Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Jólvan akkor ezt most zárjuk rövidre még mielőtt kitör még a III. Off háború.
Mindenki megírja hogy igen vagy nem és hogy miért. Aztán ha igen akkor jössz ha nem akkor előbb kelet volna gondolkoznod.Ennyi.
 
ugye nem újdonság ha azt mondom NEM?
gondolom nem kell részleteznem majdnem mindenki tudja az okot... de azért felsorolok most 3at:
halhatatlanság
megmagyarázhatatlan jelenségek
"és én vagyok a tökös szakács" +1 mostanában fáj a fejem nélküled is...
ez úgy kb... plusz mínusz pár tucat oldalnyi off

Egész jól aludtam az éjjel, senki se próbált még kifo sztani, pedig ebből a pár töketlenből kinézem hogy megpróbálják... de legalább van annyi eszük hogy nem teszik...
Kimentem a házból kicsit körül néztem, még kora reggel van kb 7 óra... az eső nem régen állhatott el, a felhők kicsit szakadoznak kelet felől, és egész érdekes megvilágítást ad...
Kicsit kellemes... mint Bora Bora... bár hidegebb.. és szelesebb és partok sincsenek... Áhh ebbe belegondolva megint szar kedvem lett...
De hogy még jobb legyen a "főnök" éppen kiszúrt magának és oda hívatott magához.
Na kemény legény mien volt a viharos zónai éjszaka? kérdezi fennhangon.
Kellemes. vágok vissza.
hm... akkor itt egy még kellemesebb feladat pont neked való rendőrkém!
Éspedig?
Egy nagy csapat bandita át akar jönni a sötét völgy felőli átjáró felől, el kéne intézni őket.
Merre van ez a "sötét völgyi átjáró"? kérdeztem kicsit töketlenül, de valóban nem tom merre van...
Nyugi, ez az ember Róka, ő vele mész a barátja Szürke már ott van.
Értem főnök... mondtam majd már indultam volna is, de A "főnök" felém szól:
A nevem Farkas! szól utánam.
Szóra se méltatta, csak megálltam arra a pillanatra, Róka egy kicsit értetlenül nézett, majd ő is elindult, egymás mellet haladva elindultunk...
 
Hát én egy toleráns ember vagyok, felőlem vissza jöhetnél, persze ha nem csinálnál semmi baromságot.
Dehát a közvélemény szava dönt, majd meglátjuk még...
Feltápászkodok úgy tíz perc után, kicsit nehezemre esik a járás, nem nagyon akarnak megbírni a lábaim, biztos a sok rohangászás miatt.De végül is megérte...
Legalább a tüdőm rendbejött már, csak sokat krákogok, de majd elmúlik, vagy nem.
Az a lényeg, hogy valami hasznot hajtsak a mozgalomnak.Bezony emberek azért bukott el a szociualizmus, mert kevesen dolgoztak tiszta szívükből, és sokan éltek vissza a rájuk ruházott bizalommal.De ezek az idők már elmúltak...
Na mindegy, elindulok a parancsnokság felé, mivel elvileg beszédük van velem.
Odaérek, a főnök kissé értetlenül néz rám.Becsukja a szoba ajtaját, megkínál egy cigarettával, elfogadom, de a tüzet én adom neki.Mutat egy fotelre, és ő is leül a vele szembenire.-Pontosan kicsoda maga, és honnan szalajtották?
-A nevem Szergej Antinovics, és nem szalajtottak, hanem amint láthatta szaladtam én magamtól is.
-És ha szabad kérdeznem miért kis barátom?
-Hát maga nem látta az okát?
-Nem igazán.
-Hisz maga egyáltalán az eszmében?
-Itt én kérdezek.
-Ha annyira szeretné...
-Szépen kérem, hogy mesélje már el, hogy miért rohant lélekszakadva egy képzeletbeli gondolom vörös zászlót lengetve, és azt ordibálva, hogy :Tanulni!Tanulni!Tanulni!
-Azért rohantam amiért a többik mellettem, azért lengettem a zászlót, mert a kezembe adták, és azért ordítottam, mert szerintem igaza van Leninnek, igyekezzünk nyitott szemmelm járni, és minél többet megtudni a minket körülvevő világról, mivel minél többet értünk belőle, annál inkább befolyásolni tudjuk a működését nem?
-Érdekes ember maga...De ez nem változtat azon a tényen, hogy ma este maga a soros az őrségben.
-Örömmel vállalom, hiszen a majmokból is a munka csinált embert nem?
-Na mennyen, majd még beszélünk.

Na ez egész értelmes embernek tűnik, estig tanulmányozom azt a francia csúzlit, amit még a szolgálatos adott...
 
Cold: Akkor felpörgetem egy kicsit az eseményeket.

Végre sikerült beszélnem a szolgálat parancsnokával. Kiderült hogy nem elfoglalt, csak túl lusta volt fogadni mindenkit, akinek valami problémája volt. Mikor elmondtam neki hogy felmondok, akkor eléggé el volt keseredve. Valószínűleg azért mert pár nap alatt, több embert vesztett mint amennyi jött. Na de így jár az aki valami lehetetlent akar tőlünk. Istenek mi sem vagyunk, hogy mindent meg tudjunk csinálni. Mikor épp elhagyni készültem a bázist, a stalker technikus küldött a PDA-ra egy üzenetet, hogy menjek a puskámért, mert elkészült vele. Örömömben már rohantam is a műhelyéhez. Muszáj voltam rá bízni a puskát, mert se a szolgálat technikusa, se a hadseregé nem tudta megcsinálni. Így hát egy ügyes stalkerre bíztam aki lehet hogy drágán dolgozik, de jól. Mikor beléptem a műhelybe, amint meglátott, már vette elő a puskát a szekrényből és kérdezte: "Na? Így jó lesz?" Ránéztem és egy kicsit elkeseredtem én is. A mintás csövek, és a elsütő szerkezet lekerült róla, mert a stalker szerint ez volt a hibák fő okozója. Egyedül már csak a fába faragott, és az apróbb fémrészekbe gravírozott minták maradtak rajta. A stalker elmondta, hogy a cső azért lett kicserélve, mert az előzőeknek teljesen szét ment a vége, és ez volt az oka annak hogy nem illeszkedtek tökéletesen a puskához. Valószínűleg azért, mert amikor valaki utoljára elsütötte, akkor a töltény a puska belsejében berobbant teljesen, és ezzel tönkre tette az elsütő szerkezetet, és a csöveket. Így hát a stalker kicserélte ezeket, egy közönséges, lefűrészelt csövű alkatrészeire. Kivittük egy kis lőtérre tesztelni, és betöltöttem két sima sörétet. Közeli célokra engedtem a fegyvert és meghúztam a ravaszt. A fegyver végre felszólalt. A lövedékek teljesen szét vitték a két célpontot. Aztán leengedtem a fegyvert és azt mondtam: "De legalább működik." A maradék pénzemből kifizettem a stalkert, aki nem kis munkával, de megjavította a puskát. Majd eltettem a két régi csövet a táskámba, és a 100 Rad felé vettem az irányt, hogy igyak valamit. De akkor megszólalt a rádióm. "Sulkov! Sulkov hallasz? Jelentkezz!" "Itt vagyok! Mi az Baronov?" "Kaptam egy üzenetet a határról megint. Azt mondták ha lehetséges szóljak neked, hogy azonnal térj vissza a határra." "Megint?" Sóhajtottam fel. "Ja. És siess ha lehet! Amint hallottam az őrnagy nem volt jókedvében. Ismét." "Én még életemben nem láttam azt jókedvűnek. Vesszek meg ha volt annak valaha jó napja." "Mondasz valamit! De húzz bele, ha nem akarod hogy dühében lerombolja a határt!" "Jó! Indulok!" Azzal vissza raktam a tokba a puskát, és futó lépésben vissza indultam a kordon felé.

Estére elértem a szemétdomb határát. Mivel már nagyjából sötét volt, kis szerencsével eltudtam sunnyogni a határt őrző stalkerek mellett, akik inkább csak a tűz mellett üldögéltek ebben a rohadt szeles időben. Aztán már teljes sötétségben gyalogolok vissza a helyőrségre. Felakartam kapcsolni a lámpát, de amikor a kapcsolóhoz nyúltam, véletlenül rosszat nyomtam meg, így helyette az éjjellátó kapcsolt be a maszkon. Eléggé meglepődtem, de utána már egész kellemesnek tartottam, hogy mindent látok a teljes sötétben is. Miután befejeztem az éjjellátó csodálását, tovább indultam. Először az őrposztot hagytam el, ahol beszéltem a hadnaggyal is erről a feladatról, de ő sem tudott többet mondani. Aztán újabb órányi gyalogolás után elértem a helyőrséget. A kapunál gond nélkül átengedtek. Egyenesen a parancsnokhoz indultam, és bekopogtam az ajtaján. "Tessék!" Hangzott bentről a válasz. "Jó estét uram! Sulkov tizedes jelentkezem!" "Pihenj! Gondolom nem tudja hogy miért van itt." "Igen uram!" "Nos... Hamarosan indítunk egy expedíciót a zóna egyik területére. Ugyanis egy katonai hírszerző tudomást szerzett egy titkos laborról ebben a szektorban." Majd a térképre mutatott. "A maguk feladata az lesz, hogy kísérjék el a hírszerzőt a feladatra! Mondanom sem kell, remélem tudja, hogy az akcióban a hírszerzőnek teljes irányítása van." "Igen uram!" Vágtam rá katonásan. "Maga, és még négy ember fogja elkísérni a hadnagyot! Értette tizedes?" "Igen uram!" Hangzott el ismét a válasz. Aztán távozni készülnék amikor a parancsnok ismét odaszól nekem: "Tizedes!" "Uram!" "Lenne még itt egy dolog!" "Miről lenne szó uram?" "Figyeljen alaposan tizedes! Kaptam egy sürgős parancsot a fentiektől, amelyben kifejtették, hogy az utóbbi jelentéseit olvasva a hadnagynak, azt vették észre, hogy a hadnagy érzelmileg eléggé instabil a mostani időkben. Ezért nem igazán bízik benne a parancsnokság. Most figyeljen jól fiam! A következő parancsot kapta a fentiektől: - A hadnagy érzelmi instabilitása miatt, kiszámíthatatlanná vált, ezért az expedíciós csapat parancsnoka köteles egy bizonyos időn belül átvenni az akció irányítását! Ha a hadnagy ellenkezne, azonnal vegyék őrizetbe, és foglaljanak le minden dokumentumot! - Hát... Szerintem ez eléggé egyértelmű volt. Ugye nem kell részleteznem?" "Nem uram! Tökéletesen érthető volt!" "Helyes! Ha mégis az történne amit a parancsban leírtakban hallott, azt azonnal jelenti nekem, és azonnal intézkedem." "Igenis uram!" "Rendben! Most pedig menjen és készüljön fel a feladatra!" "Igen uram!" Aztán megfordultam, és elindultam a megbeszélt gyülekező helyre.
 
Nem inkább nem mert ha vissza jövök akkor Scar jön azzal hogy ha én igen ő nem és mivel Scar nektek többet ér akkor nem....Mivel ő le nem ezte....
 
nem érek többet.... nem vagyok több... nekem is vannak hibáim de nem égbe kiáltóak... és ha gondolom azért próbálsz vissza kéreckedni mert láttad hogy megingott a bizalom felém nézve mert leosztottak nem is kicsit... de megnyugtatlak hogy változtatok a módszereimen...
a másik ok (lehetséges) hogy unatkozol és talán megérted hogy itt vagy az unalmat vagy a feszkót vezessük le de mint én példa ne mások karaktereit gyepálva vezesd le a feszkót.
3 kikötésem van zini ha ezt betartod játssz nem szólok bele csak ezt a 3at tartsd be:
normálisan játszol: nem írsz nagyot, előre nem egyeztetetten nem baszol ki a másikkal
normális felszerelés és képesség: jelen esetben alap felszereléssel és 1 képesség+1 jártassággal kezdesz pl a képesség hogy mittom én jól értesz a pisztolyokhoz, (de afféle képpen írd meg hogy mi okon is értesz jobban hozzá pl rendőr voltál) sokáig tartod magad a felszereléshez és normális árakat tegyél :D
és a 3ik a legfontosabb részemről: ne alacsonyíts le semilyen frakciót és karaktert... mindannyiunkat tudod karakterre(már ha olvasod) hogy mifélék... efféle képpen kezeld őket a frakciókat pedig nem lehet átcseszni egyszerű csellel vagy meglopni őket 5-10 millió rubelel sem egy fegyverarzenált eltulajdonítani...
valamint más rendesen megfogalmazott írással megszemélyesített karaktert lealacsonyítóra átformázni szigorúan tilos!!! (nem tom többi hogy van vele, de nekem kibaszottul baszta a csőröm hogy rendes misztikus szólású Prófétát ami fekete szakadt palástba és csuklyába volt le kapucnisoztad és neked "OKÉ"zot...) ezeket ha lehett mellőzd... ha nem tudsz úgyan ugy megfogalmazni akkor ne is találkozz afféle karakterekkel)
 
Domotor hirtelen két dolog:
1. Hát az írásod :S Figyelj azért egy ilyet azért vagy sokkal jobban meg kéne írni, vagy inkább kihagyni. Mert az hogy 3 bandita azonnal kifeküdt te meg szunyókáltál kicsit az nem gyere be. Még ha vesztettél volna valamit vagy történt volna valami ( elveszik az egyik éned) de semmi. Nekem per pillanat nincs ötletem hogy javítsd, de szerintem ne hagyd így mert ez azért még is csak túlzás. Ez is egy perzselő és mint ilyen elég fontos. Most lehet az jönne belőled hogy én meg megyek x18-ba de én cserébe jóformán a szabadságomat adom meg nagyjából a karakter életét mert menekülhetek amíg nálam vannak a doksik. Szerintem ez nagy ár.

2. Akkor a közös terv.
Fent vagyok most is MSN-en. Viszont nekem hosszabb távon lettek volna terveim, és nem konkrétan az x18-ban hanem utána amikor már menekülök, mint segítőtárs vagy éppen ellenség aki átver ( attól függően melyik éned dominánsabb).
 
Scarecrow mondta:
nem érek többet.... nem vagyok több... nekem is vannak hibáim de nem égbe kiáltóak... és ha gondolom azért próbálsz vissza kéreckedni mert láttad hogy megingott a bizalom felém nézve mert leosztottak nem is kicsit
Kattints ide a kibontáshoz...

Scarcerow te mennyire hülye vagy xD ,felse néztem ide 1 rakás ideig,tegnap jöttem vissza......Szoval ne találgass ki olyanokat hogy direkt most,am szerintem Valamivel többet érsz mint én és most nem bevágódni szeretnék.... És ha pl pont a befolyás lessz a képességem?(Befolyás másokat rátudsz venni dolgokra pl max 4 embert 1 szerre min 0 át xD)
 
