Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Amint kijöhettem a kórházból, magamra öltöttem a lyukas, de még mindig használhatónak, mondható egyenruhámat. A fejkendőt vissza vettem a fejemre, aztán indultam volna vissza az ellenőrző posztomhoz, amikor Jeff megállít. "Sulkov! Ön jó katona. Szükségem is lenne ilyen emberekre!" "Maga pedig rohadtul tudja keresni a bajt!" "Kellene egy plusz ember a csapatomba. Csatlakozna?" Tisztán láttam rajta hogy komolyan gondolja, ezért így feleltem: "Hát ha rá tudja venni a parancsnokot, akkor rendben van." "Megegyeztünk!" Mondta, és elviharzott a parancsnok irodájához. Én addig kocsiba pattantam, és vissza hajtottam a híd alatti ellenőrző ponthoz. "Nahát! Szevasz Sulkov! Nézd tartottam magam az ígérethez. Nesze!" Mondta Baronov, és odadobott nekem egy üveg, eredeti Kozák vodkát. "Hú! Kösz!" Mondtam elcsodálkozva. "És nézd! Ebből még ez a három üveg a tiéd. Nekünk még van bőven, azzal a két rekesszel." "Ennek örülök." "Mi baj öcsi? Úgy nézel ki mint aki citromba harapott." "Nos az a helyzet, hogy engem a mostani akció után, áthelyeznek egy másik csapatba." "Hűha! Akkor többet már nem itt szolgálsz?" "Ja. Ha mindent jóváhagy a parancsnok, akkor katonai összekötő leszek a szolgálatnál." "Hát ehhez csak gratulálni tudok öcsi! Szerencsés fickó vagy." "Ha te mondod..." " Nesze! Egy kis bizalom növelő. Ezt az előléptetésedre szántam. A parancsnok látván az eddigi teljesítményedet, jóváhagyta az előléptetésedet, tizedessé." Azzal átadott egy fekete barett sapkát, és két tizedesi váll lap jelzést. "Nahát! Kösz főnök!" Mondtam meglepődve. "Na! Sok szerencsét! És ne feledd! Ha valami probléma van, itt megtalálsz!" "Rendben. De most már indulnom kell vissza." "Rendben! Örültem!" "Én is!" És kezet fogtunk. Majd bepattantam az UAZ-ba, és vissza mentem a határhoz. Útközben levettem a fejkendőt, és felvettem a barrett sapkát. De a tizedesi jelzéseket, még nem raktam fel. Majd ha megérkeztem. Mire vissza értem, Jeff már egy helikopternél várt, a többi csapat taggal. "A parancsnok engedélyezte a csatlakozásodat! Jössz?" "Persze!" Ordítottam vissza neki. Felszálltunk a helikopterre, és elindultunk a bár felé. Alig tellett az út pár percbe, és már meg is érkeztünk. A gép ugyanott szállt le, mint a múltkor, amikor az akcióra jelentkeztem. Kiszálltunk mind a négyen, és láttuk, hogy a szolgálat tábornoka már várt minket. Szinte egy fél órát hálálkodott Jeffnek a sikeres bevetésért, aztán mind a négyünknek, megrázta a kezét. Majd beinvitált minket a szolgálat bázisára, ahol már javában kezdődött az ünneplés. Odabent 3 nagy asztal volt, körülötte a sok ünneplő szolgálatos katona, és az asztal tele volt, (Lehet hogy nem luxus, de egy kiadós, zónabeli, ünnepi,) kajával. A szolgálat vezetője egy hosszú beszéd után, poharat emelt, és aztán neki estünk a sok kajának. A vodka sajna nem volt az igazi, mert a szolgálatnak, úgy néz ki, még mindig ez a gyenge minőségű itala volt. Ezért előkaptam az egyik üveg Kozákot, és felbontottam. Töltöttem magamnak egy pohárral, majd átadtam a csapattársaimnak hogy ebből igyanak.

A szinte már a mutáns disznókat is megszégyenítő, falánkság után, elmentem egy kicsit körülnézni a bár területén. Körbe néztem mind a szolgálat, mind a független területen, ahol már szép számmal voltak magánzók is. A kis túra után, vissza mentem a szolgálat által kijelölt pihenő helyre, pihenni egy keveset. A kis pihenés után, korán felkeltem, mert nem tudtam aludni. Így megpróbáltam alkotni valamit a korai éberségemmel, és elkezdtem néhány régi könyvet olvasgatni a rádió technikáról. Mivel szinte egyáltalán nem voltam álmos, így pár óra alatt megvoltam a könyvekkel, és ennek hatására, azt hiszem ragadt is rám valami, az akkori műszerekről, és berendezésekről. Később, amíg tartott a hajnal, szereztem néhány régi rádiót, meg egy csavarhúzót, és némi ragasztószalag segítségével, sikerült megépítenem az első működő rádiómat, ami furcsa hogy csak egy adást fog, és azt is alig hallhatóan. De legalább működik. Remélem ezt később feltudom használni. Mire elkészültem az "alkotásommal", addigra szépen kireggeledett. Így elmentem a szolgálat beszerző tisztjéhez, felvenni a felszerelésem. Akkor már Jeff is ott várt. Amikor a felszerelésről kérdeztem, akkor egy vadonatúj Beryl M5ösre mutatott. Csodálva néztem a legújabb katonai ruhát, csak éppen sisak nem járt hozzá. Mondjuk annyira nem is rajongok érte. Mellé kaptam még azt a az AK-74est amit, a tegnap előtti akción használtam, és még hozzá egy távcsőt, meg 10 darab bővített tárat. Miután megkaptam a teljes felszerelést, jöttek a többiek is. Én addig egy időre félrevonultam, és felvarrtam a tizedesi rangjelzést, a ruha vállaira. Aztán felvettem a ruhát, a hátamra akasztottam az Ak-t, és felcsaptam a fejemre a fekete barett sapkát.
Ebben a ruhában szinte teljesen úgy néztem ki mint a parancsnok. Mikor vissza mentem a csapathoz, addigra mindenki megkapta a felszerelését. Jeff ismét azt az üvegburás ruhát vette fel, Drivij valami újféle nyugati fegyvert használt, Halálfej (Időközben megtanultam a nevét :D ) pedig valamilyen katonai fejlesztésű, erőpáncél kiegészítést kapott. Ez szinte teljesen új fejlesztés volt. "Ezeket a ruhákat és fegyvereket, a legerősebb harcokhoz tervezték, tehát nagy feladatunk lesz!" Mondta Jeff. Mikor kimentünk a gyülekező helyre, egy nagy csapat szolgálatos várt ott, előttük pedig a tábornok állt. Mind a négyen odamentünk, és Jeff rákérdezett a nagy csapatra. "Uram mi van itt?" "Látom felszerelkeztek önök is nagyszerű, akkor nemsokára indulhatnak is a határ felé!" Mondta a tábornok. "Elnézést, de mi is a feladat?" "Nem kapták meg a dossziét?" "Nem igazán Uram!" Vágott közbe Halálfej. "Akkor kövessenek!" Majd lementünk a szolgálat bázisára. Két szolgálatos tiszt előbb a térképet vizslatta, majd vigyázzba álltak, és kimentek. Aztán mind az öten odaálltunk a térképhez, és a szolgálat tábornoka rámutatott egy pontra. "Ide mennek önök, és kiépítenek egy határvédelmet!" Mondta határozottan. A tábornok szerint, tegnap 4 stalker tért vissza a vörös erdő határáról, súlyos sérülésekkel, és azt mondták, hogy több mutáns támadta meg őket. Még olyanok is amilyeneket még azelőtt nem igazán látott bárki is. "Csak mi négyen tartsunk egy határvonalat?" Kérdeztem, kissé furcsállóan. "Nem, ezt nem várom el önöktől sem." Vágott közbe a tábornok, majd elmondta, hogy a határnál, több szolgálatos, és néhány katona is várakozik. Hozzátette, hogy kapunk csapatszállítókat, meg rengeteg felszerelést. "Meddig tartsuk a helyet?" Kérdezte Jeff. "újabb parancsig ott kel várniuk és védeni a határt." Mondta a tábornok. Szóval a helyzet most az, hogy azért kell tartanunk a helyet, mert a hadsereg ellenőrzés alá akarja vonni a vörös erdő határánál lévő katonai bázist. Az ellenség feltartóztatására több felszerelést és járművet kapunk. Drivij persze nem rajongott az ötletért, mert hiába hogy most a szolgálat egyik tagja, attól még ugyanúgy a magánzók pártját fogja. És nem tetszik neki, hogy a hadsereg a környéken fog lófrálni. Persze megnyugtattam hogy attól még ugyanúgy át lehet szökni arra a területre. Állítólag ez a újra beköltözési terv az A terve a hadseregnek, a B terv az hogy az Agroprom nevű helyre, fészkelik be magukat. De nekünk most az a feladatunk, hogy két teljes hétig tartsuk azt a határt. A tábornok szerint még támogatást is kapunk, de csak 1 hét múlva. Nos ez így eléggé buli lesz. A kis eligazítás után Jeff felállt az asztaltól, és felénk fordult. "Nos? Akkor készen álltok?" "Felőlem mehetünk!" Mondtam. A többiek is sorban beleegyeztek, és aztán fogtuk a cuccunkat, és kimentünk vissza a gyülekező helyre. Odakint egy csapat szolgálatos, és a hadseregtől néhány újonc állt. Egy szintén rövid eligazítás után, felszálltunk a csapatszállítókra, és a járművekre. Mi négyen, egy katonai UAZ-ra szálltunk fel. Azt hiszem pont arra, amivel én járkáltam a határ, és az ellenőrző pont között. Szóltam Jeffnek, hogy majd én vezetek, és beültem a volán mögé. Mind a hárman felszálltak, és közben beindítottam a motort. Mögöttünk volt a konvoj, tele katonákkal, szolgálatosokkal, és felszereléssel. Majd Jeff jelzésére, elindultunk a jelenlegi cél felé.

