Elküldtek a gyártól messzebb lévő intézmény felderítésére. Úton arrafelé furcsa dologra lettem figyelmes. Egy vaddisznó rohangászott körbe-körbe egy kis tisztáson. Aztán mikor meglátott engem, elkezdett felém futni. Kibiztosítottam, és lőni akartam, de mikor KB 10 méterre volt tőlem valami felkapta, és elkezdte pörgetni. Miközben pörgött ordított, ahogy a torkán kifért. Mikor felért, olyan 5 méteres magasságba egy helyben kezdett el forogni, és felrobbant. Oké, akkor kerülöm azt a helyet. Tovább indultam az intézmény felé, de semmit nem láttam út közben. A terület tiszta, sehol semmi. Az a furcsa, hogy még hullákat sem látok, holott az előző terület tele volt testekkel. Nem baj, a lényeg a tisztaság. Visszaérve a parancsnokhoz láttam, hogy a bokorugrók sem henyéltek, a csatornából másznak elő. Most már az egész szakasz odament az intézményhez, és elkezdték átkutatni. Ők a felsőbb szinteket, mi az alsókat. Kaptam magam mellé pár embert, biztos, ami biztos alapon. Az alsó szinteken semmit nem találtunk, csak papírokat. Azok is inkább kimutatások, meg olvashatatlan statisztikák. Leülök az ablak elé, és rágyújtok. Nem szoktam cigarettázni, de néha rám jön a kedv. Ez egy ilyen alkalom. Nem is túl nyerő dolog felderítőnek cigizni, ugyanis aki nem dohányzik, az kiszagolja. Ott ülök, és szívom a cigimet, majd megszólal egy kis közlegény:
-Te miért nem dolgozol?
-Talán "Uram, ön miért nem dolgozik".
-Mit ugatsz itt? Te is csak egy csicska kis közlegény vagy! Minek képzeled magad?
Oldalba löki a társa.
-Nézd már a vállát!
Oldalra fordulok, és megvillantom a kék alapon fekete denevért, ami a GRU jele. A közlegény elsápad egy pillanatra, majd hebegve-habogva elkezd mentegetőzni.
-Elnézést uram. Nem tudtam, hogy...
-Hagyja.
-De én tényleg nem akartam....
-Semmi baj! Már megszoktam.
Tovább kutatnak. Én már elszívtam a cigimet, és elnyomtam. Ülök tovább, és várok. Az egyik közlegény megszólal:
-Mikor megyünk már haza? Idegesít ez a hely!
-Höh! Majd ha széfek potyognak az égből!
Elnevetem magamat, majd kintről a következőt hallom:
-VIGYÁZAT ODALENT!
És egy éles koppanást hallok. Kinézek az ablakon, lent egy közepes méretű széfet pillantok meg, fent pedig a főnököt meg pár bakát. Elmosolyodom, majd visszahajolok.
-Megyünk haza fiúk!
Lementünk a fő területre, és még a környező bódékat átnéztük. Sehol semmi, se egy hulla, se egy ember, Mi történt itt? Vagy ilyen gyorsan koccoltak, vagy valami meglepte őket. De a testek? És ami a legfontosabb, a nyomok? Se egy betört ajtó, se egy sérült zár, semmi.
-Mi történhetett itt?-kérdi egy baka.
-Fogalmam nincs.
-De, hova lettek az emberek?
-Épp ezen filózok!
Semmi nincs itt. Olyan flottul kipucolták a helyet, hogy ha nem tudnám, hogy milyen idős, azt mondanám, hogy új. Ahogy megyünk vissza robbanást hallok. Mindenki felkapja a fejét, csak én tudom, mi volt ez.
-Uram! Mi volt ez?
-Nyugi! Csak a széfet feszegetik.
Sétálok tovább, majd a főbejáratnál leülök. Beérkezett a konvoj, mindenki pakolászik. Még egy darabig várok, aztán magához hív a főnök.
-Hogy van Denis?
-Jól vagyok uram.
-Nem a maga hibája! Már haldoklott!
-Tudom. Ezzel segítettem neki, de rossz érzés. Mi van ha nem is ölt még embert? Mi van ha jó ember volt, csak ez a szar tönkretette.
-A zóna?
-Igen.
-Ha már zóna. Előrenyomulunk. Északra. Jönne velünk?
Felkaptam a fejemet. Így a feladatomat is elkezdhetném, és segíthetnék is nekik.
-Megyek!
-Akkor megbeszéltük! Helyes!
Bólintottam. Majd elváltak útjaink. Kerestem magamnak egy szép kis alvóhelyet, mikor észrevettem valami furcsát. Pár tudós, egy csatornafedélnél áll, és lefelé tekintenek. Kíváncsiságból megkérdezem:
-Mit néznek?
-Ez a komplexum alsó része, ide akarunk lejutni, de nem tudjuk mi van lent, és a jelenlegi felkészültséggel végzetes lenne egy ilyen komplikált és veszélyes expedíciót...
-Állj, állj, állj. Szóval csak kell valaki, aki lemegy.
-Hát, a jelenlegi kondíciók mellett nem tudjuk garantálni az ön-
-KUSS! Kell valaki, aki lemegy ugye? Egy szóban!
-Igen.
-Akkor van egy jelentkezője!
-Maga?
-Igen.
-Nos, mehet nyugodtan, de mint mondtam, nem tudjuk...
-Á! Baszdmeg, majd jelentkezem.
Ezzel lépek egyet, és leugrom a csatornába. Egy jó 2-3 métert zuhantam, majd a talpamra estem. Elég sötét van, de meg lehet szokni. Felkapcsolom a villanyt a puskámon, és elkezdek előre nyomulni. Egy hosszú folyosóra értem, ami bűzlik valamitől. Ismerős szag, de nem tudom beazonosítani. Ahogy haladok előre, rádión hallok egy adást:
-Denis! Hol van?
-A föld alatt. A tudóskáknak kellett a segítség.
-Lesz gondom azokra a szerencsétlenekre! Maga jöjjön ki! Nem tudjuk mi vár ott magára!
-Értettem.
Visszamegyek a bejárathoz, majd elkezdek felmászni a létrán, de a feléig jutok, és kiszakad a falból. Leesek háttal a földre. Semmi bajom nem történt, de kimenni sem tudok.
-Denis! Jól van?
-Igen uram.
-Várjon, engedünk le kötelet!
-Rendben.
Felülök, és körbe nézek. Hallom ahogy sürögnek-forognak ott kint. Majd morgásra leszek figyelmes. Körbe pillantok, és észreveszek egy lényt. Egy macskát. Egy eléggé nagy macskát. Célra tartom a fegyveremet, és tüzelek. Két golyó a fejbe, azonnali halál.Ez meg volt. Aztán morgást hallok a sötétből. Megjelenik két sárgán világító szem ott, ahol a macska kijött. Ez már tudom mit jelent. Sarkon fordulok és elkezdek sprintelni. A dög követ, hallom, ahogy csapódik a víz a lába alatt, ahogy hörög itt mögöttem. A sarkon befordulok, és egy terembe érek, aminek a sarkában egy vas tartály áll. Elrohadt már a tartó része. Több se kell, egy aknát gyorsan lecsapok az ajtóba, és a szoba másik felén kirohanok. Elugrom az ajtó elől, és a következő pillanatban egy nagy porfelhő ugrik ki a szobából. Bepillantok, a fém tartály ráesett szegénykére, és palacsinta alapot csinált belőle. Rádión beszólok:
-Főnök! Gáz van!
-Hallom!
-És nem tudok visszajutni.
-Hallom!
-Hjajj...Mindegy, átrágom magam ezen a területen, hátha van más kiút.
-És ha nincs?
-Visszajövök ide.
-Rendben. De vigyázzon!
Elindulok lefelé.Megint üzenetet kapok.
-Várjon! Maga az új fajta PDA-t kapta?
-Igen.
-Akkor vegye elő a tokot.
A tokot előkeresem, és kinyitom.
-Most?
-Most van benne egy kis fejpánt az elején egy kis fekete dobozzal.
-Igen?
-Azt tegye rá az éjjellátóra.
-Igen?
-Ez egy kamera. Látjuk amit ön is.
-Mit ki nem találnak!
Felteszem a fejemre.
-Látnak?
-Igen. Induljon!
Elindulok tovább. Még mindig büdös van. Rájöttem mi ez. Dögszag. De ez az állott dögszag. Már több éves. Ahogy mélyebbre megyek, találok egy régi alagutat, ami két irányba ágazik. Előre megyek tovább, majd egy zöld trutyit veszek észre az út közepén. Semmi baj, majd megoldom. Szépen ráteszek egy dobozt, és átmászok. Nem nagyon akar sikerülni, ugyanis a trutyiba ahogy teszem bele a dobozt, úgy marja szét. Hát jó, akkor kerülök. A kerülőút is érdekes, itt már van világítás, lekapcsolom az éjjellátót. Ahogy megyek előre arra leszek figyelmes, hogy a szag egyre erősebb. A folyosó egy szobába vezet, ami zárva van. Remek. Most merre? Ahogy körbe nézek, egy csőre leszek figyelmes. Beleszagolva, arra tippelek, hogy a szennyvíz elvezető lehet. Lehet kijárat. Beleülök, és lecsusszanok. Csúszok egy darabig, majd leérkezek. Hasra esek valami furcsa anyagba. Olyan puha, száraz és büdös. Feltápászkodom, és körbe nézek. Rádión jelet kapok:
-Mi volt ez?
-Lent vagyok a szennyvíz csatornában.
-Milyen?
