Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Reggel hatalmas "örömmel" konstatálom, hogy valaki lehányta a kabátomat, benne engem is.A maradék 270 rubel nem ázott el, mert a belső zsebében volt, de a cigi meg a gyufa már oszlófélben van a külső zsebekben lötykölődő savas folyadéktól.A 270 rubelből már nem sokáig élek meg, tehát megint találnom kéne valami munkát.Úgy ahogy letisztogatom magam, hogy legalább naggyából emberi külsőt öltsek és elvonszolom magamat a csaposig.Felhajtom a másnaposságelleni mentőfelest és veszek három konzervet és négy félliteres energiaitalt.Ez a nagyszerű találmány a monster névre halgat, és igencsak hasznos, ha az embernek éppen a "monsterek" elől kell futnia.Sokkal jobbann felpörget és még az íze is jobb, mint a többinek, és egy árban van velük.Ezek után természetesen már csak két doboz cigire, meg egy vihargyújtóra futja.Azt mondja a csapos, hogy most az agropromban baromi nagy káosz van, és még azok a skinhead szolgálatosok sem nagyon mászkálnak ki a bázisukról.A stalkerek pedig végképp el vannak anyátlanodva.Ebből kifolyólag el kellene foglalnunk az ottani bázisukat, mivel az összekötő szerint elég jelentős készleteket halmoztak ott fel fegyverből, lőszerből és egyéb dolgokból.Fejenként ötszáz plusz még azt amit találunk elosztjuk magunk között.Hozzámcsaptak még tizenkét embert, és elvileg a környéken is mászkál még pár társunk.Velük kéne egyesülni és együttes erővel megölni a stalkereket és kirámolni a bázisukat.Persze, ha úgy alakul a helyzet akkor otthagyunk helyőrséget.De erre elég kicsi az esély.
Még egy régi levitézlett teherkocsit is kapunk a feladatra.Nem túl jó az átlagfelszereltség, de a stalkerek se valami kemény legények, csak a szolgálattól kell félni.Azok még fegyver nélkül is elpicsáznak minket a sok kigyúrt állattal és a mindig csak pusztítani ideológiával.De a helyzet akkor is elég elkeserítő.Három társamnak van lefűrészelt csövűje, kettőnek komplett vadászpuskája, négynek vannak levitézlett ak.i és a maradék három pedig csak pisztollyal rendelkezik.Mondjuk az egyiknek kettő van, de megnézem, ahogy használja.Lassann hörögve beindul a motor, és elindulunk az agroprom felé.

Amúgy ti többiek merre felé vagytok éppen és merre felé tervezitek, hogy mentek majd?
 
Na kicsit visszatérek:

Találtam egy érdekes PDA-t egy halott stalkernél,ez állt benne:
A cuccokat vedd föl Szidorovicstól,és hoz el nekem,ja és a csomag kódja: 335546198 csak mondd neki ezt a számot és tudni fogja,mivel nem voltam olyan messze kopasz falutól gondoltam megnézem mit is tartalmaz ez a csomag.Bediktálom neki a számot,rám néz majd ezt mondja:-Gyere hátra ott az a láda az,de elég nehéz-.Felemeltem és azt hittem összesz@rom magam olyan nehéz volt,kész kínszenvedés volt elcipelni a házamig,ott magamra csuktam az ajtót,és kinyitottam a csomagot.először csak pár takaróvászon volt ,azokat letéptem a késemmel,és elakad a lélegzetem: egy SV-98 as mesterlövészpuska,egy speciálisan átalakított PPSH-41-es 5 tárral,és egy APS stechkin automata pisztoly,és minden fegyverhez egy rakat alkatrész plusz 5000 rubel készpénzben,a mesterlövészpuskát gondosan elraktam a PPSH-t ,és a pisztolyt meg elvittem a technikushoz,hogy nézze át.Remélem megbízható darabok lesznek.

