Capt Axon
New Member
A gyártelep területére belépve megkezdtük a keresést. Mindenki külön, külön ment egyedül. Ami meg kell hagyjuk veszélyes vállalkozás egy ilyen helyen. Csak remélni tudtam hogy én találom meg elsőnek. És ha igen, akkor gyorsan elvezetem a komplexum egyik kijáratához és és remélem többet nem fogunk erőlködni hogy megtaláljuk.
De sajnos nem így történt. Egy pár órás keresgélés után az Őrmester rádiózott a csapatnak.
- Figyelem! Megtaláltam a célszemélyt. A központi épület felé tart.
Aztán a rádióból az Orosz hangja hallatszott.
- Nagyszerű! Kövesse, de ne próbálja elfogni! Egy pár perc múlva ott vagyunk.
- Értettem! - Nyugtázott az Őrmester.
- Jézus Úristen! - Mondtam elgyötört hangon és rögtön odaigyekeztem.
Odaérve már láttam az Oroszt lopakodva Ment a főépülethez. Amint meglátott engem, halkan odaszólt.
- Jeges! Gyere ide! - És intett.
Odasiettem és leguggoltam mellé egy épület ablaka előtt.
- Látod? - Mondta és mutatott a lány felé, aki a kutyájával épp egy hatalmas tetem mellett haladt el.
- Gratulálok fiam! Van ízlésed a nők terén! - Csapott a hátamra az Orosz és mondta elismerően.
- Miről beszélsz? - Kérdeztem rá nála.
- Ugyan miről? Hát nem te hagytad futni a javítóműhelynél?
- Miből gondolod hogy futni hagytam?
- Jajj! Ne fárassz már! Egy hülyének is kiszúrta volna a szemét, hogy egy szó sem igaz abból amit akkor ott mondtál nekem. Heh! "Nem vetted észre!" Jó vicc. A legolcsóbb kifogás.
Mivel már elég egyértelmű volt neki ez az egész beismertem.
- Jó! Jó! Én engedtem el. Ródd fel nekem! De hát mégis csak egy fiatal lányról van szó. Mit tettem volna? Lelövöm?! Hisz nem ártott senkinek. Jó! Most rátámadott két katonára de hát mit tehetett volna?
- Szólnod kellett volna nekem!
- Akkor legfeljebb te lövöd le! Nagy ötlet!
- Miből gondolod hogy megöltem volna?
- Ugyan már Orosz! Te is tudod mi a feladatunk! Mindenkit meg kell ölnünk, aki átlépi a határt.
-Csssss! Ezt majd később vitatjuk meg! Munkára! - Mondta és a rádióhoz nyúlt.
- Osztag figyelem! Bekerítjük! Pavel Csatlakozz hozzánk a bejáratnál! Denis! Az egyetlen menekülési útvonala csak a főépület mögötti épület sorok között van. Fogja Afanaszijt és vágják el az útját ha arra fut!
- Vettem! - Hallatszott a rádióból.
- És most mi lesz? - Kérdeztem.
- Szerinted mi? - Kérdezett vissza, közben Pavel is beért minket.
- Jól van! Indulás! - Mondta aztán talpra állt és elindult a lány felé.
- A hadsereg nevében utasítom, hogy azonnal álljon meg! Dobja el a fegyvereit és jöjjön ide! - Szólította fel, de a lány ennek hallatára rögtön futásnak eredt.
- Pavel! Adj le egy figyelmeztető lövést! - Mondta az Orosz és azzal a lendülettel Pavel célra tartotta a fegyverét és lőtt. A lövedék elkaphatta a lányt, mert majdnem elesett a lövéstől és felkiáltott fájdalmában.
- Mi az jó istent csinálsz?! Azt mondtam figyelmeztető lövést adj le, nem azt hogy nyírd ki te barom! - Vágta vállon Pavelt az Orosz.
- Bocs! Azt hittem ez majd megállítja.
- Anyádat állították volna meg a szülésben mikor veled volt terhes te féleszű! - Mondta, aztán a lány nyomába eredtünk.
Egy átjárón keresztül loholtunk utána, amikor észrevettük hogy befordul egy sarkon. Mi is utána mentünk és láttuk ahogy az Őrmester és Afanaszij velünk szembe a lányra szegezik a fegyverüket. Persze a lányt ez se állította meg, gyorsan berúgott egy ajtót majd berohant rajta.
Amint az ajtóhoz értünk az Orosz bekiáltott rajta:
- Adja meg magát és nem esik bántódása!
Válasz viszont nem érkezett.
- Na oké! - Mondta az Orosz és elővett egy gránátot. Kihúzta rajta a szegecset és készült volna bevágni az ajtón, amikor gyorsan megragadtam a karját és rászóltam.
- Mi a fenét csinálsz?! Nem kinyírni akarjuk vagy nem?!
- Csak villanógránát hülye! Ettől nem lesz semmi baja! - Mondta és kiszakította a karját a kezemből.
Aztán épp be akarta vágni az ajtón amikor hirtelen hatalmas mennydörgés hallatszott, de akkora amekkora megrázta az egész környéket.
Gyorsan körülnéztünk és láttuk hogy minden vöröses színben pompázik. Pont mint akkor amikor a hídnál vártunk. Az Orosz rémülten nézett az égre. Látta a vörös villámokat a távolban az égen cikázni. Ahogy mi is. Aztán felkiáltott.
- A k*rva életbe! Már megint? GYORSAN! FEDEZÉKBE!!! - Ordította el magát és erre mindenki szétszéledt fedezéket keresni.
Mind elkezdtünk valami biztos helyet keresni, de semmi. Pavel épp egy másik épület ajtajánál állt és eszeveszetten rángatta.
- B@ssza meg!! Zárva! Mind itt döglünk meg!!! - Kiáltotta pánikolva.
- Kell itt lennie valaminek! - Kiabált az Őrmester is torkaszakadtából, mert már egymás hangját is alig hallottuk az egyre közelebb morajló mennydörgésektől.
Aztán erre hirtelen kivágódik annak az épületnek az ajtaja, amibe a lány berohant és odakiáltott nekünk.
- Gyertek be ide!
Ennek hallatán azt se tudtuk mit gondoljunk. Álltunk ott mind mint egy rakás idióta és csak pislogtunk a lányra.
Erre az Orosz ordított ránk.
- Mire vártok ti szerencsétlenek? Befelé!
És mindenki berohant az épületbe, amilyen gyorsan csak tudott. Mikor mind bent voltunk már, az Orosz és én gyorsan becsaptuk magunk mögött az ajtót és eltorlaszoltuk mindennel ami csak a kezünk ügyébe akadt. A többiek pedig az ablakokat torlaszolták el asztalokkal és egyéb nagy méretű falapokkal amit a helyiségben találtak. Miután mindezzel megvoltunk, Leültünk a teremben található székekre és szemétkupacokra és vártuk a kitörés végét. Mindenki feszülten nézett a helyiségben körbe körbe, egyedül az Őrmester és az Orosz tűrték ezt az egészet. Az Őrmester ugyan szintén kissé feszült volt a kitörés miatt, de hamar elszállt a nyugtalansága amikor az Orosz cigivel kínálta, mialatt ő már rá is gyújtott.
Én a lányra pillantottam. Rémült volt és eléggé bizalmatlan pillantásokat vetett ránk. Közben folyamatosan a kezében volt a számszeríja, amit valamennyire ránk tartott.
A kutyáról viszont ez már nem volt elmondható. Szegény fáradt volt, alig állt a lábán, még a fülét is lelapította. Lassan jött oda hozzánk nyüszítve, mikor meglátta hogy veszem elő a kulacsom. Elkezdtem lassan önteni a vizet a kezembe a kutya pedig inni kezdett. Mikor végzett, megnyalta az orrát és hálás tekintettel leült mellém.
Közben amíg az Orosz szívta a cigit, megszólalt a rádiója:
- Figyelem! Újabb kisugárzás kezdődik! Mindenki ássa be magát és legyen résen!
Erre Pavel sopánkodva mondja:
- Rohadjatok meg, jókor szóltok már ti is!
Aztán mind elhallgattunk és vártuk a kitörés végét. Mikor már kezdett elcsendesedni és végre hallottuk a saját hangunkat is az Oroszhoz fordultam.
- Most mi lesz, Orosz? - Kérdeztem.
Erre az Orosz a lányra pillantott, majd egy kis idő múlva megkérdezte.
- Hogy hívnak?
- Először te! - Vágott vissza a lány.
Az Orosz csak elmosolyodott ezen és felénk fordulva nevetve mondta.
- Tüzes. De nálunk több fegyver van, és az embereim az első szavamra végeznek veled, ezért nálam van az első kérdés joga.
A lány ettől kissé megijedt, aztán mégis magabiztosan kimondta.
- Tatjána Filatova.
Tudtam hogy ez nem a lány neve, de ezt az Orosz is tudta és továbbra is csak nevetve mondta neki.
- A hülye is látja rajtad, hogy valami északi vagy. Fussunk neki megint.
A lány ezúttal már nem hazudott, nagy sóhajtva, a szemével a földre pillantva mondta el az igazi nevét.
- A nevem Kaija.
- Úgy. Szóval Kaija... Finn, ha nem tévedek? - Mondta az Orosz lecsillapodva.
Ekkor hirtelen hatalmas zörejek, majd az elbarikádozott ablak betörik és egy hatalmas lény mászik be rajta hatalmas üvöltéssel.
Iszonyatos lény volt. Csupa vágás és sérülés volt de még mindig állt. Annak ellenére hogy pár perce még kint bűzölgött az úton.
A lány felé fordult aki rögtön felismerte a szétszabdalt szörnyet. Rémülten pillantott a szörnyre, aztán gyorsan felemelte a számszeríjat és rálőtt. Pont a szemgödrébe ment aztán keresztül a koponyáján, de semmi. A szörny csak megindult dühödten, hogy széttépje a lányt. De félre ugrott a csapás elől és levágta a szörny egyik karját. De az csak egyszerűen rúgott egyet a lány pedig a falhoz repült.
Mi sem haboztunk rögtön felemeltük a fegyvereinket és tüzet nyitottunk. De szinte semmi hatással nem volt a dögre. Az csak tovább lépdelt és a lányt akarta. Közben az ablakon hirtelen ugyanolyan patkányok kezdtek beözönleni mint amit előtte a régi helyőrségnél láttunk a szemétdombnál. Rögtön rájuk fordultunk a fegyverekkel és csak lőttük őket. De nem fogytak el.
Ekkor az Orosz felordított.
- Kifelé! Kifelé azonnal! - És mind elindultunk futólépésben az épületből. A lány az ablakon keresztül, mi pedig az ajtón. Amikor kifelé futottunk, megpillantottam a falba fúródott nyílvesszőt. És amikor az ajtóhoz értem, gyorsan kirántottam a falból, majd folytattam az utam a többiek után. A lány is futott utánunk a kutyával együtt.
- A kocsihoz! Gyorsan! - Ordított az Orosz, majd eleresztett egy pár sorozatot a lény felé.
Mindannyian olyan gyorsan futottunk amilyen gyorsan csak tudtunk. Közben néha néha egy egy sorozatot lőttünk a lényre.
- Jeges! Gránátot! - Kiáltott rám az Orosz, majd megfordultam és elővettem egy RGD-5-ös gránátot.
Kihúztam a szegecset, majd odavágtam a lény elé. A szörny csak jött felénk és amikor pont rálépett a gránátra az felrobbant. Először hatalmas porfelhő és semmi mozgolódás. Elmosolyodtam ettől, de aztán hamar leszáradt a vigyor a képemről mikor a porból előrontott a lény és még dühösebben lépdelt felénk mint azelőtt. Gyorsan futásnak eredtem és hamar be is értem a többieket.
A kocsihoz érve az Orosz hamar bevágódott a vezető ülésbe. Az Őrmester mellé, majd felraktuk a kutyát a kocsi hátsó részébe a lánnyal együtt. Aztán amilyen gyorsan csak lehetett elindultunk, mielőtt a szörny egy iszonyatosan nagyot mért volna a kocsira.
Ahogy hátranéztem, még láttam ahogy a szörny még egy darabig követ minket, de aztán feladja és vissza megy a gyár területére.
- Ezt elhagytad - szóltam a lánynak és odaadtam neki a falból kihúzott nyílvesszőt.
A lány elmosolyodott ezen és elvette, majd nekilátott letisztítani róla a szörny agyának maradványait.
Meglehetősen gyorsan száguldottunk a kapu felé, majd mikor átértünk rajta lassítottunk aztán megálltunk.
Bezártuk jó alaposan a kaput, majd egy kicsivel tovább hajtottunk és megálltunk a buszmegállónál.
- Na itt megállunk! Fújjuk ki magunkat. - Szólt az Orosz és leállította a motort. Mindenki kiszállt a kocsiból és kinyújtóztatta magát.
Afanaszij és Pavel leültek a kocsi mellé. Az Őrmester a kocsi hátánál rágyújtott egy újabb cigarettára, a lány pedig a buszmegállóban leült és a kutyáját simogatta. Az Orosz meg a kocsi motorháztetejére támaszkodott gondterhelten. Odamentem hozzá és megkérdeztem.
- Mit gondolsz? Mit tegyünk? Vigyük vissza a helyőrségre?
- Áh! Minek! Az őrnagy úgyis csak minket b@szna le azért hogy az ő engedélye nélkül léptük át az északi határt. A lány pedig....amennyire érzéketlen tuskó az őrnagy szerintem szokás szerint parancsba adná hogy lőjük le. Vagy....jobbik esetben a sitten végezné. De az se megoldás.
- Akkor? Mi legyen? - Kérdeztem.
Az Orosz egy darabig elgondolkozott majd a lány felé fordult lassan és a kocsinak támaszkodott.
- Megtudhatnánk hogy mi a teljes neved?
A lány felnézett az Oroszra aki karba tett kézzel állt előtte a kocsinak támaszkodva aztán válaszolt.
- Miért fontos az nektek?
- Háát....Ha már megmentettél minket és mi is téged, legalább illene ennyit tudnunk egymásról. Nem?
De a lány még mindig nem árulta el, hanem bizalmatlanul pillantott ránk.
- Nézd! Bennünk megbízhatsz! Nem fogunk senkinek elárulni, nem fogunk bántani. Igaz srácok? - Kérdezett a többiek felé, akik egy bólintással jelezték hogy egyetértenek.
- Kaija. De ezt már mondtam. - Vágott vissza a lány. Közben a csapatból mindenki odagyűlt már.
Aztán odaguggoltam mellé és a vállára tettem a kezem.
- Bízz bennünk! Mi csak segíteni akarunk. - Mondtam.
Aztán a lány felállt, leporolta magát és válaszolt.
- A nevem Karija Haapakoski.
- Szóval Karija.
- Igen. - Igazolt vissza.
- Na! Haladunk. - Mondta az Orosz, aztán előrébb lépett. - Üdv! Az én nevem Szergej Progjebnak. Hadnagy. De röviden csak Orosz. Aztán a többiek.....Ő ott Afanaszij, ő Pavel, aki pedig melletted áll és már ismered, őt Jegesnek hívják. - Azzal mosolyogtam a lányra.
- Ő pedig....Nos ő köztünk a kakukktojás. - Mutatott az Őrmesterre. - Ő Denis Mihalikov Őrmester.
Az Őrmester erre hátranézett nyugodtan és bólintott egyet a lány felé.
- Nos.....Kaija. Miért jöttél ide a Zónába? - Kérdezett újra az Orosz, de a lány nem válaszolt.
- Hmmm....Egy kicsit megnehezíti ez a kom.... - Mondta volna, de alig fejezte be a mondatot a lány közbevágott.
- Muszáj volt.
Az Orosz erre döbbenten bámult rá.
- Muszáj volt....
- Igen.
- És...Miért volt muszáj? - Érdeklődött az Orosz.
A lány a földre pillantott és aztán egy rövid idő után nehezen mondta ki.
- Azt.....nem árulhatom el.
- De miért? Hisz mondtam. Bennünk megbízhatsz.
- Nem lehet.
Erre az Orosz feladta és vissza fordult a kocsihoz.
- Nincs más választás! - Mondta nekünk halkan. - Vissza visszük a határhoz, aztán valahogy kicsempésszük a Zónából.
- És hogyan? - Kérdezte az Őrmester.
- Nem tudom, de itt nem maradhat! Vagy ez a hely nyírja ki előbb utóbb, vagy egy őrjárat puffantja le.
- Hát ez nehéz ügy. - Mondtam.
- Az. De nem tehetünk mást valahogy ki kell vinnünk innen. - Mondta az Orosz, erre a lány ahogy meghallotta, megragadta a két kezével a karját és azt mondta.
- Kérlek ne! Nem azért jöttem el otthonról ilyen messzire hogy most vissza forduljak.
- Sajnálom! De nem tehetek mást! Vagy kijuttatunk innen élve, vagy legközelebb csak holtan látunk viszont téged! Ez az igazság!
- De olyan messzire eljöttem azért, hogy most itt legyek. - Szabadkozott a lány.
- Az lehet. De ez a hely nem éppen ilyen fiatal lányoknak való! - Mondta és kocsira könyökölt.
Majd odalépett a lányhoz és a vállára tette a kezeit.
- Figyelj Kaija. Ez a hely nagyon veszélyes. Te is láthattad. Épp ezért meg kell értened, hogy nem maradhatsz itt! Láttam hogy talpra esett lány vagy. De ez nem játék. Itt az életeddel fizethetsz. Főleg hogy még jócskán előtted van még az élet. Miért dobnád el azzal, hogy idejössz ebbe a pokolba?
- De tudok magamra vigyázni.
- Tudom. Elhiszem. De akkor is....
- Nem érdekel! Márpedig én akkor is itt maradok! - Mondta ezúttal már akaratosabban a lány.
Az Orosz már nem tudott mit tenni, elvégre erőszakot mégsem vethetett be ellene. Aztán ismét a kocsi felé fordult. Csak a kocsi motorháztetőjét bámulta és aztán egyet rácsapott.
Én csak egy darabig bámultam ezt az egész jelenetet, majd az Oroszhoz fordultam és megkérdeztem.
- Figyelj! És mi lenne ha mégis megengednénk neki hogy itt maradjon?
- Persze! Ragyogó ötlet! Normális vagy? - Mondta kissé ingerülten.
Ezen én is elgondolkoztam egy keveset, majd ismét szóltam.
- Na és ha....és ha bevédenénk valahogy?
Az Orosz ettől felkapta a fejét és rám nézett.
- Hogy érted ezt?
- Hát...Mit tudom én! Esetleg valahogy be kellene védenünk, hogy biztonságban is legyen, meg hogy a mieink se lőjék le.
Az Orosz ezen sokáig elgondolkozott aztán azt mondta.
- Hát...Lehet hogy elment az eszem, de talán igazad van. - Erre én elmosolyodtam, ő pedig a lányhoz fordult.
- Mondd csak Kaija! Tényleg az a döntésed hogy itt akarsz maradni?
- Igen! - Vágta rá a lány határozottan. - De miért?
- Talán elintézhető lenne hogy mégis maradj.
- És hogyan?
Erre az Orosz elmosolyodott és azt mondta.
- Majd meglátod! De előtte lássuk el azt a sebet. - És rámutatott Kaija vállára ahol Pavel eltalálta.
Miután elláttuk az ő és a kutya sebét is és Pavelből is kisajtoltunk egy bocsánat kérést a lány megsebesítéséért, kocsiba szálltunk és elindultunk az intézet felé. Az Orosz nyugodtan vezetett odáig közben mi meg a lánnyal beszélgettünk.
- Na és hány éves vagy Kaija? - Kérdezett hátra az Orosz.
- 21. - Válaszolt.
- Naaaa! Az igazat! - Erre a lány szemlesütve mondta el.
- 19.
- Pff... Nagyszerű! - Mondta az Orosz és rácsapott egy kicsit a kormányra.
- Ugyan már Orosz! Mit számít a kor? Hisz láttad! Egyedül intézte el azt a dögöt. - Mondtam.
- Ja! Csakhogy az a dög mégsem volt döglött.
Erre az Őrmester is közbeszólt.
- Nem azért....De csak szólok hogy egy ilyen dögöt fedeztünk fel az intézet alatti csatornákban is. Ha esetleg le kell menni és ki kell csinálni, akkor majd szólunk a kis hölgynek. - Mondta és erre mindenki felröhögött.
- Ja! Miért is ne! Kaija a szörnyvadász. Jól hangzik nem? - Kérdezett az Orosz a lány felé.
- Ugyan! Ne is törődj velük. Állandóan ilyen ütődöttek. - Mondtam a lánynak.
Pár órás autóút után végre elértünk az Intézetig. Rengeteg dolog változott mialatt elmentünk. Az egész környék ki lett takarítva, teherautók állnak az épület előtt és már egy pár lámpaoszlop is fel lett állítva a falak mentén. A tornyokban mesterlövészek álltak és távcsővel bámultak minket.
A sorompó előtt pedig két őr állt és fegyvert tartottak ránk.
- Állj! - Kiáltott fel az egyik őr.
- Csigavér! Progjebnak hadnagy a 8. határvadász szakaszból. Ők meg az embereim.
Az őr csak bambán pislogott ránk aztán a lányra nézve kérdezett.
- És ő ki? - Bökött a fejével felé.
- A főhadnagy lánya. De legyen ez az én gondom, oké smasszerkém? - Mondta aztán egy gúnyolódó vigyor kíséretében tovább hajtottunk.
A kapun áthajtva rögtön balra fordultunk a főépület mögé. Aztán behajtottunk az épület háta mögött lévő eresz alá, ahol a konvoj két BTR-e parkolt. A jármű vezetői épp a motort bütykölték közben minket bámultak, ahogy beparkoljuk a kocsit melléjük és a másik UAZ mellé.
- Már azt hittük ennyi idő alatt ott hagytátok a fogatokat. - Szólt oda az egyik páncélost szerelő fickó.
- Hiszen ismertek! Nehezen elpusztítható vagyok. - Mondta vidáman az Orosz és kezet fogott a katonával.
- A Főhadnagy? - Kérdezte.
- Odafent. Az irodában. Ahogy eddig is. - Mondta a katona.
- Kösz. - Aztán az Orosz vissza lépett hozzánk.
- Srácok! Én elugrok beszélni a Főhadnaggyal. Ti addig pihenjetek. Jeges! Maradj a lánnyal!
- Rendben! - Mondtam. Aztán futólépésben elment.
- Na? Mit szóltok? Menjünk kajálni? - Kérdezett felénk Afanaszij.
- Nem rossz ötlet. Benne vagyok. - Mondta Pavel.
- És te Jeges?
A lányra néztem kérdőn és vártam valami választ. Ő csak bólintott egyet vidáman és akkor mondtam.
- Menjünk! - Aztán elindultunk.
Nem kellett sokat keresgélnünk, a 2 raktár közül az elsőt alakították át étkezővé. Odabent az egész ki volt takarítva amennyire csak lehetett és két jó hosszú faasztal volt a raktár hosszában végig. Egy páran üldögéltek az asztaloknál és ettek ittak. Aztán mi is hoztunk tányérokat, evőeszközöket és vártuk a porciónkat.
A szakács mindannyiunknak adott ételt a tányérunkra, de amikor a második tányért tartottam oda, hőzöngeni kezdett.
- Az étel adagok ki vannak porciózva! Te már megkaptad az adagod!
Erre én csak arrébb álltam a szakács látószögéből és a fejemmel a lány felé intettem.
- A vendégünknek lesz.
A szakács is csak értetlenül pislogott aztán megkérdezte.
- Ki ez a lány?
Akkor már nem tudtam mit mondani gyorsan rávágtam azt amit az Orosz mondott.
- A Főhadnagy lánya!
A szakács erre meglepett fejet vágott, majd gyorsan szedett egy nagyobb adagot a tányérra.
Aztán még odamentem az ételhordókhoz és kivettem az egyikből egy pár almát.
- Kösz haver! - Szóltam oda a szakácsnak aki csak bólintott egyet.
Majd leültem a többiekhez és odaadtam a lánynak a tányért, meg egy almát.
- Jó étvágyat! - Mondtam.
Miután végeztünk a barakkba mentünk. Odabent már fel volt újítva valamennyire, az ablakokat továbbra is befoltozták és már egy régi kályha is előkerült valahonnan, amiben csendesen pattogott a tűz. A terem közepén sorban asztalok voltak, mindegyiken egy két személyes cucc meg néhol lőszeres ládák.
A falak mentén meg végig ágyak voltak. Itt is némelyiken volt cucc némelyiken nem.
Pavel rögtön befoglalt az első, a kályhához legközelebbit és levágta magát.
- Jézusom! Micsoda bunkóság! Nem tudtad hogy a hölgyeké az elsőbbség? - Kérdeztem.
- Az lehet. De már egy jó ideje talpon vagyok és már régen feküdtem ágyban. Ez az apró öröm hadd legyen már az enyém! - Mondta.
Aztán szólni akartam valamit de az Orosz hangja szakított félbe.
- Na végre! Már kerestelek titeket.
- Mi nem vesztünk el. - Mondtam. - De mondd, mi a helyzet?
- Hát....Beszéltem a Főhadnaggyal, és nagy nehezen ugyan, de sikerült rábeszélnem arra hogy lány meghúzódhasson itt.
- Na az jó!
- De! - Vágott közbe.
- De mi?
- Cserébe neki is dolgoznia kell itt, akárcsak nekünk.
- Nem gondolja komolyan? Na és mit? Körletet kell takarítania, őrjáratoznia kell, vagy mit? - Kérdezte Afanaszij, miközben felült az ágyában.
- Hát eredetileg azt akarta hogy beálljon közénk néha néha, de sikerült kiharcolnom neki egy jóval kellemesebb helyet.
- És mégis mit? - Kérdeztem.
- Érkezett úgyis ide pár okostojás. De csak ketten vannak. És a Főhadnagy is egyetértett abban, hogy nem ártana nekik a plusz segítség.
Aztán a lányhoz fordult.
- Kaija. Nem lenne kedved tudósokkal dolgozni?
- Hát.... - Gondolkozott a lány.
- Legalább jobb meló mit amit mi csinálunk. - Egészítettem ki.
- Attól függ. Mit kellene tennem? - Kérdezte.
- Gőzöm sincs. Azt ők tudják. De sokkal nagyobb biztonságban leszel velük mint velünk. És ki tudja? Talán még valami érdekeset is tanulhatsz tőlük. - Mondta az Orosz.
- Hát jó. Legyen. - Válaszolta a lány.
- Remek! Akkor holnap majd megkeressük őket, de ma már én fáradt vagyok. - Szólt az Orosz aztán ő is lepakolt az egyik ágyra.
A nap további részét már csak lazsálással töltöttük. Tekintve hogy jó hosszú utat tettünk meg mind, most igazán ránk fért a pihenés. Holnap viszont eldől hogy mi lesz.
De sajnos nem így történt. Egy pár órás keresgélés után az Őrmester rádiózott a csapatnak.
- Figyelem! Megtaláltam a célszemélyt. A központi épület felé tart.
Aztán a rádióból az Orosz hangja hallatszott.
- Nagyszerű! Kövesse, de ne próbálja elfogni! Egy pár perc múlva ott vagyunk.
- Értettem! - Nyugtázott az Őrmester.
- Jézus Úristen! - Mondtam elgyötört hangon és rögtön odaigyekeztem.
Odaérve már láttam az Oroszt lopakodva Ment a főépülethez. Amint meglátott engem, halkan odaszólt.
- Jeges! Gyere ide! - És intett.
Odasiettem és leguggoltam mellé egy épület ablaka előtt.
- Látod? - Mondta és mutatott a lány felé, aki a kutyájával épp egy hatalmas tetem mellett haladt el.
- Gratulálok fiam! Van ízlésed a nők terén! - Csapott a hátamra az Orosz és mondta elismerően.
- Miről beszélsz? - Kérdeztem rá nála.
- Ugyan miről? Hát nem te hagytad futni a javítóműhelynél?
- Miből gondolod hogy futni hagytam?
- Jajj! Ne fárassz már! Egy hülyének is kiszúrta volna a szemét, hogy egy szó sem igaz abból amit akkor ott mondtál nekem. Heh! "Nem vetted észre!" Jó vicc. A legolcsóbb kifogás.
Mivel már elég egyértelmű volt neki ez az egész beismertem.
- Jó! Jó! Én engedtem el. Ródd fel nekem! De hát mégis csak egy fiatal lányról van szó. Mit tettem volna? Lelövöm?! Hisz nem ártott senkinek. Jó! Most rátámadott két katonára de hát mit tehetett volna?
- Szólnod kellett volna nekem!
- Akkor legfeljebb te lövöd le! Nagy ötlet!
- Miből gondolod hogy megöltem volna?
- Ugyan már Orosz! Te is tudod mi a feladatunk! Mindenkit meg kell ölnünk, aki átlépi a határt.
-Csssss! Ezt majd később vitatjuk meg! Munkára! - Mondta és a rádióhoz nyúlt.
- Osztag figyelem! Bekerítjük! Pavel Csatlakozz hozzánk a bejáratnál! Denis! Az egyetlen menekülési útvonala csak a főépület mögötti épület sorok között van. Fogja Afanaszijt és vágják el az útját ha arra fut!
- Vettem! - Hallatszott a rádióból.
- És most mi lesz? - Kérdeztem.
- Szerinted mi? - Kérdezett vissza, közben Pavel is beért minket.
- Jól van! Indulás! - Mondta aztán talpra állt és elindult a lány felé.
- A hadsereg nevében utasítom, hogy azonnal álljon meg! Dobja el a fegyvereit és jöjjön ide! - Szólította fel, de a lány ennek hallatára rögtön futásnak eredt.
- Pavel! Adj le egy figyelmeztető lövést! - Mondta az Orosz és azzal a lendülettel Pavel célra tartotta a fegyverét és lőtt. A lövedék elkaphatta a lányt, mert majdnem elesett a lövéstől és felkiáltott fájdalmában.
- Mi az jó istent csinálsz?! Azt mondtam figyelmeztető lövést adj le, nem azt hogy nyírd ki te barom! - Vágta vállon Pavelt az Orosz.
- Bocs! Azt hittem ez majd megállítja.
- Anyádat állították volna meg a szülésben mikor veled volt terhes te féleszű! - Mondta, aztán a lány nyomába eredtünk.
Egy átjárón keresztül loholtunk utána, amikor észrevettük hogy befordul egy sarkon. Mi is utána mentünk és láttuk ahogy az Őrmester és Afanaszij velünk szembe a lányra szegezik a fegyverüket. Persze a lányt ez se állította meg, gyorsan berúgott egy ajtót majd berohant rajta.
Amint az ajtóhoz értünk az Orosz bekiáltott rajta:
- Adja meg magát és nem esik bántódása!
Válasz viszont nem érkezett.
- Na oké! - Mondta az Orosz és elővett egy gránátot. Kihúzta rajta a szegecset és készült volna bevágni az ajtón, amikor gyorsan megragadtam a karját és rászóltam.
- Mi a fenét csinálsz?! Nem kinyírni akarjuk vagy nem?!
- Csak villanógránát hülye! Ettől nem lesz semmi baja! - Mondta és kiszakította a karját a kezemből.
Aztán épp be akarta vágni az ajtón amikor hirtelen hatalmas mennydörgés hallatszott, de akkora amekkora megrázta az egész környéket.
Gyorsan körülnéztünk és láttuk hogy minden vöröses színben pompázik. Pont mint akkor amikor a hídnál vártunk. Az Orosz rémülten nézett az égre. Látta a vörös villámokat a távolban az égen cikázni. Ahogy mi is. Aztán felkiáltott.
- A k*rva életbe! Már megint? GYORSAN! FEDEZÉKBE!!! - Ordította el magát és erre mindenki szétszéledt fedezéket keresni.
Mind elkezdtünk valami biztos helyet keresni, de semmi. Pavel épp egy másik épület ajtajánál állt és eszeveszetten rángatta.
- B@ssza meg!! Zárva! Mind itt döglünk meg!!! - Kiáltotta pánikolva.
- Kell itt lennie valaminek! - Kiabált az Őrmester is torkaszakadtából, mert már egymás hangját is alig hallottuk az egyre közelebb morajló mennydörgésektől.
Aztán erre hirtelen kivágódik annak az épületnek az ajtaja, amibe a lány berohant és odakiáltott nekünk.
- Gyertek be ide!
Ennek hallatán azt se tudtuk mit gondoljunk. Álltunk ott mind mint egy rakás idióta és csak pislogtunk a lányra.
Erre az Orosz ordított ránk.
- Mire vártok ti szerencsétlenek? Befelé!
És mindenki berohant az épületbe, amilyen gyorsan csak tudott. Mikor mind bent voltunk már, az Orosz és én gyorsan becsaptuk magunk mögött az ajtót és eltorlaszoltuk mindennel ami csak a kezünk ügyébe akadt. A többiek pedig az ablakokat torlaszolták el asztalokkal és egyéb nagy méretű falapokkal amit a helyiségben találtak. Miután mindezzel megvoltunk, Leültünk a teremben található székekre és szemétkupacokra és vártuk a kitörés végét. Mindenki feszülten nézett a helyiségben körbe körbe, egyedül az Őrmester és az Orosz tűrték ezt az egészet. Az Őrmester ugyan szintén kissé feszült volt a kitörés miatt, de hamar elszállt a nyugtalansága amikor az Orosz cigivel kínálta, mialatt ő már rá is gyújtott.
Én a lányra pillantottam. Rémült volt és eléggé bizalmatlan pillantásokat vetett ránk. Közben folyamatosan a kezében volt a számszeríja, amit valamennyire ránk tartott.
A kutyáról viszont ez már nem volt elmondható. Szegény fáradt volt, alig állt a lábán, még a fülét is lelapította. Lassan jött oda hozzánk nyüszítve, mikor meglátta hogy veszem elő a kulacsom. Elkezdtem lassan önteni a vizet a kezembe a kutya pedig inni kezdett. Mikor végzett, megnyalta az orrát és hálás tekintettel leült mellém.
Közben amíg az Orosz szívta a cigit, megszólalt a rádiója:
- Figyelem! Újabb kisugárzás kezdődik! Mindenki ássa be magát és legyen résen!
Erre Pavel sopánkodva mondja:
- Rohadjatok meg, jókor szóltok már ti is!
Aztán mind elhallgattunk és vártuk a kitörés végét. Mikor már kezdett elcsendesedni és végre hallottuk a saját hangunkat is az Oroszhoz fordultam.
- Most mi lesz, Orosz? - Kérdeztem.
Erre az Orosz a lányra pillantott, majd egy kis idő múlva megkérdezte.
- Hogy hívnak?
- Először te! - Vágott vissza a lány.
Az Orosz csak elmosolyodott ezen és felénk fordulva nevetve mondta.
- Tüzes. De nálunk több fegyver van, és az embereim az első szavamra végeznek veled, ezért nálam van az első kérdés joga.
A lány ettől kissé megijedt, aztán mégis magabiztosan kimondta.
- Tatjána Filatova.
Tudtam hogy ez nem a lány neve, de ezt az Orosz is tudta és továbbra is csak nevetve mondta neki.
- A hülye is látja rajtad, hogy valami északi vagy. Fussunk neki megint.
A lány ezúttal már nem hazudott, nagy sóhajtva, a szemével a földre pillantva mondta el az igazi nevét.
- A nevem Kaija.
- Úgy. Szóval Kaija... Finn, ha nem tévedek? - Mondta az Orosz lecsillapodva.
Ekkor hirtelen hatalmas zörejek, majd az elbarikádozott ablak betörik és egy hatalmas lény mászik be rajta hatalmas üvöltéssel.
Iszonyatos lény volt. Csupa vágás és sérülés volt de még mindig állt. Annak ellenére hogy pár perce még kint bűzölgött az úton.
A lány felé fordult aki rögtön felismerte a szétszabdalt szörnyet. Rémülten pillantott a szörnyre, aztán gyorsan felemelte a számszeríjat és rálőtt. Pont a szemgödrébe ment aztán keresztül a koponyáján, de semmi. A szörny csak megindult dühödten, hogy széttépje a lányt. De félre ugrott a csapás elől és levágta a szörny egyik karját. De az csak egyszerűen rúgott egyet a lány pedig a falhoz repült.
Mi sem haboztunk rögtön felemeltük a fegyvereinket és tüzet nyitottunk. De szinte semmi hatással nem volt a dögre. Az csak tovább lépdelt és a lányt akarta. Közben az ablakon hirtelen ugyanolyan patkányok kezdtek beözönleni mint amit előtte a régi helyőrségnél láttunk a szemétdombnál. Rögtön rájuk fordultunk a fegyverekkel és csak lőttük őket. De nem fogytak el.
Ekkor az Orosz felordított.
- Kifelé! Kifelé azonnal! - És mind elindultunk futólépésben az épületből. A lány az ablakon keresztül, mi pedig az ajtón. Amikor kifelé futottunk, megpillantottam a falba fúródott nyílvesszőt. És amikor az ajtóhoz értem, gyorsan kirántottam a falból, majd folytattam az utam a többiek után. A lány is futott utánunk a kutyával együtt.
- A kocsihoz! Gyorsan! - Ordított az Orosz, majd eleresztett egy pár sorozatot a lény felé.
Mindannyian olyan gyorsan futottunk amilyen gyorsan csak tudtunk. Közben néha néha egy egy sorozatot lőttünk a lényre.
- Jeges! Gránátot! - Kiáltott rám az Orosz, majd megfordultam és elővettem egy RGD-5-ös gránátot.
Kihúztam a szegecset, majd odavágtam a lény elé. A szörny csak jött felénk és amikor pont rálépett a gránátra az felrobbant. Először hatalmas porfelhő és semmi mozgolódás. Elmosolyodtam ettől, de aztán hamar leszáradt a vigyor a képemről mikor a porból előrontott a lény és még dühösebben lépdelt felénk mint azelőtt. Gyorsan futásnak eredtem és hamar be is értem a többieket.
A kocsihoz érve az Orosz hamar bevágódott a vezető ülésbe. Az Őrmester mellé, majd felraktuk a kutyát a kocsi hátsó részébe a lánnyal együtt. Aztán amilyen gyorsan csak lehetett elindultunk, mielőtt a szörny egy iszonyatosan nagyot mért volna a kocsira.
Ahogy hátranéztem, még láttam ahogy a szörny még egy darabig követ minket, de aztán feladja és vissza megy a gyár területére.
- Ezt elhagytad - szóltam a lánynak és odaadtam neki a falból kihúzott nyílvesszőt.
A lány elmosolyodott ezen és elvette, majd nekilátott letisztítani róla a szörny agyának maradványait.
Meglehetősen gyorsan száguldottunk a kapu felé, majd mikor átértünk rajta lassítottunk aztán megálltunk.
Bezártuk jó alaposan a kaput, majd egy kicsivel tovább hajtottunk és megálltunk a buszmegállónál.
- Na itt megállunk! Fújjuk ki magunkat. - Szólt az Orosz és leállította a motort. Mindenki kiszállt a kocsiból és kinyújtóztatta magát.
Afanaszij és Pavel leültek a kocsi mellé. Az Őrmester a kocsi hátánál rágyújtott egy újabb cigarettára, a lány pedig a buszmegállóban leült és a kutyáját simogatta. Az Orosz meg a kocsi motorháztetejére támaszkodott gondterhelten. Odamentem hozzá és megkérdeztem.
- Mit gondolsz? Mit tegyünk? Vigyük vissza a helyőrségre?
- Áh! Minek! Az őrnagy úgyis csak minket b@szna le azért hogy az ő engedélye nélkül léptük át az északi határt. A lány pedig....amennyire érzéketlen tuskó az őrnagy szerintem szokás szerint parancsba adná hogy lőjük le. Vagy....jobbik esetben a sitten végezné. De az se megoldás.
- Akkor? Mi legyen? - Kérdeztem.
Az Orosz egy darabig elgondolkozott majd a lány felé fordult lassan és a kocsinak támaszkodott.
- Megtudhatnánk hogy mi a teljes neved?
A lány felnézett az Oroszra aki karba tett kézzel állt előtte a kocsinak támaszkodva aztán válaszolt.
- Miért fontos az nektek?
- Háát....Ha már megmentettél minket és mi is téged, legalább illene ennyit tudnunk egymásról. Nem?
De a lány még mindig nem árulta el, hanem bizalmatlanul pillantott ránk.
- Nézd! Bennünk megbízhatsz! Nem fogunk senkinek elárulni, nem fogunk bántani. Igaz srácok? - Kérdezett a többiek felé, akik egy bólintással jelezték hogy egyetértenek.
- Kaija. De ezt már mondtam. - Vágott vissza a lány. Közben a csapatból mindenki odagyűlt már.
Aztán odaguggoltam mellé és a vállára tettem a kezem.
- Bízz bennünk! Mi csak segíteni akarunk. - Mondtam.
Aztán a lány felállt, leporolta magát és válaszolt.
- A nevem Karija Haapakoski.
- Szóval Karija.
- Igen. - Igazolt vissza.
- Na! Haladunk. - Mondta az Orosz, aztán előrébb lépett. - Üdv! Az én nevem Szergej Progjebnak. Hadnagy. De röviden csak Orosz. Aztán a többiek.....Ő ott Afanaszij, ő Pavel, aki pedig melletted áll és már ismered, őt Jegesnek hívják. - Azzal mosolyogtam a lányra.
- Ő pedig....Nos ő köztünk a kakukktojás. - Mutatott az Őrmesterre. - Ő Denis Mihalikov Őrmester.
Az Őrmester erre hátranézett nyugodtan és bólintott egyet a lány felé.
- Nos.....Kaija. Miért jöttél ide a Zónába? - Kérdezett újra az Orosz, de a lány nem válaszolt.
- Hmmm....Egy kicsit megnehezíti ez a kom.... - Mondta volna, de alig fejezte be a mondatot a lány közbevágott.
- Muszáj volt.
Az Orosz erre döbbenten bámult rá.
- Muszáj volt....
- Igen.
- És...Miért volt muszáj? - Érdeklődött az Orosz.
A lány a földre pillantott és aztán egy rövid idő után nehezen mondta ki.
- Azt.....nem árulhatom el.
- De miért? Hisz mondtam. Bennünk megbízhatsz.
- Nem lehet.
Erre az Orosz feladta és vissza fordult a kocsihoz.
- Nincs más választás! - Mondta nekünk halkan. - Vissza visszük a határhoz, aztán valahogy kicsempésszük a Zónából.
- És hogyan? - Kérdezte az Őrmester.
- Nem tudom, de itt nem maradhat! Vagy ez a hely nyírja ki előbb utóbb, vagy egy őrjárat puffantja le.
- Hát ez nehéz ügy. - Mondtam.
- Az. De nem tehetünk mást valahogy ki kell vinnünk innen. - Mondta az Orosz, erre a lány ahogy meghallotta, megragadta a két kezével a karját és azt mondta.
- Kérlek ne! Nem azért jöttem el otthonról ilyen messzire hogy most vissza forduljak.
- Sajnálom! De nem tehetek mást! Vagy kijuttatunk innen élve, vagy legközelebb csak holtan látunk viszont téged! Ez az igazság!
- De olyan messzire eljöttem azért, hogy most itt legyek. - Szabadkozott a lány.
- Az lehet. De ez a hely nem éppen ilyen fiatal lányoknak való! - Mondta és kocsira könyökölt.
Majd odalépett a lányhoz és a vállára tette a kezeit.
- Figyelj Kaija. Ez a hely nagyon veszélyes. Te is láthattad. Épp ezért meg kell értened, hogy nem maradhatsz itt! Láttam hogy talpra esett lány vagy. De ez nem játék. Itt az életeddel fizethetsz. Főleg hogy még jócskán előtted van még az élet. Miért dobnád el azzal, hogy idejössz ebbe a pokolba?
- De tudok magamra vigyázni.
- Tudom. Elhiszem. De akkor is....
- Nem érdekel! Márpedig én akkor is itt maradok! - Mondta ezúttal már akaratosabban a lány.
Az Orosz már nem tudott mit tenni, elvégre erőszakot mégsem vethetett be ellene. Aztán ismét a kocsi felé fordult. Csak a kocsi motorháztetőjét bámulta és aztán egyet rácsapott.
Én csak egy darabig bámultam ezt az egész jelenetet, majd az Oroszhoz fordultam és megkérdeztem.
- Figyelj! És mi lenne ha mégis megengednénk neki hogy itt maradjon?
- Persze! Ragyogó ötlet! Normális vagy? - Mondta kissé ingerülten.
Ezen én is elgondolkoztam egy keveset, majd ismét szóltam.
- Na és ha....és ha bevédenénk valahogy?
Az Orosz ettől felkapta a fejét és rám nézett.
- Hogy érted ezt?
- Hát...Mit tudom én! Esetleg valahogy be kellene védenünk, hogy biztonságban is legyen, meg hogy a mieink se lőjék le.
Az Orosz ezen sokáig elgondolkozott aztán azt mondta.
- Hát...Lehet hogy elment az eszem, de talán igazad van. - Erre én elmosolyodtam, ő pedig a lányhoz fordult.
- Mondd csak Kaija! Tényleg az a döntésed hogy itt akarsz maradni?
- Igen! - Vágta rá a lány határozottan. - De miért?
- Talán elintézhető lenne hogy mégis maradj.
- És hogyan?
Erre az Orosz elmosolyodott és azt mondta.
- Majd meglátod! De előtte lássuk el azt a sebet. - És rámutatott Kaija vállára ahol Pavel eltalálta.
Miután elláttuk az ő és a kutya sebét is és Pavelből is kisajtoltunk egy bocsánat kérést a lány megsebesítéséért, kocsiba szálltunk és elindultunk az intézet felé. Az Orosz nyugodtan vezetett odáig közben mi meg a lánnyal beszélgettünk.
- Na és hány éves vagy Kaija? - Kérdezett hátra az Orosz.
- 21. - Válaszolt.
- Naaaa! Az igazat! - Erre a lány szemlesütve mondta el.
- 19.
- Pff... Nagyszerű! - Mondta az Orosz és rácsapott egy kicsit a kormányra.
- Ugyan már Orosz! Mit számít a kor? Hisz láttad! Egyedül intézte el azt a dögöt. - Mondtam.
- Ja! Csakhogy az a dög mégsem volt döglött.
Erre az Őrmester is közbeszólt.
- Nem azért....De csak szólok hogy egy ilyen dögöt fedeztünk fel az intézet alatti csatornákban is. Ha esetleg le kell menni és ki kell csinálni, akkor majd szólunk a kis hölgynek. - Mondta és erre mindenki felröhögött.
- Ja! Miért is ne! Kaija a szörnyvadász. Jól hangzik nem? - Kérdezett az Orosz a lány felé.
- Ugyan! Ne is törődj velük. Állandóan ilyen ütődöttek. - Mondtam a lánynak.
Pár órás autóút után végre elértünk az Intézetig. Rengeteg dolog változott mialatt elmentünk. Az egész környék ki lett takarítva, teherautók állnak az épület előtt és már egy pár lámpaoszlop is fel lett állítva a falak mentén. A tornyokban mesterlövészek álltak és távcsővel bámultak minket.
A sorompó előtt pedig két őr állt és fegyvert tartottak ránk.
- Állj! - Kiáltott fel az egyik őr.
- Csigavér! Progjebnak hadnagy a 8. határvadász szakaszból. Ők meg az embereim.
Az őr csak bambán pislogott ránk aztán a lányra nézve kérdezett.
- És ő ki? - Bökött a fejével felé.
- A főhadnagy lánya. De legyen ez az én gondom, oké smasszerkém? - Mondta aztán egy gúnyolódó vigyor kíséretében tovább hajtottunk.
A kapun áthajtva rögtön balra fordultunk a főépület mögé. Aztán behajtottunk az épület háta mögött lévő eresz alá, ahol a konvoj két BTR-e parkolt. A jármű vezetői épp a motort bütykölték közben minket bámultak, ahogy beparkoljuk a kocsit melléjük és a másik UAZ mellé.
- Már azt hittük ennyi idő alatt ott hagytátok a fogatokat. - Szólt oda az egyik páncélost szerelő fickó.
- Hiszen ismertek! Nehezen elpusztítható vagyok. - Mondta vidáman az Orosz és kezet fogott a katonával.
- A Főhadnagy? - Kérdezte.
- Odafent. Az irodában. Ahogy eddig is. - Mondta a katona.
- Kösz. - Aztán az Orosz vissza lépett hozzánk.
- Srácok! Én elugrok beszélni a Főhadnaggyal. Ti addig pihenjetek. Jeges! Maradj a lánnyal!
- Rendben! - Mondtam. Aztán futólépésben elment.
- Na? Mit szóltok? Menjünk kajálni? - Kérdezett felénk Afanaszij.
- Nem rossz ötlet. Benne vagyok. - Mondta Pavel.
- És te Jeges?
A lányra néztem kérdőn és vártam valami választ. Ő csak bólintott egyet vidáman és akkor mondtam.
- Menjünk! - Aztán elindultunk.
Nem kellett sokat keresgélnünk, a 2 raktár közül az elsőt alakították át étkezővé. Odabent az egész ki volt takarítva amennyire csak lehetett és két jó hosszú faasztal volt a raktár hosszában végig. Egy páran üldögéltek az asztaloknál és ettek ittak. Aztán mi is hoztunk tányérokat, evőeszközöket és vártuk a porciónkat.
A szakács mindannyiunknak adott ételt a tányérunkra, de amikor a második tányért tartottam oda, hőzöngeni kezdett.
- Az étel adagok ki vannak porciózva! Te már megkaptad az adagod!
Erre én csak arrébb álltam a szakács látószögéből és a fejemmel a lány felé intettem.
- A vendégünknek lesz.
A szakács is csak értetlenül pislogott aztán megkérdezte.
- Ki ez a lány?
Akkor már nem tudtam mit mondani gyorsan rávágtam azt amit az Orosz mondott.
- A Főhadnagy lánya!
A szakács erre meglepett fejet vágott, majd gyorsan szedett egy nagyobb adagot a tányérra.
Aztán még odamentem az ételhordókhoz és kivettem az egyikből egy pár almát.
- Kösz haver! - Szóltam oda a szakácsnak aki csak bólintott egyet.
Majd leültem a többiekhez és odaadtam a lánynak a tányért, meg egy almát.
- Jó étvágyat! - Mondtam.
Miután végeztünk a barakkba mentünk. Odabent már fel volt újítva valamennyire, az ablakokat továbbra is befoltozták és már egy régi kályha is előkerült valahonnan, amiben csendesen pattogott a tűz. A terem közepén sorban asztalok voltak, mindegyiken egy két személyes cucc meg néhol lőszeres ládák.
A falak mentén meg végig ágyak voltak. Itt is némelyiken volt cucc némelyiken nem.
Pavel rögtön befoglalt az első, a kályhához legközelebbit és levágta magát.
- Jézusom! Micsoda bunkóság! Nem tudtad hogy a hölgyeké az elsőbbség? - Kérdeztem.
- Az lehet. De már egy jó ideje talpon vagyok és már régen feküdtem ágyban. Ez az apró öröm hadd legyen már az enyém! - Mondta.
Aztán szólni akartam valamit de az Orosz hangja szakított félbe.
- Na végre! Már kerestelek titeket.
- Mi nem vesztünk el. - Mondtam. - De mondd, mi a helyzet?
- Hát....Beszéltem a Főhadnaggyal, és nagy nehezen ugyan, de sikerült rábeszélnem arra hogy lány meghúzódhasson itt.
- Na az jó!
- De! - Vágott közbe.
- De mi?
- Cserébe neki is dolgoznia kell itt, akárcsak nekünk.
- Nem gondolja komolyan? Na és mit? Körletet kell takarítania, őrjáratoznia kell, vagy mit? - Kérdezte Afanaszij, miközben felült az ágyában.
- Hát eredetileg azt akarta hogy beálljon közénk néha néha, de sikerült kiharcolnom neki egy jóval kellemesebb helyet.
- És mégis mit? - Kérdeztem.
- Érkezett úgyis ide pár okostojás. De csak ketten vannak. És a Főhadnagy is egyetértett abban, hogy nem ártana nekik a plusz segítség.
Aztán a lányhoz fordult.
- Kaija. Nem lenne kedved tudósokkal dolgozni?
- Hát.... - Gondolkozott a lány.
- Legalább jobb meló mit amit mi csinálunk. - Egészítettem ki.
- Attól függ. Mit kellene tennem? - Kérdezte.
- Gőzöm sincs. Azt ők tudják. De sokkal nagyobb biztonságban leszel velük mint velünk. És ki tudja? Talán még valami érdekeset is tanulhatsz tőlük. - Mondta az Orosz.
- Hát jó. Legyen. - Válaszolta a lány.
- Remek! Akkor holnap majd megkeressük őket, de ma már én fáradt vagyok. - Szólt az Orosz aztán ő is lepakolt az egyik ágyra.
A nap további részét már csak lazsálással töltöttük. Tekintve hogy jó hosszú utat tettünk meg mind, most igazán ránk fért a pihenés. Holnap viszont eldől hogy mi lesz.