Már sötétedett.Eltelt az a pár óra, ekkor érkeztek páran pontosan két ember.Az egyik egy tizedes a parancsnok beszélt vele, valamiért rossz érzés fogott nem hallottam mit beszélnek. De nem tetszett az egész. A tizedes oda ment az emberekhez, négyen gyűltek össze a határőrség bejáratánál, a tizedes gondolom elmondta mi lesz a feladat.De a katonák arcán hirtelen komorság és talán kétség lett úrra, az egész furcsán hatott. El is mentem az ellátmányoshoz és kértem egy makarovot, kérdezte hogy minek, azt mondtam hogy csak a biztonság kedvéért. Ki mentem és amíg nem figyeltek a bal bakancsom belső szárába rejtetem rohadt kényelemtelen volt, mert nyomta bokámat, de remélem nem lesz rá szükség hogy használjam. Ezután oda mentem, a csapathoz a tizedesen és rajtam maszk volt.
-Maga lenne Fantom hadnagy.
-Igen tizedes, magát hogy hívják ?
-Sulikov. Nah neee. Sulikov, a fene. Remélem nem akara hülyeséget csinálni. Jó katona, most márt nagyon reméltem hogy nem lesz baj.
-Rendeben Sulikov tizedes, ha kész vannak mehetnénk is akár.
-Uram. Haptákba vágták magukat, úgy katonásan.
-Akkor utánam...ööö... tudják hova megyünk kérdeztem ?
-Maga után, uram vágta rá az egyik. Erre olyan jót röhögtem. De még a katona is elmosolyodott.
-Tizedes ?
-A sötét völgybe egy laborba egy pár dokumentumért. Úgy fejezte be a mondatot hogy a katonára nézett.
-Akkor indulás utánam.
Az alagúton átmentünk és csak bandita hulláját láttuk, és reméletem hogy nem kezdtek el Maxék építkezni. Egy óra alatt kocogásban elértük az alagutat, meglehetősen egyszerű volt így táska meg minden féle felszerelés nélkül menni. Csak a bokám kezdett el fájni, az alagút túloldalán nem volt semmi mozgás, a kereszteződést egy kisebb kerülővel elhagytuk és egy félóra alatt beértünk, a disznófarmhoz. Ahol harcoltunk, a kommunisták és a banditák ellen. Haladtunk tovább, de két vadkan rontott ránk a mocsárnál a híd aló jöttek, de az Obokan erejével nem bírhattak, sértetlenül haladtunk tovább. Közeledve a gyár épülthez, mozgást vettem észre a hátsó bandita bázis irányából remek ha ezek ide jönnek akkor izgalmas lesz a kijövetel.
-Lámpákat le, nehogy kiszúrjanak
Berohantunk a az épület udvarába és két felé osztotam a csapatott egy gyors felderítésre vagy esetleg tisztogatásra. Én a tizedessel mentem az emeletekre, a három katona meg a a földszinten kezdte. Pár perc alatt végeztünk és tiszta volt az épület. Le mentünk a labor ajtajához. Ahol beütve a kódot... 86192604. Hmm milyen ismerős, azért még humor érzékük is volt a kódolásnál. Amint beütöttem, egy kis kattogás meg nyikorgás után csend lett, neki feszültem és sikerült kinyitni az ajtót, meglepődtem mert azt vártam hogy a rozsdásodás miatt nehezebben fog nyílni, de nem egész könnyű volt. A sisak lámpával mentünk be egy kis terembe ahonnan csak egy ajtó volt, Benyitok( és töltő képernyő, nem bírtam kihagni fogatlan)
Egy és egy porta szerűség balra egy lift mellette egy lépcső. A portán és azon kívül is csontvázak hevertek
Remek.
-Gyerünk a lépcsőn adtam a parancsot.
Elindultunk lefelé nagyjából két emeletnyit mentünk le. akkor egy újabb terembe értünk ahol székek meg egy pult volt olyas féle várakozó szerűség volt, itt is minden felé papírok, csontok, meg egy két akta táska tehát jó nagy kupi.
-Jólvan itt körül nézünk, nézzétek meg a papírokat, a táskákat is, én a melletem hevferő táskával kezdtem és a pulthoz léptem felrakta és a két zár nyitása után felnyitom a táskát amin ketté is szakad tele elsárgult papírokkal, valami féle kimutatások, statisztikák, de semmi érdekes. Többiek találtak egyébb papírokat név listákat az itt dolgozókról, munka időkről ,meg ilyesmikről, ezeket elraktam.
-Az ajtóhoz. adtam a parancsot.
fel is álltak két oldalra hogy felébresszem őket, kicsit amint beálltak, berugtam az ajtót ami le is szakad olyan korhadt volt. A hangja át járta az egész létesítményt, és pár másodperc múlva egy morgás majd csörömpölés, valaki van lent.
-Gyerünk, gyerünk, befele.
-Mozgás. Adott nyomatékot a parancsnak a tizedes. Egy kis hezitálás után megindultak
Be is nyomultak én meg utánuk, egy folyosóra értünk gyorsan végig értünk rajta a végén egy jobb kanyar után amit egy újabb ilyen kis fülke határolt el szembe találtuk magunkat a lifttel majd mögötte egy újabb lépcső. Elindultam lefelé, közben ujabb hangok, keltették mindekiben a frászt.
Ez gyorsabb tempóra késztettet. Nem számoltam mennyit haladtunk lefelé de leérve egy ajtónál nem tudtunk lejjebb menni mert le volt szakadva a lépcső.
-Tisztogatás
Be mentem utánam a többiek, jobbra nekem, mosdók, zuhanyzók, wc majd egy sarok, középen egy oszlop, én a szemközti falhoz mentem a többiek a lépcső után balra fordultak majd megint egy bal kanyar után eltűntek a szemem elől.
-Csak ésszel. mondtam hangosan. A fal mentén volt egy ajtó, megpróbáltam ki nytni és nyílt is, benézek újabb lépcsők, akkor ezzel meg várom a többieket. Amint ez végig futott az agyamon.
-Tűűűz. és felugattak az Obokanok.
-Vissza, vissza áhhhr.
-Mi történt ?? ..Tizedes ?? kiáltom a rádióba.
Rohanok arra amerre eltűntek, be az ajtón balra vagy jobbra, jobbra, majd balra benézek akkor már látom ahogy hárman állnak és elszörnyedve néznek, a tizedes kap észbe, adja a parancsokat. Oda lép a nem is tudom mi mellé és még egyet a fejébe ereszt.
-A fegyverét, és a lőszert, meg a dög cédulát, majd vissza jövünk érte. Uram.
-Minden rendben katona ? A halottra néz majd a mutánsra.
-Igen. Uram. veti oda gúnyosan.
-Akkor gyerünk megyünk lejjebb.
-De nem...
-Mondtam megyünk.
-Igenis. Gyerünk a Hadnagy után.
Elég volt végig nézni a közlegényeken, totál be voltak szarva én meg Sulikov már megjártunk ennél rosszabb helyeket is a vörös erdei határ mindenkiben nyomott hagyott. Ott volt egy s más.
Gyors tempóban mentünk lefelé. Lent egy lift megint középen. Meg egy szép nagy kereszteződés, három felé nyíltak utak, valami nagyon nagy lény mászkált itt lent folyamatosan lehetett hallani a lépteit, ismerős volt az érzés az tank szerű hatalmas mutáns. Itt lent.
-Egy óriás. mondtam halkan.
Sulikov rám néz furcsán.
-Már látott ilyet ??
-Igen, kikerüljük nem harcolunk vele. Szerintem sejti hogy ki vagyok.
A lift mögött a lépcsővel szemben volt egy ajtó ugyan olyan mint ami fent volt
-Arra. majd elindultam az ajtó felé. de ahogy közeledtem hirtelen a dobozok meg egy hordó is felemelkedett
-MI a.... De már repült is felém éppen hogy csak ki tértem előle, de jött is a következő, egy kisebb fa láda, telibe talált, szét tört rajtam ez is olyan korhadt vacak volt mint az ajtó fent , de attól még felborított. A tizedes felsegített. Majd megint az ajtó felé indultam ami felől egyszer csak egy ilyen villódzó kékes fényű lebegő valami közeledett. Mit ne mondjak megijedtem és soroztam is egyet rá de csak elment mellettünk, olyan hangja volt mintha folyamatosan áram kisülések mennének rajta végig.
A két katona csak a fa mellé lapult és elengedték.
-Mit csinálnak, utána szét lőni de már repültek megint a dobozok. Az egyik elkapta közlegényt a másik meg rohant a szellem után.
-Gyerünk mondtam a tizedesnek. Majd indultam én is. Hallottam ahogy a katona lövöldözik. Be fordultam a sarkon amerre mentek és megint jön felém a szellem a tizedessel elkezdtük lőni én ki is fogytam. A tizedes tovább lőtt, betáraztam és megint ketten lőttünk mire Sulikov ki fogyott, az a valami is a földre került. A két katona össze szedte magát és össze gyűltünk a mutáns fölött. nem volt lába a feje eltorzult volt viszont akárhogy is vesszük emberi formája volt. Dörömbölést hallottunk meg az ajtó felől, mintha valami ki akarná törni.
Össze néztem a tizedessel. Aki csóválta fejét.
-Az ajtóhoz, most. adtam a parancsot. Már indultam is, de ők nem jöttek megálltam hátra néztem.
-Már egy ember meghalt, mit akar még ?
-A feladatot végrehajtani. Parancsot adtam katona !! mozgás!
Megindultak utánam, befordultunk az ajtóhozami olyan volt mintha ki akna szakadni.
Vetem egy mély levegőt.
-Tűz az ajtóra.
Mind a négyen lőnni kezdtük az ajtót. Amikor kifogytunk, gyors tárazás után..
-Tüzet szüntess !! Fedezzenek.
Oda mentem az ajtóhoz ami már nyugton volt. Fel oldottam a zárat. amit észre vettem hogy ennél is és a felső ajtónál is volt szám zár. Ennél megnéztem de még nem volt be programozva Úgy álltam hogy ne lássák mit csinálok, és beütöttem egy kódot: 9524. Az entert nem nyomtam még le hanem kinyitottam az ajtót. fel készültem lékiekben hogy valószínűleg a halála fogok farkas szemet nézni hallottam ahogy mögöttem is hogy felkészülnek a legrosszabbra. Az ajtó lassan nyílt ki, de hirtelen kicsapódott, és mindenki a földre terült mintha egy levegő fal ment volna végig rajtunk, fel pattanok be megyek körül nézek de sehol semmi csak ládák, és úgy néz ki hogy radioaktív a tartalmuk.
-Mi volt ez ? jöttek oda Sulikovék.
-Nem tudom. jobbra néztem ott volt a labor könnyű volt felismerni az üveg hengerekről meg mindenféle szerkezetről.
-Arra.
Bementünk, jobbra egy rámpa vezetett fel egy újabb terembe. Szemben félkörben az üveg hengerek és kettő kitörve a többiben valami furcsa lények, közelebb mentem és látszott hogy nem ugyan olyan idősek...hogy az a... amikor felismertem mi volt a legkisebb, a hányinger kerülgetett, ez egy csecsemő. Végig néztem a többin, és látszott hogy mutálódtak el, Az utolsó és az az előtti volt kitörve, Ahogy tovább néztem, meg láttam a lépcsőt.
-Ketten nézzék meg a jobb oldali termet és valaki itt marad fedezni, én fel megyek.
Szét oszlottunk, én felmentem a lépcsőn bent számítógépek olyan szép nagy szekrény méretűek. Az asztalon a meg egy rakat papír. Meg akadt a szemem, egy szintén elsárgult kötegen de ez össze volt fűzve és külön volt a többitől. Bele olvastam. Volt benne egy jelentés, mi szerint ...két kísérleti alany, ki tört az kísérleti burából, és felforgatott két termet, három biztonsági őr vesztette életét hogy lezárják a fő labort, a két kísérleti alany, valamilyen úton módon meg szökött, kijutottak a laborból és eltűntek..további jelentések szerint sötét völgy felé vették az irányt. Más papírok meg a teljes kutatási fázist az alanyok adatait képek és egyéb tudni valókat tartalmaztak....még annyit kiderítettem hogy valamilyen pszíonikus kísérleteket folytattak az alanyokon . Embereken kísérleteztek ezek a mocskok, kis gyermekeken, mellesleg elég veszélyes ahogy nézem amilyen fel fordulást csináltak
Ekkor esett le pszíonikus kísérlet, a képek, irányítókat hoztak létre elég korai fázisban szöktek meg de azóta már ki tudja mi lett belőlük, ekkor jutott eszembe az amivel a vörös erdő határán találkoztunk amivel Jeff-et is ott hagytam, baszki, elraktam a dokumentumokat, ez nem kerülhet vissza ezeket a kísérletek nem folytathatják. Eszembe jutott még egy ötlet, valhogy meg szökö de öröké nem menekülhetek és ha elkapnak akkor hozzájuk kerül a dokumentum, egy részét itt hagyom és lezárom a labort. Így is tettem vissza raktam egy kupacot, a többit meg a fent talált jelentések mellé. Lementem, a többiek már végezek nem találtak semmit.
-Meg vannak a dokumentumok, indulás.
Ki felé gyorsan haladtunk nem foglalkoztam semmivel, én mentem ki utoljára és becsuktam a labor ajtaját majd ENTER érvényesítettem kódott. A fenti ajtónál a 1243 lett a kód ezt is lezártam.
Fent az utlsó teremben ahol a dolgozók listáját találtuk megálltak a többiek a tizedes szólt.
-Hadnagy, felszólítom hogy adja át a dokumentumokat. MEg állok megfordulok mind a hárman rám szegezik a fegyvert.
-Mit akar ez jelenteni ?
-Fegyvert a földre, hátra arc, és térdre.
-Tizedes ugye tudja mivel játszik. Hirtelen egy golyó repült a fejem mellet
-Szóval tudja. Lassan le raktam a fegyvert meg fordultam letérdeltem.
-Bilincset rá.
-Gondolom hiába kérdezem az okát. A közlegény idejött és éppen a bilincset raktam volna bal kezemre amikor gyomor szájba könyököltem feltérdeltem ki húztam a pisztolyt a bakancsból és elkaptam a közlegényt, ezt csak azért tudtam végi csinálni mert pont mögöttem volt és nem tudtak lőni meg különben is nem is számítottak rá. A fegyvert a katona nyakához tartottam.
-Nah lássuk tizedes meddig megy el, ha most lőnek akkor mind meghalunk. vagy elengednek én meg eltűnök a dokumentumokkal együtt.
-Fegyvert le és adja át a dokumentumokat hadnagy. mondta még határozottan Sulikov.
-Nem érti ezt tizedes, nem tudja mi van ebben a papírban ezeket nem szabad a kezükbe adni, vagy azt akarja hogy reggelente egy irányító ébressze. Mert itt ilyeneken kísérleteztek. Meg értett. Gondolkozóba esett. Majd..
-Ide a papírokat és engedje el a közlegényt.
-Nem értett meg. Nagy levegőt vettem, Sulikovot vállon lőttem, a közlegényt meg oda löktem a másiknak, és a combjába lőttem egyet végül felkaptam az Obokant és futás kifelé, lehet meg sem sebeztem őket ezzel a vacakkal de pont elég volt ahhoz hogy kijussak. Hallottam még ahogy ordít Sulikov.
-Utána nem szökhet.
Fel mentem az utolsó lépcsőn is ki az ajtón majd a páncélajtón is kirohantam volna de orra esek egy banditában. Mind a ketten meglepődtünk egymástól, de nekem nem kellet több már toltam is belé a tört. be fogtam a száját amit kétszer böktem meg fel álltam és futás tovább. Fent három bandita volt kettő egy kanapén ült egy meg egy kis tűzet piszkálgatott, csak elrohantam mellettük.
Nekik se kellet több, gondolom fura látvány volt egy katona elviharzik mellettük. Felpattantak de akkor már felugattak az Obokanok is oda értek Sulikovék. Ki a gyár épületből. Majd irány balra a bandita bázis irányába, Már hajnalodott. Rohantam ahogy csak bírtam, legalább a pisztoly nem zavart. A banditák bázisát ki kerültem és futottam arra amerre a raktárakat sejttettem, hallottam ahogy a rádióban Sulikov vissza vonulót fújt majd még beszélt valamit de úgy létszik kiértem a hatósugarából ennek a rádiónak mert elhalkult és végül teljesen abba maradt. Amikor már nem bírtam tovább rohanni be vettetem magam egy bokorba és arra néztem amerről jöttem vagy 10 percig így maradtam és néztem nem követnek-e.
 
