Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Remek. Feltérképeztem a házat, a körülöttem lévő nádasból kiszedtem annyi nádat ami elég lesz a fekvőhelyemnek és kiválogattam a lőszert ami jó. Az 500 pisztolytöltény kamu volt mert csak 200-at találtam. Azokat azért leadom. A pisztolyokat is. Jók lesznek ócskavasnak. Leadtam a kordonnál és kaptam érte 2000 rúbelt. Vettem belőle kettő Claymore aknát. Visszamentem és a ház tetejéről körül kémleltem a helyet. Szééééép. Innen Keletre látom hogy egy csapat Stalker tart felém. Nem Tiszta Égboltosok. Csapdát állítok nekik. Az egyik Claymore aknát elhelyezem majd elbújok a nádasba. Amikor hallom őket a vesszőt az íjra pattintom és várom hogy bedőljenek. Az egyikük elsüti az aknát ami ki is végzi őt. A másik kettő elkezd visszafele futni de az egyiket azonnal hátba lövöm. Gyorsan pozíciót váltok. Elkezdek futni a másik felé de nagy ívben hogy ne vegye észre. Mikor mellette vagyok előkapom Iván macsétáját és lefejezem. A hullákat átnézem. Alap felszerelés és megint egy felvarró. Erre az van írva: Renegade. Furcsa. Két frakció? És nem is hallottunk róla? Ez milyen érdekes. Mindegy a hullákat miután átnéztem és elvettem a fontos dolgokat bedobtam őket a mocsárba és eltűntem. Itt otthon éreztem magam. A nádas kiváló rejtekhely. Elbújhatok, és lesből támadhatok. A régi szép időket juttatja eszembe mikor még Zsoldos voltam és a dzsungelben volt a feladat. Jajj, de szép idők voltak. Emlékszem, azelőtt halott volt a legtöbb ember hogy felfogta volna mi történik. Azon gondolkodtam, hol lehet a bázisuk? A Renegát és a Clear Sky térkép sem jelöli a bázisuk helyét. Találnom kell egy tagot. Aki még lehetőleg ép elméjű. De hogyan. Gerilla kiképzést kaptam, és a rejtőzésben is jó vagyok de ezek otthoni terepen vannak. És ez nagy előny. Amit ki is használhatnak. Előszöris, tudatnom kell hogy haver vagyok. Kiállok és mondom:
-Tiszta Égbolt! Nem vagyok ellenség!
Semmi válasz.
-Mondom! A nevem Jurijj! Szabadúszó vagyok! Volt Zsoldos!
Ekkor egy hatalmas ütés ér tarkó tájon amitől eszméletemet veszítem. Felkelek, egy öreg fazon beszél hozzám:
-Üdvözlöm. Hallom, megölt egy renegát osztagot.
-Hát, nem volt nehéz.
-Meglehet. De még senkit nem láttunk a mocsárban aki túlélt volna egy renegát osztagot. És ilyen ügyesen megoldotta a lakhelyét. Ügyes. Érdekes ember maga.
-Hát, sokat tanultam, Zsoldos voltam. És értek a szakmámhoz.
-Értem. Ha zsoldos volt, akkor munkát is vállal?
-Igen. Mi lenne az?
-No-no-no-no! Jóuram! Ne szaladjon ennyire előre! Elsőnek, a bemutatkozás. Mi a neve?
-Jurij Ivanovics Kozlov. Volt zsoldos.
-Az enyém Pavlov Szergejevics. A Tiszta Égbolt vezetője és egyben alapítója. Most már jöhet a munka. A munka annyi lenne hogy egy vérszopót kellene kiiktatni.
-Könnyű lesz.
-Nem biztos. Ezek nem a szokványos kis szúnyogok. Ezek rendes mocsári dögök. Ezek nem megölik hanem elragadják. Sok ember tért vissza úgy hogy mellőle ragadtak el egy embert. Akit meg elkap arról csak egy ordítás marad. Egy hatalmas, fájdalmas ordítás. Szóval vigyázzon.
-Értem. Mi a fizetségem?
-A fizetsége.....Nem is tudom.....Nincs ötletem, majd kitalálom. De nagy lesz az biztos.
-Rendben. A fegyvereimet visszakaphatnám?
-Á! Persze! Ott vannak a dobozban.
Kivettem a cuccaimat és felkészültem.
-Meg is van a jutalma. Egy rendes puska. Miért használ íjat?
-Mert ezt kedvelem. És mert néha hasznosabb.
-Értem. Ezzel képes megölni a dögöt?
-Ezzel? Ezzel elefántokat meg medvéket szoktak ölni. Ami állva marad miután rálövök, annak fizetek egy sört komolyan mondom.
-Na kapkodja el úrfi ne kapkodja el!
Nem értettem mire érti de nem izgat. Megvan hol tanyázik a kis huncut. Egy kisebb gyárra emlékeztető helyen. Akörül látták mostanában. Irány arra. A sásban mozgok, halkan. Próbálok minél kevesebbet érintkezni a vízzel mert a csobbanást rendesen hallani. Inkább a szárazabb helyeken megyek. Mikor odaérek akkor veszem észre a dögöt. Nem láthatatlan. Könnyű menet lesz. Felhúzom az íjat és becélzom a fejét. Amikor felém néz akkor lövök. A szeme közé ment. Hanyatt esett. Mikor kijövök a nádasból akkor veszem észre hogy a dög még él. A fejéből kiálló vesszőt letöri és felmászik a leomlott épület tetejére majd onnan ugrik le felém. Megint becéloztam és lőttem de ez is hatástalan. A bőre ilyen vagy nem tudom. Alig lehet átlőni. Előveszem a macsétát és azzal kezdek vele küzdeni. Felém suhint de kivédem és a macsétával rácsapok az oldalára. Mintha acélra csaptam volna. Nem jött be. Megint meg akar ütni de azelől is kitérek. Befutok a gyárba és ott bent elbújok. Felnézek a plafonra, egy hatalmas lyuk tátong rajta. Fel kellene csalnom oda. Elkezdek sprintelni a fal felé és elkezdek mászni. Mikor felértem a dög akkor vett észre mert ráesett egy kavics amit én rúgtam le véletlenül. Elkezdett felfelé ugrani. Két ugrással felér de már fel is húztam az íjat. Elkezd felém rohanni én meg a fejére célozva lövök. Nekem esik. Itt van nekem is végem. Egy ideig lehunyva tartom a szemem de észreveszem egy idő után hogy a dög nem tép szét. Nem is szívja a véremet mert nem vagyok lebénulva. Kinyitom a szememet, marha nagy mákom volt mert a nyílvessző pont a szemébe ment és azonnal meghalt. Visszamentem a Tiszta Égbolt bázisára és elmondtam mi történt.
-Hm....Érdekes Jurij barátom. Nagyon. Szóval egy íjjal és egy macsétával megölt egy Vérszopót. Nem semmi. Megérdemli a jutalmat. Itt van.
Elővett egy dobozt és egy ruhát.
-Mi ez?
-Ez a Tiszta Égbolt egyenruhája és 1000 rúbel költőpénz. Akar csatlakozni hozzánk? Ránk férne az ilyen csapattag.
-Nem tudom. Nem ismerem annyira a csoportot.
-Legyen elég annyi, nem zargatnak minket a különböző frakciók. Sem a banditák, sem a szabadok nem tudnak rólunk. A katonaság meg főleg nem. De mi félkatonai szervezet vagyunk szóval csak óvatosan.Mi is oda tudunk csapni ha kell. Mint most is. A renegátok bázisát kell megtámadnunk.
-Nekem vannak Renegátos PDA-m de nem tudom hol a bázisuk.
-Mi kiderítettük! Egy nagy, hotelnek látszó épületben.
-Mikor megyünk?
-Most! Készüljön! De erre kötelező jönnie. Nem kap érte pénzt. Most legalább megtudhatjuk ki a jó.
Lementem és elkezdtem felszerelkezni. Mikor mindenem a helyén volt elővettem az íjamat és végigfutottam. Odajön mellém egy alak. Tiszta égboltos. Elkezd beszélni:
-Te! Haver végre kinyírhatunk pár Renegátost! Meg fogod tudni milyen jó ez! Csak idő kérdése.
-Hm....Ki mondja.
-A nevem Szokolov. Mihael Szokolov. A rettegett. Úgy érzem magamat a csatában mint más a való életben imádok lőni! A háború a lételemem!
-Ez a különbség kettőnk között. Én nem díjazom. Ha kell akkor ölök de szórakozásból soha.
-Igen. Ezt is vártam tőled. Íjjal meg macsétával. Bezzeg én! Én vagyok a legjobb macsétával!
-Próbáljuk ki.
-Helyes! Akkor most, mindenki legalább 5 embert megöl a kedvenc fegyverével. És az nyer aki több embert öl meg.
-Áll az alku.
Ekkor lejön a főnök és szól hogy mehetünk. Elindultunk. Hárman, a főnök, én meg Szokolov álltunk a motel előtt. Nem messze, 25-30 méterre. A főnök mondja:
-Renegát! Jöjjetek ki! Adjátok fel! Ez az utolsó esélyetek!
Kiáll a tetőre az összes renegát és az ő főnökük mondja:
-Na ne mondd! Ilyen balfaszokat még egy csecsemő is leszed!
Ekkor a főnök odasúgja nekem:
-Jurijj. Ha jól lősz, lőj egy figyelmeztető lövést a feje mellé.
Felkészülök de Szokolov mondja:
-Csak vigyázz, jól célozz.
Mikor lövök egy picit meglök oldalról és a mellette lévő alakot nyakon találom. Szokolov a szájához kap és mondja:
-Ezt most bekaptátok. Mindjárt kivégzünk titeket.
-Kivégeztek? És hol a sereg?
Ekkor én súgom oda a főnöknek:
-Főnök! Ez engem is érdekelne! Hol vannak a többiek?
-Figyelj.
Ekkor lövések dördülnek és kitör a csata. Mi hátraugrunk és fedezékbe húzódunk. Mindenki lő. A fedezék mögül egy pillanatra kilesek és fejbe lövöm az egyiket.
-Neked mennyi Szokolov?
-2. Neked?
-Eddig egy.
-Látszik hogy ki a profi!
Na megállj! Előveszek egy íjat, és várok amíg egy renegátos elrohan egy másik mögött és akkor lövök. Mind a kettő megvan.
-Na ilyet csinálj! Kombó!
-Grr.....
Még mindig lőttünk. Ekkor mondja a főnök:
-Jurij! Gránátod van?
-Nincs.
-Franc!
Elordítja hogy dobjanak nekik gránátot. 5 embernél van gránát, azt el is dobják. Felrobban az épület. Kirohannak a renegátok. Elteszem az íjam.
-Szokolov! Ezt nézd!
Berohanok a nádasba. Óvatosan hogy ne érintsek sok nádat ellopózok a renegátok mögé és hátulról egyet fejbe lövök másikat meg macsétával levágom. A harmadik lőne le de Szokolov elintézi. Ekkor már Szokolov is lent volt. Már csak három van. Szokolov előveszi az ő ,macsétáját én meg a sajátomat. Jönnek ki egyiket én lefejezek, másiknak a fejébe Szokolov állítja a macsétát harmadikat meg a főnök sorozza le. Szokolov leül és rágyújt én meg körülnézek. Sok hulla. A tetőről leszedtem pár embert, számszerint 16-ot. Szokolovot simán legyűrtem. Lemegyek hozzá, még mindig ott bagózik. Mondom neki:
-Na szokolov! Megvan a nyertes. Én pontosan 16-ot öltem le.
-No, ez baj. Mert én pontosan 17-et!
Ekkor előveszem az íjat, felhúzom és a hullába eresztem amin éppen ül.
-17.
-Már halott volt!
-Rángatózott.
-Rángatózott, mert ha nem vetted volna észre, a macsétámat beleállítottam az idegrendszerébe!
Ekkor a főnök érdes hangja szakítja félbe a beszélgetést:
-Jólvan uraim! Visszavertük a mocskokat! Te! Jurij! Gyere ide! Beszélnünk kell. De nem itt. Megyünk vissza a bázisra. Addig ti takarítsátok fel a hullákat. Majd jelentkezünk.
Elindultunk vissza a bázisra. Ott vagy dícséretet vagy fejmosást kapok. Remélem előbbit.
Lehet kicsit nagyon hosszú lett bocsi.
 
