Huhhúú, ez a topik lesz a kedvencem.
Nekem tegnap, vagy ma, vagy tegnapelőtt, vagy mikor, naszólval április harmadika hajnalán álmodtam egy szépet.
Egy nagy, üres bálteremféle kellős közepén ültem egy zongora előtt, és jazz-improvizációval múlattam az időt. Ekkor váltott a kép, és hátulról láttam magamat, ahogy egy romvárosban állok, és mindenfelől piros labdák ömlenek, és el akartam futni előlük, de előjött ez a klasszikus helybenfutás-effekt, és utolértek a labdák, és felébredtem : |
Van még két másik, nagyon beteg álmom.
Az egyik -ez nagyon régi, talán több éves- arról szól, hogy otthon voltam, reggeliztünk, és a nap nem sütött, mert sok felhő volt az égen. Egyszer apu felállt és kiment kenyérért a kamrába, a tesóm meg felállt és elkezdett szaladozni az asztal körül. Ekkor kinéztem az ablakon az égre, és szóltam apunak, hogy az egyik felhő mögött egy repülő csészealj van. Ő ezt nem hitte el és kinevettek, de aztán egy felhő mögül előjött egy csészealj (kb akkora mint a felhő, és aránytalan volt, mert hiába közeledett, nem lett nagyobb), a ház fölé repült, lesugárzott a házba egy csomó ufót, én meg kiszaladtam a házból. Az ufók utánam jöttek, és kiszaladtam az útra, és egy tujafa volt az út mellett, ahol agyonrúgtam az egyik ufót (ezt később sajnáltam), de elkaptak, és csináltak velem valamit, aztán elmentek :C
Meg volt egy, amikor éjszaka volt, kimentem a házból, felnéztem, és egy bazi nagy kacifántos, az egész égboltot beterítő űrhajó lebegett a magasban, amit levideóztam a telefonommal. Aztán elrepült. Vége.
Hát igen, elég beteges álmaim vannak néha :C