Kiértünk egy nagyobb pusztára és nyugodtabb tempóra kapcsoltunk. Majd Szeráfból előtört az értelmesebbik énje, kíváncsi vagyok meddig tart.
- Te, Fater hogy kerültél a zónába ?
- Hát az ez érdekes sztori. De miért érdekel ez téged ? Kérdeztem vissza mosolyogva.
- Hát bameg szerinted miért, itt gyalogolunk a semmibe, és kurva nagy a csend. Meg szerintem nem árthat ha kicsit megismerjük egymást, tekintve hogy egymásra vagyunk utalva.
- Ez igaz, hát hol kezdjem...Szeráf közbe vág
- Az elején...ha van olyan. Közben vágja a tőle megszokott hülye pofákat.
- Nem tudom hol az eleje, de talán az utolsó akciónál kezdődött. Tokyoban voltunk, egy egyszerű feladatnak indult...megint közbe vág, hihetetlen, ennek az embernek mesélni.
- Tokyoban ??? Az messze van innét kicsit...
- Igen, de ha nem hagyod hogy mondjam akkor nem jutok a végére.
- Jah, hehe oké mond.
- Bekellet hatolni egy iroda épületbe és feltörni egy széfet és a tartalmát elhozni...látom hogy megint kérdezne, felhúzom a szemöldököm mielőtt kinyitná a száját. Lenyeli a kérdését, szinte szó szerint...Behatolással semmi gond nem volt, a széfig laza volt. Ezután jöttek az érdekességek, Chellios neki látott a széfnek, ért hozzá szóval valami más volt a gond mert a széf lezárta magát, vagy lehet kívülről valaki. Megpróbáltam én is, de ekkor jött a következő meglepetés, rendőrök, rajtunk ütöttek. Özönlöttek a kommandósok. Rájöttünk hogy ideje lenne meglépni mert valaki nagyon meg kavarta szart. Sikerült kijutnunk és helikopterrel menekültünk. Majd Tokyobol Repülőre ültünk és meg sem álltunk, Kijevig. A volt vezetőnk intézet mindent. Ő volt az első halott a zónában, hármónk közül. Valaki nagyon elakart tenni minket. Tokyoban a kommandósok, a zónába érve a zsoldosok szinte azonnal nekünk ugrottak. De jöttetek ti, vagyis egy Sírásó nevű srác...itt nem bírta tovább, és bele szólt.
- Őt ismerem, kemény ember, jó harcos Max szereti, mert okos és megbízható. De bocsi, folytasd.
- Hát végül is itt a vége mert innentől a zónában vagyunk. Szerintem az utolsó megbízónk akart eltenni minket, dehogy miért ? Arra még nem jöttem rá...
- biztos túl jók voltatok...bólogatott és nevetett közben.
- Hah...lehet.
- Most mond el te hogy hogyan kerültél a zónába, és utána a Szabadságoz ?
- ezt szerintem legközelebbre halasztjuk. Nézd mi az ott...majd a távolba mutat egy karóra amiről lóg valami. Nem messze tőle. Hullák, egy kettő még járkál, vagy csak áll bambán, az egyik most esett össze.
- Nézzük meg közelebbről.
- Jólvan. Helyeselt Szeráf is.
Fegyvert előre szegezve mentünk oda, amint ezek tébolyultak kiszúrtak meg indultak felénk, vagyis próbáltak voltak vagy nyolcan, de hat rögtön össze esett. A másik kettőt lelőttük még messziről.
- Érdekes...te menj nézd meg azt az izét, én elintézem a többit. Közben előhúzta a pisztolyát.
- Biztos menni fog ?
- Tutti.
Láttam hogy megint levezetni készül a feszültséget. Oda mentem ahhoz a furcsa gennyes valamihez, hallottam ahogy Szeráf szidja őket, hátra nézek éppen az egyik szerencsétlent rugdossa majd fejbe lövi. Oda kiálltok, azért szerintem a végső tisztelet megérdemlik.
- Szeráf ! Csak gyorsan és tisztán ! Csak int egyet, sóhajt majd szépen neki áll egy-egy lövéseket leadni. Vissza fordulok arra a micsodára. Meg fagy a vér az ereimben, nem értem mi történik, emelném a fegyverem de nem megy, kezd minden kicsit homályos lenni az izé meg mozogni kezd, ki kerekedik a szemem most már kezdek félni mozdulni nem bírok, kiállatnék de az sem megy...az utolsó amit látok az hogy Szeráf rohan felém.
- Faaateeeer !..oda is ér én mára földön vagyok, pofozni kezd...mi van veled, hééé hallod ne hagyj itt, Fateeer!
- Ki vagy te ? majd ezzel lecsukódik a szemem.
...Sötétségben egy alak rajzolódik ki, én meg itt vagyok teljes valómban teljes felszereléssel mozogni beszélni is tudok, de körbe minden sötét. Csak az alakot látom, egy csuklyás Stalker szerű alak. Megszólal, a hangja a fülembe mászik és átjárja a testem, nem egy kellemes érzés.
- Figyelj...ahol megállt az idő, de mégis az élet megy tovább, ott van rád szükség most , menj...
- Dee hova...mii van ??? Mi a fenének kell rébuszokban beszélned neked is....hé hallod...az alak eltűnt én meg mintha zuhanni kezdenék. A sötétséget felváltja hirtelen az ég a felhők, lenézek látom a földet fákat, felismerem a zónát ahogy veszett gyorsasággal közeledek, látom ahol elájultam, látom magam a földön a hóban, és Szeráf ahogy térdel felettem, majd megérkezek, bele zuhanok a testembe, abban pillanatban felülök, kis híján lefejelem Szeráfot, levegőrét kapkodok.
- Héhé nyugi, nyugi, fater jól vagy.
- Persze,persze csak volt egy fura álmom...közben mereven nézek arra takonyra ami még mindig ugyan úgy lóg mint először. Nem értem, mi a fene történt velem.
- Mi van, álom, de hiszen csak behunytad a szemed két másodperc sem telt el. hogy lehet ennyi idő alatt álmot látni, öreg minden rendben ? Kérdően ráncolj a homlokát.
- Nem tudom mi történt, de valaki szólt hozzám. Beszélt hozzám. Érted ?
- Igen értem én próbáltam kideríteni mi van veled ?
- Nem úgy te hülye...hanem álmomban... azt mondta: "Ahol megállt az idő, de mégis az élet megy tovább, ott van most rád szükség."
- Miii van ? Ez hülyeség...
- És ha nem, adj egy kis vizet.
- Tessék..oda nyújtja a kulacsot, meghúzom de közben arra izére nézek majd bevillant a képe és megszólal..."Siess"...kiköpöm az utolsó kortyot. Felállok, majd ijedt tekintettel rá nézek Szeráfra
- Nah most tűnjünk innen, de rohadt gyorsan...
- Jólvan jólvan, megyünk...én elindultam egy irányba, ami szinte csábított, a táj magába húzott...Hé fater nem arra, állj már meg, a picsába...Szeráf utánam futott, be is ért hamar.
- Nem erre megyünk.
- De igen.
- Mióta parancsolsz te ?
- Mostantól !
Elég szúrós tekintettel néztem rá, és úgy látszik a hangsúly is meggyőző volt, mert meg szólalni se tudott, hirtelen. Megszeppent, szerintem életében először. De most ebből nem engedek, valami hajt ebbe az irányba. Fél órája menetelünk, megyek szinte ösztönösen, remélem valahova el is jutok. Közben azon jár az agyam hogy ki volt az és hogy mégis mi történt, az egész olyan zavaros, mibe csöppentem már megint. Szeráf töri meg a csendet, milyen meglepő....
- Fater? hallod, mit hallottál álmodban ?
- Mi van csak nem hiszel nekem ?
- Mond már...
- "Ahol megállt az idő, de mégis az élet megy tovább, ott van rád szükség most."
- Megállt az idő...de az élet megy tovább...asszem tudom mi ez.
Megtorpanok, neki szegezem a kérdést rögtön.
- Mi ? mond már...
- A halott város
- Mii van ?
- Megállt az idő, a katasztrófa óta minden úgy van ahogy akkor volt. De mégis van élet, vagyis megy tovább, mert lakosság, meghalt.
- Hallod... értelmesen beszélj, hah halottak, akkor...ekkor értettem meg...Zseni vagy Szeráf !
Öntelt pofát vágott, meg még nevetett is hozzá.
- Mi tagadás, ez így van...
- Ugye tudod hogy jutunk el oda a legrövidebb úton ?
- Persze én hogyne tudnám, pocsék Kóborló lennék ha nem tudnám. Egyébként tökéletes az irány. De mostantól én megyek elől.
- Rendben főnök.
- Főnök ?
- Haladj már...majd picsán rúgtam kicsit.
- Hello, okosan, a főnököt nem rugdossuk.
- Nagyobbat is kaphatsz, lódulj.
- Ez az, ez mára régi Fater...majd fülig érő szájjal indult tovább.
Két órát gyalogoltunk, közben ment a szokásos, veszekedésünk. Ő az igazi gyerek, én meg a buta felnőtt aki belemegy a veszekedésbe. a Chellios itt lenne, ő most biztos kiröhögne minket. De egyszer talán sikerül őt is a csapatba szervezni.
Egy kisebb emelkedő után, a megpillantjuk a várost. Már délutánra jár. Lassan jó lenne, éjjeli fedezéket keresni. szeráf kinéz egy kisebb házat nem messze a várostól, egyedül álló ház, jónak tűnik, vissza pillantok a városra, majd a kivezető úton, egy útzárat pillantok meg, hirtelen késztetést érzek, hogy oda kell mennem, szinte magától megindul a lábam.
- Szeráf, gyere ezt meg kell néznünk...ő már közben a ház környékét vizsgálta, felkapja a fejét majd utánam siet.
- Mi az Faterkám ?
- ott lent az út zár.
- Igen.. tetszetős kis útzár, haza akarod vinni ?
- Már megint hülye vagy...
- Jólvan nah...hehe...amúgy mit látsz ?
- Semmit...
Meglepődik, és vágja a pofákat, majd végre előkerül, a távcső. Kikapom a kezéből mielőtt bele nézhetne. Nézem az útzárat, hullák, fekete ruhában. Majd meg akad a szemem az egyik beton tömbön, valaki vergődik, rajta...hmm ezt megnézzük közelebbről is.
Oda tolom a távcsövet Szeráf, kezébe és már megyek is lefelé.
- Gyere...nézzük meg közelebbről.
- Jóó, de mégis mit, ennyire tetszik a útzár. Nem tudjuk haza vinni, szóval ne is erősködj.
- Gyeree, már...
- Jólvan megyek már, megyek...
Azt tudom hogy akár milyen idióta is Szeráf, de attól még figyel és van tapasztalata, szóval ha nem jelzett még veszélyt akkor nyugodtan mehetek.
Közelebb érve az út zárhoz, már tisztán látom a csávót, hát felállni próbál. De nem megy neki. Kicsit mintha be lenne kávézva. Oda szólok,valami értelmes válasz reményében. Látom hogy megsérült.
- Hé ember jólvan ?
Két böfögés között válaszol is.
- Jólvagyok, igen jólvagyok...csak kicsit részeg vagyok..hükk.
- Azt látom...
Szeráf a hullákat vizsgálja. Hümmög, meg magyaráz valamit az orra alatt.
- Segíthetünk esetleg valamiben ?
- Hát ha már erre jártok, megfognád nekem azta a pillangót amelyik, úgy néz ki mint Lincoln, nagyon ellenszenves nekem, folyamatosan magyaráz itt nekem, de nem bírom elkapni.
Nah erre kikerekedik a szemem, és röhögésben török ki, valószínűleg Szeráf is hallotta mert ő is, felkacag.
- Jólvan elintézzük a lepkét is, honnan jött, van valahol szállása ?
- A pillangónak elég érdekes szállása van, olyan innen-onnan ide-oda, ezért nem bírom elkapni.
- pfuuu, ez nehéz menet lesz. mormogtam az orrom alatt.
Felsegítettem ,közben Szeráf is megjött. Rögtön véleményt nyilvánított.
- Hmm, mintha az alkoholizmus friss és üdítő illatát érezném a koma kabátján.
- Hoppá asszem azok a vakondok voltak, nagyon sokat ittak és lehánytak.
- Jah, az más már értem, hát előfordul, ezek a mai vakondok...hehehe röhögött Szeráf szegény emberen. De ez még adja is alá a lovat.
- Hát te legalább, megértesz engem, nem úgy mint az Szottyadt, fejű.
- Háháháháháhááhhááááá, Fater ezt megkaptad, mondtam hogy öreg vagy.
- Szeráf legalább ne add alá a lovat.
Amint kimondtam össze esett, a csávókám. Szeráfnak ez feldobott labda, le is csapta.
- Most jól jönne az a ló.
- Tudod mit van egy ötletem...10 perccel később, elláttam a sebeit, és Szeráf hátára vette a kollégát, vagyis elvtársat, a a nála lévő cuccaimból sok minden kiderült. Rájöttünk hogy a közeli gyárban van a szállásuk. vagyis a munka helyük.
- Fater ha lefog hányni én esküszöm seggbe rúglak. A következő pillanatban mintha csak kértük volna, böfike, és már jön is az ebéd...
-Aaaaazta, büdös......Faaaateeeer! Ez leokádott! kiált kétségbe esetten Szeráf.
- HEHEHE kellet neked emlegetni.
- Te fogod ezt a szart kimosni, a vakondjaiddal együtt, értette "elvtárs".
- Jah, jólrrrrgh asszem ez volt a kenyér....
- Neeeehehee, nem akarom, Fater én is kidobom a taccsot mindjárt. Siránkozik újra, hát nem lehet kellemes, de bírja ő. Hehe...
- Nyugi mindjárt ott vagyunk. Megpróbálom nyugtatgatni.
És tényleg már látó távolságban van a gyár.
- Látod még 5 perc és ott vagyunk.
Erre felkapja a fejét az Elvtárs. leugrik Szeráfról és rohanni kezd a gyár felé. Én is és Szeráf is meglódulunk, de nálam van az okos cucca, Szeráf meg eddig cipelte, szóval nem vagyunk valami fittek, még szerencse hogy annyira nem józan. Pár méter után az út szélére szédül, a gravitáció ismét győzött az alkohollal szemben. Felvakarjuk, és most már, ketten közre fogva cipeljük.
Nem bírtam megállni hogy ne jegyezzem meg Szeráfnak...
- Hmmm, Szeráf, csak nem az alkoholizmus friss és üde illatát érzem a kabátodon. Hehehehee.
- Huuuuh, te ezért még számolunk.
- Jólvan, de csak akkor ha, megfürödtél....ebben a pillanatban elengedte az Elvtársat, aki súlyánál fogva majdnem elrántott engem is, de sikerült meg fogni. Elég idétlen pózban voltunk, félig a földön volt, én meg tartottam, ő meg csak billegeti a fejét. meg kapálódzik...közben magyaráz valamit, Che Guevarra-ról. Hogy vele ivott, vagy mi.
-Szeráf segíts, az istenit. Ne most játszd az eszed.
- Menj a pi..be...
- Segíts már !!!
Közben felrántottam ebből a pozícióbol, és most nekem dőlve próbálkozik, legyőzni a gravitációt.
Szeráf csóválja fejét, de végül meg ragadja kezét, és tovább vonszoljuk. a gyár felé, ahonna közbe, ki jött pár, ember és fegyvert szegeznek ránk.
- Kezeket fel ! Kiállt ide az egyik.
Szeráffal össze nézünk. feltesszük a kezünket. Az elvtárs, egy darabig billeg előre hátra, majd egy határozott mozdulattal eldől mint egy zsák krumpli. Én csak meg vonom a vállam majd így szólok.
- Ti mondtátok....
Szeráf kuncog kicsit, majd megpróbál póker arcot vágni, hát van még mit gyakorolnia...
Jönnek közlebb, közben az elvtárs felül, és üdvözli a srácokat....
-
Joe átadom innen. Te se unatkoz 