Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Végre eljutottunk oda,ahová valójában elindultunk. nem tudom,el fogja e mondanom társam a többieknek a velünk út közben történteket,de azért igyekszem majd a többiek fejébe "hamis" képeket és illúziókat ültetni,nehogy gyanút fogjanak,miszerint az út közbeni csetepaté oka mi voltunk,főleg én,főleg azzal,hogy felfedeztem azt a bizonyos tartályt.
Nem nagyon hiányzik se nekem,se a másik két emberi társamnak. Utóbbi,aki pont ebből a koszlott faluból szaladt elénk segíteni,szintén besározódna a történet következményeként,aztán ki a fenének van kedve kiátkozottként bujkálni a Zónában?
Mondjuk elmehetnénk banditának is,de ott sincs semmiféle maradásunk,mivel velük már egy pár alkalommal összeakaszkodtak,engem meg alapból kilőnének,mivel kicsit sem állatbarát figurák,s emiatt a lehetőség elvetve.
Magánvállalkozáshoz hárman kevesek vagyunk,úgyhogy vagy ködösítünk,vagy ha minden kötél szakad,akkor hazudozunk. Ők szóban,én meg mentálisan. Az biztos tipp,még ha kevéssé erkölcsös is.
Ugyan mi értelme itt,a pokolban erkölcsről morfondírozni,főleg egy magamfajta ember-kutyának? nyilván semmi,de mert mással közvetlenül még nem tudom az élményeimet és a gondolataimat megosztani-legalábbis nem kiforrott a technikám hozzá-így inkább magamban társalgok...
Az itteniek nagyon zöldfülűnek tűnnek, s fülük színe-amúgy-hasonlatos a még éppen maradt növényekéhez,ami miatt olyan fás,ligetes helynek tűnik,kevés morgó,villogó,pörgő és gonoszabbnál gonoszabb meglepetést jelentő halálcsapdával,s azokat leszámítva eléggé kellemes helynek látom.
Fás-ligetes....hmm, olyan ismerős ez is. Persze a kutya emlékei,már hozzászokhattam volna.
A falu pedig a Kopaszfalva,vagy Kopaszfalu néven illetett néhány házsorból álló kisebb hely,s nem messze tőle egy katonai őrposzt, a Zóna széle. Azon kívül meg a világ.....
nagyon olyan érzésem van, a kutya volt már itt régebben,sőt mintha nekem is volna közöm hozzá valamiképpen,nem tudom. Érthetetlen. Mindegy...
Az itteni figurák nagyon újoncok,nagy szájjal,elképzelésekkel,és valójában fogalmuk sincs,mi vár rájuk kilométerekkel északabbra,mondjuk a Szemétdombok,de akár a Kordon távolabbi szegletében is akár.
Az viszont,ami két társamat foglalkoztatja,most az én elmém számára is láthatóvá válik.
megjelenik a szürke erőműroncs képe.
Ott van dolguk...
És akkor ezek szerint nekem is,velük együtt.
 
Világosodik mikor beérünk a faluba.Rögtön megyünk le a kereskedőhöz, egy szép összegért bevásárolunk, a kolléga már indul fel mikor még leveszem a vállamról az új ak-t és megmutatom sidrovich-nak, érdekelné e esetleg nagy tételben.Gondolkozik, majd megszólal:
-Nem veszek zsákbamacskát, nemtudom honnan van, de ha hoztok mondjuk 10 ugyanilyet,kipróbáljuk, és ha mind jó, akkor beszélhetünk...
-Jólvan.. akkor még találkozunk...
Megyünk vissza a faluba, Antinovics elvtárs úgylátszik teljesen kimerült, elkérte a kulcsot és beült aludni az anyósülésre... nekem még beszélnem kell farkassal, utána indulunk.Odamegyek, még megismer, és rámköszön:
-Szevasz fürge! (ejj de rég hallottam ezt a nevet....)
-Üdv fakas! Figyelj.. ha jön újonc a zónába, és esetleg nem találja a helyét, szólj neki rólunk... amit fontos tudnia az érdeklődőknek: kommunista eszméket követünk, és csak akkor akarjon hozzánk csatlakozni, ha nem veti meg a kétkezi munkát.
-Jólvan, bár ezek elég érdekes feltételek...
-Még annyi... ha segítesz nekünk megháláljuk...
Elköszönök, mielőtt beszállok, még betöltöm a kanna benzint a tankba, beülök a vezetőfülkébe, és indulunk is. A szokásos tempót kell menni, "nem fékezünk senki kedvéért"... Másik útvonalon megyünk, szóltak hogy a szeméttelep felé nemnagyon ajánlott menni. Igaz sötét völgy felé indulunk, de rövid időn belül balra fordulok, tulajdonképpen egy fordított s alakban megyünk a gyárunk felé, elkerülve a szolgálat és a katonaság őrposztjait.1 óra intenzív vezetés után, megállok egy kisebb erdőszerűségnél, egy pár perc pihenőre.Felriad mellettem az elvtárs, körülnéz, látja hogy itt egy erdő.Kiszáll, rágyújt egy cigire, és közben elkezd valamit keresgélni.Én inkább pihenek kicsit, míg a kolléga járkál az erdőben.Ajtónyitásra riadok fel, az elvtárs visszatért, úgytűnik elaludtam.Nembaj, fentvagyok, ezt az egy órát már kibírom...Indulunk, közben a kolléga boldogan újságolja hogy sikerült szednie egy jó agy adag gombát.Mosolygok egyet, és vezetek tovább..Dél előtt pár perccel érük oda, betolatok a bejárathoz, az elvtásrak már pakolják is az élelmet...
 
A főnök újoncokat szerzett be. Zsandár és Herceg. Nem szivatja őket. Francba. Na mindegy, elmentem a szállásomra aludni. Ott pihenek egy darabig amíg a főnök nem mond mást.
 
Arra ébredek fel, hogy nem jár a motor, kiszállok rágyújtok végre, meg aztán erdő mellett vagyunk, nézek hátha van galóca.Van is, mindkét zsebem teleszedtem, még a táskába is jut egy kevés.Visszamegyek, az elvtárs már alszik.Beszállok,felkeltem és megmutatom neki a szerzeményem.Aztán már nemsokára a gyárnál is vagyunk, az elvtársak már pakolnak is le a teherautóról.Eléggé kipihent vagyok, utánakérdezek, hogy mi volt amíg nem voltunk itt, mondták, hogy semmi, csak a vörös erdő belseje felől láttak mozgást az őrök.Mondják is, hogy meg kéne nézni, jön velem még hat ember is mindegyik saját gyártású ak val.Én még felveszek lőszert, kicsit csövezek a tűz mellett, felmelegítek egy konzervet, megzabálom, aztán adok egyet látónak is, meg aztán az üres konzervbe még vizet is.Mondják a többiek, hogy únják már a sok konzervet, hozni kéne valami kevésébé sugárzó vadkant, vagy pedig elvadult házidisznót.Meg hát ugye ez költséghatékonyabb is.Még egy számlálót is adnak.Elindulunk jobb híján gyalog.Megyünk, megyegetünk, igazából az egész annyira groteszk.Megy hét ember mindenféle vastag ruhákba burkolózva, ügyelve, hogy minél kevésbé érje őt a külvilág.Jön velük egy nagy fekete kutya, ami csak néz maga elé, mint ahogy az ember szokta amikor nagyon gondokodik valamin, vagy pedig egyszerűen szar kedve van.Az egész kompánia egy repedezett betonúton megy, jobbról balról vagy rozsás, vagy valami vörös gomba álltal borított fák.Lehet, hogy a placebó hatás, de szerintem baromira rozsdaszag van.Az egész légkör kezd nyomott lenni.A betonra rá vannak oxidálódva a rá hullott fenyőtűk, és fémesen csikorognak, amikor rájuk lépsz, és dorzsölődnek egymáshoz.Lassan kezd rászállni a térségre valamilyen enyhe, majd egyre sűrűsödő bordó száraz, talán porköd.Semmit sem lehet látni.
Egy felfúvódott gumicsirke libben elő valahonnan, rá a vállamra, a fülemhez hajol:-Huhú!Sőt sihuhú!
Ahogy kimondta azt, hogy sihuhú a vonathoz hasonló gőzfelfő jon ki belőle, aztán összecsoffadva leesik a betonra.Egy ideig csak nézek magam elé, aztán azon filózok, hogy mit kéne csinálni ebben a helyzetben.
Rossz érzés fog el, először elindulok előre, aztán már futok, végül már sprintelek.Nem tudom, hogy mi merre van, de asszem visszafele futok, és anyi biztos, hogy a betonon.Egyszer csak valamin átesek, pofára, úgy ahogy kell.Egy pad az, amint egy kínai legózik.Tört angollal megkérdezem:

-Ez ki?
-Mao.
-Ez mi?
-Lego.
Talán szado, talán mazo.
 
Valahogy a Társam is megérezte,hogy nem túl jó a kedvem. Mitől is lenne? Délelőtt egy unalmas és roppant egyhangú utazás a Fás-Ligetesből hazafelé,aztán most meg ez a séta a rozsdás fák közt.
Úgy megharapnék valamit,vagy valakit,s úgy szabadjára engedném kutya-egómat,de sehol egy valamire való ellenfél,csak a varjak,szokás szerint.
Nem is értem,mit keresünk itten? Elvileg vadászni jönnénk ide,de ugyan mit kéne levadászni,ami ehető? Itt olyan nincs semmi,s ha ehető is lenne,attól még roppant sugárzó,vagy toxikus is egyben,vagy külön,külön.
Nem tán megdögleni küldtek ide minket?
De akkor miért pont hét emberrel egyetemben?
Mint a gonoszok,és kiegészítőként egy fekete kutya is? Na neeee. Ez nagyon abszurd,még nekem is.
Legalább olyan abszurd,mint ez a vastag és még nekem is nehezen átlátható karmazsin színű nehéz és fémszagú köd,vagy pára,ami körbevesz.
Nem tetszik ez nekem.
Mintha valaki szándékosan eresztené ránk valahonnan.
 
Lepakolnak az elvtársak, de nem várom meg, megyek a raktárba,megnézem mégis hogy haladnak a kollégák.Az összes alapanyag elhasználva, a végeredmény 44 darab, plusz ami nálam van, a többi selejt...jólvan akkor míg nincs alapanyag pihenő, és nézegessétek a felhozott mappákat, hátha találtok benne 1-2 hasznos infót.Épp indulnék a kohóba mikor megállít Antinovics elvtárs, hoyg elvinne pár embrt.Gondolkozok kicsit, majd mondom neki hogy mennyit vihet, és lehetőleg egy darabban jöjjenek vissza.Beülök a teherautóba, elrobogok a kohóhoz.Majdnem a teherautóval megyek be az ajtón, az utolsó métereken sikerült megállnom.Kiszállok, sehol senki...Benyitok, még be sem léptem, valaki megszólal:
-Állj! Kivagy??
-Mihail.
-Gyere be lassan!
Besétálok, egy őr áll a valamikori recepciónál, mikor meglátja hogy én vagyok, odajön és kezetnyújt.
-És hogy haladtok?
-Az első nap voltka kisebb problémák, de aztán boldogultunk...
-Élelmetek van még?
-Háth akad, de eléggé kevés.
-Jólvan... Borisz holvan?
-Bent dolgoznak...elindulok befele, átmegyek az öltözőkön, bent eléggé meleg van.Megkeresem Boriszt, épp leltározza a kész cuccot.
-Mennyi van?
-Összesen, ami teljes fegyvert ad ki az 60 darab, de le kell vennetek a sebességből mert ez más fajta vas... valamiért más, mintha erősebb lenne...
-Jólvan, felapkolunk, pakoltok le magatoknak kaját, aztán megyek... esetleg valakit le kéne váltani?
-Inkább nem, kezdünk összeszokni..
Nem kérdőjelezem meg a döntését, miután sikerült mindent felpakolni, és lepakolták az ellátmányt indulok vissza.Oda-vissza megjártam 2 óra alatt... bemegyek a csarnokba, ketten szorgalmasan olvassák a mappák tartalmát.Szólok hogy van alapanyag, pakolják be, én meg addig egy emberrel lemegyek az irattárba, és lepakoljuk az utolsó polcot.Az alsó sort szedem ki, mikor érdekességet veszek észre.A polc mögött a fal... mintha újabb lenne.. főleg a sarok aljában látszik.Nembaj, először kipakolunk.Épp felérünk az utolsó adaggal, mikor az egyik elvtárs jön velem szembe, hogy találtak valamit.Nézem a papírköteget, ugyanúgy gyártási információk, de ezekkel egyedi tulajdonságú fegyvereket készíthetünk. Összeszámolom az embereket, nem vagyunk valami sokan...Nembaj, 4 embert küldök külön műhelybe, végezzék el az átalakításokat 1-2 darabon, és ha jó majd folytatjuk.A többiek megkapták az utasítást, újra belekezdtek a munkába, de most még lassabban haladnak.Mivel lassan egy hullába is több élet van mint bennem, elmegyek pihenek egyet....
 
sötétség közepén ülök kívülről látom magamat a páncélomban, az üvegburán megjelenik két izzó pont azt hiszem a szemeim.... a fény erősödik és a ruhából elkezd pár helyen vakító fény előtörni, majd egyre világosabb, és végül kitör a ruhából... mintha ki robbant volna, pár pillanatig vakító fény, majd hirtelen egy füves réten találom magam, a nap fényesen süt, egy idilli zöld füves rét fekszik elöttem vörös fenyvessel a távolban Keletre a jó távolban egy szép híd ami elveszik a ködben... hoppá az elöbb még nem volt köd... a köd hirtelen erősödni kezdett, végül az orrom hegyéig nem láttam, akaratlanul is lehunytam a szemem, és mikor kinyitottam, a fű elrohadt a föld posza homok volt néhol radioaktív víztócsákkal, a Híd több helyen is megrongálódva állt, az a vörös fenyvesek pedig felvették a rozsdás vas színét, ám az erdő felől 5 rádióantenna szerűség is kikandikál a messzeségben mind a 5 az ég felé lövell valamit... leginkább áramot... gondolom... a nap nem süt, az ég egyatta komor felhő....
hirtelen hangos zakatolás, az álom eloszlik... és végre meg van mi a hang okozója... a vekker ami 4 órára van állítva....

a reggeli erőm éppen annyira volt elég hogy lelökjem a a vekkert az ágy melletti asztalról...
Kikelek az ágyból, kinézek az ablakon, az ég borús és még a nap sincs fent...
kikelve az ágyból a ruhás szekrényhez mentem, és kivettem a szolgálatos páncélruhát, most nem viszem a Szolgálatos "Seva"-t... a stalker szleng szerint csak SEVA ruha...
na mind 1 a lényeg hogy most a szolgálatos páncélruhát viszem, fő a biztonság...
Miután felvettem a ruhát, lementem, és elintéztem pár dolgot, többek között 1 járművet egy nagy hatótávolságú rádiót, és benzint.
Mire végeztem kb 5 óra volt, ideje felkelteni a fiúkat...
Herceg és Zsandár is nehezen kelt, de a töpszlit igazi kín keservesség volt 5 kor kelteni...
leküldtem őket reggelizni, adtam neki 20 percet a reggelire, utána gyülekező a fegyverraktár elött.
...
Majdnem elkéstek, zsandár még a "sorakozó" parancs alatt is tömte a fejét egy negyed szál kolbásszal, amit elhajítottam a francba, amikor teli pofával mondta hogy: jelen!
Kicsit morcos lett és a fejét döntögette jobbra balra, de miután hogy levezettem őket a raktárba, látszott rajta hogy megnyugszik a szíve...
Édesség bolt felnőtteknek... :D mondja is gyönyörködve az arzenálban Zsandár.
Csak ne olyan hevesen! Mondtam majd a beszerző felé mutattam, aki rosszallóan nézett a 2 stalkerruhásra.
Mi kéne Százados? kérdez felém a beszerzőtiszt.
a töpszlinek egy standard AK-74est 10 tár 5.45ös alapvető, és 5 tár páncéltörő lőszert.
3 védekező 5 támadó kézigránátot, 1 Walther p99-es pisztolyt 5 tárral.
A törzsőrmester szépen pakolta elő a cuccokat, A töpszli pedig el pakolta magának...
Mikor végzett, herceg felé fordultam, kicsit méregetem majd így szóltam:
Aks-47est, 10 alap 5AP tár, 1 Walther, 5 tárral 3 védekező 5 támadó, 2 füstgránát, egy zöld és egy piros! és egy Szolgálatos öltözet!
Megteszi.... mondta Herceg, majd odafáradt a cuccáért a herceg, először ránéz a ruhára, kicsit szemlélgeti, majd elrakja...
Zsandárra nézek, a vállán ott a PKM... ezt nem cserélem le... ellenben lőszert hozzá:
4 PKM lőszerhevedert! a pisztoly ugyan az, a 3 védekező/5 támadó is marad, és neki is egy szolgálatos öltözetet!
Rendben százados, és önnek uram mivel szolgálhatok? kérdezi a törzsfő.
Egy SVU-t 5 tár páncéltörővel, és 5 tár Precíziós mesterlövész lőszer! és úgy tudom érkezett nem régen egy tudós fegyver felszerelés csomag is amiben van P90es, 1 db kell 5 tárral!
a gránátok ugyan az az elosztás és még ezen felül pár dolog kellene!
hallgatom!
4 hálózsák! 2-3 napra elegendő élelem és víz, kézi rádiók, és elsősegély felszerelések!
értem! Mondja miközben a listát böngészi, és behív 2 szolgálatost, akiknek átnyújtja a felírt dolgokat, elküldi őket a raktárba.
Más valami?
Nem Törzsfő, köszönöm!
az illetőnek tisztelgek, ő is nekem, majd kifáradunk a ráktárból, a járműhöz, ami nem más mint 1 níva...
na jól van uraim,(Néztem herceg és Zsandár felé) 10 percet kaptok hogy átvegyétek a ruhákat! Futólépés!
Mondtam, mire herceg el is indult, és nem sokkal később zsandár is elindult...
...
Már hordják ki a szolgálatosok a kért felszerelést, 3 méretes málha zsák, Intettem a 2 szolgálatosnak hogy hagyják majd a töpszli berakja azt a csomagtartóba... mert úgy tűnik nagyon élénk a gyerek, úgyhogy ki kell fárasztani, nehogy még "action"-t kezdeményezzen a viszkető ujjaival...
Nemsokára vissza értek Hercegék, a ruhák pont a méretük volt, Zsandár kicsit méretesebb volt testvérénél, neki lehet kicsit szűk a hacuka, de azért szerintem még elmegy...
No uraim beszállás, indulunk! Mondtam, az órámra pillantva ami már fél hetet ütött.
8ra a katonai stalkerek oldalán kell lennünk! és 1 napunk van hogy megtudjuk mit keresnek oly buzgon a nyugati oldalon a hadsereg emberei... persze erről a tagok mit se tudnak, de fő az hogy nem is igazán érdekli őket...
Herceg, a vezető ülésre, én az anyósra, Zsandár és a töpszli a hátsó ülésre... elővettem a PDA-mat, és még egyszer átfutottam az útvonalon amit tegnap este leterveztem.
Oké! indulás, én majd navigálok!
 
Ma elkezdtem a zónához igazítást. Az összes újoncot felszereltettem a teljes roham felszerelésbe és több napi ellátmánnyal a hátunkon elindultunk a szemétdomb felé. Órákig futottunk alakzatban a környéken, majd estére a jármű temető közelében táboroztunk le.

Másnap reggel ismét elkezdtünk a tréninget. A régi jármű roncsok között kellett képződményeket keresni az anomáliásokban, utána egy kisebb fosztogató csoportot levadászni.
Eddig minden jól ment. Mondhatjuk. Egy újonc a saját hülyesége miatt szenvedett sérülést. Őt vissza küldtük a szolgálat bázisára.
Majd legközelebb több óvatossággal fog tevékenykedni.
Viszont eddig tényleg minden remekül alakul. Leszámítva az újoncok nyekergését. Igazán mondom már szánalommal hallgatom ezt a sírást, hogy mennyire fáradtak és közben vissza gondolok, hogy: "Jézusom! Ennyire puhány voltam én is?!"
A nap hátra lévő részét megint erőnléti edzéssel töltöttük. A nap már kezdett lenyugodni, az idő pedig egyre hűvösebb lett.
Körbe futottuk egyszer még az egész területet, majd lepihentünk ismét a járműtemető közelében.
Mire vissza értünk a kis táborhoz, addig eleredt az eső. Kegyetlenül zuhogott, mintha egy monszun közepén lennénk.
Mivel erre nem gondoltam, ezért képtelenek voltunk megfelelő védett helyet találni. Mindenünk átázott, ezért a hátizsákokban lévő esőkabátokból és zubbonyokból csináltunk egy fajta "sátrat".
Nem volt a legjobb védelem, de működött.
Amíg a többiek aludtak én csak feküdtem, közben gondolkodtam hogy most mi tévő legyek. Eláruljam a szolgálat bizalmatlanságát Kuznyecovnak, vagy hallgassak Jeffre és derítsek ki valami sötét dolgot Kznyecovról.
Sokáig tanakodtam, de végül úgy döntöttem, hogy mindkettőt. Először megpróbálom kideríteni az igazságot az őrnagyról, de ha nem találok semmit, akkor kénytelen leszek feldobni a szolgálatot.
Bár eldöntöttem mit teszek, mégis bizonytalan voltam. Teljesen megkavarta a fejem ez az egész viaskodás.
Jeff a barátom. De ugyanakkor Kuznyecov a felettesem. Ha az egyiket elárulom, akkor készülhetek a váratlan következményekre.
De talán az lenne a legjobb, ha lelépnék innen a francba. Fenébe a szolgálattal, a hadsereggel, és az egész tetves zónával együtt.
Hazamenni, keresni egy jó, nyugis munkahelyet, egy jó házat, és ha végképp ráérek akkor egy csinos lányt.
De most még itt rohadok. És az első pár évben még nem fogadnak el felmondást. Nekem is le kell szolgálnom a kötelező szolgálati éveket. Vagy tovább amíg a szükség úgy kívánja. Szar ügy!
Amíg a számomra megfelelő életmódon ábrándoztam, addig egy katonai futár érkezett a helyőrségtől.
Adott egy parancs levelet, amiben az áll, hogy a szolgálat és a katonai stalker alakulatok megkezdik az északra vezető út feltérképezését, hogy miért is nem lehet eljutni a zóna szívéhez.
A küldetésre engem és a csapatomat jelölte ki az SBU.
Furcsa hogy ennyire bíznak bennem, miután többször is hagytam az elsődleges célpontjukat meglógni.
Nem tetszik nekem ez az egész. Aztán odakérdeztem a futárhoz:
"És ha nem vállalom?"
"Akkor a hadsereg zónabeli parancsnokának kötelessége a saját belátása szerint új csapatot választani."
"Kérem! Akkor mondd meg nyugodtan Kuznecovnak hogy nem vállalom!"
"Igen ám.... De Kuznyecov azt mondta, hogy ha nem vállalod akkor viseld a következményeit is."
"Na és mik azok a következmények?!"
"A jelenlegi rangod elvesztése, és lefokozás tizedessé, azonkívül 3 hét fogda, és büntető munka végzése."
"Miféle büntető munka? Az agropromi bázis jelenleg elhagyatott."
"Ja. De most épül egy katonai bázis a régi szovjet katonai raktáraknál. Agonyok őrmester vezetésével megy a kiépítés. És ha megtagadod ezt a parancsot, akkor Kuznyecov parancsára őrizetbe kell hogy vegyelek téged és odavezényelni a raktárakhoz kényszer munkára."
"Sajnálom, de nem érdekel a parancs! Amint most az őrnagy és ti is láthatjátok, éppen kiképzést vezetek."
Közben a beszédre felébredtek az újoncok is.
"Hát akkor nem hagy más választást nekem őrmester!" Mondta a futár, majd a jelzésére kiszállt két nagydarab katonai rendőr a kocsiból, jól látható karjelzéssel a vállukon.
Az egyik azt mondja nekem: "Őrmester! Ezennel le van tartóztatva! Kérem adja át a fegyvereit és kövessen!"
Először leakasztottam a vállamról a gépfegyvert majd odanyomtam a katonai rendőr kezébe. Majd kicsatoltam a fegyver tartó övet és azt is átadtam.
"Ha nincs más választásom, akkor vállalom!"
Majd odamentem az újoncokhoz és azt mondtam nekik: "Fiúk! Nekem most el kell mennem egy időre. A távollétemben addig kijelölök egy helyettes kiképzőt! Nem szeretnék addig panaszt hallani rólatok!"
Aztán vissza mentem a katonai rendőrökhöz.
"Megengednek még nekem egy hívást?"
"Persze!" Mondták.
Odamentem a kocsihoz, benyúltam a rádióért és átállítottam a 8-as csatornára. Aztán beleszóltam.
"Kerub?"
"Itt Kerub! Ki az?"
"Én vagyok az Sulkov!"
"Áh! Szeva Sulkov! Na mondd! Mi kéne!"
"Csak egy szívesség!"
"Na mi az?"
"Adódott egy kis gondom. Örülnék neki ha átvennétek a többiekkel együtt a kiképzendő szakaszt, amíg én távol vagyok! Ugye nem probléma?"
"Hááát.... Nem is tudom. Vannak még nekünk is gondjaink el kell intézni egy két dolgot..."
"Igen vagy nem?"
"Na jó! Amint végeztünk a maradék teendőkkel azonnal indulunk."
"Kösz! Itt a szeméttelepen vagyunk. A jármű temető közelében megtaláljátok a szakaszt."
"Jó rendben! Még valami?"
"Nincs! Csak ennyi! Na csá!"
"Csá!"
Aztán letettem a rádiót és beültem a kocsi hátsó ülésére. Az egyik katonai rendőr szintén hátra ült, a futár és a másik katonai rendőr pedig előre. Aztán elindultunk.
Ha ez az ára hogy ne kelljen részt vennem egy újabb öngyilkos bevetésen, akkor vállalom! Büszkén. Ahogy azt egy igazi katonának kell.

Hát ez eléggé lehangoló lett, de a zóna már csak ilyen. :D
 
A főnök reggel keltett. Nehezen keltem. Majd elmentünk a fegyverraktárhoz. Ott kaptam egy AK-74-et és öt normál és öt páncéltörő lőszert. Aztán elindultunk és bepakoltunk a kocsiba. Beültünk. A főnök és Herceg elöl ült, én és zsandár hátul. Mikor megyünk Zsandárral szóba elegyedünk. Én a tárakat töltöm át. Úgy, hogy egy sima lőszer fölé egy páncéltörőt rakok. Kérdi:
-Miért rakod ilyen hülyén?
-Egyszerű. Jó ha páncélozott ellen küzdök és jó ha páncélozatlan ellen.
-Hülyeség. Vegyél olyat mint én. Mivel,csapattagok vagyunk, elmondok egy titkot. Ez a PKM egy különleges darab. Megbuherálták. Egy tárat fél perc alatt ürít ki. Ez azt jelenti hogy egy emberből fél perc alatt csinál hurkatölteléket. És ha ez nem jön be, akkor itt az én drága késem.
-Kés?
-Kés!
-Milyen?
Elővesz egy kést. A derekára van kötve egy tok és azt. 40-45 centis penge.
-Ez a szépség olyan éles hogy még a legvastagabb kevlár mellényt is miszlikekbe szedi.
-Elviszlek az orvoshoz......
-Elkéstél!
Ekkor elkezdtem félni. Mindjárt odaérünk. Addig nem beszélünk.
 
hehehe... röhögtem fel zsandár és a töpszli beszélgetésén...
Itt balra! mondtam hercegnek, miután hogy láttam a katonai raktárat.
Herceg is csak nevetett...
nemsokára elértük a határvonalat amit a szolgálat emberei őriztek, itt félre parkoltunk, és kiszálltam beszélni a helyi őrparancsnokkal.
Na fiúk, mozgassátok meg a csontjaitokat, mert 10 perc után újra indulunk!
Oké! hangzott a válasz Hercegtől...
Elmentem az őrparancsnokhoz, és elkértem a légi felvételeket, kicsit zavarosak, valami interferencia miatt, de az út szerencsére kivehető...
miután jelöltem a változásokat a pda térképemen, vissza mentem a kocsihoz, és beszálltam megint az anyósra.
a légi felvételeken láttam egy kis kitaposott földes utat, ami nyugat felé vezet a vörös erdő szélén... erről megyünk.
le is kanyarodtunk a megfelelő helyen, és jó zötykölődős a földes út, ám teljesen kihalt... már 20 perce zötykölődünk, de eddig 1 mutánssal, se stalkerrel nem találkoztunk.
Meg kéne állni! Szól felém zsandár a hátsó ülésről.
Mér?
Hugyoznom kell!
ajjj.. ember... Herceg ott húzódj le a domb elött! Mondtam kissé mérgesen.
Meg is álltunk a domb elött, mind kiszálltunk a kocsiból, Zsandár egy bokrosba szalad végezni a dolgát, Töpszli, nekidőlt a nívának, és a lábát nyújtóztatta, valszeg kicsit szét rázta az út a gyereket...
Én vittem a távcsövet, és felmentem a dombra.
Herceg is jött velem.
Felérve, egészen messzire el lehetett látni, a távolban láttam a halott város néhány magas háztömbjét, és attól nem messze egy kis gyárkéményt... Mind ez balról, jobbról pedig a vörös erdő terült el, egyre sűrűsödő fenyvessel, de minimum volt 1 5-600 méter az erdősödésig... azon az 500 600 méteren egy két fa vagy kisebb fa csoportok, tövükben bokrok, cserjék voltak, a megsárgult vagy mindig sárga fű valamivel magasabban ér mint a bakancsom szára.
az ég kicsit felhős, a nap néhol elő tűnik... az idő is egész kellemes, hiszen senki sem vacog..., bár már november van még mindig nem esett hó... fura...
belenéztem a távcsőbe, és kémleltem a távolt, semmi értékelhetőt nem találtam, csak fenyvest és azt a szinte végtelennek tűnő földes utat...
pfff.... fújtam ki a levegőt...
Mi az?
kb fél napunk van jutni a végére, fél nap vissza!
Időre megy?
Igen...
akkor nincs vesztegetni való időnk! nem?
Jah... mondtam kissé megkésve, majd eltettem a távcsövet, és vissza ballagtunk a kocsihoz.
A kocsinál már vártak a többiek.
Na beszállás indulás! Mondtam, a kezemmel is intve hogy mozgás...
Beültem újra az anyósra, és tovább mentünk.
...
Jó másfél órát autókáztunk mire, végre elértünk egy Beton utat, arra fel is kanyarodtunk, ez északra vezetett.
Balról, amerre eddig tartottunk legalább 3 méter magas fal volt, néhol vörös fenyővel, nemsokára balról megpillantottunk egy másfél méteres falat, kő malter, és tégla... az erdő volt azon túl...akkor ez az erdő azon része ami turisztika volt annó...
bő fél óra kanyargós út után elértünk egy folyót, ami balról ment egyenesen észak felé, olyan két perc múlva, egy folyón átívelő hidat is észre vettünk, ami még ép volt, sőt ami a még furcsább hogy egy városkába vezetett a híd...
A híd bal oldalán egy Toronyház állt, kicsit megöregedett...
Itt állj meg! Állj! áll!j állj! Mondtam, mire Herceg meg is állt, a híddal egy vonalban.
tipikus 2 sávos betonhíd, a két szélén korrodálódott vasjárda a gyalogosoknak...
a távolban egy kisváros rajzolódott ki... fura ez a hely nincs rajta a pda térképen... még a katonaságén sincs... hiszen az én pda térképadatomat a Tudósok-katonák-szolgálat szervereiről frissítem...
ezt keresik a katonák annyira? egy be nem jegyzett várost?
hm...
Mi az?
ez a város nem létezik....
Herceg kissé össze húzta a szemöldökét, és így szólt: pedig ahogy én látom igen.
ez tény... a kérdés az hogy ez jó vagy sem? mondtam.
erre nem tudom a választ. mondta Herceg.
Kiszálltam a kocsiból, és a Pda-lencséjét használva lefényképeztem a tornyot, a hídat, és a várost, 1 képbe, az aluljárót is, de azt külön, majd vissza szálltam a kocsiba.
Menjünk tovább az aluljáróhoz! Mondtam Hercegnek miután beültem a kocsiba.
Oké! főnök! mondja, majd elindítja a nívát, és tovább mentünk egyenesen, és mit ad isten még az aluljáró is ép volt, épp csak világítás nem volt...
egy jó 25 percet haladtunk rajta, mikor megpillantottuk a fényt az alagút végén...
jó hosszú alagút volt, de mi se haladtunk gyorsan rajta, mert anomália is lehetett volna lent, ami szerencsére nem volt... leszámítva azt a temérdek sugárzó mohát... ami rendesen lekaristolta a festést a kocsi tetejéről.
Mikor átértünk kb dél volt már, de úgy tűnik megérte...
egy kis tisztásra vezetett az aluljáró, a tisztáson volt egy széles út forduló, és a forduló végén egy régi bányász épület állott.
Csodálkozva néztük a hatalmas régi bányász tárna föld feletti építményt...
Végül is, leparkoltunk elötte, itt meglepően kevés volt az anomália...
Ám erről megint volt egy olyan kő fal mint ami elött el mentünk, csak itt volt is egy méretes fém kapu, ami le volt lakatolva pillantottam meg amikor elhaladtunk mellett... itt is úgy volt hogy a fal másik oldalán már rendes erdő volt, de a felénk eső részről pár szál fa talán...
Leparkoltunk a bányászépület elött, ám mielőtt kiszálltunk volna ránk ordított egy tekintélyes hang!
Áll! fegyvereket dobjátok ki az ablakon!
Az épületből jött a hang...
Remélem nem bandita! mondja herceg...
Vagy monolit!
Te már megint hülye vagy ember, a monolit, nem szólít fel a fegyvereldobásra! Jegyezte meg Zsandár.
Dobjátok ki a fegyvert, az ablakon, egy rossz mozdulat, és végetek! Ordít ránk megint a hang.
Akkor ehhez mit szólsz?!? Ordítja Zsandár majd kinyújtotta az ökölbe szorított kezét, és kinyújtotta a középső ujját...
De gyorsan vissza is húzta, mart sorozat repült a kocsi hátsó fele felé.
A golyók lepattantak a kocsiról.
Ez ugye golyó álló kocsi? Kérdez Herceg, meghallva a hangot...
Úgy tűnik... hogy ha kárt akar okozni valami nagyobbra lesz szüksége!
Azért ne hagyjuk neki oké! Mondja Zsandár teljesen vörös fejjel.
Csússz kifele töpszli! Ordít rá.
Az nyitja is az ajtót, de rögtön puskacsőbe ütközik a feje, Ahogy herceg is ahogy kiszállna.
Kiszállás vég állomás! Mondja az a fickó amelyik Hercegre tartja a fegyvert.
Töpszli, felkelt a földről, ahova arccal érkezett, miután hogy megállt a tolakodó zsandár elött, aki nemes egyszerűséggel kilökte a kocsiból, a kiskatonát...
Herceg is kiszállt lassan a kocsiból, majd én is és Zsandár is. Felsorakoztunk a kocsi oldalához....
2 stalker ruhás szegezett nekünk fegyvert, mind a kettőnél ak74es volt, a jobb oldali, aki engem és herceget célozta, Kb 1.80an magas fickó volt, az arcát a szabvány stalkerruha gázmaszkja takarta el.
A másik ami zsandárt és a töpszlit tartotta sarokban az valamivel testesebb volt, mondhatni ünnepien telt, de az ő arcát is gázmaszk takarta el, a hátán lévő zsák arra enged következtetést, hogy lehetséges hogy ez a bányaépület egy stalker csapat rejtekhelye lehet ahova a szajrét hordják...
Ki a vezetőtök?
Én! Mondja újra a Tekintélyt adó hang mögülünk.
Egy kb 30-40es fickó, pár kisebb heggel az arcán, egy távcsöves Ak-74essel a kezében, de ő nem szegezi ránk.
Mit keres itt a szolgálat? Kérdezett felém.
Felderítünk!
hm... Ön a csapat vezető?
Igen!
Fiúk, engedjétek le a fegyvert! Mondta a társainak, aki szinte azonnal engedelmeskedtek.
Kit tisztelhettek önben? Kérdeztem felé.
A nevem Lövész! a két jó barátom pedig: Szellem, és Agyar! Biccentett mind a 2 ember felé hogy tudjuk hogy a Teltebb agyar a másik pedig Szellem.
Hát önök? Kérdez felém.
Thomas Jefferson százados! Mondtam.
Herceg vagyok, Ő testvérem Zsandár! mutatott keresztül rajtam, a testvérére Herceg.
És a töpszli? Kérdez felénk Agyar.
Ő a töpszli... feleltem egyhangúan.
Agyar kis kuncogást engedett meg magának, , majd vállára vette a fegyverét, amit eddig a kezében tartott készen létre.
Szóval túl estünk a bemutatkozáson, és végre nem szegezünk egymásnak fegyvert.. tehát hogyan tovább? Mondja Türelmetlenül morcosan Zsandár.
Lövész egy ideig gondolkozik, majd így szól: Gyertek be, majd bent megbeszéljük!
 
Sem a pad, sem a kínai, sem a lego nem tűnik el.Szép is lenne, mikor pofára estem a padon.Felállok, a beton elkezd folyni mint egy folyó, engem nem sodor el, csak folyik el a belesüppedt bakancs mellett.
Igen ám, de a pad csak csurog le, közben a kínai megbontott egy zacskó szotyit, és köpködi hátra a padról.
Érdekes, ahogy a sok héj sodródik a betonon.Csak úgy kavarognak.
Kimegyek a betonból, rálépek a fémesen csikorgó fenyőtűkre, és elkezdek ordibálni a többiek után.
Először látó keveredik elő az egyre oszló vörös ködból, kérdezem a többiek után, de most is a szokott mosolyával válaszol.Igazából nem is mosolyog, csak a feje ilyen.Lehet.
Már egész halvány a köd, elindulunk keresni a többieket, közben folyton ordibálok utánuk.
Igazából már nem is nagyon tudom, hogy merre vagyunk, de az biztos, hogy mélyen az erdőben.
Ahogy megyünk előre, mert visszafelé má nem találnék ki egyre erősödő gurgulázó-szívó-süvítő szél hangot lehet hallani.Ahogy közelebb érünk meglátjuk a forrását is.Van egy üreg az egyik nagyon vastag és öreg, már majdnem feketére színeződött fán, ami a fenyőtűket Karübrisz módjára időnként beszívja, időnként pedig szétteríti.Rendszertelen időközökben.Egy pár állati csontvázat is látni lehet meg egy félig lebomlott embert is, ami sündisznóként tárolja a bőrében a tűket.
Át kéne rajta menni, de teljese rendszertelen időközönként csinálja.
Egyszer látó átmegy rajta, csukott szemmel, nagyon lassan.Szinte átcammog.És semmi baja se lett.
Hát jó én is megpróbálom, már idnulnék el, erre vakkant, és kiáradnak a fenyőtűk, bele a világba.
Aztán vissza is mennek.Megint elindulok, csukott szemmel, mint a hülye.Félek, izzadok, mint aló, de nem merek hirtelen mozdulatot tenni, pedig tudom, hogy nem a mozgásra áramlanak ki a tűk.
Szépen lassan átérek, egy egész napnakm tűnik, de csak megvan.Mihelyst átérek megint kicsapnak a tűk az odúból.Megyünk, mendegélünk három percig, harminc métert, és elszáll felettünk három madár, mint a mesében, és egy kacsaláb helyett vibráló levegőn forgó ladához érünk, amiből a centrifugális erő csak úgy szórja ki a szivacscafatokat, megállás nélkül.Nem tudom,hogy hogy került ide, elég messze vagyunk az úttol.Megyünk tovább, ki kéne innen jutni, mielőtt teljesen megbolondulok, a kutya meg csak vigyorog, sőt, mintha kuncogna is.Mindegy, ő tudja.
Megyünk még három percig, még harminc métert, de madár az már nincs.És ekkor csodák csodájára reccsenést hallok, majd mégegyet, sőt egy harmadikat is.Egy kis sziklába vájt üregecskéből jön a hang, bemegyünk, egy irányító ül egy kocsiülésen, a feje alatt a kocsi felfújt légzsákjával, és diót tör az előtte lévő asztalon egy kalapáccsal.Rutinos mozdulattal előkap mégelyet a mellette heverő zsákból,feltöri, a hélyát az előtte pislákoló tűzbe dobja, majd két másodperccel később a belét is.Aztán újat vesz elő és megint megismétli a procedúrát.Nem semmi.
 
Minden áron ki kell jutni erről a veszett helyről. Ez itt és most annyira hihetetlen és furcsa-ne mondjam,abszurd-hogy a Zóna minden egyes talányát felülírja. Teljesen olyan az érzés,mintha nem is annak területén,hanem egyfajta parafrázisában vesztegelnénk,amolyan szinkretenista világba keveredve,ahol minden jelentés egy mögöttes,más,sőt inkább elmosott ,érthetetlen tartalom állna.
Ennyire még a köztes lét sem volt szokatlan.
Itt van például ez a szúrós tűket köpködő jelenés-jelenségnek nem mondom,mert nem állandó,sem térben,sem időben,hol eltűnik,hol meg minden előzetes bejelentés nélkül működni kezd-szóval,ha nagyon összpontosítva minden lelki energiámat átlépkedek rajta,az ég világon semmi bajom sincs tőle,Társamat bátorítva vissza is sétálok,holott jól látható áldozatait mutatja néhány rohadt tetem,és egy emberi maradvány képében.
Szerintem ez is csak fantáziánk eredménye,amolyan kivetülés.
A rejtélyen nincs sok időnk gondolkodni,inkább továbbhaladva kényszerítem Társamat,hogy meg ne álljon,mert még a saját maga által generált veszélyek valamelyike elemészti.
Azt viszont már,ami egy sziklaodúból látszik kifelé,magam sem tudom sem felfogni,sem megérteni.
A Zóna legrettegettebb mutánsa,egy félelmetes irányító üldögél belöl,és akkurátusan diókat töröget,ránk meg nem is figyel.
Társam majd megbénul a félelemtől,s úgy áll ott,mintha csak az irányító mentálisan blokkolná,pedig semmiféle pszi hullámot nem érzek sehol.
Nem félek,és ez is különös.
Olyanféle a helyzet,mint amikor a népmesei hősök valami félelmetesnek tűnő,ám valójában sokkal inkább jó szándékú specifikumba botlanak a semmi közepén,aki végül is,némi ellenszolgáltatás fejében megsegíti őket,megjutalmazza,esetleg szépséges leányzóvá változik. :D
Kénytelen vagyok vele kommunikációt folytatni,ezért erősen rákoncentrálok fejlett agyi lebenyére,amit úgy veszek észre,hogy furcsa mód kékesen fehér izzik....
Lassan felénk fordul,és először mustrálni kezd,mintha fel akarná mérni ,végül is ki szólította meg,de a dió eszegetését még most sem hagyja abba.
Elméje rezgései és az én agyi hullámaim egy hömpölygő elmeörvénnyé válnak,és nyugodtan elkezdem a vele való "társalgást".
-Jól tudom,miért jöttetek,de a diókat csak akkor adom,ha ellenszolgáltatást kapok értük-kezdi,és már szedegeti is a még megmaradt darabokat,mintha féltené.
-Nem kellenek a diók-válaszolom neki,de ő meg közbevág,és tudatja,azok nélkül soha nem fogunk kikecmeregni innét.
-A Társam védelme az elsődleges célom és feladatom,nem pedig az,hogy nagyobb bajba sodorjam-feleselek neki,ő meg szó szerint kiröhög.
-Bármennyire is ez volt a szándékot,mégsem sikerült Látó! Tudom,hogy a te mentális képességeid miatt vagytok itt,és egy kulcsot kell megszereznetek,amivel egy másik ,párhuzamos lét kapuit nyithatjátok
meg...Nos,ebben fogok segíteni,de csak akkor,ha egy dolgot megtesztek nekem.
-És,mi volna az?-kérdezem,most már nyűgösen,mert a fenének van kedve tovább bolyongani az amúgy is förtelmes vadonban.
-Itt ragadtam,innen ki kell jutnom,de rád van bízva,hogy segíts,és elvezess az erdő északi végébe,a város felé,s mindenkivel elhitesd, ember vagyok.
Furcsa kérés,de végül is megértem,miért nem egyedül megy. Időközben elvesztette azt a képességét,hogy megvédje magát,gyenge és fáradt,de a városban van egy átjáró,ahonnan visszamehet a nem is olyan közeli erőműbe.
Sejtem,hogy ki is ő....És segíteni fogok neki.
 
Foglyul ejtettek. A franc. Valami Lövész meg a csávói. Szemfog és mumus. A főnök bemegy és elkezd beszélni a főnökkel. Odamegyek a két figurához és mondom:
-Üdv szemfog és mumus.
-Agyar és Szellem fafej!
-Ja jó, bocs.
-Tanulj meg besjélni!-mondja a dagi.
-Besjélni?
-Besj.....Beszj.....Na! Dumálni!
-Hagyjuk. Ti kik vagytok?
-Csak pár szerencsevadász. Stalker. Ti meg?
-A szolgálat emberei!
Ekkor Szellem felkapja a fejét és mondja:
-Szolgálat?
-Igen.
-Hmm.....
Elment. Mondom:
-Mi baja?
-Sjemmi. Csak van pár rjossz tapasztalata a szabadokkal meg a komcsikkal kapcsolatban.
-Akkor nem izgat. Mi van errefelé?
-Csak pár mutáns ennyi. Nem érdekes.
-Leletek?
-Vannak de azokat már nem lehet kihozni.
-Értem. Szóval semmi. Szálláshelyet kapunk?
-A főnökkel kell megbeszélnie a te főnöködnek.
-Érterm. Akkor, addig üssük el valamivel az időt.
-Pókerezni tudsz?
-Texas hold'em?
-Az jöhet.
-Akkor menjünk.
Leültünk pókerezni és várjuk a főnököt. Majd odajön szellem:
-Beszállhatok?
-Nyugodtan.
Kapott zsetont(kavics) és pókereztünk tovább. Fél óra múlva a főnök hív minket. Valami fontos lehet.
 
Egy ideig nézik egymást a kutyával, az meg csak tovább töri és eszi a diót.Egy ideig ez megy, aztán az irányítógyorsan maga felé tereli a diókat, és olyan pozíciót vesz fel, mintha védeni akarná őket.
Egy ideig megint bámulnak egymásra, aztán Látó rám néz.Kb tíz másodperc alatt tudatosul bennem, hogy mit kell tenni, elmagyarázta nekem, hogy mit kell csinálni, persze mentálisan.Nem tudom, hogy miért képes rá, de trükkös jószág, az biztos.Amúgy a feladat sem egyszerű.
Azon gondokodok, hogy hogyan is kéne ezt megoldani.Le is ülök, Látó odakuporodik mellém, az irányító meg a megmaradt diókat szedegeti egy zsákba, vigyázva, nehogy egyet is itthaggyon.
Először ruhát kéne szerezni neki, mégsem mászkálhat magára csavart rongyokban, ennyire azért még itt sem csóró senki.Most, hogy nézem, a színük kicsit hasonlít a napszítta babaruhára.
Valami olyasmi kéne neki, ami elég jól befedi, és a baromi nagy feje sem anyira feltűnő benne.Asszem egy stalkerek körében újabban elterjedt terepruhaszerűség kéne, nameg kendő az arc elé, és valami kinyúlt sapka, aztán rá a kapucni, szerintem ez teljesen megfelelne.
De honnét szerezhetünk olyat?
Vissza kéne érte menni a gyárba, de hogyan hitetjük el az ottaniakkal, hogy ő ember?
Valami stalkert kéne kinyírni, aztán annak elvenni a cuccait és ráadni.A kaja is fogyóban van, a dióból meg nem ad. :) Na mindegy, elindulunk a gyár felé, aztán majd meglátjuk mi lesz.
Az irányító lassan biceg, jobb kezével vállára véve a diószsákot, a bal kezében meg kalapács.
Megyünk így hárman valamerre, mert nem tudjuk, hogy hol a gyár, és csak megyünk.
Komolyan mondom tiszta idilli.
Most vagy én hülyülök egyre jobban, vagy a világ körülöttem, de a kettő nem zárja ki egymást. :)
 
Társam végül is megérti,hogy az irányító valójában nem irányít,kizárólag menekül.
Persze arra ő sem számított,hogy kénytelenek leszünk az ellenkező irányba mozogva felruházni "kedves védencünket",de jobb ötletem nekem sem volt.
Úgy látszik,nagyon is jól ismeri a terepet,elől haladva meggörnyedve,de biztosan lépked,mi meg a nyomában. Nem is baj,hogy a diós zsák lenyomja,így legalább úgy tűnik,mintha "elfogtuk" volna,és hazafelé kísérnénk.
Ha a határhoz érve találkozunk a szabadsági társasággal-amit nagyon szeretnék elkerülni-megpróbálom őket is megrémiszteni,hogy mással foglalkozzanak,ne pedig velünk.
Tudom,hogy fontos az álcázás,ezért mindent megteszek,és éppen azon morfondírozok magamban,milyen új kreatúra képét varázsoljam még fel sem bukkant új ellenségeink tudatába,amikor felbukkannak a bennünket kísérő,de leszakadt társaink.
Na,ezt hogyan fogom beadni nekik???
 
Kb fél órája beszélek már Lövésszel, megosztotta velem az információit, amit a közeli városkáról tud, amit tud hogy a város neve Limanszk, és most elég sok minden lakja a kisvároskát. Monolitosok, Zombik, Mutánsok, és egy csapat zsoldos is megtalálható a város észak nyugati részén, ahol egy radar is áll...
Állítólag 1 helikopter is ott áll...
Hm... érdekes...
Megbeszéltem Lövésszel, hogy hagyunk itt egy kis ellátmányt, és a kocsit, is letesszük ide, egy kis ideig, megnézzük magunknak azt a radart!
Oda is mentem a Fiúkhoz, és elmondtam nekik a helyzetet.
Ezután kipakoltunk a Nivából a cuccokat, be A lövész által javasolt helyre, és még a kocsit is beparkoltam egy kis fém viskóba... ha mástól nem de a kisugárzásoktól, és az esőtől megvédi.
Ezután teljesen felszereltük magunkat, és elindultunk a város felé...
 
Menet közben a mellénk szegődők valamiképpen nem akarják tudomásul venni diótörő jelenlétét,pedig még csak nem is vetítek nekik.
Valaki van itt még,úgy érzem,megint Ő van a közelben.
A többiek gondolatait "hallgatva" rádöbbenek,hogy a régi emlékeim egyszerűen kifejezve, nem jók. Mondhatni halálos tévedésnek bizonyulnának,ha egymagamban csatangolnék errefelé,azonban ilyent akkor sem tennék,ha megvesznék mondjuk.. :D
Szóval a lényeg, a freedomnak a Vörös -erdő-Katonai Raktárak határvidékén se híre,se hamva. nem tudom,hogyan,de kiszorultak,arrébb cihelődtek,vagy talán megunták a hadsereg folytonos piszkálódását?
Lényeges azonban tudni,hogy valamiféle rend uralkodik arrafelé,és emiatt meg még fokozottan jó lesz majd vigyázni.
A fiatal katonák többsége kikészülve a helyi lepratelep viszontagságaitól, a folytonos és számukra teljesen ismeretlen jelenségek garmadájától idő előtt becsavarodik,szaknyelven szólva pszichotikussá válik,és mindenre lő,ami nem emberi formájú,vagy csak kevéssé hasonlít rá.
Őrültekkel nagyon nehéz kommunikálni,és az őrület határán levőkkel meg, talán majdnem lehetetlen.
Mivel én leginkább kutyára és nem emberre emlékeztetem őket-ami ugye egy tényszerű megállapítás,hiszen fizikai alakom valóban egy elegáns kutyáé-, a nyakamon a sötétben idegesítően fluoreszkáló örvvel, és teljesen fekete ,az egész szemüreget kitöltő mély-bíbor, módosult, hatalmas pupillával,bizonyára "akut nyugtalanságra "adhatnék okot,bár a gereznám rendezett,tiszta,csillogó,testfelépítésem pedig eltérően itt élő szegény rokonaimtól erőteljes,és lényegesen nagyobb is.
Mindezektől még azonban nyugodtan nézhetnének újféle mutánsnak is,nem tudván,hogy másik létsíkból jövök,hmm....
Az pedig ugye, nem túlzottan jó ajánlólevél errefelé.
Visszatérve Őrá,szerintem megint valami frenetikusra készül,megismervén már magatartásának ezt a permanens szegmentumát,szóval bízom benne,hogy segítségünkre lesz.
 
A Látó és barátaink útra keltek. A vörös erdő felé vették az irányt, ennek nem örülök mert az egy sötét hely sötét titkokkal. Amik biztonságban vannak ott. Ahol vannak, nem hiába dolgoztam rajta hogy oda kerüljek. Szemmel tartom őket egyenlőre csak bóklásznak. De...mi ez... erős pszi anomália felé tartanak. NEEE!!!. Itt van, megtalálták, hogy lehet ez, neki meg kellet volna halnia. Meg keresem a forrást. Egy barlangba vezetek a nyomok. Ott ült bent egy irányító, de ez nem ő, vagyis nem az ő formája. Tisztán érzem rajta a mutagének nyomait. Amit a prototípuson is éreztem, még valós életemben a laborban.
- Fantom, mi járatban ? mögöttem szólalt meg a hang, ő volt az a fekete ruhás irányító, újra szól.
- Látom neked is sikerült meg szöknöd a végzet elől. Hehehee felnevetett gúnyosan.
- Hogy lehet ez hogy nem láttalak eddig. Tudod, ugyan úgy ahogy te amikor éltél el tudtad kerülni hogy lássanak, ugyan ezt én is tudom, el kellet titkolnom magam előtted, amíg kész nem lesz a tervem, és amíg a kis védenceid bele nem sétálnak a csapdámba. Ez megtörtént A ködbe fognak veszni mindahányan vannak.
- De miért, mi a célod velük ?
- Tudod a te módszereid, jók, de te könyörületes vagy. Az utolsónak meg kell halnia !!!. Én meg fogom ölni, és te nem tehetsz ellene semmit.
Nem lett olyan jó mint akartam, de ennyire futotta.
- Nem engedem, ő egy ártatlan ember, a barátom, még ha ő nem is így emlékszik rám. De a barátom. Élnie kell, az a tudás ami a birtokában, az ott van jó helyen én bízok benne, megvédem és segítem hordozni azt a tehert.
- Tudod Fantom, ez nem így műlödik, a te bizalmad az már sokszor cserben hagyott téged. Vegyük csak Hektor-t, nem élvezted a bosszút ? Mert nekem úgy tűnt.
- A düh vezérelt. Hektor nem mérhető Jeff-hez. Nem ismered.
- Hahaa, jobban ismerem őt mint te magadat.
- Csak annyi a különbség hogy ő EMBER, te meg mutáns vagy. Hasonlóan hozzám.
- Én jobb vagyok mint te.
- Mégsem tudat azt elérni amit én véghez vittem. A tudós halott és a szelleme őrzi a titkot.
- Mit értél el vele hogy meghalt. Itt vagy te is egy léttelen testben. Tehetetlen vagy. Most hogy mondja tényleg nem tudok mozogni. Ide vagyok kötve a helyhez. A francba ez csapda én meg bele sétáltam.
- Látod, ezért vagyok jobb mint te, ezért nem tudod őket megvédeni majd.
- Csak nehogy meglepődj. Erősebb vagyok mint te azt hiszed.
- Meglátjuk, tudod a tudós az nem számított rád, nem volt tisztában az erőddel, de én igen.
- De most lássuk csak, merre járnak a barátaink.
Ezzel egy időben elénk került a csapat, amint elindulnak a ködben. A többség a látomások rabjai lesznek és szét szélednek, majd a ködben szörnyet halnak, külön féle anomáliákban, vagy csupán a köd áldozatai lesznek, halottam erről egyszer, ez egy erősen korrodáló hatású köd. Meg égnek és meghalnak. A Látó tudatán kívül meg védi a társát, még szerencse hogy nem meri egyedül hagyni. Az ő képességei még kiforratlanok. de legalább működnek. Átvezeti a ködön, egyenesen a barlangba. Várjunk csak.
- Ez is az én művem. Nem a kis őrzöd-é. Ő csak egy báb.Amit jól tudok kezelni.
- Ember...izé...te nem is tudom mi, nagyon beképzelt vagy.
- Majd, meglátjuk mennyire vagyok beképzelt, és mennyire vagy gyenge velem szemben.
Bejönnek a barlangba, az irányító aki bent ül az meg egy ügyes és nagyon hatásos látomás.
Amit ez a dög irányít. Beszél a Látóval. aki elhiszi, amit mond nem tehet mást, mert erős sugárzás alatt állnak. Ő meg szépen ráveszi őket hogy segítsenek neki. A Látó meg győzi ember társát, hogy nincs veszély. Nem igaz. Ezt akkor sem hagyhatom. Ez a mocsok kivezeti őket. Útközben össze szedik a még szerencsésen életben maradtakat. Akik már inkább zombik, mert figyelembe se veszik az irányítót. Csak mennek a cél felé.
- Nekem most mennem kell, további jó szórakozást. Hahaa. Az asztalon találsz diót ha unatkoznál.
- Elkaplak úgy is. Nem hiába küldtek vissza.
- Hahahaa, próbálkoz csak. Ezzel eltűnt. Én meg egyedül maradtam ezen helyhez ragadva. Koncentrálok. Amennyire csak tudok. De fogva tart. Úgy látszik az agyának egy szegmense. tart fogva. Ha egy pillanatra el vesztené a kontrollt akkor meg léphetnék. A Látó segíthet. Bár nem önszántából. Állati elméje felett át tudom venni az irányítást, remélem az emberi elégé le van kötve, a Diótörő által, ez igen találó név. A látó elméjében hallottam meg. A kutya , elméjével megpróbálom kicsit megbombázni a Diótörőt. Most úgy is a vörös erdő határán vannak. Az egészséges aggodalma menti meg őket. Védekezésnek fogja hinni így rejtve marad előtte a szökésem. Egy ideig. A Látó ugyanis érzi hogy vannak ott mások is ezért, próbálja a kivetítős képességét. Igazából pár zombi van előttük. De nem baj. Amint elkezdi a koncentrálást, én kezdem a pszichikus sugárzást. Egy kicsit fájni fog a feje utána, de meg fogja érteni. Szinte látom ahogy a fejében mennek ezek a kis meg foghatatlan paraziták, és meg támadják a rám koncentráló agy részt. Ami legjobb ebből ő semmit nem vesz észre. Meg van. tudok mozogni. Azon nyomban ott termek előttük. Fel veszem látható formámat. A Látó megdöbben, a a fél zombi kísérők azonnal tüzet nyitnak. De egy szellemben sok kárt nem tehetnek. Egy határozott pszi hullámmal cafatokra robbantom. Az látomás fejét. Ezzel meg rendítve a valódi fenyegetést, ami felettük lebeg.
- Hogy a.... mindegy most véged kitöröllek a történelemből is.
- Hajrá Diótörő. Üzentem a Látónak hogy azonnal támadja a kísérőiket, mert azok már a társát fenyegetik. de én most nem tudok segíteni.
Sajnos gyors volt a támadás. nem tudtam ellene mit tenni, amíg az embert menekítettem, elkapott. A mellkasomnál fogva. Éreztem ahogy visszatér az élet belém, ember leszek újra. Nem,nem ezt nem hagyhatom, az emlékkel bombáz, az emberi életemből, a régi szép emlékkel, de hibázik túl sokat akar, és bele kerülnek a mostani dolgok is, ettől viszont új erőre kapva. Az utolsó leheletemmel egy pszi hullámot bocsájtok ki vagyis egy hullám sorozatot, ami sajnos kihat a látóra, és minden 100 méteres körben lévő élőlényre. Mert most fél úton vagyok a halál és az élet között.
Viszont sikerül, a Diótörő eltűnik a hullámok össze törték azt a erőteret amit rajtunk tartott. egyszerűen messzire lökte tőlünk. Blokkolta az agyát. A támadás után én is repültem pár métert. Majd egy kupac rozsdás hulladékon landoltam. Amik át döftek. Majd pár másodperc múlva meghaltam. Vissza kerülve a szellem világba. Még ép időben sikerült tönkre tennem a pszi teret mert pillanatokkal később már végleg meghaltam volna. Szóval sebezhető vagyok, de csak ő általa.
Fel kelve látom ahogy a Látó küzd a zombikkal, de meg is sérült, és sokan is vannak, a társa meg ájultan fekszik, ő erősen kapott a pszi hullámokból, Látó az még csak védve van tőle, a zombiknak meg nincs mit megsütni. De az ember most erőset kapott, remélem nem végzeteset. Most erősen koncentrálva a zombikra kivégzem mindet egy álom csapdába ejtve őket, vagyis az elméjüket. ártalmatlan kóbor lelkek lesznek, egy kegyetlen álomban, vissza repítettem őket a szeretteikhez.
- Látó!!! kiálltotam rá a lehető legijesztőbb hangon. Fülét farkát behúzva figyelt rám a szokásos mosolygós pofájával.
- A ma történtek után a hibát nem tűröm, majdnem végzetes kimenetelű lett ez a nap. Az ember társad jól lesz, rajtad segítek. Sokkal jobban kell figyelned, és...és...nem tudtam befejezni a mondatot, mert teljesen elgyengültem vissza zuhantam az időtlen és lét nélküli síkba. Sötét van és gyenge vagyok, pihennem kell.

Nem lett olyan jó mint amilyet akartam, de ennyire futotta.
 
Úgy támadt körülöttünk a szörnyű kavarodás,egy szempillantás alatt,hogy mérlegelni sem tudtam,ki kire köpködi a fullánkosokat,és miért is esenk egymásnak,de főleg nekünk a többiek.
Tudtam,hogy Ő jelen van,sőt egy rövid időre láttam is,de azt is láttam,hogy Diótörő kegyetlen játékba kezd vele,vagy talán nem is ő,hanem egy olyan valaki,aki még az én szemeim számára is láthatatlan?
Társam lemerevedve,tehetetlenül néz maga elé,szája szegletéből nyál csorog,szerencsére nem vér.
Az idő nagyon lelassul körülöttem,így marad időm kigondolni,melyik támadót hogyan űzzem el tőle,de az egyik erősen ráüt a hátsó lábamra,ami lehet el is tört.
De nem, annyira nem is fáj,mint gondoltam,és a támadók is szinte úgy válnak semmivé,mintha csak a szél által felkapott portölcsérek lennének,amik hirtelen támadnak és ugyanolyan váratlanul tűnnek a semmibe.
Még elkapok néhány kósza emberi gondolatot,emlékképet,amiket sehová nem tudok tenni,mert nem az enyémek,és teljesen idegenek,majd teljes lesz a csend kívül,belül egyaránt.
Egy távolabbi roncs tetejére feltűzve,mint ahogy a tövisszúró gébicsek teszik rovar áldozatukkal,éppen úgy,szinte odaszögezve egy kiálló acélidomhoz, megpillantom Őt,ahogy lassan elszáll belőle az élet,de utolsó mozdulatával magához hív.
Még megértem,hogy megdicsér és megint nem marad el a szokásos,ám ezúttal utolsónak tűnő dorgálás sem,azonban ez most tényleg az utolsó.
Gyorsan hátranézek,Társam kászálódik álomszerű lassúsággal,és hogy megint Őrá figyeljek,visszafordulok,de Ő már nincs ott. Eltűnt.
Ennyire egyszerűen nem mehet el. Tudom,de inkább érzem ösztönösen,hogy ez csak megint valami trükk lesz.
 
Végre sikerült aludnom tartósan 10 órát.. a mai napokat nézve már új rekord.Felkelek, hajnali 4 óra van. Az őrök a helyükön
állnak, az emberek pihennek, csak 1-2 lámpa ég.Odamegyek az őrökhöz:
-Szépjóreggelt elvtásrak! Történt valami érdekes?
-Semmi kolléga, 2-en szóltak mikor végeztek, hogy ha felkelne nézze meg az átalakított fegyvert, egy készvan.
-Jólvan.Továbbra is éberen....
Elindulok a külön műhelybe, az asztalon már ott találok 2 ak-t, az egyik a sima a másik az átalakított.Viszont a kollégák nem jelölték meg meik-meik.Kívülről ugyanúgy néznek ki, mindkettőben benne van a tár, és mindkettőn hangtompító.Felmászok a tetőre, már hajnalodik.Felkapom az egyik ak-t, megsorozom az egyik szellőzőt.Semmit sem tapasztalok, úgy tűnik ez a sima.Felveszem a másikat, célzok, és megint megsorozom a szellőzőt.Hopp, majdnem kiugrik a fegyver a kezemből.Kb fele annyi idő alatt lőtte ki a tárat.Megnézem a szellőzőt, háth, célozni kellett volna.Berakok 1 újabb tárat, Becélzok egy újabb szellőzőt, és most szorosan tartva újra lövök.Megint kattan, ismét 30 töltény.Odamegyek, szinte egymás mellett az összes találat.Lemegyek az obokan-ért, leszerelem a távcsövet, felviszem, majd felrakom az átalakított ak-ra. Körülnézek távcsővel, a hajnali fényben nem sok látszik, de sikerül kiszúrnom 3 zombit, eg buszmegállóban álldogálnak.Mintha csak dolgozni indulnának.Kb 400 méter.Elvileg még el tudom találni őket.Átállítom félautomatára, feltérdelek a párkányra, célzok, és lövök egyet.A zombi fején átmegy a lövedék, mögötte a buszmegálló acélvázán még pattan egyet mielőtt továbbrepül.Huh.. ez jó. Határozottan jó.Erről ennyit, felveszem a másik fegyvert, és irány le.. még nem ártana körülnézni az irattárban.Lerakom a cuccot, és megyek le az alagsorba.Bemegyek, villany fel, a középső üres polcon egy papírlap, üzenettel:

-Gratulálok! Betartottátok aaz eddig leírt szabályokat.A következő: Minden legyártott 30 egyedi darabból, 10-et elhelyeztek az egyik első emeleti kisebb raktárban, bezárjátok, és 3 napig nem nézelődtök arrafele. Az eddig megadott szabályok természetesen érvényben maradnak.

Rá kéne jönni kik ezek.viszont annak nem biztos hogy jó vége lenne.Viszont most más miatt jöttem, alaposan megnézem azt a falat.Kihúzom a polcot, és a sarkoknál kezdem a vizsgálódást.Az biztos hogy ez a fal később lett ide építve.Körülnézek a környező raktárakban,megvan amit kerestem.Egy szép nagy kalapács.Visszamegyek a falhoz, lendítek, és a szélébe csapok egy jó erőset.Semmi. Na mégegyszer. Hatalmas dübbenés, tehát a fal mögött tér van. Viszont még bírja. 2 újabb ütés után megmozdul 3 tégla. Még 3 ütés, és kiesnek, így már át tudok nézni.Teljesen sötét van odabent, bevilágítok.3 olyan polc van bent, mint ami itt is van, és ezek is teli mappákkal.Felmegyek 2 emberért, hogy jöjjenek már segíteni.. 5 perc alatt megtalálom a 2 elvtársat akik a mappákat nézték át, lemegyünk és nekiesünk a falnak.Elég masszívra sikeredett, már 2 órája bontjuk, és még csak a felénél tartunk.. nem ettem reggel óta, szóval én felmegyek reggelizni valamit, a kollégáknak is szólok hogy szuszanjanak egyet....
 
Vissza
Top Alul