Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
hát... mondjuk hogy az utóbbi 2 hétben próbáltam meditálódni... és megnyugodni és kiszállni kicsit a szerepjáték mókuskerekéből, és mikor visszajövök mi fogad? 1 pm ami olyan kedves híreket fogalmaz elsőre is hogy imádni való. és az irományok, amiktől a Krisztus is Hitlerré válna...
Most kifakadhatnák végig Capsal írva hogy nem ismerem el a bár elestét, mert se te cold se te Joe, nem ismertétek el szeráf halálát... és Chester(joeetm) lesérülését(a megadott időben nem a megadott helyen tartózkodott írásaitokban a karakterek) meg aztán értem hogy torolni szívvel lélekkel kell, de a semmiért?
az úgy nem túl fair... szóval, legyek kicsit engedékenyebb axon szerint nos akkor engedékenység:
- Elismerem a bár elestét
- Skull elfogását
- A szolgálat vereségét(érdekes hogy egy tucat de legyen kettő emberrel megvertetek egy kb 50-100fővel(tapasztalt és veterán emberek) és erős védelemmel(annak idején visszább olvasva Légió rendezte be) ellátott bázist de legyen....)
amit nem Fogadok el:
- a szolgálatos Technológia ellopása(bulat/skat páncélruha, Exoskeleton)
- további tisztek és főbb személyek halála/elfogása(Voronyin tábornok, Villám(Technikus) Petrenkó ezredes.)
- A szolgálat 78%os pusztulása...
- 20mmes támogató fegyverek adományozása a szabadságnak.
- A szolgálat elleni harc alatt a sztalkerek beavatkozása(axon véleménye: Ők inkább kimaradnának a szarból, én véleményem: a bárban lévő stalkerek inkább szolgálat pártiak)
- A csapos a szabadsággal spanol(nem szívtelen haszon kereskedő, másrészt még annak idején Jeff szervezte be csaposnak, a neve Tigris, és inkább elhagyja a bárt mint sem, hogy a szabadság parancsoljon neki...

Végeredmény: el ismerek dolgokat, elfogadok dolgokat de megvan mindennek a határa...
Vélemény: Meg fogjátok bánni...
 
Akkor mondom én is...
szolgálatos technológia, rendben bulatot nem lopunk de az exo marad!
egyetlen tisztnek sem esett bántódása sem a technikusnak, és Petrenko is el ment. a vezérkarnak nem esett bántódása....
szerintem az hogy ha a szabadság 80% pusztulás után jött vissza a szolgálat 78%-a is elfogadható...
még a 20mm-eseket leszerelhetjük. Ha nagyon zavar...
Utolsó két ponthoz igazából nem tudok mit hozzá szólni.
Végezetül: Szeráf, Chester azért sértetlen mert a te írásodnak az ég világon semmi köze ahhoz hogy mi mit merre csináltunk, nem szóltál róla hogy mit tervezel a Szabadsággal!!!!!
A karakterek a történések közelében sem voltak!!!!
Itt jön a következő gondolom nem olvastál figyelmesen, mert NEM egy tucat, vagy két tucat emberrel támadtunk, és nem is holmi mezei kóbor alkoholista drogosokkal (aminek általában beállítják a szabadságot -.-)hanem zsoldsokkal akik legalább annyira veteránok mint a szolgálat harcosai...Most így hirtelen ennyi, ne csodálkozz legközelebb ha én sem veszem figyelembe az írásaidnak a tartalmát...
Más részről mielőtt bosszú hadjáratot kezdesz olvasd el figyelmesen az írásainkat, és várd meg Joe véleményét/válaszát is!
 
na akkor úgy tűnik nekem a folytatáshoz kellő mennyiségű alkoholt vagyis vodkát kell bevinnem a szervezetembe...
mert ez kb 25Rad/órával kapom a szart...

mellesleg megkérnélek, hogy told fel a segged Skypra,(nem érdekel ha nem vagy még regisztrálva... letöltöd regisztrálsz és írsz rám) mert beszélnék veled, nem csak szerepjáték ügyben. ugyan ez Axonra is.
 
Ha nem baj hogy beleszólok a beszédbe, folytatom a sztorimat.
Feltérképeztem a helyet, megrajzoltam a térképeket. A kamerákat nem néztem meg mert túl feltünő lett volna. Aztán kitaláltam a tutit. A főnök irodája. Oda kellene bejutnom. Csak egy sima ajtó, nem nehéz feltörni. De a kamerák helyzete nélkül eléggé kockázatos. Lehet hogy pont egy kamera előtt megyek be. Valamit csinálnom kellene. De mit? Aztán kiötlöttem! Mi lenne, ha az egyik kamera feladná? Akkor mindenki odafigyelne és nem rám. De csak egy kamera helyzetét ismerem. A sajátomat. Ha kiiktatom az túl feltűnő lenne. De ha jobban átgondolom, minden ami történik rám vezethető vissza. Én vagyok az egyetlen aki eddig kérdőre vonta a főnököt......Ezaz! Kérdőre vonta! Én kérdeztem meg egyedül hogy mi van vele! Utána volt az az affér az őrrel! Ha annak az őrnek az volt a dolga hogy megöljön azért amit tudok, vagy azért amire kezdek rájönni, akkor nyilván tudta hogy én mit akarok megtudni, vagy mit tudok. Azaz, az őr tudta azt amire rá akarok jönni. És ha ő tudta, akkor valószinűleg a többi is tudja. Akkor viszont csak egyet kell elkapnom és kifaggatnom. De nem lesz könnyű, a főnök még a seggükbe is nyomkövetőt tett. De, vannak olyan őrök is akik járőröznek, azokat elragadhatja bármi. Egy olyat kell elkapnom. De ha ki is jutok, fura lesz hogy pont akkor purcan ki egy őr mikor én kinnt vagyok. Ez se jó. Ekkor jön a megmentő jel. Rádión beszólnak:
-Jurij! Told ide a segged a hangárba!
Odamegyek, és kiküldenek járőrözni. Egy őrt kapok magam mellé. Kizárnak, és elindulunk. Próbálok beszélni vele, de nem megy. Nem válaszol. Csak nézelődik. Aztán, hangokat hallok a bozótból. Majd kiugrik elénk egy vérszopó. Lerohanja az őrt és a gyomrán átdöfi a karmait. Felemeli majd a földre vágja. Én nem vagyok resr sorozok felé az AK-val. Végigsorozom a gyomrát, de meg sem érzi. Eldob. Majd elindul felém. Ugrik felém, én összerezzenek. A következő pillanatban nem tudom mi történt. Egy fekete árny suhant el előttem és elragadta a vérszopót. Berángatta a bokorba, onnan meg nem hallottam mást csak a vérszopó fájdalmas ordítását. Odafutok az őrhöz. A sebéből dől a vér. Felemelem a fejét és beszédbe elegyedek vele.
-Beszélj kutya! Mi folyik a bázison? Miért vannak kamerák mindenütt? MIÉRT?
Nem válaszol csak néz. Leveszem a maszkját. Amikor meglátom, megáll a szivem. Az arca teljesen eltorzulva, a szemei helyén kamerák, a felső/alsó ajkak levágva, a szemhájak úgyszintén, a fogai kitépve. A sebét jobban megnézem, a gyomrában nincsenek belek csak valami szerkezet, az erei műanyagból vannak, és a vére is sűrűbb a normálisnál. Mondom megint neki:
-BESZÉLJ KUTYA! ÉS MEGKÖNNYÍTEM A SZENVEDÉSEIDET!
Elkezd görcsösen röhögni, majd kifakad belőle az ördögi kacaj. Végig rajtam tartja a szemeit és a pofámba röhög. Majd megáll egy pillanatra és visszafekszik. Közelebb hajolok. Ekkor ordításban fakad ki és felém hajol. Hanyatt esek. Felkel és rám veti magát. Lerúgom magamról és felugrok. Előhúzom a macsétát és lerohanom. A derekára csapok és áthasítom. A dereka és a két lába külön vált. A földön fekszik. Fölé térdelek és megint mondom:
-Utoljára kérdezem. MI-FOLYIK-A-BÁZISON?
Ekkor válaszra méltat:
-Kísér..........Ember........Zóna........Pripyat.......
-Beszélj! BESZÉLJ A KURVA ANYÁDAT BESZÉLJ!
-Pripyat.......A főnök........Kutató csapat..........Öngyilkosság..........Fejlő.......Fejlő.......Fejlő........
Itt elkezd remegni, habzani a szája, és a szeméből füst tör ki. Belülről szétég. Majd mikor vége csak egy bűzlő fém váz marad utána. Visszamegyek a bázisra. Bemegyek és mint ha misem történt volna bemegyek a szobámba. Meg kell emésztenem ezt. Minden őr ilyen félig robot vagy mi. De ezzel sem tudtam meg többet. Csak annyit, hogy valamit fejbe kell lőni.Majd kiderítem.
 
"De ezzel sem tudtam meg többet. Csak annyit, hogy valamit fejbe kell lőni."

Ez prájszlessz :)
 
Több napja már, hogy a mocsárban kerestük azt a relikviát Kaszással, végül megtaláltuk. Ő maga elindult leadni a közelben lévő titkos csoportnak a rendelést én addig egy faházban húztam meg magam.
Már vagy fél napja elment, és egy kicsit unatkozni kezdtem a házban. A fegyveremet rendbe szedtem, a mesterlövészhez még van 2 és fél tár normál lőszerem a páncéltörőnél meg csak az egyik tárból hiányzik 1 golyó.
Gondolom nem nagy baj ha kimegyek járőrözni a környékre, egy fél óra óra legalább azzal is elmegy.
Vállamra vettem a távcsövest a coltot a mellényem alá rejtettem. a Ghille-t most a táskámba tettem amit elrejtettem a házban, ha megtalálják a házat akkor se vesszen el a cuccom.
Kimentem tehát a házból. Először is keresek egy magasabb helyet ahonnan belátni a környéket, hogy meg tudjam merre érdemes keresni.
Úgy 15 perc járás után egy kisebb dombot találtam, aminek a tetején kisebb nagyobb sziklák természetes "tornyot" alkottak.
Felbaktattam a dombon, majd felmásztam a sziklatorony tetejére, bár nem egészen a tetejére mentem.
Beékeltem magam két szikla közé, és levettem a vállamról a mesterlövész puskát, majd belenéztem a távcsőbe és szétnéztem.
A távolban majdnem a végeláthatatlanságig mocsári nádas látszott, egy 3-5 kilométer után már zöldebb erdők látszottak.
Úgy 9 óra lehetett, a nap kezdett már erős hőt leadni, drága üvegházas bolygónkra. Én meg izzadni kezdtem a kabátban, de azért kémleltem tovább a tájat, hátha feltűnik valaki vagy valami. Délkeleten kezdett eltűnni a nádas több volt a tisztább rész ahol ezt azt lehet látni.
Egy 10 perc után fel is tűnt egy csapat bandita durván 800 méterre lehettek.
3 bandita akik két stalkert vonszolnak, mind a kettő fogoly és esik kel... Az egyik stalker miután felkelt össze is esik, ezt a mögötte lévő bandita Sorozattal véglegesítette...
Ezután Letérdelt mellé, és Valamit bogarászott, majd mikor felállt, tovább lökte a másik stalkert.
Követtem őket a távcsővel, de nem avatkoztam bele. Végül elértek pár sziklát és eltűntek.
tovább nézelődtem, de csak nem tűntek elő... csak eltűntek szőrén szálán.
Eszembe ötlött a gondolat, hogy utánuk megyek, de letettem róla. Kaszás megkért, hogy ne keveredjek feleslegesen bajba.
Bár arra is megkért, hogy várjak a házban...
A rosseb vigye el... Mondtam, majd lemásztam és elindultam oda ahol a három bandita és a stalker eltűnt.
Mikor közelebb értem beszélgetést halottam... Bevetettem magam halkan egy susnyással benőtt fatönk mögé.
Kinéztem lassan.
Két bandita a Kövek mentén sétálgatott és beszélgetett egymással. Nem telt bele pár másodperc az egyik leült a sziklának támaszkodva, a másik felém tartott, a susnyásba.
Majd nem sokkal elöttem állt meg a fatönk másik oldalán.
Eddigre már levettem a távcsövest a vállamról, és még mielőtt lehugyozott volna, fejbe lőttem a banditát.
Az pedig előre dőlt a fatönkre.
Erre a sziklának támaszkodó az AK74esére támaszkodva felkelt és ide szólt:
- Na mi van? Nekem kéne megrázni is?
Válasz helyett, csak az agyveleje kenődött a mögötte lévő sziklára. majd össze rogyott ott helyben...
Kimásztam a fatönk mögül és előre mentem a sziklához.
Körbe néztem, a szikla másik oldalán találtam, egy korhadt faajtót a földön, amire rá volt tolva egy kis föld. Elkapartam a földet és kiderül, hogy egy kis pince ajtaja az.
Kinyitottam volna, de kulcs kell hozzá.
Vissza mentem a 2 hullához és átkutattam őket, a sziklásnál megtaláltam a kulcsokat a nyakában függő láncon. Vissza mentem a pince ajtóhoz és kinyitottam a zárt, majd felnyitottam amilyen halkan tudtam.
Létra vezetett lefelé, egy szobába, a jobb sarokban volt egy ajtó. Lemásztam a létrán és oda osontam az ajtóhoz. Kinyitottam és egy kisebb folyosóra lyukadtam ki. az egész azonban eléggé lepukkant volt.
Óvatosan haladtam előre, a lehető legkevesebb zajt csinálva. Kb 3 szoba volt lent, kettőből beszélgetést hallatszód ott. A falnak támasztottam az SR-25öst, nem sok haszna van ilyen szűk folyósokon.
Elő vettem a Coltot, majd az egyik szobához léptem.
Balomban a colt, jobbommal az ajtóért nyúltam, majd kinyitottam, de nem nyitottam be, helyette az egyik dobó késemért nyúltam.
- Na mi van he? Gyere már! Mondta valaki majd valaki megrántotta a kilincset, ekkor minden erőmmel bele talpaltam az ajtóba, ezzel a lendülettel az ajtó másik oldalán lévőhátra esett az ajtó meg rá.
Mögötte két fickó ült egy asztalnál, mind a kettő felém nézett, a bal oldalsó felállt, és vette volna fel az asztalnak támasztott AK-74esét. Lőttem egyet a Pythonnal, a fickó az asztalra vetődött., a másiknak elöttem a térdét, ettől térdre esett majd fejbe lőttem.
Mögöttem nyílt az ajtó, lendülettel fordulva elhajítottam a kést amit eddig a jobb kezemben szorítottam.
A kés egyenesen a fickó orrnyergénél hatolt be. A fickó mint egy krumplis zsák dőlt hátra. Mögötte egy székhez kötözött fickó volt...
Megrökönyödve bámult a halott banditára, majd feltekintett rám.
vissza tettem a kabát alá a coltot, majd elindultam a mögöttem lévő szobába, a megkötözött stalkerhez.
Kivettem a halott fejéből a kést, majd letörölve a vért a pengéről a stalker mögé mentem és elvágtam a köteleket.
- Kössz ember! Felelte.
Én nem feleltem semmit se.
- Ki vagy te? Kérdezett megint.
Én csak az ajtó felé biccentettem.
-Áhh... hát igaz elöbb jussunk ki! Mondta, majd kilépett a szobából.
Átment a harmadik szobába, ami valami kis raktára lehetett a banditáknak.
Nemsokára kijött a stalker a felszerelésével, és egy kis hátizsákkal, de nem többel.
Mikor kimentünk a stalker a kezét nyújtotta felém.
- Köszönöm! Zsoldos! Tette hozzá.
Elmosolyodtam... - Arra nincs szükség! Mondtam, majd hátat fordítottam neki és elindultam vissza.
Vissza értem a házba, de Kaszás még mindig nem ért vissza.
Eltelt megint jó pár óra de semmi végül esteledni kezdett.
Kisétáltam kicsit, meggyőződtem, hogy a környéken nincs senki, majd vissza mentem a házba és lepihentem.
...
Ám nem jött el az álom édes álom ugyanis kit tudja mikor, de rajtam ütöttek az éjjel folyamán... kik mások mint a katonák...
Az ajtó betörésére ébredtem, Rögtön előkaptam a kabátom alá rejtett Coltot, és Rálőttem az egyik betolakodó katonára, Térden lőttem azt mire a Spetznaztos ordítva térdre esik, a mellette lévő rövid sorozatot enged felém, ami nem sokkal a fejem mellet elhaladva csapódik a ház fából készül falába.
Nekem azonban már nem volt időm reagálni hiszen addigra már túl közel kerültek a spetznaztosok és lefogtak.
- Ne lőjétek le! Élve kell! Ordít egy Hang a Spetznaztosok mögött. Ismerős volt ez a hang... Hirtelen bejön valaki az ajtón... A délután megismert stalker. Tehát katona volt. És felismert.
- Élve kell az őrnagynak! Mondta parancsoló hangnemmel a Spetznaztosoknak.
Ekkor a jobbomra lévő emeli a kezét, majd leütött...
 
Reggel felébredtem és felöltöztem. Majd a hátamra kaptam a macsétát és az AK-t. Elindultam egy újabb útra. Majd észrevettem, hogy a főnök kijön a szobájából de nem zárja be az ajtaját. Valahova nagyon siet. Beugrok a szobájába és körbenézek. A szoba 3 könyvespolcból, egy asztalból, egy irodai székből, egy szekrényből és egy nagy képernyőből áll. Csempe padlózat, beton falak. Körbenézek az irodában. A gépéhez leülök és elkezdek kutakodni. Megtaláltam azt amit kerestem. Alaprajz. Rácsatlakoztatom a régi PDA-m és letöltöm. MAjd találok egy érdekesebb fájlt. Omega kísérlet. A fájlt átpakolom és indulok kifelé. Mikor megyek ki hangot hallok. A főnök jön és Black-kel társalog. Nincs mit tenni, el kell bújnom. A szekrény jó helynek tűnik. Bebújok. Hallom hogy nyílik az ajtó, lépések, majd a szék nyikorgása. Kilesek a szekrény ajtó résén. A főnök leül az asztalhoz és benyúl egy fiókba, valamit ügyködik majd kivesz egy injekciós tűt, valami folyadékot és kiteszi az asztalra. Megfogja a szék karfáját és morgó hangot ad, majd megrándul az arca. Leveszi a szemüvegét. Most, először. A szemét nem látom rendesen, de ilyen sárgás. A fecskendőbe beleszívja a folyadékot és beadja a nyaki ütőerébe. Leteszi a fecskendőt és elrakja a felszerelést. Feláll és kimegy. Kimászok a szekrényből és odamegyek az asztalhoz. Átnézem a fiókokat de semmi. Csak iratok. Nem találom a fecskendőt. Aztán találok egy trezort. A zártörővel elkezdek ügyeskedni de nem sikerül. Aztán kattan egyet és kinyílik. Itt van, a fecskendő és a folyadék is. Valami kék lé, nem tudom mi ez. Nincs hozzá semmi leírás. Nem is vártam a teljes kémiai leírást vagy hogy "A kockázatokról és a mellékhatásokról bla...bla....bla...bla...." de valami minimális leírást azért illene mellékelni. Egy kicsit felszívok a fecskendőbe majd a bőrömre csöppentem. A kézfejemre. Majd a kabáromba törlöm. Ahova csöppentettem, elkezd feketedni a bőr, és ordíthatnékom van a fájdalomtól. Elkapom a csuklómat és megszorítom. A bőrömön egy hólyag alakul ki és kifakad belőle a genny. Elkezd erősen gennyedzeni majd eláll. Elkezd égni az egész kezem. Visszaveszem a kesztyűmet és elteszek egy fiolát. Kimegyek és visszamegyek a szobámba. Leülök és belevarrom a táskámba a fiolát. A kezemet nézem, már nem fáj, a seb is szép. Semmi baja. Olyasmi ez minta sav. És ez az alak magába fecskendezte. Elkezdem inkább átnézni a fájlokat amiket megtaláltam. Akkor nézzük. Az alaprajzon rajta vannak a kamerák helyei. Az egész létesítményben összesen 500 kamera van. Ennek a többsége a létesítmény körül 100 méteres körzetben 5-ös csoportokban elosztva. Az alaprajz több érdekes dolgot tartalmaz, például egy alsóbb szintet. Alul egy egész hálózat van kiépítve. Kutatóbázisnak épült még annó 1976-ban. 10 évvel a katasztrófa előtt. Mit kutattak akkor? Mi volt céluk? Vagy mit akartak elérni? De most hogy jobban belegondolok, ez a teknika, ez a felszerelés, ezek a robotemberek, olyasmi mintha ez a bázis valami hadi teknikát fejlesztett volna. Akkoriban még kommunizmus volt szóval a komcsik voltak. Na jó, akkor nézzük az Omega projektet.
A dokumentumot áttúrva kisilabizáltam hogy egy tökéletes gyilkológépet akartak kifejleszteni. Sok kísérlet volt, és sok lényt....Egy pillanat.....Jobban megnézve, meg a leírásokat szemügyre véve sok hasonlóságot véltem felfedezni a zónabeli lények és a kutatások között. Különösen a Vérszopóé megtévesztő. Itt 246-os projektként van megnevezve. Idézem:
"Magas tűrőképességű és militarista célokra alkalmas faj, egyedei 2 méter 5 centiméter magasak átlagban, a pofájukból 5 tövises szájszerv lóg ki amivel az áldozatot megragadva táplálkoznak. A bőrükben a pigment sejtek érzékelik a külvilág színét és átlagban 1.34 másodperc alatt képesek felvenni a színt."
Ez a vérszopó. De sok egyéb dolog is van itt. Mind stimmel párat kivéve amikről nem is hallottam. De a legérdekesebb, a 666-os projekt. Érdekes ami le van írva róla:
"Az eddigi projektek mind kudarccal végződtek. Minden lénynek voltak gyenge pontjai. Ennek a lénynek nincs. Ez a lény extrém tűrőképességgel, átlagon felüli gyorsasággal, erővel rendelkezik, tanulékony és értelmes. Ő a 666-os projekt."
Mi ez a 666-os projekt? Kíváncsi vagyok. Most már. Lemegyek az alagsorba. A kamerák helyzete berajzolva a térképembe, minden kész. Már csak le kell bonyolítanom az akciót. Kezdem is a készülődést.
 
Figyelem! Közérdekű bejelentés!
Mostanában gondok vannak a túlkapásokkal és ezt több embertől is hallottam már. Egyre több a marakodás, hogy ki mi rosszat tett.
Ennek érdekében újra rendszerbe állítjuk a játékfigyelő karaktereket. Megegyezéses alapon vállalom a munkát, hogy figyelem a sztorikat és szólok az illetőnek, ha esetleg úgy vélem, hogy túloz. Aki ellenzi nyugodtan szóljon.
Így a veszekedést elkerülhetjük és minden rendben lesz.
Szóval bárki akinek esetleg a játék során gondja van valakivel/valamivel mert mondjuk az illető túloz, az nyugodtan szóljon és közösen megoldást találunk a problémára!
Így nem kell egyből anyázni, meg tépni a másikat, hanem lehet kompromisszumot kötni. :D
Mellesleg: Ez úgy gondolom hogy ez egy fáradalmas meló, és az én gyakoriságomat nézve ezen a fórumon nem biztos hogy bírni fogom egyedül. Szóval aki alkalmasnak érzi magát erre a feladatra az segíthetne nekem. Előre is köszönöm! (Részletes leírás PM-ben.)
+ még: Az új játékosok mindig örömmel köszöntve vannak a játékban! Ha valami nem tiszta a játékkal kapcsolatban akkor én segítek bárkinek! Az ajtó nyitva áll! :D Hallod Scare! Nem kell elijeszteni az újakat! :D :P


Na de akkor egy folytatás!
Miután befejeztem a büntető melót és megkaptam a kiképzést is, egy új felszereléssel már neki vághattam a zónának.
Sok különös dolgot láttam már, mind ámulatba ejtett. Főleg ezek az anomáliák, vagy mik. Na de mindegy.
Bevettem a tervembe még egy pár bajtársat és megegyeztünk, hogy külön válva fogjuk keresni ezt a Gronyev gyereket.
Elsőnek mind magánzó ruhát öltöttünk hogy beépülve a stalker közösségbe, információt szerezzünk a célszemélyről.
Szerencsém volt, a közeli faluban hallottam is valami érdekeset egy srácról, akinek a táskájában volt egy Ghille álca ruha és egy egész különleges mesterlövész fegyverrel szaladgált.
A stalker beszámolója a srácról elég hitelesnek hangzott. Tudom hogy mi van a célszemély táskájában, mert egyszer már láttam.
A másik az hogy személyes tapasztalatnak is beállítható, mert egy kicsit tépettnek látszott a fickó.
Jól elláthatta az a valaki a baját, mert kicsit megcsapkodta az ábrázatát.
Elmondta, hogy miután találkozott egy másik stalkerrel, elindultak a vasúti töltés felé.
Ebből egyből rájöttem a dologra. Valószínűleg ő volt az, aki kinyírta azt az ezredest és a kísérő hadnagyát. Mert a hullákban két lövedéket találtunk, nagy kaliberű mesterlövész fegyverből. Más nem lehetett, felismertem a fegyvert. Nem vitás, egy igazi profival van dolgom.
Na de sebaj! A lényeg az hogy elég jó híreket kaptam az egyik beépült katonától. Elmondta, hogy a minap véletlenül banditák fogságába esett de egy stalker segített neki.
A rossz hír csak az, hogy viszont egy társát elvesztette. Az egyik katonát, aki vele tartott a banditák lőtték le.
Nem baj, majd ezt később verjük le rajtuk. Na mindegy. A felderítő követte az ismeretlen stalkert és megtudta, hogy egy kis házban rejtőzködik.
A személyleírás pontos, és a koordináták is megvannak. Már csak oda kellett mennünk. Azonnal vissza siettem a helyőrségre, és miután nagy nehezen tisztáztam magam hogy katona vagyok, azonnal engedélyt kaptam, hogy egy csapattal elinduljunk a célszemély pozíciójához.
Így hát teherautóra ültünk és elindultunk a felderítő felé.
Az út hosszas volt és nehéz. Amerre csak mentünk, kishiján anomáliákba hajtottunk.
Ezért inkább lassan hajtottunk de biztosan. Közben folyamatosan megerősítést kértem a felderítőtől, hogy a célszemély még mindig ott van e.
Szerencsém volt. Időben odaértünk és a háztól egy kicsit messzebb parkoltuk le a teherautót, nehogy meghallja ahogy jövünk.
Bár szemfüles mesterlövész lehet, de mi sem vagyunk hülyék, hogy rárontsunk a teherautóval, hisz így könnyen elmenekülhet még.
Így a további távot gyalog tettük meg. A domboldalon szépen felsorakozva mind megfigyeltük a házat.
Egyenlőre semmi mozgást nem láttunk, csak némi fényt a réseken keresztül.
Aztán amint kialudt a fény, rögtön megijedtem.
- A francba! Lehet hogy észre vett!
- És...Mi van ha csak aludni ment? Kérdezett mellettem egy másik katona.
- Na persze! Pont ő! Ismerem a fajtáját! Ezek sose alszanak! Gyerünk! Indulunk!
Mondtam csendben, aztán elindultunk. Szépen lassan osontunk, egyedül a sodródó fű hangját lehetett hallani.
Aztán amint elég közel jutottunk kiadtam a parancsot és a felderítő, egy 5 fős csapattal bement.
Betörték az ajtót és rárontottak a fickóra.
Bentről csak két pisztolylövést, egy ordítást, majd egy géppuska sorozatot lehetett hallani.
- A rohadt életbe! Csak nem ölték meg?! Kérdeztem ijedten és már indultam volna hogy benézzek a házba.
Persze most is szerencsém volt. Mire a ház elé értem, már 2 katona közre is fogta a stalkert és hozták felém.
Kajánul elvigyorodtam, majd az egyik katona levette róla a maszkot és a csuklyát. És ki volt alatta?
Még szép hogy a célpont. Imádom amikor nyerésre állok!
Aztán elém hozták a stalkert, én meg azt mondtam:
- Nocsak, nocsak! Micsoda meglepetés! Egy ismerős arc!
Erre a srác csak gyűlölködve bámult engem, meg a katonákat. Aztán bilincset pattintottunk a kezére és közben a teherautó is megérkezett a ház elé.
Nem volt más dolgunk, mint felpakolni a srácot a teherautóra és hazamenni.

Ismét unalmasan hosszú úton mentünk hazafelé, egyedül én nem unatkoztam. Inkább izgatottan vártam hogy vissza érjünk és végig nézhessem a koma arcát az apja szekálása közben.
ez kicsit kárörvendő gondolta, de most más nem foglalkoztatott.
Amint vissza értünk, a zárkákhoz vittük és bevágtuk ugyanabba a zárkába, amiben először raboskodott, és amiben én is ültem miatta.
A fiúk nem voltak restek, rögtön ütötték vágták a gumibotokkal, ahol érték. Bosszút álltak a térden lőtt haverjukért.
Én már le sem állítottam őket, csak a falnak támaszkodva néztem és röhögtem a szerencsétlenen.
Majd mikor abbahagyták, én mentem oda és odaszóltam neki:
- Micsoda örömteli pillanat!
Agresszíven bámult rám, majd megkérdezte:
- Mit akarsz tőlem, te utolsó szemét, rohadt kufár?!
- Mit. Mit. Mondjuk azt a 10.000 Rubelt amit elfelejtettél kifizetni!
- Komolyan azt hitted, hogy 10.000-et fizetek neked azért, hogy a táskámat elrejtsd a susnyásban?
- Miért ne?! Ennyiért még hajlandó vagyok szívességet tenni.
- Hogy te milyen egy utolsó szemét strici vagy!
- Kegyetlen a világ. De hát ismered a törvényt! Falj, vagy felfalnak! Mondtam vigyorogva.
- És a pénz mennyivel boldogít? Kérdez felém.
- Amennyire téged is zsoldos! Mondtam.
Erre már nem válaszolt semmit, hanem előhúzott egy köteg pénzt és odadobta nekem.
- Nesze! És most tűnj el! Mondta.
Boldogan vágtam zsebre a pénzt, majd elindultam az őrnagy irodájába. Amint odaértem, bekopogtam. Egy "Jöjjön be!" után benyitottam és elégedetten vigyázzba vágtam magam.
- Őrnagy úrnak jelentem hogy a Gronyev gyereket megtaláltuk és elfogtuk! Most itt csücsül a zárkában.
Az őrnagy hitetlenkedve áll fel a székéből majd meglepődötten rám néz.
- Hogy hogy?! Ilyen gyorsan?
- Igen uram! Akár a villám! Mondtam boldogan.
- Jöjjön uram és nézze meg a saját szemével! Aztán elindultunk a zárkák felé. Az őrnagy közben a vállamra csapott és azt mondta:
- Gratulálok hadnagy! Nem hittem volna hogy magából még jó katona is lesz! Ráadásul ilyen jó!
Aztán beléptünk az ajtón és bementünk a zárkákhoz.
De a zárka ajtó tárva nyitva volt és csak a zárka felelőst láttuk ott megkötözve.
- Íme Őrnagy! Mutattam boldogan a zárkára.
De amikor az őrnagy a zárkára pillantott, először elkerekedett a szeme, majd szúrós tekintettel, lassan rám nézett.
- Maga szerint az ifjabb Gronyev itt van?! Kérdezte.
- Hát persze! Ki más ülne a..... Akadt el a szavam, miközben a zárkára pillantottam.
Egy darabig hebegtem, habogtam aztán azt mondtam:
- De.....De......Az előbb még itt volt bent!...... Itt ült és........
Majd a homlokomra csaptam.
- Na basszus! Gondoltam magamban.
Az őrnagy dühösen indult kifelé, közben a rádiójához kapott, mert hívása volt.
Utána mentem, majd azt mondtam:
- De tényleg itt volt őrnagy! Esküszöm a szent....
Aztán az őrnagy félbeszakított:
- Ne idegesítsen fiam! Maga is látta hogy a zárkában nem volt más, csak a megkötözött kollégája!
- De....
- Nem érdekel hadnagy! Azt ajánlom húzzon vissza és keresse meg a fickót!
- Igen is uram! Vágtam magam vigyázzba kétségbeesetten.
Aztán indultam volna el, amikor még az őrnagy utánam ordított:
- És oldozza el a zárka felelőst!
Erre gyorsan irányt váltottam és rohantam a zárkákhoz. Bementem, majd elkezdtem elvágni a pokrócból készített köteleket.
- Hogy a nyavalyába tudott ez ilyen gyorsan meglépni?! Kérdeztem morgolódva.
Aztán végre átvágtam az egyik kötelet.
- Mi az istenből van ez a rohadt kötél is?! Kérdeztem ezúttal már hangosabban ordítva.
Majd miközben vágtam a köteleket, megszólalt a riadó. Hirtelen felpillantottam, majd kérdeztem:
- Mi a fene?
Hirtelen az őrnagy lép be az ajtón és azt mondja:
- Fejezze be amit csinál hadnagy, mert indulunk! A szolgálatosoknak segítségre van szükségük és nekünk kell megoldani a problémát! Majd becsapta maga után az ajtót.
- Na de..... És mi lesz a.... Kérdeztem, de aztán eltettem a kést és indultam kifelé.
Még egyszer ránéztem a zárka felelősre és azt mondtam:
- Bocs haver! Majd kimentem az ajtón.
A zárka felelős még a fejét rázta és vergődött a földön, jelezve hogy ne hagyjam ott. de nem tehettem mást, parancsba adták.
Útban kifelé még elővettem a pénzköteget, amit a srác adott és azt mondtam:
- De legalább a pénz megvan.
Aztán végig pörgettem a köteget, de az első papír után megakadt a szemem.
Az első papír valóban pénz volt, de a többi csak sima méretre vágott üres papír volt.
- A rohadék! Kiáltottam, majd dühösen elindultam kifelé, közben földhöz vágtam a papírköteget.
Kint nagy káosz volt, mindenhol rohangáló katonák, páncélos járművek és teherautók. A tiszti terepjáró két teherautó mögött állt.
Az őrnagy türelmetlenkedve kérdezte:
- Hol a fenében van a sofőr?
Aztán amint meglátott engem rám kiáltott:
- Druszajev!
Ijedtemben rándultam egyet.
- Azonnal idejön és átveszi a sofőr helyét!
- Igenis! Mondtam aztán beültem a vezető ülésre. Az őrnagy rádión keresztül kiadta az utasítást, majd minden jármű, a miénket is beleértve elindult.

Cold! Joe! A harc részét majd rátok bízom, de majd még írok később egy részt ahol elkezdjük a balhét.
 
Hogy ezek milyen ostobák... Gondoltam magamban ahogy sikeresen megint kijutottam abból a zárkából, és tartottam a falu felé ismételten.
Mikor beértem a faluba 2 dolog történt. Megláttam 3 fura alakot amint a táborért felelős emberrel ha jól emlékszem a nevére farkassal beszélgetnek, a másik pedig hogy megszólalt a jól ismert riadó a helyőrségen.
Közelebb mentem a fura fickókhoz és farkashoz, ekkor jöttem rá, hogy a fura alakok közt van Kaszás is.
Kaszás felém nézett meglepődötten, majd a másik kettőhöz fordult.
- Akció törölve fiúk! Mondta majd újra felém nézett.
- Te beszélgettél velük vagy mi? Kérdez felém.
- Nem igazán nevezném beszélgetésnek a módszerűket. Mondtam kis mosollyal az arcomon, majd a kisebb vöröslő pontokra mutattam a fejemen.
- Hogy szöktél meg?
- A zárkafelelős egyfajtán szellemi fogyatékos. Mondtam.
Farkas elnevette magát.
- Most egy kérdés tőlem... Hogy találtál meg? Kérdeztem Kaszás felé.
- A rádió. Nyomkövető van bele építve.
- Á értem. Másrészt nem az a kérdés, hogy találtunk rád. Hanem, hogy miért.
- Senkit sem hagyunk hátra! Mondtam válaszként.
- Nem éppen... De hagyjuk. Mondta, majd a két fickóhoz fordult.
- Russ! Készítsd a járgányt.
- Elkísérem! Mondta a másik.
- Rendben Storm. Felelte kaszás.
Ekkor a két fickó, sietősen elindultak a faluból kifelé.
- Mi miért nem megyünk? Kérdeztem.
- Egyrészt, Másik úton megyünk, hogy ne keltsünk gyanút a hadseregben. Másrészt elmagyarázhatnád részletesebben is, hogy hogy szöktél meg!
- Nem bánom! Bólintottam, közben elvigyorogtam magam. Elindultunk a másik úton én kaszás mellet mentem közben bele kezdtem a monológomba.
...
Miután a Spetznaztosok bevittek a cellába, rögtön a falnak lökött az egyik és neki nyomott.
- Azt hiszed ide jössz a határ túl oldaláról és beleköpsz a levesünkbe? És még térden is lövöd a haverunkat? Kérdezett felém az egyik Spetznazt.
- Hát először is... nem a határ túl oldaláról jöttem. Másodszor pedig ha volna húgod, még ő is jobban bánna a fegyverrel...
- Anyád! Ordít közben pofán vágott.
Oldalra taszítódott a fejem, de neki álltam röhögni...
- Jó estét végre buli van! Mondta nevetve.
- Te min röhögsz? Kérdez.
- Ez volt a legnagyobb ütésed? Kérdeztem a képébe röhögve.
Ettől teljesen begőzölt a Spetznazt és neki állt tovább ütni, de én minden ütése után tovább aláztam.
Úgy a negyedik ütésnél elkapta a kezét az egyik mögötte álló.
- Majd én! Mondta a testes fickó aki elkapta a kezét.
- Jó... Miért is ne! A tied Igor! Mondta a fickó majd hátrébb állt.
- Igazi kemény fiú vagy mi?
- Hah?
A válasz már egy kemény öklös volt, ettől a falnak vágódtam.
- Na ez már jó volt-e?
- Igenh... Ő erősebbet üt mint te azzal a kislányos kezeddel! Mondtam, ekkor vissza rántott a nagy darab és lekevert még egyet, amitől a sarokba repültem.
- Na mi van? Megszédültél? Kérdezett a Spetznazt.
- Elég lesz! Szólalt meg a stalkernek álcázott katona a háttérből. Az őrnagy nem biztos örülne ha félholtra verten találná meg!
- Felőlem folytathatjuk! De akkor én is visszaütök! Mondtam, közben kiköptem egy adag vért a padlóra.
- Mi van? Fordult vissza az egyik szar arcú, de a nagy darab megfogta a vállánál és vissza rántotta.
- Hagyd! Igaza van Vlagyimirnek! Nehogy minket basszon le az őrnagy!
Ezután kimentek a cellából és Rám zárták azt.
- Őrülj, hogy ennyivel megúsztad! Szólt vissza még az utolsó.
Nem tűnődtem sokat azon amit csináltak, inkább már a kijutáson tűnődtem. Ekkor szól hozzám az a faszkalapos a "pénzét" Kéri rajtam számon! Nesze alapon neki vágtam egy hamis bankót és egy köteg papírt amit még egy kijevi baromtól kaptam én is egyszer, ő is éppen olyan hülyén csak berakta a zsebébe, meg se nézte... na majd fog nézni rajta egyet :D
Miután megkapta a "pénzét" kivonult. ekkor eszembe jutott a zárka felelős... azoknál mindig ott vannak a kulcsok.
Magamhoz hívtam gyorsan, hogy rosszul vagyok.
Kinyitotta a zárka ajtót és oda jött hozzám, én csak a fejemet fogtam.
- Na mégis csak erőset ütöttet?
- Neeeem... Én ütök nagyot! Mondtam közben pofán talpaltam a fickó meg hátra esett ettől és beverte a fejét a rácsokba ezzel rögtön kiütve magát.
Megkötöztem elvettem a kulcsot és rázártam a cella ajtaját.
Ezután csak felkaptam a cuccom az előszobában amit Még a hadnagy tett le nekem még útba esően... annyira elbízta magát, hogy most elkapott... Még hasznomra is van.
Szóval felmarkoltam a cuccomat és isten igazából hátrasétáltam a kerítéshez, kivágtam azt és elindultam a falu felé.
...
- Nos kb így szöktem meg. Mondtam.
- Te veszélyes ember vagy! Mondja Kaszás röhögve.
- Tudom... Mondtam önelégült mosollyal az arcomon.
Közben Kaszás megállt.
- Megérkeztünk. Mondta, közben intett a sötétben.
Ekkor Két alak valamit mozgolódott a sötétben, majd felkapcsolódtak egy Niva lámpái.
- Szállj be! Mondta.
- Hova megyünk? Kérdeztem miután beszálltam hátra.
- A bázisra!
- Az hol van?
- Majd megtudod! Mondta, majd rátaposott a gázra.
 
Na jó. Hosszú álmából ébred fel egy régi ismerős, akiről büszkén állíthatom hogy kenterbe veri a legtöbb elmeháborodott karaktert ebben a Zónában. Visszatér Ő. A nagy Ő. Akivel eddig a legtöbbet öltem és egyben foglalkoztam. A személyes kedvencem aki a mocsárban tanyázott. Remélem kitaláltátok ki az. Ha nem....Olvassatok lejjebb....

Elkészültem. Mindenemet összeszedtem. Lemegyek az alagsorba. Összekapom magam és indulok. Az ajtó a főnök irodája mellett van. Egy sima ajtó az egész. Alap zárral, sima ügy lesz. Elkezdem feltörni. Majd mikor kész kinyitom. Mikor kinyílik kishíja hogy agyfaszt nem kapok. Egy takarító szoba. Körbenézek, de semmi. Pedig az alaprajz szerint itt van. De semmi. Rángatom a polcot, tapogatom a falakat, végül elkezdem simogatni a polc alját hátha ott van valami. Mögöttem megszólal valaki:
-Meg is dugod vagy csak simogatod?
Megfordulok, Tracker.
-Megijesztettél.
-Mit csinálsz?
-Öm.....felfedezem a bázist.
-Úgy hogy letapizol egy polcot???? Ember! Ennyire azért ne kapjon el a kangörcs!
-Nem....Csak elejtettem a gyűrűmet....
-Majd megkeresed. De most kijárási tilalom van.
-Miért?
-Rés a pajzson. Egy mutáns bejutott. Tilos kijönni a szobából. Menj vissza.
Visszamentem a szobámba. Leültem és átgondoltam a helyzetet. Majd furcsa dolgot éreztem. Mintha egy fuvallat szaladna át a testemen. Körbe nézek de semmit nem látok.Majd halk kuncogást hallok. Körbe nézek. Megtörlöm a fejemet. Izzadok. Felkelek és belenézek a tükörbe. MEgmosom az arcomat, kinyitom a kis szekrényt és kiveszek egy nyugtatót. Mikor visszazárom mögöttem meglátok valamit. Egy embert. Fekete bőr, barett sapka, sárga szemek, a keze helyén egy penge van. Egy macséta szerű penge. Megfordulok de nem látom. Eltűnt. Mintha ott sem lett volna. Kacagást hallok. Körbe kémlelek. A szobában semmi. Majd egy hangot hallok:
-Jurij! JURIJ!
Körbe nézek. Kezdek megőrülni? Vagy mi?
-Nem őrülsz meg. Beszélj csak hozzám.
-K....ki vagy?
-Jurij. Hát ki a fasz?
-De ez lehetetlen! Én vagyok Jurij!
-Neeeeeeem. ÉN!
-De....Miről beszélsz?
-Volt itt egy tag, Jurij Szergejevics. Az ő agyában voltam elsőnek. De ő kinyiffant úgy ahogy van, szóval tovább álltam.
-Mi van? Mi vagy te?
-Nem tudom. Csak annyit vettem észre hogy vagyok. Itt lakom benned.
-Parazita!
-Nem nem nem! Én....Lakótársnak nevezném. Jól meglehetünk ha akarod.
-De.....Mi volt azzal a csávóval?
-Hát, itt a mocsárban volt. És itt kapott meg. Szadizott és bebolondult majd kijózanodott. Tök uncsi lett. Majd meghalt. Én meg tovább éltem. Tudtam járkálni, és követtelek. Magtetszettél. Így beléd költöztem.
-De...Ez lehetetlen!Hogy lehet ez?
-Nem tudom. De élvezem. Akárhogy is, együtt kell maradnunk. Halálodig. Majd keresek egy másikat aki olyan mint a régi Jurij. Remélem te is vagy olyan szadista mint ő. Ó! Mégvalamit nem mondtam el. Képes vagyok előtted megjelenni, és felderíteni. Magyarul, észrevétlenül képes vagyok beosonni bárhova. Cserébe egy dolgot kérek csak.
Itt átgondoltam a dolgot és ez eléggé hasznos lehet egy ilyen társ. Rápillantok és kimérten megszólalok:
-Hallgatlak.
Elmosolyodik, megvillan a szemfoga és elkezd izzani a szeme.
-Helyes.
Belép Tracker.
-A kijárási tilalom feloldva, jöetsz-mehetsz.
Kimegy. Jurij megszólal:
-Ó! Egy valamiről nem szóltam. Ami fontos. A többiek nem látnak engem. Viszont, a mutánsok éreznek. Mutánsokat nem tudok követni. Mert bebolondulnak a jelenlétemtől. Na, most megyek. Majd még beszélünk.
Elillan. Most, vele az oldalamon fel tudok készülni rendesen. Addigis, leülök és átgondolom a helyzetet.
A másik Jurij:
Minden a terveim szerint alakul. Remélem nem tudja feltörni a blokkot amit az elméjébe iktattam. Hamarosan, minden elkezdődik. És ha beválik......Heheheheeeeee!
Jurij a mészáros visszatért. Egy kis színt viszek a sztoriba. Most jön a java!
 
Hát Domotor ez elég fura. De télleg! Eddig úgy tudtam, hogy a mészáros karaktered durván csak skizofrén volt. De hogy a tudatalattija vándorolni képes és új gazda test után néz ez azért már kicsit.....
Ha legalább azt írod hogy a skizofrén karaktered mégsem halt meg, hanem feltámadt valami csoda folytán az még emészthetőbb lett volna.
Vagy ha azt írod hogy a mostani karaktered is egy szadista sorozatgyilkos. :D
 
Van egy rész amiből sejtheted hogy Mi is ez a "Másik". :). Segítek, a végén van :).
 
Már majd egy órája autózunk a tök sötétbe, mikor felhajtottunk egy vasúti töltésre... Bár éjszaka volt, de teli holdas lehetett látni, hogy a mocsárban vagyunk.
A vasúti sín mellet haladtunk a dombon, végi egyenesen, majd lekanyarodtunk hirtelen, és lementünk a töltésről, és behajtottunk a vasúti híd kezdődése alá.
Mikor kiszálltunk akkor láttam valójában, hogy a Vasúti híd fel van robbantva, a híd másik oldalán egy bunker van. a híd pedig egy folyón ivel(t) át.
- Az lenne ott? Kérdeztem Kaszás felé.
- Igen. felelte miközben az egyik társával kotorásztak a kocsi csomagtartójában.
- Hogy jutunk át?
- Egyszerűen! Mondta, majd kivett egy szigonyvetőt és egy állványt a kocsiból, és intett, hogy kövessem.
Felmentünk a vasúti töltésre, egészen a vasúti híd felőlünk felrobbantott végéig.
Láttam, hogy alattam a két fickó bentebb tolja a nívát a dzsumbujba, majd letakarják rejtőhálóval, majd elindulnak ők is felénk. Ez alatt Kaszás már átlőtte a kötelet a hídról, éppen a tartóállvánnyal csatlakoztatja a kötelet. Miután megvolt Előkapott egy hevedert, és azt rögzítette a csúszókötélre.
- Gabriel! Menj előre! Szólalt meg kaszás, majd hátra néztem én is és láttam, hogy a két fickó már mögöttünk volt.
- Nem bánom! Mondta.
A fickó oda adott valamit Kaszásnak, majd megmarkolta a hevedert, és elrugaszkodott a hídról. Mikor megérkezett leszedte a hevedert és Intett.
- Most te mész Rideg! Szólalt felém, majd feltett még 1 hevedert a kötélre.
Megmarkoltam, majd elrugaszkodtam én is. Csak pár másodper volt ami csúsztam a kötélen, de mégis érdekes érzést adott. Olyan dezsávű érzésem volt...
Mikor átértem leszedtem a hevedert, majd Odamentem a Fickóhoz, aki elöttem jött át.
- Gabriel igaz? Kérdeztem, közben hallottam, ahogy a harmadik ember is neki rugaszkodott.
- Igen! Felelte, közben hátra nézett, majd átnézve rajtam vissza tekintett előre.
Miután láttam, hogy nem igazán tart emberszámba, így nem folytattam tovább.
és hátra fordultam, mert halottam ahogy a társaság utolsó tagja is átlendült a híd másik feléről.
A másik társa volt az.
Kaszás hátra fordult felé.
- Russ! Szedd össze a cuccokat Utána gyere. A fickó ezt egy intéssel nyugtázta. Ezután visszafordult felénk Kaszás és elindultunk a bunker felé.
Gabriel valamivel elöttünk haladt.
Kaszás mellettem.
- Nos, Most már túl vagy a beavatáson, amit megjegyzek jól teljesítettél. Most már köztünk a helyed! Mondta kaszás.
Nem feleltem semmit. Pedig tele voltam kérdésekkel.
Amikor a bunker ajtaja elé értünk, Kaszás előre lépett, és pötyögött párat a bejárati konzolon, majd kinyílt az ajtó.
Ekkor szemben egy nagy fém ajtó volt. Jobbra pedig egy kisebb.
- Mi ez a hely? Kérdeztem.
- Ez? A menedék! felelte Kaszás. Ám látta talán, hogy inkább a hely előélete érdekelt így hát belekezdett.
- Pontosan nem tudjuk mikor épült, de lényegében egy Katonai bunker ahova 86 elött katona vagonok érkeztek, ilyen olyan szállítmányokkal. Amióta megtaláltuk, nagyon jó szolgálatot tett. Mivel a zóna külterületein nem nagy az interferencia a katonaság időnként még a stalkerek PDA-jait is betudja mérni, ebben a bunkerben azonban nyugodtan üzemelhetnek Online hálózatok nagy adatforgalommal, akkor sem tudnak kiszúrni. 6,5 méternyi tömör beton, ami tökéletesen elrejti nyomokat, a nem kívánt szemek elől. De majd mesélek még többet a bunkerről... Mondta Kaszás. Közben tovább haladtunk a Jobb oldali ajtón, ahol jobbra fent egy kamera volt, baloldalt a sarokban pedig még egy ajtó.
Amikor azt kinyitottuk, egy nagyobb tágasabb raktárhelyiségbe értünk. jobbról hosszú fal volt ám rögtön egy ajtó volt rajta. Ám csak az az egy. a Fal végén egy BTR eleje kandikált ki.
Balról is falak voltak, de azok olyan 10-20 méterrel odébb. a bunker belsejét a főkapun átívelő sínek szelték ketté a földön. Fent a plafonon pedig egy úgy színt síneken mozgó daru.
A helység lényegében elég nagy volt. de igazából nem volt túlzsúfolva. A gabriell nevű elindult balra. Középütt benyitott egy fémajtón, ezzel eltűnt.
- Na eddig hogy tetszik? Kérdezett Kaszás.
- Lakájos!
- Volt időnk berendezni. Felelte.
- Mennyi?
- Nagyából 4 év.
- Az igen...
- A BTR?
- Bent találtuk mikor ide találtunk... Döglött a motorja, de amúgy se lenne sok haszna a felrobbantott híd miatt.
- Miért? két éltű.
- Aham... csak Lehet nem szeretik a kerekei a savas folyót. Felelte Kaszás.
- Óh... szóval ne akarjak véletlen se bele esni?
- Ahogy gondolod. Mondta Kaszás lassan felém nézve, majd elnevette magát.
Nemsokára Csukódott mögöttünk az ajtó, bejött a 4ik társunk.
Ekkor kaszás hátra fordult.
Russ! Pakolj le, és szólj Gringernek, hogy itt az új ember!
- Oké! Felelte, majd ő is átment a síneken balról a középső szobába.
- Ki az a Gringer? Kérdeztem Kaszás felé.
- Mivel én eléggé elfoglalt vagyok, nem vezethetlek körbe a bunkerben, de Gringer megteszi helyettem.
Ő most az az ember aki elmagyarázza az újoncoknak mi merre van, mivel kit és hol érdemes keresni.
Például a legalapvetőbb, hogy ha a fegyvered meghibásodott, megkeresed Szikrát. Közben átmutatott a síneken túlra, a bunker másik végében lévő ajtó felé. Ő a mi szerelőnk.
- Értem, szóval... kapok egy idegen vezetőt?
- Mondhatjuk úgy is. Tudom, hogy ez így gyerekesen hangzik, de így elöbb megismerkedsz a bázison lévőkkel!
- Hányan vannak a bázison? Kérdeztem.
- Úgy durván 15en, de mindenkivel megismerkedsz egy idő múlva.
- Van hogy az egész csapat kimegy terepre? Kérdeztem.
- Nem... Mondta felnevetve. Vannak köztünk Gépészek, Technikusok, Heckerek, Hírszerzők, biztonság technikai szakértők, és utolsó sorban Specialisták. 6+2 ember még a legszarabb helyzetben is a bázison marad. De átlagban 4-5 ember megy ki a terepre, a többiek itthon vannak.
- Hat plusz kettő? Kérdeztem.
- 6 állandó ember van a bázison, akik a bázis energiaellátásáért védelméért felel, valamint olyanok akik nem igazán akarnak visszamenni terepre, mint mondjuk Szikra. Vagy az egyik orvosunk Freezer!
- És a másik kettő?
- Ők az őrség! Tudom, kevésnek véled, de Specialisták, és egy jó tűzpár megfelelő fedezékből akármit legyűr.
- Aham. Mondtam, közben bakancs kopogást hallok a betonon, Kaszás lassan megfordul.
- Gringer! Szólt felé.
Egyből megakadtam a dolgon... Én egy fickóra számítottam, ehelyett egy karcsú, de jó kiállású nőt látok a szemeim elött... Hosszú fekete hajú, és éj fekete szemei, igézővé teszik arcát...
Érdekes érzés futott bennem végig.
- Farrell Vár az Operációsban! Információja van a számodra!
- Rendben! Felelte Kaszás utánna felém bólintott.
- Ő az új ember. Vezesd körbe!
- Rendben! Felelte a nő, majd felém nézett.
Szúrós tekintettel koslatott végig... hát nem erre számítottam. gondoltam magamban. Bár nem is tudom mit rinyálok én Zsoldosok közt vagyok...
Kaszás elindult át a síneken, majd eltűnt, belépve az első ajtón.
A nő miután végig mért meg is szólalt... Épp úgy beszélt velem mint kaszással, Kicsit sem megalázkodó hangon, büszkeséggel. De nem mint egy felfuvalkodott. Kimérten beszélt akár egy katona.
- A nevem Granger! A tiéd?
- Rideg! Feleltem.
A nő hümmögött egyet, majd elsuhant mellettem közben intett, hogy kövessem.Megfordultam és utána indultam.
Közben jobban szemügyre vettem a nőt... hátulról is. A nyugati Kommandós öltözet sokat rontott az összhatáson... egy estélyiben jobb volna :D
A nő hirtelen megállt, és lassan szúrós tekintettel hátra nézett.
Felnéztem rá mit sem értő fejjel.
Mire a csaj csak visszafordította a fejét közben pislogott egy nagyot... Ez lát az elmémben? Kérdeztem magamban... na jó a nők érdekes népség amúgy is. hát még a női zsoldosok... inkább maradok a puskámnál.
Átmentünk a bunker másik felébe, A BTR mellet elhaladva Megpillantottam egy fickót aki a BTRt bütykölte.
A nő is oda nézett. majd elindult a fickó felé.
Odamentünk mind a ketten.
A fickó a felső testével szinte már a BTR motorjában járt, észre sem vett minket.
A nő csak kopogtatott egyet a BTR páncélzatán.
- Mi van? Kérdezett egy erősebb öregedő hang.
- Bemutatnálak a mi munkamániás szerelőnknek! Fordult felém a nő.
A fickó erre kimászott a BTR motorjából és felénk nézett.
- Szikrának! Fejezte be a nő a mondandóját.
- Őhhhmmm... Örvendek! Mondta a szerelő, miközben egy fehér ronggyal kezdte letörölni a gépszírt és olajat a kezéről, ami egyatta feketeség volt már.
- Viszont. Feleltem szűken.
A szerelő csak bólintott egyet. Majd megszólalt. Ennyi az egész?
Én kicsit gondolkoztam, majd a nőre néztem.
- Hogy haladsz? Kérdezte a nő.
- Mint két hete.. szarul. Ha beszereznétek azt a nyomorult szerelő készletet és egy két alkatrészt akkor kész lenne 2 napon belül! Fakadt ki Szikra.
- De nem élvez prioritást! Felelte a nő megalázó nyugalommal.
- Jah tudom igen, a Kézi fegyverek élveznek Prioritást... Meg azok a vackok amiket Zsuzska csinál... Mondta zsörtölődve.
- Zsukov! Felelte Keményen a nő.
- Akkor az, Mondta szerelő.
- Nos azt hiszem ennyi! Feleltem közbe szólva.
-Kössz! Felelt Szikra közben bólintott felém, majd a nőre nézett szúrósan, majd vissza fordult a BTR motorja felé.
A nő és vissza nézett rá, majd megfordult és elindultunk a sínek másik oldalára.
Ahogy megfordultunk, a BTR-től jobbra egy ajtót véltem felfedezni, de nem kérdeztem rá még, hogy mi van ott.
Hanem átmentünk a szerelő műhelybe benyitva sokféle szag is illat csapta meg az orrom egyszerre...
Jó pár asztal és szekrény volt bent.
A legtöbb asztalon fegyverek voltak Szétszedve félig vagy teljesen esetleg egyben.
A szoba Másik végébe nem lehetett ellátni, mert egy sötét Nejlon függöny volt elhúzva.
A nő elhúzta a függönyt és átmentünk a szoba másik végében, a jobb sarokban egy fickó ült, és éppen forrasztgatott valamit... legalábbis a szagokból erre következtettem. Végig néztem az asztalok tele voltak Precíziós műszerekkel és egyéb technikai eszközökkel.
Közelebb ment a nő a fickóhoz.
Az még forrasztott párat, majd letette a pálcát és megfordult a székével.
- Mit tehetek érte...tek Akadt el a mondatában felém nézve. Ő ki? Kérdezett a nő felé úgy hogy felém mutatott.
- AZ új ember. Felelte a nő kimérten.
A fickó felém nézett kérdőn.
- Rideg! feleltem. Te meg Zsukov ha jól tippelek.
- Igen? Közben kérdőn átpillantott a nőre.
- Az elöbb találkoztunk Szikrával.
- Nem túl boldog mióta beköltöztem. Felelte Zsukov.
- Nincs baj.
- Mondod te! Nem te hajtotta a fejed az éjszaka közepén hulla fáradtan fegyverolajjal átitatott párnába! Felelte a fickó felháborodva.
Ezen elvigyorodtam.
- Hé hé! Nem vicces! Mutogatott felém.
Erre én egy láthatóan megjátszó félénkséget parodizáló mozdulatot tettem.
- "Ha ha" Felelte a fickó. Honnan Kapartátok ki ezt a kretént? Kérdezett a fickó Gringer felé.
- Hé okosan! Szóltam felé.
- Kuss! Szólt flegmán közben Bal kezét felém mutatta.
Kénytelen voltam nyomatékosítani az elöbb elmondott szavaimat, hogy komolyan vegyen későbbiekben.
Elkaptam a középső ujját és úgy megcsavartam, hogy lefordult a székről azon nyomban. Mikor a feje a padlóval érintkezett, megpróbáltam felemelni a fejét, de rátettem a talpam.
- Áááá Te rohadt szemét, Engedd el az ujjam!
- Engedd el! Szólt felé ma nő.
- Ne szóljál be nekem! Mondtam.
- Engedd el! Szólalt meg újra a nő higgadtan, de már elkezdett a pisztolytokja felé nyúlni.
Hirtelen nyílik az ajtó.
Hohohohóóóó... Mi történik itt kérdezett ugyan az az az idősödő hang aki a BTR-t szerelgette kint: Szikra.
- Rideg! Szólt felém egy másik hang is. De ez már Kaszás hangja volt.
Hátra néztem egy kicsit, majd lenéztem a fickóra.
- Beszólt! Feleltem.
- Ő mindenkinek beszól! Felelte Szikra.
- Már nem a Kopasz faluban vagy! Mondta Kaszás.
Ekkor eszembe jutott a Stalker akit elagyabugyáltam ott.
Leléptem a fickó fejéről, majd elengedtem az ujját.
- Te rohadt állat, Mechanikai Technikus vagyok az ujjam a legfontosabb eszközöm! Mondta, közben lassan felállt de közben szidott orrba szájba.
Én nem is figyeltem rá, csak Kaszás felé fordultam, és megvontam a vállam.
- Mit kellet volna tennem? Kérdeztem.
- Egy igaza van ami a kezét illeti. ebből kifolyólag, lehetőleg kíméld meg a kezeit, ha legközelebb ilyne kedved támad!
Ekkor a Vállamra tette a Kezét a technikus és megpróbált vissza fordítani.
Lassan vissza fordultam közben: Problémád va... Nem tudtam befejezni, mert pofán vágott... de mint egy lány.
Vissza fordultam felé lassan és haragosan.
A fickó hátrálni akart, de nem tudott a mögötte lévő asztaltól. Habogni kezdett.
Egy ideig nézem , majd oldalra néztem, hogy úgy tűnjön nem érdekel. Ettől a fickó kifújta a levegőt... Megnyugodott, hogy már nem lesz baja.
De ekkor én hirtelen vissza fordultam és lefejeltem, amit a csávó olyan erővel kapott, hogy hátra esett az asztalra, majd össze eset.
A nő kiakadt, Kaszás Lehunyta a szemeit, Szikra szemei pedig öröm táncot jártak, ahogy vissza fordultam.
Odamentem Kaszásékhoz.
- Mit mondtam neked? Kérdezett Kaszás.
Ekkor őszinteséggel fordultam felé.
- Nem nyúltam a kezeihez.
Szikra már eddig is mosolygott, de most röhögésben tört ki.
- Te Rideg koma, bár nem is ismerlek igazán, de én már megkedveltelek! Mondta a röhögéstől már könnyező szerelő.
Kaszás és én átnéztünk Szikrára.
- Azt hiszem mára ennyi elég a tagok ismertetéséből, Mára! Szikra Menjetek aludni!
Gringer! Vidd Normant a gyengélkedőre! Mondta, a vállam felett átnézve, majd sarkon fordult és kiment a szobából.
Szikra, csak a vállamra tette a kezét, még mindig nevetett.
- Na gyere komám! Megmutatom a legfontosabb helyet a bunkeren belül!
- Mit?
- A Kajázdát! Mondta nevetve.
Magma is elmosolyodtam, majd az öreggel átmentünk a Lakórészekhez, ami a síneken túl volt a jobb oldalon. Az ajtó a BTR mellet volt.
Bent jobbra és balra is emeletes Bunkerágyak voltak. Balról a szoba folytatódott egy másik helységgel.
Oda mentünk Szikra és én. Az volt a konyha/kajázda egyben.
Megkajáztunk, majd elmentünk aludni.
A cuccomat, csak letettem az ágyam mellé, majd elaludtam a többé kevésbé kényelmes ágyon.
-
 
A negyedik nap felmentem Kopaszfaluba. Előtte gondosan letéptem a katonai rangjelzést, és a katonaság jelét a mellényről, amit pedig nem tudtam azt jól besaraztam. Vettem lőszert az AK-ba, meg pár darab hús és halas-zöldséges konzervet. Megtudtam egy stalkertől, hogy a Bárt nemrég elfoglalta a Szabadság. Úgy döntöttem, hogy felmegyek a Bárba, biztos akad munka, ha meg is akarják tartani a területet. Körbekérdezősködtem, hogy tervez-e valaki a Bárba menni. Végül megtaláltam az emberem, Halált, aki két társával együtt épp a faluba tartózkodott.
- Jól van zöldfülű, velünk jöhetsz, de azért ingyen nem vállaljuk a védelmedet - kezdte Halált.
- Nem tudok fizetni, most épp...
- Nem pénzre gondoltam. Tudod, mi nagyon szeretjük a sült "Husit", így amikor elhagyjuk a falut, előtte mindig levadászunk egyet. A Zóna belsőbb területein már a disznók nagyon magas radioaktivitásnak vannak kitéve, ezért az ottaniakat nem szabad megenni. Menj lőj egyet, hozd el estére, és holnap velünk jöhetsz - fejezte be a mondanivalóját.
Elindultam vadászni, de mielőtt még kiértem volna a faluból, halál utánam ordított.
- Jaj, fiam, a falutól száz méterre itt van egy "husi" család. Ha onnan hozod a vacsorát, akkor kapsz még tőlem 300 rubelt.
Elindultam a sertéstábor felé, két perc múlva már láttam is őket. Két malac, és egy koca. A kan tőlük 200 méterre legelészett. Közelebb kúsztam, a kocától kb. 10 méterre. Lassan levettem a vállamról az AK-t, és becéloztam a koca fejét. Nagy levegő, és lövés. Visított egyet, majd eldőlt. A malacok anyjuk mögé bújtak, én pedig odarohantam, és fejbe lőttem őket a Makarovval. Ekkor indult meg felém a kan. Gyorsan felkaptam a két halott malacot, és visszarohantam a faluba.
- Szép munka! - mondta Halál, majd a kezembe nyomta a 300 rubelt.
 
Reggel Aludtam volna még sokáig, de nem lehetett, így is keltettek.
- Gyere öreg, Kaszás és a többiek már az Operációs szobában vannak.
- Az mi a fene? Kérdeztem fáradtan.
- Ahol eligazítanak! Felelte az egyik számomra még ismeretlen tag.
- Te ki vagy? Kérdeztem. Közben kitöröltem a csipát a szememből.
- A nevem Jet. Siess! Tette hozzá.
Talpamra fordultam, és már nyúltam is volna a zsákomért , de az nem volt sehol.
- A cuccod a raktárban! Szikra tette oda reggel.
- Miért?
- Mert a fegyverzetnek és egyéb felszerelésnek ott a helye.
Nyugi, senki nem túr bele. Tiszteletben tartjuk, hogy személyes jellegű.
- Kösz, ezt értékelem! Mondtam, majd felálltam.
Nos merre van ez az Operációs terem?
- Kövess! Intett a fejével is, majd sietősen elindultunk
Bementünk a Szemközti oldalon bal kéz felől lévő első szobába.
Bent már folyt valami megbeszélés, de elég halkan. A szembetűnőbb dolog az volt, hogy Székek voltak behelyezve egy nagy fekete Üveglap elé... Nagyon úgy néz ki mint valami nagy monitor, de ez manapság is drága mulatság nem hogy régebben.
Mikor Kaszás meglátott engem és Jet-et felén Intett jobb kezével.
- Nos, ha mindenki itt van akkor elkezdeném! Foglaljatok helyet! Mondta Kaszás.
A táblától nem messze egy pár gép volt, Kaszás babrált valamit, aztán látom, hogy a képernyő éppen betölt a méretes monitoron.
Még nyomkodott párat, majd felénk fordult. Ez idő alatt a bent lévő 6 ember is helyet foglalt közük én is.
- Nos Mint tudjuk eddig kicsit meghúzták kötelünket a hadseregben, a régebbi általunk el nem követett incidenseink miatt, de a sors fintora képpen, most a segítségünket kéri az SBU. Visszautasíthattam volna, de három nyomos indok folyamán elvállaltnak tekintettem, ezért el is kell végeznünk.
- Milyen nyomos okok? Kérdezett fel az egyik fickó a sor szélén.
- Elsősorban, mert elég komoly pénz van benne. Másodjára ezzel bizonyíthatjuk a hadseregnek, hogy mi és Leshy nem együtt dolgozunk, ezen ok által nőne a megítélésünk a sereg szemében.. És harmadszor pedig vissza vághatunk Leshynek!
- Ez jól hangzik boss! Mi a pálya? Kérdezett egy másik fickó.
- Hála Ridegnek az első fázist megoldottuk!
- Első Fázist? Kérdeztem fel.
- Igen! A feladatod az volt hogy likvidálj egy katonát, igaz is egy kivétellel. Egy korrupt katonák likvidáltál. Ami nem bűn. Sőtt most szükséges volt!
- Miért? Kérdeztem.
Ekkor Hátra fordult, és megérintette a falra tett képernyőt, majd az ujját eltolva 2 kép gördült ki elénk.
- Iván Drutskov Százados szállította volna le a cuccot , de őt kilőttük, így eltoltuk a szállítást és esélyt adunk annak, amit az SBU kért. Ám a második fázisban is szeretnék ha segítenénk. És elfogadtam, mivel szép summát ajánlottak.
De ennek köszönhetően nehéz munkát adok 2 fickónak közületek. Ki vállalkozik?
- Mi a "munka"? Kérdeztem.
- Beépülés, Mint katona.
- Nem egészen értem.
Ekkor Kaszás megfordult és húzott még egy csíkot a táblán mire még 1 fickó képe megjelent a táblán.
- Ő Vladgyimir Kucsek Őrnagy! Új a zónában, de nem új a lefizetések közt. Itt nincs sok embere, ezért az SBU 2 ügynököt állított rá, de még két ember kell Kucseknek. ezután kis szünet következett. Miután látom hogy így tolongtok, Jax ésss Rideg megy!
- Tess?
- Látni akarom megállod-e a helyed más helyzetben is!
- Engem nem igazán kedvelnek a helyőrségen! Mondtam.
- Tudom! Az SBU 2 Katonai stalker öltözetet bocsát a rendelkezésetekre, Sisakkal! Tett nyomatékot a mondat utolsó szavára amikor rám nézett.
Ettől kicsit megnyugodtam, de nem lettem okosabb.
- És mit kell csinálnunk? Kérdeztem.
- Semmit, azon kívül hogy Kucsek után kell baktatnotok mint a személyi testőrség.
- Felszerelés? Kérdezett egy élesebb hang.
- Katonai, Plussz a PDA-k.
- Hol az átadás helye? Kérdeztem.
- Ismeretlen.
- És hogy fogjuk megakadályozni az átadást én Jax meg a 2 SBU ügynök?
- Úgy hogy Én és a többiek követünk titeket, vagyis konvojt megfelelő távolságból, és mikor megáll a konvoj felkészülünk.
- Mi hol szálunk be?
- A Helyőrségen Jax!
Egyéb kérdés?
Senki nem szólalt meg, ám mikor Kaszás megszólalna bele kezdtem.
- Szóval... Összességében: Baktassunk el a helyőrségre, álcázzuk magunkat katonáknak, csatlakozzunk Kucsekhoz és őrségéhez majd üljünk fel a konvojra és várjunk míg meg nem érkezünk, majd ott helyben ha lehet úgy lőjük le a vevőt és díszes társaságát, hogy minket ne öljenek le, közben ti pedig fedeztek?
- Durván! Mondta Kaszás.
- Minid ilyen elmebeteg küldetéseink lesznek?
- Ez most egyedi eset. felelte Kaszás.
- Ez biztos halál.. A sikernek csekély az esélye... Mire várunk még? Kérdeztem.
Kaszás elmosolyodott, majd Újra komolyra fogta a figurát.
- A konvoj pontban délre érkezik a helyőrséghez, most 8 óra van. Szedelődzködjetek! Mivel nincs időnk előzetesen felkészülni így Mesterlövéspuskát Támogató és rohampuskát is viszünk magunkkal! Mondta Kaszás. Majd vissza fordult a táblához, nyomkodott valamit mire a tábla újra elsötétült.
- Jax, Rideg! A ti felszerelésetek a Nívában van! a többieknek irány a raktár!
- Oké Boss! Felelte valamelyik.
Jax tőlem valamivel alacsonyabb, nem egy testes embernek volt nevezhető.
Közben Kaszás magával rántott mind kettőnket.
A raktárba is bementünk, de csak egy pillanatra, amíg a főnök felkapott egy szigonyvetőt és állványt meg kötelet.
Ezután kimentünk a bunkerből, és ahogy este úgy Most is átcsúsztunk a savas folyó felett.
A niva csomagtartójából kivettük a 2 Katona málha zsákot, majd felvettük a páncélruhákat.
Magunkhoz vettük a fegyvereket. Ami egy AN-94es Abankán távcsővel és 6 tárral, és egy Hangtompítós PBS1-es Pisztoly volt 4 tárral. 2 F1es gránát, alkotta még a fegyverzetet.
Ezeket magunkhoz vettük Jaxel, legvégül a sisakot tettük fel, ezután Beszálltunk a járműbe.
Közben a másik társulat is kiért a bunkerből.
ők 4en voltak. A főnök még valamit beszélt velük, majd Beszállt a kocsiba előre, és elindultunk a kordon felé.
A négy tagú társulat gyalog kezdte el az útját.
Egy órás út alatt megérkeztünk a Kordoni helyőrség közelében lévő faluhoz.
Itt kaszás leállította a motort.
- Kérem a PDA-tokat!
- Minek? Kérdeztem.
- Csak adjátok ide és elmondom!
Elővettem a PDAmat, majd átadtam Kaszásnak, cserébe vissza nyújtott egy másikat, ez Katonai jellel volt ellátva.
- Ezen meg van a Katonai Profilotok! Remélem nem lesz nehéz azonosulnotok a szerepekkel!
Jax! te Bomba szakértő vagy! De szerződésesen vagy Katonai szolgálatban! A neved Borisz Kavorg Rang: Őrmester. Rideg Te mesterlövész voltál a Spetznaztoknál. Onnan kerültél ide! Bárki kérdezi honnan. Kazahsztán. név, rang: Alexej Dukov hadnagy! Mind a ketten 2 hete kerültetek a zónába a nyugati helyőrségről. Titovics Százados hagyta jóvá a belépést!
Amint bekapcsoljátok az SBU kapcsolatban lesz veletek. A rádiótok 3 frekvenciára lesz korlátozva!
Egy a miénk, egy az SBU-é és egy a célpont rádió frekvenciája.
- Értem. Feleltem.
- Sok sikert! Mondta Kaszás.
Közben kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a Helyőrség felé.
Kaszás megfordult az Autóval és Vissza indult, valószínűvel felszedi a 4 Baktató fickót.
Megkerültük a falut Jaxel és bemasíroztunk a helyőrségre, a Ruházatunkat már messziről kiszúrták így nem állítottak meg. Vagy lehet hogy azért mert útközben aktiváltuk a PDA-kat. és észrevették hogy jön két "katona"
Két katona bekísért minket a helyőrség parancsnokának Irodájába.
Ekkor már kis híján a nyakamban dobogott a szívem.
Mikor beléptünk Tisztelegtünk.
Az őrnagy viszonozta.
- Pihenj.
- Maguk ketten csatlakoznak akkor Kucskov Konvojához!
- Igen uram! Felelte Jax.
- Honnan is jöttek pontosan?
- A nyugati helyőrségről!
- Ki engedélyezte a belépést? Kérdezett az őrnagy gyanakodva... lehet észre vett valamit? Gondoltam magamban.
- Titovics Százados! Felelt ismét Jax.
Az őrnagy hümmögni kezdett.
- Mi a neve fiam? Kérdezett végül.
- Borisz, Borisz Kavorg!
- És önnek? Nézett felém.
- Alekszej Dukov! Feleltem higgadtan, de valójában patakzott rólam a víz az idegesség miatt.
Az őrnagy ismét hümmögni kezdett.
- Talovics tizedes! Kísérje ezt a két úriembert a 6os barakkhoz! Hangzott végül az őrnagytól egy erősebb hang, ami úgy hallatszott, hogy kintről jön.
Bejött egy kiskatona és Intett nekünk.
Kimentünk az őrnagy irodájából.
Jax közben szóba elegyedett a tizedessel.
- Mindig ilyen puhatolózó az őrnagy? Kérdezett.
- Ő? Ő nem az őrnagy, ő csak egy helyettes! Az őrnagy és a speciális osztag északra ment kitakarítani a bárt.
- Ha ő nem őrnagy akkor ki?
- Purinyov százados. Katonai stalker.
- Össze néztünk Jaxxel... szerintem egyszerre futott át a szó mind kettőnk agyán: Bazmeg!
 
Az úton szinte elképesztő sebességgel haladtunk. Szerencsére egy anomália sem volt sehol. Így nem kellett kerülőket tenni az úton, csakis előre.
Senki és semmi nem állt az utunkba. Mintha éreznék a veszélyt amit jelentünk ilyen nagy mennyiségben.
Utunk először az agropromi intézethez vezetett. Ott beszéltünk a szolgálat még megmaradt vezetőivel. Kozmacs kapitány a szolgálatosok itteni vezetője elmondott mindent a támadók kilétéről és a jelenlegi fennálló helyzetről.
Megtudtuk hogy egy anarchista frakcióról van szó, amelyik nyugati felszerelésben, nyugati fegyverekkel rendelkezik.
Céljuk hogy feltárják a zóna titkait a világ előtt. Szabadságosoknak nevezik magukat. Első benyomásra egy jól szervezett terrorista csoportnak tűnnek.
De a kapitány megnyugtatott minket, azt mondta hogy csak egy csapat narkós, fegyveres idiótáról van szó.
Na persze! Ez azért nem ilyen könnyű. Akár narkósok, akár nem, nem biztos hogy valóban azok. Akkor a szolgálat fő bázisát hogy a francba tudták bevenni?!
Ki is oktattam a kapitányt erről, hogy sose becsülje alá az ellenséget. Elsőre mindig a bénák látszatát keltik, de valójában jelenthetnek komoly veszélyt is.
A kapitány viszont szokás szerint felháborodással fogadta a "jó tanácsot"
Miután a szolgálatosok elkészültek a megfelelő felkészüléssel, felmarkoltuk őket is, majd elindultunk a bár bevételére.
A szeméttelep nevű helyen álltunk meg egy szolgálatos határőrségnél. Állítólag ők védték a bár határát.
Most viszont csak hullák állomásoztak itt.
Az őrnagy elhatározása szerint itt állítjuk fel a tábort. Azonnal nekiláttunk kipakolni. Az összes járművet leparkoltuk a legtisztább, legnagyobb egyenes területen, azokat szögesdróttal kerítettük el.
A határ körül felállítottuk a sátrakat, és közben már az MCP is ideért.
Az MCP-t a járművek mellett nyitottuk szét. Az őrnagy és Kozmacs kapitány amint lehetett, rögtön bevették magukat a Mobil Parancsnoki egységbe.
A szolgálatos őrök jelentették, hogy mi a jelenlegi helyzet. Jelenleg a szabadok teljesen beásták magukat, és két 20mm-es ágyú is felügyeli a határokat.
Mondani sem kell, hogy ez jelentősen emeli a kockázatokat.
Szóval emiatt nem tudtuk hogy kezdjünk neki. A helyzetet még az is rontja keményen, hogy a szolgálatosok tájékoztattak minket arról, hogy a bázisukon van egy nagy hatótávú rádióberendezés, amivel esetleg képesek lennének lehallgatni a mi frekvenciánkat.
Ez is csak olaj a tűzre.
Ezért az őrnagy megbízott engem egy zártkörű eligazítás megrendezésével. Felállítottam erre a célra egy nagyobb sátrat, és elhelyeztem egy kivetítőt a sátorban.
Mind ezalatt egy álcázott felderítőnk képeket, videókat és információkat gyűjt az ellenséges tevékenységről.
Mikor mindennel kész voltam, a felderítő is vissza tért és már az őrnagy is kész volt az eligazítás megtartására.
Estefelé 8:00-kor megkezdődött az eligazítás. A sátorban csakis a kijelölt tisztek és katonák voltak jelen.
Amint beléptem a sátorba, a bejárathoz álltam és neki támaszkodtam az egyik tartó rúdnak.
- Uraim! Először is köszönöm, hogy megjelentek! - Mondta. - Keressen nyugodtan helyet magának őrmester! Szólt időközben az egyik a sátorba belépő tisztnek.
- Rendben! Tehát a jelenlegi helyzet az, hogy ismeretlen létszámú ellenséges csoport fészkelte be magát a szövetséges frakció fő bázisára.
Kilétük ismert, egy nagy csapat anarchistáról van szó, akik állítólag felesküdtek a karantén rendünk felbontására a zónával kapcsolatban.
- Vagyis totális ellenségek. Szólalt meg Kozmacs kapitány.
- Próbáltak a csoporttal tárgyalni? Kérdezte az egyik orosz tiszt
- Tárgyalni velük lehetetlen, miután a szövetséges frakció halálos ellenfelei és minden tárgyalási lehetőséget vissza utasítottak.
Szóval nincs más választás, támadnunk kell. Sajnos csak információ töredékek és néhány kép és durva vázlat áll a rendelkezésünkre.
A képeken jelölve vannak a 20mm-es ütegek, és egyéb megerősítések. Arról viszont nincs információnk, hogy vannak e egyéb rendelkezésre álló erősítésük.
- Akkor ez esetben mit tehetünk? Kérdezte az egyik katona.
- Nos..... Csakis az éjszakai támadás az egyetlen lehetőségünk. Már kiállítottunk egy listát egy speciális különítményről, már csak egy két specialistára van szükségünk. De még nem találtunk senkit az akcióra.
Akkor jobb ötletem nem volt és jelentkeztem.
- Elnézést őrnagy úr! Majd én! Mondtam nyugodtan.
- Druszajev. Ez egy nagyon veszélyes küldetés. És maga nem kifejezetten az az engedelmes alak. Komolyan gondolta ezt?
- Uram! Én megjártam Csecsenföldtől kezdve Szerbiát és azok jóval nehezebb ügyek voltak mint ez.
- Nos én értem, de ez....
- Uram! Csak engedje meg.
Mindenki engem bámult a teremben, az őrnagy is meglepődött fejet vágott. Majd sóhajtott egy nagyot és azt mondta:
- Nos akkor rendben! Legyen. De ugye tudja, hogy itt minden utasítást betű szerint követnie kell.
- Ne aggódjon uram! Tudom mi a dolgom.
Aztán mindenki vissza fordult előre és folytattuk az eligazítást. Ezután mindenki elindult hogy felkészüljön.
Ez tartott 9:12-ig. Engem az őrnagy parancsára átirányítottak ahhoz a speciális alakulathoz, amelyik kezdeményezi a támadást.
Mivel az éj leple alatt kell tevékenykednünk, ezért a mi csapatunk egy különleges ruhát kapott. Speciális Skat-9M-es ruhák, éj fekete változatban. Még a sisakon lévő vizor is matt fekete, így nem csillog a sötétben, mégis átlátni rajta.
A rádió is át van építve úgy, hogy kizárólagosan a csapattagokkal és az MCP-vel tartsa a kapcsolatot, egy kódolt frekvencián.
És mellesleg lekerült minden olyan alkatrész róla, ami zajt csaphat, vagy meglátszódhat a sötétben.
Így elég könnyű mozogni is benne.
Tökéletesítve, csakis éjszakai lopakodásra.
A ruhák felöltése után, az őrnagy külön eligazítást tartott nekünk a feladatainkról.
- Első feladatuk lesz, hogy kiiktassák a két 20mm-es ágyút. anélkül képtelenek lesznek megvédeni magukat, így a páncélos alakulatok könnyedén átjuthatnak a blokádon.
- Aztán igyekezzenek kiiktatni az ellenséges rádió összeköttetést! Nem hagyhatjuk, hogy rádión erősítést hívjanak miután főleg, hogy nem tudjuk van e erősítésük.
- Aztán ha van iktassák ki a további nehéztüzérséget! Nem szeretnénk, ha a támadás során a páncélosainkat RPG, vagy egyéb nagy tűzerő tizedelné meg! Miután így is kevés páncélozott járművünk van.
- Ha pedig mind ezzel megvannak, akkor próbálják kihozni a túszokat! Az éj leple alatt, könnyen eltűnhetnek a túszokkal és időben ki tudjuk magukat hozni ha eljutnak ide.
Azzal rábökött a térképen a szomszédos gyárkomplexumra.
- Itt biztonságban lesznek! A szolgálat és a felderítők megerősítése szerint a vad vidéknek nevezett hely teljesen elhagyatott. Nincs egy ellenség se a környéken, leszámítva a vadállatokat.
- Rendben! Meglesz őrnagy úr!
- Oké! Akkor sok sikert hadnagy! Mondta, majd a vállamra csapott.
Amikor mind felkészültünk, egy kocsi várt minket a határ végénél. Mivel szemből lehetetlen volt a támadás a megmászhatatlan blokád miatt, amit a szabadok állítottak, ezért a kitelepítési zónánál kezdtük az akciót.
Állítólag a rendezetlen védelem miatt, kevés őrt állítottak arra a területre. Valószínűleg azért, mert arra számítanak, hogy szemből jön a támadás. Nos ez nem is hülye gondolat, mert tényleg szemből támadunk.
De nem mi! A főerők fognak támadást indítani reggel, mi viszont az éj leple alatt fogunk betörni hozzájuk.
Elvégre kiszámítana kommandós akcióra a Zónában.
Teljesen váratlanul fogja érinteni őket a védelmük lekapcsolása majd a holnap reggeli támadásnál és vélhetőleg sietősen fognak kivonulni. Feltéve, ha hibátlanul kivitelezni tudjuk az akciót.
Mind az öten beültünk a kocsiba, majd elindultunk az Agroprom felé.
Onnan fogunk Yantarba menni és aztán onnan a Vad vidékre. Jó nagy kerülő ez, de legalább nem veszik észre.

Az út Yantarig 2 órán keresztül tartott. Így 10:56-ra ott voltunk. De nem álltunk meg, hanem mentünk egyenesen a Vad vidék felé.
Oda már gyorsan odaértünk, és addigra eljött a bűvös 23:00. Az éjszakai küldetések legjobb időpontja.
De azt is figyelembe kell venni, hogy a szolgálatosok jelzése szerint, rengeteg mutálódott vadállat éjszaka szeret portyázni. Ez is csak növeli a kockázati tényezőt.
Hála a szolgálatosoknak, előre jelezve van, hogy melyik állatfaj, hol szokott az éj folyamán kóborolni.
A Vad vidék Yantari bejáratánál például nagy számú zombi aktivitást jelöltek meg, ami eléggé szembe tűnő volt mikor arra jártunk.
De szerencsére a kocsival nem törődtek. Így elkerültük őket egyetlen lőszer használata nélkül.
A kocsit viszont meg kellett állítanunk az alagút előtt, mert az alagútban rengeteg tüzes anomália volt.
Erről persze a szolgálatos cimboráink elfelejtettek szólni.
Szóval detektorokat elő, és kezdődhet a móka! Nagy nehezen sikerült átvergődnünk egy karcolás nélkül. De azért a páncélba jól belesültünk az itt uralkodó hőmérséklet miatt.
Persze ezt majd még vissza felé is el kell játszanunk, amikor a túszok is itt lesznek. Ha itt lesznek. Na de az milyen is lesz.
Utána jöhetett a többi akadály. Az infók szerint a Vad vidéken mozgó legveszélyesebb mutáns a Vérszopó nevezetű humanoid lény. Amikor elsőnek láttam ezt a dögöt a zónához igazító kiképzésen, azt hittem frászt kapok.
Irtózatos lény. És persze érdekes is. De ez most nem lényeg.
A terület többi részén állítólag csak óriás patkány falkák, a helyiek elnevezése szerint Rágcsák, és elszórtan kóborló kutyák vannak.
De láttak itt még Ormányos nevezetű lényeket és néha néha egy két kísértetet.
Na! Olyan lényt se láttam még! Max csak a boncasztalon. De azt is csak kiképzési célból.
Az egyes területek meg voltak jelölve, így ezek között kellett átosonnunk. Sajnos kevés sikerrel.
A szolgálatosok és a felderítés is megfeledkezett arról hogy értesítsenek minket a szabadok itteni őrségéről. Egy fél kész épületben tanyáztak, tehát ezt is el kellett kerülnünk a sínekkel együtt.
Plusz útközben rengeteg kutya és patkány támadott meg minket, de sikerült az akadályt leküzdenünk. Inkább az ő területükön próbáltunk szerencsét, mert a veszélyesebb egyedeket elkerültük.
Persze így is akadt méltó ellenfelünk. Egy ormányos, vagy mi a franc lecsapott ránk, és jó nagy káoszt okozva, majdnem megölte valamelyikünket.
Csak szerencsénk volt, hogy pár kisebb karcolással megúsztuk.
23:43-ra sikerült a határt elérnünk. Egy nagy szakadt vaslemez torlaszolta el a bejáratot, ami alatt át lehetett volna bújni, de a szabadok folyamatosan reflektorral világították meg az átjárót, amitől lehetetlen volt az észrevétlen behatolás.
Így elindultunk jóval odébb a kaputól és ott másztunk át a kerítéseken.
Lehetőleg megpróbáltunk minél halkabban mozogni, hogy ne csajunk zajt. Amikor átmásztunk a kerítésen, megkezdtük az akciót.
Még egy falon átmásztunk és eljutottunk egy pince bejáratához. Egy tábla volt a falra szögezve, 100 RAD bár felirattal.
Ezek szerint megtaláltuk azt a bizonyos bárt, ahol a függetlenek szórakoztak.
Szóltam a többieknek hogy fedezzenek, majd lassan lementem a lépcsőn. A lépcső fordulónál egy vasrácsokkal elkerített őrszoba volt. A mögött egy szabadságos cigizett.
Eleinte csak kicsit kihajoltam, aztán elhatároztam hogy lőni fogok. Lassan, észrevétlenül kihajoltam, és az AK távcsövébe belenézve rácéloztam, majd meghúztam a ravaszt.
A fegyveren lévő hangtompító miatt egy hangtalan lövés azonnal leterítette az áldozatot.
A szabadságos azonnal hátradőlt, neki a falnak, majd lassan összerogyott.
Tovább indultam a lépcsőn lefelé, amikor hirtelen egy másik szabadságos jött velem szembe. Amint megpillantottuk egymást, rögtön megijedtünk és mindketten hátraestünk.
Persze még időben reagáltam és rávetettem magam.
A szabadságos próbált lerúgni magáról, de minden erőt beleadva küzdöttem vele. Aztán valahogy mégis csak lerúgott, majd ordított volna, de gyorsan rá fogtam a nyakára a karommal.
Folyamatosan csak szorítottam, ő meg fuldokló hangot adott közben folyamatosan kapálózott a kezeivel.
Aztán egyre jobban elgyengült és végül feladta.
elengedtem a hullát, aztán tovább mentem lefelé a lépcsőn. Amikor leértem az aljára, a saroknál bújtam el.
Kicsit kipillantottam, majd láttam ahogy egy pár független és szabadságos sakkban tart egy pár stalkert.
- Hmm......Valószínűleg a szabadság szimpatizánsok és a szabadok fogva tartják a szolgálat párti függetleneket. Gondoltam magamban, aztán rádióztam a többieknek.
- Fiúk! Gyertek le! Jaszanov! Te maradj és figyelj tovább! Ha lehet derítsd fel az udvart, hogy mire lehet számítani!
Aztán leguggoltam és előre szegeztem a fegyveremet.Ezalatt a többiek is halkan ideértek. Az egyikük a vállamra tette a kezét amitől kicsit megijedtem.
Aztán mind leguggoltunk és egymásra nézve elmondtam a tervet.
- Na srácok! Vagyunk most négyen! Odabent, ha jól számoltam, akkor 8-10 ember áll őrt, a szolgálat párti stalkerek és néhány szolgálatos fölött. Mivel tök világos van odabent a ruha most nagyon nem jól jön.
Így hát rögtönözzünk!
Chekov! Te és én kilőjük az összes lámpát, majd amikor tök sötét lesz, be kapcsoljuk az éjjellátókat és kinyírjuk mindet!
Szerencsére ezek csak mezei hülyegyerekek, nincs komoly felszerelésük, alap cuccuk van.
Nos! Rajta indulás!
Aztán behajoltunk az ajtón és egyesével lövöldöztük ki a lámpákat a teremben. A szabadok mind meglepetten forgolódtak, de aztán teljes sötétség lett.
Mi felkapcsoltuk az éjjellátókat és benyomultunk. Az első látóterünkbe kerülő szabadokat, rögtön lelőttük.
Majd a hátsó szobából előre jövőket késsel intéztük el. Szerencsére csak két ember volt, akik meg akarták nézni, miért van itt ilyen sötét.
Amikor végeztünk, lámpákat kapcsoltunk és megvizsgáltuk a foglyokat.
Mind szolgálat pártiak voltak és köszöngettek nekünk, amikor segítettünk rajtuk. Majd végül a csapos jött.
A csapos elmondta, hogy a szabadok megvesztegetni próbálták őt, hogy a képződményeket nekik adják, ha támogatják őket.
Elmondta amit tud még a szabadság itt tartott erőiről. Mondta, hogy a szolgálat mutáns figyelő reflektorait használják arra, hogy megfigyeljék a behatolókat és hogy a szeméttelepi helyőrségre is akartak őröket telepíteni még ma, de későbbre halasztották. Azt is meg tudtuk, hogy a szolgálat egyik parancsnokát jelenleg a szolgálat bázisának börtönében őrzik és hogy erős védelmet halmoztak fel ott.
Továbbá azt is, hogy a rádiójuk a toronyban van.
Mikor kérdeztük honnan tudott meg ennyi mindent, akkor elmondta, hogy egy pár szabadságos annyira lerészegedett, hogy hajlandóak voltak kitálalni mindent amit tudtak.
Amikor mindent elmondott, akkor helyzetjelentést kértem Jaszanovtól.
- Jaszanov! Mi a helyzet az udvaron?
- A szabadok folyamatosan járőröznek az udvaron. De jó pont, hogy nincs reflektoruk ami oda világítana, tehát szabad a pálya. Azonkívül többé kevésbé rálátok a szolgálat bázisára is. A tetőn is járőrök vannak.
De megeszem a kalapom ha ezek nem valamiféle zsoldosok! más ruházatot viselnek, mint a szabadok.
- Értem! Egyéb mozgolódás?
- Semmi! A barikádokon kívül. Két 20mm-es csúzli figyel a szeméttelep irányába és a blokád még tele van RPG-kel és lövészekkel.
- Rendben! Akkor jöhet a második feladat!
Aztán kitereltünk minden stalkert és a csapost a bár bejáratához.
- Itt átmásztok a betonfalon majd a következő kerítésen és kint vagytok a vad vidéken! Lehetőleg ne vetessétek magatokat észre!
- Rendben! Mondta az egyik stalker, majd elkezdtek átmászni a kerítésen.
Mi pedig tovább indultunk a blokádok felé.
A blokádtól nem messze, egy épületnél álltunk meg. a sarkába szépen leguggoltunk majd a fegyvereket előreszegezve, szépen szedegettük le a két 20mm-es kezelőit.
Miután ezzel megvoltunk a mesterlövészeket és RPG-seket szedtük le. Szerencsére nem voltak sokan, max 15-20 ember, akiket gyorsan elintéztünk. Lehet hogy az éjjeli őrség miatt, mert olyankor kevesebben vannak.
Aztán aláaknáztuk a 20mm-esek fészkét detonátoros aknákkal, majd az rpg-ket és mesterlövészeket a fészkekbe rejtve ott hagytuk.
Következő a rádió összeköttetés volt. A csapos információi alapján, a rádió a toronyban volt. El indultunk oda, és észrevétlenül belopóztunk az épületbe.
Az ajtó előtt két őr állt, akik egymással beszélgettek. Lassan odakúsztunk az épület falaihoz, majd az őrökhöz és hátulról elkaptuk őket.
A karommal ráfogtam a nyakára és pisztolyt szegeztem a halántékához. Hátra vonszoltuk őket az épület mögé ott pedig a pisztoly nyéllel tarkón vágtuk őket.
Aztán bementünk az épületbe.
A rozoga vaslépcsőkön óvatosan, zajtalanul próbáltunk felmenni. Aztán hirtelen egy szabadságos jött lefelé a lépcsőről. Amikor meglátott minket, hogy osonunk felfelé, rögtön rohanni kezdett vissza fel a lépcsőn, de idejében hátba lőttem a pisztollyal. aztán mentünk tovább felfelé. Közben a hátba lőtt harcost fejbe lőttem.
Amikor felértem, odafent egy ajtó volt. Senki sem állt előtte, de fény szűrődött át alatta. Odaadtam a fegyveremet az egyik társamnak, majd az oldaltáskámból elővettem a száloptikás kamerát és az ajtó alá dugtam.
Megnéztem mi van az ajtó mögött, egy asztal volt, amin egy rádió berendezés volt. Bent egy fekete ruhás zsoldos szerűséggel, aki az asztalnál ült.
Körül néztem még a szűk teremben, de senki más nem volt bent rajta kívül. Kihúztam a kamerát az asztal alól, majd lassan, minimál hanggal benyitottam az ajtón.
Kissé megijedtem, mert az ajtó nyikorogni kezdett egy kicsit és a rádiónál ülő fickó megszólalt:
- Te vagy az Yurij? Ilyen hamar meghoztad a kávét? Na tedd csak le az asztalra!.......Ember! Remélem a csapos megint olyan jó kávét csinált!
Aztán elővettem a kést és gyorsan ráfogtam a fickóra. Befogtam a száját, majd a nyakába vágtam a kést.
Egy darabig még tartottam, majd amikor végleg elernyedt, akkor én is elengedtem.
Néztem egy darabig a rádiót, majd előrébb húztam az asztalt és elvágtam a vezetékeket. Amikor ez meg volt, a fickót úgy állítottam a székbe mintha még élne, majd egy érzékelős aknát helyeztem az ajtóra, hogy ajtónyitáskor azonnal robbanjon.
Aztán tovább mentünk. Az udvaron szépen kikerülgetve a szabadságos őröket, elindultunk a szolgálat bázisáig.
Útközben egy lángoló hordót is ki kellett kerülnünk, mert az könnyedén felfedhette volna a pozíciónkat.
Így a bár főbejárata felőli nagy raktár szerűségtől támadtunk.
Odabent csak két szabadságos volt, egy aki a vaskorláton járkált, egy pedig állandó őrként mászkált az épületben.
Két társam csendben elintézte a szabadságost aki lent mászkált, én pedig felmásztam a vaskorlátra és a fickót hátulról letámadva ismét ráfogtam.
A szívébe vágtam a kést, majd elengedtem és letettem a korlátra. A hatalmas kitört ablakokból jól át lehetett mászni a szolgálatos raktár épületre.
Lassan mind az öten felmásztunk a tetőre, majd lassan egyenként szedegettük le a fekete ruhás alakokat.
Persze ez egy kicsit bonyolultabb volt, mint gondoltuk.
Ezek a fickók már éjjellátóval nézelődtek, így könnyű volt a lebukás esélye. Ezért lassan külön válva szedtük le őket.
A legközelebbit Jaszanov kapta el gyorsan eltörte a nyakát, aztán ledobta egy sötét sarokba. A következőt én kaptam el, úgy hogy lemásztam az épület tetején található törött lyukon, majd megkapaszkodtam az egyik gerendába.
Kiraktam a pisztolyom a lyuk szélére és amikor a fickó ideért, meglátta a pisztolyt és lehajolt érte, hogy felvegye.
De akkor én máris lecsaptam. Felrugaszkodtam a lyukból, majd a nyakába vágtam a kést és lerántottam a lyukon. A hulla élettelenül zuhant befelé a sötét elhagyatott épületbe.
Aztán kimásztam a lyukból és szétnéztem. A többiek ezalatt már szépen elhallgattatták a többi tetőn mászkáló őrt.
Utána szépen lefeküdtünk a tetőre és körül néztünk. Az udvaron számos szabadságos tanyázott, a legtöbbjük a tűz körül ült.
Így iszonyat nehéz lesz bejutni, de csak sikerülni fog. Lemásztunk a tetőről és különválva megkerestük a generátort.
Chekov meg is találta, a torony mellett nem messze. Egy őr állt az ajtó előtt, amit gyorsan harcképtelenné tett.
Aztán aláaknázta a generátort is. Később újra egyesültünk a szolgálat bázisának a közelében és a tetőkre felmászva próbáltunk bejutni.
A bázisra bejutáshoz csak egy út jöhetett szóba. Az a lejárat, ami levezet a bázisra. Vagyis jobban mondva a főbejárat.
De elölről nem juthattunk be, mert pár szabadságos őr figyelte a bejáratot. De adta isten, a bejárat közelében volt egy jókora lyuk a tetőn. Onnan be lehetett ugrani a lépcsőkre, ami már lefelé vezetett a szolgálat pince bázisára.
Csak le kellett szedni csendben az őrt a tetőről. Lassan csendben odalopakodtam, majd ezt is arrébb vonszoltam és később a tető egyik sötétebb sarkán törtem el a nyakát.
Aztán a lyukhoz lopakodtunk.
A lyukból áradt ki a fény, mert volt bent egy két lámpa, ami világított. De nem láttak ránk az őrök, mert időben lemásztunk.
Aztán amikor már mind a négyen lent voltunk, akkor lassan indultunk lefelé a lépcsőkön. De útközben az összes ott álló őrt gyorsan lelőttük. amikor leértünk, akkor láttunk egy termet, amiben ott várt egy pár szabadságos.
Gyorsan vissza somfordáltunk a lépcsőkhöz, majd vártunk és gondolkoztunk hogy mit is kéne tenni most.
Aztán hirtelen hangokat hallottunk.
- Jól van Szeráf! Most menj te!
- Áh! Ne már! Miért én?
- Mert most te vagy a soros! De aztán igyekezz vissza felé!
- Jól van!
Aztán hallottuk ahogy az egyikük elindul felénk.
- Na bazz! Rögtönözhetünk megint!
Aztán felálltam, majd amikor a fickó befordult a lépcsőkhöz tágra nyílt a szeme, de csak egy rövid ideig, mert gyorsan elé álltam, majd egy "Szevasz!" kíséretében iszonyatosan orrba vágtam, aminek hatására tett egy pár ingadozó lépést hátra, majd háttal a földre dőlt úgy, hogy rendesen koppant a feje a betonon.
A többi szabadságos rögtön fegyvert rántott volna, de gyorsan lefegyvereztük őket és rájuk szóltunk:
- Megállj! Dobjátok el a fegyvereket!
A szabadok egy darabig néztek, aztán lassan engedelmeskedtek és ledobták a földre a fegyvereket.
- Ki a f*szok vagytok?! Kérdezte az egyik.
- Mi közöd hozzá?! Kussolj és rúgd ide a fegyvert! Szóltam rá határozottan.
Ő pedig feltartott kézzel iderúgta a fegyvert.
- Gyerünk! A többi is! Szóltam ismét.
És mindegyik elrúgta magától a fegyverét. Aztán odaküldtem Chekovot, hogy vegye el tőlük a pisztolyokat és késeket is.
Chekov odaadta az egyik társának a fegyverét, majd pisztolyt rántott és azt folyamatosan rajtuk tartva
odament hozzájuk és elvette a pisztolyokat, késeket.
Aztán mindet eldobta messzebbre tőlük.
Miután ez megvolt, ismét rájuk szóltam:
- Jól van! Hasra és tegyétek a kezeteket hátra!
Ismét engedelmeskedtek, majd odamentünk én és chekov aztán megbilincseltük őket és betömtük a szájukat.
Az egyikük a megbilincselésnél próbált kiszabadulni, mert könyökkel ráfordult Chekovra és pofán vágta, de időben reagáltam és pisztolyt rántva a fejéhez nyomtam.
- Próbálkozz csak! És adj nekem egy indokot arra hogy lelőjelek!
Erre abbahagyta és őt is megbilincseltük. Aztán szóltam Jaszanovnak, hogy nézze meg az orrba vágott figurát, hogy él e még.
- Még él. De jól beverte a kobakját. Szerintem ezzel egyenlőre nem lesz gondunk. Jól kiütötted.
- Nem baj! Bilincseld meg őt is és gyerünk!
Aztán amikor kész voltunk, akkor a börtön cellák felé igyekeztünk a foglyokkal. A kiütött szabadságost Chekov hozta.
A börtönben ott volt egy őr aki egy széken ült és aludt. Jellemző vonás.
Csak oda kellett menni és jól tarkón kellett vágni, mire az teljesen leborult a székről. Elvettük tőle a kulcsokat és elkezdtük átnézni a cellákat.
Az utolsó előttiben láttunk egy szolgálatost egy exopáncélban, sérült lábakkal.
Csendben odaszólok neki:
- Skull alezredes?
A fickó felül az ágyból, majd azt mondja:
- Ki akarja ezt tudni?
- Spetznaz különleges erők! Az ukrán hadsereg és a szolgálat küldött a maga kiszabadítására!
A fickó meglepetten bámul, majd izgatottan felkel az ágyból és sietve a rácsokhoz biceg.
- Hála istennek! Már azt hittem örökre a szabad kutyák kezén maradok!
- Emiatt most már nem kell aggódnia!
- Aha! Látom. Mondja! Hányan jöttek ide?
- Csak mi 5en.
- Mi?! 5 kommandós a szabadság válogatott erői ellen?!
- Miért? Túl sok? Kérdeztem gúnyolódva, közben már nyitottam a zárakat.
- Maguk tényleg őrültek, vagy csak túl hülyék?
- Ez is az is! Válaszoltam nevetve.
- Heh! Maguk tényleg komplett őrültek!
- Nem először mondták már uram.
- És akkor hogy jutunk ki?
- Azt bízza csak rám! Mondtam, közben a maszk alatt szélesen vigyorogtam.
- Tud járni?
- Igen. Nagyjából. Ezek a szabadságos idióták nem tudnak egy könnyen megállítani!
- Jöjjön! Tűnjünk el innen!
És már bicegett is ki a cellából. Utána a szabadságos foglyokhoz szóltam.
- Na! Gyerünk bajnokok! Végállomás! Befelé!
Azzal mindegyiket külön cellába zártuk. Az eszméletlen börtön őrt meg a kiütött srácot pedig bevágtuk egy cellába.
Aztán ismét Skullhoz fordultam:
- Hol van a lőszer raktár?
- A sarkon túl az eligazítóval szemben. De miért lényeges ez?
- Hagyok nekik egy kis ajándékot!
- Hé! Várjon! Az a szolgálat tulaj.....
De nem vártam meg míg befejezi, hanem elindultam a folyosón. Lassan kocogtam, de így is hallani lehetett a lépteimet. Amikor a folyosó végére értem egy szabadságos épp akkor fordult be a sarokról.
Nem tétováztam, gyorsan fejbe vágtam a puskatussal, aztán tovább mentem.
Mikor elértem a folyosó végét akkor láttam egy ajtót, ami szerintem az eligazító lesz.
Megálltam egy pillanatra, aztán odamentem az ajtóhoz és lassan résnyire nyitottam az ajtót.
Bepillantottam egy kicsit, odabent három szabadságost lehetett látni. Mind az asztalon látható térképet bámulták.
- Hát nem tudom Lukash! A szolgálatot totálisan letaroltuk. Nem hiszem hogy volt idejük gyorsan mozgósítani a hadsereget. És ha volt is idejük, akkor a sereg csak hetekkel később érne ide. Arról meg már jóval hamarább is tudnánk.
- Max! Én nem akarom elrontani a kedved, de hidd el nekem, a sereg hamarabb itt lesz mint gondolnád!
Ismerem őket!
- Elég nehezen tudom ezt elhinni. Én is ismerem őket annyira, hogy tudjam a gyors felkészülés nekik az egy évbe telik. Bagóznak ők a szolgálatra, nem akarnak belekeveredni ebbe a háborúba. Épp ezért nem is akarnak nekik annyira segíteni.
Szóval ha küldik is az erősítést, az maximum egy két szakasz OMON-osból állhat.
- Igen ám! De ezek a "közönséges" OMON-osok sem alá becsülendők! Láttam már egyszer miféle mészárlást vittek véghez mind a stalkerek köreiben, mind a zsoldosoknál.
- A zsoldosoknál több katona veszett oda, mint zsoldos.
- Hidd el nekem Max! Több is lesz itt annál!
- Hehehe! Az biztos pajtás! Gondoltam magamban, aztán csendben becsuktam az ajtót és mentem a folyosó végén a szemközti ajtóhoz.
Odaérve hangokat hallottam az ajtó mögül.
- Igyunk az oly nagyon "dicsőített" szolgálatos barmok bukására!
- Ez az! Jól beszélsz tesó!
- Hehe! Egészség!
Aztán elővettem megint a száloptikás kamerát és átnéztem vele az ajtó alatt. Bent 5 szabadságost láttam, egyikük szembe állt a többiekkel az ajtó előtt, a többi meg a lőszeres ládákon ült.
Megálltam egy pillanatra és előkészítettem még 3 detonátoros aknát. Majd szembe álltam az ajtóval és udvariasan kopogni kezdtem.
- Jól van nyitom! De sürgős! hehe!
Aztán ahogy kinyitotta az ajtót őt is pofán vágtam a puska tussal, aztán beléptem az ajtón és mindenkit lesoroztam.
A felkészületlenségük miatt egy tár bőven elég volt. Persze az is szerencse, hogy a legtöbb láda golyó álló volt.
Tárat cseréltem aztán jöhetett a munka. Körbe néztem a raktárban, mindenütt csak nagy polcok és mindegyiken vagy fém, vagy fa ládák voltak.
Megnéztem az egyik ládát, amin a kosz eltakarta a betűket. Kicsit letöröltem és aztán a szöveg láttán felcsillant a szemem.
- Dinamit? Heh! Király! Mondtam, aztán aktiváltam az első aknát és a dobozba helyeztem. Majd a dobozt meg vissza a polcra.
A másikat a lőszeres ládákra helyeztem. Az utolsót pedig az egyik polcra. Amint ezzel megvoltam, kimentem az ajtón, bezártam magam után és indultam kifelé innen.
Útközben egy fekete ruhás jött ki az egyik ajtón, ami a folyosó egyik falán volt. Épp a sliccét húzta fel, valószínűleg épp a vécéről jött.
Nem volt ideje reagálni, mert gyorsan kést rántottam és a nyakába dobtam. Fuldokolva kapott a nyakához aztán összeesett lassan.
Menet közben kikaptam a kést, aztán futottam tovább.
A többiek ezalatt már a kijárati lépcsőnél vártak és amint odaértem mentünk is felfelé. Közben Skullt támogattuk hogy gyorsabban felérjünk.
- És most hogyan jutunk ki? Kérdezte Skull.
- Nem gond! Mondtam, aztán elővettem a detonátort és megnyomtam a generátorhoz telepített akna gombját.
Hirtelen egy hatalmas robbanást lehetett hallani, majd a fények elkezdtek villódzani és végül minden leállt.
A lépcsőkön is sötét lett, mivel az összes lámpa lekapcsolt. Még a riadó sem szólt, össz vissz emberi kiáltásokat lehetett hallani.
Gyorsan éjjellátó fel, és már rohantunk is felfelé a lépcsőn. Aztán amint kiértünk elővettem a pisztolyom és fejbe lőttem a két bejáratnál álló szabadságost.
A többivel nem foglalkoztunk, mert mindegyik a generátor házhoz rohant tüzet oltani.
Amelyik viszont meglátott azt egy sorozattal leterítettük.
A káoszt kihasználva mentünk a kijárat felé. Aztán mentünk tovább a Vad vidéki bejárat felé. Úgy látszik az őrök onnan nem mozdultak, csak befelé néztek a generátor ház irányába.
Amikor megláttak minket rögtön felkiáltottak:
- ÁLLJ!
Elővettem a detonátort, majd ismét megnyomtam egy gombot rajta. És ezzel máris felrobbant a két 20mm-es ágyú és a fészekben hagyott fegyverek. Egy lángoló RPG rakétát még látni is lehetett amint kanyarogva az ég felé száll.
Az őrök azonnal oda vetették pillantásukat, mi pedig azonnal a másvilágra küldtük őket egy teljes sorozattal.
Aztán a Vad vidék felé vettük az irányt. Átmásztunk a bejáratnál és elindultunk a vak sötétbe a gyárkomplexumon keresztül.
De arra nem számítottunk, hogy a szabadságos őrök a félkész épületből azonnal ide viharzottak a robbanásokat látva.
Gyorsan elbújtunk mind egy vagon alá, majd néztük ahogy a szabad csapatok fejvesztve rohannak lámpákkal a bár felé.
Amint elvonultak kimásztunk a vagon alól, én meg megint elővettem a detonátort és megnyomtam rajta a lőszer raktárban kihelyezett aknák gombjait.
Még egy még nagyobb robbanást lehetett látni, majd tovább mentünk a kivonási zónához.
Útközben viszont éreztük, ahogy valakik figyelnek minket.
Ahogy haladtunk előre, egyre erősebb lett ez az érzés bennünk, míg aztán már észrevettük őket.
- Vérszopók! Ordított fel Chekov és már ontani is kezdte feléjük a golyókat, ezúttal már hangtompító nélküli fegyverből.
Mind tüzet nyitottunk rájuk, közben rohantunk az alagút felé, ahol a tüzes anomáliák vannak.
De ők egyre csak közelebb és közelebb értek. Néha mindig egyet-egyet hátra sorozva futottunk előlük,
de azok mindig csak közelebb értek.
Aztán amikor már láttuk a távolban az alagutat, beleadtuk minden erőnket és futottunk felé. Ahogy odaértünk, nem haboztunk, a kockázattal nem törődve belöktük Skullt az alagútba, majd mi is bevetettük magunkat.
Utoljára én ugrottam, és még éreztem ahogy az egyik dög a lábamhoz ér, miután utánam kapnak.
Gyorsan felnéztem és láttam ahogy ők már nem közelednek. Inkább egyre jobban távolodnak.
Úgy látszik nem szeretik a túl nagy meleget. Majd végül láthatatlanná válnak és eliszkolnak.
Lassan feltápászkodunk a földről, főleg mert amikor Skullt belöktük, majdnem beleért a feje egy lángcsóvába. Szerencséje volt, hogy nem pörkölődött szénné a feje.
Lassan ismét átverekedtük magunkat az alagúton és a kocsihoz mentünk. A zombik még mindig jöttek Yantar felől, de ez már fárasztó volt ahhoz képest, amit most levágtunk.
Nem is törődtünk velük igazán, és a furcsa hogy erre ők sem törődtek velünk. Talán nem is láttak meg minket annyira.
Beszálltunk a kocsiba, aztán vissza felé vettük az irányt Yantarba. Ekkora már kissé kivilágosodott.
Majd vissza Agropromba, onnan pedig a rögtönzött bázisra az őrnagyhoz.
Skullt elvitték a gyengélkedő sátorhoz, minket pedig rövid pihenőre küldtek a kajáldába. Hamarosan újra kezdődik a show.

Joe! Cold! Innentől tiétek a stafétabot.
 
Végeredményben nem történt semmi, vártunk pár órát a barakkban mikor végül is megérkezett a Konvoj.
Ekkor kijöttünk a barakkból és szemügyre vettük a konvojt.
5 Ural teherautó állt meg a helyőrségen, ebből 3 konténeres volt. 2 pedig leponyvázva.
- Fogadni merek, hogy a ponyvásokon katonák ülnek! Mondtam, majd Jax felé néztem.
- Én meg arra, hogy azok mivelünk lesznek az átadás után!
- Tudtuk mielőtt belekezdtünk... nem? Kérdeztem.
- De!
- Na keressük meg azt a két holtkóros SBU ügynököt! Feleltem végül.
- Gyerünk! Válaszolta még Jax, majd elindultunk, a konvoj felé.
Mikor kimentünk az alakulóra vettük észre, hogy elöl még 3 kocsi is van. 2 Uaz, és 1 parancsnoki níva.
Éppen a parancsnoki iroda mellet jöttünk ki, azon meg éppen ment be a korrupt őrnagy, és két Katonai stalker állt be az ajtóba.
- Ők azok?
- Elvileg testőrség a szerepük.
- Nézzük meg.
- És ha nem? Kérdezett.
- Akkor majd jól legyakunk mindenkit! Mondtam nevetve.
Odamentünk a Katonai stalkerekhez.
- Állj! Szólt nekünk határozottan az egyik.
- Kavorg Őrmester! Szólt Jax
- Dukov Hadnagy!
A két fickó nem szólt semmit csak össze néztek.
- Elvileg minket ígértek be az őrnagyhoz! Folytattam tovább.
- Most nem ér rá! Felelt az egyik.
- Amúgy sem kell beszélnetek vele! Szálljatok be a harmadik kocsiba! Felelte a Másik.
Összenéztem Jaxel, végül Jobb híján azt tettük amit mondott: Hátra arc és irány az utolsó kocsiba.
A kocsi a sofőr kivételével üres volt, beszálltunk hátra és vártunk.
Egy pár percre rá az őrnagy kijött az irodából és elindult a nívája felé, kezében egy pár papírossal. De útközben a 2 katonai stalker mondott neki egy s mást gondolom rólunk szólt, mert felénk nézett, majd bólintott. Aztán odajött hozzánk.
- Szóval ti ketten jöttetek keletről! Akiket Grobsz ajánlott.
Nos, ez egy szimpla egyszerű meló, lényegében csak feszítenetek kell! Ha jól csináljátok és zűr nélkül megy akkor gazdagok lesztek mint az álom! Ha gubanc lenne de kinyírjátok őket akkor csak kevésbé lesztek gazdagok! Nos jó utat! Mondta a fickó, majd "tisztelgett" és elindult a nívája felé.
Beszállt hátra, a 2 katonai stalker pedig előre.
Majd lassan elindult a konvoj.
Ezek után több óráig csak zötykölődtünk az utakon, de határozottan észak-keletre tartottunk.
Néhány óra múlva egy erdős útra tértünk, ami egyre csak lejtett.
Végül felkanyarodtunk egy beton útra, de ez is lejtett. Sőt ez is még erdőben volt, de ez tisztulni látszott.
Az ismeretlen terep kissé aggasztott, de ezt nem lehetett rajtam látni.
Néha kipillantgattam elénk, hogy milyen út is van elöttünk, egyszer csak érdekes dolgot láttam egy méretes folyót, de a folyó alatt egy alagút volt és mi lassan eltűntünk az alagútban.
Percekkel később jöttünk fel a felszínre újra, ezután észak felé kanyarodtunk és egy dimbes-dombos erdős régió felé hajtottunk. Mikor elhaladtunk az első fasor mellet, megszólalt a rádiónk.
- Kavorg, Dukov! Készüljetek fel! 10 perc és ott vagyunk!
- Éles elme üres hólyag! Feleltem Jax felé, közben kibiztosítottam az Abakánt.
- Vettük! Nyugtázta Jax.
Pár perc múlva egy völgybe érkeztünk itt egy Dombra hajtott fel a konvoj, ahol magas Beton kordon állt.
- Valami régi bázis lehet! Mondta Jax. Végig mérve a betonkerítést és a mögöttük kikandikáló őrtornyokat.
- Rossz érzésem van! Mondtam felé.
A kapuhoz érkezve Pár zsoldos várt ott.
Az őrnagy beszélt valamit az egyikkel, mire az integetni kezdett.
- Nyissátok ki a kaput, megjött az árú! Kiáltott fel az egyik toronyba.
- Oké! Hé ti ott! Nyissátok ki a kaput! Szólt le a zsoldos az őrtoronyból.
Nemsokára ki is nyitották a kaput, és a konvoj begördült a Régi bázisra.
A három kocsi jobb oldalra hajtott, a 2 hátul haladó teherautó mellénk parkolt be slégben, míg a konténeresek hosszában megálltak mögöttünk.
Lepattantunk az Uazról Jaxel. Az őrnagy is kiszállt a nívából, jobbján és balján a 2 katonai stalker.
Egy gyors fordulással szétnéztünk a bázison.
4 őrtorony volt, a bázis 4 szegmensében plusz 1 a kapuban. Mind egyik toronyban 1-1 őr állt plusz a kapuban 8an álltak.
Szemben velünk Zsoldosok voltak de vagy 2 tucat Betonpillérek és csövek mögött pár régi autó volt ott is a két csapat közti távolcság durván 50 méter volt. Jobbra 3 hangárszerűség volt azokban is volt 5-10 zsoldos.
Balról a kapu felöli sarokban volt egy irányító torony szerűség, amiből arra következtetek, hogy ez valamiféle bázisa lehet a zsoldosoknak. Azon az irányító tornyon és annak közelében is 10 + mennyiségű zsoldos volt.
- Csak nekem van még mindig rossz érzésem? Kérdeztem.
- Már nem csak neked! Mondta Jax.
Előttünk volt egy 10 méterre az őrnagy és a két katonai stalker is.
- Hol van a főnökötök? Kérdezte az őrnagy.
- Itt az árú? Szólalt meg egy fickó a zsoldosok felöl szemből.
- Maga a főnök? Kérdezett újra az őrnagy.
- Én vagyok! Szólalt meg egy másik hang a betonpillérek mögül és előre is lépett.
Oldalán 552-es Sig.
- Baszki. Mondta Jax.
- Mi az? Kérdeztem.
- Ez Leshy!
- És az gond?
- Ő már egyszer majdnem kinyírta a fél hadsereget 2 tucat zsoldosával, ha ezek az ő emberei... Akkor igen gondban vagyunk! Mondta Jax.
- Ez jól hangzik...
- Mi?
- Egy kis valódi muri. Feleltem.
- Te beteg vagy.
- Tudom, Sokan mondták!
Közben a Leshy és az őrnagy beszélgetésbe elegyedtek, amit nem figyeltünk annyira.
- Nem értem miért nekem kell hozni az árutokat!
- Mert Drutskov meghalt! Felelte Leshy.
- Aha épp aközben hogy szállította volna le nektek az utolsó árút! Lelőtte egy mesterlövész! Tökéletes fejlövéssel szinte hihetetlen szögből! Igazi Profi munka! Igazi Zsoldos Munka.
- Mi nem végzünk az ügyfeleinkkel! Nem mi öltük meg!
- Hol a pénz?
- Hol az árú? Kérdezett Leshy.
Ezután hossza szünet következett.
- Na jó akkor ez lesz! Ti átküldök valaki, ellenőrzi a pénzt! Mi átküldünk valaki ellenőrzi az árút! Mondta Leshy.
Az őrnagy nem felelt, csak Hátra intett nekünk.
Előre mentünk, de engem megállított az őrnagy.
- Csak az egyik! Szólt felém.
Jax felém nézett majd bólintott.
Elindult a zsoldosok felé, a zsoldosoktól pedig átindult 1 fickó.
Mikor ide ért közel hozzám és az őrnagyhoz, utóbbi megszólalt.
- Kísérd Hátra! Szólt az őrnagy felém.
Bólintottam, majd megfordultam katonásan és a zsoldos nyomába szegődtem.
Az ujjam végig a sátorvason kívül, de készen álltam rá, hogy lelőjem ha Gixer jönne.
Hátra mentünk az egyik Konténereshez, és kinyitottam a konténert.
a Konténer szarásig volt fa és fém fegyveres és lőszeres ládákkal.
- Mutasd! Mondta a zsoldos érezhető Német akcentussal.
Előszedtem a katonai kést és kinyitottam vele az egyik faládát, és felnyitottam.
A zsoldos kicsit nyújtózkodott, majd bólogatni kezdett.
- Jó! Felelte, majd elindult Visszafelé.
Miközben zártam vissza a konténer ajtaját, felserceg a rádióm, gyorsan tekerek egyet a frekvencián.
A csapat rádiója.
- Rideg figyelj, megérkeztünk de kicsit komplikált a helyzet és nem látjuk az orvlövészeket, Ki lőjük a tornyokban lévőt, de többet nem tudunk tenni.
- Bent nincs orvlövész! Súgtam a rádióba.
- Biztos?
- Csak többen vagyunk bent a kelleténél! Feleltem.
- Mennyien?
- Sokan! Mondtam közben vissza csuktam a konténer ajtaját.
És vissza indultam én is.
A zsoldos intett valamit Leshynek Mire az intett neki, hogy menjen vissza.
Az őrnagy 2 katonai stalkerek és Jax közben szembe fele jönnek vissza a zsoldosoktól, kezükben 2-2 nagy málhazsákokkal.
- Zsákonként 5 Millió! Mondta Leshy.
Az 30 millió rubel... gondoltam magamban.
- Öröm veled üzletelni Leshy! Felelte.
- Az üzlet megköttetett! Mondtam a rádióba.
A zsoldos még hátra fordult mielött elindult volna Leshy felé. Ekkor furcsán nézett...
- Baszki! Mondtam, majd elengedtem a fegyvert, így az csak rántott egyet a fegyverszíjon.
Előkaptam a késem És elhajítottam a zsoldos felé. A kés a zsoldos fejébe állt aki azonnal hátra esett.
Ezután a rántottam a fegyverszíjon fegyver a kezembe és Jobbra fordultam és elengedtem két lövést jobbra a hangárok felé.
Ebben a szent pillanatban több lövés is eldördült egyszerre.
- EZ CSAPDA! Ordítják a zsoldosok. És mind két fél tüzet nyit a másikra.
Az őrnagy pucolóra veszi és neki áll vissza rohanni de Leshy Fogta a sigjét és lelőtte. és még az egyik katonai stalkert is mielőtt fedezékbe vonult.
A katonák csak úgy pattogtak le a 2 ponyvás Urálról és a teherautókat fedezéknek használva lőtték a zsoldosokat.
Pokoli káosz alakult ki, de úgy tűnt hogy a zsoldosok körbe vettek minket.
A kapu felöli 8 zsoldost azonban a kapu berobbantása azonnal kidöntötte.
Ezalatt én leszedegettem 1es lövésekkel a Hangár felöli zsoldosokat, és az egyik konténeres kamion mögé bújtam.
Két lövés háton kapott és pofával a betonra estem.
A kevlár megfogta de iszonyúan fáj és zsibbad a jobb lapockám környéke.
Megfordultam és az irányító torony felé lőttem.
lelőttem két embert a párkányból, a többi az épületből és a környékéről tüzelt tovább.
Át kúsztam a Teherautó oldalára, majd felálltam és Átrohantam a másikhoz.
Közben az Kapuból újabb fegyverek ugattak fel, ezek már Kaszásék voltak.
Támogató géppuskák hangjai voltak.
- Rideg! Jax! Merre vagytok? Hallom a rádióból.
- Itt rideg! Balra vagyok az utolsó teherautónál!
- Gyere onnan azonnal! Hol van Jax?
- Nem Tudom. Ordítottam a rádióba Közben sorozat kaszálja végig a Konténer oldalát valaki.
Még kilőttem a tárat a zsoldosok felé, majd Oda rohantam a Kapuhoz, és beugrottam a homokzsákok mögé.
Újra táraztam, majd Próbáltam Jaxet elérni, de nem válaszolt.
Végül Kaszás és még 1 fickó beugrott mellém a homokzsákok még, és folytatta a tüzelést egy PKM-el.
- Mi a fene történt itt? Hol van Jax? Kérdezi ordítva Kaszás
- Nem tudom! Ő a pénz hozta elöl! Ki ez a Leshy? Ordítottam Kaszás felé.
Kaszás arca egy pillanatra Komolyra váltott.
- Majd elmondom később! Mondta, majd kihajolt és lőtt tovább az M4esével.
Végül én is kihajoltam és belenézve a távcsőbe leszedtem két zsoldost.
Közbn megláttam Leshy-t is, de ő gyorsabb volt és felénk sorozott, én és Kaszás elhajoltunk, de a PKM-est eltalálta.
- Frost! Kaszás a sérült felé fordult.
- Csak a vállam kapta el! Mondta a géppuskás.
- Bassza meg! Mondtam, majd kilendültem a Homokzsákokon.
- Rideg! Kiállt utánam Kaszás de nem törődök vele, csak előre rohantam az egyik fegyveres teherautóhoz.
Ott két katona trónol éppen ki akarnak szedni egy fegyveres ládából akarnak kiszedni egy RPG-t.
Odarohantam hozzájuk.
- Bocs Uraim! Erre felnéz a két katona aki éppen kivenné, és aki a teherautó oldalán éppen tárazza az AK-t.
2 lesoroztam, a harmadikat Puskatussal fejbe vágtam , majd a földön fejbe lőttem.
Ledobtam a fegyvert, majd Kivettem az RPG-t és betöltöttem egy rakétát. Mikor megvoltam fogtam magma és kinéztem. Felém sorozott, majd jobbra felé lőtt
Leshy pont kilőtt két katonát a jobb oldalon Ezután neki állt tárazni. Közben felém nézett.
Belenéztem az RPG optikájába és megcéloztam Leshy-t.
- Meg vagy szarzsák! Mondtam, majd meghúztam a ravaszt.
Még az életben nem lőttem rakéta vetővel és hát hátra is lökött kicsit.
de a rakéta pont oda indult ahova céloztam... De nem lett találat, Leshy elugrott onnan.
Így is legalább pár zsoldost jégre tett...
Ám a korrupt őrnagy katonái nagyrészt elhullottak a lövöldözés alatt. de Zsoldosból se maradt több durván 15 embernél.
Ledobtam az RPG-t és visszarohantam a teherautó mögé és felkaptam az Abakánt.
Kivettem a feles tárat, majd végig tapogattam a zsebeimet, kivettem egy tárat és betáraztam volna, de a tár ketté tört a kezemben mielőtt a tárba nyomtam volna. utána néztem, hogy a tárt eltalálta pár golyó...
Csoda hogy nem robbantak fel a golyók.
Előveszem a másik tárat, annak semmi baja, de egy tárral nem megyek sokra benézek a rakományba és neki állok a harc kellős közepén tárat keresni.
Ám hirtelen rotor zaj csapja meg a fülemet.
Kézbe vettem a fegyveremet és kimásztam a konténerből, majd azon kaptam magam hogy egy Huey Repült el felettem, és megfordult a kapu felett.
- Baz meg! Ordítottam, majd elkezdtem elszaladni, mert a Huey elindult közben a gépágyúi már tüzeltek is felém, és már két rakétát is elengedett a teherautó felé.
a rakéta becsapódásakor a teljes rakomány felrobbant én pedig kaptam a lökéshullámból többet is mint kellet volna.
Eszméletemet is veszítettem földet éréskor.
...
Valamikor Ébredezni kezdtem, Iszonyúan fájt mindenem de megfordultam a hátamra.
és egy rakás füstölgő roncsot és törmeléket láttam mindenfelé.
Nagy nehezen levettem a sisakot és nagyot szippantottam a levegőből, ami tele volt a halál bűzével: Égett emberi hús bőr haj, fa és olaj szaga kavargott a levegőben...
Legszívesebben hánytam volna, de végül oda jött hozzám valaki a csapatból.
Lenézett rám.
- Kaszás! Ő még él! Kiáltotta el magát, majd újra lenézett felém.
- Egyben vagy? eltört valamid? Kérdez felém.
- Nem.. nem érzem hogy el lenne törve valamim is... nyögtem ki nehezen.
Nemsokára Kaszás is ide jött.
- Jól el látta a bajod! Szólt Kaszás felém.
- Rohadjon meg!
- Igyál! Mondta a másik közben felemelte a fejem és belekortyoltam a kulacsába.
- Miután kortyoltam egyet kaszáshoz fordultam...
- Leshy volt a gépen igaz?
- Igen... Elmenekült.
- Jax? Kérdeztem kis szünet után.
Kaszás lehajtotta a fejét... ebből értettem, hogy meghalt.
- Segíts.. Segítsetek felállni! Mondtam, Ekkor megmarkolták a kezeimet, és felhúztam. Ekkor roppant egy nagyot a csuklóm, amitől összerogytam egy kicsit, de Kaszás és a másik elkaptak még időben.
- Azt hiszem... egy két bordám is eltört! Mondtam.
- Nem csodálom akkora esés után!Mondta a fickó, majd felkaroltak Kaszással és a kocsihoz vittek amivel ide jöttek.
Amikor a kocsihoz értünk és betettek akkor vettem észre, hogy már csak négyen maradtunk. Kaszás a fickó aki ellátott és a sérült vállú géppuskás.
Úgy tűnik ez az akció kudarccal végződött...
Elindultunk vissza a bunkerhez
 
Scar: Nem akarok kötözködni lehet fáradt voltál vagy mit tom én, de a közepétől kicsit elengedett a helyesírás, párbeszédeket elkapkodtad mást írtál mint amire gondoltál vagy nem tudom, de elég érthetetlen lett néhol. Ugyan ez pár mondatra is igaz...számomra elég zavaró volt...(ez elég gyakran meg esik velem is :D )

Axon: Én mint mondtam majd írok :) Még beszélek Joeval is, de jövő héten alkalmat kerítek az írásra. Mert a hétvégém valószínűleg hosszú lesz.
 
Egy darabig még pihentünk, aztán eljött a nagy nap. A csapattal együtt átöltöztünk a fekete skat ruhákból, normális teljes skat ruhákba. A csapat tagjai mind Abakanokat vettek magukhoz, egyedül én maradtam az AK-mnál. Csak le kellett vennem a hangtompítót róla.
Vettem még magamhoz lőszert, aztán elindultam hogy én is csatasorba álljak. Nagy nyüzsgés volt. Mindenki a fegyvereket készítette elő, meg a járműveket.
Mivel az este folyamán kissé megbontottuk a védelmüket, neki láthattunk a komoly harchoz.
Aztán az őrnagy bement a parancsnoki egységbe és felvette a rádiót:
- Figyelem! A bábuska hadművelet kezdetét veszi! Orkán 1-2! Maguk jönnek! Szólt határozottan az őrnagy a rádióba.
- Vettem kontrol! Megkezdjük a támadást! Jött a vissza igazolás a rádióból, pár perc elteltével pedig két MI-24es repült el a fejünk felett és a bár felé ment.
Az őrnagy ezután újra a rádióba szólt:
- Armadillo szakasz! 5 perccel a helikopterek után menjenek!
- Értettem! Menetkészek vagyunk!
És két BTR-70es állt irányba, amibe sorban pattogtak befelé a rohamosztagosok.
Aztán amint szorulásig megtelt a jármű, rögtön szinte csikorgó kerekekkel megindultak egymás után haladva.
Persze az úton a bár felé lassítottak, hogy elkerüljék az anomáliákat.
- Jól van! A többiek azonnal szerelkezzenek fel és készüljenek a támadásra! Hamarosan mi is indulunk! A 3-4 szakasz itt marad, és védjék a tábort!
Druszajev! Maga és az éjszakai műszak felszáll a 12es teherautóra! Magukra is szükség lesz még!
Aztán a parancsnak engedelmeskedve elindultunk a teherautóhoz.
- Itt Armadillo! Áttörtük a blokádot. A rohamcsapatok megkezdték az előrenyomulást. Jöhet a fő sereg.
- Vettem Armadillo! Megindítjuk a támadást.
- Oké! Indulás! Kiáltott fel az őrnagy, utána a teherautók elindultak sorban egymás után.
Az összes teherautón ülő katona lő pozíciót vett fel, hogy már a frontvonalhoz érésnél harckészek legyenek.
 
Vissza
Top Alul