Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
A pilóta szólt, hogy elérték Yantart, viszont Kareneszkij nem jelentett még nekik útolsó jelentésük szerint egy épületben szálltak meg tegnap.
Renben, akkor az épület felé!
A pilóta nyugtázva a dolgott abba az iránba fordította a helikoptert.
Érkezés 3 perc mulva.
Elvben csak mi lettün volna a helikopteren, de kiderült hogy néhény stalker megrakétázta az egyik állomásunkat. Az egyik megsebesült, de menekülnek. A parancsnokság azonban holtan akarja őket látni.
Ezért kb 8 Berril páncélos Spetnazt is gépen volt.
A piló ta szólt hogy látótávolban van a ház.
Ekőre mentem a pilóta fülkébe.
Egy épület, elötte valamivel, egy nagyobb valami.
Közelebb repültünk megnézni mi az, már kb 75 métere voltunk, egy az épület udvaráról kiszaladó stalkert látunk, akit egy "Hamis Óriás" üldöz.
Útol érte, és játszid könnyedséggel fellökte a stalkert, aki repült pár métert.
40mm es rakétát!
A pilóta gyorsan reagált, és a bal oldali felfüfüggesztés alól elindult egy rakéta süvöltő hangal.
A töltet a mutáns elött csapodott be nem sokkal, a mutáns megszédült.
Azonnal száljon le!
Le is szállt gyorsan.
A katonák nem de Agyar, Tibérió, Kosztyán, és én leszálltunk.
fel álltunk vonalba, egymástól tartva a távot, és lőttük a dögöt ösztűzzel.
Apilóta még egy rakétát küldött.
A mutánst nem találta.
Az óriás rácsapott a földre, Kosztyán, tibérió elesett. Agyar és én talpon maradtunk.
Hogy a toszba lehet hogy ez még mindig életben van? Kérdezte agyar.
Pilóta jöhet a 20mm es gépágyú, szórja meg!
Ekkor egy jól is mert hang.
A mutánsban a nagykaliberü lőszer őköl méretü lyukakat űtött.
Gyorsan vége lett.
Felsegítem kosztyánt, és elküldöm a hóban fekvő stalker ért, nézze meg hogy még életben van-e.
Amíg ő a stalkerért ment, addig mi a ház felé tarottunk futó lépéssel.
Az udvaron az egyik sarokban egy újabb stalker.
Felismertem:Szergej volt az.
Oda futok hozzá, kérdezem hogy jól van-e.
Nagyon kába, többe helyen is megsérült, a karja is elég csunyán néz ki.
Folyton mondja, hogy hol van látó? megtaláltuk-e? keressük meg!
Végül szünetet tartván mondta hogy kareneszkij is itt van valahol, de nem emlékszik merre.
Kosztyán a rádióban: A stalker megmarad, van 1-2 törött bordája, és hogy egy nőről van szó.
Széátnézek az udvaron semmi.
Kezdek nagyon rosszat sejteni, hátra megyek a ház bejáratához.

Töltényhüvelyek törmelék, és rengeteg vér minden fele.
Egyszer csak meglátok egy Átszakított beton falat.
Gyorsan oda szaladok, látom a másik felén fekszik karaeneszkij.
Gyorsan leveszem a sisakot, nincs eszméleténél, ezért megnéztem a pulzusát.
Van pulzusa, de nincsen túl jó állapotban.
Beszóltam a rádióba.
Yantarba aznnal készüljenek az orvosok, súlyos sérülteket viszünk.
Nagynehezen felemelem exostul kareneszkij.
Felvittük a helikopterekre a sérülteket.
A lány közben magához tér.
Nincs teljesen magánál. Motyog, és reszket.
Szergely mond valamit lávóval kapcsolatban, de nem tudta befejezni...
Kosztyán megunta, és beadott neki egy adag morfiumot.
Kosztyánnak intek menjen megkeresem a kutyát.
Kosztyán nem érti a dolgot.
Agyar, és tibérió is csatlakoznak.
A helikopter elindult Yantar fel. Mi pedig éppen az objektumot, és környékét fésüljük át a kutyáért.
 
Félig beesve, a fal szigetelő rétegében vagyok. Lehet ez mentett meg a totális és azonnali kimúlástól!
A fal valójában rétegelt,középen vastag kőzetgyapot és nikecell szigetelés van,ami nagyjából felfogta az ütést.(Szintúgy a közelben robbanó kis rakéta repeszeitől is..)
Kívülről legyen mondjuk sima és szürke cementkarton,amit a kuty teste áttört. Ott fogtok megtalálni.
 
A vörös erdő... Hmmm... Valaha a Szovjetunió gyöngyszemének gyönyörű erdeje volt. Mára már nem tudom,hogy minek hívhatnám. Egyenlőre minden csendes.....Várjunk csak... Kezd sötétedni.Az egyik bokorból egy vöröslő szempárt vélek felfedezni,amely éppen felém tekint. Mire kapcsolok addigra már a földön vagyok. Próbál a nyakam közelébe kerülni ! A p*****! Nyúlok a glockért.. Ezaz sikerült kivenni. A fejéhez tartom,de ekkor hirtelen eltünik. Megszűnt a nyomás. Gyerünk tovább ! A pisztolyt elrakva,és a TRS-t megmarkolva iparkodok át ezen a vérfagyasztó dzsungelen. Mellettem aszalódott hullák. Ez a rohadék a haverjaival kajál itt ! Megvan még az átjáró koordinátája Pripyatba. Ha minden jól megy akkor hamarosan elérem a várost.
 
Vadászatom sikeres volt. Egy nagy "husit" lőttem. Kivettem belőle a húsát, meg a könnyebb dolgokat, amiket el birok cipelni. Kutyák ugatását hallom, valószínüleg megérezték a vér szagát. Jobb lesz indulnom. Eladom amit találtam Erdésznek, és már vihetem is a tűzhelyet.
 
A rohadt életbe! Mi a fene ez?! Szaladok, s közben néha hátraeresztek egy sorozatot.
Olyan gyorsan kerültek elő... Három ilyen nagy valami, szinte a semmiből.
Simán lehetnek több tonnásak is, de igen mozgékonyak,
és tízmétereseket ugranak. Szergely valahogy megölte az egyiket, csak a
szétrepülő tetrészeket láttam. A másik, a legkisebb kiszemelt és szaladt utánam,
Látó próbálta megállítani, de nem sikerült. Most itt van a nyomomban
és csak közeledik... Lövöm, ahogy csak bírok. Itt vagyok a kapuban, kifogy a tár. Ezt nem lehet
lelőni. Szaladok, de az a lény utólér. Egy hatalmas csapást érzek most. Repülök.
Olyan... kellemes, nyugodt. Földet érek, nem is érzem, csak a puffanás. Majd egyik
pillanatról a másikra hasít belém a fájdalom, mindenem fáj, nem kapok levegőt.
Rendesen gyomorszájon csapott... Most meg süvít valami, robbanás, ordítás, valami
zajong, talán egy helikopter. Lőfegyverek kerepelnek, rakéta, majd egy gépágyú
zakatol, az állat ricsajoz. Én fekszem, a hó megvéd a széltől. Már kapok levegőt, elhelyezkedtem,
így nem fájok sehol. Jó érzés. Becsukom a szemem, aludni kéne. Valami felemel. Hanyatt
fektet.
- Te hülye, haggy már békén! - mondom, ahogy bírom. De nem érti - mondom haggy már békén.
Lecipzározza a kabátomat, megvizsgál, majd jelenti a rádiónak hogy van pár törött bordám. És
hogy nő vagyok. Ez utóbbit jó tudni, azt hiszem, megjegyzem. Ezt az embert viszont ismerem
valahonnan. Valamilyen "K" betűs neve van. Kolja... nem... Kosztyán. Igen, beszéltem vele a
tábori kórházban. Emlékszem rá.
Ölébe vesz, majd a helikopterre visz. Ott adnak nekem forró kávét - honnan van ezeknek
ilyenkor kávéjuk?! -, kapok egy plédet is, amivel betakarnak, mert közlöm velük, hogy
fázom.
- Hol vannak a többiek? -nincs válasz. - Azt kérdeztem, hol vannak a többiek?!
- Megőrült - fejti ki véleményét egyik -. Hallottam már ilyenről, egy sztalkert megtámadott egy
csapat vak kutya, úgy mentették meg, hogy elevenen akarták megenni. Utána megőrült, és
belesétált egy anomáliába.
- Te zavarodott, nem őrültem meg! Próbálj már meg úgy beszélni, hogy levegő nélkül, mert már
megint fáj a mellkasom. Hiába mondtam annak a tökfejnek is hogy haggyon engem aludni. Min-
denki süket ma?!
De nem baj. Itt hozzák két emberi társamat is, de a kutya nincs velük. A helikopter felszáll.
- A Látó ottmaradt.- mondom most már hangosan, mert újra kapok levegőt. Aki az előbb őrültnek
nevezett, most csóválja a fejét, majd súg valamit a társának, aki szintén szánalommal néz rám.

Bocsi a későn írásért, de magánéleti okok miatt nem igazán értem rá, meg hangulatom sem igazán volt hozzá.
 
Másfél napig semmi dolgunk, elvállalunk 1-2 őrséget,beszélgetünk,
a sebesültek között előfordul jópár független stalker, akiknek van 1-2 érdekes storyja.
Elég gyorsan telik az idő, estefelé megérkezik a futár a felszerelésekkel.
Felcuccolunk, szerencsére skin már kész van az átalakításokkal is,
várunk reggel 4-ig, majd még sötétben indulunk a fegyverekért.
Nálam már itt van az új mesterlövészem, és az összes speciális zsebben a hozzá tartozó tárak....
Gyorsan elérünk a "raktárig", miután megbizonyosodtunk arról hogy nem figyelnek,
lebontjuk az álcát, és lemegyünk.
Mivel Jonov megosztotta velem terveit, így tudom hogy rpg-t vihetünk nyugodtan,
de nem árt még egy kis bónusz robbanóanyag sem.
A végeredmény: 1 rpg 10+1 rakétával, Jonovnál 1 Groza 40 töltényes tárakkal,
hangtompítóval, és integrált gránátvetővel, a hátán az rpg.
Nálam a Tigr-9, és a G-36-om az összes kiegészítőjével.
Mivel Jonov viszi az rpg-t, és a rakéták 1 részét,
nálam van még 7 rakéta, egy rakat gránát,és egyéb felszerelés.
Miután megvan a teljes felszerlés, felmegyünk,
visszarakjuk az álcát, és elindulunk.
Reggel 6 körül érjük el az erdő határát.
Itt Jonov megy előre, van 1 rég használt ösvény, amiről csak kevesen tudnak...
sorry, de rossz a gépem, így elég változó időközönként leszek
 
Na eljött a nagy napom! Ugyanis Pavlov őrnagy parancsára beosztottak egy légi támadó egységhez. Azt hiszem a Szkat 2-eshez. Felkászálódok a gépre és leülök a helyemre, ezalatt a gép már jár. Az ajtók záródnak és végül felszállunk. A szűk kilátón nem igazán tudok szétnézni, de annyit ennek ellenére kiveszek hogy távolodunk a biztonságot jelentő földtől. Egy kevés félelem érzetem van most hogy itt ülök egy helikopteren a föld legveszélyesebb területe fölött repülve. Ugyanezt érzi a barátom is Volozar akit még a bázison ismertem meg. Már szinte nem is gondolkodom azon hogy mióta vagyunk a levegőben csak azon jár az eszem hogy biztonságban földre érjünk. Gorenko őrmester csak annyit mond nekünk hogy a félelem itt természetes dolog, elvégre sokkal rosszabb is történhetne velünk. Az hogy esetleg lezuhanunk és mind a gépen halunk meg, még a legelfogadhatóbb módja a halálnak itt a zónában. Egyszóval arra ösztönöz minket hogy ne féljünk semmitől és csak azt tegyük amit mond. Na persze! Ne féljünk. Könnyű azt mondani. Sok rémhírt hallottam már a zónáról, láthatatlan szörnyekről amik a vérünkön élnek, egy helyről ahol szó szerint megsül az ember agya, és láthatatlan csapdákról amibe az ember ha beleesik akkor egyszerűen darabokban végzi borzalmas kínok között. Általában nem szoktam az ilyen meséknek hinni, de amikor ide érkeztem akkor kezdtem megérteni, hogy akik ezeket a híreket terjesztik azok talán igazat szóltak. Elvégre minek ennyi fegyver és katona ide hogyha csak az lenne a dolgunk hogy védjük a határokat a behatolóktól. Fölöttébb gyanús. És most meg itt ülök egy gépen ami pont középre tart. Mindegy! Csak ülök itt, közben erősen szorongatom a kezemben lévő ON-94-est. Sosem lehet tudni mikor lesz rá szükség. Volt még egy Fora-12-es pisztolyom de az szinte csak dísz, sosem volt alkalmam használni csak a lőtéren. De ez nem számít. Szóval ülök a gépen ekkor megjelenik az őrmester és közli velünk hogy készüljünk a leszállásra. Rendben, én kész vagyok. De ekkor megtörténik a baj. Hirtelen az egész gép rázkódni kezd és mintha beleszaladtunk volna egy magas feszültségű kábelbe a gép külsején cikázni kezd az áram. Érzem hogy zuhanunk. Az őrmester hirtelen megszólal hogy a pilóta meghalt és most nincs senki aki segítene szóval készüljünk egy igazán kemény leszállásra. Szinte pont ettől tartottam. Mindenki erősen kapaszkodik, de érezni hogy mindenkit elkapott a pánik. De nem mutatják. Példájukat követve én is erősen kapaszkodom és próbálok rezzenéstelen arcot vágni. Nos ez sikerül is, de attól a félelem nem múlik. Kinézek a kis kilátón és látom hogy úgy forgunk mint a körhinta. És folyamatosan ereszkedünk lejjebb és lejjebb de nagyon gyorsan. És utána hangos csattanás és minden elsötétül. Mikor minden újra kivilágosodik látom hogy a többiek túlélték és hogy próbálnak kijutni a gépből. Felállok és látom hogy az őrmester nem volt olyan szerencsés mint mi és vérző fejjel fekszik a földön holtan. Szintúgy a barátom Volozar is halott akit egy méretes fémdarabbal a nyakában találtunk meg a helyén ülve. Szegény srác, pedig még bőven előtte állt az élet. A felszerelést kimentettük és ekkor már kint voltunk a gépből. Az őrmester PDA-jából megtudtuk hogy három kivonási pont van arra az esetre ha gép megsérülne és nem tudná folytatni az útját. De még azt se tudtuk hogy hol vagyunk. És csak találgattunk hogy vajon a többi gép megúszta vagy ők is ugyanúgy jártak mint mi. Ez nem érdekelt senkit, viszont az annál inkább hogy hol vagyunk és merre kellene indulnunk. A kinézetből ítélve egy régi transzformátor állomáson lehettünk mert rengeteg volt a magas feszültségű oszlop. Alaposabban körül nézve kezdtem rájönni hogy valószínűleg a vaserdő nevű anomáliával borított területen vagyunk. A független sztalkerek nevezték így az oszlopok miatt. A térkép alapján tudtam hogy merre kell indulnunk, úgyhogy készültünk a nagy útra, de ekkor furcsa hangokat hallottunk amiktől egyenesen a hideg futkosott a hátunkon. És hirtelen egy nagy tárgy csapódott az egyik közlegény fejéhez, azonnal meghalt. Ekkor már mindenki érezte hogy valami van itt, és hogy ránk vadászik. A következő pillanatban csak azt vettük észre hogy záporoznak ránk a törmelékek, és mindenféle nagy, és nehéz hulladék. Mi se tétlenkedtünk, azonnal előrántottuk a gépkarabélyokat és tüzelni kezdtünk. De mit sem értünk a géppuska tűzzel ha azt se tudtuk hogy ki az ellenség, és hol van. Ha valakit elkapott egy repülő tárgy az azonnal meghalt. Már csak ketten maradtunk én és egy társam aki láthatólag nagyon félt. Fedezékbe vonultunk és onnan kerestük hogy ki az aki megölte az egész csapatot és most minket keres. Én mondom a közlegénynek hogy készüljön mert hamarosan a kidőlt kerítés felé vesszük az irányt és nem állunk meg amíg tiszta területre nem érünk. De ekkor már csak egy hatalmas csattanást hallok és azt veszem észre hogy a közlegény holtan esik össze mint a többiek. Megrémültem, egyedül én maradtam és a tárgyak még mindig felém repülnek. Nincs más választás, kiállok kezemben a gépfegyverrel és lőni kezdek mindenfelé. Aztán egy nagy fémhordót veszek észre amint a fejem felé repül és a világ elsötétül.
 
(Lehet hogy én is majd meghalok a közeljövőben.Majd hétfő fele írok.)
 
ugy gondoltam, hogy jön 1 kisugárzás és megkavarja a storyt.

morzsi jelenlegi teste kimulna a sérülések miatt, a kisugárzás azonban egy másik testbe költözteti a lelkét. pontosítva egy pszeudó kutya testébe.
továbbá a kisugárzás elkapna engem is. Agyar és Tibérió azonban életbe maradnának, jelentenék hogy a kisugárzás megölt, és vissza jönnek Kosztyán fogja őket és 3 ad magával vissza vonulnának a cordonba.
amikor magamhoz térek a kisugárzás után egy csapat kutya vesz körül, egy ideig tartom magam, de végül lefegyvereznek, ekkor ugyrik be morzsi az új külsőjével.
és noha az emlékeit elvesztette, de mégis úgy érzi hogy segítenie kell rajtam.
hogy úgy mondjam a zsigereiben érzi hogy nem vagyok ellenség.


persze ez nyers verzió, és még egyeztetek veletek, a félreértések elkerülése végett.
 
(Nagyon tetszik:D már csak az a kérdés, hogy Morzsi mit szólna hozzá.)
 
Ja,ezen már én is agyaltam,de nekem egy másik kreatúra jutott eszembe,ami nem kuty! Ez egy emberhez nagyon hasonlító formájú,de energialény. Egy elektromos anomália hozta létre,amikor egy halott stalker valamint az előző Látó teste előzőleg egy blow-out miatt egy húsdaráló anomália közepén landoltak,a már amúgy is széttrancsírozott testdarabok egy része ismét szétszóródva egy távolabb levő elektromos anomáliába esett.
Vagyis nem történt más,mint amikor blow -out lerombolta azt a bizonyos egyébként már rozzant építményt,ahol az én kreatúrám is elpusztult, rajtam kívül bent volt egy saját szakállára dolgozó stalker,aki az egész történetről mit sem tudott,viszont a pusztítás őt is elérte.
A két holttest darabjainak egy része először az első,majd a második anomáliába estek,amelyek tehát parciális metamorfózis és addíció kíséretében hozták létre a teljesen hazárd élő kreatúrát,ami egyrészről rendelkezik a kutya,másrészt a stalker bizonyos emlékeivel,öszöneivel,de teljesen új képességekkel is.
A neve legyen SZANITÉC! Azért ez,mert egyrészt bio-energiával gyógyít,de képes tárgyakat messziről elmozdítva a stalkereknek tevőlegesen segíteni (pl dward támadás során a törpök által hajigált cuccosok alapból visszarepülnek a randa törpicsekek pofájába....),vagy éppen azokat izolálni,ha túl nagy az ellenfél,hogy megmeneküljenek (Pl. "láthatatlan falat" hoz létre vérszopó horda és az ébredező stalkerek közt,amíg azok elfuthatnak,vagy felkészülhetnek a küzdelemre.)
Képes lehet váratlan energiakisütésre is,azonban ekkor hosszú időre elveszti gyógyító és óvó képességét,tehát ,ha csak nagyon muszáj,akkor öl.
Energiáit anomáliákból és a blow-outokból nyeri. Ilyenkor kékesfehéren felizzik a teste,és mint egy ijesztő kísértet,baktat a Zóna területein. Ilyenkor a tér messzire kiürül körülötte,s ha meglátjátok,tisztes távolból követve könnyen átjuthattok mutánstámadás nélkül a legveszélyesebb helyeken is.
A stalkerekkel közvetlenül nem,kizárólag rádiófrekvenciákon tud kommunikálni,tehát legyen nálatok bekapcsolt adó vevő mindig. Ilyenkor erős termikus zajt kelt széles spektrumban,tehát elnyomja a környék összes készülékét,átmenetileg lehetetlenné téve bármilyen frekvenciasávon történő forgalmazást. (Effektíve mindenütt őt hallják)
Ja,igen. És frakciófüggetlen. Emberek küzdelmébe csak passzívan avatkozik be,és akkor is a vesztésre álló mellett!
A történetet ne én indítsam el,hanem közületek valaki,aki éppen a közelben van,mint hiteles szemtanú. (Legyen egy kis X-files hangulata már az egésznek....)
 
Előzőleg is írtam egy történetet, és egy kicsit az is lehangoló volt.
De azért jó volt nem?
Ha gondoljátok, még megmenthetem a helyzetet azzal hogy nem haltam meg csak kiütöttek és most kelek fel.
 
Vissza
Top Alul