Az utolsó bosszú
Megöltek. Tudom,hogy megöltek,azért ilyen szürke és nyugodt minden. Mindenfelé hörgő haldoklók,meg általam,meg a katonák vak lövöldözésétől megcsonkított bajtársaik szétszaggatott tetemei,csak éppen szürke árnyalatban,és az elmaradhatatlan ,lassan,enerváltan libegő fénypöszmötök...
Gyönyörű és művészi látvány,mint ahogy a saját pusztulásom is az,már ami a szokványos világot illeti.
Az a nagyon jól öltözött figura megint itt lebeg,közeledik,és mosolyog.
Nem tudom mit akar,de ő látván zavaromat,megszólít.
Elmondja,hogy ő a Zóna egyik felemelkedett szellemi entitása,amolyan helyi kisisten. Kérésemre elmeséli,hogyan vált emberből-egykori jól menő kereskedőből-már már emberfeletti hatalommal bíró lénnyé,aki csak úgy besétált az erőműbe,és átvette annak teljes irányítását egy időre,s olyan erős volt,akkora erő felett rendelkezett,hogy egy földi erő sem bírt vele.
A roncs erőműre kilőtt rakétákat sorra visszafordította a kilövőállásba,s pusztította el őket,meg ádázul és elvakultan küzdő kezelőiket.
Azt is elmondta, milyen csodás dolgokat látott,s vitt maga is végbe,hogyan tett egy közönséges vak kutyakölköt látóvá,s értelmesen gondolkodóvá ,csak úgy passzióból,s miként egyesítette egy ,szintén a köztes világban raboskodó ember manifesztációjával csak azért,hogy megjutalmazza őt negyven évi szenvedéséért és elvesztett idejéért...
Nem kérdeztem,de ő kéretlenül is elmondta,miként hatott rám,hogyan irányított,s milyen feladatom van még,mielőtt végleg elhagyhatom a jelenlegi árnyékvilágot.
A feladat egyszerű,mondhatnám profánul egyszerű volt.
Olyan EMP kisülést kellet létrehoznom,amire már magamtól is képes voltam,de ezúttal azt irányítottan a lentebb lévő labor mértani középpontjában ,körkörösen kifelé terjeszkedve,folyamatosan,lassú energiaörvény formájában kellet megcsinálnom,s ami által átlendülhettem egy teljesen új,még nem ismert dimenzióba.
Megmutatta,hogy juthatok át a speciálisan leárnyékolt bunker egy hibás részén,ahol mindössze egy milliméternyi hibás részen,amit a legutolsó kitörés által okozott földmozgás ereje hozott létre a hibátlannak és kikezdhetetlennek hitt laboratórium falán.
Azt mondta,hogy azzal,hogy a bent levő tudósok nagy része el fog pusztulni az energetikai erupció folytán,nem az én bosszúm lehetőségét akarja szolgálni,hanem meg akarja mutatni a gőgös és magukra roppantul büszke ,okostojásoknak,hogy a tudományuk gyermekcipőben jár,és a Zónáról alkotott képzelgéseik messzemenőkig hamisak.
Kérését szívesen teljesítettem,hiszen még most is fűtött a bosszúvágy,különösen a karddal hadakozó katonát szerettem volna egy életre nyomorékká tenni,hogy érezze mindazt a kínt,amit a főnökei és természetesen nekem okoztak.
Beszivárogtam hát a laborba,s meglepően könnye ment. Azt hiszem ,most már értem,milyen lehetett kísértetnek lenni.
Belül a fehér köpenyes tudósok sürögtek,forogtak,napi jelentéseiket,adaptációikat,mérési eredményeiket készítették,analizálták.
Néhányan -gondolom a váltás lehetett-pihenőre készültek,mások épp a kialakított étkezőben költötték el-ezúttal valóban utolsó-vacsorájukat.
Megláttam a szamurájkardost is,aminek úgy megörültem,mintha egy régen nem látott barátot ismernék fel a tömegben.
Ő meg,mintha látna,rémült és tágra nyílt szemekkel kezdett bámulni,holott legjobb tudomásom szerint nem is láthatott volna,majd üvöltve a fájdalommal járó kíntól,meg az őrült félelemtől,ahogy tudott,a segélyhelyről a kijárat felé igyekezett,és mindenkit félresodort,meg azt hajtogatta,hogy "visszajött az átkozott"!
A többiek megpróbálták visszafogni,de kevés sikerrel,ő egyszerűen utat tört köztük,s a mocsár felé rohant.
Nem sok időm maradt.Legalábbis arra,hogy visszatereljem,s ha még sikeresen ráijesztek,mi a biztosíték,hogy az óvóhelyre megy be ismét? A legközelebbi kitörésig még kerek három óra volt hátra,s azt már nem várhattam ki.
A bunker közepén megállva,már mint köztes lény,maradék energiáimat kumulálva egyetlen fénylő és kékesfehéren izzó ponttá zsugorodtam,ami a következő pillanatban egy kúp alakú,horizontálisan lassan körbeforgó,és erőteljesen pulzáló energiakitöréssé változtatott.
Nehéz elmondani,mit láttam,és hogyan is érzékeltem mindazt,amit megtapasztaltam.
Egyidejűleg voltam képes érzékelni a vastag beton,kerámia és fém kombinációjából létrehozott szendvicsfalak belső architektúráját ,s az elém kerülő fehérjehalmazok szerkezetét,amit vidáman hasítottam szét ,apró elemi összetevőikre,s melegítettem fel a nap hőmérsékletére!
Ezzel párhuzamosan ,mintegy megosztva a képet-mintha egy másik filmet néznék,egy másik kamera objektívjén át-kívülről is láttam,lassítva az egész folyamatot.
Akik belül voltak,gyakorlatilag elemi részeikre robbantak,a betonfalak előbb porózus szerkezetűvé,majd valóban porrá lettek.
A kint levők pedig elevenen megégtek,hiszen az energiáim nagyrészt a központi csillag fotoszférájának hőmérsékletével azonos termikus hőhullámot generáltak.
Volt olyan,akinek nyom nélkül eltűnt a feje,s az irányítás nélküli test még egy darabig tovább dülöngélve tett meg pár métert a kijárton keresztül ,s az ajtónál álló őrök hitetlenkedve,halálos bénultsággal bámulták a megtestesült borzalmat.
Nekik sem kegyelmeztem.
Fegyvereik,gránátjaik a kezeikben robbantak fel,és véres darált hússá változtatták őket,mikor az energiakúp elérte őket,s intenzitása a lerombolt falak miatt ismét erősebb lett!
A falakon kívüliek eszüket vesztve rohantak a töltés és a szemközti alagút irányában.
Midőn megtettem három teljes fordulatot, ismét egy fényes ponttá válva ,megszűnt minden pusztító erőm,s eltűnt a Zóna is. A kiváló öltözéket viselő figura utamra engedett,és minden látható kép elmosódott,majd beállt a teljes csend és sötétség...
A következő kép már az,hogy rideg és kemény fények világítanak meg,igencsak nagy ,zöldesszürke fejű,hatalmas ,fénylő fekete szemekkel pislogás nélkül,kérlelhetetlen tekintettel néző és rezzenéstelen arcú ,hosszú,látszólag törékeny és nagyon finom ujjú alakok emelnek ki ,valami anyaméhszerűből,s paskolják a hátamat,és én valami nem a földi létben ismerhető hangon üvöltök....
Lélegzem,vagyok,megszülettem...
Megint.