Pár óra alatt, megérkeztünk a határra. Lassan lepakoltuk a felszerelést a járművekről, én addig félre álltam a kocsival. Aztán elkezdtük a tábor építését. Amikor nagyjából végeztünk, mind lepihentünk. Estére 15 embert állítottunk őrségbe, és két parancsnokot. Ma Drivij és Halálfej véd, holnap pedig én és Jeff. Addig mi bent pihentünk az egyik barakkban. Jeff a fegyverét nézegette, hogy mi lehet rajta az átalakítás, én meg a saját készítésű rádiómat babráltam. Befogtam valami gyengén hallható adást, amin épp valami zene szólt. Azon az adáson hagytam, majd hátra dőltem egy székben és pihentem egy keveset. Holnap meg majd eldől, hogy mi is lesz.
 
Próbálok aludni. De nem megy. Azokon az embereken gondolkodom akiket megöltem. Még akarok! MÉG! De aludnom is kell. Nagynehezen elaludtam. Majd reggel mikor felkeltem felkészültem a mai vadászatra. Elindulok a Tiszta Égbolt tábora felé. A táborban mondom a főnöknek:
-Ma is megyek főnök! Hozok még pár felvarrót!
-Ajánlom is!
Elindultam megint. Amint beértem a nádasba elkezdtem keresgélni. Hallok két hangot. A hang irányába megyek. Óvatosan közelítek. Lenézek a lábam elé és látok egy Claymore aknát. Az útra feszítették ki. A marhák. Azt hitték az úton megyek. Amatőrök. Közelebb megyek. Öt embert látok. Ketten az úton állnak hárman el vannak rejtőzve. A nádasban. Azok is olyan balfaszul hogy egyiknek kilóg a lába is a másiknak meg látszik a kapucnija. Amatőrök. A harmadikat nem látom annyira csak betájolni tudom hol van. Csapda? NEKEM? Milyen kedves! De nem is haladok ennyire. Elsőnek a legközelebbi tagot nézem ki. Mögé megyek, befogom a száját és átszúrom a gerincét. Mikor meghal leteszem a hullát és megyek a következőhöz. Annak kitöröm a nyakát. A harmadik már elkezd mozgolódni. Az íjamat elővettem és lelőttem. A két tag elkezdett mozgolódni. Elszórakozok velük. Az egyik renegátosnak levágom a kezét és bedobom közéjük. Elkezdenek pánikolni. Az egyikük elkezd rohanni a nádasba a másik mondja hogy:
-Ne!
-Mind meghalunk ha nem menekülünk!
Befut a nádasba én meg utána futok, kigáncsolom és lassan leszúrom hogy a másik hallja az ordítást. A másik pánikba esik. A fejéhez tartja a pisztolyt. Én kiugrom és kirúgom a kezéből a pisztolyt. Elesik. Mondja:
-Ne! Kérlek ne! NE!
Felpezsdíti az embert az ilyen szintű könyörgés. Adrenalin jut az ereimbe. Lerúgom. A Claymore aknához odamegyek és a húrt leveszem a sásról és a pisztolyhoz kötöm. Felkel a hapi én meg előtte állok. Mondom:
-Játszhatnánk egy picikét. Ha eléred a pisztolyt, nyersz. Ha nem lelőlek.
Elindul a pisztolyért és felkapja. Mikor elveszi az akna robban egy nagyot és elrepül. Nem tud mozogni.
-Te szemét!
Odamegyek, megfogom a macsétát lehajolok hozzá és levágom a fejét. Mindegyiknek leveszem a fejét is meg a felvarróját is. Visszamegyek a bázisra. Leadtam az öt felvarrót és visszavittem a fejeket a házba. Jól esett ez a kis vadászat. Visszafele menet találok egy sebesült Tiszta égboltost. Mondja:
-Segíts!
Én megfogom elviszem a házamba. Beviszem a házba és lefektetem.
-Jajj, koma jó hogy jöttél.
-Tudom.
-Jajj, ha nem jössz akkor meghalok.
-Ne vegyél rá mérget.
Fölé megyek és mondom neki:
-Tudod, egy lépés választja el az életet a haláltól. Most megteszed ezt a lépést.
lemetszem a fejét. A hullát kidobom. A fejeket kiteszem a polcra. Szép kis gyűjtemény gyűlt össze. A tiszta égboltos hátizsákját átnézve találtam egy símaszkot. Jól jön majd. Ez lecsillapította a kedélyeket. Holnapig kibírom. Kellemes kis nap volt ez.
 
A kezdők táborába értünk. Senki se foglalkozik velünk, csak az őrök mérnek végig. Van itt egy bizonyos Farkas. Ő tájékoztatni fog minket az új fejleményekről.
-Farkas !
-Emlékszel rám ?
-Az újfiú aki megölte a bandita górét az első napon.
-Igen emlékszem rád.
-Mi szél hozott erre ?
-A szükség.
-Hogyan juthatok el Jantarba ?
-Jantarba ?!
-Igen.
-Hát észak felé nem javaslom.
-A bár felé vezető utat fokozottan figyeli a Szolgálat.
-Tudok valakit aki tud egy gyorsabb utat.
-Leon a neve, most éppen a szemétdombon van.
-Megjelölöm a PDA-don.
-Oké megvan !
-Kössz !
-Itt a fizetséged.
-Felejtsd el, ez egy cimbora ajándéka !
-Ahogy akarod..
-Szeva !
-Emberek !
-Indulás !
Elindultunk és a szemétdombig meg sem álltunk. Ez a Leon látszólag ásató, és éppen a szeméthalom között turkál mikor előtör a semmiből néhány kutya, és megtámadja.
-Futás !
Kiabálok a csapatra.
-Jobbról közelítünk, szedjétek le őket !
Egyesével lövöldözzük le a falkát, Leon pedig felugrott egy betonkockára. Kivesz egy gázsprét és az öngyújtő lángjába fújva a gázt az meggyullad és a rátámadó kutya pofáját teríti be. Vonyítva és nyüszítve rohan el az állat.
-Kössz, de boldogultam !
-Kik vagytok ti ?
-Az nem érdekes, el kell jutnunk Jantarba.
-Szükségünk van egy kis útmutatásra.
-Jól van, amiért segítettetek.
-Az agropomi katakombákban van egy csapóajtó, ezen túl van egy átjáró, azt kövesd és eléred a célod. A csapóajtó koordinátáit küldöm.
-Meg is van.
-Sok sikert !
-Kössz !
Folytatjuk tovább utunkat, a banditák őrségén is sikerült átjutnunk, de legközelebb nem fog fizetés nélkül menni. Mázli, hogy van velünk egy nagydumás, aki kimagyarázta, hogy miért akarunk továbbjutni.
A kutatóintézet környéke nagyon kihalt, de mikor beljebb merészkedünk hallok valamit, ami követ minket. A szolgálat emberei beljebb vannak és őrség váltás is most van. Mikor elérünk a csapóajtóhoz az egyik emberem hirtelen felnyikkan. Hátrafordulok és egy karmos kéz nyúlt át rajta, majd hirtelen elszáll. Sose láttam ehhez foghatót.
-Gyorsan !
-Lefelé !!!!
Gyorsan lemásztunk és végszaladtunk a folyosón. Lefordultunk balra és tovább egy jobbra mutató folyosóig. Itt az egyik teremnél emberi hangokat hallunk és cigaretta füstöt érzünk.Előre szegezett fegyverekkel lassan a szoba felé osonunk és berontunk.
-Kik vagytok ti ?
Kérdezem egyből.
-Az nem érdekes.
-És ti kik vagytok ?
Kérdezi az egyik akinek hiányoznak az ujjai.
-Itt mi kérdezünk !
Közben látom, hogy néhány barátjuk beállt a bejáratba és elzárja az utat.
-Na üljetek csak le !
-Beszélgessünk !
Mutat a kiterített matracokra, és mi így is teszünk. Dühös vagyok.
 
Az éjjel semmi sem történ reggel 7 kor kezdődött a váltás. de elötte még bedobtam 1 konzervet és 2 energia italt. a nap felkelt már de nem látható még annyira a reggel. Reggeli után felkaptam a táraim, és kivonultam az őrposztra 12 emberrel. a másik hármat még éppen most zavarják ki Sulikovval együtt... az a beteg állat éjjel nem bírt aludni a kutyavonyítások miatt ami egész éjjel volt ezért lehúzott fél üveg vodkát... azért remélem harcképes ma...
nemsokára ők is kiértek a 3 szolgálatos elfoglalta a pozícióit.
én felmásztam az őrtoronyba és amint elértek minket a napsugarak lekapcsoltam a reflektort a toronyban.
fent is maradtam.
hosszú órákig figyeltünk... semmi. hanem egyszer csak előjött egy kutyafalka előttük egy pszeudó kutyával.
Készenlétbe! Kiálltok le a toronyból.
Sulikov gyorsan keres egy helyet ahonnan rálát az eseményekre.
A kutyák leültek, a pszeudókutya méregeti a helyzetet.
Elővettem a rádióm és beleszóltam: Sulikov csak parancsomra tüzelhettek!
Vettem! jött a nyugta.
Előre szegezem a golyószóróm, hosszan célzom majd lövök egyet.
A golyó fejbe kapta az állatot ami a kutyák elött szétloccsant.
a többi kutya rögtön morogni és vicsorítani kezdett. Még ne tüzeljetek! kiáltottam le újra.
majd hirtelen Rohamozni kezdtek. a 50 méterre voltak a barikádtól.
Várj! Mééég Várj! már csak 20 méterre jártak a barikádtól. TŰZ!
a karabélyok golyószórók és géppuskák egyszerre lőttek amiből kifolyólag a kutyahad első két sora cafatokra estek a többi pedig 4esével 5ösével hullottak el.
Tüzet Szüntess!!! Tüzet Szüntess!!!! Ordibálok és integetek mert már csak a tetemeket lövik a harcosok.
Sulikov is nyugtatja a jó népet kit helyrepofoz hogy csinnyán a lőszerrel.
Pillanatok alatt lekaszáltuk a méretes kutyafalkát pedig volt vagy 50 kutya...
ám amint azt hinnénk hogy most már más állat jön elképedten néztem hogy nem hogy ugyan ez jön, hanem ebbel a fajtából de egy még nagyobb falka... asszem nem láttuk rendesen be azt a kis tisztást a vörös erdőben mert ezek a kutyák rengetegen vannak.
Fegyvert szegezz! Adtam ki újabb parancsot a Toronyból.
Előveszem a rádiót megint: Géppuskások önökre 1 parancs vonatkozik 5dbos mutánscsapattól nagyobb jó zsíros célpont 1 csak lőszer pocsékolás!
Értettük!
Akármikor lő távon belül van egy nagyobb csapat szórják meg!
Értettük!
Nemsokára el is kezdtek tüzelni a géppuskások a felén rohanó bestiákra.
innen látom ahol a kutyatengerben itt ott cafatok villantgatnak meg és kutyák dőlnek ki a támadók soraiból, de ez csepp a tengerben.
Tüzelés csak parancsomra!! Ordítom le a katonáknak.
20 méteren belül vannak... Tűz!!!! megint egyszerre szólalnak meg a gépkarabélyok golyószórók, most már én is lövöm hosszú sorozatokkal a támadó sereget.
de hiába csak jönnek és jönnek.van olyan golyó ami 3 állatot is elkaszál, de hiába túl sok jószág ez...
nemsokára elérték a szöge hálót ott ugranak de hiába 6 méter hosszan szöges háló van felállítva beleakad mind szétvágja bundáikat és kivéreztetik őket, már ha a golyók nem mennének oda is, de nincs idejük elvérezni hiszen oda is lövünk már csak hogy biztos legyen.
hirtelen 2 tompa puffanás a jobb oldali busz ablakiból, és 2 gránát csapódik be a sereg közepénél, gránátonként több mint 1 tucat kutyát semlegesítve...
mikor éppen elfogynának újabb mutáns haddelhad jelenik meg de ezek már vegyes "egységek": Hiúzok kutyák Pszeudó kutyák és vadkanok. és 2 Kriméra
Sulikov! A a csapat tüzét összpontosítsa a 2 krimérára nem juthatnak el a kerítésig
A buszban lévő harcosok nem sokkal 1 állatot kezdtek lőni az egyik krimérát újabb 2 puffanás az egyik a kriméra mellet a másik oldalba kapta a dögöt, mire az átborul az oldalára és kileheli a lelkét...
a másik vészesen közelít elérte már a szöges hálót amikor Sulikovék Tüzelni kezdtek rá.
A Kriméra felugrik azokra a kutyákra amik rágabalyodtak a hálóra, majd Ugrott egy hatalmasat róluk, egyenesen a toronynak.
Bazd meg! az állat ugrása közben lőttem a pofáját az egyik fogát kiütötte a golyó, de mégis elért.
Olyan erővel ugrott hogy széttörte a tornyot én hátra estem lefele 4-5 métert a hátamra érkeztem.
a Mutáns is hasonlóan landolt,de ő csak megrázta magát és felém mordult.
egy szolgálatos közénk a ugrik miközben az állalt harap, a mutáns a szolgálatosra harapott rá, megrángatja a levegőben a vér szerte széjjel fröcsög ahogy minden izmával össze törte a testet a szájában, majd elvágja barikádok felé a test nekivágódik egy roncs Nívának ami tiszta véres lesz.
a Mutáns felém néz a pofája tiszta vér...
Másodpercek ezek mégis mintha percek volnának... az idő megváltozott a napot eltakarta egy sötét esőfelhő...
majd újra a dög szemébe nézek... szemei éj feketék... a halál hírnökei...
De nem.. nem adom fel! gondoltam magamba és a fegyveremért nyúltam és elkezdtem sorozni a dög pofáját.
az egy pillanatig tűrte, majd ott termett mellettem és elvágta volna a fegyvert a kezemből, de oly erővel kapaszkodtam a fegyverbe hogy azzal együtt elvágott a francba.. éppen egy rakás vasrúd mellé...
majdnem pofával érkeztem, Próbálok felkelni, de nem tudok.
Földet ért mögöttem valami, érzem ahogy fölöttem van és rám lehel... majd a mancsával baloldalról megfordít. egy nagyobb lendülettel. a mostani balomon ott van a földön egy vasrúd.
a Mutáns 2 lábra emelkedik hirtelen megvillannak pengeéles fogai, és támad.
Felkapom a vasrudat, és magam elé szegezem, a végét a fejem mellet az aszfalt repedésébe tettem.
az állalt minden erővel rám mozdult, a rúdegyenesen a száján keresztül vitte...
Sűrű vér folyt a ruhámra az állat szájából. lassan kimászok alóla felállok és felveszem a fegyverem, közebn a kezemmel nagy nehezen próbálom leszedni a vért. de a tisztulás helyett inkább összemaszatoltam az üvegburát. ám ki is tisztult gyorsan eső mosta le a vért az üvegről. nem is vettem észre hogy szakad az eső....
visszamentem a Lőállásokhoz, bebújtam egy fedezékbe és újra tüzelni kezdtem a szüntelen állat seregre...
 
Visszajönnek a kiküldött felderítők, vázolják, mi a nagy helyzet.
Most egy kis kaja van, meg pihenő.
Halljuk, hogy valakik jönnek.Király, még egy napja sem rejtőztünk el, már is megtalál valaki.
Belép pár stalker, előreszegezett fegyverrel, mindenféle jelentéktelen dolgokat kérdezgetnek fennhangonn.Inkább hellyel kínálom őket, hogy nyugodtan meg tudjuk beszélni, hogy mi járatban vannak erre.A szavamnak az ad nyomatékot, hogy pár elvtárs a hátuk mögött mosolyog rájuk szegezett géppisztollyal.