Érdekes az élet, itt a zónának ezen a részén. A Kopaszfalunak nevezett falumaradvány valóban olyan, mint egy kis falusi közösség. Minden nap közös ivászat és sütkérezés van. Mindig megvannak az aktuális emberek, akiknek az a feladata, hogy vacsorának valót lőjenek. Ma rajtam és egy zöldfülű stalkeren van a sor. Elindulunk a tegnap kipucolt parkoló irányába, útközben egy alagútszerűség felé közeledünk, bár inkább csak vízátfolyás az. Egyszer csak egy földön fetrengő alakot meg egy hullát pillantok meg. Odamegyek a fetrengő alakhoz, aki folyamatosan elsősegélycsomagért könyörög. Bekötözöm a sebeit, adok neki vizet, megkérdezem tőle mi történt? Kutyák támadtak ránk, a barátomat megölték, engem csak megsebesítettek, de elég rendesen. Haver, hogy hálálhatnám meg ezt neked? Ugyan, hagyd már... Nem úgy van az, te megmentettél és én hálás vagyok érte, mondd mit kérsz. Ha nagyon akarod.... Akkor jössz egy elsősegélycsomaggal. mondtam és elmosolyodtam. Rendben barátom, ha visszatérsz a faluba, akkor megadom neked. Oké, vigyázz magadra az úton. Az újonc stalkert megkérdezem visszakiséri-e a srácot a faluba, igent mondott.
Indulok tovább én is, benézek az alagútba, és egy kb 1 mázsás vadkan durkászolja épp a sarat. Na emberek, itt a vacsi, gondoltam magamban, majd ismét a már jólbevált pengés nyílvesszőt vettem elő. Olyan 50 méter lehet a távolság, szélcsend van épp, felhúzom az íjamat, belenézek a szálkeresztbe és egy szívtájékra küldött lövéssel leterítem a dögöt. Nagyszerű, már csak ki kell véreztetni. Elő a késemet, nem egy böllérkés, de talán jó lesz. Megszúrom a torkánál, mikor kihúzom a kést, szépen adja ki a vérét. Óvatosan kiszedem a nyílvesszőt a testéből, még a penge sem sérült meg. Üzenek Wolfnak, kéne pár combosabb ember, kicsit nagyra sikerült a vacsorának való. Várakozás közben összekötözöm a disznó két első és a két hátsó lábát, hátha könnyebb lesz vinni. Kb 10 perc múlva megjelenik két, birodalmi lépegető méretű stalker, az egyiknél egy nagy csődarab. A csőre felakasszák a disznót, könnyed mozdulattal a vállukra veszik, majd elindulunk a Kopaszfalu irányába. Benn a faluban már elő van készítve a bogrács, meg sikerült beszerezni hagymát is, meg némi fűszert is, de főképp pirospaprikát. Felidézem mindazt amit még Magyarországon tanultam a pörköltfőzés titkairól, és megpróbálom a lehető legjobbat elkészíteni. Komolyan mondom az egész tábor olyan nyüzsgésben van, mintha lakodalomra készülnénk. Mire kezdene sötétedni elkészül a pörkölt is, a sült húsok is, ígyhát nekiülünk vacsorázni. Evés közben odajön hozzám Tolik, a stalker akit délelőtt megmentettem, és átad két elsősegélycsomagot. Egyről volt szó haver! mondom neki, Tudom, de annyi kevés szerintem, ezért adok kettőt. hangzik a válasz. Ahogy gondolod barátom, gyere egyél te is. Nyilván jól sikerült a pörkölt, mert mindenki degeszre ette magát, a bográcsban is csak egy kevéske maradt. Mikor mindenki elcsendesedik, odalép hozzám Wolf: Barátom ez remek este volt, remélem valamikor lesz még ilyen. Ebben biztos lehetsz barátom, ebben biztos lehetsz...
 
Zene hozzá.

<object width="480" height="385"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/cR3-PeuUst0?fs=1&hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/cR3-PeuUst0?fs=1&hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="385"></embed></object>


Mihail odajön, meggyújt egy cigit az akkor felbontot dobozból, majd átnyújtja.-Megérdemeljük elvtárs.Megérdemeljük...

Megyünk vissza, útközben pár túlélővel együtt a vállunkra kapunk 1-2 sebesültet.Nekem egy jutott, de az eléggé nagydarab volt.Nem ismertem, de a szemén látszik, hogy nem érez fájdalmat,csak hihetetlen leki ürességet, miközben a két kezével gyömöszöli vissza a beleit a felhasadt hasüregébe.
Hehe.Az a legviccesebb, hogy tudom, hogy valószínűleg nem éli túl, de én azért cipelem a maga 120 kilójával, és a vállamra folyó beleivel.Hehe.

Odaviszem a banditák gyárcsarnokába, ahol pár kínai piacos szemüveget viselő alakok szaladgálnak a rongyokra leterített fél és teljesen halottak között a különféle alkoholokból időnként a sebre, vagy a szájába önt egy kicsit.
Megcsúszok és pofára esek a félig alvadt vérben.A cigim végére felfröccsent egy kevés, és elalszik.Király.
Keresek valahol egy kis alkoholt, löntöm az ujjam csonkját, és bekötöm egy alig véres kötszerrel, már szédülök a vérveszteségtől.Eltámolygok a benzinkútig, odahúzok a frissen megrakott tűzhöz egy földzsákot, még ráizzítok a gravírozott öngyújtóról egy földön talált kicsit sáros cigire, a felírat a fülemben cseng :-Tovább a lenini úton!
 
Portyázni indultunk a fiúkkal, kezdetleges, hűtőkből és régi rádiókból eszkábált detektorokkal kutatunk, ami remeg az ember kezében, ha közeledik egy relikviához. Az újoncok javából vittem két embert, az egyik majdnem beleszédült egy vortexnek keresztelt anomáliába, még idejében elkaptam a kapucniját, és leszidtam, hogy jobban figyeljen.Mikor már éppen feladtuk volna hirtelen elkezdett erősen remegni a detektor, aztán mikor elindultam előre, egy Gravi bukkant fel. Megörültem neki. Tovább haladtunk hátha lesz valami, és egy vérkőt találtak az újak.
-Gratulálok !- mondtam
-Most vissza megyünk a rövidebb úton.
Mind a hárman a szokásos erőltetett tempóban haladtunk előre. Relikviára szükség van. Ebből veszünk mindent. A mostani világháború fegyverek egy részétől is meg kell szabadulnunk, mert lassan már a banditák modernebb fegyvereket kapnak, hiába csillog a mi cuccunk. Ami azt illeti itt Ukrajnában fülest kaptunk egy a nyugati fegyvereket lemásoló gyárról. Ettől kéne fegyvert szerezni. Visszaérve tovább küldenek az egyik támadópontra, mert a renegátosok keménykednek. Szóltam a két újoncnak, hogy maradjanak, én pedig felkaptam két egy itteni zónába jött és álltalunk foglalkoztatott kovácsnál készült relikviakezelt textilmarkolatú kést 40 centis pengével.Ezek már szinte kardok.A vállamra akaztottam az AK hordszíját, és rögzítettem. A Fort-12-es tárát kivettem megnézni mennyi golyó van benne. Tele van. Rohanni kezdtem, hogy a köpenyem is lobogott, mint a zászló. A halászfalu környékén tűzharcot hallok. Egy visszavonuló egységet támadnak a renegátok. Én felfutok az egyik kunyhó padlására, és a tetőn tátogó lyukon keresztül ugrok egyet és az éppen középre szorított egységünk felé lövöldöző két renegát hátát használom az ugrásom tompítására. Kihúzom belőlük a kést és jobbos fordulattal elkaszálok kettőt az engem még nem felfedezett renegátokból. Aztán az egyik bokor mögé futok. Innen tovább egy szikla mögé és az ordibáló banditák háta mögé kerülve jó alkalom adódik a relikvia kezelés eredményességének a beigazolásához. Kiugrok a szikla mögül, és most az egyik kezemben a kés, másikban a pisztoly kombinációval a bandita vezér mögé megyek és egy suhintással levágom a fejét. A többi sokkolva van, és ezt kiasználva fejbe lövöm a tőlem balra lévőt, a jobbra lévőt pedig nyakon szúrom. A többi éppen rámszegezné a fegyvert, de a megélénkült katonáink gyorsan reagálnak és a megszűnt golyózápor helyére rájuk zúdítják az áldást. A lövések becsapódása nyomán a renegátok egész testfelülete porzik, de mikor a fejüket éri golyó eldőlnek, mint egy zsák. Benyúlok a kabátomba, a taktikai mellény bal felső zsebéből kihúzok egy doboz cigarettát, és egy benzines öngyújtóval meggyújtom. Ez az eszköz már a Spetsnaz óta nálam van. Közelebb megyek és végkérdezem a csapatot. De mikor lárom, hogy a egyik bandita kezét hozzászegezte egy nyilvessző a másik fejéhez érdeklődve nézek. Jelentkezik egy ismeretlen a mi egyenruhánkban, és látom, hogy íj van nála.
-Szép !- jegyzem meg
-Új tag vagy ?
-Még nem, a nevem Jurij.
-Iván, de szólíts csak Caesarnak. -kezet fogtunk.
-Nos Jurij érdekesek a módszereid, mint látom értékes ember vagy.
-Zsoldos voltam, de egy ideje a magam ura.
Felkaptuk a földön holtan heverő társunkat, és visszatértünk a bázisra.
A renegátokat majd csak felfalja valami mutáns horda. Minden esetre a halászfalu hiányzó őrségét egy óriási dorgálás után visszaüldözöm oda. Ha valamelyik eddig nagyobb rangot kapott most elbúcsúzhat tőle.Mikor odaérünk elviszem a késeket a kovácshoz karbantartásra, és egy kis csinosításra. A már elkészült eszközökön ott a frakciónk jele. Majd utánna részletesen kikérdezem az új barátunkat.
 
Visszamentünk a Tiszta Égbolt táborába. Találkoztam egy úőj taggal. Caesar. Jó arcnak tűnik. Jót beszélgettünk majd vissza a Tiszta Égbolt bázisára. Ott elbeszélgettem a főnökkel:
-Szóval. Zsoldos voltál?
-Igen. A legjobbak között. Gerilla kiképzés, rossz körülmények, minden ami kell.
-Értem. Munkát adnék. Ezért ha szerencséd van 20 000 rúbelt is kaszálhatsz. A feladatod, kipusztítani a renegátokat. Nem lesz könnyű mert lapulnak mint szar a fűben. Nehéz őket megtalálni. Minden egyes renegát felvarróért 1000 rúbelt adok. Indulj!
Kimentem a bázisról és bevetettem magamat a nádasba. A rejtekhelyre. Ahol igazán otthonosan mozgok. Látok egy fát amin még vannak lombok. Közelébe megyek. Felmászok rá és körülnézek. Látok két renegádot innen északra. Csak ketten vannak, nincsenek többen. Fura dolgot érzek. Innen nem tudom irányítani a tetteimet. Széles vigyor ül ki az arcomra. Nem is tudják ki lesi őket. Egy vadász. Ők meg az én prédáim! Leugrok a fáról. Közelebb megyek. Látom őket. Egyikük egy pisztolyt szorongat a másik meg egy lefűrészelt sörétest. Mind a ketten könnyű célpontok. Előveszem az íjat és az egyikre rácélzok. A fejét eltalálom. A vessző átszalad a fején és úgy a közepénél áll meg. Elesik. A másik elkezd arra lőni amerről a vessző jött. Csak én már nem vagyok ott. Tezsek egy nagy kanyart jobbra, ügyelve hogy ne lépjek olyan dologra ami nagy zajt csapna. Mikor mögé érek látom elkezd rohanni. Eléfutok és mikor pont mellettem van a macsétát kidugom ő meg beleszalad. Felnyársalta. Én meg kimegyek a nádasból. Rám néz, és kérdi:
-Mi......Vagy......Te?
-Majd megtudod.
Rántok egy isteneset a késen aminek az eredménye hogy a belső szervei a földre hullnak. A két felvarrót levágtam. Valami furcsa okból, levágtam a fejüket is. Széles vigyorral az arcomon elballagtam. A két fejetlen testet átkutatva találtam kötelet, a hullákat meg kilógattam fejjel lefelé a fára. Majd elbújtam és vártam a renegátokat. A többit. Egy kissebb csoport, kb 4 fő oda is ért. Az első mikor meglátja hogy mi van, elhányja magát. A másik csak mereven néz. Közel vagyok. Nem látnak. A nádasban rejtőzök. Beszélgetnek:
-Ez mi volt? Mi történt? KI TETTE EZT?
-A tiszta égbolt! Ők voltak! Azok tették! Biztos! Ki akarnak űzni! Meg akarnak ijeszteni!
-Nem. Nem az ő stílusuk. Ezt nem a tiszta égboltosok tették. Ezt valami vadállat tehette csak.
-De ez hihetetlen! Hogy tehet egy ember ilyet?
-Elhallgass! Ezért bosszút állunk.
Eleget hallottam. Megvárom az estét. Este, közel megyek. A 4 emberből 3 aludt egy őrt állt. Tökéletes. Mikor a tűz felé nézett és éppen melegedett akkor mögé mentem és elmetszettem a nyakát. Mikor meghalt elvittem, és a mellkasába karcoltam:
"Ez csak a kezdet".
Aláírást nem hagytam. A renegát felvarrót levágtam, a fejet úgyszintén. A testet odaraktam az alvó renegátok mellé. A többihez nem nyúltam. Hagy tudják meg ezek kivel van dolguk. Visszamentem a tiszta égbolt bázisra de előbb letettem a két levágott fejet a házba ahol a fegyvereim is vannak. Leadtam a felvarrókat és bezsebeltem a 3000 rúbelt. Elmentem a házamba és ott a levágott fejeket nézegettem. Kitettem őket a szekrényre ami az ágyam mellett volt. Ezt akartam látni mikor felkelek. De nem bírom ki! MÉG! Még akarok ilyet! Megint kimegyek. A renegátokat nézem akiknél ott hagytam a névjegyemet. Most kelnek fel. Az első felébred és látja hogy mi történt. Felordít. Erre mindenki felugrik és nézik a hullát. Egyikük elkezd rohanni. A nádasba. Felém. Pontosan. Nem lát, kigáncsolom. Fölé megyek, előveszem a macsétát és hasba szúrom. Ordít egy fájdalmasat majd kialszik a fény a szemében és elhallgat. Kiveszem a macsétát belőle és helyet váltok. Vissza megyek a maradék két renegátoshoz. Az egyikük győzködi a másikat hogy meneküljenek el a másik maradni akar. A macsétámat elteszem, az íjattam lelövöm az egyiket. A másik elkezd forgolódni és sorozatokat lő a nádasba. Mikor újratölt kiugrom és a kezét levágom. Elkezd fetrengeni és elöveszi a pisztolyát. Elkezd felém lőni de nem talál el. Mondja:
-Ne! Menj innen te szörnyeteg!
-Szörnyeteg? Á! Az első aki tudja mi vagyok. Engem nem tud akárki megölni. Ilyen kutyák mint ti nem. Csak egy férfi! Döntsd el mi vagy. Egy katona? Egy szörnyeteg? Egy kutya?
Ekkor fejéhet emeli a pisztolyt és meghúzza a ravaszt. Meghal. Csalódott vagyok. Egy ilyen féreg azt érdemelte volna hogy én öljem meg. Levágom a fejét és a jelvényét. A jelvényeket és a trófeákat elviszem. A fejeket a házikómban gyűjtöm mint a pénzt is. A jelvényeket leadom és a fejet beteszem a többi közé Jó nap volt ez. Végre tudják hogy mivel állnak szemben. Egy szörnyeteg. Egy vadász. Holnap folytatom a vadászatot. A prédák már várnak rám!
Ha már ennyien beteg történeteket írnak én is elkezdem. Remélem tetszik.
 
háárrrr... áá keltem fel kissé fájdalmasan az ágyból.
Meg vagy öregharcos? kérdez felém Halálfej.
Kikérem magamnak nem vagyok öreg!
Hehehehe... nevetett fel mindenki a szobában.
hehehe.. kezdtem én is egy kis erőltetett nevetésbe de gyorsan abba is hagytam mert felszakadt a varrás a jobb homlokomnál amit erős sziszegéssel fogadtam...
Ne röhögtessetek már vazze, már csak az imádat tartja össze az arcomat! mondtam kissé komoran.
odakapok a fejemhez, érzem hogy a kötés teljesen átnedvesedett.
Mikor halálfej látja bal oldali asztalról elvesz egy rádiót, Orvost gyorsan!
nemsokára jöttek is be, ellátták újra a sebet a fejemen és itt hagytak mellettem egy nagy tűzgolyóra emlékeztető relikviát, de ez nagyobb volt, és már hatása volt, 10 perc múlva már nem is vérzett, és a seb is kezdett össze húzódni.
Nemsokkal később bejön egy doki viszi ki a relikviát.
egy újfajta relikvia... Láng! mondja Halálfej.
Hm... fura.
Uraim kérem pihenjenek pár óra múlva kiengedjük önöket, kivéve a Dirvij nevű társukat, őt még bent tartjuk ma!
juhhééé... mondja halálfej lelombozódba hogy csak pár órát pihenhet ebben a pihe puha ágyikóban.
majd lefeküdt aludni.
Sulikovhoz fordultam. Egy darabban van katona?
Az orvosok azt mondták igen! De megint gallyra ment egy szolgálati ruhám!
hehehe... kezdtem kissé nevetni.
Mi olyan vicces? néz rám úgy hogy szinte felnyársal a szemeivel.
Önnek egy 12000rubelles ruhája ment galyra, nekem egy 45000rubelles vadonat új fejlesztésű ruhám bánta, ám szerencsére még élek, ahogy ön is.
12000? hülye maga? 24ért kaptam az itteni beszerző tiszttől.
akkor önt szépen átejtették itt...
arhh... morgott kissé katona majd az oldalára fordult és aludni próbált.
én még sokáig gondolkoztam vajon honnan jött ez a sok katonai tapasztalat amivel elkommandíroztam ezt a csapatot, de minden képességem ami eddig nem volt egészen addigra vezethető vissza amíg nem találkoztam azzal a vezérmutánssal...Próbáltam feleleveníteni a történteket a képeket nem sok sikerrel, de mégis úgy éreztem mintha azok a képek az én emlékeim lennének, mintha belém égette volna...
majd elővettem a pdamat, és írtam egy üzenetet Szvetlánának hogy nincs semmi baj, még máma ott leszek.
úgy is lett pár óra múlva kiengedtek, de Dirvijt is a műtéte jól sikerült, és mégse tartották bent megfigyelésre.
Így estefelére mindnyájan rendben voltunk.
Sulikov ment volna a dolgára , de magamhoz hívattam.
Sulikov ön jó katona, szükségem van ijen emberekre!
Maga meg rohadtul tudja keresni a bajt!
szükségem van magára csatlakozna a csapatomhoz? kérdeztem.
Sulikov látja hogy nem viccelek, ezért így szól: Ha a parancsnokot meggyőzi én önnel tartok.
Megegyeztünk! mondtam majd bementem a katonai irodába.
5 percbe se tellet már jöttünk ki, és már irányította is mellénk, de leolvastam az arcáról hogy nem erre számított...
mind a 4en felszálltunk a helikopterbe ami elvitt minket a Bár területére.
Ott a tábornok vár minket, aki vállveregetés és dicsértetés közbe egy lakoma kezdetére vezetett minket.
bent volt 3 nagy méretes asztal és körülötte Szolgálatos Katonák előttük rengetek sok kaja.
a fiúkra nézek, mindenki vagy meghatódott vagy meglepődött, még halálfej is majdnem hogy elérzékenyült.
Nos Uraim, itt vannak a Díszvendégeink, az ünnepeltjeink azok akik hisznek abban hogy a szolgálat nemes és nagy dolgokat visz véghez.
Ez a 4 ember megmutatta hogy nincs olyan akadály amit ne gyűrnénk le hogy megmentsük világunkat a romló zónától!
Ünnepeljük hát őket! Mondta a Tábornok a Díszes beszédet, majd leültünk az egyik azstalhoz a Tábornok mellé a és vacsorázni kezdtünk...
 
:D Jó lett! Bár a fejek egy idő után büdösödni fognak, szerintem preparáld ki őket. :)
 
Pont az a lényeg. A dög szag. De lesznek brutálabb dolgok is, de nem lövöm le a poént :D.
 
Blackacehun":gx4o8oxt mondta:
joeetm":gx4o8oxt mondta:
domotor nem csak te láttad a gyűrűk urát :D
Kattints ide a kibontáshoz...

Ha ez nekem szól, akkor: Nem gyűrűk ura, pár éve íjászkodom amatőr szinten.
Kattints ide a kibontáshoz...

Te is? Engem apám tanított meg voltam is versenyen. Amatőr szinten íjászkodom. De már rég nem lőttem. Te milyet használsz? Csigás íj vagy visszacsapó?
 
tudod milyen kedves képesség a vérszomj? ez az a fajta betegség amibe az ember könnyen csap át tényleges szörnyeteggé és mindenkit elkezd öldökölni hogy kielégítése egyre növekvő belső hiányát az a fajta aki ritkán tudja majd magát controllálni. ha ez így megy márpedig fog akkor hamarosan kegyetlen csata kezdődik a mocsárban ahol te vagy a predátor, és mindenki más humán... nincs barát se semleges mindenki ellenség lesz...
 
Az a jó. Én is azt szeretem. Bár csak sima vesszőkkel lőttem vadász nyíllal még nem. Egyszer kipróbáltam volna de apám szólt hogy ne mert nem lehet kiszedni a céltáblából csak nehezen meg el is törhet meg minden. Voltál már versenyen?
 
Teljesen elvesztettem az időérzékemet, az is lehet, hogy órákig, az is lehet, hogy csak percekig feküdtem nyitott szemmel a tűz mellett nézve a plafont, aztán elaludtam.Amikor felkeltem már esteledett, megéheztem.Ettem a közösből egy konzervet, amit megmelegítettem, és az "állami" kávéfőzőn főztem egy adagot.Amit aztán meg is ittam egy liter tejjel, belemártogava egy félig száraz kenyeret.
Aztán megint visszaalszom.Amikor megint felkelek világos van.Mihail néz, aztán egy kicsit megnyugszik amikor felülök.Bágyadtan körülnézek, ugyanott vagyok.Ok.
-Ember!Jó sokat aludtál!
-Aha, legalább felkeltem.Hányan élték túl a mieink közül?
-Hát a mozgalom mindössze hat tagot számlál, azon kívül meg úgy harminc körül vannak a banditák.A vadász meghalt, a barettes pedig kiverte a hisztit, és elment valamerre.Dimitrij meg kitalálta, hogy el kéne menni valami eldugottabb helyre.Az agropromi katakombákat nézte ki, eléggé közel van az ellenséghez, és nem nagyon számítanak rá, hogy ott vagyunk.Elvégre is oda még nem nagyon ment le senki.És ha rá is jönnek, hogy ott vagyunk akkor is sok kijárata van, és ott nem tudnak elérni minket a helikopterekkel, meg a tankjaikkal.A harmind banditából hétnek megtetszett az ideológia, és csatlakoztak.Szedd össze magad, nemsokára cuccolunk a kocsira, és megyünk az agropromba...
 
Hunytam egy picit. Furcsa álom. Már megint otthon vagyok. Pripyat..De régen volt már.A szomszéd éppen söpröget és minden normális, de egyszercsak apám beront az ajtón és minket összeterelve rohanunk valahova, mert gond adódott a munkahelyén...
Felébredek. A bázison egyenlőre nagy a csend. De van egy minimális gond. Az egyik rohamosztagosnak szüksége van páncélozott ruhára, mert a renegátok magas aktivítást mutatnak a mocskok, de csak napok múlva készülhet el az új konstrukció. Visszamegyek a rendelőmbe, levetem a páncélt és kiviszem neki. Odaviszem az ürgének, és az heves hálákodás kíséretében csatlakozik is az egyik induló osztaghoz.
Talál egy szál cigit benne.
-Uram !
-Ez az öné !
-Tartsd csak meg fiam ! -válaszoltam.
Betérek az ellátmányozó tiszthez egy CS-3a-ért. Ez is tökéletes lesz nekem. Gyorsan felkapom, és a már amúgy is szakadt taktikai kesztyűm helyett végre van új.
Mikor kifelé tartok szembe jön az íjász.
-Hogy vagy ?
-Kkösssz jól ! -válaszol
Valami nem stimmel vele. Látom a szemén, hogy egy kisebb sokk érte, de ez valami más. Érdekes.
A zsákjában valami gömb szerű dolog van téve, a keze pedig tiszta vér. Némán odébb állok.
Ez lett Thor vérebe...
Most azonban a modernizálással és az ellátmány biztosításával törődök.
Thort megkérdezem a fegyverek beszerzésével kapcsolatban, és mondja, hogy a beszállító válaszára várunk. Most nagy az ellenőrzés, ezért még várni kell. De akad más meló is. Be kell szereznem néhány eszközt egy bizonyos Jantar nevű helyről. Úgy tartják átkozott hely, de most szükségünk van a tudományos megfigyelésekhez azokra az eszközökre. Mostanában létesült egy tudományos labor ott. Hétköznapi sztalkereknek álcázva vesszük meg a technikát. Valamint egy bizonyos rosztokból kell hoznunk egy inaktív rádióantennát, így könnyebb lesz elérni az embereinket, és ha mázlink van a renegátok hollétéről is tudni fogunk, már ha van PDA-juk. Ezt az új sztalkert meg kivizsgálom, ha visszaértünk. Magammal viszek hat embert.
 
a lakoma után mindenki nyugovóra tért jó magam is ledőltem a kedvenc kis ágyacskámba és húztam a lóbőrt.
reggel kipihentem ébredtem, lementem a beszerző tiszthez és felvettem az új ruhát, Sulikov is jött felszerelésért, de rámutattam egy külön álló felszerelésre.
Továbbra is katona maradsz Sulikov, nem kell szolgálatos gúnyát viselned! mondtam neki.
Kicsit csodálkozott de közelebb ment a neki kijelölt ládához kinyitotta és kicsit elképedt.
Egy vadonatúj Berill M5, Spetznaztoknak a zónához igazított változata ám sisak nélkül.
Hátra néz felém.
Na ez 25 ezres ruha! mondtam neki bólogatva a beszerző tiszt meg helyesel hogy: bizony ám!
láttam a sebhelyes fejin hogy örül neki mint majom a farkának...
az AK74/2re kapott egy 4xes távcsövet, és behajtható vertikális markolatot, meg 10db 45töltény befogadására képes tárakat hozzá.
az AKn teljesen elvolt képedve.
Nemsokára lejöttek Dirvijék is.
ők is kaptak egy kis tunningot: A tábornokkal kieszközöltem hogy had használhassa a Trs-ét és kapott rá egy reflex távcsövet, tárakat a csapostól kapott valamint kapott alá egy M203as gránátvetőt és hozzá legalább 1 tucat gránátot.
Halálfejnek a páncélja lett kicsit tovább fejlesztve a mozgássegítő vázköré acél és kevlárrétegeket tettek felváltva. majd az egész le volt festve feketére és vízszintes csíkok voltak pirosak. a sisak prototípus fejlesztés volt ami a tarkót is védi a golyóktól. a hátán megerősítették a járást segítő motorokat a plusz súly miatt. egy lovagkori páncélra emlékeztetett modern kivitelbe gázmaszkkal és embere illeszkedő formával, végeredményben frontpáncél....
Az RPKját nem tudták átalakítani ezért egy újat kapott egy igazi fémszörnyeteget teljesen fekete volt dupla csigatárral, 5 darabbal, egy csigatárban 250 7.62es golyó volt. és elméletben még egy gránátvetőt is alá lehet szerelni, de most nem volt rata, de így is igazi "killing Machine" kinézetet adott Halálfejnek.
Dirvij egy új erősített Psz9d ruhát kapott erősebb kevlárszövésvolt jobban védett a tépés és a szakadás ellen de a golyók ellen is jobban védett.
Nekem is efféle erőszövésű kevlár van de dupla réteg az ellenállóság érdekében. a üvegburán is erősítettek, ez már katonai minőség, nem tudós fejlesztette.
ezeket a ruhákat és fegyvereket a legerősebb harcokhoz tervezték, tehát nagy feladatunk lesz! mondtam a többieknek.
Nekem maradt a jó öreg RPD elvileg kicseréltek benne egy két dolgot a belső szerkezetből.. hát majd kiderül...
Kimentünk és akkor látom hogy egy nagyobb csapat szolgálatos van kint teljes menetfelszerelésben előttük a tábornok. Odamegyünk hát a Tábornokhoz.
Uram mi van itt? kérdezem kicsit sejtve a helyzetet.
Látom felszerelkeztek önök is nagyszerű, akkor nemsokára indulhatnak is a határ felé!
Elnézést, de mi is a feladat?
Nem kapták meg a dossziét?
Nem igazán Uram! felet Halálfej.
Rendbe van kövessenek. mondta, majd lementünk a szálloda alatti HQba pár tiszt éppen lent bogarászta a térképet. Mikor odalépett a tábornok a 2 tiszt kiegyenesedett és tisztelget, majd távozott az asztaltól.
A tábornok rámutatott egy pontra a térképen éppen a vörös erdő felé vezető útra mutatott rá, legalábbis az út egy pontjára.
Ide mennek önök, és kiépítenek egy határvédelmet!
Tegnap 2 óra körül 4 súlyosan sebesült stalker jött vissza ide, 12en indultak el a 4 túlélő beszámolás szerint egy rakás mutáns ólálkodik a környéken, volt köztük olyan is amivel ezelött egyikőjük se találkozott soha.
4en tartsunk egy határvonalat? kérdez kissé naivan Sulikov, de kicsit joggal...
Nem, ezt nem várom el önöktől sem.
Kint vár 30 kipihent tapasztalt szolgálatos nagy részük szabadúszó volt, de vannak köztük katonák is.
Kapnak 2 páncélozott csapatszállítót, és egy Teherautónyi felszerelést.
Meddig tartsuk a helyet? kérdeztem.
újabb parancsig ott kel várniuk és védeni a határt.
Miért? miért ilyen fontos ez?
A hadsereg újra ellenőrzése alá akarja vonni az északi területet, ezt akkor tudná megtenni ha újra betudják magukat fészkelni a régi katonai bázisra.
Ha katonák jönnek északra abból problémák is lehetnek! Vágott közbe Dirvij is.
Tudom, éppen ezért most azon vagyok hogy a szolgálat létesítsen ott egy második tábort, én önöknek azért kell tartani a határt hogy gyorsabban tudjunk haladni a bázis létrehozásával. Mondja a Tábornok.
Értem. mondtam a térképet böngészve.
Körülbelül mennyi időnk van amíg a katonaság nem teszi be a lábát oda? kérdezett újra Dirvij.
még tervezik a betelepülés és az újjáépítési terveket de ha jól számolom olyan 2 hetünk van hogy felhúzzuk ott a bázist... Ha nem sikerül és a katonák teszik meg, akkor a stalkerek rendesen megszívják, mert senkit se fognak észara engedni.
de valahova mindenképpen betelepülnek, ez az A tervük. mondja a tábornok.
Mi a B? kérdezett Dirvij.
Argroprom, ott a régi kis katonai helyőrség oda nem telepíthetnének jelentős erőket de eleget ahhoz hogy ott ne legyen nagy a stalker aktivitást.
értem.még mindig jobb hogy argropromba települjenek mint északra! mondtam a többieknek.
Jah ez igaz... mondja Halálfej.
Szóval 2 hétig ki kell tartanunk? nézek a tábornokra.
Igen attól tartok igen. Egy két osztaggal talán tudjuk támogatni önt 1 hét múlva de elöbb nem.... mondta a tábornok kissé komoran, látszik hogy ő is inkább a stalkereket kedveli mint a katonai Doktrínát.
Akkor essünk neki! mondtam, majd ellöktem magma az asztaltól és felegyenesedtem.
Mindenki benne van? fordultam a többiekhez.
Felőlem menjünk! mondja Sulikov
Arassunk! mondja Halálfej.
Ég adja hogy a szolgálat győzzön! mondja Dirvij, majd bólint hogy ő is benne van.
Majd vissza fordultam a tábornokhoz: Készen állunk!
Sok szerencsét! Mondja a tábornok majd tiszteleg amit mind viszonoztunk, majd egy hátra arccal kimentünk a katonákhoz. Kint állnak sorban egymás mellet 2 Sorban a katonák.
Szemügyre vettük őket. 2 kivételével egyik se idősebb 25nél látszólag.
éppen elmegyek az egyik mellet amikor erős hangon szól hozzám:
Készek vagyunk harcolni a szolgálatért! És életünket Áldozni egy Nemes ügy ért!
vissza nézek, és bólintok a katonának. talán 20 éves volt a férfiú... gondolataimban mondat formálódott de mégse mondtam ki: reméljük arra nem lesz szükség.
Majd vissza álltam a Dirvij, Sulikov és Halálfej elé, majd a szolgálatorok szemébe néztem és Így szóltam majdnem kiabálva:
Terv szerint a Szolgálatért!!!
Az összes baka egyszerre emelte a kezét a fejéhez és szinte egyszerre mondták hangosan:
A Szolgálatért!!!
Rendesen a fejükbe verték a Propagandát, gondoltam magamba és mégis úgy éreztem én is hogy nemes ügy ez és ha kell az életemet is feláldozom érte! majd én is tisztelegtem a katonáknak Halálfej jobbomon ugyan ezt tette késlekedés nélkül, ám bal oldalamon Sulikov és Dirvij kissé késve tették ugyan ezt, tehát ők nem annyira hisznek ezen eszmében...
Nem bánom ha nem hisznek benne, csak annyit kérek hogy tegyék bátran amit tesznek...
Jobbra át! adta ki a parancsod Halálfej.
Szálljanak be a csapatszállítókba! adta ki az újabb utasítást.
többségük befért a csapatszállítókba.
én Dirvij Halálfej és Sulikov elöl ültünk egy UAZba mögöttünk a teherautó a platón 3 katona a teherautó mögött a 2 BTR mögötte 2 UAZ azok is tömve katonákkal.
Nemsietős tempóban elindultunk a Katonai raktárak és Vörös erdő választóvonalra.
ám egy órára így is megérkeztünk a 2 csapatszállító hátra került a teherautóról leszedtük a felszerelést és felállítottuk a jobb kéz felőli dombra a sátorokat.
Szögesdróthálókat állítottunk fel az átjáróhoz, aminek a két oldala sziklás volt kb 15-30 méter magasságig.
elhelyeztünk rengetek aknát, és egyéb csapdákat.
zsákokat is kaptunk ezeket megtöltöttük földdel, és kis lőállásokat építettünk ki.
szerencsénk volt hogy rengeteg volt a szemét és rongy a környéken rendesen elbarikádoztuk az utat.
még egy kiégett busz is volt az egyik dombnál, ezt 5-6 méterrel a szöges kerítés felüllönk lévő oldalán volt, de tökéletes lőállás.
egy magasabba szikla volt a bal oldalon oda feltelepítettünk 2 géppuskást(PKM) ezek teljesne teleszórhatták az utat.
mindenünk rendelkezésünkre állt kivéve egyet, abból hiányt szenvedtünk, és ez az ember volt... túl kevesen vagyunk...
én és Sulikov tudjuk mivel állunk szembe de a többi nem is tudja...
Ijen védelemmel és 80 emberrel egy századot megállíthatnánk de 30 emberrel nem tudom mi lesz...
annyit tehetünk hogy megpróbálunk minnél több akadályt eléjük állítani ezzel lassítva őket, hiszen ők csak karmolni tépni tudnak, de azt nagyon....
már 7 óra volt mire befejeztük a barikád és a védelem kiépítését, és ezután jött még csak a sátrak és a rádiós tábor kiépítése...
éppen este lett mire végeztünk.
a jobb oldali domb lábánál az út mellet volt egy régi őrtorony megerősítettük a lábait, majd erősítettünk egy reflektort oda, egyet baloldalról a busz tetejére a harmadikat a 2 géppuskás mellé. megint jobbról.
az őrség 15 ember volt és 2 parancsnok elsőnek Halálfej és Dirvij.
Holnap Én és Sulikov fogunk nappal védeni, a másik 15 emberrel...
Isten irgalmazzon minket!

Mielőtt valaki ideszólna hogy túl nagy fegyverarzenál meg minden elmondanám hogy 2-300 mutánst tartunk fel, vagy csak Próbálnánk... majd meglátjuk mi lesz...
 
Túl kevesen maradtunk.Valahol menedéket kell keresnünk, ahol új erőre kaphatunk, és nem találnak meg minket.Legyen annyi nyereség a veszteségben, hogy 7 bandita meghallgatta elveinket és velünk tartanak.Viszont 13 emberrel még mindig nem tudunk csodát tenni.Végülis Dimitrij kitalálta, hogy Agroporm földalatti útvesztőiben húzzuk meg magunkat, közel az ellenséghez, hátha ott nem számítanak ránk.Ahogy szedelőzködünk,kucsmás barátom is végre felébred, üdvözlöm, majd elmondom neki mi a terv.Összeszedjük magunkat, ami tartalékunk maradt azt felpakoltuk, nincs más hátra, mi is felszállunk a kocsira, és indulás.Ha embereket vesztettünk is el, az eszme megmaradt, legalábbis a sofőr vezetési stílusából ez érződik.Körbeadom a doboz cigit a raktérben, mindenki örömmel elfogadja. Szerencsére eseménytelenül haladunk, és viszonlag hamar odaérünk, ahol elvileg egy lejárónak kellene lennie.Két ember leugrik, elindulnak megkeresni a lejárót.1 perc múlva már jönnek is vissza, 1 kisebb bokros részen megtalálták amit keresünk.Amilyen gyorsan csak tudunk lekászálódunk a teherautóról, és elkezdünk lepakolni amit tudunk.Pár méterre tőlünk valamilyen épületegyüttes található, és kb 2-3 kilométerre még 1, itt még lehet hogy érdemes lesz körülnézni.Sikeresen lejutunk az alagúthálózatba, mielőtt berendezkednénk, 3 csoportra oszlunk, és átvizsgáljuk a helyet.20 perc múlva mindenki visszaér a kiindulópontra, 1-2 patkányon kívül mást nem talált egyik csoport sem.Az egyik nagyobb kiterjedésű teremben építjük ki a főhadiszállást, 2 járat fut be ide.Rengeteg idelent a kacat, így a fedezékek kiépítése nem jelent különösebb problémát.Miközben folyik a berendezkedés, egy pár emberrel bejárjuk a területet, és megkeressük a kijáratokat.Találunk egy sima lépcsőt, a 6. dorduló után érünk a tetejére, ám közben a 3. fordulónál találtunk egy lezárt vasajtót, ezt későbbre hagyjuk.Felérünk a lépcső tetejére, ez egy teljesen kiépítet lejáró, igaz már az ajtó nincs meg, de teljesen ép, erről könnyű lenne lejutni bárkinek is.Előveszek egy rúd dinamitot, ezt a lejárót berobbantjuk.Mire robban a töltet már a lépcső aljában vagyunk, szerencsére nem omlott be az egész.Haladunk tovább újabb kijáratokat keresve.Az egyik alagút egy henger alakú termbe vezet, a falán végig lépcső vezet fel körkörös irányba, a tetején egy létra visz fel szintén a külvilágba.Felmászok, Egy dombon találom magam, nagyjából egy kilométerre a távolabbi épületektől, innen szinte tökéletes a rálátás.Ezzel a kijárattal lehet tudunk még valamit kezdeni, azért a létrát leszedjük a falról, ha kell legfeljebb visszatesszük. Haladunk tovább, fordulunk jobbra, balra, egy alagútban találjuk magunkat, a vége be van omolva, viszont 2 létra is található itt.Felmászunk, mindkettő a távolabbi épületegység területére vezet.Amennyire tudjuk vaskapcsokkal,csavarokkal rögzítjük a lejáratok fedelét és elindulunk vissza, beszámolunk tevékenységünkről. kiscsillag! a te karakterednek mi a neve?
 
Összepakolunk, fel mindent a teherautóra, közben Dimirij magyarázza az újaknak a dolgok menetét.
Úgy félúton Mihail körbekínál egy doboz cigit, aminek mindenki nagyon örül.Derék gyerek ez, beadja a vagyonát a közösbe...
Odaérünk délutánra, lemegyünk, és a teherautót elrejtjük egy nagyobb dzsumbujban a közelben.
Bent nem nagyon van semmi, csak patkányok, és kriptahűvös, és mindenféle hulladék.
A mozgalom felét elküldjük jobban körülnézni, amíg mi ittmaradunk, és háom üres fémhordóból egy zárt, kéménnyel rendelkező kályhát csinálunk, mert eléggé hűvös van itt lent.
Leírhatatlan érzés önzetlenül dolgozni a közösségért.Még a kéményt is sikerül bevezetni az egyik kifelé menő szellőzőcsőbe.Felszedünk pár deszkát a földről, és be is gyújtunk, hogy meleg legyen, mire visszaérnek.Még szelel is a kályha.Konzervet melegítünk, engem meg két embert arra jelölnek ki, hogy a terem vastag fémajtajait valahogy rakjuk vissza az ejtófélfára.Sokáig elszenvedünk vele, de végül sikerül visszaaplikálni őket.A másik oldallal viszont baj van.Ott nincs ajtó.Oda eszkábálunk egyet megint a bádoghordókból, még jó hogy sok van belőlük.Viszatérnek a felderítésre küldöttek, az ő segítségükkel a hely egyik sarkába állítunk egy itt talált jó nehéz tölgyfa íróasztalt.Itt fogják osztani a közös cuccokat.
Emögé szerzünk egy széket, és mgé egy kupacba leszórjuk a felszerelést.Még egy dohányozni tilos táblából hamutartót hajtugatot, úgy, hogy jól olvasható legyen a felírat.Hát igen, a forradalmi mámor...
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul