Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Másnap 9 kor keltünk, az eső még szemerkélt, de a felhők nagyjából oszlani kezdtek.
összeszedtem magam s levonultam a tábornokhoz, útközben azonban Jeffel találkoztam akivel együtt mentünk tovább.
Jeff látszólag fele annyira volt kipihent, mintha valami nyomasztaná...
Lementünk a HQ-ba Voronyin és a CIA-s nő már lent várt 2 őr társaságában...
- Jó napot uram! Köszönt voronyin nekünk. Jeff és én csak rövid tisztelgéssel viszonoztuk majd felsorakoztunk egymás mellett.
Voronyin a nő felé fordult, aki bólintott majd felénk nézett.
- Nos a tegnapi mentőakció soron kimentett Beszivárgók jelentése felettébb hasznosnak bizonyult, megtudtuk hogy ma 10-11 óra közt légi szállítmányt kapnak, és a szállítmányon érkezik hozzájuk egy csomag, amit vissza kell szerezni!
- "Csomag"? Kérdezett Jeff.
- Igen! felelt a nő.
- Miféle csomag?
- Egy kódzáras 30x50cmer átmérőjű doboz!
- Tartalma? Kérdeztem.
- Az titkos! Felelt a nő élesen.
Ekkor voronyinra néztem. Aki csak kb annyit mutatott hogy nyugi...
- Azt mondta Légi szállítmányon át kapják a csomagot! Hogy szedjük le?
- Ebben segíteni tudunk! Szólalt meg az egyik Őr a nő mögül.
Hosszan tűnődünk jeffel, végül mély levegőt vettem és megszólaltam:
- Jól van. Csináljuk!
Követtük kifelé menet a nőt. Kint az udvaron addigra már előre állt egy HMMWV A hátuljából pedig Kiemelnek 1 ládát, amit felnyitnak elöttünk:
Kicsit elnevettem magam amikor megláttam mi van a ládában.
- Mi van még maguknál? esetleg egy M195ös gépágyú nincs? Kérdeztem még mindig nevetve.
- Nem az éppen nincs! Mondta miközben vissza pattintotta a fedelet a fegyverre.
- Mi a terv? Kérdezte Jeff.
Ekkor a nő odajött és elkezdet a PDA-ját mutatni.
A térképen egy vörös csík volt messze a határtól kezdve, a nő ezen a vonalon futtatta végig az ujját, mutatva hol halad el a gép. Maguknak ezen a ponton kéne rajta ütni, ez köze van a szabadságos bázishoz!
- És az miért jó? Kérdeztem.
- Mert azt mondtam hogy szállítmánnyal együtt kapják! ez azt jelenti, hogy nem feltétlen lesz feltüntetve hogy "ezt vigyétek ez a cucc"! Felelte a nő ridegen.
- Jól van... nyugi tündérke! Feleltem, már unva a helyzetet.
Akkor ismétlésként a dolgom annyi hogy utazzak le arra a pontra! Fogjam a Légelhárítót, lőjem le a helit várjam meg a szabadságosokat és kérjem el tőlük a csomagot?
- Kb, csak nem egyedül! Szólalt meg az egyik kommandós.
- Vagyis? Kérdezett közbe Jeff.
Én már tudtam mit felel a nő...
- Két emberem magával megy Hadnagy!
- Őőőő... had gondolkozzak. Nem!
- Ez nem kérés volt!
- Egyedül dolgozom!
- És a társa? Kérdezett a nő...
- Elnézést, de ő nem ember hanem egy állat és vele jobban kijövök mint a magafajta tojásfejekkel!
- Vigyázzon a szájára Hadnagy! Torkolt le Voronyin.
- Köze hozzá hogy hogy beszélek Miszisz CIA-val??? Horkantam fel.
- Fogja vissza magát vagy kidobatom innen! Vág vissza!
- Óóóó nem kell kidobni megyek én magamtól is! Ezzel megfordultam és elindultam de két kommandós elém állt és nem engedett át.
Az egyik a rátette a vállamra kezét. - Menjen vissza! Amíg szépen kérem! Mondta, majd a vállával próbált megfordítani.
- Nem akarod ezt! Mondtam, közben éreztem hogy kezd leszállni a vörös köd...
- Nincs hozzá döntési lehetőséged, adok 10 másodpercet hogy önmagadtól vissza fordulj!
- Én meg adok ötöt hogy elvedd a kezed!
A kommandós felvihogott és össze nézett a társával, aki szintén csak vihogott...
- Öt! Mondtam, abban a pillanatban pofán vágtam a páncélkesztyűvel, a társát pedig hasba rúgtam, mire az hátra esett. a társa is elfeküdt a földön a ballisztikus szemüvege közben össze vissza repedezett, az ütéstől..
újabb két katona érkezik mögöttem, az egyik puska tussal próbálkozik, de egy az egyben fogtam a csávót és odébb taszítottam, a másiknak pedig vissza fordulva kikaptam az M4est a kezéből és őt vágtam állkapcson a tussal, majd rávágtam oldalról a sisakjára, mire a katona összeesett. A másik két ott lévő kommandós közben becélzott a saját karabélyával, A nő csak a Sigjét emelte rám, a tábornok vérvörös fejjel felém szólna, de még mielőtt elkezdené leugattam.
Jeff a fejét fogja közben a mögötte lévő nőhöz fordul.
- Le a fegyvert! majd én vele megyek!
- Nem! Választ a nő.
- Lyra! Le a fegyvert! Mondta Jeff ingerülten
- Le a fegyvert! Ordított rá a nőre, de az nem mozdult.
- Nem! Mondta a nő. Vegyék őrizetbe a hadnagyot! Szólt voronyin felé a nő.
Voronyin a közelben ide gyűlt katonáknak bólintott, de Jeff ezt sem hagyta.
- Állj!
Eresszétek le a fegyver Lyra! Fordult a nőhöz újra.
- Miért? Kérdezte közben a nő a szemébe nézett...
Egy perces csönd ült a környékre, végül a nő leengedte a fegyverét, mire a másik két kommandós is.
- Rendben! Vele mész, de nagyon ajánlom hogy hozzátok a cuccot!
- Jeff bólintott, majd felém fordult.
egy Tíz perc múlva a egy Uaz-t kaptunk, amire feltettük a légelhárítót, majd elindultunk vissza a katonai raktárakhoz.
Út közben Jeffel beszélgetésbe elegyedtem.
- Miért álltál ki mellettem?
Nagyot sóhajtott... majd bele kezdett: Volt egyszer egy katona haverom... azt hiszem ismerted is! Sulikov tizedes!
- Nem Sulkov?
- Nálam Sulikov lett! Mondta nevetve. Nos lényegében az én hibámból majdnem kivégezték!
- De úgy tudom a maga információi alapján mentették is fel!
- Igen! De sokan meghaltak azokért az információkért!
- Kik?
- Sokan! Felelte ismételten... éreztem hogy kényes a téma így inkább témát váltottam.
- Honnan ismeri Lyra-t?
- Ahonnan maga!
- A-a.. Lehet hogy bőrnyakú vagyok, de van agyam! Már jóval régebbről ismeri őt!
- Ez egy Kényes és személyes történet... ráadásul túl hosszú!
- Úgy velősen? Kérdeztem kíváncsian.
- Átkúrta a fejemet! Cserébe megtudtam hogy CIA-s...
- Az fajin...
- Nem annyira... főleg amikor hajnal háromkor ügynökök kopogtatnak az ajtaján, és elvisznek 4 napra, egy kihallgató szobába zárnak és a nemzetbiztonsággal kapcsolatos esetleges kiszivárogtatása miatt leszarják az emberi jogaidat!
- Az pech!
- Az az! Mondta, közben én a környéken nézelődtem és feltűnt a jobb dombon az a kis tanya ahol tegnap Skullal találkoztam.
- Várjon csak, ez a terület rémlik a közelben van a falu is!
- Igen... de miért?
- Éjjel kint hagytam a társam! Fel kéne szedni!
- Úgy érti a vérszívót?
- igen! Probléma?
- Nem! De árulja el nekem mivel sikerült meggyőznie egy vérszívót hogy harcoljon ön mellet? Kérdezte közben leparkolt az út szélére én pedig írtam egy üzenetet a vérszívónak hogy jöjjön ide.
- Nem tudom! feleltem őszintén. Talán... Mégsem annyira állatok mint amilyennek gondoljuk őket! Ők is éppen olyanok mint mi... Képesek a könyörületre... és a Brutális erőszakra is!
- Jeff ekkor kicsit eltűnődött..
- Van benne valami! Nekem is volt annak idején egy ilyen Társam!
- Tényleg?
- Igen! Megölte egy Kriméra!
- Most csak be akar ugratni! mi? Kérdeztem mosolyogva.
- Nem!
Ezután egy kis szünet következett erősen kémleltem Jeff arcát, de jelét sem találtam a hazugságnak... vagy csak nagyon jól tolja a póker arcot..
- Ez röhej... és ön mivel győzte meg, hogy harcoljon önnel? Kérdeztem..
- Nem én voltam... A fejedelem, Mielőtt megöltem volna... testőrként hagyta meg, hogy addig megóvjon a bajtól amíg rá nem jövök, hogy hibáztam...
- És miben hibázott?
- Hogy megöltem!
- Miért?
- Mert ő a Sejtet kereste! Konkrétan, de nem hiszem hogy hibáztam volna, mert messze eltért a céltól... Úgy hitte minden ember ellenség... Pusztulnia kellet! Így volt rendjén!
Mondta Jeff. Közben Szöszmötölést hallottam a kocsi mögött, hát hátra néztem, a következő Pillanatban egy vérszívó felpattant a csomagtartóra.
Ijesztő pofát vágott, de nem igazán ijesztett meg...
- Gyorsan tanul a frász hozásból! Mondta jeff.
- Indulhatunk? Kérdeztem hátra.
Erre azonban nem emberi hangot kaptam hanem a vérszívó rám támadt.
- Anyád! Ordítom miközben eltolom a pofáját magamtól, de az beleharapott a páncélkesztyűbe.
Közben Jeff oldalán megjelent egy másik vérszívó ez emberi hangot hallat, valami Ne, vagy nemet mond és szalad felénk, a kollégája viszont agresszívan közeledik a torkom felé... és döntenem kellet..
Előkapartam a pisztolyomat, és többször is fejbe lőttem a vérszívót, mire az felordított és élettelenül zuhant rám...
- NE! Ordít egy mély hang Jeff Mellet.
Hirtelen leemeli rólam valaki a dögöt. Mikor felültem Látom hogy a társam karjaiban tartja a holt vérszívót. Majd fel néz rám Haragos tekintettel.
- Miért? Kérdezte eltorzult vad haraggal.
Miért ölted meg? Kérdezte újra közben felállt a hulla mellől és lassan közeledni kezdett.
A karján a PDA, így ez nem más mint a társam... viszont közel állhatott hozzá akit megöltem, mert láttam rajta, hogy ez mindjárt rám támad...
- Indulj Jeff!
A hátsóülésen ott volt két groza, felkaptam az egyiket és a "társam" felé céloztam. erre felém fújt eyget, és tovább közeledett.
- Tudod jól miért tettem! Ne gyere közelebb! Feleltem higgadtan.
- Jeff indulj! Szóltam rá megint.
- Nem vagy felsőbb rendűek, hogy megszabjátok ki él és ki hal! A monolitosnak igaza volt! Ti vagytok a rosszak! Mondta miután megállt.
- Jó és rossz! Nézőpont kérdése!
- Most te vagy a rossz!
- Miért?
- Annak idején, megmentetted a nőstényt! De most pedig lelőtted!
- EZ más helyzet! Ő támadt!
- Azt hittem barátok vagyunk! De látom, hogy csak szolga számba veszel! Olyan szinten mint aki elvégzi a feladatot! Ez lett volna a sorsom miután végeztünk volna?
- Szavamat adtam, hogy elengedlek!
- Megölted egy testvérem! Nem bízok a szavadban Ember!
- Indulj már Jeff!!! Ordítok le, a következő pillanatban azonban már támadt is a mutáns, és kiütötte a kezemből a fegyvert, majd kihajított a kocsiból, neki a szemközti domboldalnak.
Gyorsan felkeltem és előkaptam a késemet.
A vérszívó csak velem foglalkozott, de Jeff nem is szólt közbe...
- Miért? Kérdezte újra. Miért ölted meg?
- Mert rám támadt!
- Olcsó kifogás! üvöltötte és közben támadt, suhintott a jobbjával, de túl lassú, így könnyen elhajoltam és hosszú csíkot vágtam a combjába.
Ezután ballal suhintott, de ezt is kikerültem, ekkor Mögé kerültem, és A jobb lapockájánál vágtam egy csíkot, és kirúgtam a bal térdét, amitől térdre esett, ekkor a kést a torkához szorítottam.
- Fejezd be! Ordítottam rá!
- Szóval csak meg akarsz ölni?
- Nem! De erre kényszerítesz, mint a testvéred!
- A fajtársadért meghalnál, de az enyémet megölöd? Mi ez ha nem felsőbbrendűségi nézet? Kérdezte.
- Túlélés! Feleltem! - Ha nem teszem én halok meg és utánam Jeff!
- De ő még élne! Ordította és a jobb kezével utánam kapott és elkapta a vállam, majd teljes erejéből a domboldalnak vágott.. a kést rándítottam, de túl gyors volt és nem tudtam megölni... sőtt még a kés is kiesett a kezemből...
Miközben a földön feküdtem a vérszívó a földre borulva Hörgött, majd feltekintett...
A torkánál egy véres csík... egy seb... de nem érte a torkát...
- Ezért Meghalsz! Mondta, majd felkelt és elindult felém...
- Na most már aztán elég! Szólt közbe Jeff.
- A vérszívó felé fordult. Te is meghalsz! De utána. Mondta majd vissza fordult felém.
- Én azt kötve hiszem! Mondta, majd Felemelte a karját és az út mellet lévő kidőlt fa rönkje hirtelen megmozdult, de kevés hanggal, majd mintha lebegett volna elindult felénk...
- Itt a vég ember! Mondta mikor felém ér a vérszívó és a karmát szúrásra készítette.
- Hé te ott! Figyelj csak ide! Szólt jeff neki.
A mutáns csak hátra intett. Mire jeff még kedvesebben folytatta...
- Igen te! Te ott a hadnagy felett te ocsmány dög!
A vérszívó lassan fordult hátra Közben Mérgesen felhorkan: Mit mondtál ember?
- Pá pá! Mondta, majd a farönk felé mutatott, ami időközben már felé száguldott.
- Mi a?? Ufhhh! Ordított, közben repült vagy húsz métert és egy méretes fának csapódott és nem kelt fel.. a rönk nem sokkal a vérszívóval való találkozás után landolt...
- Én kicsit le voltam hibernálva az eseményen...
De jeff sietősen talpra állított és a kocsiba tuszkolt, majd tovább mentünk, a pontra, ott elrejtettük a kocsit... már 10 óra magasságában lehetett... nagyjából elfogadtam hogy egy lebegő farönk ütötte ki a vérszívót, de hogy azt Jeff az elméjével mozgatta... mint azt mesélte, lehet kicsit sok volt...
Végül is felvonultunk a Helyünkre és vártunk...
 
Megölte a testvérem! Oly sok idő után végre megleltem a családomat, ez a hitvány ember pedig megöli egy testvérem.
A rohadék! Ezért lakolni fog! A saját beleivel fojtom meg! Csak kerüljön a kezem közé az a féreg! Úgy látom annak az entitásnak igaza volt, afelől hogy az ember egy hazug, alávaló értelem nélküli lény, aminek pusztulnia kell!
Miután nagyjából helyre hoztam magam, vissza vittem halott társam testét a többieknek.
Az egész falka égtelen zengéssel siratta elvesztett társukat. Még én is.
Miután örök nyugalomra helyeztük társunkat a torony tetejében, odalent elbeszélgettünk a többiekkel.
- Mit tettél mocsári?! Nem hallgattál ránk, hogy az ember nem megbízható és miatta meghalt egy testvérünk!
- Igen tudom! Gyötör is a bűntudat, hogy megbíztam abban a féregben!
- Na és most? Ha vissza jön, kiírt mindannyiunkat!
- Igen! Nem fogjuk tudni megvédeni magunkat az emberi söpredékkel szemben.
- Most mi legyen??
Szónokoltak kétségbeesetten a falka tagok, aztán az én hangom törte meg a csendet.
- Elég!.......... Majd én gondoskodom róla, hogy a fenyegetés megszűnjön! És bosszút állok testvérünk haláláért!
- Mit akarsz tenni?
- Hosszú ideje véget kellett volna vetnem a harcainknak, amit azzal az egy emberrel vívtam. Most ismét háborúba kezdünk.
És ezúttal nem leszek könyörületes! A saját vérébe fogom fojtani! Engedelmetekkel most azonnal útra kelek és felkutatom az álnok árulót! A fejét fogom venni és elhozom nektek!
A falka tagjai sokáig gondolkoztak, majd egyetértően bólintottak.
- Ám legyen! Kelj útra és végezd ki az embert! De addig vissza se térj, amíg a feje a kezedben nem lesz! Így is vállalod?
- Vállalom! Vágtam rá azonnal.
Aztán a többiek bíztatására elindultam és ezzel már bele is kezdtem az új háborúba, amit régen be kellett volna fejeznem.

Vissza tértem a tett színhelyre, ahol Drovlenkó kivégezte a társamat. Egy ideig tanulmányoztam a nyomokat, hogy mi hogyan is volt.
Ahogy elnéztem a betonon jól látszottak a jármű kerekeinek nyomai, ami a hirtelen indulásra utalt. Először egy kis kanyargós fekete csík volt, majd lassan kiegyenesedett és előre ment a úton fel felé.
Próbáltam követni a nyomot, majd később ahol a fekete csíknak vége lett a betonon, nem volt több nyom.
De aztán észrevettem hogy a füvön is folytatódik a nyom. Valószínűleg a kiégett emberi jármű roncsát kerülték ki sietősen.
Aztán később a fű nyomokból az úton láttam, hogy tovább mentek egyenesen. Követtem a nyomokat egyenesen, majd egy anomáliánál elvesztettem a nyomukat.
Kerestem, de nem találtam.
Hatalmasat ordítottam haragomban, szinte a táj is belezengett. A madarak azonnal felszálltak a fákról.
Türelmetlenül kerestem tovább, de nem találtam semmit.
Aztán gondolkoztam egy ideig és eszembe jutott, hogy hogy kerestem fel őt annak idején.
Aztán jó mélyeket szippantottam a levegőbe, hátha megcsapja az orromat a bűze. De semmi.
Csalódottan és bosszútól égve hajtottam le a fejemet. A sok kutatás és keresgélés után semmi nyoma az oly nagyon utált "barátomnak".
Kezdem azt hinni, hogy hiába való az egész. Nem fogom sose megtalálni. Dühtől és kesergéstől gyötörve indultam egy csendes magányos helyre, ahol kipihenhetem magam, amikor a távolban egy újabb emberi járművet pillantok meg.
Egy magányos jármű, felfegyverezve és páncélozva. Gondolom. Elrejtőztem a domb tetején a bokrok között és alaposabban szemügyre vettem a járművet.
3 embert láttam benne ülni. Két jól felfegyverzett harcost és egy nőstényt, aki a hátsó üléseken ült.
Ezek azok a személyek, akikkel Drovlenkó találkozott. Vagyis a barátai.
Nem kellett sokáig tűnődnöm, hogy mi a teendő. Azonnal álcáztam magam és a jármű után szaladtam a dombok mentén.
Amikor már kezdtem beérni, egy hatalmas ugrással a jármű tetején landoltam, ami azonnal kanyarogni kezdett az érkezésemtől.
Az odabent ülők kétségbeesetten kezdtek kiabálni.
- Jézusom! Ez meg mi a fene!
- Vigyázz! Neki sodródunk a fának!
- Tartsd irányban!
- Őrmester! Hozza egyenesbe a kocsit!
- Próbálom!
Aztán elkezdtem a kocsi tetejét ütni, ami a csapásoktól behorpadt. Páncél ide vagy oda, szabályszerűen szétrepedezett a horpadások mentén a teteje.
Amint elegendő méretű lyuk keletkezett, azonnal benyúltam és megragadtam a vezető személy nyakát.
Az kétségbeesetten ordított és rángatta a kocsit ide oda.
- Szedjétek le rólam! Áh! Segítség! Ordítozott ahogy a torkán kifért.
Aztán addig kacsáztunk az úton, amíg a jármű meg nem botlott és fel nem borult.
Én lerepültem a kocsiról, az meg 2-3 borulás után egy kiégett harcjármű roncsainál állt meg. Füstölt a kocsi eleje és az üzemanyag folyamatosan csurgott ki belőle.
Kábultan felkelek a földről, majd amint helyre tettem a karomat, lassan megindulok a kocsi felé.
Közben kinyílnak a kocsi ajtók és a 3 ember szintén kábultan, sérülten mászik elő a járműből.
Egy darabig fetrengenek, majd amikor odaérek az egyiküket, aki a kocsit vezette felkaptam a nyakánál fogva és elkaptam a fejét, majd addig húztam felfelé amíg a nyaka nem reccsent egy hatalmasat és aztán ki nem jött a feje a gerincével együtt.
Az elején még hatalmasat ordított, majd amikor eltört a nyaka, azonnal abbahagyta.
A másikat végig karmoltam a mellkasánál, szinte teljesen felvágtam. A legtöbb belső szerve, szinte majdnem kilátszott.
Még élt, de inkább hagytam had szenvedjen. Előbb utóbb úgyis megdöglik.
Majd megpillantottam a nőstényt is, aki lassan felkelt a földről, és rám nézett. Meglátta a hatalmas sebhelyt az arcomon, amit még régen a hadnagy okozott nekem.
Azonnal felismert és azt mondta:
- De hiszen te a hadnagy társa vagy! Miért teszed ezt?
A haragtól teljesen elborulva mondtam neki:
- Az emberek megfizetnek az alattomosságukért! Az árulásért halál jár!
Alig hitt a fülének és megkérdezte:
- Mi? Miféle árulás? Semmi ilyesmiről nem volt szó!
- Elég a fecsegésből ember! Te velem jössz! Ordítottam rá teljesen kiborulva.
- Olyan könnyen nem adom magam! Mondta, majd előrántott két össze csukható fémdarabot és harci állásba állt.
Felröhögtem, majd elindultam felé.
Amikor elég közel jutottam, egy bénító csapást akartam bevinni, de kitért a támadás elől, majd elkapta a karom és rá vágott egyet a hátamra.
Csípet az ütés rendesen, meg fájt is, de szerencsére túl gyenge ahhoz hogy kicsavarja a karomat, így nem okozott szinte semmilyen kárt.
Aztán felé fordultam és készültem a következő támadással, de ismét kitért előle és a hátamon átfordulva volt ideje megint egy ütésre.
Ismét csak fájt, de nem törődtem vele, hanem megint támadtam.
Rárontottam, majd csapni készültem ismét, amikor ő megint elhajolt és megint ütött.
Most már felemésztett a düh, és ordítottam egy hatalmasat. Ettől egy kicsit megtorpant de aztán ismét felbátorodott.
De most már taktikát váltottam. Hirtelen álcáztam magam, majd zavaróan körbe szaladtam körülötte, amitől teljesen megzavarodott. Csak egy helyben állt és várt a támadásomra.
Ekkor láttam jónak hogy támadjak és felökleltem.
Nagyot koppant a földön, de kész csoda hogy szinte megúszta karcolás nélkül és felkelt.
Aztán ráijesztettem egyet, mintha támadnék, és ő a szokotthoz mérten reagált is egy vétett támadással.
Aztán ahogy mögé kerültem, elkaptam a karját, majd csavartam rajta és azzal a földre terítettem.
De szerencséje volt, mert időben reagált és a lábait a nyakam köré fonva a földre rántott és felülkerekedett rajtam.
Amíg a földön voltam, rögtön felpattant és elkezdett ütni, olyan erősen ahogy csak tudott. De szinte semmi. Meg se éreztem. Csak az ütések fájtak.
- Köszönd a fajtádnak, hogy meg se érzem a csapásaidat! Röhögtem fel diadalittasan.
Erre ő elhátrált tőlem és fáradtan nézte, ahogy ismét talpra állok.
Amikor felálltam, meguntam a játszadozást és amilyen gyorsan lehetett megindultam felé, majd elkezdtem folyamatos sorozatokkal támadni.
De mindig elhajolt, elugrott a támadások elől. Persze én nem hagytam abba. Érvényesülni egyáltalán nem hagytam, csak a védekezésre volt ideje.
De már látszott rajta, hogy teljesen elfáradt. Így sikerült alkarral úgy gyomron vágnom, hogy nekirepült a felborult kocsinak.
Lepattant a kocsiról, majd négykézláb érkezett a földre. Elejtette a két vasat, amik nem messze, de elgurultak tőle.
Lassan odamentem és amíg szuszogott, felvettem előle a két vasat és eldobtam jó messzire őket.
Majd elkaptam a nyakánál és felemeltem a levegőbe.
Rögtön a karomhoz kapott és a levegőt kapkodva rám nézett. Tisztán látszott rajta a halálfélelem.
- Ha Drovlenkóval végeztem, ti következtek! Mondtam neki, majd a következő kép amit láthatott, az az volt, ahogy felemelem a karomat és támadok.
Még gyorsan behunyta a szemét és várta a halált, de nem öltem meg, csupán leütöttem.
Körülnéztem és láttam ahogy a jármű füstöl még egy darabig, majd kigyullad.
Aztán a másik irányba néztem, ott meg a szenvedő katonát láttam, aki már bizonyára nem húzza sokáig.
Nem foglalkoztam vele, az első utamba akadó hulladékkal, ami alkalmas kötözésre megkötöztem, majd a hátamra kapva elvittem a fészekig.
Ott ledobtam a földre, majd ahogy a többiek is meglátták, rögtön közelebb jöttek és kérdezősködni kezdtek:
- Ő volna az? Ő ölte meg a testvérünket?
- Mit keres ez itt? Él még?
- Öljük meg és lakmározzunk belőle!
És már közelítettek is a foglyom felé, de ahogy Drovlenkónál, a nőnél is úgy tettem. Szembe álltam a többiekkel és fenyegetően fújtattam rájuk.
De már teljes haragból, szinte érezni lehetett rajtam a dühöt.
Erre a többiek azonnal hátrébb húzódtak és vissza fogták magukat.
- Nem! A nő az enyém! Egyenlőre élve kell nekem! Mondtam haragosan.
- Minek van rá szükséged? Ő nem is a gyilkos!
- De ő elvezethet minket a gyilkoshoz! És az elfog jönni értünk! Inkább most azonnal rejtőzzetek el a faluban és várjatok ott! Ezt egyedül fogom végig csinálni! És senki se merje megtámadni a gyilkost! Én akarom megölni! Mordultam rájuk.
Erre mindegyik gyorsan oszolni kezdett.
Én addig meg felhoztam a szabad hullákat a torony elől, majd rájuk fröcsköltem egy keveset, abból az anyagból ami a csápjaimban van.
Ez feloldotta a hullákat és pár óra múlva már csak egy véres ragadós hús csomó lett belőlük.
Ezzel tapasztottam fel a nőt a falra, majd hagytam hogy megkössön.
Hamarosan már olyan masszív lett, hogy lehetetlenség lenne abból kiszabadulni. Teljesen körbe tapasztottam az anyaggal, szinte mozdulni sem tudna.
Majd amikor végeztem, letéptem a PDA-t a karomról, amit még a hadnagytól kaptam, majd nagy nehezen sikerült bekapcsolnom a vészjelzést rajta.
Aztán a vészjelet sugárzó készüléket a nő mellé tapasztottam, amíg az még mindig ájult volt.

Egy pár óra múlva már magához tért és engem a halott társam mellett látott. Viszont először, amikor feleszmélt, rémülten és undorodva látta, ahogy körbe volt tapasztva az undorító húsos masszával, amiből néhol kilátszott egy egy emberi koponya, vagy csont.
Mikor már meglátott, észrevette hogy a halott társam előtt térdelek. Egy ideig várt, majd megkérdezte:
- Ez az, amiért meg akarsz ölni? A halott társad? De hisz nem is én voltam.
Csendben mondtam neki:
- Nem téged akarlak megölni! Hanem a hadnagyot! Te csak a csali vagy!
- Csali? Miért pont én? Semmi közöm nincs a hadnagyhoz, csak együtt dolgoztam vele!
- Igen! De az már elég. Tisztán láttalak téged és a szolgálatost, hogy valami volt köztetek! Szóval, vagy ő, vagy a hadnagy el fog érted jönni! És akkor bosszút állok!
- Ennyi a nagy terv? Megvárod míg valaki értem jön és akkor megölöd az illetőt? Nem valami előrelátó.
- Mit tudsz te?! Semmit! Te csak egy nyavalyás, értelem nélküli emberi söpredék vagy, aki felsőbbrendűnek hiszi magát, így ítélkezik más lények felett! Nem vagytok érdemesek rá, hogy a zónában tartózkodjatok!
- Én nem ítélkeztem senki felett! Ha a hadnagy megölte a barátodat az az ő baja! Főjjön az ő feje miatta, de engem hagyj ki ebből az egészből!
- Elég!...... Te vagy a csali és kész! Nem értem miért próbálod menteni az irhád, miután végeztem a barátaiddal, téged is megöllek!
Aztán odamentem a nőhöz és a szájába tömtem egy darab rongyot a hullák ruhájából.
- Miután végeztem velük, téged is felkoncollak és örökké itt fogtok rohadni mind ebben a toronyban!
Mondtam, aztán beálltam egy sötét sarokba és álcáztam magam. Közben a szemeimet is becsuktam, hogy a sötét hatására ha világítani is fog, azt ne szúrja ki a közeledő préda.
 
Talán egy fél órát várunk mikor Megjelent a helikopter...
- Nagy gép! Mondta Jeff és átnyújtotta a távcsőt.
Fütyültem egy halkat megdöbbenésemben amikor megláttam a Chinookot.
- Ez igen! Mekkora a stinger hatótávja? Kérdeztem.
- öt és nyolc kilométer közt.
- Elég lesz ha 1 Kilométeres távolban kapjuk le!
- Legyen kettő! Mondta Jeff.
- Jól van, nem bánom!
Jeff közben elindult hátra és előhozta a plasztik dobozt, majd letette és kivette a rakétát.
- Kezel tél már ilyet? Kérdeztem felé.
- Nem, de gondolom te igen!? Mondta gúnyos hangnemben.
- Volt alkalom... Mondtam.
Jeff átadta a Stingert én pedig feltérdeltem.
- Még 4 kilométer! Mondta Jeff, aki a célmegjelölőbe nézett.
- Vettem! mondtam közben megigazítottam a vállamon és belenéztem a lencsébe.
- Még 2,8 kilométer!
...
- Kétezer kétszáz! Mehet!
Hosszasan céloztam, majd amikor sípolt a fegyver elindítottam a rakétát.
A rakéta vetődése kicsit hátra dobott, de nem estem hátra szerencsére. Ám a rakéta szépen ívesen repült és telibe kapta az első rotort, így a helikopter gyönyörű ívelten lezuhant kb másfél kilométerre tőlünk, a vörös erdő szélén.
- Teli találtat! Mondta jeff.
- Imádom a picikét! Mondtam nevetve. Mindig olyan szép tűzijáték a vége!
- Mint július negyedike mi?
- Ekkor ránéztem és összevontam a szemöldököm.
- Mi van? Kérdez felém, végül leesett neki hogy ruszki honban vagyunk...
- Jól van na! Mondta, majd felkapta a grozákat és az egyiket felém nyújtotta.
Fogtam a fegyvert a Stingert vissza tettem a dobozába, majd átvettem Grozát és a vállamra vettem. Jeffel vissza vittük a Stingert a Kocsira, majd vissza takartuk a rejtő hálót és elindultunk a helikopter felé.
Egy pár perc múlva meg is érkeztünk a roncshoz, a két pilóta belehalt a zuhanásba, viszont a gép segélykérője még aktív volt.
- Oké álljunk lesbe, Várjuk be a gyökereket és arassuk le a babérokat! Mondta Jeff megalázó nyugodtsággal.
- Te aztán igazán rühelled a szabadságosokat! Mondtam miközben bevetettem magam egy bozótosba.
- Van okom rám! Mondta.
- Mi?
- Hm... hát kb annyi hogy fülembe jutott ki volt az alapító...
- Ki? Kérdeztem kíváncsian.
A sejt egy kivált kéme... valami szuper katona volt elmesélése alapján... ő miatta keveredett Sulkov is szarba... és miatta haltak meg oly sokan... De ha ő nincs a sejtre se derül fény... és a szabadság se alakul meg... legalábbis évekkel később alakult volna meg...
- Wow... ez izgalmas és hosszú Sztorinak hangzik! De áruld már el honnan ismered az alapítót?
- Hát egykor együtt dolgozunk mind... Skull én Sulkoc és az az áruló Dirvij.
- Míg ők semmit se tettek a zóna mutánsai és monolitos állatai ellen, az én stalker alapító társam Meghalt hogy megállítson egy Monolitos csapást... Én Skull és Sulkov azon fáradozunk hogy egy Mutáns hordát állítsunk meg... és mégis azt a nyomorult Dirvijt tisztelik istenként a szabadságosok, és legendaként tartják számon a stalkerek...
- Biztos jó volt a propagandája! Mondtam.
- Egy nagy hazugság az egész...
- Várj csak... Azt mondtad együtt harcoltatok? Szolgálatos volt? Kérdeztem.
- Igen... az volt, de elárult...
- Hát... Fogtam volna bele a mondatomba, de inkább elhallgattam, mert a szemközti dombon megjelent egy csapat fickó...
- Kontaktus 12 óránál! 5-6 fickó!
- Vettem! Mondta Jeff.
Pár perc múlva lejöttek a roncshoz a szabadságosok... 6 fickó jött a gép közelébe...
- Oké. Goblin, Ászka! Nézzetek szét a környéken, nem hiszem hogy anomáliába futottak volna! Szólalt meg egy hang.
- Fater, Acid, Hyena! Ti őrködjetek! Szólalt meg ismét.
- Oké Szeráf! Mondta egy idősebb hang.
Ezután a szeráf nevezetű bement a gépbe.
Goblin és társa pedig a gép másik oldalán kezdtek el kutakodni.
- Te Fater, hogy vagy? Kérdezte egy női hang.
- Meg vagyok, de fogalmam sincs hogy mi az atya úr isten hajított el minket...
- És Chester... úgy tudom súlyos a sérülése...
- Igen az... Az a szemét katona volt... A célbetétessel fejbe rúgta... Most már biztos hogy megmarad neki nyoma... az a szemétláda... csak kerüljön a kezem közé! Mondta mérgesen az idős hang.
- Nyugi Fater ne idegeskedj, Rendbe jön Chester, és 2xesen vissza fizetjük ezt még a seregnek és a szolgálatnak! Mondta közben a szeráf nevezetű amikor kilépett a roncsból, a kezében egy számzáras táskával.
- Az mi?
Kérdezett egy másik hang.
- Ez az ami nem tartozik rád Ászka! Felelt élesen.
- Szeráf!? Kérdezett felé az idősebbik.
Mi folyik itt? kérdezett újra.
- Ez az a fegyver amivel kiírtjuk a bár összes szolgálatosát!
- Mi a fene az?
- Vegyi fegyver! Antraxh!
- Micsoda??? Horkant fel rögtön az idősebbik és a nő. Hogy mertek ilyet használni, ezzel az ott lévő ártatlan stalkereket is megöljük!
- Ez volt Max javaslata, a múlt héten! a tegnapi eset után Lukas is bele egyezett! A szolgálatnak el kell pusztulni egyszer és mindenkorra, és ha velük végeztünk megy egy adag a hadseregre is! Tanulják meg ki az úr itt!
- Szeráf! Ezt nem tehetjük! Ez nem helyes! Rivált a nő.
- De így kell lennie! Tegnap sok társunkat megölték! És ezért lőtték le a helikoptert is hogy megszerezzék, de nem tudták megszerezni, mert a két fickó nem tudta hogy mit szállítunk!
- Ezt nem engedhetem! Mondta a nő! Sok barátom is ott van mint semleges stalker!
Közben Jeffre néztem... Most kell kiszanálni a helyzetet...
Jeff bólintott, majd az ujjával elkezdett vissza számolni, mikor egyre ért az ujja mind a ketten felugrottunk a bozótosból, én Kilőttem a cső alól a gránátot, amivel a helikopter jobb szélén lévő kettőt kiütöttem egyből... Majd lelőttem az utolsó középen álló fegyverest. úgy tűnik eddigre már leszedte Jeff a többit.
Számoljuk a szabadságosokat a bozótból... ez csak 5... Jeff kicsit előre megy, lehet hogy nem látunk egyet a bokorból, Hirtelen azonban észre veszek valakit a gép belsejéből amint az egyik ablaknél kidugta a fegyver csövet.
- Jeff Hasra!!Ordítom, de késő a fickó egy sorozattal lelőtte Jeffet.
Ekkor mint az őrült elkezdetem lőni az ablakot amíg nem kattan üresen a tár...
Miután Láttam nem mozdul semmi, újra táraztam a fegyvert és előmásztam én is
Elsőnek Jeffhez mentem... van pulzusa, megnéztem a mellényt... szerencsés flótás... pár centi és elkapják a tüdejét... de egy golyó Vállon kapta...
Ekkor hallom hogy még mocorog a helikopteren belül lévő...
Mikor oda értem a rámpához, a Szabadságos hassal a földön kúszott, a szájából vér folyt ki, Felfordítottam, Ekkor látom hogy 3-4 golyó érte a mellkasát. jobb kezével a pisztolyát szorítja, és emelné, de minden erőmmel ráléptem a kezére, majd kivettem a ripityára tört ujjai közül a pisztolyt.
Ezután kivonszoltam a rohadékot és a gép oldalának támasztottam. Mikor megfordultam látom hogy Jeff kérdezni Próbál, de össze esett... A fenében. Rendesen vérzik... Most nincs időm a többi éledező Szabadságossal foglalkozni, De jeff Orvtámadójával még utoljára kicseszek... Életemben először szándékos kegyetlenséggel Kínzok meg valakit, és hagyok életben félhullákat... pedig arra tanítottak hogy gyorsan és kíméletesen végezzek mindenkivel... de most kivételt teszek ezekkel... A pisztolyát megforgattam a sebében, mire felsziszegett...
- Tudom hogy kezdenek homályosulni a dolgok, de figyelj csak egy kicsit, mert most rajtad múlik a többiek élete! Megfogtam a széttört kezét, és beletettem egy repeszgránátot, amit a pisztolyának 1 golyójával ékeltem ki, nehogy megmozduljon.
Az üres pisztolyt pedig a bal kezébe adtam.
- Na figyelj rám te gyökér...lehet van 10 perced az élők sorából, de döntés elé állítalak... megölhetsz ha kiszeded a golyót, de azzal megölöd a társaid... vagy élsz még egy darabig, amíg a társaid magukhoz térnek és eltűznek innen!
Na pá! Mondtam, majd felálltam felkaptam a ládát és elsétáltam Jeffhez és felkarolva őt visszamentünk a kocsihoz, ott adtam neki egy adag adrenalint hogy ne aludjon el és véralvadásgátlót tettem a sebre.
Ezután rohamtempóban elindultam vissza a bárba. Mikor oda értem elég nagy sürgölődés volt , Jeffet letettem a dokiknál, Közben Voronyin Odajött hozzám és elmagyarázta hogy az az önfejű nő utánunk indult... de elvesztetek velük a kapcsolatot... Az egyik katona megírta hogy egy vérszívó támadta meg őket és hogy elvitte a nőt valamerre... Kiküldött két egységet a kommandós helyzetéhez, de addigra már nem élt a katona... és a nyomkeresők pedig már nem találták a nyomokat... mert az eső elmosta.
Ekkor a PDAmon automata vészjelzés fit be a vérszívó pda-járól... az elhagyatott falú tornyából...
- Az a Rohadék!
- Nézze Hadnagy, Tudom hogy nem kedveli a nőt, de kérem hogy mentse meg mert ah meghal annyi CIA-s jön ide mint a hét szentség és az nem jó se nekem se magának...
- Nyugalom elvállalom! Közben írtam egy üzenetet a vérszívónak:

Szóval így állunk, én életben hagylak, megígérem elengedlek erre te megakarsz ölni mert megvédtem magam és mivel nem tudsz megölni! A környezetemet bántod... Vegyük személyesre a dolgot? Kérlek!

Ezután elindultam a fegyvertárba és felszerelkeztem, Vittem magammal egy Lefoglalt AA-12-es automata sörétest és egy rakás sörétet nagy hatótávolságú repeszgránátot, és még egy Machetét is leakasztottam falról, Majd Beültem az uazba amivel jöttem és már el is indultam az elhagyatott faluba...
Mikor megérkeztem betáraztam a sörétest, és előkészítettem még 4 tárat hozzá.
Kiálltam egy tiszta részre ahol az egész faluból belátni engem kezembe készítettem két-két gránátot., és elkiáltottam magam.
- Hé faszfej hol vagy??? Gyertek csak mocskos állatok itt a finom Drovlenkó! Dróvlenkó nyitott karokkal vár! Ordítottam, Mire hirtelen több ordítást is lehetett hallani körülöttem.
- Gyertek csak! Ordítottam újra, ekkor hirtelen kettő láthatóvá válik elöttem jobbomon még kettő, de még messze járnak... úgy gondolják, hogy mert többen vannak esélyem se lesz...
Kihúztam mind a 4 szegecset, kettőt jobbra kettő szembe vágtam, majd kibiztosítottam a Sörétest...
Nem is maradt el a hatás a jobbomon lévő kettőt cafatokra tépték az előttük érkező gránátok, a szemben lévők közül egyet azonnal földre vitt a másik Térdre esett és leszakadt a bal karja, mire az felordított és teljes lendületével szaladt felém, de meghúztam a ravaszt és rögtön gyorsan egymás utániban sorozatot lőttem a fegyverrel és a sörétek cafatokba vitték a mutáns felső testét... az alteste még tett pár lépést majd hátra dőlt... Ekkor ördögien felkacagtam, mert hallottam ahogy még több Ordítás halaltszik... az esőnek hála láttam a tócsákban a lépteket, így egyiket a másik után küldtem pokolra... egy 10 perc után már vérben úsztam a falu közepén cafatok és végtagok közt... Hirtelen megpillantottam a toronynál Még két egyedet... Betöltöttem vegyes tárat... és elkezdtem közeledni a Torony felé, Mikor meglátta a két vérszívó hogy talpig a társaik vérében úszva röhögve feléjük közelítek nekem szaladtak volna, de egy harmadik társuk akkor vállt láthatóvá és megfogta őket a karjaiknál...
Lőttem párat a fegyverrel az első pár lövés sört volt ami éppen elkocogott addig de ez elég is volt hogy felingereljem az egyiket, aki kitépte magát a harmadik szorításából és egyesen nekem rontott ekkor újra a ravaszra tapadtam ám ekkor már a nagy kaliberű lövedékek ököl méretű darabokat vágtak ki a mutánsból, aki még hátra is repült a 4ik golyóval együtt...
Ekkor a másik társa is felém rohant, megint lőttem, de kifogyott a tár amikor a közelembe ért, így a tussal vágtam pofán, mire az térdre esett... pár lyukkal a testén.Ekkor leakasztottam a puskát a nyakamból és Elővettem a machetét És erős suhintással elválasztottam a fejét a testétől...
Ezután a Vérszívó Ordított egy hatalmasat...
Ekkor azonban a dögbe szúrtam a Machetét, majd elkezdetem levenni a sisakot, mikor levettem eldobtam... arcomon éreztem a nagy cseppekből álló esőt a késő délutáni napon...
Fogtam a machetét és kivettem a dögből, majd a dög vérét beletöröltem a kezembe, majd mintha az valami piszok lenne lemostam egy tócsában...
- Vegyük Személyesre! Ordítottam a mutáns felé...
 
Egy darabig nyugodtan aludtam, amikor hirtelen robbanásokra ébredek, és a társaim halálsikolyára.
Azonnal kinyitom a szemeimet, majd azt mondom:
- Itt van! A társaim sikolyaiból meg arra következtetek hogy azok önfejűen mégis megtámadták a hadnagyot.
- Mondtam hogy ne támadjatok! Mondtam jajveszékelve, közben a torony ablakához rohantam és kinéztem.
Láttam ahogy Drovlenkó közelít, vérben úszva egy hihetetlenül nagy fegyverrel.
A torony aljában maradt még az utolsó 3 társam, a rejtőzködő és két másik növendék. A rejtőzködő próbálta volna őket elrángatni onnan, de Drovlenkó kegyetlenül végzett minddel.
Ekkor akkorát ordítottam és olyan hangosan, hogy belezengett a torony is. A nő ha tehette volna a fülére tapasztotta volna a kezeit, de mozdulni se bírt.
Mikor abbahagytam az ordítást, már hallottam, ahogy a hadnagy jön fel felé a lépcsőkön.
Gyorsan beálltam a sarokba, és álcáztam magam.
Már megpillantottam a hadnagyot, de még vártam egy keveset. Elkezdett körül nézni a szobában, csavarta is az orrát a hullaszag. Undorodva nézett szerte szét, végül megpillantotta a halott társamat, akit én hoztam fel ide.
Egy darabig vizslatta, majd végül erőt vett magán, és elordította magát:
- Na hol vagy? Hol bújkálsz? Itt vagyok! Ahogy akartad!
Közben körbefordult a torony szobában. És akkor megpillantotta a nőt akit a falra tapasztottam. Rögtön odarohant és először megpróbálta kiszabadítani a húskötegből.
- Hála istennek hogy életben van! Kiszabadítom, csak tartson ki! Bántotta magát?
Mondta, miközben én már álcázva megindultam felé és már készültem, hogy belevágjam a hátába a karmaimat.
Közben a hadnagy már a rongyot rángatja ki a szájából, amikor a nő felsikolt és kétségbeesetten próbál rám mutatni.
Majd mikor végre kitépi a rongyot a szájából a nő felkiált:
- VIGYÁZZON!
Erre a hadnagy meglepetten fordul meg, én meg láthatóvá válok és egy hatalmas ordítás kíséretében csapok is felé. De elugrik a támadás elől és kettőt belém is ereszt a puskából.
Én meg csak a vállát találom el ami rendesen fel is hasítja a húsát. Fájdalmasan kiált fel, de utána magához kap és ismét lőni próbál.
Most viszont én cselekszek időben és a puskára olyan erővel sújtok le, hogy az ketté törik. A hadnagy eldobja a fegyvert és kést ránt.
Neki támadok és szinte teljesen egymásnak esünk. Én többször megkarmolom és felhasogatom a karjain a húst, ő viszont többször belém vágja és felvagdossa a hátam.
Addig erőlködünk egymással, míg neki nem ütközünk a falnak. Aztán én megragadom a törzsénél és felemelem, majd a falhoz nyomom.
többször is lesújtok rá szinte csonttörő csapásokkal. Erre megint felordít és a lapockámba vágja a kést.
Én is felordítok, majd elengedem és a karomhoz kapok.
Mozgatni se tudtam a fájdalomtól. Aztán állunk egymással szembe egy darabig, majd a hadnagy gondol egyet és nekem ront. Olyan erővel, hogy mind a ketten legurulunk a lépcsőkön.
Egészen a torony aljáig gurulunk, majd amikor leérünk, mind ketten fájdalmasan fetrengünk.
A hadnagynak bevérzett az egyik szeme, ráadásul eltört a karja. És fél lábára is eléggé instabil. Meg még több helyen veszélyesen mély sebei vannak, amikből patakzik a vér.
Nekem a kés teljesen bele állt a hátamba, egy csápom leszakadt, A karom nekem is eltört és én is tele vagyok mély sebekkel.
De akkor sem adjuk fel. Ismét egymásnak támadunk és elkezdjük egymást teljes erőből ütni vágni ahol érjük.
Majd a hadnagy megpróbál arcon csapni, de elkapom a karját és kihajítom az esőre. Odakint már szinte teljesen elborult, villámlik és szakad az eső. Aztán ő már a földről próbál felkelni, amikor én már lassan haladok felé. És akkor rápillant egy régi, rozsdás, hegyes vasdarabra.
Én ezt észreveszem, és felkapom a földről a hegyes tárgyat.
Odaérek felé és már szúrásra emelem a vasat, amikor a hadnagy előránt egy apró kést a csizmájából és a lábamba állítja.
Ettől felordítok és elejtem a vasat, de a hadnagy még felkapja a földről és a hasamba vágja.
Abbahagyom az ordítást és megvonaglok. Lassan lenézek, majd látom ahogy a vas keresztül ment rajtam.
Megfogom a vasat, egy darabig nézem, majd a hadnagyra nézek lassan és utána elterülök egy sáros tócsában. Aztán lehunyom a szemem és várom a megérdemelt örök pihenést.

Később még egyszer felébredek és látom, ahogy a hadnagyot a nő segíti ki a torony ajtaján. Én közben a hasamra fekszek és próbálom elvonszolni magam az egyik romos ház megmaradt falához.
Egy darabig még sétálnak, de aztán a hadnagy észrevesz és elengedi a nőt, aki segített neki és felém biceg.
Én ezalatt már elértem a ház falat és a hátamra fordulok, majd a fejemet nekitámasztom a falnak.
Hörögve, levegő után kapkodva nézek fel a hadnagyra, aki fél kezében egy pisztolyt nekem szegezve, áll fölöttem haragos tekintettel.
A kezében már szinte remeg a pisztoly, annyira szorongatja.
Lassan a hadnagy szemébe nézek, közben vért köhögök fel, amit az esővíz gyorsan lemos.
- Rajta!.... Tedd meg!...... Mondom a hadnagynak, akinek még mindig remeg a kezében a pisztoly.
- Csináld!..... Küldj a másvilágra!... Mondtam folyamatosan elhalkuló mély hangon.
Aztán a hadnagy még jobban rászorít a fegyerre és már az elsütő szeget is felhúzza, amikor egy ideig elgondolkozik és aztán enged a fegyver szorításán. Majd végül teljesen leengedi.
- Nem. Mondja nyugodtan.
- Nem teszem meg.
Erre erőt veszek magamon és a fájdalmas tekintet helyett, dühösen pillantok rá.
- Tudtam! Gyenge vagy! Ahogy általában minden ember! Én habozás nélkül megtenném!
Erre ő elgondolkozik aztán megkérdi:
- A csatornában, amikor az a kitörés jött, miért hagytál életben?
Egy ideig köhögtem és fájlaltam a gyomromat, aztán azt mondtam:
- Azért, mert azt hittem hogy egy igazi, méltó ellenfél vagy! Kivívtad a tiszteletem. De tévedtem.
Aztán a hadnagy lassan bólint egyet, jelezvén, hogy érti a célzást. Majd lassan elballag a nővel együtt.
- Hé! Csak így itt hagysz? Kérdem tőle.
- Te meghagytad az életem akkor. Most én is meghagyom a tiéd. Mondta aztán tovább ment.
Utoljára még felordítok egyet:
- GYÁVA! AZT HISZED MOST MÁR MINDEN RENDBEN LESZ?! REMÉLEM HOGY MOSTANTÓL MINDEN NAPOD EGY RÉMÁLOM LESZ MERT OTT FOGOK KÍSÉRTENI! SOSEM SZABADULSZ MEG TŐLEM!
Aztán még fájlaltam egy kicsit a sebet, amiből még mindig kiállt a vasrúd aztán már nem is éreztem semmit, csak hideget, végül minden elsötétült.

És véget ért az egyetlen mocsári vadász története. Nem egy happy end, de hát most ez a zóna..
 
A nő vissza támogatott a kocsihoz a harc után, ő vezetett vissza fele, mert nekem eltört a jobb lábam és a bal kezem és egyéb nyalánkságok pl bordatörések, borda repedések.. vágások marcangolások... azt hiszem ez egy kicsit erős menet volt...
A bárban rögtön átvettek a dokik, több mint 3 napig kúráltak közepesen erős relikviákkal... Ez alatt a CIA-sok elvonultak a csomagjukkal... És Jeff is bejött párszor... elsőnek hogy megtudja mi történt... majd mikor utoljára jött fel megint vissza tértünk a vérszívóra...
- Ez várható volt! Mondta Jeff.
- Tényleg? Miért nem szólt?
- Egy vadállatot ritkán lehet házasítani... Szólalt meg újra jeff.
- De legalább felhasználják a dögöt? Kérdeztem keserűn...
- Igen, a tudósok miután megtudták a hírt elmentek a tetemekért és vissza vitték Yantarba tanulmányozni... meg kell mondjam Sakharov Professzor nem nagyon örül hogy megölték egy több éves kísérleti alanyukat...
- Szarok rá! Feleltem.
- Tudom! Viszont, Jött a parancsnokától is egy hír!
- Mi?
- Ezt a parancsnokával kellene megbeszélnie! Mondta, majd felállt és kinyitva az ajtót belépett Tuplejov őrnagy, Jeff pedig kiment.
- Hadnagy! Szólt felém az őrnagy.
- Őrnagy?
- Megkaptam a jelentéseket a párnappal ez elött történtekről, és meg kell mondjam nem vagyok elragadtatva...
- Uram?
- Rossz hírem van a számára... Ekkor elindult az ablak felé és kinézett rajta.
- Ne kíméljen Őrnagy! Feleltem.
- Kivonjuk önt a zónából! Méghozzá azonnali hatállyal!
- Miért? Horkantam fel.
- Az ügynök jelentése és bizonyítékai szerint maga újra instabil lett... ugyan az a betegség ami a jelentésében is állt... Így lehetőségben áll, hogy veszélyt jelenthet önmagára és a helyőrségre! És nem kockáztathatom a helyőrség épségét!
- Tessék?
Ekkor az őrnagy szembe fordult felem.
- Felmentem a szolgálat alól és kötelezem rá hogy elmenjen a Veterán idegi kórházba!
- Mi van? Kiáltottam kikelve önmagamból...
Ettől az őrnagy megijedt és kikiáltott.
- Katonák Fogják le a hadnagyot!
Ekkor 4 katona becsörtetett a szobába és lefogtak, majd megbilincselve és közre fogva kivonszoltak az épületből... még aznap kivittek a zónából...

Krigor Drovlekó hadnagyot 6 évre a Kijevi veteránkórház elmegyógyintézeti szárnyában ápolták... kikerülésére rá, nem vehette fel hivatását... így öngyilkos lett a rá következő évben...
 
Na akkor új karakter:
Név: Nikolai Druszajev
Besorolás: Hadsereg
Beosztás: Spetznaz gyors reagálású egység
Rang: Hadnagy
Kor: 26
Nemzetiség: Orosz
Felszerelés: - AK-74, GP-25-ös gránátvetővel, PSO-1-es távcsővel, és egy hangtompítóval
- Egy Fort 12-es pisztoly
- Egy díszes lefűrészelt csövű sörétes puska, amit a hátán lévő tokban tart mindig.
- 5-5 tár 5x45mmes rohamkarabély töltény (Páncéltörő-sima)
- 2 tár a Fort 12eshez
- Rengeteg őzsörét
Előtörténet: Katona családból származik, mind a bátyja mind az apja katona mostanáig. Ő volt az egyetlen aki nem volt hajlandó csatlakozni a hadsereghez.
De az apja, (Aki mellesleg vezérezredes. :D) kényszerítésére, muszáj volt neki is bevonulni. Apja mondván ne hozzon szégyent a családra, a legkeményebb kiképzésre fogta és egy két komolyabb éles bevetésre is elküldte.
Nikolai igaz nem kedvelte a sereget, de rejtett képességnek is beállítható a tudása, amit a bevetéseknél és a kiképzési gyakorlatoknál kamatoztatott. Precíz, hidegvérű, és mindig teljesíti a feladatait.
De tudása ellenére, véleménye nem változott, továbbra is ellenzi a katonai szolgálatot.
Így hát az apja elküldte a zónába, és az ukrán hadsereg gondjaira bízta, hátha ott gatyába rázzák.


Hát ez nem igaz! Először Afganisztán, majd később Csecsenföld. Most meg ez a porszem ország valamilyen sugárzó szemétdombbal. Úgy látszik apámnak semmi sem elég. Teljesítettem én minden rohadt feladatot, amit csak rám bíztak és azóta már kétszer is megszolgáltam azt az időt, amit a barátaimnak csak egyszer kellett.
Engem nem érdekelnek a rohadt kitüntetések, sem a rang, én inkább élnék a mának. De ha most hazamennék, akkor rögtön az egész család kiakadna, hogy szégyent hozok a családra, meg egyéb F*szság!
Így most hülye fejjel itt ülök egy teherautón azzal a pár emberrel, akit az apám az ukrán hadsereg támogatására küld. Reméli hogy itt majd belém nevelik a sereget. Háh! Leshetik!
Én arra születtem hogy profi jégkorongos legyek! Nem pedig arra hogy Rambózzak a világ minden táján.
De mindegy! Leszolgálom itt is az időmet, aztán eljátszom a jó kis katonát és húzok már is innét a halálba!

Hamarosan érzem hogy megállunk. Kinézek egy pillanatra, és odakint egy nagy kaput látok, amit két ukrán katona nyit.
Majd amikor kinyílt, rögtön elindulunk. Hajtottunk még egy darabig, aztán megálltunk egy helyőrség szerűségen, ami teljesen le volt pusztulva.
Utasítottak minket hogy másszunk le a teherautóról. Így is tettünk, szépen sorban egymás után másztunk le a járműről és lassan nézelődtünk körbe.
Mindenhol koszos, meggyötört ukránok voltak. A legtöbbjük szánakozva bámult minket, mások pedig reménykedve.
Jézusom! Már most látom, hogy nagyon unatkozni fogok. De sebaj. Volt már rosszabb is. Itt mi történhetne?
Azzal el is indultam a parancsnok irodája felé.
Hirtelen egy erős hangot hallok meg magam mögül.
- Hé! Megállj! Mit képzel?! Hová megy? Ha nem hallotta volna még, akkor sorakozó van!
Nyugodtan bámultam az idegbeteg katonára aztán mondtam:
- Nyugi pajtás! Nekem nincs ezzel dolgom! Hivatalos parancsom van, amit a parancsnoknak kell átadnom.
Erre a fickót teljesen elönti a méreg és már ordítva feleli:
- Akár hivatalos, akár nem, a sorakozó magára is vonatkozik fiam. Ne hozzon ki a sodromból!
Aztán a vállamra mutattam és azt mondtam:
- Talán hadnagy, őrmester úr!
A fickó megtörölte a homlokát, majd nyugodtabban közölte.
- Á! Maga veszi át Drovlenkó helyét! Nagyon mázlista! Nem lennék a helyében fiam!
- Miért is? Kérdeztem
- Azt hallottam hogy az az eszelős fickó szinte teljesen megőrült és elvitték egy diliházba.
- Hát ez pech pajtás! De most mennem kell. Mondtam és már indultam is volna tovább, amikor az őrmester elkapta a vállam és azt mondta:
- Á-á! Mégis hová mennél édes fiam?
- Már mondtam. A parancsnok irodájába.
- Nyílt parancs?
Aztán előrántottam egy gyűrött papírt. Az őrmester egy darabig tanulmányozta és aztán azt mondta:
- Hmm.... Nos... Oké! Rendben! Na mozogjon! Ott találja a parancsnoki irodát!
- Kösz! De magamtól is rájöttem. Mondtam flegmán és már mentem is tovább.
 
A peron mellett térdeltem, amíg elérkezettnek nem láttam az időt. Ekkor felkapaszkodtam egy hordó mellé, majd folyamatosan tüzelve a banditák felé törtem. Ők pont a másik irányba figyeltek, ezért a támadásom
meglepően sikeres volt. Három banditával rögtön végeztem, majd hasra vágtam magam egy lőszeres láda mögött.
Egy kézigránát csattant mellettem, amit én készségesen visszadobtam. A hangár ajtaján beszaladt még két bandita, őket rövid tűzharc során lőttem le.
- Georg! Itt vagy? Georg! - kiáltoztam.
A peron túloldalán volt egy mélyebb rész, ami egy szobának volt berendezve.
Ide volt bezsúfolva körülbelül nyolc fogoly. Felismertem több tegnap harcoló sztalkert is, valamint ott volt Grenjar és... Krüger is. A nyakába ugrottam, letéptem a ragasztót szájáról és megcsókoltam.
- Tudtam, hogy eljössz... - suttogta.
- Otthagynálak én valaha? - kérdeztem könnyes szemmel.
- Ööö... Segítsünk nekik - mondta, mikor szeme találkozott a többi fogoly megrökönyödött tekintetével.
Kiszabadítottunk mindenkit, akik a fent tárolt ládákból újra visszavették felszerelésüket. Páran nem csak a saját fegyvereiket vették vissza, ezért hamarosan veszekedés támadt, de a perpatvarnak öt bandita vetett véget, akik tüzelni kezdtek a tető nyílásain át.
Két társunk holtan esett össze, de a tapasztalt sztalkerek gyorsan elbántak támadóikkal. Ekkor kérésemre a bázis túloldala felé fordultunk, ahol a Pap harcolt.
Testét öt bandita vette körül, akik a kegyelemdöfésre készültek. A kivégzést sortüzünk szakította félbe, egy-két másodperc alatt
lekaszálva mindenkit.
A Pap teste sebekkel volt tele, mellkasán pedig szinte egybefüggő foltot alkotott a sörétek nyoma. De élt.
- Szívós egy kurafi - vetettem oda Krügernek, aki le volt döbbenve.
- Kicsoda ő? - kérdezte.
- Útközben elmondom, mi történt.
Ketten cipelni kezdtük a testet a ház felé, közben a sztalkerek hátramaradtak, hogy fedezőtüzet biztosítsanak.
A padlóra raktuk a testét, én pedig lekiáltottam a pincehelyiségbe:
- Klau!
- Megyek!
Mikor meglátta a vérben ázó testet, felsikoltott.
- Hozd rendbe! Ennyivel tartozunk neki. - mondtam.
Halkan bólintott, majd táskájából egy dobozt vett elő...
 
Thomas Jefferson vissza tér egy írás erejéig...

Napokkal a Krigorral történt incidens után éppen pár szolgálatos kiképzését folytattam amikor odajött sietve hozzám egy őr:
- Kapitány úr! Kérem!
- Igen? Fordultam oda.
A fiatal szolgálatos kicsit lihegve belekezdene...
- Fújd ki magad fiam! Szóltam oda neki.
- Igenis! Mondta két lihegés közt, majd felegyenesedett... Egy stalker beszélni akar önnel!
- Ez volt olyan sürgős? Kérdeztem.
- Nem... a stalker pár órával ez elött ért ide a bárba és egyenesen ide jött azt mondta beszélni akar önnel, de mikor kérdeztük miért a stalker össze esett... Bevittük a kórházba miután láttuk hogy csúnyán megsérült, egy 40 perce tért magához, és azt mondta ismeri önt és fontos ügyben akar önnel beszélni! De csak önnel!
- Igazán? Miért?
- Azt nem mondta, csak önnel hajlandó beszélni!
- Mi a neve?
- Agyar!
- Tessék? Kérdeztem megrökönyödve a név hallatán. Biztos hogy ez a neve? Kérdeztem.
- Ő ezt állítja.
- Hol van most? Kérdeztem.
- A gyengélkedőn van!
- Köszönöm hogy szólt katona! Mondtam neki majd tisztelegtem és a kiképző őrmester felé fordultam. - Őrmester folytassa a gyakorlatozást!
- Igen is Kapitány!
Ezután sietős léptekkel elindultam a gyengélkedő felé, ahol egy régi ismerős ember fekszik sérülten...
Belépve a terembe felfigyelt Szellem... ő volt az.. Strelok és Agyar társa...
- Agyar! Mi történt? Kérdeztem oda rögtön.
- Gyere közelebb Jeff bajban vagyunk és nem biztos hogy mindenkire tartozik, de benned megbízok.
Odamentem mellé.
- Mi történt veled? Hol van Strelok és szellem? Kérdeztem.
- Strelok megbízott benned és elmesélte hogy mi a célunk igaz?
- Igen mesélt a zónával kapcsolatos feltevéseiről!
- Nos tudd meg, hogy azok nem feltevések! Hanem a szín tiszta igazság! A PDA-mon lévő felvételek bizonyítják ezt!
- Mi történt? Kérdeztem ismételten, Ki lőtt rád? a többiek?
- Élnek... ahogy elindultunk az erőműből... egy hatalmas kisugárzás történt és Strelok eszméletét vesztette, Szellem nyomására és a Monolitosok miatt kénytelen voltunk hátra hagyni...
Ezután Szellem és én vissza mentünk a táborhelyünkre de egy monolitos osztag oda is követett minket! Szellemet meglőtték és elszakadtam tőle... Engem végig kergettek a fél zónán... A sötét völgyben kötöttem ki pár napja... azóta próbálok ide eljutni... ám mielőtt elértem a szemétdombi szolgálatos helyőrséget rám támadt egy zsoldos csapat... Fogalmam sincs honnan tudták hogy én vagyok az...
- Jó isten... Mondtam. és Strelok? Kérdeztem.
- Nem tudom... hátra hagytuk... de én érzem hogy nem halt meg! Kérlek! Ahh... fájdalmasan felsziszegett és az egyik sebéhez kapott...
- Nekem már nincs sok hátra, de ígérd meg hogy megkeresed szellemet és Strelokot!
- Nem tehetem! Nekem itt a helyem, de Szólok a katonáknak!
- Ne! Ők a kormány akik ezt az egészet engedélyezték! Ne mutasd meg nekik! Kérlek...
- Rendben Nyugi.. a lényeg hogy meggyógyulj!
Nem.. nem fogok... A doktor elmondta hogy egy repesz a szív pitvarom felé tart... már csak 1 órám volt már amikor felébredtem... Kérlek ígérd meg hogy megkeresed Strelokot! Ígérd... Áhh...
- Nyugalom! Agyar!
- Ígérd meg!! Mondtam fájdalmas keserűséggel és erejével ami volt megmarkolta a ruhámat... Ígééérd meg!
- Ígérem! Feleltem...
- Ekkor agyar szorítása alább hagyott... az ereje mintha elfogyott volna.. a szeme megdermedt...
Meghalt...

Másnap tisztességesen eltemettettem... a további napokban azon gondolkoztam vajon merre lehet Szellem... harmadnap Üzenetet kapott agyar a PDA-jára... Szellem írt neki... Yantarban van, a tudósoknál ellátták a sebeit és megírta, hogy kénytelen ezért nekik dolgozni... de egy pár hónap múlva amikor lecsillapodnak a dolgok találkozzanak a doktornál...
vissza írtam neki a nevemben hogy Agyar halott és tudok arról mi történt...
Szellem még abban az órában vissza írt.. sajnálattal vette barátja halál hírét... továbbá Próbált meggyőzni hogy semmi értelme a centerbe menni Strelokért... a monolit biztosan megölte...
Ezután a következő napokban ugyan azok az álmok zaklattak amik az elmúlt 1 hónapban... egy Monolitos beszél hozzám álmomban... De most Strelok is bekerült az álomba...
Ki kell derítenem a válaszokat a kérdéseimre.. és mi lehet a középpontnál jobb hely arra?
A következő héten Minden térképet és iratot átböngésztem és megterveztem az utat a középpontba a legteljesebb titokban egymagamnak terveztem...
Csütörtökre készen álltam Egy Psz9Md zártkörű öltözet automata anti-rad adagolással. Egy RPK-t 15 tárral és 750 ömlesztett lőszerrel több mint 20 gránátot és 5 tudományos elsősegély csomagot és a legjobb detektort ami a frakciónál kapható valamint pár napra elegendő élelmet....
elettem még másodfegyvernek egy SVU-t és hozzá 10 tárat és pluszban még ömlesztett lőszert...
Péntek kora reggel kiszöktem a Bázisról és Még mielőtt feljött volna a nap már a katonai raktárakon is túl jártam.. a határt senki sem őrizte...
Úgy 9 óra tájt lehetett amikor már mélyen a vörös erdőben mentem végig az utat követve, ami elvezet a zóna szívéhez az erőműhöz.
Ekkortájt pillantottam meg az első Monolitos őrjáratot is akikkel gyorsan végeztem.
Ahogy beljebb nyomultam az erőben egyre több monolitossal találkoztam...
úgy egy óra múlva már egy kisebb helyőrséggel is találkoztam... ezeket nagy nehezen sikerül kilőnöm... Mikor felmentem a helyőrséghez ráfordultam az útra... ez már jóval szélesebb volt mint az
Előző út és egyenes út volt végig egy Magas dombra vezetett fel a domb ugyan tart, de valami kékes fény időnként a levegő felé sziporkázott...
Tovább mentem egy 51 lépés után szédülni kezdtem.. olyan mint amikor erős sugárzás éri az embert, ránéztem a mérőre, de még csak nem is mutatott sugárzást... lehet meghibásodott... a fene.. Visszamentem a helyőrségre és Leültem az egyik betonlapra és Kicsit pihenni kezdtem... Hirtelen erős Fülsüketítő hang hallatszott a domb irányából, majd egy Nagy kék nyaláb hasította ketté az eget... Ekkor mint valami láthatatlan energia hullám eltaszította a betonlapról és elájultam...
Nem tudom mikor keltem, de arra ébredtem hogy Monolitosok állnak körül... és nekem zsibong mindenem mintha most rázott volna kis híján izzé porrá az áram...
egy beszélgetést veszek ki...
- Mi legyen evvel a betolakodóval?
- Ő az akit a próféta várt, hozzátok... Bent kimossuk a gyarló emberi emlékét és gondolkodását és felruházzuk a Monolit erényeivel... Ő lesz a mi Őrzőnk az erőműben...
 
Elindultunk a fészek felé. Most is 10 ember indult el. Én, a főnök, Tracker és Black köztük voltunk. Odaértünk és kiszálltunk. Elindultunk körbenézni. Sehol semmi. Majd gyülekeztünk. A főnök kiosztja a parancsokat:
-Rendben. Most úgy néz ki nincs itt semmi. De ne tévessze meg ez önöket. A közelben vannak. A következő a terv, Black, maga rendelkezik mozgásérzékelőkkel, pásztázza át a területet. Tracker, maga nyomokat keressen. Tudja meg hol lehetnek. Jurij! Maga tapasztalt a mocsárban, ugye?
-Igen!
-Akkor nézzen körül 200 méteres körzetben és ha valami gyanúsat lát szóljon.
-Értettem. Csak egy kérdésem van.
-Mondja!
-Van speciális golyó pisztoly méretben is?
-Igen, miért?
-Mert ha egy mód van rá nem cipelem az AK-t, csak lelassítana.
-Vigye! De tűnjön már!
Felkaptam a tárat, letettem az AK-t majd elindultam. cikk-cakk alakban jártam körbe a területet de semmit nem találtam. Mintha eltűntek volna. Majd indulok vissza mikor megpillantok a földön valamit. Közelebbről megnézem. Felemelem egy sisak. Olyasmi sisak mint amit a katonáink használnak. Körbenézek, sehol egy lábnyom csak ez a sisak. Indulok vissza. Oda érve szólok a főnöknek mivan.
-Főnök! Ezt találtam!-mutatom a sisakot.
-Hmm.....Merre találta?
-Innen északabbra.
-Értem. Tracker! Black! Helyzetjelentést!
-Itt Black! Semmi. Szőrén szálán eltűntek. Semmi mozgás.
-Itt Tracker! A helyzet változatlan. Minden bűzlik a feromonoktól de az ajtónál eltűnik.
-Értem. Akkor itt már nem tehetünk semmit. Letáborozunk. Az estét kivárjuk. Black! kerítést a kocsi köré. Egy légy ne jusson be a tudtunk nélkül.
-Értem.
-Tracker, maga reggel 4:50-kor átnézi a területet, és minden nyomot rögzít.
-Értem.
-Jurij, maga őrt áll a kocsi tetején. Kint lesz, szóval vigyázzon. De hogy ne unatkozzon, Black és Tracker is kint marad. Szokják egymást.
-Értettem!
-Igenis!
-Parancs!
Bemegy a kocsiba Black meg megszólal:
-Semmire sem vágytam jobban minthogy egy faszkalappal és egy IQbajnok biológussal legyek együtt egész este, a faszkalap jól beosztott minket.
Ekkor a főnök kilép, odamegy Black elé és pofán hajítja.
-A parancsmegtagadást kimerítette ez a kijelentés. Örüljön hogy nem lövöm le.
Majd visszamegy. Black feláll és megszólal:
-Bazmeg, ez mindent meghall?
Én ránézek és mondom:
-Bazmeg, amit te mondasz azt öreganyám meghallja hallókészülék nélkül pedig szegény full süket!
Elindultunk én meg még jártam egyet. Majd visszamentünk és kiültünk a kocsi tetejére. Várunk majd beszélgetésbe bonyolódunk.
-Tracker, te hogy kerültél a zónába?
-Én,nos én egy csavargó voltam aki elvégezte az egyetemet majd nem tudott mit kezdeni magával. Elsőnek kutatóként küldtek ide majd mikor a csapatomat lemészárolta egy csapat vérszopó úgy döntöttem magányosan tengetem az életemet a Zónában. Aztán halálos sebet kaptam és itt ébredtem. Aztán elkezdtem dolgozni és vizsgálódni. Majd specializálódtam. És ez lett belőlem. A tracker nevet azért kaptam mert a barátom megtanított a nyomolvasás rejtelmeire és így mostmár a zóna összes ismert teremtményét definiálom és követem. Például meg tudom állapítani hogy egy területen mik élnek. De még sokat kell tanulnom. Napról napra új lények jelennek meg.
-Értem. Te Black?
-Én katona voltam. Speciális alakulat. A nehézfiúk. A csapatunk két behatolóból és két támogatóból állt. Én az egyik behatoló voltam. Az utolsó akciónk kudarcba fulladt. Olyan szinten hogy 3 hónapot sínylődtem a szabadban. Se iránytű, se PDA, se kés, se pisztoly. A ruhámon kívül semmi nem volt nálam. Aztán, egy alkalommal egy vérszopóval kerültem össze. Eléggé helybenhagytuk egymást, de én nyertem. Egy szerencsés véletlennek hála. Aztán itt ébredtem. Én is.
-Szóval, senki nem emlékszik arra hogy ki hozta ide.
-Miért te hogyan kerültél ide?
-Én, nos, én a Zónában élek 10 éve. Kiismertem a mocsarat és ma már biztonsággal mozgok benne. Csak ezt a részt nem ismerem még. Itt még nem jártam. Pedig körbejártam számtalanszor. Ide meg úgy kerültem hogy valami Infernóba kerültem vagy mibe. Aztán én is itt ébredtem.
Ekkor valami neszt hallunk a bozótból.
-Mi az?
-Nem tudom. Készüljetek!
Lemegyünk a tetőről. Black nem fog semmit. Sehol semmi. Majd a nádasból egy kerregő hangot hallunk majd odavilágítunk. Pont elugrott onnan. De láttuk, az az volt. Alakzatba álltunk majd közelítünk. Majd kiugrik három a nádasból. Egyik nekem ront, másik Blacket kapja el harmadik Trackert. Kézitusát vívunk. A pisztolyomat nem érem el. Fordulok vele egyet és kétszer pofán törlöm. Meg se érzi. Majd ledob magáról és a nádasban kötök ki. Elkezd felém csörtetni én meg előkapom a fegyveremet. Belelövök kettőt a mellkasába de semmi. Meg se nyekken. Majd az egész tárat beleeresztem de még mindig jön. Majd előveszem a macsétát és megsuhintom. Egyszer eltalálom de másodjára elkapja és kitépi a kezemből. Gyomron térdel majd felemel és elhajít. Nekiesek a kocsinak. Jön felém és kimereszti a körmét. Majd erős, mély durranó hangokat hallok a lény meg előttem esik darabokra. A másik kettő felkapja a fejét és elmenekül. A durranások megint megszólalnak és a két lény elesik. Kilép a főnök és mondja:
-A járműbe. Azonnal!
Beszálltunk és elindultunk vissza.
 
új karakter:
név: Marcus Gronyev
Besorolás: szabadúszó/Zsoldos
Felszerelése: SR-25 TSSR camo színben hangtompítóval + 3 tár 7.62x51 és 2 tár Páncéltörő 7.62x51es.
egy egyedi Krómozott Colt Python hozzá 2 tár és 1 doboz ömlesztett lőszer 1 Túlélő kés és 3 dobókés
Kiválóan oson, közelharci kiképzése is van még... ám időnként kicsit anti-Szociális
és egy Moha színű Ghillie(Táskában) alap öltözete mint egy kezdő stalkernek...
Kiválóan oson

Történet:
Született 1979ban Pripyatban. (33éves)
Anyja 17 éves korában meghalt rákban, onnantól apja vette át nevelését, aki érdekelt volt az import export kereskedelemben így nem sokáig volt óhazájában... iskoláig külföldön végezte el.
Az anyanyelve mellet folyékonyan beszél angolul és németül és franciául. 25 éves korában apja értesítése nélkül belépett 5 évre az idegen légióba, ahol mesterlövész/Felderítő feladatkörben helyezkedett el. Az idegen légió után megkereste egy titkos társaság aki a hozzá hasonló katonáknak ajánlanak további munkát, de már zsoldosként. Ezt akkor vissza utasította, és következő 3 évében megpróbált szabadúszóként ténykedni sikertelenül... Sikertelen próbálkozásai ellenére sem adta fel, Kapcsolata tanácsára a zónába jött Munkáért és Hírnévért és persze nem utolsó sorban pénzért.
Pechjére, az apja áttért az import/exportról az orosz fegyvergyártásra így kapcsolatokat szerezve az orosz-ukrán hadseregben próbálta(ja) fiát meggátolni...

Átértem a Zóna első kerítésén, a szállító által adott pda térkép szerint a közeli faluba kell eljutnom, ott vár rám az összekötő akitől a missziómat kapom.
Éppen gyalogolok a domboldalon amikor valami hirtelen a levegőbe emel és felhajít pár méter magasságra, majd földet érek és lebucskázok a domboldal maradék részén.
Sajog mindenem mikor felkelek a földről. Megkerestem a táskámat és megnéztem hogy minden ép-e még benne.
Szerencsére a cuccoknak nem lett baja...
Ismét felvettem a vállamra a táskát amikor hirtelen valaki rám kiállt:
- Állj!
Hátra nézek, a domboldalon egy katona felém szegezi Aksuját. Ő kiáltott.
Szaladni kezdtem a bozótosba ami pár méterre volt tőlem, a katona lőni kezdett, én pedig bevetettem magam a sunyásba, és elbújtam.
- Iván szólj be a rádión! Fogtunk egy határsértőt!
- Oké! Halottam a két katona ordítozását, majd a nagy nagy zajt csapó lépteket ahogy szaladnak le a domboldalon, nemsokára leértek a domb aljára és pásztázzák a bokrokat.
Katonát nem akarok ölni, ki tudja mikor jöhetnek még jól.
De ha le akarnak lőni, nem leszek rest bántani őket.
az egyik katona éppen fölöttem vizslat ja a bokrot AK-jával, majd tovább halad. Még normálisan áttúrni se tudják a bozótot.
Nemsokára elhalkultak a léptek, én pedig kimásztam a susnyásból és megnéztem a PDA-t. Még 2 kilométer keletre a faluig..., egyszer csak újabb lépéseket hallok, de ezek mögülem jönnek.
Megfordulásomkor már egy puskatussal találkoztam.
...
Pár órával később egy Zárkában ébredtem. Sajog megint a fejem és még az orromat is eltörte.
Ám amikor felébredtem ez volt az egyik a két történés közül a másik az volt hogy az addig őrködő katona kiszaladt az ajtón nagy hévvel. Nemsokára azonban vissza tért egy aranygallérossal.
Ismertem az aranygallérost... Tuplejov őrnagy volt az Apám legrégebbi barátja.
- Gronyev! Szólt felém.
- Tupi! Szóltam oda neki a gúnynevén.
Az őrnagy csak vett egy nagy levegőt, majd folytatta:
- Az nem éppen javít a helyzeteden ha sértegeted a helyőrség parancsnokát!
Nem feleltem rá.
- Nézd... apád szólt nekem is hogy ha meglátlak küldjelek haza!
Bólogatni kezdtem... Értem! Feleltem végül.
- Mit értesz? Kérdezte.
- Hogy miért is vagyok egy zárkában!
- Nem nem azért vagy zárkában... Zárkában azért ülsz Drága barátom fia, mert Határsértő vagy és fegyvereket hoztál a zónába! Ám enyhítő körülmény, hogy apád a fegyverellátmányos társaság részvényese... És éppen ezért rosszul állna a sajtóban ha úgy végeznéd mint egy átlagos határsértő!
- Aha... Jó tudni... és mikor küldesz "haza"?
- Holnap délután kettőkor jön személyesen az apád érted! Mondta az őrnagy kissé mosolyogva... Úgy tudom nagyon régen találkoztatok! Tette hozzá ismételten örömködve mielőtt kilépett az ajtón.
Baszki...
Órákkal később behozták az vacsorát: Konzerv kaja, Kommersz vodkával...
Vacsora alatt bejött egy másik arany galléros bár nem ismerem az ukrán rangjelzéseket nagyon, de ah jól tippelem hadnagy.
Nagyon érdekelte hogyan is kerültem ide... Ő rendszerint kérdezett én pedig nem feleltem, úgy tíz percet elszórakozott, majd megunta és elindult kifelé... Míg beszélt hozzám kicsit kiismertem a fickót... tipikus szerencsevadász... vagyis érdekli a pénz.
- Várj csak! Szóltam felé amikor kinyitotta volna az ajtót.
- No mégis csak van nyelved? Kérdezett felém.
- Van! És volna egy kérdésem is!
- Nosza! Ne kímélj Rideg barátom!
- Hogy kerültél ide?
- Idehoztak! Mondta. majd mikor rájött a mondatom eredeti céljára kicsit elmosolyogta magát...
- A fater miatt... tudod nálam családi hagyománya sereg... de én nem akartam sose katona lenni!
- Akkor gondolom nem is annyira kedveled a sereget.
- Nem... De mire akarsz kilyukadni?
- Segíthetek neked! ha segítesz nekem!
- Szerintem te jobban rá szorul sz a segítségemre, mint én a tiedre... De ha tudsz mellé egy kicsit áldozni rá, akkor meggondolom. Mondta a hadnagy
Hm.. tehát inkább a pénz érdekli a szerencsevadász kis hadnagyot... Gondoltam...
- Mit szólsz 1000hez?
- Na ne röhögtess! 5000ret előre fizetsz és segíthetek a kulcsok megszerzésében! Mondja.
- Nekem nem a kulcs kell!
- Akkor mi?
- A táska amit elkoboztak tőlem!
- Mi van benne?
- Az nem tartozik rád... kapsz 10000 rubelt ha megszerzed nekem azt a táskát és leteszed a helyőrségtől 500 méterre lévő kidőlt fához! Mondtam végső ajánlatként...
A katona hümmögni kezdett... Végül megszólal:
- És hogy fizetnél?
Ekkor benyúltam a kabátomba és egy hátsó levarrott zsebnek a varrását kiszakítottam majd kivettem 10000 rubel...
- Frappáns! Mondta a katona örömködve nézve a pénzt.
- 5 előre! 5 ha végeztél! Mondtam, majd átnyújtottam neki 5000 rubelt.
- És te hogy jutsz ki? Ettől még a cella zárva marad! Mondta miközben eltette a pénzt.
- Az nem probléma! Feleltem megalázó nyugalommal.
- 10 perc és a cucc a helyén lesz! Mondta majd kiment.
Ekkor levettem a bakancsomat és a felső talpából kivettem a pick lockot és neki álltam babrálni a zárral.
nem is tartott olyan soká és kattan a zár, Nyílt a cella ajtó.
Elindultam az első ajtóhoz, Kicsit lehajtottam a redőnyt...
Egy szoba volt szemben, jobbra az ajtó ami kifelé vezetett, szemben egy íróasztal volt mögötte egy katona írogatott. Támad is egy ötletem.
Kopogtattam a cella ajtón a pohárral, mire az íróasztalnál lévő átszól a szobán keresztül.
- Na mi van mi kéne?
Nem feleltem csak csörömpöltem tovább...
- A picsába! Megyek!
Hallom ahogy feláll a fickó és közeledik az ajtó felé, majd kinyitja az ajtót közben a következőt mondja:
- Na mi van barom arc mi kéne? Közben meglátja a nyitott ajtajú üres cella ajtót, majd engem aki eddig a falhoz simulva várt rá, majd a következő másodpercben már felé támadtam...
elsőnek a hangszálait bénítottam.. meg se nyikkan majd gondolván hogy iszik lengőütés a májhoz, kegyelemdöfésként ütés a tarkóra...
Átmentem a másik szobába és kinéztem az ablakon, teljes sötétség, kicsit viharos az éjszaka, tökéletes pillanat a szökéshez.
Kinyitottam az ajtót és kisurrantam, Gond nélkül osontam végig a táboron, egészen a kapuig itt majdnem az egész terület be volt világítva plusz még reflektorral pásztázták a környéket is...
Nem tudtam jobbat várnom kellet.
Elég nagy volt a lebukásom esélye minél tovább várakozok, annál elöbb találják meg a leütött őrt...
Hirtelen azonban a fények egy közeledő alak felé Csoportosultak, és az őrök is oda mentek rögtön, az alak azonban hangosan közölte:
- Ne lőjenek Én vagyok az Nikolai Druszajev Hadnagy!
- Maradjon ott! Jött a válasz is rögtön és mind 3 őr rögtön oda ment és a két reflektor is oda világított, ez az alkalmas időpont, hát osonni kezdtem a kerítés mentén, végül elfutottam a kidőlt fához, ahol egy kis keresés után megtaláltam a táskámat, ám mikor a hátamra vettem hirtelen megszólalt a Riadó a helyőrségen és ordítozásokat lehetett hallani...
Ezután Sietősen távoztam a környékről, lehetőleg kerülve a jól látható helyeket...
Végül elértem a falut, és letelepedtem az egyik kis pincében a cuccommal együtt. Ma már nincs kedvem semmihez, majd holnap reggel megkeresem az összekötőmet...
 
Visszafelémenet Tracker a három lényt rakja hullazsákba, Black a lövedéket vizsgálja, a főnök meg térképeket bámul. Én csak ülök és nézek ki a fejemből. Mikor végre visszaérünk elvonultunk és átvizsgáltuk a cuccainkat. Az én cuccaim rendben vannak, ki is sült mi volt a fegyverrel a baj. Amit kölcsönkértem, azt a hátsó tokba tettem, a rendes az első tokban olt, én meg automatikusan azt vettem elő. Ez majdnem az életembe került. Kipucoltam a fegyvereket, a ruháimat is kimostam, a bőrkabátomat kiboxoltam, majd mikor az megszáradt méhviasszal kikentem, a bakancsomat megmostam, kiboxoltam majd méhviasz. Csillog-villog miden cuccom. A maszkomat inkább leveszem mert a gázálarc alatt besülök. De h jobban átgondolom, nem is kell ez nekem, nem is használom. A gázálarcot leteszem, a maszkot kimosom és kiteszem száradni. Most jönnek a lőszerek. Az ellátmány bővelkedik lőszerben de azért megszámolom mim van. Akkor, 5 táram van, és összesen 151 golyóm. Az az egy sem tudom honnan a menykőből jött, amikor elejtettem az egyik tárat akkor találtam az ágy alatt. Nem baj, azt az egyet megcsinálom nyakláncnak. Vagy valami mert nem tudom hova tenni. A tárba nem fér bele, egy tárat meg elpazarolni nem szeretnék egy golyóra. Mindegy, beteszem a zsebembe hátha szerencsét hoz. Megnézem a cuccaimat, a bőrkabátom már szépen csillog, a nadrágom megszáradt, a pólóm és a mellényem is. Felveszem a nadrágom, a bakancsot meg a pólót és megyek egy kört a bázison. Biztos ami biztos fegyvert is viszek. Az újfajta lőszer van benne. Megyek a körletben, és egy csomó kis szobát találok. Mind zárva. Befordulok egy sarkon és egy nyitott ajtót látok. Bemegyek, a szoba üres. Megyek ki mikor az éjjeliszekrényen egy kis füzetet találok. Megnézem, a neve:
"Mihail Petrejevics napója"
Elteszem. Megyek ki mikor szembetalálkozok egy őrrel. Az őr csak bámul rám.
-Mi van tesó? Engedj már ki!
Csak bámul. Majd rámszegezi a fegyverét.
-Hó! Nyugi! Nem akarok bajt!
Int a fejével hogy menjek be. Bemegyek de még mindig rajtam tartja a fegyverét. Ekkor elkapom a fegyverét, oldalra lököm, közben elereszt egy sorozatot ami a falba 5 lyukat üt. Kitépem a kezéből és eldobom. Nekem ront és az ágyra rádob. Előkap egy kést és felém döf. Az ágyat átszakítja de én el tudok gurulni előle. Felém suhint, én kitérek majd elkapom a kezét és kitöröm. Mindenféle ordítás nélkül tűri és gyomron könyököl. Hátra esek. A kezén ránt kettőt és visszamegy a helyére. Nekem támad puszta kézzel. Elkezdi szorítani a torkomat. Lenyúlok a fegyveremért, kihúzom majd a mellkasába eresztek 5 lövést. Átszakítja a mellkasát, és ledől rólam. A maszk alól ömlik a vér de még él. A torkára taposok és a fejébe lövök még hármat majd elteszem a pisztolyt és kimegyek a szobából. Odafutok a főnök irodájához és bemegyek. A főnök olvasgat az asztalnál. Odafutok és mondom:
-Főnök! Gond van!
-Ne kíméljen.
-Megöltem egy őrt!
Rám pillant és kérdi:
-Parancsol?
-MEGÖLTEM EGY ŐRT!
-Tájékoztatom, hogy a számítógépemen van egy beállítás, ami azonnal jelez mikor egy őr szíve megáll.
-De mondom! ÉN TETTEM!
-Na mutassa.
Elvezettem a főnököt a szobához. Zárva van.
-Nyissa ki!-parancsol a főnök az egyik őrnek aki engedelmeskedik. Bemegyünk a szobába és elképedek. A fal sértetlen, az ágy megágyazva, rendben, a hulla eltűnt és a vér is.
-De mondom! ITT VOLT!
-Mikor volt utoljára kimenője uram?
-DE MONDOM HOGY ITT VOLT!
-Igen. Biztos. És ezért a bátor küzdelemért magának 5 nap kimenőt adok. 5 napig meg se lássam csataközelben. Kivisszük innen, és 5 nap múlva visszahozzuk. Adunk fizetséget a szolgálataiért, 10 000 rúbelt, amit arra költ amire akar. De ne feledjen, figyeljük magát. Ha bárkinek beszél erről akkor meghal. Most induljon, a fegyvereit viheti de mást nem.
Visszamentem, felöltöztem rendesen és a fegyvereimmel kimentem a hangárba. Onnan egy kocsiba kerülte majd kivittek a mocsárból. Kint letettek Sötét Völgyben. Visszamentem a Bárba. Ott még megvolt a szobám. Bent leültem és elővettem a naplót és elolvastam. Annyi a lényege hogy a csávó ugyanott dolgozott mint én. Az utolsó bejegyzése azt mutatja hogy kiment a nádasba egy bevetésre. Onnan nem jött vissza. Ez furcsa. Na mindegy, 5 napig itt fogok tartózkodni szóval el kell valahogyan töltenem. 10 000 rúbelért vajon mit vehetek ami segíthetne nekem? Majd kisül.
 
Elintéztem a papírmunkát végre. Most már csak keresnem kell egy helyet magamnak. És azt hiszem meg is találtam. A helyőrség egyik oldalán van egy 2 emeletes torony épület, amit a mi embereink szállásául jelöltek ki. A nap jó részében őrtoronyként szolgál, de estére már a szállásunk.
Rögtön le is csaptam a második emeletre. Jó kilátás, kiváló fedezék, és kényelmes is. A többiek méltatlankodtak is miatta eleget, hogy lenyúltam a legjobb helyet.
Persze mint minden helynek, ennek is megvan a maga hátránya. Az őrnagy azt mondta hogy ha itt akarok dögleni, akkor mostantól enyém a feladat, hogy a szolgálati időben én járőrözzek a toronyban.
Rohadt élet! De sajna semmi sincs ingyen. Ezen persze már a többiek is röhögtek.
Na mindegy. Majd később rágódom rajta. Addig boldogít a tudat, hogy mindenki más az alsó emeleten szenved, én meg itt fent vagyok.
Az este el is kezdtem a szolgálatot és a toronyból nézelődtem. Mellettem a reflektor kezelő, akit már szinte teljesen elemésztett a fáradtság és a reflektornak támaszkodva kezdett aludni.
Amint észrevettem, mentem volna hogy felébresszem, de inkább úgy gondoltam jobb ha hagyom.
Aztán ismét a táj felé néztem. Semmi különöset nem láttam, de aztán észrevettem egy anomáliát amint aktiválódik. Erről már tanultam, amikor még idefelé tartottunk.
Bele néztem a távcsőbe és az anomália felé pillantottam. Láttam hogy valami leesik és gurul lefelé a domboldalon. Aztán nincs több mozgás. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de aztán inkább kiküldtem egy járőrt.
- Popov! Mozgást vettem észre a keleti határvonalnál. Menjetek és nézzetek utána!
- Ajh! Vettem! Indulunk! Jött a unott válasz. Utána elindultak a mozgás irányába, a kerítés mentén.

Később fegyverropogásra és villódzó fényekre leszek figyelmes a két járőr pozíciója felől. Azonnal a rádióhoz kapok.
- Popov! Jelentést! Mi ez?
- Egy határsértő! A domb aljában kaptuk el, aztán ahogy rászóltunk, bevetette magát a bokrok közé!
Mit csináljunk? Megöljük?
Egy ideig gondolkoztam aztán ismét beleszóltam a rádióba.
- Ne! Ha tudjátok, hozzátok be! De ha másképp nem megy akkor lőjétek le!
- Rendben! Vettük!
Aztán egy kis idő eltelt, végül a két járőr egy harmadik személlyel tért vissza, aki nem volt eszméleténél.
- Nocsak! Mi jót fogtatok srácok? Szóltam a két járőrre a toronyból, közben a korláton támaszkodtam.
- Valami hülyét! A jómadár azt hitte túltettük magunkat rajta és leléptünk, de amikor már rájött az ellenkezőjére akkor késő volt. Mondta vigyorogva.
- Hehe! A szerencsétlen hülye! Röhögtem fel.
- És most? Kérdezte a járőr.
- Vigyétek és tegyétek be az egyik cellába! Én szólok az őrnagynak.
És már vitték is a zárkák felé, én pedig az irodák felé vettem az irányt. Csendben benyitottam az ajtón és benéztem.
Odabent csak egy lámpa világított, az is az őrnagy szobájából. Bementem a szobába, ahol az őrnagy volt a székében hátra dőlve, lába az asztalon és az öreg rendesen húzta a lóbőrt.
Először csendben lépkedtem oda, aztán próbáltam felkelteni az őrnagyot.
- Őrnagy úr!.... Őrnagy úr ébredjen! Fogtunk egy halat! Szóltam neki, de az szinte észre se vette.
Aztán jobb ötletem nem volt, elkezdtem lökdösni hogy felébredjen.
- Halló! Ébresztő! Gyerünk Ébredj már fel! Gyerünk! Te lusta disznó! Mondtam már a válogatatlan szavakat.
Aztán már készültem volna hogy úgy meglököm, hogy felborul székestől mindenestől, de hirtelen megszólalt:
- Ha tovább lökdös hadnagy, esküszöm hogy az éjszakát az udvaron fogja tölteni arccal a földön! És mindent hallottam! Hol van az a fogoly?
Teljesen elfehéredve, guvadt szemekkel néztem az őrnagyra, aztán lassan mondtam.
- ööö...... Hát.... A fogdában van. Épp szólni akartam önnek de aludt, és én meg.... izé...
Aztán az őrnagy felkelt és elindult kifelé. Közben hozzá tette.
- Ne kifogásoljon fiam! Inkább jöjjön utánam!
Aztán elindultunk a fogdák felé. Mikor az ajtóhoz értünk, az őrnagy megragadta a kilincset, de mielőtt kinyitotta volna, megfordult velem szembe és rám mutogatva megjegyezte:
- Ja igen! Most még ezt hajlandó vagyok elnézni magának! De még egy ilyen és repülni fog mint a madár!
Egyből értettem miről van szó, de azért még megkérdeztem:
- Ki fog rúgni a seregből?
Erre az őrnagy nyugodtan válaszolt.
- Nem! Csak úgy p*csán rúgom magát, hogy éhen hal a levegőben! Ki nem rúghatom magát, mert ígéretet tettem az apjának, hogy gatyába rázom!
Aztán végre kinyitotta az ajtót és elindult kifelé, én meg a fejemet fogva utána.
Amikor megérkeztünk a zárkákhoz, bementünk az ajtón ahol egy tiszt fogadott minket aki egy asztalnál ült.
Amint meglátta az őrnagyot, felpattant és vigyázzba vágta magát. Az őrnagy persze leintette.
Majd elindult a zárka felé, ahol az új "vendégünk" pihent.
Beszéltek valamit, én közben a falhoz támaszkodtam és figyeltem.
- Gronyev! Mondta az őrnagy.
- Tupi! Szólt a fogoly.
Az őrnagy csak vett egy nagy levegőt, majd folytatta.
- Az nem éppen javít a helyzeteden ha sértegeted a helyőrség parancsnokát!
Az idegen nem felelt.
- Nézd... apád szólt nekem is hogy ha meglátlak küldjelek haza!
- Értem! Felelt az idegen.
- Mit értesz? Kérdezte az őrnagy.
- Hogy miért is vagyok egy zárkában!
- Nem azért vagy zárkában... Zárkában azért ülsz Drága barátom fia, mert Határsértő vagy és fegyvereket hoztál a zónába! Ám enyhítő körülmény, hogy apád a fegyverellátmányos társaság részvényese... És éppen ezért rosszul állna a sajtóban ha úgy végeznéd mint egy átlagos határsértő!
- Aha... Jó tudni... és mikor küldesz "haza"? Kérdezte a fogoly unottan.
- Holnap délután kettőkor jön személyesen az apád érted! Mondta az őrnagy kissé mosolyogva.
- Úgy tudom nagyon régen találkoztatok! Tette hozzá, majd elindult kifelé.
- Baszki! Szólt még a fogoly.
Én még mindig csak a falnak támaszkodtam, majd mikor az őrnagy elindult kifelé, csak a homlokomhoz emeltem a kezem és intettem egyet az őrnagynak.
Majd mikor az őrnagy kilépett végre az ajtón, én egyszer a vállára ütöttem az asztal mögött ülő tisztnek, aki csak intett egyet és tovább olvasgatta az újságot.
Majd odamentem a zárkához ahol a fogoly volt.
Közben a kaját is meghozták a fogolynak. Letették a zárka felelős asztalára, majd az felállt az asztal mögül és elindult a zárka felé.
Amint ideért, bedobta a kaját a zárka ajtón, majd azt mondta:
- Nesze itt van! Zabálj! Pedig nem érdemled meg! Az ilyeneket fel kéne akasztani! Mondta zsörtölődősen majd elindult vissza az asztalához, de közben még felém is odafordult.
- Te meg tudod nagyon jól, hogy a foglyokkal beszélgetni, nem a legjobb ötlet! Húznál inkább vissza a toronyhoz!
- Nyugi! Nem kell parázni! Vágtam oda neki lazán.
Majd mikor ismét leült az asztalához és folytatta az olvasást, én a fogoly felé fordultam.
- Na mesélj csak! Hogy kerültél ide és honnan ismered ilyen jól ezt az őrnagyot?
A fickó semmit sem felelt, csak tömte a fejét. Látszott rajta, hogy az a tipikus önfejű, magányos farkasféle.
- Na mi van? Elvitte a cica a nyelved? Kérdeztem gúnyolódva.
- Vagy csak egyszerűen nem érted a nyelvet?....... Na! Mi az isten bajod van? Hülye vagy, gyenge elméjű, vagy egyszerűen csak süket? Kérdeztem már szinte türelmetlenül.
Aztán tovább nem bírtam nézni ahogy a fickó csak némán tömte a fejét és inkább elindultam én is kifelé.
- Csak az időmet pocsékolom! Mondtam.
- Várj csak! Szólt felém, én pedig rögtön megfordultam.
- No mégis csak van nyelved? Kérdeztem felé.
- Erre ő lenyelte az utolsó falatot és azt mondta:
- Persze hogy van! De legalább megvártad volna, hogy lenyeljem a kaját! Elvégre teli szájjal dumálni pofátlanság.
Hülyén bámultam a fickóra, de aztán ismét elkomolyodtam.
- Volna egy kérdésem. Mondta.
- Nosza! Ne kímélj Rideg barátom! Mondtam neki, ismét elmosolyodva.
- Te hogy kerültél ide? Kérdezte.
Egy ideig csendben voltam aztán válaszoltam:
- Idehoztak!..... Közben elmosolyodtam kissé.
- A fater miatt... tudod nálam családi hagyomány a sereg... de én nem akartam sose katona lenni!
- Akkor gondolom nem is annyira kedveled a sereget. Vágta rá rögtön, közben ismét lenyelt egy falatot.
- Nem... De mire akarsz kilyukadni? Kérdeztem kíváncsiskodva.
- Segíthetek neked! ha segítesz nekem! Felelte magabiztosan.
- Szerintem jobban rá szorulsz te az én segítségemre, mint én a tiedre... De hallgatlak! Mondtam flegmán.
- Mit szólsz 1000hez? Kérdezett felém.
Ekkor felröhögtem.
- Na ne röhögtess! Ennél még a mostani fizetésem is több! 5000ret előre fizetsz és segíthetek a kulcsok megszerzésében! Mondtam szélesen mosolyogva.
- Nekem nem a kulcs kell! Felelte.
- Akkor mi?
- A táska amit elkoboztak tőlem!
- Na és mi van benne?
- Az nem tartozik rád!... Ide figyelj! Kapsz 10000 rubelt ha megszerzed nekem azt a táskát és leteszed a helyőrségtől 500 méterre lévő kidőlt fához! Mondta Nyugodtan.
Egy ideig gondolkoztam, aztán csak elhúztam a szám és egy jó nagy "hmm" után kérdeztem:
- És hogy akarsz fizetni? Hisz itt ülsz egy cellában, minden nélkül. Fegyver, felszerelés és legfőképpen pénz nélkül.
Erre benyúlt a kabátjába és egy hátsó levarrott zseb varrását kiszakította majd kivett 10000 rubelt.
- Frappáns! Mondtam elismerően.
- 5 előre! és 5 ha végeztél! Mondta, majd ideadott 5000 rubelt.
- És te hogy jutsz ki? Ettől még a cella zárva marad! Kérdeztem érdeklődve, miközben zsebre vágtam a pénzt.
- Az nem probléma! Mondta Mosolyogva.
- Oké! Ezt a kis szívességet megtehetem. 10 perc és a cuccod a helyén lesz. Mondtam lazán.
Aztán elindultam kifelé. Ha jó tudtam, a vendégünk táskáját berakták az ellátó tiszt raktárába. Így hát oda vettem az irányt.
Odabent szét néztem egy kicsit és láttam hogy az ellátó tiszt aludt. Most jött el az én időm. Odamentem a raktár rácsos ajtajához és kipróbáltam amit még a túlélési gyakorlaton tanultam Szibériában.
Elővettem egy kis gémkapcsot, meg egy darab görbe vasat és megpróbáltam kinyitni a zárat. Egy ideig elszenvedtem vele. És közben többször is az ellátó tisztre pillantottam, mert mindig azt hittem hogy fel fog ébredni.
Végül egy idő után kattant egyet a zár. Tehát Mégsem felejtettem el mindent. Mikor végre kinyílt, bementem az ajtón és megkerestem a táskát. Nem volt nehéz észrevenni, egy koszos, sáros civil táska volt az.
Felkaptam a táskát, majd elindultam kifelé vele. De furdalta az oldalam a kíváncsiság, úgy hogy még kifelé menet, letettem az asztalra és kinyitottam.
A sok személyes kacaton kívül, nem volt benne semmi érdekes, kivétel egy szépen krómozott pisztoly, meg egy mesterlövész öltözet.
Elhűlve bámultam az elit holmit, majd inkább befejeztem a nézelődést és vissza csuktam a táskát. Majd felkaptam és miután vissza zártam a raktár ajtót, sietősen mentem kifelé a megbeszélt rejtekhelyre.
Lassan, gyanú nélkül mentem kifelé a helyőrségről, aztán amint elértem a cél helyre elkezdtem keresni a fát.
Viszont mikor megtaláltam, nem volt időm elrejteni alatta, mert egy őr idő közben rám szólt:
- Megállj! Ki az ott?!
Ekkor nem haboztam és inkább gyorsan bedobtam a táskát a susnyásba. Aztán elindultam az őr felé, közben a reflektorok is rám világítottak.
- Áh! Ne lőjetek! Én vagyok az Nikolai.
- Hadnagy! Mi a fenét keresett ott?!
Nem sokáig gondolkoztam, rögtön rávágtam a legelső választ:
- Csak dobtam egy sárgát.
Az őr bambulva nézett, majd elkezdett bólogatni.
- Ahha. Értem.
De alig ért véget a mulatság, máris megszólalt a riadó. Azonnal mindenki felébredt és sietett kifelé az udvarra.
A reflektorok vadul világítottak mindenfelé, aztán az őrnagy is megjelent.
- Jelentést! Mi ez a felfordulás?!
Erre az őrmester megjelent a leütött zárka felelőssel, majd azt mondta:
- Jelentem, hogy a fogoly megszökött!
Az őrnagy mérgesen ordított fel:
- MI? Ez meg hogy a f*szba történhetett meg?!
A zárka felelős hebegve próbálta magyarázni:
- Hát... Az úgy történt hogy az a csirkefogó először zörögni kezdett a zárkában. Amikor odamentem, hogy megnézzem mi baja, akkor....
Az őrnagy felhúzott szemöldökkel bámult az őrre, majd türelmetlenül kérdezte:
- Akkor?!
Az őr tovább folytatta a magyarázkodást:
- Akkor észrevettem, hogy már nyitva volt a zárka. Én próbáltam riadóztatni, de akkor már kiütött engem.
Erre az őrnagy földhöz vágta a sapkáját, majd teljesen kikelve magából ordította:
- ÁÁJ! Idióták! Hogy lehetnek ilyen ostobák, hogy hagyták hogy megszökjön tőlünk?! A rohadt életbe!
Egy ideig gondterhelten vakarta a fejét, majd aztán ismét kérdezte az őrt:
- Na jó! Ki volt még a fogollyal utána? Volt valaki aki esetleg beszélhetett vele?
Erre az őr pont azt mondta, amitől a legjobban tartottam:
- Igen uram! Druszajev hadnagy beszélt még a fogollyal utoljára!
- Ajjaj! Gondoltam magamban.
Erre az őrnagy azonnal felém fordult:
- Hadnagy! Azonnal várom az irodámban! És ajánlom a maga érdekében, hogy ne késsen el!
- Igen uram! Válaszoltam kissé már megijedve.
Tudtam hogy most nagy szarban vagyok. Ha kiderül hogy én segítettem annak a rohadt határsértőnek a szökésben, akkor nagyon rá fogok b*szni.
Aztán ha ez még nem lett volna elég, akkor még gyülekeztek a problémák.
- Őrnagy úr! Őrnagy úr! Szaladt felénk az ellátmányos tiszt, teljesen kétségbe esve, mint akit kiraboltak az utcán, fényes nappal.
- Mi az? Kérdezett az őrnagy ingerülten.
- Őrnagy úr! - Zokogta az ellátmányos tiszt lihegve. - A határsértő táskája.... Eltűnt! Ellopták!
- Az meg hogy a p*csába történhetett?!
- Nem tudom uram! Pedig a zárnak semmi baja! Feltörésnek nyoma sincs, sem erőszakos behatolásnak. Szerintem valaki feltörte.
- Újabb ajjaj! Gondoltam ismét magamban.
- Talán még mielőtt megszökött, volt ideje betörni a raktárba. Felelte az ellátmányos.
Erre az őrnagy hitetlenkedve mondta:
- Az lehetetlen! Ennyi idő alatt képtelenség megszökni innen, és ráadásul még ellopni egy táskát is!
Aztán már teljesen kivert a víz. Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz ha lebukok. És legfőképpen mi lesz, ha ez ügyben szólnak az apámnak. Istenem most segíts!
 
Kimentem a kereskedőhöz és szóba elegyedtem vele.
-Kéne pár eszköz.
-Mesélj!
-Zártörő, kis kamerák, lehallgató készülékek, és egy olyan kamera ami észrevehetetlenül elrejthető a ruhámban.
-Húúúúúú.....Ez forró. Mit akarsz te?
-Nem magára tartozik.
-Hát.........Én nem tudok segíteni. Legfeljebb Zártörő szettet tudok adni.
-Mennyi?
-Meg kell keresnem. Kövess.
Bemegyünk hátra. Végig két őr van mögöttem Chaserekkel felszerelve amit rajtam tartanak végig. Hátra érünk, a kereskedő kiküldi a két őrt. Majd egy képet levesz a falról és kinyit egy széfet. Kivesz belőle egy dobozt. KB mint egy cigisdoboz akkora.
-Ez a zártörő. Olcsó, 1500 rúbel. De jó minőségű.
-Itt a pénzed.
-Várj! Van még itt más is. Amit mondtál, az a rejtett kamera. Abban tudok segíteni.
Kivesz egy USB-hez kötött valamit a széfből. Nem tudom mi az, KB akkora feje van mint egy egy fülhallgató vége.
-Mi ez?
-Ezt az egyik teknikusom csinálta egy endoszkópból. Felvételt készít, de telepítened kell egy szoftvert a PDA-ra. Szoftverrel együtt 5000.
-Itt van. Ennyi elég.
-Értem. Akkor, menj és próbálgass.
-Kösz.
Inkább nem veszek kis kamerákat mert ez is megteszi. Felraktam a szoftvert a régi PDA-ra(az új csuklóPDA-mat nem hoztam mert mindent ott kellett hagyni a fegyvereken kívül) és kipróbáltam. Nagyon jó volt. Működött rendesen viszont a vezetékfehér volt így nehezen tudom csak elrejteni. A zártörő szettet is kipróbáltam az ajtón. Több kis pálcika van benne ami minden fajta zárhoz megfelelő. Maradt 3500-am, abból még kerítni kellene valamit. Eszembe is jutott mi kellene. Egy szerelőszett. Kimegyek és kérek egyet a kereskedőtől. Ad egyet, egy csavarhúzó készletet 1000-ért. Bőrtokba van becsavarva. 2500. Ebből mit szerezzek még. Megvan mi kellene még, varró szett. Veszek egy kis varró készletet. Olló, tű, 5 tekercs cérna. Remek. 500-ért megérte. Elteszem őket mert még később kelleni fognak. Most másra koncentrálok. A naplóban találtam egy jegyzetet ami azt írja le hogy itt, a Sötét Völgyben van egy eldugott rejtekhely ahol ez a Mihail lakott. Megnézem magamnak. Elindulok és egy óra alatt ki is érek Sötét Völgy határához. Ott akkor jobbra kell menni, és a disznófarmon túl lesz a rejtek. Odaérek, de nem találok semmit. Aztán, egy lépésnél roppan valami. Megnézem, egy szemüveg. Régóta itt lehet. Körbenézek alaposabban és a domboldalban találok egy álcaleplet. Leveszem, és egy rejtett bányaszerű dologba botlom. Benyitok, majd gondosan visszazárom az ajtót. Bent, lámpával körbenézek. Egy komplett kis lakhely. Büdös van. Nem tudom mi árasztja ezt a szagot de olyan orrfacsaró hogy azt el nem tudom mondani. Átnézem a szobát de semmi érdemlegeset nem találok csak egy naplót amiben érdemtelen dolgok vannak leírva. Majd visszateszem de koppanást hallok. Megkopogtatom a fiókot, és üreges. Megnézem, kinyitható. Kinyitom, és 5 DVD-t meg egy Pen Drive-ot találok benne. Elteszem. Majd megnézem a fiókokat, majd a gardrobe jön. Kinyitom, és egy hullát találok. Alig pár hetes. Már oszlik. A kezében egy pisztolyt tart a fején meg egy lyuk tátong. Körbenézek, egy levél van a kezében. Kinyitom, a következő áll benne:
"Sikerült megszöknöm. De nemsokára megtalálnak. Nem megyek vissza! Inkább a halál!"
Ez Mihail. De honnan szökött meg? Ki elől? Ez nem tetszik. Mi folyik itt? Ki kell derítenem. A CD-ket meg a Pen Drive-ot átnézem de biztos ami biztos elviszem Mihail PDA-ját is. Mikor megyek ki mozgást hallok. Kintről. Kinézek, semmi. Kinyitom az ajtót, egy fekete árny mászik fel a dombra. Felszaladok és körbenézek. Amikor felérek megáll az ütő bennem. Egy olyan lény, mint amit a mocsárban láttam. Olyan néz velem farkasszemet. Rám néz, kivillantja a fogait, sziszeg rám majd egy ugrással a fák közt terem és el is tűnik. El kell tűnnöm innen. De hagyok itt egy kis meglepit. Átnézem a házat, és találok cérnát meg egy gránátot. A tartógerendához erősítem a gránátot, a cérnát kihúzom és kifeszítem. Visszamegyek a szobámba. Leteszem a cuccokat. Eltelt egy nap. 4 maradt már csak. És még annyi dolgom van. De annyi örömöm van, hogy akik Sötét Völgyből jönnek beszámolnak egy robbanásról és egy beomlott részről a dombon. Majd holnap mindent megnézek.
 
Reggel viszonylag korán keltem, ám koránt sem olyan üdén.
Felmentem és már rögtön megszólított egy fickó, aki a fal mellet ült egy fatönkön és egy aksu mellette a fának támasztva.
- Hé, te ott! Te jöttél tegnap késő este, a katonai riadó után?
- És ha igen?
- Furcsa az ábrázatod, nem mellesleg a felszerelésed!
Ekkor valami leesett... és mint amikor 16 éves koromban meglopott az egyik rohadék... majdnem olyan módba kerültem.
- Te belenéztél a táskámba? Kérdeztem oda fenyegetően. És közeledtem felé.
- Hát valahogy meg kell tudnom, hogy nem-e valami pszichopata jött-e a táborba! Felelte flegmán.
- Nagyon remélem nem emeltél el semmit sem! Mondtam neki, majd megfordultam.
- Különben? Kérdezett vissza.
Hátra néztem és látom ahogy kezében tartja a dögcédulámat, ezután vissza fordultam és felnéztem az égre, közben a jobb kezemmel benyúltam a kabátom alá és leemeltem a belső tartóról egy dobókést majd lendülettel ahogy fordultam hajítottam is a stalker felé... pontosan és lazán a kés a stalker feje mellet állt bele a falba élével megkarcolva a stalker fejének szélét...
ettől kicsit ledermedt, majd nevetve odavetette:
- Kancsal vagy! Még el találni se tudsz!
- Nem is az a cél! Mondtam majd ledobtam a táskát elindultam felé.
Ekkor a stalker felugrott és az aksuért nyúlt, de én egyből kapcsoltam és odarúgtam egyet a könyökéhez lazán, Felvette az Aksut, de lassan bírta lövésre emelni az akksut mert a keze lezsibbadt. Miközben felém emelte kilöktem a tartó kezét, közben kilöktem belőle a tárat, a bal kezemmel a jobbal pedig odább löktem a csövet így a fegyverben lévő egy golyó az ég felé ment mikor elsütött a fegyvert, ezután kikaptam a fegyvert a kezéből és a tussal orrba vágtam, majd kétszer gyomron végül a térdkalácsára vágtam majd a fegyverrel a falnak nyomtam a torkánál.
- Te rohadék! Most mi lesz meg ölsz? Kérdezte nehezen miközben a saját fegyverével fojtogattam.
- Nem! Mondtam, majd elengedtem, és oldalra fordultam, ám hirtelenségiben vissza fordultam és lendülettel pofán vágtam a fegyver tusával amitől a fickóoldalra dől áttörve egy öreg faléces kerítést az úton elterült... Miután láttam, hogy jól kiütöttem mellé dobtam a fegyverét.
Ezután egy ember elkezdett tapsolni a falu másik végéből. az egyik egy csuklyás nagykabátot viselt.
- Szép volt! Valóban tehetséges vagy! Mondta, majd Intett a fejével hogy kövessem ezután elsétált hátra.
Nem tudtam mire vélni a dolgot, de végül arra gondoltam hogy ő lehet az összekötő...
Kivettem a késem a falból, és eltettem majd felkaptam a táskám és elindultam a csuklyás után.
Amit kiért a kis falu határából elvesztettem a fickót, Ekkor egy elettem lévő fickó egy úgynevezett "stalker" Mutatta hogy amarébb van egy pinceajtó, oda menjek.
Lementem a lépcsőn és egy vasajtóval találtam szemben magam.
Kinyitottam volna, de nem volt rajta semmilyen nyitó eszköz felőlem. Hirtelen azonban megnyílt elöttem az ajtó, és és az azon túl lévő szoba... Egy kis helységvolt elöttem pár méterrel elöttem már rácsok zárták is el az utamat, a rácsok mögött egy dagadt öreg fickó ült aki éppen a csuklyással beszélgetett.
- Buj beljebb! Szólt az öreg. És csukd be az ajtót tette hozzá.
így is tettem, és mikor bezártam az ajtót, a csuklyás felém fordult és levette a csuklyát egy kb 40 éves erős kemény arcvonásokkal rendelkező fickó jelent meg elöttem.
- Nos örülök hogy megérkeztél! Travog már sokat beszélt rólad! Szólt felém.
- Igen... és? Kérdeztem.
- Nos most hogy itt vagy neki állhatsz dolgozni, de előtte tudnom kell mennyire vagy képes! Mondta.
- Elég sok mindenre. Mondtam.
- Biztosan, de a saját szemeimmel akarom látni a képességeidet! Mondta, majd a dagadt hoz fordult: Szidorovics!
- Jah igen! Máris adom! Mondta, majd elővett egy kis dobozt és kinyitotta.
egy kis herkentyű volt benne, és pár adag gyógyszer.
- Ez egy detektor beépített Geiger müllerel, használd okosan! Különben csúnya dolgok történhetnek veled! Mondta a csuklyás fickó amikor kezembe nyomta a kis herkentyűt.
Társával együtt - majd kivette a dobozból azt a két kis csomag gyógyszert ami benne volt még. - Az Anti-Raddal, amit akkor szedj be ha még sem voltál olyan figyelmes a detektorral és kellő mennyiségű sugárzást vettél magadhoz! A zónában ez lesz a második társad a fegyveren kívül! Mondta.
- Hagyjuk a szarságokat! Térjünk a munkára! Vágtam közbe.
A csuklyás fickó egy kicsit elhallgatott, majd bólintott egy kicsit.
- Ahogy akarod! Mondta, majd a szidorovicshoz vagy kihez fordult, és bólintott.
Ekkor a dagadt pötyögött párat az az asztala szélén lévő Lap topon, majd felénk fordította.
- Ő a célpontod! Mondta.
Egy Profil jelent meg a laptopon, egy katona profilja:
Név: Iván Drutskov "Arrow"
Rang: Százados
Beosztás: Katonai stalker
Állomás: Keleti határrégió
Tartózkodási hely: déli helyőrség
olvastam le némán az adatokat a katonáról.
- Ma megy át a keleti helyőrségre, 5 tucat katonával együtt egy konvojjal. Mondta a Csuklyás.
- Mikor? Kérdeztem.
- Délután fél kettőkor indul a konvoj a helyőrségről! A legjobb pozíció elintézni a vasúti töltés, azt viszont katonák fogják őrizni! Mondta.
Ránéztem az órámra, fél 10 volt.
- Hol az a vasúti híd? Kérdeztem.
- Gyere elkísérlek! Mondta a csuklyás Miközben felvette újra a csuklyát és felvette a Puskáját a fal tövéből majd nyitotta az ajtót.
Sietősen távoztunk ketten a faluból.
Egy fél óra séta alatt elértük a vasút töltés nyugati oldalát. az átkelő még innen egy kilométerre van keletre. Nem mesze a töltéstől egy épület együttes áll.
Elosontunk odáig amíg katonák nem figyeltek és felmentünk az első emeletre.
Egy régen kialakított leshely volt már ott. egy ökölnyi résen lehetett kilátni a vasúti átjáróra, ahol a katonák állomásoztak.
- Hm... Még mindig úgy vannak mint reggel álltak! Mondta a csuklyás.
Kinéztem, és láttam úgy egy tucat katonát, többségüknél AK-74M volt, kettőnél volt csupán Aksu, rajtuk barret sapka virít. ők lehetnek a tisztek.
Megnéztem még a vasúti hidat is... eléggé le volt strapálva viszont még masszívan tartja magát, ahhoz képest hogy egy szerelvény van a ketté szakadt vasúti híd közepén.
A mozdony többé kevésbé stabil helyen áll... az egy jó pozíció... Gondoltam magamban, majd vissza néztem a csuklyásra.
- Na mit gondolsz? érett vagy a feladatra?
- Mi az hogy! Mondtam.
- Nos akkor gondolom választottál pontot is!
- A régi mozdony! Látod?
- Igen! Jó pozíció... viszont van hátránya is!
- Mi?
A mozdony hála a fém szerkezetének majdnem úgy sugárzik mint egy lerakat! még a bogyókkal együtt is max 5 percet bírsz ki benne! utána összeesel és meghalsz!
- A lövéshez elég 2 perc is! Mondtam.
- És hogy jutsz fel? Szögesdróttal van zárva a sínek mind két oldala!
- Az nem probléma! Mondtam. Közben kinyitottam a táskám.
- Hehe.. Jól van! Menj irányítlak ha szükségesnek látom! Mondta.
Én közben kivettem a Mesterlövész fegyver darabjait és össze illesztettem a puskát. legvégsőnek a hangtompítót és a távcsövet illesztettem rá.
Ezután magamra öltöttem a Ghillet és magamhoz vettem a drótvágót majd elindultam lefele.
Közben felém szólt ismételten a Csuklyás.
- Hé! Tessék! Mondta, majd egy kis rádiót hajított le nekem.
- Kösz! Mondtam, majd lecsavartam a hangerőt és némításra tettem a jelzést, majd Elindultam Szépen lassan a töltés felé.
a domb oldalán lassan kúsztam fel egészen amíg fel nem értem., Fent átvágtam a Drótot és Felmentem a dombtetőre, majd Onnantól Kézbe véve a puskát Osontam a mozdonyig, de nem kockáztattam meg még hogy bemenjek, inkább a közeli fa dobozoknál lesátoroztam és rádióztam a csuklyásnak hogy Addig nem megyek be a mozdonyba amíg nem látom a konvojt. Addig teljesen hang nélkül neki álltam kémlelni az utat, közben időnként az órámra pillantottam.
beletelt jó pár órába mire Rádiózott a csuklyás.
- Lövészkém ébresztő! Fél kettő! Mondta.
- Vettem! Mondtam, majd a távcsőbe néztem, de hiába nem láthattam el a helyőrségig. Még a faluig se láttam el...
ám egy 10 perc múlva egy Uaz kis terepjáró tűnt fel az úton, és mögötte még 1 majd 3 teherautó, az utolsón katonák voltak rohadásig, az első kettő pedig ponyvázott...
Nagyítottam a képen, és megnéztem az első uazt, nem láttam mást, csak zárt sisakos katonákat, a másik Terepjáróban az 5 emberből 3 is ilyen zárt sisakos volt... egyiknek sem láttam za arcát... ezután eszembe jutott a célpont rangja, és elkezdtem kémlelni a ruházatukat hátha találok rajtuk valami rangjelzést, de semmi...
- Csuklyás! Itt Lövész! Nem ismerem fel a célpontot! Vétel!
- Miért?
- Valamiféle zárt sisak van rajtuk!
- Ahjjj gondolhattam volna átkozott Sphere 12-es sisak... Jött a válasz.
- Jó várj ez így lehet kicsit húzósabb lesz! Várd meg amíg Odaérnek a töltéshez! Amikor beszélnek az átkelésről akkor a százados fog beszélni az éppen szolgálatban álló tiszttel, akkor lődd le!
- Jah igen és akkor az egész bagázs rám fog tüzelni! Mondtam...
De király... Mondtam magamban.
De végeredményben nem volt jobb esélyem, így megvártam amíg oda értek a töltéshez, Ekkor 2 fickó kiszállt az első uazból és oda mentek az ügyeletes tiszthez...
- Baszki... Nem könnyítitek meg a helyzetemet! Mondtam halkan magamnak, majd közelebb osontam hogy rá lássak mind a két katonára.
Egy kicsit beszélgettek a helyettessel, majd elindultak vissza a kocsihoz, út közben levette egyik a sisakot, és vissza ült a kocsiba, de nem ő volt a célpont, a másik is vissza ült, de ő az anyósra.
- Lövész! A másik a célpont szedd le! Jött a rádióból.
Átmentem a vasúti híd másik oldalára szépen gyorsan, majd letettem támasztó villát
- Lövész mit csinálsz? Jött a hang a rádióból.
Várj csak komám! Mondtam magamban, majd belenéztem a távcsőbe ahogy az első uaz áthaladt a vasúti töltés alatt.
- Bazd meg Lövészke a célpont odébb állt!
Becéloztam a távolodó Uaz anyósülését a második keresztre, majd meghúztam a ravaszt.
Úgy 150 méterre lehettek a vasúti töltéstől, amikor a golyóm elindult feléjük... a jobb oldalon ülő katona élettelenül fordult le az uazról. az anyós ülésen ülő célpont pedig előre bukott, a műszerfalnak, az elötte lévő ablakon pedig a golyó távozott... Az első autó rögtön lefékezett, és lepattantak a még elő katonák.
Megfogtam a töltényhüvelyt és eltettem majd lassan elkezdtem elhagyni a lőpoziciót, amikor már lefele tartottam a dombról akkor hallom ahogy a katonák ordibálnak:
- Átkutatni a töltést, itt lehetett a lövész!
- Találják meg! Megölte a századost és a hadnagyot!(Nem téged axon!)
Még sokáig elhallgattam volna őket, de nem szeretek szerepelni, főleg nem gyilkosság ért...
Úgyhogy sietősen távozásra vettem a dolgot. Útközben felserceg a rádióm:
- Szép volt! Várlak a faluban!
Nem válaszoltam, csak elindultam a falu felé, fél óra múlva meg is érkeztem.
A csuklyással együtt lementünk újra a pincébe.
- Mester munka volt! De itt a zónában a zsoldos élet nem csak a bérgyilkosságról fog majd szólni! Jegyezte meg a csuklyás. Amúgy a nevem Kaszás! a tiéd?
- Rideg! Feleltem.
- Jól van Rideg! Van még itt valami! Még a délután folyamán tovább indulunk a mocsárba egyrészt el kell tűnnünk innen mert kezd meleg lenni a talaj másrészt van egy relikvia gyűjtő misszióm arra!
- Szidorovics! Készíts össze neki egy 3 napos csomagot a számlámra!
Mondta, majd kiment.
A dagadt pedig Kotorászott egy kicsit, majd átadott egy kis hátizsákot.
- Tessék!
Átvettem a kis hátizsákot... elég érdekesen nehezebbnek bizonyult mint amilyennek gondoltam.
Ezután én is kimentem és kicsit körül néztem, de nem volt sok időm... még abban az órában elindultunk a mocsár felé...
 
Itt állok az őrnagy irodájában és kiver a víz. Bár idegességnek nyoma sincs, (Leszámítva az izzadást.) attól még belülről szinte majd megöl az idegesség. Félek hogy ebből komoly gondok lesznek.
Az őrnagy gondterhelten vakarja a fejét közben a telefont szorítja. Róla is szinte patakokban csurog a víz.
Közben mindig néha bólint egyet, közben igenekkel és nemekkel válaszol a kagylóba.
- Igen! Igen értettem!........ Nézd! Ez...Ez nem olyan egyszerű mint gondolnád! Most nem tudjuk hol van. De megkeressük! Ígérem!
Jó!....Jó rendben! De erre most tényleg nincs szükség!....... Nem! Nem kell! Csak maradj otthon! Én intézkedem.
Aztán letette a telefon kagylót és gondterhelten az asztalra borult, arcát a kezeibe temetve.
- Ajjaj! Nehéz ügy! Nehéz ügy! Mondta sóhajtozva, aztán felém fordult.
- Most beszéltem az idősebbik Gronyevvel. És egyáltalán nem volt elragadtatva. Szégyen, de első alkalom, hogy egy civil, ráadásul a barátom most először ordítozik velem telefonon keresztül.
Nem szóltam semmit, csak elhúztam a számat és megvontam a vállam.
Aztán az őrnagy megint az asztalra borult, majd ismét rám nézett.
- Hadnagy! Tudja maga egyáltalán, hogy mit tett?!
Ártatlan fejjel bámultam az őrnagyra, mint aki semmiről se tehet, aztán megkérdeztem:
- Miért? Tettem valamit?
Erre az őrnagy egy pillanatra szúrós tekintettel bámult rám majd azt mondta:
- Nagyon jól tudja hogy miről van szó hadnagy! Az ifjabb Gronyevről.
Aztán mint aki most hallotta az egészet akkor ujjongtam fel:
- Áh! Szóval így hívják!
Az őrnagy az asztalára támaszkodott, majd hozzátette:
- A kérdésre feleljen hadnagy! Tudja hogy mit tett?
Egy darabig erőltetetten vigyorogtam, majd elkomorodtam és azt mondtam:
- Nem! Mit?
Az őrnagy türelmetlenül össze kulcsolta a kezeit, majd azt mondta:
- Épp most engedte elmenekülni egy befolyásos ember, aki mellesleg az egyik legjobb barátom, fiát.
Zavarodottan bámultam az őrnagyra, majd nyugodtan feleltem:
- Ki? Én? Dehogy!
Erre az őrnagy dühösen állt fel a székéről és az asztalra csapott egy hatalmasat.
- Ne hazudjon! Tudom jól hogy mi történt!
A hirtelen asztalra csapástól kicsit megijedtem és össze rándultam. Majd próbáltam magyarázkodni.
- Őrnagy úr! Mivel lehetne rám bizonyítani hogy én voltam az? Én nem segítettem neki!
- Ugyan már! Kíméljen meg ettől hadnagy! Utoljára maga beszélt vele! Szóval eleve gyanítható, hogy megkente magát pénzzel, hogy segítsen neki!
- De uram! Akkor mégis hol van a pénz? Kérdeztem nyugodtan, ugyanis a fickó nem fizette ki a teljes összeget, csak 5000et. Az pedig a havi fizetésből másodpercek alatt össze jön, ha spórolunk.
- Mutassa a tárcáját! Szólt rám az őrnagy.
Lassan elővettem a kis műbőr szütyőt, majd az őrnagy kikapta a kezemből és türelmetlenül kezdte kiforgatni.
Először az igazolványom, majd a jogsim, aztán TAJ kártya és azt követte a két szerencse érmém. Ebben a sorrendben dobálta ki az asztalra az őrnagy a tárcám tartalmát.Végül az 5 rugó. Az őrnagy diadal ittasan kiáltott fel:
- Ahá! És ez mi? Csak nem zsebpénz anyucitól?!
- Igazából de. És a megspórolt havi fizetésem. Mondtam lazán.
Erre az őrnagy dühösen vágta le az asztalra a pénzt, majd azt mondta:
- Látom nem hagy nekem más választást hadnagy! Azonnal felhívom Druszajev ezredest!
Na most hervadt le a képzeletbeli vigyor az arcomról és azonnal felkiáltottam:
- Jaj! Ne! Kérem őrnagy! Csak azt ne! Mondtam kétségbe esve.
- Nem érdekel hadnagy! Nem rég óta van itt és máris gondok vannak magával! Ahogy azelőtt volt az orosz hadseregben is.
Elkaptam az őrnagy karját, mielőtt a füléhez emelte volna a kagylót, majd már szinte könyörögve mondtam:
- Őrnagy úr! Kérem! Maga nem tudja, hogy mekkora probléma az nekem ha felhívja apámat!
Inkább büntessen meg, vagy adjon valami megalázó munkát, de ne hívja ide az apámat!
Az őrnagy egy ideig gondolkodva bámult rám, majd határozottan kijelentette:
- Tudja mit hadnagy? Remek ötlet! Ebben a sorrendben: Először bűnhődhet a zárkában, majd elmegy büntető munkára!
Ennek hallatán hatalmas kő esett le a szívemről. És aztán a homlokomhoz kaptam hogy letöröljem az izzadságomat.
- De mindezt az apja is látni fogja! Tette hozzá az őrnagy, és már kezdett is tárcsázni.
Közben behívatott két ügyeletes őrt és azt mondta:
- Őrök! Nikolai Druszajev hadnagy 3 nap zárkát kap, és közben büntető munkára fogom meggondolatlansága, és kapzsisága miatt!
Égett a pofámról a bőr ennek hallatán, és leesett állal bámultam az őrnagyra. Majd a két őr vigyázzba vágta magát, aztán felém fordult.
- Hadnagy! Adja át az oldalfegyvert, a gépkarabélyt és a puskáját! Szólt rám az egyik ügyeletes.
A parancsnak engedelmeskedve, csatoltam ki a pisztolytok övét, majd azt a géppuskával együtt átadtam az ügyeletesnek. Aztán elővettem a kis sörétes puskát is és odaadtam azt is.
Közben folyamatosan olyan képet vágtam, mint aki citromba harapott.
Aztán ezek után elindultunk a zárkák felé.
Ott az egyik őr kinyitotta azt a szabad cellát, amiben azelőtt a vendégünk volt, aztán én bementem a zárkába, végül rám csukták az ajtót.
- Ó bazz! Gondoltam magamban.

Másnap reggel, unottan feküdtem az ágynak koránt sem nevezhető szerkezeten, közben bámultam ki a fejemből és folyamatosan az égő cigarettát néztem.
Hamarosan megjelent az őrnagy három másik alak kíséretében.
Az egyik egy viszonylag elég jól öltözött idősebb fickó volt, egy hosszú vékony séta pálcával.
A másik az már a régóta jól ismert orosz tiszti egyenruhában volt. Kicsit pufók alak, egy olyan sztálinos kis bajusszal. Nem kétség, ez apám személyesen.
Mind hárman a zárkám előtt álltak és bámultak rám.
Az öltönyös fazon, meglehetősen neheztelve bámult engem. Az őrnagy úgy nézett rám mint tegnap, amikor az irodájában voltam. Apám viszont gondterhelten és nem helyeslően bámult.
- Nos! Itt a jómadár! Mondta az őrnagy.
Erre az öltönyös fickó előrébb lépett és odaszólt nekem:
- Nos fiatalember! Tudja hogy én ki vagyok?! Kérdezte türelmetlenül.
Mivel nem tudtam a választ, ezért akárcsak ahogy azt az őrnagy irodájában tettem, itt is csak a számat húztam el és a vállamat vontam meg.
Erre a fickó levette a kalapját és végigsimította a haját. Majd ismét belekezdett.
- Én vagyok az Idősebb Marcus Gronyev! Az az ember, aki a maga és az őrnagy országát is ellátja fegyverrel. És az, aki magát hatalmas felelősségre vonja, ha nem áll elő azzal, hogy most hol van a fiam!
Erre én csak határozottan kijelentettem:
- Nem tudom, hol van a fia! És ami azt illeti nem is érdekel!
Erre mind az őrnagy, mind apám felkapták a fejüket. Az idősebb Gronyev, pedig zavartan igazgatta a nyakkendőjét az öltönyén.
- Nikolai! Legalább tiszteletet mutass, ha már képtelen vagy normálisan viselkedni! Te istenverése! Szólt rám apám.
Erre nem tudtam mást mondani, csak felemeltem a kezeimet és mondtam hogy:
- Tényleg nem tudom hol van! Majd leengedtem a karjaimat és bámultam tovább rájuk.
Aztán bejött az egyik ügyeletes tiszt ordítozva, hogy:
- Hé Druszajev! Itt a te időd! Vár rád a híd! Az ott állomásozókat már nagyon zavarják a patkányok!
Közben folyamatosan a zárka kulcsait pörgette az ujjain. De amint meglátta a díszes társaságot, ahogy azok bámulnak rá, rögtön elakadt a lélegzete, majd egy kis időnyi akadozó tátogás után egy "Elnézést uraim!" kíséretében vissza ki currikolt az ajtón.
Halkan röhögtem ezen egy kicsit, majd az őrnagy rám szólt.
- Maga mit röhög?
- Áh! Semmit csak ez a hapsi, aztán a maguk nézése... Kicsit már olyan... Öhm! Semmit! Nem szóltam!
Aztán az őrnagy ismét kérdezett:
- Befejezte?
Én még mindig zavarodottan mondtam:
- Ööö... Igen, befejeztem!....De...
- Elég! Mondta az őrnagy ismét.
- Jó rendben elég! De akkor is.....
Aztán az őrnagy fenyegetően emelte a tenyerét.
- Befogom! Vágtam rá.
Aztán az őrnagy egy ideig gondolkozott, majd halkan egyeztetni kezdett az apámmal és a Gronyev nevű hapsival.
Majd mikor megegyeztek, akkor az őrnagy felém fordult és azt mondta:
- Nos hadnagy! Tekintettel arra, hogy két igen tehetős ember problémáival van gondom, közösen úgy egyeztünk meg, hogy az mind két félnek jó legyen és ezzel egyszerre két gondot is megoldjak!
- Végezzek házimunkát Gronyev úrnak? Vágtam közbe.
- Ne pofázzon közbe ha én beszélek! Szólt rám az őrnagy.
- Oké kussba vagyok! Mondtam.
- Szóval...... Úgy egyeztünk meg, hogy magát áthelyezem a katonai stalker egységeinkhez, ahol a megfelelő kiképzés után, azonnal szolgálatba áll mint zónabéli felderítő.
- Ennyi? De hát ez csak apám nevelési gondjára lenne megoldás. Mondtam szinte már röhögve.
- Nos nem egészen! Szolgálatba állta után azonnal nekilát, hogy felkutassa és vissza hozza Gronyev úr fiát! Mondta az őrnagy határozottan.
Azonnal lehervadt a vigyor a képemről és kétségbe esve kérdeztem:
- MI?! ÉN?! De..... De én..... Ne má!..... Ez nem ér!
Az őrnagy hidegen válaszolt:
- Nem nyitok erről vitát! Végre hajtja a feladatot és kész! Magának kereste a bajt!
Aztán flegmán kijelentettem:
- Ne már! Inkább a büntető munka!
Aztán erre az őrnagy:
- Rendben! Maga akarta! Akkor ha teljesítette a büntető munkát akkor utána neki láthat az Ifjabb Gronyev felkutatásának!
Erre csak még jobban letörtem.
- Ez nem igazság! Mondtam zsörtölődve.
- Nem hadnagy! Az élet nem igazság! Meg az se, hogy maga nem segített a szökevénynek! Minden más, teljesen igaz!
Aztán elindultak mind a hárman kifelé. Az öltönyös fószer még egyszer vissza fordult és azt mondta:
- És aztán ajánlom hogy gyors legyen fiatalember! Mert nagyon meg fogom szorongatni ha késik!
Miközben leültem az ágyra, felkaptam egy régi, rozsdás fémbögrét és a rácsokhoz vágtam, ahol az öltönyös állt.
- Kabbe! Szóltam rá.
Az öltönyös teljesen elvörösödött ettől és már készült hogy rám eressze a válogatott szavait.
- MICSODA?! TE KIS.......
De az őrnagy időben közbe lépett és elvitte innen az öltönyös fickót.
- Nyugi Marcus! Hagyd! Ezt már úgysem ússza meg!
Aztán kimentek. Egyedül még apám maradt itt.
Egy ideig állt a folyosón, majd vissza jött a zárkám elé és odaszólt nekem:
- Nikolai.
- Mi van?! Kérdeztem oda teljesen kiborulva.
- Fiam! Nem ilyennek neveltelek. Próbáltalak téged helyes irányba terelni és kordában tartani az energiád.
De nem tudom megérteni, hogy hogy tehettél ilyet!
- Pff...... Ezt talán kezdhetted volna azzal, hogy hagyod hogy azt tegyem amihez kedvem van!
- Fiam! Megérthetnéd hogy ez így nem jó! Folytatnod kell a családunk hagyományát, amit még réges régen kezdtünk el!
- Te meg megérthetnéd hogy nekem ehhez egyáltalán nincs kedvem! Egyszer muszáj a hagyományokkal szakítani! És miért ne kezdhetném el én magam!
- Nikolai, légyszíves! Ne kezdd ezt! Én próbálok igazi legényt faragni belőled, de te egyszerűen nem hagyod magad!
- Miért hagynám?! Ugyan már! Törődtél te valaha a fiad igényeivel? Nem hinném! Amióta megszülettünk, mindig is többet törődtél Alexeliel mint velem!
- Most mit vársz tőlem?! Mit akarsz elérni ezzel a cirkusszal?! Hogy minden figyelmemet fordítsam rád?!
- Nem! Most már egyszerűen nem érdekelsz! Sem te, sem Alexei, sem az idióta család! És legfőképpen az idióta hagyomány!
- Ne mondd ezt Nikolai! Majd mikor én már nem leszek és te biztos lábakon fogsz állni, biztos fizetéssel, akkor még egy nap köszönetet fogsz te nekem mondani!
- Háh! Azt lesheted! Inkább csak örülni fogok hogy egy vén hülyével kevesebb.
- Hogy mondhatsz ilyet a saját apádra, te istencsapása! Majd meglásd itt megemberesedsz! Az őrnagy majd a gondodat viseli!
- Valahogy egyáltalán nem érdekel sem az a barom őrnagy, sem ez a kis szar ország! A zóna meg kiváltképp! És ha most megbocsátsz! Talán elhúzhatnál innen! Hamarosan dolgom lesz!
Erre már nem szólt semmit az öreg, csak bámult rám egy ideig, majd lassan elballagott. Amikor ment ki az ajtón, akkor bejött az ügyeletes tiszt, aki pont bele futott.
- ööö....Elnézést uram! Csak érdeklődnék, hogy végeztek e a hadnaggyal, mert akkor vinném munkára.
Apám egy ideig markolta a kitüntetést, amit még a bevetéseimre kaptam, aztán lassan azt mondta:
- Igen! Igen végeztünk! Csak nyugodtan.
Aztán jött az ügyeletes, kinyitotta a cellát, majd én kisétáltam.
- Öregem! Ez aztán húzós volt! Már ne haragudj haver, de ugye ha most érted a szitut, akkor most nem nagyon lennék a helyedben. Sikeresen magadra haragítottál három nagykutyát is. Ez aztán az eredmény!
- Jaj! Kussolj! Mondtam dühösen aztán mentem a dolgomra.
 
Menekülés közben gyorsan a földről felkaptam a legközelebbi megragadható pisztolyt egy test mellől és a hátizsákomat, ami egy székre volt letéve. Még látszólag nem kutatták át, de körülötte mindenhol kinyitott, eldobált hátizsákok voltak. Az udvaron kupacokban égettek minden személyes iratot, mintha az emberek személyazonosságát próbálnák eltüntetni...Miután letettük a sebesültet és a doktornő munkához látott, Jarinával leültünk megbeszélni a történteket egy asztalhoz.
-Ezt nem bírom felfogni.-mondom.
-Mit ?
-Egy bandita klán, ami foglyokat el, mikor a legtöbb esetben különös brutalitással ölik meg az embereket. Miért kellenek nekik foglyok ? Miért próbálják meg eltörölni a személyazonosságunkat ?
-Ugyan, ezek csak oktalan banditák.
Rácsaptam az asztalra a pisztolyt, egy Walther P-99-es volt.
-A banditák nem ilyennel járnak, és a test, amitől elvettem egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy bandita. Ez annál pénzeltebb helyről jött... Talán zsoldos. Vissza kell mennem szaglászni kicsit.
-Megőrültél ? A hely most már biztosan tele van banditákkal.
-Tudom, de ki kell derítenem mit akartak tőlünk....
-Kéne egy kis segítség !!-kiált a doktornő.
A férfi lábából ömlik a vér, mindketten rátesszük a kezünket és szorítjuk. Szivárog így is, de nem annyira, mi is véresek leszünk. A sörétek zöme a bőre alatt volt, mivel elég masszív ruházatot visel az alak és a legtöbb már el lett távolítva. Injekciókat ad be neki, majd leönti jódos vegyülettel a sebeket, de a végére már csak alkohollal lehet fertőtleníteni. De mikor az orvos ráteszi a kezét a nyakára nem érez pulzust.
-Jaj ne !
Szívmasszázst alkalmaz, de nem tűnik úgy, hogy eredménye van.
-Van adrenalinod ?-kérdezem.
-Van, de nem merem beadni...-mondja.
-Add már ide, gyorsan !!
Odafut a táskához és odaadja nekem, én pedig sebesen szívfalba beleszúrom a tűt, mögöttem a doki ijedezik minden egyes nem helyesnek vélt mozdulattól,az orromon egy jókora kövér izzadtságcsepp szalad végig, majd megkezdem szívmasszázst nagy lökésekkel, aztán hirtelen újra van pulzus, a férfi is mocorogni kezd, majd szép lassan stabilizálódik a szívverés. A lábát is bekötözzük és várunk mi fog történni.
 
Mikor kinyitottam a szemeim, először minden homályos volt. A hangok monoton zúgássá és suhogássá álltak össze a füleimben,
és ez percekig így volt. A szívem rettenetes sebességgel dobogott a torkomban, az elmém elhomályosította a káosz.
Lassan kitisztult a tudatom, és a látásom is élesebb lett. Alakokat láttam, akik körülöttem állnak - mint legutóbb -, és ugyanazokat
az arcokat véltem felfedezni.
- Hála Istennek... - mondta egy nő, talán Klaudia.
- Stabil az állapota - szólt egy erélyes férfihang. Talán a fogoly, akit kiszabadítottunk. Ezek szerint az akció sikeres volt.
Megpróbáltam felülni, de Klaudia visszaszorított.
- Ne ülj fel! Maradj nyugton. Jó lenne neki egy kis nyugtató... A lábát rendbe kell hozni, csúnya nyílt törése van. - állapította meg Klau.
Engedelmesen lefeküdtem, és nem mozdultam. Órákig feküdtem így, gondolataimba mélyedve, miközben a nő ellátta a sebeim.
Lefertőtlenítette és sínbe tette a lábam, majd szomorú hangon mondta.
- A seb gyógyulni fog, de valószínűleg hónapokig nem állhatsz majd lábra.
Ekkor Jarina és a férfi léptek be az ajtón, teljes felszerelésben. Jarina elővett a táskájából egy műtárgyat, és átnyújtotta Klaudiának:
- Rögzítsd ezt a seb mellé, egy-két nap és futni fog.
- Ezt honnan szereztétek? Mi ez? - kérdezte Klau.
- Majd később elmondom, de annyit elárulhatok, hogy nem volt a legegyszerűbb. - válaszolt Jarina.
Klau azt tette amit mondtak neki, és a gyógyító artifactet egy gézzel a lábamhoz kötözte.
A fizikai sokktól vagy a műtárgy hatásától igen hamar elálmosodtam. Hallottam, ahogy a többiek beszélgetnek, pár beszédfoszlányt el is kaptam.
Ám végül elnyomott az álom.
 
új karakter:
Név: Aleksei V. Fedrovich / Az Őrmester
Besorolás: Szabad STALKER
Felszerelése:
1. Terepszinű rozsdásodó jugoszláv M48-as távcsővel + 2 tár lőszer
2. Terrepszinű АКМ-74/2 gránátvetővel + 3 tár 5.45x39mm lőszer.
3. Tibeti katonai kés
4. Walther-P99 pisztoly + 4 tár lőszer
Képességek: Kiváló harcos, előnye, hogy Afganisztánban szolgált,bármilyen helyzetben képes
megőrizni hidegvérét. Jelenleg egy kis STALKER csoportot vezet, Falkálnak nevezik magukat.
Történet:
Született 1971-ben Pripyatban. (40 éves)
Anyám és édesapám a Csernobili Atomerőműben keletkezett robbanás következtében életüket
vesztették. Az evakuálás után Szlavuticsban éltem, egészen 1991-ig. A Szovjet Únió
felbomlása után beléptem az Ukrán hadseregbe. Itt 14 évet töltöttem el. Ezután
Afganisztánba mentem harcolni, ott ismerkedtem meg Nikolai Druszajevvel, aki jelenleg
szintén a Zóna területén tartózkodik. Ott szereztem hírnevet. A tálib felkelők
megtámadták az osztagomat , egyedül én éltem túl a támadást. Miután a tálibok azthitték
mindenki meghalt, utánuk osontam. A gyanutlan tálib katonák elvezettek a rejtek helyükre.
Éjjel robbanó tölteteket helyeztem a barlang oldalára, ami televolt alvó tálib
katonával.Szerencsére az éjjel nem voltak őrök a barlang előtt, ezért könnyű volt a
töltetek elhelyezése. Az osztagomat elvesztve leszereltem, majd visszatértem Szlavuticsba.
Mikor meghallotam, hogy a zónában értékes képződményeket lehet szerezni, amelyek sok pénzt
érnek, mindenemet eladtam, felszerelést vásároltam, majd egy Júniusi éjjel odalopóztam a
Zónát körülvevő kerités eggyik részéhez. Itt találkoztam Bohóccal, aki szintén a Zónát
akarta felfedezni...
 - Ki maga?- kérdeztem kicsit félénken
- Ez kérdezhetném én is.- felelte az idegen, szintén kicsit félénken.
- Aleksei vagyok, Szlatuvicsból jöttem. A zóna területére szeretnék bejutni. És te?
- Udre vagyok, de az ismerőseim Bohócnak hívnak,- válaszlot, és értékes anomáliákat
szeretnék szerezni, amiket jópénzért eladok. A családom nagyon szegény, apám beteg, anyám
pedig meghalt. Még a testvéreimről is gondoskodnom kell.
Hirtelen mozgolódást hallotak. Azt hitték egy járőr, de észrevették , hogy csak egy patkány
mászkál a kerités mellet. Egyszer csak, mikor a rágcsáló próbált felmászni a kapura,
észrevették , hogy az állat megmerevedett.
- Mi a csuda ez?- kérdezte megrémülve Bohóc.
- Ez a piszkos patkány mentette meg az életünket,-válaszoltam., Ha nem kezd el mászni a
keritésen, nem tudjuk meg, hogy elektromos áramot vezettek bele.
- Most hogyan jutunk át? Az egész zónát ilyen kerités veszi körül.- mondta Bohóc.
Egyszer csak nagy reccsenést hallotak. Az egyik régi, elkorhadt fa kidőlt.
Eszembe jutott valami. A kerítés mellett volt egy nagy, magas fa. A terv az volt, hogy a fa
törzsébe belevágunk, majd felmászunk rá. A súlyunk alatt a fa kidől, ráesik a kapura, és
nyert ügüynk van. A tervet elmondtam Bohócnak is, aki egyetértett az ötlettel. Igy is
tettek, a fa kidölt, a kerítés átszakadtt. A próbléma csak az volt, hogy néhány katona
ott járőrözött a kerités közelében, és a a zajra felfigyelve odasiettek. Bohóc és Aleksei
elbujtak egy bokorba, és onnan figyelték az eseményeket.
-Most mit csináljunk?!?!?-kérdezte rémülten Bohóc.
-Próbálok gondolkodni.-válaszoltam.
Egyszer csak az őrök elkezdték a bokrokat átvizsgálni, néhányan a fát. Az egyik bokorban
egy idegen STALKER rejtőzött. Miután a katonák észrevették, a STALKER futásnak eredt.... de
mind hiába. A katonák tüzet nyitottak rá. szegény fiú (még látni lehetett a testalkatán)
összeeset, utolsó erejével pedig az égre nézet, majd meghalt.....
Ezt látván nagyon megrémültünk Bohóccal.
Hirtelen egy őr kezdett el közeledni felénk. Már-már azthittük itt a vég, gyorsan próbáltam
is gondolkozni egy terven, de egyszer csak különös hangot hallottunk.
-Vétel, vétel, itt Griniko százados.
A járőr elővette a rádióját, majd válaszolt.
Nemtudtuk mifolyik itt, talán erősitést küldenek, vagy esetleg a lövéshangok miatt akarnak
a járőrrel beszélni? Eközben ismét megszólalt a százados.
- Azonnal jöjjenek a Nyugati Szektorba. Határsértők egy nagyobb felfegyverzett csoportja
tűzharcba keveredett az embereinkel.
- Vettem, válaszolt a járőr.
A katonák futásnak eredtek, Bohóccal pedig megnyugodva, bár még kicsit reszketve a
sztresztől, odamentünk STALKER társunkhoz, akit lelőttek. Mindketten szegények voltunk, nem
volt lelkiismeret furdalásunk mikor elvettük az élelmét, gógyszereit, fegyvereit. Kicsit
odébb a PDA-ját is megtaláltuk. Ezután eltemettük, hogy legalább a "szelleme" itt legyen a
zónában, majd utnak indultunk. A PDA-t vizsgálva találtam egy hangfelvételt, ami érdekes
információkat közölt velünk.
A felvétel így hangzott.......:
 
ezzzz olyan érdekes lett komám....
a felszerelés kicsit pró... és hibás...Akra és RP-74re mióta lehet tenni acogot? PSO-1-est terveztek AK-ra De egy PKM-re nem is lehet(az RP-74 gondolom, a játékbeli nevet gondoltad, de az PKM, de ha az RPK-74esre gondoltál akkor a lőszer nem jó mert az modifikált AK-74es 5.45ös lőszerrel!.
Honnan van velese? holott az még alig van a zónában is...
Előélet:
leszámítva hogy tipikus magányos farkas feelingű, és az a tipikus hogy nem ismeri a zónát de nem fél... majd fog...(jon)
tálibok: mióta voltak nekik repülőijeik tankjaik? meg amúgy ez már chuk norris és rambó alázó(tudom tudom nekem is volt hasonló, de ennyire?)
Írási styl: A karaktereddel írj E/1 ben és ne tudd a megöltek nevét előre, vedd el a pda-ját ha van és majd utána nézd meg, hogy kit is öltél meg.
valamint az írás vége is hibás... nem fognak Full Scale raidot indítani mert megöltek 2-3 járőrt... felborítanák szerinted ezért a bilit szidoroviccsal? max akkor indulna raid ha megtámadnák a helyőrséget.

Kösz a figyelmemet, majd szólj ha valamit nem értesz...
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul