Jurij. Mikor felkeltem, láttam hogy Iván már jól van. Odamegyek:
-Iván! Minden oké pajti?
-Igen. Minden rendben. Te hogy vagy?
-Jól-jól.
A hátam fáj egy picit. Meg kellene tornáztatni.
Kapok egy üzenetet hogy lejárt az idő vigyem vissza a leletet.
-Jurij, te vidd vissza a leletet én felkészülök. Megyünk Portyára. Fel kell készülnünk.
-Indulok.
Iván:
Amíg Jurij elment én lementem körülnézni. A lélek már nincs a hátamon. Lemegyek a fürdőszobába és megnézem a hátamat. A gerincem mellett egy 5-6 centiméteres seb van. Nem tudom a golyó hogyan csinált ekkora lyukat de a gerincemnek hála az égnek nincs baja. Kezdem is nyújtással. Hajlít, hajlít, nyújt nyújt, felülés, fekvő, máris jobb. A gerincem eddig fájt mostmár jobb egy picikét. Ki kellett mozgatni. Még mindig az a fura meleg érzés árad onnan. Ilyen kellemes. Felmegyek, nézem a taktikai mellényemen egy lyuk van. Még jó. Rá kellene szoknom a golyóállómellény viselésére és elkerülhetőek lesznek az ilyen incidensek. Bár a maradék két évemben ami hátra van nem szándékozom bajba keveredni. A helyünk nem változott. Ugyanaz a felszerelés. Rendesen berendezkedett, minden a helyén van. A vesszőit és az íját a sarokba tette. Én lementem a fegyverszobába és nézegetem a fegyvereimet. Az AK-m még jó állapotban van. Nem állt bele a repesz. A macsétámat nézem, abba beleállt egy 3 centis repesz. Mázli hogy a hátamon volt mert ez a repesz megnyomorított volna. Bár így sem úszom meg szárazon. Nekem kampó. A macséta használható, még éles. A késeimnek semmi baja. Felszerelkezek és megvárom Jurijt. Jurij bejön és mondja:
-No, készüljünk.
-Mire?
-Elmegyünk Yantarba!
-Minek?
-Pénzt szerezhetünk. Az meg kell majd. Mostantól naponta kell bevenned ezt az Anti rad gyógyszert. Kötelező. Különben meghalsz.
-De nem vagyok sugárzó?
-Nem. Ezt a tűzgolyó képződményt azért hoztam. Tedd fel. Ez elnyeli a radioaktív sugárzást. De fáradékony leszel.
-Kellene egy golyóálló mellény is. Tényleg a 9000 rúbel hova lett?
-Az volt a fizetsége a dokinak. Amiért összefoltozott.
-Akkor Yantar?
-Akkor Yantar!
Kimentünk és elindultunk. Jó volt megint látni a napot. Elindultunk Yantarba. Mikor megyünk mondom:
-Te? Hogyan jutottál el Yantarba olyan gyorsan? Van vagy 20 kilóméterre és 1-1.5 óra alatt megjártad. Rohannod kellett volna.
-Pár figura elvitt.
-Miért?
-A mozgalomnak kell jó szolgálatot tennem.
-MIVAN?
-Mondom. Kész komcsik az ürgék. Mondom itt van 9000 rúbel, vigyetek el Yantarba. Ők meg: Nem akarunk kizsákmányolni csak tegyél valamit a mozgalomért. Rendesen komcsik, egyikük azt hitte én is az vagyok a vörös Barett miatt.
-Kik voltak?
-Nem tudom. Kettőt figyeltem meg nagyon, egyiknek egy hatalmas SZTK keretes szemüvege volt a másiknak meg egy hülye kucsmája. Jól meg volt csinálva, hiúz bőr volt és a legnevetségesebb, a híúz füleit úgy varrták rá, mintha a csávó fülei lennének! Nagyon profi munka volt de eléggé hülyén nézett ki.
-A híúz füleket úgy varrták fel mintha az ő fülei lennének?
-Igen.
-Azt a csávót ismerem! Egyik kuncsaftom volt. Jófej, 5 hiúzt és egy vérszopót köszönhetek neki. Csak eléggé böki a csőrömet az igénytelensége. Úgy írta le magát hogy mutogatós bácsis kabát és véres melegítő. És folyton azt a rohadt Prilukkit szívja. Még a szagától is felfordul a gyomrom. Mindig mikor látom kiszedem a szájából és normális, Primat rakok a helyére. Tényleg, te dohányzol?
-Igen. Én is Primat párti vagyok. Amúgy, az a csávó nagyon okénak tűnt. Remélem még összefutunk. Jó szövetséges lenne.
-Te zsoldos voltál.
-Igen. És?
-És azokat pártolod akik a pénzt megvetik és nem használják.
-Igen. De már nem vagyok zsoldos. És látod a kitűzőt a satyimon?
-Igen. Ez, két PPSH keresztben, két zászló és egy csillag. Mi ez?
-Valami orosz nagykutyát kellett megvédenem még 88'ban. Rég vagyok a szakmában. Akkor voltam 18 éves. A zsoldom ez volt meg egy kitüntetés. Ezt maga a nagykutya adta át, a kitüntetés meg...nos...a bankszámlámon landolt.
-Mennyi pénzed volt régebben?
-Mikor még jól ment?
-Igen.
-Nos, volt hogy 20 000 000 rúbel volt a számlámon.
-Azta! Mi lett vele?
-Nos, feléltem. Sok dolog kellett. 200 000 volt az ellátmányozásban a részem. És ez csak az egyik kiadásom. A lényeg, hogy az utolsó 200 000 rúbelemet az íjra költöttem. Felfejlesztettem és most a legjobb. Speciális csigát vettem hozzá, megerősítettem, 5 000 nyílvesszőt is kilőhetnék vele, de azt nem élem meg. A vesszők meg, normálisak. Semmi extra. Te? Ott kint meg régebben mi voltál?
-Az apám azt akarta hogy kőműves legyek vagy kőfaragó. Középsuliba betett egy szakmunkásképzőbe pedig gimnáziumba is felvettek. A szakmunkásképzőben megvártam a 18-at és a születésnapomon leléptem. Azóta nem hallottam a hazaiakról. Amikor meg az utcákat jártam, bandáztam, akkor bekerültem egy huligán csapatba. Punkok. Ezek nem a normálisak, ezek lőttek is. Aztán, kiépítettem a dolgokat magam körül és jó tag lettem. Bírtak az arcok. Majd, az egyik haverom Szása egyszer izzadtan bejön a tanyánkra és mondja hogy Juszufot, az egyik tagot kinyírták. Én meg fogtam a revolveremet és megkerestem a faszit. Nagykutya volt, ezt csak azután tudtam meg hogy lelőttem. A revolveremet eldobtam és egy fazonnak fizettem hogy behozzon. Vettem egy alap PMm makarovot és azzal voltam az elején. És később, megdolgoztam a pénzemért, vadászgattam.
-Ez szép. A kések honnan vannak?
-A kést a vadásztól szereztem. Egy igazi hülye. Mázli hogy a komcsik nem találkoztak vele mert leszedte volna mindet.Katona volt a vietnámi háborúba.. Engem is meg akart ölni. Aztán, mikor már eldurvult a dolog, belevágott egy dobókést a vállamba. Azt még kiszedtem és eltettem. Mikor meg már nagyon durva volt a helyzet úgy gondoltam hátha sikerül és felé dobtam. A mellkasába állt. Szerencsére meghalt, én meg felépültem. Leszedtem róla a késeket és megtanultam használni. Ez a macséta és a pár vadászkés is az övé volt.
-Tényleg, sok Stalker fegyvert használ, te késeket meg macsétát. Miért?
-Hát. Mert nem vagyok jó közelharcban. Tehát birkózni nem nagyon tudok. Kint is, ha besurranó lopás kellett vagy követés az én munkám volt. Ügyes vagyok. Kést nem használtam. De megtanultam. Tényleg, te miért használsz íjat?
-Mert sokszor hasznosabb.
-Mikor?
-Tegyük fel.......tegyük fel hogy van egy magaslat, egy magas les. És fent van akit le akarsz lőni. Ha puskával lelövöd, leesik. Ha íjjal jól célzol akkor az ödaszögezi a falhoz. Meg arra is amit a banditáknál csináltam. Beszélnek, egymással szemben, és ha jól lövök mind a ketten meghalnak és nem esnek el, nem csapnak zajt. Meg ebben vagyok jó. Szeretem.
-Igen, de zsoldosként hogyan használtad?
-Hát, ha este volt és én voltam a felderítő akkor jó hasznát vettem. Tetszett nekik.
-Értem. Te! BUKJ LE!
-Mi az?
-Találkoztál emberekkel itt?
Már ott voltunk az épületkomplexumnál amin át jutunk el Vad Vidékre.
-Jurij! Láttam egy embert!
-Mi? Itt nincs ember! Itt nem láttam!
-Óvatosan. Lassan közelítsük meg őket.
Lassan odamentünk. Ránk fogták a fegyvert.
-Állj! Kik vagytok?
-Barátok.
-Honnan tudjuk?
-Mert nem lövünk.
-Értem. Jöhettek.
Bementünk ekkor rám fogták a fegyvert:
-Állj!
-Nyugi-nyugi!
-Te kommunista vagy! Anarchista!
-Nem vagyok semmilyen ista! Ezt egy havertól kaptam! Semmi közöm semmihez!
-Hm... Én ezt elhiszem. De a többiek nem biztos. Ez itt a Szolgálat bázisa. Nincs helye itt ilyen jelképeknek még akkor sem ha nem azonosulsz velük. Vedd le a sapkát. Menj tovább és ne csinálj bajt.
Mentünk tovább, de a satyit beraktam a táskámba. Mentünk tovább Vad Vidékre. Átjutottunk, nem volt semmi baj. Mikor átértünk már este volt. Nem akartunk a szabad ég alatt éjszakázni, ezért kerestünk pár vasbeton csövet amit nem fektettek le és beléjük másztunk. Nem akartunk a Szolgálatnál éjszakázni azért annyira nem vagyunk jóban. A reggelt kivárjuk. Addig itt vagyunk. Nem fogunk sokat aludni ugyanis ordításokat és vonyításokat hallunk. Megpróbálok aludni. Remélem sikerül.