Felvettem egy küldetést miszerint egy csapat zombit kell elkapnom. Sima ügy lesz, betöltöm az AK-t és megyek. Megtaláltam őket és most a zombikat nézem, fegyvertelen tudós zombik. Felhívom magamra a figyelmüket. Jönnek felém. Ugrálok és hívom őket magam felé. Jönnek felém. Megvárom amíg 2 méterre vannak és mondom:
-Most megszívjátok!
Meghúzom a ravaszt de nem lő. Ki van biztosítva de semmi. A franc! A pucolás! Kiment a fejemből! Nem baaaaaaaj, itt a macséta! Kihúzom a macsétát, de leszakad a markolat. Ezt is pucolni meg javítani kellett volna. Akkor mi legyen, a késemet ott hagytam az Agropromban. A macsétám nem jön ki a tokból. Vállamra tetem az AK-t és felvettem egy fadarabot és mondom:
-Figyeljetek! Nem akarlak titeket bántani de! Na jó!
Megsuhintottam őket de eltört rajtuk a bot. Mondom:
-Bakker!
Elkezdek rohanni. Jönnek utánam. Lerázom őket és vissza a bázisra. Mondom:
-A franc!
-Mi a baj?
-Beragadt a puskám, a macsétámnak annyi, a pisztolyt meg visszaadtam Marianak. Nincs fegyverem. Csak egy kés, az Agropromban.
-Na várjon. Adunk új fegyvereket, de csak ha megöli a zombikat. És tartozik egy szívességgel. Bármivel!
-Értem.
Megkapom az új AK74U-t és egy macsétát. Most meg irány ki a zombikhoz. Megint megtaláltam őket. Most az AK-val kezdek neki. Az elsőt fejbelövöm, kiszakad a fejéből egy darab de nem hal meg. Jönnek felém. Elkezdem sorozni őket. Kettőt leszedek, három marad. A macsétát előveszem és megsuhintom. Az Az egyik éppen nyúlt felém. A kezét levitte. Egészen éles. Úgy gondolom kipróbálok valamit. Eléjük ugrok, fordulok egyet. Kettőt átvág, az utolsóban megáll. Kihúzom belőle és indulok vissza. Mikor visszaérek mondom:
-Meghaltak mind.
-Mind?
-Mind. Mind az öt.
-A franc....
-Mi a baj?
-Semmi. Majd megtudja később. Addigis, itt a régi macsétája és puskája. Tegye el emlékbe.
Bemegyek a szobámba és leteszem a macsétát és a puskát. A puska menthetetlen, el van rozsdásodva. A macsétát csak ki kellene szedni a tokból, és csak egy új markolat kell rá. Na nézzük. Elkezdem szétfeszíteni a tokot. Mikor kinyílt, kivettem a pengét. A régi markolat eltűnt. Egy új kellene. A zombiknál, találtam egy kést amit eltettem mert a a markolata jó volt. A markolatot megnézem. Katonai kés. A markolat jó a régi macsétámra. Felszereltem rá. Elmentem megélezni. Két órán keresztül éleztem. Mostmár két macsétám van. Ki is próbálom őket milyenek. Kimegyek, és keresek egy fát. Nem tudom mekkora, 5-6 centi átmérőjű. A régebbit jobbról suhintom meg, az beleáll a közepébe. Az újat balról az meg átvágja. Még éleznem kell. Megyek is.
 
durván 15 perc múlva meg is érkeztük ahhoz az átjáróhoz, ám elötte áthaladtunk egy pár épületnél ahol hozzánk csapódott még 2 úgynevezett "stalker" is meg láttam elosonni valakit tőlünk kb 50 méterre... de Róka szerint csak egy Vaddisznó lehet az... mert ő csak a bokrok mozgását látta...
de jól van ha neki csak ennyit ér hát legyen szarok rá... tovább is mentünk amíg el nem értük a célunkat.
Mikor oda értünk egy csávó a bokorból integet nekünk mi oda sietünk és meg tudtuk a helyzetet:
Kb 2x7-10 bandita érkezik most át ezek valószínűleg meg akarják támadni a kopasz falut ezért végeznünk kell velük!
Oké! mondtam majd kicsit megropogtattam a nyakam.
Ki ez a csávó? kérdez felém aki az elöbb magyarázott.
Nyugi szürke Ő az egyik fickó aki a táborból jött.
"fickó"? kérdeztem kissé megsértődve.
Na mutass majd a harcban valamit kemény legény, akkor majd elhiszem hogy nem csak egy "fickó" vagy!
A nevem Strignov, és emlegetni fogod ezt a nevet! vágtam oda dacosan, majd kezem ügyébe vettem az MP5öt, és 1es lövésre váltva átmentem a szemközti oldalra az átjáró felé célozva lehasaltam.
Nem sokkal később oda jött mellém az egyik "stalker és lehasalt mellém.
Nyugi öreg, engem is így kezeltek mikor ide jöttem, de most már tapasztalt stalker vagyok!
Nem vagyok öreg, és jobban tennéd ha te is inkább az átjáróra figyelnél! vetettem oda neki.
Na ne duli-fulizzál már mert baj lesz!
Mi van? mit beszész? kérdeztem felé.
Látom te sem csíped ezt a két nagypofájút, nyugi mi se!
Mi van? kérdeztem felé. Ekkor a stalker kivesz a zsebéből a egy felvarrót egy koponya van rajta aminek a jobb széle kissé törött volt...
Na öreg, ha megjelennek a tesók, én te és a haver leöljük a 2 nagypofájút utánam együnk a kiscserkészekhez leszedjük a zsét és megosztozunk! na hogy tetszik? Szólt tele vigyorral halkan felém.
Hm... zsír ajánlat, de inkább passzolok te bunkó! mondtam majd a Pillangó késemet a tarkójába állítottam.
Meg se nyikkant, észre se vették a többiek.
Ekkor hirtelenségibe megjelent 2 csávó az átjárónál, mind a kettő kezébe a maffia kedvenc fegyvere Ak74su.... kicsit várunk, majd megjelenik a több is.levettem egy gránátot a mellettem lévő hulláról , kicsit dobó állásba keltem fel kihúztam a szegecset, majd behajítottam az alagútba.
Gráná... Áááá Ordítja el magát pár fickó az alagútba, 2 ki tud még rohanni, 3 kiszáll az alagútból, a többi valószínűleg behalt egyből...
na most kézbe az MP5öst és gyakoroltam a pontlövészetet: mellkas 1 pont fej 3 pont :D
úgy 5-6 ember után hátrébb is húzódtak, de nem volt fedezék, így gyorsan lekaszáltam őket, az utolsó 3ba beszállt Róka vagy szürke is, elötte nem tudtak hogy miért, az csak akkor derült ki nekem amikor láttam hogy Róka mellkasában ott van a bandita kése, Szürke pedig teljesen elvörösödött fejjel tartja mereven az AK-t mellette nem messze a másik bandita hulla a szemgödrébe állítva szürke kése...
Lehajtottam Róka nyitva maradt szemeit majd mennék el, de Szürke Utánam szól:
Strignov! Temessük el legalább Rókát!
Én hiszek a vég tisztességben amíg kijevben voltam Kommandós kb 3 társam temetésén voltam... és amikor lelőttem azt a fiút és a két haverját azt mondják rendőri túlkapás... Tiszteletre méltó ember hírében álló ember vagyok ijen szemszögből, tehát fegyvert a vállamra és keresni valamit amivel áshatunk szegény ördögnek egy sírt.
az egyik kabátos banditánál volt 1 kis ásó törött nyéllel, de azért ástunk egy sírt és el földeltük Rókát... ennyi ki jár.
Ezek után részletesebben is átkutattuk a banditákat, szereztem még 5 tárat az MP5höz, és kb 8 doboz lőszert, ezt még majd betárazom. de kiváló fogás... emellett 2 harci gránátot is találtam az egyiknél.
pár doboz elsősegélycsomagot is találtam kötszert egyedül a pisztolyomhoz nem találtam tárat... pár más cuccot is találtam 2 úgynevezett relikvia is volt az egyiknél, a másikról meg leszedtem egy ép esőkabátot, még egy hátitáskát is találtam abba belepakoltam amit tudtam
Szürke eltette az AK-kat már ameik használható maradt... a lőszereket is eltette, majd vissza mentünk.
Közben az egyik bandita vezér Pdaját nézegeti.. kicsit hümmög majd elteszi a Pda-t.
20 per múlva vissza értünk a táborba a többi újonc éppen ébredezik.
Mi Farkas elé mentünk, és elmondtuk a helyzetet. Farkas 2500al jutalmazta mind a kettőnket. nekem még 1 PDA-t is adott, miután megtudta hogy nekem még nincs ijen.
annyi dolgom volt hogy bekapcsoljam és beírjam a nevem...
Ő már jelt is a Pdaján "barátként" így akár 10kmen belül akármikor küldhet nekem üzenetet.
Ez hasznos lehet még ezért megtartok Farkast mint kapcsolatot...
majd eltettem a belső zsebembe a PDA-t és lemente a tábori kereskedőhöz ahhoz a bizonyos "Sidorovicshoz".
Jó szokásom volt elsőre megítélni az embereket, Sidorovicsra elég volt rá nézni már tudtam hogy az utolsó rubelt is legombolná egy átlagos emberről egy üzlettel...
Szerencsére én nem vagyok átlagos...
Áhhh... új vásárló! mit adhatok?
Pénzt!
Azt nem adom olyan könnyen.. mit adsz cserébe?
levettem a hátamról a táskát, és kipakoltam a cuccokat:
2 Makarov Pmm 4 Mp5 5 Rdg sima gránát, és pár Pda infókkal, úgynevezett rejtekhely infókkal.
No fiú ez a beszéd!
Nézi a pisztolyokat, ezért adok 80 rubelt a másikért 100at, azért a 2 Mp5-ért 550et a másik kettőért pedig darabja 600... az 5 gránátot 800ért! na ekkor kicsit szúrós szemmel néztem rá vette kicsit a lapot hogy nem vagyok nyugis ember: na jó legyen 1200ért! aztán ezért a Pdaért adok 1000 rubelt a másikért 3000et a 3ik sajnos nem ér többet 700nál!
akkor az összesen... elkezdett számolgatni egy lapra írva majd kinyitotta a kis fiókot és kivette a pénzt.
na az akkor egy ezer 2, 4, 6, 7 meg 800 és 30 rubel!
7830rubel fiacskám... tessék!
magamhoz véve kicsit össze adtam magamba 10000 fölött vagyok ezzel na az már jó!:D
gondoltam magamba.
na akkor most kérnék 3 Löncshúsos konzervet öreg! oké!
45rubel darabja! Mást?
2 üveg vodka, 3 dobozz Pirimat, 3 anti-rad és ha van Adrenalinod akkor abból is úgy 3 darabbal!
a vodka 100 a Primat 250/doboz az anti rad 500 az adrenalin kb 700! mondja, majd elővette a kért cuccokat szaporábban ám mint a pénzt akarta elővenni amit az elöbb nekem adott :d
na a Löncs az akkor 135, a 2 üveg vodka 100 a 3 priamt 750 az anti rad 1500 és a adrenalin meg... 2100!
mondja örömködve.
na az akkor összesen.. megint hosszasan számol egy papírcetlin számolgatva... ekkor felelevenedett bennem a kérdés hogy lett ez kereskedő?
majd végre érkezett de tűnődik a számon... majd végül felém fordul és mondja: hát én 45800ra jutottam hehe... mondja nevetve.. próbálja rejteni analfabétaságát a pocsék humorával.. szánalmas...
4585! mondtam majd oda tettem a pénzt és elraktam a kitett cuccokat...
Ja tényleg! mondja megint a nyájas nevető öreg hangjával.. mint egy strici aki nem tudja hogy mennyit keresett a lánya...
idióta aki a még idiótább újoncokból keresi magát olyan dagadtra mint most... tűnődtem el a dolgon miközben eltettem a cuccot a táskába...
Na mind 1 köszönés nélkül távoztam, és vissza mentem a lakásba.
Kifele menet, elővettem egy adrenalin csomagot, és nézegettem ez valami új cucc nem kell érszorító... ez valami harctéri katonai lehet... az jó cucc :D
bementem, leültem a fotelra, a táskát a fotel mellé, majd kibontva a csomagot kivettem a tűt, és beadtam az anyagot... egész gyorsan hatott, és erősebb volt mint az utcai dílertől vett orvosi cucc...
az a kevés fáradság eltűnt a testemből helyére csak a feltüzelődött harci kedv vándorolt... úgy éreztem egy tankot szét tudnék most kapni, de mindig is így éreztem ha be voltam lőve... de volt annyi kontrollom hogy ne tegyek hülyeséget... most se lett másképpen...
Kedvenc szokásom volt még vodkázni rá, de nem vettem figyelembe hogy olcsó a vodka és szar, meg az anyag is erősebb.. kis is ütött...

Néhány órával később keltem...
a fejem kissé fájt, az orromnál alvadt vér volt.. fasza túl adagoltam... ehhez még hozzá kell szoknom...
de többé kevésbé jobban voltam mint reggel.
a kezem már nem remeg... tehát mégis csak volt haszna a cuccnak.
No akkor útra fel!
Még délelőtt jelöltem egy kis helyet a térképen Farkas azt mondta hogy ha komolyabb fegyvert akarok menjek el a bárba, de elötte látogassam meg egy ismerősét Argropromba... valami Vaszilij a neve...
a táskát a hátamra, a Esőkabátot fel vettem kapucnit még nem hajtottam fel a sisakot meg a övemnél lévő helyére csatoltam itt úgyan himbálódzik, de különösebben nem zavar...
Elővettem a táska mélyéről a Parabellum 9mmes lőszert, és az üres MP5 tárakat és betáraztam őket az ömlesztett lőszerrel. majd egy teli tárat a fegyverbe toltam, és a vállamra vettem.
a többi tárat pedig a Combtokba tettem, vagy a Banditától elcsórt átalakított belső kabátzsebbe.
a tárakat éppen bele tudtam gyömöszöltetni, nem pont MP5ös tárakra tervezték de mind 1...
Miután megvoltam a munkával kimentem Farkashoz, és megbeszéltem vele hogy elmegyek... a bárba, de elötte utamba ejtem Argropromot és megnézem mi van az ismerősével...
 
Az alakulótéren vártunk mind a négyen, amikor hirtelen odajön hozzánk egy tiszt. Valószínűleg ő lesz az, aki az akciót vezeti. A parancsnoktól részletes leírást kaptam a célszemélyről. Fantom. Így hát ezen a néven oda is köszöntem neki: "Szóval maga lenne Fantom hadnagy. Igazam van?" "Igen tizedes. És magát hogy hívják?" "Ivan Sulkov tizedes. Szolgálatára uram!" Jelentettem büszkén. A nevem hallattára gondolkodóba esett egy rövid ideig, ami azt jelenti hogy a parancsnoknak igaza volt. Tehát mégis követnem kell az utasításokat. "Ugye tudják hova megyünk?" Kérdezte a hadnagy. "Csakis ön után hadnagy!" Jelentette Kovalovich. Ezt mind megmosolyogtuk. Aztán odaszóltam a közlegénynek: "A sötét völgybe látogatunk el. Valamilyen laborból kell megszereznünk egy két dokumentumot!" Majd miután a hadnagy, és én is befejeztük a csevegést, elindultunk a vaksötétben a cél felé. Lassan haladtunk a Sötét völgy felé, kikerülve a banditákat, és a mutánsokat. Amikor az alagútban jártunk találtunk egy két halott banditát. A halottak láttán, a hadnagy idegesen kezdte vizsgálni az alagút környékét, közben vadul hadonászott a fegyverével jobbra balra. Mintha tudná hogy valakik, vagy valamik erre tanyáznak. Ez még egy intő jel. Mikor kiértünk, minden tiszta volt. Aztán tovább mentünk, egészen ahhoz a helyhez ahol együttes erővel próbáltuk feltartani a szolgálattal a banditákat, és a kommunistákat. Rossz emlékeket idéz fel bennem ez a hely. Tovább haladva nem volt semmi különös, csak két vadkan próbált minket megtámadni. De a fegyvereink ellen semmit sem tehettek. Aztán lassan elértük a labor feltételes pozícióját. A hadnagy állítólag mozgást látott a nagy befejezetlen épület környékéről. Ezek szerint ő is tud a banditák itt létéről. Szólt nekünk, hogy a lámpákat kapcsoljuk le. Így is tettünk, én közben felkapcsoltam az éjjellátót. Majd benyomultunk a gyárépületbe, és elkezdtük átkutatni az egész emeletet. Én a hadnaggyal mentem, két katona a lentebbi emeleteket kutatta át, egy pedig lent maradt az udvaron őrnek. Miután végeztünk, újra egyesültünk az udvaron, majd lementünk a pincékhez. Ott a hadnagy elővett a táskájából, két kulcsot, meg a PDA-ját. Az egyik kulcsot behelyezte az egyik résbe, a másikat meg odaadta nekem, azt pedig én raktam be a másik résbe. Majd elkezdte nézni a PDA-t, és beütött egy szám sorozatot, a számkombinációs zárba. A kód beütése után elfordítottuk a két kulcsot egyszerre, és az ajtó kioldott. A hadnagy odament, és kinyitotta az ajtót. Felkapcsoltuk ismét a lámpákat, majd bementünk.
(Erre gondolsz? :D http://media.photobucket.com/image/stal ... 6/ST82.jpg)
Odabent iszonyú dohos szag, és hatalmas rendetlenség volt. Mindenhol csontok, és törmelékek hevertek. Közelebbről megvizsgáltam a liftet, de (ahogy mindig) működésképtelen volt. Így marad a lépcső. Lassan fegyvereket előreszegezve, mentünk lefelé a lépcsőkön. Két emeletet haladtunk lefelé, aztán egy nagy terembe jutottunk, ahol csontok és papírok hevertek, szerte szét. "Jól van! Itt körül nézünk! Nézzetek meg minden papírt, hátha találunk valami érdekeset!" Mondta a hadnagy. Elkezdtünk keresgélni a földön heverő papírok között, de semmi érdekeset nem találtunk, a dolgozók névsorán és a munka beosztásokon kívül. A további keresés viszont egy nagy kövér nullát, és egy Kovalovich által talált emberi koponyát ért, amit aztán a közlegény nagy riadtsággal el is dobott. Miután végeztünk, a papírokat, odaadtuk a hadnagynak, aki gyorsan el is rakta ezeket. Aztán tovább mentünk, és találtunk egy bejáratot egy másik helyiségbe, amit egyetlen korhadt ajtó takart. Két oldalra felálltunk, majd a hadnagy, egy határozott rúgással megadásra kényszerítette az ajtót. Az egész helyiségben hallani lehetett az ajtónyitási módszerünket. Nem telt el egy perc, máris hallani lehetett a jelenlegi lakók hangjait, akik élénken jelezték, hogy behatoltunk a területükre. Nem tudom miért ezeknek a hangoknak a hallatán elmosolyodtam. Talán azért, mert úgy éreztem, hogy végre nem fogok unatkozni. Elvégre ez a labor ki tudja hogy mekkora, és elég sötét is van. Meg aztán így legalább tudjuk hogy nem vagyunk egyedül. És mégis jobb félni, mint megijedni. Gyorsan védekező pozícióban berohantunk, és körülnéztünk a folyosón. A terep szemle után, elindultunk a folyosón. Lekanyarodtunk jobbra, és egy újabb helyiségbe értünk, ahol megint a lift volt. A lépcső a lift mögött volt közvetlenül. A hadnagy elindult rajta lefelé, de látta hogy le volt szakadva. "Tisztogatás!" Adta ki a parancsot a hadnagy. Elindultunk lefelé, majd külön váltunk. A hadnagy ment balra, mi meg jobbra. Elkezdtük átvizsgálni a különféle helyiségeket. Mindegyik vagy üres volt. vagy el volt torlaszolva hulladékokkal. Aztán már az utolsó szobát kezdtük el átkutatni, amikor hirtelen valami kiugrik a szobából, és leteríti Kovalovich közlegényt. Mindenki leblokkolt az ijedtségtől, csak én nem. Aztán azonnal felordítottam: "TŰZZ!" A gépfegyverek egyszerre szólaltak fel, és végül leküzdötték a szörnyet. A fegyver ropogás hallatán, a hadnagy azonnal felénk rohant, közben a rádión szólongatott minket hogy mi történt. A szörny még vonaglott a padlón, és folyamatosan nyögdécselő hangot adott, és vonszolta el magát a lépcsőig, egy egyenes vércsíkot húzva maga után. Odaállok a magát haldokolva vonszoló szörny felé, és nézegetni kezdem. Iszonyú ocsmány dög volt. Úgy nézett ki mint egy ember, de mégis más. Egy széttépett régi fajta gázmaszk volt a fején, és némi katonai ruha is látszott rajta. A bőre hulla fehér volt, és tele volt mély, vérző sebekkel. A gerince is teljesen kilátszott. Még egy ideig nézegettem majd elővettem a kis sörétes puskát, és a háta közepére céloztam. (Közben ideért a hadnagy is.) Szánalom nélkül meghúztam a ravaszt, és beleeresztettem mind a két patront. A szörny vére a bakancsomra, és a nadrágom szárára fröccsent. Majd lehajtottam a puska csövét, és a füstölgő fegyverbe új patronokat töltöttem. Chekov közlegény, közben Kovalovich maradványait vizsgálta. Megtapintotta a nyakánál, majd azt mondta: "Meghalt!" Odamentem, és jobban szemügyre vettem a hullát. A közlegény üveges tekintettel bámult a plafon felé, vérző szájjal, és a mellkasa is tele volt mély karmolás nyomokkal amik egészen a belső szervekig elértek. "Hozzátok a fegyverét, a lőszert, és a dögcéduláját! Később vissza jövünk érte." Mondta a hadnagy. "Uram!" Vágtam oda közben folyamatosan a hadnagyra néztem szúrós tekintettel. "Minden rendben katona?" Kérdezte. "Igen uram! Tökéletesen!" Mondtam mély hangon. "Akkor gyerünk tovább! Lejjebb kell jutnunk!" "De nem..." Mondta volna Chekov közlegény, de a hadnagy közbe vágott. "Mondom gyerünk tovább!" "Hallottátok a hadnagyot! Gyerünk tovább!" Parancsoltam rá a többiekre. Tovább mentünk lefelé, de már nem annyira óvatosan. Mikor leértünk, éreztük valaminek a lépteit. "Óriás!" Szólt a hadnagy csöndben. "Látott már ilyet hadnagy?" Kérdeztem. "Igen! De nem fogunk vele harcolni! Kikerüljük." Tovább mentünk a lift mögé. Egy újabb ajtóhoz, amikor egy hordó, és két láda emelkedett a levegőbe, majd hirtelen felénk kezdett repülni. Én gyorsan elugrottam az egyik láda útjából, ami a padlón csattant szét, de a hadnagy nem volt ilyen szerencsés. Amint kikerülte a hordót, a ládát már nem tudta, és az telibe találta. Szerencséje volt, hogy ugyanolyan korhadt volt az a láda, mint az ajtó, mert az is egy hatalmas csattanással tört szét a hadnagyon, akit persze hátra lökött ez az erő. Odamentem a hadnagyhoz, majd felsegítettem a földről. Majd elindultunk mind a négyen az ajtó felé, ahonnan épp egy gömbvillámhoz hasonló jelenség jött felénk. A hadnagy riadtságában egy sorozatot indított a lebegő jelenség felé de hatástalan volt. Én az egyik katonát a falhoz rántva elálltunk az útjából, a harmadik katona is amint ezt meglátta, ő is úgy tett. Én csak intettem a többieknek hogy csend legyen. Amint elhaladt mellettünk, a hadnagy odaszól nekünk: "Mit csinálnak? Utána és lőjék cafatokra!" Sajnos nagyobb haszna lett volna, ha csak egy helyben állunk, és várjuk hogy eltűnjön, de hát a parancs az parancs. Utána rohantunk, és folyamatos tűz alatt tartottuk. Erre megint záporozni kezdtek a ládák, és a hulladékok. Az egyik közlegényt, telibe kapta, aki azonnal elcsúszott, és a földre került. Én a közlegényt átugorva, még mindig a lény nyomában voltam, a hadnaggyal együtt. Majd az a valami, befordult a sarkon, és eltűnt a szemünk elől. Mikor mi is utána fordultunk, már azt vettük észre, hogy felénk tart. Elkezdtük sorozni, de hadnagy kifogyott, a lőszerből. Majd miután újratárazott, én fogytam ki. Én is gyorsan csőre töltöttem egy új tárat, és folytattam a tüzelést. Hirtelen a szörny üvöltő hangot adott ki, majd a földre zuhant. A hadnagy még tanulmányozta a lényt, utána tovább indultunk. Én közben gondoltam, hogy jó lesz megjegyezni, hogy ilyen is van. Közben már az orra bukott közlegény is megjelent, a fején félre csúszott sisakkal. Kérdezte hogy mi történt. Odamentem helyére igazítottam a sisakját, és azt mondtam: "Már elintéztük. Elkésett!" Ezután vissza mentünk az ajtóhoz, amit időközben valami belülről kezdett zörgetni. A hadnagy rám nézett, de én csak a fejemet ráztam értetlenül. "Az ajtóhoz!" Adta ki a parancsot a hadnagy. De nem mozdultunk. "Mi az?! Megsüketültek?!" Kérdezte, a hangját felemelve. Én csak körbe néztem a másik két megmaradt közlegényen, majd a hadnagyra néztem ugyan azzal a szúrós tekintettel, és higgadtan, mégis dühösen megkérdeztem: "Egy ember már meghalt! Mit akar még?" "Végrehajtani a feladatot! Most pedig hajtsák végre a parancsot!" Kiáltott ránk a hadnagy, már szintén dühösen. "Igenis... uram!" Mondtam haragosan. Odaálltunk az ajtóhoz, majd rászegeztük a fegyvereinket. A hadnagy felkiáltott: "Tűzet nyiss az ajtóra!" És elkezdtük mindannyian lőni az ajtót. Egy tárazás után, már abbahagytuk a tüzelést. Addigra az ajtón, már senki sem dörömbölt. Aztán a hadnagy odament az ajtóhoz, Valamit elkezdett babrálni a zárral, utána kinyitotta az ajtót. Mind csőre töltöttük a fegyvereinket, utána várni kezdtünk a hadnagyra, aki valamiért várakozott. Aztán nagy levegőt vett, és elindult befelé. Mi csak lassan utána mentünk. Hirtelen mintha egy vödör téglát vágtak volna hozzám, egy hirtelen láthatatlan széllökés a földre terített. Lassan felkeltünk, utána tovább mentünk. Bent csak radioaktív tartalomra figyelmeztető jelzéssel ellátott, hatalmas, fémládák, és más laborban használt kellékek voltak. Aztán megláttuk a laborba vezető ajtót, és beléptünk rajta. Odabent hatalmas számítógépek, és tároló tartályok voltak. Tisztára olyan érzés, mintha egy filmben lennék. A hadnagy közelebbről megvizsgálta az egyik teli tartályt, és majdnem elhányta magát a tartalmától. Apró csecsemő szerű lények voltak benne, és mindegyik, mintha még lélegzett volna. Chekov közlegény, és én is megnéztük közelebbről a lényeket. "Azt a rohadt... Ez undorító!" Szólt Chekov. "Szóval innen származnak
azok az ocsmány dögök?!" Kérdeztem rá, közben folyamatosan az apró lény becsukott szemeibe néztem gyanakvóan. Tisztán láttam, hogy még lélegzik. Az áram ellátással nincs gond, tehát ezek a tartályok, még életben tartják ezeket a kis rohadékokat. A közlegény közelebbről is megnézte a dögöt, aztán hirtelen egy hatalmas kiáltással, a földre ült. "Mi az?" Kérdeztem felé. "Ez rám nézett!" Kiáltott fel kétségbeesve a közlegény. "Ugyan! Ne bohóckodjon katona!" Mondtam neki. "Esküszöm hogy kinyitotta a szemeit!" Mondta tovább. "Hadd lássam!" Mondtam, majd én is közelebb hajoltam a tartályban csüngő lényhez. Egy ideig néztem, majd a lény hirtelen tényleg kinyitotta a szemeit, és rám nézett. De az én részemről, kevesebb volt a meglepődés, összesen csak néztem egy nagyot, majd azt mondtam: "Szóval ezek még tényleg élnek." Közben a hadnagy épp egy lépcsőn ment fel. "Akkor vajon mi lesz ha kihúzzuk a dugót" Mondtam gúnyosan, majd elmosolyodtam, és a lábammal kirúgtam az ellátó kábelt a tartályból. A kis dög éles visító hangon elkezdett nyivákolni, majd egyre jobban elhalkult, és végül teljesen kimúlt. Majd a többi élő példány ellátását is kirúgtam a helyéről. Chekov közlegény és én, eléggé szórakoztatónak találtuk a mutánsok elpusztítását, de Vlagyimirov közlegény, teljesen felháborítónak találta ezt az egészet, és ránk kiáltott: "Gyerekgyilkosok! Ti tényleg élvezitek ezt?!" "Ezek mutánsok Vlagyimirov közlegény! El kell fojtanunk a további szaporodásukat!" Mondtam kikelve magamból. "Ugyan Vlagyimirov! Ezek csak kib***ott mutánsok! Hadd pusztuljanak csak!" Vágott közbe Chekov. "Undorító!" Mondta Vlagyimirov. "Ha nem tetszik, akkor miért jelentkezett ide katona?! Ez a Zóna! Itt nincs kegyelem! Ha mutánsok tehetnék ezt magával ők nem haboznának! Higgyen nekem!" Én már csak tudom. Én megjártam a poklot a vörös erdő határánál, és láttam sok bajtársamat elhullani a mutánsok által. Azóta szörnyű bosszú kísért a mutánsokkal szemben amit most kihasználhattam. A kis "szóváltás" után a hadnagy lejött az emeletről, a dokumentumokat a táskájába téve, és azt mondta: "Itt végeztünk! Indulás!" Majd mind a négyen vissza indultunk a felszínre. A hadnagy lezáratta az utolsó ajtókat, majd előre indult. Mi meg utána. Aztán amikor vissza értünk ahhoz a szinthez ahol a beosztásokat találtuk, bólintottam a többieknek, és egyszerre rászegeztük a fegyvert a hadnagyra, majd azt mondtam: "Álljon meg hadnagy!" A hadnagy hirtelen ledermedt, majd lassan megfordult, és megkérdezte: "Mit jelentsen ez az egész?!" "Sajnálom hadnagy! Átveszem a parancsnokságot! Tegye le a fegyvert a földre, és ereszkedjen térdre." "Tizedes! Ugye tudja hogy mivel játszik?!" Majd egy célzott lövéssel a feje mellett küldtem el egy golyót, és mondtam: "Nincs felhatalmazásom, hogy ezt közöljem önnel hadnagy! Tegye amit mondtam!" "Szóval tudja." És a hadnagy térdre ereszkedett, majd tarkóra tette a kezét. "Vlagyimirov közlegény! Vegye őrizetbe a hadnagyot, és szerezze meg a dokumentumokat azonnal!" Vlagyimirov elővett egy bilincset, majd épp rá akarta volna csapni a hadnagy kezére amikor, az gyomron vágta a közlegényt, és a bakancsából előkapott egy pisztolyt, majd azt a közlegény nyakához tartotta. "Na lássuk meddig hajlandó elmenni tizedes! Vagy elengednek, vagy megölöm a közlegényt!" "TEGYE LE A FEGYVERT ÉS ADJA IDE A DOKUMENTUMOKAT HADNAGY! NE KÉNYSZERÍTSEN MINKET ERŐSZAK ALKALMAZÁSÁRA!" Üvöltöttem rá a hadnagyra. "Nem érti ezt tizedes, nem tudja mi van ebben a papírban ezeket nem szabad a kezükbe adni, vagy azt akarja hogy reggelente egy irányító ébressze. Mert itt ilyeneken kísérleteztek." Mondta kétségbe esetten a hadnagy. "NEM MONDOM MÉG EGYSZER! FEGYVERT LE ÉS ADJA MEG MAGÁT!" Kiáltottam még erősebben. Ezután már nem volt válasz. Már csak nézett ránk kétségbe esetten, és várta hogy megértsem. De nem változott a véleményem és továbbra is célra tartottam. Majd hirtelen megszólalt a rádióm: "Tizedes! Itt Kuznyecov őrnagy! Végre hajtotta a parancsot?!" Lassan a rádióhoz nyúltam, és beleszóltam. "Igen uram! De sürgős támogatásra van szükségem." "Vettem tizedes! Azonnal indítom a különleges egységet!" "Értettem uram! Vá.....ÁÁÁÁÁHH!" Haraptam el a mondandómat, mert a hadnagy az alkalmat
kihasználva, Neki lökte a közlegényt a másik katonának, engem meg vállon lőtt, és a fegyvert a földről felmarkolva, futásnak eredt. Én gyorsan felültem, és a sörétes puskával, kétszer utána lőttem, de csak egy kicsit kapta el a lábát. Attól még ugyan úgy futott tovább. "Tizedes! Jelentkezzen! Mi a fene folyik ott?! Tizedes!" "A hadnagy megszökött! Egy rejtett fegyverrel megsebesített minket, és elfutott. Aktiválom a nyomkövetőt!" Azzal megnyomtam a PDA-mra kiegészítőként felhelyezett távirányító gombját, és a PDA kijelzőjén, egy térkép jelent meg, egy kis folyamatosan mozgó vörös ponttal. Közben a rádión beszéltem a parancsnokkal. "A fenébe Tizedes! Hogy tudták elengedni ilyen könnyen?! Pedig már a kezünkben volt!" "Ismétlem uram, fegyver volt nála!" "Át kellett volna kutatni a felszerelését! Marhák!.......Na mindegy! Lesz még alkalmunk elcsípni. A zónából úgysem menekülhet! Indítom a helikoptert!" "Vettem uram! A kijelölt célnál fogjuk várni! Vége!" Azzal feltápászkodtunk, és a hadnagy után vetettük magunkat. "UTÁNA! NEM SZÖKHET MEG!" Ordítottam magamból teljesen kikelve a többieknek. Kiértünk a bejárathoz, ahol épp egy bandita próbált felállni a földről. Valószínűleg a hadnagy belefutott a srácba, és fellökte. Az alkalmat kihasználva hátba küldtem a banditát egy sorozattal, és veszettül, futottam kifelé a gyárépület bejáratáig. Mire kértünk, kezdett kivilágosodni. Láttam ahogy pár bandita, a tűznél ülve letáborozott itt. Egy dühödt sorozattal mindent a másvilágra küldtük. Majd kirohantunk a gyár elé, és a hadnagy után kezdtük kutatni. "Késő! Elmenekült!" Mondta Chekov. "KUSSOLJ! MÉG ITT VAN A KÖZELBEN!" Üvöltöttem rá a közlegényre, közben megmarkoltam a ruháját, és tovább löktem előre. Kerestük össze vissza, de nem találtuk a közelben. Végül vissza mentünk a gyár elé, és bevártuk a helikopter érkezését. Levettem a sisakot, és földhöz vágtam. Szerencsére elég strapabíró anyagból van, ezért semmi baja sem esett. Végül vissza vettem a fejkendőt, és dühömben rágyújtottam egy szál cigire. Valami olcsó fajta lehetett, mert nagyon sz@r volt, de ezzel nem foglalkoztam most. Egy óra múlva már meg is érkezett, a gép. Leszállt a gyárépület előtt, és nagy meglepetésemre a parancsnok szállt ki belőle. Majd odajött hozzánk és azt mondta: "Hagyták meglógni szerencsétlenek! Most a büdös életbe nem kapjuk el!" "Ne vegyen rá mérget uram! Nem vesztettük el teljesen!" Mondtam, és felmutattam neki a nyomkövető helyzetét ábrázoló PDA-t. "Jólvan! Legalább ennyi haszna volt ennek az egésznek! Legalább találtak valami érdekeset?" "A dolgozók beosztásain kívül semmi érdekeset!" Mondtam. "És a dokumentumok?" "Csak a hadnagy tanulmányozta át. Nekünk nem volt szerencsénk rápillantani." "Nem baj! Még van esélyünk elfogni a hadnagyot! Addig is vissza térünk a helyőrségre! Na szálljanak fel a helikopterre! Rajta! Mozgás!" "Igen uram!" Mondtam, majd mind a négyen felszálltunk a gépre.

(Huhh! Ennyit már rég nem írtam. Remélem jó lett. :D)
 
Axon komolyan mondom..hát nah...megfogadtad Scarecrow tanácsát vittél bele humort de ugyan akkor meg volt a kellő dráma meg minden. Szép írás.
Nah most hogy legyen a nyomkövető, várjam meg amíg konkrétan rám találtok vagy észre vehetem előtte is? :D Mert akkor megszabadulok tőle ti meg kicsit mellé mentek a célnak.
 
Axon kiváló az írás a fogalmazás minden 5 pontos, de ha nem túl nagy kérés kicsit tagolj... 7x tévesztettem sort ami nálam nagyon rontja az élményt. :cry: pls majd legközelebb kicsit tagold...
de amugy tényleg nagyszerű írás és ha még van hozzá jogom akkor Veterán szerepjátékossá léptél elő...
de a szememben minden képpen azzá váltál így tovább!
 
Köszönöm az elismerést, majd megpróbálom jobban áttekinthetővé tenni, de most nagyon elkapott az alkotási mánia.

Cold: Még várj addig, amíg elindulunk a keresésedre, majd ha eltelik egy kis idő akkor már észreveszed a nyomkövetőt.
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul