Részemről a lehető legjobbnak tűnik ez a megoldás!!!!Annyit kérnék,ne orvos karaktert ossz rám,elég egy egyszerű ,átlagember,akinek itt lényegtelen a korábbi foglakozása. Orvosi dolgokban nagyon járatlan vagyok,félek,hülyeségeket írogatnék!
Tehát a történet folytatódik.
Arra emlékszem csak,hogy nagyon hosszú ideje minden fehér. Furcsa, a főiskolán soha szó sem volt arról,még magunk közt sem,hogy létezik túlvilág. Jókat röhögtünk a tudományos fantasztikus regények íróin-bár megvallva az igazat,szívesen olvastuk őket,legalábbis amihez Moszkvában hozzájutottunk-meg a bárgyú filmeken,amik a jövőt mutatták,de a visszafojtott röhögésünk majdnem a vesztünket okozta a pártaktíva értekezletein,amikor is Sztyepán a helyi titkár előadta a hülyeségeit a kommunizmusról és a gyönyörű jövőről,aminek a letéteményesei vagyunk.
Szóval...Szóval itt voltam a nagy semmi kellős közepén. nem tudom mennyi idő telhetett el,lehet egy nap,lehet egy óra,akár egy évszázad is. Nem tudom.
Amire utoljára emlékszem az az,hogy gombát szedni mentem az épülő erőműtől délre egy nagyon nyugodt és gyönyörű,hatalmas gyertyános erdőbe a kollégákkal 1976 kora nyarán. Aztán egy villanás,és minden kifehéredik.
Egyedül maradtam, a többiek egyszerűen eltűntek a környezetemből,csak a nagy fehér semmi és a süket csend...
Eleinte féltem,később-mivel nem tudtam mit tenni-egyszerűen beletörődtem.
Nem voltam igazán tudatában,van e testem. Csak azt tudtam,a tudatom és az elmém még működik. Éhséget vagy fáradtságot,ürítési kényszert nem éreztem.
Aztán ez is megszakadt hirtelen,mintha egy kutya körvonalai közeledtek volna felém,majd felszívódtak-talán-bennem? Ezt sem tudtam pontosan,de ekkor furcsa képeket kezdtem látni,s a megszokott fehérséggel ellentétben mint filmszalag pergett le előttem egy nagyon vad és nagyon furcsa történet,olyan képek amik nem feltétlenül egy ember,szerintem valami ősi tudatalatti -vagy talán jövőbeli?-kivetülései voltak.
Furcsa jelenségek mindenhol, az égen számomra ismeretlen formájú helikopterek repkedtek-ismerősnek tűnnek,de ilyeneket az előtt soha sehol,még a seregben sem láttam,pedig a három év alatt megfordultam egy pár helyen-,aztán mindenféle marcona alak,és ami számomra a legmegdöbbentőbb,a fura és marcona alakok mindegyike állig fegyverben,furcsa maszkokat,ruhákat hordanak,olyanok,mint a vegyvédelmi öltözékek a speciális csapatainknál a Vörös Hadseregben,de még bonyolultabbnak látszanak...Mindegyikőjüknél valamiféle fegyver van,némelyiket fel is ismerem,ott van a TT-pisztoly,a PPS, a jól bevált AK,meg az imperialisták kedvelt gépkarabélyaira az M-16-ra hajazó fegyverek,de olyanok is,amikről fogalmam sincs kik gyárthatták,olyan futurisztikus alakjuk van.
Aztán képek ugranak be egy közepes méretű ,elég jóvágású kutyáról,aki valami eszeveszett táncot lejt egy-már megbocsásson a világ-de szörnyű ,kiterjedt atomfelhőre emlékeztető ég alatt,ahol minden más élőlény meghalna,de ő láthatólag élvezi..
Ezt követőleg iszonyú szörnyek merednek rám,még iszonyatosabb fák közül. Van olyan,aminek ember teste van,de az arca hiányzik,a helyén egy gázmaszk. Mindenféle groteszk figurák,majd ismét a marcona férfiak,meg egy fiatal lány,ahogy kiszállnak abból a furcsa alakú helikopterből. És ott a kutya is....
A képek áradatának vége szakad. Megint óriási villanás,a fehérség eltűnik, és én egy erdei tisztás közepén találom magam,ahol egy majdnem kétméteres, a látottakkal csaknem azonos ember egy nagyon ijesztő kinézetű fegyvert szegez a fejemnek,és azt üvölti,hogy meg ne merjek moccanni,mert azonnal a másvilágra küld..
A másvilágra? Ember,én onnan jöttem,vagy mégsem?
Könyörgőre fogom a dolgot. Életemben nem voltam valami harcias,igyekeztem kerülni a verekedést,inkább elszaladtam,de azt most tökéletesen tudom,innen nincs hová.
És most,mintha egy belső hang szólalna meg bennem,de nem úgy ,mintha a sajátom volna,és ezt mondja: "Ne bánts Fekete! Látó vagyok!" De ki az a Látó???? Csodálatos,már kettős a személyiségem is.. Ha ez a munkahelyemen kiderül,vagy a Gyikatlovszkij részlegfőnök rájön,rögtön mehetek a fenébe,és jó,ha csak egy szibériai városban ,egy koszos műhelyben kötök csak ki,nem pedig a diliházban. igaz is,azt mondják van itt egy titkos város. Ott állítólag van egy ilyen,persze csak mendemonda,de ki tudhatja pontosan.
Van itt a környéken egy két érdekes építkezés,aminek a közelébe sem mehetünk,annak ellenére,hogy az atomerőmű dolgozói vagyunk.Éberek az elvtársak.
Közben -ahogy hunyorogva nézem a figurát-nagy nyöszörögve megkérdezem tőle,hol vagyok,és ő mit akar velem most tenni.
A kapott válaszokon úgy megdöbbenek,hogy szinte megáll bennem az ütő. Meg kell tudnom,itt és most 2016-ot írunk,tehát,ha jól számolom 40 év eltelt,úgy,hogy én nem is tudtam róla.
Van egy csomó kérdésem,amit illetlenül rázúdítok a fegyveresre,aki azóta barátságosabb lett,de látom,őt is meglepi-nem is kicsit-akivel és ahogy szembesülnie kell! Furcsa. Úgy kezel,mintha egy régen látott ismerőse volnék.
A tisztáson egy -csak most vettem észre-óvóhelyféle pince lejárata terpeszkedik,aminek az ajtaján ez a hórihorgas férfi erőteljesen bezörget,és valakiket hív felfelé,ellentmondást nem tűrő hangon.
Érdekes,ez a hang és ez a stílus is roppantul ismerős nekem valahonnan,de képtelen vagyok hová tenni.
A társai megjelennek az ajtóban ,és lássatok csodát,ott az a lány is,akit korábban láttam,mielőtt itt megjelentem volna.
Mindez nem lehet a véletlen műve!
Lesznek kérdéseim!
Így szerintetek megfelelő? Ne várjatok túl sokat a karaktertől,eleinte roppant gyáva lesz,mindentől fél,fegyvert pedig nem fog használni
Amúgy ez a beírásom volt az saját számlálóm szerint az 1986-ik
Nem különös? 8)