Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
hát átirtam, majd pls jelezzétek privát üziben ha valamit még átkell javítanom.
 
A relikvia gyógyítja a beteget, de még nincs túl az életveszélyen. Nagy a vérveszteség. Remélem megmarad. Kár lenne az egyik megmentőmért. Jarina kis gallyakból tüzet rak, a táskájából kivesz egy tasakot, amiben morzsolt tealevelek vannak. Addig én leülök az asztalhoz és az ott lévő cigarettás dobozból kiveszek egy szálat, rágyújtok, nagyokat szívok a cigin és nagy füstkarikákat fújok. Felveszem a Walthert az asztalról és a tárat kivéve látom, hogy ez még tele van 9mm-es parabellumokkal. Egyet kiveszek, a zsebembe csúsztatom és visszateszem a tárat a pisztolyba. Azt a hosszú kabátom másik mély zsebébe teszem. A sebesült ágya mellé van támasztva a fegyvere is. Egy AK-74u, nyugati irányzékkal, azt hiszem reflex. Odamegyek érte, majd vissza az asztalhoz. Kiveszem a tárat, ez félig van. Vissza teszem, a tűzváltót automatára állítom és szó nélkül felpattanok, majd kiviharzok a pincéből. Jarina próbál utánam jönni, de bezárom az ajtót és futásnak eredek, a susnyásban meg el is tűnök csakhamar.
-Schaiße !-gondolom magamban, mikor még egyszer átgondolom mit is tervezek, de valaha én voltam a kísértet, az emberek féltek tőlem. Ideje visszatérnem régi önmagamhoz. Nem érzelgősködni. Futok, ahogy csak a lábam bírja, amíg el nem érkezek a banditák vacka előtti bokorsorhoz. Itt kicsit szétnézek. Nincs semmi, ám a következő pillanatban, mikor épp indulni akarok, két bandita lép elő egy közeli fabódéból, gyorsan visszahúzódok, de az egyik ág megreccsen, a bandita pedig ezt megneszeli.
-Mi vót ez ?
-Nézd meg tán te ökör !-csap rá a tenyerével a másik fejével az egyik bandita.
-Én addig kifacsarom a répát !-elfordul és a szemközti bokornál kezdi el intézni a dolgát, a másik meg közeledik.
Gyorsan pozíciót váltok, átsomfordálok a bokor végébe és felkapok gyorsan egy követ. Odadobom a növény tövébe, erre a bandita oda összpontosít, rászegezi a makarovját. Ekkor egy gyors mozdulattal kiveszem a csizmámból a rozsdásodó késemet, odarohanok és a halántéklebenynél beszúrom a pengét, rezdül párat, hörög, majd összeborul. A társa hallja a huppanást, megfordul, meglepődik, üvölteni próbál, de késő, mert a homlokába hajítottam a kést. A szemei a pengét figyelik, kicsit komikus kinézetet adva a holtnak, aki egy elég vaskos ember volt. Letolt gatyával, késsel az agyában. Kihúzom, majd lecsukom a szemeit.
-Nyugodj békében !
Ideje a bejáratra koncentrálni. Ott épp nincs őr. Odaszaladok és egy árnyékban megbújva figyelem az eseményeket. Sok a bandita, a hullákat hordják össze, de van itt másvalaki is. Nem látom teljesen jól, kicsit beljebb kerülök, egy fatároló mögé, innen lapos kúszásban egy öreg Ural alá... Hiszen ez az öreg a régi zsoldos csapatból ! Hogy kerül ez ide ? Ők bízták meg a banditákat, de mivel ? Többet kell megtudnom. Tovább kúszok kocsitól kocsiig, míg egy téglafalhoz nem jutok. Itt van egy ajtó, de egy bandita közeledik. Hozzásimulok a falhoz, várom míg jön, majd a nyakába szúrom a kést, elveszem a sörétest a kezéből és még háromszor mellkason szúrom, amibe belehal. A hullát behúzom az utolsó kocsi, egy UAZ alá, de előtte a térképét és a PDA-ját elveszem. A PDA szerint sztalkereket kell befogniuk egy külső megbízó számára.. Érdekes.. A térképen pedig be vannak jelölve a sztalkerek közötti forgalmas útvonalak. Figyelmeztetnem kell őket. De még nem tudok eleget. Beljebb kerülök az épületben, felrohanok a lépcsőn és a szemben jövő banditára rávetem magam, betapasztom a száját és földhöz csapom a fejét, amitől egyből elájul. Beszélgetést hallok az egyik irodából, gyorsan a gondnoki szobába futok, behúzom a banditát és felöltöm a ruháját, a Fort-12-esét elveszem. Van itt spárga, azzal megkötözöm és rongyot dugok a szájába. Kicsit leporolom ezt a bűzlő ruhát, a sajátomat pedig a hátizsákomba rakom. Bemegyek az irodába, az arcomba hajtott kapucnival, ott pedig rám förmed a bent lévő zsoldos.
-Takarodj innen büdös bandita ! Nincs itt keresni valód !
-Jó van, de most kűdtek, hogy adjam ide ezeket a papírokat.
Közeledek a félbehajtott térképpel, közben lassan mögé emelem a Fort-12-est, majd mikor az asztalnál vagyok, akkor a fejének szegezem a pisztolyt.
-Pakold bele az összes dokumentumot egy zsákba különben...
-Különben ?
Hátrahúzom a kakast.
Elkezdi pakolni a papírokat egy vászon zsákba, de visszajön a másik zsoldos is egy halom üressel a kezében, elképed, ledobja, de én gyorsabb vagyok és fejbe lövöm, majd kétszer mellbe.
-Igyekezz !!!
-Jól van, megvan.
A fejének szegezem, de inkább homlokon csapom, amitől elájul. A lövésekre társaság közeledik, előrelököm az AK-74u-t, majd 2-es sorozatokat eregetek a közeledők felé, akik viszonozzák a tüzet, így a folyosón előre vetődök és fekve leszedek még párat, az utolsónál üresen kattan a fegyver, az pedig megsebesíti az alkaromat egy makarov lövéssel, összeszorítom a fogaimat, majd teljes erőből kulcscsonton vágom puskatussal, amitől az megreccsen, de próbál a másikkal ütni, ezt blokkolom és lefejelem a tagot. Kifekszik, én meg tovább futok a kinyitott liftaknához, itt felkapaszkodok a kötélre és iszonyatos fájdalmak árán nagy nehezen megtartom magamat, ezután ereszkedni kezdek lefelé. Minden egyes méter után pihenni kell, mert azt hiszem egy kézcsontom eltört. Lent előszedem a Walthert és a Fortot, a vászonzsákot málhaként hátracsapom, kitekintek a liftaknából. Mindenki felfelé megy. Gyorsan kimászok, majd az udvar felé veszem az irányt, itt egy zsoldos áll még és figyeli az épületeket, távolabb pár bandita. Próbálok újra a kocsik mögött menekülni, de nem jön be, egy TRS sorozattal majdnem elkaszál, de egy acéllap megvéd. Tovább tüzel, én pedig cikk-cakkban a kocsik közt próbálom bezavarni, végül mikor teljesen máshová lő, akkor előbukkanok és mindkét tárat beleürítem a mellkasába, az térdre rogy, majd kifekszik, a banditák is megneszelik, csődülnek erre, én pedig rohanok ismét, mint a szélvész, egyszer majdnem pofára is esek, pár golyó lökéshullámát érzem magam körül, gyorsan be a bokorsorba, onnan meg még annál is gyorsabban a búvóhelyre. Lesz mit olvasgatni...
 
ne haragudj meg Nabu, de nem az új karakterrel kéne a történetet folytatni?
 
Az a te új karaktered. Én ezt már fél éve írom. Ha nem vagy tisztában a szabályokkal, akkor elmagyarázhatom.
 
Azt hiszem ideje lenne folytatnom az írásom :D


Miután mindenki összepakolt, elindultunk. A bázist elhagyva tovább tartottunk nyugatnak a beton úton. Elértünk egy kis épület csoportot. A zegyik épületben volt némi fény , úgy látszik valaki tüzet rakott bent. KÖzelebb mentünk nem sokára már ránk is szóltak. Kiderült hogy csak pár stalker pihent meg itt. Meg invitáltuk őket a bázisra, mert tény hogy jól jönne még pár dolgos kéz. amíg ki építjük a bázist. Meg kérdeztük őket mi talál tovább az úton, ők csak pár vaddisznót említettek. Elköszöntünk és tovább álltunk. A pár perccel később Acid megtorpan majd elkezd lőni előttünk egy ellenőrzőpontot.
- Meg vannak a röfik...nyögi ki vére két lövés között. Magam elé veszem a fegyverem, az acoggal. Igaz, ott rohangál pár vadkan, Szeráf és én is csatlakozok a lövöldözéshez, csak Chester nem lő. Haladunk szépen előre a az őrposztig amint elég közel értünk Chester is tüzet nyitott, hát tűzerőre nem lehet panaszunk. Leterítettünk minden dögöt, voltak egy páran. Érdemes lenne megjegyezni ezt a helyet egész jól védhetőnek tűnik. Mondjuk fegyverrel biztos hatásosabb mint agyarakkal...
Én meghúztam a kulacsomat. a Többiek addig körül néztek kicsit jobban. Találtak is pár dobozt amin kék sas fejek voltak. Nem vacakoltunk velük inkább küldtem egy üzenete a bázisra hogy küldjenek pár srácot ide hogy meg nézzék körül tekintően a helyet és ha már itt vannak akkor ássák is be magukat. Amint végeztünk Chester tovább terelt minket hogy haladjunk is a feladattal. Még nagyjából 20 percet gyalogoltunk amikor elértünk egy elágazást, Chester szerint ezt kerestük. tovább is mentünk a mellék úton, ami egy kapuig vezetett. Innentől teljes szélességben elfoglaltuk az utat ami kanyarodott. A külső szélén ment Acid így jobban belátta kanyart belül, Chester a tűzerő miatt. Én és Szeráf középen. Fura volt hogy olyan csendben volt egész úton, csak a kis őrposztnál sütött el egy gyenge poént, érzem ennek én fogom meg inni a levét. Az kis elmélkedsém ismét Acid M14-ese zavarja meg.
- egy meg van a többi szét széledt, valami kék ruhás alakok.
- Zsoldosok! Vágja rá Szeráf.
- Nézzük meg őket közelebbről. Adja a parancsot Chester. Te jó ég ebben a pillanatban tűnt fel csak hogy Chester szinte felnőtt a egy vezető szintre. Mióta Szeráffal barangoltunk jobbról-balra balról-jobbra, nem igazán volt parancsnokunk, de Chester nagyon erre a szerepre pályázik. Kicsit féltékeny lettem mindig is én voltam a vezető, vagyis...Tokyoban még nem, eszembe jutott az öreg Steelhand barátom, Isten nyugasztalja, ezek a szemetek kapták el őt is....közben oda értünk a hullához, Acid keresett egy jó lőállást magának, mi meg felsorakoztunk egy hangár oldalához. Chester gyorsan ki osztotta mozgás tervet mi meg cselekedtünk ő, hátra indult el , mi meg előlröl. Ki kukkantottam az utolsó ember éppen akkor ugrott be egy rakás hordó mögé. Legközelebb, nagyjából 10 méterre volt fedezék...vázolom a tervet Szeráfnak.
- Figyelj öcsi, fedezz amíg át futok oda.
- Nem nekem kéne inkább futni ?
- Mi van ??? förmedtem rá.
- Tudod nem vagy már mai csirke..hehehe, nehogy kijuggasák az üleped, nem bírnám elviselni ha meglékelnének...nyehehee. röhögött ki gúnyosan.
- Nah kuss te kis puha *** és fedezz.
Erre még jobban röhögött, tényleg élvezi ha fel bosszanthat valakit. Felkészült a tüzelésre, én meg neki iramodtam, pont ki lesett az egyik és elkezdtek volna lőni de Szeráf első ízben fejbe lőtte az egyiket, a többi vissza húzódott mert már ment oda is a áldás. Bevetődtem a fedezékembe, újabb 3 méter után már szinte oldalból lőhetném őket, ki lesek majd oda is sorozok egy kövéret a hordókra hogy ne akarjanak leskelődni se. A mocskok jó zsoldosok révén dobálták is rögtön a gránátokat, kettő kapott Szeráf de a hangár fedezékében nem lett baja hozzám is jött egy, csak ez pontosabb lett, ekkorát szerintem életemben nem ugrottam, a cirka 3 méterre levő fedezékig nagyjából úgy jutottam el hogy talajt nem ért a lábam, egy részről valamelyik hordó robbant be mögöttem másrészről, saját erőmből is ugrani akartam így együttesen az lett a vége hogy mint egy zsák úgy zuhantam a fedezék mögé, hát még soha nem lőttem be magam, de valami hasonló lehet annak is az érzése, csak nem fáj ennyire.
- Hogy verjek a duda orrotokba. Féltérdre emelkedek és úgy sorozok a fedezékre amit próbálnak elhagyni nem sok sikerrel oldalról én, szemből Szeráf...elkaptuk őket.
Tovább megyünk és a saroknál össze futunk, Chesterrel, kicsivel később meg jön Acid is.
- Oda ahhoz a raktárhoz! utasít Chester. Fel is állunk két oldalra. Félig nyitva van a nagy kapu.
- Két gránátot, aztán benyomulunk.
Mennek is a gránátok, két puffanás majd meg indulunk bent már csak nyöszörgés fogad minket az egyik zsoldos kiterült egy nagy fém koffer mellet. Chester lepuffantja szenvedőt, majd a táskát oda dobja Acidnak nyissa ki ha tudja. Kicsit babrál a zárral majd meg is van a táska tele van dokumentumokkal. Chester bele néz, bele nézz ,bele túr kicsit.
- Jólvan ezt majd az okosok megnézik a bázison, Fater és Szeráf vissza viszitek a táskát, mi addig itt nézünk körül meg nézzük mit rejt ez a kis raktár, mit őriztek ennyire a zsoldosok. [/quote]
 
Már nem hallom az üldözőim hangjait. Szép kis felfordulás kerekedett. Még nem tökéletes a lopakodás, ráadásul ismét vonakodok embert ölni... Itt van egy buszmegálló, itt egy pillanatra lepihenek, amíg bekötöm a bal kezemet, amiből szivárog a vér és sajog. Felhúzom a kabátom ujját és látom, hogy a golyó csak súrolt, de így is van egy komoly zúzódás és seb. Össze kéne varrni. Egyenlőre csak kiveszem a vodkát, meg a fáslit a hátizsákból. Leöntöm a vodkával, amitől szisszenek egyet, majd a fáslit is köré tekerem. A piát ismét meghúzom, majd visszatekerem a kupakot. Ez valami névtelen vodka. Még címke sincs rajta. Az se kizárt, hogy itt főzik a Zónában. Keresem a cigarettát, de nem találom. Legyintek:
-Áh jobb is !
Eszembe jut a két pisztoly. Előszedem a zsebeimből őket. Mindkettő tár üres, de van egy golyó még a zsebembe. Ezt arra az esetre tartogatom, ha nem lenne kiút. Most azonban itt is szükség van rá, mert több lőszerem az nincs. Belepattintom a tárba, vissza a pisztolyba, kibiztosít, kész az ölésre. Az AK-74u tárát kivéve látom, hogy lett volna még két golyóm az ellen a seggfej ellen, csak beragadt. Kiveszem a csavarhúzómat, amit még a régi gyártelepen zsákmányoltam és kipattintom a golyókat. Két 5.45-ös, fogom hüvelyk és mutató ujjam közt őket. A tár kicsit benyomódott, de visszafeszítem, így a két lövedék is használható lesz. Gyorsan vissza mindkettőt a tárba, majd húzok a tömegzáron. Kiváló. Egyes lövésre állítom. Most viszont pakolok és megyek. Folytatom a futást, már nem olyan iramban. A háznál a pinceajtó ismét zárva van. Hallom, hogy Jarina keservesen sír. Kinyitom az ajtót, mire a doktornő megragadja az UZI-át és odaszegezi az ajtó irányába, Jarina pedig felpattan az asztaltól, teaillat csapja meg az orromat.
-Én vagyok !
-Georg ?
-Persze.
Odajön hozzám, megsimogatja a szakállamat, megcsókol, majd pofán is vág, amiért így ráijesztettem.
-Azt hittem véged van.
-Tudok magamra vigyázni.
-Mi ez, amit hoztál ?
-Dokumentumok, a zsoldosok állnak a történtek mögött, a banditák csak eszközök. Betörtem a bázisra, és sikerült ezeket elhoznom. Figyelmeztetni kell a többi sztalkert ! Több alanyt akarnak. Ráadásul sikerült felbosszantani őket. A karomat is eltrafálták.
-Összevarrom szól a doki.
-Ó igen. Neked meg ajándék. Odadobom a Fort-12-est. Lőszert nem tudok hozzá adni, nekem sincs több.
Az AK-74u-t visszateszem a még mindig alvó sebesült ágyához.
-Megkínálsz egy szállal ?-veszem fel a bagót az asztalról, ami Jarináé.
-Mikor volt ez kérdés ?-mosolyog.
Leülök és rágyújtok. Elkezdjük elemezni a dokumentumokat.
Echo Vegyipari Vállalat, expedíciós-kutatási részleg. Alekszej Bulkov.
Jelentés: "Az alanyok mind hím neműek, egészségileg alkalmasak. A tesztelésre felkészítés holnap 12:00-kor kezdődik."
Érdekes. Ez mi ? Felveszek egy papírt a sokaságból. Ez a papírjaim nyomtatványa. Majdnem minden rajta van. Azonnal összegyűröm, kirohanok az udvarra, majd az összes papíromat előszedve felgyújtom egy gyufaszállal.
-Ezt miért csináltad ?-kérdi Jarina.
-Élnek még rokonaim, én pedig már úgyis halott vagyok.-nincs többé Georg Krüger, csak a kísértet.
Lassan visszalejtek a házba. Kiválogatom az értékesebb papírokat, a többit pedig visszapakolom a zsákba és felkészülök az indulásra.
-Most megint hová indulsz ?
-Azoknál az adathalászoknál a Bárban ezek érnek valamit, nekünk pedig gyógyszerek, élelem, és lőszer kell.
-Veled megyek !
-Maradj itt velük. Vigyázz rájuk, amíg távol vagyok.
-Nem mész sehova, míg a kezedet össze nem varrtam, egyébként tudok magamra vigyázni.-próbált halált megvetően bátornak tűnni a fiatal hölgy, aztán odaadja az összekuporgatott vagyonát, ami ránézésre 20.000 rubel.
-Nem bánom...-leülök az asztalhoz, 8 öltéssel összevarrja a sebet, majd ismét beköti. Bólintok, majd szó nélkül elindulok a kijárat felé, Jarina pedig követ. A géppisztolyában még van némi lőszer. Nekem csak egy lövésem van a P99-es tárában. Jól kell céloznom. A bár felé az út nem túl hosszú, ám nekünk az. Borús az idő, akár a kedvünk, de a lány továbbra is hozzám bújva jön mellettem, jobbjával átkarolva, baljában a géppisztollyal. Én is szorongatom a Walthert és pásztázok minden bokrot, mely mellett elhaladunk. Orrfacsaró szagokat hoz a szél. Sok a dög erre. Talán a Szolgálat, nem tudom... Hirtelen újra sötétség vesz körül minket, mint annak idején a katakombákban.
-A pi*sábaaaa !!!!!- kelek ki magamból.
-Jarina !!! Fogd meg a vállam és fuss.
-Jarina ?
Egy csontváz áll mellettem, aki éppen egyenesen rám néz, én pedig a halálfélelemtől zokogva rohanni kezdek, úgy, ahogy csak tudok a sötétség felé, az a valami pedig követ. Mikor kifáradok, és próbálok körülnézni, akkor ismét valami szörnyűséges hangot hallok.
-Mondtam, hogy nem bújhatsz el előlem !
-Mit akarsz tőlem ?
-Az életedet, amiért kioltottad az enyémet és sok más emberét !
-Nem, nem, neehm.-borulok térdre és a kezeimmel befogom a füleimet.
-Ez sem segít ellenem !-még a fülemben is hallom.
-A fenébe !!!-fejemhez tartom a pisztolyt, készülök meghúzni a ravaszt, de egy erő kikapja a kezemből és ismét a Földön találom magam. Körbenézek, mögöttem a fal fehér Jarina.
-Te megőrültél kedvesem !-suttogja sírós hangon.
Ez valós volt. Valami üldöz. A testvérem szelleme. Először a katakombákban volt ugyanez, azt hittem itt nem ér utol.
-Majdnem megölted magad a fenébe is !!
-Ezek a hallucinációk nagyon valósak. Talán a Zóna teszi őket. Nem tudok tisztán gondolkodni... Most viszont inkább menjünk. Hol is vagyunk ?
-A Bártól 30 méterre.
-Az meg hogy..?
-Irdatlan rohanásba kezdtél, közben össze-vissza zagyváltál, itt meg térdre hullottál és kis híján fejbe lőtted magad. Közben rohantam utánad.
Csak hallgatok és előre nézve látom, hogy a szolgálatosok figyelik, hogy mi történik.
-Gyere...-mormolom az orrom alatt.
Egy szót sem szólunk, úgy megyünk át a szolgálatosok között, akik úgy néznek ránk, mint a leprásokra. A sarkon lefordulva egy kisebb gyárcsarnokba jutunk, ahol egy szolgálatos sétálgat egy rámpán. Csak annyit mond:
-Tűnjetek innen sztalkerek !
A lány kucsmája eltakarja az arcát, mivel régen volt ugyan, de még emlékezhetnek rá. Én azóta szakállat növesztettem...
Kiérve egy járdán balra fordulunk, majd követjük a bár feliratokat, amíg egy nyitott acélajtós lejáróhoz nem érünk. Itt a lépcsőn le, ahol már egy AK-74-el felszerelt őr áll. Csak annyit mond:
-Kerüljetek beljebb, ne ácsorogjatok itt !
Lent ott a pultos, meg jó pár sztalker.
-Először az információ kereskedőhöz megyünk, aki hosszú kabátban eperlevet szürcsöl az egyik asztalnál.
-Üdv, tán csak nem információt szeretnétek tudni ?
-Nem, mi áruljuk.
-Mitek van ?
-Rengeteg dokumentumunk a zsoldosoktól. Érdekel ?
-Hadd lám !
Átnyújtok egy minta példányt.
-Teringettét ! Ez komoly anyag. Sok van ?
-Ez a zsák.
-Jó ! 25.000 rubel az egészért.
-27, mivel keményen megszenvedtünk érte.
-26 !
-26.500 és ez az utolsó ajánlatom !
-Jó, add ide. Kotorászik a zsebében, kiszámolja az összeget, majd átadom a zsákkal együtt az egészet. Hozzá is lát a feldolgozáshoz.
-A pult alatt itt minden van, ami nekünk kell.-mondom a lánynak.
-Üdv Pultos !
-Szervusztok.
-Szükségünk van lőszerre, fegyverre, gyógyszerre, és élelemre.
Hozzá is lát a kipakoláshoz. Van itt minden. Fegyver, lőszer, kés, szalonna, kolbász, konzerv, fásli..
-Az olyan, mint egy Kar98-as akad meg a szemem az egyik távcsöves puskán. Tán nem egy M48-as ? De bizony az, és most 3000 rubel fejében a tiéd. Lőszert is leértékelten adok. Veszel két dobozzal, amiben 25db van, akkor adok egy pluszt ajándékba.
-Hmm... Hadd nézzem !-odanyújtja.
A tolózárat hátrahúzom, olajozottan működik, a távcsőbe belekukkantok, tökéletes, a csőbe szagolva úgy tűnik, hogy még el sem sütötték. Visszatolom a tolózárat, kibiztosítom, meghúzom a ravaszt és kattan egy nagyot, amitől egy percre mindenki megáll a beszélgetésben.
-Rendben van ! Megveszem. Lesz ez a puska,4 doboz lőszer a puskához, valamint 3 doboz 9mm-es parabellum,Walther PP-99-es tárral, 2kg kenyér, 8 konzerv vegyesen, egy kis szalámi, 10 tekercs kötszer, 3 elsősegélydoboz, 1 katonai, valamint az az anti-hallucinogén ott.
-Az a tudósoktól van. Nem lett kipróbálva, de egészségedre.-mosolyog.
-A lőszeres dobozokhoz hozzá csap még 2 pluszt, a jelölések alapján román gyártmányú lőszer. 7.92 x 57 mm IS (8 mm Mauser).
-Várj ! Még lesz 6 doboz cigaretta, abból a "Primából", meg abból a barack pálinkából 1,5 liter.
-Ez magyar pia ! Kárpátaljai beszállítótól, nagyon ütős. A magyarok szeretnek inni !
-Én is. Ez minden.
-Az annyi, mint 16.000 rubel.-számolja ki gyorsan a kalkulátorával.
-Számlát nem tudok adni !-poénkodik.
Belesöprök mindent a táskámba, aztán odaadom a pénzt Jarinának.
-Vegyél még, amit akarsz. Én fent leszek.
A vállamra akasztom a puskát, aztán felgyalogolok. Fent leteszem a táskát és előkeresem a puska lőszert. Gyorsan megtöltöm egymás után pakolva a lövedékeket, tolózár vissza, kibiztosít. Pisztollyal ugyanez. Pisztoly vissza a zsebbe, puska a falnak. Most jöhet a gyógyszer. Beveszek egyet ezekből a nagy kapszulákból, majd leöblítem pálinkával. Most érzem úgy, hogy tiszta a fejem egy perc múlva, csak szorít belül. Most bagózgathatok, amíg Jarina vissza nem ér. Végre tudok gondolkodni...
 
Vissza felé sietősen mentünk, át az őrposzton ahol már volt pár szabadságos fickó meg sem álltunk csak elsiettünk mellettük. Utánunk kiabáltak hogy készüljünk fel mert valami nagy akció közeledik.
Csak intettem hogy vettük. Rohantunk is tovább. Amikor egyszer csak Szeráf megtorpant. Megállok én is sietősen rá is kérdezek mi van.
- MI van Szeráf haladjunk, halottad hogy valami baj van.
- Igen tényleg baj van. elkezd kotorászni a zsebében, én meg csak grimaszolok hogy mi lehet ilyen fontos most. Majd fennakad a szemöldöke és látszik hogy megtalálta amit keresett. Közelebb jön hozzám, ekkor már kezdem sejteni mi lesz ebből. Vigyorog mint a tejbe tök, mielőtt reagáltam volna állba ver. Hát most valahogy nem volt ehhez kedvem, és kicsit paprikás lettem.
- NAh tudod mit Szeráf...
- Nah mit te trotyos ?
Eldurrant az agyam, és neki estem felborítottam, és elkezdtünk birkózni. Akárhogy is sikerült felülre kerülnie. Majd diadal ittasan felnevettet. Épp leakartam kiabálni amikor egy velőt megrázó morgásra kaptuk fel a fejünket mindketten. Szeráf előre nézet én is nagy nehezen a hang irányába néztem, de már csak annyi láttam hogy egy fej és két mellső láb közeledik, majd Szeráfot magával ragadja. Felültem, akkor látom hogy valami farkas féleség próbálja átharapni Szeráf torkát aki kétségbeesetten védekezik. Felpattantam, és hirtelen megindulásomban a fegyveremről teljesen meg is feledkeztem.
- Tarts ki Szeráf!
Ezzel oda léptem a fenevad mögé és minden erőmmel bele markoltam a bundájába és szó szerint letéptem Szeráfról. Majd elhajítottam ahogy csak bírtam, ez nem volt több egy fél méternél, piszok nehéz volt ez a dög. Felsegítettem volna Szeráfot mikor újra támadásba lendült a farkas. Most engem terített le. Épp csak földre kerültem. és ott is hagyott.
Most már tudta számított rá hogy ketten vagyunk. Újra Szeráf felé indult, de ő már a pisztolyával várta. Csak egyetlen lövés dördült, a farkas holtan terült ki mellette.
- Nah ki a nagy kutya ? Köccsög...
Aztán még három, golyót eresztet az állatba, majd vissza tette a fegyvert a helyére, össze szedte a fegyvereket és a táskát, közben én is feltápászkodtam.
Rá néztem láttam rajta hogy kicsit meg ijedt, de tény hogy ez kicsit meleg helyzet volt, pár pillanaton múlott hogy nem feltépett torokkal fekszik mindkettőnk a betonon.
- Gyerünk tovább...vette komolyra a figurát.
- Jólvan öcskös, hehe...majd mondok esti mesét. Látom berezeltél Hahahaa.
- Bazd meg Fater, oké ?
- Heheheee
Most kicsit letört a szarva. Kocogtunk is tovább, amikor elértük a kis épület csoportot ahol előzőekben a stalkerekel találkoztunk, most teljesen üres volt. Amint látó terünkbe került a kapu feltűnt hogy erősebb az őrség. Már messziről kiabáltak...
- Álllj!!!ÁLljatok meg vagy tüzet nyitunk.
Nem álltunk meg csak séta tempóra váltottunk.
- Nyugi srácok, mi vagyunk azok Szeráf és Fater! kiabált vissza Szeráf.
- Csak lassan gyertek ide szépen nyugodtan.
Oda értünk. Most én szóltam előbb.
- Mi az srácok mire fel ez a nagy...félbe szakított az őr.
- Majd Max válaszol, menjetek vár titeket.
Jólvan, akkor ezzel mentünk is tovább. A bázison eszetlen kupivolt, mindenki rohangált jöttek mentek az emberek, a teherautók is elő álltak egy el is robogott mellettünk teli harcosokkal.
- MI van itt ? néztem Szeráfra kérdőn.
- Nem tudom de valami nagy banzájn volt.
- Gyertek ide azonnal! kiáltott ránk Max. Meg is indultunk.
- Mi a helyzet Főnök. kérdeztem rögtön.
- Helyzet az volt, most más lesz.
- Akkor mi volt ? kérdezett Szeráf türelmetlenül.
- Hát a ez most hosszú lenne, a lényeg hogy fogtunk két kémet. Aztán a Szolgálatos kutyák betörtek és kivitték őket. Mind ezt veszteség nélkül ! Bezzeg mi, sok harcos sérült meg, de szerencsére csak kevés a halott, kijelöltem egy barakkot gyen...
- Akkor a lényeget ! vágtam közbe,Max hajlamos volt elkalandozni, még ilyen kor is...
- Jah igen, nos a lényeg hogy ezért megfizetnek azok a kutyák. Nem csak bosszú ,de elloptak valamit ami a támogatóinknak fontos volt. Meg kapunk minden támogatást, úgy látszik nem nézik jó szemmel ha keresztbe tesznek nekik, és ezzel végre elégtételt vehetünk mi is.
- A cél ?
- Egyenesen a szívük. Megtámadjuk a bárt...
- Az iigen...
Rotor zaj nyomta el a mondani valómat, két chinook érkezett egyik alatt egy teherautó a másikon egy méretes konténer. Letették mindkettőt ,majd egymás után landoltak, az elsőből csak úgy ugráltak ki a harcosok, amint végzet a heli ment is a távolba. a következőből már kevesebben jöttek és a végén ketten kicsit lassabb tempóban. Az egyik egy öltönyös ősz fickó volt ,de nem mondanám egy nyápic ügynöknek, kicsit attól kicsit határozottabbak voltak a léptei.
Mögötte egy fapofával megáldott teljes Szabadságos felszerelésben valami díszhuszár.
Oda jöttek hozzánk, majd az öltönyös kezdte a magyarázandóját. A pilóta közben leállította a heli rotorjait.
- Uraim! mivel hagytak egy fontos csomagot el úszni , így a támogatóik közbe lépnek, és ez esetben a leghatározottabban járnak el. Meg kell támadni az ellenséget és vissza szerezni a csomagot. Ehhez megkapják ezeket a zsoldosokat felszerelést, és egy új parancsnokot....most Maxra nézett.. maga pedig másod parancsnokként fogja a támadást vezényelni. Utána pedig Lukash dönt a sorsa felől.
Ekkor lépett előre a díszhuszár barátunk. Az öltönyös egy szó nélkül meg fordult és vissza ment a
helihez. Szeráf gúnyosan végi mérte az emberkét előttünk, majd oda vetette neki.
- Szóval maga lenne az új parancsnokunk ? közben fintorgott, hogy a kellő hatást elérje, a lényeg hogy elsőre jó benyomást keltsen és kihozza sodrából. Ez sikerült is neki, az új parancsnok feje enyhén vörösödni kezdett. Majd úgy pofán gyűrte Szeráfot, hogy az egyből seggre ült.
- Igen, én lennék.
Én csak soha még ilyen jót nem röhögtem, Max is hahotázni kezdett, amíg Lukash lenem ordította a fejünket.
- Kuss legyen ! Maga meg álljon fel.!
Szeráf felpattant, de látszott rajta nem tört le a kedve bár masszírozni kezdte az állát, de továbbra is ott volt az tüzes ellenállás a képén, mintha a következő beszólásán gondolkozna, hogy hogyan vághatna vissza. Megvártuk amíg a heli elmegy...majd Lukash rákezdett.
- Az első teherautó elment ? közben elindult a főépület felé.
Mi meg utána, Max válaszolt közben.
- Igen, egy csapat ember elment, a többiek pedig készülődnek.
- Jólvan, a második teherautóra tegyék fel a szükséges holmit. és ezt a kettőt... csak fejével biccentet felénk.
- Van ám nevünk is ! horkantam fel.
- Nem érdekel, az még ráér. Menjenek és szerelkeznek fel, és irány a teherautó!
A főépületnél váltunk el, Max és Lukash felmentek az emeltre, gondolom a támadást meg beszélni.
Én és Szeráf, a raktárba, lőszert vette magamhoz csak bár nem fogyott sok. Szeráf se tett többet. Nem volt nagy lövöldözés. Kimentünk és felpattantunk a teherautóra. Utánunk még ketten szálltak fél és indultunk is. Teherautón kicsit feszült volt a hangulat sok fapofájú zsoldos között.
Szeráf próbálkozott egy darabig de amikor látta hogy semmi esélye, kussba maradt.
Tíz perc alatt meg is érkeztünk. Leszálltunk, a kapuban már vártak minket Chesterék. A többi srác, nagy munkába kezdtek, össze verődött egy 5 fős banda és megindultak a raktár felé a táskával a kezükben, amit még a bázison vettek ki a kezünkből. Gyorsak voltak én csak sóvárogva néztem utánuk, kíváncsi voltam mit rejt a nagy ajtó. De Chester megtörte kérdéseivel a bambulásom.
- Nah meséljetek srácok mi folyik itt, csak jönnek az emberek és megállás nélkül dolgoznak valamin, egy rádiót felállítottak, páran meg valami támadásról motyogtak, de nem volt egyik sem valami közlékeny. Mondjatok már valamit az isten szerelmére...
- Nyugi van mi sem tudunk többet mint ti, a bázison minden a feje tetején áll, és ott is mindenki a csatára készül. lerohanjuk a szolgálatos kutyákat. Olyat tettek amit nem kellet volna. Aztán bekattant a támogatónk és támadásra utasított minket. válaszolt gyorsan Szeráf.
- Jah nagyjából ennyi, ha jól sejtem több fronton fogunk támadni. más különben nem küldtek volna ide ennyi embert.
Közben kirobogott egy ember az közeli épületből, majd szólt hogy menjünk.
Felmentünk utána az épületbe ahol már berendezkedtek, rádió és egy asztalon egy térképpel.
A csávó habozás nélkül elkezdte darálni a tervet.
- Jólvan jól figyeljenek, a támadás, összehangolt lesz, egy csapat stalkernek álcázott harcos már úton van a bárba ha jó a tempó már ott is vannak. Ők bentről segítenek majd remélhetőleg akkor már a többi stalkert is meggyőzik. MI egy kisebb egységgel a frontális támadás után kezdjük meg a támadást ebből az irányból...a térképen a szeméttelepre mutatott, a kisebb szolgálatos előőrs felé irányítva az ujját. Valószínűleg kisebb ellenállásba ütközünk, ezért gyorsan kell haladnunk hogy mire észbe kapnak már a szájukban legyünk. Ha ez meg van akkor lendül támadásba belső csoport is így végleg megzavarva őket, térdre kényszerítjük az ellenséget és végső csapást mérünk rájuk...
Miközben ezt elmondta a tenyerébe csapott az öklével, bele élte magát a srác annyi szent.
- Minden érthető volt, fiúk ?
- Hát majd improzunk...szólat meg Szeráf közben a fejét vakarta, bár szerintem a csak az idétlen mutogatás zavarta össze. Haha...
- Jólvan akkor értesítem a bázist hogy mi készen állunk.
Elfordul és megy a rádiohoz. Mi megyünk kifelé. A tehrautok már járó motorral várnak minket.
- Két autóval megyünk ? kérdez Acid.
- Úgy néz ki...erősítettem meg én is Acid nézetét.
- Akkor gyerünk az elsőre, kicsit jobban bízok abban. Mondta majd indult is meg Chester.
Szépen felpattogtunk a kocsira közben a többiek is bepakoltak, volt nálunk egy-két RPG is vész esetére. Tovább láttam pár távcsöves puskát is, meg egy nagy böszme jószágot , gondolom PKM.
Elindulunk és hát a kerülő ellenére gyorsan megérkezünk szerintem félóránál nem volt több, és hát nem is csoda tökig nyomták a gázt a sofőrök. Kicsit előbb megállunk leszállunk és felkészülünk a támadásra, most már csak a jelet várjuk hogy meginduljon a frontális támadás, és ha minden jól megy akkor mi csak betódulunk. Pár perc feszült várakozás után, csak pár fekete ruhás alak tűnik, banditák, a lövészeknek kis bemelegítés. Közelebb osonunk az őrséghez.
Mindent össze vetve azért nem kevés időbe tellet mindent kivitelezni, már szürkület van. Figyeljük az őrséget, már 5 hosszú perce de még mindig semmi. Kezd tetőfokára hágni bennem a harci vágy. Végre egy jó kis csete-paté, de még mindig semmi. Még három perc tellik el leskelődéssel, amikor végre meg össze ugranak kicsit, majd a tömegből kiválik néhány szolgálatos, és elindul a bár felé. Erre jön is a jel, hogy készen lét várunk még kicsit hogy távolodjanak az emberek. Fél perc és...eldördülnek a fegyverek. két gránát is repül, csattanás után csak pár halál kiáltás. Majd egy újabb kiáltás, immáron nekünk szól a parancs.
- Csatárláncbaaa! Az ideiglenes vezetőnk kiabált vagy háromszor, bár elsőre is fel álltunk.
Megindultunk folyamatos tűz alatt tartva őket, rövid sorozatok , de alig lehettek 3-an akik még éltek. de azok maguk alá hugyoztak, mert felénk lövés csak az első pillanatokban jött. Végül teljesen benyomultunk, és az utolsó védők is elestek. Csak egy pillanatig álltunk meg hogy biztos kimúlt mindegyik.
Nem volt több pár percnél a roham.
- Gyerünk tovább, futólépés!
Futólépésben haladtunk tovább. Átértünk a kapun itt pár anomáliát ki kellet kerülnünk de
haladtunk gyorsan. Már hallani lehett a Fő támadó erő csatazaját, hát mit ne mondjak küldik nekik rendesen, biztos nagy a felfordulás arra. Fél úton beértük azt az öt harcost akik elindultak, őket mozgás közben kaptuk el, egyik biztos az én fegyveremtől, szenderült örök álomra, a többit nagy eséllyel Acid kapta ki. Már láttuk a bejáratot, Szeráf legalábbis azt mondta hogy ez a bejárat és hogy itt kutyák is lesznek. rohangált is néhány de hát a tűzerővel szemben tehetetlenek voltak, nagy részük elszaladt, párat meg ledaráltunk.Hátrébb az utolsó előőrs már várt minket, messziről lövöldöztek, de volt itt egy árok, valószínűleg a kutyák ellen, nekünk nagyon kényelemes volt, felesleges lett volna csak úgy nekik rohanni, akkor lett volna áldozat. de innen pár gránát, egy kis rpg, megtörte őket, és mint kés a vajba úgy vágtunk tovább. Egy-két sérült hátra maradt, ők mint hát védek, meg álltak itt, meg még két ember. Továbbá csak szét szórt ellen állás volt, egészen egy raktár épületig, ahol kőkemény tűzerő fogadott minket.
Bent is ragadtunk az épületben. Ám ekkor mintha kívülről, jött volna némi segítség, pár stalker tűnt fel, és elkezdtek lőni a szolgálatra, akik szidták őket és viszonozták a tüzet ha másra nem is de össze zavarásra teljesen jók voltak. Innentől már ki kellet ugraniuk a fedezékből nekünk több esélyünk volt a nyomulás folytatására. Közel 5 perccel később, rotorzaj törte meg a fegyver ropogást. Majd nem sokkal később fel szállt a gép, egy-két, gránát el is suhant mellette vélhetőleg a front felől lőttek rá. De ezeket a helikopter gond nélkül elkerülte. végül irányba fordult és elviharzott. Még vagy 10 percig álltunk itt az arénánál. Amikor áttörést jelentetek a frontális támadás felől. Ekkor már jócskán meggyengült erővel álltunk szemben, bár a lőszer is fogyóban volt. Szóval jókor jött, hogy vissza vonulót fújtak. Előre törtünk és itt találkoztunk először Max csapataival. A stalkerek meg álltak és vissza vonultak. Mi meg egyesültünk, és megkezdtük az belső bázis ostromát. Kemény dió volt már
komoly tűzerővel álltunk szemben, repkedtek rendesen a gránátok. Egy magasabb épületből is lövöldöztek. De lövészek ezeket jól lefogták, így nem jelentettek nagy veszélyt. Amikor tisztának ítélték a terepet felmásztunk páran a tetőre, volt két hely is ahol fel lehetett jutni, és innen is megszórtuk őket, bár fedezék híján mellőlem ki lőttek egy zsoldost. De végül megtörtek, és vissza vonultak egy pince lejáróig. Ahogy néztem a vissza vonulókat, elég komoly páncél és fegyver volt náluk, nem is egyet meglőttem, de mintha lepergett volna róluk a lövés. Többen is előre nyomultak, de lejáratban egy robbanás darabokra tépet két harcost. Fene vigye el őket, miért nem adják fel, esélyük sincs. Kisebb lövöldözések voltak még, szét szórtan, gyenge próbálkozások a betörésre, és egyetlen egy próbálkozás a kitörésre! ebben két szolgálatos veszett oda. Még negyed órán keresztül ment ez a adok kapok. Végül Ma megunta és egy kisebb gránát vihart zúdítottunk rájuk. A robbanások után azonnal betörtek. De nem volt ellenállás. Egy pár sorozat hangja jött csak fel. Majd csned és végül egy kiáltás.
- Győzelem!!! Feladták!
Kint is meg morajlott a tömeg. A győzelem végig járt mindenkin. Jómagam a többiekkel karöltve lementem megnézni a foglyokat. Hát igen, úgy látszik a Szolgálat krémje tartott ki a legtovább, valami fura nagy páncélban álltak hatan. Élükön egy nagy darab ember maszkban. Aki még mindig büszkén állt és kihúzta magát, akár csak a többiek mögötte.
- Van neved te szolgálatos féreg ? kérdezett elé állva egy harcos.
- Semmi köze hozzá. Szabadságos kutya!
- Az anyád..ütés re emelné a kezét srác, de fickó elkapja földhöz vágja de úgy hogy nyekken. A mögötte állok is megindulnak és pillantok alatt össze akaszkodnak a lent lévő harcosok. Részemről nézem ahogy gyapálják egymást. Előhúztam a pisztolyom és amikor vélhetőleg végzet a parancsnokuk és meg indult volna felé ellőttem mind két térdét, a hatás fokozás érdek ében pont térdre rogyott. majd eldőlt, egyik harcosa oda ugrott hozzá, őt egy fejessel díjaztam. Közben Szeráf ék lejöttek a lövésekre. csak ők már nem kérdeztek, hanem a maradékot akik nekem estek volna halomra lőtték. Egy pillanatra megijedtem hogy most agyon fognak verni. De még jó hogy, figyeltek a társaim. Meg fordítottam a lábon lőttet. Majd felettem neki egy kérdést.
- Ki vagy te?
- Skull a szolgálat alezredese...
- Vagy úgy az aki a csapatával, lemészárolt, megannyi szabadságos harcost.
- Igen!
-És megérte?
- Hősként haltak meg! Megérte!
- Hmm...Kis ölte meg a te Hőseidet? Kik állnak most is előtted?
Erre már nem válaszolt, úgy látszik beismerte hogy itt nincsenek hősök.
 
A hangárral kezdem a nézelődést.Áll itt egy teherautó, jó állapotú, valószínűleg a zsoldosok jöttek ezzel, a porrétegben még látszanak az aránylag friss nyomok.Bemászok a fülkébe, kulcs a helyén, egy fél üveg vodka a kesztyűtartóban, 3 kötszer, egy elsősegélycsomag.Az ülés alatt egy ak47-es dupla tárral.Ezt kirakom az ülésre, majd mátramegyek a raktérbe. Felmászok, itt már látszik hogy nem sima teherautó. Az oldalfalak körbedeszkázva, közelebbi vizsgálódás után látszik, 2 réteg deszka, közte préselt homok. Az egyik legjobb golyófogó.Mindössze 10 embernek van itt hely, viszont az kényelmes, nem nyomorgós.A raktér végében 3 láda, az egyikben rpg, mellé 10 rakéta, a másikban gránátvető, vagy ötven gránáttal, a harmadikban lőszer betárazva g36-hoz, ak-hoz.Visszamászok a fülkébe, indítom a gépezetet. Elsőre indul, felpörgetem a motort, majd kiállok az útra, egyenesen a kapuig.Irány vissza a hangár, Középen lezárt vasajtó, mi lehet a másik oldalt? Egy marhanagy vascső segít megoldani a lakat problémáját, vascső eldob, ajtónak nekifeszül.Nehezen, nyikorogva, de kinyílik.Igazából semmi extra, 2 tehetautó áll bent, sima katonai.Elkezdem körbejárni mind a kettőt, az egyiken az össze hátsó kerék defektes, a másikon a jobb első.Na akkor lássuk, beülök az elsőbe, kulcs benne, kicsit rozsdás.Gyújtás, majd próbálom indítani... Nyúzza, nyúzza, majd leáll. Akkumlátor üres. Nézzük a másikat. Beülök, kulcs nincs, a helyén vezetékek, ez már maszek.Megkeresem a nekem kellő vezetékeket, majd próba..Az ötödik próbára indul, zörög, majd szét akar esni.Elkezdek guberálni a műhelyben, öt perc alatt találok is indítókábelt..Vezetékek akksira rá, másik kocsiba be, próba.A nyolcadik raáindításra pörög fel, adok is neki egy jó nagy gázt le ne álljon itt nekem.. Na és akkor, nézzük mink van.. 2 teherautó, mindkettő beindult, az egyiken egy defekt, a másikon meg vagy hat... Nos akkor kell egy emelő..Kiszállok a fülkéből, hagyom járni a motorokat, bajuk nem lesz, üzemanyag meg van mnég bennük, meg az a bázison is van...Felmászok a raktérbe, kell itt lennie emelőnek... Van fent pár régi fa láda is, majd megnézem őket.. Az emelő szerencsére a helyén, lekászálódok, irány a másik kocsi.. Jobb első kerék le, eléggé rá van gyógyulva, egy adag rugdosás, vascsőhasználat útán sikerül is leszedni, alátolok valami fémdarabot, majd megyek a másik kocsihoz... Emelő fel, kerék üt, vág rugdos, majd le.Másik kerék fel,csavarok be, emelő ki, kábelek le, indulás.Sebességbe be, egy jó nagy reccsenéssel indul meg a gépezet, nyikorog össze vissza, megyek egy kört az udverban, majd beállok a másik mögé.Hagyom még járni a motort, addig felmegyek a raktérbe, megnézem azokat a ládákat.Kinyitom ez elsőt, valamien tartályok vannak benne, nyomsámérőkkel, a mérők szerint teli vannak. A másik ládában is ien tartályok, a harmadikban pedig a megoldás kulcsa, egy lángszóró.. hohóó, csak sütni fogunk valamit.. Lekászálódok a raktérről, még nem értek vissza Szeráfék, úgyhogy felmászok Acidhoz a toronyba, meglesem mien errefelé a táj.Felérek, Acid nyugodtan nézelődik a távcsövével, közben megszólal:
-Te meg mi az istennyilát zörögtél odalent? Olyan hanggal voltál hogy még kordonban is hallották! közben alig bírja visszatartani a röhögését..
-Békén lehet hagyni, inkább mond látsz e innen bármit is a fákon kívül!
-Háth az ide vezető úton kívül nemsok mindent, de várj csak! Jön egy teherautó, egy pillanat! A távcső közelítésének hangja hallatszik, majd megszólal:
-A mieink, menj le eléjük. fordul felém kaján vigyorral a képén
-Igen is főnök! közben röhögök egy jót..
Lemászok a fémlétrán, addigra a kapuhoz ér a teherautó, a sofőr letekeri az ablakot, majd kiszól:
-Üdv Chester! elvileg a kezdő őrség vagyunk, hova tudok leparkolni?
-Kikerülöd ezt a két járgányt, majd beállsz a hangárba!
-Értettem, köszönöm! azzal gázt ad és lassan elindula hangár fele. Egy perc múlva már ott sorakoznak 12-en nálam..
-Ennyi?
-Nem, a sofőr és a rádiós pakolják a rádiót, kellene valami hely neki, összesen 14-en vagyunk!
-Remek, 2 mehet fel a toronyba, ide a kapuhoz kérek 4 embert, illetve van egy 2 szintes épület az út végén balra, oda mehet a ráidó, nézzék át, annak az bejáratához 2 ember, 2 ember a bunkerbejárathoz, a többi járőr, renden?
-Rendben!
-Akkor nyomás, a toronyból meg küldjék le Acidot ha felértek!
Nyugodtan álldogálok a bejáratnál, az őrök valami támadásról beszélnek, mikor kérdezem nem nagyon akarnak beszélni, azt mondják várjak, közben leér Acid is a toronyból, együtt unatkozunk tovább, de nemsokáig, mert motorzúgás hallatszik megint, majd megjelenik egy teherautó, megáll a bejáratnál, leugrik 8 ember, majd a beáll eza tehrerautó is, az emberek közül kiállnak Szeráfék, aa többiek lóhalálában mennek a táskával a bunker felé..nem bírom megállni, így kérdezek inkább:
-Mivan itt ember? Csapatépítő tréning lesz? vagy mia franc?
Elmentetek, aztán jött egy autó, most mégegy, sőőt, talán a harmadikat is hallom? Valószínűleg már működik a rádió az épületben, az őrök valami támadásról beszélnek, mivanitt???
-Nyugiii, mi sem tudunk többet! Volt valami galiba a bázison míg itt voltunk, mikor visszaértünk már valami támadásra készültek, valami totális támadás a szolgálat ellen, mert elvileg úgy bekavartak hogy fent a fejesek felkapták a vizet, így jöt a parancs hogy irány hentelni. hadarta ezt el Szeráf egy szuszra, majd Fater folytatja:
-NAgyjából ennyi, sejtésem szerint több fronton támadunk, annyi embert küldtek..
közben kiabál egy csaávó a rádiós épületből hogy irány befele, eligazítás van!
Megyünk befele, bent asztal, rajta térkép, a falnál a rádió felállítva, a csávó szól hogy menjünk közelebb, és már hadarja is a tervet.
Jólvan jól figyeljenek, a támadás, összehangolt lesz, egy csapat stalkernek álcázott harcos már úton van a bárba ha jó a tempó már ott is vannak. Ők bentről segítenek majd remélhetőleg akkor már a többi stalkert is meggyőzik. Mi egy kisebb egységgel a frontális támadás után kezdjük meg a támadást ebből az irányból...a térképen a szeméttelepre mutatott, a kisebb szolgálatos előőrs felé irányítva az ujját. Valószínűleg kisebb ellenállásba ütközünk, ezért gyorsan kell haladnunk hogy mire észbe kapnak már a szájukban legyünk. Ha ez meg van akkor lendül támadásba belső csoport is így végleg megzavarva őket, térdre kényszerítjük az ellenséget és végső csapást mérünk rájuk...
-Megvan,érthető minden?
-Szeráf gondolkozik kicsit, de a csávó már rádiózik is hogy mi megvagyunk..
Indulunk kifele, a bejárathoz érve már ott áll a következő teherautó is, menetirányba fordulva, mi mászunk is felfele szép sorban a kocsikra, szerencsére a zsoldosokéra, itt valamiért nagyobb a biztonságérzet..
Összesen két kocsival hajtunk a kerülőúton a szeméttelep felé, mindenféle akadály nélkül, a sofőrök pedig nem éppen kíméletesen nyomják a gázt, szerintem nem is fékeznek, ha jól számoltam fél óra alatt értünk a kiindulópontra, a szemételepi őrhelytől 1500méterre állunk meg.Leugrálunk a kamionról, a mocsár felől mintha két feketeruhás alak látszódna,de messze vannak. 2 mesterlövész leguggol, belenéznek a távcsőbe, majd megszólal az egyik:
-Banditák. Kilőve?
-Igen.
Csak 2 szisszenés, hangtompított fegyverek, és már holtan is esnek össze. Jön egy üzenet, a támadás elindult, mi 5 perc múlva kezdjük az akciót.Az őrposzton mozgolódás támad, a mesterlövész azt mondja 5 ember indult be barba még 7 maradt itt.
Minden pontosan halad, megkapjuk a jelzést hogy induljunk.Csatárláncban indulunk az őrhely felé, oldalról támadunk, enyhe félkör alakban 30 ember menetel, hármas sorozatokat lövünk, felváltva töltve, és ontva az ólmot.Az előretolt szolgálatos őrséget másfél perc alatt daráljuk le, mire odaérünk az összes halott, mehetünk tovább. Erőltetett tempóban nyomolunk a barba vezető úton, néha kicsit kerülgetni kell az anomáliákat, de szinte rohanunk befele.
Fél úton beértük azt az öt harcost akik elindultak, őket mozgás közben kaptuk el,Fater és Acid érdeme az öt hulla ha jól láttam.
Közeledünk a bar előtti közvetlen ellenőrzőpont felé, egy-két golyó süvít el mellettünk,két embert eltalálnak, de nem is kell több, 15ember emeli a fegyverét, és tölti be a gránátot.Szinte már félelmetes.Már hallatszódik a csatazaj bar felől, de ez annál is kegyetlenebb.Akár az égzengés, ahogy a 15 gránát egymás után csapódik be.Az őrség a földdel vált egyenlővé, legfeljebb darabok maradtak belőlük.A határnál itt marad a két gyenge sérült, mint utóvéd.Rohamtempóban haladunk befele, egy hangáron haladunk keresztül ahogy befordulunk, tüzet nyitnak ránk fentről, 2 embert eltalálnak, de utána lekaszáljuk őket egy mindent elsöprő sorozattal, viszont kintről lövik a bejáratot.
Bent is ragadtunk az épületben. Ám ekkor mintha kívülről, jött volna némi segítség, pár stalker esik be a képbe, akik kicsit megtámogatják ólommal a szolgálatot, ők pedig szitkozódva fordultak az új célra és kezdtek el lőni.. ha másra nem is de össze zavarásra teljesen jók voltak. Innentől már ki kellet ugraniuk a fedezékből nekünk több esélyünk volt a nyomulás folytatására. Közel 5 perccel később, mintha egy helikopter hangja lenne, és már emelkedik is a gép felfele. Egy-két,lövedék, rakéta célba vette, de mellé mentek . A heli végül gond nélkül elhagyta a teret, pedig zsíros célpont volt, tutira fejesekkel.Egy kicsit sikerült lazítani az arénánál, amikor áttörést jelentetek a frontális támadás felől. Ekkor már jócskán meggyengült erővel álltunk szemben, bár a lőszer is fogyóban volt, éppen ekkor kezdtek el hátrálni. Előre törtünk és itt találkoztunk először Max csapataival. A stalkerek közben kiszálltak a buliból, a maradékot ránkhagyták. Mi meg egyesültünk, és megkezdtük az belső bázis ostromát. Nem látszott egyszerű menetnek az utolsó bunker, védték, még az életük árán is. Egy magasabb épületből is lövöldöztek,de lövészek ezeket jól lefogták, így nem jelentettek nagy veszélyt. Ki lettek pucolva a magasabb helyek, volt két hely is ahol fel lehetett jutni, páran felmentek és onnan lőttek, bár lakaptak onnan egy pár embert.Kezdtek elfogyni, és vissza vonultak egy pince lejáróig. Az utolsók, kemények voltak, mintha tankot lőttünk volna.A csávókról egyszerűen leestek a töltények.Egy páran utánuk mentek, de lejáratban egy robbanás darabokra tépet két harcost. Fene vigye el őket, miért nem adják fel, esélyük sincs. Kisebb lövöldözések voltak még, szét szórtan, gyenge próbálkozások a betörésre, és egyetlen egy próbálkozás a kitörésre! Ebben két szolgálatos veszett oda. Már vagy 10 perce lövünk mint a hülye,
de állóháború. Végül páran megunták fentről,és bedobáltak egy rakat gránátot. A robbanások után azonnal betörtek. De nem volt ellenállás. Egy pár sorozat hangja jött csak fel. Majd csned és végül egy kiáltás.
- Győzelem!!! Feladták!
Kint is meg morajlott a tömeg. A győzelem végig járt mindenkin. Sokan lementek, hogy mi van ott, de mi inkább fent maradtunk, egészen addig amíg lentről tömegverekedés zaja kezdett felszűrődni.Leszaladtunk, akkor már Fater térden kapott valami fejest, egy iszonyat páncélban, közben egy másikat fejbe, kezdett káosz lenni, így lekaptuk a maradék ellenállót.
Fater megfordította azt ameiket térden lőtte, majd megkérdezte:
-Ki vagy te?!?
- Skull a szolgálat alezredese...
- Vagy úgy az aki a csapatával, lemészárolt, megannyi szabadságos harcost.
- Igen!
-És megérte ?
- Hősként haltak meg! Megérte!
-Ki is ölte meg a hőseidet? Kik állnak most előtted?
 
Pár perc múlva bejött egy rakat szabadságos és elkezdték kipucolni a helyet. Össze szedték a fegyvereket, és megnézték hogy ki él még, egy szabadságos még élt de eszméletét vesztette. Szolgálatosok közül is ketten meg voltak, Skull volt az egyik ugye. Meg motozták majd ellátták a sebét, közben még többen lettünk, elkezdték ki vinni a tetemeket. Már így is sokan voltunk itt, nem kelletünk mi ide, így hát elindultunk meg keresni Max-ot. Egy rögtönzött rádió állomáson meg is találtuk a magas épületben. Most beszélt Lukashal. Majd észre vette hogy bejöttünk, és felénk fordulva ismertette a fontosabb lépéseket a csata utáni állapotok legyűrésére.
- Jó hogy jöttök srácok.
- Jah kíváncsiak vagyunk hogyan tovább. feleltem először én.
- Annál is inkább, mert még lehetnek páran szétszóródva. kontrázott Szeráf.
- Azokkal nem foglalkozunk, most tanultak valamit amit egy életre meg jegyeznek.
- Akkor halljuk a lényeget. türelmetlenkedett Chester.
- Jah, igen. Egyenlőre a fő feladat amiért jöttünk, a táska nem került elő.
- Szerintem az már nem is fog...mormogta a Szeráf.
- Mi volt abban a táskában ami ennyire fontos.
- Titok! De annyit mondhatok , hogy egy fatális nagy tévedés, valami barom ötletétől vezérelve, vegyi fegyvert hozni a zóná....bassza meg, most miért csináljátok ezt velem.
Haha hát igen, Max az már csak ilyen, akaratlanul is őszinte.
- Nyugi nem hallottunk semmit, tettem a kezem Szeráf vállára aki miközben az állát kereste, szerintem már kiabálni készült. Rám nézett, majd megértette hogy jobb ha kussol.
- Hát akkor továbbiakban, a csapat nagy része vissza tér a főbázisra. Így megfelelő lesz a védelem ott is , már így szét szóródtunk a területen, valakinek vissza kell tartania a mutáns hordákat. Vörös erdő határán, most nektek köszönhetően nyugat felé is van védelmünk. Végezetül itt is beásuk magunkat. Itt már kicsit érdekesebb a helyzet, mert ugye kevés az ember, de remélhetőleg egyszerűbb lesz toborozni a stalkerek közül. Egyezséget kötöttünk a csapossal mi szerint a leletek egy részét amit begyűjtünk átadjuk neki cserébe segít a reklámban..hehe...elképzeltem hogy szabadságos jelkép van a vodkás üvegeken...mosolyra görbült mindannyiunk szája, tényleg érdekes lenne egy ilyen vodkás üveggel össze futni.
- És találtatok már valami használhatót a papírok között.
- Hát a lényeget elvitték és kipucolták a helyet, de biztos van itt pár papír. Skin és még pár szaki épp azokat a rohadt páncéljukat vizsgálják, azt mondta hogy jó állapotban vannak és hamarosan nekünk is elérhető lesz. Fegyverek, amelyik olyan állapotban azt átadjuk a csaposnak.A többi a szemétre ,egy és valószínűleg a stalkerek kezébe A lőszereket elszállítjuk a bázisra. Nos mi van még. Ha hát belső lázongás nem volt a stalkerek között, és mivel segítettek is így valószínűleg, nem is lesz. Többet megyünk majd mutáns vadászatra, főleg a környék biztosítása érdekében. Kérdés?
- Az szolgálatos tisztnek mi lesz a sorsa? kérdeztem egyből.
- Tömlöcben, őrség csak az átlagos szintű. A sérülése miatt nem fog pattogni egy darabig, mentő akció is csak öngyilkossággal lenne egyenlő. Mivel oda lejutni csendben lehetetlen. Vele nem lesz több gond.
-Jólvan...
- Jah és jó ha tudjátok, hogy egy emberünk Szolgálatos gúnyában, utánuk eredt, mivel helikopterrel menekültek így nem tudjuk merre és hova. Szóval a srác most bojongani fog kicsit. De reméljük megtalálja őket.
- Ki az ? kérdezett Szeráf.
- Ha jól tudom akkor Martalóc az.
Szeráf csak egy gúnyos sziszenésel reagált.
- Nah szerintem ennyi lenne. Ha lesz valami feladat akkor értesítelek titeket.
- Jólvan köszi Max mindent aztán, jó munkát-
- Kösz! Van még mit csinálni. Egyébként nem törne le a kezetek ha segítenétek...
- Áhh kizárt dolog..hehe és már szaladt is kifelé Szeráf. Hasonló tempóban mi is utána.
- Állatok! kintről még hallottuk ahogy Max szid minket. Mi csak jót röhögtünk.
- Srácok irány a bár, igyunk valamit, az első körre a vendégeim vagytok. Acid ilyen téren ellenállhatatlan volt, a maga kis ízes beszédével.
- Jólvan miért is ne, ránk fér a lazítás. Örvendezett Szeráf.
Leértünk a bárba hangulatos kis hely volt csak kicsit zsúfolt. A stalkerek nagy része még itt lent volt, először meg állt a levegő, majd Szeráf bedobta magát, és ment a pulthoz kikérte a vodkákat, szerintem el is felejtette Acid felajánlását. De annyi baj legyen. Neki feküdtünk a vedelésnek. Ahogy fogyott a vodka, úgy oldódott a hangulat végül, már a stalkerekkel ittunk és beszélget, mentek a sztorik, mindenki az élményeit mesélte a szolgálat is szóba került. Hát sokaknak nem tetszett az a erőltette fegyelem, amit fent tartottak itt.
- Katonásdit játszó majmok, itt volt az ideje hogy végre valaki mutasson nekik valamit, de hogy pont azok akiket a legjobban utálnak. Egészségetekre! nyilatkozott az egyik, stalker, majd legurította az italát. Az este folyamán még megkóstoltunk valami másik, magyar italt is. Aztán képszakadás.
 
Skull haggatása valószínűleg örökké fog tartani, úgysincs itt több dolgunk.Közben már elkezdték a takarítást, úgyis láb alatt lennénk, így elindulunk fellelni Max nevű kollegánkat.A magas épületben találtunk rá, egy tábroi rádió társaságában, ezen már meg sem lepődök. Amint meglát minket, már üdvözöl is:
-Jóhogy jöttök! közben Fater már kérdezi is:
-Kíváncsiak vagyunk hogyan tovább! majd szeráf vág közbe:
-Annál is inkább, mert még lehetnek páran szétszóródva.
-Nyugi srácok, azokkal most nem foglalkozunk. most én vágok közbe:
-Akkor halljuk mi a teendő!
-Nos, amiért jöttünk, a táska az nincs meg. Szeráf mormog közbe:
-Szerintem már nem is lesz. közben Fater is belevág:
-Mi volt abban a táskában ami ilyen fontos?
- Titok! De annyit mondhatok , hogy egy fatális nagy tévedés, valami barom ötletétől vezérelve, vegyi fegyvert hozni a zóná....bassza meg, most miért csináljátok ezt velem.
-Nyugi, nem hallottunk semmit. nyugtatja Fater Maxot
-Hát akkor továbbiakban, a csapat nagy része vissza tér a főbázisra. Így megfelelő lesz a védelem ott is , már így szét szóródtunk a területen, valakinek vissza kell tartania a mutáns hordákat. Vörös erdő határán, most nektek köszönhetően nyugat felé is van védelmünk. Végezetül itt is beásuk magunkat. Itt már kicsit érdekesebb a helyzet, mert ugye kevés az ember, de remélhetőleg egyszerűbb lesz toborozni a stalkerek közül. Egyezséget kötöttünk a csapossal mi szerint a leletek egy részét amit begyűjtünk átadjuk neki cserébe segít a reklámban..hehe...elképzeltem hogy szabadságos jelkép van a vodkás üvegeken...mosolyra görbült mindannyiunk szája, tényleg érdekes lenne egy ilyen vodkás üveggel össze futni. közben Fater érdez:
-És találtatok már valami használhatót a papírok között.
- Hát a lényeget elvitték és kipucolták a helyet, de biztos van itt pár papír. Skin és még pár szaki épp azokat a rohadt páncéljukat vizsgálják, azt mondta hogy jó állapotban vannak és hamarosan nekünk is elérhető lesz. Fegyverek, amelyik olyan állapotban azt átadjuk a csaposnak.A többi a szemétre ,egy és valószínűleg a stalkerek kezébe A lőszereket elszállítjuk a bázisra. Nos mi van még. Ha hát belső lázongás nem volt a stalkerek között, és mivel segítettek is így valószínűleg, nem is lesz. Többet megyünk majd mutáns vadászatra, főleg a környék biztosítása érdekében. Kérdés? újra Faternál a szó:
- Az szolgálatos tisztnek mi lesz a sorsa?
- Tömlöcben, őrség csak az átlagos szintű. A sérülése miatt nem fog pattogni egy darabig, mentő akció is csak öngyilkossággal lenne egyenlő. Mivel oda lejutni csendben lehetetlen. Vele nem lesz több gond.
- Jah és jó ha tudjátok, hogy egy emberünk Szolgálatos gúnyában, utánuk eredt, mivel helikopterrel menekültek így nem tudjuk merre és hova. Szóval a srác most bojongani fog kicsit. De reméljük megtalálja őket.
- Ki az ? kérdezett Szeráf.
- Ha jól tudom akkor Martalóc az.
Szeráf csak egy gúnyos sziszenésel reagált.
- Nah szerintem ennyi lenne. Ha lesz valami feladat akkor értesítelek titeket.
- Jólvan köszi Max mindent aztán, jó munkát-
- Kösz! Van még mit csinálni. Egyébként nem törne le a kezetek ha segítenétek...
- Áhh kizárt dolog..hehe és már szaladt is kifelé Szeráf. Hasonló tempóban mi is utána.
- Állatok! kintről még hallottuk ahogy Max szid minket. Mi csak jót röhögtünk.
- Srácok irány a bár, igyunk valamit, az első körre a vendégeim vagytok. Acid ilyen téren ellenállhatatlan volt, a maga kis ízes beszédével.
- Jólvan miért is ne, ránk fér a lazítás. Örvendezett Szeráf.
Leballagtunk a kocsmába, vagy bárba, a lényeg hogy itt tudunk inni.Az itt lévők közel volt a maximális létszámhoz, nem volt sok hely annyi fix.Szereztünk egy asztalt, mire letelepedtünk, már itt is volt az első kör, és a második, és utána és tovább. és tovább... kicsit offoltam, valami stalker épp a szolgálatot szidta, és megfogtam egy üveg vizet, és felmentem sétálni kicsit... Nuygodtan dülöngélek a betonúton, és mintha rotorzajt hallanék.. a sötétben nem sokat látok, azt is egyszer, kétszer, vagy négyszer, változóan.. a következő feleszmélésnél egy kopter száll le előttem olyan 15 méterre, majd kiszáll belőle egy öltönyös alak, kihúzott háttal, kis aktatáskával, és elindul befele a volt szolgálatos bázisra, négy zsoldos szerű egyén társaságában... kicsit fura..elkezdek gondolkodni, de nem jutok sokra, csak nézek ki a fejemből... hirtelen hopp, megint feltűnik az öltönyös, mögötte a 4 ember mintha hordágyat vinne... a franc se tudja mivan, képzelődök? inkább lemegyek egy vodkáért hogy tisztábban lássam a dolgokat... ahogy megyek lefele mosolygok mint valami hülye.. kikérem a vodkát, majd odaülök a többiekhez, és dadogva elkezdem mondani mit láttam:
-Hekk! Akarom mmommondani Hejj! Fiififiigyeljetetetek már! Jöjöjöjöött eeeegy kkkkopter, meg valami öööltönyös, ééééés eeelelvittek vavavalakit! azzal a lendülettel kezd hatni a vodka és frankón felejelem az asztalt..
 
Közérdekű közlemény: Mától határozatlan időre egyéni okok miatt nem fogok tudni írni, illetve csak korlátozottan, néha. Ezért kérem a társaimat, ha terveznek még valamit, akkor azt ma 21:00-ig tegyék meg, mert akkor még fogok tudni reagálni rá. Minden jót !
 
Mivel a fél csapat nyaral, ezért Nabu kedvéért kicsit továbbgördíteném az eseményt (ha nem tetszik valakinek akkor írjon pm-et és korrigálom. Ezt még a mai nap folyamán megejtem.).
 
Másnap reggel az aréna előtt a lépcsőn ébresztet egy Arnie nevezetű ember hogy nem éppen a lépcsőt kéne párnának használnom. Fel keltem leporoltam magam, biccentettem neki ő meg csak csóválta a fejét. Próbáltam össze rakni a tegnap estét, de nem nagyon ment, arra emlékszek hogy lent iszunk oldódik a hangulat. Aztán kép kiesés, majd Jön Chester és magyaráz valami helikoptert, öltönyöst, meg minden volt ott. Közben elindultam a bár felé, kérni kéne egy kávét, aztán hátha előkerülnek a többiek is. Éppen csak elhagytam az éjjeli fekhelyem a jobbra a létránál Szeráf, úgy látszik elindult felfelé, csak nem sikerült feljutnia. Oda megyek és finoman meg taszítom lábbal, lecsúszik a létráról motyog valamit majd magzati pózban tovább alszik.
- Az anyád, gyerünk öcsi ébresztő! kiabáltam rá majd rúgtam oldalba most már erősebben.
Meg is lett a hatása, felriadt.
- Mi van ki vagy te , tudod hogy nem szokás zavarni az alvó oroszlánt...rám nézz, majd kis késéssel felismer...Fater te....inkább lenyelte amit mondani akart, mert észre vette hogy pár Stalker őt nézi. Most hozzájuk szólt...
- Mi van nem láttak ébredező oroszlánt, ne nézzél te nagy szemű! Közben Szeráf szeme is guvadni kezdett, elég vicces volt látni ahogy szerencsétlenkedik így reggel, másnaposan. Megragadtam és felcibáltam a földről majd levittem szépen a bárba.
- Nah, gyere öcsi, meg iszunk egy kávét...közben körbe körbe nézelődtem nem fekszik.e valamelyik sarokban Chester vagy Acid. Lemegyünk, ránk nézz a csapos ránk nézz, Szeráfon meg akad a szeme majd hangosan kacagni kezd, oda bicegünk a pulthoz, közben fordult vagy kettő, és már tolta elénk a kávét.
- Köszönöm, és nem látta esetleg a másik két társunkat..kérdeztem felé miközben bele kortyoltam a kávéba ami szinte azonnal vérré is vált bennem. Szeráf csak bambult közben a fejét fogta.
- Hát ami azt illeti, a másik idősebb kollégájuk elment friss levegőt szívni a kávéja után, ezt is ő fizette. A harmadik meg ott pihen az asztalon.
Elnézek arra amerre mutatott, tényleg ott volt Chester előtte is egy gőzölgő bögre. Mosolyra húzódott a szám, oda mentem hozzá csak közben nem vettem észre hogy Szeráf nekem támaszkodik, ezért amikor el indultam kis híján össze esett. Ijedtében fel is kiáltott.
- Semmi baj, ura vagyok a helyzetnek.
- De a testének nem...jegyezte meg a csapos, közben a fejét csóválta.
Oda mentem Chesterhez, ő már magától is fel kelt amikor elé álltam. Felnézett rám, meg látva azt szét csúszott pofát el is röhögtem magam. Ő csak kelletlen mosollyal viszonozta az én felhőtlen örömömet.
- Hát öregem ennyire nyúzottnak se láttalak még. Még a Detroiti meló után se.
- Jólvan, jólvan Szeráf hogy van ? kérdezte nyűgösen. Ránéztem Szeráfra aki éppen mesélt valamit a csaposnak aki közben csak a poharakat törölgette, és látszik hogy a legkevésbé sem hatja meg Szeráf sztorija.
- Ő jólvan. állapítottam meg.
- Veled mi van öreg..hehe..majd kicsattansz.
- Biztos jót tett a lépcsőn alvás...meg csóváltam a fejem...bár nem vagyok én ilyen luxus körülményekhez szokva.
El iszogattuk a kávét, majd kértünk némi harapni valót. Amint végeztünk befutott Acid is.
- Nah srácok meg vagytok, az éjjel hamar kidőltetek...majd a fejét meg billentve üdvözölte a csapost, viszonozta a köszöntést. Úgy látszik ezek össze haverkodtak.
- Jah jól vagyunk, bár Szeráf kicsit kába még..épp az utolsó falat kenyerével szórakozott, galacsinokat gyúrt, vagy mit...rá néztünk majd egymásra, aztán vállat vonva rá hagytuk, tőle már ez a normális.
- Jólvan akkor, mert Max beszélni akar velünk.
- Ajaj, rosz fát tettünk a tűzre éjjel ? aggodalmaskodott Chester.
- Neem.. fellélegeztünk...legalábbis azt hiszem nem. De valami másért keres titeket.
- Minket???
- Jah valami terve van veletek.
- Remek, nah akkor menjünk...
Elindultunk, kis fázis késéssel Szeráf is utánunk jött.
Felmentünk az irányítóba, olyan 7 óra körül lehetett. Max épp a térkép előtt állt és nézegette. Majd észre vette hogy megjöttünk.
- Áhh fiúk, remélem jól vagytok. Készen az új feladatokra, mert sok dolgotok lesz. Nagyon sok.
Ahogy Max ezt kihangsúlyozta, Szeráf fordult egyet ki a folyósora aztán csak azt hallottuk hogy rókázik.
- Ennek meg mi baja ? érdeklődött Max Szeráfról.
- Hát hosszú éjszakája volt. mondtam én.
Max arcára csak egy megvető mosoly ült ki az arcára, talán némi kárörömmel.
- Nah komolyra véve. Előléptetem magukat, a tapasztalatuk most jól jön, és bizonyítottak már számos helyzetben hogy hűek a Szabadsághoz. Ezért parancsnoki posztba lépnek elő.
- Parancsnok ? kérdeztem elkerekedett szemekkel.
- Nem aggódjon, ez nem tesz többet annál hogy irányíthatnak egységeket, és a raktárhoz is van hozzá férésük, persze csak korlátozottan, ha csak nem felsőbb parancs által járnak el.
- jaaah
- Jah, nah akkor most pár szó a további tervekről. És feladataikról. A térképhez lépett, majd magyarázni és mutogatni kezdett.
- Lukash, úgy döntött, hogy miután kivertük a szolgálatot a bárból, valószínűleg lesz próbálkozás a vissza foglalásra. Ezt ki védendő. Meg kell erősítenünk a pozícióinkat itt, mutatott a szeméttelepi átjáróra...Ez után kicsit nagyobb műveletbe kezdünk. Rostok biztosítása. Köszönhetően a szolgálatnak nem lesz nehéz dolgunk odaát, csak pár mutáns és szét szórt zsoldos tevékenység várható, gyerek játék lesz. Amint meg vannak megy az utánpótlás és építsenek ki védekező állásokat...mindezt nekem magyarázta, szóval ez az enyém lesz...Szeráf te, hé figyelj ide!
- Haah, jah igen.
- Beszélned kéne a stalkerekel hogy ha nyitott szemmel járnak akkor kapnak némi kártérítést.
- Nyitott szemmel ?
- Bazd meg az értetlen fejedet. Jelentsék ha látnak szolgálatosokat, vagy bármi gyanúsat ami Rostok felé közeledik. Ha hasznos infot hoznak pénzt kapnak, érted már ?
- Jah ahha.
- Nah tűnés kezdheted is.
- Jólvan már na, de undok vagy...majd szép csendben el ment.
- Akkor, Chester te vissza mész, a fő bázisra, és össze szedsz két teher autónyi ellátmányt és meg erősítitek az újabb kis bázist. Azt hogy mit viszel rád bízom, A fő bázis védelme külön van kezelve azt Lukash intézi, aki be van osztva azt úgy sem tudod elhozni. Ha ez meg van akkor lehet kapsz még utasítást Lukashtól, ha nem akkor vissza jössz és segítesz Faternak. Az a lényeg hogy keménynek kell lennünk most hogy így meg mozdultunk. szerencsére a Stalkerenek nincs ellenére. de vannak még Szolgálatos erők szét szórtan és ha esetleg vissza támadnak akkor készen kell állnunk.
- És honnan lesz erre erő forrásunk. Főleg az emberekre gondolok.
- Lukash nem mondott semmit honnan szerzett, de szerzett embereket. Ellátmány van bőven, a fő bázison is. Meg most hogy a itt győzelmet aratunk a meg maradt szolgálatos készletek is felhasználjuk. Az elkövetkező pár napon belül lesznek új páncéljaink is, Skinnek köszönhetően.
- Azok a szolgálatos páncélok lennének azok?
- Jah, Skin tunnigolt is rajtuk kicsit, elvileg jobban bírják a zóna hatásait, és a radioaktivitás ellen is jobban, véd csak a mozgás lesz lassabb. Csak még idő belőni a szerkot, de ha kész lesz akkor ütős cucc lesz.
- Akkor mehetünk, mert ahogy nézem elleszünk még egy darabig. Türelmetlenkedett Chester.
- Igen mehettek.
Sarkon fordultunk és mindenki indult a dolgára. Acid Chesterrel tartott., remek én meg itt maradtam egyedül. Nah de lássunk munkához. emberek kellenek, és egy teherautó.
Kint az épület előtt körül néztem, majd egy rozsdás régi hordó körül meg láttam pár szabadságos harcost. Akkor emberek pipa. Oda mentem hozzájuk majd kiadtam nekik hogy legalább mindegyikőjük hívjon egy párt maga mellé és én addig szerzek járművet. De honnan, jah hát persze, amikkel jöttünk. ott vannak a szeméttelepen. Akkor kell még egy sofőr. Elindultam kifelé, az aréna előtt meg fogtam egy stalkert....
- Akarsz egy ezrest keresni 5 perc alatt ? fordultam hozzá a kérdéssel.
- Igen! habozás nélkül vágta rá.
Elsiettünk az autókért, ott voltak ugyan úgy ahogy tegnap hagytuk őket. szépen vissza vittük őket a bárba, felszedtük az embereket, be raktunk lőszert, és vissza szeméttelepre, már fél 9 is lehetett mire vissza értünk. Kipakoltunk és felállítottam őket, majd 5 emberel előrébb mentem és a közeli romba vezényeltem őket, innen jobban belátni a könyéket, és az utat a sötét völgyből. Ezzel is végeztem, az egyik autóval vissza mentem a bárba, majd rádión kértem még néhány harcost hogy kitudjuk pucolni Rostok másik felét. Vissza jeleztek hogy 1-2 órába bele telik de küldenek embert.
Addig akit tudtam össze szedtem itt, sokan voltak őrségben így csak egy 12 fős csapatra tellett. Elindultunk szépen Rostokba. Amint átértünk a barikádon amit valószínűleg a Szolgálat emelt, szinte teljesen megváltozott a terület sokkal idegenebb barátságtalanabb volt. Hű a nevéhez, vad.
Szépen lassan haladtunk előre. Néhány leletet eltéve meg érkeztünk az első akadályhoz. Pár lövész, egy magas folyosóról figyeli az előttük elterülő utat, ezzel egy átjárót védve. Amennyire csak lehet közel kerültünk, de kiszúrtak és heves tűz harc tört ki, szerencsére kevesen voltak, de két halottunk így is lett. Közelebbről megvizsgálva a védőket, rájöttünk hogy zsoldosok voltak. Akkor lesz még pár belőlük. Az átjáró túl oldalán újabb golyózápor fogadott minket, de ez még gyengébb volt mint a lövészekkel való harc. Két zsoldos elmenekült, a többit leszedtük, éppen mikor tovább indultunk volna rákellet döbbenünk hogy nem menekültek azok, hanem erősítést hoztak. Fedezékbe húzódva lőttük egymást, és meg lehetősen meg fogyatkoztunk, de végül, az utolsó gránátunkat is felhasználva sikerült meg futamítanunk őket, össz-vissz 6-an maradtunk. Inkább úgy döntöttem bevárjuk itt az erősítést ez még egy viszonylag jól védhető hely. Fél óra várakozás után, előre lopóztam körül nézni, hányan lehetnek. fel másztam egy tetőre és onnan fürkésztem tovább, a vonatállomást, majd egy nagyon épületet meg valami rakodótér félét. Ahogy így leskelődtem, egyszer csak tűz harc tört ki előttem a vagonok mögött. Meg ijedtem hogy talán kiszúrtak de nem. Valami másra lőttek és elég veszettül. Kiderült hogy kutyákra lőnek. Hát ennyi épp elé is volt nekem, vissza tértem a csapathoz, és szépen csendben meghúztuk magunkat amíg ide ér az erősítés.
 
egy kis diplomáciai célú írás Mihail Szergejovics nevű előző karakteremmel, aki jelen pillanatban a monolith-tal eggyütműködő kommunista frakció vezetője
Kopognak az ajtómon, majd egy elvtárs nyit be rajta.
-Üdv! Ezt a jelentést most küldték a monolith-tól, elivileg fontos.
-Köszönöm elvtárs, mehet!
A kollega kilép az ajtón, én pedig elkezdem átnézni a jelentést. Az első oldalon valami térkép van, ha jól látom csapatmozgásokkal jelölve.A második oldalon egy rövidebb összefoglaló: A szolgálat sikeres akciót hajtott végre a szabadság bázisa ellen, illetve az ezt követő nap megszereztek egy kiemelt prioritással rendelkező szabadságos szállítmányt. Még ezen a napon a szabadság egy régi elhagyott katonai telepen kialakított egy ideiglenes parancsnoki állást, új vezető érkezett, továbbá nagy mennyiségű szállítmány és teljes menetfelszerelésű harcos. Az ezt követő órákban a szabadság sikeresen legyőzte a szolgálat Bar-ban elhelyezett valamennyi egységét, így elfoglalva a területet.Meg nem erősített hírek szerint egy Skull nevű szolgálatos vezető túlélte az ostromot, őt fogságba ejtették, illetve az éjszaka folyamán ismeretlen helyre szállították. A következő oldalon: a szolgálat veszteségei, összesen 78%, majd alatta részletesen felsorolva ellátmányra, esetleges információkra, technológiákra, és az emberre vonatkozó veszteségek. Ezt követi a szabadságról írt értékelés, szintén potnos százalékokkal kimutatva, majd az utolsó oldalt egy rövid üzenet:
-Tisztelt Mihail Szergejovics elvtárs!
Ezen információk birtokában, a vezetőink szerint igen megfontolandó egy diplomáciai látogatás a szabadság frakció vezetőjénél, illetve bizonyos mennyiségű, a monolith számára kifejlesztett fegyver átadása a Szabadság erőinek.
Illetve felajánlanásképp, ha igény van rá 20 monolith harcost biztosíthatunk valameik belső határ védelmére.
Nos, akkor lássuk.Mi fog kelleni? Egy teherautó, 2 kísérő, és fegyverek bemutatásra, aztán majd meghatározzuk pontosan mennyit viszünk le. Nyugodtan lesétálok a gyárcsarnokba, majd körbekérdezek ki ér rá.Röpke 5 perc alatt meg is vannak az emberek, felraknak a teherautóra 1-1 láda ak47-est, a gyors és a pontos változatból, illetve kicipelnek a raktárból egyet tesztelésre legyártott 20mm-es támogató fegyverek közül. Beszállunk a fülkébe, majd sietős tempóban indulunk a katonai raktárak felé, a biztonságos útvonalon. Nagyjából negyven perc erőteljes zötykölődés után érkezünk a katonai raktárak elé,itt lassítok, és odagurolok az őrposzthoz, látszik hogy a bázison nagy a nyüzsgés. Kinyitom az ajtót, kiszállok, és odasétálok az őrhöz. Ő rám fogja a fegyvert, csak azután kérdez.
-Ki maga?
-Hogy én ki vagyok? Egy valamikori szövetséges frakció vezetője.Új itt maga?
-Igen, az vagyok! És mit akar itt?
-Nos, beszélni az új vezetővel.
-Honnan tudja hogy új vezető van??
-Mondjuk hogy megvannak a forrásaim, és nem partizánkodni jöttem, szóval bemehetnék végre? A csávó rádiózik, próbálja magyarázni hogy valami szövetséges frakció, és lám végül int hogy mehetek. Visszaszállok az ülésre, és begurolok a parancsnoki épületig.Leparkolok az út szélére, szólok az elvtársaknak hogy nyújtózzanak ki míg bent vagyok.Kiszállok, indulok belefe, az ajtóban is meg akarnak állítani, de az őr felismer, így beenged,végre szabad utam van a vezetőig.
Felmegyek, látom hogy az új vezető bent ül az irodában. Kopogok az ajtófélfán, majd belépek.
-Tiszteletem! a csávó kicsit furán néz, majd visszaköszön
-Üdv! Kit tisztelhetek az ön személyében és miért jött?
-Mihail Szergejovics vagyok, egy bizonyos kommunista frakció vezetője.
-Az a frakció ameikkel valamikor volt szövetségünk?
-Igen, az a frakció. Kaptam egy jelentést miszerint végrehajtottak egy sikeres támadást a szolgálat ellen. Először is gratulálnék. Utána pedig felajánlanék egy bizonyos mennyiségű fegyvert, esetlegesen embert. A fegyverekről már tudnak tapasztalatokat mondani az itteni veteránok, ők már ismerik a munkánk minőségét.Illetve próbagyártásról jöttek ki 20mm-es támogatófegyverek, ezekből 5db-ot tudok felajánlani, egy megtekinthető itt a teherautón. A monolith frakció pedig 20 embert tud biztosítani esetleges belső határőrzésre.Ezek közül elfogadja valameiket?
-Nos, elfogadom, miért is ne fogadnám el.Viszont honnan tudjam hogy ez nem beugratás, vagy nem kémeket küld ide?
-Onnan, hogy a szolgálattal nekünk is meggyűlt párszor a bajunk, így örömmel támogatjuk azt akienk sikerült legyűrni őket.
-Akkor legyen. A fegyvereket hol tudjuk átvenni? Vagy ide szállítják?
-Jobb lenne ha érte jönnénk, átküldöm a koordinátákat.
-Jólvan, akkor küldje át, és mihelyst lesz rá lehetőség, küldök embert.
-További szerencsés napot!
-Viszlát! köszön el a vezető..
Lesétálok vissza a teherautóhoz, szólok a fiúknak hogy rakjuk le a fegyvereket, utána indulunk.
Mire visszaérünk a bázisra, a húsz kenevezett monolith már várja hogy ki lesznek e helyezve. Én felsétálok az irodába, és kifilózom miből mennyit tudunk adni, hogy mire ideérnek már szállítható legyen...
 
Éppen készületem elmajszolni egy kis kenyeret szalámival. Amikor is megszólalt a rádió, hogy jönnek a srácok.
Remek akkor a kajálás marad későbbre. Jött vagy 20 ember.Ketté osztottam a csapatot, és úgy mentünk tovább. Az egyik csapat ment az állomáson keresztül. Míg a másik, jobbra a sínek között, ment, velük tartottam én is. Találtunk egy rég nem használt tűzrakó helyet, csak a megperzselődött föld látszott némi hamuval. A távolban kutya ugatást lehetett hallani,tényleg vajon a zsoldosok sorsa mi lett. Nem sokkal később rájöttem, a rádióba üvöltöttek hogy vérszopó!!! és erősítés kéne. Hallani is lehetett a veszett lövöldözést. Az első kanyar után, meg torpantunk mert meg volt az ugatás gazdája pár farkas kutya, távolabb meg sima vakkutyák rohangáltak. Nah bakker. Reflexből elkezdtek lőni rájuk amitől az egész falka nekünk ugrott. Remek itt fognak szét kapnak minket.
- Gyerünk! Fel a vagonokra, Gyorsan mindenki felfelé! Üvöltöttem a többiekre. Akik kis tétovázás után meg indultak. Sajnos egy srácot lerohanták a farkas és rögtön szét tépték. Újra a rádióm szólalt meg
- A fenébe már hol vannak, most zsoldosokba botlottunk, túl erőben vannak, segítség kell azonnal. A vagonról el néztem abba az irányba amerre küldtem őket, láttam is ahogy a Zsoldosok lőnek rájuk egy építkezési területről, de legalább fedezékük volt, viszont a káosz amit a vérszopó okozott, meglehetősen szorult helyzetet teremtett. 5 embert utasítottam hogy menjenek közelebb a vagonok amíg lehet és segítsenek nekik. MI addig elintézzük a kutyákat, akik össze vissza rohangáltak alattunk. Elkezdtük őket aprítani, majd jó néhány tár csere után tiszta lett a vagon környéke.
- Akkor mozgás és segítsük a többieket!
Oda rohantunk, a vérszopót addigra levadászták. DE volt ó pár hulla és sérült is, ha jól láttam két ember volt sértetlen, Ők szaporán osztották az ólmot a többiek, csak pötyögtettek, vagy egymást látták el. Az én 5 emberem mögöttünk a tetőről adott fedező tüzet. Amint egyesültünk, fogtam a még egészséges harcosokat, és benyomultunk az építkezésre, Pár perc alatt kitakarítottuk az épületet, csak 4 zsoldos volt, de jól védhető helyen, és majdnem minden ablaknál jártak a hüvelyekből ítélve. Rádióztam a bázisra Maxnak hogy , a nagyján túl vagyunk. Küldheti a logisztikai csapatokat.Válaszul csak annyit mondott hogy szép munka és már szervezik a csapatokat. A sérülteket be tettük ebbe az épületbe legfelső szintre, így jól belátták a környéket. Amíg gyengélkednek a maradékkal körül nézünk a rakodó részen. Innen a tetőről csöndesnek tűnt.. Öt perc alatt át vágtunk oda, és tényleg üres volt csak hullák és zsoldos és kutya vegyesen. Odébb egy lejáró volt a föld alá de tele anomáliával.
- Jólvan szerintem tiszta környék!
A többiek bólogattak.
- Uram?
- Igen
- Szedjük össze az elesetteket...
- Igen persze, akkor menjünk. Úgy látszik a srác valami haverját vesztette el. Elégé le volt törve.
Két óra múlva, az elesettek eltemetve. A logisztikai csapatok meg jöttek, és felhúztunk egy bázist az építkezésen. Csak bár inkább csak a rádió volta lényeg, meg a felszerelések, szóval nem nagy szám. A könnyeben szállítható hulladékból barikádokat emeltünk több ponton is, és védekező pozícióban fel állítottam az embereket. Sikerült megoldani hogy legyen mindig csere, és pihent ember. Jó magam vissza tértem a bárba. Már késő délután volt, de ilyen jól még nem esett meleg étel. Vadkan pöri igen ízletesnek számított a zónában, meg is kérték az árát. De szerencsére, a Szabadság számlát nyitott a bárban. remélhetőleg lesz valami gazdaságosabb megegyezés is majd. Fel mentem Maxhoz és letelepedtem a az egyik szakadtas kanapén, és figyeltem a munkát ami meg állás nélkül folyt. Ide-oda pattogtak a srácok valójában fogalmam sem volt hogy mit csinálnak és csak most döbbentem rá hogy pokolian fáj a fejem. Aztán elnyomott a kimerültség...
 
Nyugi Scare, a saját csapatomra gondoltam, mivel négyünk közül van aki nászúton van meg hasonlók. Egyébként bocs a késésért, gondjaim akadtak a nettel.
Mikor felébredtem, a pincehelyiség üres volt, az asztalon egy petróleumlámpa égett.
Mikor kicsit tisztult a látásom, a lámpa mögött egy szőke hajzuhatagot, és a hozzá tartozó kék szempárt vettem észre.
- Jól érzed magad? - kérdezte Klau.
- Már nem érzem magam halottnak. És ezt neked köszönhetem, nélküled tényleg nem lennék életben.
- Igazán nincs mit, te is megtetted volna. Szerintem eleget pihentél, megpróbálhatnál mozogni egy kicsit.
Felkeltem az elnyűtt matracról és elkezdtem körbe-körbe járkálni.
- Jarina és Georg?
- Elmentek Bárba. Georg talált egy rakás dokumentumot ami azt bizonyítja, hogy a banditák kísérletei mögött a zsoldosok állnak.
- A zsoldosok nem szerveznek maguktól akciókat. Valaki őket is felbérelte.
- Krüger említett is valami céget... Talán Echo volt a neve. Echo Vegyipari Vállalat, ők rendelték el a kísérleteket.
- Sosem hallottam még róluk.
- Én sem, de még ráérünk ezen gondolkodni. Kérsz egy kis teát? Most főztem.
- Persze - mondtam, majd én is helyet foglaltam az asztalnál.
Elővettem a fém bögrém, Klau pedig teleöntötte teával.
- Milyen? -kérdezte, mikor belekortyoltam.
- Évek óta nem ittam teát, de ez fantasztikus.
- Köszönöm - szólt nevetve.
Ekkor tompa puffanások, léptek zaja hallatszott a fejünk fölül.
- Menjünk innen, nincsenek itt! - mondta az egyik hang.
- Errefelé jöttek, más búvóhely pedig nincs a környéken.
- Itt egy csapóajtó! - szólt egy harmadik.
Az ágyam felé vetődök, és felkapom az AK-mat. Ellenőrzöm a tárat, kibiztosítom, és egy gombbal bekapcsolom a reflexirányzék megvilágítását.
A csapóajtó kinyílik, én pedig egyes lövésekkel tüzelek a homályba. Közben Klau is előkerítette a fegyverét, és Uzijával
hosszabb sorozatokat lőtt.
A banditák ijedt ordítást hallattak, majd viszonozták a tüzet. Fedezékre nem volt szükségünk, elég volt távolabb húzódni
a csapóajtótól, és a kisebb résen át tüzelni.
A banditák tehetetlen kezdők voltak, és futásnak eredtek. Felkapaszkodtam a létrán, és az ablakból lőttem utánuk.
Pár lövés után mind a három halott volt. Két hullát találtunk még az ajtó mellett. Lőszeren és élelmen kívül semmi lényegeset nem volt náluk.
 
Akkor vissza/beszállnék én is.
Név: Igor Timoshenko
Frakció: Dezertőr
Fegyverzet: AK-74u, Makarov
Előélet: Semmi extra. Lakatos fia, aki a kötelező katonai szolgálatot a Zónában töltötte. Elege lett a folytonos mutánsvadászatból, és a stalkerek gyilkolásából, így megszökött egy járőrözés során.


Három napja vagyok ebben a lyukban. Hoztam konzerveket és vizet az útra, de már fogyóban van mindkettő. Holnap lehet, hogy felmegyek a közeli faluba, oda úgysem jönnek be a katonaság emberei.

Jelenleg ennyi lenne, egyenlőre nem mertem többet írni, mert a történet még ködös. Ha valaki leírná pár sorban, akkor tudnék igazodni a storyhoz.
 
No, akkor írok.
Eleget lustálkodtam, már holnap visznek vissza. Béreltem egy gépet és átnéztem a CD-ket meg a pendrive-ot. Semmi érdekes, ami meg fontosnak tűnik az kódolva van. Szóval, inkább készülök a visszaútra. Elsőnek a zártörőt rejtem el. Veszek két doboz cigit meg egy töltőt. Az egyik doboz cigit kimorzsolom és a hüvelybe beleteszem a zártörő szerszámokat. A nagyobb darabot ami nem fér bele azt beleteszem az AK tisztítófelszerelésbe. A kamera. No, azt nehezebb lesz. De megvan! A varró készletemmel rávarrtam egy anyagdarabbal a táskám belsejébe. A másik doboz ciginek a tetejét letépem. Így különböztetem megőket. Most hogy ez kész, már csak várnom kell. Másnap kimegyek oa ahol letettek. Ott várt a szállítójármű. Beszálltam és visszamentünk. A szobámban leültem és elsőnek kipakoltam a cuccokat. A cigit és az álcigit egymás mellé tettem. A táskát csak oldalra dobtam. Mintha semmi érdekes nem lenne benne. Elkezdtem pakolászni a szobában, mintha rendezném a cuccaimat, de közben nézem a sarkokat, a falakat, a szekrényeket, a kilincseket, a növényeket, mindent. Kamera után. Miután átnéztem mindent, egy kamerát találtam. Egy vakfolt van, a virág mögött. De nem időzhetek ott örökké, az fura lenne. Valamit megvizygálok azért, a kamera lehet éjjellátó. Azt egy módon tudom kideríteni. Ahhoz kell a PDA-m. Az éjjellátó az ultra ibolya fényt használja, amit emberi szem nem, de a kamera képes érzékelni. Olyasmi mint egy lámpa aminek a fényét nem látjuk, így észrevétlen, de tudjuk érzékelni így látunk. No akkor, este mikor lekapcsoltam a lámpát elővettem a PDA-t és bekapcsoltam a kamerát. Nem látok semmit. Nem éjjellázó. Helyes. Akkor most készülhetek. Elteszema PDA-t és körbenézek. Elindulok a táskám felé és kiveszem a kamerát. A ruhámba becsúsztatom, úgy hogy a nyakamnál legyen a kamera feje. A zártörő szettet is elrejtem magamnál, azt a kabát belső zsebébe. Holnap majd átnézem azt amit lehet. De elsőnek elmegyek abba a szobába ahol a legutóbbi esetem volt azzal a katonával. Másnap reggel elindulok. Az ajtó megint tárva-nyitva. Bent körbenézek, majd találok egy trezort. Feltöröm és a trezorban találok egy nagy köteg papírt.Elteszem. Indulok vissza a szobámba. Megnézem a cuccaimat, minden a helyén. Majd előveszem a zártörős cigit és kioperálom a zártörőket belőle majd azt is elrejtem a kabátomban. Elindulok feltérképezni a területet. Térképet készítek, és feljegyzéseket írok.
 
Vissza
Top Alul