-Sötét.
-Bővebben! Mi van ott? Kapcsolja be az éjjellátót!
-Bekapcsolom.
Lehajtom a szemüveget, és benyomom rajta a gombot. Zöld fény árasztja el a területet, majd kirajzolódik az, amitől tartottam. Megvannak az emberek. Egy hatalmas szoba, tele hullával.
-Most viccelsz, ugye? Uram! Látja ezt?
-Látom. Te szentséges szűz anyám.
Körbe nézek jobban, és azt vettem észre, hogy a vas ajtó be van törve. Kívülről valami a szó szoros értelmében átszakította, mintha csak egy sima hungarocel darab lenne. A bent lévőket elnézve, nem ember volt. A hullákkal nem fegyver végzett.
-Főnök! Mit tegyek?
-Menjen onnan! Keressen kiutat, de vigyázzon! Lehet még várnak magára meglepetések!
Elindulok tovább, és egy nagy táblát találok: "E blokk". Szóval ez valami föld alatti labor lehet. Érdekes. Ahogy haladok, találok egy ajtót, azon túl egy lépcsőt, ami felfelé vezet. Lassan elindulok a lépcsőn fölfelé, majd hangra leszek figyelmes. Morgás. Leguggolok, és kitekintek a sarkon. Valami fut a folyosó vége felé. Mielőtt jobban szemügyre vehetném durranást hallok, és elvakít egy erős fény. Leveszem a maszkomat, az a valami áttörte az acél ajtót, ami előtt a csúszda volt. Visszaveszem a szemüveget, és a másik irányba nézek. Ott is egy acél ajtó van, de az nyitva. Elkezdek oda rohanni, közben hátrafelé tekintgetek. Követ engem. Nem tudom jól megnézni, de leginkább egy tankra emlékeztet a dög. Nem is foglalkozom vele, csak szaladok, majd egy csúszással az acélajtó másik oldalán termek. Gyorsan becsapom, és egy fordítással bezárom. Nekiszalad az ajtónak, és behorpasztja. Majd megint, megint és megint. Kinézek a kis ablakon, és egy szem tárul elém. De hatalmas, akkora, mit az én tenyerem. Elkezd hátrálni. Ennek a fele se tréfa. Megfordulok, és megint sprintelni kezdek, hátha találok valami menedékhelyet. A hátamra csapom az AK-t és futok, ahogy a lábamon kifér. Aztán meglátom a megváltást, a folyosó végén van egy létra. A nyíláson beszűrődik egy kis fény. Odasprintelek, és felmászok rajta. Egy csatornafedelet találok. Elkezdem feszegetni, de nem nyílik. Túlzottan le van ragadva. Majd megint megtolom, erősebben, ekkor megmoccan egy kicsit. Már közel vagyok a végéhez. Kintről hangot hallok:
-Jevgenyij! Mozog alattad a csatorna!
-Mi a?
Ekkor már könnyen kinyílik, én meg kimászok. Pont időben, ugyanis most hallottam, ahogy az acél ajtó kiszakadt a helyéről. Kimásztam, majd a gránát táskámban kibiztosítottam egy gránátot, és beledobtam az aknába. Rácsaptam a fedőt és arrébb gurultam. Ordítást hallottam, majd robbanást. A fedő felrepült a levegőbe, és a főépület tetején landolt. A por és a füst mikor elült, odamentem az aknához, és belenéztem. Nem omlott be, de belülről még mindig terjengett a füst és a por. Bentről ordítást hallottam, majd hangos dobogásokat. A főnök egy csapat bakával odajött hozzám.
-Denis! Mi történt?
Megroppantom a nyakamat, a lábamat kimozgatom, majd a kezemet nyújtom egy kicsit.
-Csak köszöntem a lenti Faunának a magam módján.
-Mi volt ez?
-Nem tudom, de a tábor itteni állományát eliminálta és majdnem szerzett egy felderítő vacsit is.
-De mi volt ez?
-Nem tudom, mondom! Annyi biztos, hogy ne nagyon menjenek le oda, mert ez a dög három acélajtót is betört.
-Acélajtót? Az lehetetlen!
A parancsnok értetlenül néz rám.
-Rendben, uraim! Lezárni a csatornákat! Senki nem megy le további parancsig.
Bólintottak, majd mentek aludni. Hosszú nap elé nézünk. Ahogy mentem én is alvóhelyet keresni, találtam egy házat, amiben ott aludtak a többiek. Benéztem, kit látnak szemeim? A jómadár, aki letegezett.
-Ejha! Régi ismerősök is vannak itt pajti?
Megszeppen, mikor meglát.
-Nyugi! Nem vagyok haragtartó, csak hülyültem.
Elfordultam, és kerestem egy szabad részt, ahol ledőlhettem. Meleg a ruha, nem kell takaró.Csak letettem a táskámra a fejemet, és aludtam.