Capt Axon
New Member
Amint kijöhettem a kórházból, magamra öltöttem a lyukas, de még mindig használhatónak, mondható egyenruhámat. A fejkendőt vissza vettem a fejemre, aztán indultam volna vissza az ellenőrző posztomhoz, amikor Jeff megállít. "Sulkov! Ön jó katona. Szükségem is lenne ilyen emberekre!" "Maga pedig rohadtul tudja keresni a bajt!" "Kellene egy plusz ember a csapatomba. Csatlakozna?" Tisztán láttam rajta hogy komolyan gondolja, ezért így feleltem: "Hát ha rá tudja venni a parancsnokot, akkor rendben van." "Megegyeztünk!" Mondta, és elviharzott a parancsnok irodájához. Én addig kocsiba pattantam, és vissza hajtottam a híd alatti ellenőrző ponthoz. "Nahát! Szevasz Sulkov! Nézd tartottam magam az ígérethez. Nesze!" Mondta Baronov, és odadobott nekem egy üveg, eredeti Kozák vodkát. "Hú! Kösz!" Mondtam elcsodálkozva. "És nézd! Ebből még ez a három üveg a tiéd. Nekünk még van bőven, azzal a két rekesszel." "Ennek örülök." "Mi baj öcsi? Úgy nézel ki mint aki citromba harapott." "Nos az a helyzet, hogy engem a mostani akció után, áthelyeznek egy másik csapatba." "Hűha! Akkor többet már nem itt szolgálsz?" "Ja. Ha mindent jóváhagy a parancsnok, akkor katonai összekötő leszek a szolgálatnál." "Hát ehhez csak gratulálni tudok öcsi! Szerencsés fickó vagy." "Ha te mondod..." " Nesze! Egy kis bizalom növelő. Ezt az előléptetésedre szántam. A parancsnok látván az eddigi teljesítményedet, jóváhagyta az előléptetésedet, tizedessé." Azzal átadott egy fekete barett sapkát, és két tizedesi váll lap jelzést. "Nahát! Kösz főnök!" Mondtam meglepődve. "Na! Sok szerencsét! És ne feledd! Ha valami probléma van, itt megtalálsz!" "Rendben. De most már indulnom kell vissza." "Rendben! Örültem!" "Én is!" És kezet fogtunk. Majd bepattantam az UAZ-ba, és vissza mentem a határhoz. Útközben levettem a fejkendőt, és felvettem a barrett sapkát. De a tizedesi jelzéseket, még nem raktam fel. Majd ha megérkeztem. Mire vissza értem, Jeff már egy helikopternél várt, a többi csapat taggal. "A parancsnok engedélyezte a csatlakozásodat! Jössz?" "Persze!" Ordítottam vissza neki. Felszálltunk a helikopterre, és elindultunk a bár felé. Alig tellett az út pár percbe, és már meg is érkeztünk. A gép ugyanott szállt le, mint a múltkor, amikor az akcióra jelentkeztem. Kiszálltunk mind a négyen, és láttuk, hogy a szolgálat tábornoka már várt minket. Szinte egy fél órát hálálkodott Jeffnek a sikeres bevetésért, aztán mind a négyünknek, megrázta a kezét. Majd beinvitált minket a szolgálat bázisára, ahol már javában kezdődött az ünneplés. Odabent 3 nagy asztal volt, körülötte a sok ünneplő szolgálatos katona, és az asztal tele volt, (Lehet hogy nem luxus, de egy kiadós, zónabeli, ünnepi,) kajával. A szolgálat vezetője egy hosszú beszéd után, poharat emelt, és aztán neki estünk a sok kajának. A vodka sajna nem volt az igazi, mert a szolgálatnak, úgy néz ki, még mindig ez a gyenge minőségű itala volt. Ezért előkaptam az egyik üveg Kozákot, és felbontottam. Töltöttem magamnak egy pohárral, majd átadtam a csapattársaimnak hogy ebből igyanak.
A szinte már a mutáns disznókat is megszégyenítő, falánkság után, elmentem egy kicsit körülnézni a bár területén. Körbe néztem mind a szolgálat, mind a független területen, ahol már szép számmal voltak magánzók is. A kis túra után, vissza mentem a szolgálat által kijelölt pihenő helyre, pihenni egy keveset. A kis pihenés után, korán felkeltem, mert nem tudtam aludni. Így megpróbáltam alkotni valamit a korai éberségemmel, és elkezdtem néhány régi könyvet olvasgatni a rádió technikáról. Mivel szinte egyáltalán nem voltam álmos, így pár óra alatt megvoltam a könyvekkel, és ennek hatására, azt hiszem ragadt is rám valami, az akkori műszerekről, és berendezésekről. Később, amíg tartott a hajnal, szereztem néhány régi rádiót, meg egy csavarhúzót, és némi ragasztószalag segítségével, sikerült megépítenem az első működő rádiómat, ami furcsa hogy csak egy adást fog, és azt is alig hallhatóan. De legalább működik. Remélem ezt később feltudom használni. Mire elkészültem az "alkotásommal", addigra szépen kireggeledett. Így elmentem a szolgálat beszerző tisztjéhez, felvenni a felszerelésem. Akkor már Jeff is ott várt. Amikor a felszerelésről kérdeztem, akkor egy vadonatúj Beryl M5ösre mutatott. Csodálva néztem a legújabb katonai ruhát, csak éppen sisak nem járt hozzá. Mondjuk annyira nem is rajongok érte. Mellé kaptam még azt a az AK-74est amit, a tegnap előtti akción használtam, és még hozzá egy távcsőt, meg 10 darab bővített tárat. Miután megkaptam a teljes felszerelést, jöttek a többiek is. Én addig egy időre félrevonultam, és felvarrtam a tizedesi rangjelzést, a ruha vállaira. Aztán felvettem a ruhát, a hátamra akasztottam az Ak-t, és felcsaptam a fejemre a fekete barett sapkát.
Ebben a ruhában szinte teljesen úgy néztem ki mint a parancsnok. Mikor vissza mentem a csapathoz, addigra mindenki megkapta a felszerelését. Jeff ismét azt az üvegburás ruhát vette fel, Drivij valami újféle nyugati fegyvert használt, Halálfej (Időközben megtanultam a nevét
) pedig valamilyen katonai fejlesztésű, erőpáncél kiegészítést kapott. Ez szinte teljesen új fejlesztés volt. "Ezeket a ruhákat és fegyvereket, a legerősebb harcokhoz tervezték, tehát nagy feladatunk lesz!" Mondta Jeff. Mikor kimentünk a gyülekező helyre, egy nagy csapat szolgálatos várt ott, előttük pedig a tábornok állt. Mind a négyen odamentünk, és Jeff rákérdezett a nagy csapatra. "Uram mi van itt?" "Látom felszerelkeztek önök is nagyszerű, akkor nemsokára indulhatnak is a határ felé!" Mondta a tábornok. "Elnézést, de mi is a feladat?" "Nem kapták meg a dossziét?" "Nem igazán Uram!" Vágott közbe Halálfej. "Akkor kövessenek!" Majd lementünk a szolgálat bázisára. Két szolgálatos tiszt előbb a térképet vizslatta, majd vigyázzba álltak, és kimentek. Aztán mind az öten odaálltunk a térképhez, és a szolgálat tábornoka rámutatott egy pontra. "Ide mennek önök, és kiépítenek egy határvédelmet!" Mondta határozottan. A tábornok szerint, tegnap 4 stalker tért vissza a vörös erdő határáról, súlyos sérülésekkel, és azt mondták, hogy több mutáns támadta meg őket. Még olyanok is amilyeneket még azelőtt nem igazán látott bárki is. "Csak mi négyen tartsunk egy határvonalat?" Kérdeztem, kissé furcsállóan. "Nem, ezt nem várom el önöktől sem." Vágott közbe a tábornok, majd elmondta, hogy a határnál, több szolgálatos, és néhány katona is várakozik. Hozzátette, hogy kapunk csapatszállítókat, meg rengeteg felszerelést. "Meddig tartsuk a helyet?" Kérdezte Jeff. "újabb parancsig ott kel várniuk és védeni a határt." Mondta a tábornok. Szóval a helyzet most az, hogy azért kell tartanunk a helyet, mert a hadsereg ellenőrzés alá akarja vonni a vörös erdő határánál lévő katonai bázist. Az ellenség feltartóztatására több felszerelést és járművet kapunk. Drivij persze nem rajongott az ötletért, mert hiába hogy most a szolgálat egyik tagja, attól még ugyanúgy a magánzók pártját fogja. És nem tetszik neki, hogy a hadsereg a környéken fog lófrálni. Persze megnyugtattam hogy attól még ugyanúgy át lehet szökni arra a területre. Állítólag ez a újra beköltözési terv az A terve a hadseregnek, a B terv az hogy az Agroprom nevű helyre, fészkelik be magukat. De nekünk most az a feladatunk, hogy két teljes hétig tartsuk azt a határt. A tábornok szerint még támogatást is kapunk, de csak 1 hét múlva. Nos ez így eléggé buli lesz. A kis eligazítás után Jeff felállt az asztaltól, és felénk fordult. "Nos? Akkor készen álltok?" "Felőlem mehetünk!" Mondtam. A többiek is sorban beleegyeztek, és aztán fogtuk a cuccunkat, és kimentünk vissza a gyülekező helyre. Odakint egy csapat szolgálatos, és a hadseregtől néhány újonc állt. Egy szintén rövid eligazítás után, felszálltunk a csapatszállítókra, és a járművekre. Mi négyen, egy katonai UAZ-ra szálltunk fel. Azt hiszem pont arra, amivel én járkáltam a határ, és az ellenőrző pont között. Szóltam Jeffnek, hogy majd én vezetek, és beültem a volán mögé. Mind a hárman felszálltak, és közben beindítottam a motort. Mögöttünk volt a konvoj, tele katonákkal, szolgálatosokkal, és felszereléssel. Majd Jeff jelzésére, elindultunk a jelenlegi cél felé.
Pár óra alatt, megérkeztünk a határra. Lassan lepakoltuk a felszerelést a járművekről, én addig félre álltam a kocsival. Aztán elkezdtük a tábor építését. Amikor nagyjából végeztünk, mind lepihentünk. Estére 15 embert állítottunk őrségbe, és két parancsnokot. Ma Drivij és Halálfej véd, holnap pedig én és Jeff. Addig mi bent pihentünk az egyik barakkban. Jeff a fegyverét nézegette, hogy mi lehet rajta az átalakítás, én meg a saját készítésű rádiómat babráltam. Befogtam valami gyengén hallható adást, amin épp valami zene szólt. Azon az adáson hagytam, majd hátra dőltem egy székben és pihentem egy keveset. Holnap meg majd eldől, hogy mi is lesz.
A szinte már a mutáns disznókat is megszégyenítő, falánkság után, elmentem egy kicsit körülnézni a bár területén. Körbe néztem mind a szolgálat, mind a független területen, ahol már szép számmal voltak magánzók is. A kis túra után, vissza mentem a szolgálat által kijelölt pihenő helyre, pihenni egy keveset. A kis pihenés után, korán felkeltem, mert nem tudtam aludni. Így megpróbáltam alkotni valamit a korai éberségemmel, és elkezdtem néhány régi könyvet olvasgatni a rádió technikáról. Mivel szinte egyáltalán nem voltam álmos, így pár óra alatt megvoltam a könyvekkel, és ennek hatására, azt hiszem ragadt is rám valami, az akkori műszerekről, és berendezésekről. Később, amíg tartott a hajnal, szereztem néhány régi rádiót, meg egy csavarhúzót, és némi ragasztószalag segítségével, sikerült megépítenem az első működő rádiómat, ami furcsa hogy csak egy adást fog, és azt is alig hallhatóan. De legalább működik. Remélem ezt később feltudom használni. Mire elkészültem az "alkotásommal", addigra szépen kireggeledett. Így elmentem a szolgálat beszerző tisztjéhez, felvenni a felszerelésem. Akkor már Jeff is ott várt. Amikor a felszerelésről kérdeztem, akkor egy vadonatúj Beryl M5ösre mutatott. Csodálva néztem a legújabb katonai ruhát, csak éppen sisak nem járt hozzá. Mondjuk annyira nem is rajongok érte. Mellé kaptam még azt a az AK-74est amit, a tegnap előtti akción használtam, és még hozzá egy távcsőt, meg 10 darab bővített tárat. Miután megkaptam a teljes felszerelést, jöttek a többiek is. Én addig egy időre félrevonultam, és felvarrtam a tizedesi rangjelzést, a ruha vállaira. Aztán felvettem a ruhát, a hátamra akasztottam az Ak-t, és felcsaptam a fejemre a fekete barett sapkát.
Ebben a ruhában szinte teljesen úgy néztem ki mint a parancsnok. Mikor vissza mentem a csapathoz, addigra mindenki megkapta a felszerelését. Jeff ismét azt az üvegburás ruhát vette fel, Drivij valami újféle nyugati fegyvert használt, Halálfej (Időközben megtanultam a nevét
) pedig valamilyen katonai fejlesztésű, erőpáncél kiegészítést kapott. Ez szinte teljesen új fejlesztés volt. "Ezeket a ruhákat és fegyvereket, a legerősebb harcokhoz tervezték, tehát nagy feladatunk lesz!" Mondta Jeff. Mikor kimentünk a gyülekező helyre, egy nagy csapat szolgálatos várt ott, előttük pedig a tábornok állt. Mind a négyen odamentünk, és Jeff rákérdezett a nagy csapatra. "Uram mi van itt?" "Látom felszerelkeztek önök is nagyszerű, akkor nemsokára indulhatnak is a határ felé!" Mondta a tábornok. "Elnézést, de mi is a feladat?" "Nem kapták meg a dossziét?" "Nem igazán Uram!" Vágott közbe Halálfej. "Akkor kövessenek!" Majd lementünk a szolgálat bázisára. Két szolgálatos tiszt előbb a térképet vizslatta, majd vigyázzba álltak, és kimentek. Aztán mind az öten odaálltunk a térképhez, és a szolgálat tábornoka rámutatott egy pontra. "Ide mennek önök, és kiépítenek egy határvédelmet!" Mondta határozottan. A tábornok szerint, tegnap 4 stalker tért vissza a vörös erdő határáról, súlyos sérülésekkel, és azt mondták, hogy több mutáns támadta meg őket. Még olyanok is amilyeneket még azelőtt nem igazán látott bárki is. "Csak mi négyen tartsunk egy határvonalat?" Kérdeztem, kissé furcsállóan. "Nem, ezt nem várom el önöktől sem." Vágott közbe a tábornok, majd elmondta, hogy a határnál, több szolgálatos, és néhány katona is várakozik. Hozzátette, hogy kapunk csapatszállítókat, meg rengeteg felszerelést. "Meddig tartsuk a helyet?" Kérdezte Jeff. "újabb parancsig ott kel várniuk és védeni a határt." Mondta a tábornok. Szóval a helyzet most az, hogy azért kell tartanunk a helyet, mert a hadsereg ellenőrzés alá akarja vonni a vörös erdő határánál lévő katonai bázist. Az ellenség feltartóztatására több felszerelést és járművet kapunk. Drivij persze nem rajongott az ötletért, mert hiába hogy most a szolgálat egyik tagja, attól még ugyanúgy a magánzók pártját fogja. És nem tetszik neki, hogy a hadsereg a környéken fog lófrálni. Persze megnyugtattam hogy attól még ugyanúgy át lehet szökni arra a területre. Állítólag ez a újra beköltözési terv az A terve a hadseregnek, a B terv az hogy az Agroprom nevű helyre, fészkelik be magukat. De nekünk most az a feladatunk, hogy két teljes hétig tartsuk azt a határt. A tábornok szerint még támogatást is kapunk, de csak 1 hét múlva. Nos ez így eléggé buli lesz. A kis eligazítás után Jeff felállt az asztaltól, és felénk fordult. "Nos? Akkor készen álltok?" "Felőlem mehetünk!" Mondtam. A többiek is sorban beleegyeztek, és aztán fogtuk a cuccunkat, és kimentünk vissza a gyülekező helyre. Odakint egy csapat szolgálatos, és a hadseregtől néhány újonc állt. Egy szintén rövid eligazítás után, felszálltunk a csapatszállítókra, és a járművekre. Mi négyen, egy katonai UAZ-ra szálltunk fel. Azt hiszem pont arra, amivel én járkáltam a határ, és az ellenőrző pont között. Szóltam Jeffnek, hogy majd én vezetek, és beültem a volán mögé. Mind a hárman felszálltak, és közben beindítottam a motort. Mögöttünk volt a konvoj, tele katonákkal, szolgálatosokkal, és felszereléssel. Majd Jeff jelzésére, elindultunk a jelenlegi cél felé.Pár óra alatt, megérkeztünk a határra. Lassan lepakoltuk a felszerelést a járművekről, én addig félre álltam a kocsival. Aztán elkezdtük a tábor építését. Amikor nagyjából végeztünk, mind lepihentünk. Estére 15 embert állítottunk őrségbe, és két parancsnokot. Ma Drivij és Halálfej véd, holnap pedig én és Jeff. Addig mi bent pihentünk az egyik barakkban. Jeff a fegyverét nézegette, hogy mi lehet rajta az átalakítás, én meg a saját készítésű rádiómat babráltam. Befogtam valami gyengén hallható adást, amin épp valami zene szólt. Azon az adáson hagytam, majd hátra dőltem egy székben és pihentem egy keveset. Holnap meg majd eldől, hogy mi is lesz.
