Scarecrow
New Member
- Csatlakozás
- 2009.09.12.
- Üzenetek
- 4,939
- Reakció pontszám
- 0
Valahol a zónában:
Két alak beszélgetése:
- Csatlakoztattuk a tudathoz!
- És?
- Túlélte!
- Biztos helyes lépés volt?
- Szükséges volt!
- Veszélyes lehet a múltja miatt!
- Az emlékeit elméje talán meg sem őrzi, egy ilyen kezelés után!
- Milyen kezelés után?
- Ügyelünk rá, hogy a gépre csatlakoztatottak semleges egyének legyenek semleges gondolkodás móddal! Nem engedhetünk hibákat a gépezetben!
- Ez mi?
Hirtelen berobog egy tudós a két fickót félbeszakítva:
- Uraim baj van!
- Mi történt?
- Kövessenek kérem!
A két fickó sietősen követte a bejött tudóst.
Futóléptekkel haladtak végig neoncsövekkel ritkásan megvilágított csempés sötét folyosókat.
Végül beszaladtak egy nagyobb terembe ahol több tudós is állt nagy képernyők elött.
- Mérések a vörös Zónában! Mondja az egyik fickó amikor odalépett az egyik képernyőhöz.
- Nem Működött! Mondta a másik fickó.
- Ez lehetetlen! Mondja a képernyőnél lévő sötét alak.
- Mi?
A képernyőnél lévő hátra fordul: - Az alany emlékszik!
Ekkor minden képernyő lezár kivéve 3 nagy képernyőt középen. Ezen a három képernyőnk földről feltápászkodó monolitosok látszódnak.
- Mi történik? Kérdezett az ajtóban álló alak.
- Irányítja őket!
- Lekapcsolni!
- Nem Tehetjük akkor minden alannyal végzünk! Kiáltott rá a képernyő közelében álló.
A monolitosok ez alatt felálltak, 4 Monolitos katona egy telepített löveghez indult és elfordította azt a másik irányba közben a kamera is megfordult olyan mintha egy ember szeméből néznénk.
a képen pedig valamiféle bázis látszik zöldes egyenruhásokkal tele, de nem katonákkal...
- Mit csinál? Kérdezett az egyik.
Az egyik tudós elhátrál a billentyűzet elől, és a konzolnál lévő alakra mered: Parancsot adott nekik!
- Milyen parancsot? Kérdezett ledöbbenve az alak.
A következő pillanatban a képernyőn lőni kezdtek a Monolitosok a zöld ruhásokra, a mögöttük lévő platform is a zöld ruhásokat lőtte, de közben a fedezék nélküli Monolitosokból is leszednek egyet kettőt
- Öljenek meg mindenkit! Mondja a tudós rémülten.
a teremben mindenki megrémült és ledöbbent a két sötét alak is. Hirtelen itt is lövöldözések támadtak.
És a rémült emberek tudósok futni kezdtek, csak a két sötét alak állt még ugyan úgy egy helyben és meredtek a képernyőkre, amin a monolitosok Mészárlásba kezdtek...
hirtelen lépteket hallani...
A kő elött vagyok, ő beszél hozzám...
Te... ember! Megszabadítottál béklyóimtól! Megszabadítalak az feléd irányuló kapcsolattól, mert te egy voltál, és egy is maradsz!
Hirtelen erős vakító vöröses fény tőrt elő a a zöldes ködből és ez párosult egy iszonytató fájdalommal a fejemnél, ordítanék, de képtelen vagyok rá... gyenge vagyok.
Magamhoz tértem... éreztem hogy valami szószban vagyok, és a fejemre valami rá van kapcsolva, a szememet már nem vakította fehér fény, de homályosan látok mindent amit látok egy zöld massza...
a fejemhez nyúlok és megpróbálom kitapogatni, majd letépni, sikertelenül.
Mély levegőket veszek a légzőmaszkon keresztül, és behunyom a szemem.
Mikor kinyitottam már tisztábban láttam az engem körül vevő dolgokat, valami tartályban vagyok és valamiféle orvosi dolgok vannak rám csatlakoztatva.
Ütöttem a tartály oldalát háromszor talán négyszer is, de nem volt válasz... Ám hirtelen páran felettem állnak, a tartályon kívülről.
A tartály ajtaja kinyílik, a folyadék kifolyik, én pedig kinyitott tartályban fekszem elgyengülten kiszolgáltatottan, beletelik kis időbe míg a szemem megszokja levő csípését és végre kitisztul teljesen a kép, de végül eljött, s vele talán végórám.
Monolitos harcosok álltak felettem.
Az egyiknek a feje valami érdekes burokban van. Az a fejemnél valamit babrál, amitől megszűnik a fájdalom.
Bal oldalamon lévő egy ember át szól a másik kettőhöz.
- Ti ketten vigyétek az egyet!
Átnézek a másik oldalra, ekkor a két monolitos megfog és elkezdenek elhurcolni, nem ellenkeztem, erőm se volt rá.
Valami szobába tettek egy ágyra, de el el ájulgattam végül mikor letettek az ágyra vég elgyengülve elaludtam...
Nem tudom mennyivel később, fogalmam sincs mikor, de amikor felébredtem, már nem voltam abban a szobában, sőt még egy ahhoz se hasonlítható környéken se voltam... valami régi épületben voltam, de fogalmam sincs hol...
Felkeltem a földről, a vállamat húzta egy fegyverszíj, mikor oda néztem egy kis Ak74u volt az, ekkor tűnt fel hogy valamiféle barnás ruha van rajtam egy érdekes felvarróval, amiről nem tudom mit óhaj ábrázolni...
Még kicsit kótyagos voltam.
Hirtelen mikor megfordultam 2 puskával és tulajaikkal voltam szemben.
- Ki vagy? Kérdezett egy idősebb kopasz, de dús szakállú fickó.
- Lőjjük le ez egy Monolitos. Mondta a mellette álló éppen bajszosodó ember.
- Mi? Kérdeztem kótyagosan.
- Ki vagy?
Belegondoltam, de nem találtam választ... felnéztem a két fickóra.
- Nem tudom. feleltem ledöbbenve.
- Arhhh.. Biztos ez is valami Trükk! Mondta a bajszos.
- Ne légy ostoba... ha a monolit trükközne, na akkor lennénk igazán bajban! Mondta az idősebb aki közben leengedte sörétesét.
- PDA-d az van nem? kérdezett a bajszos.
- Mim? Kérdeztem értetlenül.
- Mi van agy mosott vagy? Kérdezett ismét a bajszos.
- Ilyenről már halottam! Felelt egy harmadik fickó! ennek rövid haja és körszakálla volt és egy nagy barna kapucnis kabátban volt, az ő öltözete eltért a másik kettőétől, akiknek valamiféle erősített kezeslábasuk volt...
- Noé! Mint mondtam? Maradj kint! Szólalt meg az idősebbik.
- Hagyjál öreg! De amúgy visszatérve a témára, komolyan halottam ilyet, a zóna közepéből kijövő halottas kocsikról jönnek agy mosottak!
- Látsz a közelben "Halottas kocsit"? Kérdezett a bajszos?
- Hát... nem, de a többi stimmel!
A kopasz közben gondolkodott, majd a bajszos felé biccentett:
- Vigyük a hajóra, ott majd átkérdezzük vagy nézzük alaposabban! Esőre áll, méghozzá savasra!
- Nem!
- De hasznos lehet!
- Egy agy mosott?
- Járt a középpontban! Ha sikerül valahogy emlékezésre bírnunk!
A bajszos tűnődni kezdett, majd engedően bólogatni kezdett.
Én pedig megnyugodtam, hogy végre nem szegezi felém AK-ját.
De végül visszafordult a bajszos.
- Azért a fegyveredet add ide!
Lassan leakasztottam a vállamról a fegyverszíjat és így odanyújtottam a szíjon csüngő AK74u-t
Ezután a fickó biccentett én pedig elindultam lassan velük.
Fél órás mocsaras területen való séta után megérkeztünk egy mocsár közepén lévő hajóroncshoz, itt álltunk meg, és pakoltak le a többiek.
Összesen négyen voltak, legalábbis egy csapatban. A hajón jóval többen és nem igazán fogadtak kedvesen, de a csapat kimentett az őröknél, akik legalább annyira le akartak lőni mint a bajszos amikor elsőnek.
Végül egy szobában értünk végcélt lepakolás alatt a Noé nevű kérdezgetni kezdett, de semmi ahszna nem volt, semmire sem emlékszem... csak arra hogy a fegyver ami volt nálam mi a neve, meg hogy működik... meg így az alapok, de hogy ki vagyok? hol vagyok? mi történt velem?
Persze arra, hogy hol vagyok kaptam választ, valahol egy északi mocsárban... de ez az a dolog ami a remek híreket még kiválóbbá teszi... Végül az is kiderült hogy egy Monolit nevű frakció egyenruháját viselem, ami egy hónapja mintha megőrült volna... és bár elötte se voltak százasok, de azóta mindenkit megölnek akit látnak.
- Na de Mi legyen a neved? hm? Mert név nélkül addig sem maradhatsz! Szólt felém az idős kopasz .
- Nem tudom... Meg aztán lehet, hogy kialszom magam és emlékezni fogok!
- Hát nem tudom haver, az agy mosottak nem arról híresek hogy rövid távon belül emlékezni fognak a történtekre... Értesz valamihez? Szólt felém Noé.
- Hát talán tudok ezt azt! Feleltem kicsit reménykedő hangnemben.
- Például? Kérdezett Noé.
- Hah... ez a PDA állati! Ujjongott fel a bajszos akinek megtudtam közben a nevét: Danyilov
- Mi van?
A PDAban van 1 szó, de semmi más! Mondta a fickó vigyorogva.
- És mi a szó? Kérdezett a kopasz
- Fogalmam sincs! Nem értem!
- Mi van?
- Nem orosz!
- Add ide! Mondta a kopasz és és kikapta a kezéből a PDA-t...
- Hmpff... Tényleg nem orosz! Mondja tűnődve.
- Jó jó, de mi az? Kérdezett Noé.
- Asszed hülyültem? Kérdezett Danyilov. Némi felháborodással a hangjában.
- Nem tudom, Angol szó, de nem ismerem a jelentését!
- Add neki oda, elvégre az övé! Szólt Noé közben felém mutatott.
- Tessék! Mondta a kopasz közben felém nyújtotta.
Fogalmam sincs hogyan, de felismertem a szöveget, és értettem is.
- Na mi az?
- Avenger! Mondtam ki hangosan.
- Mi? Kérdezett kórusba Noé és a kopasz, meglepődve hogy folyékonyan kiolvastam.
- Az mi? Kérdezett Danyilov is fázis késéssel.
- Annyit tesz... bosszúálló! Mondtam halkan.
- Hm... fajin... Mondta Noé.
- Miért? Kérdeztem értetlenül.
- Van neved és Értesz valamihez! Felelte Noé.
- Hogy érted?
- A neved Avenger ! És értesz Angolul, ez most kifejezetten hasznos!
- Miért?
- Mert a helyi szerelőnek vannak szerszámkészletei és "tech szerkentyűi", de csak Angol használati utasítás van!
- Ha szerelő, nem kéne értenie a munkáját? Kérdeztem.
- Normális esetben igen, de ő kicsit alkoholista és nem mindig érti a dolgát manapság... mert vodka hiányban szenvedünk... és az idióta beszerzőnk csak külföldi cuccot hozott, de ezt holnap megbeszéljük!
- Rendben feleltem.
A többiek elindultam ágyaik felé, én is eldőltem a magamén, majd behunytam a szemem, és közben gondolkoztam, tűnődtem ki lehetek, illetve i lehettem ez elött... de végül elnyomott az álom.
Cold: mielött durvulnál: Joeetm és Axon is rábólintott.
Jah és Pumpkin... Ritkán mondok ilyet, de veled megvagyok elégedve, írsz mint az álom és olyat is! a többiek rá a tanú hogy ilyet talán még nem is mondtam.... Szóval így tovább!
Két alak beszélgetése:
- Csatlakoztattuk a tudathoz!
- És?
- Túlélte!
- Biztos helyes lépés volt?
- Szükséges volt!
- Veszélyes lehet a múltja miatt!
- Az emlékeit elméje talán meg sem őrzi, egy ilyen kezelés után!
- Milyen kezelés után?
- Ügyelünk rá, hogy a gépre csatlakoztatottak semleges egyének legyenek semleges gondolkodás móddal! Nem engedhetünk hibákat a gépezetben!
- Ez mi?
Hirtelen berobog egy tudós a két fickót félbeszakítva:
- Uraim baj van!
- Mi történt?
- Kövessenek kérem!
A két fickó sietősen követte a bejött tudóst.
Futóléptekkel haladtak végig neoncsövekkel ritkásan megvilágított csempés sötét folyosókat.
Végül beszaladtak egy nagyobb terembe ahol több tudós is állt nagy képernyők elött.
- Mérések a vörös Zónában! Mondja az egyik fickó amikor odalépett az egyik képernyőhöz.
- Nem Működött! Mondta a másik fickó.
- Ez lehetetlen! Mondja a képernyőnél lévő sötét alak.
- Mi?
A képernyőnél lévő hátra fordul: - Az alany emlékszik!
Ekkor minden képernyő lezár kivéve 3 nagy képernyőt középen. Ezen a három képernyőnk földről feltápászkodó monolitosok látszódnak.
- Mi történik? Kérdezett az ajtóban álló alak.
- Irányítja őket!
- Lekapcsolni!
- Nem Tehetjük akkor minden alannyal végzünk! Kiáltott rá a képernyő közelében álló.
A monolitosok ez alatt felálltak, 4 Monolitos katona egy telepített löveghez indult és elfordította azt a másik irányba közben a kamera is megfordult olyan mintha egy ember szeméből néznénk.
a képen pedig valamiféle bázis látszik zöldes egyenruhásokkal tele, de nem katonákkal...
- Mit csinál? Kérdezett az egyik.
Az egyik tudós elhátrál a billentyűzet elől, és a konzolnál lévő alakra mered: Parancsot adott nekik!
- Milyen parancsot? Kérdezett ledöbbenve az alak.
A következő pillanatban a képernyőn lőni kezdtek a Monolitosok a zöld ruhásokra, a mögöttük lévő platform is a zöld ruhásokat lőtte, de közben a fedezék nélküli Monolitosokból is leszednek egyet kettőt
- Öljenek meg mindenkit! Mondja a tudós rémülten.
a teremben mindenki megrémült és ledöbbent a két sötét alak is. Hirtelen itt is lövöldözések támadtak.
És a rémült emberek tudósok futni kezdtek, csak a két sötét alak állt még ugyan úgy egy helyben és meredtek a képernyőkre, amin a monolitosok Mészárlásba kezdtek...
hirtelen lépteket hallani...
A kő elött vagyok, ő beszél hozzám...
Te... ember! Megszabadítottál béklyóimtól! Megszabadítalak az feléd irányuló kapcsolattól, mert te egy voltál, és egy is maradsz!
Hirtelen erős vakító vöröses fény tőrt elő a a zöldes ködből és ez párosult egy iszonytató fájdalommal a fejemnél, ordítanék, de képtelen vagyok rá... gyenge vagyok.
Magamhoz tértem... éreztem hogy valami szószban vagyok, és a fejemre valami rá van kapcsolva, a szememet már nem vakította fehér fény, de homályosan látok mindent amit látok egy zöld massza...
a fejemhez nyúlok és megpróbálom kitapogatni, majd letépni, sikertelenül.
Mély levegőket veszek a légzőmaszkon keresztül, és behunyom a szemem.
Mikor kinyitottam már tisztábban láttam az engem körül vevő dolgokat, valami tartályban vagyok és valamiféle orvosi dolgok vannak rám csatlakoztatva.
Ütöttem a tartály oldalát háromszor talán négyszer is, de nem volt válasz... Ám hirtelen páran felettem állnak, a tartályon kívülről.
A tartály ajtaja kinyílik, a folyadék kifolyik, én pedig kinyitott tartályban fekszem elgyengülten kiszolgáltatottan, beletelik kis időbe míg a szemem megszokja levő csípését és végre kitisztul teljesen a kép, de végül eljött, s vele talán végórám.
Monolitos harcosok álltak felettem.
Az egyiknek a feje valami érdekes burokban van. Az a fejemnél valamit babrál, amitől megszűnik a fájdalom.
Bal oldalamon lévő egy ember át szól a másik kettőhöz.
- Ti ketten vigyétek az egyet!
Átnézek a másik oldalra, ekkor a két monolitos megfog és elkezdenek elhurcolni, nem ellenkeztem, erőm se volt rá.
Valami szobába tettek egy ágyra, de el el ájulgattam végül mikor letettek az ágyra vég elgyengülve elaludtam...
Nem tudom mennyivel később, fogalmam sincs mikor, de amikor felébredtem, már nem voltam abban a szobában, sőt még egy ahhoz se hasonlítható környéken se voltam... valami régi épületben voltam, de fogalmam sincs hol...
Felkeltem a földről, a vállamat húzta egy fegyverszíj, mikor oda néztem egy kis Ak74u volt az, ekkor tűnt fel hogy valamiféle barnás ruha van rajtam egy érdekes felvarróval, amiről nem tudom mit óhaj ábrázolni...
Még kicsit kótyagos voltam.
Hirtelen mikor megfordultam 2 puskával és tulajaikkal voltam szemben.
- Ki vagy? Kérdezett egy idősebb kopasz, de dús szakállú fickó.
- Lőjjük le ez egy Monolitos. Mondta a mellette álló éppen bajszosodó ember.
- Mi? Kérdeztem kótyagosan.
- Ki vagy?
Belegondoltam, de nem találtam választ... felnéztem a két fickóra.
- Nem tudom. feleltem ledöbbenve.
- Arhhh.. Biztos ez is valami Trükk! Mondta a bajszos.
- Ne légy ostoba... ha a monolit trükközne, na akkor lennénk igazán bajban! Mondta az idősebb aki közben leengedte sörétesét.
- PDA-d az van nem? kérdezett a bajszos.
- Mim? Kérdeztem értetlenül.
- Mi van agy mosott vagy? Kérdezett ismét a bajszos.
- Ilyenről már halottam! Felelt egy harmadik fickó! ennek rövid haja és körszakálla volt és egy nagy barna kapucnis kabátban volt, az ő öltözete eltért a másik kettőétől, akiknek valamiféle erősített kezeslábasuk volt...
- Noé! Mint mondtam? Maradj kint! Szólalt meg az idősebbik.
- Hagyjál öreg! De amúgy visszatérve a témára, komolyan halottam ilyet, a zóna közepéből kijövő halottas kocsikról jönnek agy mosottak!
- Látsz a közelben "Halottas kocsit"? Kérdezett a bajszos?
- Hát... nem, de a többi stimmel!
A kopasz közben gondolkodott, majd a bajszos felé biccentett:
- Vigyük a hajóra, ott majd átkérdezzük vagy nézzük alaposabban! Esőre áll, méghozzá savasra!
- Nem!
- De hasznos lehet!
- Egy agy mosott?
- Járt a középpontban! Ha sikerül valahogy emlékezésre bírnunk!
A bajszos tűnődni kezdett, majd engedően bólogatni kezdett.
Én pedig megnyugodtam, hogy végre nem szegezi felém AK-ját.
De végül visszafordult a bajszos.
- Azért a fegyveredet add ide!
Lassan leakasztottam a vállamról a fegyverszíjat és így odanyújtottam a szíjon csüngő AK74u-t
Ezután a fickó biccentett én pedig elindultam lassan velük.
Fél órás mocsaras területen való séta után megérkeztünk egy mocsár közepén lévő hajóroncshoz, itt álltunk meg, és pakoltak le a többiek.
Összesen négyen voltak, legalábbis egy csapatban. A hajón jóval többen és nem igazán fogadtak kedvesen, de a csapat kimentett az őröknél, akik legalább annyira le akartak lőni mint a bajszos amikor elsőnek.
Végül egy szobában értünk végcélt lepakolás alatt a Noé nevű kérdezgetni kezdett, de semmi ahszna nem volt, semmire sem emlékszem... csak arra hogy a fegyver ami volt nálam mi a neve, meg hogy működik... meg így az alapok, de hogy ki vagyok? hol vagyok? mi történt velem?
Persze arra, hogy hol vagyok kaptam választ, valahol egy északi mocsárban... de ez az a dolog ami a remek híreket még kiválóbbá teszi... Végül az is kiderült hogy egy Monolit nevű frakció egyenruháját viselem, ami egy hónapja mintha megőrült volna... és bár elötte se voltak százasok, de azóta mindenkit megölnek akit látnak.
- Na de Mi legyen a neved? hm? Mert név nélkül addig sem maradhatsz! Szólt felém az idős kopasz .
- Nem tudom... Meg aztán lehet, hogy kialszom magam és emlékezni fogok!
- Hát nem tudom haver, az agy mosottak nem arról híresek hogy rövid távon belül emlékezni fognak a történtekre... Értesz valamihez? Szólt felém Noé.
- Hát talán tudok ezt azt! Feleltem kicsit reménykedő hangnemben.
- Például? Kérdezett Noé.
- Hah... ez a PDA állati! Ujjongott fel a bajszos akinek megtudtam közben a nevét: Danyilov
- Mi van?
A PDAban van 1 szó, de semmi más! Mondta a fickó vigyorogva.
- És mi a szó? Kérdezett a kopasz
- Fogalmam sincs! Nem értem!
- Mi van?
- Nem orosz!
- Add ide! Mondta a kopasz és és kikapta a kezéből a PDA-t...
- Hmpff... Tényleg nem orosz! Mondja tűnődve.
- Jó jó, de mi az? Kérdezett Noé.
- Asszed hülyültem? Kérdezett Danyilov. Némi felháborodással a hangjában.
- Nem tudom, Angol szó, de nem ismerem a jelentését!
- Add neki oda, elvégre az övé! Szólt Noé közben felém mutatott.
- Tessék! Mondta a kopasz közben felém nyújtotta.
Fogalmam sincs hogyan, de felismertem a szöveget, és értettem is.
- Na mi az?
- Avenger! Mondtam ki hangosan.
- Mi? Kérdezett kórusba Noé és a kopasz, meglepődve hogy folyékonyan kiolvastam.
- Az mi? Kérdezett Danyilov is fázis késéssel.
- Annyit tesz... bosszúálló! Mondtam halkan.
- Hm... fajin... Mondta Noé.
- Miért? Kérdeztem értetlenül.
- Van neved és Értesz valamihez! Felelte Noé.
- Hogy érted?
- A neved Avenger ! És értesz Angolul, ez most kifejezetten hasznos!
- Miért?
- Mert a helyi szerelőnek vannak szerszámkészletei és "tech szerkentyűi", de csak Angol használati utasítás van!
- Ha szerelő, nem kéne értenie a munkáját? Kérdeztem.
- Normális esetben igen, de ő kicsit alkoholista és nem mindig érti a dolgát manapság... mert vodka hiányban szenvedünk... és az idióta beszerzőnk csak külföldi cuccot hozott, de ezt holnap megbeszéljük!
- Rendben feleltem.
A többiek elindultam ágyaik felé, én is eldőltem a magamén, majd behunytam a szemem, és közben gondolkoztam, tűnődtem ki lehetek, illetve i lehettem ez elött... de végül elnyomott az álom.
Cold: mielött durvulnál: Joeetm és Axon is rábólintott.
Jah és Pumpkin... Ritkán mondok ilyet, de veled megvagyok elégedve, írsz mint az álom és olyat is! a többiek rá a tanú hogy ilyet talán még nem is mondtam.... Szóval így tovább!
Nem is sejtettem volna, hogy tetszeni fog valakinek is az írásom. Azért egy S.T.A.L.K.E.R. sztoriba még nem mennék bele.
Minden jót sztalkerek ! Ladynirvana fel van hatalmazva Kozák birtoklására, amíg távol vagyok. A viszontlátásra ! 