A pihenés után neki vágtunk a járatoknak, amit a környék mutáns fészkeként emlegetnek.
Szerencsére még mielőtt elmentünk a bázisról, magammal hoztam a forgótárasomat is.
Rögtön belefutottunk egy csapat vaddisznóba, gyorsan elintéztük őket.
Végre megtaláltuk a lejáratot is egy lépcső vezet lefele körkörösen, itt már nem használhatom a gránátvetőt, a hely zártsága miatt.
Lassan vigyázva hogy ne csapjunk nagy zajt, haladtunk.
elértünk egy tisztább részt, csodálkozok hogy nincsen mutáns.
Egyszer csak lővéseket hallunk, egy sőrétesből.
majd az is elcsendesült.
mozgást hallok. előre megyek, és egy stalkert látok exopáncélba egy sörétessel, és thunderrel a vállán.
ezüst szürke exopáncélba virított a stalker... Zsoldos volt.
Kosztyán is előjött, és ráemelte ő is a fegyverét.
A zsoldos feszülten néz ránk, levette a válláról a Gorzát, de nem tartotta ránk.
Ekkor megtörte a csendet.
Tudtam hogy maguk is lejutnak ide.
Olybá tűnik, nem csak mi keressük ezt az Agyart!
Furcsa szerzetek maguk hálják-e?.
Ki maga?? kérdezett vissza kosztyán.
Egy ember! mondta vissza a zsoldos kemény, de nyugodt hangon.
És magukban kit tisztelhetek, mert hogy nem egyszerű stalkerek az biztos.
Kosztyán a becsületes nevem! mondta mellettem.
És ön? kérdezett újra a zsoldos.
Az akit a csoportja el akart intézni, Thunder! Vágtam oda neki dacosan.
Ettől kicsit nem lehetne bővebben? kérdezett megint higgadtan.
Mos maga jön! mondtam vissza.
Jó. A nevem Ardam Tibérió.
És önnek a teljes neve?
Tom... Tom Abrams! mondtam neki hangosabban.
ekkor úgy látom, mintha a zsoldos vissza vett volna feszült figyeléséből, mintha meglepődött volna a név hallatán.
Ekkor vissza kérdezett. Tom?
levette a sisakot a fejéről, és rám nézett....
Azt a rohadt.... Lassan leengedtem a fegyvert.
Kosztyán, még egy picit rászegezi, de aztán egyet ért hogy nem lehet ellenség.
Ebben a pillanatban vágodott be egy negyedik ember, ő is exopáncélban, de ezen már nem volt festés, egyszerűen csak úgy nézett ki mint egy csatahajó.
Kik maguk kérdezett vissza, Miközben a Dobtáras sörétest ránk tartotta.
Gondolom ön agyar. Szólalt meg Tibérió.
Honnan ismer?
A környéken mindenki ismeri magát.
De ön nem környékbeli! felelt Agyar.
Nyugalom! nem akarunk senkinek se ártani! nyugtatta a feszült embereket Kosztyán.
Akkor mit akarnak? kérdezte Agyar.
Ekkor tibérióra néztem akin látszott hogy el akarja vinni agyart.
Beszélgetni szeretnék csak! Mondtam, újra vissza térve a tárgyalásra.
Miről? kérdezte agyar.
Lenne egy ajánlatom.
Miféle ajánlat? kérdezte agyar értetlenül, szerintem orgyilkosoknak nézett.
Ebben a pillanatban Snorkok hangja hallatszott agyar mögül, de egyenlőre még biztos távolból.
Agyar, gyorsan átcsörtetett köztünk, és lelökött egy faládát, ami egy járatot takart.
eltette a sörétest, és felmászott, lassan haladt, mondván ki kell kapcsolnia a védelmet.
Megláttuk a snorkokat, Tibérió elkezdett lőni rájuk, jómagam megfogtam a grabancánál Kosztyán és bevágtam a lyukon, hogy azonnal takarodjon fel.
Agyar végzet és mondta hogy siessünk fel.
Vál vetve küzdök tibérióval, miután megjelent mögöttem is egy csapat.
Kibiztosítottam a gránátvetőt, és lőttem... kezek, lábak, és cafatok repültek széjjel.
Jeleztem Tibériónak hogy húzzon fel azon a rohadt lyukon.
Fedeztem amíg felment, ekkor egy sonrk ugrik felém, magam elé tettem a kezem, és az állkapcsánál fogva Hozzávágtam a falhoz, széttört a koponyája.
Ekkor megfordultam, és olyan gyorsan ahogy tudtam másztam felfele.
Fent agyar várt egy nagy Acél darabbal, amivel zsilip szerűen elzárta a a járatot.
Nos akkor... folytatta agya, mintha mi sem történt volna. mi is lenne az az ajánlat?
Aszondjátok hosszú lett? nem is 
