Szerencsére gond nélkül átjutottam az ellenőrző poszthoz. Először köszöntem a hadnagynak, majd lepakoltam a régi helyemre. Egy üveg vodkát már odaadtam mindenkinek. Kivitel Zsukovnak. Ő még a vagonban pihent, és szóltak hogy ne nagyon zavarjam. A felszólításra nem figyelve, odamentem a vagonhoz, behajoltam az ajtón, és bekiabáltam: "SZEVA ZSUKOV!" A zajra azonnal fegyverrel a kezében felriadt, de még alig ébredt fel, máris hozzá vágtam az üveget, pontosan telibe kapta a leggyengébb pontját. Egy hatalmas ordítás után, rám kiállt: "ÁÁÁÁÁÁ!!! HÜLYE VAGY?!" "Neked is jó reggelt!" Köszöntem vissza jókedvűen. "Te nem vagy normális! Ez tökre pontos olt." Fájlalta még mindig, közben szúrós szemmel nézett rám folyamatosan. "Ugyan már nem is fájt! Elvégre te neked semmi sem fáj." "Állj le! Inkább mondd hogy mi van, vagy tűnj el! Mert őszintén remélem, hogy jó okod volt rá hogy felébressz." "Ja. Nézd mit szereztem!" Majd elővettem a sörétes puskát. "Ejha! Szép darab! Hol szerezted?" "A beszerzőnél. Potom pénzért ideadta." "Nem rossz! Kipróbáltad már?" "Na ez itt a gond. Nem. A beszerző szerint, egyáltalán nem működik. Már csak porfogónak jó." "Nincs olyan ami ne működne. Na add csak ide!" Mondta majd kikapta a kezemből a fegyvert, és elkezdte tanulmányozni. "Ez a beszéd pajtás!" Mondtam és a vállára csaptam. Zsukov már a táborban is egész jó technikus lett volna, de nem jelentkezett annak. Helyette, inkább a gyalogsághoz állt be. De azért még mindig kiválóan ért a fegyverek szét szedéséhez, és össze rakásához. Tulajdonképpen ez volt a legjobb ötlet, hogy rá bíztam a puska javítását. Remélhetőleg rájön a dolog nyitjára, és hamar megoldja a problémát. Ha nem, akkor muszáj leszek a Bárban megnézetni egy technikussal. De ameddig Zsukov a puskával bajlódott, addig muszáj volt várnom. Addig leültem egy vascső szélére, és néztem ahogy szétszedi a puskát, majd összerakja, ez majd később talán nekem is jól jöhet. Lassan eltelt olyan 2 óra is, de sehogy sem boldogult az új szerzeményemmel. Végül megunta, összerakta és vissza adta nekem, mondván: "Ezen már az isteni csoda sem segíthet öregem! Ez egy rakás ócskavas. Jó! Igaz, teljesen újnak, használatlannak néz ki, de akkor sem tudok vele mit kezdeni." "Hmm....És ha egy közönséges lefűrészelt csövűből szereznénk hozzá alkatrészt?" "Áhh!... Azok nem hiszem hogy jók ehhez a fegyverhez, És ha jók is, akkor sem tudok mit csinálni mert amint látod, itt egy ilyen sincs, az automatákon kívül." "Baromi jó! Akkor muszáj lesz körül néznem a bárban." "Ja. Lehet azt kéne tenned." "Mindegy, mert amúgy is útba esik." "De nem ma!" Szólt a hadnagy. "Ma szerintem pihenj öcsi! Különben is... Este felé nem olyan jó ötlet kint kószálni." "Igaz! Úgyis ráérek. Majd akkor holnap megyek." Azzal leültem a tűz mellé és elkezdtem a PDA-n írogatni.
Másnap teljesen sz@r idő volt. Folyamatosan esett, akkora cseppekben mint az öklöm. Mivel semmi kedvem nem volt bőrig ázni, elhatároztam, hogy most az egyszer kipróbálom ezt a sisakot. Felhúztam a fejemre, becsatoltam rajta az övet, és felraktam a gázmaszkot is. Amint már az egész a fejemen volt, teljesen megváltozott a véleményem a sisakokról. Valójában egész kényelmes, és a gázmaszk szűrőjén csakis tiszta levegő jön, be nem pedig a zóna szennyezett, büdös, állott, levegője. Bár már hozzászoktam ahhoz a bűzhöz, ez mégis teljesen új volt nekem. Mintha egy láncdohányos lennék akinek hirtelen kitisztult a tüdeje. Csak még a maszk szagát lehet érezni nagyon. Lehet mert teljesen új. Majd egy idővel az is kitisztul. Lassan sétáltam a bár felé, a stalker tábort nagy ívben elkerülve. A szemétdomb határánál viszont mégsem úsztam meg, és fizetnem kellett. Nos ez nem volt probléma, de akkor is gáz. Utána a szemétdombon is akadtak problémák, de semmi olyan amit meg ne tudtam volna oldani. Csak néhány egyedül kószáló kutyát kellett elzavarnom. A banditákkal sem volt semmi baj. Túlságosan lefoglalták őket az újonnan érkező stalkerek csapatai. És a helyeket, ahol ilyen kisebb összecsapások voltak, csak egyszerűen el kellett kerülnöm. Hamarosan meg is érkeztem a Bár határához, ahol a szolgálatos őrök simán átengedtek. Mintha ez az én napom lenne. Borús, de jó nap. De tudtam hogy semmit nem lehet élvezni büntetlenül. A zóna ismét kifogott rajtam amikor megfeledkeztem a bár kapuinál tanyázó kóbor dögökről. Annyira elengedtem magam, hogy nem volt időm csőre tölteni egy új tárat, és ezért a dögök szó szerint, egy jó nagy fára kergettek fel, amin egy hulla volt felakasztva. Nem volt elég hogy a kutyák itt ugattak a fa tövében, vagy a rohadó hulla szaga, de miután a kapuban álló szolgálatos őrök elkergették a dögöket, még jól kiröhögtek. Ezért jól berágtam. Nem komálom, ha kiröhögnek. Még egy indok arra, hogy felmondjak nekik. Le merem fogadni akár egy egész évi fizetésembe, hogy hamarosan főcímlapon lesz ez a sztori a bár környékén, mert hogy ezek nem fogják tartani a pofájukat, az biztos. Na mindegy. Most lenyelem a mérgem. Először is a szolgálat fejeseivel kell beszélnem. El is indulok a bázisuk felé, és kerestem is őket, de az összes őr csak azt mondja, hogy túl elfoglaltak ehhez most, próbáljam később. Jellemző. Így hát nem maradt más választásom, amíg az időmből kitelik, keresek egy technikust, aki megreparálja nekem ezt a puskát. Azt hiszem a szolgálat szerelőinél kezdem a keresést.
.)