Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Velem is volt már, hogy csipőből akartam a légpuskával lőni, de ügyetlenül tartottam, és oldalbavágott. :)
 
Fogalmam sincs, még nem lőttem távcsöves puskával. Szerintem valahogy nem figyel arra az ember, hogy
tartja a fegyvert, mert a célpontra koncentrál. De már nem egy ilyen esetről hallottam, úgyhogy biztosan létezik. Apám már veterán ebben :D de tényleg elég fura a dolog.
 
Nézz ide, nem tudom hogy lehet ilyen. Az izgalom miatt túl közel hajol a távcsőhöz, vagy valami ilyesmi.
Inkább írjuk tovább a történetet :D
 
Hogy hogyan? Úgy,ahogy én egy 115-ös flex forgó fűrészkoronggal majdhogynem felhasítottam a saját hasfalamat. Mindössze egy centin múlott talán. Pedig oly japános lett volna....
 
(Engem még nem vágott pofán a légpuska, pedig elég sokat lövögetek verebekre nagyszüleimnél, de lehet hogy a rendes az tud.)
 
Ülünk a tűznél, olvasok, Szergej ledől aludni, annyit kér kettőkor keltsem fel, mert onnantól ő következik őrnek. Rendben, mondom neki, ha semmi sem jön közbe kettőkor keltelek, ha bármi egyéb van azt hallani fogod. Erre mosolyogva csak annyit felel, hogy tudom. Még az délután folyamán elbeszélgetett a lánnyal, nem hordta le, de láthatóan hatással volt rá, bár mintha nem akarta volna elhinni.
Tatjána a PDA-jával szórakozott, szidta is rendesen, mindig megverte valami játékban. Később mikor Szergej elaludt rákérdezett, hogy igaz-e amit Szergej mesélt neki. Nemtudom, feleltem, de láttam már én is ilyet, de ott abban a pillanatban széttépte az embert.
Ezután csendben ültünk a tűznél, olvastam tovább Tatjána pedig a fegyverét babrálta. Nézegette, forgatta, belenézett a távcsövébe, szerintem rálehelhetett mert bepárásodott, ekkor megtörölte az ujjával, amitől zsíros lett. Keresett egy zsebkendőt, amivel sikerült megtisztogatnia. Majd ha járunk a bárban akkor szerzek neki távcsövekhez készült ápolókészletet.
Vállára veszi a fegyvert, kimegy a szobából, csak annyit mond hogy körülnéz. Rendben, de csak óvatosan, válaszolok neki, majd visszamélyedek a talált dossziéba. Rendőrségi jelentések Limansk kiürítéséről, lezárásokról, valamint az orvosi laborban lévő műszerek Minszkbe szállításáról.
Hirtelen Látó vonyítására kapom fel a fejem. Felugrok, felkapom az íjat, majd kirohanok a szobából. A félteraszon fekszik Tatjána a hóban, mellette Látó, hálistennek a vonyítást befejezte, a hóban pedig a lány IL-86-osa fekszik, a lány szeme körül pedig szép piros folt. Hátamra veszem az íjat, vállamra puskát, karjaimba veszem Tatjánát, és beviszem a szobába, leteszem az egyik matracra. A zsákomban keresek némi vadkanhúst, odaadom Látónak, a zacskót pedig kimosom a hóban, majd megtöltöm friss, tiszta hóval és a lány szemére teszem. Holnap asszem oktatással kell kezdeni a napot, méghozzá lövészetoktatással. Leteszem az íjam, majd felveszem a lány fegyverét, hangtompítós, könnyített, kiegyensúlyozott. Neki pont ideális lesz, ha megtanulja használni. Kiveszem belőle a tárat, beleteszek egyet az én lőszeremből, majd kimegyek az udvarra és kipróbálom a puskát. Egész jó kis fegyver.
Kettő előtt kicsivel felébred Szergej, ránéz a lányra, majd kérdőm rám. Lövészetoktatás lesz reggel, mondom neki. Jó, dörmögi az orra alá és rágyújt. Ledőlök aludni, szerintem gyorsan el is alszok. Egyszer csak ugatásra és hangos káromkodásra ébredek. Felugrok, látom Szergej áll az ablaknál, és káromkodik. Megint esik a hó. Persze Látót ez egyáltalán nem zavarja, kinn ugrál a hóesésben. Odaállok Szergej mellé az balakhoz, és csak annyit mondok neki, hadd jáccon. Erre Szergej morogva annyit mond oké hogy jáccik, de befoghatná.
Közben felébred a lány is, Jó reggelt Csipkerózsika köszönök neki vigyorogva. Annyit válaszol rá hogy vicces, majd megkérdezi hogy hol van. Arra emlékszik, hogy kiment a teraszra, kipróbálni a fegyvert, lőtt egyet, aztán filmszakadás. Mondtam neki hogy nem jött össze, majd kimegyünk a házból és Szergejjel karöltve nekilátunk az oktatásnak. Gyorsan tanul a lány, bár kicsit erőtlenül fogja néha a fegyvert. Dél körül már egész jól lő, egyetértünk Szergejjel abban hogy indulhatunk.

Összeszedjük a holminkat, a tűz elhamvadt, készítek a hordó mellé tüzelőt, így illik, majd elindulunk a Duga-2-höz. Remélem nincs tele a labor dögökkel.

Bár ez sose szokott bejönni.
 
Lassan kinyitom a szemeim... Fehér plafon. Remek, nem a laborban ébredtem, mint legutóbb.
A fejem viszont rendkívül hasogat. Ez nem jó előjel. Mi történt? Semmire sem emlékszem.
Felülök az ágyon. De ez nem is igazi ágy, csak egy vacak, lyukas matrac. Lényegtelen,
legalább kényelmes. Kerenszkij áll előttem. "Jó reggelt, csipkerózsika!" -köszönt. "Vicces vagy." -mondom én.
Megkérdezem, mi történt. Elmagyarázta, hogy amikor lőni akartam, valami balul sülhetett el, mert elájultam,
és a homlokom is szépen fel van repedve. Csodás. Kijelenti, hogy éppen ezért lövészoktatás lesz ma,
nem indulunk el addig, amíg legalább az alapokat el nem sajátítom.
Már nem reggel van, én inkább kora délelőttnek mondanám, az idő fél nyolc óra.
Főzök egy kis teát a hordó-tűzhelyen, amiből előbb iszok, majd megkínálom a többieket is.
Áldom Édesapám nevét, amiért rakott teát a kajacsomagomba.
Meg eszek egy fél rúd szalámit három szelet kenyérrel, istenesen jól is lakom. Hogy bírok ennyit zabálni?
Felveszem az IL-86-osom a fal mellől, és kimegyek az épület belső udvarára. Itt egy kisebb
parkoló lehetett, de mintha lőtérnek találták volna ki. Van egy ócska moszkvics a tér másik
végében, azon üvegek, amiket a társaim lövöldöznek le róla.
- Figyelj csak! Nézd meg, hogy kell lőni! - kiáltja Szergely. Készségesen oda is megyek, és
mereven nézem a tartását. - A fegyver tusát helyezd a vállgödörbe, majd fejed döntsd meg,
hogy az irányzékba láss, fogd erősen a puskát, ha nagyon pontos akarsz lenni, fújd ki a levegőd, és lőj! - be is mutatja, kifúj minden levegőt, látszólag ellazul, de a fegyvert erősen tartja. Lő, majd egy vodkásüveg csattan szét az autó motorháztetején. - Most próbálkozz te is! -utasít.
Letérdelek egy beton virágosláda mögé. A könyököm megtámasztom, a fegyvert magam elé emelem.
Lepattintom a lencsevédő sapkákat, majd belenézek a távcsőbe.
- Aha! - kiált fel Kerenszkij, aki eddig csak figyelt - Megvan a hiba! - hozzám jön, majd a fejem hátrébb
tolja az irányzéktól. - Ne hajolj olyan közel, mert úgy jársz, mint a múltkor.
Távolabbról nézek át a lencsén, kiválasztok egy másik üveget, majd lövök. A fegyver nagyot ugrik a kezemben,
a golyó valahol a távoli falban csapódik be.
- Erősebben fogd azt a fegyvert! - utasít Szergely.
Ismét lövök, ugyanaz a hiba.
- Na várj csak... - odajön hozzám, elveszi a fegyvert, megfogja, majd szól - én fogom, te lősz.
Kedves tőle. Leguggolok, megtámasztom a fegyvert a válammal. Ugyanarra az üvegre célzok, most
már nem ússza meg. Levegő kifúj, ujjam a ravaszra tapad, majd meghúzom - az üveg szétcsattan.
Kerenszkij gratulál, Szergely elismerően bólint. Ezt megismétlem egy párszor.
Tíz lövésből három találat az egész jó... nem? Mindegy, majd belejövök. Most már egyedül kell
kipróbálnom, azt mondják jobb, ha érzem azt a fegyvert. Most már erősebben fogom, először
nem találok, de másodjára egy újabb vodkásüveg súlyával kevesebb nehezedik a szovjet
autócsodára. Délig folytatjuk a lövöldözést, egészen belejövök, a legjobb arányom tíz lövésből
nyolc találat, azt mondják, egészen jó. De már indulnunk kell, összeszedelőzködünk, majd
elindulunk a Dugó-2-höz. Nem. Duga-2. Igen, ez a neve a labornak. Rossz előérzetem van
ezzel kapcsolatban. Félek.
 
Dugó-2 ez cool. Marha nagyot röhögtem.

Egyébként erről lenne szó: http://hu.wikipedia.org/wiki/Csernobil%E2%80%932

Így néz ki Limanszkban a Clear Sky-ban
7a720.jpg
 
Egy órája találkoztam egy csapat snork-al,és érdekes dolgokat fedeztem fel rajtuk.
Az emberi életükből,még emlékeznek pár dologra.A csapat legnagyobb tagja ült ami egy snork-tól egész váratlan,egy másik meg a hideg miatt didergett,és reszketett.
Ilyenkor visszaemlékszem az egyik stalkerre aki ezt a tanácsot mondta: Soha ne feledd,hogy a snork már nem ember. Nos,erre részben sikerült rácáfolnom.A fényképezőmmel csinálok néhány képet,de sajnos a hó fehérsége miatt nem lett valami jó.A vízbe esett 550-esem helyett most egy AKS74u-t használok ami kezdő korom óta megvan. Visszamegyek a halászházba és főzök magamnak valami ennivalót.
 
A CS-ben nem jutottam el Limanszkba, akkor adtam fel, amikor nem sikerült leeresztenem
a hidat valami bug miatt :D de szép tákolmány ez a radar, lehet hogy felrakom és nekikezdek újra a játéknak.
 
(A híd nekem se jött le teljesen, egy kicsit ugranom kellett, de amúgy is sok a bug a játékban.Majd este felé írok egy folytatást, amúgy mindenki egyre jobbakat ír és még a karakterem jellemét is sikerült eltalálnotok :D)
 
Hajnalban ébredtem. Nagyon hideg volt az este, mivel az ablakok közül csak egy nincs betörve, és bejött a hideg levegő. Szétnéztem a házban, és találtam egy kalapácsot, néhány szöget, meg még egy rakás szerszámot. Kimentem a ház mögé, és egy tucat deszkával, egy fűrésszel és egy baltával lettem gazdagabb. Valószínüleg favágók lakhattak itt. A betörött ablakokat bedeszkáztam, legalább itt nem jöjjön be a hideg. Azt vártam, hogy így melegebb lesz, de nem lett. Szereznem kell valamit, például egy sparheltet. Úgy emlékszem, hogy Erdésznél láttam volna, de nincs mivel fizetnem. Mindegy! Kimegyek vadászni, és hátha találok valamit.
 
Felöltöm az ideiglenes felszerelésem, még le kell pakolnunk a cuccot a rejtekhelyre.
Elindulunk Jonovval, szépen haladunk a betonúton, semmi mutáns, vagy ellenálls.
Szerencse hogy nincs messze, 10 perc séta után már látjuk a házikót, de mozgás van körülötte.
Elbújunk az egyik dombon egy bokor mögé, körülnézünk távcsővel, kék egyenruha 6-8 ember, zsoldosoknak tűnnek.
Viszont szerencsénk van, úgy tűnik szedelőzködnek.
Türelmesen kivárjuk míg elpakolnak, majd miután biztos távolságban vannak, szép lassan elindulunk a ház felé.
Odaérünk, a zsoldosok, vagy bárkik is voltak, nem hagytak maguk után semmi jelet, vagy bármit, ami arra utalna, kik voltak.
A "jelzéseknek" hála viszonlag gyorsan megtaláljuk a lejáratot, ellapátoljuk a földet, kiiktatjuk a védelmi rendszereket,
majd lemászunk.
Látszik hogy rég nem voltunk erre, szerencsénkre érintetlen a raktár.
Leporolok 1 üres polcot, majd elkezdem felpakolni a fegyvereket.
Először a dragunov, a tárak, majd az ak-k a és a hozzá való felszerelések.
Megfordulok, látom már Jonov is végzett, megkérdezem milyen fegyvert akar vinni?
Odamegy az egyik polchoz, majd leveszi az egyik rpg-t,és berak a táskájába 5 rakétát.
Csak bámulok.......mit tervezel?
Van 1 kis leszámolnivalóm Chernobyl 2-ben........
Nézek.... nem így ismeretem.......nagyon csúnyán átvághatták.
Segítsek?
Csak ha nincs vesztenivalód... ugyanis nem lesz egyszerű menet.
Könnyen a pokolban ébredhetsz.
Gondolkodok 1 kicsit........menjünk, egyszer élünk!
Viszont ehhez spéci cucc kell.
Tudsz várni 1-2 napot?
Tulajdonléppen igen...azok a szemetek úgy se mozdulnak ki abból a rohadt laktanyából.
OK, akkor intézkedem...megsürgetem a csapost....elhozatom a cuccot 1 futárral.....
5 perc múlva jön az üzenet........holnap este idér a cucc...2X-es áron...
Mivel még nincs terv, ezért egyenlőre nem viszünk fegyvert.
Minden marad, majd 2 nap múlva felpakolunk.
Szépen kimászunk, bekapcsoljuk a csapdákat és a jelzőrendszert,
majd visszatakarjuk a lejáratot az álcával.
Sietve megyünk vissza a bázisra, a szürkületben nem vesznek észre.
 
Nem tudom,minek várakoznak a kétlábú társaim itt a nagy semmi kellős közepén. Olyan érzésem van,mintha várnának valakire,valamire,vagy éppen csak megtetszett a hely nekik? Hát,mit is vakkanthatnék erre,fura egy gusztusok van,az már szent igaz,viszont -nem is tudom miért- nem tudok csodálkozni az ő esetükben semmin.
Vegyük hát szépen sorban,milyen nagyon is megtapasztalható furcsaságokat csinálnak: 1) Mindenféle világító dobozokat nézegetnek,hallgatnak elég gyakran. 2) hasonló zörgő és kitüremkedésekkel telerakott nagyobb vagy éppen kisebb dobozkákba beszélnek,és azon keresztül hallják más kétlábúak kiabálását. (Többnyire..)
3) Nem ugrálnak és nem akarják elkapni a fehér pihéket,pedig az izgalmas. 4) Elbújnak a föld alá,ha megjön a fényes égbolt ideje,pedig az megtisztítja a bundát és a bőrt. 5) Illatos füstöst szívnak,amiből énnekem sose adnak.Miért? Én nem érdemlem meg? 6) Kellemes szagú folyadékokat isznak,minek következtében hangosan vonyítani szoktak,esetleg egymás nyakába borulnak,de olyat is hallottam,hogy egymásra támadnak. Gondolom,én azért nem kapok ilyet,mert enélkül is tudok vonyítani...
7) Beülnek mindenféle lapos tetős,vagy négy kerek feketén sikló házba,ami hagosan morog,és büdös füstöket ereget,és ezekkel száguldoznak,még akkor is,ha a környék teli van halálcsapdákkal.
8) nem használják a dörgőiket Károgó és nemzetsége ellen,pedig ha tudnák,miket mondanak róluk....9) repülni akarnak a szitakötővel,aztán rendszeresen lepotyognak. nem tudom,minek erőltetik?
Egyszóval úgy mozognak,mintha teljes volna a biztonság,senki és semmi nem fenyegetné őket. pedig ezt a legbutább kölyökkutya is tudja,hogy nem így van.
10) Csak azért,hogy kerek legyen a mondanivalóm, gyakran úgy rontanak egymásra,hogy le is gyilkolják a másikat,ami érthetetlen. Nálunk is van harc,de ott a vesztes falka tagjait nem ölik le,hanem befogadják,igaz ők legyőzöttként folyamatosan bizonyítani kényszerültek. ha összefognának,sokkalta erősebbek lehetnének. (Még szerencse,hogy ezt nem tudják...)

Most meg mit csinálnak? A Lányt tanítgatják,hogyan kezelje Sziszt. Jellemző módon kizárólag erre figyelnek,pedig három Dübörgő -lábú közeledik felénk. Baj lesz. ha ők toppantanak,a fülünkből vér fog folyni és elájulhatunk. Még én is. Hangosan és szinte jajgatva ugatni kezdek,és abba az irányba feszítem testem,amerről a három jövevényt látom,egyenlőre még biztos távolságról. Jó volna,ha Sziszt arra fordítanák,és megspékelnék a szemük között a fejüket,ami jobbadán nyak nélkül ül ronda,szőrtelen testük tetején!
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul