Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Nem! nem!!!
akadékoskodtam Sulikovval majdnem 10 percen keresztül, majd kiment.
Én is kimegyek, ekkor hirtelen a sátor elött 2 ember lefog, Sulikov pedig leveszi a maszkot, a kapucnit hátra hajtja majd egy injekciós tűt szúr a nyakamba, hirtelen minden erőm elszáll és dülöngélni kezdek, ekkor a 2 katona aki lefogott bevittek a sátorab vissza és letettek az ágyamra...
az éjjeli harc erős volt és fárasztó Sulikov le is váltott, bár fogalmazhatok úgy is hogy pihenni dobtak....
fárasztó volt az egynapos őrség, de már nem lehet olyan sok mutáns már nem lehet messze a vége...
De legyen ahogy Dirvijék akarják, bízom bennük hogy tartják a határt nélkülem is...
alighogy végig ért ez a gondolatmenet az agyamon már aludtam is az ágyamban...

jó késő délután ébredtem erős fejfájásra...
felvettem a üvegburát, a fejfájás alább hagyott...
Mi a fa???
egy katona támolygott eb a sátorba a fegyverét a földön húzta lehajtott fejjel fején kapucni...
Mi az katona?
Motyog valamit majd emeli a fegyvert és soroz egyet felém. Éppen elhajoltam miközben emelte a fegyvert, közben kikaptam a combtokból a fortot, és 3 golyót küldtem a mellkasába...
felkelek a földről és odamentem a még mocorgó szolgálatoshoz lassan az arca tiszta vérr szájján orrán szemeinél vér folyt pedig oda nem lőttem... egy darabig mocorgott, majd fejbe lőttem.
vissza megyek a sátor másik végébe a fegyveremért, kinyitom az egyik lőszeres ládát, és felpakolom magam lőszerrel majd kimentem a sátorból.
az eső márcsak szemerkélt de továbbra is borús idő volt.
A sátorok a jobb oldalon voltak senki se volt a jobb oldalon még a védelem se, a bal oldalon se a közvetlen fedezékeknél voltak hanem hátrébb és onnan egy két sorozat ment a kapuhoz.
előveszek egy távcsövet és ekkor látom hogy mi is a helyzet.
a barikád felőlünk eső oldalán 5 irányító van ők sokkolják az agyunkat....
A rádiómért nyúlok.
Itt jeff hallja valaki amit mondok?
Jeff te vagy az?
Nem kis nyúl... Hogy a francba jutottak el a barikád belső oldalára az irányítók?
A barikádot szétverte 2 óriási mutáns olyan amit azelőtt soha senki sem látott, lőttük mindennel, de nem tudtuk megállítani miután azok szétverték a barikádot és a 2 BTR-t is. akit tudtunk mozgósítottunk, a mutánsok szinte mindennel jöttek és mire észre vettük az irányítók talán egy tucatnyian maradtunk...
Önt pedig nem tudtuk felébreszteni mert Sulikov valami erős nyugtatót adott be neked!
hol az a 2 nagy mutáns?!? kérdeztem haragosan.
Már áthaladtak ahogy egy rakás másik mutáns is!
Merre?
A felderítők jelentése szerint elkerülték a bárt, de délnek tartanak!
De uram ha megengedi most a legkisebb gondunk az hogy hova tartanak azok a mutánsok, a nagyobb az hogy ez az 5 irányító mindjárt kinyír minket!
Meg a jó büdös.... ARrrrhhhhhh!!!! eldobtam a RPD-t majd odamentem az egyik katonai acélládához és felnyitva azt kivettem egy RPG-t. a vállamra vettem, majd a mellette lévő ládából a egy rakétát kivéve betöltöttem. Megfordultam és mentem kb 10 lépést amíg megfelelő tiszta célt nem kaptam.
belenéztem a távcsőbe, majd céloztam az 5 irányító közé, alig voltak egymástól 1-2 méterre.
Meghúztam a ravaszt, a rakéta erős rántással elindult a mutánsok közé.
Ajándék a szolgálattól! Ordítottam mikor láttam hogy a rakéta célba ért, ezzel cafatokra szakítva az irányítókat. majd földre dobtam az RPG-t és felvettem az RPD-t és a kapu irányába mentem.
még 2 észrevettem, egy barikád roncsai mellet volt, a testébe repeszek álltak.
letérdeltem és elkezdtem ontani a golyókat. nagy részük a mutáns fejét érte amit ripityára vittek a golyók.
a másik nehezebb volt, nem volt rálátásom mert besétált egy szikla mögé.
Kibiztosítottam egy gránátot, eldobtam majd még 2 hogy biztos legyen.
Mikor meggyőződtem hogy nincs több mozgás a barikádhoz sétáltam mármint ami maradt belőle és először intettem, majd a rádióba szóltam hogy jöjjenek ide hozzám.
Nemsokára elő is jöttek a fedezékből.
Mikor ott a barikád "kapujában" végig néztem vettem észre a 2 BTR-t egy egyik égett a kerekei szerte széjjel és egy Óriási horpadás av na tetején, a másik fel van csavarva egy fára szó szerint...
Mi a franc tud ekkora erővel... rombolni? kérdeztem magamba...
Halálfej Kb 5 méterre járt...
Sajnálom uram, az én hibám volt nem figyeltem eléggé!
Ez nem igaz! nem tudtok megállítani azokat a dögöket! mondja Dirvij.
Hol van Sulikov? kérdezem amikor ideértek ketten.
Őőőő... Megsérült Uram! Mondta Halálfej.
Hogyan? kérdeztem.
az a nagy mutáns felöklelte amikor megpróbált segíteni a felborult BTRben rekedteknek... Mondta Dirvij.
újra végig néztem a határvédelmen szerte széjjel halott mutánsok és katonák széttépve...
Elbuktunk.... Mondtam...
Sajnálom uram! mondta Halálfej...
Még élünk legalább ennek örüljünk... Mintha nem lett volna elég a két nagy mutáns és az a tucatnyi vérszívó, még a krimérák is ránk zúdultak... és a végén hogy még jobb legyen jöttek azok a mocskos agy turkászok vagy mik sose láttam efféle mutánst... kevesen maradtunk életbe, nézett sorba...
Halálfej, Dirvij meg még 4 katona 1 pedig a tábori orvos Sulikov mellett van és tartsa életben, jó pár csontja ripityára tört amikor az a mutáns nekirontott a BTR-nek és felcsavarta a fára.. Sulikovnak az volt a mázlija hogy nem pont a mutáns elött volt, ha elötte van akkor felkente volna a BTRre...
ekkor jutott eszembe a vezérmutáns...
Elhaladt erre egy fura mutáns?
Nem 1...
De úgy értem hogy majdnem olyan mint egy vérszívó, csak irányítónál is nagyobb fejjel.. haladt el itt ijen?
Nem... Mondták a katonák..
Lehet nem tudom Uram.. nagy volt a kavarodás... Mondja az egyik katona.
szinte mindenkin cafatokba állt a ruha csak rajtam meg Halálfejen nem, rajta igazából nem is ruha volt hanem páncél tele karmolásokkal és karcokkal... látszott rajta hogy nem kerülte a közelharcot...
Ekkor hirtelen elkezdik a fejüket fogni..
ÁÁÁÁ a fejem... mondja dirvij a fejét fogva majd hátrálni kezdenek...
Futás jeff! agyturkászok! Ordítja fájdalmasan Halálfej és elkezd szaladni vissza.
Én éppen megfordultam, máris hátra vetődtem közbe pedig közelebbről láttam a mutánst aki egy kézmozdulatot tett... a fejem iszonyatosan megfájdult...
átfordultam a hátamról, majd elkezdtem a földön kúszni...
Közben hallom a rádiómba ahogy Dirvij Ordibál.
Futás vagy zombit csinálnak belőlünk is!
Ne! Jeff még ott van! Ordít vissza neki halálfej.
Nem emlékszel a többiek hogy haltak haltak meg?! ne menj vissza, te is meghalsz, neki már vége Futás!
kúszok pár métert majd megpróbálok felállni, de sikertelen eleinte halk dobogást hallok, majd megszűnik, hirtelen az aszfalthoz csapódottam fejem az üvegbúra elrepedt.
a hátamon lévő levegő visszaforgatón landolt egy mutáns valószínűleg Kriméra. Kis híján eltörte a gerincemet is. Odaszagol majd a mancsával kilök maga alól, és tovább megy.
egy szemetes konténernek lökött, immáron a hátammal a földnek...
megfogom a fegyvert amit eddig szorongattam, majd elkezdtem lőni a tőlem 50 méterre álló irányítót.
a tár üres kattanásáig lőttem, majd elővettem a pisztolyom, és tovább lőttem, úgy az 5ik golyó után elöbb térdre majd teljesen eldőlt.
Izzadok a maszkban valószínűleg megsérült a rendszer, levettem az üvegburát nehezen.
Hideg esős kissé szeles idő volt...a ruhában nem éreztem az enyhe szellőt...
Hirtelen feltűnik a vezérmutáns is...
Jefffff... Nem tudhtálhh megállíthani! hallottam a fejemben amit mondott...
az embereid itt hagytak futnak az életükért! elbuktál az ellenem tett kísérleteddel ember!
Nem feleltem.
Mellém ért jobb és bal oldalán 2 Termetes rettentően nagy Vérszívó állt.
Letérdel mellém és újra az elmében beszél:
Nem kellett volna ezt tenned más utat ajánlottam, de te nem, te ellenállsz és harcolni akartál...
Nem az ellenségemnek szántalak, sokkal hasznosabb lettél volna ha mellettem állsz!
Miféle élet lett volna? elárulni a saját fajtámat! mondtam majd leköptem a mutánst.
ezen begurult, és a kezével felemelt a magasba a nyakamnál fogva.
Nyomorult ember nem érted ezt a helyet és gyermek módjára jártok keltek idebent öltök mindent ami mozog, a helyett hogy megértenétek az itteni dolgokat.
A dolgokat nem megértjük hanem megszokjuk! mondtam majd elővettem a kést az oldalamról, és minden erőmmel a nyaka és a válla szúrtam. A mutáns Felordított, majd elvágott magától.
A 2 vérszívó felém indult volna, de mintha valami felsőbb erő megállította volna őket.
Ostoba ember!! mondja majd a késért nyúl, és kiveszi a kést a seb helyén kék sűrű valami kezd kifolyni....
azok az emberek akikkel együtt harcoltál sose értik meg mi a zóna.. de te te majd rájössz hogy mi is az..
S majd ha megérted rájössz hogy hibáztál most hogy megöltél... nagyot nyelt, majd kiköpött egy adag sűrű kék "vért".. azok az emberek akiknek lobogóját szolgálod nem értik mi a zóna és ostoba módjára ölnek mindent...
de azok se értik akik a katakombák mélyén rejtőznek , azt hiszik adomány... ez nem adomány, ez átok!
ez a hely egy átok amire az emberek mondtak átkot! Mondta majd megfogta az egyik Vérszívót, és mintha az életerejét szívta volna ki a vérszívó élettelenül esett földre.
A vezérmutáns felém néz... Itt e példány melletted marad és óvni fog ellenségeidtől míg meg nem érted mi a zóna... és ha rájössz akkor szembesít a ma történtekkel...
Menj a pokolba! mondtam és a pisztolyt a földről felvéve felé céloztam.
Mind ott vagyunk.... mondta majd a földre esett és többé nem mozdult.
a pisztolyt lehajtottam. majd a másik még álló vérszívóra nézek...
Mereven áll egy darabig, majd megrázza magát.
Rettenetesen megijedtem azt hittem támadni akar és felé lőttem egyet a forttal.
a golyó lepattant a bőréről... és a mutáns felém néz, majd így szól érdekes kissé hátborzongató, de emberi hangon:
Miért lősz rám?
Teljesen elképedtem azon ami történt... egy Vérszívó emberi hangon beszél...
Te jó ég!
A Fejedelem utolsó parancsa az volt hogy őrizzelek téged, ha nem tartasz rám igényt akkor is, de van józan eszem, ha megakarsz ölni nem fogom hagyni magam!
nos itt be is telet a fájdalom a sokk és ez a sok információ amit kaptam elég volt ahhoz hogy eszméletemet veszítsem...
Ébredezésemkor egy kis faházban vagyok gondolom én legalábbis miután fatetőt látok... fölfele nézve.
Hál isten csak álmodtam... de de hogy kerülök a házba?
ohh hát mégis elbuktunk, de úgy tűnik elég rendesen bevertem a fejem... hál istennek nem valóság mondtam magamnak normális beszédhangon... és hirtelen valaki rá is cáfol:
Valóság, nem álmodtad! majd hirtelen megjelenik az ajtóban a vérszívó...
Ohh... anyám! Mondtam miközben látom hogy a vérszívón egy stalker ruhában van aminek a nyakánál vércsík húzódik...
Most miért vagy ijen? agyilag már amugy is halott volt, csak a testet öltem meg!
Hogy... hogy tudsz ijen jól beszélni?
A fejedelem tudta hogy ti hogy beszéltek és némelyikünket megtanított hogyan sajátíthatjuk el az emberek nyelvét, meg aztán hiszed vagy sem egykoron én is ember voltam!
Mi?????
Hosszú... a lényeg hogy most pihenj, a stalkernél találtam némi élelmet!
Mondta majd odadobta a szegény ördög zsákját az ágy melletti falhoz.
Mi a neved? kérdeztem mikor a mutáns az ajtóban volt.
Név?
Igen a neved
a fajtársaim Szellem szólítottak, amíg a társaid meg nem ölték őket, gondolom megteszi név gyanánt neked is! mondta majd kiment a szobából...
Szellem... mondtam, majd megnéztem zsákot, nem csak kaja volt benne... a kenyér és a hús megromlott, de a konzervek még jók voltak ezen kívül volt a zsákban még egy gránát, 2 relikvia egy tűzgolyó és egy ugyanolyan zöldes színű relikvia amit a vörös erdőben találtam. volt benne meg kötszer és 2 elsősegély csomag.
felbontottam az egyik konzervet és megettem, majd vissza feküdtem az ágyra és újra álomba merültem...

Most legyen úgy hogy halottnak hisztek,a mutánsok azonban elkezdenek visszatérni a normális kerékvágásba tehát mindenkit megölnek, ugyan úgy nagyobb az agressziójuk mint anno, nem gondolkodnak és nem támadnak szervezetten...
Szellem pedig hát a "társam" de egy pár írás még itt a homályföldön lesz utalást nem adva hol vagyok...
 
Mostanában csak hétvégén fogok írni mert koleszos vagyok. Írhattok a karakteremmel csak írjátok meg pmben.
 
Ahogy megérkezünk a csoport szétosztja amit hozott.Furának tűnik ez a cselekedet, míg ki nem derül hogy közénk állnak.Ennek örömére Dimitrij elvtárs a terem közepére rögtönöz egy emelvényt hordóból, és azon mond egy beszédet,továbbá meghirdet egy munkaversenyt, ami abból áll, hogy oszoljunk csoportokra, és gyűjtsünk minél több leletet.A felszólalás végeztével leülünk vacsorázni, beszélgetek pár emberrel, holnap velük megyek a leletvadászatra.Iszogatunk még 1 kicsit, majd nemsokára aludni térünk, holnap nem ártana időben felkelni.Végül sikerül elfogadható időn belül felkelnünk.Eszünk egy pár falatot, összeszedjük magunkat, és indulhatunk is.A csapatban 4-ev vagyunk velem együtt.Ahogy feljövünk az alagútból, dél felé indulunk, elvileg van arra valamilyen mocsár is.Először egy dimbes-dobmos erdőbe érünk, teli van húsdarálókkal, meg még nemtudom mien anomáliákkal, állatokat sem látunk nagyon sokat a környéken.Szétosztom a detektorokat, mindenkinek egy alapszintű jut, a fejlettebb verziót odaadtam egy másik csoport vezetőjének.Szétszéledünk az erdőben, és elkezdünk keresgélni.Az anomáliák helyzetét botokkal, kisebb fadarabokkal határozzuk meg, egy erdőben ezekből bőven találunk.Szép lassan haladok előre, a detektorom szerint jelzése alapján már közel vagyok.A baj az hogy kb 3 anomália vesz körül, épphogy tudok haladni előre, teljesen be vok parázva, megállok, óvatosan dobok 1-2 fadarabot, semmi.Indulnék el, hirtelen mocorgást hallok az egyik bokorból.Egy kutya ugrik felém, de nincs szerencséje. Pont elkapja az egyik anomália, és mielőtt vakkanna eggyet, már csak a belőle maradt húsköd hullik rám.Várok hogy csökkenjen picit a vonzás, majd sikerül tovább mennem.Szinte már kúszok, mikor hirtelen megjelenik előttem egy lelet.És mégegy.Érdekes...már csak ki kell jutnom innen valahogy.Evickélek kifelé ebből a hullagyárból, mikor bal oldalról ordítást hallok,mikor odanézek annyit látok, hogy Borisz irdatlanul kapaszkodik egy fába, közben mögötte a zóna ellenne dolgozik.Az egyik társunk odasiet, egy kötelet dob neki.Ezalatt észbekapok, és elkezdek kifelé araszolni, próbálok sietni, de inkább lassabban megyek, minthogy rajtam is segíteni kelljen.Végül sikerül kijutnom, és rohanok segíteni, végül ketten sikerül kihúznunk.Kiatartó egy csávó, majdnem meghalt, de azért egy lelet ott van a kezében.Végül a másik elvtársunk is odaér, nála is van egy lelet, viszont aki kihúzta Boriszt nem talált. Ahhoz képest jókvagyunk,már 4 leletünk van.Iszunk egy kis szíverősítőt a nagy ijedtségre, majd továbbindulunk, elvileg a mocsár felé.20 perc gyaloglás után odeérünk, de nem tűnik valami jó helynek.Először körbejárjuk detektorokkal, elvileg 6 lelet van a mocsárban.Mivel a víz sugárzik, úgy döntünk, hogy valamelyikőnk lehúz egy jó nagy adag vodkát, és amilyen gyorsan csak tudja, összeszedni a leleteket, de csak 3-mat, a többit meghagyjuk a zónának.Sorsot húzunk, Pavlovra esik a "megtiszteltetés", fogja az üveget, kortyol egy jópárat, majd felkapva az egyik detektort elindul a nagyjából behatárolt helyek felé.Szerencsére anomália alig van a lápban, azok is a közepe fele.Amint látjuk társunk jól halad, már 2 leletet felszedett,most indul a harmadikért.Miután ez is megvan, amien gyorsan tud elindul kifele, szerncsére épségben kiér.Előszedek egy sugárbetegség elleni szert, ezt még benyomom neki a biztonság kedvéért.11 körül jár az idő, elindulunk azt eddigi zsákmányunkkal visszafele, az úton azon gondolkodunk, kijöjjünk e még délután is keresgélni.....
 
"Előzmények"

Miután Jeff végre lepihent, némi segítséggel, vissza tértünk az őrködéshez. Pár mutáns szaladgált csak az irányunkba, de semmi fenyegtő nem történt. Ez volt a gyanús, mert ezek a dögök csak elrohantak egy darabig körül néztek és vissza az erdőbe, méregettek minket. Szóltam mindenkinek hogy fokozott figyelem. Kéretem még pár embert, a biztonság kedvéért. Vártunk én már teljesen biztos voltam benne hogy ostrom alá fognak venni minket. Fél óra síri csend után, nagy mozgolódás volt az erdőben és a szélénél, kutyák, pseudok, egy-két vérszopót is láttam, egyszer csak hatalmas robaj támad és az erdőből előtör valami hatalamas vadállat, mint egy kisebb óriás. Megindul felénk de hogy jól érezzük magunkat mögötte még egy csörtet a barikád felé. Ráparancsoltam a BTR-re hogy tűz, a többek csak ha közelebb van, a golyók meg sem állítoták csak jött tovább mint egy tank. Amilyen zárú tüzet kapott az első azt semmi nem élhette túl de ez csak jött. Ahogy közeledett szó szerint remegett a föld.
Ide ért és neki rontott a BTR-nek egy laza mozdulattal felborította és addig tolta amíg fel nem kente egy fára. Sulikov oda pattant és próbált segíteni a bent rekedteken, de az a dög újra neki rohant, Sulikov eszméletét vesztette mert lerepült az ütéstől és elég keményen ért földet. Rákiáltottam az egyik emberre hogy ha megfordul az a dög lője pofán rpg-vel, ez bevállt mert az dög mint egy zsák krumpli úgy dőlt el. De viszont közeledett a másik is ő is kapta az olmot rendesen de ő is ide ért és a nyomában a kutyákkal meg a többivel. De ez is ide ért egyenesen neki a másik BTR-nek felborította, majd neki indult volna az embereknek, de megtorpant és vissza vonult az erdő felé olyan robajjal mint amivel jött .De nem volt időnk felfogni mert elég durva közelharc kezdődött a kutyákkal és a vérszopókkal, a pseudok meg az áll farkasokkal idegesítették a katonákat. Végülis hatalmas veszteséggel indítottunk mert a rohamban egy az egyben az emberekre ugrottak a kutyák és vagy hárman egy emberre szóval esély nem volt. Halálfej ontotta a golyót az RPK-ból és kaszálta aki közel került hozzá de egyszer csak elhallagatot a puskája elkezdett birkózni egy vérszopóval. Sok mást is hasonló módon támadtak meg a kutyák viszont fogytak, a hátérből a pontosabb lövések, amik annyit tettek hogy ha nem volt a közelben ember akkor oda szórtak, végülis működött aztán már csak a közelharc maradt mert őket is elérték. Ki puskatussal, ki késsel és volt aki csak az öklével tudott védekezni. Engem is elért egy két kutya és hát a elsőnek a puskatussal ütöttem majd a jól bevált tőrömhöz nyúltam, és azzal próbálkoztam végezni velük az egyik ugrás közben bel szállt a tőrbe ezzel vége is lett neki viszont fel borított és rögtön utána ugrott rám a következő. Először csak próbáltam távol tartani majd amikor egy ismerős lihegésre lettem figyelmes majd egy ismerős szmpárra akkor kicsit megijedtem ugyanis egy vérszopó térdelt a fejemnél. Eltaszítani nem tudtam a kutyát szóval olyat csináltam amire nem számított szorosan magamhoz rántottam de nem tudott a nyakamba harapni vele együtt elfordult és amint alám került kétszer oldalba döftem, felpattantam hogy tudjak védekezni a vérszopó ellen de láttam hogy Big elkapta hátulról és épp most metszi el a nyakát, egy gyors bólintással meg köszöntem, fel kaptam a fegyverem ami pár lépésre volt tőlem, de nem tudtam vele lőni mert olyan éles fájdallom hasított a fejembe hogy alig bírta tartani a fegyvvert azt hittem hogy most robban szét az agyam. Amint enyhült felnézek és látok egy jó pár eltorzult vastag nyakú fazont jönni az erdő felől, irányítók. Egyesek térdere rogytak és omlött a vér a szájukon orrukon és ki tudja még hol, majd megint éles fájdalom én is össz rogyok, de ehyszer csak felkap valaki és rángat pár métert deő is össze esik, nekem sikerül össze szednem magam és most én segítek neki, Halálfej volt az. Végül egy rakás beton tömb mögé menekülünk a nylít támadás elől. Itt volt Sulikov is de alig tudott magáról, Halálfej sem volt jobb állapotban, de végül erőt vett magán és figyelt rám, még két ember került ide. Így 5-en maradtunk csak életben a többieket vagy meg tépték a kutyák, vérszopók, vagy az irányítók áldozatai lettek. Mint észre vettük az éles fájdalom elmúlt, de továbbra is meg volt a tompa fájdalom, és enyhe szédülés. Parancsot adtam a tüzelésre, de csak módjával és csak ki-ki lesegetve nehogy még valaki eleesen nekem.
-Jólvan itt nem tudnak nyíltan támadni minket szóval megpróbáljuk innen elintézni őket ki hogy áll lőszerrel ? nekem csak két táram van, plussz ami a fegyverben. kérdeztem a többieket.
-Én üres vagyok teljesen. szólt az egyik harcos.
-Ami a fegyverben van és egy gránát. Halálfej sem állt jobban ezek szerint.
-Három tár. ennyi volt a harmadik harcosnál.
Sulikov nem volt teljesen magánál sokott kapott nem egyszerű ütést kapott és még az irányítók is adják alá.
Tőle elvettem két tárat a fegyvere nem tudom merre lehetett.
- Te jó ég, Jeffel mi lehet !! kiáltottam fel.
- A sátrában lehet még mindig.
Oda-oda lövöldözgettünk de semmi haszna nem volt egyszerűen eltalálni nem tudtuk őket össze folyt előttünk a világ.
Zavartak minket a célzásban. Egyszer csak lövéseket hallok a sátrak felől, kinézek és Jeff magához tért és úgy látszik egy megzápult harcos ébresztette. Majd nem sokkal azután hogy kijött, egy nagy robbanás kíséretében szét repültek az irányítók, RPG. Oda indultiunk hozá elmeséltük miről maradt le de megint jött egy éles fájdalom, de ez most más volt ez most mindenkire kihatott. A barikád felé nézek és egy fekete ruhás irányító szerűség közeledett.
-Futáss !!! kiáltot valaki balra nézek és látom ahogy a két harcos elszalad Fel állok, közben Halálfej Jeff-nek segít de hátra repül tőle, Jeff is megpróbál felállni de megint oda szgezi a földhöz. Próbálnék oda menni de én is akár csak halálfej elrepülök egy-két méternyire, Halálfej segíteni akar de én elrángatom, vissza a beton fedezékünk mögé.
-Mennünk kell, meg sem tudjuk közelíteni neki VÉGE , a fegyverek kitudja hol vannak, szedd össze Sulikovot és irány vissza a bázisra. Ez parancs !!!
Halálfej dörmögött valamit de megcsinálta amit kértem. Én Még oda tekintetem és láttam ahogy ott áll előtte a fekete ruhás és két hatalmas vérszopó most már biztosra vettem hogy meghal Elfutottam én is a bázisra.
 
Már jópár napja csak rendezgetem a cuccokat. Nem tudok mit csinálni. Nem tudok embert ölni. Nincs semmi akció! Pedig akarok és igyekszem. Aztán, az íjamat a vállamra kapom és elindulok körülszaglászni. A renegátoknak nyomát sem látom. Vissza a tisztákhoz, ők meg nagyban töltögetik a pukkantókat.
-Né má' Mi lesz itt?
-Nem hallod? A renegát tábort szétcincáljuk.
-Kajak?
-Kajak öcsi!
-Mikor?
-Hát, 1-2 órán belül. Ha ez kész akkor a renegátok innen eltűnnek. Menj a főnökhöz. Beszélj vele.
Bemegyek a főnökhöz akin egy golyóálló Tiszta Égbolt ruha van.
-Tudja, Jurij, ezt akkor kaptam mikor még annyi idős voltam mint ön. Egy csapat Renegátot lelőttem. És azért, jutalmul. Nem használtam, erre a pillanatra tartogattam. Most csatázni megyünk! Az ellenség erős, de nem hátrálunk meg. Megvan a bázisuk. Északabbra vannak. A leomlott híd mögött van egy kis sziklás hely. Ott vannak. Oda is megyünk. Ön előremegy és felderíti a terepet. Érti? Leléééééépni!
Elindultam arra a helyre. Amikor odaértem a hídhoz körülnéztem, és láttam hogy a tiszták már javában közelednek. Előrementem és meg is láttam a tábort. Eléggé sokan vannak. Eddig 20 embert számoltam csak az udvaron. Eléggénagy épületkomplexum. A tiszták szólnak rádión hogy ugorjak le. Lemegyek hozzájuk és mondom:
-Itt bajok lesznek! Mennyien vagyunk?
-30-an. Miért?
-A franc. Legalább kétszeres túlerő kell egy ostromhoz. Ezek alapból 20-an vannak. És a tornyokat meg a többi házat nem is számoltam bele.
-Kéne egy puska.
-Milyen puska? Ide egy bazooka vagy egy gránátvető kellene.
-Bazooka van. De orvlövész puska is kellene. Van itt két jó orvlövész. Ők tudnának segíteni. És van egy rakétavetőnk. Terv?
-Mondhatom?
-Nyugodtan!
-Rendben, kilesem hol van a fegyverraktáruk. Abba lövünk a tűz meg a többi elvégzi a munkát. Olyan golyózápor lesz itt mindjárt mi is belesüketülünk. Indulok.
Felmentem a sziklák tetejére és kilestem a házakat. Az egyik ablakon beláttam, nem jó, orvosi szoba. A második, azon nincs ablak, a harmadik az a szállás, a negyedik meg......pillanat.....Megvan! Megvan a lőszertartalékuk. Már csak a vető hiányzik. Lemegyek.
-Főnök! Adja ide a vetőt! Felmegyek és kilövöm a raktárat!
-Rendben, de vigyázz, most ment fel két orvlövész dragunovokkal a toronyba!
-Értem!
Felmentem vissza a sziklák tetejére, de most kúszva nem akarom egy golyóval a fejemben végezni. Mikor felértem, a fegyverraktárra céloztam. El akarom sütni de bedöglik. A franc. Nem baj, megvan a terv. Az íjammal egy létraszerű feljárót lövök a falba és ott mászok fel. Lementem és a rakétavető fejét odaraktam a fegyverraktár mellé, jól eldugva. Kívülről látni, de nehezen lehet bent megtalálni. Az orvlövészt felhívtam és mondtam neki:
-Látod ott a sarokban azt a robbanófejet?
