Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Megérkeztem végre a tudósokhoz, elég meglepődöttnek tüntek, mert azt mondták, hogy én vagyok már a harmadik ember aki ma itt járt. Utoljára egy tudós volt itt, csak pár perce mentek el, és beszélt egy másik tudósról aki eltünt, és valakinek meg kellene keresnie. Megbízás! Az ottaniak jó utat kivánták, és megadták a tudós elérhetőségét. Beszéltem vele, a Wild Teritorry-ba kell mennem, megkeresni egy dokit. Erdészt megkerestem, és már reggelre a bárban voltunk.
Itt beszéltem a csapossal, hogy miért jöttem, és tud-e valakit, aki velem jöhetne. Sajnos nem tudott senkit. Így vettem nála egy kis lőszert a FAMAS-ba, majd elindultam az uticélom felé.

Mi is a magyar neve a Wild Teritorrynak? Mert kicsit nyomi, hogy úgy írom, hogy fele magyar, fele angol.
 
Vad Vidék, nagyszerű ha már arra tartasz. Ha sikerül megtalálnod dr. Kruglov-ot élve, akkor kérd meg, vezessen át az alagúton. Vigyázz az Égetőkkel, fájdalmas ha eltalálnak, viszont ha figyelsz akkor néhány tűzgolyó meg könnycsepp a táskádba kerülhet, amit később eladhatsz. Sok Sikert és vigyázz magadra.

Kerenszkij professzor.

Viszont még sem Thunder, sem Petrovics nem válaszolt hogy jönnek-e velem. Nekem rövidesen indulnom kell.
 
Vad területnek hivják magyarul


Hajnal 3 kor megint csörgöt a PDA-m
Istenem 4 napja vagyok a zónában, az eddigi leghosszabb idöm zsinorban. és még aludni sem hagynak.
Szerencsére csak én keltem fel. Eléggé ki kellet nyitnom a szemem, alig láttam a betüket.
Ahhhh.... újabb megbizás.

Célterület:Kordon
Keresendő személy:Sidorovics
Megbízás:
Keresd fel sidorovicsot, beszélj vele és kérd el a speciális feladatát
és szerezz információt egy bizónyos "Agyperzselő" nevű helyről, mindent amit tudnak róla.
Maradj ott adig amig mindent meg nem tudsz.

Fenébe, megint vándorolok, halkan felkeltem és kimentem a házból kint volt a Tudós nőszemély, Tánya is.
Éppen az eget bámulta, észrevette hogy kijöttem, felém fordult és megszólalt.
Maga sem tud aludni?
Nem, más dolgom van.
Tánya kicsit furán nézett rám majd felém kezdet sétálni.
kb másfél méterre állt tőlem, Mélyen a szemembe nézett.
Maga nem akarna arra menni.
De ezt a küldetést kaptam, parancstagadás nálunk elitélendő.
A zónában nem számít kit miért ítéltek el, a Zóna ezzel az egyel nem foglalkozik.
Maga hisz abban hogy a zóna él?
Miért? Van benne valami meglepő? A tudósok csak kihasználják a Zónát? Vagy szerinted csak Tanulmányozzuk?
Nem mindenki csak a meggazdagodás jelképét látja benne.
Én inkább egy ellenséget látok benne, olyat akit minnél elöbb semlegesiteni kéne.
Ekkor Tánya kissé komor arcot vett fel, és kérdezte mit akarok.
Azt mondtam elmegyek. Tánya tett egy bólintást, és bement az épületbe.
Én felnéztem az égre és gondolkozni kezdtem.
"Vajon tényleg magányos stalkeré kellene válnom"
Tánya vissza jött az épületből és oda nyomtott a kezembe 25000 Rubelt.
Enyi a jutalmad az összes Munkádért beleértve a Falu megtisztitást is.
Éreztem a hangján a bennem való csalódást.
Felkaptam az összes cuccom, és elindultam dél felé az éjszaka kellős közepén.
 
Reggel van. Felébredek, körülnézek, Thunder sehol, a Petrovics még alszik, mellette a kutya, úgy néz ki mint ha aludna, de biztos vagyok benne hogy csak úgy tesz, éber társ. Kimegyek, Tánya már kávét főz, önt nekem is. Jól esik. Reggelizünk, közben mondja hogy Thunder az éjszaka közepén elindult valahova. Mindegy, így már csak Petrovicsra számítok hátha velem tart. Időközben befut Erdész barátom, reggelivel kínáljuk. Üzenetet hozott Szuszlov barátomtól az ingoványból, át kellene mennem hozzá, van egy kis meló. Megvárom amíg Petrovics felkel, megkérdezem tőle velem tart-e, utánna indulok.
Remélem a Pék sikerrel jár mindkét munkában.
 
