Ejh! Volt egy kis nézeteltérés Kievben. Azt hiszem,oda egy ideig biztosan nem mehetek vissza,miután kis vitám támadt néhány helyi baromarcúval,aki a külvárosban pöffeszkedve úgy érzi,ő sz.a.rj.a a jeget.
Az összezördülést a lehető legkellemesebb légkörben,nagyon kultúrált módszerrel rendeztük,a három fickónak gyakorlatilag nincs feje. Illetve,hogy egész pontos legyek, szépen csomagolva,egy japános díszdobozban elküldtem a főnöküknek,had örüljön már egy kicsit.
Ja,és a lényeg,a volt kaukázusi bajtársam pittbulljai is nagyon jókat kajálhatnak az elkövekezendő pár napban,ha értitek,mire célzok...
A Zónába úgysem mernek utánam jönni,ahhoz ők patkányok, viszont a haver azt javasolta,innentől kezdve messzire kerüljem a várost,mert ő sem figyelheti minden lépésem.
A cement, a szerkezeti acél,meg a sóder úton van,zsaluanyag is érkezni fog,igaz,azt Fehéroroszból hozzák. Azonban a faanyagot az ácsszerkezethez ,meg a nyílászárókat kénytelenek leszünk a helyi forrásokból beszerezni,dettó igaz ez az elektromos cuccokra is,úgyhogy lesz egy kis vezetéktépkedés...
A legjobb lett vón az erőműből obszerválni,de akkor még ki tudta ezt. (Persze,ha reggel tudom,hogy délben pofáraesek,aznap fel sem kelek!)
Na mindegy,legyünk optimisták,és mondjuk azt, ez nem félig kudarc,hanem félsiker, és kezdődhet az építkezés. Szerintem a tél beállta előtt készen lehetünk,ha komolyan ráfekszünk a témára.