Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Egy pár perces körbekérdezgetés után felmentem a főépület harmadik szintjére ahol megtaláltam a szerelőt.
- Helló! Miben lehetek szolgálatára kolléga?
- Válaszokat szeretnék! Feleltem élesen.
Villám összehúzta a szemöldökét, rosszat sejtett ez látszott rajta.
- Valami baj van? kérdezett tapogatózva.
Felraktam a pultra a málhát.
- Kié a páncélruha? Kérdeztem.
Villám egy ideig mereven nézett rám, majd kivette a Málhából a páncélruhát, és elképedt...
- Hiszen ez... ez Strignové volt!
- Strignov?
- Az aréna bajnok volt régebben, majd hirtelen zsoldosok közé állt mint ahogy a páncél színe is mutatja, de nem sokkal később elhalálozott egy bizonyos Sulikov Őrmester ölte meg!
Hol találta ruhát?
- Itt helyben! Ebből tudták maguk elkészíteni a maguk ruházatát? ami hasonlít a bulatra?
- I igen... de azt hittem, hogy ez a ruha vele veszett...
- Strignov honnan szerezte a Páncélt?
- Nem tudom... illetve azt mondta, hogy találta de nem mondta hol.
- Mit tud elmondani a ruházatról?
- Csak amit Strignovnak is mondani tudtam... ez a ruha akárhonnan is való rengeteg munka és Modifikáció került bele...
- Például?
- Dupla szálú kevlár, Extra erősítésekkel!
- Golyó álló?
- Ellenáll mindennek!
- Nem szakad?
- Kést is szúrhatna bele!
- Továbbá csak rövid ideig tudtam megnézni, de észrevettem bizonyos hasonlóságokat a Kapitány barátjának Szervópáncélja és e közt a páncélruha közt...
- Vagyis... Maga a ruha kb 12kg mégis ha felveszi az ember nem érzi olyan nehéznek sőtt... sokkal gyorsabban ud benne mozogni... ezt még a mi páncélunk készítésénél se tudtam megoldani, de a szervóruhák vizsgálatakor rájöttem hogy miért...
- Miért?
- A páncélba néhol mozgást könnyítő szervóelemek vannak beleépítve.
Persze nem olyan hatékony mint egy szervóruha, de jóval fejlettebb mint a mi vagy az ön páncélruhája!
Afféle átmenetnek mondanám, mert könnyebb mint egy szervópáncél, de nem ad erőnövelést, csupán a mozgást könnyítő elemek vannak áttéve...
- Ez elég jó nem?
- Hát eléggé! De... miért érdekli ez önt?
- Mivel maga a bulat Katonai Konstrukció volt, van egy olyan érzésem hogy ez a fegyverfejlesztők tervei közül ellopott példány.
- Értem, Hát fogja vigye! Mondta, majd vissza tette a Málhába.
Közben Helikopter hang törte meg a mondat kezdésemet.
Gyorsan felkaptam a málhát, Majd intettem Villámnak.
- Nekem most mennem kell!
- Rendben! Felelte, amikor én már neki kezdtem kocogni...
Gyorsan lelépcsőztem, majd kiszaladtam az udvarra, ahol egy Mi-24es landolt...
Leengedte a rámpát, Majd kiszállt két katonai stalker.
- Két szolgálatos odasétált, Oda értem éppen hallottam a beszédüket.
- Krigor Drovlenó hadnagyot keressük!
- Itt vagyok! Mondtam miközben odakocogtam hozzájuk.
- Jöjjön hadnagy! Az őrnagy várja!
Felléptem a raktérbe, és már záródott is a rámpa.
...
20 perc múlva meg is érkeztem a helyőrségre.
Most is elég nagy volt a mozgolódás...
Mielőtt elindultam volna az őrnagyhoz, Beadtam a ruhát A technikusnak.
Rendesen elcsodálkozott a páncélruhán,
- Fesse át a színünkre és nézze meg ha valahol foltozni kell akkor tegye meg!
- Nem hiszem hogy kell foltozni, de átnézem mert ez nem tűnik standard ruhának...
- Rendben... Jut eszembe! A javításra adott páncélruhám?
- Meg van foltozva, de még dolgozok rajta, jött egy-két új dolog a műhelyembe és ha gondolja rakok rá egy két újítást!
- Rendben tegye meg! Mondtam, majd már léptem is ki az ajtón.
Elindultam az őrnagy irodájához.
Ám mielőtt kopogtathattam volna ajtót nyitva elindult kifelé, és intett hogy kövessem. Hátra mentünk a Parkolóhoz, ahol egy járó motorú parancsnoki níva állott.
- Vezessen! Mondta, majd beszállt a kocsiba.
Követtem az utasítást, majd beültem a níva volánjához.
- Merre?
- A B2es raktárhoz, ahol a mutánst vitték!
El is indultunk, S míg én vezettem az őrnagy részletesen tájékoztatott a fejleménykéről a mutánssal kapcsolatban.
A B2esban most járok először, csak követtem az őrnagyot, ő tudja merre megy...
Végül egy szobához érkeztünk aminek az ajtaja leginkább egy zsilipajtóra hasonlított, a folyosó végén 4 Őr állt készenlétben. A vasajtó elött szembe fordul velem az őrnagy.
- Nézze hadnagy, Nem vagyok benne biztos, de valószínűleg nem azért kérte magát ide hogy megköszönje itt létét, készüljön fel arra hogy ha elszabadulna a jószág! Mondta, majd a kezembe nyomott egy sokkoló viperát...
Össze csuktam, majd berejtettem az alkaromnál lévő lőszerzsebbe, majd benyitottam az ajtón és beléptem és becsuktam az ajtót. Így egy térségben maradtam a régi mutáns barátommal.
 
Végre! Erre vártam mióta. Végül "kedves barátom" mégis betette a lábát új lakhelyembe.
Itt az idő, hogy komolyan beszéljünk.
Belép az ajtón, aztán becsukja. Valószínűleg hogy ne tudjak megszökni. Milyen eredeti. Aztán azt mondja:
- Nos!....Itt vagyok. Most tudunk beszélni. Miről lenne szó?
Nem szóltam semmit, csak lassan felpillantottam rá. Aztán vissza le és röhögésben törtem ki.
A barátom csak meglepetten nézett, és megkérdezte:
- Mi olyan vicces?
Aztán végre én is megszólaltam:
- Helló Drovlenkó! Végre ismét találkozunk.
A hadnagy valószínűleg nagyon meglepődhetett, mert elég furcsa arcot vágott, amikor megszólaltam.
Aztán erre is felszólaltam:
- Igen! Ez én vagyok! Vagyis MOST már én vagyok. Immár értem a nyelveteket és a gondolkodás módotokat.
A hadnagy hátratette a kezeit és megkérdezte:
- Hogyan?
- Egyszerűen! Hála az aranycsillagos cimborádnak, valami módon megértettem ezt a különös nyelvet. És... Még egyéb dolgokat is megtanultam.
- Például?
- Például az emberi gondolkodás módot. Az emberek alpári, egyszerű, és értelmetlen gondolkodás módját.
- Hogy érted hogy "értelmetlen?
- Nos.... Ahogy azt érteni kell. Az ember..... Nem többek csupán ennek a világnak a parazitái. Kiszipolyozzátok a világ életerejét, tönkretesztek mindent.
Különben... Különben a ti hibátok az is, hogy a zóna létrejött.
Erre összehúzta a szemöldökét és idegesen mondta:
- Lehet. De ugyanakkor mi vagyunk azok is, akiknek köszönheted az életed. És még mindig nem köszönted meg nekem.
Felnéztem rá lassan, majd azt mondtam:
- Hmm..... Ezt?... Emiatt tartoznék neked köszönettel?! Lehet hogy megmentettél a biztos haláltól, de aztán vissza adtad az életemet, hogy elvehessétek!
- Ezt nem igazán értem.
- Nem is értheted igazán, oktalan, ostoba lény! Azt hiszitek ti vagytok az evolúció csúcsa, csak mert magasabb színvonalon jártok. De nézz magadra! Erősnek hiszitek magatokat, de valójában gyengék vagytok! Elég csak a kisujjamat megmozdítanom, és máris törik a csontotok, akár egy gyenge nádszál!
- Igen? Akkor hogy sikerült elfognunk?
- Heh! Az csak egy apró malőr volt. Szerencsétek volt, ugyanis túlerőben voltatok. Én sem bírok el egy tömeggel. Ráadásul... csalárd módon elkábítottatok többször is.
- Sajnálom, de ez szükséges volt.
- Mihez?! Ahhoz hogy utána kínozhassatok?! Jellemző az emberiségre. Ami náluk erősebb azt inkább megpróbálják elpusztítani. Itt tombol a kisebbségi komplexus. Nemde?
- Nem. Többször is megküzdöttem veled, és nem hátráltam meg. nem találod ezt furcsának? A kábításról, meg az elfogásról meg csak annyit, hogy muszáj volt. Igaz hogy fogságban vagy, de legalább túlélted.
- Igen. De milyen áron? Ha nem vetted volna észre, le vagyok láncolva.
- Az nem gond! Szabad lehetsz, ha segítesz nekem!
- Felejtsd el! Én a vadász vagyok! Nem állok a préda oldalára!
- És én lennék a préda? Akkor miért hagytál életben akkor?
- Hmm.... Arrogancia, nagyképűség, vagy a további szórakozás érdemében. Nevezd aminek akarod!
- Vagy csak mert tisztelsz engem.
- Téged?! Egy embert?! Elég nehéz ezt elképzelnem.
- Ugyan! Valld csak be! A tisztelet miatt, amiért sikerült többször legyőznöm téged, azért nem akartál megölni.
- Elég! - Mondtam már kissé idegesen. De a hadnagy csak nem állt le.
- Na! Némi emberi érzés benned is lehet, Amikor a kutyák megtámadtak minket, akkor miért segítettél a fegyverem elérésében? Főleg ha úgy gondoltad, hogy inkább a halál. Te is életben akartál maradni. Ugye?
- Azt mondtam hallgass! - Rivalltam rá.
- De most tényleg! Baráti szívességből nem öltél meg. Ugye? Pedig lett volna rá alkalmad.
Erre teljesen betelt a pohár és összeszedtem minden erőmet. Majd elkezdtem lefeszíteni magamról a láncokat.
Addig erőlködtem, amíg végül hallani lehetett, ahogy a láncok elpattannak. Végül felálltam és levettem magamról a vastag fémgallért, ami hatalmas csattanással a földre esett.
- Így már más! - Feleltem, közben megroppantottam a nyakam.
Aztán elindultam körbe a teremben és mondtam:
- Hallgatlak Drovlenkó! Ha jól hiszem említettél valami csatlakozási lehetőséget.
- Na igen! Felajánlom neked a lehetőséget, hogy segíts nekünk. Ha közénk állsz, szabad leszel. Nem fognak kötelezni annyira a szabályok, nem fog senki se bántani és ha bajba kerülsz számíthatsz a sereg támogatására!
- Hmm.... És miért állnék a ti oldalatokra?
- Mert mondjuk megmentettem az életed! De ezt már többször elmondtam.
Erre ismét felidegesedtem és neki támadtam.
Elindultam felé rohamos tempóban és folyamatosan fel akartam hasítani a karmaimmal. De ő mindig kitért előle.
- HOGY IS ÁLLNÉK A TI OLDALATOKRA AMIKOR A FAJTÁTOK MEGBÍZHATATLAN! AMIKOR MÉG FIATAL VOLTAM, A FAJTÁTOK KIIRTOTTA AZ EGÉSZ CSALÁDOM! CSAK MERT FÉLTETEK! GYENGÉK VAGYTOK ÉS AZOK IS MARADTOK!
Amíg folyamatosan elugrált a támadásaim elől, mondta ő is a magáét:
- Nyugalom hé! Nem én pusztítottam a fészkedben! Nem én ültettem chipet a fejedbe, amivel bárhová követhettek. Különben is! Te is megöltél hány katonát. Rengeteget! Köztük az én szakaszomat is.
- Igen, de most csak nem hagyom hogy levadásszatok!
- És a többiek, akiket saját döntésedből öltél meg?
- Mondjuk úgy hogy az is a ti hibátok. A nyomkövető miatt, képtelen vagyok bármit is elejteni. Minden megérzi a jelenlétemet, már messziről. Én arról meg nem tehetek, hogy kivívtátok a haragomat magatok ellen.
Aztán ismét rátámadtam, amikor ő ismét elugrott, és rám vágott egyet egy sokkoló pálcával, ami valahogy a kezébe került.
Ettől megzavarodtam és fejjel nekiszaladtam a falnak. Lassan felkeltem, majd megtöröltem a fejemet.
- Tipikus emberi alattomosság.
Ő erre azt mondta:
- Nem! Csak esélykiegyenlítés.
Aztán nem vártam tovább ismét támadtam. Egy gyors kerüléssel kitértem a sokkoló elől, majd egyszer bordán vágtam.
Aztán amíg a bordáját fájlalta, gyorsan neki szaladtam majd fellöktem. Utána pedig amíg a földön feküdt, megragadtam a hátánál és felemeltem a magasba. Aztán elhajítottam, egyenesen neki az ajtónak.
Hatalmas koppanással pattant le az ajtóról, majd lassan felkelt.
De még alig állt fel a földről, gyorsan odamentem majd megragadtam a mellényénél.
- Na! És most mi lesz? Ember!
- Most már rajtad áll! Megölsz és tovább raboskodsz ebben a sötét lyukban, vagy mellém állsz és függetlenül az őrnagytól élvezed a szabadságot!
Ezen kicsit elgondolkoztam. Nem akar ellenállni, mégis próbál meggyőzni. Aztán azt mondtam:
- Tisztázzuk! Ha segítek neked akkor kiszabadulok innen?
- Igen! De velünk kell maradnod, ha esetleg szükségünk lesz a segítségedre!
- De ha veletek tartok, akkor szabad lehetek?
- Persze. És ha esetleg vége lesz a balhénak, akkor szabadon távozhatsz!
- Egész biztos?
- Tiszti becsület szavamat adom!
- Remélem is! - Mondtam, aztán elgondolkodtam egy ideig. Aztán ismét kérdeztem:
- És a nyomkövető?
- Azonnal értesítem Sakharov professzort, hogy szedjék ki.
Aztán ismét eltöprengtem. Gondolkodtam hogy mi legyen, aztán egy rövid ideig tartó gondolkodás után döntöttem.
- Na jó! Legyen! Benne vagyok ebben a balhéban. De őszintén remélem, hogy tartani fogod a szavad és ha végeztünk, szabadon távozhatok.
- Mondtam már. Ígérem.
- Rendben!
Mondtam, aztán elengedtem a hadnagyot.
Aztán ő kinyitotta az ajtót, és kimentünk. Az őrök ahogy megláttak, rögtön fegyvert fogtak rám, de a hadnagy lecsillapította őket.
- Nyugalom! Ő már velünk van.
Erre leengedték a fegyvereket. Aztán én bátran elindultam kifelé. A hadnagy pedig követett. Amikor kifelé indultam, még találkoztam a zöld köpenyes fickóval. Azt mondtam neki:
- Még találkozunk Dr. Dubanchuck!
Erre az teljesen elképedt, majd nyelt egy nagyot. Aztán a hadnagy kinyitotta az ajtót, én pedig kiléptem rajta és eltakartam a szemem a nap fény miatt. Végre újra friss levegőn.
 
...a sárban fekszek, fuldoklok, elkezdek kapálózni, de nem érek vele semmit, készülök a halálra, de egyszer csak a sártenger kilök magából és a következő pillanatban egy zsúfolt szovjet utcán találom magam. Az emberek lehajtott fejjel és szomorú tekintettel járkálnak némán az utcán, mintha mindenki le lenne törve valamiért. Én csak simán elindulok előre a néma háztömbök között, közben a bőrömön ragadt sár bűze tölt el undorral. Aztán az ötödik tömb után már valami megint nem ugyanaz, mivel az emberek itt már futásnak erednek az irányomba, aztán látom a Vlagyimir Iljics Lenin atomerőművet, ahogy a falaiból kék és zöld fények sütnek ki. Én is futnék a többi ember után vissza, de egy köpenyes alak megáll előttem és a csuklyától nem látom az arcát, én nyúlok a kucsmához és lerántom a fejéről..egy csontváz alak és tekintete rám mered, ettől pedig hátra esek és rúgom magam hátra a földön.
-Szervusz testvér !-szólal meg.
Feltápászkodok és futni kezdek, amilyen gyorsan csak tudok, a rém alak pedig mikor hátranézek nincs ott. Csak rohanok előre céltalanul, zihálva, aztán tocsog alattam valami. Egy vér tengert látok, majd egyre lassabb, és lassabb a mozgás, próbálom kihúzni a lábam, de nem megy, majd megpillantok valamit a vér folyamban előttem. Egy késnek tűnik, de nem tudom kihúzni, próbálom, próbálom és egy csontváz sárgás keze az és beránt a vérbe. Lassan süllyedek, nem látok, nem lélegzek, halott vagyok....
Zihálva lököm magam fel a Padlóról, amitől a lány is felébredt. Gyorsan egy üveg vodkáért és a fájdalomcsillapítóért mentem, két darabot gyorsan a kezembe nyomtam és ittam a vodkából. Lassan hajnalodik, de a hold még jól látható. Legörnyedek egy székre és idegesen meredek csak magam elé, közben gondolkodok, nagyokat köhentek, de azért mégis egy cigarettára is rágyújtok. A zubbonyomat felveszi a lány és úgy közeledik felém ehhez a kis asztalhoz ahol ülök, testét jól megvilágítja a fent lévő hold fénye.
-Mi a baj drága ?
-Hogy mi a baj ?!
-Ez az egész rohadt Zóna a baj. Már lassan másfél éve vagyok itt és ahelyett, hogy enyhült volna a bűntudat, egyre erősebb az öcsém halála miatt. A víziók nagyon valóságosnak tűnnek.
-Nézd meg a kezemet !
Friss karmolásnyomok vannak rajta, a hold fényében látható.
Kortyolok megint egy nagyot a vodkából, aztán a homlokomra teszem a kezem és tovább nézem a padlót, ekkor a lány megfogja és a szívéhez rakja a kezemet.
-Ne vádold folyton magad, már túl sokat szenvedtél, te itt vagy mélyen a szívemben és, ha más nem is, legalább ez adjon értelmet.
-Szeretlek, tudod...de félek, hogy egyszer úgy járok, mint a vendéglátónk..
-Nem fogsz.-közeledett felém, de én felkeltem és kimentem a szoba ajtaján.
-Genjar ! Ébredj !- ébresztgetem az asztalon alvó vikinget.
-Mi az ?
-Kora hajnalban elkapjuk a maradék vérszopót ! Tudom honnan jöttek.
-Biztos vagy te ebben ?
-Egész biztos.
-Akkor csapjunk le rájuk, eszközt is adok hozzá.
Kimegy a terem közepére és felfeszíti a deszkát a padlóról. Lenyúl és odadob nekem egy Suomi M31-est, majd egymás után két csigatárat és két egyenes tárat, majd lőszert is pakol az asztalra.
-Töltsd meg ezt, ettől fűbe harapnak, akármilyen gyorsak és ravaszok.
Genjar is fényt csinálva a sörétesét tölti, majd egy bajonettet akaszt rá, végül a lány is megjelenik a szobából felöltözve és a géppisztolya tárait válogatva tölti meg az asztal alkalmas példányaival. Rengeteg fajta lőszer látható itt. Én a páncéltörőt kevertem a normál lőszerrel a tárakban, így nagyobb az esélye annak, hogy a vérszopók még ennél is rosszabbul éljék meg a következő találkozást.
-Ó és még ez is hozzá.. -egy halom vegyes állapotú bajonettet dob az asztalra, amikből kiválasztok két jó állapotú, hosszú mauser bajonettet, a lány pedig egy AK bajonettet csúsztat a csizmájába.
Lassan készen leszünk a vérbosszúra ezek ellen az undorító mutánsok ellen, a két bajonett, mint kard lóg a két oldalamon, az M31-es pedig egy csiga tárat kapott, rántottam a tömegzáron és a nyakamba akasztottam. Most pedig bejelölöm a részletes tervet a térképen, majd pedig ismertetem velük. 5:00-kor támadunk a maradék vérszívó ellen. Ezek megfontoltan támadtak pont akkor és addig nem nyugodhatunk, amíg egy is él közülük.
 
Végre egy kis nyugalom.. legalábbis amíg nem jönnek átolvasni az iratanyagot... elindulok az asztalom felé, de kiszáll a lábamból az erő és összeesek....
Felriadok.Egy szivacson fekszek, a "gyengélkedőn".. zúg a fejem, homályosan látok.Nagynehezen feltápászkodok, körülnézek.Sehol senki, úgytűnik dolgoznak.. legalábbis a zúgásból úgy sejtem.Egy oszlopnál támaszkodok, megpróbálok elindulni.Viszonylag könnyedén megy.Kitámolygok a folyosóra, keresek egy kollégát.
-Üdv elvtárs! Jólvan?
-Iigen, csak mondja meg mien nap van!
-Másfél napig aludt uram! Közben Borisz visszatért a kiképzővel, és felvette a kohó vezetését.A kiképző egyszerre 5 emberrel tud foglalkozni, aránylag jól haladnak.
-Remek! Az irodámban van valaki?
-Igen uram, 2 ember nagyjából 5 órája érkeztek, azóta olvasnak.
-Jólvan, további jó munkát!
Megyek tovább az irodámba, a 2 alak az asztalom sarkainál ül, és szinte falják az aktákat. A székem üres, az asztal közepén ott az a teleport szerű izé..
-Uraim! Tudják ezt használni?
-Persze... csak írja be a kordinátákat.Először beírja azt a helyet ahol most van, utána pedig azt hogy hova szeretne kilyukadni.
-Ennyi? Semmi bonyolult művelet?
-Mégis mit várt? Csak pontos kordinátákat üssön be!
Előguberálom a térképem, és kinézem az én tartózkodási helyem, utána pedig a kohót..Bepötyögöm, elrakom a térképet és ... puff... sikerült..itt vagyok a bejárattól 2 méterre.Bemegyek, eléggé jó idő van.Az őr csak rámnéz, a fegyvert sem emeli fel, megismert szerencsére.
-Üdv elvtárs! Boriszt hol találom?
-Üdv uram! Odabent a műhelyben.Mióta visszajött nagyon hajtanak. Besétálok, megkeresem Boriszt.
-Üdv! Minden rendben?
-Szépnapot! Nem ártana beszerezni a hőálló ruháinkat mert a mostanik már nem bírják túl sokáig..
-Adj 4 órát, addig pihenjetek! kisétálok az előtérbe, térkép elő, kikeresem a kopaszfalut, adatok be, és irány tovább.. így mennyivel egyszerűb csinálni a dolgomat...Még egy gombnyomás, és itt vagyok kordonban.. irány lefele a kereskedőhöz, a ruháknak már vagy másfél hete meg kellett érkezniük.Rögtön megismer a vén róka.
-Mihail! Miben segíthetk?
-A hőálló ruhákat vinnáém el, sietek.
-Jólvan, be van pakolva, egy pillanat és megvan. Míg keresem nem tudnád megmondani mikor tudsz újabb adag fegyvert hozni? Az összes elfogyott...közben egy nyögéssel feldobja a 2 málhazsákot a pultra.
-Amint lesz megfelelő mennyiség jövök.Egy hét maximum. Továbi szép napot.
Felmegyek, az előző akció óta még itt parkol az utolsó teherautónk ami még egyben van...
Beszállok, kicsit nehézkesen, de végül is indul a gépezet.Rövidebb úton tervezek menni, igaz húzósabb, de nem tervezek fékezni...Északra indulok, a mocsár fele, de most nem megyek ki a határon húzódó útig, agroporm nyugati szélén megyek, sietős tempóval...Yantart viszont muszály elkerülnöm, nincs kedvem se szörnyekhez, sem zombikhoz....Másfél órája hajtok, Yantart már elhagytam, most épp egy régi gazos földúton robogok,de fékezni kényszerülök, egy valamikori ellenőrzőpont zárja utamat,4 betonpillér, 2 kiégett niva,és rég aszalódó holttestek.. mióta lehetnek itt? Felkapom a fegyverem, kiszállok, és óvatosan közelítek.Sehol senki, a tetemek akár évek óta itt lehetnek... fegyvereiket belepte a kosz, sár, alig látszanak...nincs itt semmi.. visszaszállok a teharautóba, kikerülöm a blokádot, és továbbhajtok...Eseménytelen utam van szerencsére, egy óra alatt felérek a kohóba, Boriszék pihennek.
-Üdv elvtársak! egy kis könnyítés! azzal lerakom eléjük a 2 zsákot..nekiesnek mintha ajándék lenne... látszik hogy fejlődik a kor... ezek a ruhák fele olyan nehezek mint a régiek....
-Amennyiben meg vagytok elégedve további jó munkát, két nap múlva szeretnék alapanyagot szállítani, szóval hajrá!
Beszállok a teherautóba, és irány a bázis...röpke negyed órás rodeo a leejtőn a városba és ott is vagyok,az udvaron a kollégák utóképzése folyik, pont ez érdekelt engem.Kiszállok, majd odamegyek a "kiképzőhöz".
-Tiszteletem! Tud mondani valami biztatót?
-Nos, nem a legroszabb emberek, de egy két dolgot azért beléjük kell verni...
-Egy kérésem lenne, valamien szinten a partizán harcmodorra oktassa őket..A fizetése mikor lesz esedékes?
-Most kérnék 10000-et, majd ha végeztem a 40 fővel akkor még 40000. Megfelel az árszabás?
-Tökéletesen! További jó munkát! kiszámolom neki a fizetését, majd indulok fel az irodámba...talán nemsoká harcképesek leszünk... egy biztos, a monolith védelme jól jött....
 
Arra ébredek hogy valami hideg folyik az arcomon...kinyitom a szemem még kicsit homályos a kép, csak annyit látok hogy ketten guggolnak felettem. Az egyik árny fel áll és odébb megy, nekem meg lassan kezd össze állni a kép, és egy ismerős arc tárul elém. Chester...vagyis Chellios, a jól megszokott vigyorával.
- Gyere öreg barátom. majd szó szerint felránt a földről. Hirtelen mozdulattól kicsit meg ingok,megtörlöm a vizes arcom ,majd bólintok hogy minden rendben.
- Hogy vagy Fater, jól ki ütött titeket a kitörés ? érdeklődött a hogy létem felől, majd felvette puskáját a földről, kicsit elcsodálkoztam rajta egy szép nagy RPD volt.
- Asszem meg leszek, Szeráf merre van ?
- Kint okádik...közben elkezdett kimászni a vagonból amiben elájultunk.
felkaptam a cuccom és én is ki másztam. Meg álltam a vagon tetején, ketten őrködtek, szemmel tartottak egy kutya hordát. Meg dörzsöltem a szemem, majd meg láttam Szeráfot amint a fát támasztja és hát dől belőle a lé.
Fordultam egyet, majd le ugrottam a vagonról, a földet érés nem volt valami fényes amint leérkeztem a talajra a lábam össze rogytak alattam, úgy látszik még nem vagyok a toppon. Ahogy össze rogytam, mindjárt hangot is adtam neki.
- Hogy az a **** !
Szeráf befejezte a dolgát, meglátott a földön ülve, és mérgelődve. Majd oda szólt.
- Hé öreg mit a szart csinálsz te a földön.
- Ne magyarázz a róka móka...közben már fölém sétált...hanem inkább segíts fel.
Megragadja a kezem, majd felhúz amint stabilan állok biccentek, hogy elengedhet. Meg mozgatom kicsit a végtagjaim, odébb sétálok, Chellioshoz aki valami nyomokat nézz nm messze egy bokortól.
- Mi az Chester ?
Rám pillant mintha meglepődött volna.
- Vérszívó, még frissek a nyomok, nem lehet messze. Induljunk tovább. Feladatunk van. Ahogy magyaráz elkapott egy fura érzés, aztán kezdett tiszta lenni a kép a bokor nagyon csábítóvá vált. Chellios furán nézett.
- Fater jól vagy ?
Nem is értettem tisztán mit akart csak azt látta,m hogy bokor, elkezdtem oda bicegni...Fater ?...majd amint oda értem broáááá....kidobtam a taccsot.
- Pfuuu bazzeg, Fater hehehe. nevetett fel Chellios.
Megtörlöm a számat hallom, hogy Szeráf is csatlakozott a nevetésbe, felnézek mert hallok valami mozgolódást a bokorban, bágyadt képpel meredek a bokorba majd egy határozott morgást is hallok, elkerekedik a szemem, leblokkolok, úgy látszik pont a vérszopó alá csináltam a dolgom, és hát nem örült neki. Kivetődik a bokorból felkap engem és egészen elvág egy fáig ami vagy 4 méterre van, nem is tudok magamról. Csak azt látom hogy közeledik. Felugatnak a gépfegyverek, jó pár találat éri a dögöt aki láthatatlanná válik.
- Figyeljetek minden irányba, öreg keljen fel. Szólalt meg az egyik eddig ismeretlen harcos.
- Tudod te kit nevezz öregnek. Megrázom a fejem, majd a g36-osra támaszkodva fel kelek. Köpök egy nagyot ezzel kijött egy adag vér és egy kis maradék az előző bokros akciómból. Körbe nézek, amikor látom hogy az egyik srác mögött feltűnik, nem habozok, bár korántsem olyan biztos a kezem
- Hasra! és már engedtem is a sorozatot, a srác elvágódik a golyók pedig egyenesen a szörnyeteg képébe, úgy látszik ez egy jól megtermett példány, vagy csak felületi sérülést okoztam, egy biztos felhúztam.
Felordít mereszti felém a csápjait, közben a többiek is megküldik kicsit.
Meglódul nem is foglalkozva a többiekkel, teljesen begőzölt úgy robog felém mint valami halál express. Meg nem mernék esküdni rá de mintha a kürtöt is hallanám. Úgy látszik jól bevágtam a fejem. Pár méterrel előttem az egyik fa mögül ,előkerül Chellios és istenesen megküldi puskatussal a dög fejét, aki megszédül de a lendület viszi tovább egyenesen a következő fának. Érdekes hangod ad ki mikor neki megy a fának ami bele remegett az ütközésbe, pedig jó kis öblös fa. Meg rázza fejét, de nincs ideje támadni, mert Szeráf ráveti magát a késével, amit bele állít a tarkójába, és végleg kimúlik.
- Huh ez közel volt. szólalok meg megkönnyebbülve.
- Hát igen, szedd össze magad gyorsan mert ennek nem lesz jó vége. Lép mellém Chellios. Ő rám se nézz csak a kezembe nyomja a kulacsát.
- Húzd meg!
Így is teszek, jó nagyot húzok a kulacsból. Majd vissza nyújtom neki.
- Mindenki rendben van?
- Én meg vagyok Chellios. szólt a legtávolabbi harcos.
- Én is. bólogatott a srác.
- Tényleg ők kik ? kérdeztem Chellios felé.
- Az idősebbik Acid, a srác meg Ászka.
- Értem, és jók ?
- Meglehetősen, kicsit régebben vannak a zónában mint te. Hehe.
- Jólvan...mi a feladat ?
- Hát....
 
Ez a bűzös, iszapos mocsár... Már megint térdig járunk benne. Mindenki állig felfegyverezve. Vendéglátónk az övéhez dugott még két darab Browning Hi-Powert. A fészek a mocsárnak azon pontján van, ahol betonból készítettek egy zsilipet. Ennek jó mélynek kell lennie, és a hőfokból ítélve ideális hely ezeknek a vérszívóknak. Mindenki maga elé helyezte a fegyverét. Roppant feszült a hangulat, mindenkiről dől a verejték. A nap már pislákol a távolban és a sár cuppogását lehet csak hallani az egész tavon, amelyen járunk. Végül kijutunk egy ponthoz, amely biztos, hogy a fészek. Egy beton létesítmény a földbe ásva, fém rámpával, valamint egy megaszalódott kutya teteme hever itt.
-Ez lesz az.-súgom oda a többieknek.
Lassan odasomfordálunk az egyik nyílásához és lefülelve valóban egy halom vérszopó morajlását, és testük nyálkás jellegére utaló hangokat hallunk.
-Ennyi nekem bőven elég !-szólal meg Genjar és a köpenyéből sorban rakja ki a gránátokat. F1,RGD-5,M67,M26,Stielhandgranate, és egy házilag készített foszforgránát.
Intünk a lánynak, hogy igyekezzen ide, majd mindenki megragad annyi gránátot, amennyit tud.
-1...2...3 !
Kibiztosítjuk és beszórjuk a tűzijátékot, majd odébb sietünk. Óriási robbanás rázza meg a földet, ami leszakítja a rámpa egy részét és a levegőbe dobja. Rosszat sejtető dolog jön most, a távolból mindenhonnan tocsogást lehet hallani, amely egyre közelít.
-Készülj !-kiabálok.
Genjar a levegőbe emeli remingtonját és ordít, Jarina pedig csak némán céloz, én pedig csípőből célzok a hang felé. Már előttünk csobban a víz és egyszerre tüzet nyitunk. A lövéseket vérfelhő követi és láthatóvá vállnak a vérszopó tömegek, mindenki ontja a lövéseket, a töltényhüvelyek vízbe pottyanásának hangja egyáltalán nem kivehető. Genjar az utolsó lövéssel letépte a vérszopó fejét, majd a következőt mellen szúrta a szuronnyal és a bordák között beakadt hegy miatt lerúgta magáról a vérszopót. A felém közeledőket a gyorsan tüzelő Suomi beteríti lyukakkal és mire ideérnének, holtan rogynak össze, de aztán a fegyver üresen kattan és dobok egyet a fegyveren, így a szíj hátra lendíti, eljött a bajonettek ideje. Mindkettőt kihúzva, ordítva megyek nekik. Az első ütni próbál, de kitérek és az oldalát felhasítom, holtan rogy össze.. A következőnek a nyakát sikerül elvágni, mikor nekem támad, de hátulról az egyik dög eközben belekarmol a hátamba. Iszonyatosan fáj, felordítok, és Jarina, mikor meghallja ezt, fejbe lövi a lényt, ami még egyet morrant és úgy dől el, mint egy rongybaba. Genjar is már véres puskatussal, zihálva szurkálja a földön fekvő, élettelen dögöt.
-Várj ! Még van egy. Jarina vigyázz !
A lánynál válik láthatóvá, aki nem figyel és az egyik bajonettet gondolkodás nélkül odahajítom, ami belefúródik a dög nyakába, aztán már a lány forgatja meg benne, húzza ki, és szúr egy pontosat a szörny fejébe, ahol a leglágyabb a koponya, az meg csak az idegrángás miatt mozog.
-Anyádat te dög !-rúg bele.
Ez kész, megvan...
 
Besétálok a pihenőbe,majd hangosan felszólalok:
-Elvtársak! Hat embert kérnék! A feladat: Felfedni magunkat!Jelentkezők?
Egyszerre ugranak az emberek, így választani kényszerülök.A kiket választok régóta itt vannak, megérdemlik a kikapcsolódást..
-Figyeljetek! Vételezzetek rpg-ket, fejenként 1-et, egy lövedékkel, és lőszert, mondjuk 6 tárat, +1 a fegyverben, és hozzátok le a tetőről a vörös zászlót!Negyed óra múlva a teherautónál gyülekező!
Mindenki indul az ellátmányért, addig én nyugodtan kisétálok az udvarra, megnézem hogy van e tartalék tár a vezetőfülkében, majd míg várok nézem hogy haladnak a kiképzéssel.Alig telik el tíz perc, a hat ember már itt sorakozik.
-Szedjétek le a ponyvát, és erősítsétek a zászlót a teherautó végéhez.Szóljatok ha kész.
Hajtja őket az izgalom, szinte pillanatok alatt kész vannak a teherautóval.
-Fegyvert felpakolni, felszállni és indulás!
Teljes gázzal száguldok ki a bejáraton, Agrporom-ba robogunk, nem szaladunk azért a szolgálat kezeibe...Yantart kerülni kell, de sietünk... 1 óra és leérünk a célzónába...Megállok a betonúton, kiszállok és hátramegyek.
-Uraim!A feladat: Egy épületegységhez fogunk hajtani, egyszer megyünk körbe.Az épületekben stalkerek és szolgálatosok vannak.A 6 rpg-t az egy kör alatt lőjjétek el,csak a falakat célozzátok. Mindig egy ember lő rakétát, addig a többiek ak-val lőnek,lehetőleg folyamatosan, hogy ne nagyon bújjanak elő.. a cél egy kis figyelemfelkeltés.. kérdés?
-NINCS!!!
-AKKOR INDULÁS!
Visszaszállok a fülkébe, és ismét teljes gázzal indulok, a kanyargós úton néha csikorognak a kerekek, nyikorog a gépezet, de még bírja a stapát.. Lefordulok az első oldallal párhuzamosan, az elvtársak ráeszmélnek hogy helyben vagyunk, indul az első rakéta, és felugatnak a 47-esek. Hajtok mint az őrült, indul a következő rakéta, nyomában a fal borul, kiáltások hallatszódnak, de a torkolattüzek elnyomják a hangokat.Kerepelnek a fegyverek, közben észrevettek, egy pár golyó pattan le a motorházról, de nem lőnek túl sokat...A tükörben látom a lobog a zászló, közben kanyar jön, a következő rakéta a sarkot kapja el, még egy üres torony is dől ... haladunk szépen körbe, az emberek kilőtték a rakétákat, hátul hangosan ujjonganak, közben lőnek mint a bolond, most ez a feladatuk.Lefordulok vissa az útra, most már lassítok, nem sietünk annyira, remélhetőleg hírünk elindult a megfelelő irányokba.Irány vissza,pihenünk egyet, reggel pedig munka....

ennyi volt a Mihail Szergejovics nevű karakterem, továbbra is a kommunista frakció vezetője, mostmár NPC, a frakció szállít fegyvert Sidrovich-nak, és néha kicsit lejebb fog tevékenykedni a halott várostól.. a létszám kb~40 fő, és vannak kihelyezett monolith védők...


Chester! GYere, Max keres!
követem Acid-ot, megyünk be a parancsnokhoz..
Max felénk fordul és belekezd:
-Uraim, jó hírem van.Információkat kaptunk, miszerint a katonaság kipusztult a raktáraknál, körbe kéne nézni, esetleg ha kell tisztogatni.Amennyiben a terület tiszta, kapunk némi utánpótlást.Acid,Chester, fogjátok Ászkát, keressétek meg Fathert meg Szeráfot, és irány körülnézni.A tartózkodási helyüket Skin tudja, őt kérdezzétek. Kérdés?
-Nics. válaszolunk egyszerre, majd indulunk is.. Én összeszedem Ászkát, addig Acid megy az adatokért...
Hol lehet ez a kölyök? És lám.. már megint eszik.. tiszta éhenkórász..
-Ászka kelj fel, megyünk körülnézni!
-Hova?
-A raktárakhoz, úgyhogy kapkodd össze magad..
jön vissza Acid.
-Megvannak?
-A szeméttelep északi részén vannak... Mire várunK?
-Ászkára.. kész vagy már?
-Iigen..
-Akkor indulás..
Acid megy elöl, Ászka jobb oldalt, enyém a bal. Próbálunk sietni, mondjuk ilyen távra nem biztos hogy az rpd előnyös, de ha már megbütyköltem megéri..
Nyugat, délnyugat felé haladunk, valami erdőben... nincs valami világos, így nehéz a léptekre figyelni, néha megbotlunk, de sehol senki...
Hirtelen egy tisztás jön, végre.. Jó lett volna... ezek a rohadt anomáliák..
-Merre keülünk?
-Jobbra menjünk.
Az erdőből csörtetés halaltszik, egyszerre fordulunk meg, a fákat pásztázzuk,de sehol semmi... valami itt ólálkodik..
-Figyeljetek fiúk, óvatosan!
A tisztás jobb szélén haladunk, néha mintha egy árnyat látnék, de csak egy pillanat.. biztos a zóna játszik az idegimmel...
-Messze vagyunk még?
-Nagyjából másfél kilo, de elvileg itt lennie kéne valahol egy sínnek...
puffanást hallunk, megfordulunk, Ászka pofára esett, majd megszólal:
-Megvan a sín!
-Kelj fel te lökött és gyerünk..
GYorsan felugrik a kölyök,közben megyünk tovább.. Aciddal meg röhögünk.. Ászka meg reklamál:
-Most mivan? A sín is megvan... megesik néha mindenkivel.. Acid megszólal:
-Jah.. főleg feled..
Újabb vigyor fut át a képünkön, de moderáljuk magunkat, és irány tovább...
Egy szerelvény áll a sínen előttünk, még jóval előttünk.Óvatosan közelítünk, néha bal oldalról jön egy-két érdekes nesz, de nem látunk semmit, így megyünk tovább..
-Hol lehetnek ezek az észlények?
-Az adatok szerint a sínen valahol, szerintem valameik vagonban.
Acid megy balról én jobbról, Ászka fedez hátulról..
Sorra nézünk be a vagonokba, Acid talál jackpotot.
-Itt!
Átmegyek arra az oldalra,benézek, Szeráf már támolyog odabent..kimászik, talál egy bokrot, és kidobja a taccsot.Lerakom a fegyvert, és felmászok Faterhez, locsolok rá egy kis vizet, erre már ébredezik...karon fogom és felhúzom
-Gyere te vén csataló! Netán kemény volt a kitörés? Bólint,majd megszólal:
-Rendben, asszem megleszek. Szeráf?
-A bokorban okádik. közben felveszem a fegyverem, és megyek ki Fater után.Leugrik a tetőről, azzal a lendülettel csúszik ki alóla a lába... rögtön jó kis káromkodás követi.Szeráf meglátja, és már kezdik is egymás szivatását...Lemászok énis, körülnézek kicsit.. Mintha egy nyom lenne az egyik fa melett... megnézem jobban, közben Fater mellettem köt ki, kicsit érdekes ábrázattal kérdez:
-Mi az?
-Vérszívónak tűnik, elég friss..Jólvagy? Fater azzal a lendülettel lehány egy bokrot mellettem. Elkezdünk röhögni, egész addig míg ki nem repül a bokorból.. gáz van..
-Vérszívó! Megsorozzuk a dögöt, de kemény darab....Eltűnt a dög!
Hirtelen csönd támad, csak Ászka szórakozik Faterral, úgytűnik ez errefelé normális..
Kiáltás, majd egy sorozat, megint fatert célozza ez a böhöm mutáns.Jó helyre álltam, egy jól irányzott ütéssel fejbecsapom, egy fának rohan, Szeráf pedig a kését egy jól irányított mozdulattal a tarkójába döfi, a dög kimúlik..
Fater szól megkönyebbülve:
-Ez közel volt!
-Szedd össze magad, mert kinyúvadsz! Igyál inkább egyet! azzal odadobom neki a kulacsom
-Mindenki rendben?
-Én igen, szól Acid.
-Ők kik? Kérdi fater.
-A komoly csávó Acid, a lökött meg Ászka.
-Legalább tudnak valamit?
-Jaja, belavaló emberek, és a zónát jobban ismerik az biztos.
-És Mi a feladat?
-Megyünk a raktárakba. KÖrülnézünk, ha minden jó letelepszünk.
-Mivan ha valami nem jó?
-Kinyírjuk, és probléma megoldva.
-Ez a beszéd! Fater szinte új erőre kap, máris indulna.
-Csak nyugi.. Acid! Merre továb?
-Észak, északkelet futólépésben ha lehet,mert fogy az idő, ránk esteledik.
-Jólvan, menjünk.Acid elöl, Fater,Szeráf középen, Ászka és én hátul.
Futólépésben haladunk, senki sem szól, jó húsz percig tartjuk az erőltetett tempót, majd Acid jelez, innen lassítunk, a határnál vagyunk..
-Mindenki éberen! Óvatosan haladunk előre, pásztázzuk a tájat. Egy pár faházhoz érünk, csönd van.Innen már látszanak a falak.
Hárman mennek jobbra, mi ketten Ászkával balra, módszresen nézzük át a házakat, üresek.
Dombos a terület, egy kitaposott út vezet a falak vele.. arra indulunk, a formáció maradt.Balra a domb tövében fut a betonút, néha mintha villám cikázna rajta.. anomália? Nembaj,minket nem érint, messze van.
Hirtelen Acid int, letérdelünk, figyelünk.
Előttünk 50 méterrel a főbejárat, a sorompó lent, csönd van.
Kilép valaki.Az úton indul, lassan..túl lassan. Egyenruhája szerint katona, de támolyog? Szeráf kapcsol először:
-Zombi! két lövést ereszt, összeesik. Egyesével indulunk, hátul Ászka fedez. Hörgés töri meg a csendet.Egyszerre, mintha egy tömeg hörögne.Megállunk, mozgás nincs, tovább, tovább.
Acid ér le először a bejárathoz, meghátrál, a zombi közben elkapja a lábát, fejbevágja, majd beleküld egy sorozatot.Befordul Fater, Szeráf, lőni kezdenek.Ászkával melléjük állunk, a látvány kicsit sok.Zombik tömege... Ennyi honnan?? Rögtön lövünk, a többiek töltenek, majd lőnek, majd töltenek..célpont van bőven...
-Acid! TOronyba! Acid felszalad a jobb oldali toronyba, rádión mondja hol vannak a zombik.., közben g36-tal rá is segít..
Vonalban indulunk előre, folyamatosan lövünk, csak fejre..
-Lőszerrel hogy álltok?
-Még van! Korrkekt válasz..Az út három felé ágazik, komplett laktanya.Egyenesen megyünk, parancsnoki épület az első célpont.Fater megy elöl, Az ajtóban már lő, de kifogy.Előtte egy zombi jön, azzal a lendülettel lefejeli,majd kést ránt és a homlokába vágja.Leguggol, Szeráf már ereszti is be a sorozatot, míg fater tölt.Ászkával megyünk hátulról, befordulunk a sarkon, újabb adag agyatlan.. ontjuk az ólmot, hullák tömkelege vesz körül, közben kiáltok:
-Ászka, fedezz, töltök! Kapkodva fűzöm újra a szalagot, addig a gyerek rövid sorozatokat lő, pontos a kis krapek.Egy pisztoly sül el, Ászka meghátrál, majd kiabál:
-Eltaláltak! Szétlövöm a zombi fejét, majd kérdem:
-Megvagy?
-Ja, túlélem!
-Menj fel Acidhoz a toronyba, fedezz minket! A srác fut vissza, én meg megyek be Szeráfék után, hát nem puskatussal aprítanak?!?
-Kifogytatok?
-Nem! Istenem.. ezek a lököttek..
-Ászkát eltalálták, gyerünk tovább, nem lehet már olyan sok belőlük.. kimegyünk, az alakulótér felé megyünk, ameik kint volt Acid már lekapta... benézek, 3 van bent, húzok egy nagy sorozatot, mehetünk tovább..
Fater megy be a kövbetkezőbe, két sorozat után kiált:
-Tiszta!
-Jól haladunk, tovább! A vasút felől megyünk, itt nincsennek..Megkerüljük a bázist, a másik végéről folytatjuk, van még 2 barakk, és a garázs..Szeráf beront a jobb oldani barakkba, Fater megy balra, én kintről fedezek.. sorozatok dördülnek, aztán tompa ütések, majd két kiáltás:
-Tiszta!
-Tiszta! Már kint is vannak, darálnak mint az őrültek. A garázsban sötét van, csak egy ajtó nyitva.Bedobunk 2 gránátot, a robbanás után üvöltés, kiugrik egy árny, Szeráf már kiált:
Snork! Egyszerre indul a 3 sorozat, a szörny feje apró cafatokra szakad..
Ablakokat!
Kilőjjük a koszos ablakokat, a ény utat tör magának, de odabent nincs már semmi.Tiszta a terep.
-Acid! Végeztünk!
-Tudom már jelentettem! Jönnek, itt vannan 20 perc múlva.Nyugodtan sétálunk vissza a főbejárathoz, megszólal a rádió:
-Csomag érkezik 2 perc múlva! Összenézünk, mi a franc??
A toronynál fedezéket keresünk, és várunk. Rotorok morajlása hallatszik keletről...
-Kik jönnek?? Katonaság? De nem, 3 Chinok tűnik fel az égen, az egyik alatt konténer.A konténert az alakulótérre engedik, közebn a másik kettőből köteleket dobnak ki, emberek ereszkednek le, a mieink?? Futólépésben indulnak a tornyokig, bejáratig, az egyik csapat hozzánk rohan, majd a vezetőjük megszólal:
-Maguk a felderítők?
-Igen, mi vagyunk.És maguk?
-Utánpótlást hoztunk, úgy értesültünk megfogyatkoztatok. Ennyit bírtunk összeszedni, kevesen akarnak mostanság a zónába jönni. A konvoj 15 perc múlva itt van, pihenjenek, mi átvesszük az őrséget... A kopterek forduló után elhúznak felettünk arra amerről jöttek, mi meg megpihenünk a konténer tövében.. közben Acid megnézi Ászka karját, megteszi a mit tud, de nemsoká jön a doki, inkább ráhagyja, nincs komoly baja...
 
- A feladat egyszerű, körül nézünk a raktáraknál és ha minden oké akkor jönnek a többiek is.
- És ha valami nem okés ?
- Akkor nyomos érvekkel meggyőzük az ellenállókat...közben a fegyverére pillant...nem kell aggódni, sétagaloppnak ígérkezik.
- Igen ? Pedig már kezdtem örülni hogy lesz valami történés is. Hehe viszket a tenyerem egy kis harcra.
- Mit akarsz te akciózni, öreg örülj nem csinálsz még a gatyádba...hehe...a te korodban már ajánlatos a pelenka nem ??? HAhaha
Mutatkozott be a srác asszem Ászka...remek egy újabb chips szar kölök és engem talált meg.
Szeráf is röhögni kezdett, nem hagytam megszólalni.
- Szeráf meg ne szólalj mert a szádba lépek...megszeppentséget próbált szimulálni, de a zsivány mosoly ott marad a száján...Te pedig öcskös, jobban jársz ha befogod a nagy szádat vagy én tömömbe. Vetted ?
- Jól van öreg nyugi, meg árthat a szívednek a sok idegeskedés...még szerencse hogy viszonylag közel álltam hozzá, oda biggyesztetem egyet az állára, amitől seggre is ült. Megilletődve nézet rám. Acid, Chester, de még Szeráf is kiröhögte. A srác meg kezdett vörösödni. Lassan fel tápászkodik, közben motyog az orra alatt.
- Nagyon vicces...adok én még neked Fater.
- Kérsz még egyet ! mordultam rá.
- Jól van elég már, megvagyok áldva veletek, egy rakás idióta, haladjunk...Vágott közbe Chester, úgy látszik a zónában meg komolyodott kicsit...Jut eszembe Acid merre tovább ?
- Észak, északkeleti irányban.
- Jólvan te mész elől, Szeráf, Fater ti középen, Ászka és én házul leszünk. Gyerünk kezd sötétedni.
Acid előre vágott, aki mellesleg olyan korombelinek tűnt, de sokkal komolyabb és csendesebb volt mint én, Ászka meg a tipikus srác, mint Szeráf nem bír nyugton maradni egy percig sem, éppen csak annyi különbség volt kettőjük között, hogy míg Szeráf az kis gyors mozgású mégis erős fizikumú, addig Ászka kicsit nehézkesebb, izmosabb alkat. De az utóbbi állas után látszik hogy inkább egy birka mint sem bika. Csak őt is nagy szájjal áldották meg. Legnagyobb örömömre.
Acid gyors tempót diktált, tartottuk a lépést de éreztem hogy azért ez most az előző szundi után kicsit megterhelő. egy jó fél óra erőltetett menet után, elértük a kis majorságot ahonnan megfigyeltük még a katonákat Szeráffal az előző utunk során. Most jóval csendesebb volt a környék. Már kezdett sötétedni szépen lassan.
- Jólvan, csak szépen lassan és figyeljetek a lábatok elé, hallottad Ászka ? szólt hátra Acid.
- Ajjh már, meg lett a sín vagy nem ?
- Kuss, és figyelj inkább !
- Oké, csak hagyjuk már ezt a sínes dolgot.
Fel mentünk a fal tövébe mert az úton, mintha anomáliák lettek volna, de itt nem értek el. Oda értünk a kapuhoz, a sorompó le van engedve, közeledünk szépen lassan, amikor ki csoszog valaki, lassan túl lassan.
- Zombi ! szólal meg Szeráf és már le is szedte. Bent mintha egy tömeg morajlott volna fel.
- Nem ígérkezik egy sétagaloppnak hehe kuncogok fel.
- Hát nem...erősít meg Chester is... jólvan akkor végezzünk gyorsan, hajrá.
Lemegyünk a sorompóhoz, közben hallani ahogy a tébolyult katonák szinte egyszerre mozdulnak a friss húsra. ACid befordul, majd azonnal hátrál is, de még így is elkapja az egyik a lábát, pofán veri majd kiloccsantja az agyát az útra. Be nézünk mi is, az úton meg indul felénk az első tömeg. Elkezdünk nyak magasságban kaszáló sorozatokat ereszteni. Hatásosnak bizonyult de nem elégé, mert csak jönnek. De amint Chester rásegít az RPD-vel mindjárt fényesebb a helyzet.
- Acid gyerünk a toronyba. adja ki a parancsot Chester, mi meg elindulunk vonalban, befelé.
Acid folyamatosan mondja a célpontokat, most már kicsit levegősebb lett a helyzet, fentről támogat minket, mi meg ami mozog azt meg küldjük. Haladunk a központi épület felé, ahonan még ki rohan egy-két kerge zombi.
- Az az első célpont, mozgás !
Nem kellet kétszer mondani, meg is lódultam, Szeráf meg utánam, Chesterék meg csak lőttek, vagyis lőtt volna, kiürült ahogy hallom, de ott van vele Ászka majd fedezi. Elérem az ajtót, beállok középre és csípőből kiürítem a tárat.
- Asszem tisz... nem tudtam kimondani se, mert elém ugrik egy zombi, hirtelen ötlettől vezérelve meg fejeltem, még egy ilyen bamba borjú hangot amti kiadott, ki is röhögtem, de nem tétováztam tovább, bele állítottam a késemet a fejébe. Szeráf meg érkezett mögém, közben az emeletről jött lefelé a maradék. Szeráf lő majd üresen kattan a fegyvere, össze nézünk közben már én is kiürítettem egy újabb tárat. de bent még mindig van jó pár zombi, össze nézünk
- Hogy állsz a közel harccal ? kérdezek Szeráf felé.
Ő csak egy széles mosoly után elindul befelé közben kiállt mint egy fél őrült.
- hahahaa ezt már szeretem...és utána lódulok. Bent aztán kiéltük magunkat, minden feszkot levezettem részemről. Meg állok egy pillanatra, Chester néz be az ajtón kicsit elkerekedett szemekkel majd megszólal
- Kifogytatok ?
- Hehe...dehogy! ekkor ugrik nekem még egy zombi elkapom a fejét majd kis híján le is csavarom.
- Fent kész vagyok. Jön le Szeráf a lépcsőn, hát mint egy hentes kb. úgy néz ki.
- Nah ha kijátszottátok magatok akkor segítsetek, Ászkát eltalálták.
Tárazunk és irány az alakulótér, meg tisztítjuk, majd következnek a barakkok, én balra, Szeráf jobbra megyünk berontok bent csak pár sziesztázó zombi, két sorozat és
- Tiszta ! jövök kifelé, Szeráf is végzett. Ott a garázs, fél ajtó nyitva.
- Mehet a gránát. adja a parancsot Chester, közben már tartja is a gránátját, én is előkapok egyet, és bevágjuk az ajtón.
A két robbanást követően egy meglehetősen mély hörgés szerű ordítás. Majd egy árny ugrik ki az ajtón
- Snork ! kiált fel Szeráf. A fegyverek egyszerre sülnek el, és a szörnyeteg feje szét pukkan.
- Az ablakokat ! kiállt Chester, ki is lőjük legalább némi fény van bent.
- Tiszta !
- Acid hogy álllunk? szól a rádióba Chester
- Szerintem tiszta.
- Huh akkor végeztünk, Acid szólj a konvojnak jöhetnek.
- Már szóltam.
- Jólvan, akkor a kapunál találkozunk. Gyerünk srácok.
Oda érünk a kapuhoz, Acid csak lazán ül a homokzsákokon és cigizik.
- Elefánt1-es jelentkezik 2 perc múlva csomag érkezik a pozíciójukra, vétel.
- Micsoda ? összenézünk majd a torony alacsonyabb szintjéről, kémleni kezdjük a tájat. Sehol semmi, majd rotor zaj töri meg a csendet. Nem sokára feltűnik 3 chinok, az egyik alatt egy konténer lóg.
- Katonák ? kérdez Chester felé Szeráf.
- Nem fogjuk az adásukat szóval kétlem. Le húzódunk, a helik ide érnek, a konténert leteszik a másik kettőből pedig emberek csúszkálnak le. Szét szóródnak a tornyok felé, és a központi épület felé.
- Ezek Szabadságosok. szólal meg fenn hangon Acid, majd jó nagyot szív a cigijéből. Chester helyeslően bólogat.Egy csoport felénk indul meg
Lemegyünk a kapuhoz, addigra oda érnek ők is. Egy magasabb ember lép előre, enyhén nagyképű. Végig néz rajtunk majd így szól.
- Ha jól sejtem maguk a felderítők.
- Hány diplomája van hogy erre rá jött ? vágta hozzá Ászka. A "tiszt" kicsit elképedt, míg mögötte hallani lehetett a kuncogást. Nyelt egyet majd rákezdett.
- Utánpótlást hoztunk, úgy értesültünk megfogyatkoztatok. Ennyit bírtunk összeszedni, kevesen akarnak mostanság a zónába jönni. A konvoj 15 perc múlva itt van, pihenjenek, mi átvesszük az őrséget.
A kopterek forduló után elhúznak felettünk arra amerről jöttek, mi meg megpihenünk a konténer tövében...
Közben Acid megnézi Ászka karját, megteszi a mit tud, de nemsoká jön a doki, inkább ráhagyja, nincs komoly baja...
 
Végül is sikerült meggyőzni a vérszívót, hogy csatlakozzon az ügyünkhöz. Azért, nem közöltem vele mindent.
Kint a Níva elött áll az őrnagy éppen elnyomta a cigijét amikor kijöttünk a kapun.
- Szóval sikerült meggyőznie! Gratulálok hadnagy!
- Ne gratuláljon inkább szedjék ki a chipet, de nyomban! Mondta a vérszívó mellettem mogorva hangnemben.
- Igen? Miféle egyezségeket kötött még vele hadnagy? Kérdez felém gyanúsan.
- A balhé befejezésével szabadon engedjük!
- Hah! Rendben van! nevetett fel az őrnagy, majd elindult hátra, és felnyitotta a Níva csomagtartóját, majd Kivett belőle egy Tudós szkafandert és a níva motorháztetőjére dobta.
- Vegye fel! Mutat a mutánsra.
A vérszívó felém néz, közben a csápjai mozognak mint 1 polipnak...
- Nem! mondta morcosan. és az őrnagy felé fordult.
- Micsoda? Kérdez felé az őrnagy ingerülten.
A mutáns indult volna felé, de a kezemmel a mutáns mellkasára vágtam ekkor gyorsan felém kapta a fejét.
- Nyugi! Mondtam komoly pofával.
- Hadnagy, ugye tisztában van azzal, hogy így nem mehet vissaz a helyőrségre!
- Miért?
- Miért? Miért??? Normális maga? Engedélyeztem hogy felvegyük sorainkba egy lényt, de a helyőrség sokkot fog kapni hagy így sétál be! muszáj a helyőrségen viselnie!
A vérszívó felé fordultam: Csak helyőrségen!
- Nem! felelte.
- Tudod, én csak akkor tudok adni, ha kapok is valami!
- Mit akarsz ezzel?
- Csak annyit hogy ah nem veszed fel a szkafandert, akkor nem viszünk el!
Ekkor a mutáns mint egy idegbolond, felém fordul és a levegőbe emelt.
- NEM! Megígérted!
Olyan hévvel emelt fel, hogy nem is fordított időt a kezeim lefogására, így nyugodtan kivettem a tokból a pisztolyt és az álla alá toltam a pisztolyt majd kibiztosítottam.
- Akkor elismétlem: Csak akkor tudunk segíteni, ha te is engedsz ha nem akkor máris megölhetsz, de akkor te is halott vagy!
Farkasszemet néztünk a mutánssal, én teljes hidegvérrel, ő pedig teljes lángoló haraggal nézett felém, de aztán hirtelen csillapodni kezdett a düh, és letett a földre.
- Csak a helyőrségen! Mondta mérgesen.
- csak a helyőrségen! mondtam higgadtan.
A vérszívó megfogta a szkafandert, majd gyorsan felvette az öltözetet, az üvegmaszkossal már kicsit sokat bajlódott, de végül is elfértek a burán belül a csápjai...
- Kényelmes? Kérdezett az őrnagy aki az egész idő alatt kezében tartotta a pisztolyát amit azóta vett elő, hogy felkapott a levegőbe a mutáns.
A mutáns nem szólt, csak egy morgást eresztett felé.
- Szálljon be a hátsó ülésre! Mondta az őrnagy, majd beszállt a kocsiba, ott elkezdte igazgatni, nem szokta meg hogy a kezét nem látja valamitől is...
Beültem előre, majd elindultunk vissaz a helyőrségre, ugyan az őrnagy többször is rászólt, de a mutáns továbbra is izgett mozgott és egyre csak igazgatta a ruhát...
Megérkeztünk, azonnal az őrnagy irodájába mentünk, bent 5 Katonai stalker várt.
- Őrmester!
Szólt az őrnagy azonnal ahogy belépett.
- Uram!
- Uram! Mind megkapták az értesítőt valamint a tájékoztatást a misszióról!
Céljuk felkutatni, majd behatolni a halott város alatt elhelyezkedő laborba, egy bizonyos "X-D11"-es labor felkutatására.
- A tudós miért jön? Kérdezett az egyik katona.
Az őrnagy elmosolyodott, majd csak ennyit felelt: Majd megtudják! Induljon hadnagy a Bodarov Pilótája elviszi önöket a célterületre!
Tiszttelegtek a katonák, köztük én is majd kifele indultunk a géphez.
- Még valami hadnagy!
- Igen uram?
- A szolgálat elitegysége is oda indult 4ő plusz 1 volt kommandós tisztünk, Ha találkozik vele, együtt működnek, de mivel katonai hadművelet, öné az irányítás rangjáról függetlenül!
- értettem uram!
- Sok szerencsét hadnagy! Mondta az őrnagy, majd intett, én és a "társam" pedig kiléptünk az ajtón és elindultunk a gép felé.
Miközben a helikopter elött álltunk a mutáns felém szól.
- Mikor vehetem már le ezt a szart!?
- Ha oda értünk a landolási ponthoz leveheted magadról! Mondtam miközben felszálltunk a a gépre.
- Ajánlom is! jegyzi meg paprikásan...
- Az jó ha morgas vagy! majd levezetheted a zombikon! Szólalt meg egy katonai stalker mellettem.
- Na látod! élvezd hogy majd gyilkolhatsz! Mondtam, a többi katonai stalker meg csak néz rám hogy miért is mondok ilyeneket egy tudós ruhás fickónak... hát lesz meg lepi az fix...
 
Megérkeztek Max-ék, mi nyugodtan üldögélünk a konténer tövében.Pakolászgatnak, közben Skinflint jön felénk, majd megszólal:
-Üdv megint fiúk! Tudjátok minek támasztjátok a tövét?
-Minek te vén kujon?
-Gyertek és kukkantsatok be! Skin nyitja a konténer ajtaját, és felterül a terülj-terülj asztalkám.Keleti és nyugati fegyverek tárháza, nehézfegyverek, rakétavetők...
Faternak szólal meg először:
-Huhúú fiúk! Ezeket ki kéne próbálni!
-Várj egy kicsit, megkérdezem fent van e valami akció... Elindulok felfele a parancsnokiba, közben hallom ahogy szivatják Ászkát míg a doki megnézi.. Felérek, Max már egy íróasztalnál nézegeti a térképeit.. kopogok az ajtófélfán, majd köszönök:
-Üdv!Mien az iroda?
-Megteszi. Mit szeretnél?
-Nincs valami amit meg kéne nézni? A fiúk meglátták az ellátmányt és viszket a kezük.
-Figyeld csak, (közben a térképre mutat) lenne itt valamien állomás, innen 3 kilóra, valami erdőben, le kéne ellenőrizni.
-Ok főnök! Megyünk, megnézzük, és már itt is vagyunk.
-Azért okosan! Nem kéne nektek is a veszteséglistára kerülni!
-Értettem! Viszlát!
Sétálok vissza, örülhetnek a fiúk, egyszerű a feladat.
-Nah, figyeljetek! 3 kilométerre van innen valami kisebb raktár, vagy állomás egy erdőben, megnézzük.Vételezzetek fegyvert, és mehetünk is.
Szeráf lekap a falról egy m4-est, red dot, lézer, és hangtompító, elégedetten belenéz a reddot-ba, majd betáraz. Fater a g36c-t nyugodtan lecseréli egy reddot-os g36k-ra,és kér mellé még egy acog-ot is...
-De pofátlan vagy te! Nem elég a reddot?
-Miért lenne elég? ha van cucc nem érem be kevesebbel. És figyelj csak. ezzel levesz egy ak74-est a polcról, kiveszi a tárat, majd odasétál a bekötött kezű Ászkához.
-Te figyelj csak! Ajándék! Majd átnyújtja az üres ak-t.
-Ez tök jó! de hé! tár? Fater röhögve szólal meg:
-Persze, még mit nem! Hogy seggbelőjj minket? szokásos röhögés fut rajtunk végig...Ászka megmakacsolja magát, inkább míg a keze be van kötve nem kötekszik..
Addigra Acid is magához vett egy m14-est, valami spéci távcsővel, én maradok az rpd-nél, csak kérek hozzá két páncéltörős tárat.
-Mehetünk?
-Ja!
-Merre megyünk?
-Csak a betonúton kell egyenesen, majd szólok ha le kell fordulni..
Laza utunk van, csak néhány betontömb van az úton, semmi érdekes.. Egy tanyaszerűség mellett megyünk el, az istállóban még tábortűz pislákol.. valaki ránk kiált:
-Álj! Fegyvert lerakni! Nem tesszük le a fegyvert, Acid szól vissza:
-Nyugi! Nem akarunk bajt! Kik vagytok?
-Sima stalkerek! Ti?
-Szabadságiak!A raktáraktól jövünk..Odamegyünk ok?
-Gyertek, de csak okosan.. Elrakjuk a fegyvert, szépen lassan besétálunk..négyen ülnek bent, egy is tábortűz mellett...
-Mióta vagytok itt srácok?
-Másfél napja, 2 havert várunk... és ti? merre tartotok? mit csinál errefele a szabadság?
-Meg kell néznünk valami raktárat vagy mit.Tábort vertünk a raktáraknál, ha gondoljátok nézzetek be, ha beszálltok kicsit segíteni ki lesztek fizetve.. amúgy járt valaki az úton mióta itt vagytok?
-Nem, senkit sem láttunk, vaddisznók szoktak rohangálni az ellenőrző pontnál.. az ajánlatotokat majd megfontoljuk..
-Kösz srácok, további szép napot. Indulunk kifele, fura hogy már idáig feljönnek a stalkerek... nem megyünk 200 métert, Acid már céloz is és lőni kezd, közben megszólal:
-Megvannak a disznók. Lassan közelítünk, minenkinek a vállánál a fegyver, és már lassan mindenki lő, persze.. távcsővel könnyű, de én ráérek.. Mikor elég közel vagyunk én is beszállok a lövöldözésbe, ezek a mocskok néha még a fejlövést is kibírják... Szépen lassan írtjuk őket, ameik erre indul azt hamar ártalmatlanítjuk.. sikerül kilőnni mindet, összeszámoljuk, 16 volt.. széép.. biztos a vörös erdőből jöttek...
Haladunk tovább, valami poszton haladunk át, de teljesen üres, Szeráf szólal meg:
-Úgytűnik a röfik voltak az őrség... Mosolygunk egyet, de nem állunk meg, nincs itt semmi..
Röpke öt perc séta után megvan amit, keresünk, egy leágazás balra, a kapu nyitva van, a koszos betonon látszik a kapu nyitásának íve, lehet nemrég lett kinyitva..
-Csak éberen!
Az út teljes szélességében megyünk, Szeráf, Fater, én és Acid, a kanyar miatt ő lát legtávolabb a távcsővel, hirtelen megállt jelez, leguggolunk, lő egyet, majd megszólal:
-Öt embert láttam, egyet elkaptam, a többi fedezékbe vonult, kékes az egyenruhájuk, nem tudom kik ezek, talán zsoldosok..
Acid lehasal előrekúszik még öt métert, majd célra tart, és jelez hogy induljunk..Fater meg elöl, utána Szeráf és én.Kiérünk a telep területére, besorolunk egy hangárszerű épület oldalához..
Acid fedez, ti mentek elöl, én hátul.. a következő épület előtt találkozunk..
Indulok hátra, lassan, valami zajt hallok a hangár mögül, bevágok egy gránátot,közben lövések hangzanak előlről.. a fal takarásából kiugrik egy zsoldos, kap egy sorozatot keresztbe, ez már nem kel fel.. robban a gránát, egy pár vasdarab repül el előttem..befordulok, üres.. helyes, gondolom magamban, végigmegyek a fal mellett, majd fordulok be a másik oldalra.A hangár elejénél 3 zsoldos fekszik, még az utolsó kihajolgat és néha lő egy sorozatot..Célzok, majd egy szép kis sorozattal leszedem a fejét..Szeráf tűnik del a sarkon, utána jön Fater is.. megyünk a másik épület bejáratához, Szeráf megy be mi fedezzük..jobbra fordul lő egy sorozatot, majd kiszól:
-Ezzel megvagyunk.. Nézzük meg azt a hegyi raktárat, vagy mi a francot.. Közben Acid is odaér hozzánk,
-Hogy állunk fiúk?
-Mehetünk araktárhoz, szólal meg Szeráf.. A bejáratig nyugodtan mehetünk, semmi mozgás..Megállunk az ajtó 2 oldalán, benézek, nem látok senkit, félhomály van..
-Két gránát be, utána berohanunk, és 2 oldalra húzódunk fedezékbe... Megy be a 2 gránát, a robbanások után berontunk, majd mikor mindkét oldalt az oszlopok takarásában állunk a csöndben hörgés hallatszik..Elindulok a hang felé lassan, a földön egy zsoldos fekszik, mellette egy fémkoffer..fejbelövöm a csávót, neki már mindegy, leegalább ne szenvedjen..
-Megvagyunk, és van it valami! Odaadom a koffert Acidnak, ő ért ezekhez.. Kis játszadozással feltöri a zárat, valamien dokumentumok, aztmondja ebből megtudjuk mi e mögött a szép nagy zsilipajtó mögött, de vissza kell vinni, és kiolvasni, kódolva van..
-Srácok, én itt maradok Aciddal, körülnézünk még némi info után, ti meg vigyétek ezt gyorsan, had lássunk valami szépet... Fater és Szeráf megindul a doksikkal vissza a bázisra, én addig elindulok körülnézni... Acid addig szép lassan felmászik az egyetlen toronyba, és körülkémleli a tájat..
 
Ahogy a helikopteren voltam jutott eszembe, hogy a helyőrségen hagytam a főfegyveremet az FN Fal-t...
- Mit keres hadnagy? Kérdez felém egy Katona a raktér elejéből, mellette egy nagy koptatott fehéres zöldes plasztik láda, amit fel is nyitott.
- Ammi? Kérdeztem kicsit szlengesen.
- Fegyverek és egyéb felszerelés! a Katonai raktárakból hoztuk vissza!
- És mi van benne?
- Mi kell önnek? mesterlövész? támogató fegyver? rohampuska? esetleg valami "nehezebb"?
Felálltam és odasétáltam a katonához.
Kicsit hümmögni kezdtem ahogy beleláttam a láda tartalmába... vegyesen volt nyakig fegyverrel és lőszerrel a láda...
Némi Hezitálás után kivettem egy dobtáras RPK-t és hozzá 5 tárat kikapartam a szélén lévő lőszerhalomból, a katona pedig még 4et kikapart nekem a másik oldaláról.
Elraktam a tárakat, majd megcsillant a szemem egy igazi ritkaságon Glock 18c... a hosszú tár és a nikkelezett felsőrész arra engedett következtetni, hogy nem standard modell...
Kivettem a kis csodát és fogtam kicsit nézegettem a kezemben.
- Ááá megtalálta a főnyereményt? na ezért kap hozzá még 4 tárat! Mondta, majd elővett a zsebeiből 4 tárat.
- Csak nem ezt kereste maga is?
- De igen, csak a katonai raktáraknál lévő harcok miatt csak beledobáltuk a ládába a nagy részét a felszereléseknek a többit megsemmisítettük, hogy ne kerüljön rossz kezekbe. Viszont tartsa meg nyugodtan ha kívánja használni, de ha mondjuk visszahozza nekem az akció után, akkor szívesen fizetnék önnek egy kisebb összeget hálám jeléül!
- Még meggondolom válaszoltam, mert kicsit kíváncsivá tett a fegyver... mert igen kényelmes volt a markolata és mindig is érdekelt egy ilyen kis "gép-pisztoly"
Végül a Fort helyére tettem az új fegyvert és a Fortot csak úgy bedobtam a fegyveres ládába a tárakkal együtt.
- amíg elrendezgettem a pisztolyt és a hozzá való tárakat, a mellettem lévő katona hosszasan turkált a fegyverek közt...
- Mit keres? Kérdeztem egy idő után.
- Bele tettünk mi még egy kis nehéz fegyverzetet... aminek szeritnem ahsznát veszik majd a halott városban... Ááá itt is van!!
Mondta, majd nagy erőlködések és matatások közepette kihúzott egy GM-94es gránátvetőt és egy gránátövet.
- Tessék! Mondta, majd felém nyújtotta mind a kettőt.
Elvettem, a gránátvetőt, amit már oly jól ismeretem az orosz kiképzés alatt... és hozzá a gránátövet.
Utóbbit felcsatoltam a derekamra.
a gránátvetőt, pedig a vállamra vettem.
- Most már valóban olyan felszereléssel vagyok elhalmozva mint az mindig is szerettem volna kipróbálni! Mondtam kicsit nevetve a dolgot.
- Hát egészségére hadnagy! Mondta a katona.
- Mi a neve katona? Kérdeztem felé végül miután jutott is eszembe, hogy még mindig nem tudom ki ez.
- Malovics Főtörzsőrmester! Ellátmányos tiszt vagyok... vagyis voltam a katonai raktáraknál...
- És hogy hogy tudja ki vagyok Főtörzs?
- Hát hallottam önről!
Kicsit gondolkozóba estem, ekkor eszembe jutott egy régi kollégám neve... neki volt egy testvére...
- Malovics... Malovics Dubenkov? kérdeztem rá.
- Igen hadnagy!
- Nem az ön testvére Iljan Dubenkov? kérdeztem.
- De uram, a testvérem sokat mesélt önről és az Afganisztánban történtekről! Szomorú dolog... jegyezte meg végül élhalkulóan.
- Az.. de ami történt megtörtént.
Malovics éppen mondana valamit, mikor a pilóták figyelmeztettek, hogy márcsak pár perc van a célzónába érkezésig álljunk készen.
Megint belekezdene Malovics, de leintettem, és mondtam neki, hogy majd beszélünk a küldetés végeztével, majd megfordultam és visszamentem a helyemre.
- Ez tudós aztán hallgatag egy teremtés Hadnagy! Ezeknek a tojásfejeknek átlag be nem áll a szájuk! Mondja a mellettem ülő egyik katonai stalker.
- Hááttt.. ő nem egy átlag jószág! Mondtam felé nézve... nem láttam át a sötétített üvegburán, de szerintem ő is röhöghette a dolgot magában...
- És most mi lesz hadnagy, mien halálnemet szán nekünk? Kérdez egy másik szemben ülő katonai stalker... de neki jóval fiatalabb a hangja.
- Tessék? Kérdeztem mintha rosszul hallottam volna a kérdését.
- Hááát... tudja hadnagy ön mellet aki be van osztva az még nem tért vissaz egyben! nekünk mit szán uram? Kérdez poénkodva.
Kicsit nem értettem egyet a poénjával és kicsit pipa lettem rá hogy egy ilyen kis legény kiröhög... engem és az irányításomat amibe alapvetően senki sem halt volna bele...
- Mondjuk kihajítalak a gépből ha, ha tovább feszíted a húrt! Szóltam rá dühösen.
A fickó kicsit odébb ült...
- Nem semmi ez a fickó őrmester! súgja az egyik katona Trasovnak, amíg rászóltam a kis hencegőre.
- Nyugalom hadnagy! Nem akarta önt megsérteni csak azzal érvelt amit a helyőrségen pletykáltak a népek... de ön is tudja, hogy nem csak pletyka hanem tény!
- Hogy őszinte legyek leszarom mit pletykál a helyőrség!
- Pedig jobb lenne ha törődne vele! Mi is csak a Patriott miatt -közben a kis hencegő felé mutat- Vagyunk itt!
- Hogy érti ezt? Kérdeztem.
- Az őrnagy reggel bejött a barakkba és önként jelentkezőket kért egy misszióhoz ahol ön a vezető, és mit ne mondjak nem igazán tolongtak a jelentkezők, csak Patriott jelentkezett, de mire lefogtuk volna az őrnagy kiszúrta így már nem volt más lehetőség.
- Áhám...
- Fél perc múlva landolunk! Sok szerencsét uraim! Mondja be a pilóta.
- Had szálljak ki a repülőből! Mondja morgasan A tudós ruhás vérszívó.
Közben landolt a gép, és nyílik a rámpa.
- Gyerünk gyerünk gyerünk!!! Mondtam közben kiszaladtam a raktérből elsőként és mögöttem a csapat haladt.
A várostól pár kilométerre tettek le minket.
- Biztosítsák a környéket, addig én és a tudós koma körül nézünk előrébb! mondtam, majd elindultam, és a vérszívó követett.
az első domb után lévő bozótosnál megálltam.
- Na vedd le a szkafandert, és menj előre a városba kicsit szimatolj körbe! Ha látsz valami ellenséget nyugodtan filézd ki! Közben a mutáns már rohant is és vette is les a szkafandert... szerintem közel járt már ahhoz hogy letépje magáról...
Elővettem a PDA-mat.
Viszonylag gyorsan végzett és a ruhát is vissaz hozta egy darabba csócsálva...
Elvettem a szkafandert, majd a földre dobtam és a képe alá nyomtam a PDA-t így ő is láthatja amit magyarázok és mutatok.
a 12ik utca közepénél találkozunk barátom! Ott van egy alacsonyabb de széles és eléggé nagy kiterjedésű épületnek, egy raktárszerűség! Ott őrködj ha elöbb jutnál el oda!
- Rendben! Mondja mély morgó hangon.
- Na nyomás! Mondtam, majd a vállára vágtam, mire ő láthatatlanná vált és eliramodott a város felé.
Én vissza mentem az osztaghoz és összeszedve őket elindultunk baktatós tempóban a város felé...
Úgy érzem vad napunk lesz....
 
Pihengetünk a konténer tövében. Acid bekötözte Ászka sebét, a többit meg a dokira hagyta, nem volt életveszélyes seb, bár Ászka az olyannak állította be. De mindegy, egyszer csak megjelent Skin.
Oda is jött hozzánk.
- Látom kifújtátok magatokat.
- Hááát.... húzta a száját Szeráf.
- Nah akkor mutatok valamit amitől biztos új erőre kaptok. hehe
- Valami nagyon hatásosnak kell lennie hogy én meg mozduljak miatta. Szeráf tovább nyűgösködött.
- Tudod te mit támasztasz a hátaddal ?
Szeráf előre dől kicsit majd maga mögé nézz, egy ideig bambán nézi a konténer odalát, majd vissza fordul és szólásra nyitná a száját, de Skin nem hagyja.
- NE válaszolj, inkább megmutatom ! ezzel elindult a konténer elejéhez. Acidon megkönnyebbülés jelei látszottak, Szeráf meg elkenődött kicsit, biztos valami újabb hülyeséget adott volna elő.
Skin után megyünk mi is, aki ki is nyitja a konténer ajtaját mire oda mentünk, belesünk a konténerbe, nagyjából mindenki arcáról az úúúh, meg ahhh szavakat lehetett leolvasni, jómagam az államat kerestem. A konténer belsejében volt pár igen szép fegyver, új ruhák, páncélok. Bár az lehet csak nekem tűnt újnak, mieink kicsit vihar vertek voltak.
- Nah fiúk válogassatok, Maxnak sikerült egy kis csemegére szert tennie, ebből a tapasztaltabb harcosok kapnak, ti meg rendesen meg harcoltatok érte, szóval kinek mi tetszik vigyétek, nekem van egy kis dolgom. Ezzel el is indult, amint kiért a látókörünkből én és Szeráf mint a rossz gyerekek berontottunk a konténerbe, majd utánunk a többiek.
- Ha lehet ne csináljatok nagy kupit...hátra nézek Skin kukucskál be az ajtónál, csak intettem majd folytattam a keresést a fegyverek között. Aztán gondoltam egyet, és neki vetkőztem. Szeráf nem bírta szó nélkül.
- Fater ugye csak viccelsz...Ászka röhögésben tört ki, Szeráf meg folytatta közben csóválta a fejét...Itt gyerekek is vannak...majd Ászkára nézett aki egyből elhallgatott és vörös fejjel fordult a fegyverek felé közben motyogott valamit. Nah ettől aztán mindenki elkezdett szakadni a röhögéstől. A koszos ruhámat csak kidobtam a konténerből, aztán előszedtem egy újat, nagy nehezen bele másztam, aztán meg is lepődtem jóval nehezebb volt az előzőnél, volt benne anyag rendesen igazgattam magamon kicsit, végül is kényelmes is volt meleg is zsebek voltak rajta bőven, egy táskában volt valami újfajta maszk fel is próbáltam, majd azzal a lendülettel vettem is le és vissza tokjába, hát nem egy kényelmes darab de remélem a célnak megfelel. Amint végeztem az öltözködéssel, körbe néztem és meg akadt a szemem egy G36K-n...hoho te velem jössz...gondoltam magamban. Leszedtem a a konténer oldaláról, nézegettem egy darabig...hmm, valami hiányzik...meg van az optika, kéne egy red dot, felkaptam a az én fegyverem leszedtem róla a dotot, majd fel próbáltam szerelni az újra. Hát a fene vigye el még jó hogy nem ment rá.
- Bassza meg ! mondtam immár hangosan.
- Mi van Fater ? kérdezett oda Szeráf kezében egy M4-el amit már tele is pakolt minden féle jóval.
- Honann szedted azokat ? kérdeztem vissza.
Odébb áll, mögötte egy láda volt közelebb megyek bel nézek van benn sok sok finomság. Át túrtam az egészet mire találtam egy dotot ami jó volt a G36-ra, utána rögtön egy acog is a kezem ügyébe került, mivel az is jó volt így azt is elraktam az egyik zsebbe. Volt még egy láda abban lőszer volt, felkaptam pár tárat aztán én késznek is éreztem magam.
Ászka és Acid még válogattak, Szeráf és Chester...Chester??? most nézem nem is volt bent, most érkezett, valószínűleg Skinnel ment. Biztos az új feladat miatt, csak pár új tárat kapott fel és végzett is
Ahogy néztem Ászkát és a sérült karját, meg ahogy csodálattal nézte a nagy puskákat, támadt egy ötletem. Lekaptam egy sima AK-74-est kitáraztam és oda nyújtottam neki, még bólintottam is hozzá mintha valami igazán jót adnék neki. Felcsillan a szem elveszi a fegyvert, nézegeti, majd ráncolja homlokát.
- Hol van a tár ?
- Nem-nem azt nem kapsz egy rész még kicsi, másrészt nehogy kárt tegyél valakiben. HEhehehee
Mindenki röhögni kezd. Majd Ászka, bele törődve sorsába csak durrog egy sort.
- NAh várjatok csak, épüljek fel és lesz kapsz. Vállára akasztotta a fegyvert és kiment egy darabig még kuncogtunk, aztán Acid is elkészült. Kimentünk mindannyian, és elindultunk a kapu felé, közben Chester elmondta mi a feladat, egyszerűnek ígérkezik csak kis felderítő meló, a szokásos...
 
Szépen komótosan elbaktattunk az első házakig alakzatban, innentől azonban komolyabbra vettük a figurát és fegyvert kézbe lövésre készen vittük.
az első utca látványa dermesztő volt... teljes kihaltság volt az utcákon még egy átkozott állatot se látni...
- Menten megfagy az ereimben a vér ha csak visszagondolok hány száz ember élt itt! Mondta az őrmester mellet bandukoló mesterlövész.
- Hányan laktak erre fele? kérdeztem közben jobbra balra tekingettem, de semmi.
- Valamivel több mint ezer ember, 86 után valahogy megfeledkeztek a városról és lakóiról... mindenki Pripyattal törődött...
- Honnan tudja? Kérdeztem.
- Úgy hogy én Pripyatban születtem! 15 éves voltam a baleset idején! Még nagyon jól emlékszem azokra a napokra...
- Hogy hívják önt? Pavlovics Gronyev tizedes és mesterlövész!
- Avagy Jeges! Mondta Patriott.
- Mindenki nevét nem akarja tudni Hadnagy? Kérdezett a csapat támogató fegyverese.
- Jó lenne! feleltem.
- Nos, akkor jómagam Madara vagyok! Mondta a géppuskás. miközben megigazgatta a vállán a PKM fegyverszíját.
- Én pedig Scarb! szólt a Patriott mellett gyalogló katonai stalker.
- És ön? Kérdeztem az őrmester felé.
- Tarasov Őrmester, ennyi!
Ezután kis szünet következett, majd Patriott törte meg a csöndet.
- És önnek mi a fedőneve hadnagy? Tán... mészáros?
- Nagyon vicces... amugy Jhon! Mondtam mogorván.
- Jhon? Hogy kaphatta ezt a nevet hogy Jhon? kérdezett felém jeges.
- Hosszú sztori! Mondtam.
- Na mesélje! Rivált felém Scrab.
- Nem! mondtam mereven. Ezután a hűvös és szilárd válasz után senki sem szólt senkihez, csöndesen ballagtunk tovább...
már nem is számolom az utcákat, amikor a távolban hirtelen megjelenik pár ember akik éppen befordulnek az utcára, arrafelé, amerre mi tartunk.
- Kontaktus szemben 500 méterre, bújjatok el! Mondtam, ezzel gyorsan az út mellet lerobbant KAMAZhoz bújtam, ahova Madara is csatlakozott. Pattriott és Scrab egy Zaporozets elé térdeltek, míg az őrmester és Jeges lehasaltak a félig földelő járdán, miután kijelentettem a meglátott jelenséget.
Jeges belenézett az SVD távcsövébe, majd kicsit visszahőkölt végül újra belenézett a távcsőbe.
- Ó-ó... nem csak rosszul látok... Monolitosok!
- Hány? Kérdeztem.
- 5 ember, 2 simán leszedhetek ha parancsot ad rá!
- Ne tegye! Nem hiszem hogy csak ezek őr-járatoznak itt!
- Mi a pokolt keres itt a Monolit? Kérdezett Patriott a Zaporozets elől.
- Engem nem érdekel! Csak próbáljanak megtámadni! Mondta közben végig simította a PKM-et a csövétől a tusig...
- Te beteg vagy... jegyeztem meg, majd vissza fordultam és kinéztem.
Már olyan 800 méter környékén jártak.
- Oké, induljunk. Szépen lassan a következő utcánál balra! Mondtam majd leguggoltam és elindultam szépen lassan.
a többiek is neki indultak lassan.
Mikor oda értem Patriott mellé, vissaz húztam kicsit.
- Patriott, Hátra! Te fedezet az őrmester-t és Jegest!
Madara, de maradj hozzám közel, Scrab, te menj át Madara másik oldalára!
Egyik sem válaszolt, csak tették a dolgukat. Nekem ez így megfelel.
Elértük a következő utcát itt be is fordultunk balra. Itt rendesen szétnéztünk, majd tovább indultunk.
Közel maradtunk a járműroncsokhoz, igaz hogy némelyik sugároz, de ha a Monolit lő mögöttünk, akkor gyorsabban fedezékbe tudunk vonulni.
- Na ha kiérünk az utca végére egy kis pihi van! Megnézem hol járunk! Mondtam.
Ekkor mindenki kicsit sietősebben, de komolyan nézelődve elindult a sarok felé.
Ki is értünk és sehol senki...
- Madara, Scrab , álljatok jobbra! Jeges, maga menjen ahhoz a buszmegállóhoz és jobbra kémleljen, Patriott, te is a megállóhoz, de te balra figyelj!
Őrmester... maga... ahova akar! mondtam végül közben előkotortam a PDA-mat.
Zavaros a kép... hm... de végülis kisilabizáltam hogy még úgy 8 utcányira vagyunk a raktártól keletre.
Éppen teszem el a PDA-t amikor a bal sarkon kifordul egy 8 fős monolitos szakasz...
- Baszki! Mondtam közben Hasra vágódtam.
Eldördült az SVD, majd utána a PKM ugatott fel és mellé becsatlakozott 2 Abakán is.
kb eddig tartott a monolitos szakasz, de a következő pillanatban Mögöttünk Ugatott fel egy Abakán, közben golyók pattogtak le a kereszteződésben rohadó járművekről.
- Erről! Ordítja Patriott közben vadul lövöldöz.
Az őrmester és én egyszerre fordulunk irányba s már ontjuk is a golyókat a Monolitosok felé, majd újabb SVD lövés, és egy Monolitos aki éppen fedezékbe ugrott volna holtan zuhan a földre.
A következő másodpercben újabb két társunk csatlakozott a harchoz.
Ezeket is legyepáltuk rövid időn belül, ekkor mögöttünk újabb lövések dörrennek Ekkor mindenki fordul és lő is rögtön kivéve jegest, aki kivárja a megfelelő pillanatot. majd pazarlás nélkül terít le egy embert.
Éppen márcsak pár ember volna szemből, amikor oldalról újabb egység fordul be...
- Hányan vannak ezek? Kérdezett Scrab közebn éppen új tárat nyom az Abakánba
- Mint az oroszok! Mondta Madara közben arrafelé fordított a PKMet és elkezdett lőni.
- Jeges! Intézze el azt a 2 barmot elöl, és takarodjanak előre az őrmesterrel 4 utcát! Patriott maga velük megy!
- Igenis uram! Mondja, majd összeverődnek és elindulnak előre miután Jeges kilőtte az útolsó embert is szemből.
Én pedig vissza fordultam és lőttem a Monolitosokat, az útolsó kettőnél oda szóltam Madarának és Scarbnak.
- Ha ezekkel megvagyunk Sprint a többiek után!
- Rendben! Mondta Scrab, Madara pedig csak közben szitává lőtte az egyiket.
A másikat pedig én kaszáltam el egy hosszabb sorozattal.
- Na, mozgás Mozgás! Kiáltottam, közben láttam hogy Jeges és az őrmester már a harmadik utcánál tarnak és nem ütköztek ellenállásba.
Scrab Elindul, Madara is feltérdel és nehézkesen utána indul, közben újabb csapat fordul be arról ahonnal az elöbb lekaszáltuk őket, hát elkezdetem lőni feléjük közben mentem a többiek után.
- Már megint? Kérdez madara., Közben fordulna vissza.
- Nem az... Anyádat, takarodjál előre! Ordítom közben Visszafordítom célirányba és futunk tovább...
 
Már kint vagyok egy ideje és találtam is egy kissebb falkát. A macsétával nehéz lesz levadászni egyet a pisztolyomban meg kevés a lőszer. De ha fejre lövök talán megy. Az egyik felém fordul. Arra eresztek 3 lövést. Eldől. A többi elkezd fel-alá rohangálni. Én a közeli fára felugrok és Nézem mi a szitu. Nincs valami fényes helyzet. Ahogy elnézem többen vannak. 10-en. De....Ezek elfutnak. De mi elől? Körbenézek de nem látok semmit. Aztán mennék le mikor egy szempár megvillan a nádasban. Megnyílik a nádas majd összezárul. Van ott valami amit nem látok. Majd elkezd lassan láthatóvá válni a vérszívó.
-A jó kurva anyád.-sziszegtem ki csöndben majd csúsztam a fa másik oldalára. Ott ki-kilestem hogy mit csinál. A husit nézegeti amit leterítettem. Majd visszabújtam és hallgattam a lépteit. Majd elhallgatott. Kinézek, de eltűnt. Sehol sincsen. Lemászok a fáról és körbenézek. Odamegyek a tetemhez amit előbb leterítettem és lemetszettem a lábát. Beraktam a táskámba és indulok vissza. Ekkor morgást hallok. Hátra nézek, két izzó szempárt látok Lenyúlok a derekamhoz ahova a macsétát kötöttem. Kipattintom és kintebb húzom egy picit. A dög előugrik és elkezd sprintelni felém. Mikor közel van suhintok felé egyet, pont elkapom a mellkasát. A mellkasán egy vágás díszeleg. Megfordul és láthatatlanná válik. Eltűnt. Nem látom sehol. Majd egy pofont kapok. Eldőlök. Sehol nem látom. Most hátba rúg. Láthatatlanul akar engem elkapni. Nem hagyom magam és bemegyek a susnyás közelébe. Ott hallom hogy mögöttem szisszen a nád és oda csapok. Leesik a keze. Előtűnik, a bal kezét szedtem le. Nekem ront és kivédem az ütését és hasba rúgom. Meg se moccan. Hátra lép majd ellök és felém ugrik. A fejét eltartom a torkomtól de nagyon erős. Lenyúlok, előhúzom a pisztolyomat és a mellkasához nyomom majd beleengedem a maradékot. Ettől ordít majd lefordul rólam. Én felemelem a macsétát és a torkába nyomom. Ellök majd felkel. A torkából kihúzza a macsétát és ledobja a földre. Köhint kettőt majd eltűnik. Nyílik a susnya és zárul. Eltűnt. Felveszem a macsétát és visszamegyek a bázisra. Belépek az ajtón és első utam a főnökhöz vezetett. Letettem az asztalra a szerzeményt és szóba elegyedek vele:
-Kész. És most?
-Most kezdő lettél.
-Kezdő?
-Igen. Van a kezdő, a haladó és a profi szint.
-És mikor lépek tovább?
-Majd azt én eldöntöm. De most kapsz 1-2 dolgot.
-Hallgatlak.
-Helyes.
Ekkor elővesz egy dobozt az asztal alól.
-Akkor, nézzük.
Elővesz egy SAS gázálarcot. Furcsa, nincs rajta szűrő.
-Mi ez?
-Ez egy alap felszerelés amit itt kapsz ha belépsz ide.
-És ez mire jó?
-Ahogy léped a szintet úgy kapsz egyre több eszközt hozzá.
-Most mit tud?
-Ez most a gázok ellen véd, 100%-os védelem. És beépített fókusz.
-Ennyi?
-Nem.
Ekkor elővesz egy csuklóvédőt.
-Ez mi?
-Ez, kérlek egy PDA.
-Ez?
-Igen. Egy PDA van beleépítve. Semmi extra csak egy PDA.
-És a képernyő?
-A tetején van egy gomb azt nyomd meg és nyitsd fel a tetejét.
Tényleg egy PDA.
-Ez mire jó?
-Nagyobb memória van benne és kezelhetőbb.
-Értem. Ennyi?
-Nem.
-Akkor mi van még?
-Ez.
Elővesz egy nyakőrvet.
-Mi vagyok bazze? Pitbull?
-Ezt vedd fel.
-Mi ez?
-Vedd fel és megtudod.
Felveszem. Kattan egyet és ráfeszül a nyakamra.
-Mi a?
-Ez egy bomba.
-Mi van?
-Egyszerű. Ha meghalsz, aktiválódik a bomba és elpusztítja a testedet és az eszközöket.
-De halál előtt nem detonálhat?
-Mielőtt detonál 20 másodpercig sípol. És ha még élsz akkor csak meg kell nyomnod a tarkódnál a gombot és elmenekülhetsz. Lekapcsolódik.
-Értem. Ennyi?
-Igen.
-Most mit csináljak?
-Próbáld ki az eszközöket.
-Egy kérdésem még lehet?
-Igen?
-Nem lehetne lecserélni a zoomot a hőérzékelésre?
-Eltaláltad. Majd a következő szinten. De most menj és keríts egy vaddisznó szervet.
-Értettem!
Kimentem és gondoltam kipróbálom a dolgot. Felmászok egy fára és Ki akarom próbálni. Rádión bejelentkezik a főnök:
-Na? Hol van?
-Ki akarom próbálni a gázálarcot.
-Nos, az oldalán van két gomb, egy zoom be egy zoom ki. Próbáld ki.
Elkezdek zoomolgatni, és tényleg jó. Elkezdem pásztázni a terepet majd kifigyelek egy csapást amin vaddisznók járnak. Letelepedek és megvárom őket.
 
Amint egyeztettem a hadnaggyal, elindultam a városban. Alig vártam már hogy kiszabaduljak abból a zsákból.
Kezdett olyan érzésem lenni, mint ha egy üvegházban lennék.
Viszonylag még egy darabban adtam vissza neki, hogy ne kelljen hallgatni a károgását.
Aztán nekiveselkedtem. Futólépésben rohantam a város közepe felé, ahol csend és nyugalom honol.
Amikor odaérkeztem, észrevettem egy csapat hómintás fegyverest, akik jól fel voltak cuccolva és valamilyen furcsa oknál fogva rettentő ismerősek nekem.
Nem tudtam időben elbújni előlük s amint meglátták a karomon a katonai PDA-t lőni kezdtek.
- Térj vissza az áramlatba! A monolit megszabadít fogságodból! - Ordította az egyikük.
Amint lehetett láthatatlanná váltam és elkerültem egy kiégett emberi járműhöz. Az üldözőim abbahagyták a lövést.
Aztán az egyikük előrébb állt és behunyta a szemét. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de hirtelen felemelte a fegyverét és felém lőtt.
Rettenetesen megijedtem, hogy az előbb még csöndben volt, utána hirtelen valahogy meglátott.
Miközben próbáltam minél kevesebb feltűnés nélkül közelebb jutni a támadókhoz, egy hangot hallottam a fejemben:
- Ez nem a te harcod teremtmény! Miért segítesz azoknak, akik elpusztították az otthonod? Te a zóna gyermeke vagy! Nem a külvilág szolgája!
Térj vissza az áramlathoz! És segíts az erőszakos emberiség megfékezésében! Ha a Zóna elbukik, te sem éled túl!
Egy ideig zavarodottan rázom a fejem és próbálom kiverni a hangokat a fejemből. Mikor végre sikerül, az elől álló fickó is kinyitja a szemeit.
Aztán folytatják a keresést. Most már folytathatom a támadást. Továbbmegyek az utcán álló kiégett járművek fedezékében, aztán amikor az oldalukba kerülök, egy kicsit kinézek.
Amikor az egyikük egy pillanatra idenéz, azonnal elfutok onnan csendben.
Aztán egy kicsit még kerülök, aztán támadásba lendülök.
Egy hatalmas ugrással máris elkaptam az elől álló fickót. A következő ugrással pedig rögtön magammal is rántottam. Amikor biztos távolba értem a fogollyal, gyorsan kitéptem a torkát, aztán vissza mentem hogy kinézzem a következő célpontot.
Amikor megláttam az egyik szélen álló célpontot, akkor ismét kiugrottam és ugyanúgy vissza. És ez így ment, amíg az egész szakaszt le nem szereltem.
Amikor pedig tovább mentem, akkor észrevettem hogy egyre több őrjárat mozog a városban. Mind ugyanattól a frakciótól.
Egész csapatokat öltem le a végén, mire eljutottam a 12-dik utca közelébe. De végül sikerült. Hiányzott már a friss vér szaga.
Amikor egy saroknyira voltam a kijelölt utcától, a távolban lövöldözés hangját lehetett hallani.
Ránéztem a karomra erősített PDA-ra de nem láttam rajta semmit, csak sötét képernyőt.
Nem tudtam mihez kezdjek ezzel, ha csak a nagy semmit mutatja, végül addig idegesített, amíg meg nem próbáltam beindítani.
Amint hozzáértem a képernyőhöz, rögtön beindult és mutatta, ahogy a hadnagyék még messze járnak a kijelölt céltól.
- Lassú! - Gondoltam magamban. Aztán folytattam az utam.
Végül elértem a célt, láttam azt a bizonyos épületet amit a hadnagy említett. Lassan közeledtem az épület felé, majd benéztem óvatosan.
Egy nagy csapat monolitos volt bent. Mind csak ült a földön és folyamatosan hajlongtak valamiféle hulladékból épült totemhez.
- Monolit! Az ellenség a városban van. Mond mit tegyünk!
- Segíts nekünk az ellenség legyőzésében!
- Egyre közelebb kerülnek Pripjathoz!
Közben amíg néztem őket, hirtelen furcsa bevillanásokat láttam a fejemben. Egyre erősebbek lettek és egyre hosszabbak.
Egy hatalmas kéken izzó sziklát láttam. Egyre erősebben izzott és egyre nagyobb fényesség vette körül.
Furcsa, vibráló érzés fogott el, mintha egy elektromos anomáliába léptem volna.
De ez jóval gyengébb volt és kellemesebb. Nem fájdalmas.
Aztán a kék szikla felemelt a magasba és beszélt hozzám:
- Miért segítesz az ellenségeidnek? Miért segítesz azoknak, akik megölték a családod, akik megkínoztak és rabláncra vertek?
Neked a mi oldalunkon kellene állnod, hogy bosszút állhass az ellenségen. Mond! Miért teszed ezt?
Lassan felnéztem a sziklára, majd azt mondtam:
- Mert szabad akarok lenni! Nem akarok sem tőlük, sem tőletek függeni! Senkihez sem akarok tartozni!
Aztán ismét megszólalt a dübörgő hangján:
- És tőlük reméled a szabadságot? Akkor elmondom neked a titkot a valós énjükről.
Nem fognak szabadon engedni! Az ember egy erőszakos, aggresszív és becstelen lény. Ha a kezük közé kaparintanak egy hozzád hasonló lényt, akkor meglátják benne a páratlan lehetőséget, egy fegyver uralására, ami korlátlan pusztító hatalommal ruházza fel őket.
Nem riadnak vissza semmilyen eszköztől hogy maguknál tartsanak. Ha alkalmat látnak rá, megpróbálnak elpusztítani majd. Nem engedik hogy egy ilyen fegyver bárki más kezére jusson.
Az ember csak rombolni tud. De mi együtt újra felépíthetünk mindent. És a újra vissza hódíthatjuk azt, ami egykoron a miénk volt! Amit az ember elvett tőlünk.
Egy ideig gondolkodtam, de aztán eszembe jutott, amikor életben hagytam Drovlenkót. Eszembe jutott, amikor azon az estén ismét összecsaptunk.
És az is feleszmélt bennem, amikor megmentett a kutyáktól. Meg még a fehér ruhások is eszembe jutottak, akik kiszedték belőlem a lövedékeket és meggyógyítottak, amikor már azt hittem végem.
Aztán azt mondtam:
- Én ígéretet tettem! És nem fogom megszegni. Aztán ordítottam egyet, és felébredtem.
Amikor vissza tértem a való életbe, akkor látom hogy a bent ülők felfigyeltek az ordításomra. Pedig azt hittem hogy csak az álomban ordítottam.
Na mindegy. Más választásom nem volt, leugrottam közéjük a tetőről, ahonnan figyeltem őket. Aztán ahogy közöttük termettem, rögtön neki kezdtem a kézitusának.
Szerencse hogy pont köztük landoltam, mert így nem volt elég idejük arra hogy rám lőjenek.
Így egyiket a másik után csontoztam ki.
Az egyikük a puska tussal rontana rám, amikor elkaptam a kezét, majd a másik karommal egy suhintásra levágtam a kezét.
Aztán elkaptam a fejét, majd ahogy az arcára tettem a kezem, felemeltem és összeroppantottam a koponyáját.
Egy másik egy kést döfött a bal lapockámba. Ettől feldühödtem, és lassan megfordultam.
A fickó hátrálni kezdett, majd a falnak ütközött.
Én csak csendes halk morgást hallattam, majd elkaptam a vállát, letérdeltettem és belevágtam a karmaimat az arcába.
Egyenesen a szemeibe ment a a karmom. Aztán megfordítottam benne egy párszor a karmaimat és letéptem a fejét. Ezután az élettelen testet csak egyszerűen hátra löktem.
A harmadik szintúgy késsel támadt volna, de mielőtt reagálhatott volna, kitéptem a kést a lapockámból és amikor elkaptam megfordítottam és a tarkójába vágtam a kést. A kés hegye elől jött ki.
A hulla előbb letérdelt, aztán az oldalára fordult.
Egy másik gyorsan pisztolyt rántott és rám lőtt egyet. De alig éreztem meg ezt a kis lövést, főleg miután többször is megkínoztak abban az épületben, ahonnan a hadnagy hozott ki.
Megfordultam majd elindultam a srác felé, aki viszont folyamatosan lőni kezdett. A lövések java talált, de nem törődtem vele.
Aztán mikor kifogyott a lőszerből, elkaptam a kezét amiben a pisztoly volt és egy az egyben letéptem a karját.
Amíg a letépett karjával foglakozott, én csak elkaptam a másik karját, meg megfogtam a fejénél és szétszakítottam.
Az utolsót végül Megrohamoztam, és amíg a földön fetrengett addig odamentem, majd felemeltem a fejem fölé és a lábánál meg a nyakánál megfogva rántottam rajta egyet.
Jól hallhatóan roppant a gerince és ezután már abbamaradt az erőlködése. De nem álltam meg, tovább húztam, míg végül két részre szakadt.
A belei a földre hulltak, és a vér rám zúdult. Jól eső morgással jeleztem, hogy ez már hiányzott.
Aztán a kintről érkezők be rohantak a nagy csatazajra, és szörnyülködve nézték a testvéreik szörnyű halálát. De utána többet nem is láthattak, mert már csak azt látták, ahogy feléjük ugrok és lekaszaboltam őket.
Voltak vagy 9-en, de mindet elintéztem és a többi hulla közé dobtam. Utána szép lassan elkezdtem átkutatni az épületet és akit találtam azt azonnal megöltem.
Miután végeztem, otthagytam a kinti hullákat a helyükön és nem kínlódtam. Inkább vissza mentem az épületbe és számolni kezdtem a megöltek számát.
Jó lehettek olyan 34-en, de ha nem számolom bele azt a 20 embert akiket odakint szedtem le, halkan egyesével.
Aztán leültem és a szerte szét dobált hullákat néztem. Jól eső elégedettség fogott el.
De amíg csendben gondolkoztam, zajt hallottam.
Láthatatlanná váltam aztán kimentem a bejárathoz. Kinéztem, hogy esetleg nem e a hadnagyék érkeztek meg, de tévedtem. Csak egy fekete kabátos fickót láttam, aki félve, szörnyülködve vizsgálja a kint hagyott, szanaszét tépett hullákat.
Aztán amint meggyőződött arról, hogy nincs semmilyen veszély, neki kezdett a hullák átkutatásának.
Nem tudtam eldönteni hogy ez most ki vagy mi lehet, mert az arcát csuklya fedte, és egy hosszú kabát takarta el.
De mivel a hadnagy csak annyit mondott hogy nyugodtan filézzem ki az utamba állókat, ezért nem haboztam, elkaptam a kutakodót, majd egy rövid ideig tartó szemügyre vétel után átvágtam a torkát.
Aztán úgy gondoltam hogy a hadnagy és a barátai még egy ideig távol lesznek, ezért marad időm enni is.
Így aztán az imént megölt kutakodóból gyűjtöttem erőt.
De gondoltam arra is, hogyha megint vissza megyünk arra a helyőrségre, vagy mire, akkor a hadnagy megint rám akar erőltetni valami gúnyát.
Megtetszett a vándor hosszú köpenye, ezért leszedtem róla, majd bevittem és összehajtva leraktam az asztalra.
Majd jól fog jönni, ha a hadnagy esetleg megint rám adná azt a nevetséges zsákot.
Addig meg vissza ültem a helyemre és megvártam míg a hadnagyék ideérnek.
 
Az őrmesterék után rohantunk, de vagy 4 kereszteződéssel le voltunk maradva és ez által be is vágott közén egy monolitos osztag így elvágva minket, közben már be is értek minket az üldöző monolit csapat.
- Cél és tűz! Ordítottam Közben megállás nélkül ontottam a golyót előre.
Le is lőttem 4 embert, majd fedezékbe vonszoltam magam utána rögtön tárat raktam be... Hiába a 75ös tár, ez akkor sem kifogyhatatlan...
Miután újra táraztam, megint kihajoltam lőni megint kilőttem kettőt a másik kettőt pedig Scrab lőtte ki az Abakánjának halálpontos 2es sorozataival...
- Jól van, mozgás tovább! Gyerünk!
Scrab indult, de Madara csak tovább lőtt hátra... Odamentem mellé és a vállára csaptam, majd elkezdtem lőni az üldözőinkre.
- Menj Scrabbal, ezeket elintézem! Ordítottam neki, közben lelőttem további 3 embert.
- Biztos kérdez felém két sorozat közt..
- Ez parancs volt! Üvöltöm közben észre se vettem hogy hosszabban maradt az ujjam a ravaszon, és lefűrészeltem egy monolitos karját...
Madara feltérdelt és fogva a PKMet elszaladt Scrabbal az őrmesterék után.
én még leszedtem a maradék embert, de újabb egység fordult be mögöttük két utcával...
- Jó ég... Jegyeztem meg, majd megfordultam és lekaptam a vállamról a gránátvetőt.
egy ideig céloztam, majd kilőttem az első gránátot, ami pont a csapat közé csapódott be..
ezzel az egész csapatot kiütöttem, vissza tettem a vállamra a gyönyörűséget és kézbe vettem az RPK-t majd a többiek után rohantam.
jó pár utcányival előrébb voltak, éppen 1 utca választ el tőlük, amikor pár méterre elöttem szalad ki 5 monolitos. Reflexből kaszálok egyet amivel 3at el is küldtem örök imádkozásokra...
de a kettő az emeli a fegyvert, de csak az egyik tudott lőni, a másiknak elloccsant az agya... aki lőtt, az is csak egy sorozatot, de az elég volt hozzá, hogy elessek...
Az a sorozat is éppen mellkas-jobb alkar-sisak szél alapon talált jó szórványban...
kicsit meg is kongatott utóbbi...
Kicsit homályosan látok, végül összeszedem magamat és feltápászkodok, majd bekapcsolom az adrenalin adagolót.
vettem egy pár mély levegőt, majd megszűnt a fájdalom és újra erőre kaptak fáradt izmaim és elstartoltam a többiek után, akik beszorultak a kereszteződésbe...
Odarohantam és az őrmester mellé csúsztam be, neki is csapódtam a kocsi oldalának, de most nem si zavart és nem is fájt.
- Nem meg mondtam hogy húzzanak előre?
- Mi mentünk volna, de a jobb oldali út túloldalán felállítottak 2 géppuska állást! Nem tudunk átmenni!
- Akkor is tovább kell mennünk, Jeges! Vegye célba a géppuskást!
- Nem tudom kilőni őket, túl sok a vaktában lövöldöző emberük!
- Na majd én! Mondta Patriott azzal felpattintotta az Abakán alatt lévő gránátvető irányzékát.
- Fedező tüzet! Ordítom közbe kihajoltam és a géppuska állásokat célba véve ontottam a golyót, Mire Madara is becsatlakozott.
Nem kellet sokat várni a gránátvető puffanására, de az nem találta el a géppuska állást, hanem attól egy 2 méterre álló 3 monolitost szakított cafatokra.
- Várj! Ordítottam, amjd Kimásztam a fedezékből Patriott mellé, aki teljesen a kereszteződés közepén volt egy felborult IFA mellé bújva.
- Lőj, de csak a parancsomra! Mondtam neki, majd átmásztam az IFA másik oldalára és kihajolva lelőttem két járda közepén fedezék nélkül lövöldöző monolitost és ezzel kiürítettem megint egy tárat.
Újra táraztam, majd letettem magam mellé és Megint inkább a GM-94est vettem elő, majd kihajoltam egy kicsit és célozni kezdtem a géppuska állásokat...
A két géppuska egy Panellakás Földszinti ablakából ontotta a golyókat, ha szerencsén van 1 helységből, így elég 1 jól betaláló gránát. az igazából meg sem lepett hogy az utcán van vagy 20 monolitos barom megint, az viszont igen hogy megint egy osztag rohant ki a géppuskás épület mellet lévő sikátor felől....
- Patriott! Készülj! Várd a jelet! Ordítottam, majd újra neki meredtem és becéloztam az első géppuska állást.
Egy mély levegő, majd kifúj... Jött az emlékezetemből elő a kiképző mondta....
Ezt követe remegés nélkül húztam meg a ravaszt. és a gránát egyenesen az épületbe csapódott, kiütve a hát falát és kiölve az első géppuskást.
Kilöktem az üres gránátot, majd újra céloztam, de nem kellet, mert Patriott jelnek vette és lőtte isa maga gránátját.
ez olyan jól sikerült lövés volt, hogy nem a falat vitte hanem az egész épület földszintjén lángok törtek ki, majd egy hatalmas robbanás rázta meg az épületet, ami rögtön dőlni is kezdett, betemetve a Monolitosokat az utca felé dőlt...
- Ez lehetett a raktáruk! Mondtam, majd hátamra vettem a Gránátvetőt és újra kezembe fogtam az RPK-t...
Kilőttem azt a pár monolitost akiket még láttam aztán felálltam.
- Gyerünk tovább! Mondtam, majd tovább futottunk, azt a pár utcát amíg a monolitosok vaktában lövöldöztek a bontási porban...
Oda érve megint csönd volt... A raktár rakódó udvara felől érkeztünk, és a rakódórészen át mentünk be a raktárba.
bent alig mentünk pár szobát máris iszonyú mészárlás nyomai és maradványai fogadott...
- Te jó ég... Mi a fene történt itt? Kérdezett madara elképedve..
- Én azt hiszem tudom! jegyeztem meg gyanakodva a barátomra...
ilyet csak mutáns csinál és mutáns nem él a halott városban... ez csak a "barátom" lehetett...
Befordultunk egy szobába, ahol az őrmester hirtelen a sarokba szegezi Abakánját, mire én lenyomom a föld felé a csövet.
- Nyugi! a sarok felé biccentek, majd láthatóvá válik a vérszívó.
- MIA?
- ANYÁD! ordítanak a többiek is
- SENKI NEM LŐ! torkoltam le őket.
- De mia? Mié nem? Kérdez patriott.
- Mert ő nem ellenség! Mondtam a képibe vágva.
- Mi az hogy nem?
- Nem ellenség és kész, ah az lenne, nem beszélgetnénk itt! Most pedig pofa be és keressük meg azt az ajtót! Vetettem oda az osztagnak, majd elindultunk tovább...
Senki nem mert se fegyver emelni a mutánsra sem szóvá tenni, érezték a hangomban azt a keménységet... és talán azt hitték hogy ah ellenkeznek akkor úgy járnak mint az előző osztag... és most már tudják miért... pedig rosszul hiszik...
Pár perc keresés után megtaláltuk a lejárót a Laborhoz, ám utunkat állta egy Jól ismert kódzáras ajtó.
Ezt a jól ismert módon robbanó anyaggal kezeltük, majd folytattuk utunkat a laborba...
 
Mikor végre megérkeztek a hadnagyék, a barátai máris fegyvert akartak rám szegezni. Szerencsére a hadnagy időben lehordta a jó népet.
Most az egyszer tényleg elégedettséget és némi gúnyos vidámságot érzek ennek láttán.
Na de vissza térve a tárgyra.
Jó nagy csetepaté árán jutottak el ide, ahonnan én már kipucoltam a nép jó részét. Szerintem nem is végeztem rossz munkát. Csend és hullaszag van, ami egyedül az új "barátaimat" nem fogta meg.
De ettől eltekintve minden a legnagyobb rendben.
Miközben Drovlenkó keresett valamit, én elmeséltem neki hogy hogyan jutottam ide időben és hogy mennyi ellenség volt itt bent, amit kipucoltam.
Meg elmondtam nekik, hogy messzebb innen van még egy felállított táboruk, ahol még komolyabb fenyegetésre számíthatunk.
A hadnagy tovább kereste ami kellett neki, de nem találta. Aztán mondtam neki hogy lent a pincében van egy nagy fém ajtó.
Azonnal lefelé indultunk, én meg felkaptam az asztalról a kabátot és lementünk.
Ekkor szembesültünk csak a ténnyel: Ez valami olyan ajtó, amit csak bizonyos személyek nyithatnak ki.
De mi nem.
Miután megpróbáltam én is, meg a többi katona is egy párszor kinyitni, nem jártunk sikerrel.
Akkor Drovlenkó előhúzott valami gyurma szerű izét és feltapasztotta az ajtóra.
Mondta hogy húzódjunk hátrébb. Egyre különösebb.
Aztán amikor hátrébb húzódtunk, a legkevésbé számítottam rá... De az ajtó egy hatalmas robbanás kíséretében, egyszerűen kiszakadt.
Nagyon meglepődtem, hogy hogy lehet ilyen kis vacak gyurmában ennyi erő. Végül a hadnagy csak annyit mondott:
- Régi trükk.
Aztán elindultunk a sötét labor belsejébe. Amíg mentünk a lépcsőn lefelé, addig nem volt nehéz észrevennem, hogy az egyik fiatalabb katona folyamatosan feszült figyelemmel bámult engem. Amikor ránéztem, rögtön elnézett máshová.
Mentünk még tovább egy ideig, aztán elérkeztünk egy mechanikus ajtóhoz, ami nyitva volt.
A hadnagy benézett, majd lámpával bevilágított.
- A fenébe! Egy lift akna. Fogadok hogy nem működik.. - Mondta.
A srác aki az előbb bámult rám, ránézett egy kapcsoló táblára, vagyis ami már csak maradt belőle, aztán azt mondta:
- Hát... Azt hiszem ezt pontosan eltalálta főnök!
Erre Drovlenkó vissza szólt neki:
- Főnök az állomáson van öcskös! Talán inkább hadnagy! De most akkor hogy kellene biztonságosan lejutni? Se áram, se lift...
Erre én is közbeszóltam:
- Majd én megyek!
- Ne! Várj! Talán ha....
De nem vártam meg míg elmondja, hanem ledobtam a földre a kabátot és azonnal beugrottam az ajtón, és szintről szintre, falról falra ugrálva leugráltam egészen egy kis fülkéig, aminek a tetején volt egy régi vasrács.
Ezt könnyen átütöttem, majd kihajlítva a helyéről, beugrottam a fülkébe.
Odabent az egész teljesen üres volt. Csak egy kapcsoló tábla volt a falon egy felfelé, és egy lefelé nyíllal.
- Valószínűleg ez lesz az a lift. - Gondoltam magamban.
Aztán megnyomtam a gombot, de semmi. Meg se mozdult. Megnyomtam egy gombot a karomon lévő PDA-n és beleszóltam:
- Hadnagy! Ez a lift nem működik. Megnyomtam a gombot, de semmi.
Nem sokkal ez után máris jött a válasz.
- Akkor valahogy működésbe kell hozni. Próbálj keresni egy generátort!
- Egy mit?
- Ge-ne-rá-tort! Ez egy szerkezet, ami elektromossággal látja el a liftet, vagy a komplexumot.
- Értem. Megnézem mit tehetek! - Mondtam aztán kifeszítettem a lift ajtókat. Kimásztam az ajtó szűk résén, majd elindultam valamerre.
Csend és dohos rohadt szag volt mindenhol. Amikor alaposabban körül néztem, egy nagy teremben voltam, ahol képek voltak a falon és üvegszekrények, amikben egy egy emberi alakú ruha volt. Csak éppen fémből, és furcsa maszk volt rajtuk.
Alaposabban megnéztem a szekrényt és láttam egy apró táblát rajta, amin az állt hogy:
- Vadász páncélzat -
- Vadász? - Gondoltam magamban.
Aztán tovább mentem. Elértem egy apró ajtóhoz, amin szintén egy kis tábla ezzel a felirattal:
- Tartalék generátor -
- Ez az! - Mondtam, majd kinyitottam az ajtót és bementem.
Odabent egy nagy szerkezet volt, ami meghajtott valamit. Volt rajta egy piros és zöld gomb. Na meg valami furcsa nyílás.
- Ide kell valami! - Mondtam, aztán körülnéztem a szobában. Hirtelen megláttam egy halott embert, ugyanolyan ruhában, mint amilyent Drovlenkó adott rám az elején. Alaposabban megnéztem és láttam hogy lövedék ütötte nyomok voltak rajta.
Valószínűleg agyonlőtték. De szinte szanaszét szaggatta a sok lövedék. Ezt valamilyen nagyon erős fegyverrel csinálták.
Még egy kicsit körülnéztem és a hulla kezében volt egy kis kulcs. Pont megegyezett azzal a nyílással, ami a generátoron volt.
Megpróbáltam elvenni a hullától a kulcsot, de véletlenül a kezemben maradt a hulla karja is.
- Hoppá! - Mondtam, majd kivettem a kulcsot a kezéből és eldobtam az oszló kart.
Benyomtam a kulcsot a nyílásba, majd elfordítottam. Ahogy azt az emberek teszik a zárt ajtókon.
Ezután megnyomtam a gombot, de a generátor csak köhögő hangot adott.
Amikor mindig megnyomtam a gombot, láttam egy apró kijelzőt, ami azt jelezte hogy valami üres.
- Üzemanyag -
- Hmm.... Valami hiányzik. - Mondtam aztán megláttam egy pár kannát a szobában.
Felkaptam sorban mindegyiket és megráztam hogy van e benne valami. A legtöbben nem volt, de aztán szerencsém volt és találtam egyet, amiben volt egy kevés. Meg még találtam vagy kettőt, amiben volt még.
Megnéztem hogy hová kell ezeket tölteni, majd láttam egy másik nyílást, szintén üzemanyag felirattal.
Nagy nehezen leszedtem a fedelét, majd betöltöttem az üzemanyagot.
Aztán ismét megpróbáltam beindítani.
Végül csak felröfögött, de nagyon zajos volt. Gyorsan ki is mentem a szobából. Ekkor vettem észre, hogy a lámpák felizzottak, és minden kivilágosodott.
Gyorsan vissza siettem a lifthez, bementem, majd megnyomtam a felfelé gombot.
Ekkor a fülke megindult felfelé.
Meglepődötten markoltam meg valamit, amit találtam a fülkében, és a falhoz lapultam. Ez kissé megrémisztett.
Amikor felértem, az ajtó kinyílt, majd a katonák röhögése fogadott, amikor megláttak, hogy a falhoz lapultam rémületemben.
Rögtön barátságtalan morgást vágtam feléjük, amitől egy kicsit hátrahököltek.
De aztán beszálltak a fülkébe, majd megnyomták a lefelé gombot és elindultunk lefelé. Ismét a falhoz lapultam. Ezt sose szokom meg!
 
Miközben a liftben haladtunk le a laborba, a reszkető vérszívótársamra lettem figyelmes, közben elgondolkoztam hogy kéne eztet megnevelni, hogy kövesse a parancsokat, arra a válaszra jutottam, hogy most még sehogy... Egyenlőre annak is örülök hogy végül mellénk állt.
Ahogy megállt a lift és kinyíltak az ajtók, a mutáns rögtön elsőként száguldott ki a liftből.
Nyugisan kilépek, mint aki csak egy pláza liftből szállna ki...
- Nem is volt olyan vészes mi? Kérdeztem oda a vérszívónak, mire ő összehúzta a szemeit és morcosan nézett rám.
- Na jól van vezess minket! merre jártál?
- Kövessetek! Mondta morgó hangon, mire az Scrab kis híján szívrohamot kapott:
- De hisz ez beszél!
- Persze hogy beszél! Mondtam mint aki ezt természetesnek veszi, bár meg vallom annak is vettem...
- De ezek nem szoktak beszélni!
- Köszönjétek a tudósaitoknak! Vágta oda nekik a vérszívó.
- Na jó van öregem, engem nem érdekel beszél vagy sem. amíg nem támad meg addig barát! Szólt közbe Madara. De amugy átlag a barátainknak van neve... neked? Kérdezett Jeges a vérszívó felé.
A mutáns összehúzta a szemöldökét, láttam rajta hogy erősen gondolkozik, de nem jött rá semmire.
- Legyen chudovishche! Mondta Patriott. a vérszívó felkapta a fejét...
- Nem vagyok szörnyeteg! Mondta vérszomjasan.
- ÁLLJ! Ordítottam rá a mutánsra, mire az megállt... ám ezzel egy időben egy Fülsüketítő üvöltést lehetett hallani(kb gyűrük ura nazgul)
- Ez mi volt? Kérdezett Scrab a fegyverét markolva.
Egy ideig némán figyeltünk jobbra balra, de semmi...
- Haladjunk! Mondtam majd a mutáns felé biccentettem.
- Jól van menjünk!
Kézbe vettem az RPK-t és elől haladtam. Mellettem Jeges, mögöttem madara és Patriott leghátul haladt Scrab.
Pár perc feszült séta után elértünk egy nagy terembe ahol teljesen ki volt világítva a szoba... és pár üvegvitrin állott, bennük érdekes páncélruhák.
- Mi a? Kérdezett az őrmester.
Én és az őrmester közelebb mentünk az egyik vitrinhez. Végig mértük a furcsa páncélzatot, az őrmestert a sisak, engem az egész testpáncél gondolkozóba ejtett...
- Soha életemben nem láttam ilyen páncélt! Mondta az őrmester álmélkodva.
- Nincs egyedül őrmester...
Végül lent meg láttam egy kis fémtábla állt, amiben Vadász Páncélzat néven volt illetve a tárgy...
Megnéztem a többi vitrint, mint eltért kismértékben a többitől, de mind Vadászpáncélzat néven volt említve...
Az útolsó a 11ik vitrin Középen kapott helyet Ezt Angol betűvel írták ugyan az viszont ki van egészítve hogy ez a parancsnoki páncélzat.
ezen már jelentős változtatások voltak észrevehetőek... eltért a többi páncéltól kinézetben nem különbözött méretben de sokkal vaskosabbnak tűnt a páncélja...
Az őrmester Hátra ment az embereihez, én csak meredtem a parancsnoki Vadászpáncélra, közben a mutáns oda jött hozzám.
- Miért nézed? Kérdezi.
- Aggasztó...
- Mi?
- Ez a bunkerlabor több mint 10 éves, és ilyen technológiai sikerük van... Mit kutathatnak most?
- Kik? a tudósaitok?
- Nem a miénk... ez az ellenségünké... Jegyeztem meg.
Ekkora mutáns felém nézett... lehet most értette meg hogy ez elég nehézkes misszió...
- De...
A következő pillanatban elektromos anomáliához hasonló hangot hallottam mögöttünk, mire mind a ketten megfordultunk és mit ad isten 2 Vadászpáncélos jelent meg a terem ajtajában és körülöttük még láthatóak voltak az elektromos anomáliához hasonló kisülések...
Mind a kettő kezében Fegyver, amit már emelnek is.
- FEDEZÉKBE!
Üvöltöm, majd emelem a gépfegyvert és lövök is azonnal, de a vadászok is...
Ahogy elugrottam, szétlőtték az üvegvitrint mögöttem és tovább lőtt az egyik felém, a másik a csapatot oszlatta szét, közben szétlőtt az is pár üvegvitrint.
Jeges és az őrmester felőlem eső bal oldalra menekültek Pár Fémdoboz mögé... ahova kényszerűen én is bevetettem magam.
A többiek a másik oldalra menekültek... ám felkiált valaki, Kinéztünk mind a hárman és ekkor láttuk hogy Scrabot szitává lövi mind a két vadász.
- Dögölj meg! Ordítja Madara és elkezdi lőni a vadászt, de a páncélzatán csak kopognak a golyók mint az eső...
Becéloztam a fejét a felőlem eső vadásznak és elengedtem egy hosszú sorozatot..
El találtam az egyik "szemét" mert rögtön elkapta a fejét és Mikor vissza tekintett, a jobb oldalán lévő szemsor fele nem világított... a bal oldali Kéken...
Ekkor felén Fordult majd lőni kezdte a dobozokat.
A PKM lövései hallatszódnak, Hirtelen valami ordítás hallatszik és hatalmas csörömpölés majd megint felkiált valaki, de a Géppuska tovább kerepel.
A kiáltás után nem sokkal tompa puffanást lehet hallani, majd robbanást az ajtó felől... ezt követően megint sikolyt hallottunk, ekkor kinéztünk, és lőttünk volna, de e helyett csak azt láttuk ahogy a 2 vadász egy elektromos kisüléssel egyetemben eltűnik...
- Jézusom... Jegyeztem meg halkan.
- Scrab! Ordít jeges és az őrmesterrel együtt kirontanak a fedezékből és halott társuk felé rohannak.
- Kiugrok a fedezékből Ekkor tárul igazán szemem elé a pusztításuk, a falakban 2 centis nagyságú lyukakat ütöttek a fegyvereik... Ennek ellenére olyan gyorsan lőttek mintha csak gépágyú lenne a kezükben...
A terem romokban hever a 11 vitrinből 2 áll épen, a többi lerombolva a páncélok pedig eldőltek, de sértetlenek többségiben...
Odamentem a halott katonai stalkerhez, majd kivettem a PDA-játa rejtett zsebből és eltettem.
Közben láttam hogy patriott megsérült... ő kiáltott fel tehát... a golyó elvitt egy darabot a vállánál lévő kevlárból... de a Kostyer gránátját így is kitudta lőni.
Hiányérzetem támad... A mutáns!
Körbe nézek, de sehol semmi Hirtelen látom hogy Madara mögött lévő fa ládák köz van egy szép nagy lyuk...
Odamegyek, látom hogy a Mutáns be fekszik a ládák romjai közt... 3 méretes ládán keresztül repült...
- Élsz még? Kérdezek oda...
- Jah! Mondta a vérszívó majd nehézkesen kimászott az egykori ládák romjából.
- Hogy kerültél oda? Kérdeztem miután nem láttam rajta igazából sérülésre utaló jelet.
A vérszívó nem válaszolt csak morgott...
- Mi a jó isten ez? Kérdezett Madara dühösen.
- Ezek... ezek a vadászok voltak...
- Nem úgy értem! Ezekben olyan erő van hogy a vérszívó nem bírta megdönteni, helyette az félkézzel elvágta ide! Mondta madara.
Ekkor vissza néztem a mutánsra...
Hirtelen Közbe szól az őrmester.
- Vissza kell mennünk erősítésért, ezt a labort nem tudjuk felderíteni!
- Nem mehetünk vissza! Mondtam.
- Miért?
- Mert meg kel szereznünk a bizonyítékokat!
- Hogy ha meghalunk? Nem tudom maga hogy van vele, de nekem nincs kedvem hullazsákban hazaérkeznem!
- A parancs az parancs! és parancs most az hogy derítsük fel a labort és gyűjtsük össze a bizonyítékokat!
- Megőrült maga? 2 vadász hazavágott minket! és ki tudja hány van még belőlük?
- Éppen ezért kell megtudnunk hogy kik avgy mik ezek és hogy hogyan állították elő őket!
- Szarok a parancsára, Egy emberem meghalt! A többit nem áldozom fel! És jobban teszi ha maga is jön!
- Akkor menjenek, majd én befejezem a missziót! Mondtam azzal elindultam.
- Mi a franc baja van magának Hadnagy? Elment a józan esze?
Megálltam és megfordultam, majd az őrmester szemébe néztem.
- Nem őrültem meg... csak én ha valamit megígérek az megtartom! Mondtam, majd a mutáns felé biccentettem, mire az bólintott és elindult utánam.
- Hadnagy magával tartanék! Szólalt meg Patriott.
- Te nem mész sehova a hadnaggyal! Szólt rá az őrmester.
- Maga megsérült, sajnálom de jobban jár ha vissza megy az őrmesterrel!
- De hadnagy ön a parancsnok...
- Éppen ezért, parancsba adom hogy tartson az őrmesterrel! Riváltam rá, majd megfordultam és kiléptünk a nagyteremből a folyosóra. Ekkor valaki mögöttem megszólal:
- Hadnagy! Sok szerencsét! Mondta Madara, majd felhúzta a földről Patriottot és elindultak...
A folyosón mi jobbra fordultunk, az őrmesterék balra, vissza a lifthez.
 
Miután leérkeztünk, volt egy összecsapásunk két igazán kemény ellenféllel. Nem tudom mik lehettek ezek, mert megpróbáltam megölni az egyiket, de az úgy vágott földhöz, mint én a kutyákat szoktam.
De szerencsére mind túléltük.
Kivétel talán Drovlenkó egyik barátját. Őt szanaszét szaggatták a vadászok fegyverei. Meg egy emberük sérült meg. Az amelyik folyamatosan feszülten bámult rám.
Ezek után pedig a csapat vezetője, meggondolta magát és a többiekkel együtt vissza mentek a lifthez.
Bátorságnak szinte helyét se látni ezekben.
Kivétel a hadnagyban. Na meg a fiatalabb srácban. Ezt már nevezem.
Kisebb vita után azzal a bizonyos őrmesterrel, külön váltunk. A csapat vissza ment a lifthez és elhagyják a várost, a hadnagy és én pedig tovább mentünk a sötét laborban.
A hadnagy a lámpát folyamatosan előretartva megy én meg közvetlenül mellette megyek.
- Gyávák! - Jegyeztem meg a hadnagy előtt.
- Gyávák mind és nyúlszívűek!
- Hé! Ne nevezd őket annak! Ők csak a dolgukat próbálják végezni. De erre ők sem készültek fel.
- És te hadnagy? Te miért folytatod a küldetésedet, annak ellenére hogy egy barátod meghalt? Te nem féled a halált?
- Hogyne félném! Én sem tervezem hogy itt haljak meg. De nekem ez a dolgom. És elvégzem azt, bármibe is kerül.
- Akár a barátaid életébe?
- Talán igen, talán nem! Az függ attól is, hogy ki a szóban forgó barát.
- Mondjuk ha éppen az előbbi csapatról lenne szó?
- Láttad, nem? Ők megfutamodtak, de én tovább akartam folytatni a küldetést. Akár velük, akár nélkülük.
Most egy ember miatt nem fogok megfutamodni.
- És hogyha mondjuk egy szerettedről lenne szó?
- Mondjuk ki? Ismersz is egyet?
- Mondjuk a nőstény, akit oly nagyon védelmeztél, amikor még egymással csatáztunk.
- Ő nem a szeretőm. Ő csak egy közönséges lány volt. De hát most hagytam volna meghalni a kezed által, csak azért hogy mentsem az irhámat?!
- Miért ne.
- Nem! Olyan nincs. Én már benne vagyok a korban. Ő meg még szinte csak most lett felnőtt nő.
Nekem már úgyis mindegy, tehát inkább én mint ő.
- Ha jól hiszem ezt hívják önfeláldozásnak. Emberi nyelven.
- Jól hiszed.
- És miért kockáztatnád az életed egy ismeretlen nőstényért?
- Mert ezt írja elő a becsületkódex.
- Becsületkódex?
- Igen. Tudod... Az emberek közt létezik egy szabály, hogy mindig védjük a gyengébbet.
- És azok az emberek akik ezt nem tartják be?
- Őket hívjuk bűnözőknek.
- És mit tesztek ezekkel a "bűnözőkkel"?
- Nos... Az a tetteiktől függ. Van ki kisebb vétséget követ el, van ki nagyobbat.
- És aki mondjuk bánt egy ilyen nőstényt?
- Hát.. Én általában azokat jó alaposan megverem. De ez emberenként változik. Mindenki egy másik egyén, szóval mindenki másképp reagál. Te hogy reagálnál ilyen helyzetben?
- Sehogy. Én eddig nem érzek semmit egy emberi nőstény iránt sem. Nincs egy emberi barátom se. Talán rajtad kívül.
- Nem úgy értem! - Aztán nevet egy rövid ideig. - Hanem ha lenne egy hozzád hasonló nőstény, akit szeretnél. Ha veszélyben lenne, mit tennél?
Egy rövid ideig elgondolkoztam, aztán azt mondtam:
- Hát jelenesetben erre képtelen vagyok válaszolni, mert ezidáig nem találkoztam egy fajtám bélivel se.
De ha ilyenre kerülne sor, valószínűleg azt tenném amit ti tesztek ilyenkor.
- Szóval megmentenéd.
- Igen. Minden bizonnyal.
Felnevetett ezen csendben, aztán tovább mentünk. Egészen egy hosszú folyosóig, aminek a padlója teljesen le volt fedve fekete fehér kockákkal.
- Menjünk be itt és nézzünk körül! - Szólt Drovlenkó, majd az egyik ajtóra mutatott, amire az volt írva, hogy "anatómiai laboratórium".
Benyitott az ajtón, majd a kis fegyvert folyamatosan előre tartva, félkézzel világított a lámpával körbe a szobán.
Egy pont ugyanolyan teremben voltunk, mint amilyet láttam annak idején, amikor az álmomban szereplő öreg fehér ruhás köszöntött engem, és ahol meggyógyították a sebeimet.
Csakhogy a falak tele voltak vér nyomokkal és egy két helyen szkafanderes halott emberek feküdtek.
A lámpák alig pislákoltak, és volt egy asztal amin feküdt valami és le volt terítve egy koszos fehér lepellel.
Az asztalokon rengeteg foszlóban lévő papír és furcsa alakú üvegpoharak és szerkezetek voltak.
Egy két szerkezet még halványan villogott és némelyik képernyőjén fura adatok jelentek meg.
A hadnagy el kezdett kutakodni az asztalokon lévő papírok között.
- Figyelj és őrködj! Szólj ha esetleg jönne valami!
- Rendben! - Feleltem és odamentem az ajtóhoz majd kinéztem rajta egy pillanatra.
- Semmi! - Gondoltam magamban, majd becsuktam az ajtót és körülnéztem a szobában.
Láttam egy képernyőt, amin furcsa írások jelentek meg. Meg volt rajta egy kép egy testről, ami hasonló az én felépítésemhez.
Közelebb mentem a képernyőhöz, majd elkezdtem olvasgatni a megjelenő írásokat.
Azt írja: ----> 274-es alany. Köznyelven: Vérszívó
Humanoid felépítésű, intelligens lény, mely rendkívül nagy fizikai erővel rendelkezik. Bőr színezete a fajtól függően változó, mindegyik példány az élőhelyétől függően választja ki a természetes színét és testfelépítését.
Jelenlegi források szerint, a mocsaras vidékeken élő egyedek a legerősebbek a faj különböző egyedei közül.
Bőr színük szürkés, időnként az ápolatlanság miatt zöldes a sok algától és moszattól. Szemük színe a napszakok cserélődésénél változó. (Éjjel élénk fehér, nappal éjfekete, szürke retinával.)
Testfelépítése az eddigi megfigyelt példányoknál jóval nagyobb. (Valószínűleg jóval erősebb is fajtársainál.)
Időnként megfigyelhető pszihológiai változás is. (Egyes egyedek jóval intelligensebbek is, és felismerik a nyílt terep adta, lehetőségeket is.) Így időnként változtatnak a vadászterületükön. Nem félnek a nyílt összecsapástól, de a nem veti meg a lesből támadást.
Képes alapszintű taktikai támadásokra.
Az eddig viszont legérdekesebb megfigyelés, ami pedig az összes alfajnál megtalálható, az az, hogy képesek a fény megtörésével álcázni magukat.
Ilyenkor képesek áttetsző alakot felvenni, ami nagyban segíti a lopakodási képességüket.
A kutatásoknál figyelembe vettük, hogy megkeressük a lény ezen képességének eredetét, de eddig nem jártunk sikerrel.
Viszont fizikai erejük kimenetelét felfedeztük, és sikeresen átvezettük a vadász projektbe. Így megnövelve az ellenállási, és teherbírási képességüket.
A láthatatlanságot elősegítő képességet viszont tovább kutatjuk, és ha esetlegesen megtaláljuk a módját, azt is megpróbáljuk átvezetni a vadászokra.
Erről még viszont egyeztetnem kell Dr. Demichevvel!

Jegor Kaligyin professzor, 23.15 <------

Elképedve olvasom az adatokat, aztán odafordulok Drovlenkóhoz:
- Ez mit jelenthet?!
De a hadnagy ide se néz csak annyit mond:
- Cssss! Ne most! Azt hiszem találtam valamit. Nem tudom mit jelenthet, de azért elteszem. Te csak folytasd az őrködést!
Fintorogva tekintek a hadnagyra, aki még csak pillantást sem vet az általam talált adatokra.
Aztán megpillantom az asztalt, amin az a valami fekszik.
Lassan odamegyek az asztalhoz, majd egy hirtelen mozdulattal lerántom a leplet.
Amikor megpillantom az asztalon fekvő lényt, majdnem szívrohamot kapok. De helyette, csak kis híján ordítok egyet, amire a hadnagy is felfigyelt és megpróbált elcsitítani.
- Hé hé! Nyugi öregem! Nehogy most ordíts fel!
Próbálta suttogva mondani.
- Mi a poklot csináltak ezek itt a föld alatt?! - Kérdeztem kikelve önmagamból, de még mindig csendesen.
- Nem tudom. De nekem ez egyáltalán nem tetszik. Jobb lenne tovább indulni! - Mondta Drovlenkó.
- A fajtámat mészárolták! Csak azért hogy szert tegyenek a képességeinkre! Ezért megfizetnek!
- Tudom! Rendben! De most fogd vissza magad! Nem tudom pontosan hány ilyen vadász, vagy mi a fene szaladgál itt, de nem lenne jó, ha fellármáznád őket!
Mondta, aztán elengedte a vállamat.
- Gyere! Menjünk tovább! Talán találunk még valami hasznosat!
Aztán indultunk volna tovább, amikor baljós fényt pillantottunk meg az ajtó ablakán keresztül. Fémes kopogást hallottam, ami később egyre erősödött és végül már kivehetőbben lépteknek hallatszott.
- Jön valaki! - Mondtam.
- A fenébe! Biztos egy vadász járőr! Bújjunk el! - Mondta a hadnagy és fedezék után nézett.
Végül bevettette magát egy íróasztal alá.
- Bújj el! Bújj el! - Szólt nekem, de én nem találtam búvóhelyet. Aztán rápillantottam az asztalra, amin a halott fajtársam feküdt és eszembe jutott az ötlet.
Gyorsan odamentem az asztalhoz, majd azt mondtam:
- Sajnálom!
És lelöktem az asztalról a hullát, majd az asztal alá söpörve én feküdtem az asztalra és magamra rántottam a fehér leplet.
Hirtelen hallom, ahogy nyílik az ajtó és belép rajta valaki. Minden lépte fémes kopogást ad ki, és ahogy lép, hallani a csörgő felszerelés hangját.
Gyorsan nagy levegőt veszek, majd vissza tartom a lélegzetem. Hallom ahogy az a valami egyre közelebb és közelebb ér.
Ekkor szembe jut a karomon felejtett PDA. Más választásom nem volt. Gyorsan magam alá rejtettem a PDA-t és ráfeküdtem.
Ekkor megtörtént az, amitől a legjobban tartottam.
Az idegen lerántotta rólam a leplet. Amint lerántotta róla, észre veszem az arcát. Vagyis jobban mondva a maszkját.
Ugyanolyan maszkja van, mint annak a két lénynek az előtérben, ami akkor rajtunk ütött.
Tüzetesebben vizsgál engem, de nem tudja hogy mihez kezdjen. Erre elkezd bökdösni a fegyverével.
Nem mozdultam, a levegőt továbbra is bent tartottam, de már alig bírtam.
Ekkor az idegen abbahagyta a piszkálódást, majd célra emelte a fegyverét és bekapcsolt egy kis piros fényt, ami egyenesen a homlokomra világított egy pontban.
Kezdett halálfélelmem lenni, azt hittem most menten kivégez, de ekkor nagy csörömpölést hallani odakintről és egyből odanéz. Egy darabig néz a hang irányába, majd kikapcsolja a piros fényt és elindult kifelé az ajtón.
Megkönnyebbülve lélegeztem fel, amint kiért az ajtón és becsukta azt. Egy ideig még fekszek az asztalon, majd a hadnagy is felállt az asztal alól és szintén megkönnyebbülve tántorog oda az asztalhoz.
- Hé pajtás! Rajta kelj fel! Már elment!
Hirtelen nagy levegőt véve, hörögve kelek fel az asztalról. A hadnagy kissé hátra ugrott, majd azt mondta:
- Huh! Már azt hittem hogy lebukunk! Esküszöm még a húgy is megállt bennem!
Aztán én is megszólaltam.
- Szerencsénk! Már nem sokáig bírtam a levegőt bent tartani.
Aztán felállok az asztalról és csak akkor veszem észre, hogy a PDA, ami a karomon volt, összetört.
- Hoppá! - Feleltem.
- Na b@zz! Pedig vadiúj PDA volt. És nekem még azt mondták hogy törés és víz álló! Még szerencse hogy úsznunk nem kellett!
Erre elkomorodtam és azt mondtam:
- Szerintem egyenlőre ez a legkisebb gondunk!
- Igaz! Na! Nézzünk körül, hogy biztonságos e a helyzet, aztán haladjunk tovább!
- Rendben! - Feleltem majd elindultunk az ajtón kifelé.
Még körülnéztünk gyorsan hogy tiszta e a terep, aztán elindultunk még beljebb a sötétségben.
 
Miután elment a járőrünk vettünk pár mély levegőt és elraktam amit tudtam, majd folytattuk utunkat szépe lassan csendben...
Lassan haladtunk a folyóson mígnem kiértünk egy elágazásra, balról fémajtó volt, nem lehetett kinyitni robbantani meg nem akarok a vadászok miatt... Az ajtó mellet volt egy kis panel, ami még ép volt és áram alatt, egész egyszerű volt kezelni és arra is rájöttem hogy hova vezet az az irány:
Bio labor
D2 tesztkamra
D1 tesztkamra
Vadász Krio
- Óóóó király akkor ide nem kell menni... Mondtam, majd megfordultunk és elindultunk balra. Nemsokára egy Ugyan olyan fém ajtó elé érkeztünk itt megnéztem volna a panelt, de le volt tépve a helyéről, az ajtó azonban nyitva volt legalábbis valamennyire... erre rásegített a kollégám mire hangos nyikorgással annyira nyitottuk hogy kényelmesen átférjünk...
Ahogy mind a ketten beléptünk a folyosóra figyelmesek lettünk arra hogy balról üveg van viszont nem látni semmit mert teljesen sötét van...
Előre léptem két lépést,erre valami mintha aktiválódott volna és hirtelen felkapcsolt minden lámpa a folyóson, valamint az üvegen túl is... így vehettük észre hogy az üvegen túl egy hatalmas terem kapott helyet ahol 2x2méteres Kéken világító jeges hengerek foglaltak el mindent 4 darab 5x5es kockában helyezkednek el a hengerek és a kockák közt lehetett járni kelni... Ám a négy kocka közt elhelyezkedett valamiféle szerkezet... Fölötte pedig egy daru, amin egy olyan 2x2 méteres tartály volt.
- Azt hiszem... ez Vadász Krio! Mondtam nem is leplezve döbbentségemet méreteken...
De nem csak én fogtam padlót attól hogy az ellőttünk elterülő hatalmas teremben 100 lefagyasztott Vadász "alszik".
- Menjünk tovább!... Most! Mondtam sürgetve mert a Mutánskomám ledermedt.
Sietősen az üveggel átellenben a fal mellet sietünk le erről a folyosóról. A következő ajtónál ott volt a panel gyorsan ott is megnéztem merre mehetünk.
EVB
Gépészet
Az ajtó áram alatt így nyitás után elindultunk erre.
Lassan haladtunk, amikor a Mutáns hirtelen megáll, mire én is megálltam.
- Jön valami! Súg oda.
- Mi? Kérdezek hátra.
Csak két méterre elöttünk volt ajtó, elöttünk 10 méterre pedig egy elágazás jobbra balra.
Sietősen elindultam az ajtó felé, és beléptem rajta, követett a mutáns is ő rögtön láthatatlanná vált és bement a bal oldal sötét részébe. behajtottam az ajtót, és szétnéztem hova bújhatnék a szobába...
minden fel volt forgatva, lámpa nem világított csak ami a szoba két ablakén világított be a folyosóról, végül a jobb sarokba mentem a sötétbe neki simultam a falnak, ám eközben már én is hallottam a vadász lépteit. a szívem már a torkomban dobogott... régen féltem így.
Próbáltam hangtalan levegőket venni, közben hallottam ahogy a vadász ellépked a folyóson. Pár pillanat múlva már halkultak a léptek zajai.
Miután nem hallottam a lépteit, elkezdtem sűrűn venni a levegőt, mintha minden lélegzet vételem az útolsó volna...
- Jól vagy? Kérdezett felém a mutáns aki időközben láthatóvá vállt újra..
Felé néztem... Nem.. de kösz! mondtam, majd elindultam kifelé az irodából.
Kiléptem lassan a folyosóra.
Odamentünk a folyosó végére. majd balra fordultunk innen nem messze van az az EVB részleg ha minden igaz... furdalta az oldalamat a kíváncsiság mi az az EVB...
Nemsokára megérkeztünk a fémajtó elé. ez is áram alatt volt így könnyű volt nyitni.
egy majdnem ugyan olyan teremben voltunk mint az anatómia, csak ez áram alatt volt és az asztalokon fekvő alanyok mintha még élnének legalábbis az alapján ahogy a mellettük lévő gépek jeleznek...
Az asztalokon túl a falban gépek voltak beépítve, nem messze tőle üzemeltek a monitorok...
- Maradj csöndben és szólj ha megint jönne egy!
- Rendben! Mondta majd elindultam és odamentem a monitorhoz és rögtön belenéztem a gépbe
Rátaláltam pár doktor feljegyzésére amik a vadászokra utalnak például kiderül hogy alapvetően félig mutánsok félig emberek a páncélba építve ám Kognitív tudatuk nincsen így a páncélon keresztül Programozhatóak a feladatok elvégzésére, ám ez időigényes és drága művelet. továbbá kiderült hogy nem 1 fajta vadász van.
5 fajtája van a Vadászoknak...
Az alap vadászok, a derékhad 2-3 fős csoportokban támadnak és gerilla harcmodort alkalmaznak minden esetben, ezt kiküszöbölve megalkották a Vadászok egy másik fajtáját a Vadász őrt
Ezek már jóval irányíthatóbbak és több feladat elvégzésére is alkalmasak mint a pusztítás... de ezeket is programozni kell így ez sem volt tökéletes találat... ám fél év kutatásra rá Megalkották a Vadász parancsnokokat, ám ezek legyártása nagyon hosszú volt, így csak 4 van belőle. Mindegyik parancsnok 25 vadászt irányít független a vadászok fajtájától...
Ezek még hasznos információk, de meg kéne tudni mitől is lett ilyen ez a bunker... Gondoltam magamban, azért rácsatlakoztattam a PDA-t és elindítottam a letöltést.
Közben tovább nézegettem és olvasgattam.
a legrégebbi bejegyzés 5 éves vagyis a második Csernobili robbanás előttről származik...
Beleolvastam:
Jelgyin Professzor őrült, azt hiszi hogy a megvadult parancsnok hallgatni fog rá a készítőjére...
A 4es parancsnok ma délelőtt vállt irányíthatatlanná és 4 aktív tesztelés alatt álló vadásza megölte Dr. Demichevet és 5 asszisztenst valamint 4 biztonsági őrt... a Doktor elvesztése komoly probléma a bio labor szintjén... ilyenkor a szabvány eljárás hogy leállítsuk a vadászt ám ezzel meghalna 21 további Krioban pihenő vadászunk ám a protokoll az protokoll.. a sejt amugy is megfizetné a helyre állítást., de Jelgyin eltolta 2 órával a deaktiválást és lement a Krioba beszélni a 4es parancsnokkal... ha téved és a vadász parancsnok teljesen irányíthatatlanná vált akkor nagyon megszívtuk... miután bázis csak akkor zárja le magát vész esetén ha a lekapcsolási protokoll befejeződik.
vagyis ha megőrült a parancsnok akkor 2 óráig semmit se tehetünk hogy megállítsuk...

Igor Mantsuk EVB parancsnok

Talán... azért... gondolkoztam el közben hátra fordulok, mert mögöttem megint felriadt a vérszívó.
- Jézusom... Fejezd be, majd elkaptam a kezéből a fehér lepelt amivel le volt takarva a test ám amikor vissza akartam hajtani rá pillantottam a testre... és bizony ott maradta tekintetem...
Egy ember volt, már legalábbis ami...
A szemhéjai és alsó felső ajkai le voltak vágva... a feje kopasz volt és oldalt egy fém darab volt benne... A teste tele volt fémmel és tele volt tűzdelve vért szállító kis csövekkel... a keze hús vér része csonkban végződött az ujjai helyén... gépi ujjak voltak a húsba égetve...
Igazi horrorfilmbe illően volt a teste...
- Jézusom... Mondtam közben visszaterítettem rá a lepedőt, mert ha tovább nézem belerókáztam volna a sisakomba.
- Ez a hely maga a förtelem! Mondta a mutáns.
- Az... Mondtam közben visszamentem a pda-ért ami befejezte a letöltést amit csipogva jelzett...
Eltettem, majd kiléptünk a szobából, vissza a kereszteződésbe, itt most tovább mentünk a gépészeti részhez.
Itt megint egy tágas részre értünk itt már erősebb neonfény világított és mindenfelé gépi alkatrészek voltak, a jobb sarokban egy Vadászpáncélzat állt. ezen nem volt vitrin... először amikor megpillantottam azt hittem hogy egy vadász, de aztán ráeszméltem hogy csak a páncélzat az ám gépekre kötve... úgy áll mintha egy elemzés kellős közepén hagyták volna...
Odamentem a géphez és a páncélhoz, a mutáns is jött.
- Nézz körül hátha van még valami hasonló itt!
Elővettem a PDA-mat és újra rákapcsoltam a gépre... Itt a gépen Építési koncepciókat és terveket találtam hogy építették rá a páncélt az emberre...
kiderült hogy a páncél 2 részből áll... az első részt valóban leszedhetetlenül ráépítik az alanyra... ez fedi el a műtéti úton testébe épített erőfokozó gépeket... a másik, vagyis maga a páncél és a sisak külön vehető fel... mint egy szimpla páncélruha, ám súlya miatt szükségelt a gépi erő, legalábbis ha nem vadász akarja felvenni az öltözetet... ezen túl még mozogni sem tudna az öltözet alatt...
mivel a ruha Hermetikusan zár így a vadásznak létfenntartó és légző készülékre van szüksége, ez a ruhába van építve utóbbi sajnos a páncélzaton kívül kapott helyet. a vadász mögött lévő két kis "tartály" nekik 12 órára elegendő levegővel látja el őket, ezek feltöltésére a Vadász krio mellet elhelyezett Oxigén tartályok valamint a létfenntartó rendszerekhez elengedhetetlen Hidrogén és folyékony Oxigén is ott kapott helyet.
- Na végre gyenge pontok! Jegyeztem meg.
- Találtál valamit? Jött vissza a mutáns.
- Ugrálni fogsz örömedben! Még azt is megtaláltam hogy intézhetjük el őket egyszerre!
- Na végre! Mondta, majd hirtelen elkapta a fejét az ajtó irányába.
- Mi van? Kérdeztem, majd megfordultam.
Ebben a pillanatban Kinyílt a vasajtó ahol bejöttünk és egy Vadász jött be.
- Baszki! Felkaptam az RPK-t és elkezdtem lőni a vadászra, mire az is vissza.
Oldalra futottam és beugrottam egy Fém asztal mögé.
A golyók végig követtek, majd ahogy beugrottam csak úgy kopogtak.
Hirtelen Megszűntek a kopogások és birkózást hallok.
Kinéztem a fedezékből és látom ahogy elkerüli a vadász ütéseit és azt is ahogy az fegyverrel próbálja lecsapni.
- Kerülj mögé! Ordítom, közben elkezdtem lőni a Vadász felé.
- Szedd le a kit kis tartályt! Ordítottam újra, mikor láttam hogy a mutáns a vadász mögé bújik és hátulról próbálja támadni míg én szemből lövöm.
A mutáns, felemeli egyik kezét, és rácsapott hátulról, mire a vadász szabad kezével hátra nyúl, és elkapta a mutáns a csápjainál és elrántotta maga mögül, egyszer hozzávágva a a fémajtó keretének, majd azon behúzva, bevágta a terembe egy lendítéssel...
a Vérszívó úgy repült be a szobába mint amikor egy vakkutyát elcsap egy BTR...
A vérszívó, csak egy mozdulatra felemeli a kezét és megvillanva hogy a kezében maradt az egyik tartály, a következő pillanatban a vadász fülsüketítő hangon üvölteni kezdett és elkezdett forogni.
Elkezdtem lőni a Vadászt, az egyik pillanatban háttal volt nekem és elkaptam az egyik tartályát, ami berobban, ezzel eltűnt a Vadász bal része eltűnt, a feje pedig a sisakkal együtt leesett, majd elgurult elém majd a test össze esett.
- Whááóó! Mondtam, majd felkeltem és Odamentem a mutánshoz.
- Élsz még? Kérdeztem.
- Kábé... talán... de a következő mögé te mész!
Felröhögtem ezen, majd felsegítettem a vérszívót.
- Na tűnjünk innen!
- Merre?
- Vagy a Bio laborba vagy a Fegyverraktárba kéne menni! de a legjobban akkor járunk ha minél messzebb ettől ah helytől mert szerintem nem kell sok és itt nyüzsög még egy pár tucat! Mondtam, majd kicsit kocogva elindultunk innen, közben Elindultunk ki innen..
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul