Na ez a 3600adik hszem ezt most vagy megkoronáztam, vagy le....
10 perc múlva készen álltunk a misszióra.
2 helikopterrel indultunk sötét völgybe Az egyik csapat neve Yango a másiké Drukov, utóbbit a százados vezeti. Már úton vagyunk mikor százados ismerteti a feladatokat:
- Figyelem hadnagy, Ön vezeti a másik csapatot! a tetőnél fognak behatolni, lemennek a földszintre, és megkeresik a laboratórium bejáratát, addig én és a csapatom biztosítjuk a környéket és semlegesítjük a lehetséges ellenséges célpontokat, a Szolgálat megkapta az értesítőjét, hogy a gyár közelében most katonai akció fog zajlódni, zárják le a szemétdomb és a kordon felől lévő utakat!
Hadnagy, amint megtalálták a laboratórium ajtaját jelentik nekem! és csak akkor, de csak akkor kezdik meg a behatolást, ha nyugtáztam! megértette?
- Igen uram! Feleltem a rádióba.
- Látótávolságon belül a cél, 1 perc! Mondta a másodpilóta.
Hátra szóltam a katonai stalkereknek:
Még 1 perc, Tárazzatok be! a legtöbben csak élesítettek a fegyverükön, de volt aki csak most tárazott, ám azt higgadtan nyugodtan tették.
- A Drukov landolt, az egység elindult! jött a rádióból a másik pilóta hangja.
- Nyitom a rámpát! Mondta a pilóta.
Megfordultam, és levettem a vállamról az FNC-t majd kibiztosítottam.
Előre mentem pár lépést, majd megállt a gép a levegőben.
- Gyerünk! Gyerünk! gyerünk! Mondtam, közben leugrottam a helikopterről, olyan fél méter után talpaltam a betonra, majd elindultam lefele, a közeli létrán.
3 katona elöttem, 4 mögöttem haladt.
Miközben leértünk az első emeletre Lövöldözést, és állatias ordítást halottunk...
A rádióm felrecseg: Vérszívó!!! durrogás lövöldözés, és kintről is a csatazaj hallatszik.
Az ablakon kívül van egy kis perem ahonnan rálátni az udvarra, oda vágtam egy gránátot, majd ahogy kirobbant a fal, oda parancsoltam az embereket.
Kimentem a rámpára, egy ideig csak pislákoltam, majd megláttam a vérszívót, amint éppen neki menne egy katonának, ekkor oda soroztam az új fegyverrel.
és a többi katona is lőtte a mutánst Ordított, és így rohant el fellökve a kapuban álló 3 katonát.
a peremen álló embereim tovább lőttek a vak pusztába.
- Tüzet szüntess! TÜZET SZÜNTESS! Ordítozom közben integettem.
Bejezték a tüzelést és felém néztek.
- Megsérült valaki? Kérdeztem lefele.
Két katona és a Százados is megsérült! de nem vészes! Kiáltott fel az egyik katonai stalker!
- Tudják tartani a helyet amíg lemegyünk a laborba?
- Igen uram!
- Akkor lássanak neki! Mondtam, majd vissza mentem az épületbe az alakulatom pedig követett.
Lementünk a földszintre, és megtaláltuk a vasajtót egy fél szinttel lejjebb, de zárva volt...
- Hogy hívják magát orosz zseni? Csernov? Csenkov? Kérdeztem az egyik nagydarab felé.
- Csekov Pável Andrejevics!
- Csekov Pável Andrejevics! adja ide azt a robbanóanyagot!
A fickó lekapta az oldalán lévő szimatszatyort, és kivett belőle egy fadobozt, majd felém nyújtotta.
Elvettem a dobozt, majd odamentem az ajtóhoz, letérdeltem és kinyitottam a dobozt.
- Csekov jöjjön, a többiek vonuljanak fedezékbe!
Kivettem egy kis adag semtexet és az ajtóra tettem.
A másik robbantási ez alatt kivette az élesítőt és a detonátort.
Beletettem a robbanóanyagba az élesítőt, majd lecsuktam a dobozt és Pável kezébe adtam mire az eltette.
Még szórakoztam az élesítővel, majd hátra néztem.
- Húzza a fedezékbe a seggét, de most!
Oké, meg is van! Futást, mondtam, majd elindultam a fedezékbe, Pávelel együtt.
Na most reménykedjünk, hogy nem lett sok! Mondtam.
- Miért is?
- azért, meg 250gramm elég egy boing 747 törzsének szétszakításához!
- Ó ez sokkal...
a robbanás hangja elnyomta a mondatát, amikor megnyomtam a gombot.
Kőpor és vakolat darabok mindenfele.
- EZ jó cucc! Mondtam, majd előre mentem... az ajtó helyén csak egy lyuk tátongott a falból is jelentős rész hiányzott...
Még az utána következő egyszerű fémajtó is megrongálódott...
Kinyitnám az ajtót, de az le is szakadt balra egy lépcső vezetett lefele.
- Jól van, indulás lefelé, Szemeket füleket kinyitni!
Elindultunk lefele, már vagy a 10ik emeletnél jártunk amikor végre ajtóhoz értünk.benyitok rajta, szembe rögtön egy Porta szerűség van. Balról be lehetett menni egy előtérbe, ez 3 felé ágazott.
- Vorsk, Gron, Marony, ti mentek balra! Grovent, Arson, Ilján, Ti egyenesen! Pável, maga velem jön! Bárki talál valamit, beszól rádión!
- Értettük jött a közös válasz.
én meg Pável jobbra indultunk a folyóson. egyszer csak egy elektromos valami megy el köztünk... persze félre is álltunk...
- Mozgó anomália! Mondja Pával, ám ebben a pillanatban felemelkedett mögötte egy 70 kilós tartály.
- Feküdj! Ordítottam közben a nyakánál fogva lerántottam a földre.
A tartály átsuhant felettünk, pár hatalmas fémláda közé zúzott be.
A tárgy felemelkedésének helyére nézek, de semmi...
- Ez nem mozgó anomália! Ez valami más lesz! Mondtam.
Felállunk lassan és körbe nézünk.
- Uram találtunk valamit... Mintha.... Áááá Tüzelj! Ááááá! Neeee áÁÁÁ Tűzz durrogás és lövés zaj pár pillanatig, majd elhallgatott minden.
- Jelentést!
- Itt Ilján, a másik csapattal lett valami, megnézzük mi!
- Ne maradjanak ahol vannak! azt mondtam maradjanak!
A fenébe! Mondtam, majd elindultam futólépésben vissza.
Út közben lövészajt hallunk és állatias üvöltést. de ez nem vérszívó...
Kiértünk az előtérbe az egyik katonára éppen ráugrik valami négykézláb jószág, emelem a fegyvert, és lelőttem a mutánst, de késő, a katona nyakából kiharapott egy darabot a páncéllal együtt...
- Te jó ég! Szörnyülködött el Pável...
- Az istenit, szerezzük meg azt amiért jöttünk! Mondtam, és tovább mentem a balszárny felé.
Fegyvert szegezd előre, és lőjj mindenre ami mozog! Mondtam.
a folyosó végén egy szobába értünk ki jobbra újabb folyosó nyílt.
- Mint egy kibaszott labirintus! Mondtam.
Kiértünk egy kisebb szobába ahol középen egy nem is tudom miféle gépezet volt olyasmi mint egy bazi nagy gázos Grill sütő... de szerintem más volt a használati elve... tekintve hogy fölötte a plafonról egy nyitott tenyér átmérőjű cső lógott, amiből valami zöld váladék csöpögött...
A szoba átellenes végében pedig ósdi gépek voltak iratokkal rajtuk.
Közelebb léptem.
Az egyik kötegen ez állt címként:
X18 Kutatási napló 1991-2004ig.
Eltettem a dokumentumokat a táskámba, majd a balra lévő ajtóhoz mentünk. Be volt rozsdásodva, de másodjára sikerült berúgnom...
egy másik Lépcsőházba vezetett, amin lesiettünk két emeletet, és egy újabb előtérbe érkeztünk, balról egy ajtó volt, ott mentünk tovább egy másik elágazásokkal teli szobába érkeztünk, itt volt egy számzáras páncélajtó is, rögtön jobbra, a panelhez mentem, ami még aktív volt, de a kódot nem tudjuk...
Pável, ide még 1 adagot, de ne túl nagyot, mert akkor ránk omlik ez az egész!
Kivett egy adagot, majd félbe törte és az egyik részét vissza tette a dobozba, majd a kezembe adta a kis adag robbanóanyagot.
Ketté törtem és a két szegecshez tettem őket, majd oda tettem az élesítőket is amiket Pável adott.
Hátrébb mentünk keresve egy kis fedezéket. 3... 2... 1... és megnyomtam a gombot.
olyasmi hangja volt a robbanásnak mint amikor páncéltörővel lő egymásra két páncélos.
Kijöttünk a fedezékből, az ajtó éppen hogy csak a helyén van, Pávellel Átmásztunk a helyéről kifordult ajtó résénél, egy újabb lépcsőházba érkeztünk ahol újabb 3 emeletet lépcsőztünk lefele, majd kiértünk egy újabb folyosó hálózatra... Már igencsak tele volt a tököm ezzel a laborral, pedig még a dokumentumok sincsenek meg...
Úgy döntöttünk jobbra megyünk a folyóson, de újabb páncélajtóba bukkantunk...
Már cska 1 élesítő van...
Kivettem azt a félbetört robbanóanyagot és az ajtó közepére tettem, majd bele az élesítőt.
Visszamentünk egészen a teremig, majd megnyomtam a gombot.
hangos robbanás hallatszott, és érezhetően beleremegett a labor is. Visszamentünk a páncélajtóhoz, amiből csak alig maradt pár tenyér méretű, vagy kisebb acéldarab... a folyosót is megviselte a robbantás... csoda hogy nem omlott be.
Bementünk a következő szobába itt alig pislákolt valami fény de mindenütt dobozok és Biológia vagy radioaktív jellel ellátott Ládák mindenfelé, Jobbra újabb Acél ajtó, de ez nyitva állt, a másik terem egy részébe átlátni, ahol nagy üvegtartályok látszódtak...
Bementünk a másik terembe, Balra egy Fémajtó jobbra pedig egy fémlépcsőt pillantottam meg. Elindultunk a lépcső felé, de félúton megálltam, mert megakadt a szemem az egyik tartályon... egy mutálódott... egy csecsemő van benne.
- Mia? Mit csináltak itt? Kérdez Pável.
- Nem tudom! Mondtam, ebben a pillanatban hangos csattanással bezáródott az acél zsilip ami nyitva volt amikor bejöttünk.
Én vissza rohantam, de Megfogni nem mertem az ajtót, mert izzott az egész...
- Mi a fa...? Ekkor fölöttem egy földöntúli hangot hallottam, és elindultam vissza Pável felé, aki ledermedten állt a lépcsővel szemben.
- Pável?
Pável!
a következő pillanatban egy Tűzcsóva jött le a lépcsőről és ahogy áthaladt Pávelen szénné égette a katonai stalker felső testét.
Felém haladt, de én földre vágtam magam, ahogy fölöttem elhaladt, hirtelen izzadni kezdtem a páncélruhában. A lény elhaladt felettem, a fegyverrel utána lőttem. Eltaláltam de eltűnt... Feltérdeltem, a következő pillanatban a fal mögül jön elő, célzok, lőnék, ekkor oldalról elkap egy lángsugár, és muszáj volt elugranom.
ahogy elugrottam lőni kezdtem a lángcsóva felé, de nem történt semmi, hanem a tűzcsóva az mozgott tovább, majd megfordult és újra felém tartott. Elugrottam és a Tűzcsóva közé lőttem. Üresen kattan a tár, éppen tárazok amikor újabb lángcsóva keletkezik mellettem, és odébb kellet másznom, mert ott égtem volna el.
Felszaladtam a fémlépcsőn, Közben újratáraztam a fegyvert. Jobbra volt egy megfigyelő szerűség ahol jobbra Egy asztalsor volt tele mindenféle kütyüvel és berendezéssel, amiből bal oldalon is volt a fal mellet, csak azok a falba voltak építve...
jobb oldalon egy rakás papír és mappa helyezkedett el. Bementem a megfigyelő szobába, majd megfordultam, és letérdeltem az ajtóval szemben és vártam, hamarosan feljött a tűzcsóva, és oda soroztam, a sorozat telibe találhatott, mert a következő dolog egy vakító fény volt, majd teljes sötétség...
a következő pillanatokban képsorok törnek elő... az erőmű, ahogy berobbant, az atom tipikus gombafelhője, elsorvadt emberek, egy katona képe, majd egy kép, rajta 3 stalkerrel, az arcuk helyén sötét folt van... a következő képen egy katonai stalker áll az erőmű és Pripyat közt elhelyezkedő úton, a a fegyverét lefele tartja a jobb kezében, Baljában kard van a hátán pedig a kard Tokja... olyan volt mintha külső nézetes játékban néztem volna a katonai stalkert, 360 fokban, majd megállt vele szemben és a sisak felé közelített a kép, a sebesség gyorsult, és a lencséhez érve újra sötét lett minden...
...
Kinyitom a szemeimet, a laborban vagyok háttal fekszek abban a teremben a fegyverem a kezemben van, lassan felkelek hirtelen az ajtóba szegezem a tekintetem, de semmi sincs ott.
egy ideig nézem, míg meg nem győződtem, hogy már más nincs a laborban rajtam kívül, majd oda mentem az asztalsorhoz, és ami papír és dokumentum volt, azt eltettem a táskámba. Miközben éppen elteszem az egyik dokumentumot, észre veszem hogy csodával határos módon az egyik gép be van kapcsolva és üzemel...
Előveszem a PDA-mat és megkeresem a számítógép csatlakozóit, majd hozzá kapcsolom a géphez a PDA-mat... a Monitorra tekintve lepődtem meg igazán, a használt rendszer jóval modernebb mint amit a még 2000 elején is használhattak...
Keresek bizonyítékokat, a mappák közt, de nem találtam semmit, egyszer csak észre vettem egy Klónozott meghajtót.
Rákerestem, de Jelszóval védett, na most a PDA-hoz nyúltam és kikerestem a Kódtörőt a mappáimból és elindítottam a programot, ez eltart egy pár percig, addig szétnéztem a szobában és elraktam a többi dokumentumot. Végül jelezett a pda hogy készen van a kódfejtéssel, újra a gép elé ültem és megnyitottam a meghajtót 4 mappa jött be:
X-16
X-10
X-17
X-D11
Az útolsó mappára rákattintottam, mire kiadott 1 mappára "elötte" "utána" szavakkal, és két szöveges dokumentumot. megnéztem a képeket, és egy kisvárost láttam rajta mindennapi életében, a város határán egy Kohó és egy gyár állott, azokkal átellenben lévő város peremén egy radar-bunker állt. a következő képen a város egy felülnézeti képét
a város egy épületénél piros kör volt, a kép szélére kihúzva: Lejárata bunkerbe
Megszólal a Rádióm.
- Hadnagy jelentést, Hogy állnak?
- Itt Drovlenkó hadnagy a csapat megsemmisült, egyedül vagyok az irányítóteremben, hamarosan elindulok felfele!
- Mi az hogy egyedül? Mi történt a csapattal?
- Ha kiértem a laborból elmagyarázom!
- Leküldök két embert, hogy segítsen önnek kijutni! Vége!
- Nem szükséges uram!
- Ez nem kérdés volt hadnagy!
- Értettem. Vége!
Rosszat sejtettem a két leküldött katona miatt, de lehet hogy túlzottan paranoiás vagyok a misszió miatt...
Neki álltam letölteni az adatokat... Lassan haladt, de nem mertem itt hagyni a töltést, mert ha van valaki, vagy valami itt akkor lőttek mindennek...
Pár perc alatt ez is végzett, kivettem a csatlakozót a gépből a pda-t zsebre vágtam, majd elindultam lefele a lépcsőn.
Hirtelen beszédet halottam... lehet hogy a katonát, de nem kockáztatok, elfutottam a jobbra lévő szobába.
Két fickó szaladt be a központi teremben, és meghallottam a beszédüket:
- Nyugalom Drigor, csak beeresztünk egy golyót a fejébe és nincs több baj!
- És a dokumentumok? azokat hogy tüntetjük el?
- Az is vele pusztul! Na gyere erre!
Basszus csak nem paranoiás voltam... de tényleg ki volt aki a jelentést kérte? ó de hülye vagyok... nem tudom ki volt csak a hangjára emlékszem.
Hirtelen lövéseket hallok, a két katona szétlőtte a berendezéseket a megfigyelőben.
Kimentem a központi szobába, és elbújtam egy fém kapszula mögött...
Lejött a két katona az irányítóból és elindultak az ajtó felé.
- De hova tűnt az a szemét?
- Lehet hogy elkerült minket, és már kint van a főtörzsnél!
- arrrrrghhh.... Nem baj később is el tudjuk őt kapni! Gyerünk kifelé!
Elindultak az ajtó felé, ekkor kibújtam a kapszula mögül, és lelőttem az egyik katonai stalker árulót. A másik megfordult és lőne, de gyorsabb voltam, és kilőttem a kezéből a fegyvert.
- Ne mozdulj ha élni akarsz! Szóltam rá.
- Te rohadék!
- Kinek dolgoztok? Kik az árulók még?
- Csezd meg!
- Így is lehet! Mondtam, és ellőttem a jobb kezén az egyik ujját.
- ÁÁÁááá te rohadék!
- Akkor újra!
- Várj! várj! várj!! Az őrmester Gonyeck és Dukov!
- És még?
- Nem tudom, csak mi csak az őrmesternek dolgozunk és jelentünk, ő valaki másnak!
- Kinek?
- Nem tudom! az életemre esküszöm!
Fölé léptem és ránéztem.
- De azt mondtad...
- Nem mondtam semmit! Mondtam, és fejbe lőttem az árulót.
-Drigor jelentést! Szólalt meg a rádió.
A sajátomhoz kaptam.
- Itt a hadnagy! megtaláltam a két emberét, egy mutáns megtámadta őket, nem élték túl!
Kis csönd következett, Majd Mondta az őrmester hogy jöjjek fel a felszínre. Beletelt egy 20 percbe míg Kiértem a laborból. Mikor felértem, Kimentem az udvarra. az ég egyatta fekete felhőkből állt. Kint 6 katonai stalker volt, az egyik oda jön hozzám.
- A nevem Tridov őrmester, az előző osztagot váltottuk egy fél órája! Feltételezem nincs több túlélő. Mondta.
- Nincs! Mondtam határozottan.
- Értem! Gonyeck, Dukov ide hozzám!
A két katona ide sietett, a többi addig a területet figyelte. Én bennem felment az adrenalin, pont a két áruló jön ide, a kezemet a pisztolytokra helyeztem, szépen nyugodtan feltűnés nélkül.
- Dukov, Vigye ki a hadnagyot ebből a szarból, Vigye vissza a bázisra!
- Értettem őrmester!
- Gonyeck, maga itt marad, még fent tartjuk a zárlatot egy pár óráig!
- Értettem!
Követtem a Dukovot, az őrmester mögöttem haladt.
a gyár mellet volt egy Mid24es, felszálltunk és elindultunk vissza a bázisra. Én és az őrmester hátul voltunk a raktérben, a Dukov meg vezette a helikoptert. Érezhető volt hogy igazából csak emelkedtünk és keveset haladtunk előre.
Az őrmester elindult felém de megláttam hogy a bal keze hátra nyúlt a késéért.
- Nos tudja, szép munkát végzett lent, de ezzel ön végzett is, majd Hirtelen szúrna a késsel, de elkaptam a kezét és megcsavarva a saját pofájába szúrtam alulról. Mire az őrmester össze csuklott és a pofájából ömleni kezdett a vér... A pilótafülke felé fordultam, de a pilóta már tudta, hogy végeztem a társával, és a pisztolyával vaktában lövöldözött hátra. előkaptam a pisztolyom és belelőttem a kezébe, majd előre szaladtam volna, de a pilóta előre hajtotta botkormányt, és sürge tempóban orral kezdtünk zuhanni. Előre estem a másodpilóta székének támlájához, majd onnan megpróbáltam visszakapni a botkormányt, de az a mocsok nem engedte. 2 lövéssel oldalba lőttem, majd egyel még fejbe, majd a kormányhoz kaptam mind két kezemmel és vissza rántottam, de már majdnem hogy késő volt...
A helikopter Éppen nem orra érkezett, de már túl késő volt ahhoz hogy vissza emelkedjünk...
Hangos robajjal csapódott a földnek a helikopter hasa, én pedig jól hozzá vágódtam ahogy megszűnt a gravitációs hatás ami másodpercekkel ezelött még a másodpilóta székéhez taszított. a gép több 10 métert csúszott a hasán Közben egy Téglakerítést is átszelt, és egy valamiféle ház mellet ért földet...
Nem vesztettem el az eszméletem, de iszonyúan fájt mindenem. Lassan feltápászkodtam majd kimásztam a roncsból. Pár stalker lépett elő a kőházból. és nekem szegezték az AKjukat. Alig tettem meg pár lépést feléjük elfogyott az erőm, elhomályosodott minden...