Zónás frakciószerepjáték.

[Scarecrow]

Kellett pár nap hogy rendben jöjjek a balhé után. Kaszás rögtön összehívott pár emberrel együtt az operációs szobába.
4en elindultunk bárba felszerelést kérni a nívával, de csak ketten mentek vissza mert rám és a másik társamra Sweet-re van egy különleges feladata a Tudósoknak.
A bunkernél a tudósok őrsége fogadott.
A bunkerlabor vezető tudósa elmondta, hogy a feladatunk bizonyos Relikviás kísérletek elvégzése a vörös erdő egy bizonyos részén.
Másnap reggel 8kor indul a kutatási expedíció. 9 tudósra Sweet én és még 3 tudós őrnek kell vigyáznia.
Miután megbeszéltük a részleteket a Tudósokkal kikísértek minket a "vendég szállóra", és neki álltunk pihizni.
Másnap reggel már korán 5kor fent voltam, Sweet még nagyban Horkolt, én már az energiaitalos dobozomért nyúltam. Ahogy nyitottam a dobozt, Sweet már fent is volt.
Oda néztem a még mozdulatlan, a környeztet észlelő, de csak szemeit mozgató Sweet-re.
- Bocs! Mondtam.
- Nincs baj bajtárs! Felelte, majd felült az ágyon.
Hány óra? Kérdezett felém.
Ránéztem a karórámra éppen negyed hat múlt.
- 5:16! Feleltem, majd meghúztam az energiaitalt.
- Kicsit korán vagyunk fent nem? Kérdezett Sweet.
- Ébredjünk fel, kajázzunk, készülődjünk össze! Nem vagyunk korán! Feleltem.
- Ha te mondod! Szólt felém nevetve, majd Oldalra fordult a táskája felé és ő is nyitott egy energiaitalt.
Miután nagyjából fent voltunk, bekajáztunk, és összekészülődtünk szépen lassan.
negyed nyolckor már teljesen készen álltunk.
Most a tudósok készülődtek: pakoltak a hátizsákjaikba mindenféle elsősegélyszereket, különböző ilyen olyan kisebb dobozokat.
Az őrség is éppen a tárakat pakolta a taktikai mellényébe.
Az egyik őr ekkor felém fordul.
- Van gázmaszkjuk? Kérdezett.
- Minek? Kérdeztem.
- Vannak sugárzó területek ahol nagyon ajánlott a gázmaszk! Mondta, és már dobott is 2 gázmaszkot.
Mindkettőt elkaptam, majd az egyiket Sweetnek nyújtottam.
Én az oldalamra csatoltam.
- Addig oké, de hol ezen a filter? Kérdezett Sweet a gázmaszkot nézegetve.
Jómagam is odanéztem rá és valóban nem láttam rajta filtert.
- Beépített légszűrős! Nem kell cserélni! Felelte az őr.
- Az fajin! Mondta Sweet és eltette a táskájába.
Háromnegyedkor már csak az utolsó simításokat végezték a tudósok a felszerelésekkel. Az egik őr odahívott az asztalhoz, ahol a másik kettő volt, az Asztalon térkép.
- Jó reggel! A nevem Kosztyán! én irányítom az őrséget, és beleértve magukat is. Bár utóbbiban kételkedek! De ha nem olyan nagy kérés Néha figyeljenek rám!
Sweet csak nézett nagyot, én nem feleltem csak összehúztam a szemöldököm.
Jól van figyeljenek most rám!
Ezen az úton megyünk a vörös erdőhöz, gyalog! A gyár bejáratától 200 méterre északra van egy csatorna hálózat ami a dombon keresztül fut. Miután azon túlértünk 4 kilométeren keresztül egy nagyobb pampán haladunk, a pampa végén van a vörös erdő széle. Mi nekünk a nyugati utat kell követnünk. Az az út elvisz minket a vörös erdő arborétumi részéhez, ott van a kutatási terület!
- Ez eddig egyszerű... Hol a bibi? Kérdezett Sweet.
- A "bibi" ott van hogy ez az út nem veszélytelen! De a sűrűje még mindig a vörös erdőben vár minket! Felelte Kosztyán.
- Csináljuk! Feleltem.
- Hogy szólíthatom önöket? Kérdezte Kosztyán.
- Sweet!
- Rideg!
- Az én két emberem pedig Vaszilij, és Titov! Induljunk! Mondta, majd Elindultunk kifelé a laborból.
Kint a felmálházott tudósok tömör csoportot alkotva,és körülöttük és előttük az őrök elindultak Sweettel voltunk az utóvédek. És még 4 tudósnak a kezében volt IL86os karabély. a tudós őrök kezében Accogos LR-300asok voltak, Azon a Kosztyán fazonén még egy M203as is van, úgy tűnik nem vicceltek amikor a Tudósok azt mondták, hogy a mutánsok lerohanták az előző expedíciót.
A gyár mellet haladtunk el a domb széléhez tapadva. A tudósok folyamatosan csevegtek a gyárról meg valami Pszichikus sugárzásról és zombikról... Furának tartottam a zombik szót, de a tudósok általában tényekre alapszanak, báááár... lényegtelen, most nem itt van dolgunk. Ám mégis érdekes hangok szűrődtek ki a Gyárból, ami azért kicsit óvakodásra intett attól, hogy közelebb menjek.
Pár perc múlva megérkeztünk a csatorna bejáratához. Azon viszont egy vasrács, ami lakattal le van zárva, ám a tudós odament és kinyitotta a kulcsával., majd az őrök kinyitották a vasrácsot, és előrementek.
Bár már talán kelt fel a nap, nyoma sem volt ennek itt yantarban a sűrű felhők egyszerűen mindent eltakartak az égen. A csatornába is talán 20 méterre lehetett ellátni utána sötétség.
- Jól van! Éjjel látokat bekapcsolni, és ne szakadjanak le! Mondta az egyik őr elöl, majd felvett egy teljes arcot fedő gázmaszkot, majd bement a csatornába.
utána három tudós, majd megint egy őr ment be utána négy tudós, majd az utolsó őr és utána a három tudós, végül mi.
Elég szűk volt a csatorna nyomorogva elfért benne talán két ember egymás mellet, egy vonalban viszony kényelmesnek volt mondható, egy méter hatvanig... valahogy, aki annál magasabb volt, annak bizony meg kellet hajolnia.
Egy 20 percig mást sem néztünk csak az utolsó őr és a tudósok seggét, majd végre fényt láttunk elöl.
- Pár perc múlva végre kiegyenesedhetünk! Mondtam hátra Sweetnek.
- Jó lenne már! Felelte fojtott hangon.
végül is tényleg kiértünk pár perc múlva csatornából, itt viszont szikrázott a nap, ritkásan felhők, de az ég nagyjából tiszta, viszont nincs meleg.
Mikor kiértem első dolgom volt kiegyenesedni, ez olyan jól sikerült, hogy még roppant is. Sweetnek is hasonló képpen.
Pár perc pihenő után amit a tudósok kértek elindultunk tovább, egy elég nagy füves részen végeredményben egy Pampán ballagtunk, Szemben pedig a vörös erdő pereme látszott.
Megbeszéltem Kosztyánnal, hogy a két őr legyen hátul, Sweet és én pedig elöl megyünk és szemből és oldalról vigyázzuk a tudósokat, De Kosztyán marad középen, mert ő tudja az utat.
úgy egy órás séta alatt odaértünk a vörös erdő szélénél lévő régi földes úthoz.
- Innentől nyugatra megyünk! Innen pár kilométerre kell lennie északra vezető útnak, az vezet az Arborétum bejáratához. Mondta Kosztyán, miközben ráértünk az útra.
Anomália elég kevés volt erre, a neveiket még nem tudom, de nem is lényeges szerintem.
A táj álomszép volt egy igazi álomba illő természeti szépség amihez még az anomáliák is adtak egy kis érzést. Ennek a nyugtató érzésnek pedig meg van a hátul ütője... Egy ilyen szép helyen az ember azt gondolhatja, hogy a kutya se akarna majd ártani neki.
Úgy két kilométer után akadt is egy út északra, ezen mentünk tovább ez az út már betonozva volt, ám rendesen eljárt felette az idő, másrészt az út szélén már erdők voltak. De még csak közönséges Kiszáradt, vagy elkorcsosult fák és Sűrű bokrok.
Végül megláttuk az arborétum falait és kapuját.
- Ez az? Kérdeztem.
- Igen! Ez az! Felelte Kosztyán.
Ekkor Hátra fordult.
- Vászilij! Titov! Innentől minden neszre figyeljetek, de csak akkor lőjetek, ah tiszta célt láttok!
- Igen uram! Felelté kórusban.
- Ez önökre is vonatkozik! Nézett a tudósokra, azok mondták is bólogattak is.
Ezután felénk nézett.
- Nálunk ez alap! Feleltem.
- Tudom! Mondta, majd Elindultunk a kapuhoz.
A kapu tárva nyitva volt és sehol senki és semmi.
Az őr vett egy mély levegőt, majd belépett az arborétumba, mi pedig követtük, utánunk pedig a tudósok jöttek.
Sűrű volt a növényzet, kicsi a látó és lő táv értelme sem volt, hogy ide jöjjek az SR-25ösömmel.
Vállamra vettem a puskát, és inkább a coltomon tartottam a kezemet.
Egy 357.esnek elég jó megállító ereje van szerintem bármilyen mutánsra nézve.
Sehol egy állat egy madár... semmi, az egész erdő mintha halott lenne és üres. És olyan furcsa hangok járták át az egész helyet... úgy éreztem mentem meg fagy bennem a vér. Ez a hely éppen ellenkezője volt a pampának. Rozsdás tűlevél beborított mindent fent és lent is egyaránt.
a nap átszűrődött ugyan, de a fény már inkább réz sárga volt, és noha már 10 óra elmúlt a köd még csak most kezdett oszlani itt az erdőben.
Lassan haladtunk, egy keskeny ösvény volt csak az egyetlen járható út jobbra balra anomáliák voltak elég sok. Talán éppen ezért nem volt anomália a pampán, mert hogy itt csoportosul afféle gócpontként. És ebből kifolyólag ahogy minden jóban van valami rossz mindent rosszban is van egy kis jó. A sok anomáliának köszönhetően rengeteg relikvia van mindenfelé, látjuk Sweettel ahogy megcsillannak ugrálgatnak az anomáliákban, ám kihalászni nem lehet mert egymásba függő gravitációs anomáliában vannak... aki túl kapzsi ahhoz hogy megálljt parancsoljon magának és túl közel merészkedik azt beszippantja és kifesti vele a környéket...
úgy tíz perc múlva elkanyarodott Kosztyán, és letért az ösvényről. Követtük őt, pár méterre egy domboldalba vájt üreg volt, jó régi...
A túl oldalon átszűrődött fény.
- Erre! Mondta Kosztyán.
Ahogy tovább haladtunk, úgy pár méterre balra volt 1 vájatott "terem"
- Kosztyán! Szóltam felé, és a hely felé mutattam.
Bólintott, majd hátra intett hogy állj.
Kivettem a pisztolyomat, és Sweet felé néztem.
Ő már célra is tartja az M4esét. Ő is felém néz egy pillanatra.
Ebből levettem, hogy nem kíván előre menni, viszont fedez. Így tudomásul vettem és elindultam előre. ám pár lépés után megtántorodtam.
Egy tudós holtestet pillantottam meg a sarokban széttépve.
A terem nem volt nagy, ám elég sötét volt így nem sokat lehetett látni szabad szemmel és egy lámpával a kezemben.
Végül ráfordultam a sarokra és teljesen beléptem a szobába.
- Tiszta! Feleltem. Üres volt, leszámítva azt a 4 szétmarcangolt tudóst akik bent rohadtak már vagy napok óta. Valamint rengeteg papírt és felszerelést szanaszéjjel.
Bejött Kosztyán és Sweet is, de ő azonnal kirohant a bűztől.
Én is inkább felvettem a gázmaszkot.
Kosztyán oda ment mindegyik halotthoz, majd felém fordult.
- Miért jöttek ide, Itt sarokba szorultak?!Kérdeztem.
- Ez volt az alap tábor! felelte. Itt jegyezték le az eredményeket! A túlélők szerint a támadás váratlanul jött és Éjszaka! Esélyük sem volt!
Mi legyen velük?
- Lepakolunk! Ellenőrizzük a környéket, utána összeszedjük ami maradt és magunkkal visszük őket vissza!.
- Minek? Kérdeztem.
- Visszaszolgáltatás!
- Itt? Nézze, én nem akarok megsérteni senkit se, főleg nem a halottakat! Éppen ezért, jobb lenne ha inkább eltemetnénk őket!
- Tessék?
- Maga szerint mennyi esély van rá hogy vagy vagy esetleg több rothadó tetemmel kijutnánk az erdőből!
- Hogy lehet maga ilyen rohadék! Mordul fel Kosztyán.
- Kosztyán! Kosztyán! Sajnos igaza van! Szólalt meg egy másik tudós őr mögöttem.
- Nekik is jobb ha eltemetjük őket itt!
Kosztyán szemei vérben forognak úgy néz rám, De végül vissza fordult a halottakhoz.
- Titov! Szólj Vaszilijnek! Kísérjétek le a tudósokat! Üssenek tábort! ti addig vigyázzatok rájuk
Maga pedig! Fordult ekkor felém Kosztyán.
Fogja a társát, és nézzenek szét ha találnak még halottak takarják le és szóljanak Titovnak!
- Hány tudós volt itt?
- Öt tudós! És őt őr! Felelte.
- Rendben.
- Közben Biztosítsák a kutatási területet! Tette hozzá.
- Rendben! Feleltem ismételten, majd eltettem a pisztolyt, és elindultam kifelé.
A tudósok közben Már kint voltak a kutatási területen, ami valójában egy kisebb tisztás völgy volt az erdőben, és a tisztás közepén egy hatalmas furcsa valami volt... Nem is tudom leírni mihez hasonlítani.
Közben ahogy kiértem levettem a gázmaszkot.
Kint várt Sweet is.
- Na mi a pálya?
- Nézzünk szét!
- Oké! Felelte, majd elindultunk körül nézni.
Elég csúnyán nézett ki a volt expedíció táborhelye, szétmarcangolt tönkre tett fehér tudós sátrak, és közöttük holtestek, a fegyvereikkel és egy kevés ellőtt töltényhüvely mindenfelé.
Mi csak körbenéztük a területet, de holtestet nem kellet jelölni, csak 3 embert találtunk még ők is a sátrak romjai közt voltak szétmarcangolva.
a tudósok közben félve, de felállították a sátraikat, kicsit messzebb a régi táborhelytől.
Ők is neki fogtak dolgozni.
Mi folyamatosan járőröztünk a külső peremen és figyeltünk, de őszintén szólva nem volt sok dolgunk... Az egész völgy inkább egy hatalmas robbantott kráterre hasonlított, amit időközben már benőtt a fű és vannak benne már fák is. Kelet felöl a peremnél Anomália mezők voltak, Rengeteg elektromos anomália. Nyugat felől tűz alapú anomália mező miatt volt éjfekete és felperzselt a föld.
egyedül észak felöl volt egy 10-15 méter hosszan egy afféle "beugró" tiszta terület, Sweettel elmentünk annak a szélére, de tovább nem mentünk, mert rettentően sűrűek voltak a bokrok és a fák.
Úgy 3 kor letelepedtem egy Sziklára amit a járőrőzések alatt kinéztem és felmászva rá tökéletesen rá lehetett látni bármelyik irányra. kivéve keletre Sweet is elfoglalt egy sziklát, a keleti oldalon lévő kisebb sziklacsoportosulásra, telepedett így ő belátta azt a területet amit én nem. és fedtük is egymás látótávolságát.
Nem sokra rá, hogy kényelmesen elhelyezkedtem, meg szólalt a rádióm.
- Rideg, Sweet! Értesítést jött Yantarból! Valamiféle vírust diagnosztizáltak a visszaérkezett expedíció túlélőinél! Nem tudják, hogyan kapták el! Így a Yantari tudósok légi úton terjedőre gyanakodnak, azonnal vegyék fel a maszkjaikat!
- Vettem! Feleltem a rádióba, és gyorsan felvettem újra a gázmaszkot.
ezután fogtam a rádiót.
- Sweet, fent van a gázmaszk?
- Igen! Jött a válasz.
- Rideg! Csavarj át a frekvenciánkra! Szólt Sweet.
Fogtam, a rádiót és átcsavartam a csapatunk csatornájára.
- Jenki 2! Jenki 2! Itt Sweetwater! Ismétlem: Itt Sweetwater! Adj át egy üzenetet Kaszásnak!
- Sweet! Jó hallani a hangod! Lökjed!
- A Yantari tudósok valami Vírusos dolgot említettek, most nekünk, amiről mintha Kaszás elfelejtett volna szólni! Kérdezd már meg tőle, hogy most csak Szopatnak a tudósok, vagy mi a fene van?
- Vírus? Itt a zónában? Érdekesen hangzik!
- Jah neked érdekes, nekem viszont baromi fárasztó lenne letolni három napot gázmaszkban!
- Oké! Szólok neki!
- Még valami!
- Na mi?
- Kell egy tiszta csatorna! Tudsz szolgálni valamivel?
- Egy pillanat! Némi kis szünet után újra beleszólt a rádióba:
- Nos, van két tiszta csatornám! Az egyik 74,6 a másik 34,8! A többi be van foglalva jelenleg!
- Rideg! csavarj 74,6ra!
Végül beleszóltam én is egy nyugtát, majd átcsavartam a rádiót.
Egy fél perc múlva Felserceg a rádióm.
- Rideg! Hallasz?
- Veszem!
- Mit gondolsz?
- Valami nem klappol! Feleltem.
- Nem vagy egyedül!
- Jól van Szkenneljük a területet, most ezért fizetnek! Majd ha valami gáz lenne! Akkor majd kicsit odateszünk nekik és kihúzzuk hogy mi a franc van!
- Oké! Felelte Sweet.
- Csavarjuk át a rádiót, mi elött gyanút fognak!
- Jól van! Felelte.
Átcsavartam a tudósok frekvenciájára, majd tovább figyeltem a területet.

 

[Capt Axon]

Tulajdonképpen valamennyire elvoltunk magunkkal itt a határon. szedtük a pénzt a stalkerektől és ha nagyon unatkoztunk, akkor némi pénz fejében bármire képesek voltunk fogadni.
A múltkor például sikerült hátba lőnünk egy menekülő banditát a sötét völgy felőli úton. A szerencsétlen már csak húzta magát a földön, mozdulni se bírt. Így állandóan segítségért kiabált.
Fogadtunk rá hogy kihúzza egészen reggelig. De vesztettem. Reggelre már alapból feltűnt hogy nem kiabál segítségért, és amikor felkeltünk, vetettünk is rá egy pillantást. Már a kutyák ették a hullát. Valószínűleg még az este folyamán ölték meg a kutyák. De hát....ez van.
Na mindegy. Folytattuk a szokásos őr tevékenységet a határnál, amikor rádión értesítést kaptunk a helyőrségtől.
- Bár határőrség figyelem! Druszajev jelentkezz!
Azonnal a rádióhoz kaptam.
- Itt a bár határőrség! Mondd!
- Figyeljetek! Yantarból jelzést kaptunk, hogy valamiféle vírus tombol északra. Bár minket nem nagyon érint, de biztonsági okokból mindenki köteles felvenni a maszkot. És ha van zárt légrendszeretek akkor használjátok!
Nagyot sóhajtottam ennek hallatán és unott fejjel elővettem a sisakot. Miután felcsatoltam a maszkkal együtt, ismét a rádióba szóltam:
- Kész! Egyéb óhaj sóhaj?
A rádiós gondolkozott kicsit, aztán ismét beleszólt a rádióba:
- öööö....Van! Az őrnagy parancsára, azonnal elhagyjátok a bár határát és indultok az agropromi bázisra!
A többit Jaromcsuk őrmester fogja elmondani ha odaértetek.
- És a határ? Ki fogja őrizni a határt, ha mi lelépünk?
- Ne félj! Már előttetek beszéltünk a szolgálattal, akik már minden bizonnyal elindították az új őröket.
És már a katonai támogatást is vissza vontuk a bárból.
Elgondolkoztam egy ideig, aztán eszembe jutott, hogy akkor ezért repült el a fejünk felett egy helikopter a bár irányába még tegnap.
Aztán a rádióhoz kaptam és azt mondtam:
- Oké! Rendben! Indulunk agropromba!
Aztán szóltam a többieknek és szedelőzködni kezdtünk. Miután össze pakoltunk, azonnal agroprom felé indultunk.
Éreztem, hogy hosszú napunk lesz.

 

[Ladynirvana]

Még tudtam volna itt feküdni, de a hangokból ítélve, egy kutyafalka közeledik. Erős, hosszú elnyújtott vonyításokat hallok. Nagy levegőket veszek, sikerül felülni. A jobb lábam magam alá húzom, majd a fa segítségével sikerül felállnom. Egy nagyot sóhajtok, majd megpróbálok ráállni a bal lábamra is. Mikor ráhelyeztem a testsúlyomat, érzem hogy fáj, így nem tudok visszamenni. Szerencsére nincs annyira sötét, illetve értem is a dolgom, számtalanszor csináltam már, levettem a surranót, fél törökülésbe ültem, így eltudtam érni a bokámat. Megfogtam, majd egy erős határozott mozdulattal vissza roppantottam a helyére, ekkor egy kicsit felszisszentem, de nem vészes. Alaposan befásliztam, surranó vissza, majd elindulok a faluba. Lassan elbicegek a faluig, közben feltűnik, hogy megszűnt a vonyítás. Már majdnem a faluhoz értem, mikor az őr észrevett, gondolom felismert, és elém jött.
-Üdv stalker, mi történt?
-Történt egy kis incidens?
-Segítsek?
-Nem kell.
A stalkerok még mindig kártyáznak. Tele vagyok csikarásokkal, a nyakam, hátam még mindig fáj. Az egyik elment bevizezni egy fáslit így be tudtam tekerni a bokámat. Reggelre majd jobb lesz. Úgy gondoltam sok értelme nincs itt ülni, és nézni a tűzet, bár kétségtelen, hogy szép látvány hogyan változik parázzsá egy-egy vékony gally. Inkább megyek lefeküdni. Mindenhogy kényelmetlen, nagyon sokat forgolódtam. Csipog valami...ez a PDA, áh, már reggel van... Ezek szerint mégis elaludtam az este. A bokám is jobb már, a csikarások pedig mellékesek. Az utamat Szidrovics felé veszem. Jó kedvvel fogadom, hogy alig bicegek már. Jól indul ez a reggel, bár rövid volt az éjszaka.
-Reggelt, mit akarsz itt ilyen korán?
-Üdv, melóra kell mennem. 5 bagetet, 5 konzervet, 3 üveg vodkát, kötszert, elsősegély csomagot kérek.
-Ennyi?
-Igen. Elkezdte volna sorolni, ami raktáron van, de nekem másra nincs szükségem. Mindenáron rá akart beszélni, hogy költsem a pénzem, de erre nem érek most rá. A PDA-mban található térkép alapján könnyedén odatalálok a banditák búvóhelyére. A tájat figyelmesen fürkésztem, elkalandoztak a gondolataim. Errefelé elég sűrű a terebélyes lombozatú fa, és a bokor. Tökéletes búvóhely. Az egyik mögött meghúzom magam, kibiztosítottam a fegyverem, majd távcsővel körülnézek, sehol senki. Lassan kel fel a nap, kezd hideg lenni, és vizesedik a fű is. Egy romos, omladozó, fehér épületet látok, a vakolat kezd hullani, ajtó pedig nincs. A biztonság kedvéért fegyverrel a kezemben megyek be az épületbe, de sehol senki. Nézzük csak mik vannak itt. A sarok tele van lim-lommal,gondolom lopott cuccok amik már nem kellenek. Konzerv dobozok, flakonok, fegyvertár, alkatrészek, összegyűrt papírok, amiken nincs semmi. A padló nagyon poros, a vakolat hullik. Átnézem a szekrényeket is, ha már itt vagyok, de nem találok semmit, csak üres vodkás üvegeket, azt viszont nem is keveset. Megállok a lépcső előtt, végignézek rajta, eléggé rozsdás, és instabilnak néz ki. Egy csörrenésre leszek figyelmes, fentről jött a zaj, biztos ott lesz a stalker, akihez jönnöm kell. Felmegyek a lépcsőn, helyenként nyikorog, érdekes hangja van. Ezután egy fegyverkibiztosítás hallottam, megfordultam, és egy nagydarab, sötét hajú férfit láttam meg, akin fehér köpeny volt, ami nem volt begombolva. A fegyverét rám szegezte, és kissé rémülten nézett rám, falfehér volt.
-Maradj ott vagy lelőlek! Ki vagy??
-Wolf küldött, orvos vagyok. Hoztam neked egy két dolgot.
A rémültség az arcáról derűre változott, majd többször is elmondta hogy szinte az életét mentettem meg, nagyon éhes volt már. Elmesélte, hogy épp kutatómunkát végez, és azért mindig hajnalban, mert ilyenkor a banditák nincsenek itt. Nem sok melója van már, időnk van, így nekiálltunk vodkázni. Húzóra megittam egy decit, majd egy elmaradhatatlan grimasz után, azt mondtam, hogy ez jól esett. Jason...mint utólag kiderült Jason-nek hívják a kutatót, ő is szívesen ivott. Egyszer csak neki áll kapkodni, nagyon keres valamit.
-Mit kersel eeennyire??
-A PDA... aazidő, húzzunk innen, ha valaha még együtt akarunk piálni.
Ekkor már bőven volt bennünk alkohol, ittunk mindketten rendesen. Már nem is érdekelte mit hova rak, csak hogy rámoljon össze gyorsan, és menjünk. A papírokat is belegyűrte a táskába, és indultunk. A lépcsőn már csak hangosan, és támaszkodva tudtunk lemenni. A nevetésünktől szinte zengett az egész épület. A kijáratnál elváltunk, megköszönte, majd ment a búvóhelyére. A reggeli friss levegő, és a csend nekem is jót tett, már kevésbé forog velem a világ mint odabent. Keresek egy jó nagy terebélyes fát, majd leülök a keleti felére a napra. Épp valami élelem után kutattam volna a táskámban, mivel enni készültem, mikor egy stalker kinézetű véres arcú, hörgő, kitartott kezű zombi sántikál felém. Úgy érzem mintha azonnal kijózanodtam volna, az adrenalin szinten a duplája lett. Felpattantam, elővettem a fegyverem, megpróbáltam célozni, több-kevesebb sikerrel. Mind a hét golyót kilőttem...mikor eltaláltam, iszonyat hangosan ordított fel, odakapott, a koponyáján csaknem áthatolt a lövedék, vérzett. Láttam ahogy a kezén is folyik le a vér. Biztosan valami fő eret találtam el. Térdre rogyott, majd összehúzza magát mintha a hasát találtam volna el, és elborult. Keservesen nyöszörög. Megtöltöm újra a fegyvert, kibiztosítom,
odasétálok, és megadom neki a kegyelemdöfést. Újra fejbe lövöm, ekkor még egyet utoljára felnyög, majd örökre csendben maradt.

 

[domotor]

Reggel felkelek, Jurijnak se híre se hamva. Felkelek és eldöntöm mit akarok. Elbeszélgetek a főnökkel egy picit. Egy Desert Eagle-t kikérek magamnak az ellátmányból és hozzá 5 tár lőszert. Tokba teszem és felveszem a macsétát is meg az AK-t. A zártörő szettet elteszem, felpakolom a többi cuccomat és felinstallálom a kamerát. A galléromba teszem. Mindent vesz. Indulok a főnök irodája felé. Belépek. Pont ott van a főnök.
-Mi van Jurij? Hova-hova?
-Kussolj! Most én kérdezek!
-Miről beszél? Mi a baja? Sok volt a legutóbbi akció?
-Ülj le!
-De...
-ÜLJ LE GYÖKÉR!
Leül. Kényelembe helyezi magát.
-Mit akar tudni?
-Mi van az alagsorban?
-Hol?
-AZ ALAGSORBAN! Ki volt az a figura aki meghalt a sötét völgyben? Mi folyik itt?
-NEm értem. Miféle alagsor?
-Feltérképeztem.
-Ami nincs, azt hogyan térképezte föl?
-Megmondom. Jurij!
Ekkor Jurij előtűnik az árnyékból és mellém suhan.
-Kukucs.
A főnök megszeppen.
-Mi az? Miről beszél?
-Ne mondja! Tudom hogy látja!
-Mit?
-Mellettem! Őt!
Jurij felé intek.
-Nem értem miről beszél. Kiről beszél?
-Ne hazudjon! Bent voltam a szekrényben mikor egyszer megjelent. Maga is látja! Mindent felvett a kamera!
-Milyen kamera?
-Az enyém!
-Hmmm.....
Ekkor belép Tracker és Black.
-Mi a?
-Ti is menjetek mellé!
Intek a fegyverrel ők meg engedelmeskednek. A főnök mellé állnak.
-Most dumáljon! Meséljen csak mi maga!
Tracker és Black értetlenül néznek.
-POFÁZZ VAGY LELŐLEK!
A főnök feláll és az asztal elé áll.
-Nos, ha tudni akarja mi vagyok-elfordul az asztal felé- akkor inkább nem bocsájtkozok magyarázatba-leteszi a napszemüvegét az asztalra- Hanem száraz tényeket mondok.
Megfordul és hihetetlen sebességgel előttem terem majd hasba térdel és ledob a földre. Rám pillant. A szeme olyan mint a gyíké, kívül zöld és vágott pupilla. A szeme villan egyet és elkezd köröket leírni körülöttem.
-Azt hitte hogy lefegyverezhet? Hogy elkaphat? Hogy nem tudom hogy tervei vannak? Ilyen hülyének néz? Tudtam mindenről. Csak kíváncsi voltam mikor jut el erre a pontra. És meg kell hagynom eléggé nagy csalódás ért. Azt hittem hamarabb rájön. De tévedtem.
A mellettem lévő Desertet felkapom és a mellkasába eresztek 3 golyót. Térdre hull majd eldől. Felkelek. Tracker és Black értetlenül néz rám.
-Mi volt ez?
-Nem tudom. De egy biztos. Ez nem ember. A saját szememmel láttam hogy egy lény átszúrta a tüdejét és túlélte.
-Ez lehetetlen.
-És mind ez semmi. Ott van még az is hogy.....-Jurij befogja a számat.
-Te hülye ha lebuktatsz akkor végünk!
-Mi?-kérdi Tracker.
-Hogy találtam egy naplót ami azt mutatja hogy itt kísérleteztek. Embereket alakítottak mutánsokká!
-A mutánsok emberekből alakultak ki.
-Igen de ők alakították ki őket! Nem érted? Ők csinálták az összes mutánst. Mindet! De valami hiba csúszott a számításokba és kiszabadultak. Az alagsorban mindent meg tudtok nézni!
-Milyen alagsor?
-Megmutatom!
Odamegyek a szekrényhez és elhúzom. Ott egy ajtó.
-Ez az alagsor.
-Mi van ott lent?
-Az a hely ahonnan a lények jöttek. Itt indult minden!
-Valamit tennünk kell! El kell psztítanunk ezt a helyet.
-Jó terv. De hogyan?
-Van egy rakat C4 a raktárban. Csak egy detonátor kell és megvagyunk. -mondja Black.
-Oké. Akkor ti elintézitek azt én meg körbenézek alul mi van. Értitek?
-Igen.
-Helyes. Indulás!
Benyitok az ajtón és lemegyek az alagsorba. Sínen vagyok. Jurij mellém áll. Elkezd beszélni:
-Az alagsorba nem kellene lemenned. Sötét van. Könnyű hely egy rajtaütésnek. Elkapnak.
-Nem fognak. Nem adom magam olyan könnyen.
-Ájjj. Nem tetszik ez nekem.
-Ne legyél ilyen pesszimista, a főnöknek már kaputt.
-Nem olya biztos az.
-3 golyó a mellkasba csak nem úszta meg.
Leérek. Körbe kémlelek. Jurij csak tesz egy kört. Int hogy tiszta. Megyek én is. Odaérünk egy nagy üvegtároló elé. Valami kék folyadék van benne. Közelebb hajolok. A tárolóban egy ember mellkasát vélem felfedezni, de egy rakat cső lóg ki belőle. Megtalálom a jegyzeteket is. Elkezdem olvasgatni. Egy napló. Elkezdem olvasgatni. Ez a 152-es alany. Alap felszerelés és rendkívüli PSZÍ erő jellemzi. A PSZÍ erő úgy nyilvánul meg hogy képes máshol alakot felvenni és…..És….. Jurijra pillantok:
-Ez te vagy?
Rám pillant, nyel egy nagyot.
-Igen.
-Téged itt tenyésztettek ki?
-Hé! Nem tenyésztettek! Itt születtem, itt éltem egy ideig majd beválasztottak a projektbe.
-De nem értem. Magyarázd már el mi vagy te!
-Elmondom. Egy itt dolgozó voltam és baleset ért. Tűz baleset. És ez a gép tart életben. Ha felrobbantjátok akkor eltűnök.
-De. Minek kellettek az emberek?
-Ezt a képességet csak most fedeztem fel. Ha embereket eszek, akkor elnyelem az erejüket, és ha eleget eszek akkor ki tudok magamnak alakítani egy testet. Nem egy normálisat de egy átlagos testet simán.
-De….Ezt miért nem mondtad el?
-Abba mi lett volna a poén?
Hangokat hallok. Oldalra nézek, őrök. Tüzet nyitnak ránk. Fedezékbe bújok. Jurij kiáll a tömeg elé.
-Most figyeld, ezt a képességet imádni fogod.
Kinyújtja a karjait és úgy csinál mintha meg akarna emelni valamit. A fal melletti számítógép elkezd mozogni. Majd kiszakad a falból és elkezd lebegni. Felemelkedik majd nekiszáll egy őrnek. A fejét találja el. Hanyatt esik és nem mozog. Majd egy őr felé int, aki megemelkedik. Jurij őt a falhoz vágja és végighúzza rajta. A fickónak a fél feje a falon maradt. A harmadikat én agyonlövöm egy vak sorozattal. Ezalatt az utolsót Jurij megemeli. Tartja a levegőben. Majd feszít a szorításán, végül összeroppantja a maszkot a forma fején, a maszk repedésein elkezd vér kifolyni, a forma elernyed és leesik. Jurij mániákus röhögésben fakad ki.
-Ez jól esett. Na, most irány enni.
Odamegy a legközelebbi delikvenshez és elkezd lakmározni belőle. Én addig nézem át a papírokat. Ezeket elviszem Yantarba, talán megveszik az okostojások. Mikor felkaptam mindent Jurij is befejezte a lakomát(gyorsan dolgozott, 1 perc egy manusz) és indultunk felfelé. Mikor felérünk az ajtó előtt csak a vértócsát találjuk. A főnök sehol. Jurijra meredek.
-Nem én voltam!
-Jólvan, ezzel nem tudunk mit tenni. Már van saját alakod?
-Nem. Nem is lesz. Csak olyan alakom van most ami a testem nélkül is megmarad. Ha a test elpusztul én még maradok.
-Biztos hogy ez jó nekem?
-Anyád! Itt segítek neked te meg nem tudsz egy dícsérő szót mondani????????
-Jólvan már nyugodj le. Találjuk ki most hogy-merre-hány méter.
-Talán ki kellene jutnunk, Tracker és Black bármikor robbanthatnak!
Elkezdek a kijárat felé sprintelni. A sarok mögül kilép 3 őr. Felém szegezik a fegyvert. Megállok és felteszem a kezem. Jurij izzítja az erejét de ekkor látom hogy egy 45-ös kandikál ki az egyik ajtón és 3 golyóval leszedi mint a 3 őrt. Black lép ki az ajtón és ordítja:
-A gettóban így nyomjuk köccccccccsög!
Tracker is előbújik.
-Mi a helyzet? A C4?
-A helyén. Már csak el kell hagynunk az épületet.
-Rendben. Irány!
Futunk a hangár felé. Minden tiszta a hangárban. Mondom Blacknek.
-Mi Trackerrel összeszedünk minden fegyvert amit tudunk te addig izzítsd be az APC-t. Elhúzunk innen.
-Oké.
Black beül az APC-be és beindítja. Mi Trackerrel fogunk egy lőszeres ládát és belepakolunk minden fellelhető lőszert amit csak találunk. 5.56-os lőszert főképpen, de van itt 7.62-es, 9mm-es, minden. Fegyverből csak 3-at viszünk el, még egy Desert eagle-t nekem, Trackernek egy UZI jut, és a biztosnág kedvéért egy MG42-est is viszünk. Persze teljesen felújítva. Mikor bepakoltunk, kinyitjuk az ajtót és indulnánk de a főnök az utunkat állja. A fegyvereimért nyúlok de Jurij megszólal:
-Ne! Nekem kell! Add nekem! Kérlek!
Leteszem a lőfegyvereimet és felcsatolom a macsétát. A bőrkabátomat is leveszem, meg a fekete maszkot. A pólót is leteszem, a golyóálló mellénytől nem válok meg. Tracker megszólal:
-Na ne! Így akarsz kimenni? Ez öngyilkosság!
-Ne félj. Megvannak a magam módszerei.
-De hát ez egy őrült! És 3 golyó nem intézte el, honnan veszed hogy azzal a piszkafával megsértheted?
-Nem őrült ez, csak hülye! Simán elintézem.
-Jó, én nem szólok bele. De a Desert Eagle-t vidd mert ha túléled akkor magadra maradsz.
-Ti hova mentek?
-A régi törzshelyre. Ott találkozunk. Bejelölöm a térképeden.
-Oké.
Bejelölte, majd kinyitották az APC ajtaját. Kiszálltam, a főnök elállt az útból és elengedte őket. Elkezd járőrözni előttem.
-Tudja, maga az első aki idáig jutott. Egy jól felépített tervet, egy gyönyörűen megkoreografált bázist, ilyen ocsmány módon tönkretenni.
-Tudom hogy maguk voltak. Maguk indították el ezt az egészet. De miért?
-Egyszerű. Pénz. Magaszerint mennyit ér egy vérszopó a feketepiacon? Vagy a hadseregnek? Mert erre kellettek. Majd beütött a krack. Nem volt támogatás pedig oly közel jártunk. Mivel alany sem volt, én magamon próbáltam ki az új módszert. És tudja mi a vicc? Bevált! Aztán mikor ez kész volt szereztem személyzetet és felépítettem ezt. Jurij is az én művem. Szegény figura eléggé pórul járt. Aki játszik a tűzzel, az megég. Pont kapóra jött. Egy kis kísérletezés és kész a tökéletes fegyver. Milliárdokat keresek vele.
-Akkor nem ha megöllek.
-Sok sikert.
Bevörösödik a szeme és felém ugrik. Én kirántom a macsétát és felé vágok. A mellkasán ejtek egy bemetszést. Gurul egyet majd felém fordul. Amíg gurult begyógyult a seb. Felém fut, én szúrok felé. A kezén megy át, és kitépi a kezemből a macsétát majd eldobja. Ott állok előtte fegyvertelenül. Gyomron térdel, majd könyökkel hátba vág. A földre esek. Gyomorszájon rúg amitől én beszállok a sarokba. A hátam reccsen mikor a falhoz csapódok, és az első kettő köhhintésnél vér is jön ki a számon. Jurij megszólal:
-Ez nem megy. Hagyd hogy segítsek!
-Rendben. Próbáljuk együtt.
-Jó, most beléd költözök és használhatod az erőmet. De gyorsan végezd ki mert ha sokat vagyok benned belehalsz!
-Értettem. Akkor, lássuk a medvét!
Jurij belém mászik. Furcsa, bizsergető érzés. Mikor már bennem van teljesen felkelek és kipróbálom mit tudok. A főnök rohan felém. Én felé nyúlok. Ekkor megáll. Érzem hogy fogom, de nem érek hozzá. Felemelem és a falhoz vágom teljes erőből. Majd megint megemelem és a padlóhoz majd a mennyezethez csapom hozzá. Végül bevágom egy csomó hordó közé. Mikor ez megvan, közelebb megyek. Eltűnt. A hátam mögül kapok egyet, majd megragad és a falhoz vág ő is. Majd nekifutásból gyomron térdel. Hallom ahogy reccsen a bordám. Leesek. Felemel és áthajít a szoba másik oldalába. Leérkezek. Jön felém diadalittas állapotban. Pont egy gerenda alatt megy el. A gerendáért nyúlok és sikerül kitépnem a helyéről. Rázuhan, a lábát betemeti a gerenda és a törmelék keveréke. Próbálok felkelni de nem megy. Fáj mindenem. Ekkor fejfájás tör rám. Jurij kijön a testemből. Feláll és odaáll elém:
-Ügyes voltál. Gratulálok. Most már nincs szükségem rád. Meg is dögölhetsz. De te-és itt a főnök felé fordul- van valamid ami nekem kell.
Elvigyorodik, és nekiesik a főnöknek. A főnök ordít ahogy Jurij a húst tépi a csontjáról és tépi ki belőle a belső szervet. Széttépi és az élő hús mámorában ordít és csámcsog boldogan. Ezt a képet látom utoljára. Majd elájulok. Mikor felkelek az APC-ben vagyok. Tracker és Black felszedtek. Csak látom őket egy pillanatra majd megint elájulok.

 

[Ladynirvana]

Nem valami szép látvány, de hozzá kell szoknom. Étvágyam már nincs Összeszedem a holmim, és visszaballagok a faluba.
-Üdv stalker. Helyzet? Szól hozzám most már barátságosabban.
-Üdv, semmi extra, a szokásos. Wolf?
-Él még a faluban van.-mondja vigyorogva.
-Ahj, most komolyan...
-De kedvtelen valaki...a tűznél van azt hiszem.
Elindultam a tűz felé, ő pedig csak nézett utánam, nem érette hogy mi bajom van. Most fog következni a vodkának az a hatása, mikor olyan minden mindegy. Nem szoktam ennyit inni, fáj már a fejem is, a gyomromról nem is beszélve. Szidrovics felé veszem az irányt. Csak arra figyelek, ami fontos, a többi hely, ember, részleg hanyagolandó jelenleg. Látta, hogy nem vagyok valami jó állapotban és adott egy pohár sós vizet. Ettől még jobban kavargott a gyomrom...A kezemet a szám elé raktam, és jóformán kirohantam, miután minden kijött belőlem, a gyomrom is jobban lett. Miután visszamentem így szól hozzám:
-Nah, jobban vagy? -nevette el magát.
-Igen. Kösz hogy segítettél, majd meghálálom.
-Egy orvos mindig jól jön!
-Orvos!? Honnan tudod, hogy orvos vagyok?
Elmosolyodik, majd csak annyit mond, hogy vannak kapcsolatai. Nem tudom honnan tudja, de előbb-utóbb úgyis megtudta volna, nem is foglalkozok vele, inkább megkeresem Wolfot. A tűznél ül, beszélget másik 3 stalker társaságában. Mikor meglát, odahív hogy menjek oda.
-Üdv stalker, hol voltál? Először hozzám kellett volna jönnöd! Helyzet?
-Üdv, hát volt egy kis dolgom. Jason jól van, vettem neki élelmet, elsősegély csomagot és vodkát, a maradék pénzzel együtt ott van nála.
-Máskor ne forduljon elő! Jól van. Van kedved még melózni?
-Igen,mond.
-Nah, ezt már szeretem.-mondja jobb kedvűen. Eléggé kómásan nézel ki, így nem sok hasznom venném, ma szabadnapot kapsz, holnap viszont 8 kor jelentkezel nálam. Ám távolabbi meló is van, de azt Szidrovicstól fogod kapni.
-Miért tőle?
-Túl sokat akarsz tudni, mindent a maga idejében.
Leülök közéjük, csak hallgatok, információ gyűjtés céljából. Jobb tevékenység híjján pedig nézem, hogy kártyáznak. Pár kör után én is beszálltam, ezt nem lehet kihagyni. Az égen jöttek-mentek a kisebb-nagyobb esőfelhők, elszaladt az idő. A tegnapi eset után, sétálni nem volt kedvem, így késő estig ott voltam. A stalkerek idővel egymás után tértek nyugovóra. Végül csak én és Wolf maradt. Elkezdtünk beszélgetni, igaz, hogy a maga, mogorva stílusában, de ez is több volt mint a semmi. Megtudtam, a holnapi melómat is. Örülök neki, így jó kedvvel térek én is aludni. Reggel magamtól kelek, kialudtam magam. Nos, akkor ismét Jason felé kell vennem az irányt, előtte azonban fegyverbe kell vennem töltényt. A sajátomba sem ártana, tegnap ellövöldöztem.
-Jóreggelt!
-Üdv stalker, mi a jókedv tárgya?
-Ismét odaszól a küldetésem ahova tegnap. Töltényt kell neki vinnem. Azonban ma nem vodkázunk.-szólaltam meg vigyorogva.
-Helyes! Milyen kellene?
-14 db 45-ös ACP és 16 db 9x18 mm-es töltény kellene
-Nem biztos, hogy ezzel most tudok neked szolgálni, de azért megnézem. Hátramegy, nagy csörömpöléssel van, nagyon kutatja. Mikor visszajön, így szól:
-Szerencséd van, pont annyi van belőle amennyit kértél, bár Ványa...öhm...semmi-semmi, felejtsd el!
-Ki az Ványa?
-Talán majd megtudod. Lehet ez lesz a kővetkező melód, de ez egyenlőre tárgytalan, és most idő sincs elmagyarázni, indulj... menj, menj már!
Nem értem mitől lett ilyen ideges hirtelen, majd egyszer biztosan rájövök. PDA-ra már ezen az útvonalon nincs szükségem, tudom merre kell menni. Egy elég sötét felhő közeledik, vihar lesz. Most nem röviditettem, hanem az úton jöttem, így találtam egy régi, elhagyatott buszmegállót. Három betonoldalból áll, és egy tetőből. Ez tulajdonképpen csak az eső elől véd. Lassan odaérek a búvóhelyre, gondolom Wolf mondta volna, hogyha itt lennének a banditák. Figyelteti a helyet, legalábbis...gondolom én. Megálltam az út szélén, egy fa takarásában, elővettem a fegyverem, távcsővel szétnéztem, semmi mozgás, egyenlőre tiszta a terep. A felhő csak sötétedik felettem, jóformán lassan leszakad az ég. Elkezd nagy szemekben cseperegni az eső, majd elkezd szakadni, és villámlik is, amit kisebb-nagyobb dörgések követnek. Szedem a lábam, gyorsan beérek az épületbe. Itt sincs senki. Mikor elindulok az emeletre, majd egy hatalmasat dörög az ég, amit keserves nyöszörgés vált fel, egy pillanatra görcsbe rándult a gyomrom, rosszat sejtek...Felrohanok a lépcsőn, a gyanúm beigazolódott, Jason szenved a padlón feküdve, a mellkasán egyszer meglőtték, folyik belőle a vér, mikor meglát, kétségbeesetten, nyöszörögve könyörög, hogy segítsek rajta...

 

[Scarecrow]

A nap hátralevő részén kémlelkük a területet, de igazából semmi nem történt, egy mutánst se lehetett látni, a tudósok abba a fura anomáliásba járkálta ki-be óvatosan vigyázva be ne szippantsa őket egy gravitációs anomália.
Már kezdett lemenni a nap, a tudósok is lassan kezdték befejezni a munkát és elrakni a kutatásokat. Az egyik tudós elindult a sziklám felé, eleinte nem vetettem rá figyelmet, de ez pont felém jön.
- Baj van? Kérdeztem le.
A tudós nem felelt, csak a sziklára kezdett felmászni.
Biztos beszélgetni akar... gondoltam magamban, hát vissza fordultam területem felé.
A tudós lassan fel is ért, és elhelyezkedett mögöttem jobbra, de továbbra sem szólalt meg csak nézett észak felé, ahogy én is.
egy ideig nem törődtem vele, de végül hátra fordítottam a fejem, ekkor láttam hogy a tudós nő.
- Mit akar? Kérdeztem mogorván.
A nőnem mozdult, de a szemével rám nézett.
- Innen lehet a legmesszebb ellátni. Felelte erősen.
- Aha... De engem zavar! Feleltem továbbra is mogorván.
A nő nem felelt, csak elmosolyodott az üvegbúra alatt.
- Magukat zsoldosokat a társaság vagy a nők zavarják?
- Koncentrálásban? Is-is! Feleltem.
- Koncentrálás? És mire koncentrál? Kérdezett tettetve a tudatlanságot, de pontosan tudta.
Csípem az ilyen nőket, ez az a típus ami egy profi zsoldost is képes kihozni a sodrából... gondoltam magamban, közben elmosolyodtam és visszafordultam a puskámhoz.
- Én azért vagyok itt, hogy megvédjem magukat! Maga pedig azért, hogy végezze a kutatásokat! Mi lenne ha...
- Ha nem relaxálhatnák 6 óra terepen végzett kutatás után? Vágott közbe a nő.
- Maga elég szemtelen egy nő! Válaszoltam vissza.
Hallom ahogy a nő elnevette magát mögöttem.
- Maga meg bunkó! Vágott vissza még nevetve.
- Talán ebben egyet értünk! Minek erőltetnék ezt a diskurzust tovább? Kérdeztem.
- Mert maga kíváncsivá tett!
- Igen? Miért? Kérdeztem nevetve, közben a távcsőbe meredtem.
- Mert maga nem olyan! Felelte a nő.
- Nem milyen? Kérdeztem.
- Nem Zsoldos!
- Higgyen nekem zsoldos vagyok! Fordítottam a fejem vissza és bólogatni kezdtem közben mosolyogtam, majd vissza fordultam.
- Nem, nem vagy Zsoldos! Felelte elkomolyodva.
- És miért nem? Kérdeztem, majd hátra fordultam.
- Mert téged nem érdekel a pénz!
- Akkor mi érdekelne engem? Kérdeztem.
- Nem tudom!
- Hah! nevetni kezdtem. Nem ismersz! Nem ismersz, nem tudod mi hajt! De én tudom, és én zsoldos vagyok! feleltem.
- Csak egy elzárkózott bunkó vagy! Felelte a nő.
- Aha! Lehet! Feleltem. De lehet hogy nem! Lehet hogy... a nő másodjára szakított félbe.
- Mi az ott? Kérdezett a nő hirtelen témát váltva.
- Mi? Kérdeztem vissza.
Hirtelen a rádióm is felserceg.
- Rideg! Valamik közelítenek 12 óránál!
Gyorsan a hasamra fordultam, megmarkoltam a rádiót a bal kezemmel, a jobbommal pedig az SR-25öst markoltam meg. A bipod már le volt támasztva, belenéztem a távcsőbe, és megrémültem.
- Látsz valami konkrétat? Kérdezett újra Sweet.
- Jelentést! Csatlakozott Kosztyán az adásba.
- Nincs túl sok időnk! Feleltem a rádióba. Ezután hátra fordultam. Magának jobb ha most eltűnik innen! Szóltam a nő felé.
- Mit lát? Kérdezett vissza a nő.
- Takarodjon már! Szóltam rá.
- Rideg valami elindult felénk! Méghozzá gyorsan!
Visszafordultam a puskához és a távcsőbe néztem. Már lement a nap, rosszak voltak a látási viszonyok és nem láttam semmit se azon kívül, hogy az a valami jön.
Gyorsan előkotortam egy Kontrasztos Lencsét a táskából, majd a távcső elejére tettem.
Ekkor láttam meg nagyjából a célt.
Valami elmutálódott farksoféleség lehet, de iszonyat gyorsa, mire kettőt vissza váltottam a nagyításból már csak 45 méter távolságban volt.
- Rideg, Kiért a látószögemből! Intézd el. Jött a rádióból.
A mutáns feje fel alá a célkeresztnél, egyenesen szemben fut a kereszttel, az ujjam rezzenéstelenül mozdul.
Hangos dörrenés rázta meg az erdőt.
A mutáns orra bukott, majd szaltót leírva a földön maradt.
Ekkor azonban északon, egy kisebb sereg mozdult meg.
- Sweet! Van robbanó gránátod az M4hez? Kérdezem a rádióba.
- Szükséges?
- Igen! Ordítom, majd megláttam a többi mutánst is a távolban.
- Irányíts hova lőjek, szart se látok.
- 120 méter 12 óra nekem! Neked 11!
- Vettem!
A mutánsok 150 méterre tartottak, de kellet annyi idő míg Sweet beméri a távolságot, Tompa puffanás hallatszik 20 méterre tőlem, majd kb 120 méterre elöttem becsapódik a mutánsok közé a gránát, pillanatra megvilágítva a dögöket amiket nem ért el a robbanás, ám a robbanás 3 állatot cafatokra szedett tovább állatokat pedig odébb lökött a robbanás ereje.
- Szeress engem, segíts hogy biztos találtat legyen! Mormogtam, majd a célt kerestem.
egy újabb farkas kutya ez oldalvást szaladt, követtem a célkereszttel, majd lőttem.
az állat eldőlt oldalra, ezután vissza a tömegbe a célkereszttel, és egy kutyára céloztam, közben becsapódott a harmadik gránát is csapatba. A harmadik után sorozatok kaszálták a vad kutyákat.
én vagy 14 állatot lőttem le, mire elérték a sziklámat.
kb 6 jutott el idáig és két négy lábon közlekedő ember.
Elővettem a Coltot, majd hátra néztem a tudós nő mögöttem volt egész végig, nem mászott le.
- Mi az isten keres maga itt még? Ordítok rá.
A nő csak rémülten tekinget jobbra balra, majd megáll a tekintete.
Elfordulok, ekkor valami elindult a földről, ösztönösen elugrok a nő felé, hátra lökve őt.
az a valami pedig elsiklott felettünk és a szikla felett.
Ekkor hirtelen mintha megérzés lenne megfordultam, egy olyan négy kézlábon járó ember ugrott fel a kőre, és a fejével felém meredt, ezután szájából nyál és vér csurog ki. hátra húzódik, ugrani készül, reflexből célzok és lövök a colttal.
A golyó a lény lábát kapta el amikor elrugaszkodott volna, emiatt mintha célt tévesztett volna, és nem sokkal mellettünk elsuhanva leesett a szikláról.
- Ne mozdulj! Maradj a földön! Parancsoltam a nőre majd felguggoltam és a vélhető leges földet érés helyére lőttem 4 lövést, majd még egy ötödiket, mert a negyedik lövéssel eltaláltam a lényt, mert felnyögött, az ötödik után pedig valami véghangot adhatott ki.
Ezután lenéztem, lent egy kutya a két tappancsával kaparássza a szikla tövét, és próbálna felkapaszkodni. Felálltam lassan és a kutyára néztem az pedig felém, de nem volt szeme.
- Ezt neked! Mondtam, majd meghúztam a ravaszt, a kutya feje pedig széttört, ahogy a golyó ütközött fele.
Új tárat tettem a forgótárasba, majd kibiztosítottam.
Lelőttem még két kutyát, utána a megmaradt 3 kutya elindult vissza felé. egyet még lelőttem a visszavonuló kutyák közül.
Felkaptam a rádiót a földről. - Sweet! Mi a helyzet?
- Elintéztük őket!
- Megsérültél?
- Negatív! Nem tudtak feljönni!
- A tudósok?
- Visszavonultak az "alap táborukba"! Felelte Sweet.
- Rendben vagyunk, egy sem jött maguk felelöl, a kijáratot pedig eltorlaszoltuk! Szólt bele az adásba Kosztyán. De egy ember hiányzik!
- 1 tudósuk kint maradt! Szóltam a rádióba. Itt van mellettem! Nem esett baja! Közben a lassan feltápászkodó nőre néztem, és kérdőn biccentettem felé.
- Jól vagyok! Felelt a nő kicsit félve még az előbbiek hatása miatt.
- Küldje be! Kérdezett Kosztyán.
- A terep még nem biztonságos! Szólt közbe Sweet.
- Adom rádión! Szólaltam meg, majd a nő felé nyújtottam a rádit.
- Kosztyán, nincs semmi bajom! szólt a nő a rádióba.
- Hál istennek! Nézze! Amint a területet biztosítottuk jöjjön vissza az alap táborba, ma itt alszanak! Így a legbiztonságosabb!
Intettem a nőnek, hogy adja ide a rádiót, mire az vissza adta.
- Kosztyán! Leellenőrizzük a terepet! Vissza kísérem a nőt, utána vissza térek a posztomra! Sweettel együtt!
- Nem, nem biztonságos! Az éjjel folyamán akármikor támadhatnak és így pontból sokkal jobban védhetünk 5en!
- Ebben egyet értünk! Ha újra támadnak Sweet és én legyengítjük őket, maguk pedig elkaszálhatják őket mielőtt vészesen közel érnének! Ha szerencsénk van akkor pedig el se érnek hozzánk, nem hogy magukhoz!
Egy kis ideig rádió csend volt, majd megszólalt ismét Kosztyán.
- Rendben, ahogy akarják! De kísérjék vissza a főasszisztenst!
Ekkor a nő felé meredtem kicsit.
- Értem! Feleltem, közben a nőn tartottam a szeme még.
- Sweet! Kapcsolj lámpát és gyere! felénk!
- Oké! jött a válasz.
- Másszunk le! Mondtam közben eltettem a rádiót, és az utolsó tárazott forgótárat töltöttem a coltba.
A nő elindulna, de megfogtam a kezét is vissza rántottam.
- Előbb én!
kibiztosítottam coltot majd elindultam lefelé lassan igyekezve hogy ne keljen használnom a kezem.
de legalább a kezemben tartani tudjam a coltot.
az utolsó másfél métert leugrottam, mert nem volt egykezes kapaszkodó.
Elővettem az elemlámpát, és körbe néztem, közben láttam hogy az anomálián túl már Sweet is lemászott a szikláról, és elindult felénk.
Miközben körbe néztem megtaláltam azt a négy kézlábon közlekedő "embert" vagy mit.
Kicsit belerúgtam, de nem mozdult...
Hátra fordultam és a szikla felé világítottam.
- Jöhetsz! Mondtam.
- Vigyázzon!! Ordít a nő rémülten, mire én megfordultam gyorsan és a veszélyt vél irányból már csak annyit látok hogy valami rám ugrott és eldöntött a lábaimról, a pisztoly kiesett a kezemből, a lámpa a balomban, és ahogy földre érkeztem a fölöttem lévő állatra világítottam pont. A lény szájával és abban lévő tűhegyes fogak felém mozdult.
A lámpa markolatát a szájába dugtam, közben jobbommal a késemért nyúltam, de nem értem el.
- Segítség! Segítség! Ordít a lány.
Végül elértem a késem markolatát két ujjammal és kihúztam a tokból a jobb kezemmel.
A balommal végig a lény szájában próbáltam tartani a lámpa markolatát és az arcomat és a rajta lévő maszkot próbáltam védeni a lény két első "elkorcsosult kezének karmolásai ellen.
Kivettem a kést, és megmarkoltam, majd kétszer a lény mellkasába szúrtam, a lény felordított karmolása abba maradt, de még mindig rám nehezedett.
Ekkor valaki lerúgta rólam dögöt, és egy sorozattal elintézte. az 5.56os töltényhüvelyek közül kettő éppen a mellkasomra érkezett.
Bal kezemet elvettem a fejem fölül.
Sweet állt felettem. Lihegett, ujja a sátorvason kívül de bármikor készen, hogy újra lőjön.
A lény mellettem még szuszogott és rajta volta a kezemen amivel a kést fogtam aminek pengéje a lény oldalában volt.
- Jól festesz Főnök! Mondja Sweet szörnyülködve.
- Kösz! Feleltem, majd megrántottam a jobb kezem és kés pengéje átvágta a lény bordái közt a húst, bőrt és a megmaradt ruházatot rajta.
- Tudod! Te nem vagy semmi! Kezdett bele Sweet. De ezek még nálad is durvábbak! Fejezte be. Két levegővétel közt.
- Aha! Fogtam a késem és megtöröltem a ruhában majd vissza dugtam a helyére.
- Na add a a kezed! Mondta, majd felhúzott a földről.
- Jól vagy? Kérdeztem a nő felé, aki időközben lemászott a szikláról és mellénk lépett.
- Én igen! De... Most őt szakították félbe a rádiónk keresztül Kosztyán kérdezett.
- Vétel! Mi történt kint? Mi ez a lövöldözés? Jelentést!
- Volt még egy "rajtaütőnk", de elintéztük! Mondta a rádióba Sweet.
- Jöjjenek be minél elöbb! Egyre sötétebb lesz!
- Már sötét van! Felelte Sweet.
- De itt még az átlagnál is sötétebb az éjjel! Jöjjenek be! Most!
- Megyünk! felelte Sweet, majd eltette a rádiót.
Be kéne kötni a kezedet! Mutatott a karomra, ami tele volt kisebb nagyobb karmolásokkal némelyik mély seb volt és vérzett is ami már átitatta ruházatot.
- Áhh... Majd bekötözöm! Mondtam.
- Nem! Szólt közbe a nő. Ezek nem egyszerű sebek! Egy Snork kis híján kicsipkézett, ezt fertőtleníteni kell és speciális steril sebkötöző kell!
- Snork? Kérdeztem oda.
Sweet is a nő felé nézett.
- Majd elmondom ha oda értünk, de siessünk! Nem néz ki túl jól a karja!
- Jól van, de ha végeztünk visszajövünk Sweet! Mondtam Sweet felé biccentve.
- Nekem megfele...
- Nem! Ma éjjel bent pihen! Nincs apelláta! Megsérült a karja így nem őrködhet! Ma semmi képpen! Torkolt le a nő.
- De a cuccomat nem hagyom kint a reggeli deresedésnek!
- Az élete többet ér maga idióta!
- Nem biztos, hogy többet ér mint 12 ezer dollár! Feleltem.
- Őrült ember maga! A tárgyakat pótolni lehet, de az életet nem! Hepciáskodott a nő.
- KUSS! Mindketten! Ordított Sweet mielőtt nyitottam volna a számat.
- Olyanok vagytok mint két ovis! Lehozom a cuccod! Mondta Sweet, majd a kezembe adta az M4esét és elindult a szikla felé.
Miközben Sweet felért és neki állt összepakolni a cuccom, észrevettem a Coltot a földön.
- Fogja meg! Mondtam, majd a nő kezébe adtam az M4est. Felvettem a földről a Coltot ami a harc idején esett ki a kezemből.
- Meg van! Összepakoltam mindent ami itt fent volt! Szólt le Sweet.
Zsebre tettem a coltot, majd odamentem a sziklához, és intettem neki felfelé.
- Dobd ide! Óvatosan! Szólaltam meg.
Sweet lassan kihajolt a szikla szélére és elengedte a táskát.
Elkaptam a levegőben, a jobb kezemmel és odébb mentem, mert Sweet azonnal neki is kezdett lemászni.
Mikor lent volt Visszavette az M4esét a nőtől, majd elindultunk az alaptábor felé.
- És hogy hívják magát fő asszisztens? Kérdezett Sweet.
- Klarissa! Klarissa a nevem!
- Semmi Doktor? Kérdezett Sweet újra.
Én inkább bölcsen hallgattam.
- Természetesen van doktorátusom! És önnek? Kérdezett a nő önelégülten.
- Képzelje nekem is van! Vágott vissza a nő támadásának Sweet.
- Tényleg? Kérdezett zavarodottan a nő. Miből?
- Technikus, Informatikus... de inkább Hackerségből.
- Az egyetemi tantárgy? Kérdezett a nő szemrehányóan és diadal ittasan egyszerre.
- Hát... Hivatalosan nem tanítják! De én mestertől tanultam és a záróvizsgám igazán elismert volt!
- Mi volt a záróvizsgáján?
- Hepaj! Monda nevetve Sweet.
- Mi? Miért? Mi történt?
- Hát telepítettem egy szoftvervírust a NORAD rendszerébe egy mezei laptoppal a Fehér ház elött!
- Most csak viccelsz! Szóltam közben én is.
- Nem én!
- És mit kapott érte?
- Semmit! Mielőtt kinyomoztak volna a szövetségiek elutaztam, ide! De ha jól halottam a gép és a mobil-net tulaját jól megba.szták érte! Mondta röhögve.
A nő tágra nyílt szemekkel elfordult Sweettől és inkább hallgatott amíg elértük az alaptábort.
Én sem nevettem jót ezen a "poénon" valóban volt egy leállása a NORAD-nak 2007ben, Hacker támadás miatt... ugyan nem került nagyon nyilvánosságra, de a NORAD leállását még az idegen légió is észre vette. És pletyka lett belőle.
Miután oda értünk Sweet beállt az ajtóba Kosztyánnal és a többi őrrel.
Én tovább haladtam Klarissa húzására. Behúzott a terembe ahova a többi tudós volt bezsúfolódva. a falnak dőltem, majd leültem a földre... Kicsit már erőtlenül éreztem magma, talán a vérveszteség miatt...
- Titov! Hol a hátizsákod? Szólt ki a nő az egyik őrnek!
- Hátul a bal sarokban! Jött a válasz nem sokkal.
A nő odament táskához és kivett belőle egy elsősegély csomagot, de ez sárga színű volt.
Kinyitotta és elkezdte ellátni a karomat. kivett a dobozból egy ollót és felvágta a karomon lévő ruhát, majd véralvasztó port szórt a kezemre, amitől szinte azonnal abba maradt a vérzés a kezemen.
- Most beadok egy Antibiotikumot! Szólt felém a nő.
- Minek? Kérdeztem.
- Lehet hogy bejutott pár baktérium a véráramba! Ez kiöli!
- Mellékhatás? Kérdeztem.
- Van, de be kell adnom.
- Csináld! Mondtam.
Miután beadta egy másik tűt vett elő.
- 2 dózisos? Kérdeztem.
- Nem, ez érzéstelenítő!
- Azt hagyjad!
- Volt ettől súlyosabb sebem is amit kibírtam érzéstelenítő nélkül! inkább csak lásson el!
- De fertőtlenítenem kell!
- Hölgyem Kérem ne fárasszon!
Vissza tette a tűt, majd elővett egy kis üvegcsét és valami pamacsot, és neki állt fertőtleníteni a kezemet, de elötte lemosta a rászáradt vért a kezemről. Miután lemosta láttam a karomon, hogy a némelyik seb elég mélyen le volt karmolva, még jó hogy nem a csuklómmal felfele védekeztem, biztos átvágta volna az ereimet.
Az érdekes az volt hogy láttam a sebeket és a karmolások helyét, de nem is vérzett úgy.
Neki állt fertőtleníteni a karmolásokat sebeket, ez kicsit csípett ahol felületes volt, de rendesen fájt ahol mélyen a húsba karmolt az a valami...
- Tényleg! Mi is volt ez ami letámadott Szork?
- Snork! Felelt.
- Az az... De mi ez? Ember állat? Mutáns?
- Új vagy a zónában? Kérdezett a nő.
- Mondhatjuk! feleltem.
- Nos ez egy Mutálódott ember.
- Ember? Kérdeztem.
- Te is láttad, emberi alakja volt... egykor, de a magas sugárzás és a zóna a második kitörés alkalmával megváltoztatta őket, szörnyeket csinált belőlük!
Emberek voltak, de nem azok többé, csak mutánsok! Nincs tudatuk, csak vadásznak!
- Ahha... Szóval ezek már csak szörnyek.
- Igen! Felelte a nő.
- Éreztem, hogy valami nyomasztja őt ezzel kapcsolatban.
- És milyen emberek voltak ezek az elött? Úgy tudtam a második robbanás elött nem voltak itt emberek!
- Katonák. Főként, akik a zónát őrizték, de a második robbanás kijjebb tolta a radioaktív határt... Először azt hittük, hogy ezek az emberek meghaltak az első kitörés alatt, de nem, nem mind... sokuk mutálódott, rövid idő alatt!
- De Ha ezek a szörnyi-kék az itt valaha szolgáló katonákból alakultak ki akkor a számuk véges nem?
- Nem... A baj az hogy gyorsan átváltoztak, és szert tettek a szaporodás képességére!
- Ez nem hangzik jól!
- Szerencsénkre igen lassú a születés és növekedési folyamatuk!
- Mennyire?
- A zónában évente kb 150-170 bejelentett Snorkot ölnek meg a be nem jelentettek pedig még ennél is több. a megfigyelt állásainkon pedig évente 2 példány indul ki a fészkéből. Azok már kifejlett, de nem tapasztalt egyedek. Felelte a nő.
Közben a nő végzett a fertőtlenítéssel, majd elővett egy celofán színű zacskot, és kivett belőle egy kék kötszert. Rátekerte egy soron az alkaromra, majd elővett egy másikat és azt is neki állt betekerni a kezemre.
- Ez... olyan furcsa hűsítő bizsergést érzek! Mondtam.
- Igen, ez a kötszer hatása! Speciális Fertőtlenítő és Radioaktív részecskéket elnyelő és bomlasztó kötszer! Amit itt a zónában kísérleteztek ki a tudósaink.
- Fajin cucc! Mondtam.
- Reggelre jobban lesz kezed ha nem erőlteted meg magad. Szólt felém a nő.
- No no! Nekem még őrködnöm is kell! Mondtam, majd megpróbáltam felállni.
- Ma már nem nagyfiú! Leszerepeltél már a sérüléssel, majd holnap! Nyomott vissza a földre Sweet, aki mellet Kosztyán állt.
- Pihenjen! Majd reggel Folytatja! Szólt Kosztyán. Majd a nőre nézett. - Hölgyem! Beszélnünk kéne!
- Egy pillanat és megyek Kosztyán! Mondta nő majd neki állt összepakolni.
- Köszönöm! Feleltem végül letéve a büszkeségem.
A nő felém nézett és elmosolyodott.
- Nem maga az első aki ellátok! Mondta, majd felállt és lenézve rám: De maga az első aki megköszöni! Mondta majd elindult a teremből kifelé.
A többi tudós egymással beszélgetett, vagy már éppen aludni próbált, de egy engem figyelt. Engem és a nőt egész idő alatt, de amikor oda néztem elfordult.
Végül beletörődtem a dologba és elhelyezkedtem aludni, a fegyvertáska a fejem alatt a balom rajtam. és behunytam a szemem.
Sok időbe telt míg elaludtam, kis éhesség csikart, de mégsem az volt a gond... A legzavaróbb az érzés volt ami átjárta a helyet... és az a hang.

 

[Capt Axon]

Viszonylag gyorsan elértünk az agropromba. Az úton itt ott, elszórtan pár rosszul felszerelt bandita és a helyi fauna gyengébb egyedei. Ezekkel nem is volt probléma, gyorsan elintéztük őket.
De csak a bázis kapujánál kezdett rossz érzésem lenni.
Nem azért mert hogy valami rossz előérzetem lenne a bázissal kapcsolatban, hanem csak gyanús, hogy a kapu miért van zárva és amerre csak látok az összes katona maszkban, vagy zárt ruhában.
És amikor közelebb érek a kapuhoz, a gyanúm be is igazolódik.
Két sárga szkafanderes fickó lép oda hozzánk és ránk parancsolnak.
- Állj! Senki sem mehet át itt lefertőtlenítés nélkül!
Értetlenül bámultam a fickóra aztán döbbenten rákérdeztem.
- Mi van?
A fickó rám nézett és azt mondta:
- Az egész zónában 1es szintű karantén eljárás van. Kötelező minden beérkező katonai egységet lefertőtleníteni.
Ennek hallatán az ég felé néztem, majd sóhajtozva mondtam:
- Ó szent basszus!
Aztán elindultam a szkafanderes fickó után.
Még két szkafanderes lépett oda és szórópálcákkal alaposan lefújtak minket. A végére a páncélunkról csurgott folyamatosan a fertőtlenítő szer.
De ez még nem volt elég, mert utána parancsot kaptunk, hogy a páncélt és ruhát dobjuk le. Na ekkor kezdett megállni az eszem.
Na mindegy. A parancsnak engedelmeskedve ledobtunk minden ruha részt, aztán úgy ahogy voltunk, anyaszült meztelenül mehettünk befelé a fertőtlenítő sátorba.
Ott egy jó kis fertőtlenítő zuhany után, már vehettük is fel az alaposabban kimosott cuccainkat aztán már mehettünk is tovább az orvosiba.
Na mintha ez már nem lett volna elég. Most utána még oltást is kaphattunk.
Odabent én azért még megkérdeztem az orvost:
- Mi az doki? Oltást kapunk kerge marha kór ellen?
Az orvos egy gúnyos grimasz után azt mondta:
- Maga már így is elég nagy kerge marha hadnagy! Szóval szerintem menthetetlen.
Ezen szinte mindenki jót röhögött, még elismerően én is.
Aztán következő állomás a parancsnoki volt.
Nyugodtan bementünk a szobába, majd mind jelentkeztünk a bázis parancsnoknál.
- Pihenj! Adta ki a parancsot gondterhelten a parancsnok.
- Gondolom már valamennyire tájékoztatták magukat arról, hogy miért vannak itt.
- Nem uram! Hogy őszinte legyek nekünk nem mondtak semmit az égvilágon. De ha tippelnem kellene akkor erre a vírus dologra esne a választásom.
A parancsnok megtörölte a homlokát, majd az ablaktól elfordulva vissza ment az asztalához és leült.
Majd a fekete barett sapkáját az asztalra téve azt mondta:
- Nos hadnagy...Nem tévedett! Valóban erről a vírusos dologról lesz szó.
- Helyes! - Mondtam büszkén aztán folytattam. - Na és akkor mi a helyzet?
- A helyzet az, hogy yantarban a fejesek valami új vírust észleltek. Egyenlőre nem tudnak se ők, se mi semmit erről a nyavalyáról. De azt mondták hogy valószínűleg valami nagyon veszélyes kórságról van szó.
Épp ezért az őrnagy karantén eljárást rendelt el. De még alig kezdtük meg az eljárás 1es szintű intézkedéseit, az őrnagy máris fontolgatja a 3as szintű eljárás lehetőségét. Ami...Mint azt mind tudjuk, nagyon komoly dolog.
Komor tekintettel bámultam az őrmesterre és megkérdeztem:
- Értem. És ehhez nekünk mi közünk?
Az őrmester ismét gondterhelten végig simította a haját majd azt mondta:
- Nos...Maguknak csak annyi közük van ehhez, hogy az őrnagy ki akar küldeni egy csapatot Yantarba hogy utána nézzen a tojás fejeknél, hogy mi a frász folyik itt. És hogy több infót szerezzen az új nyavalyáról. Elvégre nem akarjuk megkockáztatni egy új járvány elterjedését, mert abból csak gond származhat.
Egyből elképedtem és válaszoltam:
- Hadd találjam ki! Az őrnagy minket akar kiküldeni oda.
- Hát hadnagy! Ezt pontosan eltalálta.
Nem mondtam semmit erre, csak ugyanolyan fapofával bámultam az őrmesterre, de közben azt gondoltam magamban hogy:
- Na! Egek ura!
Aztán ismét megszólaltam.
- Rendben! Semmi akadálya! Utána nézünk a dolognak.
- Rendben hadnagy! Ennek örülök. Számítottunk erre az alkalomra, úgyhogy már elő is készítettünk önöknek egy járművet. Lent vár, hátul a műhelynél.
- Köszönöm őrmester! mondtam és elindultunk kifelé az udvarra. Odakint kerestük a műhelyt egy darabig, aztán egy katona igazított minket útba.
Amint odaértünk, egy másik katona szaladt oda hozzánk és azt mondta:
- Hadnagy! A jármű teljesen feltöltve és készen áll az útra.
- Köszönöm tizedes! válaszoltam, majd a tizedes a kezembe nyomta a kulcsokat.
Odamentünk a kint álló parancsnoki nívához és beszálltunk. A kocsi teteje meg volt rakva ellátmánnyal és szépen le volt szíjazva.
Elindítottam a járművet és lassan kigurultam a kapuhoz. Már nyitották fel a kaput, amikor a tábori orvos jött oda hozzánk és bekopogott az ablakon.
Lehúztam az ablakot majd megkérdeztem:
- Mi a gond doki?
Beadott egy hermetikusan záródó, orvosi dobozt, amin egy kis vírus jel volt látható. Kinyitottam a dobozt, amiben szép nagy megtermett fecskendők voltak, jókora tűkkel, szépen sorba rendezve.
- Mi a sz@r ez?! Kérdeztem döbbenten.
- Atropin. Elvileg ideggázok semlegesítésére van, de most.....
- Azt tudom hogy mi ez! De mi a ráknak ez nekünk?! Kérdeztem türelmetlenül.
- Fertőzés esetére! Még nem tudjuk mivel állunk szemben, de amíg nem találunk megoldást, addig nincs más választás. Lehet nem gyógyítja ezt a vírust, de talán lelassítja. Csak adja be a szí.....
- Tudom hová kell szúrni! De nekem ez nem kell! Aztán adtam volna vissza a dobozt, de az orvos vissza nyomta a kezembe és azt mondta:
- Az őrnagy parancsa!
Egy darabig idegesen bámultam az orvost, meg a dobozt, aztán dühösen kikaptam a kezéből és felhúztam az ablakot.
Amikor az orvos elment, hátra dobtam a dobozt a többieknek, majd dühösen morogtam az orrom alatt.
- Az őrnagy parancsa! Böe! Mondtam gúnyosan. Aztán elindultunk.
Még útközben odaszóltam a többieknek:
- Amint megálltunk dobjátok ezt a sz@rt a csomagtartóba! Látni se bírom!

 

[domotor]

Ébredezek. A hátsó részen vagyok. Előre nézek, Black vezet, Tracker a fegyvereket nézi át. Felszusszanok:
-Tra.....Tracker!
Felém pillant.
-Jurij!
Odaszalad.
-Jurij! Jól vagy?
-I-igen. Nagyjából. Mi történt?
-Ember! Ez hatalmas volt! Nem tudom mit csináltál de ez hatalmas volt! A csávó szétszakadt!
-Mi? Hogy?
-Kajak! Darabokra szakadt! Nem tudom mit csináltál de gratula és le a kalappal!
-Várj. Ju.....Jurij!-felülök és körbe pillantok. Sehol nem látom. Megnyugszom. Visszadőlök. Kérdezem Trackert:
-Mi a bajom?
-Semmi öregem. Épp ez a fura. Több sebből véreztél, minden bajod volt, erre mikor átvizsgáltalak semmi bajod.
-Most hova megyünk?
-Jó kérdés. Nem ismerem a mocsarat.
-Én igen. Segíts fel.
Felkelek. Kimászok a tetőn és körbe nézek. Ezt a helyet ismerem. A régi lakhelyem itt volt. És a főnyeremény, a renegát bázis amit leromboltak. Még 2-3 épület áll szóval oda bebivakolhatunk. Oda megyünk. Már eltűnt innen mindenki ahogy elnézem. Itt leállunk és körbenéztünk. Itt mindent helyre kell hozni. Talán sikerül de hárman..... Fegyver az van, de egy ekkora helyet valahogyan kipofozni nem kis dolog. De ez a hely tiszta valami miatt. Ide nem jönnek mutánsok, itt nincsenek banditák, itt nincsenek anomáliák. Ezért választották ezt a helyet a renegátosok. Elsőnek felderítjük a helyet. Én megyek és én térképezem fel a helyet, a többiek az APC-ben maradnak és fedeznek. Kettő épület maradt épen. Az egyikbe bemegyek, ez volt a fegyverraktár. Mindent elvittek. Semmi nem maradt itt. A másik épület azért jó mert van benne garázs. Azt megnézem, A garázs és a teljes épület kipucolva. Itt nincs már semmi. Most, hogy megbizonyosodtunk róla kipakolunk. A fő épületnek a garázs részére beállunk, és lezárjuk az ajtót. A fegyvereket és a lőszert kipakoljuk. A legfelső szintre megyünk, a tetőre. Oda csak egy leengedhető létrán lehet feljönni, és van egy padka a tető szélén. KB 50 centi magas, el tudunk bújni mögötte. A fegyvereket kipakoljuk. Sok fegyvert, számszerint 3-at szereztünk azokon felül amiket eltettünk magunknak. Nekem 2 desert Eagle-m van, egyiket még az akció előtt másikat az akció után szerváltam, plusz a macséta meg az AK. Trackernek egy UZI meg egy Revolver van kéznél, Blacknek az RPK-t nem sikerült elhozni de a 45-öse még megvan, és odaadom neki az MG-t. És most az a 3 meglepi amit véletlenül szereztünk. 3 darab C4-es. És ez igazán bika C4-es. A lőszerek közül 15 tár 5.56-os, 5 tár 9mm-es, 4 tár 7.62-es és egy RPG rakéta aminek sok hasznát nem látom mivel fegyverünk nincs hozzá. Kipakoltunk, és mindenki szemügyre vette a zsákmányt. Hamar kisült a dolog, miszerint az MG enyhén szólva hasznavehetetlen mivel Black nem tudja megtartani állásból, mert a visszarúgás orrba vágja. Az UZI használható, de el volt hanyagolva ezért gyakran beragad. Az én két Desertemnek semmi baja, de az AK-m eléggé ramaty. Szóval eléggé le vagyunk robbanva. De egy támadást lehet túlélnénk. Majd kisül. Addigis, alszunk és felváltva őrt állunk.

 

[Ladynirvana]

A helyzet mégsem olyan reménytelen mint amilyennek tűnt messziről. Jason sokkot kapott. Próbálom megnyugtatni, hogy eltudjam látni, ezért jó, hogy mindig van nálam elsősegély csomag. Az ing szakadás alapján nem fegyver sebesítette meg. Mellette papírok vannak szanaszéjjel minden felé, kémcsővek felborogatva, kiöntve, a feljegyzések összefirkálva, néhol kitépve. Próbálom megkérdezni Jasont, hogy mi történt, de egy értelmes mondatot sem tudok kiszedni belőle. A sokk jelei egyértelműen látszódnak rajta, nagyon sápadt, kapkodja a levegőt, az ujja nyomásra nem nyeri vissza azonnal a szinét. A pulzusát megmértem, nagyon magas. Határozottan rászólok, hogy a saját érdekében maradjon nyugton, nem lesz baj. A lábát felemeltem, kezét maga mellé tettem. A táskámból előszedtem ami kell, kés, géz, kötszer. Az ingét késsel szétvágtam, a gyomorszájnál van egy 2-3 cm-es vágás látható. Itt fontosabb ér nem található, csak hajszálér, ezeket nem lehet elkötni, ezért fedőkötést tettem a sebre, majd Tramadol-t kap. Ez olyan fájdalomcsillapító mint a morfium, csak gyengébb. Elővettem egy steriltűt, a bal kezemben fogom az üveget, és a jobb kezemben lévő tűt beleszúrtam, és pontosan kimértem 400 mg-ot. könnyedén megtaláltam az eret, majd beadtam neki. Amíg ez hat, addig PDA-n üzenek Wolf-nak, hogy sürgősen küldjön még egy embert. Ketten visszatudjuk cipelni a fuluba, itt nem maradhatunk. Az idő telik, a gyógyszer nem hat, lehetséges, hogy túl kevés adagot kapott. A táskájába elkezdek összerámolni. KÖzben azért figyelek rá, kezdi visszanyerni a színét, de nagyon csendben van. Miután összepakoltam, ismét odamegyek hozzá. A sokk jelei elmúltak, a pulzusa 72/perc, ismét normális.
-Fáj a mellkasom. - szólalt meg.
-Azért vagyok itt, hogy segítsek. Feküdj nyugton ne beszélj. Pihenj! Ki kell innen vinnünk, nem soká jön mégegy stalker. Ha nem is a faluig, de valameddig eljutunk, itt nem maradhatunk, össze kell szedned magad.
-Nem fog menni. Semmi erő nincs bennem.
-Tudom. A gyógyszer miatt van.
-Mi volt ez a zaj? - néz rám nagy szemekkel.
Elmosolyodok, majd azt mondom:
-Látom kezdesz jobban lenni. Csak egy stalker. Segít visszavinni a faluba.
Halljuk, ahogy közeleg, majd mikor felér, üdvözöl minket, egy stalker ruházatot viselő, középkorú, sötét hajú, szemű, nagyobb darab férfi.
-Neked is üdv. Nos akkor vázolnám röviden a helyzetet. Ez egy bandita búvóhely, bármikor visszajöhetnek, szóval nincs tétlenség. A mellkasán szúrták meg, egyenlőre fedőkötés van csak rajta, majd még körbe kell fáslizni. De egyenlőre a feladat csak annyi, hogy valahogy állítsuk talpra, ami nem lesz olyan egyszerű, gyógyszer hatása alatt áll, nem fog tudni egyedül állni. Kérdés?
-Nincs.
-Helyes. És most te következel Jason. Figyelj! A két karod alatt megfogunk, és felhúzunk, próbálj meg a talpadra állni, és feszítsd magad, amennyire tudod, hogy a seb ne nyomodjon meg nagyon. Könnyedén feltudjuk emelni ketten, majd a lépcsőhöz visszük, és oda ültetjük meg. Visszamentem a cuccokért, körbefáslizom a mellkasánál a testét. Még visszamentem az ablakhoz, sehol senki, még tiszta a terep, indulnunk kell. A lépcsőn kissé szükősen, de elfértünk. Jason középen mi pedig oldalt, a nyakunkba kapaszkodik, plusz még a táskát is visszük a szabad kezünkben, nem valami kényelmes, de nincs messze a falu kibírjuk. A szerencse ezúttal velünk volt, sem anomália, sem pedig, zombi, vagy egyéb mutáns nem keresztezte az utunkat. Mikor a falu határához érünk, az őr jön oda segíteni, átveszi a helyem, én pedig lemegyek Szidrovicshoz.
-Üdv, lenne itt egy sebesült...
-Kicsoda, mi baja?
-Jason. A teljes nevét nem tudom. Akivel tegnap kicsit italoztunk. 2-3cm-es szúrt seb a gyomorszájánál. A sebét bekötöztem, illetve vénába kapott Tramadolt, 400 mg-ot. Tudsz segíteni?
-Még egy sérült...remek...jóformán hullanak az embereim...-mormogja.
-A te embered?
-Igen. Mi történt vele?
-Pontosan nem tudom. Egyenlőre hagytam pihenni, erős gyógyszer hatása alatt áll, később tudja csak elmondani. Csak a késelés biztos.
-Értem. Hozzátok ide, majd én gondoskodom róla. Te pedig később gyere vissza.
Kimegyek szólni az őrnek, hogy a pincébe vigyék. Az én feladatom véget ért. Mikor a falu felé fordulok, meglátom Wolf-ot. Beszélni kellene vele...

 

[domotor]

Este, azt veszem észre hogy egy sötét szobában vagyok. A sarokból előjön Jurij. Megnyalja a pengéjét és ennyit mond:
-A vadászat kezdődik! Mozognak a sakk figurák.
Felébredek. Ahogy felkelek minden fegyver csörren egyet mintha leestek volna.Itt volt. Játszadozik velünk. És élvezi szerintem. De majd én ellátom a baját egyszer az biztos. Reggel van már, körbe nézek a tájon. Sehol semmi. A többiek is felkelnek. Lemászunk az épületről, és felinstalláljuk a fal megmaradt részére az MG-t. Én és Tracker próbáljuk kitalálni hogyan javítsuk meg a falat. Ugyanis a fal a kapuval együtt a földdel lett egyenlő. Kellene még pár ember és eszközök. De a legjobb az lenne ha tovább állnánk. Az én házam még áll oda nyugodtan mehetnénk. De eléggé furcsa lenne hogy egy lepukkant ház mellette egy APC. De azért elindulunk. Felpakolunk és megyünk. Mikor odaérünk, leparkolunk és berendezkedünk. Van itt zár is meg minden. Ezt nem cseszték úgy szét. Bepakolunk majd kimegynk az APC-t elrejteni. Kimegyünk, sehol az APC. Eltűnt. Szőrén szálán. Majd látunk csúszásnyomokat, és akkor vesszük észre, hogy az APC-ben nem húztuk be a kéziféket az meg belegurult a mocsarasabb részbe. Majd elmerült. Szerencse a fegyókat kuhoztuk. Hát mostmár itt maradunk, majd eldöntjük mi legyen.

 

[domotor]

Dupla. Sajnálom.

 

[Capt Axon]

Domotor: Hát....Nem egészen értem. Akkor amikor még csak a skizofrén sorozatgyilkost játszottad, addig okés volt, mert az még kitelik a zónából, hogy könnyen tudat hasadásos bolonddá változtatja az embereket egy idő után. De ez már komoly túlzás. Egy szellem ami mások húsából tud teljes életűvé változni? Meg egy frakció főnök szuper képességekkel? ez már durva.
Légy szíves maradj a stalker témájában, mert ez már nagyon resident eviles.
Tudom hogy néha unalmas a stalker világa a szokásos búgócsigaként körbe járó életvitel miatt, és fel kell pörgetni néha. de azért ne ennyire.
Ne rugaszkodjunk el a realitástól.

Na de jöjjön egy folyt. köv.

Az út Yantarba már bizarrabb volt. Folyamatosan dobálta a kocsit a sok akadály és mintha egy hullámvasúton ülnék, úgy emelkedünk és süllyedünk a dombok között.
Aztán egy kis mocsárban is volt alkalmunk megfürdetni a verdát, amit eddig azt hittem jól tűr, mert csak a kerekéig ért fel a víz és ment mint az álom.
Igazi ijedtség és komoly gond csak aztán volt, amikor belehajtottunk a mocsár egy mélyebb részére, ahol hirtelen belehajtottunk egy gödörbe. A kocsi egészen az első lámpákig elsüllyedt.
Iszonyatosan megijedtem, már azt hittem elnyel minket a mocsár. De szerencsére semmi nem történt, csupán megálltunk nyakig a retekben.
Aztán neki kezdhettünk kikecmeregni a láposból. A csapat többi tagja mind kiszálltak és tolni kezdték a járművet, én pedig csak nyomtam neki a gázt, ahogy lehetett.
Órákig elszenvedtünk vele és még plusz problémát jelentett az idelátogató zombik serege is.
Végül csak sikerült kimászni a levesből.
Nagyot sóhajtottam örömömben, de aztán kiderült hogy korán örültem, mert miután sikerült kimászni a mocsárból, a kocsi pár méter megtétele után lefulladt.
Valószínűleg a mocsárban való fürdőzéstől.
- Ezt nem hiszem el! Kiáltottam fel dühösen, aztán próbáltam újra beindítani a járművet.
De sajnos csak beteges köhögésen kívül semmit nem produkált.
Teljesen kiakadtam és dühömben kétszer rávágtam egy hatalmasat a jármű műszerfalára.
- Figyelj! Attól hogy ütöd nem fog jobb belátásra kényszerülni. Szólt Jaszanov.
- Kussolj! Oké? Válaszoltam teljesen kikelve.
Aztán ismét neki próbálkoztam a beindításnak, míg végre sikerült feléleszteni.
- Hah! Sikerült! Életre kelt! Kiáltottam fel győzedelmesen.
- Végre! a nap jó híre! Mondtam, aztán lenyomtam a gázpedált.
De akkor a kocsi akkorát durrant, hogy még a motorháztető is felpattant és majdnem kiverte a szélvédőt. Aztán csak úgy dőlt a motorból a gőz és füst.
Egy ideig bambán bámultam, mint hal a szatyorban, aztán lejjebb engedett az arcomról a csodálkozás és meglepődés, ami végül átment idegességbe és komorságba.
Mind ültünk csak a kocsiban, amikor az egyikünk megszólalt.
- Te! Figyelj! Nem kéne....
De nem volt ideje befejezni, mert felemeltem a kezemet, jelezvén hogy hallgasson el.
Aztán amikor vége lett, elkezdtem a fejemet verni a kormányba, amitől a duda is folyamatosan szólt.
Amikor már kissé lehiggadtam, kiszálltunk a kocsiból és vetettünk egy pillantást a motorra.
folyamatosan gőz szállt fel belőle, az egész motor gőzölgött. És csepegett belőle a víz.
- K*rva jó! Ordítottam fel.
- És most?
- Most? Most muszáj lesz valamit kezdenünk vele.
- És mit?
Agresszívan néztem a csapattagomra, majd azt mondtam:
- Ahelyett hogy kérdezgetsz, inkább bányászd elő a szerszámkészletet!

Félóra után végre megtaláltuk a készletet a zsúfolt csomagtartóban. És nekikezdtem a szerelésnek.
Sokáig küszködtem vele, mert majdnem mindent ki kellett pucolni a láptól. Szerelés közben nem is voltam túlságosan vidám.
- Hogy az a jó k*rva megveszekedett, kib*szott, mocskos k*rva anyját!
És ez még így ment jó pár órán keresztül. De annyi a jó pont, hogy most békességben lehetett szerelni, mert egy zombi sem jött fel.
De a békességet csak jelképesen lehetett érteni. Ugyanis egyáltalán nem volt békés a hangulat. Inkább egy csatatér volt, amin én szítottam a háborút.
És csak folytattam és folytattam.
- Mi a f*sznak kell ebbe ennyi csavar?! A f*szomat!
Lényegében már a határon voltunk. A hátunk mögött még mindig lehetett látni az agropromi épületeket távolról.
De előttünk a yantar bunkert is lehetett látni már. Igaz csak éppen nagyon távolról. De ez engem nem foglalkoztatott.
Mert éppen tomboltak az idegeim, a kocsi miatt.
Míg a többiek a földön ülve bámulták a távolban elhelyezkedő bunkert, vagy éppen ettek ittak, addig én folyamatosan csak babráltam a motort, azt jól hallhatóan.
- Áh! Teljesen felidegesít! Nem abban fogok meghalni hogy a zóna megöl, hanem hogy fölidegesítem magam ezek miatt a sz@rságok miatt! FÚÚÚÚ!
Estére sikerült valahogyan befejezni. Addigra már lámpát kellett kapcsolni, amit már mások meg is tettek. A távolban például remekül lehetett a yantari bunker fényeit látni.
Mikor kész lettem a kocsival, dühösen vágtam le a motorháztetőt, majd felordítottam:
- Itt van! Kész a kocsi!
Aztán vissza pakoltunk a kocsiba, majd elindítottam újra. Elsőre nem pöccre indult, de aztán másodjára már hajlandó volt engedelmeskedni.
Csak aztán rögtön le is állt magától. Megint felidegesedtem, aztán dühömben ismét rávágtam a műszerfalra.
Erre viszont már harmadik indításnál ismét beindult és most már nem állt le.
Elégedetten tapostam a gázpedálra, aztán indultunk is tovább Yantar felé.

 

[Ladynirvana]

Nagyon mutogat, magyaráz a mellette ülő 2 stalkernek. Ettől függetlenül odamegyek, legfeljebb elküld, hogy nem alkalmas az időpont. Épp egy meló helyszínét magyarázza el, nekik nincs PDA-juk, így nehezebb. Mikor odaérek rögtön kérdezi:
-Üdv, helyzet?
-Üdv, háth...ööö...volt egy kis gubanc, beszélnünk kellene.
Rezzenéstelen arccal néz rám, majd megszólal:
-Gyere velem!
Bemegyünk az egyik házba, leültünk, feszülten várja, hogy mondjak már valamit.
-Hallgatlak.
Vettem egy nagy levegőt, és belekezdtem a monológomba...
-Nos...A meló nem volt éppen zavartalan. Jason-t valaki megkéselte. Mellette papírok hevertek szanaszéjjel minden felé, a kémcsövei fel voltak borogatva, a feljegyzésit összefirkálták, néhol kitépkedték. A gyomorszájánál van egy 2-3 cm-es vágás. A sokk jelei észrevehetőek voltak rajta. Erős gyógyszert, Tramadol-t kapott, így még nem tudjuk, hogy mi történt pontosan. Nem beszéltettük, egyenlőre pihennie kell. Lementem Szidrovics-hoz, jelezte, hogy az ő embere, és jelenleg ott van nála.
-Akkor ezért kellett sürgősen egy embert odaküldenem... Egyéb?
-Nincs más. Majd később vissza kell mennem a kereskedőhöz.
-A cuccaival mi lett?
-Míg hatott a gyógyszer, összerámoltam neki, hogy a banditák ne jöjjenek rá, hogy ott jártunk. A padló sem lett véres, szóval nem hagytunk hátra jeleket.
-Helyes! Meg vagyok veled elégedve. Most pedig kapsz egy szabad órát, azt csinálsz amit akarsz. Utána, keress meg, kifizetlek, addig beszélek Szidrovics-al, újabb melót kapsz, de ma. Ellenvetés?
-Nincs.
Felállt, és kiment. Lefeküdtem egy öt percre az ágyba, összeszedni magam, majd kimentem a tűzhöz enni valamit, és hallgatni a többiek beszélgetését. Annyiból nem jött össze a tervem, hogy most sakkoztak, csend volt. Ehhez a játékhoz türelem, és csend kell, no meg ész. Gondolkodtató. A PDA-n folyamatosan nézem az időt, már indulni akarok, már csak a kíváncsiság miatt is.
-Látom még van mit tanítanom neked -mosolyogja el magát az egyik stalker- a királyt pár lépésen belül mattot kap.
-Inkább a királynődre figyelj, mielőtt leütöm.
-Türelmetlenül várja...
Én is figyelemmel követem a játszmát, de a végét már nem tudom megvárni, idő van, menni kell. De vajon hol lehet Wolf? "Aki keres talál alapon" meg is találtam Szidrovicsnál.
-Áhh, itt jön már a talpra esett orvosunk. - Üdvözöl szívélyesen a kereskedő.
-Üdv. Ugyan már, én csak a dolgomat végzem. Nos, itt vagyok, mi lenne a munka?
-Az én részemről itt van 2200 rubel. A két meló, és a töltény ára. De most mennem kell.
-Egy értékes emberemet mentetted meg, azért megengedem, hogy válassz magadnak valamit, amit ingyen elvihetsz. Jól jegyezd ezt meg, nem sűrűn teszek ilyen ajánlatot csak úgy újonc stalkereknek...Mire lenne szükséged?
-Gránát. Gránátra lenne szükségem.
-Minek az neked?
-Sosem tudhatod, ez még jól jöhet.
-Legyen ahogy akarod. Adok belőle négyet.
-Még szükségem lenne egy katonai, és egy sima elsősegélydobozra, de ezt már fizetem.
-Tessék, itt a 4 gránát, a 2 csomag, 1300 lesz. A meló pedig a kővetkező: jól figyelj, csak egyszer mondom el. Közben add ide a PDA-t rárakni az infókat.
Van egy Ványa nevű kereskedő...nem tűröm a konkurenciát! Nos háth... így elküldtem Ivan "Kozák" Bohun-t, hogy nyírja ki. A PDA-ja szerint már a sötétvölgyben van egy ideje...meg kellene nézned, hogy mi van vele, már egy ideje nem jelentkezett. Meg leszel fizetve...a hallgatásodért is kapsz pénzt, viszont a bizalmamat csak egyszer kaptad meg, jól vigyázz mihez kezdesz vele! Remélem világos voltam!?
-Mint a nap.

 

[domotor]

Akkor most, jön a várva várt pillanat. Amit eddig nem tudott senki sem azt most megteszem én:
Mikor befejeztük már kezdett esteledni. Visszamegyünk a tetőre. Bementünk az épületbe és indulunk felfelé. Megállítom a többieket. Furcsa dolgot érzek. Mintha, valami baj közeledne. Ekkor röhögést hallok. És egy árnyékot pillantok meg. Kilép a sarok mögül. Jurij az. Röhög. Black és Tracker előrszegezik a fegyvert. Én is.
-Na? Mi van? Mi a helyzet?
-Jurij! Ennek vége! Már elváltunk! Már nem tartalak vissza! Takarodj innen! Hagyj minket békén!
-Elmennék, de van nálad valami ami kell nekem.
-Mi az?
-A PSZÍ erőm.
-Mi a?
-Nem furcsállod? Hogy nem jöttek a közeledbe állatok? Azért mert mikor beléd költöztem benned maradt egy kis PSZÍ erő. De arra gondoltam, ha bekebelezlek, visszakapom a PSZÍ erőmet.
-Jurij! Nem kell ezt csinálnod! Lehetnél szabad! Oda mehetsz ahova akarsz! Azt csinálsz amit akarsz! Menj el innen!
Ekkor Black előlép. Előreszegezi a fegyvert és mondja:
-Ez nem segít. Ezen csak ez segít!
Tüzet nyit. Jurij köddé válik. Nem talál. Egy hosszú sorozatot ereszt el felé. Nem találta el. Majd Black megemelkedik, elsőnek a falhoz csapódik, majd az ablakon kirepül. Fejjel neki a sziklának. Nem mozdul. Tracker ordít utána:
-Black! NE!
-Futás!
Elkezdünk felfelé futni. Eljutunk a tetőre.
-Jurij mi volt ez?-kérdi Tracker.
-Egy mutáns a laborból. Elsőnek velem volt de ez lett belőle. Ő intézte el a főnököt.
-De. Ez lehetetlen. Mi ez?
-Mondom. Ott volt, egy forma akit tűz baleset ért. Elsőnek segített majd megtámadott.
Ekkor ütést hallunk. Elkezdte püfölni a csapóajtót a tetőre. Már majdnem kitörte. Tracker a maszkjához kap és vált rajta kettőt.
-Hőt érzékelek csak van hője ha élőlény!
Most leállt. Már nem üti tovább. Az ajtóra célzok. Tracker is. Előrébb megyek. Az ajtó tiszta. Tracker leteszi a fegyvert és épp beszélni kellne mikor megnyekken. Majd előrébb dől, majd átszakad a mellkasán egy kéz. Felemelkedik majd leesik a tetőről. Jurij felröhög.
-Ez jó volt. Most, belakmározok belőled!
Nekem szalad. Én kitérek előle és gyomron rúgom. Már meg tudom érinteni rendesen. Hátra esik én meg ráugrok. Elkezdem a fejét ütni. Elillan és mögöttem tűnik fel. Háton rúg. Hasra esek. Megpróbálok feltápászkodni de nem megy. A hátamra tapos.
-Azt hitted hogy ilyen könnyű lesz? Éé Isten vagyok itt! A zóna istene! Engem nem lehet elpusztítani!
-Majd meglátjuk.
Felugrok, kirántom a macsétát és rá suhintok. Kivédi a kezével. Fordulok egyet és úgy csapok felé. Ő hátrébb ugrik és emikor elment a macséta felém küld egy öklöst. Az arcomat találja el és hanyatt esek. Vérzik az orrom. Ököllel csap megint felém. Én kigurulok előle ő meg a betonba csap bele. Felkelek és csapok rá. Elhajol és elugrik. Én látom így semmi értelme ezért mikor leérkezik felé hajítom a macsétát. Ő elkapja és visszadobja. Én magam elé teszem a kezemet. Nem érkezik belém. Magam elé nézek, megállt előttem 2 centire. Majd leesett. Jurij elképed.
-Lehetetlen!
-Ó dehogyis. Most véged.
Felé nyúlok és felemelem a levegőbe. Felemelem és a földhöz csapom. Ordít a fájdalomtól. Majd megpörgetem és megint. Majd a ház szélére megyek és onnan teljes erővel a földhöz csapom. Mikor leérkezik látom hogy nem mozdul. Felkapom a macsétámat és végső esetre magamra csatolom a 3 C4-es töltetet. A derekamra. Lefutok, még ott fekszik. Fölé hajolok és megpiszkálom. Felkel és a falhoz vág. Leesek. Felkelek ő meg elkezd körbe-körbe járkálni.
-Szóval így, mostantól nincs kegyelem.
Egy faldarabért nyúl és felemeli. Felém hajítja. Én elugrom onnan és egy téglát hajítok felé. Fejbe találja amitől hátra tántorodik. A fal darabot elkapom és felé hajítom. Elugrik előle a faldarabot meg elejtem. Jurij megrohamot és hasba rúg. Hátra esek. A desert eagle-t előkapom és felé eresztek 3 golyót. Nem találom el. A pisztolyt kikapja a kezemből. Felém rohan, ugrik és hasba rúg megint. Beszállok a garázsba. Utánam jön. A sarokban fekszem. Fölém áll. Elvigyorodik és ennyit mond:
-Utolsó szavak?
-Hehehehe. Neked lesznek utolsó szavaid kiscsíra.
Előveszem a detonátort és megnyomom. Utolsó két szó amit hallok Jurijtól származnak. Ennyi:
-Aztakurvaanyád!
Majd fényesség és elsötétül minden.

(Utószó a karakteremhez és bocsánatkérés.)
Így ér véget az én sztorim és Jurijé. Mind a ketten odavesztünk.
-Hé! A magad nevében beszélj.
-Te is kinyiffantál!
-De miért?
-Az ok egyszerű. Túllőttünk a célon.
-Hogy érted?
-Hát ilyenek hogy te embert eszel és attól lesz tested? Majdnem elcsesztük az egészet.
-Miért? Beteg dolgot akartunk alkotni nem?
-Igen. De a zóna keretein belül.
-De megmagyaráztuk!
-De akkoris! Ez hülyeség volt. És mindannyian elfogadjuk hogy túllőttünk a célon. Ugye jurij?
-Igen. Sajnáljuk. Bocsánatot kérünk mindenkitől a hibákért és a túlzásokért. Már visszacsinálni nem tudjuk csak lezárni. Engem már nem látnak többet ennyi elég volt.
-De belőlem sem. Irány egy másik sztori.
-De remélem azért nem hanyagolnak el.
-Ne félj. Hallanak még rólad visszaemlékezésben. Elmesélheted mondjuk hogy hogy lett belőled ez!
-Oké! Na! Kezdem is. Addigis, Dászvidányja!
-Viszlát.

A sztorit lezártam csak írtam hozzá egy ilyen kis "levezetőt". Akinek tetszik az írja hogy "Igen" akinek nem az meg írja hogy "Nem". Új karaktert indítok és mint fentebb is leírtam sajnálom a hibáimat. Most az új karakter akit indítok nem lesz ilyen hiper-mega-über figura mint Jurij volt hanem csak egy egyszerű kis baka. Remélem elnézitek nekem az előbbi baklövéseimet, elszaladt velem a ló. Most jobban figyelek majd. Üdv. Dömötör.

 

[Capt Axon]

Jó volt! És semmi gond. El van nézve.

 

[domotor]

Új karakter, az adósságom rendezése:
Név: Jurij.......Csak vicceltem.
Név: Szergej Petrov "Reaper"
Kor: 30 éves
Frakció: Katonaság
Rang: Közlegény
Külső: 169cm magas, vékonyabb testalkatú, szőkésbarna haj, zöldes barna szem.
Előtörténet:
Katonának jelentkezett és rövid Iraki szolgálat után kivitték a zónába ahol a toronyőrök unalmas mindennapjait éli. Gyerekkorában a szülei elváltak, anyjával élt, aki nem akarta hogy katona legyen de ő így döntött. Elment sorozásra és mivel megfelelt a teszteken fel is vették. Azonnal ide, a Zónába került. Itt éli mindennapjait mint őr.Elsőnek lentre tették be, majd felkerült az őrtoronyba ahol most is van.
Képességek: Bár őr, nem lő szinte semmire,néha szokott gyakorolni pisztollyal meg AK-val és eléggé jó lövő. Hihetetlen állóképesség és higgadtság jellemzi.
Negatívumok: Csak az alap ereje van meg, tehát nem kimondottan a legerősebb ember a bázison. Nem ismeri a Zónát, még soha nem volt a bázistól 100 méternél távolabb.

Megint egy esős nap. Ülök a toronyban és iszom a kávémat. Várok. Sehol semmi. Egész nap ez van. Unalomúzésből már elkezdtem a leveleket számolgatni a fán. Majd a nap fénypontja, váltás. Lemegyek, fél órás szünet, ami alatt ehetek-ihatok. A toronyban csak kávézni lehet meg dohányozni. Enni tilos. És WC-re sem lehet menni. Leballagok a szállásra és WC után leülök, és a rezsóra ráteszek egy konzervet. Elnyúlok és várom hogy kész legyen. Mikor kész nekilátok. Hagymás bab. A kedvencem. Mikor megettem visszaindulok a helyemre. Kilépnék az ajtón mikor az őrmester utánam ordít:
-Maga ott! Petrenko! Jöjjön ide!
-Petrov uram!
-Ne pofázzon! Jöjjön!
Belépek az irodába és leülök. Ő velem szembe ül.
-Nos, Petrov. Beszélni óhajtok magával egy fontos ügyről.
-Igen uram?
-Tudja, hiányunk van.
-Miféle hiány Uram?
-Katonai Stalkerek. Kevesen vannak, és most hogy ez a kis incidens történt a Bár területén jól jönne még pár. Minimum 15. Eddig 14-en jelentkeztek.
-Uram?
-Rövidre fogom. Akar-e katonai Stalker lenni?
-Uram. Mit takar ez a Katonai Stalkerség?
-Kap egy vadonat új egyenruhát, egy új fegyvert, bele lőszert, és persze fizetés emelést.
-Uram, mennyit?
-Nos, most mennyit is keres?
-A fizetésem 1500 rúbel Uram.
-Ha belép katonai Stalkernak akkor 4000 rúbel lesz a fizetése.
Elképedtem. 4000 rúbel? És csak fel kell csapnom Katonai Stalkernak? Ez hihetetlen! De azért még kérdezősködök.
-És még mit takar ez?
-Feladatokat kap, de mehet magán akcióra is. És továbbképzés. Itt helyben. Nem nagy kunszt. Csak annyit mondjon. Elvállalja vagy nem?
Átforgattam a dolgokat amiket megtudtam. És arra jutottam hogy:
-Vállalom!
-Helyes. Itt van a jelentkezési lap. Töltse ki és adja le nekem.
-Értettem!
-Lelépni!
Vigyázzba vágtam magamat és visszamentem az őrposztomra. Már egy jó órája voltam távol így a váltóm ordított egy sort mikor odaértem. Majd lement. Én elővettem egy tollat és az adatlapot majd elkezdtem kitölteni. 30 perc alatt ki is töltöttem. A végén volt egy érdekes adat. "Fedőnév". Mi a franc? Talán nekem kellene ide írnom hogy mit választok? Akkor azon is gondolkodnom kellene. Hmm.... Van egy tetoválásom, a jobb kezemen. A kedvenc együttesem, a Children of Bodom logója. Alá írva "Follow the reaper". Ez lesz a jó. Reaper. Be is írtam és visszaküldtem a főnöknek. Este mikor újra leváltottak már egyenesen a főnökhöz kellett mennem aki elmondta hogy mi lesz hogy lesz:
-A kiképzése holnap kezdődik, Reggel 6:30-kor jelentkezzen itt. Lelépni!
-Igenis!
Elmentem aludni. Holnap elkezdődik a kiképzés.

 

[Putiteng]

EDITED:
Jól gondoltam, amikor a Kordonból idejöttem, hogy lesz itt bőven munka. A két támadás alatt a Bárban nem maradt semmi sem épen. Így lehetett is jelentkezni kétkezi munkára a kocsmában egy szolgálatos tisztnél. Általában így nézet ki egy munkanap:
Reggel 8-kor kimentünk a térre, a szolgálatosok osztottak konzervet, és kenyeret, majd megreggeliztünk. 9-kor kezdtük a munkát, ami általában változó volt. Téglák, deszkalapok, szerszámok hordása, kalapálás, fűrészelés, stb. Az építéshez napjában 1 teherautó hozta az anyagot, volt, hogy a Zónán kívülről, de legtöbbször közelről bontottak le egy házat. Délben félórás ebédszünet, a Csapos általában főzött valamit, lehetett tőle venni 20-30 rubelért egy tállal. Óránként egy tiszt kinézett az építkezésre, hogy tényleg dolgozunk, vagy vodkázunk. A munka délután 3-kor ért végét, akkor érkezett a délutáni váltás.
A munkások legtöbbje, - beleértve engem is -, lementünk a 100 Radba inni. Érdekes dolgokat lehet megtudni a Zónáról, ha figyel az ember. Azt rebesgetik, hogy a javítások után, ha lesz elég embere a Szolgálatnak, támadást indítanak. Egy munkatársam, aki a egész nap gázmaszkban dolgozott, elmondta, hogy egy haverja a yantari tudósoknál védi a bunkert, ideszólt neki, hogy valami vírus ütötte fel a fejét a Zónában, ezért van egész nap rajta a maszk, meg hogy tegnap kiküldtek egy 14 fős különítményt. Ugyan, ki hiszi el ezt a sok hülyeséget?

 

[domotor]

Reggel 5:30 perckor keltem fel és összekészültem. A fegyvereimet is vittem és 6:00-kor ott álltam az ajtóban. Nem volt eső, de sár volt. Vártam. Majd elkezdtünk gyűlni, és gyűlni és gyűlni. Végül mind a 15-en ott álltunk. Az ajtón kilép az őrmester egy másik emberrel.
-Uraim! Bemutatom Petrenko őrnagyot, kiképző tiszt. Ő fogja magukat kiképezni! Mostantól az ő parancsait teljesítik.
Ez a petrenko elkezdett nézelődni közöttünk és megállt előttem.
-Petrov közlegény. Másnéven Reaper. Maga az egyedüli kakukktojás a csoportban. Maga az egyedüli aki nem ölt még embert ahogy látom.
-Igen Uram!
-Nos, ez változni fog.
Kimentünk egy kis bozótoshoz és felálltunk sorban. Petrenko kiállt elénk és ordítani kezdett:
-Figyelem uraim! A süketek és az emeletes marhák kedvéért mégegyszer. A nevem Petrenko kiképzőtiszt. Sokan hallhattak már felőlem, a becenevem Porkoláb. És miért? Mert a kínzókamra lószar lesz ahhoz képest amit tőlem fognak kapni! Eddig számtalan katonát képeztem ki, és mindből férfi lett! Nem ilyen gyáva kis nyúl mint maguk most. De persze, lehet van rátermett ember maguk között. Kiderítjük.
A jobb szélső embernek int.
-Támadjon!
Nekiszalad, ugrásból akarja lerúgni de Petrenko kitér és még a levegőben hasb könyökli a katonát. Majd a földön fejberúgja. Egy mási katonát hív, de azt is elintézi. Majd int felém. Közelebb megyek, várom hogy támadjon. Rúg a jobb lábával, én elkapom és gyomron taposom. Hanyatt esik. A ruhája egy élő sár. Majd közlebb jön, két pofont leosztok neki majd elkapja a fejemet és leteper a földre. A kezemet hátra csavarja és rátérdel. Mikor már ordítok a fájdalomtól elenged.
-Szánalmas. Mikor végzünk magukból igazi emberek lesznek. Most, jön a kiképzés második része. A ruha. Az új ruhájuk többet nyom, így nagyobb teherbírási képesség kell hozzá mint a normál ruhához. Ha csak nem törpe növésűek akkor a ruha 35 kilót nyom minimum, plusz a menetfelszerelés meg a gránátok a fegyverek. Szóval ez minimum 50 kiló. Ennyi súlyt kell elbírniuk folyamatosan. Persze, mielőtt örülnének, nem a ruhát kapják meg. Mivel méretre készül, és nem akarunk pocsékolni ezért azt csak a kiképzés végén kapják meg, a fegyverrel együtt. De addigis felajánlom azoknak a táskáknak a használatát.-mutat 15 degeszre tömött táskára.-A legjobb minőségű Francia téglákkal pakoltuk teli hogy az urak ízlésének megfeleljen. Na most, mindenki kapja fel a sajátját és álljanak ide elém.
A táskát felvettem de eléggé nehéz volt, alig maradtam meg alatta. Odaálltunk Petrenko elé.
-Na jólvan olajbogyócskáim. Most hogy ez kész, gyakoroljuk a terepszemlét. Felderítjük a kerítésen belüli részt. Mivel egy katonai stalkernak jól kell ismernie az adott területet, ezért gondoskodom róla hogy elég információ legyen a birtokukban. Na, gyerünk! Futás!
Elkezdünk futni. Vagy inkább mászni. Mert nem csak az 50 kiló a hátamon de a sár a bakancsomon is nehezíti a menetelést. Ráadásul ez a faszkalap is itt pampog mellettünk a jeep-ből. Suhan el mellettünk és ordítja a megafonba:
-Gyerünk már! Gyorsabban már! Nem igaz már! Csak ennyit bírnak? Szánalmas kiscserkészek! A hadsereg szégyenei! ÉS még maguk akarnak Katonai stalkernak felcsapni? Szégyellhetik magukat! A hadsereg feloszlana ha ilyen katonáink lennének! Magukat raknám meg miniszternek mert a harchoz való hozzáállásukat látva biztosra veszem hogy kitörne a világbéke! Menjenek! Mik maguk katonák? Kemény emberek? Nem! Csak kislányok! Áruljanak süteményt meg segítsenek a nagymamának! Mert ide Férfiak kellenek! Kő kemény férfiak! Én is azokat akartam kiképezni ahogy látom már nem voltak raktáron.
Ez ment egészen reggel 7-től délig. Mikor befejeztük a futást a hátizsákot ledobtuk és lefeküdtünk a fűbe.
-Jólvan. Szusszanás. Kellemes kis bemelegítés nem gondolják?
Kicsúszik egyikünk száján:
-A büdös kurva életbe....
-Jól hallottam valaki a büdöset kedveli? Legyen! Fürdés és trisztálkodási eszközök megvonása. Se fürdés, se borotválkozás, se mosás se mosogatás.
Eldőlünk. A kiképzőtiszt a szájához emeli a megafont:
-Ki mondta hogy kitört a béke puhapöcsök?
Vigyázzba vágjuk magunkat. Egyik gyerek nagyon el van fáradva. Alig áll a lábán. A kiképzőtiszt kihívja maga mellé.
-Neve?
-Vasilij.....Vasilij Mihailov...
-A fedőnevét kérdeztem! Ha én lennék az ellenség most le tudám nyomozni és meg tudnám ölni a családját!
-A fedőnevem Grim.
-Értem Grim. Maguk Reaperrel jó páros lennének hehehe. 100 fekvőtámasz! A többiek meg addig csinálják a fekvőtámaszt amíg maga be nem fejezi. Kezdje! És ha valakit lazsáláson kapok akkor újrakezdjük!
Én személyszerint 254 fekvőt csináltam meg amíg ő százat. Fél órába tellt. Majd felálltunk. Ebéd idő. Bementünk a hadtápra és sorba álltunk.
-Állj! Maguk nem oda mennek! Jöjjenek!
Petrenko után mentünk. Mindenkinek kiosztott egy konzervet és egy kenyeret. A szabad ég alatt ettünk. Megettük majd eleredt az eső. Petrenko felvette a sisakját. Megint előkerült a megafon és beleordított:
-Helyes! Megetünk tovább edzeni!
Sokszor gondolkodtam azon az őrtoronyban hogy ki lehet az a kőagyú marha aki szakadó esőben is gyakorlatot tart a szabadban. Hát megtudtam. Petrenko. Lefutottunk az esőben KB 5 kört a kerítés mentén majd lenyomtunk megint egy adag fekvőtámaszt. Mikor ez kész volt bementünk a körletbe. Mindent rendben hagytunk ott de minden szét lett hajigálva. Összeraktuk a cuccot majd leültünk kártyázgatni. Épp a parti közepén járunk mikor megjelenik Petrenko.
-Na mi van? Kártya parti? Bár igaz. Fiatal még az este. MARS KI ÉS ÚJABB 10 KÖR A NAGY TEREPEN!
Kifutottunk és megint lenyomtunk 10 kört a nagyterepen. Aztán mikor visszamegyünk Petrenko számon kér minket az ágyaknál.
-Ez mi?- szól nekem és mutat a táskámra.
-Ez a táskám Uram.
-És a táskának mi az elsődleges funkciója?
-Hát..
-Elmondom én! Hogy a hátán legyen! Mars kifelé és lenyomnak nekem megint 10 kör futást de ezúttal a táskával a hátukon! Gyerünk!
Megint 10 kör. Éjfél volt mire lefeküdtünk. Első nap a kiképzésen. Hát......Rosszabb mint vártam egy ilyen kőagy őrnagy alatt..........
Másnap reggel felkeltünk és felkészültnk a gyakorlatra. Kint állunk, 6 óra de a főnök sehol. Majd odarohan elénk és ordít: Utánam uraim!
Elindulunk Sötét Völgy felé. A főnök feláll és mondja:
-Eléggé erős mutáns aktivitást érzékeltünk Sötét Völgyben. Oda küldenek most minket. Mauknak semmi dolguk nem lesz mint a kijáratot lezárni. Kinyírnak mindent aminek kettőnél több lába van, megértették?
-Igen Uram!
Kiszálltunk és felálltunk. Védenünk kell az alagút bejáratát.
Ha valaki ír folytatom a sztorit,<------ akinek szól tudja miről van szó.

 

[Ladynirvana]

Elnézést..kénytelen voltam félreértés miatt szerkeszteni az utolsó hsz-t végét...

 

[domotor]

Ha nem baj, folytatom.
Ott állunk a kijáratnál. A feladat egyszerű, mi itt állunk, és őrizzük a kijáratot amíg a katonai stalkerek bent megritkítják a vadakat. Egyszerű meló. Eddig csak disznókat láttunk. Aztán valami furcsát látok. Két sárga pont jelenik meg tőlünk 5 méterre. Az egyik katonának mondom:
-Te! A zónában vannak szentjános bogarak?
-Nincsenek. Mire célzol.....A kurva életbe!
Elereszt egy sorozatot a bogarak felé. Kiderül, azok nem is bogarak. Lassan, előtűnik előttem egy lény. Leginkább a Csillagok háborújában tudnám elképzelni, szürkés bőr, ember alak, és 50 centis csápok lógnak ki a szájából. Megrohamozza a blokádot és a mellettem álló srácot egy sima kézlendítéssel nekivágja az alagút falának. Engem is pofon vág de én a közeli bozótosba esek ahol elvesztem az eszméletem. Mikor feleszmélek már bőven esteledik. Kikászálódok a bozótosból és körbe kémlelek. Eltűntek! Mindenki! Rádión akarok beszólni de elromlott. Az AK-m megvan, de a pót tárakat elvesztettem. Csak egy táram van hozzá. Van még egy pisztolyom, ahhoz 5 tár de ha megint összeakadok egy ilyennel akkor szart sem fog érni. De várjunk egy kicsit. Az alagúton kell átjutnom. Itt átmegyek, bejutok a Kordonba és onnan már sima ügy. Elindulok az alagútban. A fejlámpámat bekapcsolom. Lassan menetelek végig az alagúton. Neszt hallok, megfordulok. Egy árnyékot látok besuhanni az egyik kocsironcs mögé. Megint neszek. Megfordulok. Morgást hallok. Majd megint fordulok és valami rám ugrik. Egy katona. Leteper és elkezd karmolászni meg megpróbál megharapni.
-Veled vagyok! Én is katona vagyok! ÉN IS!
De nem hat rá. Csak karmol meg harap. Megharapja a bal kezemet. Felordítok a fájdalomtól. Elkapom a jobbal a fejét, leszedem a kezemről majd leteperem. A nyakát fogom meg és kezdem el szorítani. Kapálózik és karmolássza az arcomat. Majd egy perc múlva elernyed és krákogás közepette meghal. Lefordulok róa és leülök. Szusszanok. Ez az első katona akit megöltem. Egy bajtárs. Előhúzok egy cigit és meggyújtom. Szívok bele kettőt majd leteszem a fejlámpát és ellátom a sebemet. A kezemen meg a mellkasomon széttépte a ruhát. Le is vehetném mert szart sem ér. De legalább valamennyire véd. A bal kezemet bekötözöm és szórok rá egy kis fertőtlenítőt. A mellkasomon a sebek mélyek és erősen véreznek. Valami olyan dolog kellene ami összehúzza a sebet. Eszembe jutott hogy az uzsonnámhoz adtak sót. Elővettem és a sebre szórtam. Majdnem felordítottam a fájdalomtól, de ha nem húzom össze a sebet valamivel akkor nekem harangoztak. Az elsősegély felszerelésemből meg már elhasználtam az egyetlen zacskó véralvasztót a kezemre. Bekötöztem a mellkasomat. Még mindig marja a só a sebemet. Indulok tovább. Tisztes távolságra magam elé világítok. Már a felénél járok mikor megint morgást hallok. Hátra fordulok. Megint két olyan katonát látok a kocsik tetején. Most nem próbálkozok egyszerűen egy sorozatot eresztek oda nekik. Az egyiket fejbe találom, eldől de a másik támad. Az AK-t magam elé tartom. Azt kezdi el harapdálni. Hasba rúgom, leesik rólam és már eresztem is neki a sorozatot. Eltalálom. Nem mozdul. Megnézem miféle katonák ezek. A gázálarcot leveszem az egyikről. A szeme full fehér, a lábai összezsugorodtak, a kezeiről leszakadt a köröm, és a haja kihullott. Ezek nem tudom mik de hogy nem emberek az biztos. Tovább kell mennem. Már kint sötét van. Indulok. Majdnem kiértem az alagútból. Aztán meglátok két embert. Fedezékbe megyek. Hallom ahogy beszélgetnek.
-Te! Itt át lehetne menni nem?
-Hülye vagy? Aki ide bemegy nehezen jön ki miután találkozik a Snorkokkal. Állítólag egy vérszopót is láttak erre.
Elkezdenek járkálni az alagút előtt. Ekkor az árnyékból a tegnap látott lény előugrik és letépi az egyiknek a fejét. A másik elereszt felé egy lövést de a lény kitér és ott terem a fickó előtt. Elkapja a torkát és felemeli. A csápok lassan körbefonják a forma fejét. A fickó rángatózik, a lény meg csak zabálja. Hallom ahogy csámcsog. Majd befejezi és eldobja. Elmenne de felszisszen. Megfordul és pont rám néz. Én kiugrok és eleresztek felé egy sorozatot. Vállon találom, hátrál egy kicsit majd eltűnik.Kintebb megyek. Körbe nézek. Meglátom a világító szemeit ahogy rohan felém. Elugrok de a lábamat ott hagyom hogy elessen benne. El is botlik. Fordul kettőt. De én is megjárom, kibicsaklik a bokám olyan erővel futott nekem. Fél lábon álok, és az AK is kiesett a kezemből. Felkelek és előveszem a pisztolyt. Feláll és nekem szalad. Lövök rá, de mintha a PMM nem hatna rá. Pofon vág és elesek. Rám veti magát. Elkezdünk birkózni. Elkezd felém nyúlni a csápjaival. Én kirántom a késemet és a fejébe szúrom. A szemébe. Felvonyít és leugrik rólam. Addig elkezdek kúszni az AK felé. Rángatja a fejét, majd felnyúl a késért és kiveszi a szeméből. Addigra közelebb kúsztam az AK-hoz. Elkezd felém csörtetni. Én közelebb csúszok az AK-hoz, de ő is közeledik. Elkapom az AK-t és fordulok is meg. Éppen ugrik rám mikor megfordulok. Beleeresztek egy sorozatot. A mellkasát találom el. Ő rám zuhan. Felordítok mert a mancsa a jobb combomat felhasította. Ordítok egyet. Majd letornázom magamról a dögöt. Bekötözöm a lábamat a maradék kötszerrel. A bal lábam meg kiment szóval jól elintéztem magam. Azt visszarántom a helyére. Nagyon fáj. Felkelek. Elindulok a bázis felé. Este ez a hely veszélyesebb mint gondoltam. A távolban már látom a bázist. Közelebb megyek. Közel vagyok. Ekkor ütést érzek a mellkasomon. Lenézek, a kötésen egy lyuk tátong. A mellkasomon. Térdre hullok majd eldőlök fejjel a földre. Ott fekszem és ordítok:
-Én vagyok az! REAPER! PETROV! PETROV VAGYOK. Petrov vagyok. Petrov....
Nincs erőm beszélni de ébren vagyok. Egy katona fut oda mellém. Ordít:
-ORVOST!
Majd odafut mellém két katona és hordágyra tesznek. Felnézek, a mellkasomból dől a vér. Petrenko is itt van. Kérdi:
-Reaper! Reaper? Jól van?
Feltekintek rá, majd a sebemre és mondom:
-Franc, pedig már csak pár évem volt a nyugdíjig.......
-Ne pofázzon! Eléri a nyugdíjat csak el ne ájuljon nekem! Mindjárt a kórházban van!
Elkezdek álmosodni, majd elkezd halkulni Petrenko hangja, és elájulok.
Hát, ez király. Pont most nyúltam ki mikor elkezdtem a kiképzést. Már érzem a poklot. De...Ez hideg. Lehet hogy a mennybe kerültem? Kinyitom a szememet és egy ágyon találom magam. Fölöttem áll egy fehér ruhás szőke, kékszemű hölgy, fehér ruhában. Megszólalok:
-Ha tudtam volna hogy ilyen a mennyország már Irakban kinyiratom magam.
A nővér rám néz és kirohan. Petrenkoval tér vissza. Elképed a főnök és oda áll az ágyam mellé.
-Jól van közlegény?
-Igen Uram.
-Ha felépült, kimerítő jelentést várok a történtekről.
-Értem Uram!
Leül az ágyam mellé és elkezdünk társalogni.
-Tudja, maga volt a kakukktojás a többiek között. Mindenki tapasztalt. Maga csak azért került be mert 15 embert kellett kiképezni. És hiány van tapasztalt ifjoncok között. Mindegyikük volt már a zónában. Mindenkinek volt egy ilyen akciója mint magának. Maga az egyedüli aki még nem ölt embert közülük, és az egyetlen közülük aki ilyen lehetetlen helyzetből kikerült. Ha felépül, várom a kiképzésen. Persze csak ha nem gondolja meg magát.
-Nem Uram. Megyek.
Elismerően biccent én meg mielőtt kimegy csak ennyit mondok:
-Uram.
-Hmm?
-Mielőtt visszamegy a kiképzőtérre, nézze meg az aktámat. És keresse a Night shadow hadműveletet.
Megfordul, kérdően néz rám majd kimegy. Én ledőlök. Utána két haverom jön be és röhögve mutatnak egy papírt nekem. Az én adatlapom, rajta egy vörös pecsét: KIA-Akcióban elhunyt.(Killed In Action)
-Nem hiszem el koma. Mesélj! Mi történt?
Elmeséltem nekik a történetet.
-És mikor jöttem vissza.....
-Mikor jöttél vissza az a balfasz Pavlov gyomron durrantott.
-Ki?
-Pavlov. Az új őr. Ő lőtt gyomron.
-Király. Egy újonc leszedett engem aki már mióta itt van.
Ekkor bejön a nővér.
-Menjenek ki. Hagyják pihenni a beteget.
Kimennek. A nővér mellém jön ésegy újabb adag infúziót köt be.
-Szerencsés flótás maga hallja.
-Miért?
-A combján a seb pont a combi artériája mellett ment el. Ha egy centivel arrébb megy akkor meghal.
-Jééézus......
-Így-mondja mikor feltette az újabb infúziót- most pihenjen. Magára fér. Még egy darabig itt marad.
Kimegy. Én ledőlök és elalszom. Nehéz lesz ez a kórházban töltött időszak.
Meglett a beígért kemény bevetés, remélem jó lett és tetszik.