-Hol?
Rácélzok, és mondom:
-Ott!
-Ja! Az!
-Igen! Lője ki ha szólok!
Lementem és készülünk a csatára.
-Rendben, tárakat tölts, indulunk!
Majd később befejezem, de egy egész hosszú hsz-t akarok szentelni a csatának.
 
-Munkaverseny ?
-Ezek teljesen megőrültek !- gondoltam magamban és vártam mikor mennek el.
-A komcsikat nem értem.
-Mindig kitalálnak valami érvszerű célt, hogy fenntartsák magukat, de csak hullanak, mint a legyek.
-Mindenki elindult szétnézni és toborozni, csak az én csapatom maradt itt, hogy "vigyázzon" a helyre és tartsa nyitva a szemét.
Jeleztem a társaimnak, hogy itt az idő. Berugtam a parancsnok egy fedett helyen elhelyezkedő irodájának az ajtaját, és ráfogtam a Fort-12-esemet marokra véve egyenesen a fal fehérre meszelt, szódás üveg szeművegű emberre fogtam.
-Mit jelentsen ez ?!
-Csak annyit, hogy csúnyán átráztunk titeket.
-Szergej Orlov.
-Ismerős ?
-Nem,nem...Illetve az nem lehet, ő már lassan egy éve halott, én öltem meg.
-Nos él, és az üdvözletét küldi.
-Hogy tudtál így rejtve maradni mindeddig ?
-Úgy, hogy végig egy szerepet játszottam, egy szerepet, hogy még egy irányító se tudja ki is vagyok valójában, mikor a fejemben turkál.
-A fiúk ezért biztosan levadásznak, te mocsok !
-Nem hinném !
-Én zsoldos vagyok, és most már fel is fedtem magam, kétlem, hogy ti komcsik eléggé okosak vagytok mindehhez, azok az embereid akik a fegyverekért mentek mind meghaltak a relikviák átadásakor, így nem kell aggódni az ide hozott ellátmány miatt, mert az ára már meg is térült kamatostul.
-Mindezt tekintsd búcsúajándéknak a még élő embereidnek, akik nos eléggé kis halak.
Könnycsepp csordult ki a szeméből és a baljával éppen a pisztolytáska felé nyúlt.Ekkor kiegyenesítettem a kezemet és meghúztam a ravaszt. Az agyveleje a falon kenődött szét.
-A nevem igaz, és az is, hogy orvos voltam.- mondtam a halott felett és a PDA-ját elszedve rohanni kezdtünk a találkozási pont fele.
Út közben hallottuk annak a vérszopónak a morgását aki megölte egyik társunkat.
-Ezért még téged is elintézlek te rohadék.-jegyeztem meg bosszúsan
A szolgálatos Orlov hadnagyal a bázisukon találkoztunk. A bejáratnál az őrök már tudták, hogy jövünk. Leeresztett fegyverrel mutattak az egyik barakk felé. Beléptünk és ott ült az igencsak torz képű Orlov. Belelökte egy víz alatt keletkező, gejzír szerű anomáliába. Az szétégette az arcát és a teste jelentős részét. Most megfizetett a személyes és frakcióbeli ellenség.
-Megbízás kész !
-Remek Iván, remek !
-Itt a jutalmad !
-20000 Rubel.
-A Szolgálatnak nagy segítségére voltál a csapatoddal.
-Mi is a hívójeled ?
-Cézár.
-Rendben, ezentúl én is így szólítalak.
-A jövőben lehetséges, hogy még szükség lesz rád, de most eredj.
Tisztelegtem és a néma embereimmel ballagni kezdtünk a zsoldos bázis felé. Úgy érzem valami itt nem helyes. Valamit nem mond el ez a szolgálatos, de szerencsére szavatartó ember. Én meg a feladatra alkalmas ember, semmi személyes, az ellen az ember ellen nem volt semmi indítékom, csak egy munka..
Bocsi szabadságiak, de ez tuti felpesdíti a játékmenetet.
Bazooka ? Melyik múzeumból, és mit keres a zónában ? :D
 
Apukák! APUKÁK! Most összeszedem minden tudásomat és az eddigi leghosszabb, legjobb, legtöbb időt igénybevevő írásomat megszerkesztem. Ebbe mindent beleadok. Lesz egy kis meglepetés is benne de majd megtudja aki elolvassa. Remélem tetszik:
Reggel akartunk támadni mert mindenki este volt aktív, alig aludtak és mondom reggel tökéletes lesz. De ilyenkor az orvlövészek látnak. Kikémlelek, és várok. Amikor az orvlövész felnéz a dombre megfeszítem az íjat és lelövöm. Erre a másik felfigyel. Visszabújok a fedezékbe. A többi tisztás elkezdett felénk mozogni. A főnökük mellénk jön és mondja:
-Nem volt túl kockázatos húzás ez? És ha megneszelik?
-Ne féljen, ez a lényeg. Hogy megneszeljenek minket.
-Mi?
-Majd meglátja.
Közelebb megyek. Az orvlövészt akit lelőttem még nem neszelték meg, de az őrtorony hátsó részéből kiálló véres nyílhegy biztos felhívja majd rá a figyelmet. Most még biztonságban vagyok. A tábor körüli fal áthatolhatatlan valamiféle robbanószer nélkül, az egyedüli robbanószer meg az a rakéta ami a fegyverraktárnál van, az meg a tervem része. Na most, be kellene jutnunk. Körbemegyek a bázison és átnézem a falat. Sehol semmi. Este kellett volna bejönni, de most nem várhatunk mert a halott orvlövész lehet hogy 2 perc múlva feltűnik nekik. A franc. Rendben, talán van itt egy rés a pajzson. Egy csatornafedél. Talán be lehet jutni a bázisuk alá. De le kell foglalni őket. Visszamegyek a tisztákhoz és mondom a tervet:
-Figyeljetek! Támadjátok meg őket! Tereljétek el a figyelmüket én meg addig beosonok hátul. Ha bent vagyok, felmegyek a parancsnokukhoz és leszedem. Ha annak a fejét meglátják akkor talán feladják.
-De ha nem akkor neked véged. Nem tudsz kijutni onnan.
-Egy próbát megér. Főnök nélkül meg nem tudnak mit csinálni. Ha el is bukunk akkor ők is elbuknak. Majd szólok. Te lövész!
-Igen?
-Menj fel, és a jelemre lődd ki a rakétát! Érted?
-Értem.
-Rendben, kezdjétek. És mégvalami, óvatosan! Ha baj van inkább meneküljetek velem ne foglalkozzatok.
Elindultam, megint megkerültem a tábort. Furcsa, most nem kívánom a trófeagyűjtögetést. Valami nem stimmel. Mindegy, kinyitom a csatornafedelet és szólok rádión: Most! Ekkor tűzharc hallatszik. A táborban meghallani a vészjelzőt. Leugrom a csatornába. Ahogy sejtettem a tábor alá is megy. Elindulok arrafelé. Ahogy megyek egy furcsa hörgő hangot hallok. Meghúzom magamat egy sarok mögött. Kilesek. Valami furcsa, négykézláb közlekedő, behemót állat megy el a folyosón. Nem tudom mi, két feje van, az egyik ilyen nyomorultabb a másik az megfelelő, a testtartását elnézve olyan mint egy nagymacska.Előveszem az íjat és felhúzom, rácélzok a jó fejére és lövök. A vessző nem viszi át a koponyáját. A dög elkezd szimatolni. Hát, ha így nem, akkor majd úgy. Elteszem az íjat és a macsétámat veszem elő. Elkezdek lopakodni az alagútban, lehetőleg távolabb a dögtől. A falhoz simulva, eljutok egy kanyarig, ott benézek. Sehol a dög. Oda beosonok és várok. Ekkor hallom a hangját, ahogy jön felém. Kiugrik a sarok mögül és elkezd felém csörtetni. Ezt egyszerűre fogom és lemetszem a fejét. Épp rohan el mellettem mikor kitérek és a nyakára csapok. A penge visszapattan. A franc. Ez kemény menet lesz.
