A parancsnokkal megbeszéltem a további teendőket, jobb híján várnunk kell 2 órát, a következő kisugárzásig, hogy utána ki tudjunk vonulni helikopteres zuhanások nélkül.
addig is van egy kis időnk kihasználtam a helyzetet, és szétnéztem a városban.
persze magammal vittem Mathiast és Boriszt, a többiek maradtak a bázison.
Amíg szét néztünk, kb 3 monolitos őrjáratot lyuggatunk ki. elképesztően sok monolitos rejtőzik errefelé...
de jómagam a kedvemet leltem a lekaszálásukban, főleg amelyiknek a közelébe tudtam kerülni, azt kardra hánytam.
Borisz, meg is jegyezte nem is kis lenézéssel hogy miért kardal aprítok mint egy fél őrült idióta.
Én csak mondtam neki hogy a katana, már a zónán kívül is a hobbim volt.
Hát jó kinek a pap kinek a paplan, ő neki a zsoldosoktól zsákmányolt Groza jött be.
Bár az is a legjobb fegyver: kompakt, erős, megbízható.
Közben találtunk egy égető anomáliát, 3 relikvia volt benne legnagyobb csodálkozásomra 2 láng, és egy olyan képződmény amit még annak idején kerestem, ami miatt Duvinyov is meghalt.
A a 2 láng Boriszé, és Mathiasé lett.
De ezt az ismeretlen relikviát meghagytam magamnak. érdekes kinézete volt, egyikőnk se tudta mi ez, de én legalább már másodjára látok ilyet.
Közben telt múlt az idő, a kisugárzás villámcsapás módjára tört ránk, túl messze voltunk a bázistól, pontosítva a portya miatt a város másik felére jutottunk.
berohantunk egy épületbe, szerencsétlenségünkre, majdnem 2 tucat zombi, és ugyan ennyi monolitos fogadott bent.
a zombikat egyszerűen leszedtük, de a monolitosok nehezebben akartak meghalni, de zárt térben jó hasznát vettem a kardnak
Végül már csak mi maradtunk, és olyan jól csináltuk a takarítást, hogy egyikőnk se sérült meg.
a legfelső emeleten Mathias talált egy halott tudós ruhás fazont, a Pda alapján, amerikai volt a fazon.
Ráadásul a légideszantosok közül. a felszerelése mellette nem messze egy szekrényben voltak, egy M24 es puska, és egy Steyr AUG 5x optikai távcsővel.
A pda naplózásában továbbá találtunk egy pár érdekes bejegyzést is:
Rendbe hoztam a lift generátorát, most már lelehet menni a laborokba, de a parancsnok nem akarja...
Érti a fene mi folyik itt, a csapatomnak már régen itt kéne lennie.
a kisugárzásról szóltak nekem, de az irányítókról nem igazán.
kb 3x figyeltem ebből az épületből azt a rohadékot, kb 6 spetznazt fordított egymás ellen.
múltkor megpróbáltam lelőni, de a vállát találtam el, aztán felém fordult, tett egy mozdulatot a kezével, mire, és fegyverestül elrepültem az ablakból... Ez normális???
már 4 napja vagyok ebben az istenverte alagútban.... fölöttem egy zöld mozgó trutyi van, már megpróbáltam egyszer felmászni a létrán, de mintha látna a nyomorult...
Nem is kellet volna jelentkeznem.... igaza volt a többieknek, ez öngyilkos küldetés...
de csak így lesz esélyem találkozni az öcsém megmentőjével, megígértem hogy megköszönöm, ha bele döglök is.
na végre kijutottam 7 nap után abból az alagútból, már farkas éhes vagyok, mivel nem vittem magammal csak 3 napi kaját, és most indulok vissza a kis vackomba a többi kajáért.
nem is látott, csak egy helyben mozgott, lehet hogy helyváltoztató anomália?...
A francba egy monolitos különítmény tart erre, lehet ez az utolsó bejegyzésem.
Ha meghalok, és egy másik katona megtalálja a PDA-m kérem juttassa el Tom Abrams Századoshoz, Remélem ő még él. az üzenetet titkosítottam, a kódot csak ő tudja.
ezek után lezárt magát a Pda, és csak egy kis konzol jelent meg ahova a kódot kellene beütnöm, de még arra se emlékszem hogy találkoztam volna egy ilyen nevű emberrel...
Értetlenül a Pdat néztem, majd zsebre tettem ezt is.
A szkafander üvegjét levettem, és megkerestem a külföldi kolléga dögcéduláját.
Ian Williems állt rajta.
Tehát ő Lyra Bátya....
gondoltam magamban szó nélkül...
A dögcédulát eltettem a Pda mellé, a kisugárzás végét megvárva, elindultunk visszafele.
Minden különösebb gond nélkül vissza értünk.
Sőt mire megérkeztünk, Már elhúztak a fejünk felett a helikopterek.
Már csak ránk vártak a többiek.
Még gyorsan szét néztünk, hogy minden tiszta-e, de semmi gond nem látszott.
A helikopterek leszálltak egy kis tisztáson a házak között, Szépen felszálltunk mindnyájan, és Elindultunk a kordon felé.
Kb fél óráig utaztunk, amikor megszólal a rangidős tiszt hogy a francnak van kedve kivonulni, ha lehet maradnak majd az állomáson.
Hát én mondtam neki hogy Ha Kosztyán megengedi akkor maradhatnak, jut is eszembe, majdnem egy hete nem beszéltem vele....
Biztos meg ette a fene azóta, ott lebzsel az állomás biztonságában, és issza azt a minőségi csempész Whiskyijét amit behozatott....