-Nos polgártársaim, mit keresnek itt?
-Yantarba mennénk, egy vérszívó mászkált arra kint, erre menekültünk.
-Nos sanálatal hallom, de ez még nem változtat azon a tényen, hogy magug felfedezték a rejtekhelyünket, és már túl kényelmesen berendezkedtünk it ahhoz, hogy elköltözzünk.
-Nem mondjuk l senkinek, hogyha elengednek minket.
-Hát az a baj, hogy a világ mai folyása szerint sajna nem sokat ér az emberi szó...
-Akkor legalább azt mondják meg, hogy kicsodák maguk, és mi a francot csinálnak idelent.
-Mi meg akarjuk valósítani a tökéletes társadalmat.Ellene vagyunk mindenféle esélyegyenlőtlenségnek, intoleranciának és kizsákmányolásnak.
Namármost a szolgálat, és a hadsereg kizsákmányolja a zónát, ezt próbáltuk meg megakadályozni, csak kicsit elszámoltuk az erőviszonyokat, és most itt bújkálunk, hogy kicsit összeszedjük magunkat, majd bosszútálljunk a szolgálatonn.
-Tényleg ellene vagytok a szolgálatnak?
-Igen, ez természetes.
-Az jó, mert el akarják pusztítani az egész zónát, miután kizsákmányolták, ahelyett, hogy megnéznék mi is igazából, és megpróbálnák megérteni az okát, és az okozatát.
Érdemes belegondolni, hogy micsoda, lehet, hogy egy felsőbb hatalom küldte, próbatételként az emberiségnek, az is lehet, hogy valami földönj kívülé életforma csinált valami galibát az erőműben, és nézik, ahogy mi túlfejlődött majmok baromkodunk körülötte.

De most ha megbocsátanak indulnánk Yantarba.Mondja is Mihail, hogy ő velük menne, valamit meg akar nézeni a tudósokkal.
 
Ahogy beérünk a főhadiszállásra, látjuk hogy a többiek épp pár idegennel beszélgetnek, az utolsó szavakat hallom meg: "a világ mai folyása szerint sajna nem sokat ér az emberi szó ". Megkérdezem hogy mi a helyzet, aztmondják hogy az idegenek véletlenül keveredtek ide, miközben egy vérszopó elől menekültek.Elvileg ha elengedjük őket, nem szólnak senkinek, továbbmennek yantarba, és ha úgy döntenek hogy bővítik sorainkat akkor visszafele erre jönnek, viszont ha nem akarnak közénk állni, akkor nagy ívben elkerülnek minket.Ekkor eszembejutnak a helikopteren talált dokumentmok, és mivel a szolgálathoz nem vihetem őket, az egyetlen társaság aki valamit tud ezekről mondani, az bizony yantarban van.Felajánlom azt a lehetőséget, hogy velük tartok yantarba, és útközben megbeszéljük mi lesz.
 
Ajjajj. Reggel megint vérszomjam van. De nem folytathatom ezt mert ha kinyírom a renegátokat akkor nem lesz munkám! Egy préda kell, egy mutáns. Be is megyek a táborba és mondom:
-Valami más feladat kellene.
-Más? És a plecsnik?
-Azokkal haladok
-Akkor.......Itt van egy. Egy csoportnyi renegát erre felé tart. A leomlott hídnál. El kell őket kapnod. A plecsnik számítanak itt is.De egy kis plusz pénzt is kapsz. Na indulj! 1-2!
Elindultam a hídig. A híd közelében hallottam a beszélgetésüket. Arról beszéltek hogy valami nagy értékű leletet találtak. Ez még jól is jöhet. Meglesem hol vannak és kitervelem a vadászatot. Látom, az egyikük amióta itt van issza a vodkát. NEm bírhatja sokáig. Meg is szólal:
-Srácok! Én megyek csurrantok egy jót.
-Rendben.
Bemegy a nádasig és ott elkezd babrálni a nadrágjával én meg kiszúrok majd berántom. A többiek látják valami nem stimmel. Az íjammal kettőt legalább le kellene szednem. Az egyiket becélzom, és a vessző átlövi. A másik az sorozza a nádast, amíg én hason fekszem. Mikor abbahagyja hasba lövöm. Az utolsó elmenekül de nem jut messzire. Egyszercsak beleesik egy ingoványosabb részbe és nem tud kimászni. Odamegyek, megfogom a grabancát és kihúzom.
-Húha, köszönöm, ha nem jössz akkor.........glup!
Hasba szúrom. Felemelem úgy hogy a macsétára van tűzve. A szemembe néz és én is az övébe. Látom ahogy elüvegesedik a tekintete és meghal. Kiveszem, a fejét levágom és megyek a többihez. Őket is lefejezem. Az egyiknél találok egy símaszkot. Ezt elteszem. Visszamegyek és leadom a plecsniket. 5000 rúbel. Elteszem. Visszamegyek a fejekhez. Kirakom a trófeákat. Szépek. De marhára büdösek. Nembaj, legalább jól néznek ki. Lefekszem és eltöprengek, amióta itt vagyok nem lőttem. Csak íjjal. És fogy a vessző. Mostantól csak macséta. Hallok kintről egy hangot. Kinézek, két renegátos. Beszélgetnek:
-Itt milyen büdös van?
-Nézzük meg mi van bent.
Egyik odatette a szemét egy kis réshez én meg kiszúrtam a macsétával. Mikor kiszúrtam, nem húztam vissza hanem elugrottam onnan. A másik elkezdett lőni. Én kifutottam a padlásra és onnan leugrottam rá. Lefogom.
-Mi vagy te?
-Majd megtudod!
Leütöm. Fellógatom fejjel lefelé és felkeltem:
-A kurva nénikédet! SZEDJÉL LE FASZKALAP!
-Lesheted. Most, elszórakozunk.
Előveszem a késemet és mondom:
-Most, leveszed a gátlásokat.
-Mi van?
-Játszottál már nyúzósdit?
-Ne-ne-ne-ne-ne-ne! Koma! Sok pénzem van! Igen! 20...nem...50 000 rúbel! Elrejtve! Meg mondom hol van!
-Olvastam. Nem 50 000 csak 500 rúbel. Az meg kell a francnak. Most játszunk. Nézzük.
-Várj! VÁRJ! VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁRJ!!!!!!!
Beszúrtam a kést a hasába és lehúztam egészen a nyakáig. Ordított. Amíg a tüdejét el nem értem. Ekkor valami fura krákogó hangot adott ki. Mikor kifordultak belőle a cuccok még mozgott egy kicsit majd meghalt. Ezután megnyúztam. Mikor a bőre már 2 méterre volt tőle, úgy döntöttem kicseszek a renegátokkal. A PDA-ban leírták hol van a táboruk. Odavittem a lenyúzott hullát este, és a tábor közepére kilógatta. Nem tudtam ellenállni így az egyiküket megkötöztem, bekötöttem a száját, beleraktam a hálózsákba, bekötöttem a hálózsák száját és kilógattam a tűz fölé. Egy ideig visítozott és kapálózott de két-három perc múlva már nem mozgott. A hálózsák ráolvadt. Meghalt. Reggel láttam ahogy a 30 renegátos kijön a sátrából és néhányan hányva, néhányan ájulva néhányan mereven nézve ordítanak. A látvány betett nekik. Visszamegyek a házamba. Hihi. Ez jó nap volt.
 
Hallod Domotor, lehet , hogy majd fel leszel bérelve, hogyha vállalsz megbízatásokat... :D Ez a nyúzós nagy ötlet volt, de a hálózsák tűz fölét nem a péntek 13 ból lested el?
 
Csillag domotor előre szolok hogy ha a szolgálatot akarod ijen módon demoralizálni az 2 okból lesz neked a halálos ítélet: 1 megvadult fanatikus mészárosokká válunk hasonlóvá mint domotor 2 ha vége a határvédelemnek tuti felétek megyek, és az kegyetlenebb lesz majd mint a sötét völgyi...
mielőtt mindenki amiatt volna hogy mekkora rohadék vagyok nekem lehet ölni mindenkit halomba leszögezem hogy nem fogok nyúzni fejet sem egyéb testrészt levágni, nem szeretem az efféle beteg dolgokat

ádáz harc folyt közel fél óráig, majd vissza vonultak a mutánsok mert már hullahegyek feküdtek. kicsit megnyugodtunk hogy vége lett a rohamnak még ha időlegesen is.
Hozzanak Lőszert! Adtam ki a parancsot 4 szolgálatosnak.
jómagam sétálgattam egy darabig a katonák közt, odamentem a toronyhoz, mármint ami maradt belőle.
a törött deszkák közt megtalálom a Kriméra kilőtt fogát...
felveszem a földről és a kezemben tartva nézem... eszméletlenül erős a foga a golyó belefúródott, de nem törte ripityára, csak egy kis repedés van a golyó fúródása körül...
azt hiszem ez lesz az én amulettem... mondtam a velem szemben álló Sulikovnak aki meredten néz hol a fogra hol rám.
Menjen pihenjen egyet Uram! Mondja Sulikov.
Nincs rá szükség...
Hogy ne lenne, éppenséggel egy Kriméra akarta belakmározni, 4-5 métert zuhant stb... igenis szüksége van hogy kicsit pihenjen.
Máma már nem támadnak! mondtam teljesen őszinte hangon.
Miből gondolja?
a terve kudarcot vallott a vezérmutánsnak, újat kell tervezni, azt pedig holnap fogja bevetni!
Ezek szerint hagyjuk itt a helyet holnapig és nem kell őrködni se?
Ezt nem mondtam, viszont az emberek nagy részét beviheti, én kint maradok 5 emberrel és figyelem az utat szólok ha mégis baj lenne! ha nem lesz gond akkor 2 óra múlva küldjön ki másik 5 embert!
És én őrködök utána!
Nem! maga is bent marad 3x 2 órát vállalok az én ruhám nem ázik át nem úgy mint az öné, menjen be Tizedes és pihenjen! mondtam, de nem értette amíg hozzá nem tettem: Ez Parancs!
Sulikov tisztelgett majd bevitte az emberek nagy részét...
 
