Srácok,az a helyzet,hogy eddig a gyermekem ült a gép előtt,délután meg be lett vezetve az InviTV,úgyhogy én meg azzal szórakoztam,és ezért nem voltam fent! Látom szépen haladtatok előre,nem úgy mint máskor,mikor akadozik a história. No,mindegy! Megjegyzem,amiket én írok,azok nagyon messze állnak a remekműtől,de azért köszönöm,hogy számítotok rám is!
Ím az én látószögemből a harc a falunál.
Most már hárman vagyunk. De hogy ezt bárki is megértse majd-hmm,ugyan kinek,talán a saját leszármazottaimnak szövögetem ezt a történetet?-szóval tudni kell. Hogy amint gazdám összemálházott,az idegen kétlábúval tovább indultak az egyre sötétedő és különös hangokkal teli erdőbe. Gazda nekem is füttyentett,és ezzel tudtomra adta egyértelműen,hogy követnem kell. (Amúgy is követném..)
Az estével érkező sötétség valószínűleg egyikőjüknek sem okozott problémát,láttam,hogy az idegen arca előtt levő vízszintes vízfal mellett kigyulladt egy fehéres színű fény,és ekkor megpillantottam a fal mögött-igaz kicsit homályosan- az arcát is. Gazdám meg a szemei elé húzott második szemet vett fel,ami furcsán dudorodott előre,és mögötte az igazi szeme is erősen fénylett. A második szemből is éles,de zöldes fehér fény tört elő.
Az én kifejlődött és ajándékul kapott látószerveim kiválóan átvágták a homályos részeket,és mondhatom,talán még élesebben láttam mindent ,mint nappal,igaz minden sárga volt,a most megismert színek pedig eltűntek.
A táj egyre komorabb és ijesztőbb lett. A két kétlábú társamat is elfoghatta a félelem,legalábbis Gazdám verítékének szaga ezt árulta el. A másiknak nem éreztem a kipárolgásait,de szapora lélegzetvétele őt is elárulta.
És nem véletlenül.
Kis idő múlva egy olyan helyre érkeztünk,ami egykor talán szebb napokat látott emberi hajlékok sokaságágából állt. A házak szépen ,egymás mellett álltak,bár látszott rajtuk,hogy a növények lassan átveszik felettük a hatalmat. Szerte néhány egykor talán itt használatos négykerekű dolog álldogált,s az egyik éppen morgó,dübörgő hangokat adott ki,amin nagyon meglepődtem.
Társaim néhány érdekesen villogó,sípoló dobozt vettek elő,röviden pár szót váltottak,és megegyezve elindultak az egyik ház felé.
És ekkor olyasmi történt,amit jó előre sejthettem volna. Ugyan minek is mászkálunk az éjszaka kellős közepén,kockáztatva a leselkedő halállal való találkozást? Én nem értem a kétlábúakat. van olyan,amikor a föld alá bújnak,úgy félnek,máskor meg kihívják maguk ellen az elátkozott föld haragját könnyelműen.
most is így voltunk,és a baj nem is váratott magára. teljes erőből üvölteni kezdtem,mert egy szörcsögőrontott rá a Gazdámra. nem tétováztam,ugyanazt a trükköt vetettem be,mint a döcögő ellen,első találkozásunkkor. Teljes erőmből ráugrottam a hátára,és belemélyesztettem hegyes fogaimat a nyakszirtjébe,amennyire csak bírtam. Biztosan nagyon fájhatott neki,mert úgy hörgött mint egy Röfi,és lebucskázott Gazdámról,és neki meg volt annyi lélekjelenléte,hogy gyorsan talpra ugorjon.
Én ekkor,hogy a figyelmét eltereljem,elengedtem,és kitértem a támadása elől,mikor lehajolva el akart kapni. Szerencsém is volt,mert ahogy így félreugrottam,gazdám olyan dolgot vágott hozzá,amitől a szörcsögő egész testét ellepték a táncoló fényesek,hogy gyorsan a földre döntsék. Szörcsögő nagyon erős,de a lángoktól retteg. Vajon honnan tudja ezt a Gazdám??
Közben a dolgok kezdetek egyre gyorsabban történni. Egy lángoktól borított testű csápos tűnt elő valahonnan,és egyenesen a gazdámra támadt. Akkora ütést mért rá,hogy szerencsétlen azon mód megtántorodva elesett. Ekkor-ha jól láttam- az újdonsült társam kiengedett rá néhány fullánkost,de beakadt a dörgője,és már megint újabb szörcsögők meg csáposok törtek ránk. Innentől kezdve nagyon zavarossá válik az egész küzdelem. csak a két kétlábút látom,ahogyan az életéért küzd,és minden erőmmel azon igyekszem,hogy távol tartsam tőlük a támadóikat,akik furcsa mód nem számoltak azzal,hogy ellenük fordulok. Legalábbis nem ezt szokták meg.
Az egyik szörcsögőnek őrjöngő dühömben letéptem az arcát,és az egyik csápost szembe sikerült támadnom,majd neki is leszakítottam a csápjaiból kettőt,mir e iszonyú üvöltéssel kirohant. Közben szóltak a dörgők,hulltak a támadóink.
Mire a nagy kavarodásnak vége lett,megpillantottam Gazdámat a földön heverve,hófehér arccal.felém fordul,magához int,én gyorsan odarohanok mellé,mellé fekszem,vonyítani kezdek,de az új társunk erővel arrébb lök,és megpróbál rajta segíteni. Én nem tudnék mást,legfeljebb vérző sebeit nyalogatni,de tudom,az biztos nem tenne jót neki. A kétlábú nagyon gyenge ugyanis az eszközei nélkül.
Nem is haragszom az új kétlábúra,amiért arrébb tessékelt,mi ez ahhoz képest,hogy gazdám megint megsérült???
Nem hiszem,hogy haragudna rám,pusztán csak nem akarja,hogy ott lábatlankodjak,így távolról figyelem az egész dolgot,és csöndben maradok.
És most veszem csak észre,immáron négyen vagyunk. Hát ez az újabb kétlábú meg mikor keveredett ide? Vagy nem figyeltem?
Sőt,ez a kétlábú több mint jóindulatú. Szinte az első dolgai közé tartozik,hogy egy jókora szörcsögő-combot dob elém. Hát ez már megjárja.