Scarecrow
New Member
- Csatlakozás
- 2009.09.12.
- Üzenetek
- 4,939
- Reakció pontszám
- 0
A Végzet Napja
Amikor leszállta helikopterem az erdő határán rossz érzés fogott el, leszállt a mid is, kiszálltak a katonák, biztosították a területet, a pilóta még egy "Úr legyen veletek!" dumát megengedett mielőtt felszállt. a másod pilóta a mi helikopterünket vitte, miután agyar magára igazította a fegyverzetét.
Egység ide hozzám!
Uraim, két csoportra bomlunk, agyar lesz a második csoport vezetője, ha élni akartok kövessétek a parancsait.
Syrus, te velem jössz, és még a szokol osztag is!
előre megyünk felderíteni, agyar, ti mögöttünk lesztek 50 méteres távolságban, ha jelt adok, előre jöttök, és lőtök mindenre ami rátok is!
A kisebbik csapattal előre mentem, és felderítettem a területet, 1,5-2 méteres távolságot tartottuk egymástól,
Dimitrij kissé közelebb jött.
Mi az ön története uram?
Minek azt tudni neked?
Hát ön mondta nem biztos hogy túl éljük, csak jó lenne már tudni mit csinált ön ezelőtt.
Én kitálalok, de utána ön is...
Jó...
Mióta is hadnagy ön? kérdem.
Tavaly elött léptettek elő itt a zónában.
akkor... 2 éve.
én majdnem 10 évre visszamenőleg katona vagyok, ebből 8 évig százados.
8 évig?
Igen, először csak rang, aztán már egységet is kaptam hozzá.
Volt százada? hol szolgált ön?
Pfff... Irak, Afganisztánt, Kazahsztán, még Indonéziában is voltam rendfenetartó.
Akkor ön minden bizonnyal kitüntetett veterán.
Jah kitüntettek mindenért, de legjobban azért, amikor ledaráltattam a századom.
Hogy mi?
Kaptam egy parancsot, úgy 2001 környékén, Afganisztánban, egy partközeli városkát megszálltak a lázadók, és vissza kellet foglalnunk, 100 emberből 17 en maradtunk, megkaptam Amerika legmagasabb rangú kitüntetését a "Navy Cross" medált, a medal of honorra, csak jelöltek, de úgy gondolták hogy mivel vissza vonulok, nem kaphatom meg.
aztán hazamentem az országomba, fél évet pihentem majd ide jöttem.
az első nap lekaszáltam ezek közül 6 ot, még azon a héten jöttek ide öltönyös, GRU-sok, és rákényszerítettek hogy beálljak a zsoldosok közé, majd 2 év után egyszerűen agyon akartak lőni.
aztán vissza kerültem a hadsereghez, innentől már te is tudod mi volt.
Pfff... ez aztán nem lehetett gyalog galopp.
No én elmondtam a múltam most ön jön.
Igen igen, na akkor....
Ekkor lövés hallatszott, a földre vetettük magunkat, de egy ember később ért le, ő már halott volt...
Dimitrij hátra nézett: Grigorij!
A vállára tettem a kezem, és ráparancsoltam hogy csönd, ő is tudta, de nem akarta elfogadni a tényt: meghalt.
Syrus elővette a puskáját, egy ideig mocorgott, majd célzott és lőtt.
Egy 150 méterrel előttünk valami lesett egy fáról.
Dimitrij oda ment hozzá, és megnézte él e még, de fejbe lőtték, esélye se volt, elvette a dögcédulát, és lehajtott fejel ment tovább.
értettem a veszteségét.
A domb másik oldalára átérve elértük végre a bázist.
Csapat rádióra váltottam, és kiosztottam a parancsokat.
Agyar is szépen elosztotta a népet: jól szóródjatok szét, 3 ember jó zsíros célpont, 1 csak lőszer pocsékolás!
Kb 3-5 méter távolságra el is oszlottak a katonák egymástól.
Ekkor hirtelen mint derült égből villám csapás, elkezdett sötétedni az idő.
Basszus, pont most kell kisugárzásnak is lenni, mondja a szokolból a katona.
Ez nem kisugárzás, csak eső lesz.
És igazam is lett, pillanatokon belül elkezdett esni sőt szakadni, de e-mellé még elkezdett orkán erősségű szél is fújni.
Ez kapóra jött nekünk, nehezebb kiszúrni mint verőfényes napsütésben.
Én és Syrus közelebb osontunk, egészen az első lejáróig.
Syrus élesítette a töltetett, és ledobta, majd bebújtunk a betonfal mögé.
A karórájára nézett: 5...4...3...2... hatalmas robbanás és mögöttünk a beton fel mögött lévő lyukból hatalmas lángcsóva tört a felszínre.
A rádióba ordítom: Támadás!!!
A katonák többsége, előre szalad a sziklákhoz, és onnan lőttek
az a néhány aki a dombon maradt, az pötyögtetett a puskájával.
Pillanatok alatt elszabadult a pokol, és amíg a katonák fedeztek átmentünk a másik lejáróhoz, Agyar is oda jött.
A lejáróból jött felfele a lift, agyar ezt meglátva beizzította a gépágyút, és lefele lövöldözve lyugatta ki a felfele érkezőket.
most először éreztem hogy erős fegyverem van az exoskeleton ellen. a gépágyú lövedékei úgy vitték át a titán páncélt, mint kés a vajat.
Leküldtük a liftet, és vele a bombát, és futottunk, majd ez is berobbant, "földrengéssel" nyugtázva a detonációt.
20 milis! ordítja az egyik katona, majd a dombra felnézve valóban ott volt egy hatalmas gépágyú
Irányítsátok oda az Rpg-t!
Az Rpgs célzott és lőtt. telibe kapva a tűzfészket.
Még egy! a domb másik oldalán.
ekkor azonban a 4ik lejáróban megjelentek azok amiktől rettegtem.
Az exo csatamesterei.
20mm vastag titán páncélzatú exoruha, és a beépített fegyverzet.
egy karra szerelt 13,7 es gépágyúval sorozott oda az Rpgs 2 embernek, akiket rögtön cafatokra szaggatott.
Fedezékbe!
A gránátvetősök oda lőttek pár gránátot, mielőtt őket is széttépte volna a gépágyú, esélyük sem volt.
Kurvára nincs esélyünk, ez nem ferrr!!!
Agyar és én össztűz alá vettünk egy ilyen páncélost, és lőttük ami kifért a csövön, de nem sokat értünk el.
majd amikorra fejére céloztam akkor már szépen eldőlt, mint a beton fal.
Mire leszedtük így az 5 csatamestert, meghalt vagy 8 ember.
már alig egy maroknyian maradtunk, és a lőszerünk is fogytán volt, de elszánt voltam, és nem futamodtam volna meg soha.
A 20 milliméteres olyan eszeveszetten tüzelt hogy nem tudtuk kilőni.
Dimitrij egyik embere elrohant arra amerről jöttünk, elmenekült...
Dimitrij lehajtotta a fejét, majd gyorsan felszeget, és ő is kiszaladt.
Neee!
Én is kiértem a fedezékből és fedeztem amennyire tudtam.
Elérte a rakéta vetőt, a vállára vette és célzott.
A rakéta egyenesen a kezelőkhöz jutott, azokat cafatokra szakítva.
Szép munka! de ekkor egy lövés keresztül vitte dimitrijt, aki a rögtön el is terült, oda fordultam én is de késő volt már.
egy gránát csapódott be mellettem amitől eltört a sisakom üvegje, és hátra is estem, a gépágy tőlem jó messze ért földet.
A többi ember, Syrus odajött hozzám, és megpróbál elhúzni, de ekkor egy lövés elvitte a fél fejét, és élettelenül esett oldalra.
A másik oldalra fordítva a fejem, Agyar láttam, ahogy a gépágyúval osztott, de öt is lelőttek.
Pár perc múlva katonák közelítenek, a kezemet hátra csúsztattam a pisztolyhoz, amit egy rántással elö tudok venni ha megjelenne az a Tuborg.
2 katona megfogott vállamnál, és oda vágott egy szikla tövéhez, ezt követően az egyik levette a sisakom.
Ez Thunder!
Szólj be a parancsnoknak hogy meg van az áruló.
2 leveszi a sisakot.
Főnix... mondtam halkan az egyikre nézve.
Ez még él. szólal meg egy távolabbi alak aki éppen Dimitrij felett áll.
Öld meg!
Nem! keltem ki magamból.majd a pisztolyt előrántva lelőttem egyet a közelemben, és azt is aki Dimitrij felett állt.
Kiütötték a kezemből a pisztolyt, és még pofán is vágtak páncél kesztyűvel.
Csak ennyi telik tőletek?!
Főnix oda ment dimitrij hez, leguggolt mellé. Had éljen, úgy sem húzza sokáig. majd felállt, és vissza tért hozzám.
A többi katona elment a közelemből 1 intésére.
Majd feltett egy rakat értelmetlen kérdést.
majd végre fel ért a Tuborg nevezetű illető is, a halálom akarója.
Mély és nehéz lélegzeteket vett egy zártkörös légző rendszeres sisak sötétített üvegje mögül.
Eltorzított hanggal szólt.
Hogy mióta várok én erre a bosszú percre.
Meg kéne hogy nyomorítsalak, mint azt velem tetted oly sok évvel ezelőtt.
KI vagy te valójában? kérdem.
hahaha... a nagy Tom Abrams nem tudja ki akarja megölni... Hát az akit te otthagytál Kazahsztánban megrohadni!
Ki vagy te? kérdeztem értetlenül.
Még röhögött egy kicsit magában, majd elkezdte levenni a zártkörű maszkot.
Ekkor láttam meg hogy megnyomorított arca van, lángok által perzselt.
ott hagytál meghalni abban a laborban!
Ben..
Ben meghalt, Tuborg van itt.
Akkor nem is a 2 évvel ezelött meggyilkoltak miatt akarsz megölni?
Azokat leszarom, és azt is hogy az egész egység azt hiszi áruló vagy, pedig nem, de neked mindegy már.
felemelte a pisztolyt.
Lövés dörrent...
Ám helyettem Tuborg fején tátongott a golyó ütötte lyuk.
A hulla eldőlt, majd mögötte Főnix állt és még mindig úgy szegezte a pisztolyt, majd oda jött hozzám és leütött.
már csak arra emlékszem amikor fent vagyok a helikopteren, elöttem a hordágyon fekszik Dimitrij, a mellkasán tátong egy lyuk,
Mire vissza értünk a helikopterhez, addigra elvérzett...
A következő pár napban megkaptam az engedélyem a leszerelésre, és elhagytam a zónát, végleg...
Amikor leszállta helikopterem az erdő határán rossz érzés fogott el, leszállt a mid is, kiszálltak a katonák, biztosították a területet, a pilóta még egy "Úr legyen veletek!" dumát megengedett mielőtt felszállt. a másod pilóta a mi helikopterünket vitte, miután agyar magára igazította a fegyverzetét.
Egység ide hozzám!
Uraim, két csoportra bomlunk, agyar lesz a második csoport vezetője, ha élni akartok kövessétek a parancsait.
Syrus, te velem jössz, és még a szokol osztag is!
előre megyünk felderíteni, agyar, ti mögöttünk lesztek 50 méteres távolságban, ha jelt adok, előre jöttök, és lőtök mindenre ami rátok is!
A kisebbik csapattal előre mentem, és felderítettem a területet, 1,5-2 méteres távolságot tartottuk egymástól,
Dimitrij kissé közelebb jött.
Mi az ön története uram?
Minek azt tudni neked?
Hát ön mondta nem biztos hogy túl éljük, csak jó lenne már tudni mit csinált ön ezelőtt.
Én kitálalok, de utána ön is...
Jó...
Mióta is hadnagy ön? kérdem.
Tavaly elött léptettek elő itt a zónában.
akkor... 2 éve.
én majdnem 10 évre visszamenőleg katona vagyok, ebből 8 évig százados.
8 évig?
Igen, először csak rang, aztán már egységet is kaptam hozzá.
Volt százada? hol szolgált ön?
Pfff... Irak, Afganisztánt, Kazahsztán, még Indonéziában is voltam rendfenetartó.
Akkor ön minden bizonnyal kitüntetett veterán.
Jah kitüntettek mindenért, de legjobban azért, amikor ledaráltattam a századom.
Hogy mi?
Kaptam egy parancsot, úgy 2001 környékén, Afganisztánban, egy partközeli városkát megszálltak a lázadók, és vissza kellet foglalnunk, 100 emberből 17 en maradtunk, megkaptam Amerika legmagasabb rangú kitüntetését a "Navy Cross" medált, a medal of honorra, csak jelöltek, de úgy gondolták hogy mivel vissza vonulok, nem kaphatom meg.
aztán hazamentem az országomba, fél évet pihentem majd ide jöttem.
az első nap lekaszáltam ezek közül 6 ot, még azon a héten jöttek ide öltönyös, GRU-sok, és rákényszerítettek hogy beálljak a zsoldosok közé, majd 2 év után egyszerűen agyon akartak lőni.
aztán vissza kerültem a hadsereghez, innentől már te is tudod mi volt.
Pfff... ez aztán nem lehetett gyalog galopp.
No én elmondtam a múltam most ön jön.
Igen igen, na akkor....
Ekkor lövés hallatszott, a földre vetettük magunkat, de egy ember később ért le, ő már halott volt...
Dimitrij hátra nézett: Grigorij!
A vállára tettem a kezem, és ráparancsoltam hogy csönd, ő is tudta, de nem akarta elfogadni a tényt: meghalt.
Syrus elővette a puskáját, egy ideig mocorgott, majd célzott és lőtt.
Egy 150 méterrel előttünk valami lesett egy fáról.
Dimitrij oda ment hozzá, és megnézte él e még, de fejbe lőtték, esélye se volt, elvette a dögcédulát, és lehajtott fejel ment tovább.
értettem a veszteségét.
A domb másik oldalára átérve elértük végre a bázist.
Csapat rádióra váltottam, és kiosztottam a parancsokat.
Agyar is szépen elosztotta a népet: jól szóródjatok szét, 3 ember jó zsíros célpont, 1 csak lőszer pocsékolás!
Kb 3-5 méter távolságra el is oszlottak a katonák egymástól.
Ekkor hirtelen mint derült égből villám csapás, elkezdett sötétedni az idő.
Basszus, pont most kell kisugárzásnak is lenni, mondja a szokolból a katona.
Ez nem kisugárzás, csak eső lesz.
És igazam is lett, pillanatokon belül elkezdett esni sőt szakadni, de e-mellé még elkezdett orkán erősségű szél is fújni.
Ez kapóra jött nekünk, nehezebb kiszúrni mint verőfényes napsütésben.
Én és Syrus közelebb osontunk, egészen az első lejáróig.
Syrus élesítette a töltetett, és ledobta, majd bebújtunk a betonfal mögé.
A karórájára nézett: 5...4...3...2... hatalmas robbanás és mögöttünk a beton fel mögött lévő lyukból hatalmas lángcsóva tört a felszínre.
A rádióba ordítom: Támadás!!!
A katonák többsége, előre szalad a sziklákhoz, és onnan lőttek
az a néhány aki a dombon maradt, az pötyögtetett a puskájával.
Pillanatok alatt elszabadult a pokol, és amíg a katonák fedeztek átmentünk a másik lejáróhoz, Agyar is oda jött.
A lejáróból jött felfele a lift, agyar ezt meglátva beizzította a gépágyút, és lefele lövöldözve lyugatta ki a felfele érkezőket.
most először éreztem hogy erős fegyverem van az exoskeleton ellen. a gépágyú lövedékei úgy vitték át a titán páncélt, mint kés a vajat.
Leküldtük a liftet, és vele a bombát, és futottunk, majd ez is berobbant, "földrengéssel" nyugtázva a detonációt.
20 milis! ordítja az egyik katona, majd a dombra felnézve valóban ott volt egy hatalmas gépágyú
Irányítsátok oda az Rpg-t!
Az Rpgs célzott és lőtt. telibe kapva a tűzfészket.
Még egy! a domb másik oldalán.
ekkor azonban a 4ik lejáróban megjelentek azok amiktől rettegtem.
Az exo csatamesterei.
20mm vastag titán páncélzatú exoruha, és a beépített fegyverzet.
egy karra szerelt 13,7 es gépágyúval sorozott oda az Rpgs 2 embernek, akiket rögtön cafatokra szaggatott.
Fedezékbe!
A gránátvetősök oda lőttek pár gránátot, mielőtt őket is széttépte volna a gépágyú, esélyük sem volt.
Kurvára nincs esélyünk, ez nem ferrr!!!
Agyar és én össztűz alá vettünk egy ilyen páncélost, és lőttük ami kifért a csövön, de nem sokat értünk el.
majd amikorra fejére céloztam akkor már szépen eldőlt, mint a beton fal.
Mire leszedtük így az 5 csatamestert, meghalt vagy 8 ember.
már alig egy maroknyian maradtunk, és a lőszerünk is fogytán volt, de elszánt voltam, és nem futamodtam volna meg soha.
A 20 milliméteres olyan eszeveszetten tüzelt hogy nem tudtuk kilőni.
Dimitrij egyik embere elrohant arra amerről jöttünk, elmenekült...
Dimitrij lehajtotta a fejét, majd gyorsan felszeget, és ő is kiszaladt.
Neee!
Én is kiértem a fedezékből és fedeztem amennyire tudtam.
Elérte a rakéta vetőt, a vállára vette és célzott.
A rakéta egyenesen a kezelőkhöz jutott, azokat cafatokra szakítva.
Szép munka! de ekkor egy lövés keresztül vitte dimitrijt, aki a rögtön el is terült, oda fordultam én is de késő volt már.
egy gránát csapódott be mellettem amitől eltört a sisakom üvegje, és hátra is estem, a gépágy tőlem jó messze ért földet.
A többi ember, Syrus odajött hozzám, és megpróbál elhúzni, de ekkor egy lövés elvitte a fél fejét, és élettelenül esett oldalra.
A másik oldalra fordítva a fejem, Agyar láttam, ahogy a gépágyúval osztott, de öt is lelőttek.
Pár perc múlva katonák közelítenek, a kezemet hátra csúsztattam a pisztolyhoz, amit egy rántással elö tudok venni ha megjelenne az a Tuborg.
2 katona megfogott vállamnál, és oda vágott egy szikla tövéhez, ezt követően az egyik levette a sisakom.
Ez Thunder!
Szólj be a parancsnoknak hogy meg van az áruló.
2 leveszi a sisakot.
Főnix... mondtam halkan az egyikre nézve.
Ez még él. szólal meg egy távolabbi alak aki éppen Dimitrij felett áll.
Öld meg!
Nem! keltem ki magamból.majd a pisztolyt előrántva lelőttem egyet a közelemben, és azt is aki Dimitrij felett állt.
Kiütötték a kezemből a pisztolyt, és még pofán is vágtak páncél kesztyűvel.
Csak ennyi telik tőletek?!
Főnix oda ment dimitrij hez, leguggolt mellé. Had éljen, úgy sem húzza sokáig. majd felállt, és vissza tért hozzám.
A többi katona elment a közelemből 1 intésére.
Majd feltett egy rakat értelmetlen kérdést.
majd végre fel ért a Tuborg nevezetű illető is, a halálom akarója.
Mély és nehéz lélegzeteket vett egy zártkörös légző rendszeres sisak sötétített üvegje mögül.
Eltorzított hanggal szólt.
Hogy mióta várok én erre a bosszú percre.
Meg kéne hogy nyomorítsalak, mint azt velem tetted oly sok évvel ezelőtt.
KI vagy te valójában? kérdem.
hahaha... a nagy Tom Abrams nem tudja ki akarja megölni... Hát az akit te otthagytál Kazahsztánban megrohadni!
Ki vagy te? kérdeztem értetlenül.
Még röhögött egy kicsit magában, majd elkezdte levenni a zártkörű maszkot.
Ekkor láttam meg hogy megnyomorított arca van, lángok által perzselt.
ott hagytál meghalni abban a laborban!
Ben..
Ben meghalt, Tuborg van itt.
Akkor nem is a 2 évvel ezelött meggyilkoltak miatt akarsz megölni?
Azokat leszarom, és azt is hogy az egész egység azt hiszi áruló vagy, pedig nem, de neked mindegy már.
felemelte a pisztolyt.
Lövés dörrent...
Ám helyettem Tuborg fején tátongott a golyó ütötte lyuk.
A hulla eldőlt, majd mögötte Főnix állt és még mindig úgy szegezte a pisztolyt, majd oda jött hozzám és leütött.
már csak arra emlékszem amikor fent vagyok a helikopteren, elöttem a hordágyon fekszik Dimitrij, a mellkasán tátong egy lyuk,
Mire vissza értünk a helikopterhez, addigra elvérzett...
A következő pár napban megkaptam az engedélyem a leszerelésre, és elhagytam a zónát, végleg...
)