300. hsz :d
 
Azért elég derék lesz, ha ppsh val fogsz rohangálni.Mondjuk még mindig job vagy, mint én az összehányt kabátban jobb kéz cigi, bal kéz monszter.:D
 
mire végére értem az audió üzenetnek, sírva fakadtam... az hogy mit hallottam, csak én tudhatom, senki sem volt rajtam kívül az épületben, de ennek ellenére is rettentő nagy döntés elé állított.
valaki szólongat az ajtóból, hát oda néztem, lám kit látnak szemeim: Tátja az.
Itt vagyok! mondtam.
Tátja bejött, meglát, hogy ott vagyok a földön, egy ágynak támaszkodva rögtön oda kérdez: jól vagy?
Jah... kösz a kérdést.
Nagy nehezen felálltam, és amikor az arcom egy szintbe került, tátja észre vette amit nagyon nem akartam, a könnycseppeket.
Valami baj van?
Gyorsan elfordítottam a fejem, és sietős tempóban szedtem össze a cuccaim, miközben válaszoltam: Nem dehogy... csak valami bele ment a szemembe...
Mikor mindent felszedtem, és vissza fordultam Tátjához, ő továbbra is méregetett az arcával, biztos a kulcsot kereste amivel tovább nyithatja a témát, de nem tudott többet, hiszen a könnyeket már letöröltem.
Ezt látva nem tétováztam, sietős léptekkel távoztam az üres kaszárnyából, tátja is jött mellettem, de nem kérdezett tovább a kényes témáról, helyette arról hogy hova megyünk a továbbiakban ha megyünk.

Nincs újabb küldetés a terveim szerint, és mivel én vagyok a bevetési parancsnok, valamint a bakák ilyetén elvesztése azt hozza hogy kevesebb lesz az öngyilkos küldetésre engedélyt kérők száma, így pihenünk.
Tátja egy kis mosolyt megengedett a fekete humorral fűszerezett válaszra.

Letettem a cuccaim a tiszti barakkban, és utamat újra az irodába vettem.
Milyen mázli hogy itt a zónában legalább a bevetési tisztekre oda figyelnek, és adnak nekik pihenőre is helyet, valamint munkát.
Kosztyán melletti szobában lévő kis hely volt az én kis irodám, vagy mim.
Soha se szeretem az akta tologatós munkát, de most kifejezetten jól esett a pihenés.
Hanem hogy aztán helikopter hangot hallottam és kimentem, hátha a katonai stalkerek megjöttek, de ezzel szemben, egy helikopter felszállását láttam teljes menetében...
ezzel egy időben rohant ki mellettem kosztyán is.
Mi az? kérdem kissé viccesen
A szokol osztag, elkötötte a gépet!
Katonák szívatják a parancsnokot?
Ez azért van mert megmondtam nekik hogy nem küldünk egységet, de nem is mehetnek...
Úgy is elhagyta a helyet a szörny. vagy nem? kérdem.
Elment, de mi lesz ha vissza megy?
Rögtön letörlődött a képemről a mosoly.
utánuk megyek! mondtam, és már indultam is.
Befordulva a barakkba ahol a csapat volt: Mathias, Bori... nem tudtam kimondani, mert meg állt bennem az ütő.
Borisz ott virított egy Monolitos Ruhában.
Kosztyán mögöttem van már az ajtóban, oda fordultam hát.
Borisznak már van küldetése, hajnalban indul! mondja.
Vettem egy mély, és hangos levegőt az orromon, elszámoltam 3 ig, és közben mondtam is magamba hogy nem ordibálok, azért sem.
Kifújtam, és ránéztem Kosztyánra: Ezt még majd megbeszéljük.
Borisz kérdőn néz rám.
Akkor maradj! mondtam neki kissé ingerült hangon, és megvártam míg mathias össze kapta magát.
Kifele menet, Tátja is oda jött hozzám, kéri hogy vigyem magammal, de Mondtam neki hogy ez veszélyes, nem lehet.
Ezekben a pillanatokban érkezett meg a másik 2 helikopter, amin a katonai stalkerek jöttek haza.
Tátja erősködött, de ezúttal nem engedtem.
Rá bíztam Kósza gondjaira, aki Megígérte hogy vigyáz rá, mert hát Kareneszkij neki is azt hagyta meg hogy rá vigyázzon mint a szeme világára.
És még azt is hozzá tette hogy mire vissza érek, tehát holnap, addigra ő tovább indul, északra, vörös erdőbe, ahol a lánya is tartózkodik.
De tátja ezt már nem hallotta, mert Addig addig erősködött, míg rá nem ordítottam.
Én bólintottam, lehet hogy még találkozok vele arra fele...
Kosztyán mellém rendelt addig egyet a 6 csapat közül a legkevésbé fáradtabbat, és mellénk osztotta be, felszálltunk az egyik helikopterre, és elindultunk argroprom felé, remélem nem lesz semmi gond, és hazahozzuk őket...
A legjobb hely ami szerint az alagutakba juthatunk az egy lejárat , ami fent a dombokon van.
A domb túlságosan aktív anomáliákban, tehát marad a stalker bázis, egyik épülete. :D
A stalker bázist tudtommal szét tépte a szörnyeteg, legalábbis azon az éjszakán, elég sok meghalt.
Így ha lesz is egy kettő, akkor gyorsan végzünk velük, bár én nem szeretem a stalkereket öldökölni, ezért is várom meg mindig hogy mit tesznek, lelőnek, vagy futnak.
De ezúttal nem hinném hogy futnának....
 
Végre kezd összeérni a két szál, majd holnap megírom a folytatást az én részemről, de nagyon fárasztó volt az evezés mostmár késő is van.
 
Egész jó hely ez az agroprom. A helyi sztalkerfrakció bázisa körül lófráltam, és találtam magamnak egy kitűnő lőhelyet, egy közeli domb tetején.
Volt ott egypár hordó, egy-két láda, tele számomra használhatatlan lőszerrel, de találtam egy kis kötszert is. Talán valami támadásra volt ez
ideoktojálva, a támogató mesterlövészek számára. Remélem, nem haragszanak meg - gondoltam akkor, mivel kitűnő féreghely, és úgy döntöttem,
használni fogom. Az egész tájat be lehet látni innen, 2-3 kilóra ellátni. Régen párosban voltunk az ilyen helyeken. A megfigyelőnél volt egy spektív, és
ghillieben hasaltunk. Egyszer, '07-ben iránban voltunk egy társammal. Egy Teherán melletti kis falu templomtornyát kémleltem a céltávcsővel...
- Megvan! Célpont "E" szektor; TRP öttől balra 40, fel 45.
- Vettem, célpont "E" szektor, TRP öttől balra 40, fel 45.
- Látom, figyelsz. Célpont Abrish Abelmar, négy fegyveres őr kíséri. Vörös mellény, terepmintás nadrágban. Mellette egy hasonmás, ellenőrzöm a személyazonosságot.... A kisbolt felöli lesz az.
- Vettem, kisbolt felöli, vörös mellény, terepmintás nadrág.
- Távolság 670 méter.
- Nyugtázva, távcső 650-en.
- Teljes szélcsend. Jól figyelj Cherno, ezt nem cseszheted el.
Gondolkodásomból egy gépkocsi távoli motorzaja vert fel...
 
Most egy kis időre az egyik csapattársammal írok.

Durva szabálysértést követtünk el azzal hogy elloptuk a helikoptert. De muszáj volt. Elvégre egy haverunk van életveszélyben. Most lesz@rom a tisztek károgását magasról, majd később töröm a fejem a büntetés miatt. Ha Dimitrij még életben van, akkor ki kell hoznunk bármi áron. Épp elég ember veszett már oda a rohadt, aranygallérosok miatt. Lassan elértük Agroprom határát. Alacsonyan kell repülnünk hogy megtudjuk rohamozni a gyárat. Ha igazak a szóbeszédek, akkor az a valami már elhagyta ezt a helyet. És ha jól hallottam a rádiót, akkor még ő életben van. Már az állatokat is tisztán látom a földön, olyan alacsonyan repülünk. Az úton, látni egy igen szakadt teherautót, ami egyenesen a gyár felé tart. Nem érdekes. Most más dolgunk van. Átszólok a pilótának: "Nikolai! Állítsd meg a gépet a gyár fölött! Miután leértünk, körözz itt felettünk! Bárkit, vagy bármit meglátsz, pörkölj oda!" "Vettem. Fegyán! Sok szerencsét!" "Kösz." Mondtam. Kidobtuk a gép oldalán a köteleket, és leereszkedtünk. Amint földet értünk elkezdtük a gyárat az elejétől a végéig átkutatni. De nyoma sem volt Dimitrijnek. Csak szét hagyott felszerelés, halott sztalkerek, és egyéb hulladék volt mindenütt. Életnek semmi nyoma. Aztán eszembe jutottak a csatornák, és azonnal a bejárat felé indultunk. Egyesével mentünk le a föld alá. Odalent baromi sötét volt, úgyhogy bekapcsoltuk az éjjellátókat. A folyosón végig haladva, láttuk Dimitrij, és még két ember bakancsának nyomait. Ezeket egészen egy falon lévő, szűk járatig követtük. Nem tétováztam azonnal megindultam befelé a lyukon. Ekkor megszólalt a rádióm: "Fegyán! Itt Nikolai. Egy teherautó közelít a gyár felé. Mit csináljak?" "Nem mondtam már hogy mi ilyenkor a teendő?!" Mondtam feldühödve. "Ja igen. Tényleg." Jött a válasz. Aztán folytattam az utam felfelé a létrán. Amint felértem, a kereső egyre hangosabban kezdett csipogni, majd folyamatos sípoló hangot adott. A forrás irányába néztem. Egy asztalt láttam, és azon egy vörösen villogó papír galacsint. Felemeltem, és közelebbről megvizsgálva láttam hogy ez Dimitrij helyzetjelzője. A papíron egy üzenet volt: "Elindultunk jantarba, a tudományos labor felé. Az új kivonási pont ezen a koordinátán: 2-6-3 a labor teteje." Még egy ideig néztem a papírt, aztán a zsebembe gyűrtem, és visszaindultam a többiekhez. Ekkor megint megszólal a rádió: "Fiúk! Az ezredes az imént hívott minket. Azt mondta térjünk vissza a bázisra, vagy komoly bajban leszünk. Válaszoljak?" "Nem! Semmit a kib*szott égvilágon nem mondj nekik! Az meg hogy mekkora sz@rban vagyunk az meg teljesen hidegen hagy. Majd ha lesz rá időm akkor majd sajnálni fogom a hülyeségemet. De most meg kell keresnünk egy bajtársunkat. Legalább mi bakák tartsunk össze. Na cuccolunk! Megyünk Jantarba!" Mondtam kikelve magamból. "Jantarba? Mi a gyásznak?" Kérdezte Nikolai. "Mert úgy néz ki hogy Dimitrij tett egy látogatást a tojás fejeknél." Mondtam és visszaindultam a kijárathoz.
 
Amíg a technikus rendbe rakta a PPSH-t,adig vettem 350 db 7.62-es lőszert,és még 30-at vészhelyzet esetére.Így az az 5 e rubel hamar elszállt,de legalább most van egy megbízható fegyverem,most már csak azt kéne megszervezni,hogy mikor vagy kivel menjek le az alagútba,remélem Wolf ad pár embert.
 
Amíg odaértünk az agropromba elsuhant felettünk kettő katonai helikopter is.Nem nagyon foglalkoztak velünk szerencsére, de akkor sem jó jel.Megeszek egy konzervet, és megiszok egy energiaitalt.Még két cigit is elszívok mellé és máris derűsebbnek látszik a világ.Már látszanak a távolban a gyár épületei.Nem úgy tűnik, mintha tömve lenne stalkerekkel.A vezetőségnek igaza volt.Rádiózunk a közelben lévő csapatainknak.Minden rendben van velük, már elő is készítették a támadást.Látták, hogy helikopterek szálltak le a bázison.Lehet, hogy a stalkerek a hadsereggel juttatják ki a talált relikviákat persze reészesedés fejében, vagy valami hasonló.Nembaj, vagyunk mi elegen, megaztán ha csak a relikviákért jöttek a katonák akkor nem lehetnek valami sokan.Leszállunk a kocsiról, a másik csapat meg a másik irányból támad.Elöl mennek azok, akiknek van valami normális fegyvere, köztük én is.Minden szép csendes és békés.Lövés csattan, és a mellettem álló embernek a koponyája már nem egy darabban esik a földre a gazdájával egyetemben.Gyorsan fedezékbehúzódunk, és találgatjuk, hogy honnan jöhetett a golyó.már látjuk is a távcső csillogását a késő délutáni napfényben.Tüzet nyitunk a csillogás felé, de erre válasz is érkezik.Ismét eggyel keveseben vagyunk.Ez így nem jó.Mind visszahúzódunk a betoncsövek mögé.Ha bejutunk a stalkerek bázisára, akkor már nem tud tovább tizedelni minket.Csak pár métert kéne megtennünk addig.Az útradobok egy gránátot, elég rendesen felverte a port.átsprintelünk, ismét hallatszik egy lövés, de ezúttal nem talált.Sikeresen beértünk, de ekkor valami borzalmas őrjöngés töri meg a viszonylagos csendet. Lövöldözést hallunk, rémült kiáltásokat, és valami nem emberi , hanem inkább állatias mély hangú röhögést.Felszáll egy helikopter a gyár tetejéről.Rakétákkal sorozza meg a gyár mögötti területet, amit nem látunk.Meglátunk pár katonát a gyár ablakaiban, tüzetnyitnak ránk, mi viszonozzuk.És csodák csodájára a duplapitsztolyos társunk boszorkányos ügyességgel kezeli mindkét fort 12-est.Itt már kezd elszabadulni a pokol, egyre nagyobb a zűrzavar.De legalább már az új ak-m "elvesztette már a szüzességét", ugyanis nagy pontosságának hála a katonákból már kettőt megöltem.De a mieink is hullanak.El kéne innen húznunk a csíkot...
 
Már agroprom felett utazunk, amikor hívás érkezik a pilóta tovább adja a rádiót.
-Nem válaszolnak a Hívásomra, pedig ott vannak, a gyár felett!
-Nyugi, mindjárt ott vagyunk.
-Nem nyugi, 2 járőr látta, miszerint a szörnyeteg visszament Argropromba, Sürgős tempóban!
Ott a helikopter Alezredes! szólt közbe a pilóta.
-Kosztyán megvannak, mindjárt visszük haza őket!
-Vigyázzatok magatokra!
-Vettem!

Nos uraim Leszállás, vég állomás!
A rámpa lenyílt, mi pedig leugrottunk a tetőre.
Lementünk a 2 szintre, ott vettük csak észre hogy a banditák is itt vannak.
Ezek mi a faszt keresnek itt?
Éppen szólalnék meg amikor egy ak sorozat jön , és a mellettem lévő nyakánál talált a sorozat, a katona vére egyenesen a sisakomra, és annak az üvegjére fröcskölődik, a katona fuldokolva össze esik, és meghal.
a mögöttem lévő katona egy váll lövést kapott még a sorozatból.
megtörlöm az üveget, és kilőttem egy Gránátot a Groza alatti vető csőből.
A gránát darabokra szaggatott, vagy 2 banditát, és még 3mat kifektetett.
A helikopter, amit a szokol osztagosok kötöttek el hirtelen elsuhan az épület mellet, de a bestia, aki idő közben ide ért, lecsapta a mancsával az alacsonyan még éppen hogy csak elinduló gép farát, ami következtében a helikopter kifordult kissé oldalra, és azzal a sebességgel ahogy elsuhant, a földet is ért.
Nem gyulladt, és nem robbant fel a helikopter, csak pechesen landolt...
A katonák rettenten hőköltek vissza ijedten az ablaktól, de nem csak ők ijedtek meg hanem a banditák is, akik rögtön futásnak eredtek, 1-2 kivételével, akik félelmükben megdermedtek.
Az ablakból, egyenesen farkas szemet néztünk én, és a szörnyeteg, olyan hidegvérrel néztünk egymás szemébe, hogy talán egy kis ideig mind a ketten megijedtünk egymás elhatározottságától.
A mély csöndet, csak a helikopter elsüvítő rakétái zavarták meg ami a kapuban robbantak, szétkapva ezzel a menekülő banditákkal teletömött teherautót.
Oda nézve, kettő, talán 3 nagykabátos bandita állt, 1 sörétessel, a másik kettő akval.
Visszanéztem újra, de addigra már nem volt ott a mutáns.
Fel a tetőre! adtam ki a parancsot, akik rendkívül gyorsan fel is értek, Hívtam a helikoptert, vegyenek fel minket.
Miközben szállnék fel a közben látom hogy a mutáns teljesen felszívódott, semerre se látom.
Nem tetszik ez nekem...

Felszálltam a helikopterre, és oda repültünk a roncshoz, én és még 2 katona leszálltunk, átkutatni a helikoptert, szerencsére egyikük sem sérült meg komolyabban, de a helikopter totál káros.
Kivittük őket, feltettük őket a gépre, és elindultunk Yantarba miután a pilóta Tájékoztatott hogy kevés az üzemanyag a visszarepüléshez.
Akkor Yantar, de Indulás!
 
Hát ez így mind szép és jó, csak Morzsinak is kéne valami reagálni, hamár így belevontuk.
 
De miért ne lett volna itt? Így még nagyobb a káosz, és legalább nekem is van esélyem elmenekülni.Meg ti alapból is halálos ellenségek vagytok nem?
 
Ne félj, engem fog a golyó.Ezt a karaktert nem tervezem hosszú életűre, annyi lehetőség van újat kezdeni, annyi féle embertípust lehet irányítani.Egyszerűen ez a csodálatos az egészben, hogy lehetőségek egész tárháza vár rád nem?
 
Mondjuk tényleg, jó kis fogalmakat is kitalál hozzá, mint a táncoló fényes meg hasonlók.Tehát nekem ha nem ismerném a szavak jelentését a táncoló fányesről inkább eszembe jutna a tűz, mint a tűz szóról.Meg a dörgő bot, és hasonlók.Igazából így, hogy nem lehet megölni a játékosokat valahogy nincs meg az az "original" feelingje az egésznek.Mert ugye sosem lehet valakinek mindig szerencséje.
 
Na,itt "vónék",csak eddig kissé el voltam havazva.


Rájöttem, a szemétdomboktól nyugati irányban egy jó,három,négy kilométeres puszta húzódik,ami annyira unalmas,hogy még arra sem érdemes,hogy egy mondatnál többet szenteljen rá az utazó.
Az viszont roppant érdekes volt,hogy a puszta túlsó oldala megint szelíd lankás ,de valahogy mélyebben fekvő területre,afféle víz mosott részhez vezet,aminek a további pereme pedig ismét emelkedik,s egy hatalmas, elvetemülten magos fákkal szegélyezett,és persze szögesdróttal lezárt részhez vezet,ami,ha jól láttam,néhány gyárforma épületet is rejt.
Nem sokáig volt szerencsém elmélkedni a látvány nemesen egyszerű, "szocreál" építményeiben,amikor éppen a fejem felett elhúzott-ezúttal alacsonyan repülve-egy harci helikopter.
Jól ismerem ezeket a szerkezeteket,amikor be voltam zárva a föld alatti laborba, a kutatónak kikiáltott szadista gyilkosok gyakran sokkoltak zajának felvételével,hihetetlen hangerőn ,meg a hatalmas méretű kivetítőjükkel,amire a szerkezet képeit vetítették.
Nem tudtam soha kitalálni,mi céljuk van ezzel,de folyton ezzel szórakoztattak,és a fejüket csóválták,úgy éreztem,valamiért értetlenkednek. Talán meg kellet volna ijednem? Nem tudom.
Minden esetre a légijármű ,nem messze tőlem,hatalmas zajjal,és széllel,meg az általa felkavart porral ereszkedett le,s én a fák közti ,rozsdabarna susnyásban rejtőzködve figyeltem,vártam,mi lesz.
Érdekesnek találtam,ahogy a monstrum finoman ereszkedve érkezik a közeli betonépületek tetejére,s ahogy kinyitja hátsó ajtaját,s belőle katonák ugrálnak ki.
Közben észleltem,hogy egy másik is közeledik,ezért-bár roppant kíváncsi voltam-a helyemen maradva kivártam,míg átrepül,s csak ezek után szökelltem utána az épületkomplexum irányába.
Az történt,amit sejtettem.
A katonák,akik éppen az imént szálltak ki,tűzharcba keveredtek nem kevés számú,de sokkal rosszabbul felszerelt,mondhatnám toprongyos alakokkal, akik meglátásom szerint banditák lehettek,a Zóna vámszedői.
Jól fedezve magam, nagy élvezettel néztem az öldöklést,és mivel úgy gondoltam,csak nem kellene kimaradni egy jó kis verekedésből,rejtekemről előrontva,egy hatalmas csapással egyszerűen lemetszettem a második helikopter farkát,ami rotorostul a szemközti falba csapódott,és ripityára tört.
A maradék részt irányító pilóta észrevehette a változást,és még időben visszafogta felpörgő turbinákat,de így is oldalra döntötte a csonka járművet,ami hatalmas döngés közepette úgy behorpadt,mint egy vékony falú hordó, s a főrotor ezernyi darabra robbant szét,s néhány nagyobb darabja egy banditát is kettészelt, kiomló belső szerveit szanaszét spriccelve....
Nagyon büszke voltam magamra,hogy egy gép ellen is fel tudtam venni a küzdelmet,s roppant hatékonyan tettem.Sajnáltam,hogy felfüggesztéseken levő fegyverek nem indultak be,mert az lett volna az igazi ,parádés tűzijáték!
Mindenhol halottak és súlyos sebesültek hevertek jól végzett munkám eredményeképpen,ami igencsak nagy örömmel töltötte el szívemet,s nagy boldogságot okozott.

:lol:

Azt is tudtam,amint a katonák bevégzik küldetésüket,vissza fognak jönni,hogy összeszedjék halottaikat,és akin tudnak ,segítsenek.
Én nagyon szívesen végeztem volna velük is,de úgy éreztem,a másik gépre felkapaszkodva gyorsabban utazhatok.
Mindeközben a másik csapat is beérte az imént feltrancsírozott helikoptert,s én nagyot ordítva köszöntem be az utastérbe,hogy azért tudják,kivel állnak szemben!
S,ekkor-óriási szerencsémre-megpillantottam azt a katonát,aki az egyik szemem karddal kimetszette.
Nem baj kis barátom,most már az enyém vagy!
A katonák hihetetlen gyorsasággal rontottak elő,de addigra megint azt éreztem,hirtelen elszürkül körülöttem minden,s a menetrendszerűen és unottan libegő szürkés pamacsok kezdtek mindenfele libegni,néhány emberi testrész kíséretében. Tudtam,erőm kifogyott,pihennem kell,de ezzel észlelhetetlenné is váltam ellenségeim számára,s semmiféle detektorral nem fognak a a nyomomra akadni.
Éppen jókor jött a kifáradás,meg a láthatatlanság.
Mire körbefogtak volna,én már régen a másik helikopter farokrészére tapadva lettem észlelhetetlen,s csak arra vártam,hogy elinduljunk.
A katonák teljesen értetlenül és tanácstalanul nézték egymást,majd a sebesülteket a gépre rakva,s néhány őrt a halottak mellé hátrahagyva ismét beszálltak a gépbe,s már indultunk is.
Gondolatom szerint a cél egy olyan bázis,ahol a kínzóim is tartózkodnak,s ahol végre elégtételt vehetek sérelmeimért!
Egy gondom van mindösszesen. Nem hoztam a horror eljövendő vidámparkjába megfelelő öltözéket. Ugyanis -sajnos-nincs rajtam vérfürdőnadrág! pattog1


A kreatúráim sorra megdöglöttek,átalakultak szellemi entitássá vagy kényelmes-mondhatni-királyi jólétben visszacsöppentek a 70 -es évek kanadai milliőjébe! A jelenlegi figurát is majd meg lehet ölni,de csak később,had öldököljön még egy kicsit! (Léci,léci,léci!)
 
Hajnal 5-kor keltem összekapom magam majd megyek a helikopterhez. Tegnap délután mindent megjegyeztem a monolitos PDA-ból. Még szerencse hogy feltörtem egy titkosított fájlt amiben belépő jelszó volt. Épp szállnák fel a gépre amikor a gép pilótája azt mondja:
-Nem én viszem. Külön gép jön. Nem tudta?
-Nem. Viszlát.
Pár perc múlva meg is érkezik egy helikopter. 30 centiméter pácélvastagság és egy csomó kütyü van rajta. Inkább teherszállítógép mint vadász. Nagy érdeke lehet a katonaságnak hogy elpusztítsák a várost ha már külön a felderítésre küldtek nekem egy külön gépet. Egyedül a két pilóta volt a gépen. Felszállás után elkezdtek kérdezgetni a zónában milyen földi egységként dolgozni. Megtudtam hogy veterán pilóták és a zóna fölött szoktak szállítási feladatot ellátni. Épp katonai raktáraknál jártunk amikor fölkelt a nap. De itt nagy felhők borították az eget így épphogy csak derengett a fénye. Odaértünk a kirakodási ponthoz. Sok szerencsét kívántak majd kiszálltam. Nagyon magasan repültünk így senki se tudott volna kiszúrni. Kb 2 kilométer az út a monolitos bázisra. Félúton meglátok egy monolitos csoportot az úttól 100 méterre. Tizenketten voltak és épp egy falkányi vérszopó támadt rájuk. De nem olyanok mint a külső területeken. Sokkal erősebbek és agresszívabbak voltak így gyorsan elindultam nehogy észrevegyenek és kövessenek.
Odaérve Előjött egy exos monolitos. Gondolom ő ennek a védelmi pontnak a felelőse.
-Üdv. Mikor döntött úgy hogy szolgálod a nagyságos monolitot?
Ha, ez az első bejegyzés -Tavaly november 3.
-Mi az azonosító kódja?
-E2ZLY
-Jelszó?
- qks3z
-Ez a múltheti.. Ja engedélyt kért a parancsnokságon a többnapos portyára. Üdv a Monolit nevében.
 
Vissza
Top Alul