Zónás frakciószerepjáték.

[domotor]

Reggel éppen a szokásos fürkészésemnél tartok mikor hangokat hallok. Körbenézek, legalább 5 ember jön felém. Mögéjük kerülök és az egyik mögé lopakodom. Elkapom, elmetszem a torkát és leteszem a földre. A következőt keresem. A következő már nézelődik de lerohanom, kitartom magam elé a macsétát és felnyársalom egyben a földre is csapom. Felkapom a fegyverem és a földön mozgok tovább. A másik már rendesen lő. Vaktában sorozatokat lő szét. Őt alulról közelítem meg és kigáncsolom és a sarkammal kitöröm a nyakát. Ez kész. A maradék kettő eltűnt. Nem hallom őket. Ordítozást hallok. Arra rohanok. Kinézek a nádasból és egy alakulatot látok. 30-40 ember és 15-nek lángszórója van. A francba! Felállnak és rácéloznak a nádasra. Felégetik a nádast. Menekülnöm kell. Elkezdek visszacsörtetni a házamba. Visszaértem. Már ég az egész nádas. Felkapom a málhazsákot, a tönkrement fegyvert és a dobozt amit elkoboztam, a fegyvereimet és élelmet. A málhazsákom majdnem fullig volt. Még beletettem a két Monolith tag PDA-ját. Vagy 40 kiló volt. Felkaptam és elkezdtem rohanni. Kirohantam a nádasból és elrohantam a Renegátokhoz. Szoktam velük kereskedni és talán megbújhatok náluk. A fő táborukat lerombolták de egy másikat meg felépítettek ugyanott. Oda bújtam be és elmondtam mindent a főnöknek.
-Hmm. Érdekes. Mutassa!
Odaadom a cuccokat.
-Szóval ez a két cucc a baj okozója. Kiderítjük mi ez ne félj. De addig pihenj le. Az ellenség készülődik. Holnap támadnak. Addig készülj fel.

 

[Capt Axon]

Elindultunk a banditák után. Napok óta követtük őket, egészen a katonai raktárakig.
Az egyik rohadék közölük, biztosan felelős Vlagyimirov haláláért. És sejtem is ki az. A báron is keresztül vezetett az utunk, amit időközben egy másik nagyobb csapat bandita vett támadás alá. Mondani sem kell, könnyű préda voltak.
A szolgálatos őrökkel közreműködve, másodpercek alatt végeztünk velük.
De nem kerülte el a figyelmem a másik négy menekülő. Szóltam a hadnagyéknak hogy menjünk utánuk.
Ők követtek is, és így jutottunk el a katonai raktárak területére.
Ott megláttuk a másik négy banditát, amint egy kis csapat stalkerre támadnak. Könnyedén lefegyverezték őket, ugyanis meglepetés szerűen támadtak.
Aztán neki álltak kifosztani a lebénított stalkereket, amikor az egyikük felkiáltott:
- Nézzétek! Egy csaj! Hehehe!
- Jól fogunk mulatni fiúk!
Erre azonnal felszólalt a százados:
- A fenébe! Gyerünk fiúk! Nincs idő bámészkodni! - Aztán elindult kifelé, a banditák felé.
Mi utánaindultunk, és felsorakoztunk. Az első lövést én adtam le.
Azt aki éppen készült volna lelőni az egyik stalkert, rögtön hátba lőttem. Átment rajta a golyó.
Lassan összerogyott, majd a táskájába kezdett turkálni.
Én elindultam felé, a kezemben egy pisztollyal és körbe néztem. Láttam hogy a százados és a hadnagy, már elintézték a többi banditát.
Én lassan odamentem a földön fekvő banditához, majd rászegeztem a pisztolyt, de távolról mert kiszúrtam a kezében rejtegetett gránátot. Megálltam tőle pár méterre, aztán mint az idegbeteg, már reszketett a kezemben a fegyver, mert nagyon rászorult az ujjam a ravaszra.
De aztán végképp leengedtem, mert láttam, hogy a bandita végleg elgyengül majd oldalára fordulva meghalt.
De a rohadék még elengedte a gránátot. Ráadásul kibiztosítva. Azonnal felordítottam:
- FEDEZÉKBE!
Erre mindenki a fedezékbe ugrik. Ahogy tud. Aztán amikor vége az egésznek, akkor előjövünk a fedezékeinkből.
Aztán amikor már vége az egésznek, akkor a stalkerek elkezdik felsegíteni a sérült társukat.
Amikor meg odamegyünk, akkor azonnal rémülten mondják:
- Kérem! Ne lőjenek! Nem akarunk bajt!
A hadnagy nyugodtan válaszol:
- Nyugalom! Nem fogunk lőni. Csak a banditák miatt jöttünk.
A százados ezt nem nagyon tűrte el, hogy csak így békésen trécseljünk a szabálysértő civilekkel, és már készen állt volna hogy letartóztassa őket, de hamar leállítottam.
- Százados! Ők is megmentenék magát, ha ilyen helyzetben lenne.
- Azt kétlem! Az első alkalommal hátba lőnének.
- Nem hinném. Én már tapasztaltam. És jobb ha elhiszi nekem.
Erre a százados lassan leengedte a fegyvert.
Aztán mi is segítettünk a stalkereknek. A százados a lebénított stalkert vizsgálta, míg a hadnagy a másik kettőnek próbált segíteni.
Én pedig álltam ott és csak néztem. De aztán hirtelen egy dörrenést hallunk, és éles fájdalmat érzek a nyakamban, amitől azonnal összeesek.
Még láttam ahogy a százados elkiáltja magát:
- A földre!
Aztán odaszól a hadnagynak:
- Hadnagy! Nézze meg, hogy a tizedes él e még!
- Igenis! - Mondta a hadnagy, aztán elkezdett felém kúszni.
Amint odaért, elkezdte vizsgálni a sebet a nyakamon. Iszonyúan vérzett, amit el s szorított egy kötszerrel és vissza szólt a századosnak:
- Még él! Ki kell juttatni!
- Rendben! Gyerünk! Ha már itt vannak akkor segítsenek! Fogják meg a tizedest és segítsenek elvonszolni a kocsiig!
Szólt a százados a stalkereknek. Aztán még eszméletemnél voltam amikor a kocsira raktak, de aztán minden elsötétült.

Később ismét magamhoz térek. Még a kocsin vagyunk, ami eszméletlen tempóban, zötyögve az úton halad.
A hadnagy egy infúziós zacskóval a kezében tartja a sebet. Közben a százados vadul hajtva vezeti a kocsit.
Lassan leveszem az oxigén maszkot és próbálok valamit mondani nekik.
- Ki...Kijev.... Szentpéter kórház.... Harmadik emelet.... Kátya Malinkin....
- Micsoda?... Nem értem tizedes.... Mit? - Kérdezi a hadnagy.
Aztán odaadnék egy koszos, gyűrött levelet a hadnagynak, de elejtem mert ismét elvesztem az eszméletem.

Később megint magamhoz térek és már látom a kórházban vagyok. Felnézek egy pillanatra, ahol már látom a századost, a hadnagyot, a régi csapatom és Kátyát.
Az orvos épp magyarázza nekik, hogy túlélem, de most kómában vagyok és nem tudni, hogy meddig leszek benne.
Szörnyű egy érzés ez. Látok és hallok mindent, de nem tehetek semmit. Nem tudom nekik jelezni, hogy élek és ébren vagyok.
Mikor aztán mindenki kimegy Kátya még a szobában van és könnyes szemmel olvassa a levelet, amit a hadnagy adott át neki.
Mikor végzett, elteszi a levelet aztán homlokon csókol és megigazítja a párnámat. Mióta vártam erre, de nem tudom kifejezni az érzésemet.
Tulajdonképpen semmit sem tudok mondani. És egy jó ideig nem is fogok. Azt hiszem. ÍÍgy nincs más választásom, elkezdem a hosszú álmomat.

Álmomban sok dolgot láttam. Láttam a csapatomat. Vagyis ami megmaradt belőle. Látom a hadnagyot, amint folytatja a kiképzését és már a csapatom irányításával. A századost, ahogy folyamatosan az őrnaggyal veszekszik. És a stalkereket, ahogy minden nap egyre elkeseredettebb harcot folytatnak a banditákkal és a mutánsokkal.
Köztük volt az a csapat is, amelyiket megmentettük a banditáktól.
Aztán hirtelen Drivij villan be. Még mindig a kórházi ágyban fekszek, de már tudok mozogni és beszélni is. Drivij meg leül az ágy mellett található székre.
- Üdv Sulkov! Rég nem beszéltünk.
- Drivij! Mit akarsz?
- Semmit! Legalábbis tőled már nem. Te már nem tartozol a hatáskörömbe. Csupán meglátogattalak.
- Pedig még mindig nem látlak szívesen. Azt ugye tudod?
- Igen tudom. Sok bosszúságot okoztam neked és sajnálom is őket. Nem akartam rosszat. De muszáj volt.
De most hogy már nincs közöd az egészhez, akár el is mesélhetem, hogy miért folyt ez az egész, amibe véletlenül ugyan, de te is belekerültél.
- Meghalok a kíváncsiságtól. - Mondtam.
Erre ő mindent elmondott. A laborokban talált dokumentumokról, a zsoldosok közt folyt háborúról, a sejtről, mindent elmondott, amit tudott. Ámultan hallgattam ezeket, teljesen ledöbbentett.
Aztán amikor végzett, megkérdezte:
- Nos?.... Kielégítő volt a válasz?
- Fogjuk rá. - Mondtam nyugodtan.
- Na! Ennek örülök! De most már indulnom kell. Viszlát! És jobbulást. Ja és Sulkov!.... Örülök, hogy ennek már vége.
Aztán ahogy eltűnt, minden kivilágosodott, és vissza kerültem a kórházba ismét. Hirtelen felébredtem.
Ahogy megláttam a csöveket a karomban meg a torkomban, azonnal letéptem az oxigén maszkot és próbáltam kihúzni a csövet.
Kishíján megfulladtam tőle de végül sikerült. Aztán ezt követte az infúziós vezeték és az életfunkció figyelők vezetékei.
Amint kihúztam őket, a gépek hangosan sípolni kezdtek.
De nem törődtem vele, hanem azonnal felkeltem és kifelé indultam a kórterem ajtaján.
De az orvosok és ápolók gyorsan ideértek és lefogtak. Majd vissza fektettek az ágyba. Hiába mentegetőztem.
- Jól vagyok! Jól vagyok, hagyjanak! - Próbáltam elmondani nekik, de azok nem is figyeltek rám.
Aztán bejött az orvos és Kátya, akik meglepődve bámulták azt hogy felébredtem.
Az orvos azonnal odaszól:
- Tizedes! Tizedes! Nyugodjon meg! Maradjon fekve!
- Mi? Miért? Mondtam hogy jól vagyok!
- Én elhiszem, de akkor sem sétálhat ki csak így! Előtte még meg kell vizsgálnunk, hogy tényleg jól van e.
- Na jó! Legyen! - Mondtam unottan.

A vizsgálatok után az orvos már csak azt kérdezgette, hogy biztosan rendben vagyok e, és hogy mire emlékszem. Aztán elmondta, hogy több mint 3 hétig voltam kómában, ami mondhatjuk hihetetlen hogy ilyen hamar felébredtem. Orvosi csodának számít.
Később már egyre jobban éreztem magam. Áthelyeztek a könnyített betegszobába, ahol már tv is volt. Egyre jobb.
A látogatási idő alatt pedig a többiek is meglátogattak. A csapat és a hadnagy is, akik immár egy csapattá váltak. Még utoljára megkértem Kerubot, hogy szaladjon el egy ékszerészhez, és vegyen egy gyűrűt nekem. Odaadtam neki azt a pénzt, amit arra a bizonyos alkalomra tettem el. Amint meghozta, azonnal elrejtettem és még akkor megkértem Kátya kezét.
Jeff is tett egy látogatást, és saját kérésemre az őrnagy is, aki a leszerelés miatt kellett nekem.
Elintéztem minden papírt, tehát most már szabad ember vagyok. Nincs többé hadsereg, nincsenek többé stalkerek, nincsenek mutánsok és szolgálatosok, és ami a legfontosabb.... Nincs többé Zóna.

Így ért véget Ivan Sulkov tizedes története, aki sosem lépett komolyabb rangra. Amint hazatért, még aznap elvette Kátyát, aztán Kijevbe költöztek egy rendes családi házba, amit az elrejtett képződmények árából vett.
Később forgalom irányító rendőr lett a kijevi rendőrségnél.

 

[ColdBlood]

Az utakon közlekedve elkerültem egy csapatnyi Fejvadászt. Gyorsan szét küldtem egy üzenetet a környéken lévő Szabadságos srácoknak hogy jó lenne őket lekapcsolni.
Továbbiakban szép utam volt. Volt alkalmam látni ahogy egy anomália szét tép egy igen méretes vadkant...hát nem lenne jó egy ilyenbe bele futni, most már tényleg szerencsésnek érzem magam.
Valamikor délután beértem a táborunkba. Bementem a kijelölt kajáldánkba, ami talán az tanyán lévő összes szoba közül a legnagyobb volt ide volt berakva két asztal, meg másik két barkácsolt asztal szerűség.
Chester éppen ebédelt, csatlakoztam hozzá hát én is. Elmeséltem neki mik történtek vele mostanság. Majd ő mesélt. Pár srác új becenevet aggatott rá "Chellios". Állítólag részegek voltak..és nem bírták kimondani a Chestert...nem tudom hogy jött össze a Chellios de úgy látszik egyszerűbb volt. Jó ízűt nevettem rajta. Chester barátom vagyis Chellios is jót nevetett rajta. Gondolom, akkor neki is tetszik az új neve. Épp befejeztük az evést, amikor oda lépett hozzánk 4 tag, jól felszereltek voltak. G36, TRs és egy L85-ös is volt az egyiknél, meglepődtem kicsit, úgy látszik vannak itt még Chester fel állt. Majd így szólt.
- Fater, lenne itt pár új dolog. Max elő léptet téged. Meggyőztem, mert tudom hogy nem szeretsz sokáig ülni a seggeden. Ezek a fiúk, kemény harcosok, a legjobbak közül.
Ketten lassan egy kissé önelégült mosollyal bólogatni kezdtek, a másik kettő fapofával hallgatta Chelliost.
- Értem, és kik ők vagy mi a feladatuk, jah és persze hogy jövök én a képbe? kérdeztem vissza és közben felálltam én is az asztaltól. Nem mintha nem sejteném a választ. Közben méregettem a négy harcost.
- Hát ők, ilyen kóborlók, kettes csoportokban járják a zónát. A lényeg hogy elmennél velük egy útra, harmadikként.
- Szóval vehetem egy kiképzésnek is akár ?
- Igen, nyugodtan vedd annak, a zóna nem való a gyengéknek, csak az erősek maradnak életben.
Vágott közbe határozott hangon az egyik, kóborló.
- Te meg ki az fene vagy ? kérdeztem rá, majd közelebb léptem hozzá, a feszültség tapinthatóvá vált kettőnk között.
- Szeráf vagyok. Tudod eddig sikeresen túléltünk rázós helyzeteket, és nem szeretnék egy ilyen nagypofájú cowboy miatt meghalni.
Most durrant el az agyam, mit képzel ez magáról.
- Tudod te...közben a mutató ujjammal a mellkasára böktem...
Neki se kellet több meg lökött, én rögtön pofán vertem, meg hőkölt, majd meg akart talpalni, elkaptam a lábát, de mielőtt bármit is csinálhattam volna úgy pofán rúgott az eddig a hátérben meghúzódó negyedik, ember hogy én is és Szeráf is a földre kerültünk, az asztalt is felborítottuk.
Még magamhoz se tértem de Szeráf már a körül is fogta a lábával a nyakamat és elkezdte szorítani.
- Elééég !!! üvölt rá Chellios. Szeráf felnézz rá. De nem enged a szorításból.
- Gyerünk !
Végre elenged, és felkel, és én még krákogok a földön, majd Chellios felsegít.
- Meg vagy , haver ?
- Jah. Nyögtem vörös fejjel a levegőhiánytól, majd ránéztem a szintén vörös fejjel álló Szeráfra, csak az övé a dühtől volt vörös. Most vettem csak észre, hogy aki lerúgott az egy nő, ráadásul Anna az. Levette a maszkját. Majd fordult és elment.
- Gyerekes pöcsök !
Chellios és a többiek kiröhögtek minket, csak én és Szeráf kezdtük kicsit kínosan érezni magunkat.
Chellios próbálta oldani a köztünk lévő feszültséget.
- Jólvan, pacsit rá és felejtsétek el. Ezt az egész hülyeséget.
Szeráf szó nélkül nyújtotta a kezét, nem akartam kezet fogni vele, de belépett Max és rögtön rá kérdezett a helyzetre.
- MI folyik itt uraim ?
- Semmi...csak meg ismerkedtünk Szeráf barátommal. Majd kezet ráztam vele.
- Helyes, helyes, mert mostantól egy csapatban vagytok.
Max szavaira egymásra néztünk. Leolvastuk egymás szeméből azt az örömöt ami a hír hallatán át járt mindkettőnket.
- Nem túl jó ötlet. akadékoskodott Szeráf.
- De ez nagyon is jó ötlet, a ti négyen vagytok a legjobbak, és Fater meg egy harc edzett vén róka, szóval jobb ha elfogadjátok.
- Naaah...a vénre felkaptam a fejem...erőmteljében vagyok. Magyaráztam. Szeráf ugyet sem vetve rám elkezdett hőbörögni.
- De Max, ezt nem mondhatod komolyan, nem maradna ez életben egy percig sem a zónában.
Hangos nevetésben törtem ki. Max is el mosolyodott.
- Mi van már ? te meg ne nevess ! Értetlenkedett, meg próbált engem csitítani. De én csak nevettem.
- Hát Szeráf, tudod meg élt már egy s mást. Itt a zónában, első hetét tölti itt, de már két, vagyis másfél vérszopó van a listáján egy vadkan, és pár zombi.
- De ez egy lúzer, nem akarok miatta meghalni. Szeráf csak folytatta a sértegetést.
- Most állítsd le a magad te kis senki, még kósza gondolat sem voltál mikor már harcoltam. Fel sem tudod fogni, hogy hol jártam... magyaráztam és közben a mutató ujjammal bökdöstem a mellkasát.
- Kuss mindketten ! Egy csapatban vagytok és együtt fogtok működni, és tudom hogy jól kifogtok jönni, Fater, te meg állíts magadon, ez a zóna itt más szabályok érvényesek, jól teszed ha hallgatsz Szeráfra és itt a pont induljatok dolgotokra. Chester te gyere velem, Skin beszélni akar veled. Szeráf kísérd el Fatert az új ruhájáért...Szeráf csak bambult, jelezve hogy nem nagyon akaródzik...mi lesz te bamba borjú, húzzatok bele.
Szeráf unottan meg indult az ajtó felé majd mikor Max mellé ért vissza szólt nekem.
- Jössz már...Max közbe vág...
- Nem ajánlom, hogy befejezd!
- De...árrhhg, gyere Fater.
Elindultam utána, kiértünk a házból, majd át mentünk a raktárhoz.
Bent kaptam egy új ruhát, olyan volt mint Szeráfé. Jó nehéz, szóval biztos van benne anyag. Kaptam még lőszert, abból Szeráf is felpakolt, meg egy pár gránátot is magához vett. Indultam volna kifelé, de Szeráf utánam szólt.
- Öcsi, fél óra múlva a tűznél.
- Apád lehetnék pöcsös, kis tisztelet szorulhatott volna beléd.
- Haladj, most én vagyok a felettesed szóval, indulj!
Nyeltem egyet, és tovább mentem… kintről hallottam, hogy beszól… Matuzsálem…nah adok én neki matuzsálemet.
- Told ide azt nagy képedet, de most rögtön.
Nem kellet neki kétszer mondani, már jött is.
Amint kilépett az ajtón neki löktem a ház oldalának, majd elkaptam a kezét átvettetem a hátamon, a hasára érkezett, nyekkent egyet, amire én kicsavartam a kezét. Amire elkezdett sziszegni, de nem kiáltott fel.
- Nem hallottam tisztán mit mondtál az előbb. Megismételnéd.
- Az öregség halláskárosodással jár ?
- Hogy az a…elengedtem a kezét és épp rá akartam egyet verni a fejére, de még a levegőben elkapták a kezem, lerántottak róla majd nem is tudom hogy hogyan de megpördültem és a földre zuhantam. Felnéztem és látom ahogy Szeráfot is gyomron rúgja az illető. Mint kiderült Anna volt az, mind kettőnket lerendezett.
- Komolyan nem unjátok. Nem is tudom melyikkőtök a hülyébb. Feladatunk van, koncentrálhatnánk arra ?
Szeráf köhögve felül. Rendesen földhöz vágott, megint, de már talpon is vagyok, bár lehet kicsit hirtelen voltam, mert most kezdtem el érezni a bal karomban a fájdalmat.
- Mi a feladat ? kérdeztem Annat.
- Neked nem mindegy, csak kövess minket és maradj életben.
- Csak kérdeztem, de hogy erre felé mindenki…inkább nem fejeztem be a mondatott, Annanak meglehetősen tüzes nézése volt, és még emlékszek a pofán rúgásra, meg persze most is csúnyán lecsapott, azt hiszem elég hogy ez kis takony pofázik, nem kell még hogy egy csaj is földhöz verjen, megint. Szeráf is feltápászkodott.
- Szóval akkor mi a feladat?
- Pár napja történnek érdekes dolgok a mocsárban, ezek után kéne körül szimatolni.
- Mégis milyen fura dolgok? kérdez ismét Szeráf.
- Pár új tag, és egy újabb Fejvadászok érkeztek, a semmiből. A Tiszta Égboltosok meg találták a bázisukat és támadni is fognak. Nekünk csak annyi a feladatunk, hogy körül szimatoljunk, egy járőrünk eltűnt, valószínűleg meghalt.
- Értem, akkor ne késlekedjünk, 10 perc és indulunk.
- Pff...mintha nem rátok kéne várni…haha…nevetett majd elment.
Összenéztünk Szeráffal, bólintottunk a fegyverszünetre. Elindultam a cuccomért. Amikor érzem, hogy a hátamnak csapódik valami, valószínűleg hógolyó. hátra nézek, Szeráf csak mosolyog, majd elindul a dolgára. Heh, ez a csávó, akár hogy is, de kezd elszállni a dühöm felé. Bele gondolva tényleg gyerekesen viselkedünk. Nah de, dolog van. Visszamentem a házba ahol aludni szoktam, összeszedtem, amit kell, át öltöztem az új páncélomba. Bele telt egy kis időbe, mert volt valami légző rendszer is benne ami kicsit meg kavart, de nagy nehezen bele másztam. A tárak a helyükön, felkaptam a táskámat, meg a fegyvert és indultam is kifelé. A tábor kijáratánál, már vártak rám. Szeráf intett hogy siessek közben elindultak, megszaporáztam a lépteim, és nem sokára utol értem őket. Szinte, azonnal letértünk az útról, és be a nádasba majd egy ilyen alig használt ösvényre tértünk. Elől ment Szeráf középen Anna, végül én zártam a sort. Anna sokszor hátra nézett, hogy meg vagyok-e még. De lehet hogy csak megszokásból figyelt hátra, mert hát ketten szoktak mozogni. Elvoltunk, így teljes csendben. Két óra kóválygás után. Szeráf talált egy holt testet. Nem a mi emberünk, nem is a Tiszta Égbolt, de még a Fejvadászoké sem volt. Akkor honnan van. teljesen ki volt fosztva. Anna körül nézett a nyomok után, talált is párat. A hulla talán tegnap óta van itt. Zajra lettünk figyelmesek, a nádasból, Anna ugrott ki.
- Futás !
Egy pillanatig csak értetlenül nézünk, majd lövések zajára leszünk figyelmesek, aztán hirtelen elönt mindent a tűz.
- Nah bazz…tünés. Szeráf is futásnak ered én meg szorosan utána. Utolérjük Anna-t, aki egy gránátot biztosít ki éppen majd a fejünk fölött jó messzire elhajítja. Felrobban majd egy kiáltás, és vagy két tucat golyó a nádason keresztül. Én lehúzom a fejem de egy pár így is eltalálja a hátamat a páncél szerencsére fel fogja de hasra esek. Felnézek, de bár csak ne látnám, ezt a jelenetet Anna próbál elugrani a sorozatok elől, de telibe kapják a mellkasát, majd vagy két golyó szétloccsantja a fejét.
- Neeeeee!!! Kiállt fel Szeráf, az egész tárat bele lövi a nádasba. Meg ragadja a mellényemet, felránt szinte játszi könnyedséggel. Elkezdünk futni. Meg meg állunk és vissza eresztünk pár sorozatot, remélve hogy legalább eltalálunk valamit. Szeráfon látszik a mérhetetlen düh, harmadik gránátott dobná visszafelé, amikor megállítom.
- Szóljunk haza, azt hiszem, el kell tűnnünk innen.
Gyilkos tekintett vet rám. Erősködik még a kezével, hogy hadd dobja el a gránátot, de nem hagyom.
Nem kell az újabb nyom, hogy kövessenek.
- Szeráf, menjünk!
Beletörödve a helyzetbe elrakja a gránátot. Táraz és indulunk tovább. Fél óra futkorászás után vissza térünk a táborba, ahol már javában pakolnak. és több halottat is látunk, meg sérültek. Chellios rohan felénk.
- Jól vagytok ? kérdez lihegve.
Lesütöm a fejem, és csak úgy mormogva válaszolok.
- Anna meghalt.
- Picsába, kik voltak azok ? hogy néztek ki?
- Nem tudom, de megnyúzom mindet, és te Fater segíteni fogsz, nem írom a te számládra, de ennyivel tartozol neki.
- Jólvan, nyugi megbosszuljuk! Meg ígérem.
- Minket is megtámadtak, mint láthatjátok. Sokan voltak, és nagy tűzerővel. Sok a sérült, szerencsére halott csak három. Max azonnali tovább állásra adott parancsot. Beszélt Lebegyevvel is, de ők maradnak.
- Mégis hova akar menni Max ? kérdezett a még mindig feldúlt Szeráf.
- Északnak, csak ennyit mondott. felelt Chellios a fejét rázva.
- Remek. Megint egy újabb tökéletes költözési terv. Fater hozz lőszert mindkettőnknek, nekünk még van itt egy kis dolgunk. Jah és gránátot is hozz.
Én csak engedelmeskedtem. Chellios ott állt egyedül, ledöbbenve azon hogy jóformán tudomást sem vettünk róla. Majd dolgára sietett. Felpakoltam még pár tárnyi lőszert, már ott tartottam, hogy meg ütöm a srácot, mert nem akart adni. De aztán végül én bizonyultam a hangosabbnak. Indultam Szeráf után aki éppen a kerítésen vezette le a feszültséget.
- Tessék. Kezébe nyomtam a tárakat, meg két gránátot.
- Gyerünk, szedjük szét a mocskokat.
- Azért azt mondom derítsük hogy kik is ők.
Megfordult és elkapta a mellényem.
- Majd a pokolban megkérdezed őket. De én lemészárolom mindet.
- Hogy tervezed, kicsit sokan vannak. A jelekből ítélve.
- Meg keressük a nyomukat, és éjjel lecsapunk. Gyerünk!
Gyors tempóban elindultunk, de már mind ketten éreztük a fáradságot, nem keveset futottunk ma és még nincs vége. De a bosszúvágy tüzelte Szeráfot, engem az adrenalin tartott mozgásban, gyorsan és figyelmetlenül mozogott, két ember helyet figyeltem. Néha meg állt és a nyomokat vizsgálta. Majd adta a parancsot az új irányba, szerintem élvezete a vadászatot. Már sötétedett mikor észrevettünk egy kisebb csoportot, én nyolc embert számoltam, kettőnél láttam lángszórót. Úgy látszik, itt táboroznak.
- Megvárjuk a teljes sötétséget, és lecsapunk rájuk, nézz szét óvatosan és halkan.
Éppen körbe néztem mikor beszélt, mire visszanéztem volna már el is tűnt a nádasban, halkabban mozgott, mint egy macska. Én részemről távolabb mentem, és egy jól fedett magaslatról, néztem körül távcsővel. Kiszúrtam még két embert. Távolabb csoporttól. Járőröztek, őket le kéne kapcsolni.
Szerencsére, a hangtompított megtartottam. Lemásztam a magaslatról, és utánuk eredtem volna, de Szeráf megállított. A semmiből jött, és már mondta is a tervet.
- Két oldalról, fogjuk elkpani őket. Te lekapacsolod két járőrt, én meg addig, a lehető legközelebb kerülök ezekhez a szarzsákokhoz. Amint meg vagy, balról kerülj, hogy ne legyünk egymás tűz vonalában. Meg adom a tűz jelet, és lemészároljuk őket.
- Oké ,de még is mikor ?
- Fél óra múlva, addigra talán lankad a figyelmük. Addig búj el, és figyeld a két őrt.
Így is tettem, Szeráf is elbújt valahol a nádasban. Vártuk, hogy pihenni térjenek.

 

[Scarecrow]

Megvolt a kis kiképzésem, és Leszerelt a nagy Sulikov is aki az egész kiképzés alatt csak kritizálta a teljesítményemet.. Bántott a dolog eleinte, de amikor láttam majdnem meghalni...
De szerencsére túlélte... Le is szerelt... Engem meg beolvasztottak a volt csapatába a kiképzésem végeztével...
De az Aktámra való tekintettel az Őrnagy Kiszedett a csapatból, viszont nem könnyíti meg a helyzetemet... a Századossal kell együtt dolgoznom, elsődleges Célunk hogy kiderítsük mi az oka hogy a stalkerek nem mernek a Mocsárba menni... az elsődleges hírek szerint egy Monolit egységnek sikerült lejutnia Mocsába... Ez rettentően nagy Problémát jelent... A szolgálat kiküldött egy csoportot tegnap, még nem értek oda.
Az őrnagy pedig minket küld ki, hogy bizonyosságot szerezzen a mocsárból terjedő pletykákra...

 

[ColdBlood]

Ahogy várakoztam észrevettem, hogy a tűz körül, akik térdelnek, elkezdtek rángatózni vagy mit csinálni. Te jó ég ezek elmebetegek, hatan térdelnek így a tűz körül. Szerintem ennél jobb pillanat nem kellhet. Leereszkedtem a les helyemről, és a járőrök után indultam, jeleztem a PDA-n Szeráfnak is. Hogy indulhat az akció. Az egyik nádas kanyarban, találtam meg őket. Nem sokon múlott, hogy észrevegyenek. Álltak és fürkészték, a környéket. Amint elindultak, a hátsó kapta a golyót, még mielőtt a földre ért volna már a másik is halott volt. Lehúztam őket a nádas rejtekébe. PDA-kat vettem csak el. A többi cuccukkal nem is foglalkoztam. A megbeszéltek alapján a tisztás bal oldaláról kerültem közelebb. Immáron a G36-al a kezemben. Még mindig ott dülöngéltek a tűz körül, a másik kettő meg két irányba nézelődött. Amennyire lehetett közel férkőztem hozzájuk, majd fél térdre ereszkedve meg soroztam a két állót, majd a maradék golyót a térdelők közé engedtem, kettő meghalt. A többiek odébb gurultak, a fegyverükért kaptak, az egyik gyors volt már lőtt is. Én sem vártam meg ott az áldást, már pozíciót váltottam, közben újra táraztam. Mindegyik kezében fegyver, de nem lőnek, szétszóródnak. Két kettes csoportra bomlottak, az egyik nekem jobbra indult, a másik meg egyenesen Szeráf felé, vagyis azt hiszem, ott van Szeráf. Eltűnnek a nádasban. Megindultam a másik kettő felé. De a csendet megtöri egy sorozat zaja, amire, ezek is felfigyelnek. Pár másodperc múlva egy kiáltás. Ki rohannak a nádasból amerről jöttek. Én halkan utánuk megyek, ott álnak középen. Egymásnak hátat vetve. Szemben észreveszem Szeráfot, emeli a fegyvert, reflexszerűen én is becélzom a hozzám közelebb állót. Szeráf lő, kis késleltetéssel én is, a két harcos egymás mellé esik. Egy-egy lyukkal a fejükön.
Szép lassan ki mászunk a nádas nyújtotta rejtekből, és laposan, még mindig figyelve a hullákat. Oda megyünk, meggyőződve hogy mind halott, elkezdjük át kutatni őket. Némi pénzt, PDA-kat, Szeráf egy szép nagy kést is talált. Én meg egy térkép szerűséget. Pár jelöléssel, mintha mozgás irányok lennének. Szerte a zóna területén. Egy-két jelzésnél, vannak frekvencia sávok is. Elteszem, ez még jól jöhet, a táborban biztos akad, aki tudja értelmezni. Szeráfon egy kis elégedettség látszik. De nem bírja meghazudtolni magát.
- Fater legközelebb melegíts be, mert elég lassan mozogsz..hehe.
- Te meg próbáld meg taratani a tempót, öcsi…
- Heh...gyerünk, vissza táborba jó lenne most már pihenni.
- Mi van ennyitől elfáradtál? gúnyolódtam kicsit én is.
- Nagyon vicces vagy már megint…nah húzzunk.
- Jólvan, csak utánad.
Bevettetük magunkat a sűrűjébe, majd amint biztonságos távolságba értünk az kis tisztástól, ahol az iménti mészárlást lerendeztük. Lassítottunk a tempón, egy részről, mind ketten fáradtak voltunk, sötét is volt, és nem lenne jó bele futni se egy anomáliába, se valami Fejvadász csapatba.
A sötétben, meg mutatkozott, Szeráf tapasztalata, mert jó pár anomáliát, kikerültünk, amibe én simán bele gyalogoltam volna.
Nagyjából fél négyre vissza értünk a táborba, fokozott őrség volt, és majdnem ránk is lőttek. De aztán Szeráf, megnyugtatta őket, hogy nem lenne jó egymást leölni. A táborban aztán én csak ledobtam a cuccom és a helyemre dőltem, azonnal aludtam is.

 

[Capt Axon]

A szavazatok eredményeként érvényt nyer az új karakter.
Név: A tudósok által adott nevén: Echo 01862
Faj: Mutáns, Vérszívó
Besorolás: Mocsári
Kinézet: Átlagos mocsári vérszívó, szürkés bőrrel, de a nevéhez híven zöld alga és iszap borítja. A szemei feketék, éjjel élénk fehéren világítanak. A kéz fejein vér foltok láthatóak. (Valószínűleg az áldozataié.)
Jellem: Aggresszív, bátor, (de emberektől néha meghátrál) kíváncsi
Előélet: Átlagos mocsári vérszívóként született a mocsárban. Amíg a fészke felnőtt egyedei éltek, addig mindig volt élelme. De egyszer stalker vadászok ütöttek rajta a fészken és minden példányt lemészároltak.
Szerencsére elég idős volt ahhoz hogy saját lábára álljon.
Később egy vadász portyáján egy katonai osztag kábító lövedékkel fogta el és Yantarba vitték, ahol a tudósok nyom követő chipet ültettek a bőre alá, aztán szabadon engedték. Azóta a chip által kibocsátott jelek miatt képtelen egy mutánst is elejteni.

Éhezem. Már mióta járom a mocsarakat, de még mindig nem bukkantam prédára. Mintha ösztönösen kerülne mindegyik.
Amióta volt az az álmom, hogy emberek kísérleteznek rajtam egy nagy fém barlangban azóta minden préda messziről elkerül.
Egyedül az emberi lényeket tudom elejteni, mert ők túl figyelmetlenek az észrevételemhez. De ők itt kevesen vannak, ráadásul ha szerencsém van, akkor is megsebesülök tőlük.
Még mindig nem értem hogy tudnak megsebesíteni úgy, hogy hozzám sem érnek.
Tegnap szerencsém volt. A éj leple alatt sikerült elejtenem egy apró patkányt. De majdnem azokat is elszalasztottam.
És nem is volt valami nagy lakoma. Ha ez így megy tovább, akkor muszáj leszek új vadászterület után nézni.
Pedig az nem túl jó ötlet. Kiskorom óta ismerem ezt a mocsarat és már vakon is átvágok a láthatatlan csapdákon.
Ha el hagyom a mocsarat, akkor új hely, új kihívás. Megint kezdhetek mindent elölről. De nincs más választásom. Holnap még megpróbálok valamit elfogni, aztán neki vágok az útnak.

(Másnap)
Elkaptam ismét egy patkányt. Ez is csak a szerencsén múlott. A kis dögöt agyon taposták a többiek menekülés közben.
Lehet hogy ez nem sok, de szerintem elég lesz addig, amíg nem találok valami élelemben gazdag helyet.
Többször is megfigyeltem már és láttam, hogy a többi lény egy bizonyos irányba mennek.
Szerintem az valami új hely lehet. Mindig láttam arra egész csordákat menni, aztán nem tértek vissza.
Engem is furdal a kíváncsiság, hogy mi lehet ott. Ha ilyen sokan arra mentek és nem jöttek vissza, akkor lehet, hogy ott találtak valamiféle jó helyet.
Vagyis.... Nekem is ott a helyem.
Az út oda hosszú volt. De legalább biztonságos. Soha nem mentem még arra, de a mocsárban már én is ösztönösen kerülöm a láthatatlan halálokat.
Mire elértem oda, addigra jócskán leszállt az éj.
Körül néztem egy kicsit és láttam egy emberi barlangot. Ha jól hiszem ők alagútnak nevezik. Hehe! Ilyen ostoba nevet!
Egy barlang amit útnak neveznek. Hülyék ezek az emberek. De legalább jó vérük van.
Épp indultam volna be a barlangon, amikor egy csapat embert látok meg, mind fekete bőrben, fehér lábfejekkel. A fejük pedig világít, mint az én szemem. Persze nekik olyan erősen, hogy bevilágítják az egész környéket.
Ostobák! Nem tuják, hogy az egész mocsár látja őket.
Elrejtőztem a nádasban, aztán kifigyeltem őket. Sajnos túl sokan voltak ahhoz, hogy megöljem mindet és nem is akartam új sebeket szerezni. Még a múltkoriak sem gyógyultak be.
Szóval inkább csendben vártam.
- Haverom! Ez jó termés volt! Idióta magánzók! Jobb is hogy kinyírtuk őket.
- Ja! Ráadásul egy csomó cucc volt náluk! Hehe!
- Láttátok amikor az a kölyök ellenkezett velem? De aztán elhallgattam a semmirekellőjét!
- Ja! Láttuk Koljan! Az nagy poén volt.
- Szerintem jól tettük hogy átjöttünk a Kordonból! A hadsereg egy ideje már teljesen megkattant.
Nem egészen értettem mit beszélnek, de nem is érdekelt. Inkább kivártam míg elmennek aztán csendben beszaladtam a barlangba.
Odabent a sok emberi szeméten kívül semmit nem találtam. De aztán amikor beljebb értem akkor találtam egy pár halott embert.
Mindegyik zöld ruhában. Még elég frissek voltak, mindegyik olyan sebekkel mint én, amikor utoljára emberre támadtam.
Véreztek is rendesen. Azt hiszem ez az én napom. Vagy éjjelem. Attól függ, hogy most mi jön.
Gyorsan össze is gyűjtöttem őket és egy kupacba hordtam. Amikor már az utolsót is vittem volna a többihez, akkor az hirtelen felnyögött. Először megijedtem, de aztán csak húztam tovább. Közben az kétségbe esve kapálózott a földön. Nem baj. Minél tovább él, annál tovább tartja meg a vérét.
Az a másik csapat ember tett nekem ezzel egy szívességet.
Hamarosan be is vackoltam magam egy csendes eldugott helyre, és neki kezdtem feltölteni magam.
Gyorsan nekiestem a patkánynak, majd a halott embereknek. Ezzel meg is teltem mára.
A még élő ember állandóan megpróbál elmenekülni és már nagyon unom vissza vonszolgatni.
Rá is tettem egy nagy követ a hátára. Persze ez után már nem mozdult és nem is nyögdécselt. Furcsa.
Na mindegy. Majd amikor már világos lesz, akkor tovább megyek.

(Egy újabb nap kezdetén.)
Ismét világos lett. Nem vagyok annyira éhes, ráadásul még van tartalékom. Le is vettem a követ az emberről, de az most nem mozdult. Azt hiszem ezt meg öltem. Nem gond. A vére kell úgyis.
Tovább mentem a barlangon keresztül, amíg ki nem jutottam a fényre.
Eltakartam a szemeim, majd vártam egy keveset amíg vissza szokok a világoshoz. Ezalatt a szemeim ismét feketék lettek.
Egy nagy füves területre jutottam, ahol sok volt a fa is. Alig hogy megláttam, máris megtetszett a hely.
Valószínűleg ez az az új hely, ahova a többi lény is a jobb élet reményében jött ide.
Remélem vannak fajtám béliek is. A mocsárban egyet se láttam.
Indultam volna előre, amikor egy furcsa hálóba kerültem. Rendesen belegyalogoltam és bele is akadtam.
Tépte a bőrömet és szúrt. Lenéztem és már láttam a csapdát. Apró vas fonalak amin kicsi tüskék voltak.
És egyenes fa ágak közé voltak kifeszítve. Ezt a láthatatlan csapdát nem ismerem.
Megpróbáltam kikászálódni belőle, de még csak jobban fájt. Így lassan próbáltam kimászni a dologból.
Egy kis idő után sikerült is.
Tovább mentem, amikor megláttam 3 járkáló növényre hasonlító embert. Mind zöld ruhában voltak, de ez még növény mintás is volt. Mind a 3man a fémháló mentén gyalogoltak. Amint megláttak, felém lendítették a kezükben tartott fém darabokat és irdatlan hangot adva kezdtek kergetni.
Gyorsan elengedtem a magamnál tartott halott embert és futni kezdtem. Az egyik ember ismét megsebesített távolról.
Azt hiszem most már tudom hogy csinálják. A fém darabbal ami a kezükben van. Legközelebb megpróbálok ezzel számolni.
Addig is futottam, egészen egy fás területig. De aztán lassítottam, mert láttam hogy nem kergetnek tovább. Láttam, ahogy a magammal hozott halott embert nézegetik.
Ez az első olyan faj, ami nem nézi jó szemmel ha megölöm őket. Vannak olyan ostobák, hogy rám támadnak emiatt.
Mindegy. Inkább tovább mentem, egészen egy elhagyatott emberi fészekig. Bementem és körül néztem.
Minden csendes. Akkor egyenlőre itt letelepszek.
Még egy ideig körül néztem, hogy lássam mekkora a terület és mik találhatóak rajta. Mindent fa borított és fű. Persze jól elázva a hótól.
Láttam egy másik, kisebb emberi építményt, ahol ugyanolyan fekete bőrű emberek laktak, mint amilyeneket a barlangnál láttam. Meg láttam egy hidat, ahol meg megint azok a növény mintás emberek álltak.
A távolban pedig láttam egy kis építmény együttest, ahol megint más emberek laktak. Kicsit közelebbről is megnéztem mindet.
Az egyik helyen a fekete bőrűek laktak. Szerintem itt lehet vadászni. Nincs nagy vas a kezükben
A hídnál a növény mintájú emberek álltak és bámulták a területet. Őket jobb lesz messziről kerülni, elég nagy vasak vannak náluk.
A másik település szerűségnél egy csapat barna kabátos, meg zöld ruhás ember pihengetett.
A település mögött egy föld alatti barlang volt, ahová ezek az emberek folyamatosan lejárkáltak és utána valamivel a kezükben jöttek fel.
Szerintem oda lent lesz valami érdekes. Be is néztem oda, majd le is mentem. Egy nagy vas lap volt a falon.
Szerintem ez valami rejtek hely lesz, vagy egy fészek.
Megpróbáltam kifeszíteni a vaslapot de nem sikerült. Hirtelen magától kinyílt és egy másik ember jött ki rajta aki először meglepődött, majd megrémült. Persze rögtön ez is a különös vas darab után nyúlt és ő is azt a durranó hangot kiadva ordított utánam.
Több nem is kellett nekem.... Futás!
Már jó messze jártam, de még hallottam a beszédüket, amint hangos szóváltással keresnek engem.
Na ennyi nekem elég is volt.. Mára már pihenek. Főleg hogy szereztem pár új sebet.

 

[domotor]

Felkészülünk a csatára. Mindenki felpattant a falra és felvettük a védekező pózt. A monolith csak figyel minket. Még nem támadnak. Pedig többen vannak mint mi. A parancsnokot, Kardfogat kérdem:
-Miért nem támadnak?
-Nem tudom. Jöhetnének mert túlerőben vanna. De várnak valamit. Vagy valakit.
Ekkor egy katona elordítja magát:
-KATYUSA!
De tú későn ordít mert már robban is. Mi leugrunk a falról és fedezékbe rohanunk. Odaugrok Kardfog melé ő meg megszólal:
-Katyusa basszus. Nincs menekvés. Nincs olyan fegyverünk amivel el tudnánk intézni. Menekülnünk kell.
-De.......Mi lesz a fegyverrel és a dobozzal?
-Nincs időnk! El kell menekülnünk de gyorsan!
Bepattantam a kutatórészbe és felkaptam a fegyvert és a dobozt. Elkezdtünk rohanni a vészkijárat felé. Kardfog és én leugrottunk de találat érte a házat a kijárat fölött és rádőlt a csapóajtóra. Mi lent maradtunk. Elindultunk. Kiértünk az alagútból.
-Most mi legyen?
-Szerintem irány a külvilág. Ismerem az utat. Menjünk!
Elindultunk a mocsáron túlra.

 

[Scarecrow]

kb reggel 8kor felpakoltunk a századossal, most nem kellet málhás terhet magammal cipelnem, csupán egy pár kilós háti táskát vittem, amiben lőszert, és kaját vittem.
Elindultunk a mocsár felé, a hozzánk legközelebb eső átjáró mentén.
egyszer csak megpillantottam egy árnyékot, majd hirtelen eltűnt...
- Pont mint a kiképzéskor... mormogtam.
- Mi van?
- Mik voltak azok a lények ami ellen harcolnom kellet?
- Szipkák, miért?
- Mintha most láttam volna egyet!
- Hol? itt a kordonban nem él egy se!
Hirtelen megláttam ahogy egy letört át nem úgy esik le vonalban ahogy kéne, hanem útközben megütközik a semmin, és attól kicsit odébb ér földet.
Több se kellet, se nekem se a századosnak, oda szegeztük a karabélyokat.
- Lőjjön kettőt!
Lőttem kettőt oda ahova a gally esett.
az egyik a mellette lévő fába fúródott, a másiknál fel ordított a mutáns.
- Baszki! Ordít fel a százados, majd elkezdi sorozni a fa csoportosulást. 3-4 sorozat után befejezte, mert elvesztette a célpontot.
- Hol van? Kérdeztem, és körbe néztem.
- Hol van? Látja hadnagy? Kérdez a százados is miközben a fegyvert célirányosan szegezve nézelődik.
A százados felé fordulok ekkor mögötte megláttam a fénytörést.
- Vigyázzon! Ordítok de késő, Hátulról fellökte a századost.
és A földön kezdene neki esni, de leadtam két lövést, amitől felüvölt, és felém fordul.
- Ó bammeg! Mondtam ki és éppen hogy befejeztem valami irgalmatlan erővel fellökött... meg fel is kapott a mutáns, és 3-4 méteren keresztül csak úgy vitt magával a lendületével, de úgy hogy a lábam nem érte a talajt...
majd megállt, és elengedett a kezével én meg még repültem a lendülettel tovább...
Közben a fegyver kiesett a kezemből, és már úgy érkeztem a földre...
Közben A mutáns megáll, egy ideig néz felém, majd vissza baktat a kába százados felé... szépen lassan szinte cammogósan...
- Hogy jó édes anyádat te nyomorult mutáns! Kikaptam a tokjából a pisztolyt, és az egész tárat felé lőttem. 15ből 12 a telibe ment, de valahogy egyik se izgatta túlságosan tán az útólsó ami nem a hátába hanem a lába közt karcolta a bal combját...
Na ettől picit paprikás lett és újra felém mordult.
Felkapott a földről a nyakamnál fogva , és félkézzel a levegőbe emelt.
kb egy 30 centis vonalzónyi választotta el a fejünket... még maszkon keresztül is éreztem a rothadó leheletét, a csapjai iszonyatosan rusnyák voltak a régi és új vér keverékétől...
- És még azt mondták hogy a fogszabályzó a ciki!, Közben Jobbal bemostam egyet a Mutáns szeme alá, amitől kiejtette a kezéből, és a szeméhez kapott.
Majd újra felém mordult, még éppen csak feltérdeltem amikor újra félkézzel a levegőbe emelt, megint ütöttem volna, amikor elkapta a kezem.
- Bazzeg!
A lény a csápjait meredezteti az arcom felé, hát nem voltam rest cselekedni, és a páncélkesztyűs bal kezemmel össze fogtam őket, és elkezdtem lefele ráncigálni.
Valószínűleg fájhatott neki, mivel rögtön elkapta a bal karomat, és elengedte a jobbamat is közben a baljával egyre arányosabban szorította a nyakamat ahogy ráncigáltam a csápjait lefele.
fél perc után ő már szinte visított, én meg alig alig kaptam levegőt... patt helyzetben voltunk..
Ekkor valaki belelőtt a mutánsba hátulról, mire az elengedte a Torkomat, én pedig a csápjait, így az futni is kezdett közben a láthatatlanságát is felvette. A százados egy darabig lőtt utána, de nem látta értelmét az üldözésnek...
Úgy estem a földre mint egy zsák cement... éppen az útolsó pillanatokban engedte el a torkom még egy pár pillanat és megfulladok..
A százados oda jött hozzám, és levette a sisakot, majd leöntötte az arcomat egy kis vízzel, ami kissé helyre hozott...
- Meg ne dögöljön hadnagy! Szükségünk van magára!
Egy darabig még krákogtam..., majd végül össze szedtem az erőmet és feltápászkodtam.
- Lelőtte? Kérdeztem a százados felé.
- Nem elmenekült! De azt meg kell hagyni hogy szívós egy dög!
- Hülyének nézne ha azt mondanám hogy ez szerintem nem közönséges? Kérdeztem a százados felé.
Ő csak nézett egy darabig, majd mondta hogy induljunk tovább.
Tovább is mentünk, egészen át a mocsárig. Mikor oda értünk észre vettünk egy pár házat, a házak közt mozgolódás volt látható.
Felmásztunk egy dombra ahonnan be lehetett látni és elővettük a távcsöveket.
Belenéztem a távcsövembe, és meglepődtem kissé.
5 világoskék ruhás fickó volt a házak között.
- Még kettő van hátul! Mondta a százados.
- 3 pedig elől a trafó melletti háznál! látja az ablaknál őket?
- Igen igen... Jól van, figyeljük őket egy darabig, ha bármi gyanús volna, akkor rajtuk ütünk, ha nem akkor tovább megyünk.
- Uram?
- Nézze, nem szívesen mennék neki egy épületek közt rejtőzködő 10 fős csapatnak, akiknek karabélyaik vannak!
- Ahogy gondolja Százados, akkor várjunk!

 

[Capt Axon]

Ma ismét felderítésre mentem. Körbe szimatoltam a környéket az elejtett hulla után. Arra még szükségem van. Semmi. Sehol sem találtam
Még ott is próbálkoztam, ahol átjöttem erre a helyre. A keresgélés közben, megláttam megint két "mászkáló növényt".
Ezeknek furcsa arcuk volt, nem úgy mint a többinek.
Eléggé veszélyesnek néznek ki, szóval nem háborgatom őket. Gyorsan áttetszővé váltam és vártam hogy el tűnjenek.
Persze amint veszélyes közelségbe értek, azonnal megpróbáltam kerülni őket. Még nem elég jók a tapasztalataim, hogy legyőzzem őket.
De az egyikük észrevett. Meglátta ahogy egy faág esik rám. Ezt bebuktam.
Rögtön az egyikük durrantott kettőt. Az utolsó durranás megint megsebesített.
Nem bírtam vissza tartani a fájdalmat fel is ordítottam.
A hangomra ők is felszólaltak, aztán folyamatosan durrogtatni kezdtek. Szerencsére gyorsan reagáltam és mögéjük kerültem.
Itt az idő, hogy kibelezzem az egyiküket. Megcéloztam azt amelyik először támadt rám. Össze vissza keresgéltek engem, de nem láttak. Aztán amikor már majdnem elkaptam a nagyobbat, akkor a kisebbik észrevett.
De azért még időben feldöntöttem. El is kábult a támadástól. Már készültem is volna hogy megöljem amikor a másik ismét durrantott. Ez a lábamon kapott el.
- Hogy ezek mennyire idegesítőek! - Gondoltam magamban, majd dühömben elindultam a másik felé.
Olyan erősen szaladtam neki, hogy simán a vállamra kaptam az embert, majd pár lépés után elhajítottam.
A repüléstől kiesett a kezéből a különös vas.
Itt az alkalom! El is indulok a nagyobbik ember felé, mielőtt még felébredne. De a másik akit felökleltem, az még mindig durrogtatott rám.
Hogy csinálja ezt? Azt hittem már nem képes rá. Ismét eltalál, és már szanaszét kapta a hátam. Aztán egyszer elkapja a lábam, amitől megtorpanok és iszonyúan feldühödök.
Ismét a másik felé fordulok, és neki iramodok. Felemeltem a földről és elkezdtem fojtogatni. Hátha ettől abba marad a harci kedve.
De nem úgy jött össze, ahogy elterveztem. A szemembe csapott az öklével amitől eldobtam, majd odakaptam a szememhez.
- Aúúú! - Gondoltam magamban. De kívülről csak egy vérfagyasztó ordítást lehetett hallani.
Aztán ismét utána kaptam és megpróbálkoztam megint megfojtani. Ő megint ütött volna, de most elkaptam a kezét.
Ez most nem jött össze neki. Most vége!
Aztán láttam hogy kezdett elgyengülni, ezért kezdtem neki látni a vérszívásnak. Ettől ideiglenesen helyre jövök.
De nem számítottam a másik kezére, amivel elkapta a csápjaimat. Majd lefelé kezdte húzni.
Annyira fájt, hogy nem bírtam koncentrálni másra. Eszembe se jutott volna, hogy például a kezébe marhatnék a fogaimmal.
Így nem bírtunk egymással. Ő a csápjaimat bántotta, én meg fojtottam.
Egy ideig elvoltunk, aztán a helyzetnek egy újabb dörrenés vetett véget. Ismét a hátamba kaptam.
De annyit, hogy már nem bírtam. Így is tele voltam lyukakkal, most meg még többet is szereztem.
Így fogtam magam, eldobtam az embert, majd futásnak eredtem.
Iszonyúan fájt mindenem, tehát vissza a rejtek helyre. Amint vissza értem, próbáltam még egy kevés erőt gyűjteni, hogy kimenjek vadászni.
De nem ment. Inkább itt maradok és várok amíg valamennyire helyre nem jövök. A lenyúlt kajáért meg még számolok azokkal a "sétáló növényekkel".

 

[joeetm]

Felcammogok az irodámba, lazítok egyet... lehet sok volt ez a másik világ...
Behuppanok a székembe, az asztalon még ott egy üveg vodka.. miért is ne?
lazításnak megfelel... na nézzük.Majdnem tele van, talán ha egy feles hiányzik
belőle.Húzóra lemegy a fél üveg, kis szünet.... egy kis gondolkodás közbeiktatva..
azok a szemetek... elegem van belőlük...lehúzom a maradékot.Újabb gondolkodás.
Igazából itt már semmi sem számít.. megtehetjük ..felkelek az asztaltól, kicsit
támolygok, nem vészes.Megyek a raktárba, előszedem az obokanomat, és mellé egy
dragunov.Lőszer.Amennyit csak tudok.Jó ez a vodka, nem is érzem a súlyát ennek a
tohadtsok muníciónak.A biztonság kedvéért viszek még vagy 2 üveggel.Letámolygok a
bejárathoz.. az őrök úgy néznek rám mintha még nem láttak volna...
-Jólvan elvtárs?
-Soha Jobban! Azzal a lendülettel ki a kapun. Az udvar üres.Nembaj, megyünk
tovább.Eldülöngélek egy fél utcányit, üvöltéseket hallok.Jólvan fiúk hajrá... egy
zombi szalad felém... szaladgáló zombi.. nem bírok célozni a röhögéstől, megvárom
míg közelebb jön..és ittvan a gané.. a stukker automatán, csak a dübörgését
hallom, közben a zombi fejéből semmi sem marad..kattogás.. miez a hang? jah, hogy
tölteni kéne.. újabb tár be, irány előre! Talán még nem is voltam erre.. a házak
közül egyre több hörgés hallatszik..
-GYERTEK ROHADÉKOK!!! sajnos nem hallgatnak a szép szóra, továbra is csak hörögnek
ezek a mocskok... de már nem sokáig..
-LEVADÁSZLAK TITEKEEET!!!! újabb sarok, kihajolni? ugyaan bedőlünk a jobb rálátás
érdekében.. puff sok volt a lendület.. vízszintben kényelmes.. de jéé! itt vannak
a dögök! akkor felkelünk a tiszteletükre.. harmadik próbára sikerül.. elég közel
vannak.. megint rángatom a ravaszt.. még a töltényhüvelyek is szivatnak.. direkt a
pofámba repülnek.. de nemérdekeeel!!! újabb kattogás.. bazd.. megint új tár..
-ROHADJAOK MEG HOGY ENNYI TÖLTÉNYT ESZTEK!!! csak jönnek a dögök, én meg csak
lövök... a vér lassan a pofámba fröcsköl.. de mééég!! mindet kicsinálom!!! egyre
ritkulnak.. mintha fogynának.. egy kereszteződésbe érek..középen egy konténeres
pótkocsi... az egész szinte túlságosan új...hoppá megint itt vannak.. ennyit a
nézelődésről.. próbálnak körbevenni, de nincsennek elegen.. úgytűnik a haverjaik
késnek a buliról...csak forgok körbe és lövök.. szédülök.. de eddig is szédültem..
wááá megint kattog.. új tár.. rohadt automata...hirtelen elfogynak.. csönd van..
vagyis lenne ha nem zúgna a fejem...felmászok a pótkocsira, a konténerben egy
hulla, a földön mellette egy sörétes puska... pumpálós ezzazz.. ahogy a nagyok is
csinálják... próbálom megszámolni a söréteket.. 1-2-3-4-5-sok-sok-sok... van
bőven... tömködöm a zsebeimbe a sörétet, fele kihullik.. mitszámít..de hohó!
mintha új kuncsaftok jönnének... helyees.. nagyon helyees..ez a hang.. a egyenesen
a pokolból...a sátán sörétese. Nyomában csak a szétrobbanó fejek... repkedő
testrészek... megfodulok szemben áll velem.. meg tudnám fejelni.. kicsinállak te hulladék!! pofánverem a puskatussal.. majd megint.. döngölöm a zombi fejét a földbe.. lassan már semmi sincs belőle..a puskám is véres..megállok... mintha kellene egy kis vodka... kezdek józanodni.. biztos a sok testmozgás...újabb fél üveg, újabb lendület.. dél felé tartok.. legalábbis úgy sejtem...sehol senki... üresség van.. ez csak egy dolgot jelethet... ki kell végezni az üveg maradékát... kis szünet... üveg kiürítve, elhajítva, indulás tovább....ugatást hallok.. talán kuyák? pont jókor.. sörétes felránt, céloz, najó nem céloz, nem megy... vár... itt jön az első dög.. majdnem lábon harap a rohadék.. sörétekkel jutalmazom igyekezetét.. és jön a falka is, sajnos csak pár darab.. de VAN MÉG TÖLTÉNY!!!! döglenek a dögök.. mintha mészárszéken lennék...a kezemben pedig egy darálógép..hullanak a véres csonkok.. az egyik megharapta a kezem.. öntök rá egy kortyot, majd meghúzom az üveget.. irány tovább...heh.. új a ruhám mintázata.. valahol a vörös és a vörös között.... támolygok az úton... elmélkedenék? áhh iilyenkoor? valami úton megyek.. előttem mintha útzár lenne?
-EGY KIBAS***t ÚTZÁR A ZÓNA KÖZEPÉN? KIK VAGYTOK TII??? megállok a betontömbtől 2 méterre, egy csávó néz ki a fedezékből..csak néz, inkább én beszélek
-Megragadnám az alkalmat, hogy ünnepélyesen... durr*** szétlőjjem a fejed.. csávók ugrálnak elő, lőnek mint a veszett, de engeeem nem találtnak el!! olyan nincs!! darálom a fekete muksókat.. POKOLRA VELETEK!!! az automata fegyverek ropogása elnyomja a sátán fegyverének rengéseit.. de HIÁBA!! ELFOGYTOOK!! megint hullák vesznek körül.. két idióta lő rám...eltalálják a karom.. AZ ANYÁTOK!!! lövök mindenhova.. vérzek.. de meik az én vérem? szinte már vörös a kép.. szóóval itt bújkáltok ti kretének?!?! VÉGETEK!!! elkapom őket.. az utolsót késsel.. levágom az a rohadék fekete búráját!!! végük van...femlmászok az egyik betontömbre, kezemben az utolsó muksó feje... megcsodálom a művem... széép.. nagyon széép.... lehúzok egy utolsó üveg vodkát, levágom a karomról a ruhát oda is vodka... a széttörő üveg csattanását hallom az aszfalton, majd hanyattvágódok a betontömbön...

(egy kis zenei aláfestés
http://www.youtube.com/watch?v=-8wo0KBQ3oI )

 

[ColdBlood]

Három és fél óra alvás után ébresztenek, egy vödör vízzel, hát nem a legkellemesebb dolog. Naná hogy Szeráf volt az.
- Meg vagy te húzatva, beteg állat.
- Hahahaaa...láttad volna az arcodat..hehee...
- Adok én neked mindjárt....kigáncsoltam ő a földre huppant az üres vödör mellette, megragadom és a fejére húzom, majd elkezdek rajta dobolni.
-Nah milyen ? Ugye hogy jól esik neked is, kis reggeli zene...Hehehehehee
- ÁÁÁhhh eresz az apád úristenit ! Hihihiii még ő is röhög.
Abba hagyom és lerakom a vödröt, ő csak kócos fejjel, less rám és veszettül mosolyog. Nem értem ezt az embert komolyan mondom. Szép komótosan feláll, közben mondja a hogy miért is keltet fel.
- Szedelőzködj, lassan indulunk mi is. A többiek már hajnalban tovább álltak.
Kinézek az ablakon, tényleg üres a tanya, vagyis nem teljesen, most látom hogy Tiszta Égboltosok, vannak a tetőn.
- Miről maradtam le alvás közben ?
Szeráf már az ajtónál van, de még vissza szól.
- Majd út közben elmondom, csak haladj.
Összeszedtem a cuccom, ami valójában nem is volt nehéz mivel egyben volt és csak este az ágy mellé dobtam. De azért még átnéztem gyorsan a felszerelést hogy minden rendben van-e. A fegyveremben egy félig üres tár volt, nah akkor ezt gyorsan cseréltem is, az ömlesztet lőszerből meg tele töltöttem a tárat. Felpakoltam, és még egyszer körül néztem hogy mindent elraktam-e. Jólvan meg van minden, akkor gyerünk kifelé. Szeráf biztos vár. Kilépek az ajtón, és...Szeráf tényleg várt, egy újabb vödör vízzel. Telibe kapott megint.
- A Ku.....letöröltem az arcomat szépen lassan közben a mérgemet is sikerült csillapítani. A Tiszta Égboltosok szakadtak a röhögéstől. Szeráf olyan ártatlan pofát vág mintha nem is ő tette volna. Majd küzdve a röhögéssel, megkérdi.
- Nah felkeltél Fater, ugye hogy jobb mint egy bögre kávé ? Majd nem bírja tovább és ő is röhögésben tör ki. Én csak fancsali képpel ennyit szólok.
- Jah egyszer kipróbálhatnád te is. Ti meg ne röhögjetek ott fent....
- Oké bocsi... a röhögést abba hagyták, de szerintem vissza fojtott levegővel.
- Nah gyere te Matuzsálem, menjünk.
- Jólvan haladjunk...
Elndult előttem, de akkor sem hagyhattam hogy, megússza "szárazon". A kerítésnél kicsit több hó volt. Amint mellé ért felbuktattam, és a fejét bele nyomkodtam, a hóba.
- Naaah, felébredtél, öcsiii....?
Az őrök a tetőn már megint rákezdtek. Mikor elengedtem, Szeráfot az csak vörös fejjel így szólt.
- Ezt igazán nem kellet volna...tudod milyen hideg ez a szar.
- Nem lesz tőle bajod, legalább meg fürödtél. Nah haladjunk most már.
- Kabbe jó...ezért még kapsz.
- Haladj már...
Nagy nehezen sikerült elindulnunk és ott hagytuk a tábort.
Elhagytuk a mocsarat. Közben elmondta hogy hova mentek Maxék. Meg hogy mi kaptunk egy új feladatot. Utána kéne nézni pár dolognak. De azt nem árulta el hogy merre is tartunk, valójában.
Csak mentünk, 10 órára elértük az Aggroprom kutató intézetet, Szeráf elmondta hogy nem ajánlatos bemenni az intézet területére mert, vegyi fertőzésben nem a legkellemesebb meghalni. Amit még megtudtam, hogy van egy másik épület csoport is, ott általában Stalkerek tanyáznak, van még egy föld alatti régió is, ahova most Szeráfnak valamilyen oknál fogva nem volt kedve lemenni.
Elindultunk a szeméttelep felé vezető úton, de Szeráf megtorpan majd lefutunk az útról.
- MI az ? kérdeztem, értetlenkedve.
- Előttünk az átjárónál, egy csapat Szolgálatos.
- Mi? Kik?
- Hát tényleg ilyen hülye vagy...vagy csak tetteted? Szolgálat ! Ők üldöztek ki az előző bázisunkról.
- Jaah hogy ők. Már tudom.
Szeráf felhúzza a szemöldökét.
- Nah mindegy, ki kerüljük őket, jól beásták magukat., macerás lenne lekapcsolni őket. Meg különben is kelleni fog a lőszer, én úgy érzem. Haladjunk hosszú még az út, így kerülővel meg végképp.
- Jólvan ,csak utánad.
Átvágunk egy bokrosabb részen, lehet észre vettek minket, lehet hogy nem, de nem jönnek utánunk ez a lényeg. Mi meg fáradhatatlanul együnk a cél felé, amit még mindig nem tudok hogy mi.

 

[Scarecrow]

Egy darabig figyeltük a dolgokat, közben jelentettük őket a parancsnokságnak, nyugtázták a százados viselkedésest, miszerint csak akkor támadjunk ha szükséges.
Pár óra múlva rettentően unalmasnak találtam a megfigyelést, de nem volt mit tenni...
Kicsit hátrébb kúsztam, majd lekaptam a táskám és előkaptam egy konzervet, majd neki láttam falatozni...
Az a legjobb a katonai stalkereknél hogy noha Konzervkaján élnek mint a bakák, de mi megválogathatjuk hogy milyen konzervet viszünk, én pedig csak löncshúsos konzervet, és kenyeret szoktam magammal vinni.
Be is kajáztam szépen komótosan a konzerv tartalmát, majd vissza kúsztam a Százados mellé.
- Jó étvágyat! Mondja a szakálla alatt dörmögve, mert még kicsit rágtam az útolsó falatot.
- Kössz!
- Mit ettél? Kérdezi, kíváncsian... lehet ő is unja már a megfigyelést.
- Konzervkaját...
- Jó de milyet?
- Löncshús.
A százados kicsit hümmögött, majd inkább vissza tekintett a távcsövébe.
Magam is inkább elkezdtem kémlelni a környező területet, hirtelen megpillantottam egy pár fickót.
- Mozgás 14 óránál! Mondtam.
A százados is oda kap: Látom... Zsoldosok... de mit keresnek ezek itt?
- Mit keresnek itt a zsoldosok? Kérdeztem.
- jah, ők is egy frakció, itt a zónában! Mondta miután látja a fura arckifejezésem.
- És mi lesz?
- Rajtuk ütünk, de figyelj mert egyet egyet élve akarok!
- Oké
Már indultam is volna, de a százados elkapott a karomnál.
- Csiga vér vitéz úr! Előbb elmondanám a tervet, amugy is könnyebb ha egy kupacban van az össze, mintha 2 csapattal kéne elbánni!
- Rendben Hallgatom!

Bocs ma ennyire futotta! az akció, majd holnap!

 

[ColdBlood]

Kiértünk egy nagyobb pusztára és nyugodtabb tempóra kapcsoltunk. Majd Szeráfból előtört az értelmesebbik énje, kíváncsi vagyok meddig tart.
- Te, Fater hogy kerültél a zónába ?
- Hát az ez érdekes sztori. De miért érdekel ez téged ? Kérdeztem vissza mosolyogva.
- Hát bameg szerinted miért, itt gyalogolunk a semmibe, és kurva nagy a csend. Meg szerintem nem árthat ha kicsit megismerjük egymást, tekintve hogy egymásra vagyunk utalva.
- Ez igaz, hát hol kezdjem...Szeráf közbe vág
- Az elején...ha van olyan. Közben vágja a tőle megszokott hülye pofákat.
- Nem tudom hol az eleje, de talán az utolsó akciónál kezdődött. Tokyoban voltunk, egy egyszerű feladatnak indult...megint közbe vág, hihetetlen, ennek az embernek mesélni.
- Tokyoban ??? Az messze van innét kicsit...
- Igen, de ha nem hagyod hogy mondjam akkor nem jutok a végére.
- Jah, hehe oké mond.
- Bekellet hatolni egy iroda épületbe és feltörni egy széfet és a tartalmát elhozni...látom hogy megint kérdezne, felhúzom a szemöldököm mielőtt kinyitná a száját. Lenyeli a kérdését, szinte szó szerint...Behatolással semmi gond nem volt, a széfig laza volt. Ezután jöttek az érdekességek, Chellios neki látott a széfnek, ért hozzá szóval valami más volt a gond mert a széf lezárta magát, vagy lehet kívülről valaki. Megpróbáltam én is, de ekkor jött a következő meglepetés, rendőrök, rajtunk ütöttek. Özönlöttek a kommandósok. Rájöttünk hogy ideje lenne meglépni mert valaki nagyon meg kavarta szart. Sikerült kijutnunk és helikopterrel menekültünk. Majd Tokyobol Repülőre ültünk és meg sem álltunk, Kijevig. A volt vezetőnk intézet mindent. Ő volt az első halott a zónában, hármónk közül. Valaki nagyon elakart tenni minket. Tokyoban a kommandósok, a zónába érve a zsoldosok szinte azonnal nekünk ugrottak. De jöttetek ti, vagyis egy Sírásó nevű srác...itt nem bírta tovább, és bele szólt.
- Őt ismerem, kemény ember, jó harcos Max szereti, mert okos és megbízható. De bocsi, folytasd.
- Hát végül is itt a vége mert innentől a zónában vagyunk. Szerintem az utolsó megbízónk akart eltenni minket, dehogy miért ? Arra még nem jöttem rá...
- biztos túl jók voltatok...bólogatott és nevetett közben.
- Hah...lehet.
- Most mond el te hogy hogyan kerültél a zónába, és utána a Szabadságoz ?
- ezt szerintem legközelebbre halasztjuk. Nézd mi az ott...majd a távolba mutat egy karóra amiről lóg valami. Nem messze tőle. Hullák, egy kettő még járkál, vagy csak áll bambán, az egyik most esett össze.
- Nézzük meg közelebbről.
- Jólvan. Helyeselt Szeráf is.
Fegyvert előre szegezve mentünk oda, amint ezek tébolyultak kiszúrtak meg indultak felénk, vagyis próbáltak voltak vagy nyolcan, de hat rögtön össze esett. A másik kettőt lelőttük még messziről.
- Érdekes...te menj nézd meg azt az izét, én elintézem a többit. Közben előhúzta a pisztolyát.
- Biztos menni fog ?
- Tutti.
Láttam hogy megint levezetni készül a feszültséget. Oda mentem ahhoz a furcsa gennyes valamihez, hallottam ahogy Szeráf szidja őket, hátra nézek éppen az egyik szerencsétlent rugdossa majd fejbe lövi. Oda kiálltok, azért szerintem a végső tisztelet megérdemlik.
- Szeráf ! Csak gyorsan és tisztán ! Csak int egyet, sóhajt majd szépen neki áll egy-egy lövéseket leadni. Vissza fordulok arra a micsodára. Meg fagy a vér az ereimben, nem értem mi történik, emelném a fegyverem de nem megy, kezd minden kicsit homályos lenni az izé meg mozogni kezd, ki kerekedik a szemem most már kezdek félni mozdulni nem bírok, kiállatnék de az sem megy...az utolsó amit látok az hogy Szeráf rohan felém.
- Faaateeeer !..oda is ér én mára földön vagyok, pofozni kezd...mi van veled, hééé hallod ne hagyj itt, Fateeer!
- Ki vagy te ? majd ezzel lecsukódik a szemem.
...Sötétségben egy alak rajzolódik ki, én meg itt vagyok teljes valómban teljes felszereléssel mozogni beszélni is tudok, de körbe minden sötét. Csak az alakot látom, egy csuklyás Stalker szerű alak. Megszólal, a hangja a fülembe mászik és átjárja a testem, nem egy kellemes érzés.
- Figyelj...ahol megállt az idő, de mégis az élet megy tovább, ott van rád szükség most , menj...
- Dee hova...mii van ??? Mi a fenének kell rébuszokban beszélned neked is....hé hallod...az alak eltűnt én meg mintha zuhanni kezdenék. A sötétséget felváltja hirtelen az ég a felhők, lenézek látom a földet fákat, felismerem a zónát ahogy veszett gyorsasággal közeledek, látom ahol elájultam, látom magam a földön a hóban, és Szeráf ahogy térdel felettem, majd megérkezek, bele zuhanok a testembe, abban pillanatban felülök, kis híján lefejelem Szeráfot, levegőrét kapkodok.
- Héhé nyugi, nyugi, fater jól vagy.
- Persze,persze csak volt egy fura álmom...közben mereven nézek arra takonyra ami még mindig ugyan úgy lóg mint először. Nem értem, mi a fene történt velem.
- Mi van, álom, de hiszen csak behunytad a szemed két másodperc sem telt el. hogy lehet ennyi idő alatt álmot látni, öreg minden rendben ? Kérdően ráncolj a homlokát.
- Nem tudom mi történt, de valaki szólt hozzám. Beszélt hozzám. Érted ?
- Igen értem én próbáltam kideríteni mi van veled ?
- Nem úgy te hülye...hanem álmomban... azt mondta: "Ahol megállt az idő, de mégis az élet megy tovább, ott van most rád szükség."
- Miii van ? Ez hülyeség...
- És ha nem, adj egy kis vizet.
- Tessék..oda nyújtja a kulacsot, meghúzom de közben arra izére nézek majd bevillant a képe és megszólal..."Siess"...kiköpöm az utolsó kortyot. Felállok, majd ijedt tekintettel rá nézek Szeráfra
- Nah most tűnjünk innen, de rohadt gyorsan...
- Jólvan jólvan, megyünk...én elindultam egy irányba, ami szinte csábított, a táj magába húzott...Hé fater nem arra, állj már meg, a picsába...Szeráf utánam futott, be is ért hamar.
- Nem erre megyünk.
- De igen.
- Mióta parancsolsz te ?
- Mostantól !
Elég szúrós tekintettel néztem rá, és úgy látszik a hangsúly is meggyőző volt, mert meg szólalni se tudott, hirtelen. Megszeppent, szerintem életében először. De most ebből nem engedek, valami hajt ebbe az irányba. Fél órája menetelünk, megyek szinte ösztönösen, remélem valahova el is jutok. Közben azon jár az agyam hogy ki volt az és hogy mégis mi történt, az egész olyan zavaros, mibe csöppentem már megint. Szeráf töri meg a csendet, milyen meglepő....
- Fater? hallod, mit hallottál álmodban ?
- Mi van csak nem hiszel nekem ?
- Mond már...
- "Ahol megállt az idő, de mégis az élet megy tovább, ott van rád szükség most."
- Megállt az idő...de az élet megy tovább...asszem tudom mi ez.
Megtorpanok, neki szegezem a kérdést rögtön.
- Mi ? mond már...
- A halott város
- Mii van ?
- Megállt az idő, a katasztrófa óta minden úgy van ahogy akkor volt. De mégis van élet, vagyis megy tovább, mert lakosság, meghalt.
- Hallod... értelmesen beszélj, hah halottak, akkor...ekkor értettem meg...Zseni vagy Szeráf !
Öntelt pofát vágott, meg még nevetett is hozzá.
- Mi tagadás, ez így van...
- Ugye tudod hogy jutunk el oda a legrövidebb úton ?
- Persze én hogyne tudnám, pocsék Kóborló lennék ha nem tudnám. Egyébként tökéletes az irány. De mostantól én megyek elől.
- Rendben főnök.
- Főnök ?
- Haladj már...majd picsán rúgtam kicsit.
- Hello, okosan, a főnököt nem rugdossuk.
- Nagyobbat is kaphatsz, lódulj.
- Ez az, ez mára régi Fater...majd fülig érő szájjal indult tovább.
Két órát gyalogoltunk, közben ment a szokásos, veszekedésünk. Ő az igazi gyerek, én meg a buta felnőtt aki belemegy a veszekedésbe. a Chellios itt lenne, ő most biztos kiröhögne minket. De egyszer talán sikerül őt is a csapatba szervezni.
Egy kisebb emelkedő után, a megpillantjuk a várost. Már délutánra jár. Lassan jó lenne, éjjeli fedezéket keresni. szeráf kinéz egy kisebb házat nem messze a várostól, egyedül álló ház, jónak tűnik, vissza pillantok a városra, majd a kivezető úton, egy útzárat pillantok meg, hirtelen késztetést érzek, hogy oda kell mennem, szinte magától megindul a lábam.
- Szeráf, gyere ezt meg kell néznünk...ő már közben a ház környékét vizsgálta, felkapja a fejét majd utánam siet.
- Mi az Faterkám ?
- ott lent az út zár.
- Igen.. tetszetős kis útzár, haza akarod vinni ?
- Már megint hülye vagy...
- Jólvan nah...hehe...amúgy mit látsz ?
- Semmit...
Meglepődik, és vágja a pofákat, majd végre előkerül, a távcső. Kikapom a kezéből mielőtt bele nézhetne. Nézem az útzárat, hullák, fekete ruhában. Majd meg akad a szemem az egyik beton tömbön, valaki vergődik, rajta...hmm ezt megnézzük közelebbről is.
Oda tolom a távcsövet Szeráf, kezébe és már megyek is lefelé.
- Gyere...nézzük meg közelebbről.
- Jóó, de mégis mit, ennyire tetszik a útzár. Nem tudjuk haza vinni, szóval ne is erősködj.
- Gyeree, már...
- Jólvan megyek már, megyek...
Azt tudom hogy akár milyen idióta is Szeráf, de attól még figyel és van tapasztalata, szóval ha nem jelzett még veszélyt akkor nyugodtan mehetek.
Közelebb érve az út zárhoz, már tisztán látom a csávót, hát felállni próbál. De nem megy neki. Kicsit mintha be lenne kávézva. Oda szólok,valami értelmes válasz reményében. Látom hogy megsérült.
- Hé ember jólvan ?
Két böfögés között válaszol is.
- Jólvagyok, igen jólvagyok...csak kicsit részeg vagyok..hükk.
- Azt látom...
Szeráf a hullákat vizsgálja. Hümmög, meg magyaráz valamit az orra alatt.
- Segíthetünk esetleg valamiben ?
- Hát ha már erre jártok, megfognád nekem azta a pillangót amelyik, úgy néz ki mint Lincoln, nagyon ellenszenves nekem, folyamatosan magyaráz itt nekem, de nem bírom elkapni.
Nah erre kikerekedik a szemem, és röhögésben török ki, valószínűleg Szeráf is hallotta mert ő is, felkacag.
- Jólvan elintézzük a lepkét is, honnan jött, van valahol szállása ?
- A pillangónak elég érdekes szállása van, olyan innen-onnan ide-oda, ezért nem bírom elkapni.
- pfuuu, ez nehéz menet lesz. mormogtam az orrom alatt.
Felsegítettem ,közben Szeráf is megjött. Rögtön véleményt nyilvánított.
- Hmm, mintha az alkoholizmus friss és üdítő illatát érezném a koma kabátján.
- Hoppá asszem azok a vakondok voltak, nagyon sokat ittak és lehánytak.
- Jah, az más már értem, hát előfordul, ezek a mai vakondok...hehehe röhögött Szeráf szegény emberen. De ez még adja is alá a lovat.
- Hát te legalább, megértesz engem, nem úgy mint az Szottyadt, fejű.
- Háháháháháhááhhááááá, Fater ezt megkaptad, mondtam hogy öreg vagy.
- Szeráf legalább ne add alá a lovat.
Amint kimondtam össze esett, a csávókám. Szeráfnak ez feldobott labda, le is csapta.
- Most jól jönne az a ló.
- Tudod mit van egy ötletem...10 perccel később, elláttam a sebeit, és Szeráf hátára vette a kollégát, vagyis elvtársat, a a nála lévő cuccaimból sok minden kiderült. Rájöttünk hogy a közeli gyárban van a szállásuk. vagyis a munka helyük.
- Fater ha lefog hányni én esküszöm seggbe rúglak. A következő pillanatban mintha csak kértük volna, böfike, és már jön is az ebéd...
-Aaaaazta, büdös......Faaaateeeer! Ez leokádott! kiált kétségbe esetten Szeráf.
- HEHEHE kellet neked emlegetni.
- Te fogod ezt a szart kimosni, a vakondjaiddal együtt, értette "elvtárs".
- Jah, jólrrrrgh asszem ez volt a kenyér....
- Neeeehehee, nem akarom, Fater én is kidobom a taccsot mindjárt. Siránkozik újra, hát nem lehet kellemes, de bírja ő. Hehe...
- Nyugi mindjárt ott vagyunk. Megpróbálom nyugtatgatni.
És tényleg már látó távolságban van a gyár.
- Látod még 5 perc és ott vagyunk.
Erre felkapja a fejét az Elvtárs. leugrik Szeráfról és rohanni kezd a gyár felé. Én is és Szeráf is meglódulunk, de nálam van az okos cucca, Szeráf meg eddig cipelte, szóval nem vagyunk valami fittek, még szerencse hogy annyira nem józan. Pár méter után az út szélére szédül, a gravitáció ismét győzött az alkohollal szemben. Felvakarjuk, és most már, ketten közre fogva cipeljük.
Nem bírtam megállni hogy ne jegyezzem meg Szeráfnak...
- Hmmm, Szeráf, csak nem az alkoholizmus friss és üde illatát érzem a kabátodon. Hehehehee.
- Huuuuh, te ezért még számolunk.
- Jólvan, de csak akkor ha, megfürödtél....ebben a pillanatban elengedte az Elvtársat, aki súlyánál fogva majdnem elrántott engem is, de sikerült meg fogni. Elég idétlen pózban voltunk, félig a földön volt, én meg tartottam, ő meg csak billegeti a fejét. meg kapálódzik...közben magyaráz valamit, Che Guevarra-ról. Hogy vele ivott, vagy mi.
-Szeráf segíts, az istenit. Ne most játszd az eszed.
- Menj a pi..be...
- Segíts már !!!
Közben felrántottam ebből a pozícióbol, és most nekem dőlve próbálkozik, legyőzni a gravitációt.
Szeráf csóválja fejét, de végül meg ragadja kezét, és tovább vonszoljuk. a gyár felé, ahonna közbe, ki jött pár, ember és fegyvert szegeznek ránk.
- Kezeket fel ! Kiállt ide az egyik.
Szeráffal össze nézünk. feltesszük a kezünket. Az elvtárs, egy darabig billeg előre hátra, majd egy határozott mozdulattal eldől mint egy zsák krumpli. Én csak meg vonom a vállam majd így szólok.
- Ti mondtátok....
Szeráf kuncog kicsit, majd megpróbál póker arcot vágni, hát van még mit gyakorolnia...
Jönnek közlebb, közben az elvtárs felül, és üdvözli a srácokat....
- Joe átadom innen. Te se unatkoz

 

[joeetm]

A földön ülök a gyár előtt.... eléggé hiányosak az emlékeim... arra még emlékszek hogy elindultam szolgálatosokat írtani, aztán zombikkal találkoztam.. de aztán üresség.. egy betontömbön ébredtem, majd jött két csávó... megint képszakadás... errefelé tartunk, egyszer eldőlünk... most pedig itt vagyunk.. megfordulok, mögöttem a két krapek akik visszasegítettek, szemből pedig jön 2 elvtárs, sakkban tartja a két idegent...
-Tiszteletem kollégák! Letehetitek a fegyvert...
-Biztos benne uram?
-Persze hogy biztos! És ne uramozz itt nekem! Inkább kerítsetek egy pár doboz energiaitalt...
Intek támogatóimnak hogy kövessenek.. elindulok befele, közben még hátraszólok...
-Srácok... tegyétek már el a fegyvert, a dolgozóknál sincs... kicsit érdekesen összenéznek, majd elteszik a fegyvert... támolyogva haladok az irodám felé, Borisz jön velem szemben...
-Mihail! Hol voltál? Megsérültél? Mitől vagy tiszta vér?
-Nyuugiii van Borisz... nincs semmi probléma.. vadászgattam kicsit... itt miinden rendben? (kicsit dülöngélek, inkább megtámaszkodok egy oszlopban)
-Nos.. lehet hogy te is ittál egy adaggal, de az a 15 ember Antinovics kollégával az alagsorban most kezdett neki a második rekesz vodkának, és lassan már egy karton cigit is elpusztítottak.. ha jól sejtem beküldtek egy adag gombát is..
-Jóólvan Borisz, ez így korrekt...Elindultál már valami kiképzőt keresni?
-Most terveztem, csak meg akartam bizonyosodni róla hogy minden rendben...
-Akkor menj, nincs probléma... lehetőleg siess...
-A két fickó érdekesen néz, de elindulok és jönnek utánam...nagynehezen feltámolygok a lépcsőn, talán először hsználom ki a korlát adta lehetőségeket...Beesek az irodába, az asztalomon már ott van 4 doboz energiaital, és be van készítve egy üveg vodka is 3 felespohárral...valaki nagyon rendes lehetett... lehuppanok a helyemre, 2 vendégem pedig helyet foglal velem szemben... gyorsan lehúzok egy energiaitalt, hátha segít valamit..
-Noss.. miben segíthetek maguknak?
az öregebbig veszi fel a fonalat, a fiatal egyenlőre csendben marad.
-Érdekelne hogy mit csináltok ti itt...
-Érdekelne? háth figyelj.. mondjuk úgy hogy próbálunk életben maradni..
-Próbáltok? Valaki vagy valakik elől bújkáltok? közben a fiatalabb is megszólal:
-Frakció vagytok?
-Lassítsatok... tehát.. Igen, ahogy tudunk próbálunk életben maradni, a segítséget, legalábbis bizonyos segítséget ismeretlen erőktől kapunk... hogy bújkálunk? úgyis mondhatjuk... próbálunk embereket beszervezni, és erősödni... és a frakció kérdés... jó kérdés.. de mi nem.. inkább követők, vagy reménykedők... valakik csak kommunistáknak hívnak...az ellenségeink szinte biztos... a fiatalabbnak elkerekedik a szeme, az öreg csak érdekesen néz...
-Ide jöttetek? onnan délről? ti vagytok azok?
-Hé! Te tudod kik ezek?
-Igen, ugyanis én már itt veterán vagyok egy ilyen vén szenilishez képest.
az öregebbenk kicsit vörösödik a feje, biztos valami jó beszóláson gondolkodik, de erőt vesz magán, és folytatja...
-Na és honnan ismered őket?
-Szeretnéd tudni mii?
-Ne szivassál már bazd!!!
-Ha jól sejtem az urak a szabadság frakciónál szolgálnak... (közben érződik az energiaital hatása, kezdem visszanyerni normális érzékeimet) .. meggátolva a további civakodást, elárulnám hogy egy darabig az önök frakciójának vendégszeretetét élveztük, de végül önállósodtunk, és ide jukadtunk ki...
-Szóval ide jöttetek, miután otthagytátok a szabadságot.. és mit csináltok itt? hogy tudtok idefent életben maradni?
-Mint mondtam bizonyos segítséget ismeretlen erőktől kapunk.. amit magunknak biztosítunk.. nos... mondjuk úgy nagyüzemben gyártunk fegyvert, és mint mindannyian tudjuk, a zónábana fegyvernek van ára.. ismét összenéz a 2 idegen, rendesen járhat az agyuk....
-Nos uraim.. ne csak beszélgessünk, igyanak is legalább egy pohárral... én maradnék a koffeinnél ha nem bánják..... kitöltöm nekik a pohárnyi vodkát, és eléjük tolom.. vonakodnak, de végül lehúzzák...
az öreg szólal meg:
-És mégis mien fegyvereket gyártatok itt a semmi közepén?
-A teljesen gyári ak-47 szériát.Kis darabszámban pedig szállítunk kicsit átalakított darabokat is...
-Baj lenne ha beszélnék a főnökkel? (kérdezi a fiatal)
-Attól függ mit akar vele beszélni! Azt hogy hol van most nem említheti meg!
-Értettem, ki sem megyek, innen rádiózok... hangolja a rádióját, közben lehúz mégegy vodkát...a társa kicsit érdekesen nézi, de ő sem marad rest, követi a példát...
-Kiugró hívja a Szállítót! ismétlem! Kiugró hívja a Szállítót! veszitek? recsegés, majd egy hang beleszól a rádióba, mintha ismerős lenne..
-Itt a Szállító! Hallak Kiugró! Nyögjed a problémát.
-Figyelj! Megtalátuk régi vendégeinket! Lehet hogy bizonyos dolgokban lehetne velük tárgyalni!
-Vettem Kiugró! Amennyiben van rá lehetőség jöjjetek le egy emberükkel tárgyalni! Ha hely kell meghatározunk egyet! Szállító kiszáll!
A fiatal elkezd fel alá járkálni a szobában, addig az öregebbel folytatjuk a beszélgetést..
-És mégis, kik elől menekültetek ide?
-Mond az valamit hogy szolgálat?
-Háth mondjuk...Szeráf! A szolgálatosok azok a félkatonák igaz?
-Még jó hogy én vagyok a rangidős te lökött! Csoda hogy ennyire emlékszel!
-Milenne ha nem kötnél belém állandóan te kis taknyos?
-Szedd össze magad, és ha legalább az én szintemre felérsz akkor beszélhetünk a tiszteletről.
-Méghogy szedjem össze magam! Az úgy elég nehéz lesz hogy ha semmiről sem tudok!
-Mondtam hogy tanulnod kell még ahhoz! De mire belejössz megöregszel. (közben a gyerek hangosan felkacag)
-Te inkább járkálj hogy legalább erőnlétben utolérj! Engem meg hagyjál bezélgetni!
-SZóval a szolgálat elől jöttetek ide.. és így hogy kommunikáltak a külvilággal?
-Sok lesz már a kérdésekből.. most kérdeznék énis egyet... hogy találtaktok ide? hogy találtatok meg?
A csávót kicsit meglepi a kérdés, de belekezd...
-Észak felé tartottunk... megláttam valamit és előrementem... mikor odaértem, elájultam, és mintha álmodtam volan egy pár pillanatig... egy szellemalakot láttam, aki csak enyit mondott: "Ahol megállt az idő, de mégis az élet megy tovább, ott van rád szükség most."
-Ez a szellemalak nem egy csuklyás stalkerre emlékeztetett?
-Mintha olyasmi lett volna... de miért fontos ez?
-Mert ő már elvileg kétszer meghalt!!!
-Hogy mivan? a következő pillanatban pedig csak annyit látok hogy a fiatal gyerek szétver egy vodkásüveget a társa fején, majd lehuppan mellé..benyúl a zsebébe, és elérak valamit az asztalra, és megszólal:
-Innentől engem is érdekel! közben az öreg feleszmél, és megszólal:
-EZT MI A FRANCÉRT CSINÁLTAD? ÉS MIEZ? közben lebegtet egy pikk ászt, amire valami szöveg van írva..
-Ez egy szabadulj a börtönből kártya... felhasználtam.. mást úgysem ütnék meg poénból, mostmár a tied... azzal a lendülettel pofánvágja az öreg a társát, de úgy hogy leesik a székről... segít neki felkelni, majd visszatolja elé a kártyát....

 

[ColdBlood]

Az elvtársról hamar kiderül hogy a helyi vezető. A srácok elszólták magukat. De mint jó főnök rendre teremti őket, és elindulunk a gyárba. A barátunk támolyog de legalább a saját lábán közlekedik. Lassan beérünk, bent megkérnek minket hogy tegyük el a fegyvert, hát végül is mi bajunk lehet, eltesszük. Elindulunk felfelé egy lépcsőn. A vezér barátunk, szépen megfontoltan halad felfelé kapaszkodva a korlátba. Mi meg szépen nyugodtan követjük. Fent találkozunk egy újabb arccal, beszélgetésbe kezdenek az elvtárssal. Én és Szeráf csak nagyokat nézünk, egy két érdekes információ hallatán. De végül bekeveredünk egy irodába, ami tele van papírokkal, dokumentum kötegekkel, de az asztalon csak energiaital, és pár üveg vodka, három feles pohár társaságában. Barátunk behuppan a székébe, majd felbont egy energia italt, amilyen gyorsasággal betermeli, elképzelem hogy a vodkát ha csak fele ilyen gyorsan viszi be...nah jó inkább mégsem képzelem el. Lelülünk mi is az elő készített székekre.
- Noss.. miben segíthetek maguknak? kezd neki a barátunk.
- Érdekelne hogy mit csináltok ti itt...
- Érdekelne? háth figyelj.. mondjuk úgy hogy próbálunk életben maradni..
- Próbáltok? Valaki vagy valakik elől bújkáltok? közben a fiatalabb is megszólal:
- Frakció vagytok?
- Lassítsatok... tehát.. Igen, ahogy tudunk próbálunk életben maradni, a segítséget, legalábbis bizonyos segítséget ismeretlen erőktől kapunk... hogy bújkálunk? úgyis mondhatjuk... próbálunk embereket beszervezni, és erősödni... és a frakció kérdés... jó kérdés.. de mi nem.. inkább követők, vagy reménykedők... valakik csak kommunistáknak hívnak...az ellenségeink szinte biztos...
Szeráfnak ki kerekedik a szeme, én meg csak hallgatom tovább, vagyis hallgatnám de Szeráf a jó modorához híven közbe szól...
- Ide jöttetek? onnan délről? ti vagytok azok?
- Hé! Te tudod kik ezek?
- Igen, ugyanis én már itt veterán vagyok egy ilyen vén szenilishez képest.
Kezd felmenni a pumpa nálam ez valószínűleg látszik is rajtam, mert érzem ahogy elönti a vér a fejem.
De tartoztatom magam, és rákérdezek...
- Na és honnan ismered őket?
- Szeretnéd tudni mii?
- Ne szivassál már bazd!!!
- Ha jól sejtem az urak a szabadság frakciónál szolgálnak...meggátolva a további civakodást, elárulnám hogy egy darabig az önök frakciójának vendégszeretetét élveztük, de végül önállósodtunk, és ide jukadtunk ki...
- Szóval ide jöttetek, miután otthagytátok a szabadságot.. és mit csináltok itt? hogy tudtok idefent életben maradni?
- Mint mondtam bizonyos segítséget ismeretlen erőktől kapunk.. amit magunknak biztosítunk.. nos... mondjuk úgy nagyüzemben gyártunk fegyvert, és mint mindannyian tudjuk, a zónábana fegyvernek van ára.. ismét összenéz a 2 idegen, rendesen járhat az agyuk....
- Nos uraim.. ne csak beszélgessünk, igyanak is legalább egy pohárral... én maradnék a koffeinnél ha nem bánják...
Ezzel kitölti nekünk a felest, Szeráf nem volt rest lehúzni, hát én se maradjak ki a jóbol lehúzom én is. Majd újra kérdezek.
- És mégis mien fegyvereket gyártatok itt a semmi közepén?
- A teljesen gyári ak-47 szériát.Kis darabszámban pedig szállítunk kicsit átalakított darabokat is...
- Baj lenne ha beszélnék a főnökkel? vág közbe ismételten Szeráf.
- Attól függ mit akar vele beszélni! Azt hogy hol van most nem említheti meg!
Nah ez jó kérdés erre én is kíváncsi vagyok, mi jutott eszébe ennek a féleszűnek
- Értettem, ki sem megyek, innen rádiózok... hangolja a rádióját, közben lehúz mégegy vodkát...hmmm remélem nem akar berúgni,de nem leszek annyira jó modorú hogy kihagyjam ezt a kört, így lehúzom én is...
- Kiugró hívja a Szállítót! ismétlem! Kiugró hívja a Szállítót! veszitek? recsegés, majd egy hang beleszól a rádióba, Max lesz az...
- Itt a Szállító! Hallak Kiugró! Nyögjed a problémát.
- Figyelj! Megtalátuk régi vendégeinket! Lehet hogy bizonyos dolgokban lehetne velük tárgyalni!
- Vettem Kiugró! Amennyiben van rá lehetőség jöjjetek le egy emberükkel tárgyalni! Ha hely kell meghatározunk egyet! Szállító kiszáll!
Szeráf fel áll az asztaltól, majd elkezd fel alá járkálni, mi van ezzel biztos kilométer hiánya van.
Én tovább folytatom a beszélgetést az elvtárssal.
- És mégis, kik elől menekültetek ide?
- Mond az valamit hogy szolgálat?
- Hát mondjuk...Szeráf! A szolgálatosok azok a félkatonák igaz? kérdezek hátra a még mindig járkáló Szeráfhoz.
- Még jó hogy én vagyok a rangidős te lökött! Csoda hogy ennyire emlékszel!
- Mi lenne ha nem kötnél belém állandóan te kis taknyos?
- Szedd össze magad, és ha legalább az én szintemre felérsz akkor beszélhetünk a tiszteletről.
- Még hogy szedjem össze magam! Az úgy elég nehéz lesz hogy ha semmiről sem tudok!
- Mondtam hogy tanulnod kell még ahhoz! De mire belejössz megöregszel. Szeráf felnevet, diadal ittasan mintha megnyert volna egy újabb szó csatát.
- Te inkább járkálj hogy legalább erőnlétben utolérj! Engem meg hagyjál beszélgetni! Szóval a szolgálat elől jöttetek ide.. és így hogy kommunikáltak a külvilággal?
- Sok lesz már a kérdésekből.. most kérdeznék énis egyet... hogy találtaktok ide? hogy találtatok meg?
- Észak felé tartottunk... megláttam valamit és előrementem... mikor odaértem, elájultam, és mintha álmodtam volan egy pár pillanatig... egy szellemalakot láttam, aki csak enyit mondott: "Ahol megállt az idő, de mégis az élet megy tovább, ott van rád szükség most."
- Ez a szellemalak nem egy csuklyás stalkerre emlékeztetett?
- Mintha olyasmi lett volna... de miért fontos ez?
- Mert ő már elvileg kétszer meghalt!!!
- Hogy mivan?
Kérdezek vissza elkerekedett szemekkel a teljes értetlenségemben. Majd Durr...kicsit bekábulok, nézek magam elé, látok pár szilánkot ahogy az ölembe hull, majd Szeráf ül vissza mellém, egy törött vodkás üveggel amit el is dob, az asztalra meg egy kártyát tesz ki. Kezdek kicsit magamhoz térni, a fejbe vágás után. Szeráf fennhangon szólal meg, közben látom hogy röhög a mocsok.
- Innentől engem is érdekel!
- EZT MI A FRANCÉRT CSINÁLTAD? ÉS MI EZ? közben megnézem az asztalon a kártyát. Van rá írva valami. Szeráf rögtön el is magyarázza mi ez...
- Ez egy szabadulj a börtönből kártya... felhasználtam.. mást úgysem ütnék meg poénból, mostmár a tied... amint befejezi a mondatot, csak egy ököl repül felém ,majd a földre huppanok a székről. Remek megint két üveget látok egy helyett. Pedig csak két felest ittam.
Szeráf segít vissza ülni a székbe, majd elé tolja a kártyát.
- Ne hidd hogy nem fogom felhasználni.
- Epekedve várom....hehe...röhög fel ismét Szeráf. Fuu de lecsapnám, de nem most.
- ŐŐŐ...kérhetnék még egy felest ? fordulok a kérésemmel az eddig csendben figyelő barátunkhoz, talán meg sem lepődött mintha minden napos lenne az hogy egymást gyepálják az emberek.
- Persze...és már tölti is, lehúzom meg rázom a fejem, és már helyre is áll a kép.
Szeráf kezd rá most.
- Mi akkor most mennénk is tovább, a dolgunkra...most én vágok közbe....
- Nekünk olyan is van ?
- Igen ,van...
- Figyelj ez legalább olyan hülye kérdés volt mint amilyen hülye vagy valójába, próbáltam hozzád viszonyulni.
- Fater én lerúglak onnan. Ezt vártam, már lobogtatom is a kártyát.
- Én jövök, te is tudod.
- Fuuu, te csak kapjam vissza.
Tetszik ez a kártya, legalább, lesz mindig valami elfoglaltságunk. Egymás gyepálása.
Majd vissza fordul, az elvtárshoz...
- Mint mondtam van egy kis dolgunk. Indulnánk.
Ezzel fel áll az asztaltól, és indul az ajtó felé. De a közös barátunk még utána szól.
- ha meg tudjuk hogy ki fecsegtek, valami infót a helyünkről, akkor személyesen gondoskodok az örök hallgatásukról.
Mielőtt Szeráf meg szólalna, tudom milyen forró fejű, azt viszont nem tudom mit várjak, az új, vagyis régi barátainktól. inkább előbb nyugtatgatom a vezért.
- Jólvan nyugi, majd én gondoskodom a hallgatásáról. a Szavamat adom ,tőlünk nem tudnak meg semmit erről a helyről.
- Ajánlom is. Menjenek, ha nem haragszanak meg most nem kísérném ki önöket.
- Persze nyugodtan, maradjon csak itt, gondolom van mit megbeszélnie a vakondjaival....hehe ezzel lép ki az ajtón Szeráf. hátra nézek az elvtársra. Csak kérdőn nézz hogy miről beszélt ez a hülye, én csak legyintek hogy hagyja rá. Fogja a fejét amikor kijövök, hát gondolom fáj neki kicsit.
Le megyünk a lépcsőn, mielőtt teljesen leérnénk, oda szólok Szeráfnak, megáll hátra néz, én meg úgy istenesen pofán törlöm, le is szédül az utolsó pár lépcső fokról, le sétálok szépen, az őrök, és a többi ember csak néz hogy most mi van. Felsegítem és a kezébe nyomom a kártyát. Ő csak elrakja, majd indulunk tovább, látom hogy azért vörösödik a feje, mert hát őt kicsit több ember előtt kaptam el. Azon viszont meglepődtem hogy nem szólt semmit. Kijövünk a gyárból, vodkától új erőre kaptam...Majd neki vágunk a feladatnak amit még mindig nem tudok hogy mi. Szeráf még öt percig bírta kussban...

 

[domotor]

Kiértünk a mocsárból. Egy alagúton keresztül. Körbekémleltünk. Dombok, egy katonai előőrs. De semmi fa. Legalábbis még ne látok. Semmi fa, semmi susnya semmi. Ezt a helyet nem fogom szeretni valami azt súgja. Jó de most át kellene jutnunk a kerítésen. Nekem könnyű lesz de a havernak nehezebb ugyanis ő nem az a mozgékony alkat mint én. De......Talán ki tudunk valamit eszelni. Este talán több sikerrel járunk. Megvárjuk az estét. Ekkor folyamatos járőrözés van a kerítés mentén. Mikor a járőr elment a kerítés széléről odafutottunk és elkezdtük elvágni a drótokat. Mikor átszabdaltuk gyorsan átbújtunk és elkezdtünk a dombok felé rohanni. Beérünk a susnyásba. Legalábbis egy olyan helyre ami minimálisan hasonlít arra a susnyára amit én szoktam meg a mocsárban. Ott lebújtunk és körbenéztünk. A közelben van egy falu. Elindultunk arrafelé. Van itt egy padlás amire felmászunk és ott lakunk. Elbeszélgetünk arról hogy mi legyen holnap Kitaláltuk hogy körkérdés a faluban majd ha semmi továbbállunk. Addigis berendezkedünk. Deeléggé nehézkes mert büdös van itt a padláson. Konkrétan a lábszag és a rothadó hulla szagának az esszenciája járja át a falakat de mivel ez az egyetlen szabad hely ide kellett jönnünk.

 

[Scarecrow]

pár perccel később én már ott voltam a zsoldosok mögött, ők éppen ekkor érték el a kék ruhásokat és egy pár ember rögtön a zsoldosok elé fáradt, és beszélgetni kezdtek.
Közelebb osontam egészen addig amíg tudtam, majd térdre ereszkedtem és céloztam.
3 zsoldos volt velük szemben pedig 2 kék ruhás stalker.
A rádióhoz nyúltam.
- Rajta vagyok, mehet az ajándék a fa alá!
a következő pillanatban tompa puffanást lehetett hallani, majd a kék ruhások mögött lévő faház oldala kirobban a hatóerő pedig kirepít két stalkert a házból, az udvaron lévőket pedig le dönti a lábukról.
Alátámasztom a kezemmel a fegyvert, és gyorsan lelövöm a két oldalsó zsoldost, majd elöbb kézen és lábon lövöm a harmadikat. Közben éppen csak feleszmélődtek az udvaron lévők, újabb gránát csapódik a bal oldalsó házba, és az udvarra újabb farepeszek száguldoztak ki.
most a két kék ruhás is akik eddig éppen csak naki kezdtek volna futni, le lettek döntve a lábukról.
Ekkor felegyenesedtem, és roham tempóban indultam feléjük, Menet közben egy sorozattal lelőttem, az egyiket és megsebesítettem a másikat.
Beértem a házak közé jobbról a trafó melletti házból pár kék ruhás tör elő, de megkínáltam őket ólommal, kettő azonnal meghalt, a harmadikat egy újabb gránát becsapódása szedte cafatokba.
a szemben lévő faház amelyiknek hiányzott az oldala 1 kék ruhás jött ki, de kapott 5 golyót és nekidőlve az ajtófélfának, össze roskadt.
Balról újabb stalker jött, ki a házból és mögötte is haladtak, így miután lelőttem az ajtón kiszaladó stalkert egy kaszáló sorozatot engedtem fejmagasságban.
A következő pillanatban Mögöttem terem egy, éppen szembe fordultam vele, fordult a kezemben az Abakán is és a tussal állon vágtam de úgy istenesen amitől hátra esett.
Majd újra vissza forgattam a helyes irányba a fegyvert és meghúztam a ravaszt, mire két golyó elhagyta a puskacsövet, és a stalker mellkasába fúródott.
A két golyó után üresen kattant a tár is.
Kilöktem a tárat a helyéről, és újat kerestem a mellényemen közben megfordultam, Újabb ellenfél került a látó körömbe ő viszont közelebb volt a kelleténél, de valami isteni mázlimra elakadt a fegyvere...
Közelebb ugrottam, majd megpróbáltam leütni, de reagált, és hárított.
Megint megpróbáltam, de megint hárított, ekkor eldobtam az Abakánt, és Kézzel estem neki, elsőnek a fegyvert kikaptam a kezéből, ekkor Próbálkozott egy jobbossal, ami nem sikerült, és kicsavartam a kezét, Közben megláttam a combtokján egy Coltot, amit meg is fogtam, és Lábon is lőttem vele az ipsét, majd ki rántottam a tokból a pisztolyt, mire a stalker hátra esett, én pedig gyorsan golyót repítettem a fejébe.
Közben éppen kifordul még egy fickó az ajtónál, de rögtön kapott 2 golyót, amitől a vére kimázolta a falat...
Ekkor eldördül két lövés az Abakánból elsőnek balra nézek a lövés irányába: A századost látom az a fegyverét szegezve, majd átpillantok és látok egy éppen össze esett stalkert.
Megfordulok, Körbe tekintek az udvaron, de semmi mozgás... Úgy tűnik ennyien voltak.
A százados leengedi a fegyverét és közelebb jön.
Én ezalatt oda mentem a megsebesített kék ruháshoz, mivel mellkason találtam, nem tudom él-e még.
Közelebb mentem a fickó szemei csukva.
Kitapintom a pulzusát, de semmi...
- Hát ez Pech! mondtam.
Közben a Százados belerúg egyet a magát halottnak tettető zsoldosba, aki kézen és lábon lőttem.
A zsoldos felnyög az Acélbetétes combjába vágódásától, mire a százados fel is kapja a földről az ipsét.
- Se baj, a zsoldos él! addig nézze meg a többit hátha akad egy köztük aki egy eü csomagért beszélni!
- Értettem! Mondtam, majd sietősen indultam átnézni a többit is hátha van még 1 élő...
Találtam kettőt is. Az egyik éppen csak élt, de jól tartotta magát, a másik nem nézett ki olyan súlyosan, de nyöszörgött meg egyéb nagyon súlyos sérülésekkel járó hangokat adott ki...
- Ez nem néz ki olyan rosszul mint ahogy gondolja. Súgtam oda a századosnak.
- De neki ezt nem kell tudnia! Mondta, majd közelebb hajolt a nyögdécselőshöz.
- Nos fiacskám, van egy egész jó ajánlatom számodra!
- Sssssccc... Csesszétek meg! Ááá Sssshhhh...
- Kapsz egy elsősegély ellátást, ha válaszolsz három kérdésemre!
A fickó nem válaszolt, csak sziszegett...
- Nem? Hát jó! Mondta, és már indult is el, és én pedig elkezdtem követni.
- Várjanak... Áhhh... shhh... Várjanak! Mit akarnak tudni?
A százados megállt, és vissza fordult.
- Ki vagy és milyen frakciótól? valamint mit kerestek itt a zsoldosok?
- Őőő a nevem Dronev!
- Ne szólj hozzájuk! Nyögte ki a mellette haldokló társa!
- Tovább! Rivál rá a százados
- shhhhh... A Tiszta Égbolt frakció tagja vagyok!
- Hallgass el te bolond! Szólal meg újra a másik, akit már ki nem állhatott a százados miután egyszerűen csak fejbe lőtte.
Az eddig csicsergő fickó ettől kicsit megszeppent.
- Na folytasd, mi az a Tiszta Égbolt? Miért nem hallottunk még róluk?
- Francokat, engem is megöltök mint Boldizsárt!
Eddig bírtam Szó nélkül...
- Nem, Ha elárulod ami kell, akkor kapod az EÜ csomagot és elmehetsz, ha nem akkor valóban meghalsz!
A fickó kicsit ijedt tekintettel felém nézett, majd végül újra szóra nyitja a száját.
- Re... Rendben!
- Mi az a frakció amit említettél? Kik ők? hol vannak? Kérdezett a Százados.
- Tiszta égbolt... ssshhh... Itt a mocsárban rejtőzködünk...
- Miért nem hallottunk még róluk? Kérdeztem.
- A mocsár mélyén rejtőzködünk, ott ahol még a repülőgépes felderítés se vesz észre semmit se... A gyalogosok általában pedig nem jönnek csak a mocsár széléig...
- Mit kerestek itt a zsoldosok? Kérdezte a Százados.
- Fel akartuk őket fogadni, hogy menjenek északra...
- Miért? kérdeztem.
- Nem tudom... sh... senki se tudta.. a feladatunk az lett volna hogy bekísérjük őket a bázisra... ott majd elmondják nekik mi a dolguk...
- El tudsz vezetni a bázisra? Kérdezte a százados.
- Igen, csak kérlek segítsetek már! Elmondtam amit tudtam.. ááá... shhhh...
A százados picit gondolkozik, majd Int, hogy lássam el.
Letérdelek a fickó mellé, és elkezdtem bekötözni a lábát.
Miután Kész voltam, felálltam és a századoshoz fordultam, de a stalker oda szól hozzám...
- De az oldalam!
-Az csak karcolt! Mondtam neki nevetve...
A fickó is oda kap, kicsit felsziszeg, de érzi ő is hogy nem kapta el a golyó, csupán súrolta a golyó...
-Óóó a büdös pi...
Hangos durranás hallatszott, és a stalker fején pedig lyuk keletkezett.
A földre vágódtam, a százados pedig a fal mögé húzódott.
Odakúsztam a falhoz.
- Hol a lövész?
- Látod a tornyot? ott a távolban innen kb 1 másfél kilométerre?
- Igen... de az túl van a lő távon...
- egy ügyes mesterlövésznek egy jó SVDvel nem akadály, akár a lő táv duplája se... Mondta a százados.
- És most mi lesz? Kérdeztem.
- Most szépen elkezdünk kihátrálni, lehetőleg a sunyásban mozogva!
-Értem. Mondtam, S közben fogtam a pisztolyt, és fejbe lőttem az éppen elmászó zsoldost, majd elindultam a bokrok felé.
...
15 perc múlva a százados szerint kint voltunk a lő távból... akkor ki is másztunk a sunyásból, és én igen csak örültem neki, mert már tököm ki volt hogy bele akadtam minden szar ba.
Leültem picit egy kidőlt fára, a százados is.
- Maga szerint ki volt a lövész?
- Szerintem? ugyan az a frakció.
- Miből gondolja hogy nem zsoldos? Kérdeztem. Elvégre profi a lövészük másfél kilométerről fejlövést adott... hülye én sem vagyok!
- Na de ha zsoldos lett volna, akkor miért nem ölte meg magát is? Miért nem magára lőtt elsőnek?
ezen elgondolkoztam picit...
Közben azt veszem észre hogy rákezdett szemerkélni az eső...
- Na induljunk! Nincs kedvem elázni! Mondta a százados.
Keressünk valami száraz helyet! Tette hozzá.
Jómagam is újra felegyenesedtem és kinyújtóztam, majd követtem a századost...

 

[domotor]

Reggel kikelek és elindulok körbe nézelődni. Egy magasabb fát kilesek és felmászok rá. Onnan szemlélem körbe a helyet. Ahogy látom van egy nagy susnyás a régi vasútiátjárónál. A legjobb hely! Ott meg egy erdő van. Remek lesz ott portyázgatni. Felkapom a késemet és a fegyveremet és elindulok. Még maradt 6 táram a fegyverembe szóval egy darabig még vadászgathatok. Kardfog is felkelt ő munka után néz. A susnyát körbenéztem de nem találtam semmit. Mentem az erdőbe. Ott viszont találtam egy emberi hullát. A táskája még okés volt mert volt benne egy lelet(Medúza) és egy tár 9mm-es töltény. A fegyverét megnéztem de csak alkatrésznek tudnám elképzelni mert eléggé ramaty állapotban van. Körbe kémlelek és találok egy csinos fát. Neki iramodok és ugrok egyet. A bakancsomon a kampók még jók szóval belakapnak a fába. Felugrok megint és lassan araszolgatva felmegyek a fára. Ráülök egy ágra és körbenézek. Az erdő nem olyan nagy. Kicsi a susnyás kicsi az erdő nem is olyan jó hely ez. Lepattannék de meglátok két banditát a fa alatt. Elrejtőzök. Hoztak egy baltát is. A fát becélozzák és emelik a baltát. Úgysem merik. Első ütés, második, harmadik, elkezdik püfölni a fát ketten a fa meg csak ropog. Felpattanok és átugrok egy másikra. Meghúzom magam. Nem vettek észre. De ezeket levadászom. Elindulnak az erdő közepe felé. Lejjebb mászok és a lombkorona szinten követem őket. Egyik ágról a másikra ugrok közben megpróbálok olyanra ugrani ami elbír engem. Beértek középre én meg elővettem a macsétát. föjéjük kerültem. Lassan elkezdtem lemászni mikor kattanást hallottam. Lenézek. Az egyik bandita egy gyöngy markolatú Colt 45.-öt tart a barátja fejéhez. Valamit pampognak aminek a vége hogy a Coltos meghúzza a ravaszt. Nem láttam az arcát. Itt az én időm. Ugranék le de meggondolom magam. Nem nyúl a hullához. Megvan a zsákmányom. Nem kell több. Elteszem a macsétát és nézem ahogy elmegy. Leugrok és odamegyek a hullához. Átnézem a cuccait. A belső nagy zsebében csak egy kevés élelem van. Szalámi és egy kenyér meg egy kis pizzakrém. A kis zsebekben sincs semmi értékes. A fickó fegyvere egy Colt 45-ös. Ezt odaadom Kardfognak neki jobban jön mint nekem. Én nem tudok ilyet használni. Maradok a macsétánál. Felkapom a pisztolyt és a pénzt és elpattanok onnan. Hazaérve, odaadom Kardfognak a pisztolyt. Majd megbeszéltük a dolgokat hogy most hogyan tovább.
-Én-kezdi Kardfog-megkérdeztem az ittenieket és ha minden igaz szoktak portyázni de minimális az a pénz amit elő lehet teremteni. Tehát ilyen 500-1000 rúbel körüli összeg. Te veled mi volt?
-Hááát.... Semmi. Kevesebb pénzük van mint gondoltam. Eddigi legtöbb pénz amit be tudtam búrni az 372 rúbel. De vannak itt gazdagok. A csávó akinek a volt barátjától van ez a Colt eredeti gyöngy markolatú stukkere van. Azt be lehetne búrni. Addigis, maradok a régi módszernél. Ha gyorsan pénz kell, zsebtolvajlás.
-De ezek már nem azok a régi idők mikor simán megúsztad a dolgot. Itt már szétlőnek. Óvatosan.
-Ne félj! Minden rendben lesz! Rég loptam de még van ügyességem. Fel is frissítem a tudásomat.
Kimentem és a kezdők táborát jártam. Találtam egyet. Eléggé ittas állapotban van. Elmegyek mellette ő meg nekem jön. Ekkor úgy teszek mintha elkapnám pedig a zsebébe nyúlok bele és kihúzok egy 500-ast. Zsebre teszem és elindulok tovább. Ezt csinálom az este és a zsákmány: 500. Igen. Semmi. Az volt az egyetlen kaszálásom. De majd holnap jobb lesz. Addigis lepihenünk. Majd holnap folytatjuk a keresgélést. De most pénz kell hogy meg tudjunk élni amíg sikerül kisütnünk hogy merre menjünk.

 

[Capt Axon]

Kezdem megszokni a helyet. Nagyjából már ismerek itt mindent, még a hídon túl is. És már megtanultam kevesebb sérüléssel elejteni az embereket.
Rájöttem, hogy minél közelebb tudok jutni hozzájuk, annál kevesebb idejük lesz reagálni a támadásra.
Ráadásul már kisebb csoportokat is megtanultam elejteni.
Ha elrejtőzök a préda elől a növényzetben, akkor amint közel érnek, egy nagy ugrással képes vagyok az egyiküket elkapni.
Aztán ha már végeztem vele, akkor csak így tovább a többivel is.
Tegnap a "zöldekből" Kaptam el 3-at. Ma pedig két fekete bőrűt, meg egy növény mintásat.
Már össze gyűlt egy egész szép kis élelmi készlet. Ma már csak itthon ülök, a kialakított rögtönzött fészekben és pihengetek.
Ennyi élelemmel el vagyok látva egy időre. Már nem is zavar, hogy a többi állat észrevesz.
Szóval lazítok egy keveset és közben az újonnan elejtett embereket tanulmányozom. Hátha megtanulok még valami érdekeset róluk.
Az egyik zöld ruhásnál találtam egy érdekes kis tárgyat. Egy lapos csillogó dolog, amin benyomható jelek vannak. A tetejére három nagy emberi szimbólum volt írva. - PDA -
Amint megnyomtam az egyik jelet, az az izé azonnal felvillant. Mondanom sem kellett mennyire megijedtem, azonnal eldobtam a tárgyat.
Egy ideig még bámultam, hogy nem e történik semmi veszélyes, de azon kívül hogy világított, azon kívül semmi nem történt.
Lassan megindultam a tárgy felé, majd hozzá értem.
Erre az mutatott egy pár jelet a világító lapon. Majd felemeltem a tárgyat és közelebbről megnéztem.
Semmi érdekes nem történt, csak világított magának, meg folyamatosan emberi jeleket mutatott.
Aztán amikor hozzá értem a világító laphoz, akkor az megint reagált.
Rájöttem. Ha elkezdem piszkálni a világító részét a tárgynak, akkor az reagál rá. Érintésre mozogni kezdenek a jelek rajta.
Ez biztos valami emberi játék lehet. Így el is kezdtem vele játszani egy keveset.
Mozgattam a lapon a jeleket, amikor megláttam egy különös jelet. Furcsább jelekkel volt kiemelve mint a többi.
Valami S.O.S. jelekkel ellátott dolog volt. Elkezdtem piszkálni, hátha reagál rá, amikor az hirtelen kiírt valamit.
Azt írja: - S.O.S. Jel kiküldve! -
Ez mit jelenthet? A világító lap, most folyamatosan vörös színben pompázik és kiírta hogy valami vészjel sugárzása van folyamatban.
Bár érteném az emberi nyelvet.
A vörös fény miatt, képtelen voltam bármit is alakítani a tárgyon. Így már nem is volt annyira érdekes. El is dobtam. Bedobtam az egyik sarokba, majd elvonultam egy sötét helyre, valahova a fészek mélyére és elaludtam.

 

[Scarecrow]

Éppen sétálunk az esőben mikor megpillantunk egy kis épületet a semmi közepén, kintről látjuk hogy tüzet raktak bent, viszont nem látunk őrségre utaló jeleket...
- Banditák. Mondta a százados.
- Várjon uram, ezek nem banditák!
Éppen két fickó fordult ki a ház mögül, és járőröztek...
Elővettem a távcsövem és belenéztem...
Piros fekete ruhás Abakánnal felszerelkezett fickók...
- Mióta van a banditáknak Piros fekete egyenruhájuk és Abakánjuk? Kérdeztem meglepődve.
- Piros fekete? az a Szolgálat... Ők szövetségesek! mondja a százados. Közben felállt, és integetett a szolgálatosoknak, közben elindult feléjük.
A két fickó előre lépett párat, és lő állásba helyezkedett de nem lőttek.
Közben az épületből kijött egy harmadik ipse is, amint meglátta a századost, intett a 2 "szolgálatosnak" akik leengedték a fegyvert.
Ekkor kicsit megnyugodtam, és követtem a Századost.
Mikor mellé értem már javában beszélgettek... a százados és a szolgálatos.
- Ő a társa? Kérdezett rám nézve a szolgálatos, akin olyan furcsa vegyvédelmi szerű öltözet volt, de elég masszív kivitelben... igazából azt mondanám hogy egy vegyvédelmi ruhára öltött golyóálló öltözet...
-Igen az.
Nos örvendek.?
- Drovlenkó Hadnagy!
- Örvendek Drovlenkó hadnagy! Én Thomas Jefferson Kapitány vagyok a szolgálat különleges egységének vezetője!
- Thomas jefferson? Kérdeztem vissza.
- Igen. Miért? Nézett felém a szolgálatos.
Ám mielőtt feleltem volna a százados közbe szólt:
- ááá az istenért, nem beszélhetnénk ezt meg bent? Utálok ázni!
A szolgálatos egy ideig még rám nézett, majd a századosra:
- De természetesen Fáradjanak beljebb! Mondta közben félre állt az ajtóból.
A százados lépett be elsőnek az ajtón, utána én követtem, majd mögöttem jött a szolgálatos.
Bent majdnem zsúfolásig voltunk... 4 szoba volt, de háromban szolgálatosok beszélgettek.
3 pedig a szobák közti folyosóknál állt őrt.
- Jöjjenek! Mondta a szolgálatos, majd előre ment a negyedik, egy csöndesebb szobába.
Bementünk mi is.
A szoba nem volt nagy balra egy Asztal volt, és mögötte egy szék, szemből rögtön egy üveg nélküli ablak, jobbról pedig egy hálózsák leterítve.
A szolgálatos leült az asztalhoz, közben egy kisebb rádiót babrált.
Mikor végzett a rádió állítgatásával felénk nézett.
- Nos százados, elnézést kérek, de még nem tudok bizonyítékkal szolgálni hogy monolitosok lennének a mocsárban, éppen csak pár órája érkeztünk, de még nem találkoztunk monolitosokkal.
- Értem! Felelte a százados.
- És önök találtak bizonyítékot? Kérdezte a szolgálatos Koslovot.
- Sajnálom kapitány, de erről nem beszélhetek!
- Ahha.. szóval így állunk... még mindig nem bíznak bennem, mert a volt parancsnokuk árulással vádolt?
- Nem uram nem erről van szó, csak ez túl fontos információ, hogy volt stalkerek kezébe kerüljön!
- Volt stalkerek? elnézést, de a volt stalker az aki 2 hete csatlakozott a szolgálathoz, és éppen kiképzésen van, de én nem volt stalker vagyok, hanem szolgálatos!
- Volt stalker vagy szolgálatos, édes mind egy a lényeg, hogy ha találtunk is volna valamit, azt nem áll jogomban közölni magukkal! Mondta a százados emelt hangnemmel a szolgálatosnak.
- Nagyszerű! felelte a szolgálatos akinek a hangján érezhető volt a sértődöttség... egy ideig felén nézett, majd vissza fordult a rádióhoz, és megint állítgatni kezdte.
Pár pillanat múlva emelte a mikrofont...
- Fészek. itt holló! vétel?
- Itt fészek vétel.
- Jelentem, hogy a katonai stalker felderítőkkel találkoztunk, jelenleg itt tartózkodnak, Óhajt velük beszélni a parancsnokuk? Vétel?
- Igen, adja át nekik a rádiót!
- Vettem! Mondta, majd felénk nézett felállt a székből, és kiment a szobából.
A százados közelebb lépett a rádióhoz, és felemelte a mikrofont.
- Itt Koslov Százados! vétel?
- Százados várjon egy pillanatot, átkapcsolok katonai frekvenciára! Jött a válasz a rádióból, majd egy kis sistergést és statikus zajt lehetett hallani, majd Az őrnagy hangját.
- Százados, Itt a katonai parancsnokság, hall engem vétel?
- Igen uram tisztán hallom!
- Nézze, Százados akadt egy két gond a parancsnokságnál, úgyhogy tiszta és egyértelmű választ szeretnék megértette?
- Igen uram!
- Találtak bármi használható bizonyítékot a Monolit Mocsárban tartózkodására?
- Negatív uram!
- Értem, Nos volna itt valami amit helyben most el kéne végezniük.
- Hallgatom uram!
- Mivel nem vagyok benne biztos hogy védett a vonal, gyors leszek. Tegnap egy tudós Expedíció indult Yantarból, 6 tudós köztük 2 kiemelt, és 4 őr. ma reggel jelenteniuk kellet volna Yantarnak, de nem érkezett jelentés.. a tegnapi jelentés szerint a Mocsár északi részén állítottak tábort.
Feladatuk Megkeresni a tábort, és megtalálni a tudósokat, valamint jelenteni a helyzetet.
- Értem uram.
- Még valami... ha Eláll az eső, Küldünk önökért egy helikoptert, ha a helikopter megérkezik, félbe hagyják a kereső missziót, és felszállnak a helikopterre, majd vissza jönnek a bázisra!
- Értettem uram!
- Rendben van, a parancsnokság kiszáll Vége!
- Vettem vége! Mondta a százados, majd letette a rádiót.
Pillanatok Múlva újabb statikus zörejt lehetett hallani, majd újabb hang jött a rádióból.
Kiléptem az ajtón, és elkiáltottam magma: - Kapitány!
Az egyik szobából kilépett a fickó, viszont már nem volt az arcán a vegyi maszk...
Egy hosszú fekete hajó erősen szakállas fickó jött be.
Őszintén megvallom nem ilyen szőrme harcosnak gondoltam a volt célpontomat...
Bejött a szobába, és felkapta a rádiót, majd felnézett ránk és várt.
Vettem a lapot, és kimentem a szobából, nemsokkal rá a százados is.
Alig hogy kiléptünk már halottam, ahogy rádiózik... de érteni nem értettem, mert ahhoz túl nagy volt a zaj amit a szolgálatosok csináltak a szobákban.
Kiléptünk a ház ajtaján is, a százados felnézett az égre... rendesen szakadt az eső, nagy cseppekben...
- Óóó rohadj el! dörmögte, közben lehajtotta a fejét, és kilépett az esőbe.
Én még elővettem a PDA-mat és megnéztem hol vagyunk.
kb 1 kilométerre az északkeleti határtól, felnéztem a századosra.
- Merre megyünk?
- Az Északi átjáróhoz!, ha Yantarból mentek a tudósok, Muszáj volt ott át menniük!
- Értem! Mondtam, majd zsebre tettem a PDA-mat, és Kiléptem én is az esőre, majd követtem a századost.
...