Átérve a szemétdombra a banditák se állítottak meg hiába voltunk 4en ők meg 10en a fegyverzetük, és a ruházatuk fényévekre voltak a miénkétől, nem mertek kekeckedni...
Tovább érve több csapat guberáló stalkerbe, és egy éppen köztük vándorolgató stalker csapatra lettünk figyelmesek... mintha keresnének valakit vagy valakiket, talán minket...
EL is rejtőztünk az egyik szeméttömbnél, és vártuk hogy elhaladjanak...
éppen mikor elhaladtak felkiáltok:
-Állj! Dobjátok el a fegyvereket!
A stalkerek megálltak, és földre dobták a fegyvereiket, és oldalra néztek felénk.
Lejöttünk a rajtaütéshelyekről, de továbbra is fegyvert szegeztünk nekik, Herceg elvette a fegyvereket a földről.
- Kik vagytok? Mi járatban? Kérdeztem.
- Stalkerek! tartunk vissza a bárba! Kik vagytok?
- Az nem fontos a kérdésem az volt hogy kik vagytok?! kérdeztem haragosan.
- A nevem Vologya, a két társamé pedig Árnyék és Zombi! Megfelel? Kérdezte ingerültséggel.
- Meg!
-Add vissza nekik a fegyvert! Kitárazva! tettem hozzá Közben hercegre néztem.
Herceg bólintott, majd Kivette a fegyverekből a tárat, és a csőben lévő 1-1 golyókat is kitárazta. Utána a fegyvereket vissza adta a kezükbe, a tárakat meg Vologya kezébe adta, aki eltette a zsebébe.
- Se nem rabolsz ki, se nem ölsz meg? Kik vagytok ti? Kérdezte.
- Stalkerek... Mondtam, majd vállamra tettem a fegyvert és elindultam.
A többiek követtek kis késéssel.
Kik vagytok? Várjatok! Mondta az egyik stalker. De mi csak haladtunk tovább
A stalkerek egy darabig nem mozdultak, de látták hogy mi is a bárba tartunk, elindultak utánunk.
Nemsokára beértek minket, de nem azért hogy lefegyverezzenek.
Ekkor az egyik stalker a közelünkbe lépett, Jack a mutató ujját jobbra balra ingáztatta hogy nem kéne közelebb jönni.
így tartotta a távolságot.
Nemsokára elértük a Bár határát és lecsekkoltak minket az őrök:
- Fegyvert kitárazni, Vállra vele! Mondta az egyik őr.
Vologyáék rutinosan követték az utasítást, ezt látva az őr felénk fordult.
- Önöknek is ha beakarnak lépni, valamint árulja el a nevét, mivel magukat még nem láttam!
- A nevem Jack! Szólalt meg mellettem társam.
- Ahha, és a többiek? Kérdezett az őr.
- Nikolai, Stepka, Cortez! mutatott végül felém.
az őr kicsit hümmögött, majd pötyögött a PDA-jában, majd újra felszólított a kitárazásra.
Ekkor már engedelmeskedtünk, és Kitáraztunk.
- Legyenek üdvözölve a bárban, a helyi szabályok közt van hogy tiltott a lövöldözés, ha bajotok van egy másik stalkerrel menjetek ökölre, ha végképp egymás vérét akarjátok ott az aréna! Mondta az Őr. majd hátrébb lépett és beengedett minket.
Vologyék jó 20-25 méterrel voltak elöttünk.
De bevártak minket az aréna elött. amikor oda értünk vologya a kezét nyújtja felém és közben megszólal: - Akkor visz... elakadt a mondat miután csak ránéztem a kezére, és egyszerűen tovább sétáltam szó nélkül, bár mindegyikünk tovább sétált.
Elővettem a PDA-mat... elfelejtettem valamit... Írtam is üzenetet Skullnak:
Helló Skull, itt vagyunk a Bárban, kellenek a kulcsok!
megnyomtam az elküldést. Viszonylag gyorsan jött a választ.
Ez baj! Egy csapat katonai stalker jött a bárba mindenkit ellenőriznek, és kihallgatnak hogy tudnak-e rólad valamit, azonnal el kell tűnnöd innen!
Éppen vissza akartam írni amikor valaki ráütött a vállamra.
-Ne írd, itt vagyok! Mondta, majd körül nézett.
Itt vannak a Kulcsok, a helikopter hátul van a régi katonai kiképzőn! Mondta, Majd kicsit ellökött.
- Mi az hogy nem akarsz a szolgálathoz csatlakozni? Jó ruhát, és felszerelést kapnál! mondja tettetett haragossággal...
- A zónából élek baromarc! feleltem vissza hogy fent tartsam a színjátékot miután egy csapat katonai stalker jelent meg a sarkon.
- Áááá de hülye vagy te! Mondja beintegetve Skull, majd elsétált...
Egy pillanatig néztem a katonai stalkerek felé, majd Herceghez fordultam:
- Tűnés, MOST! Majd megfordultam, és komótos tempóban elkezdtem ballagni az Északi kijárat felé.
a többiek is követtek.
elértük az "elágazást" ha jobbra kanyarodok akkor az északi kijárat felé, ah egyenesen akkor a helikopter leszálló felé, Mi értelem szerűen tovább mentünk. egy olyan 500 méteren keresztül csak fedett raktárszerűség volt középen egy kb 2-2,5 méter szélességben lehetett járni, mert a két oldala televolt mindenféle szeméttel.
Hátra néztem kicsit, a katonai stalkerek felgyorsultan kezdtek követni.
tovább sétáltunk, de gyorsítottunk a tempón, már majdnem szaladtunk, mikor hátra pillantottam, a katonai stalkerek közül az egyik felordít: ÁLLJ!
- Futás! Ordítom, majd rohanni kezdünk, Közben lekapjuk a vállunkról a fegyvert, és betáraztuk azokat.
- Állj vagy lövünk! ordítja az egyik.
- Lőni fogunk ha nem dobják el a fegyvert! Ordít egy másik miközben felénk rohannak.
De megelőztem őket a tárat a fegyverbe nyomtam, majd egy 180 fokot fordulva a katonai stalkerek közé lőttem.
az első sorozat telibe kapott egy katonai stalkert, hátra esett, de nem halt meg a páncélja felfogta a golyókat...
a többi elugrott a tiszta célból, és fegyvert szegeztek felénk, és lőttek is.
Megfordultam, és rohantam tovább a többiek után, a golyók mindenfele csak pattogtak.
Rohantuk egyszer csak látjuk hogy szembe kerítés.
- Mi a picsa? Kérdezett herceg.
- Balra Ordítottam, majd ahogy kiértünk a fedett rész alól látjuk hogy a kerítés olyan 3 méterre volt a raktárszerűség végétől.
Ahogy balra befordultunk. Megpillantottuk a helikoptert egy kialakított leszállón, ám elötte tőlünk pár méterre 2 homokzsákos fal, mögöttük 2 szolgálatos.
a két szolgálatos felénk néz, majd össze néznek.
- Bocs! kiáltottam fel, majd kihúztam a pisztolyt a tokjából, és vállon lőttem az egyik szolgálatost, a másiknak pedig a fegyverébe lőttem, majd a többiek után futottam.
- Be a helikopterbe!
Nikolai elhúzta az oldalát, majd beszállt, Herceg is felpattant, utána Jack, Közben a katonai stalkerek kifordultak onnan ahonnan mi is jöttünk.
Bepattantam a vezető helyére, és elkezdtem indítani a gépet.
Közben össze vissza pattogtak a golyók a pilótafülke ablakáról... de legalább golyóálló...
Gyerünk! gyerünk! Gyerünk bébi ne hagyj cserben. Közben a Rotor már elkezd forogni, Herceg, jack és Nikolai pedig eszeveszetten lőnek ki oldalt a katonai stalkerekre. utóbbiak meg vissza ránk.
- Emeld már fel azt a kibaszott gépet! Ordítja Jack.
-Gyerünk! Ordítottam, majd felemeltem a gépet...
- Csukd be az ajtót! Kiálltok hátra.
Nikolai, aki a legközelebb volt az ajtóhoz engedelmeskedett, és elhúzta az ajtót. éppen mielőtt becsukta valami neki vágódott a másik oldali ajtónak.
Tovább repültem, de zavart a dolog:
- Megsérül valaki? mindenki jól van?
- Bassza meg! Ordít fel Jack.
- Vegyél ki egy elsősegélycsomagot! Folytatja Jack.
- Ki sérült meg? Kérdezek hátra közben Két helikopter húz el elöttem.
- Basszátok meg! Mondtam miközben a helikopter után néztem... 2 Mid24es... mer megint...
Közben Jack is felel: Herceget Meglőtték!
Tarts ki öreg, tarts ki! ad ide a véralvadásosat!
Közben megfordult a két mid, az egyik felénk lőtt a gépágyúval, én kitértem az irányból, közben átváltottam rakétákra, és kilőttem kettőt a felfüggesztésekből.
az egyik rakéta nem sokkal a gép alatt ment el. a másikat kilőtte a levegőben félúton köztünk.
- Hogy a? Baszki ez profi.Mondtam, majd megfordultam a géppel, és elindultam a legközelebbi légi anomália mezőhöz.
a Pilóta ügyesen kerülgette az anomáliákat hiába volt nagyobb a helikoptere mint a miénk. és úgy tűnik nekik is van anomália detektoruk
Közben hátulról hallom ahogy Jack és Nikolai Küzd herceg életéért... Ezt nem kívánom senkinek.
átváltottam gépágyúra, és az egyik anomáliát megkerülve, céloztam, az egyik helikopter, feljebb emelkedett, és átsuhant felettem, míg a másik a lemaradottabbat vettem célba és lőttem is.
a helikopter 2 oldalán lévő gattling felbőgött, és ontotta a golyókat a másik gép pilóta fülkéjéhez.
a golyók végig taroltál a két pilótát, és a rotort is... még a levegőben felrobbant.
Kicsit oldalra fordulok hogy meglássam a másik gépet, de nem látom.
Kicsit még fordulok, ekkor látom, a helikopter, amelyik már lőtt...
Vissza húzom a fejem, a golyók átlyuggatták a pilóta fülkét elöttem.
A mid átsuhant elöttem ismét.
Anyád! Ordítok, miközben üvegszilánkok estek össze vissza.
Neee.. hallod, nee tarts ki! Ordítják mögöttem.
Sok időm nem volt hezitálni, emeltem a magasságon, és kirepültem az anomália mezőből.
Tovább repültem dél felé.
hosszabb rövidebb gépágyú sorozatokat engedett utánunk.
lepattogtak a hátsó páncéllemezekről, de hogy meddig bírja az kételyes...
egyszer csak sípoló hangra lettem figyelmes
- baszki! felemeltem a gépet, két rakéta suhant el alattunk.
kicsit oldalra döntöttem a gépet, majd zuhanó mozgásba kezdtem.
de csak finoman...
újabb sípoló hang, kitértem balra... olyan 500 méterre voltunk a földtől a rakéták a földben csapódtak be.
Ismerős volt a terep.. ez a Kordon... igen a Kordon ott a vasúti töltés... Gondoltam magamban.
tovább csökkentem a magasságot kb 20-30 méterre voltam a földtől.
Átváltottam rakétákra, és kilőttem két rakétát a vasúti töltésnél lévő egykét kiálló dologra, ami akadályozná az átrepülést...
ha jól számolom és az út közepén maradunk, akkor a mi gépünk rotorja nem akad bele a fákba, a Mid viszont igen...
50 méterre jártunk a vasúti töltéstől, amikor újabb sípoló hang figyelmeztetett a rakétákra..
Bammeg... ám a két rakéta egyike felettem robbant éppen a vasúti hídnál másik átszállt a fémelemek közt, és az elöttünk lévő utat szegélyező fák egyikébe csapódott.
A híd alatt mind a két helikopter átrepült, ám a második rakéta által eltalált fa a mid felé dőlt, az kiakart térni, de túl közel volt fához, így 2 fa között a rotorokat eltörve tört ki... majd zuhant le a dombok közt...
én tovább repültem, és ahol vége volt a fasornak, megfordultam.
Hátra nézek:
- Megvagytok?
Nikolait látom, ő leghátul van és kapaszkodik egy fogantyúban, mikor rám néz, lehajtja a fejét.
Jack hirtelen beugrik a látókörömbe, az arca lesütve: Meghalt
Vissza fordultam, majd odarepültem a lezuhant helikopterhez.
A katonák a töltéstől, odamentek, és a helikopterből is kijött pár ember.
- Dögöljetek meg! Mondtam, majd két rakétát helikopterroncsba lőttem, még kettőt pedig a töltés felől közelítő katonák közelébe. Ezután Leszálltam a géppel a szemközti dombra, és magamhoz vettem az M4-esemet, majd kiszálltam a helikopterből és elindultam a még elő katonák felé.
Végtelenül Dühös voltam herceg haláláért, ezért azt ölöm meg aki itt van...
Új tárat nyomtam az M4esbe ezen gondolataim közben, majd kibiztosítottam.
A Helikopter lángoló roncsának füstje már magasan volt, a darabok szanaszéjjel és perzselődött fű a helikopter 30 méteres körében.
az egyik katona felkel a földről éppen hogy él.. felém néz, majd elkezd mászni a másik irányba.
a fegyvert oda szegeztem, majd egy sorozatot a hátába lőttem.
a másik katona is a földön volt a pisztolyát fogja rám, de az üresen kattan. megint meghúzza újra és újra, de az üresen kattan.
neki is egy sorozatot lőttem a mellkasába.
távolabb 3-4 katona tápászkodik, és egy fickót segítenek fel... de az nem visel taktikai mellényt... de katonai ruha.
KUZNYECOV! Ordítok utána!
a fickó miután felsegítették felém néz.
- Megdöglesz te mocsok! Ordítottam, és feléjük szegeztem az M4eset és ontottam az ólmot feléjük.
2 katonát le is lőttem... ezek már nem katonai stalkerek ezeket fogja a golyó.
a másik kettő felém lőnek a kis Ak-jukkal, Közben Kuznyecov erősen sántítva elkezd menekülni.
az egyik katona éppen táraz, ekkor lövök oda kettőt, amivel ki is fogyott a tár.
Új tárat nyomtam a fegyverbe, majd elkezdtem futni, miután a másik katona is futásnak eredet.
Felérek a dombra ahol lelőttem a 3 katonát.
Kuznyecov a téglagyár felé tart. a katona meg utána, bár Kuznyecov már az úton van a katona meg Kuznyecov és köztübk elhelyezkedő emelkedőn jár...
Közben egy másik csapat katona az helyőrség felől vezető útról közelit kuznyecov felé közelít.
Rohanni kezdtem, felértem az útolsó dombra, és elkezdtem az út felé futni.
Éppen mielőtt felérek az útra valaki felordít:
-Sulikov, de hisz.. ekkor lövés dördült.
-Ne te barom, Ő a volt szakasztársam!
Jött egy másik hang. de ismerős... Sulikov...
- Foglalkozz a volt parancsnokoddal Sulikov, ezt vállon lőttem!
Felfutottam az útra, és ekkor látom, Sulikov volt az...
Megfogta Kuznyecovot, és a földre vágta, majd nekiszegezte a saját tulajdon pisztolyát a parancsnoknak.
Azt ajánlom hogy meghagyod nekem! Ordítottam Feléjük.
a többiek felém Néztek, és Sulikov is.
- Ki a pokol vagy te? Kérdez felém Sulikov... Nem láthassa az arcomat... Csupán egy sötétített üvegű SEVA-ba öltözött Nekik M4est szegező fickót látnak maguk elött.
- Miért is? Kérdezi az egyik, és elindult felém.
- Mert akkor nem lövöm szét a fejed! Vágtam oda.
- Na azt megnézem, Mondja és már rohan is nekem.
- Megálljatok vagy mindenkit kinyírunk! Ordít Fel Jack akiket észre se vettem eddig hogy itt lennének... pont hátulról kapták el a csapatot.
A nekem rohanó megtorpant pár méterre elöttem.
- Lépj vissza szarzsák, hacsak nem akarsz meghalni! Mondtam neki dacosan.
A méretes fickó tudta hogyha egy rossz lépést tesz, kilyukasztom a koponyáját. a Szemei tüzet hánytak, de hátra lépett párat.
- El onnan Sulikov! Szegeztem Sulikov felé a fegyveremet.
- Ki vagy?
- Jeff! Jeff az! Mondja nehezen Kuznyecov a földön.
Sulikov elöbb rá, majd felém néz.
- Takarodj onnan utoljára mondom! a hangomon érezhető volt a harag.. a végtelen harag Sulikov tudta hogy ha nem áll félre őt is megölöm dühömben.
Leengedte a fegyvert. és ellépett Kuznyecovról.
- Hátráljatok el! Mondtam.
- Csináld! Mondta Sulikov a többinek.
Pár méterre voltak amikor elindultam Kuznyecov felé.
Fölé léptem.
- Az ilyen halál túl könny! Mondtam, majd fel megfogtam Kuznyecovot, és elkezdtem Húzni a betongyár felé.
- Ne kérem, Ne tegye! Fizetek! közben próbál kiszabadulni a fogásomból, de annál jobban szorítom a csuklóját.
- Á meg is van! Mondtam, majd elengedtem a kezét, amit magához kapott, mint a gyerek aki megégette kezét.
Elléptem két lépést, és kivettem egy pár tégla közé beszorult képződményt... egy Slug nevű relikviát... ritka errefelé az ilyen.. és értékes is ... de ennyit feláldozok azért hogy lássam elrohadni ezt a mocskot...
Elővettem a késem, és beleszúrtam a relikviába egyszer majd még egyszer majd elkezdtem érezni ahogy a relikvia elkezdett mozogni a kezemben mintha fel akarna robbanni... ledobtam nem messze Kuznyecovtól, majd elsétáltam 5-10 métert.
Kuznyecov ránézett a relikviára, majd megfogja azt, az hirtelen kiugrik ka kezéből, és mindenfele zöld trutyit kezd köpködni magában, egy nagyobb trutyi egyenesen Kuznyecov kezére, aki fel is ordít, miután az szétmarta a kezét.
felkel, és megpróbál elszaladni, ám ekkora relikvia felemelkedett a levegőbe, és szétrobbant savat köpve legalább 2-3 méteres körben. Kuznyecov felordított, és elesett.
a sav lemarta a két lábát a combjáig... még a csont se maradt...
Kuznyecov fél kézzel a földet marva kúszik felém
mikor oda ért a csonka kezét felém nyújtja, de én minden erőmmel rátapostam a kezére.
- Hozzám ne érj te szarzsák!
Ellöktem a lábammal, majd megfordultam.
a többiek mögöttem voltam az úton onnan nézték ahogy kegyetlenül végeztem vele... még Sulikov is elborzongott...
még nem álltam bosszút... még ott van krüger... lüktetett az elmémbe a harag...
Elindultam feléjük, Mögöttem vak kutyák ugattak fel, és rohantak.
A többiek szegezték már a fegyvereik, én csak intettem hogy szükségtelen.
Jól tippeltem hogy a kutyák, nem rám hajtottak, így amíg én elsétáltam azok Kuznyecovra vetették magukat, és széttépték...
Mikor Sulikov mellé értem, csak ennyit mondtam: a társaimért! nem önmagamért!
Majd tovább indultam.
vissza a heli felé.
