövedékek elzúgnak a fülem mellett. Az utolsó két méteren Kísértet elesett: találat érte, telibe kapta egy sorozat.
Felkiáltottam, és nem törődve az ellenséggel, a ruhájánál fogva vonszolni kezdtem az épphogy csak élő társamat.
Ekkor fájdalom hasított az oldalamba, egy golyó súrolt. A következő viszont egyenesen a mellkasomon húzott keresztül.
Biztonságba kellett vinnem - ezt pumpálta belém az adrenalin.
Négy beszedett találat után sikerült biztonságba juttatnom Őt - és csak ez számított.
Hideg érzés öntötte el a testem, és hanyatt fekve elnyúltam a padlón. Elhomályosult a tekintetem, majd minden elcsendesült...
 
Sikerült lenyomnunk a banditákat. Egy földről felkapott sörétes puskával tartottam távol őket a háztól, ahol a két sebesült fekszik.
Jó kis fegyver ez, az előző tulajdonosa megpiszkálhatta egy kicsit. Megtartom.
Leszaladtam a létrán, és szemrevételeztem a sebesültjeinket. Az IRA-ban egész tűrhetően kikupálódtam elsősegély adásból, így
stabilizálni tudtam az állapotukat. Nem volt komolyabb bajuk. A golyók mind átmentek rajtuk, és nem is kaptak létfontosságú szervet. Persze pár nap, talán egy-két hét, mire újra tudnak majd járni.
Hamarosan az eszméletük is visszatért, és elmélyülten beszélgetni kezdtek egymással.
Mi, a csapat többi tagjai pedig elvonszoltuk a hullákat, és elégettük őket száz méterre a háztól, ahol éjszakázni fogunk.
Ez állítólag távol tartja a mutánsokat, és nem kell majd bukdácsolnunk a banditákban. Érdekes megoldás.
Jelentkeztem őrnek, mivel nem szándékoztam sokat aludni. Leültem egy íróasztalhoz, felcsuktam a zseblámpám, és szemügyre
vettem az új szerzeményemet. Csinos sörétes volt, a csövébe belekarcolva egy szó: "Istennel".
Elővettem a késem, és egy újat karcoltam a régi mellé: "az igazságért".
Ezután a fegyver lelkileg teljesen hozzám forrt. Elővettem egy nyakláncot, rajta egy kelta kereszttel, és a fegyver csövének a végére
tekertem. Még bíbelődtem egy kicsit a PDA-mmal, majd belerúgtam a hozzám legközelebb fekvő emberbe: "Válts fel" - majd én is aludni tértem.
 
Végül is megérkeztünk a célterületre... nem volt ismeretlen a hely számomra... a halott város... sokat hallottam róla Skulltól... amikor az itteni városban a Strignov nevű akkor még szabadúszó stalkerrel megölték azt a beteg állatot....
Az is milyen érdekes már... elég sokban hasonlítunk én és az a Strignov... amikor megölte azt az aberrált mészárost, valóságos hős volt a tudósok szemében... aztán át állt a zsoldosokhoz, bár ezt a zsoldos Sztorit is Sulikov mondta neki...
Bizonyosságot sosem nyert az ügy... és most én én lettem áruló... Mien igaz is a Mondás...
Vagy meghalsz hősként, vagy megéred hogy bűnözővé válsz! Gondoltam magamban, miközben éppen kint néztem a várost... már amennyit lehetett látni belőle...

Hirtelen felbaktat valaki a Tűzlétrán Mikor felér, látom hogy Herceg az...
Mi a helyzet nagyfiú? Kérdez felém...
meg vagyok... te?
Én is... felelte kissé lelombozva...
Mi a baj? Kérdeztem, Miközben Herceg is leült mellém.
Hiányzik az öcsém... és nem tudom mi van vele... Mondta lelombozva...
Ő megsérült... a szolgálatnál hagyták... Skull vigyáz rá! Feleltem neki
Remélem is. Mondta.
És te miért vagy ilyen méla bús? Kérdez felém egy kis szünet után.
Gondolkozom... Hol rontottam el... Hogy váltam tisztelt és megbecsült emberből árulóvá, és kitaszítottá!
Nem a te hibád!
Hát nem tudom nem vagyok benne biztos hogy minden dolognak oktalanul kellene velem történnie...
A sors? Vallásos vagy?
Nem... Igazából Ateista vagyok...Nem Hiszek istenben... inkább a sorsban.. a végzetben... egy meg nem nevezhető dologban... Ez nem vallás...
Valóban...
Hit... Hit abban hogy mi vagyunk az életünk kovácsai... de ha rossz helyre ütsz... az megbosszulja magát később...
Hát akkor jól elhajlott az utad!
Szerintem eltört...
Nem ismerek rád!
Miért?
Amikor megismertelek elcsodálkoztam... azt bírtam benned hogy számodra nem volt vesztett helyzet!
Mégis vesztettem!
Csak ha hagyod hogy nyerjenek!
Kicsit elmosolyodtam... Na húzzunk aludni holnap meló! Mondtam, majd felkeltem a földről...
Éppen mászok le a létrán amikor látom hogy Herceg még mindig a földön ül...
Mi van nem jössz?
De Mondta lelombozottan, majd felkelt, és utánam indult.
Lent a gyárcsarnokban a többiek még javában elvoltak... Nikolai szokásához híven tömte a fejét, A töpszli ivott egy kevés vodkát, közben kártyáztak...
Felvettem az egyik kártyát, és elképedten figyeltem... Ez milyen kártya? Kérdeztem.
Magyar! Mondta Szása..
Hümmögtem Picit, majd vissza tettem a kártyát, és elindultam az alvóhelyünk felé, közben megfordultam:
Ne igyatok sokat, és menjetek el aludni, Holnap 7re legyetek fent!
Okké! Fellelte a Töpszli...
Majd vissza fordultam és elmentünk az alvó részig, ott ledőltünk...
a fegyverek a 2 Málha zsákban Közel hozzánk voltak letéve, remélem nem túrnak bele a komcsi elvet követve hogy nincs magántulajdon... Melegen ajánlom hogy ne nyúljanak a cuccunkhoz, mert ha beletúrnak Komcsikat fogok reptetni az égen! Mondtam Halkan Hercegnek... Ő csak elmosolyodott...
...
Reggel 6 kor keltem, majd ki is mentem brúzolni egyet...
Majd bejöttem, és keltettem Herceget, és a többieket is...
Nehezen keltek néhányan...
a pokolba találnom kéne egy helyet ahol már nyugodtan meghúzhatná magát a csapat, mert ez nem járja...
Mire Mindenki megkajázott és elvégezte a dolgát, kb háromnegyed 7 lett...
Elindultam a komcsi tiszt felé, addig mondtam a többieknek hogy Menjenek ki és szerelkezzenek fel... Remélem azért még nem lövik le ezek a paranoiás barmok őket...
Már majdnem elértem az ajtót hogy kopogtassak, amikor 2 Komcsi nekem szegezi az AK47esét és rám ordítanak hogy mit akarok...
A húgodat alsóneműben.. Feleltem fáradtan... A nagyfőnökkel akarok beszélni, tettem hozzá, miután láttam hogy az egyik emeli a puskatust.
De nem nagyon hatotta meg, Suhintott a puska tussal, Kitértem, majd a bordái közé ütöttem, majd kikapva a kezéből a fegyvert, Leütöttem vele a másik őrt aki időközben megfordult, és így háttal a lapockájába vágtam a tust, amitől el is esett...A másik akié a fegyver volt, azt meg állon vágtam vele, Közben A szobán belülről, meg bakancs dobogást hallok...
Ledobtam a fegyvert, a 2 kiütött őr mellé, majd kinyílt az ajtó...
Mi a?
Mennénk kifele! Mondtam a meglepett arcú bossnak aki tegnap elhozott minket...
Mi csináltál az őrökkel?
Megfordultam, de vissza rántott, és nekem szegezett egy Tokarevet, és Rám szegezi. az orrom alá nyomja
és újra kérdezi: Mit csináltál az őrökkel?
Lassan kivettem a pisztolyom, és az állához nyomtam a pisztolyt, míg ő farkas szemekkel nézett rám, és nem figyelt másra...
Én kész vagyok a halálra!
A komcsi teljesen elképedt... de lehet hogy csak a pisztoly miatt, amivel meg is ölhettem volna akár.
És te?
a komcsi nagyot nyelt, majd leengedte a fegyvert... És rémülettel és megvetéssel néz felém... azt hiszem kicsit meglepődött a fanatikusságomon... de az is lehet hogy emlékeztettem...
Kis csönd után így felelt: A városban egy épület, nem tudjuk melyik, az alsó szinteken kell lennie keressetek nagy Páncélajtókat!
Csak találjátok meg!
Jó. mondtam higgadtan, majd megfordultam, és elindultam kifele...
Nem halottam volna hogy az orosz elment volna... nem halottam a lépéseit a kőpadlón... csak állt és nézett ahogy kiballagok...
Kint nem volt semmi gubanc, Bár kicsit megnéztek Minket a ruszkik, ahogy felkaptuk a Modern Nyugati fegyvereinket...
Oké fiúk, a házak alagsoraiban kell kutakodnunk, nagy páncélajtókat kell keresnünk, a dolgunk hogy megtaláljuk... De szarok bele, nyissuk is fel ha tudjuk Oké?
Oké! felelték.
Felkaptam a Taktikai Mellényem, bele az M4es tárakat, és a gránátokat, majd a fegyveremet, és elindultunk a város felé...
Szépen ballagós tempóban elértük a várost...
Szása! Látod ott azt az épületet gyárkéménnyel az oldalán? Onnan belátni a várost, menj fel fedezz minket!
Töpszli, Herceg fedezzétek míg felér, utána csatlakozzatok hozzánk! a helyzetünket Jelzi a PDA térképetek!
Rendben! Mondták, majd elszaladtak mind a hárman...
Kibiztosítottam az M4est, és végig pásztáztam a várost...
De elcseszettül nagy ez a város...
Akkor van pár napunka komcsikkal nem?
Ez a nap max a következő... nem bírom őket... Elbújtattak, de nem csípem őket állandó őr van rajtunk ha az épületben vagyunk, és nem lehet nálunk fegyver... Mintha foglyok lennénk... Rossz érzésem van...
Nem gondolod hogy kicsit paranoiás vagy?
Ritkán tévedtem ijen dolgokban! Lehet hogy sejtik ki vagyok...
és az gáz?
Bocs Jack, de én voltam aki a kialakulásukkor letaroltam őket... alig hagytam fél tucat embert... így utólag gondolva sajnálom hogy nem vittem elég lőszert...
Mi történt?
Megtámadtuk őket miközben szövetkezni akartak a banditákkal... Én Skull, Drivij, Sulikov... Elfogyott a lőszerünk, pedig már nem volt sok emberük... egy katonai járőr helikopter mentett ki...
Mi? a két árúló haveroddal?
Akkor még nem voltak azok... istenigazából akkor mind a 3an kollégák voltak... a bevetés után lettünk barátok... de nem fejeztem be a mondatot mert emgszólalt a rádióm
Itt herceg! Megérkeztünk az épülethez, belül tiszta, Szása éppen most mászik fel!
Várjátok meg míg felér, és elhelyezkedik, utána gyertek!
Jack, Nikolai! Indulunk! Mondtam, Mire Kibiztosították fegyvereiket, és elindultak utánam szépen lassan komótos ballagós tempóban...
 
Jurij másnap bemutatta a csapatot.
-Fiúk gyertek. Ezek itt az új csapattagok: Varanyin és Danila. Ezentúl már az ötös csapat helyett hetes csapat vagyunk. Ők itt Gogov, Vaszilij, Roger és Szása. Gogov a nehéz fegyverekhez ért, Vaszilij a javításhoz ért, Rogernek van üzleti érzéke és Szása a mesterlövész. Innentől ti is a csapatban vagytok.
Ami a legjobban tettszett, az a felszerelés amit adtak. Kaptam egy coltot és egy új AK/74-est, ami szerintem meg volt buherálva, mert sokkal pontosabb volt. Miután kiélveztem az új cuccaimat Jurij megbeszélést tartott.
-Mi a terv? -kérdezte Danila
-Azt tervezzük, hogy elindulunk a Bár felé, és ott végleges döntést hozunk. Igazából vodka nélkül döntésképtelen vagyok.
Elmentünk a Bárba. Olyan volt amiennek elkébzeltem. Nem elegyedtünk beszédbe senkivel. Kerestünk egy zugot magunknak, hogy megbeszéljük a továbbiakat. Jurij megkapta a vodkáját, meghuzta, aztán elkezdtük.
-Várom a javaslatokat.
-Szolgálat !
-Nem, azok bunkó állatok, én azt mondom, hogy Szabadság.
-Mert, azok tán jobbak?
-Lenne egy javaslatom emberek. Ne menjünk bele a frakcióháborúba. Maradjunk inkább szabadok.
-Egyetértek.
-Én is.
-Hát, ha mindenki egyet ért, akkor szabadúszók maradunk. De mi legyen a célállomás?
-Azt javaslom, hogy csináljunk munkákat, hogy legyen pénz. Aztán ráérünk kitalálni.
-Rendben. Akkor beszélek a csapossal, hátha van valami melója.
Jurij lement a pultoshoz, mi meg beszélgettünk.
-Honnan jöttetek?
-Én Moszkvából. És te?
-Én amerikából. Arra gondoltam, hogy kell egy kis izgalom.
-Hát, itt van is bőven.
-Úgy van.
Jurij visszaért, és még 7 vodka is volt nála.
-Azt mondom, hogy igyunk az új tagokra.
-És a Zónára.
-A zónára és a csapatra.
Ittunk egyet, aztán megkérdeztük Jurujt.
-Na, van meló?
-Van. Meg kell találni egy embert. A neve Mosza. Legalább is itt mindenki így hívja. Na a lényeg az, gogy ez a fickó meglopta a pultost, és most el kell tenni láb alól. Azt mondta, hogy utoljára a katonai raktárteelepen látták. Most oda kell mennünk.
 
Kiszedtek minket a páncélosból, és valami ítélőszék elé, ahol még szegény Látót is halálra ítélték.Először kicsit ideges voltam miatta, de aztán beláttam, hogy úgyis tök 8.De most komolyan, amúgy sem éltem volna tovább az ötven éves kornál.Úgy húsz perc múlva már be is vetettek minket a reaktortérbe.Ott süppedős pernye, vagy por van, térdig ér.Pofára is esek vagy fél perc múlva, iszonyatosan szédülök, és egyre erőtlenebbnek érzem magam.Látó meg csak suhan ide-oda a porban,olyan érzésem van, mintha istentelenül be lennék kúrva.Egyszer csak Látó is ideröppen, és valami lilásan izzó kristálydarabot rak a hátamra.Egy kicsit lelassítja a folyamatot, és még a hányingeremet is mérsékeli.Aztán minden egyre lassul, nekem meg mindenféle helyzettől teljesen különböző dolgok jutnak eszembe.Például három-négy perces rövidfilmek még iskolás időmből, meg hasonlók.Közben egyre csak gyűlnek körülöttem a kristályokat.Vagy fél óra múlva nagy nehezen felállok.Felkapom őket, aztán bele őket mindenféle zsebeibe a ruhának.Aztán tipli.Még egy kicsit támolyogva járok, de a csótányok kitérnek az útból.Kimegyek a falnak egy szimpla résén.Odaballagok nemes egyszerűséggel beszállok abba a bmp-be, amivel hoztak minket.Valamiért senki se akar megállítani minket.Amúgy csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy egy kicsit lilásan derengek így sötétedésnél.A bmp búvónyílásából még látom, hogy a sok nép egy nagy tüzet rak, és áldoznak lőszert, vodkát és konzerveket.Közben valamit még kántálank is.Beinditom a motort, egy kicsit kacsázva, de az úton elérünk a vörös erdő határába.Hallom, ahogy valami nekirohan oldalról, kishíján fel is dönti.A következő alkalommal már sikerül is neki.Nagy nehezen kikászálódunk a páncélosból, aztán rohanunk.Fegyver nincs nálam csak egy makarov, hozzá a benne lévő tár, meg mégegy.Cigiből is csak fél doboz.Éhes valamiért nem vagyok.Rohanunk, egy kb trabantméretű vadkan meg utánunk.Szaladunk bele a sötétbe, mert már éccaka van.Az meg utánunk.Rohanunk, már már nem érzem a lábamat, a tüdőm meg majd kiszakad, mire beérünk a városba.Gyorsan beszaladunk az első panelba, az üldözőnk az ajtón áttöri magát, de a lépcsőfordulkóba beszorul.Halálosan fáradt vagyok, itt kéne aludni, de ez meg oizeg-mozog, bármikor kiszabadulhat.Valamivel ki kéne csinálni.Felmegyünk a lépcső tetejére, Látó rám néz, aztán az egyik lakásra, aztán már tudom is, hogy agyon fogjuk ütni a lakásban lévő zongorával.Bemegyünk, nagy nehezen kihúzuom a zongorát, a roskatag fakorlátot lerúgom, aztán le a zongorát a dögre.Az ég vonyít, de aztán már meg is döglött az állat.A lakás ajtaja elé húzok egy szekrényt, meg elé rakok pár széket, és nemes egyszerűséggel belekucorodok a szekrénybe, még elszívok egy szálat osz jóccakát.
 
Reggel sajnos történt egy kis incidens, de végül további problémák nélkül indult el a menekült csapat keresgélni.Viszont több ilyen nem fog előfordulni, arról gondoskodok.Nade, egyenlőre van dolgunk, ráérünk később is gondolkodni.Hozok magammal 4 embert, kipakoljuk a teherautókat. Kinyitom a lakatot, és eltolom az egyik ajtót. 2 lépést teszek meg, mikor valaki rámkiált.
-Állj! Ne mozdulj! Ki vagy?!?! Hol vagyunk?!?
Megállok, és a hang irányába fordulok.3 katona áll bent a sötét garázsban, mindőjüknél ak...
-Jóreggelt... nos... északon vagyunk, egy bizonyos halott városban. Az hogy ki is vagyok? Mondjuk úgy hogy fegyverbeszállító... viszont és meg azt kérdezném hogy maguk kik, és hogy kerülnek ide....
 
Szépen lassan elértük az első paneleket jobbról az elsőnek Be volt szakadva az ajtaja, közelebb mentünk megnéztük... semmi zaj, majd átmentünk a bal oldalra...
az ajtó masszív volt, de Nikolai 2x megvállalva betörte...
Jó erőben van ez a fickó... az AA -12est is csak úgy viszi mintha valami MP5ös lenne...
Szétnéztünk a földszinten semmi...
Lenéztünk az alagsorba szintén semmi...
Kimentünk, Ekkor rádiózott Szása hogy felért...
Mi a jó isten tartott eddig? Kérdeztem...
Sok volt a létra fok.
Jól van a lényeg hogy Pásztázd a várost! Oké...
Előre haladtunk a kereszteződéshez, és szétnéztünk... pár kocsi volt az úton lerohadva... meg egy méretes kamaz felborulva... Jobbról jönnek a társak Herceg és a töpszli...
Egyszer csak látom hogy valami megcsillan a mögöttük lévő kereszteződés bal oldalán lévő épület tetején.
összehunyorítok, ekkor nézem mintha valami ott kicsit megtörné a fényt... de nem mozog...
ez nem anomália! Fedezékbe! Ordítom, majd célra tartottam az M4est, és elengedtem egy Sorozatot a tetőre...
Visszafele egész géppuska tűz jön vissza.
Fedezékbe! Most! Ordítom, majd odaugrottam az egyik elrohadt Kocsihoz, a többiek is fedezékbe bújtak, Herceg, és Töpszli is bebújtak egy fémbódé mögé...
Mi a franc ez? Kérdezett Jack...
Nem tom, de valami ami láthatatlan és van egy Géppuskája! Mondtam...
Kihajoltam, és megpillantottam újra a fénytörés jelenséget, de vissza is húztam a fejem egy hosszú sorozat miatt...
Szása, egy utcával arrébb a helyzetünkhöz képest bal oldalt az utca sarkon van egy célpont!
Nézem!, jött majd egy másik: Nem látok semmit!
őöööhhhh... keress fénytörést!
ahha látok valamit, mondja...
Lőjj!
Vettem, majd hallottam a lövést, majd egy hangos puffanást...
Vége?
Jah... Mondtam, majd kimentem a fedezék mögül, és odamentem a töpszliékhez...
Mi a pöcsöm volt ez? Kérdezett a töpszli...
I don't Know! Feleltem...
Megfordultam, Közben Jöttek a többiek is... Egyszer csak valami elvágta a töpszlit a többiek felé..
Vissza fordulok, ekkor taszította el Herceget is aki egy záporozecsen landolt, majd egy alig látható kar nyúlt felém, de kitértem, és elugrottam, ekkor meghallottam Nikolai AA-12esének a lövéseit...
Olyan fure koppanó hangokat hallani, mint amikor tankpáncélról koppan le a golyó...
Átfordultam a hátamra, és elkezdtem lőni az alakot, amin megtört a fény.. kb a fejre céloztam.
Hirtelen ellőhettem valamit, mert megszűnt a láthatatlansága, és egy 2 méter magas ember szerű valami állt elöttünk tetőtől talpig valamiféle újfajta páncéllal befedve a sisak furcsa kialakításán lepődtem meg igazán 5 szem volt rajta ebből 3 kicsi és 2 nagy, amik kékesen világítottak...
( http://features.cgsociety.org/newgaller ... _large.jpg )
ekkor felém nézett, és elkezdett felém jönni...
A fejét! Ordította Jack, majd elkezdte a fickó fejét lőni, majd nikolai 2-3 nagy lövése után el is terült a földön... szétlőtt fejjel...
Mi a jó isten ez? Kérdezett Herceg, lekászálódva a záporozecsről...
Ti tudjátok mi ez igaz? Kérdeztem Jack felé, aki meglepődés nélkül nézett a páncélos valamire...
Ez egy Hunter... Majd a rádiójához kap: Szása Pásztázd végig a terepet, Hunter van a közelben, 1 megvolt, de a másik nem jött elő!
Oké! Jött a gyors válasz...
Mi az a Hunter? Kérdezett a töpszli.
Ez itt! Felelte Nikolai...
Hirtelen a kereszteződés másik végéből hosszú sorozat szelte végig az utcát, Mindenki fedezékbe vágta magát...
Tüzelek! Mondta Szása, majd lőtt, én kinéztem, és láttam ahogy a lövés telibe kapja a fénytöréses Huntert, és megtántorodik, de vissza lép, és Szása felé soroz, ekkor lőttem én is a karabéllyal, és megint fejt tájék... Nem tudtam az a valamit eltalálni, mert kifogytam...
Vissza hajoltam, és betöltöttem egy tár páncél törőt, majd kihajoltam, és újra lőni kezdtem az árny alakot, de az gyorsan helyet változatot, és el is vesztettem...
A z istenit hol van? Hová tünt?
Szása jól vagy? Kérdezte Jack a rádióhoz kapva..
Élek, meg vagyok, de majdnem elkapott a mocsok!
Ott vna a másik tetőn! Ordítja Herceg, majd lőni kezd, Töpszli is rásegít, de fedezékbe húzódnak, mert újabb géppuska sorozatot lő felénk...
Mi az istennel lő ez? Kérdeztem...
Egy Prototípus fegyverzet.. a nevét nem tudom! Mondta Jack.
Elhallgatott a géppuskája kihajoltunk, és lőni kezdtük, most sikerült már leszednem a rejtő álcáját, de most rémültem meg igazán... amikor néztem hogy nemes egyszerűséggel nekifutással átugrotta a két ház közti utca távolságot...
Mi a fakk ez? Kérdeztem...
Bazzeg ez egy Predátor! Mondja a Töpszli, előre rohanva egy Zsiguli fedezékébe..
Herceget fedeztük míg előre nyomult, én közben 3 tárat már ellőttem páncéltörőből...
a 4ediket tárazom be, de közben gránátot is töltök a vető csőbe...
Kihajoltam, és lőni kezdtem a dögöt...
a többiek is lőttek, de mintha egy tankot lőnénk... egyszerűen nem lassítja...
Ekkor Jack kicsit megunta a tökölést, és int valamit Nikolainak, mire az Tárat cserél az AA-12esében, és int nekem hogy fedezzük...
Egészen a kereszteződésig jut, majd célba vette a huntert, és lőtt párat felé, mire a lövedékek becsapódáskor berobbantak...
miután eloszlott a láng és a füst, erős meglepődés volt, miután hogy a hunter még mindig ott állt... igaz a páncél már eléggé megtépázódott rajta...
kinyújtotta a kezét, majd hirtelen pár kisebb rakéta egymás után indult el a csuklója közeléből, egy panelről...
a rakéták Nikolai tól nem messze csapódtak be, még szerencse hogy futni kezdett, meg a Kereszteződésben álló kocsit ahova bevetette magát fedezékbe felborult a rakétáktól...
Mi a tököm... honnan van ennek rakétája? Kérdeztem...
Ez újítás! Mondta Jack.
Töpszli, Herceg, Jack a fejét lőjük össztűzzel! Mondtam, majd lőni kezdtem a Huntert, Mire a többiek is csatlakoztak...
Szerencsénkre hatott az össztűz, mert végül is össze csuklott a tetőn...
...
Újratöltöttük a fegyvereinket, majd felmentünk a tetőre, megnézni hogy biztos halott-e... az volt... pár lyukkal a fején.
Mik ezek?Kérdeztem miközben látom hogy egy feketés színű folyadék folyik ki a fejéből...
Ezek a Hunterek... félig gép félig ember vadászok... olyanok mint az útkeresők, Felderítők, és mesterlövészek egyben... Emberi reakció idő, de Mesterséges intelligenciával ellátott gép... gyors és veszedelmes.. a Ránk vadászó sejt régen ilyeneket küldött utánunk, de azoknak Nem volt álcázó berendezésük ami9vel láthatatlanná váltak volna, sem Rakétavető, a csuklójuknál...
Ezek... ezek emberek? Kérdezett Herceg.
Voltak... Mondta Jack. de átalakították őket... egy félig gép félig ember förtelemmé.
Akkor ránk találtak... Mondtam.
Nem tudom.. Régebben arra voltak Programozva hogy felkeressék a célpontot és megöljék, nem volt közvetlen kapcsolat, sem helyzet jelentés... de ezeken elég sok fejlesztés van... Ezek már majdnem tökéletes Katonák...
Miért ijen a sisak Kialakítása? Kérdeztem.
Nem tudom... valami érdekes dolog miatt lehet...nem igazán vizsgálgattuk a megölt Huntereket régebben örültünk hogy túléltük a velük való találkozást.
Akárcsak most! Mondja Nikolai...
Tűnjünk Innen! Mondta Herceg... Jobb lesz másik helyet keresni tette hozzá.
Kicsit gondolkoztam, végül eszembe is jutott... ó én marha... Argropromi csatorna rendszerben a régi rész ahova egy rakás fegyvert, és felszerelést betermeltem... tökéletes búvóhely a szörnyek miatt...
Meg is vna hova! Mondtam Higgadtan, majd felálltam a Hunter mellől, és Elindultam lefele a lépcsőn, Herceg és a többiek pedig követtek...
Az utcán Szét váltunk, Töpszli és Herceg elszaladtak Szásáért, aki időközben jelentette hogy elkezd lefele mászni.
Az útolsó Panelnél találkoztunk, ott ahol az ajtó be van törve.
Hirtelen valaki le kiállt Hát ti kik vagytok.
Reflexből felszegezzük a fegyvereinket..
Töpszli, még oda is lőtt... lehet hogy zsigerből, lehet hogy Reflexből, de majdnem agyon lőtte a fickót, aki rögtön vissza is húzta fejét...
Nyomás be az épületbe! Mondtam...
Majd bementünk, fel a lépcsőn... úgy a 4iken egy Zongorával agyonütött vadkant pillantunk meg, amin rendesen le is esett az állunk...
Mi a ? Mondtam, miközben felnéztem, majd becsuktam a pofámat, és tovább mentem fel a legfelsőre...
Belerúgok az ajtóba, de az meg se moccan.. eltorlaszolta...
Se baj meg lehet ezt máshogy is oldani...
Hé fiú! Nyisd ki az ajtót! nem akarunk bajt!
Nem felelt..
Nézd öreg, nem akarjuk berobbantani az ajtót, ha a komcsikhoz tartozol nyugodtan kijöhetsz nekik dolgozunk!
Jó ha nem hát nem! Mondtam, majd hallhatóan elindultam lefelé a lépcsőn, majd a többiek is követtek, Közben suttogva beszéltem a többieknek: Menjetek tovább, te herceg állj meg.
Hirtelen hallom ahogy eltolják az ajtó mögül a torlaszt, és lassan nyílik is, a képünkbe, neki pedig az arcába szegezett fegyverek. Nem csukta be az ajtót nagyot nyelt.
egy Kutya jött ki elé, és Vicsorog és morog ránk...
Mond meg annak a rühes dögnek hogy hallgasson el! Mondtam folyamatosan rájuk szegezve a fegyvert.
a fickó int a jobb kezével a kutyának mire az felnéz rá, a fickó motyog neki valamit, mire a kutya vissza fordul, és ránk mereszti a szemét megsemmisítően, de végül semlegesbe vállt a nézése, és leül.
Ezután elengedtem a fegyvert., Amit herceg is követett.
Kik vagytok? Kérdezte a fiú...
De ismerős a hangja... Össze hunyorítok... ekkor beugrik...
Kucsmás? Kérdeztem oda...
A fickó összeráncolta magát...
Igen?
Mosolyra húztam a szám...
Hunnan az eb? kérdeztem...
Őőőő hosszú... elnézést ismerjük egymást? Kérdezett
Igen, úgy vélem igen... feleltem...
Honnan?
Találd ki! feleltem, majd intettem neki hogy jöjjön...
Kicsit hezitált, majd követett a kutyával együtt.

Lassan sétálgatunk vissza, ám az útolsó 50 méternél rám kiállt 2 AK-s Komcsi, hogy állj!
A kucsmás fickó int hogy semmi baj,Csak ő az meg a pár elvi leges "munkások" De a két fegyveres komcsi nem tágít...
Hoppá lehet hogy a reggeli miatt most cumi lesz...
 
Akkor...
Jeremy "Fater" Wilkinson 39 éves...megjárta az idegen légiót, majd zsoldosként tevékenykedett, amivel jó kapcsolatokra tett szert, és nem utolsó sorban némi pénzre.
Test alakatra egy átlagos ember, de ez inkább csak a látszat, hiszen kiváló kondiját, csak az idő változásra érzékeny válla rontja.
Optimista jellem, nyugodt, képes hideg fejjel mérlegelni a dolgokat. A Zóna menekült mert egy balul el sült akcióban elárulták őt és csapatát...

Kijevben szálltunk le, kiszállás után 3 ember rohant hozzánk és kísértek tovább egy Jeep-hez, beszáltunk bent már csak a sofőrrel voltunk. Steelhand előre ült az anyósülésbe, én meg Chester, hátra. Közöttünk egy doboz.
- Ha éhesek a dobozban van, étel és ital. szólalt meg a sofőrünk.Chester nem habozott, kinyitotta, és ki kapott egy szendvicset, amit jó kedvűen kezdett el enni.
- Hát erre már régóta vártam...
Most Steelhand szólalt meg.
- Köszönjük, a segítséget, most tényleg rászorultunk.
- Egy pár régi barátnak bármit.
Szemüveg volt rajta de tudtam hogy engem néz a visszapillantóból.
Az út további részét csendben töltöttük. Csak Chester majszolását lehetett hallani.
A város elhagyva jóval nyugodtabb volt a környezet, egyre jobban távolodva, megjelent pár tanya.
Fél óra kocsikázás után, lefordultunk egy föld útra, aminek a végén egy Helikopter takart el egy újabb tanya házat. Amint látó távolba értünk, már izzította is a rotorokat.
Megálltunk, majd így szólta sofőr.
- Amíg úton voltatok, utána néztem hogy mire lehet szükségetek a Zónában. A gépen van pár táska nézzétek meg őket. Sok szerencsét.
- Kösz, gyerünk fiúk ! nyitotta az ajtó Steelhand és már indult is a képhez. Mi is így tettünk.
Beszáltunk és megnéztük a táskákat Steelhand-el, Chester meg a pilótához igyekezett, majd pár szó után be is huppant másod pilóta székébe.
A táskákban nem sok különös dolog: éjjellátók, hálózsákok, PDA-k, pár elsősegély csomag és kötszer. No meg lőszer, én magam részéről kipárnáztam magam. Steelhand az nem vitte túlzásba a dolgot. Megszólalt a pilóta.
- Ez már a Zóna, innentől kicsit rázósabb lesz az utunk. Hirtelen a gép ereszkedni kezdett.
- Whooo....whuuu látszólag Chester élvezi, mi csak egymásra nézünk Steelhandal ,és szinte egyszerre kötjük be magunkat. A következő pillanatban majdnem hogy oldal irányba kezdünk el repülni. Majd hirtelen vissza.
- Én mehetek gyalog tovább ? kérdezte Steelhand. Kivétlesen élveztem a mókát, és jókedvüen röhögtem Steelhand fején. Chester meg egyre érdekesebb hangokat adott ki , amit a pilóta is élvezett. De hirtelen meg változott a kép.
- Picsába, kapaszkodj !!! majd bele süppedtem a székbe, ha akrtam volna se tudtam volna elmozdulni.
- Balról még egy, figyelj. hallotam Chester hangját.
- MI az mi történt ?
- Rakéták, és... ekkor kezdet el pattogni a golyó a gépről. Ki néztem alattunk az úton két uazból, pár kék ruhás alak lövöldözött, a második kocsiról éppen most töltöték be az RPG-t
- RPG, balról !!! üvöltöm a rádióba. a gép oldalra döl, de túl közel volt a rakéta elkapja a gépet, Steelhand oldalán, akinek pár szilánk áll az oldalába.
- ÁÁÁ bassza meg...megszólal a vészjelző...zuhanunk. Majd hirtelen csönd.
Neki szállunk egy fának amit kidöntve, érünk földet.
Pár másodpercig ki ütöttem magam, majd Chester rángat ki felé a gépből, közben hallom hogy Steelhand XM8-a osztja az áldást. Chester neki dönt a kidőlt fának megpofozz kicsit, majd siet vissza Steelhand mellé a gép roncshoz, és elkezd ő is tüzelni.
Feltápászkodok, ekkor ugrik mellém a pilóta a kezében a G36-al. Rám néz majd a fegyverre, és oda nyújtsa nekem. Én meg cserébe a pisztolyom és 3 tárat hozzá.
- Hogy állunk ? kérdezek Chesterék felé.
-Az út szélén és a kocsi k fedezékében van pár zsoldos, 4 lelőttünk, de van még pár szóval segíthetnétek.
Ránézek a pilótára, majd biccentek a fejemmel, és a gép másik oldalához megyünk. Kihajolok, majd vissza, következőre már fegyverrel nézek ki és két zsoldost leterítek. Innentől kezdve lesz mókás, mert ide is figyelnek. Amit a mellettem lévő pilóta nem igen vett számításba és utánam rögtön lövöldözni kezdett rájuk egy sorozat a gépen a következő meg a felső testén tarolt.
- A barátunknak annyi.
-Bassza meg nem bírunk így velük.
Ki-ki hajolgatunk és célzott lövésekkel próbálunk dolgozni de nem sok eredménnyel. Ügyesek a fene a pofájukat.
Mögöttünk, az egy erdős rész van...
- Gyerünk be a fák közé, itt nem húzzuk sokáig, alig hogy kimondtam már jött is egy rakéta. ami a heli alján csapódott be meglökve azt, és majdnem ránk borítva, a heli roncs fordult egyet. Éppen hogy csak k ugrottunk alóla. Chester fel ugrik
- Menjetek fedezlek..majd egy kövér sorozattal küldi a túlvilágra a három közeledő zsoldost akik kimásztak a fedezékből. Ahogy be futok a fák közé, a bokrosból hirtelen, négy terepe ruhás fazon sétál elő, szintén G36-al a kezükben. meghökkentem, de a harmadik ember aki jelez hogy menjek oda az kicsit megnyugtat.
- Látom rosszul áll a szénátok. Meggyűlt a bajotok a zsoldosokkal, mi ?
- Hát...igen
- Akkor ezt figyeld.. a rádiójához kap... Sírásó, ti jöttök !
PÁr másodperc múlva, az innenső oldalán felbukkant pár fej. Majd az út széléről, elkezdték osztani az áldást, közben vagy 5 ember vissza ment a gép roncshoz. Steelhand is megérkezett.
- Kinek köszönthetjük a segítséget ?
- Majd Maxnak, úgy is kérdezni akar tőletek pár dolgot.
Ezután egy kósza rakéta csapódik be mellénk, az ember akivel beszélgettünk a fegyverét keresi a fűben én meg próbálom helyre rakni a képet, kicsit közel volt.Még egy idejig hallani a durrogást és fegyver ropogást, majd szépen lassan megszűnik.
Ide fut egy ember, először felsegít, majd rá kezd.
- Megfutamodtak, uram, visszavertük őket.
- Jólvan gyorsan vissza az autókhoz.
Körbe nézek Steelhand sehol, majd két méterre tőlem meglátom egy jó kora lyukkal az oldalán.
- Basssza meg...megérkezett Chester. Meg látta Steelhand-et.
- Srácok, nem akarok zavarni de hamar vissza jönnek, többen.
- Ég veled Steelhand.
- Viszlát, öcsi.
A Zsoldosok között nincs érzelgősségnek helye, Chester lekapta mellényéről a tárakat, én meg az adathordozóját vettem el amiben a telefonszámokat tartotta és egyéb kapcsolatait elindultunk a fószer után. Lássuk ki ez a Max...akinek az életünket köszönhetjük.
 
Még mindig a teherautón ültünk. Csendben vártuk a végállomást, hogy megtudjuk, hogy Kuznyecov hová viszi ezt háborús készletet.
Nagyjából már kezdett világosodni és mi is ébredeztünk.
"De rohadt hosszú ez az út!" Gondoltam magamban. Az út egyre zötyögősebb, göröngyösebb lett, erre az egész csapat felriadt.
"Hová megyünk? A Grand canyon-hoz?"
"Ne törődj vele!" Mondtam az újoncnak.
Egy ideig még dobált az út minket, aztán ismét egyenletes lett. Nyugodt volt az út egészen addig amíg hirtelen lövéseket nem hallunk.
Egy teljes sorozat hangját halljuk, majd azt, ahogy az első teherautó hatalmas csattanással fel nem borul.
Aztán megáll a teherautónk. Ismét rengeteg lövést hallunk, majd nagy csend. Hirtelen ismeretlenek beszédét halljuk, majd bevágódik a kocsi ajtaja, aztán elindulunk.
Megint egy hosszú út vette kezdetét. Már eltelt a nap fele és még mindig úton vagyunk. Már majdnem elalszunk az unalomtól, amikor ismét megállunk.
A fegyvereket lassan bekészítve céloztuk meg az ajtókat és vártunk. De semmi. Nem mozdult semmi és senki. Hanem halálos csend volt. És sötét. Ezek szerint itt hagytak minket. De azt is jó lenne tudni, hogy hol.
Aztán meguntuk az egészet is inkább pihentünk.

Másnap reggel zajra ébredtem. Valakik errefelé jönnek és beszélgetnek és pakolnak.
Rögtön felébresztettem a többieket és ismét felkészültünk egy esetleges harcra. Aztán hirtelen nyílik a hátsó ajtó aztán fény szűrődik be.
Két ember pillant be a platóra és le akarják pakolni a szállítmányt. "Na azt már nem!"
Mondtam csendben aztán előléptünk a dobozok mögül.
"ÁLLJ! Kik vagytok? És hol vagyunk?" Kérdeztem ingerülten a két meglepődött fickót.
Az egyik srác az elején eléggé meglepődött, de aztán erőt vett a meglepődöttségén és nyugodt hangnemben vissza kérdezett: "Jó reggelt!... nos... északon vagyunk, egy bizonyos halott városban. Az hogy ki is vagyok? Mondjuk úgy hogy fegyverbeszállító... Viszont én meg azt kérdezném hogy maguk kik, és hogy kerülnek ide?!"
Egy ideig bambán bámultam a srácra, aztán válaszoltam: "Ukrán hadsereg. Különleges erők. És itt én kérdezek! Értette?!"
"Ahha! Értem." Válaszolt még mindig nyugodtan.
"Szóval azt mondja ez a halott város?!" Kérdeztem.
"Igen."
Mind az öten összenéztünk, majd Vlagyimir azt mondta: "A francba! Már megint itt."
Aztán újra kérdeztem, de még mindig feszült figyelemmel tartottam rá a fegyvert.
"És maguk beszállítók?..."
"Pontosan."
"Fegyver beszállítók."
"Fején találta a szöget.....ööö... őrmester?"
"Tizedes."
Aztán eszembe jutott valami.
"Várjunk! Ha maguk fegyver beszállítók, akkor szoktak fegyvereket is szállítani másoknak."
"Nahát! Ez aztán a nagyszerű felfedezés tizedes! Magának aztán vág az esze!" Gúnyolódott az ismeretlen.
"Hé! Azért vegyen vissza! Nem a legjobb barátjával beszél!" Vágtam a fejéhez.
"Hát azt már észre vettem."
"Na jó! Szoktak maguk fegyvert szállítani egy bizonyos Szidorovics nevű embernek?"
"Erre nem áll jogomban válaszolni!"
"Jobban teszi ha válaszol!"
"Különben?...." Mondta. Látszott rajta, hogy nem féli a halált. De utálom az ilyen helyzeteket.
Egy ideig gondolkoztam, hogy mit tehetnék, aztán nem haboztam és ráhúztam a fegyvert a mellette álló ifjabb társára.
"Na? Még mindig nincs válasz?"
"Na jó! Néha néha szoktunk neki is szállítani. De miért érdekli ez ennyire magát?"
"Nemrég megszökött előlünk egy rendkívül veszélyes, körözött szökevény. A jelét legutoljára annál a kereskedőnél fogtuk, aki pedig elárulta, hogy egy beszállító csapattal együtt elmentek onnan nemrég."
"Áh! Értem! Azt hiszik, hogy mi vettük fel a szökevényt!"
"Pontosan."
Egy ideig bámultunk egymásra majd a fickó megszólalt. "Nos.... Nem tudtam, hogy azok szökevények. Látszólag közönséges stalkereknek tűntek. De ennél többet nem tudok mondani."
"Akkor annyit mondjon meg, hogy hol van most."
"Hát eléggé nyugodtak voltak az első percekben, aztán fogták magukat és leléptek. Azt hiszem a város nyugati részében vannak. Elküldtem őket arra az előző eset után. Többet nem veszek fel stopposokat."
"Kösz!" Mondtam, majd lassan kihátrálva elindultunk kifelé a platóról.

Hát most csak ennyi tellett tőlem.
 
Közönséges kutyának kell mutatkoznom,bármi áron. nem vehetik észre,hogy más vagyok,mint az itteni vak példányok,vagy a be be tévedő háziebek. Most még nem.
Annyi minden történ velünk azóta,hogy sikerült kijutni az összegyűjtött kristályokkal,és olyan gyorsan peregtek a történések,hogy már nem is emlékszem mindenre tisztán és világosan.
Egy darabig zötykölődve haladtunk,ugyanazzal a járművel,amivel bevittek minket,majd rohantunk végig a Vörös-erdőn,elől én,hátul Társam,kerülgetve az anomáliákat,és megint visszajutottunk ugyanabba a városba,ugyanazon épülethez,ahonnét elhurcoltak minket.
Mintha csak egy szándékolt ,de lényegi módon fel nem fedett küldetés kicsiny részei lettünk volna,s csak azért,hogy a lidérckapu létrejöhessen.
Óriási szerencsére Társam csapata talál ránk,talán nem véletlenül,miután az utcai harc zaja elült.
Társam persze rá sem hederít,pedig jókora és elég nehéz fegyverek által keltett robbanások hallatszottak a közelből.
Én pedig úgy teszek,mintha csak valami kósza kísérő és nem kettős entitású pszi-mutáns lennék.
Követem őket,és nem keltek feltűnést.
Annyit azért megteszek,hogy az egész mesét a vadkan teóriáról beleszuggerálom a tudatukba,s csak Társam elméjét tartom teljesen szabadon. Azt hiszem a többiek a legnagyobb jóindulat mellett sem nagyon tűrnék sem Társam,s főleg az én jelenlétemet,ha tisztában volnának igazi célunkkal...
Ha Ő-itt Coldblood- tudja,mi a velünk történtekben húzódó igazság,az pont elég. Társamnak az igazi okokat sem kell tudnia,mindössze megcselekedni,amit mindenképpen muszáj.
Pontosan addig és úgy,amíg létre nem jön a kapcsolat.
Én pedig azt teszem,amit Ő akart,mielőtt végleg elment. Persze nem vagyok biztos abban,hogy nem jelenik meg újra. Talán...
Néha elgondolkodom,jó lenne,ha megint elmondaná,mit is akar pontosan. Nem szeretem ,ha lebarnítanak.
 
Morzsi: Drivijt már nem szívesen bojgatom, de gondoltam rátok is , még egy előző írásomban. Jóval előbbi. :D
Írtam egy olyat hogy amikor a fejedben jártam akkor ott hagytam jó pár infót, elrejtve az elmédben, ezek a halálom után elő jöhetnek és ki tudsz belőlük hozni egy s mást ;)

A Csata után át vágtunk az erdős részen, követve az ismeretlen fickókat, egy újabb útra értünk. Ahol 3 teherautó állt , és még jó pár hasonló ruházatú és fegyverzetű ember. Kicsit meglepődtem, és kezdtem aggódni. Itt volt az a bizonyos Max is aki beszélni szeretet volna velünk. Az egyik kocsi platójánál beszélget egy másik emberrel, elég jó ruha volt rajtuk, amint közledünk odébb megy 5 szintén olyan páncélzatú emberhez, 3-nál G36-osok vannak a többinél ha jól tudom akkor TRs-ek.
- Szóval maguk a mi kis madaraink. Mi járatban erre, és mi történt a zsoldosokkal, jah és hol a másik kettő ?
- Üdv, először köszönjük a segítséget, ami nélkül mind itt hagytuk volna a fogunkat.A zónába érekzésünk oka a mi dolgunk, a zsoldosok nem tudom mi okon támadtak ránk...Van egy sejtésem...vágott közbe Chester, hátra nézek...majd élesen a szemébe mondva folytatom...nem tudjuk milyen okon támadtak meg minket. Hát a másik kettő az egyik a pilótánk volt őt lelőtték, a roncsnál. A harmadik a csapat társunk, őt egy rakéta végezte ki...itt lehajtottam a fejem kicsit... jó ember volt, meg találjuk ezeket az emberek, vagy zsoldosokat nevezze őket aminek akarja, de mi bosszút állunk !
- Jólvan, hát ketten nem sokat érnétek el, a zsoldosok ellen.
- Hehe nem láttál minket akció közben. szólalt meg felvágó hangon Chester, és én is mosolyra húztam a számat.
- Ha így állunk örülnénk két ilyen profi fickónak, és amint látom a nyugati fegyvereket preferáljátok. azzal meg tudunk titeket támogatni. Két helyet még talán tudunk szorítani nektek. Persze csak ha ti is így gondoljátok. Mi a válaszotok jöttök ?
- Ezt még megbeszéljük, négyszemközt.
- Értem csak nyugodtan. ezzel odébb vonult, és fel parancsolta az embereket az autókra.
Mi meg pár lépéssel odébb vonultunk.
- Figyelj én valahogy úgy érzem csak jól járunk ha velük megyünk, gondolj csak bele, semmink sincs, ők meg itt vannak egy rakta felszereléssel, és értelmesnek tűnnek, már csak a segítséget illetően is, szerintem menjünk velük. érvelt Chester.
- Nekem vannak fen tartásaim, nem szavazok nekik egyenlőre bizalmat, bár az életünket mentették meg, attól még a zónában vagyunk, itt az erősebb kutya baszik törvény van életben, szóval azért tartsd nyitva a szemed és csak óvatosan, nah gyerünk.
A vezér arcán elégedettség látszik majd oda kiállt nekünk az első teherautóból.
- Az középsőn van helyetek, siessetek.
Oda futottunk és felültünk a platóra, ahol már velünk együtt elég szűkös volt a hely. Nem sokára egy üveg vodkát nyomnak a kezembe, Chester is kap egyet, össze nézünk , majd meghúzza vállát és utána az üveget, én is így teszek. Szépen zötykölődünk tovább az és szépen fogy a vodka is amitől már nem s fázunk ebben a csípős hidegben, közben beszélgetésbe elegyedünk két fickóval, tapasztaltnak tűnnek, nem tudják hova tartunk csak azt hogy sokára érünk oda, én meg gondoltam akkor használjuk ki az időt és kérdezek párat a zónáról és az itteni életről...
 
Úgytűnik az emberek akiket a teherautón találtunk az ukrán hadsereg különleges erőit képviselik. Hát ez remek.Egy rövidke beszélgetés alatt a főnöknek tűnő emberrel, kiderült hogy akiket elhoztunk menekülnek... Először vettünk fel embereket.. valószínüleg utoljára is.. nade.. ittvannak ezek az eléggé feldúlt állapotban lévő katonák, és a szökevények jelenleg a város bármely pontján lehetnek...
-Uraim! Mivel akiket keresnek, nincsennek itt, ezért leülhetnénk kicsit normálisabb helyen beszélgetni.Feljönnének velem az irodámba? Még annyi hogy ha lehet tegyék el a fegyvereket.
-Honnan tudjuk hogy nem lőnek le azonnal?!?! És mi lesz a szökevényekkel?!?!
-Még mi sem vagyunk hülyék...nem okos dolog a hadsereggel packázni.... és csak hogy megnyugodjanak a menekültjeik legkésőbb este visszatérnek, ugyanis egy munkát próbálnak véghezvinni a városban...
-Jólvan legyen, de hogy aztán nehogy átverjetek!!
-Eszemben sincs.Jöjjenek utánam... elindulok vissza az épületbe, a katonák is jönnek utánam.Odabent szólok egy pár reggeliző elvtársnak, hogy ha végeznek a reggelivel pakolják le a teherautókat, esetleg ha találnak valami nagyobb kaliberű fegyvert szereljék fel a főbb védelmi állásokba. Megyünk tovább fel az emeletre. Felérünk az irodába, valahogy mindenkinek találunk helyet.Ismét kezdi a katona:
-Megkérdezhetném, hogy mertek maguk eltulajdonítani 2 katonai tulajdonban lévő teherautót teljes rakománnyal?
-Nos.. kérdezősködtünk 1 kicsit, és értesüléseink szerint ez csempészáru.Viszont ha az, akkor felmerül a kérdés hogy maguk miért voltak a teherautón.
-Honnan vannak ezek az értesülések?
-Egyszerű magánzó stalkerektől.Viszont énis kérdeztem valamit.
-Itt nem maga a főnök.Tőlem nem kérdezhet csak úgy.
-Az lehet.Viszont ezt a helyet én irányítom.És nemhinném hogy amit mond abba mi belemásznánk...csupán érdekel.. hogy mit keresnek a tisztességes katonák egy csempész rakomány mellett.
-Ha annyira érdekli, megpróbáltunk elbújni a teherautón, hogy rájöjjünk kinek viszik a cuccot.
-Akkor ez most nem jött össze.Egy szállítmányt lovasítunk meg, és azon pont maguk vannak rajta.Ez egy kicsit pech.. vagy nem?
-Háth ha valóban visszatérnek a szökevényeink, akkor nem annyira.
-És mégis kik ezek a szökevények? (közben egy ceruzát forgatok a kezemben)
-Nos...a szökevények.. Igazából nekünk csak az egyik fontos, a vezetőjük, a szolgálat egyik alapítója. (a ceruza kettétörik a kezemben)
-Kicsoda?!?!
-Ahogy mondtam a szolgálat egyik alapítója.
-És mondja csak.. ez a szolgálatos fickó részt vett egy akcióban aminek a célja a bandita és a kommunista frakció összefogásának megakadályozása volt a célja?
-Igen... De miért érdekli ez magukat?
-Hogy miért? Azért elvtárs, mert mi vagyunk az a bizonyos kommunista frakció.Szóval van rá okom hogy érdekeljen.
A katona először meghökken, majd úgytűnik erősen hezitál hogy lelőjjön e.Végül is nem ránt fegyvert.
-Ha azt mondom ott volt mit csinál vele?
-Mivel maga hozta ezt az értékes információt természetesen hagyom beszélni magával.Viszont azt nem ígérem meg hogy utána nem végzem ki.Egy pillanatra magára hagynám.Nem zavarja?
-Nem.
Lemegyek a csarnokba, és szólok az egyik elvtársnak, hogy ha visszatérnének az idegenek ne engedjék be őket, és az engedélyem nélkül ne hagyják őket lépni sem.Felmegyek, becsukom az ajtót, leülök.
-Tettem 1 kis óvintézkedést, de mostmár folyt (Ebben a pillanatban beront az egyik elvtárs az ajtón)
-Uram! Visszajöttek. Velük van Antinovics elvtárs is.
Egyszerre pattanunk fel a katonával, futólépésben haladunk le a csarnokba. Az "emberünk" a gyár előtt áll, nem mozdulnak.
-Gyertek befele! Valaki beszélni szeretne veletek!
 
Hirtelen megjelenik a fickó aki elhozott minket...
Gyertek befele! Valaki beszélni szeretne veletek! Kiállt oda nekünk.
Igen? Kérdeztem Fura arckifejezéssel.
a két komcsi int a fejével hogy lóduljunk...
Hát el is indultunk.
Az ajtónál azonban a komcsi a vállamon lévő fegyverszíjért nyúl, de elkaptam a kezét...
Nana! azt nem kéne! Mondta Nikolai, közben Morcosan néz a komcsikra... senki nem engedte hogy elvegyék tőlünk a fegyvert, mind tudtuk hogy gáz van és ha elveszik a fegyvert, akkor végünk...
Le a fegyvert! Szólt oda nekünk a Fickó...
Én csak intettem fejemmel hogy nem...
Ekkor Dühösen felénk indult, az arcán elszántság és düh van...
De mielőtt oda érhetett volna egy ismerős, de annál jobban nem várt, és meggyűlölt hangot halottam a háttérből: Állj! Beszélnék vele mielőtt megöli! Jó nekem Kint is! Tette hozzá sulikov mikor belépett a látó terembe...
A fickó megállt, és Sulikov felé fordul... 10 percet kapnak utána a miénk!
20 perc, Megfigyelés nélkül! Mondta Sulikov Határozottan katonásan.
Meg a jó büd... Kezdett bele a fickó, de Sulikov letorkolta: Netán a katonai parancsnokot érdekelné hogy ki vitte el a szállítmánya!!
A fickó, elhallgatott, de az arca egy merő düh volt Sulikov felé, Ő viszont csak állt higgadtan és mereven... kicsit meg is lepődtem honnan szerzett ez a barom ennyi hidegvért... Bár ha ő Kuznyecov ölebe akkor magyarázható... Ugyanis Kuznyecov is egy Hidegvérű tetű...
20 perc! Utána jobb ah maga is eltakarodik innen! Mondta dacosan a fickó, majd intett az embereinek, és bementek a gyárba... Sulikov, meg a csapata pedig kijöttek a gyár elé...
Mereven álltunk egymással szembe... Belülről majdnem megevett a fene, mérgemben hogy ez a mocsok itt van hogy elvigyen a katonai parancsnokának... de kívülről nyugodt voltam... vártam hogy kezdi a mondandóját...
Tudom hogy árulónak Hiszel, de nem vagyok az! Mondta, Közben elindult... egyenlőre tartva tőlem az öt métert, oldalra sétált el kis dőlés szöggel...
Nem Mozdultam, csupán a szememmel követtem...
Kuznyecov felültetett... a Drivijes dologgal. Esküszöm hogy nem tudtam mi folyik, én egy nyomorult büntető táborban voltam, mert megtagadtam a parancsok miszerint Északra menjek felderíteni...
Sajnálom hogy nem Bíztam benned amikor figyelmeztettél hogy Kuznyecov Korrupt... De igazad volt romlott a velejéig. Vegyi robbanófejeket adott el a zsoldosoknak amivel az argropromi bázist, és a kordon-szeméttelep átjárót teljesen elgázosították...
De hiszek neked, és szeretnék segíteni, de Muszáj hogy elmondj egy két részletet...
Hehe... röhögésben törtem ki... sok mindent gondoltam azzal kapcsolatban hogy sulikov mit fog majd mondani... de ezt nem.. azt álmomban sem gondoltam hogy eljön elmondja hogy mennyire sajnálja, majd megkér hogy mondjam el neki hogy kiknek adott el a parancsnoka... elkezdtem rázni a fejem...
Baszzki.. Ennyire görény te se lehetsz? Kérdeztem oda...
Ennyire gátlástalan velejéig romlott szarházi... nem gondoltam hogy ilyen aljas vagy...
Mi van? Horkan fel Sulikov...
Mi van Sulikov? Kuznyecov nem adja meg a megfelelő százalékot a kenőpénzből? társa akarsz lenni? ezért érdekelnek azok akiknek a kezére adott a parancsnokod?
Mi? Én nem... Én nem vagyok áruló, nem fogadtam el semmiféle kenőpénzt, éppen most mondtam el hogy
Most már tudom hogy igazad volt, és a bocsánatodat kérem, és szeretnék segíteni!
Segíteni akarsz?
igen!
Dögölj meg! Mondtam neki... de elött a parancsnokod is! Azzal segíthetsz! Vágtam oda neki.
Na most már aztán elég maga felfuvalkodott faszkalap! Szólt be az egyik embere nekem.
Mi van te gyökér? Nem teccik valami? Akkor gyere! Riváltam rá, Mire az ki is lépet a sorból, de Sulikov ráordított: Kerub! Vissza!
Erre megállt, és Sulikovra néz: Nem tudom mit akarsz ezzel a barom arccal! Úgy se hisz neked!
Ki a barom arc te tirpák? na gyere baszki! Ordítottam rá.
Na ez elég is volt, és el is indult felém, Hiába szólt oda neki Sulikov...
Üt jobb kézzel, elhajoltam, majd lefogtam bal kézzel, jobb könyökkel pedig pofán vágtam izomból, majd Kifordítottam a kezét ab alommal, és rávágtam izomból a könyökénél, ahol hangos reccsenéssel tört el a karja, a Katona felordított, de sok ideje nem volt, mert már vissza is vágtam a társai felé a képességemet használva, amin a többi katona egy az egyben kiakadt...
Sulikov is csak nézett egy nagyot.. tudta hogy meg van a képességem... de váratlanul érte a mutatványom...
Éppen hogy a többi katonára esett.. de az egyik kimaradt a jóból, és már jönne is közelebb, de Jack és a többiek Gyorsabban reagáltak, és már szegezték a fegyvert nekik...
Idióták vagytok hogy leadtátok a fegyvert! Mondta Herceg.
Elég legyen már! Szólt Sulikov.
Nem vagyunk ellenségek Jeff, régen vállvetve harcoltunk! Mi változott?
Ekkor Sulikovra néztem.
3 ember volt akiknek megadtam a Bizalmat... könnyen.. mert elsőre ítélve azt hittem jó emberek vagytok, de kiderült, hogy tévedtem... Idősorrendben is árultatok el... elsőnek Drivij, Ő az egész szolgálatot eladta az Információkkal... Utána te.. de te már konkrétan rám hajtottál!? vagy talán csak bizonyítani akartál Kuznyecovnak hogy a pénzért akár a barátod is bemártod?
Kérlek Jeff Higgy nekem: Nem árultalak el... felültettek! Mind a kettőnket!
Akkor miért csak én vesztettem el MINDENT???!
Ez nem igaz!
Nem a fenét Dehogy nem! Elvesztettem a rangom, a megítélésem! Mindent amiért megdolgoztam semmivé lett, mert pár mocsok nem akarja hogy létezzen a szolgálat, Ezért kell bemocskolni azt a nyomorult alapítót... Még tán kiderül hogy a társam haláláról is ti tehettek!
Sulikov elhallgatott...
Ide figyelj... Ha nem te árultál el... akkor azt magyarázd meg nekem hogy Kuznyecov hogyan szerzett tudomást a képességeimről? és ha nem tudta akkor mi okon adott egy Titkos kísérletekkel operáló Tudós Sejt kezére?!?
Sulikov Hirtelen felnézett... Micsoda?
Csak egy okon tudhatta meg... Ha elmondtad neki hogy elég furcsa képességekkel rendelkezem...
Én... én nem mondtam el neki!
Bizonyítsd be! Mondtam, majd megfordultam, elindultunk délkelet felé.
Most hová mész? Kérdez utánam...
Az rám tartozik! feleltem, majd megfordultam: Hitelt kapsz a Mondatodnak... 1 heted van hogy bizonyítékot szerezz... kézzel foghatót, hogy nem te árultál el! Mondtam, majd megfordultam és tovább indultam, ám ekkor Lövés hallatszik, és az elöttem lévő hóba csapódik egy golyó, merev zuhanó röppályán, hátra nézek a gyár tetejére, és látom hogy fent van 4 Kommunista és ránk szegezik a fegyvert, Közben Ordibálnak hogy álljunk meg de azonnal..
Hirtelen kiront az ajtón a Komcsi Vezető, és utánunk kiállt... inkább ordít hogy azonnal jöjjünk vissza...
Mivel nem volt sok kedvem sokat harcolni, így csak oda ordítottam amikor Sulikv közelében volt...
Sulikov, Emlékszel amikor arra amikor a Komcsiakt és a banditákat szarrá vertük Sötét völgyben?!
A komcsi Vezér, ekkor Sulikov felé fordul,3-4 komcsi éppen karnyújtásnyi távolságra haladtak el az emberei körül, amikor azok meghallották kik is a katonák, rögtön fegyvert szegeztek nekik, ám a katonák gyakorlottan kikapták a fegyvert a kezükből, és ellenük fordították.. a Komcsi vezér kezében maradt, meg egyedül az AK, ő egyenesen Sulikovnak szegezte a fegyvert...
Féltem hogy lelövi, így intettem a fiúknak, Mire azok lekapták azt a 4 fickót a gyártetőn, én pedig Lábon lőttem a nekem háttal álló Komcsi vezért... Mikor a földön volt, Sulikov fejbe is rúgta, a Katona kollégái pedig leütötték a többit.
Ekkor Több ordítást is lehet hallani a gyárból, Sulikov, és csapata Rögtön Futásnak eredt.
Szaladt is ki a gyárajtón fél tucat aks őrült, de rögtön padlót is fogtak a robbanás miatt...
A garázs ajtó nyitva és ott volt félbehagyva a lepakolás az egyik teherautóról oda küldtem egy gránátot a Vetőcsőből... Még szerencse hogy a a városban betöltöttem a gránátot...
Szép kis Tűzijáték lett belőle a sorozatosan robbanó gránátok, és Lőszerek stb stb... ám a robbanás megrázta a másik kocsit is, így az is feltalált robbanni...bár annál csak egy robbanás volt, de az bent volt már... úgy tűnik arról már lepakolták a cuccot, és csak a jármű robbant be...
de a Komcsik gyorsan eszméltek, és vaktában sorozni kezdtek felénk...
Na jól van gyerekek Húzzuk el a csíkot! Mondtam, majd Megfordultam, és Futni kezdtünk Délkelet felé...
Meglepetés hogy nem üldöztek minket... szerintem kevesen vannak...
Nem baj.. szerintem szerény személyem bennük hagytam a szálkát végleg... de legalább rám koncentrálnak és nem az egész Szolgálatot...
Hiába vagyok Kitaszított... továbbra is lojális vagyok a frakcióhoz...
Estefelé elértük a célt Argropromot... Innen a legközelebbi Lejáróhoz, Lent pedig csak óvatosan és csöndben haladtunk Végül megtaláltam a rejtekhelyet... Le cuccoltunk, Szerencsére volt ott kaja is... ettünk Konzervkaját, aztán elmentünk aludni...
1 gond a Biztonságos rejtek kipipálva.. ez az útolsó hely ahol keresnek...
 
A katona csávó kivitatkozott magának 20 percet megfigyelés nélkül... már vagy 15 perce beszélgetnek, mikor el akarnak indulni..Az egyik elvtárs a tetőn rögtön kapcsol és eléjük lő egyet.Én közben már indulok kifele többedmagammal, közben ordibálok:
-Azonnal gyertek vissza!!!!
-A szolgálatos vezető odakibál a katonának, annyit hallok ki amennyit kell.Ő is ott volt mikor megtámadtak.Odafurdolok, le akarom lőni, de lábon lőnek.Összeesek, valaki fejberúg.Nem látok zúg a fejem.Tompák a hangok, de 1 robbanást hallok.. utána mégegy. Lövöldöznek. Távolabbról hallatszódnak a lövések, mikor valaki odajön és elkezd pofozgatni.
-Mihail!! Yurij vagyok! Hallasz? egyre jobban tisztul a kép.Yurij és Borisz guggol mellettem. Végül 3 szót tudok kinyögni.
-Yurij... kapd el..... ezután megint csak a tompaság, nem nagyon tudok érzékelni....Kiabálást, lábdobogást hallok...
Yurij körül már ott áll Iván, Liszin és Dmitrij. Yurij beszél:
-Tudjátok mi a dolgunk.. mint mindig.. gyorsan és halkan.Már futnak is a szökevények után.A város határában érik utol őket, itt már lassabban mennek, de azért sietnek.A 4-es csoportnak szinte gyerekjáték amit csinálnak.Nem tudják hova mennek, csak a csoportot követik.Már lassan lemegy a nap, szinte végig dél felé jöttek.Egy emelkedőre mennek fel, majd egy torony mellett egyszer csak eltűnnek... Dimitrij ér fel először a dombra.. lenéz, egy akna van középen a kisebb torony mellett, néhol egy-egy narancsszínű jelzőfény villog.Oldalt létra vezet lefele. Yurij megy először, amíg leér a többiek fedezik.Odalent sehol senki, int a többieknek hogy jöhetnek.Leérnek mind a négyen, Elindulnak ez egyetlen tovább vezető folyosón.Egy henger alakú lépcsőházba jutnak. Elindulnak lefele, és mivel egyetlen kijárat van, azon keresztül mennek tovább.A folyosó kettéágazik, de nem válnak szét.Egyenesen mennek tovább, de a folyosónak vége szakad, balra vezet egy kisebb ajtó.Arra mennek tovább, egy másik szélesebb folyosóra érnek át, visszafele vezet. Nincs más út, arra kell menni. 1-2 perc séta után visszaérnek az elágazáshoz, tehát mentek egy kört... Ivan szólal meg:
-Itt kell lenniük.Szétválunk, és minden sarkot, ládát átvizsgálunk...Ivan és Dimitrij maradnak ezen a folyosón, Yurij és Liszin pedig visszamennek a másikra.Yurij megy elöl, figyel de nem lát semmi érdemlegeset.Liszin halkan megszólal:
-Hé! itthagytunk 1 kisebb szobát... Yurij visszamegy, de a szoba üres, sehol semmi...
Ivan épp egy leszakadt szellőzőt nézeget, de végül is akárhogy nézi, ezen ember nem tud átmászni.Dimitrij pisszegi le, közben integet egy szellőzőkürtő felé, ami alatt 1-2 doboz van..Épp mászna fel a dobozokra, mikor a másik folyosó felől egyre közeledő lövések zaja hallatszik... pillanatok múlva 2 társuk tűnik fel, lélekszakadva rohannak, möhöttük meg valami böhöm nagy sötét lény, az arcán csápokkal, és bazinagy karmokkal.Mihelyst olyan szögből látják tüzelni kezdenek rá, közben a rohanó társaik is vissza-vissza lőnek 1 sorozatot... Yurij és Liszin elhaladnak tüzelő társaik mellett, majd ők is megfordulnak és tüzelnek. A dög tőlük másfél méterre hasal el.Összenéznek, tudják ha a célszemélyek itt vannak, akkor meghallották.Dimitrij int a szellőző felé, de onnan semmi hang nem jön..
-Lehet hogy próbálnak lapítani... Liszin tornázza fel magát a dobozokra, mikor benéz a csőbe megszólal:
-Figyeljetek! itt egy létra... azzal elkezd felmászni, majd egy kiáltás hallatszik, és Liszin holtan esik le.. majd kibukik a járatból, fejbelőtték
-Dögöljetek meg! Ivan felmászik a dobozokra, előszed 2 gránátot, kibiztosítja az elsőt, vár 2 másodpercet, majd feldobja... a másik oldalon esik le, tompa puffanás, a betonfal lomhán megremeg.Most a következő gránáttal ugyanez..és mégegyel... mikor az utolsó gránát is felrobban, elkezd felfele mászni... Felér, majd lekiabál:
-Elkaptuk őket! Közben Yurij is indul utána, már ketten lemásztak, Vitalij megállt fent, onnan figyel..
-Megvan mind?
-Igen!
-Akkor ne feledjétek a 2-es szabályt.. Menj Biztosra! Azzal minden hullát fejbelőnnek... Ivan ahogy belerúg az egyik hullába talál alatta 1 pda-t... felszedi, megnyomja egy párszor, majd megszólal:
-Fiúk! Megvan a visszaút!
-Helyes, de húzzunk innen ebből a kibaszott csatornából! Liszin holttestét nem tudják magukkal vinni, így lecsukják a szemét, és ráfektetik a fegyverét.Többet nem tehetnek érte.Menniük kell, visszafele szinte futnak, minél hamarabb kint legyenek ebből a rohadt útvesztőből.Mikor kiérnek a szabadba, tudatosul bennük hogy sötét van odakint.A visszaút északra vezet, Tőlük kb 2 kilométerre van valami épületszerűség a térkép szerint északi irányba, emlékeznek is, látták mikor követték a menekülőket.Jobb ötlet híján futólépésben indulnak az épület felé. Közeledve meglátják a kis épületet, ami nem lakóház, inkább valami kis kaszárnya lehetett anno.Mellette egy félig fedett parkoló.Bemennek, az alsó szinten 1 iroda, egy zárka, a felsőn pedig néhány régi ágykeret.3-man maradtak, míg az első őrködik a többi megpróbál pihenni...
 
hát ezt bizony szép kísérlet, de nem ilyen egyszerű engem kicsinálni :D de hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmarad:
De amugy csak megsúgom hogy az Argropromi katonai kaszárnya helyőrség vegyi gáz alatt áll

Éjjel tájt Lent volt pár fickó, mert lövöldözésre, és gránátrobbanásra ébredtünk... meghúztuk magunkat, Hirtelen elhaladtak mellettünk... Szerencse hogy este feltettem az acél zsilipet... ezt csak belűről lehet nyitni... még ha fel is tűnik nekik a szellőző lyuk.
De nem tűnt fel... és kimentek.
Reggel 6 óra tájt Én, Nikolai és Jack Kimásztunk a rejtekhelyről, hogy megnézzük mi történt...
Úgy fél kilométerrel odébb volt még 1 ilyen rejtekhely az elött pedig egy holtest... felmentünk a rejtekhelyre, és szétnéztünk... 6 halott bandita volt, az egyiknek hiányzott a pda-ja...
mégis követtek... de hibáztak, rossz embereket öltek meg. De nem bánom most legalább úgy tudják meghaltam...
De megesküszöm hogyha tisztázódik ez az árulós helyzet Vissza vágok ezért nekik...
Elbújtattak, ezért nem öltem meg azt a mocskot, de ő meg ki akart nyírni, nesze neked becsület...
Kimásztunk a banditák "nyughelyéről" és elindultunk vissza a mi helyünkre...
Út közben semmi furcsaság nem történt, csak pár patkány szaladt el velünk szembe...
Vissza másztunk, és Megreggeliztünk mi is.. a többiek is éppen eszegettek...
Hát jeff biztos vagy benne hogy ez a hely ahol utoljára keresnének? az éjjel elég közel jártak!
Jah.. de ezek követtek, más részt most már halottnak hisznek...
Amugy mit akarsz a katona barátoddal?
nem a barátom... de szükségünk van információra, Sulikov volt az aki üldözte Drivijt, de elötte egy titkos laborba mentek le egy bizonyos dokumentumokért... Szükségünk van arra a dokumentumra... Másrészt tudnunk kel hol a többi labor... 1 van a halott városban, tehát oda is vissza kell mennünk még hamar tájt...
Az kizárt hogy a komcsik csak úgy oda engednének de miért vagy benn olyan biztos hogy van ott egy labor?
A bossuk azt mondta hogy keressünk egy nagy acél zsilip ajtót... hol szokták azokat használni?
Laboroknál... Mondta Szása.
Pontosan... Na mármost, gondolom én hogy a komcsik onnan tudnak róla hogy a Gyárban maradt Dokumentumok, és szállítási naplóból tudják, de csak az ajtót... és úgy tűnik nem hülyék mert ők is tudják hogy labor... de ki kell pucolnunk a labort! Nem juthat a kezükbe semmi!
Úgy véled hogy a katona fickó, ezeket tudja?
Ha ő nem Kuznyecovnak tudnia kell, és ha mindenáron beakarja bizonyítani hogy ártatlan akkor Kuznyecovnál kell elég mélyen kaparnia... elég mélyen ahhoz hogy tudomást szerezzen pár laborról is...
Kuznyecov nem hülye pontosan tudja hogy Krüger miben utazik, és azt is tudja hogy akkor kaphat magasabb részesedést és biztonságot hogy nem söpri félre, ha bizonyítékot szerez Krüger ellen... A munkájáról, a laborokról... ez Mind biztosíték neki.
És szerintem legalább 3-5 laborról biztos tud a parancsnok...
És mi a terved? Kérdezte Herceg.
A hét végén Küldök neki egy üzenetet hogy hol mikor a találka akármennyit is tudott meg...
Nem veszélyes ez egy picit? ha áruló akkor könnyen csapdát állíthat...
Mondtam én azt hogy én megyek oda... felbérlünk pár stalkert, hogy vegyék át az árút...
Ha átadja az információt, ami kell akkor valóban érdemes elgondolkoznom hogy nem ő árult el. bár nem tudom... Senki mástól nem tudhatták meg hogy van ez a képességem... mondtam.
Addig mi lessz? Kérdezett a töpszli is.. itt várunk a rejtekhelyen?
Tudod hogy rühellek várni, másrészt ha lemegyünk azokba a laborokba jobb felszerelés kell.. hiszen egyikünknek sincs még egy golyóálló mellénye se...
És szereznénk... pénzünk igazán nincs...
Nekem viszont frakció alapítóként sikerült szert tennem pár kapcsolatra...
Ott van például Skull barátom, Herceg és Töpszli ismerik.
Ő csempészhet ki nekünk ezt azt a szolgálat ellátmányából, de a Bár csaposa is személyes jó barátom, ő is adhat egy két öltözetet... ráadásul semlegeset... ami most nem hátrány.. tettem hozzá.
Hát akkor ideje lenne neki látni, mert a hét végéig már nem sok időnk van! Mondta Jack.
Pontosan... Szerelkezzetek fel én addig intézek pár dolgot.
Mondtam, majd elővettem a PDA-mat, és Küldtem egy üzenetet Skullnak, ezúttal ő is visszaküldheti a válaszát.
A csaposnak is küldtem, ő válaszolt hamarabb.
egy msn szerű cheten írogattunk egymásnak:
Helló Arthur!
Ki vagy?
Egy ismerős aki annó megkért hogy légy a csapos...
Jézus... ugye tudod hogy te vagy a zóna legkeresettebb személye?
Tudom.
Mit akarsz?
Szükségem van a segítségedre!
Rendben... mi kéne?
Van kapcsolatod a tudósokkal?
Van...
Ruházat kéne... Alap semleges SEVA öltözetek... sötétített üveggel.
az darabonként 30ezer mennyi kéne?
6 darab...
Bammeg ember, az kicsit drága mulatság lesz.
Írd le a felszerelés listából!
Mi van? hogy a tökömbe számoljak el 180000 rubellel?
Légyszívest Arthur, segíts!
Rendben hova vigyem?
Beszélj Skullal, ő neki add oda a felszerelést!
Rendben! De ezzel fifti fifti!
Igen!
Oda adom skullnak... nem tudom mi történt, de remélem igazad van és felültettek! Mert csak ezért segítek!
Köszönöm Arthur! Mondtam, majd kinyomtam a beszélgetést.
Közben kaptam Skulltól egy üzenetet:
Fejedelem... megkaptam az üzeneted, értékelem hogy megengeded a dolgot... és köszönöm a munkát... elvállalom, de elötte még ki kell füstölnünk a szabadság kaptárját... Holnap átveszem a relikviákat és Velem lesz a Prince Öcse is... de hozd az infót is róluk!
Holnap este 6 kor az argroprom- Yantar átjárónál!

Jellemző Skullra hogy rejti a dolgokat... tudja hogy átnézik a pda-t így csak annyi tűnik fel neki hogy árut cserélünk cserélünk... így azt hiszik hogy a szolgálatnak szerez információt... ezért nem fogja se krilov, se Voronyin jelenteni a dolgot a katonáknak...

Mindez után eltettem a pda-mat, és felvettem a fegyveremet, meg a taktikai mellényt, és Kimásztunk a rejtekhelyről... Csöndben haladtunk Kifele, és Kimásztunk az egyik Lejárón...
Rendesen szétnéztünk... sosem lehetünk elég óvatosak...
Átmentünk a közeli Gyárkomplexumba, ahol pár stalker táborozott... Megvettük tőle a detektorokat, végül kialkudtunk 2200ban a 3 medve detektorért...
Utána elmentünk a környező anomália mezőkre... amíg én herceg, és Töpszli relikviát kerestünk a többiek fedeztek minket...
 
Mire felkelek valakik csatlakoznak hozzánk, itt van köztük aki leszedett a teherautóról.Nagyon fáradt vagyok, visszaérünk a gyárhoz, megint valami balhé van, engem már nem érdekel, elmentem aludni.
Arra ébredek, hogy Látó az orrával bökdösi az arcom, és elég erőteljes célzással néz a kristályokra.
Felállok, ráz a hideg.Odamegyek a tűzhöz, egy kicsit ott dekkolok, de még mindig fázom.Inni kéne valami alkoholt.Az a baj, hogy nem igazán tudom, hogy merre van.Látó sürgetően nézi a kristályokat, és mostmár át is sugározza a gondolatot, hogy bizony sietni kéne.Lemegyünk oda, ahol egyszer már megnyílt a kapu.
Úgy találomra szétszórom a kristályokat a padlón, aztán csak nézek, mint a hülye.Nem akar semmi sem töténni.Most a szoba sarkaiba kupacolom fel őket, de most sem mükszik.Gondolkodok, hátha kell valamiféle katalizátor a folyamathoz.Előszedem az anno közösköltségért reklamáló zombi igazolványát, amit valamilyen okból elvettem még régen, a szoba közepére rakom, aztán a kristályokat is rá egy gúlába.Most sem történik semmi.Tököm tele van már, fázom is asszem inkább elmegyek piálni.Felmegyek, az ellátmányos ládákat feszegetem, ki is veszek egy üveget, amelyikben a vodka van.
Le is viszek egy üveggel, leülök a sarokba, oszt jobb híján kortyolgatom.Látó odajön, és el is kezd magyarázni telepatikusan.
-Na idefigyelj, az Odüsszeiát olvastad?
-Asszem, régen.
-Na és mi kelet európa vére?
-Ennyire hülye azért nem vagyok.Lehet, hogy nem olvasom a fogyasztási grafikonokat, de azt látom, hogy minden harmadik ember alkesz.
-Jólvan, akkor használd.

Odamegyek a gúlához, rácsorgatok egy kevés vodkát, aztán én is meghúzom.Rögtön meg is jelenik valami pali,oda akar férkőzni a vodkás igazolványához, de elállom az útját.Igazából kikerülhetne, de inkább odaszól:-Na mivan?
-Mit kéne tennem?
-Változtasd meg a világot: csukd be az ajtót.
-Aha.Jólvan.
Házmesteri magabiztossággal kikapja a kezemből az üveget, az igazolványt begyűri az ingének a zsebébe, és szépen elbalag vissza a falba.
Odamegyek az ajtóhoz és becsukom.Leülök a sarokba és várok.
Az egyik pillanatban egy kempingbicó pattan ki a falból, és körbe körbe süvít a szobában égve.
Rúgom is ki az ajtót, és szaladunk fel Látóval.Még magamhoz kapok lőszert, cigit meg kaját, és egy üveg vodkát, aztán már csak röhögve szaladok ki a kapun.
 
Épp hogy el tudtunk pucolni a komcsik elől. Estére elértük a régi leomlott hidat, ott táboroztunk le.
Szerencsére Baronov meg a többiek még mindig ott őrködtek, szóval most nyugi lesz. Míg a többiek el mulatták az időt a zóna őrség embereivel, én addig leültem a tűz mellé egymagam és gondolkoztam, hogy mi tévő legyek.
"A francba! Jeff egy rohadék, és megérdemelné, hogy valahol szibériában rohadjon, de mégis segítenem kell neki! Egyszer még saját magam miatt fogok fűbe harapni!"
Amíg a tűznél ültem és elmélkedtem azon, hogy hol rontottam el, addig üzenet érkezett a PDA-ra.
"Most végre találkozhatunk! Hozd el az infókat aztán takarodj! - Fejedelem
U. I.: Te mocskos áruló!" :D
Az üzenetben le volt még írva a találka hely és az idő. Itt az idő! El kell oda mennem hogy tisztázzam magam. Elvégre én nekem közöm nem volt ehhez az egészhez. De most már engem is bele rángattak.
Aztán szóltam Kerubnak.
"Hé Kerub! Gyere csak!"
"Mi van?"
"Figyelj! Nekem most le kell lépnem, segíts és falazz nekem! Ne szólj senkinek egy szót se, és ha esetleg valaki keresne akkor találj ki valamit! Rendben?"
"Jól van. De hová mész?"
"Megszabadulok a feleslegtől."
Aztán elindultam a vak sötétben.

23:00-ra megérkeztem nagy nehezen a találka helyre. Útközben vagy 3-szor feküdtem ki az alig látható anomáliák és a sötétben randalírozó mutánsok miatt. Persze szerencsésen elértem idáig, méghozzá egy lövés nélkül.
Ott vártam egy még égő villanyoszlop alatt, de senki nem jelent meg. Így hát leültem egy sziklára és vártam tovább. Aztán egy fél óra telt el, amikor hallottam valamit. Gyorsan felvettem a sisakot és bekapcsoltam az éjjellátót.
Semmit nem láttam, de aztán megfordultam és láttam, egy stalker ruhás fickót a sötétben fegyverrel a kezében.
Rögtön fegyvert fogtam rá és rákérdeztem: "Jeff?"
A stalker lassan előjött a sötétből és megállt előttem. Az arcán maszk volt. "Sulkov!" Szólalt meg a stalker.
"Az infókért jöttem! Add át aztán húzz el! Jobb ha nem kerülsz többet a szemem elé!" Mondta.
"Rendben! Tessék itt vannak!" Aztán elővettem egy kis fémdobozt és nyújtottam felé.
Aztán idejött és nyúlt volna érte, amikor elrántottam a dobozt a kezétől és odanyomtam a rejtett sörétes puskámat a homlokához. Ő csak lassan felemelte a kezeit és azt mondta: "Hé! Sulkov! Mi a jó büdös francot csinálsz?!"
Én csak higgadtan válaszoltam: "Ne próbálkozz! Tisztán látom rajtad, hogy te nem Jeff vagy. Halljam! Hol van Jeff?!"
"Én vagyok az ember! Csak már régen nem láttuk egymást."
"Pff... Régen?! Ha jól emlékszem legutóbb a komcsik tanyáján találkoztunk. Akkor is megpróbáltál megöletni."
"Nem hiszel nekem? Én vagyok az!" Próbálkozott, de aztán hátra húztam az egyik kakast a sörétesen, erre egyből elmondott mindent.
"Jól van! Jól van! Ne lőj! Nem én vagyok Jeff!"
"Akkor ki vagy?!"
"Csak egy stalker! Ne lőj ember! Én csak a pénz miatt vagyok itt!"
"Pénz?"
"Egy tag 2000-et fizetett volna azért, hogy eljöjjek ide és átvegyek valamiféle infót tőled. Tisztán látszódott rajta, hogy külföldi a csávó."
"Hmm.... Szóval az a rohadék fel bérelt téged, hogy megszerezd tőlem a dokumentumokat."
"Ja ja! Így volt. De már bántam hogy bele mentem ebbe az üzletbe. Most hogy elkaptál, ráb*sztam.
Sosem kapom már meg a pénzemet."
"Majd tanulsz belőle hogy sose bízz egy amerikaiban."
"Ja! Most már nem vállalok több ilyen melót!"
Aztán indult volna el, amikor utána szóltam.
"Hé! Tégy meg nekem egy szívességet!"
"Mit?!" Kérdezett vissza halálra rémülten.
"Menj vissza és mond meg annak a s*ggfejnek, hogy ha kellenek neki a dokumentumok, akkor jöjjön el érte ő maga! Mond meg neki, hogy várom az agropromi kutató intézetnél. És hozzon magával zárt légző rendszeres ruhát! Találkozunk 23:00-kor és ajánlom, hogy pontos legyen!"
"Ne már ember! Én csak egy csóró stalker vagyok! Miért pont nekem kell belekeveredni a ti ügyetekbe?"
Ennek hallatán felidegesedtem. "MOZOGJ STALKER!"
"Jó Jó! Megyek már!" Mondta, aztán eltűnt a sötétben.
Én eközben vissza indultam a híd alatti helyőrségre. Hosszú út lesz.

Másnap egészen 20:00-ig vártam. Aztán elindultam az agropromi kutató intézetig. Miután megérkeztem, még gyorsan beadtam magamnak egy adag atropint, a biztonság esetére, majd felvettem a sisakot és átváltottam zárt légző rendszerre.
Megint éjjellátó be és fel az intézet épületének a tetejére. Útközben egy pár elszórt jelet hagytam, ha Jeff mégis vállalkozna a személyes találkozásra.
Aztán rövid időn belül fel is értem az épület tetejére. Ott félre vonultam és olyan helyre ültem, hogy az egész tetőt be lehessen látni. Gondolkoztam egy ideig, hogy mit vágjak a fejéhez, de aztán inkább azon gondolkoztam, hogy lelépek erről a földi pokolról.
Utána elővettem a detektort és megnéztem, hogy mennyire csökkent a szennyezettség az intézet területén. A szennyezettség még mindig irdatlan nagy volt. De azóta már csökkent valamennyit. Viszont ez nem ok a vissza költözésre.
"Na jó! Várok 3 órát, aztán lépek." Gondoltam magamban. Aztán úgy döntöttem, hogy pihenek egy keveset.
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul