Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Kihívott minket egy pali. Mi ketten harcoltunk vele. Egy langaléta és én. A langalétát hamar leverte. Engem nem. Nekifutok, ütök de kicsavarja a kezemet. Leteper a földre és a nyakamra lép. Addig szorít amíg el nem ájulok. Mikor már ájulok elfelé akkor száll le rólam. Ekkor felkel és mond valamit a kiképzőnek. Én felállok, ekkor ő már elindult. Odaállok a kiképző elé aki mondja:
- NEM HALLOTTA? MAGA MÁRA SZOLGÁLAT EMBERE! TAKARODJON A SZEMEM ELÖL!
Megörültem. Elkezdtem a figura után rohanni. Mellé értem mondom:
-Uram! Kérem! Köszönöm hogy kihozott onnan!
-Kussolj töpszli. Beszélj ha kérdezlek.
-Értettem.
Bevitt egy házba. Bent, megmutatja a hálószobámat. Lepakolom a cuccaimat és mondja:
-Ha berendezkedett feküdjön le aludni! Érti Töpszli?
-Uram! Van nevem is! Tudja! Szása!
-Itt Töpszli vagy. Amíg nem mondok mást. És hogy mersz ilyen hangnemben beszélni velem?(pofon vág).
-Értettem uram. Sajnálom.
-Na most takarodjon aludni! Holnap tiszta fejjel kell ébrednie!
 
A Társam végre magához tér ködös révületéből. Nem érti,vagy inkább nem akarja megérteni,hogy a tartályban nem közönséges víz van,hanem nehézvíz.
De talán jobb is így,sőt,az is nagyon pozitív,hogy valamiért nem akar belőle inni,sőt a többieknek-már aki megtalált bennünket-sem említi,miért is folyt itt jó pár emberéletet követelő harc.
A később minket megtalálók viszont furán,mondhatni,gyanakvó pillantásokkal méregetik őt,nagyon olybá tűnik a történet,mintha nem hinnék el a férges mesét.
Szerintem valami köztes leszámolásra gondolnak,amit a Társam generált azokkal szemben,akik követték őt a pincerendszer ezen részébe..
Ha tudnék beszélni,elmondanám,mi is a valóság,bár kötve hinném,hogy elhinnék,mert annyira nem e világi.
Másnap reggel valahogy nagyon kellemetlennek éreztem a,hogy Társamat öt olyan figura követi,akikből valahogy árad a rosszindulat és gyanakvás...
Az sem nagyon tetszett,hogy az egyikőjük durván l belém rúgott,mikor a terepjáró platójára kellett felmennem.
Na,nem mintha fájt volna,de szívesen visszaharaptam volna a lábára,de nem provokálok vissza,majd később kiderül,mit is akarnak.
A platón öten ülünk, egy a vezetőülésben elől,de mellette senki.
Ez is roppant gyanús.
Míg társam-számomra teljesen érthetetlenül-ábrándozó arckifejezéssel,vígan szívogatja egyik cigarettáját a másik után, a többiek-mialatt zötykölődünk a fás terepet átszelő rossz minőségű makadámúton-szépen távolabb húzódnak,és a kezük ügyében tartják fegyvereiket.
Azt is látom-mert hiába akarják takargatni,belátok én a fegyverek toklemezei mögé,azok töltényűrjébe is,hogy mind a négy gépkarabély ki van biztosítva,s az első lőszer már be van tolva,míg Társam fegyvere a földön fekszik,közvetlenül a jobb kezénél.
Nem lesz ennek jó vége.
Most vagy itt hagyom a Társamat egy hatalmasat vetődve menetirány szerint,vagy megpróbálom felhívni a figyelmét a közelben leselkedő halálos szándékra...
Inkább az utóbbit választom,de lehet,ezzel önnön kivégzésem intézem el.
Észreveszem,hogy a kocsi több ponyvatartó vasának a szélét már csak néhány milliméternyi darab tartja,mert annyira szétkorrodált,s ha tovább vacillálok,akkor a sátorvasak egyszerűen leesnek,pont oda,ahol a négy figura üldögél,és gyilkos pillantásokat lövell felénk. Azonban illene erre rásegíteni egy kicsit,csakhogy a meglepetés erejével hasson,és legyen időnk meglógni,vagy legalább Társam megmenekülhessen.
Ez a terepjáró,ellentétben a többivel nehéz zártszelvényekből készült ponyvatartóval van felszerelve,aminek elég ütős a tömege,ha valakit fejbe kólint.
Nem várok,hanem-amikor a kocsi éppen egy gödrön keresztülhajt- a hozzám legközelebbinek ugrom,minden erőmet beleadva.
A hatás pontosan olyan,ahogyan azt kiókumláltam,s a vasak ,mint egy abszurd módon vastag fémháló éles,fémes cikkanással összecsuklik,rá a többiekre.
 
Éppen kint gyakorlatozunk 1 kis tér szerűségen. Szerencsére nem unatkozunk.
Valamilyen fickó sétál a kiképző tiszt felé és ahogyan elnézem mindjárt szélütés éri a parancsnokot.
Oda szól Szásának meg az egyik kölyöknek hogy menjenek oda.
Most már mindenki csak őket figyeli és senki sem törődik az eredeti feladattal.
Az a szolgálatos fickó úgy tűnik hogy bunyóra készül és kettő az egy elleni meccs lesz.
Remélem hogy a mieink fognak nyerni.
Éppen támadni készül a melák fickó de a szolgálatos máris úgy mellkason vágta hogy csodálkoznék ha nem tört volna el a szegcsontja.
Szása is megpróbálkozik egy támadással de máris kicsavarja a kezét , kirúgja a lábát és mindjárt megfojtja.
Szása oda akar menni a főtörzshöz de az leordítja a fejét hogy ő már nem katona hanem szolgálatos. A srác szépen lassan követi azt a szolgálatost mely az előbb verte meg őt. Remélem hogy ő legalább jól jár nem úgy mint mi. A parancsnok oda jön hozzánk és elkezd velünk ordítozni :
- Mi a picsáért állnak ott !?!?! Azonnal fussanak le 20 kört vagy szétrúgom a seggüket!!!!
Mindannyian elkezdünk futni és csak reménykedünk benne hogy nem fog kicsinálni minket ez a seggfej valamilyen indokkal. Miután lefutottuk a 20 kört mindenkit felsorakoztat maga előtt és közli hogy:
- MAGUK HÜLYE NYÁPIC SEGGFEJEK MOST MEGTANULNAK HARCOLNI! MAGA OTT ( mutat reám ) JÖJJÖN IDE ÉS PRÓBÁLJON MEGÜTNI !
Előre lépek és megpróbálok behúzni egyet neki de ő máris félre ugrik és kirúgja a lábamat. Megpróbál acélbetétessel hason rúgni de még időben arrébb gurulok és megpróbálom megrúgni. Sajnos gyorsabb mint én. Amint meglátja hogy megakarom rúgni egyből gerincen rúg de olyan erővel hogy azt hittem hogy eltör a gerincem. Ezután oda hajol mellém is izomból orrba vág. Hallom hogyan reccsen el az orrom. Iszonyatosan fáj mindenem de legalább végre leszáll rólam és csak annyit mond :
- Maga nyápic pöcs azonnal mennyen el az orvoshoz és varrassa össze magát. Utána jöjjön vissza ide. Az egészre kap 1 órát , ha nem sikerül 1 óra alatt megoldania a problámát akkor egész este futni fogja a köröket teljes felszerelésbe. Elkezdek sétálni az épületek felé és látom hogy a kiképző már neki állt megverni az utánam következő kölyköt. Az orvossal alig fél óra alatt végzek. Kicsit fel van dagadva az orrom és a hátam is iszonyatosan fáj de legalább még élek. Ennél a bekattant hülyénél még ez is teljesítmény. Vissza érek és jelentem hogy végeztem. Erre csak annyit mond :
- Most azonnal csinál 200 felülést és 100 fekvőtámaszt. Van rá 1 órája. Pontosítok : se. A többiek már vagy 10 perce csinálják.
Lassan én is hozzá látok a dologhoz de már most tudom hogy ezt nem fogom tudni befejezni az általa megadott időpontra. Mire letelik az egy óra én már megcsináltam 200 felülést és 50 fekvőtámaszt de látom hogy a másik srácnak ( annak akit megvert a szolgálatos ) se sikerült időre megcsinálnia. A parancsnok ránk néz ( mi ketten még mindig dolgozunk a többiek pedig fáradtan ülnek a földön ) és csak annyit mond :
- A két kölykön kívül aki még mindig csinálja a többiek azonnal fussanak 20 kört. - felén fordul és megszólal :
- Maguk ketten pedig álljanak fel. Most lehetőséget kapnak rá hogy kimentsék magukat a büntetésük NAGY része alól. Az a dolguk hogy közelharcban megverjék a másikat. A győztes "csak" hajnali 1-ig fog megállás nélkül futni. A vesztes hajnali 3-ig fog futni teljes felszerelésben.
Gyorsan mind a ketten felállunk támadó állásba. Nekem még mindig fáj a gerincem és az orrom de ahogy elnézem a szolgálatos mellkason vágása nem volt túl pozitív hatással rá. Megpróbál támadni. Kitérek és könyökkel izomból orrba vágom. Ömlik a vér az orrából. Hason akar rúgni de kitérek előle már vágnám ők orrba megint amikor hirtelen iszonyatos erővel gyomorszájon vág. Én össze esek és ő neki futásból mellkason rúg. Mindjárt meghalok annyira fáj mindenem. A kiképző csak áll ott és néz minket. Nem avatkozik bele. Megint belém akar rúgni de most sikerrel kibuktatom őt és acélbetétessel szájon rúgom. Látom ahogyan repülnek ki a szájából a fogak és megint bele rúgok de most a mellkasába. Már megint rúgni készülök mikor a parancsnokom félre ránt. Úgy látszik hogy nem akarja hogy kicsináljam a kis mocsadékot. Pedig oly szívesen megtenném.
- Mind a ketten takarodjanak futni vagy különben tarkón lövöm mind kettejüket !- ordít ránk s mi el is kezdünk futni. Úgy látszik hogy bodry-nak mégsem kell a teljes cuccával futnia. Egész este futunk és az a köcsög mindig ott lohol mögöttünk 1 UAZ-zal és ha nagyon lelassítunk akkor neki megy a lábunknak. Szerencsére másfél óránként 15 percig sétálhattunk de utána futnunk kellett tovább. 1 órára olyan fáradt voltam hogy arra már szavak sincsenek. Számomra az volt egész eddigi életem legjobb pillanata hogy végre oda sétálhatok az ágyamhoz és aludhatok pár órát.
 
...Most jól figyelj rám olajbogyó, ha hozzám vagy más tiszthez szólsz Urammal kezded és Urammal fejezed be a mondatot...
Érteted.Sulyid ez csak egy észre vétel. Ha esetleg rosszul tudnám akkor elnézést. Ezt most nem szidásból, mondtam. Csak nem bírtam kihagyni ez a mondat, ki kéredzkedett belőlem :roll: :wink:
 
ajjj de sok bajom lesz ezzel a fickóval öregem...
első dolgom az volt hogy amíg aludt éjjel elvettem az össze s felszerelés tárgyát, az egyik belső zsebében találtam egy képet... vélhetőleg a családjáról... ezt nem hagyom nála, egy bölcs, de számomra ismeretlen ember PDA-jában ezt a mondatot találtam egyszer:
"Jó katona csak akkor lehetsz, ha elfogadod hogy halott vagy! És minél előbb elfogadod hogy halott vagy, annál jobban tudsz úgy harcolni, ahogy egy igazi katonának kell!"

Éppen ezért el kell felednie hogy van családja, és barátai.
a zóna lesz az otthona, és a fegyvere lesz a barátja.
a késeket kivettem a bakancsából, és az övéről, semmi sincs nála mikor felkel.

a fickó, kb 8 kor kel, és furán fordul felém, látja hogy ott vagyok a szobájában, teljes mentet hacukában ugyan úgy arcomon az üvegbúra, kezemben pedig egy SVU val.
Uram?
Reggelt!
Ajánlom magának hogy holnap 6 kor keljen mert este 10ig fog ma szarakodni!
A fickó rögtön kitörülte a csipát, és felkel az ágyból, és már fel is veszi rögvest a bakancsát, lép egyet, de orra is bukik egyből, hogy a padlón reccsent az orra.
hehe... törtem ki hangos kárörvendésben.
Töpszli Ellenőrizze a felszerelését mielőtt használja! mutattam a bakancsára, amin összekötöttem este a cipőfűzőt. Mondtam nevetve.
A fickó feltápászkodik a padlóról, vérző orral és vissza ül az ágyra, és kioldja a csomót ami a cipőfűzőben van.
Majd indulna tovább, de megint rá szóltam:
Töpszli! nem véletlen van 16 soros bakancsa, fűzze be az össze sort!
a fickó ránéz a bakancsra, majd megint vissza ül, és befűzi a maradék sort először az egyik majd a másik bakancson.
Nagyszerű! mondtam, majd felálltam a székről, mielőtt a fickó a szekrényhez ért volna.
Kinyitja a szekrényt és elkerekedik a szeme.
Uram! várjon, eltűnt a cuccom!
Mien cucca?
kérdeztem vissza.
A felszerelésem amit este lepakoltam ELTŰNT!
Dehogy tűnt... Kidobtam!
MI? Horkan fel a katona.
Na ennél a hangnemnél semmit nem rühelltem jobban, odamentem a katonához, és gyomron vágtam a mesterlövész puska tusával, mire a fickó térdre borul.
Ne merjen velem ilyen hangon beszélni Töpszli!
Igen uram... felelte halkan.
Nem hallottam, majd emeltem megint a puska tust.
IGEN URAM! mondta hangosan, de meghunyászkodva.
Na azért!
Most pedig kövessen.
Lementünk a ellátmányos tiszthez. Amint beléptem az ellátmányos már azonnal vette is elő a csomagot.
Uram, itt a felszerelés amit kért!
Majd feltett a pultra 2 hatalmas katonai málhazsákot. a fickó csak néz, és gondolkozik hogy mi lehet benne, s közben szét néz a tágas fegyverraktárban, és nézi a részeket ak-k, Abakánok, RPG-g,hatalmas lőszeres ládák... ámuldozva néz....
a töpszli szinte kutya szemekkel nézett felém...
Majd megfogtam a két málhás zsákot, és letöröltem a képiről a hülye arckifejezést, amikor mondtam hogy ő hozza az egyenként 50kg-t meghaladó málhás zsákot.
Roskadozva hozta ki a két zsákot a szolgálatos parkolóig.
Kint elvettem egy Níva kulcsát, és annak a csomagtartójába pakoltam a két zsákot.
Én beültem a vezető ülésre, a fickó mellém beül az anyósra.
oldalra nézek.
Ő értetlenül néz rám.
Kiszállás!
Miért?
Maga gyalog megy!
A katona teljesen elképedt.
Kiszállás!!! mondtam tekintélyesebb hangon mire ki is szállt, majd elindultam, nyugis 20km/hs sebességgel, és levezettem a szeméttelepre.
úgy az utolsó 300 méternél nem bírta a sebességet, és leszakadt, én mentem tovább mentem majd a szolgálatos barikádnál álltam meg. Mire én leértem elültem a seggem, mire ő leért a belét is kifutotta :D kicsit nyújtóztam.
A fickó éppen akkor ért oda.
Ugye nem is volt olyan rossz?! kérdeztem oda.
a fickó csak lihegett.
na ennyire csak nem lehetett fárasztó... Na de túl lassú volt töpszli, és le is szakadt... hm... mivel is kezdjük...
Ekkor az egyik tiszt oda szól.
Százados tudna pár embert kivezényelni?
Minek kérdeztem felé.
A szemétdomb végén van egy csapat bandita, a stalkereket állandóan kifosztják, de ennek ellenére 3000ret fizetnek ha kiiktatjuk őket, én elmennék uram, de nem hagyhatom itt az őrhelyem!
Hm... gondolkoztam kicsit... majd közelebb mentem a fickóhoz.
Hol vannak ezek a banditák?
a fickó megadta a pontos koordinátákat.
majd vissza mentem a töpszlihez, aki addigra nagyjából kifújta magát.
Lőni tud? kérdeztem felé.
Igen uram!
ennek örülök... rögtön tesztelem is azért!
Majd megfogtam az egyik málhazsákot, és kivettem belőle egy pisztolyt, valamiért egy PMM makarov jutott a kezembe, markoltam még 5 tárat, majd a fickó kezébe adtam.
1 igen szar minőségű katonai késsel egyetemben...
a fickó értelmetlen néz rám...
jöjjön! mondtam, majd elindultunk ketten a megjelölt hely felé.
fél óra alatt átértünk a másik felére, elég kihalt volt... ez a fele a kordon felőli rész, amit azóta nem használnak amióta itt robbant valami vegyi bomba nem messze...
itt volt egy régi jármű temető, ott a kerítés mentén jobbra kanyarodtunk.
aztán nemsokára elértük azt a helyet, egy rakás betoncső elszórva egy lejtős terepen.
a lejtő elött egy régi munkagép állott, oda felmásztam, majd belenéztem az SVU távcsövébe.
8 bandita vegyes felszereléssel.
4nél lefűrészelt csövű sörétes, 2nél Viper 5 a másik kettőnél úgy szint pisztoly és egynél egy AK74u.. valószínűleg ő a vezérük...
Jól van fiam... 8 bandita van,a tárak 8 as kapacitásúak, és van még 4 tárad azon kívül mint ami a fegyverben van, tehát minden emberre van úgy 6 lövésed...
Uram... megenged 1 kérést?
Igen?
Hogy lőjem le őket pisztollyal?
Közelebb hajoltam a fickóhoz: Okosan!
a katona valami istentelen hülye arckifejezéssel fogadta, nyilván hülyének nézett...
de uram én céltáblákon gyakoroltam!
Hát ez is céltábla... csak mozog, és vissza lő... mondtam neki teljesen nyugodt hangon, mintha azt mondanám hogy vadásszon mókust sörétessel...
még a kezébe adtam egy rádiót.
a fickó zsebre vágta, majd elindult egyik betoncsőről a másikra lopakodott.
majd végül lőtávolba ért.
ekkor újra bele néztem a távcsőbe, és rádión kommandíroztam.
Jobbra kettő! táv 30 méter! 1 sörétes 1 viper!
balra 4! 2 sörétes 1 viper 1 pisztoly, táv 40 méter!
És még kettő 1 pisztoly és az AK74u táv... 55 méter! feleltem.
a töpszli felhajol, és kilő két golyót, a sörétes és a viperes elfekszik.
ekkor balról la 4 ember neki mordul.
ekkor a távcsövessel feléjük nézek, bemérem a viperes fejét, és meghúztam a ravaszt.
egy hangos lövés rázta meg a környéket.
a bandita azonnal meghalt.
a banditák abba hagyták egy pillanatra a lövést és hátra néztek a társukra.
Ekkor oda kaptam a rádióhoz: MOST LŐJÖN!
A töpszli kicsit habozik, majd megint kihajol, és az egész tárat az egyik sörétesbe ereszti.
majd vissza a fedezékbe a banditák hasonló képpen fedezékbe vonultak.
Óhhh... isten ettől nagyobb marhát nem láttam! nyugtáztam rádióba a töpszlinek.
Uram lelőttem mi a baj?
az első kettőt 2 lövéssel ezt a balekot meg 1 6 golyóval?
megint kihajolt, majd 4 golyót pocsékolt el az egyik fedezékbe húzódott banditára.
ekkor nézem hogy az ak74u eltűnt a színtérül, kinézek a távcsőből és ekkor látom hogy az ak-s éppen megkerülte a töpszlit, gyorsan belenéztem a távcsőbe, újra fejre céloztam és lőttem.
a bandita kb 10 méterre a töpszli mögött csuklott össze egy méretes lyukkal a fején.
a töpszli éppen akkor hajolt vissza, mert lelőtt 2 újabb banditát.
ám a lövés hangja miatt ledermedt a katona, ezért gyorsan reagáltam, és a megmaradt banditákat lelőttem pár pillanat alatt.
Mikor meggyőződtem hogy egy se él, lemásztam a gépről, és odamentem a katonához.
A bandita vére, és agyveleje pont beterítették a töpszlit.
aki csak mereven nézi a bandita lyukas fejét.
Mi van most lősz először? ordítok rá.
Ne.. ne.. nem...
De ölni igen mi? mondtam miután ránéztem a banditára, majd vissza rá.
a töpszli nem felelt, csak a bal belső zsebéhez kap, és vadul keres valamit, de minél jobban nem találja annál jobban keresi a remegő kezével, most már a másik kezével is keresi...
Hiába keresi! kidobtam...
a fickó még jobban keresi közben haragosan néz rám... Végül abbahagyja és sírógörcsbe tör ki.
Istenem... mondtam az ég felé nézve, ahol már gyülekeztek a fekete felhők.. esőre állt az idő...
fogtam az oldalamon fityegő kulcsot, majd oda dobtam a Töpszlinek.
Húzza meg! Mondtam, majd elindultam átkutatni a banditákat.
A fickó remegve tekerte le a kupakotés remegve mint a nyárfalevél húzta meg a kulacsot.
nem azt kapta amire számított...
katonának ment, és gyilkos lett...
a kulacsból vizet várt, de Whiskeyt nyelt.
A fickó, ki is fújta az első kortyot.
Nem méltattam semmire.
Ám ahogy elhaladtam mellette, megint meghúzta, most nagyot kortyolt belőle, majd felém szól.
Hátra nézek, a töpszli feltápászkodik, felém fordul és vissza dobja a kulacsot, és letöröli a könnyeit.
vissza kaphatom a képet? kérdezi félve.
Nem! feleltem erősen.
Még nem. mondtam.
ebben a pillanatban elkezdett csöpörögni az eső.
a fickó, csak mereven állt az esőben, ekkor értette meg hogy mellettem keserűbb sorsa lesz mint a társainak... mert én nem katonát nevelek belőle, hanem valami mást, amire ő nem is akart gondolni...
Ne álljon az esőbe fiam segítsen átkutatni ezeket a tetveket! ha a rubel elázik szar se ér! mondtam neki, majd lehajoltam a következő banditához.
valahogy a 4iknél jártam amikor oda jött az elöttem lévő hullához, és egy szó nélkül elkezdte átkutatni.
mikor végeztünk már javában szakadt az eső, engem nem érintett a zárt ruhában, de a fickó már szarrá ázott.
Na Töpszli, most kocogjunk vissza a helyőrségre!
 
Reggel felkelek és felöltözök. Indulnék de orra esek. Betört az orrom. Mondja az újdonsült kiképzőtisztem:
-Töpszli ellenőrizze a felszerelését mielőtt használja.
Lenézek, a bakancsom fűzőjét összekötötte. Leültem, kikötöttem, befűztem majd Felálltam. Mondja:
-Töpszli nem véletlenül 16 soros a bakancsa, fűzze be az összes sort!
Leülök, és befűzöm rendesen. Felkelek és megnézem a szekrényemet. Üres.
-Uram! Várjon! Eltűnt a cuccom!
-Mien cucca?
-A felszerelésem amit este lepakoltam ELTŰNT!
-Dehogy tűnt, kidobtam.
-Mi?
Hogy szakadna a nyakadba egy mázsa szar! Én meg itt keresem. Mintha hallotta volna a gondolatomat hasbavágott a puskájának a tusával.
-Ne merjen velem ilyen hangnemben beszélni Töpszli!
Még mindig fulladozok így halkan mondom:
-Igen uram......
-Nem hallottam!
Vettem egy nagy levegőt és mondom:
-IGEN URAM!
-Na azért. Most pedig kövessen.
Lementünk a beszerzési osztályra vagy mire. Nem tudom ezeknek mijük van, itt is hadtáp vagy valami más. Nem is izgat. Az ellátó adott neki két nagy zsákot. Én addig nézegettem a dolgokat. RPG-k, AK-k, pisztolyok, lőszeres ládák, millió és millió féle lőszer. Aztaaaaaaaaa! Ekkor megszólal a főnök:
-Te viszed ezt a két zsákot.
Sima ügy gondoltam. Megfogtam az egyiket a hátamra másikat a kezembe fogtam. Mikor felemeltem elindultam elsőnek hátra, majd előre dőltem majd cikk-cakkban elindultam. Leértünk a parkolóig. Bepakolunk és beülünk. Ő rámnéz és mondja:
-Kiszállás.
-Mi?
-Kiszállás. Te gyalog jösz.
Mivan? Ó hogy cseszne meg téged egy taliga apró majom! Kiszálltam és elkezdtem utána futni. Miközben futok a legválogatottabb szitkokat gondolom rá. Ő leelőzött. Én mikor kiértem addigra már ült. Beszélt egy emberrel majd odajött és mondja:
-Fogja meg!
Kaptam egy pisztolyt és 5 tárat. Kimentünk egy kocsitemetőhöz. A főnök előre küld hogy iktassam ki a 8 banditát. Mondom:
-Uram...Megenged egy kérdést?
-Igen?
-Hogy lőjem le őket pisztollyal?
Ekkor közelebb hajol és a képembe mondja:
-OKOSAN!
Na ezzel sokat segített. Gondoltam közelebb megyek. Ő felment egy roncs tetejére én meg elindultam a banditák felé. Sok cső volt ott így könnyen oda tudtam lopakodni. Mikor lőtávon belül voltam becéloztam 2 banditát és mind a kettőt egy lövéssel leküldtem. Lebújok. Ekkor egy lövést hallok a parancsnok meg beleszól a rádiómba:
-MOST LŐJÖN!
Várok egy fél másodpercet és kihajolok. A maradék tárat az utolsó emberbe eresztem. Tárat cserélek. Kihajolok és az egyik felé 4 golyót eresztek. Ekkor megint egy lövés de ekkor az arcomba fröccsen egy adag forró, húscafatokkal teli vér. Bepánikoltam. Leültem és elkezdtem mondogatni:
-Ez nem fog menni....ez nem fog menni....meg fogok halni....meg fogok halni.......
Megint lövés dördül. Majd lejön a főnök:
-Mi van most lősz először?
-N...n...nem.
-De ölni igen igaz?
Ekkor nem bírom tovább. A családom fotóját kezdem el keresni. De sehol nem találom. Kidobta a nyomorult. Odadobja nekem a kulacsot és mondja:
-Húzza meg.
Meghúzom. Whiskey. Kiköpöm mert vízre számítottam. Meghúzom. Valamennyire jobb. Szól hogy segítsek átkutatni a hullákat. Mondom:
-Visszakaphatom a képet?
-Nem! Még nem!
Elindultam és átkutattam a hullát. Az utolsót. Mikor végeztünk elindultunk vissza. Eddigre már zuhogott az eső mintha dézsából öntenék. Visszaértünk. Ő az egyik katonával kezdett beszélgetni én meg leültem a tűz mellé és elkezdtem melegedni. Remélem hamar megszáradok mert most gyakorlatilag bőrig vagyok ázva. Jobb lett volna katonai Stalkerként. Visszasírom Petrenko reszelős erotikus hangját(erotikus mert bassza az ember fülét). Remélem majd javul.
 
Nem. Téves! Ezt valahol olvastam. De most legalább van egy újabb IHM rész amit meg akarok nézni :D.
 
visszaértünk, ő leült a tűz mellé, én meg beszéltem a fickóval, megfeleztük a lét, amit nemsokára be is küldet a csaposhoz. tudja hogy nem verhet át, a szolgálat egyik századosát, mert eltudom én küldeni őt egy rohadt szar helyre is...
elmentem a nívához, és kivettem egy másik ruhát egy alap szolgálatos őrruhát, ez maga 5 kg...
de víz álló, némileg tűz, és elektromosságot is állja.
Odamentem a fickóhoz:
Töpszli! kapsz 3 percet hogy átöltözz! majd elé dobtam a ruhát, 2 fickó volt még vele szembe, kicsit kuncogtak a neve hallatán.
a másik Málhazsákból kivettem egy menet háti táskát, ebbe pakoltam bele 2 hálózsákot 1 tucat konzervet, 5 tár 7.62es mesterlövész töltényt a puskámba, még 1 AK74est, ahhoz 3 tárat. és 1 jó minőségű Túlélő kést.
ezen kívül pakoltam még bele vizet és egyéb cuccot.
majd a táskát a hátamra vettem. az Ak-t a kocsinak támasztottam. majd lecsuktam a csomagtartót, és bezártam.
a Kulcsot a belső zsebembe tettem.
utána fogtam az Ak-t és a tárakat, és odamentem a töpszlihez.
Kész van?
Igen uram!
Fogja! mondtam, és már dobtam is felé az akt, és a 3 tárat.
az Akát elkapta a tárakból 1et, a másik kettőt meg meg se próbálta elkapni.
Balfasz... jegyeztem meg de úgy hogy az összes bent lévő hallja.
Kövessen!
A fickó a vállára vette a fegyvert, és eltette a 3 tárat, és futólépésben követett.
Kicsit távolabb mentünk a bázistól.
Na figyelj gyökér! Most én vagyok a málhás, de ugyan úgy lefutjuk a távot!
Ha nem bírod a tempót, akkor inkább már ásd is a sírod, mert esküszöm lelőlek!
a töpszli nagyot nyelt, majd kisvártatva ő is elindult.
Átfutottunk a sötét völgybe a észak keleti végében találtunk egy régi szennyvíz csatornát, igazából már szennyvíz nem volt benne, még a szaga se.... Ám mire megérkeztünk, én éppen belemelegedtem a futásba, ő megint lihegett...
kb 2 kilométerre volt tőlünk a Rablók és gyilkosok fellegvára...
lepakoltunk a csatornába, még mindig esett...
Na nincs is jobb mint ijen időbe futni! mondtam neki.
Rajta nem látszott az mintha felvillanyozta volna... sőt le volt törve annak ellenére hogy most nem ázott át... az új ruha miatt.
Keres fát!
Hm?
Keress fát hogy tüzet tudjak gyújtani! Máris uram!
Addig is én befészkeltem magam a csatorna leomlott részéhez és a PDA-n jelölgettem a dolgokat stbt...
Nemsokára visszatért egy kicsit vizes fával... nem volt szarré ázva, de éppen elég vizes volt hogy ne gyulladjon meg... hát jól leordítottam a fejét, hogy keressen száraz gyújtóst de rögvest, ő meg csak tűrte a szidást, s mikor végeztem, sarkon fordult, és kiment újra...
 
Hirtelen arra ébredek hogy Petrenkó jön be és játsza el velünk a szokásos játékait. Mikor vége van ránézek az órámra és dühösen konstatálom hogy alig 4 órát aludtam.
Ha én aludtam négy órát akkor a másik kölyök durván 2 órát aludhatott.
Mindegy. Alig párperc alatt fel is öltöztem és magamhoz vettem mindent amit általában viszek a gyakorlatokra.
A keléstől számított 15. percben már mind a négyen ott sorakoztunk a kiképző tiszt előtt és vártuk a mai kínzásunkat. Az izomláztól még mindig kicsit lassú vagyok de valahogyan túl kell élnem ezt a napot szal kénytelen leszek tűrni.
- MINDENKI TAKARODJON FUTNI 20 KÖRT! - óó bassza meg... hogy rohadjon meg az a kurva anyja...
Elkezdünk futni de az a köcsög meg 1 UAZ-zal megy utánunk és diktálja nekünk az iramot.
A tegnapi sráccal mi ketten futunk hátul így minket próbál meg elcsapni 5 percenként de nagyon nem jön össze neki.
Ugyanaz a katonai stalker jön oda hozzánk aki már egyszer beszélt a kiképzővel amikor még a kordonnál voltunk.
Váltanak pár szót a parancsnokkal majd átnyújt neki 1 köteg pénzt. Ezek tutira készülnek valamire ha az egyik pénzt ad a másiknak.
Hirtelen ránk kiált az őrmester :
- Na! Vigyázz! Egy soros vonalba elém! - mi erre szépen felsorakozunk és nagyokat nézünk.
- Egész jó - na azért olyan hülyének ne nézzél már minket hogy sorba se tudunk állni... -- Akkor szóval hol is tartottak Petrenkó törzsőrmesterrel?!
Felnyújtom a kezemet és jelentem hogy a fizikai - erőnléti részt vettük éppen. Nagyon fapofát vág ez a fickó. Szerintem készül valamire. Megint megszólal:
- Erőnléti? Az meg mi a francnak? Így is elég erősek már! Elvégre nem hiába tanították ezt meg a seregben! Nézzenek rám! Én se vagyok egy kigyúrt izom állat, mégis katonai stalker vagyok!
Életlében először mondott értelmes mondatot... Nagyon olyan hangzása van mintha azt hinné hogy mi nem jöttünk még rá hogy teljesen felesleges ez a kurva erőnléti képzés... közben váltottunk pár szót de máris megszólal az új kínzó tisztünk.
- KUSS! - óóóóhhh a kemény őrmester csak aztán be ne szarjon az erőlködéstől... - Lehet hogy kedvesebbnek nézek ki mint a törzs, de attól még engem is komolyabban kell venni!
Gyorsan kihúzzuk magunkat és szokásos szobor pózt vágunk.
- Na szóval! Elmondanám, hogy amíg Petrenkó Törzsőrmester pihen, addig én leszek a kiképzőjük! Én nem vagyok olyan mint ő, én nem vagyok egy elmebeteg állat. Szóval lehetünk barátok! De akár ellenségek is! - oh mily kemény parancsnokunk lesz nékünk.. -
Ha jól viselkednek, akkor jóban leszünk! De ha nem, akkor én is lesüllyedhetek arra a szintre mint Petrenkó, de én annál sokkal kegyetlenebb leszek! - ha azt megteszed akkor ne lepődjél meg rajta hogy a lövész képzésen véletlenül mellkason lőlek. Petrenkót és csak azért nem lőttem mellkason mert amilyen nagy állat még azt is túléli... közben gyorsan össze nézünk és látom hogy mindenki örül neki hogy ő lesz a parancsnokunk. Végül is még én is örülök hogy végre átvette valaki Petrenkó helyét.
- MÉG VALAMI - jól kezdődik ... - A Petrenkó által vezetett kiképzési stílus mára véget ért! Tulajdonképpen már kezdtem unni! Elvégre ez már nem csak a zónaőrség, hanem a zóna járó speciális alakulat! Szóval áttérünk a Zónához való felkészítésre! - erre emelem kalapomat. Ez életem eddig legjobb híre.
- DE! De nem hiszem hogy ennek örülniük kellene, mert csak most lesznek igazán megizzasztva! - petrenkó féle kiképzésnél már csak jobb lehet úgy hogy nem oszt nem szoroz hogy mit makogsz. -
Na szóval! Holnap elkezdjük a zóna ismeret elméletét, és ha lesz rá alkalmunk, akkor a gyakorlatot is! - szerintem mi azért jelentkeztünk a különleges erőkhöz hogy ezt vegyük és nem azért hogy össze vissza futkossunk egész nap... - De mivel, most egy elég veszélyes dologba fogunk bele, ezért a kialvatlan katona halott katonának számít! - jól kezded te is. Mindegy, eddig relatív szimpatikus nekem úgyhogy nagy valszeg elfogom tudni őt viselni.
- Szóval mára nincs több gyakorlat! Ma van reggel 6:00! Holnap kelés szintén reggel 6:00-kor! Szóval jobb ha takarodnak a hálókörletekbe aludni! És egészen holnap 6-ig nem hagyhatják el a körletet! De aztán ajánlom hogy pontosak legyenek! LELÉPNI! - Ennek iszonyatosan örülök. Már lassan 1 hete nem aludtam többet soha 6 óránál 1 huzamban.
Lassan elindulunk a szállásunk felé s közben arról beszélünk hogy milyen jó is ez az úgy kiképző tiszt. Miután megérkezünk még kb 1 órán át beszélgetünk az ágyban fekve az új tisztről majd mind a négyen elalszunk.
 
A tűznél melegedek mikor odajön a főnök és mondja:
-Vegye fel.
Egy fekete-piros ruhát nyomott oda nekem. Felvettem. Adott még egy AK-t három tárral és indultunk is. Sötét Völgy felé mentünk. Oda futva mentünk. Odaértünk egy régi szennyvízcsatornához(ki volt száradva) és lepakoltunk. Mondja a főnök:
-Keress fát.
-Hm?
-Keress fát hogy tüzet tudjak gyújtani!
-Máris uram!
Kimentem keresgélni. Láttam egy disznófarmot és oda mentem. Megszereztem a fát. Jó, finom száraz fa. Megfogtam és elvittem. Mikor viszem találkozok egy csapat banditával. Mondják:
-Állj meg öcsi! Van nálad pénz?
-Nincs.
-De valamit csak tudsz nekünk adni?
-Nincs pénzem!
-Nem...Hehe!
Ekkor ez belém rúg én meg elesek. Elkezdenek rúgdosni és ütni. Fejbe rúgnak, hasba, derékba meg tökön. Mikor jól megrúgdaltak mondják:
-Viszlát puhapöcs!
És rámköp a vezérük. Megjegyeztem, egy szürke esőkabátos figura akinek a jobb szeme alatt egy vágás van. Felkeltem, a tüzifa vizes lett. Összeszedtem magam és elindultam vissza. Mikor odaértem letettem e tüzifát. Nem gyulladt meg. Mondja:
-KERESSEN NORMÁLIS FÁT MAGA VADBAROM! AZONNAL!
Én nem mondtam rá semmit csak felvettem az AK-t és elindultam megint gyújtóst keresni. MEgint a farm felé mentem de most körbenéztem. Megvártam a megfelelő pillanatot és rálőttem a bandita csoportra. Hárman voltak. Egy sorozatot ráengedtem az elsőre. Eldőlt. A másik kettő fedezékbe vonult. A főnök marad a végére. A másik bandita kidob egy gránátot. Én elfutok egy másik fedezékbe. Ott lebukok és várok. A bandita kinéz én meg fejbelövöm. A főnök elkezd rohanni. A lábába engedek egy sorozatot. Elesik. Odamegyek hozzá és rátartom a fegyvert:
-Na ki a puhapöcs? PUHAPÖCS!
Ő elkezd kúszni a fegyvere felé. Én odalépek és elrúgom. Körbenézek, sehol senki, esik, esteledik. Mondom:
-Nézzük most mit reagálsz erre!
Elindulok a farm felé. Ő még ordibál utánam majd sírásban tör ki. Megint szedek tüzifát(most többet) és elindulok vissza. Visszaértem. A főnök:
-Éppen ideje volt! Hol bóklásztál?
-Dolgom volt.
-Hogyne! El tudom képzelni. Mi volt ez a sok lövés?
-Nem tudom. Én is furcsálltam.
-Furcsálltad. Na ja! Ülj le! És gyújtsd meg a tüzet! De tüstént!
 
Ma jól ébredtem. Biztos azért, mert az előbb meg jót aludtam. És a tegnapi kaja se volt rossz. Amint felébredtem, felöltöztem, ittam egy jó erős kávét, majd előkerestem a fejlesztett Beryl páncélt és levittem a szolgálat technikusának.
"Villám! Ezt most tanulmányozd át! Ha tudsz, akkor csinálj róla egy pár másolatot magatoknak és hátha jobb lesz!"
Aztán át nyújtottam neki a fejlesztett páncélt. Ezután vissza mentem a szobámba. Az ágyon már ott várt a teljesen kitisztított Skat 9-es ruha.
Gyorsan átöltöztem majd terep szemlére indultam. Megkérdeztem az egyik szolgálatost, hogy hol van Jeff.
Azt mondta, hogy a szemétdomb környékén tanítja az új pártfogoltját.
No ezt megnézem magamnak. Kimentem a bár határa elé, majd a távcsővel kezdtem keresgélni. Pár perc múlva meg is találtam őket.
Jeff egy kocsiban ülve dirigál az újoncnak. Az meg fut a kocsi után. Elég vicces. De legalább embert farag belőle.
Ezután vissza mentem a saját házam tájára. Végig néztem az újoncokon, akik Petrenkó kezei között szenvedtek.
Mind elgyötört, kialvatlan állapotban vannak. Közben még Petrenkó is kínozza őket. Mostanában az öregnek szokásává vált az orrok betörése. Egy ideig néztem őket aztán azt gondoltam: "Istenem!! Nekünk nem félhulla, harcképtelen, törött orrú zombikra van szükségünk, hanem katonákra!"
Majd odamentem Petrenkóhoz és elővettem egy kisebb köteg pénzt.
"Törzsőrmester! Szerintem ez a sok ordítás előbb utóbb az egészségére fog kihatni. Menjen és pihenjen egy keveset, én addig átveszem ezeket a zöldfülűeket!"
A pénz láttán azonnal megenyhült és azt mondta: "Na jó! Egy kis pihenés nekem se árthat. Akkor addig tartsa helyettem a fontot! De tartsa őket keményen!"
Mondta, aztán a kocsma felé vette az irányt.
"NA! Akkor el is kezdhetnénk az én módszeremmel!" Kiáltottam az újoncokra, miközben folyamatosan a tenyeremet dörzsöltem.
Először elég elgyötört képet vágtak, valószínűleg azt gondolták, hogy "Na már csak ez hiányzott! Egy s*ggfej helyébe, még egy!"
Erre elkiáltottam magam: "Na! Vigyázz! Egy soros vonalba elém!"
Mindenki a parancsnak engedelmeskedve beállt a sorba és kihúzta magát.
"Egész jó!" Mondtam. "Akkor szóval hol is tartottak Petrenkó törzsőrmesterrel?!"
Az egyik újonc felnyújtotta a kezét fáradtan, majd kijelentette: "Uram! A törzsőrmesterrel épp a fizikai erőnléti kiképzést vettük át!"
Én csak fapofát vágtam majd mondtam: "Erőnléti? Az meg mi a francnak? Így is elég erősek már! Elvégre nem hiába tanították ezt meg a seregben! Nézzenek rám! Én se vagyok egy kigyúrt izom állat, mégis katonai stalker vagyok!"
Az újoncok egy darabig értetlenül néztek össze, majd egymásnak kezdtek sutyorogni csendben.
"KUSS!" Ordítottam el magam, majd azt mondtam: "Lehet hogy kedvesebbnek nézek ki mint a törzs, de attól még engem is komolyabban kell venni!"
Az újoncok újra kihúzták magukat és előre tekintettek.
"Na szóval! Elmondanám, hogy amíg Petrenkó Törzsőrmester pihen, addig én leszek a kiképzőjük! Én nem vagyok olyan mint ő, én nem vagyok egy elmebeteg állat. Szóval lehetünk barátok! De akár ellenségek is!
Ha jól viselkednek, akkor jóban leszünk! De ha nem, akkor én is lesüllyedhetek arra a szintre mint Petrenkó, de én annál sokkal kegyetlenebb leszek!"
Erre mindenki egy pillanatra össze néz, majd ismét előre vetik a pillantásukat.
"MÉG VALAMI!" Emeltem fel a hangom. "A Petrenkó által vezetett kiképzési stílus mára véget ért! Tulajdonképpen már kezdtem unni! Elvégre ez már nem csak a zónaőrség, hanem a zóna járó speciális alakulat! Szóval áttérünk a Zónához való felkészítésre!"
Az újoncok többsége e hír hallatán kezdett felvidulni.
"DE!" Tettem hozzá. "De nem hiszem hogy ennek örülniük kellene, mert csak most lesznek igazán megizzasztva!" Dörzsöltem a tenyerem, közben kajánul vigyorogtam.
"Na szóval! Holnap elkezdjük a zóna ismeret elméletét, és ha lesz rá alkalmunk, akkor a gyakorlatot is!
De mivel, most egy elég veszélyes dologba fogunk bele, ezért a kialvatlan katona halott katonának számít!
Szóval mára nincs több gyakorlat! Ma van reggel 6:00! Holnap kelés szintén reggel 6:00-kor! Szóval jobb ha takarodnak a hálókörletekbe aludni! És egészen holnap 6-ig nem hagyhatják el a körletet! De aztán ajánlom hogy pontosak legyenek! LELÉPNI!"
Osztottam ki a parancsot, majd amikor mindenki a hálókörletbe ment, én elindultam a szolgálat bázisa felé.
Lementem Krilov irodájába, majd bekopogtam. "Tessék!" Hangzott belülről a válasz.
Benyitok az ajtón, majd mondom: "Erőt egészséget! Csak én vagyok az Sulkov! Szeretnék váltani egy két szót magával uram!"
Krilov megfordult majd azt mondta: "Tessék csak nyugodtan őrmester! Már úgyis indultam volna járni egyet. De így akkor inkább maradok."
Én odaléptem az asztalához, majd leültem egy székre.
"Parancsnok úr! - Kezdtem a mondandómat.- Lenne nekem egy kérésem!"
"Mondja mi lenne az?"
"Nos...Csak egy egyszerű kérésről lenne szó."
"Vagyis?"
"Szeretném ha a szolgálat össze szedne nekem néhány fontos dolgot, amit felhasználhatok a kiképzéshez."
"Mire lenne szüksége? Legyen szíves a tárgyra térni őrmester!"
"Hát......Szükségem lenne egy pár élő mutánsra az összes befogható példányból, azonkívül egy pár képződményre!"
"Jézusom! Mire kell magának ez a sok rémség?!"
"Mint már említettem, bevenném őket a kiképzési módszereimbe."
"Mit?! A mutánsokat?!"
"Igen! A katonai stalkerek élete a zóna bejárásáról, és a zónán belüli különleges bevetésekről szól. És elő fog fordulni elég gyakran hogy ezek az újoncok bele fognak futni a zóna ezen gyermekeibe.
Így meg kell tanulniuk, hogy hogy védjék meg magukat ezek ellen a dögök ellen! Csak ez segíthet nekik az életben maradásban!"
"Hmm....Elég furcsa felfogás. De érthetően hangzik attól, aki már küzdött ilyen lényekkel közvetlenül is."
"Hát igen. A vörös erdőnél volt már alkalmam közelharcban megmérkőzni majdnem mindegyik lénnyel.
Így nem ismeretlen nekem a helyzet, hogy hogy küzdjük le őket. És ezt szeretném megtanítani a többieknek is."
"Na jó! Rendben! Megteszem ezt a kis szívességet! Még ma kiküldök pár vadász stalkert és szolgálatost akik befogják magának ezeket a lényeket. Élve! De ennek ára is lesz! Azt viszont nem tudom, hogy ezután hogy akarja csinálni."
"Azt bízza csak rám! Az ár miatt meg ne aggódjon! Minden el lesz intézve!"
"Rendben! Akkor további szép napot!"
"Hasonló jókat! Viszlát!"
Aztán már indultam is kifelé. A következő utam az arénának nevezett helyre vezetett. Ott beszéltem az aréna vezetőjével, Arnie-val. Megbeszéltem vele, hogy a kiképzés idejére igénybe veszem az arénát. De mint mindig mindenki, ő is az árról beszélt.
Mondtam neki is hogy ne aggódjon emiatt. Nem is volt oka aggódni, mert még volt bőven pénzem az illegális vodka kereskedésekből, és a határon való vám szedésből.
Bár ez a készlet elég vészesen fogyott. De hát könnyen jött, könnyen ment. Előbb utóbb úgy is elfogyott volna. De azért még a biztonság esetére hozzá csapom az összeghez, a saját fizetésemet is.
Miután mindennel végeztem, vissza mentem a technikushoz, hogy megnézzem az eddigi eredményt.
 
na el si ment a töpszli... nemsokára csörög a PDA-m egy üzenet jött belőle hogy tekerjem magam a sereg vonalára a Katonai parancsnok beszélni akar velem.
na fogtam is a rádióm, és átcsavartam a katonai vonalra.
húúú öreg mi is volt a fedő nevem? gondolkoztam.., de nem jutott eszembe. basszus... Na mind 1... úgy is ő csinált belőlem frakció vezetőt...
Itt Thomas Jefferson Százados, ki keres?
Itt Kuznyecov Őrnagy a katonai parancsnokságtól,Kordon!
Mit akar?
Hogy mit akarok? Hogy mit akarok?!? ordít bele a hang.
igen azt kérdem mit akar!?
Hogy meri venni hozzá a bátorságot hogy a besorozás jogát vegye elő egy kiképezendő katonai stalkernél?!
úgy hogy én vagyok a frakció egyik... elnézést az utolsó élő stalker alapítója!
ÉS?
És? azon kívül hogy mi tartjuk a szart északon? és azon kívül hogy a maguknak nincs más dolguk hogy azt a kibaszott határvonalat tartsák? és érdekesen képtelenek rá...
Ki maga hogy így beszéljen velem? követelem hogy haladéktalanul jelenjen meg elöttem!
Én meg megkérem hogy fogja be azt a kurva pofáját! Mondtam, majd eltekertem a rádiót vissza a szolgálat frekvenciájára.
Seggfejek!...
Ám ekkor lövöldözéseket hallok... hm... csak nem megszegi a parancsot... Na mindjárt megnézzük...
nemsokára megjött a többé kevésbé száraz fával, majd kérdeztem hogy mi volt ez a lövöldözés...
Furcsálltam.. nem tom...
Furcsálltad.. elhiszem... mondtam, majd miközben megpróbálja meggyújtani kivettem a tárat az AKjából, kis kiszórtam a golyókat...
7 golyó van benne...
hm... mi volt a helyzet?
Mi? fordul felém, majd meglátja hogy a betonon van a 7 golyó, és a kezemben az üres tár...
öhhh hát az úgy volt....
Banditák?
Igen... mondta meghunyászkodva...
had tippeljek a felszerelést és a pénzüket nem szedted el...
upsz...
barom... jegyeztem meg... azért legalább tegyél a tűzre! Mondtam, mikor a éppen még égő tűzre néztem.
Jaj! mondta, majd szépen etette a tűzet.
Elővettem 2 konzervet.
majd előkaptam a bicskám, kinyitottam majd a kanalat nyitottam elő és elkezdtem bekanalazni a babkonzervet. a fickó előveszi a kését, a jó minőségűt, és felnyitja, majd elkezdi enni kézzel.
Te mi az anyádat csinálsz??? Ordítok rá.
Eszek.
Mi vagy te ősember?
Petrenkó aszongya hogy luxus a kanál...
Ohhh anyám... gondoltam.. ez a petrenkó se 100as...
te gyökér a késnek van elég szélessége hogy azzal egyél te... hülye...
Persze szét is vágja a pofám... mi vagyok én joker a batmanből?
Amennyi kés volt nálad reggel? simán...
megint oda nyúl kézzel, de kinyitom a bicskám másik oldalán a kést, és felé szegezem.
te gyerek ha belenyúlsz kézzel, levágom az ujjaid!
A fickónak megáll a keze, és lenyeli a falatot, majd megkérdezi: akkor mivel egyek?
Késel te balfasz!
Addig szegeztem neki a kést amíg meg nem fogta végre azt a tetves kést és be nem kanalazta az első késnyi babot.
Na azé! mondtam, majd vissza toltam a helyire a kést és tovább kanalaztam befele a magam adagját.
nemsokára végeztem, majd felkeltem a helyemről.
na most van 8 óra! addig amíg vissza nem jövök itt maradsz ébren és őrzöd a tüzet!
Hova mész?
Na ettől a mondattól adtam neki egyet vissza kézből. Nem vagyunk tegeződő viszonyban, Uram vagy százados érthető voltam?
Igen uram! mondta vérző szájjal...
Na azért! Jah még valami! ha nem jönnék vissza 10 óráig fogja a cuccot és mindenestül menjen vissza a bárba, és jelentse Skull hadnagynak!
Értem uram!
majd fogtam magam és kimentem.
Kint javában tombolt a vihar kegyetlenül fújt a szél, és villámlott zúgott dörgött.. isteni!
most kiderül mennyire szívós, és kitartó!
Elsőnek elmentem amerre a lövéseket hallottam, elég soká tartott mire leértem, de ennek a ruhának nem árt ez a fajta isteni harag...
megtaláltam a bandita hullákat, a rubeljuk és minden cuccuk szarrá ázott a bokáig érő vízben... bemegyek az épületbe bent egy kis rakás hasogatott fa, még bentébb egy síró bandita...
Ajjjj... kegyetlen gondolatom támadt, levettem egy F1es az övemről kibiztosítottam, majd behajítottam, a bandita megfogja felemeli, és ebben a pillanatban piros maszlaggá válik
hehehehe... fakadtam ki nevetésbe... ám 1 perc múlva már nem is érdekel, leültem, és gondolkoztam mivel tudom elütni azt a 2 órát...
eszembe jutott a zene...
levettem az üvegmaszkot, és a fülembe dugtam a fülest, majd a PDA-ba nyomtam a csatlakozót, és rákerestem a zenéimre... közben elővettem egy doboz cigit, és nekiálltam elszívni pár szállal, időnként 1-2 kortyot húztam a kulacsomból... márcsak a lányok hiányoztak, és a diszkó... ajj.. ez a baj a zónával.. nincsenek lányok...
hirtelen a kedvenc számom jött a sorba: ( http://www.youtube.com/watch?v=A0KznuzItAI&translated=1 )
dúdolgatni kezdem a számomra érthető sorokat...
ajjj szereznem kell egy gitárt... úgy lenne ez az igazi...
közben elkezd csipogni a PDA-m 10 óra...
Király!
Kikapcsoltam a zenét, ki a fülest fel az üvegburát be az éjjellátót, és futás a csatorna felé.
Nemsokára meg is érkeztem... vihar 1 cseppet sem enyhült, sőt mintha még erősödött volna..
azt hiszem ez erőpróba lesz a töpszlinek...
Ám hasra is vetettem magam amikor megjelent a csatorna kijáratánál, akval a kezében, és a teljes cuccal a hátán, kémleli a vihart, bár az orráig ha ellát...
Vissza is fordult, ám pár méter múlva meg is állt.
Ekkor használtam 3jára az erőmet, most bele nézek a gondolataiba...
Ajjj de elcseszett szar idő van... de ha bajba került? de mit is érdekel engem ez a szarzsák eddig csak szívatott! de mégis ha bajban van... talán éppen ezért hagytam meg hogy szóljak annak a hadnagynak... Ohh az isten verje meg!
Majd végül vissza fordult, és végül is neki veselkedett.
Jaj de jó embernek tart ez... de végül is csak neki veselkedett, na most jön az élvezet! :D
Figyelem ahogy végig halad a távon...
 
Mikor gyújtottam meg a tüzet csörrenést hallok. Hátra nézek. Kiszórta a maradék lőszert az AK-mból. ELmondtam neki hogy a banditákkal volt egy kis afférom. De nem szedtem ki a cuccaikat. Elindult. Rám hagyta ha nem jön vissza szóljak ennek a Skull-nak vagy kinek.Nem jön. Kiállok. Nem látok semmit. Ha baja van? Ha megsérült? Vissza kell mennem Skullhoz! Bárki is az! Elindulok. Teljes felszerelésben. Ebben a kurva viharban alig látok. De megyek. Felveszem a kapucnit és megyek. Elindulok és próbálok kivenni valamit. Semmi. Amilyen ez a terep lehet itt van. Elkezdem kiabálni:
-PARANCSNOK! URAM! JÓL VAN? HOL VAAAAAAAN?
Ekkor ugatást hallok. Kutyák. Látom a kutyák körvonalait. Elkezdek tanakodni. Lőjek vagy fussak. Lőjek vagy fussak. LŐJEK VAGY FUSSAK? És eszembe jut. Mind a kettő. Elkezdek rohanni és pontatlan lövéseket osztok hátra. Futok mikor valami elkap. Felemel. Hallottam erről. Húsdaráló. Nekem itt végem. Elkezdek pörögni. De nem tép szét hanem elhajít. Leesek. Feltápászkodok és futok megint előre. Ekkor megint egy ugyanilyen anomália. Ez nem előre hanem jobbra hajít. Most közvetlenül a következőbe esek bele. Ez megint előre hajít. Ráesek egy vaddisznóra. Az visít egyet és lefekszik. Felállok és belelövöm az egész táramat. Megyek tovább. Egy Stalkert találok. Hulla. Megnézem. Nem a parancsnok. Felállok és indulok tovább. Ekkor a hulla elkapja a lábamat. Én pofán rúgom. Tovább futok. Miközben futok folyamatosan nézek hátra. Éppen előre kapom a fejem mikor nekirohanok egy fának. Mikor nekimentem hanyatt esek. Valami fura nedv jön le a fáról. Megnézem, vér. Az ágon egy félbevágott hulla lóg le. Ez nekem sok! Rohanok megint, nem izgat hova de az orrom után. Miközben futok észreveszem hogy nem követ senki. Megállok és körbenézek. Megnyugtat hogy senki nincs itt. Megyek tovább de sétálva. Ekkor megint belelépek egy olyan anomáliába ami elrepít. Beleszállok egy fába. Pont egy ágra esek. Terpeszben. Lefordulok, ekkor meg a fejemet verem be egy nagyobb ágba. Majd hanyatt esek. Ott fekszem. Egyszercsak morgást hallok.Felnézek, egy vérszívó. Ez szép. Megint elkezdek rohanni és lőni. Most egy pillanatra furán érzem magam. Több eső esik rám. Mintha öntenék. Ez egy jó tíz percig tart majd esek egyet. Hátranézek, a vérszopó be van lassulva. Lassan fut mintha lassított felvétel lenne. Ez lehet az a lassító anomália amiről olvastam. Közel megyek a vérszopóhoz(az anomália szélénél) és oda állok elé. Felém suhint a kezével. Mondom:
-Na! Ugye milyen hülye vagy! Hehe!
Ekkor eszembe jut valami fontos amit erről tanultunk. De nem tudom mi az. Miközben agyalok a vérszopó belassult keze eléri az arcomat. Egy picit érintkezik vele de azonnal hátrarepülök vagy 5-6 métert. És ekkor eszembe jut.
"A tér-idő anomáliában a testek lassabban mozognak de ugyanakkora lendületet képesek felvenni mint a normál világban."
Kijózanodok ekkor látom a szívó elkezd visszagyorsulni. Felpattanok és elkezdek rohanni. Már ismerem ezt a helyet. Itt kel átmenni a Bárig. Futok de most már úgy hogy a lábam nem éri a földet. Odaérek a kötelességi védelmi posztig. Onnantól már sétálok. Beérek a bárba és mondom:
-S...K...U...L...L...T...
-Skullt keresi?
-Ige.....Igen....
-Arra fel, a hármas szoba.
Felmentem a lépcsőn. Úgy éreztem mintha a lábam ólomból lenne. Ott van. Skull. Benyitok. Bent, a parancsnok és az a Skull nevű figura pokereznek. Megszólal a parancsnok:
-Á! Megérkezett Töpszli? Jöjjön be!
-Maga.....MAga....
-Én?
-MAga....maga....maga.....maga köcsög!
Elindulok felé hogy megüssem. Éppen lendítem a kezem de kitér előle én meg átesek az asztalon. Elájulok.
 
Addig oké hogy írsz egyet de már irigykedek a többiekre hogy náluk mennyire peregnek az események míg én még mindig csak a kiképzésnél tartok... de legalább te vagy a társam és ennek örülök :D

Update : Az ő kiképzése az oda-vissza veri az enyémet minden téren. Ő egy élő gyilkoló gép lesz míg én 1 egyszerű katonai stalker.
 
Úgy negyed órányi intenzív sírás után erőt vettem magamon, és gondolkodni kezdtem. Jó ember volt, de csak egy ember volt, kész.
Kellemetlen gondolat, de ez van. Végül tehát megbékéltem a gondolattal, és gondolkoztam, mi a lehető leglogikusabb tennivaló.
Megfogtam a zsákot, és kibontottam. Ránézésre semmi hasznos nem volt benne. Némi lőszer, rugók, különböző alkatrészek, egy
toll, két ceruza, egy vonalzó, egy üres jegyzetfüzet, majd egy fémdoboz, a tetején fura írással. Ezt kinyitottam, majd egy bőrkötésű könyv
tárult a szemem elé. Zár volt rajta, így hát akárhogy feszegettem, nem tudtam belenézni. A tetejére egy papírdarab volt ragasztva, amin
ez állt:
"Add ezt a könyvet az öcsémnek. Csak tartsd magadnál, majd találkoztok. Az összes többi dolog a tiéd."
A könyvet a kabátom belső zsebébe süllyesztettem, majd folytattam a böngészést. Félretekintettem, a hangulatváltozásom láthatólag
Hansnak is jót tett. Abbahagyta az ücsörgést, és nekilátott a fegyvere tisztításának.
A fémdoboz aljában volt egy köteg pénz, 15.000 rubel... Biztos a munkái során összegyűjtött vagyona. Legalul pedig egy
összehajtogatott papír lapult. Kivettem, majd szétnyitottam, és olvasni kezdtem:

"Kivonat a 'M04.11.17CHP' kutatási anyagból:
A Mágneses Térrezonanciarezgésszám és - magasság Kalibrátor (kódnevén 'Stali') célja a molekulák rezgésszámának olyantén növelése,
hogy rezgésszáma és hullámhossza is tökéletesen megegyező legyen a tér egy másik pontján lévő molekulával.
Ez esetben a módosított molekula ugyanebben a pillanatban (vagy számunkra mérhetetlenül alacsony idő alatt, amely a tér függvényében sem változik) az ikerpárja mellé kerül, és 0,00001 másodpercig erős mágneses kapcsolatba lép vele.
A folyamat tömeges alkalmazása kisebb tárgyak helyváltoztatásához, a köznyelvben vett "teleportációhoz" hasonló eredményre vezet.
Az eszközt Pripyat városban helyeztük el, a 47. számú 'tudományos menedékhelyen', a 'Hotel' alatti pincesorban.
A kirendelt titkár megérkezéséig az eszközt lepecsételtük.
1986.1.21

Cserjenkó Petrov, kutatásvezető"

Wáow. Ez... Wáow... Teleportáció? Talán még mindig ott van? El kell jutnom Pripyatba...
- Hans, tervezel a közeljövőben Pripyatba menni?
 
Felkelek. Sajog mindenem. Felülök és ordítok egy nagyot. Felpattanok. Ekkor a lábamba hasít bele a fájdalom. Leülök de lassan. No, ahogy elnézem mostantól csak keresztapa lehetek. Leveszem a ruhámat. Nézem, mindenhol szakadások meg kissebb sérülések. Elkezdem kiszedni a töviseket. Kiszedtem az összeset és kiraktam az asztalra. Megszámoltam, összesen 30. A szakadások nem nagyok. Remélem nem baj. A lábamat nézem. Tele van horzsolásokkal és tövisekkel. Kiszedtem azokat is. A mellkasom és a hasam is megsínylette. Tele horzsolásokkal. A jobb oldalamon még egy vágás is van. A lábam még mindig fáj és a fejem is. Belenézek a tükrömbe, a fejem akkora mint egy kosárlabda. A jobb oldalamon(amit a fába vertem be) egy nagy púp. A bal oldalamon(ahova a vérszívó ütött) egy kétszer akkora, vöröses-lilás púp. Ez nem gyógyul be egyhamar. Leveszem a zoknimat, tele van a lábam sebbel. Feltörte a bakancs. Egy kis gézt nyomok bele vízbe és kötöm rá. Nézegetem a fiolákat, Lidokain. Ebből kell egy kicsi. Az egész fiolányi oldatot beadom a lábamba. Elmúlt a fájdalom. Kimegyek bevarrni a vágást a jobb oldalamon. Mikor bevarrtam indultam vissza az ágyhoz. Aztán összerogyok mint egy rongybaba és elesek. Túl sok Lidokain. Visszamászok az ágyba és lefekszem. Már a kezemet sem tudom mozgatni. Elzsibbadtam mellkastól lefelé. Ott fekszem, egy szál alsónadrágban és nem tudom mozgatni a végtagjaimat. Ráadásul az ablak sincs becsukva. Ebből milyen megfázás lesz!
 
-Pripyatba ? Oda még nem jutott el senki, amióta 2006-ban ismét be nem következett a katasztrófa.
-De muszály odajutnom Hans !
-Felejtse el !
-Vissza kell magát vinnem Jantarba.
-Nem lehet, kérlek !
Tanakodok, hogy mitévő legyek.
-A legutóbbi alkalommal két emberem halt meg, mert kíváncsi voltam.
Hajtom le a fejem és éppen akarok feltápászkodni, de megfogja a kezem.
-Kérlek !
Súgja oda halkan. Ennek nem bírok ellenálni.
-Ám legyen.
-Mi az uticél ?
-A belváros.
-Hogyan akar odajutni ?
-A Vörös Erdőn át.
-A Vörös Erdő ?
-Szörnyű történetek keringenek szörnyekről és elveszett, kísértő lelkekről.
-Ne hagyd magad becsapni Hans, az a terület nem lehet olyan veszélyes, mint azok az emberek, akikkel te számoltál le.
-Mennyi pénz áll a rendelkezésünkre ?
-A nálam lévő 600 és a kapott 15.000 rubel.
-Akkor megállunk a bárban.
-Fegyverek, élelem, jó ruha, és gyógyszerek kellenek.
-A tudósruha itt van a zsákban, csak neked kell.
-De ha tudós vagy neked miért nincs ?
-Én orvos vagyok, sebesülteket látok el és a furcsábbnál furcsább élőlényeket boncolom.
-Azért jöttem én magáért, mert én rendelkeztem a kellő tapasztalattal és tudással, hogy helyben orvosi segítséget is nyújthassak.
Mondtam tettetett német akcentussal.
-Hát köszönöm Hans !
-Akkor lassan indulatnánk is !
-Ne olyan sietősen !
-Először eszünk.
Megbontottam két katonai konzervet, majd két kanalat vettem elő. Gyorsan befalatoztuk. A lány már vagy két napja nem evett, mohón habzsolja az ételt. Mikor befejezte látom rajta, hogy valami még nem ártana. Van egy gyümölcs is nálam. Azt is odaadom neki. Megköszöni és gyorsan azt is megeszi.
-Most kicsit pihenjen még, addig vigyázok odakint önre.
Előveszem a doboz cigarettát a zsebemből.
-Kérhetnék én is ?
-Őőő..Rendben.
Átnyújtok egy szálat, a szájába veszi, én pedig a benzines öngyújtómmal meggyújtom. Látszólag jól esik neki és élvezi. Ezek után én is rágyújok és hagyom egy kicsit relaxálni a hölgyet.
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul