Scarecrow
New Member
- Csatlakozás
- 2009.09.12.
- Üzenetek
- 4,939
- Reakció pontszám
- 0
Kellett pár nap hogy rendben jöjjek a balhé után. Kaszás rögtön összehívott pár emberrel együtt az operációs szobába.
4en elindultunk bárba felszerelést kérni a nívával, de csak ketten mentek vissza mert rám és a másik társamra Sweet-re van egy különleges feladata a Tudósoknak.
A bunkernél a tudósok őrsége fogadott.
A bunkerlabor vezető tudósa elmondta, hogy a feladatunk bizonyos Relikviás kísérletek elvégzése a vörös erdő egy bizonyos részén.
Másnap reggel 8kor indul a kutatási expedíció. 9 tudósra Sweet én és még 3 tudós őrnek kell vigyáznia.
Miután megbeszéltük a részleteket a Tudósokkal kikísértek minket a "vendég szállóra", és neki álltunk pihizni.
Másnap reggel már korán 5kor fent voltam, Sweet még nagyban Horkolt, én már az energiaitalos dobozomért nyúltam. Ahogy nyitottam a dobozt, Sweet már fent is volt.
Oda néztem a még mozdulatlan, a környeztet észlelő, de csak szemeit mozgató Sweet-re.
- Bocs! Mondtam.
- Nincs baj bajtárs! Felelte, majd felült az ágyon.
Hány óra? Kérdezett felém.
Ránéztem a karórámra éppen negyed hat múlt.
- 5:16! Feleltem, majd meghúztam az energiaitalt.
- Kicsit korán vagyunk fent nem? Kérdezett Sweet.
- Ébredjünk fel, kajázzunk, készülődjünk össze! Nem vagyunk korán! Feleltem.
- Ha te mondod! Szólt felém nevetve, majd Oldalra fordult a táskája felé és ő is nyitott egy energiaitalt.
Miután nagyjából fent voltunk, bekajáztunk, és összekészülődtünk szépen lassan.
negyed nyolckor már teljesen készen álltunk.
Most a tudósok készülődtek: pakoltak a hátizsákjaikba mindenféle elsősegélyszereket, különböző ilyen olyan kisebb dobozokat.
Az őrség is éppen a tárakat pakolta a taktikai mellényébe.
Az egyik őr ekkor felém fordul.
- Van gázmaszkjuk? Kérdezett.
- Minek? Kérdeztem.
- Vannak sugárzó területek ahol nagyon ajánlott a gázmaszk! Mondta, és már dobott is 2 gázmaszkot.
Mindkettőt elkaptam, majd az egyiket Sweetnek nyújtottam.
Én az oldalamra csatoltam.
- Addig oké, de hol ezen a filter? Kérdezett Sweet a gázmaszkot nézegetve.
Jómagam is odanéztem rá és valóban nem láttam rajta filtert.
- Beépített légszűrős! Nem kell cserélni! Felelte az őr.
- Az fajin! Mondta Sweet és eltette a táskájába.
Háromnegyedkor már csak az utolsó simításokat végezték a tudósok a felszerelésekkel. Az egik őr odahívott az asztalhoz, ahol a másik kettő volt, az Asztalon térkép.
- Jó reggel! A nevem Kosztyán! én irányítom az őrséget, és beleértve magukat is. Bár utóbbiban kételkedek! De ha nem olyan nagy kérés Néha figyeljenek rám!
Sweet csak nézett nagyot, én nem feleltem csak összehúztam a szemöldököm.
Jól van figyeljenek most rám!
Ezen az úton megyünk a vörös erdőhöz, gyalog! A gyár bejáratától 200 méterre északra van egy csatorna hálózat ami a dombon keresztül fut. Miután azon túlértünk 4 kilométeren keresztül egy nagyobb pampán haladunk, a pampa végén van a vörös erdő széle. Mi nekünk a nyugati utat kell követnünk. Az az út elvisz minket a vörös erdő arborétumi részéhez, ott van a kutatási terület!
- Ez eddig egyszerű... Hol a bibi? Kérdezett Sweet.
- A "bibi" ott van hogy ez az út nem veszélytelen! De a sűrűje még mindig a vörös erdőben vár minket! Felelte Kosztyán.
- Csináljuk! Feleltem.
- Hogy szólíthatom önöket? Kérdezte Kosztyán.
- Sweet!
- Rideg!
- Az én két emberem pedig Vaszilij, és Titov! Induljunk! Mondta, majd Elindultunk kifelé a laborból.
Kint a felmálházott tudósok tömör csoportot alkotva,és körülöttük és előttük az őrök elindultak Sweettel voltunk az utóvédek. És még 4 tudósnak a kezében volt IL86os karabély. a tudós őrök kezében Accogos LR-300asok voltak, Azon a Kosztyán fazonén még egy M203as is van, úgy tűnik nem vicceltek amikor a Tudósok azt mondták, hogy a mutánsok lerohanták az előző expedíciót.
A gyár mellet haladtunk el a domb széléhez tapadva. A tudósok folyamatosan csevegtek a gyárról meg valami Pszichikus sugárzásról és zombikról... Furának tartottam a zombik szót, de a tudósok általában tényekre alapszanak, báááár... lényegtelen, most nem itt van dolgunk. Ám mégis érdekes hangok szűrődtek ki a Gyárból, ami azért kicsit óvakodásra intett attól, hogy közelebb menjek.
Pár perc múlva megérkeztünk a csatorna bejáratához. Azon viszont egy vasrács, ami lakattal le van zárva, ám a tudós odament és kinyitotta a kulcsával., majd az őrök kinyitották a vasrácsot, és előrementek.
Bár már talán kelt fel a nap, nyoma sem volt ennek itt yantarban a sűrű felhők egyszerűen mindent eltakartak az égen. A csatornába is talán 20 méterre lehetett ellátni utána sötétség.
- Jól van! Éjjel látokat bekapcsolni, és ne szakadjanak le! Mondta az egyik őr elöl, majd felvett egy teljes arcot fedő gázmaszkot, majd bement a csatornába.
utána három tudós, majd megint egy őr ment be utána négy tudós, majd az utolsó őr és utána a három tudós, végül mi.
Elég szűk volt a csatorna nyomorogva elfért benne talán két ember egymás mellet, egy vonalban viszony kényelmesnek volt mondható, egy méter hatvanig... valahogy, aki annál magasabb volt, annak bizony meg kellet hajolnia.
Egy 20 percig mást sem néztünk csak az utolsó őr és a tudósok seggét, majd végre fényt láttunk elöl.
- Pár perc múlva végre kiegyenesedhetünk! Mondtam hátra Sweetnek.
- Jó lenne már! Felelte fojtott hangon.
végül is tényleg kiértünk pár perc múlva csatornából, itt viszont szikrázott a nap, ritkásan felhők, de az ég nagyjából tiszta, viszont nincs meleg.
Mikor kiértem első dolgom volt kiegyenesedni, ez olyan jól sikerült, hogy még roppant is. Sweetnek is hasonló képpen.
Pár perc pihenő után amit a tudósok kértek elindultunk tovább, egy elég nagy füves részen végeredményben egy Pampán ballagtunk, Szemben pedig a vörös erdő pereme látszott.
Megbeszéltem Kosztyánnal, hogy a két őr legyen hátul, Sweet és én pedig elöl megyünk és szemből és oldalról vigyázzuk a tudósokat, De Kosztyán marad középen, mert ő tudja az utat.
úgy egy órás séta alatt odaértünk a vörös erdő szélénél lévő régi földes úthoz.
- Innentől nyugatra megyünk! Innen pár kilométerre kell lennie északra vezető útnak, az vezet az Arborétum bejáratához. Mondta Kosztyán, miközben ráértünk az útra.
Anomália elég kevés volt erre, a neveiket még nem tudom, de nem is lényeges szerintem.
A táj álomszép volt egy igazi álomba illő természeti szépség amihez még az anomáliák is adtak egy kis érzést. Ennek a nyugtató érzésnek pedig meg van a hátul ütője... Egy ilyen szép helyen az ember azt gondolhatja, hogy a kutya se akarna majd ártani neki.
Úgy két kilométer után akadt is egy út északra, ezen mentünk tovább ez az út már betonozva volt, ám rendesen eljárt felette az idő, másrészt az út szélén már erdők voltak. De még csak közönséges Kiszáradt, vagy elkorcsosult fák és Sűrű bokrok.
Végül megláttuk az arborétum falait és kapuját.
- Ez az? Kérdeztem.
- Igen! Ez az! Felelte Kosztyán.
Ekkor Hátra fordult.
- Vászilij! Titov! Innentől minden neszre figyeljetek, de csak akkor lőjetek, ah tiszta célt láttok!
- Igen uram! Felelté kórusban.
- Ez önökre is vonatkozik! Nézett a tudósokra, azok mondták is bólogattak is.
Ezután felénk nézett.
- Nálunk ez alap! Feleltem.
- Tudom! Mondta, majd Elindultunk a kapuhoz.
A kapu tárva nyitva volt és sehol senki és semmi.
Az őr vett egy mély levegőt, majd belépett az arborétumba, mi pedig követtük, utánunk pedig a tudósok jöttek.
Sűrű volt a növényzet, kicsi a látó és lő táv értelme sem volt, hogy ide jöjjek az SR-25ösömmel.
Vállamra vettem a puskát, és inkább a coltomon tartottam a kezemet.
Egy 357.esnek elég jó megállító ereje van szerintem bármilyen mutánsra nézve.
Sehol egy állat egy madár... semmi, az egész erdő mintha halott lenne és üres. És olyan furcsa hangok járták át az egész helyet... úgy éreztem mentem meg fagy bennem a vér. Ez a hely éppen ellenkezője volt a pampának. Rozsdás tűlevél beborított mindent fent és lent is egyaránt.
a nap átszűrődött ugyan, de a fény már inkább réz sárga volt, és noha már 10 óra elmúlt a köd még csak most kezdett oszlani itt az erdőben.
Lassan haladtunk, egy keskeny ösvény volt csak az egyetlen járható út jobbra balra anomáliák voltak elég sok. Talán éppen ezért nem volt anomália a pampán, mert hogy itt csoportosul afféle gócpontként. És ebből kifolyólag ahogy minden jóban van valami rossz mindent rosszban is van egy kis jó. A sok anomáliának köszönhetően rengeteg relikvia van mindenfelé, látjuk Sweettel ahogy megcsillannak ugrálgatnak az anomáliákban, ám kihalászni nem lehet mert egymásba függő gravitációs anomáliában vannak... aki túl kapzsi ahhoz hogy megálljt parancsoljon magának és túl közel merészkedik azt beszippantja és kifesti vele a környéket...
úgy tíz perc múlva elkanyarodott Kosztyán, és letért az ösvényről. Követtük őt, pár méterre egy domboldalba vájt üreg volt, jó régi...
A túl oldalon átszűrődött fény.
- Erre! Mondta Kosztyán.
Ahogy tovább haladtunk, úgy pár méterre balra volt 1 vájatott "terem"
- Kosztyán! Szóltam felé, és a hely felé mutattam.
Bólintott, majd hátra intett hogy állj.
Kivettem a pisztolyomat, és Sweet felé néztem.
Ő már célra is tartja az M4esét. Ő is felém néz egy pillanatra.
Ebből levettem, hogy nem kíván előre menni, viszont fedez. Így tudomásul vettem és elindultam előre. ám pár lépés után megtántorodtam.
Egy tudós holtestet pillantottam meg a sarokban széttépve.
A terem nem volt nagy, ám elég sötét volt így nem sokat lehetett látni szabad szemmel és egy lámpával a kezemben.
Végül ráfordultam a sarokra és teljesen beléptem a szobába.
- Tiszta! Feleltem. Üres volt, leszámítva azt a 4 szétmarcangolt tudóst akik bent rohadtak már vagy napok óta. Valamint rengeteg papírt és felszerelést szanaszéjjel.
Bejött Kosztyán és Sweet is, de ő azonnal kirohant a bűztől.
Én is inkább felvettem a gázmaszkot.
Kosztyán oda ment mindegyik halotthoz, majd felém fordult.
- Miért jöttek ide, Itt sarokba szorultak?!Kérdeztem.
- Ez volt az alap tábor! felelte. Itt jegyezték le az eredményeket! A túlélők szerint a támadás váratlanul jött és Éjszaka! Esélyük sem volt!
Mi legyen velük?
- Lepakolunk! Ellenőrizzük a környéket, utána összeszedjük ami maradt és magunkkal visszük őket vissza!.
- Minek? Kérdeztem.
- Visszaszolgáltatás!
- Itt? Nézze, én nem akarok megsérteni senkit se, főleg nem a halottakat! Éppen ezért, jobb lenne ha inkább eltemetnénk őket!
- Tessék?
- Maga szerint mennyi esély van rá hogy vagy vagy esetleg több rothadó tetemmel kijutnánk az erdőből!
- Hogy lehet maga ilyen rohadék! Mordul fel Kosztyán.
- Kosztyán! Kosztyán! Sajnos igaza van! Szólalt meg egy másik tudós őr mögöttem.
- Nekik is jobb ha eltemetjük őket itt!
Kosztyán szemei vérben forognak úgy néz rám, De végül vissza fordult a halottakhoz.
- Titov! Szólj Vaszilijnek! Kísérjétek le a tudósokat! Üssenek tábort! ti addig vigyázzatok rájuk
Maga pedig! Fordult ekkor felém Kosztyán.
Fogja a társát, és nézzenek szét ha találnak még halottak takarják le és szóljanak Titovnak!
- Hány tudós volt itt?
- Öt tudós! És őt őr! Felelte.
- Rendben.
- Közben Biztosítsák a kutatási területet! Tette hozzá.
- Rendben! Feleltem ismételten, majd eltettem a pisztolyt, és elindultam kifelé.
A tudósok közben Már kint voltak a kutatási területen, ami valójában egy kisebb tisztás völgy volt az erdőben, és a tisztás közepén egy hatalmas furcsa valami volt... Nem is tudom leírni mihez hasonlítani.
Közben ahogy kiértem levettem a gázmaszkot.
Kint várt Sweet is.
- Na mi a pálya?
- Nézzünk szét!
- Oké! Felelte, majd elindultunk körül nézni.
Elég csúnyán nézett ki a volt expedíció táborhelye, szétmarcangolt tönkre tett fehér tudós sátrak, és közöttük holtestek, a fegyvereikkel és egy kevés ellőtt töltényhüvely mindenfelé.
Mi csak körbenéztük a területet, de holtestet nem kellet jelölni, csak 3 embert találtunk még ők is a sátrak romjai közt voltak szétmarcangolva.
a tudósok közben félve, de felállították a sátraikat, kicsit messzebb a régi táborhelytől.
Ők is neki fogtak dolgozni.
Mi folyamatosan járőröztünk a külső peremen és figyeltünk, de őszintén szólva nem volt sok dolgunk... Az egész völgy inkább egy hatalmas robbantott kráterre hasonlított, amit időközben már benőtt a fű és vannak benne már fák is. Kelet felöl a peremnél Anomália mezők voltak, Rengeteg elektromos anomália. Nyugat felől tűz alapú anomália mező miatt volt éjfekete és felperzselt a föld.
egyedül észak felöl volt egy 10-15 méter hosszan egy afféle "beugró" tiszta terület, Sweettel elmentünk annak a szélére, de tovább nem mentünk, mert rettentően sűrűek voltak a bokrok és a fák.
Úgy 3 kor letelepedtem egy Sziklára amit a járőrőzések alatt kinéztem és felmászva rá tökéletesen rá lehetett látni bármelyik irányra. kivéve keletre Sweet is elfoglalt egy sziklát, a keleti oldalon lévő kisebb sziklacsoportosulásra, telepedett így ő belátta azt a területet amit én nem. és fedtük is egymás látótávolságát.
Nem sokra rá, hogy kényelmesen elhelyezkedtem, meg szólalt a rádióm.
- Rideg, Sweet! Értesítést jött Yantarból! Valamiféle vírust diagnosztizáltak a visszaérkezett expedíció túlélőinél! Nem tudják, hogyan kapták el! Így a Yantari tudósok légi úton terjedőre gyanakodnak, azonnal vegyék fel a maszkjaikat!
- Vettem! Feleltem a rádióba, és gyorsan felvettem újra a gázmaszkot.
ezután fogtam a rádiót.
- Sweet, fent van a gázmaszk?
- Igen! Jött a válasz.
- Rideg! Csavarj át a frekvenciánkra! Szólt Sweet.
Fogtam, a rádiót és átcsavartam a csapatunk csatornájára.
- Jenki 2! Jenki 2! Itt Sweetwater! Ismétlem: Itt Sweetwater! Adj át egy üzenetet Kaszásnak!
- Sweet! Jó hallani a hangod! Lökjed!
- A Yantari tudósok valami Vírusos dolgot említettek, most nekünk, amiről mintha Kaszás elfelejtett volna szólni! Kérdezd már meg tőle, hogy most csak Szopatnak a tudósok, vagy mi a fene van?
- Vírus? Itt a zónában? Érdekesen hangzik!
- Jah neked érdekes, nekem viszont baromi fárasztó lenne letolni három napot gázmaszkban!
- Oké! Szólok neki!
- Még valami!
- Na mi?
- Kell egy tiszta csatorna! Tudsz szolgálni valamivel?
- Egy pillanat! Némi kis szünet után újra beleszólt a rádióba:
- Nos, van két tiszta csatornám! Az egyik 74,6 a másik 34,8! A többi be van foglalva jelenleg!
- Rideg! csavarj 74,6ra!
Végül beleszóltam én is egy nyugtát, majd átcsavartam a rádiót.
Egy fél perc múlva Felserceg a rádióm.
- Rideg! Hallasz?
- Veszem!
- Mit gondolsz?
- Valami nem klappol! Feleltem.
- Nem vagy egyedül!
- Jól van Szkenneljük a területet, most ezért fizetnek! Majd ha valami gáz lenne! Akkor majd kicsit odateszünk nekik és kihúzzuk hogy mi a franc van!
- Oké! Felelte Sweet.
- Csavarjuk át a rádiót, mi elött gyanút fognak!
- Jól van! Felelte.
Átcsavartam a tudósok frekvenciájára, majd tovább figyeltem a területet.
4en elindultunk bárba felszerelést kérni a nívával, de csak ketten mentek vissza mert rám és a másik társamra Sweet-re van egy különleges feladata a Tudósoknak.
A bunkernél a tudósok őrsége fogadott.
A bunkerlabor vezető tudósa elmondta, hogy a feladatunk bizonyos Relikviás kísérletek elvégzése a vörös erdő egy bizonyos részén.
Másnap reggel 8kor indul a kutatási expedíció. 9 tudósra Sweet én és még 3 tudós őrnek kell vigyáznia.
Miután megbeszéltük a részleteket a Tudósokkal kikísértek minket a "vendég szállóra", és neki álltunk pihizni.
Másnap reggel már korán 5kor fent voltam, Sweet még nagyban Horkolt, én már az energiaitalos dobozomért nyúltam. Ahogy nyitottam a dobozt, Sweet már fent is volt.
Oda néztem a még mozdulatlan, a környeztet észlelő, de csak szemeit mozgató Sweet-re.
- Bocs! Mondtam.
- Nincs baj bajtárs! Felelte, majd felült az ágyon.
Hány óra? Kérdezett felém.
Ránéztem a karórámra éppen negyed hat múlt.
- 5:16! Feleltem, majd meghúztam az energiaitalt.
- Kicsit korán vagyunk fent nem? Kérdezett Sweet.
- Ébredjünk fel, kajázzunk, készülődjünk össze! Nem vagyunk korán! Feleltem.
- Ha te mondod! Szólt felém nevetve, majd Oldalra fordult a táskája felé és ő is nyitott egy energiaitalt.
Miután nagyjából fent voltunk, bekajáztunk, és összekészülődtünk szépen lassan.
negyed nyolckor már teljesen készen álltunk.
Most a tudósok készülődtek: pakoltak a hátizsákjaikba mindenféle elsősegélyszereket, különböző ilyen olyan kisebb dobozokat.
Az őrség is éppen a tárakat pakolta a taktikai mellényébe.
Az egyik őr ekkor felém fordul.
- Van gázmaszkjuk? Kérdezett.
- Minek? Kérdeztem.
- Vannak sugárzó területek ahol nagyon ajánlott a gázmaszk! Mondta, és már dobott is 2 gázmaszkot.
Mindkettőt elkaptam, majd az egyiket Sweetnek nyújtottam.
Én az oldalamra csatoltam.
- Addig oké, de hol ezen a filter? Kérdezett Sweet a gázmaszkot nézegetve.
Jómagam is odanéztem rá és valóban nem láttam rajta filtert.
- Beépített légszűrős! Nem kell cserélni! Felelte az őr.
- Az fajin! Mondta Sweet és eltette a táskájába.
Háromnegyedkor már csak az utolsó simításokat végezték a tudósok a felszerelésekkel. Az egik őr odahívott az asztalhoz, ahol a másik kettő volt, az Asztalon térkép.
- Jó reggel! A nevem Kosztyán! én irányítom az őrséget, és beleértve magukat is. Bár utóbbiban kételkedek! De ha nem olyan nagy kérés Néha figyeljenek rám!
Sweet csak nézett nagyot, én nem feleltem csak összehúztam a szemöldököm.
Jól van figyeljenek most rám!
Ezen az úton megyünk a vörös erdőhöz, gyalog! A gyár bejáratától 200 méterre északra van egy csatorna hálózat ami a dombon keresztül fut. Miután azon túlértünk 4 kilométeren keresztül egy nagyobb pampán haladunk, a pampa végén van a vörös erdő széle. Mi nekünk a nyugati utat kell követnünk. Az az út elvisz minket a vörös erdő arborétumi részéhez, ott van a kutatási terület!
- Ez eddig egyszerű... Hol a bibi? Kérdezett Sweet.
- A "bibi" ott van hogy ez az út nem veszélytelen! De a sűrűje még mindig a vörös erdőben vár minket! Felelte Kosztyán.
- Csináljuk! Feleltem.
- Hogy szólíthatom önöket? Kérdezte Kosztyán.
- Sweet!
- Rideg!
- Az én két emberem pedig Vaszilij, és Titov! Induljunk! Mondta, majd Elindultunk kifelé a laborból.
Kint a felmálházott tudósok tömör csoportot alkotva,és körülöttük és előttük az őrök elindultak Sweettel voltunk az utóvédek. És még 4 tudósnak a kezében volt IL86os karabély. a tudós őrök kezében Accogos LR-300asok voltak, Azon a Kosztyán fazonén még egy M203as is van, úgy tűnik nem vicceltek amikor a Tudósok azt mondták, hogy a mutánsok lerohanták az előző expedíciót.
A gyár mellet haladtunk el a domb széléhez tapadva. A tudósok folyamatosan csevegtek a gyárról meg valami Pszichikus sugárzásról és zombikról... Furának tartottam a zombik szót, de a tudósok általában tényekre alapszanak, báááár... lényegtelen, most nem itt van dolgunk. Ám mégis érdekes hangok szűrődtek ki a Gyárból, ami azért kicsit óvakodásra intett attól, hogy közelebb menjek.
Pár perc múlva megérkeztünk a csatorna bejáratához. Azon viszont egy vasrács, ami lakattal le van zárva, ám a tudós odament és kinyitotta a kulcsával., majd az őrök kinyitották a vasrácsot, és előrementek.
Bár már talán kelt fel a nap, nyoma sem volt ennek itt yantarban a sűrű felhők egyszerűen mindent eltakartak az égen. A csatornába is talán 20 méterre lehetett ellátni utána sötétség.
- Jól van! Éjjel látokat bekapcsolni, és ne szakadjanak le! Mondta az egyik őr elöl, majd felvett egy teljes arcot fedő gázmaszkot, majd bement a csatornába.
utána három tudós, majd megint egy őr ment be utána négy tudós, majd az utolsó őr és utána a három tudós, végül mi.
Elég szűk volt a csatorna nyomorogva elfért benne talán két ember egymás mellet, egy vonalban viszony kényelmesnek volt mondható, egy méter hatvanig... valahogy, aki annál magasabb volt, annak bizony meg kellet hajolnia.
Egy 20 percig mást sem néztünk csak az utolsó őr és a tudósok seggét, majd végre fényt láttunk elöl.
- Pár perc múlva végre kiegyenesedhetünk! Mondtam hátra Sweetnek.
- Jó lenne már! Felelte fojtott hangon.
végül is tényleg kiértünk pár perc múlva csatornából, itt viszont szikrázott a nap, ritkásan felhők, de az ég nagyjából tiszta, viszont nincs meleg.
Mikor kiértem első dolgom volt kiegyenesedni, ez olyan jól sikerült, hogy még roppant is. Sweetnek is hasonló képpen.
Pár perc pihenő után amit a tudósok kértek elindultunk tovább, egy elég nagy füves részen végeredményben egy Pampán ballagtunk, Szemben pedig a vörös erdő pereme látszott.
Megbeszéltem Kosztyánnal, hogy a két őr legyen hátul, Sweet és én pedig elöl megyünk és szemből és oldalról vigyázzuk a tudósokat, De Kosztyán marad középen, mert ő tudja az utat.
úgy egy órás séta alatt odaértünk a vörös erdő szélénél lévő régi földes úthoz.
- Innentől nyugatra megyünk! Innen pár kilométerre kell lennie északra vezető útnak, az vezet az Arborétum bejáratához. Mondta Kosztyán, miközben ráértünk az útra.
Anomália elég kevés volt erre, a neveiket még nem tudom, de nem is lényeges szerintem.
A táj álomszép volt egy igazi álomba illő természeti szépség amihez még az anomáliák is adtak egy kis érzést. Ennek a nyugtató érzésnek pedig meg van a hátul ütője... Egy ilyen szép helyen az ember azt gondolhatja, hogy a kutya se akarna majd ártani neki.
Úgy két kilométer után akadt is egy út északra, ezen mentünk tovább ez az út már betonozva volt, ám rendesen eljárt felette az idő, másrészt az út szélén már erdők voltak. De még csak közönséges Kiszáradt, vagy elkorcsosult fák és Sűrű bokrok.
Végül megláttuk az arborétum falait és kapuját.
- Ez az? Kérdeztem.
- Igen! Ez az! Felelte Kosztyán.
Ekkor Hátra fordult.
- Vászilij! Titov! Innentől minden neszre figyeljetek, de csak akkor lőjetek, ah tiszta célt láttok!
- Igen uram! Felelté kórusban.
- Ez önökre is vonatkozik! Nézett a tudósokra, azok mondták is bólogattak is.
Ezután felénk nézett.
- Nálunk ez alap! Feleltem.
- Tudom! Mondta, majd Elindultunk a kapuhoz.
A kapu tárva nyitva volt és sehol senki és semmi.
Az őr vett egy mély levegőt, majd belépett az arborétumba, mi pedig követtük, utánunk pedig a tudósok jöttek.
Sűrű volt a növényzet, kicsi a látó és lő táv értelme sem volt, hogy ide jöjjek az SR-25ösömmel.
Vállamra vettem a puskát, és inkább a coltomon tartottam a kezemet.
Egy 357.esnek elég jó megállító ereje van szerintem bármilyen mutánsra nézve.
Sehol egy állat egy madár... semmi, az egész erdő mintha halott lenne és üres. És olyan furcsa hangok járták át az egész helyet... úgy éreztem mentem meg fagy bennem a vér. Ez a hely éppen ellenkezője volt a pampának. Rozsdás tűlevél beborított mindent fent és lent is egyaránt.
a nap átszűrődött ugyan, de a fény már inkább réz sárga volt, és noha már 10 óra elmúlt a köd még csak most kezdett oszlani itt az erdőben.
Lassan haladtunk, egy keskeny ösvény volt csak az egyetlen járható út jobbra balra anomáliák voltak elég sok. Talán éppen ezért nem volt anomália a pampán, mert hogy itt csoportosul afféle gócpontként. És ebből kifolyólag ahogy minden jóban van valami rossz mindent rosszban is van egy kis jó. A sok anomáliának köszönhetően rengeteg relikvia van mindenfelé, látjuk Sweettel ahogy megcsillannak ugrálgatnak az anomáliákban, ám kihalászni nem lehet mert egymásba függő gravitációs anomáliában vannak... aki túl kapzsi ahhoz hogy megálljt parancsoljon magának és túl közel merészkedik azt beszippantja és kifesti vele a környéket...
úgy tíz perc múlva elkanyarodott Kosztyán, és letért az ösvényről. Követtük őt, pár méterre egy domboldalba vájt üreg volt, jó régi...
A túl oldalon átszűrődött fény.
- Erre! Mondta Kosztyán.
Ahogy tovább haladtunk, úgy pár méterre balra volt 1 vájatott "terem"
- Kosztyán! Szóltam felé, és a hely felé mutattam.
Bólintott, majd hátra intett hogy állj.
Kivettem a pisztolyomat, és Sweet felé néztem.
Ő már célra is tartja az M4esét. Ő is felém néz egy pillanatra.
Ebből levettem, hogy nem kíván előre menni, viszont fedez. Így tudomásul vettem és elindultam előre. ám pár lépés után megtántorodtam.
Egy tudós holtestet pillantottam meg a sarokban széttépve.
A terem nem volt nagy, ám elég sötét volt így nem sokat lehetett látni szabad szemmel és egy lámpával a kezemben.
Végül ráfordultam a sarokra és teljesen beléptem a szobába.
- Tiszta! Feleltem. Üres volt, leszámítva azt a 4 szétmarcangolt tudóst akik bent rohadtak már vagy napok óta. Valamint rengeteg papírt és felszerelést szanaszéjjel.
Bejött Kosztyán és Sweet is, de ő azonnal kirohant a bűztől.
Én is inkább felvettem a gázmaszkot.
Kosztyán oda ment mindegyik halotthoz, majd felém fordult.
- Miért jöttek ide, Itt sarokba szorultak?!Kérdeztem.
- Ez volt az alap tábor! felelte. Itt jegyezték le az eredményeket! A túlélők szerint a támadás váratlanul jött és Éjszaka! Esélyük sem volt!
Mi legyen velük?
- Lepakolunk! Ellenőrizzük a környéket, utána összeszedjük ami maradt és magunkkal visszük őket vissza!.
- Minek? Kérdeztem.
- Visszaszolgáltatás!
- Itt? Nézze, én nem akarok megsérteni senkit se, főleg nem a halottakat! Éppen ezért, jobb lenne ha inkább eltemetnénk őket!
- Tessék?
- Maga szerint mennyi esély van rá hogy vagy vagy esetleg több rothadó tetemmel kijutnánk az erdőből!
- Hogy lehet maga ilyen rohadék! Mordul fel Kosztyán.
- Kosztyán! Kosztyán! Sajnos igaza van! Szólalt meg egy másik tudós őr mögöttem.
- Nekik is jobb ha eltemetjük őket itt!
Kosztyán szemei vérben forognak úgy néz rám, De végül vissza fordult a halottakhoz.
- Titov! Szólj Vaszilijnek! Kísérjétek le a tudósokat! Üssenek tábort! ti addig vigyázzatok rájuk
Maga pedig! Fordult ekkor felém Kosztyán.
Fogja a társát, és nézzenek szét ha találnak még halottak takarják le és szóljanak Titovnak!
- Hány tudós volt itt?
- Öt tudós! És őt őr! Felelte.
- Rendben.
- Közben Biztosítsák a kutatási területet! Tette hozzá.
- Rendben! Feleltem ismételten, majd eltettem a pisztolyt, és elindultam kifelé.
A tudósok közben Már kint voltak a kutatási területen, ami valójában egy kisebb tisztás völgy volt az erdőben, és a tisztás közepén egy hatalmas furcsa valami volt... Nem is tudom leírni mihez hasonlítani.
Közben ahogy kiértem levettem a gázmaszkot.
Kint várt Sweet is.
- Na mi a pálya?
- Nézzünk szét!
- Oké! Felelte, majd elindultunk körül nézni.
Elég csúnyán nézett ki a volt expedíció táborhelye, szétmarcangolt tönkre tett fehér tudós sátrak, és közöttük holtestek, a fegyvereikkel és egy kevés ellőtt töltényhüvely mindenfelé.
Mi csak körbenéztük a területet, de holtestet nem kellet jelölni, csak 3 embert találtunk még ők is a sátrak romjai közt voltak szétmarcangolva.
a tudósok közben félve, de felállították a sátraikat, kicsit messzebb a régi táborhelytől.
Ők is neki fogtak dolgozni.
Mi folyamatosan járőröztünk a külső peremen és figyeltünk, de őszintén szólva nem volt sok dolgunk... Az egész völgy inkább egy hatalmas robbantott kráterre hasonlított, amit időközben már benőtt a fű és vannak benne már fák is. Kelet felöl a peremnél Anomália mezők voltak, Rengeteg elektromos anomália. Nyugat felől tűz alapú anomália mező miatt volt éjfekete és felperzselt a föld.
egyedül észak felöl volt egy 10-15 méter hosszan egy afféle "beugró" tiszta terület, Sweettel elmentünk annak a szélére, de tovább nem mentünk, mert rettentően sűrűek voltak a bokrok és a fák.
Úgy 3 kor letelepedtem egy Sziklára amit a járőrőzések alatt kinéztem és felmászva rá tökéletesen rá lehetett látni bármelyik irányra. kivéve keletre Sweet is elfoglalt egy sziklát, a keleti oldalon lévő kisebb sziklacsoportosulásra, telepedett így ő belátta azt a területet amit én nem. és fedtük is egymás látótávolságát.
Nem sokra rá, hogy kényelmesen elhelyezkedtem, meg szólalt a rádióm.
- Rideg, Sweet! Értesítést jött Yantarból! Valamiféle vírust diagnosztizáltak a visszaérkezett expedíció túlélőinél! Nem tudják, hogyan kapták el! Így a Yantari tudósok légi úton terjedőre gyanakodnak, azonnal vegyék fel a maszkjaikat!
- Vettem! Feleltem a rádióba, és gyorsan felvettem újra a gázmaszkot.
ezután fogtam a rádiót.
- Sweet, fent van a gázmaszk?
- Igen! Jött a válasz.
- Rideg! Csavarj át a frekvenciánkra! Szólt Sweet.
Fogtam, a rádiót és átcsavartam a csapatunk csatornájára.
- Jenki 2! Jenki 2! Itt Sweetwater! Ismétlem: Itt Sweetwater! Adj át egy üzenetet Kaszásnak!
- Sweet! Jó hallani a hangod! Lökjed!
- A Yantari tudósok valami Vírusos dolgot említettek, most nekünk, amiről mintha Kaszás elfelejtett volna szólni! Kérdezd már meg tőle, hogy most csak Szopatnak a tudósok, vagy mi a fene van?
- Vírus? Itt a zónában? Érdekesen hangzik!
- Jah neked érdekes, nekem viszont baromi fárasztó lenne letolni három napot gázmaszkban!
- Oké! Szólok neki!
- Még valami!
- Na mi?
- Kell egy tiszta csatorna! Tudsz szolgálni valamivel?
- Egy pillanat! Némi kis szünet után újra beleszólt a rádióba:
- Nos, van két tiszta csatornám! Az egyik 74,6 a másik 34,8! A többi be van foglalva jelenleg!
- Rideg! csavarj 74,6ra!
Végül beleszóltam én is egy nyugtát, majd átcsavartam a rádiót.
Egy fél perc múlva Felserceg a rádióm.
- Rideg! Hallasz?
- Veszem!
- Mit gondolsz?
- Valami nem klappol! Feleltem.
- Nem vagy egyedül!
- Jól van Szkenneljük a területet, most ezért fizetnek! Majd ha valami gáz lenne! Akkor majd kicsit odateszünk nekik és kihúzzuk hogy mi a franc van!
- Oké! Felelte Sweet.
- Csavarjuk át a rádiót, mi elött gyanút fognak!
- Jól van! Felelte.
Átcsavartam a tudósok frekvenciájára, majd tovább figyeltem a területet.