figyelj ha profi zsoldosok szitává lőnek egy egységet vagy 2 elfogadom, de hogy meg is csonkítják őket azt nem semmi képpen nem tűrhető tevékenység.
ha frontpass vagy hátulról is támadnak legalább adják meg az esélyt rá hogy férfi ként emberként halhasson meg harcban, nem pedig kivégzetten... megcsonkítva
 
Héló! Az utolsóknak hagyok esélyt. És ezek nem katonák, renegátosok azaz pár balf*sz akik bejött a Zónába és rossz frakcióba keveredett. Csillagnak meg üzenem hogy nem fogok belekeveredni ilyen frakció frakció elleni háborúba. Legalábbis nem szándékozom. Én nekem csak az a napi 3 fejadag kell amit eddig is megtartottam. Lehet találkozunk, de akkor max préda ként és ha a nádasba jöttök. Nem bántok karaktereket csak ha előre megbeszéljük hogy ez-meg ez fog ekkor meg ekkor történni. Scarecrownak meg mondom: Volt zsoldos a karakterem, gerilla kiképzést kapott, és a specialitása a lopakodás. De nem kell félteni, szemtől szemben is megállja a helyét. Utolsóként: Csillag, nem, pont most fejeztem be a Péntek 13 nézését :D. És mikor láttam ezt a jelenetet pont ez jutott eszembe hogy ki lesz az első aki ezt kérdi. Csak annyi a különbség hogy ott a nő kiesik a hálózsákból itt meg ráolvad. Tudod mint mikor a műanyag ráolvad a kezedre csak sokkal nagyobb méretben. Én tudom milyen és :S. No de, hogy szemtől szemben is legyen:
Röhögtem egy jót majd indultam vissza a helyemre. Mikor mentem arrafelé láttam egy renegátost. Éppen a dolgát végezte és a fegyverét maga mellé támasztotta. Előveszem az íjat és átlövöm a puskát. A pisztolyt előveszi és körülnéz. Én mögé lopakodok és leütöm. Épp vágnám el a torkát mikor meggondolom magamat. Felkapom a cuccait és a puskáját és elviszem a leszakadt hídhoz. A tetején van egy ép rész, oda felviszem és lefektetem. A fegyvereit leviszem és leteszem a barlangba ami a híd alatt van. Visszamegyek. Nincs nálam semmi. Felkel a renegátos és körülnéz.
-Mi a szar?
-Üdv!
Felém néz és mondja:
-Ki a fasz vagy te?
-Láttad a két hullát a táborotokban?
-Mi?
-És a lemészárolt fejnélküli osztagot?
-Hogy mi?
-És hallottad hogy valaki megölte az egyik táborotokat a motelban?
-Hogy mi?
-Az én voltam.
-Mi van? Te?
-Igen. Én. Jurij. Volt zsoldos, most főállású gyilkológép. A prédám vagy. Én meg a vadász.
-Miért nem öltél meg?
-Hát. Hehe.....Szórakozás! Szórakozni akarok!És te jó vagy erre.
-Azt várhatod. Megöllek!
Megroppantom a kezemet.
-Ez jó lesz!
Elkezd felém futni. Kigáncsolom. Elesik. Felemelem és a földre vágom. Felkel:
-A kurv......
Be se fejezte a mondatot a fejét megküldtem aminek az eredménye hogy kiesett az egyik foga.
-Á! Ez a nagy támadás? Mutasd mit tudsz!
Nekem rohan. Elkezd felém kalimpálni a kezével de én elhajolok mindig. Aztán egy óvatlan pillanatban elkap és egy istenes nagy parasztlengőt kapok az államra. Hanyatt esek. Megnézem, a szám vagy az orrom vérzik.
-Szép. Egy kezdőtől. Na nézzük!
Neki futok és felkapom. Előttem tartom és neki szaladok a falnak. Hallom ahogy roppan egy nagyot a gerince. Leesik. Én nyújtózok egy nagyot és mondom:
-Ez felpezsdítette a véremet. Most jön a bónusz!
Előveszem a macsétámat és a kését. Elé dobom a kést a macsétát meg felemelem.
-Na most jön a java!
Felkapta a kést és elkezd felém futni megint. Ha most köcsög lennék kitartanám a macsétát hogy belefusson. De inkább szórakozok még egy picit. Felém vág egyet de én kitartom a macsétát és kivédem. Most én jövök. Felé lendítem a macsétát és az állától a halántékáig felmetszem. Nem vérzik annyira de azért látszik.
-Ez szép volt! Jó renegátos lenne belőled!
-Azt nézheted. A vadász nem áll a préda oldalára!
Megint felé suhintok de elkapja a kezemet. A másik kezével meg ő akar megszúrni de azt meg én kapom el. Egymásnak feszülünk. Megpróbálom eltolni és ő is engem. Végül lefejelem, kicsavarom a kezét és kiveszem belőle a kést. Ő felordít. Ledobom a kést. A hasán átszúrom a macsétát. Lenéz, majd rám néz:
-Ez szép volt!
-Tudom. A prédától dicséret ha ezt mondja a vadásznak.
-Tudom. Azért mondtam.
Kihúzom belőle ő meg letérdel.
-Milyen fura, az utolsó ellenfelemet tisztelem leginkább.
-Hm.....Te más vagy.
-Mi?
-Eddig csak olyan renegátosokat öltem akik nem voltak jobbak kutyáknál. Te férfi vagy. Nem kutya. Te többet érdemelsz.
-Hogy?
-Te nem csak egy trófea leszel a sok között. Te nem érdemled meg. Ne félj. Gyors lesz.
Odamentem és levágtam a fejét. Aztán lementem, a hullát levittem, és megvártam az estét. A PDA-ján megnéztem a nevét. Szása Szergejevics. Összerakom a cuccokat és elviszem a renegátok táborába. Egy papírt elővettem a táskájából és ráírtam:
"Szása Szergejevics, az eddigi első renegát aki megérdemli a tisztességes temetést. Kiváló küzdőpartner volt. Remélem több ilyen van közöttetek mert akkor nagy tiszteletben foglak titeket tartani halálotok után is. Ti, de most leginkább Szása megérdemlitek. Ő igazi férfi volt. Vegyetek róla példát, a plecsnit és a kését elvittem trófeaként. A feje megmaradt mert megérdemli a tisztességes temetést.
Az ember aki eddig tizedelt titeket."
Ott hagytam. A plecsnijét és a kését elvittem és mentem vissza a tiszta égbolt bázisára. Leadtam a plecsnit, megint egy 1000-es. Visszamentem a házamba és a fejek fölé felteszem a kést. Ez emlék az első igazi ellenfelemről. Hasznos nap volt ez a mai.
 
Küldtük velük két kísérőt,Yantarról azt beszélik, hogy veszélyes hely.
Miután elmentek közgyűlést tartottunk, és megszerveztük, hogy hogyan osztjuk el a feladatokat úgy, hogy három emberrel kevesebben vagyunk.Így öten itt maradtak őrködni Dimitrijjel, én meg megyek a másik néggyel, relikviákat keresni, meg megnézni, hogy miújság van odakint.Öten maradtak ott, és öten jöttünk fel.Sehogy sem jó így, kéne szerezni még embert a mozgalomba.
Na mindegy a vasúti alagút felé vesszük az irányt gyalog, takarékoskodni kéne a benzinnel.
Mindenféle kavicsot, fadarabot és üvegszilánkot szedünk fel, aztán azokat magunk előtt dobálva haladunk libasorban.Sötét van, zseblámpát persze nem hoztunk...
Valami úságszerűséget ad nekem valaki, azt összecsavarom, aztán tüzet kérek, már nem nálam van a gyújtó.Ez naggyából bevilágítja a helyet.Most veszem észre, hogy a plafonononn úgy egymástól 2 méterre egy vonalban csüngenek olyan világító elektromos gömbök, amiket a csirkekeltetőben találtam.
Csakhogy nem nagyon tudjuk őket leszedni mert nem érjük fel őket.Úgy csináljuk, hogy az egyik megfogja a másik lábát, és az aki följebb van leveri a kis gömböcskéket, aztán mi meg hárman elkapdossuk őket.
Összegyűlik hat darab, több is van, de azokat nem piszkáljuk.Csak annyit szedtünk le, amennyire szükségünk van, hogy tudjn regenerálódni a zóna.Olyasmi ez, mint az erdőgazdálkodás.Megyünk vissza, jön egy csapatnyi kutya, fogok egy kis gömbö, odagurítom nekik.Csak azt akarja visszakérni a zóna, amit nem szívesen ad.A falkavezér a szájába veszi a gömböt, és boldogan elszalad vele, a többi utána.Nyugiban visszaérünk, lemegyünk és megmutatjuk a többieknek a szerzeményt.Öt kis gömböcske.
Berakjuk őket az íróasztal fiókjába rongyokat szórunk közéjük, hogy ne törjenek el, mert magutól is össze-vissza gurulgatnak.

Hidd el én is tudom, hogy milyen érzés. :(
 
Megint, most reggel vadászhatnékom van. Indulok is! Éppen nagyban járkálok mikor észreveszek egy renegát tagot. Közelebb megyek. Előveszem a macsétámat és mindjárt neki rohanok. Ekkor hallom hogy valaki mondja:
-Látod már?
-Nem! De ne kérdezgess mert észrevesz minket!
-Nem fog. Mondom ez csak egy balfasz aki megpróbál vadász lenni. Két perc alatt kinyírjuk.
-Adja az isten!
Feldühítettek. Még ilyet! Nem vadász? Akkor mi bakker MI? Majd adok én nekik. Körbenéztem és láttam, ezek ügyesebbek mert rendesen elbújtak nem olyan trehányul mint a régebbiek. Ezeknek nem lógott ki a ruhájuk vagy a kezük. Ugyanakkor hülyék is voltak mert a mocsárban, a nádban, ami zöldesbarna, vérvörös cuccot felvenni elég nagy marhaság. Öt méterről ki lehet szúrni őket. Na de nem baj, nézzük. Egyik az tőlem 2 méterre van, jobbra. Az lesz az első. Nem tudom hányan vannak ezért óvatos vagyok. Lehet most is pont egy csapdába megyek. Odamegyek az első mögé és befogom a száját majd átszúrom rajta a macsétát. Mikor már nem mozog kihúzom és leteszem. A következő jól elbújt nem is látom. Aztán egy óvatlan mozdulat és meglátom a vörös ruha egy kis részét. Ezt íjjal lövöm le. Eléggé röhejes volt mikor lőttem, beleállt a vessző de nem dőlt el mert fa volt mögötte. Hehe. Most már nem látok többet. Az utolsó köröz és mondogatja:
-Srácok? SRÁCOK? Hol vagytok bakker! Itt van! HÉ!
A pisztollyal elkezd lövöldözni a nádasba de én hasra vágom magam. Nem talál el. Aztán mikor kifogy a tölténye a pisztolyt bedobja a nádasba. Ez pont fejbe talált ezért begorombultam. Kifutok, elkapom a nyakánál és felemelem:
-Na! Most pofázz!
-Ne-ne-ne-ne! Figyelj, izé......nem akarok bajt, engem belerángattak ebbe.
-Hmmm.... Igaz. Nem is öllek meg.
Leütöm. Megkötözöm, levágom a fejeket és leviszem a kisházba. A renegátot életben hagytam. Most. Eljátszok vele egy picit. Keresek egy renegát őrséget. Az egyiküket megölöm a másikat is csak fogságba ejtem. Van két renegátom. Meg is van az ötlet, mit tegyek velük. Kiviszem őket a hídra és a kezüknél fogva fellógatom őket úgy hogy köztük és a föld között csak 10-15 méter van. Felkeltem őket.
-Wáo a francba! Mi a fene ez?
-Jézus! Mi folyik itt? SZEDJETEK LE! FÉLEK A MAGASBAN!
-Kívánságod parancs.
Levágom a kötelét és nézem ahogy leesik. Egyenest bele a mocsárba. Egy vérszopó odarohant és elkezdte kiszívni belőle a cuccost. A másik elkezd ordítani:
-Te kurafi! HOGY KÉPZELED? Én a renegát egyik őre vagyok! Mindjárt kinyírlak!
-Nem tudom, ezt az mondja aki 15 méterre lóg a talaj fölött?
-CSAK JUSSAK LE INNEN!
-Kétlem, ugyanis ha leszedlek innen akkor sem hagylak életben. Hm....Tudod mit? ha túléled ezt a zuhanást elengedlek.
-Várj,várj,VÁRJ!
Elvágtam a kötelét és néztem ahogy leesik. Jó nagyot koppant, rá a vérszopóra aki egy nagyot esett. Szép volt. Lementem és leszedtem a fejeket. Mind a hárat mert ha már egy vérszopó itt fekszik kábultan miért ne szedjem le a fejét. Vissza a kisházba, letettem a trófeákat. Húha, már sok van. Ki kellene bővíteni. Kimegyek, kinyitom a tetőablakot és nézem, most hogy bevilágosodott a szoba, egy csomó bútor, szék, fotel van itt fent. És még megannyi láda. Mondom:
-Íjj... a f*szomat itt fogom tartani ezt a sok szart majd akinek kell lemászik érte és hoz magának!
Elkezdek mindent kihajigálni az ablakon. A ládákat bent hagyom. Mindet kinyitom. Egyikben ruhák, másikban játékok, harmadikban sebkötözők, de azok egy fél évszázada lettek sterilizálva, semmi használható. Aztán előkerül egy orosz egyenruha. Ilyet már láttam, pufajka. Hát ezért volt egy kissebb arzenál a pincében. Na nem baj. Most már tudom. A ládákat is kidobom. Majd felhozom ide a fejeket. Hát nem jobb így? Minden olyan rendezett.
 
A vezér ujjai nagyon ramatyul néztek ki, elláttam azzal amim volt. Jódot tettem rá, és egy kis fájdalomcsillapító gyanánt vodkát.
Miután megbeszéltük a dolgokat a , tovább indultunk Jantarba a kíséretünkel beszélgetésbe keveredtem az egyik új barátunkal.
-Milyen sztalkerok vagytok ? -kérdezte meg
-Függetlenek, csak a saját utunkat járjuk.- hazudtam
-Mégis miért mentek a tudósokhoz ?
-Néhány érdekes műtárgyat kell eladnunk.
Elgondolkodtam azon amit hallottam. A hadsereg már az első nap megakart ölni, a szolgálat velük paktál, és így arra a következtetésre jutok, hogy azokat védik akik barátainkat sárba kényszerítve ölték vagy sebezték halálra.Az elveikkel egyet értek.A zóna tudományos szemmel nézve egy hatalmas felfedezés. Nincs a világon hozzáfogható, de a szolgálat és a korrupt kormány csak meg akarja rontani. Nálam vannak a szükséges papírok és relikviák. Segítek ennek a frakciónak, és mivel minden sztalker szabad, ők a szabadság.
A mocsáron túl egy keskeny szoroshoz érünk, itt szlalonban égető anomáliák találhatóak. A kíséretünk és mi is libasorba sorakozva ívelünk át, de egyszer csak érzek valami remegést a zsebemből. A relikviadetektor jelez. A többiek csak néznek míg én közeledek az egyik égetőhöz, de mikor egész közel érek hozzá egyszercsak kirepül a kezemből. Magába szívta az anomália, de ebben a szent pillanatban megpillantom az eddig látott legszebb relikviámat. Gyorsan felkapom, és a felcsapó lángnyelvektől rejtem, de ahogy közel érnek a lángok a kezemhez a relikvia magába szívta és a kissé megperzselődött bőröm is kezdi visszanyerni a normális szinét. A többiek is csak bámulják, de én kiveszek egy fémdobozt és abba berakom. Ezt nem fogom eladni.
A szoroson túl érdekes sztalkerokra lettünk figyelmesek. Húzták a földön az fegyvereket és közben motyogtak valamit. Közelebb léptünk az egyikhez, de mikor észrevett, a kezében lévő fejszével akart odasújtani, de gyorsabban kihúztam a nadrágszáramra erősített két kést, és az éppen lesújtó fejsze fejét vágtam le, és orron könyököltem az illetőt, de mikor az a földre zuhanva megpróbálta megharapni a lábamat, egy suhintással ketté vágtam a fejét. A többi is elkezdett gyülekezni, ezek már lőttek is ránk. Egy fatörzs mögé bújtunk és innen viszonoztuk a fogadtatást. Fojamatosan lőttük őket, de csak jöttek és jöttek. Nem törődtek a becsapódó golyókkal, sőt az egyik a távolban még egy égetőbe is belesétált és hamarosan egy égő madárijesztőre emlékeztetett. Három tár után elfogytak a "zombik", körülöttünk mindenhol töltényhüvelyek. Tovább kell mennünk. Hát futni kezdtünk. Mikor elhaladtunk az említett zombi mellet, már csak egy fekete csontváz volt ott és egy AK-47-es egykori fém részei. Jantarban is a távolban látszódtak ezek a lények, de nem foglalkoztunk velük. Sztalkerok őrzik a helyet és mikor látták, hogy nem vagyunk ellenségek beengedtek.Egy öreg tudós átnézte a relikviákat. Elégedetten bólintott. Egy kis fehér cetlit vettem elő, és soroltam a gyógyszereket. De mikor eszembe jutott a megcsonkított vezér, kértem morfiumot, négány sínt és kötszert bőven. Van itt újfajta elsődsegély csomag. Ebből is viszek, de ezt saját magam veszem meg, a pénzemből. A relikviadetektorokat is pótolni kell. Kiteszi a modelleket, de úgy látom nem lesz elég fedezetem. Ekkor eszembe jut a legértékesebb. Ez a relikvia, amit nemes egyszerűséggel "szem"-nek hívok. A doki nagyra nyílt szemekkel nézegeti, és busásan meg is fizeti. Éppen pár sztalker hord be ládákat, amikben a jelek szerint lőszer van. Hát veszek jópárat a fémdobozos 5.45-ösökből. A Tiszta Ébolt működik, most egy másik célt kell szolgálnom, a vizsgálása mellett védeni is kell, hogy ne ismétlődjenek meg a 2006-os események.A szolgálat csak bőszíti a zónát. Mikor megszámolta a tudós az összes pénzt és relikviát megköszöní a vásárlást, de a lelkünkre köti, hogy nem tőle van. Persze..
Kiértünk a bázisról és a sztalkerokon átérve megszólít a kiséret.
-Hova kell ennyi minden ?
-Orvos vagy ?
-Igen, az vagyok.
-Hát a lőszer ?
-Az a tiétek, a gyógyszerekkel együtt.
-Szükségetek van rá.-válaszoltam
Nagyot nézett a kiséret vezetője.Mondani akart valamit, de intettem, hogy inkább menjünk.
Minnél gyorsabban át akarok jutni Agropomba. Szlalonban szeltük át ismét a helyet és a lehető leggyorsabban talpalunk, nehogy a szolgálat meglásson.
 
Eleinte jól haladunk az úton, nem ütközünk akadályokba.Egyszer egy szorosba érünk, valamien égető anomáliákkal van tele.Elindulunk a lángcsóvák között, szép lassan egymás mögött haladva.Már átértünk az anomáliák felén, mikor a csoport vezetője elindul az egyik lángcsóva felé, a kezében valamien detektorral.Szinte már a lángok között lépked, a detektort kikapja a kezéből az anomália, ám hirtelen felbukkan egy lelet.Felkapja, de egy lángcsóva mint ha a kaza felé nyúlna, megégeti, ám ahogy ott szorongatja a leletet, szinte azonnal meggyógyul a keze.Elrakja az övén egy kis rekeszbe, és megyünk tovább.Alig haladunk valamennyit, zombikat látunk meg, felének tartanak.Az elsőnél balta van, azt a csoportvezető könnyen lefegyverzi, ám a többi már lőni kezd ránk.Szerencsére célozni nem tudnak, csak lőnek.Aprítjuk a népet rendesen, mire elfogynak már a töltényhüvely halmokban áll körülöttünk. Jobban járunk ha belehúzunk,és majd a laborban szusszanunk egyet.Pár perc alatt ottvagyunk, a csoport vezetője máris elkezd beszélgetni az egyik dokival valamiről...én ráérek, leülök, eszünk 1 pár falatot a társammal.Mikor a másik csoport vezetője befejezi a dokival a beszélgetést leül a társai mellé és elkezdenek megbeszélni valamit.Addig én nyugisan felállok, odamegyek az egyik tudóshoz, és megkérdem: Tudnak bármiféle különlegesen kiképzett katonáról akit ide küldtek de eltűnt? a csávó csak néz mint aki még nem látott embert....Csak hogy jobban képben legyen,előveszem a köteg dokumentumot amit a gépben találtam, és átadom neki. Leül, beleolvas 1 pár oldalba.Rámnéz, majd megszólal: Honnan vannak ezek? Nos..a helikopter aki ezt a manust hozta, nagyjából tőlem 100 méterre zuhant le, és nem magától.A történet itt nem ér véget, ugyanis mikor odaértem megjelent egy pár fura alak, kihúzták a katonát a gépből, és 3 olyan fekete fémdobozzal együtt amienben ezek a papírok is voltak egyszerűen elvitték.Követtem őket amíg tudtam, ám mikor nagyjából utolértem őket, csak 1 villanást láttam az ablak felől, és mire beértem az épületbe köddé váltak.Ennyit tudok mondani...Megkérdi mennyiért válnék meg ezektől a dokumentumoktól.Gondolkozok 1 picit, majd megkérdem: maguknál ugye vannak anomália detektorok? helyesel a tag, nos akkor mit szólna ha adna 3 darab alapszintűt, egy jobbat, és mondjuk valamennyi ellátmányt, főleg kötszert és ilyesmit..csak amennyit nélkülözni tudnak...aztmondja ez így nagyonsok...jólvan...akkor még ráfizetek 3000 rubelt...így eléglesz? Gondolkodik egy picit, majd rábólint.Még annyit kérek, hogy ha valami fontosat tudnak meg a papírokból legyenek szívesek elküldeni.Megadom a frakvenciát amin elérhetnek.Úgy tűnik jó üzletet csináltam.Míg a tag akivel jöttünk beszélget a tudósokkal, nincs más dolgunk mint várni...A másik csoport is befejezi a kereskedést, és indulhatunk vissza. Mikor megkérdem hogy kik ők, vagy kinek kell eza sok ellátmány, azt mondja a mienk...kicsit érdekes... Visszafele amennyire csak tudunk sietünk, nem állunk meg...Sötétedés előtt egy órával érünk vissza.
 
Köszönöm a nyógyítás gesztusát, bár nem én vagyok a vezér, hanem Dimitrij , egy vastag SZTK keretes szemüveggel.
Visszaértek.A jövevény hozott kötszert, meg lőszert.Furcsa, dehát biztos meg akarta köszönni a menedékadást a vérszívók elől.Megnézte, hogy mi van a bal gyűrűsujjammal.Fertőtlenítette, és bekötötte.
De még a köszönetet is olyan rutinnal hárította el, mintha letette volna a Hipokratészi esküt.
Mostmár magától leült az egyik kályha mellé leterített matracra és mondta:
-Beszélnünk kell.
-Miről?(Válaszolt vissza Dimitrij)
-A zónáról.Ez egy csodálatos ajándék az emberiségnek, és azokat akik el akarják pusztítani, vagy ki akarják sajítítani én a személyes ellenségemnek tekintek, és ezt a társaim az útitársaim is hasonlóképpen vannak.Ha nem vennétek rossznéven akkor szeretnénk csatlakozni a kompániátokhoz.
Jöjjetek, minél többe vagyunk annál eredményesebben tudunk küzdeni az elveinkért...
Ezután Dimitrij körülnézett a teremben, és középre görgetett egy hordót, felállt rá és ismét beszédet mondott, ami magában foglalta a munkás-paraszt hatalom diadalának közeledtét, szolgálat embertelenségét, és üdvözölve lettek az új elvtársak(?), illetve egy munkaverseny lett meghirdetve, ami abból fog állni, hogy a társaság négy felé oszlik és szétszéled relikviákat keresni, majd az összegyűlt pénzből vegyünk komolyab fegyvereket, mert a jelenlegi arzenállal nem lehet úgy istenigazából harcolni az eszméért.A beszéd vége felé a jövevények vezére átnyújtott egy egy kevéske morfiumot.Én hálásan molyosogtam.Eléggé fáj ahonnan leszakadt az ujjam, de egy-két kupicányi vodka mindig segített, dehát ha már ajándékba volt akkor nem utasítom el. pattog1
Szerintem még ma használatba veszem.
 
Tudom, csak egyenlőre nem volt a karakter tisztában ezzel.

Miután megvolt a köszöntő beszélgetni kezdtem a vezérrel. Mondtam neki, hogy továbbra is az embereimmel akarok maradni és feltétlenül segítek is nekik. A büszkeség fontosabb mindennél,és ,hogy büszkék lehessünk, nos ahhoz fegyverek és emberek kellenek. Még megvan a sztalker tartózkodási helye, aki annak a bizonyos fegyvergyárnak a helyi megbízotta. Külön megbeszéltem a főnökkel, hogy ezzel olcsón kaphatunk új embereket, és ő is említett egy másik üzletet, de ez hét pecsétes titok. Vannak már tapasztalataim a zónában, szóval az ide érkezőknek is kiképzést kell tartanunk, hogy ne egye meg őket az első falka mutáns. A döntésemet, hogy a Tiszta Égboltból átállok a Szabadság mozgalmához véglegesnek látom, mert, hogy tudják vizsgálni a zónát, nos ahhoz meg is kell őrizni, ha ez megvan visszatérhetek az ingoványba és a régi és új barátaimmal közösen tanulmányozzuk ezt a tudományos oázist. A veszélyes mutánsok és egyéb férgeket el kell azonban taposni.Mindenki kapott feladatot. Dimitrij miután beszéltünk a mozgalom többi tagjával beleegyezett, hogy a begyűjtött pénzből nem a hagyományos kereskedőktől veszünk fegyvereket, hanem ettől a cégtől. Van egy olyan érzésem, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek.
A bekötött kezű embernek még odaszóltam, hogy minden nap mutassa meg, nehogy elfertőződjön, mert annak csúnya vége lehet.Kissé már bevodkázott, de még magánál van. Az ujja helye nagyon fáj. Odaülök az embereimhez, akik teljesen egyetértenek a döntésemmel. A zóna megfigyeléséhez a léte szükséges, hogy ez nem mutat jól a parlamentben az mellékes. Körbekínáltam az embereimet a maradék doboz cigarettával, a dobozt pedig beledobtam a tűzbe. A füstre jött ki az új betegem, és már láttam mit szeretne, meggyújtottam egyet neki is és odanyújtottam, az bólintott és visszament lefeküdni.
 
Már alig vártuk az őrség váltást, hátha mi is kapunk a buliból. 5 maradtunk éjszakára mert nem számítottunk nagy támadásra, Jeff, Halálfej, Én, Big és Jester. Lassan besötétedett és ezzel együtt jött is egy jó tartós eső, olyan igazi monszun hatású eső volt ez mintha nem akarta volna abba hagyni, csak jött és jött, mit ne mondjak nem volt egy barátságos látvány a vörös erdő, maga az előttünk lévő út az egy fákkal tűzdelt szorosban volt de látni lehetett a komor, sötét erdőt amitől az ember hátán a hideg futkosott.
10:00 és semmi mozgás csak az eső játszik velünk, 10:30 körül hoztak meleg kávét, jó erős volt szóval adott egy kis löketet. Éjjel 11 óra körül, Big mozgásra lett figyelmes, és mutattot a szorosba.
- Ott nézzétek, a bal és jobb oldalt valami mozog. Jester válaszolt először. Hosszas nézés után.
- Nem látok semmit, biztos csak az eső, nincs semmi.
- DE!!! Vérszopók !!! mondtam határozottan de nem hangosan.
- Jólvan, tartsuk szemmel őke, és ha megfelelő távolban vannak tüzet nyitunk. adta ki a parancsot Jeff.
Alig hogy ki mondta, Jester repült vagy 3 métert hátra és hirtelen három vérszopó jelent meg körülöttünk.
-TŰŰŰZZ!! kiálltot Jeff.
Halálfej a maga kis csata kiáltásos kacagásával, kezdte sorozni a két egymáshoz közel álló vérszopót, az RPK erős, meg is lett az eredmény egyiket lekaszálta, de a másik az eltűnt. Közben én és Jeff a harmadikkal küzdöttünk ott volt tőlünk egy karnyújtásnyira, Megsoroztuk de nem volt elég, engem félre lökött majd Jeffnek rontott akik nem volt ereje teljében és ő is leteperte viszont a puskája az pont a vérszopó állára mutatott, csak a ravaszt húzta meg és szó szerint szét robbant a vérszopó feje. Felsegítettem majd kerestük a harmadikat, Jester is össze szedte magát és nagyjából felálltunk úgy hogy lássuk egymást. Nem kelet sokat várni mert neki is esett Halálfejnek, aki a késével védte magát, oda rohantam lerúgtam róla majd amíg a földön volt bele ürítettem a táram.
-Tölts és vissza a barikádba. kaptuk a parancsot. Vissza álltunk és tovább figyeltük a mozgást. Két perc se telt el. Észre vettem két csillogó szem párt majd két méter magasan az út felett közeledett.
-Itt jönnek. célzott lövéssel soroztam a szempárra és végül elterült 5 méterre tőlünk. Ekkor legalább 6 vérszopó futott már felénk, csak záporozott a nyakukba az ólom. Egy sem jutott közelebb mint az első.
Az órámra pillantok 12:34. De nem volt időm se felfogni mert Jeff megint tüzet nyit és vele együtt a többiek is megint 4 vérszopó támadt, de megint csak közelebbről, pont előttem jelent meg reflexből megkínáltam puska tussal, majd a torkába állítottam a törőm, ezt az egyet nem hagytam hogy elvegyék, pontosabban vissza csempésztem magamnak, azért ez a tör sokat jelent számomra. Elraktam a tört és segítettem Haláfejnek aki hátrált és közben sorozott maga elé, én is arra lőttem így kereszt tűz alá vettük a közöttünk lévő területett és egy érszopó esett össze amin több lyuk volt mint sajton. A harmadikat ledarálták Jeffék, és a negyedik jutott odáig hogy felkapta Big-et megjegyzem 100kiló körül van a csávó és elég masszív egy alkat, Jeff mellette állt a késével felmetszette a vérszopó hasát, a mellkasába szúrt még egyet, Össze esett Big meg rá. Össze szedtük magunkat megint, táraztunk, és fel vettük a lő pozíciót. Innentől 2-5 percenként, támadtak minket de csak távolból szaladtak felénk, így könnyű volt lekaszálni őket. A két RPK-s a két oldalt volt és onnan ontották az áldást mi hárman kettejük között szórtuk az utat, hatásos volt mert többet nem jöttek közel, gondoltuk mi.
Hajnal 3 előtt jött az igazi roham, már mindenki fáradt volt a meg erőltető és folyamatos figyeléstől, és azért a harc is kivesz az emberből. De most nyíltan rohantak felénk vagy 20-an az erdő szélétől nem lőttünk csak engedtük őket közelebb jönni majd egy kőkemény záró tüzet zúdítótűnk a nyakukba, jó páran el estek és páran eltűntek, a maradék amíg közeledtek elhalt és pontosan akkor értek odaa láthatatlanok amikor a többség tárazott pontosabban csak Jeff nem tárazott, mert ő már a támadás alatt kifogyott szóval ő adta a fedező tüzet közvetlen közelre itt már nem volt választás csak a közel harc Halálfej kettővel viaskodott, először egynek eltörte a nyakát majd a másik bele szaldt a késébe, Jester és én hátat vetetün kegymásnak és hármat kaszáltunk le a töltés után, Majd rohantunk segíteni Halálfejnek akin ketten lógtak, Az egyik kapta közvetlen közelről az ólmot a másiknak a tarkójába állítottam a tőröm, majd egy fordítás után elrepsztetem a gerincét amitől össze is esett, A földön még kapott egy két golyót a mihez tartás végett és végül mindenki vissza állt a helyére, Már világosodott volna fél 5 volt, de az eső miatt mintha ugyan úgy éjjel lenne, jöttek s páran váltani, de mondtuk nekik hogy még maradunk amíg nem lesz mindenki itt akinek itt kell lennie, mert ezek még nem adták fel. Elég rázós és hosszú éjszaka volt az eső még mindig szakad, én már bőrig áztam a ruám is elég véres volt és ez sajnos részben az én vérem is, a közel harcban kaptam azért pár karmolást de szerencsére nem vészes a többiek is elég tépettnek tűnnek, végig nézek mindekin, de Jeffen megakad a szemem, alig áll a lábán pontosabban ahogy nézem csak az oszlop tartja, szóltam Bignek segítsen.
-Hé, Big gyere segíts
-Megyek
-Jeff gyere most már tényleg pihenned kellene
-Nem jól vagyok, semmi bajom erősködött de akkor is látszott rajta hogy megviselte az egész napi munka, mosolyotam egyet ,majd intetem Bignek akivel elkaptuk két oldaról és elvonszoltuk az éjjszakai szálláshoz próbált ellen állni de kimerűlt volt, és mivel ez nem hatott, a rangjával próbálkozott.
-Vigyetek vissza !! EZ PARANCS !!
BIg felkapta fejét egy pillantra, majd így szóltam.
-ÉN gyakorlott vagyok a parancs megtagadásban szóval nyugodtan próbálkozhatsz. Végül beraktuk a sátrába, ahol megnyugodott és lefeküdt. Vissza mentünk a barikádhoz és folytattuk az őrködést. Én amíg csend volt addig ettem pár falatot és ittam megint egy jó erős kávét, komolyan mondom vissza repültem a seregbe megint, ott is volt pár hasonlóan fárasztó éjszákája a szakaszomnak, támadás vagy éppen védés, de sosem hátráltunk meg mit ne mondjak nagyon jók voltunk, de annál a falunál nagyon rossz érzés fogott el... De nem volt idő tovább nosztalgiázni mert jött egy kutya horda, amit végül sikerült legyűrni, ezután már csak a figyelésel és a többiek beszélgetését figyeltem.
 
Vissza
Top Alul