Veled tartok, legalább egy kis időre barátságosabb helyre megyünk mint a vörös erdő.
 
Reggel 6-7 óra környékén már a vörös erdő-katonai raktárak határán voltam.
Csodálkozván látom hogy egyetlen Szabadságos katona sincsen a homokzsákok mögött, hiszen mielött elmentem a bázisukról hallotam hogy még aznap kiküldenek vagy 3 tucat embert, hiszen nagy az aktivitás a vörös erdőben.
Rossz előérzetem támadt, és a megérzéseim eddig igen pontosak voltak.
Kibisztositottam hát az Sgi-t.
felmentem a dombon aminek a tetején egy konténerféleség volt, pár rejtőhálóval befedve.
Ekkor egy zöldruhás stalker felém kezdet futni, felököt és mind a ketten lefele gurultunk a dombról.
Az sgi-m a stalker mellet landolt, mielött felvehette volna oda rohantam hozzá és nemes egyszerüséggel pofán rugtam, a stalker eszméletét vesztette.
Jobban megnézvén egy könnyű testpáncél volt rajta, szabadságos.
Mikor ébredezett a biztonság kedvéért újra táraztam, és kibiztosítottam a fegyvert.
Mi a neve?!
Zados!
Miért támadott rám?!
Mert maga szolgálatos.
Maga sem jó megfigyelő, itt van rajtam a maguk megkülömböztető jele.
Ekkor a stalker a vállamra nézett valóban ott volt rajta a zöld szinű farkas.
Ekkor Zados kérdezett. Akkor maga stalker?
Maga aztán haláli mefigyelő...
Nyugodtabb hangsúlyba lépett a beszélgetés.
Kb. fél óráig beszélgettem vele, megtudtam hogy este járt erre egy nagyobb csapat a Monolittól, nem tudja mit akarnak, de vagy 2 tucat tucat erősen páncélozott, VLA-val és gránátvetős rohampuskával felszerelt monolitos masírozott végig a helyőrségén.
Az emberi meghaltak, az erősítést meg nyílt terepen kapták el, fele maghalt, a másik pedig visszavonult.
Tegnap este óta nem hallotak arról az egységről, valószínüleg Rostok felé haladtak.
Ez nem jó. Ez nagyon nem jó.
Mondtam Zadosnak hogy tartson velem, de ő azt mondta hogy menten agyonlőnék, mivel szabadságos.
Nos akkor tovább indulok, de immár az uticélom a Rostoki Bár, remélem a monolitosok elött érkezem.
 
Az éjszaka meglehetősen hűvös volt,de hogy így több kétlábú társunk akadt,már korán sem volt olyan fenyegető.Érdekes mód senki sem idegenkedett a jelenlétemtől,sőt,még enni is adtak.Szerintem valószínű,hogy észrevették,VANNAK SZEMEIM,nem úgy,mint a többi testvéremnek.Ez bizonyára emlékeztetheti őket arra az időre,amikor még kutya meg kétlábú társ lehetett,de legalábbis eltűrték egymás közvetlen közelségét.Én emiatt gondolom úgy,mégsem fognak rám egy dörgőt sem,nem akarnak villanó hiodeg pengét a torkomba vágni...Amennyire tőlem telt,igyekeztem együttműködni velük,biztos ez is tetszett nekik.
A Gazdám valamivel jobban van,és már megint a holmiját pakolgatja,rendezgeti. Szerintem hamarosan ismét útra kelünk. Nem is bánom,bizony. Túl sok halált láttunk két nap leforgása alatt. Rájöttem,ahogy előre haladunk,egyre több halál van mindenütt. Veszélyes és ijesztő ez a hely. Jó volna hazalátogatni a Nagy Sárba,de legalábbis a Ligetes -erdősbe egy pár napot pihenni.
Elindulunk,immár hárman,Gazdám,az kétlábú társunk,aki a harc után rögtön enni adott,meg persze én. Örömmel veszem tudomásul,hogy visszafordultunk. Ha elérjük azt a helyet,amit én csak Zöld-Lankásnak hívok (Katonai raktártelepek) akkor nagyon boldog leszek. Hogy valamiképpen kifejezzem hálámat előttük loholok,folytonosan kikerülgetve a halálcsapdákat ,és csak a biztonságos utat mutatva nekik,még akkor is ,ha néha kitérőket teszünk.Minden tíz -húsz lépés után megállok,egyet jó hangosan vakkantok,és megvárom,míg odaérnek,és újból kezdem,fáradhatatlanul..
Így szépen,lassan ugyan ,de biztosan maguk mögött hagyjuk ezt az elátkozottnál is rosszabb helyet,ahová reményeim szerint nem egyhamar térünk vissza!
 
Rostok felé járok,mikor az úton látok egy mozgó stalkert. Nem vett észre. Elbújok a közeli bokorba. Elhalad a bokor mellett. Ekkor én mögé lépek,és kést szegezek a torkának.
Ez azért van mert szükségeltetik néhány info a raktár felől,és a jelenlegi helyzetről. Drasztikus megoldás ,de így megvédem magamat tőle,és őt önmagátol.
-Ki vagy ? Milyen frakció ? Mi az uticél ?
 
A lényeg az,hogy valamelyikőtök a pengém éle előtt áll. Aki úgyérzi,hogy ő az az reagáljon .
(Jövő héten nem sokat leszek...)
 
Mire beesteledik megérkezünk a Yantar tóhoz, Sakharov barátom kutatóállomására. Fáradtak vagyunk mindhárman. Hál istennek a Kutya látja vagy érzi az anomáliákat, mutatja nekünk a biztonságos utat. Hatalmas kerülőt sikerült így megspórolni. Az állomást védő alakulat először furcsán méregetik kis csapatunkat, de mikor közelebb érünk és felismernek, azonnal lekerülnek a fegyvercsövek. Az alakulat vezetője újságolja hogy a tegnapi vadkantámadásból tettek el némi húst nekünk, abból főzhetünk valamit. Valamint a kutyának is jut friss hús és csont is, nem tudom melyiknek örül jobban. Ilyenkor örülök hogy apám fiatalkoromban megtanított a hentesmesterség titkaira, meg főzni is valamennyire. Sakharov barátom újságolja hogy járt nála a Pék, jót beszélgettek, szerinte kiváló embert találtam a munkára. Este vodkázunk egy kicsit Petroviccsal, beszélgetünk, emlékezünk a gyermekkorunkra. Hasonló helyen nőtt fel mint én. Aludni térünk.
Újabb éjszaka amikor őrzik az álmunkat, ez megnyugtat.

Biztos nem közülünk valaki, mi Rostock közelében sem jártunk.
 

Háttértörténetem:
A seregnél szolgáltunk Skin és Oleg barátommal együtt, mikor kaptunk egy áthelyezési parancsot egyenesen a zóna határához.
Eleinte jól megvoltunk, csak kisebb feladatokat kellett ellátnunk, nem is volt sok gondunk.
Ahogy telt az idő, egyre veszélyesebb parancsokat kellett teljesítenünk, de valahogy mindig megúsztuk addig a bizonyos májusi napig.
Délután jött a hivatalos parancs legfelülről: Be kell hatolnunk egy titkos katonai laboratóriumba a vörös erdő mellett, és el kell hoznunk valamilyen, számunkra ismeretlen prototípust, aminek az azonosítására külön szakértőt küldtek.
Az emberekkel nem spóroltak, a különleges, egy alkalomra összeállított alakulat 31 tagból állt.
Reggel 6-kor indultunk 4 helikopterrel, csak arról senki sem szólt, hogy a monolitok üzembe helyezték az agyperzselőt.
A végeredmény totális katasztrófa volt.
Az első 2 helikopter azonnal lezuhant, a másik 2 pedig kényszerleszállással landolt a vörös erdőben.
Oleg az másodikban volt.
Skin és én a negyedikben.
A mi gépünkből 4 ember élte túl a landolást, Skin,Dimitrij,a szaki, és én.
Mivel nem volt más válaztásunk, elindultunk a a régi katonai bázis felé.
A szakértőnk úgy gondolta, hogy majd ő megy elöl, mivel indulása előtt kapott 1 új generációs detektort.
A szuper kis masinájának köszönhetően, belesétált egy eddig számunkra is ismeretlen anomáliába, és egyszerűen eltűnt, mintha csak teleportált volna.Azóta sem láttuk.
Azt a helyet 50 méteres körben kerültük ki.
Miközben átlopakodtuk magunkat a vörös erdőn,közös megegyezéssel eldöntöttük, hogy dezertálunk, ne mindig minket küldjenek elpatkolni.
Reggel mikor kiértünk a vörös erdőből, még 3 percnyit sem haladtunk, megállított minket egy osztagnyi szabadsági, akik csak azért nem lőttek le rögtön, mert még fegyverünk sem volt.
Megkértük őket hogy vigyenek a vezetőjük elé, és mikor odaértünk,ott helyben , a parancsnok szeme előtt téptük le a rangjainkat, és adtuk át egyenruhánkat.
Én személy szerint nem csatlakoztam a szabadságiakhoz,de azóta is "tiszteletbeli" vagyok, és mindig jól jön nekik 1 olyan ember, aki nem lesz rögtön a szolgálat céltáblája, amikor a határhoz ér.

A külsőmről: egy régi, kopott, katonai kommandósruházat,jelzés nélkül, semleges színűre átalakítva.(nem kék,fekete,piros, hanem simán zöld mint a stalker öltözet)
 
Már közel járok uticélomhoz, látok 2 stalkert elöttem ugy 800 méterre az úton, Megint rossz elö érzetem van de utoljára majdnem agyon lőttek emiatt, hát most fogtam magam és kikerültem őket.
Mivel már igencsak este volt bekapcsoltam hát az éjjel látót.
Bár jól felszerelt zsoldos vagyok, de ilyenel még nem voltam felszerelve, kezdem úgy érezni hogy jó üzletet kötöttem skinflintel.
Világos kék színben mutatott mindent, szinte még az anomáliákat is láttam.
Ezzel felszerelve gyorsan elértem a városkát.
3 szolgálatos fogadot, erősen véres volt helyszin, A szolgálatosok kis hijján lelöttek.
Ki vagy?! Miért jöttél?! Orditja az egyik.
A nevem Thunder, Ivansotov Századossal kel beszélnem, nagyon sürgős.
Ekkor a 3 szolgálatos lehajtotta a fegyvert.
Ismered a századost?
Hülye kérdés, együtt szolgáltam vele.
Ezek után az egyik felajánlotta hogy elkisér, de mondtam neki hogy inkább lehordaná a fejét az őrposzt elhagyásáért... egyet kellett hogy értsen.
Gyorsan oda mentem a szolgálatosok Főhadiszállásához, és miután beengedtek Ivanhoz egyenesen.
2 Másik nagy fejessel beszélt, taktikákról, és a védelemről, úgy tünik tudnak a monolitosokról.
Két exo páncélos őr ki akart tessékelni.
Ekkor oda kiáltottam neki:
Iván! Felém nézett, intett a 2 őrnek hogy hagyanak.
Oda mentem hozzájuk bemutatott a 2 fejesnek, igazi nagy kutyák.
Ő itt Voronin Tábornok! mutatott egy kicsit kopaszodó viszont idösnek nem anyira nevezhető emberre.
Én felelek a Bázis ért és a szolgálat itteni helyt állásáért, magában kit tisztelhetek.
A nevem Thunder.
Nem kérek az itt kialakult rővid szavakbol, Neve és Rangja?
Tom Abrams Százados utolsó posztom az Afganisztán volt.
Á szóval egy külföldi kalandor.
Nem, nem egészen uram.
A tábornok mellet lévő ur is bemutatkozott megtörve a tábornok proceduráját.
A nevem Nejvajka Ezredes.
Iván kérem kisérje az urat a szállásokra és ön is térjen nyugovóra, Voroninak és nekem még sok a dolgunk, de önre már nincs szükségünk.
Értettem! szalutált és intve nekem, sietősen távoztunk.
Miért van az hogy amerre te vagy ott rögtön csőstül jön a baj?
Kit érdekel? kérdeztem kissé najívan.
Elmentünk a Szállásokhoz, gyorsan lepakoltunk, és megyegyeztünk hogy holnap elmond részletesen mindent.
 
Vállalom én a késes embert

A nevem:Ruszlan
Nem tartozom semmilyen frakcióhoz.
Az úticélom Rostok.
Nem akarok pofátlan lenni, nálad van a kés, de szerintem húzódjunk egy kicsit félre, mert kaptam egy olyan üzenetet, hogy egy szakasz monolit éppen erre tart eléggé gyors tempóban, és nem szeretnék az útjukba kerülni.
Esteleg ha nem hinnéd el akkor nyugodtan nézd meg a pda-m.


És akkor én most várhatok Nabukodonozor kollégára fogatlan
bocs hogy nem írtam de sok a tennivalóm
 
Vissza
Top Alul