Eközben a Renegátok bázisánál..........Most pár dolgot a Tiszták vezetője szemszögéből írok. Nem lesz a karakterem, csakhogy jobban be tudjam mutatni milyen csatát képzelek el. Ha baj szóljatok és az egész megy a levesbe.
Mikor Jurijj már távol volt megadtam a jelet. A másik orvlövészt is lelőttük, és elkezdődött a lövöldözés. Én befeküdtem a fedezékbe és felkészítettem a fegyveremet. Betöltés, és tűz! Kinéztem és elkezdtem lőni a renegát bázis felé. A falon nem ment át a golyó. Ők is gránátokkal dobálta minket. Mondom:
-Elvérzünk itt ha nem eszelünk ki valamit!
-Egy gránát jó lenne?
-Talán!
-Akkor nesze!
Elővett egy gránátot és odadobta az ajtó felé. Az ajtó kirobbant. Ahogy kidőlt azonnal elkezdtek belülről kilőni a renegátosok. Eddigi elképzelések szerint, egy MG42-es telepíthető géppuska lehet. Meg pár alap géppuska. A mellettem lévő kinéz, de azonnal elkapják. Felrádiózok az orvlövészünknek:
-Te! Lődd ki a géppuskásokat! Ha ők élnek esélyünk nincs!
-Rendben!
Kilőtte a telepíthető géppuskás figurát mi meg kiugrottunk és elkezdtük lőni őket. Kis sorozatokat lőttünk. Előrébb mentünk. Megint fedezékbe és mondom:
-Mennyi a veszteségünk?
-Eddig úgy 5-6-7 fő nem tudom.
-Remélem Jurijj mihamarabb eljut a főnökig mert nem akarom hogy mindenki itt pusztuljon! Rendben, mindenki! Folyamatos tűz!
Kilőttünk a kapu felé, de csak vaktában. Majd felálltunk és elkezdtünk rendesen lőni rájuk. Nem számolom de eddig 6 renegátot öltem meg kb. Megint előre araszolunk és megint lebukunk. Már csak 5-10 méterre vagyunk a kaputól. Remélem Jurijj már bent van mert nem bírjuk sokáig.
Eközben a földalatti alagutakban......
Nem tudom megsebezni. Próbáltam íjjal, macsétával, mindennel de nem megy. Ekkor, látok egy nagy vascsövet, aminek a vége ferdén van levágva, így tökéletesen lehet vele szúrni. Megint jön felém de ekkor letérdelek és felemelem a vasrudat. A dög felém ugrik én meg úgy tartom a rudat hogy pont beleesik. Ez már átdöfte a bőrét. A dög ordít és rám zuhan. Én is megjártam mert a karmai feltépték a ruhámat, alatta meg a bőrt. Öt nagy karom nyom van a mellkasomon. A Tisztás dzseki nem használható, ledobom. Felmegyek a táborba, és körülnézek. Látom, mindenki a Tisztásokkal van elfoglalva. A parancsnoki épületbe belopakodok. Ott felmegyek a legfelső szintre ahol a parancsnokuk van. Az ajtaja nyitva, benyitok.
Eközben a Renegátok bázisa előtt.......
Remek! Majdnem legyőztük őket! Már csak 20 maradt. Mi is kevesen vagyunk, már csak 10 ember maradt meg. A gránátokat elkezdjük feléjük dobálni. Felrobbannak, és a 20-ból 5 ember azonnal szörnyethal. Majdnem egyenlőek az esélyek. Megint kilövünk rájuk, és eltalálok egy embert. Már elkezdenek visszaszorítani minket. Már ők is kijöttek és a sziklákat használják fedezéknek. Ekkor a főépületből lángok csapnak ki. Mintha egy gázpalack robbant volna fel. A renegátok meglátják és visszarohannak a bázisukhoz. A fegyverraktárba mentek be. Ekkor a raktár a levegőbe repül. Az egész megsemmisül. Mondom a rádióba:
-Szép volt lövész!
-Nem én voltam........
-Akkor....
Öngyilkosok lettek. A szemetek. Pedig jó lett volna ha én iktatom ki őket. Ajj... Nézzük. Nézzük mi van itt. Jurijj biztos itt mászkál valahol de..... Ekkor meglátok egy vörös barettet, amint az épület mellett ég el. Ezt senki nem élhette túl. Mondom mindenkinek:
-A sebesülteket vissza a bázisunkra, a halottakat égessétek el, azt a barettet meg hozzátok ide.
Az egyik emberem a barettet eloltotta és idehozta, Jurijj hordott mindig ilyen barettet. Meghalt. Jézusom. Ez csúnya halálnem volt, az biztos.
Eközben:
Bejutottam, remek. Egy egyenruhás szekrényt kinyitok és kiveszek egy fekete, golyóálló egyenruhát és egy maszkot meg egy pisztolyt. Megyek fel, mikor ketten rohannak el mellettem:
-Te hülye! Gyere már!
-Pillanat, felveszek egy fegyvert.
-Jólvan!
Megyek tovább a főnökükhöz. Benyitok. Mondja:
-Maga mit csinál itt? Mennie kellene és ölnie ezeket a marhákat! CSINÁLJON VALAMIT!
Bezárom az ajtót belülről és előveszem a pisztolyt. Ráfogom:
-Véged! Most pofázzál!
-Mi van?
Leveszem a maszkot. Mondom:
-A tiszta Égbolt üdvözletét küldi szarházikám!
-Engem megölhetsz, de te is meghalsz.
Széthúzza a pólóját és mondja:
-Ezt direkt a mostani alkalomra csináltattam. Ha meghalok, akkor felrobban. Szóval a helyedben, nem tenném. Az a 10 gázpalack ami el van helyezve a szobában meg pláne nem engedi hogy lelőj. Na? Mit teszel. Te kurafi!
A pisztolyt eldobom ő meg előveszi a sajátját. Mondja:
-Helyes! Na, most menj ki az ablakhoz és nézd meg ahogy a drágalátos kis bajtársaid elpusztulnak!
Leengedem a kezemet és megfogom a macsétámat. Kihúzom és azonnal a vállába állítom. Kiesik a kezéből a pisztoly én meg odavágom a falhoz majd a macsétát tovább nyomom bele a falba. Odaszögezte a falhoz. Én meg nézem a bombát, van rajta időzítő is. Beállítom 1 percre, a hapit leütöm majd kiveszem a macsétát és elkezdek lefelé futni. látom, nincs időm lefutni a csatornába, kiugrom az ablakon. Mikor ugrok akkor robban a bomba. A nyomás kirepít az ablakon neki a sziklának. Elvesztem az eszméletemet. De még élek. Élek, mert tudok gondolkodni. Remélem így s lesz még egy darabig.
Nya, kész is van. Remélem tetszik. Majd írjátok meg milyen. Ha nem tetszik valakinek vagy a górénak(Scare) akkor megy a levesbe.
 
Halálfejjel vissza értünk a bázisra és Sulikovot levittük a gyengélkedőre, neki most jó kis pihenés van fel írva.
Halálfej nem tudom hova ment, de én a parancsnokot kerestem fel.
-Uram !!! beléptem a parancsnokhoz tisztelegtem és vártam a feleletre.
-Pihenj, Drivij igaz ?
-Igen
-Mi kéne ?
-Mint gondolom értesült róla hogy elvesztettük a határt , és Jeff.et is.
-Igen értelsültem erről. Tovább.
-Nos szeretnék egy zsakszt kérni hogy újra beássuk magunkat a határhoz és felkerssük Jeff-et élve vagy halva, ennyi tisztelet ki jár neki, Uram. Kis gondolkozás után mi közben végig mért, mert még mindig a szakadta ruha volt rajtam pontosabban cafatokban lógott rajtam.
-Hmm, jólvan, kap egy szakaszt, és foglalják vissza a határt majd keressék meg Jeff-et vagy ami maradt belőle. Indulás.
-Uram. Majd megfordultam és indultam volna, de utánam szól a parancsnok.
-Jah és vételezzen új felszerelést.
-Igen, Uram. Le is mentem a raktároshoz és kértem új ruhát egy fegyver sem ártott volna, kaptam egy Obokant, egy optikával, meg 4 tárat. Leadtam a ruhám maradékát, majd mentem enni, az ebédlőben találkoztam Haláfejjel, aki mellet gyűltek a vodkás poharak, és látszott rajta hogy nem a legjobb passzban van.
-Áhh Halálfej, figyelj szervezek egy egységet Jeff felkeresésére. Szeretném ha te is jönnél, mit mondasz ?
-Ez nem is kérdés, megyek mikor indulunk ? Lelkesedet fel az ötlet hallatán.
- Én még szeretnék lepihenni és neked is ajánlom mert sok volt ez nekünk akár hogy is vesszük. Holnapra össze szedem az embereket. Meg a felszerelést. Holnap hajnalban indulunk pihend ki magad.
- Jólvan, köszönöm. Majd elment. Értetem magyarázat nélkül is mire célzott.
Meg kajáltam ittam pár felest. majd kerestem egy tisztet hogy szedje össze nekem a következő embereket.
A civil blokknál találtam egy ismerős arcot, az volt az akik megvicceltek a sérülésem után.
-Áh szia barátom. köszöntem rá hangosan
-Szevasz Drivij, mizujs, mesélj hallom volt nagy hadakozás a határon.
-Igen hatalmas erőkkel jöttek és elveszettük ott maradt Jeff is. Érte megyünk vissza, és szeretnék kérni valamit.
-Nyugodtan
-Össze kéne szedni egy szakaszra való embert, lenne pár akit személyesen kérnék.
-Mond a nevet és elő kerítem.
-Big egy nagy darab emberke, és Jester ők élték csak túl rajtam és Halálfejen kívül.
-Rendben, mikorra kellenek.
-Holnap hajnalban indulunk.
-Oké, reggel itt fognak várni teljes felszerelésben.
-Köszönöm, nah megyek pihenni mert hosszú volt ez a pár nap a határon.
-Szia. Mentem vissza a szállásomra és lepihentem, de előtett még elővettem a PDA-at és írtam pár sort a naplómba a határon nem volt időm írni, most viszont ráérek. Gondoltam rá hogy majd "könyvet" írok és megmutatom az arra érdemeseknek. Két órán keresztül írogattam, majd elnyomott az álom. Mivel egész korán elaludtam nem volt nehéz korán kelni. Meg mosakodtam felöltöztem, össze szedtem a felszerelésem elraktam némi élelmet is, és kimentem, meg sem álltam a civil blokk-ig ahol már várt pár ember de nem volt teljes a létszám. Halálfej kint volt és Jester is, nagy nagy csörgésre lettem figyelmes hátra nézek is fut felénk Big-is. Jólvan. Még fél órát vártunk és itt volt mindenki.
-Figyeljetek, a feladat a következő vissza megyünk a határra és kitakarítjuk, majd eltemetjük az elesetteket. Gyerünk.
Fel sorakoztunk és indultunk a raktárak felé. Az egyik dombról jó rálátás tárult a határra pár kutya és 2-3 három vérszopó volt ott, meg a zombik.
-Jólvan a mutánsokat nem kíméljétek de a zombikat a lehető leggyorsabban és legtisztábban kérném megölni azért még is csak a társaink voltak.
-Rendben jött válasz néhány helyről, de biztos hogy megértette mindenki.
-Támadás!!!!, a vérszopókat először olyan össztüzet kaptak hogy reagálni alig bírtak csak az egyik vált láthatatlanná. A kutyák szét ugrottak és zavartan rohangáltak össze vissza. Gyorsan végeztünk, mert miénk volt a meglepetés ereje, egy embert végöl elkapott az utolsó vérszopó de bosszút álltunk rajta. A zombikkal a lehető leghumánusabb módon végeztünk majd eltemettük őket. Jeffnek nyoma se volt. De mi ez az izé.
-Találtam valamit kiáltott Jester. Ott állt egy irányítóra hasonlító tetem felett akin egy sötét ruha volt, ő volt az aki a végén meg támadott minket.
-Jeff él !!! kiáltott fel Halálfej a tetem láttán.
-De hova lett ? tettem fel a kérdést. Nem jött válasz.
-A nyomokból itélve innen csak a vörös erdő felé mehettek a többi irányba csak mutáns nyomok vannak. Szólt egy harcos aki éppen guggolt és leste a nyomokat.
-Jólvan, Halálfej, Big, Jester, és Én elmegyünk a vörös erdőbe és körül nézünk a többiek itt maradnak, tizedes kérjen a bázisról még pár embert és ássák be magukat.
-Akkor induljunk sürgetett Halálfej. Elindultunk fel álltunk egymás mellé vonal alakban ás úgy közeledtünk az erdő felé. Amikor kiértünk abból a kis szűk völgyből akkor láttuk hogy van még egy kis tisztás az erdő előtt. Bevetettük magunkat az erdőbe és ahogy haladtunk egyre sűrűbb lett, és egyre több morgás is hallható volt. Láttunk pár nyomot ami egy igen nagy vérszopótól származott és egy darabig voltak mellet emberi nyomok is. Ez felettébb érdekes. Végül egy kisebb tisztáshoz értünk.
-Állj, csend mondtam suttogva, de valakinek sikerült pont most neki simulnia egy jó kis száraz bokornak.
-Oké akkor futáss !!! ezt már kiáltottam majd soroztam egyett az erdőbe ahonnan legalább 6 vérszopó közeledett sikerült felzavarnunk őket és most a nyakunkon vannak. Tökéletes volt a vissza vonulás, Kettőt leszedtünk, De hirtelen oldalról valami elragadja Jestert akinek csak a halál kiállását halljuk.
-A picsába Kimérák, Futás !! kiállt Halálfej és tényleg az egyik majdnem engem is elkap. Éppen hogy csak pár centire ugrik el mellettem. Szerencsém volt. Gyorsan ki értünk az erdőből mert elég gyors tempót diktáltak a mocskok, és az ember az életéért nagyon tud rohanni, Szaladtunk egészen a barikádig, de az erdő után nem követtek minket.
Itt kifújtuk magunkat, és szóltam a tizedesnek hogy szedjen össze még pá r embert nehéz fegyverekkel mert vissza megyünk.
-Nem lehet a parancsnok felfüggesztette az akciót vissza kell térnünk a bázisra.
-Mi ? A nagy lófaszt, Jeff él és kint van ezekkel a dögökkel.
-Ez parancs volt és ha jól emlékszem magam nem kapott semmilyen rangot, szóval takarodjon vissza a bázisra emelte fel a hangját a tizedes. Ettől eldurrant az agyam Neki mentem és úgy földhöz vágtam hogy csak nyekkent és még a földön is ütöttem volna de Halálfej le rángatott róla.
-Eresz !!!
-Csak ha lehiggadtál ezzel nem lesz jobb senkinek se. Vettem egy mély levegőt és ránéztem a tizedesre akinek betörtem az orrát.
-Jólvan,jólvan lehiggadtam, engedj el. Lassan enyhült a szorítása de én ki ragadtam magamat és elindultam a bázis felé.Fél óra alatt vissza értem és egyenesen mentem a parancsnokhoz. Mindenféle tisztelgés bármilyen formalitás nélkül rátörtem majd kérdőre vontam.
-Mi az hogy felfüggeszti a keresést ? Mi? Jeff még él. Maga ön telt pöcs.
-Fel állt a székéből. Rám kiáltva.
-Kinek képzeli magát hogy csak úgy rám tör és kérdőre vonja a döntésem, és mi az hogy betöri egy felettese orrát, ez az én irodám és én vagyok a parancsnok itt csak én kérdezhetek. A kiabálásra bejött a két őr is még épp időben mert már ott tartottam hogy megfojtom a parancsnokot, kicsit forró fejű lettem az utóbbi időben szóval ideje lenne vissza venni.
-Viggyék innen ezt a kutyát, dobják a dögöknek.
-Anyád a kutya. majd elé köptem. Nála is betelt a pohár és istenesen pofán rúgott, el is szédültem, de nem vesztetem el az eszméletemet. Kint ofda jött Halálfej és kérdőre vonta őket.
-Mi ez engedjék, hova viszik ?
-Rátámadt a parancsnokra kidobjuk és örüljön hogy ennyivel megússza.
Halálfej berohant a parancsokhoz és hallottam hogy a parancsnok vele is kiabál még két ember rohant be. De nem Halálfejre volt mérges hanem úgy általában adta ki a dühét. Halálfej mérgesen jött ki, majd a raktár felé vette az irányát. Engem meg kivittek a a bár területéről és ott hagytak. Leültem gondolkozni hogy most mi legyen, elvettem a PDA-mat és írtam megint pár sort és ettem. Fél óra múlva Haláfejet látom jönni mellette Big. A régi cuccomat hozzák.
-Tessék nagy nehezen sikerült kivenni de most tűnj el mert ezek meg is ölnek, a kabátot vedd fel a a páncélra és vetem neked még két tárat a fegyveredbe, vigyáz magadra remélem még találkozunk.
-Köszönöm, Halálfej, keressétek még él. Én nekem most dolgom van megyek Aggropromba. Majd jelentkezek.
-Jólvan jó utat, nem hagyom annyiban meg találjuk Jeff-et, Viszlát. Majd fordult és vissza mentek mind ketten a bár területére. Én meg, Indultam a szeméttelepre. Jó lenne megkeresni azokat a komcsikat, megnézem őket a sötét völgyben, hátha ott vannak még arcról nem ismerhetnek, sőt egyáltalán nem ismerhetnek szóval nagy bajom nem lehet.
 
Felkelek, de csak egy pillanatra. Nem tudok mozogni. Mindenem fáj. Ordítani tudnék. Ekkor hallok egy hangot:
-Uram! Jöjjön! Látnia kell!
Ekkor elájulok. Mikor felkelek azt látom ahogy a doki vizsgál. A szememet nézi, a fülemet megvizsgálta, de semmi bajt nem talált. Lehet megúszom. Megint elájulok. Megint felkelek de ekkor már mozgatnak engem. A lábamat kezemet és mellkasomat már bekötötték, most kötik a nyakamat és a fejemet. Mondják:
-Így kell maradnod egy darabig. Nem szabad elmozdulnod. Nagy baj ért.
Elájulok megint. Alszom egy darabig, majd felkelek megint ekkor már nem érzem magam olyannak hogy mindjárt elájulok. Fel akarok kelni. Nem fáj semmim. Felkelek, erre az orvos mondja:
-Feküdj vissza! Nem szabad felkelned. Még nem. Leszedjük a kötést és akkor!
Visszafeküdtem. Ekkor, elkezdik leszedni a kötéseket rólam. Kikerül 4 lélek a kötés alól és egy tűzgolyó. Mikor leszedik a gézt odaadják a ruháimat hogy öltözzek föl. A Tiszta Égboltos ruhám szétszakadt így a régit veszem föl. De előbb, mielőtt behozzák a ruhámat felkelek, és odamegyek a tükörhöz. Nézem, rémesen festek. Az arcom tele hegekkel, a mellkasomon vágások és repeszek nyomai, a kezemen is rengeteg vágás, a hajam leégett, és mind ez megspékelve egy kis égési sérüléssel. Behozzák a ruhámat. Odaadják majd mondja a főnök:
-Sajnálom....
Kimegy. Felöltözök. Adott hozzá egy símaszkot is. Értem a célzást. Felveszem azt is. Az íjam és a vesszők tönkrementek. A macsétám még ép. Lemegyek a többiekhez a főnök meg mondja:
-Háromszoros hurrá a megmentőnknek!
-HURRÁ!
-ÉLJEN!
-NAGY VOLTÁL TESÓ!
-A tiszta Égbolt hálás. Mindig szívesen látunk. A piát is olcsóbban kapod. És szállást is. Csak mondj egy alkalmat és adunk neked. Hálával tartozunk. Fogadd el hálánk jeléül ezt a vadi új íjat és hozzá ezt a 60 vesszőt. Remélem tetszik!
-Köszönöm. Tetszik. Most csak egy valami plusz dolog kellene.
-Bátran! Mondj bármit!
-Van itt olyan aki tudna nekem csinálni egy símaszkot?
-Persze! Az a részeges disznó ott! Kérd meg őt!
Lemegyek hozzá és mondom:
-Te tudsz maszkot csinálni nem?
-De. Milyet kérsz?
-Úgy nézzen ki mint egy koponya. Az lenne a legjobb. Mikorra lesz kész?
-Igazság szerint, van egy ilyen darabom. Magamnak akartam csinálni de ha te nem vagy lehet már csak a sírban lenne rajtam. Neked adom nesze.
-Köszöntem. Viszlát!
Átvettem a maszkot. Remek. Pont jó. Csak a két szememnek van rajta helye. Nem ismerni fel. Ami fura, most sem érzem fontosságát anak hogy megöljek valakit. Régebben nem bírtam magammal. Nem tudom mi az oka. Visszamentem a kisházhot. Egy Tiszta jött velem. Mondja:
-Hova mész?
-Ott az a kis ház, ott a táborhelyem.
-Hülye vagy? Ne menj oda!
-Miért?
-Valami újfajta anomália! Megbomlasztja az agyad és egy őrült terminátort csinál belőled!
Hát ez az oka. Mindegy, megyek a házhoz, elveszem a cuccaimat és indulok felfedezni a környéket. Még nem voltam bent a Zónában. Csak itt a peremvidéken. Itt is csak pár helyen. A szeméttelep a legmesszebb lévő hely ahol voltam. Meg sötét Völgy. De most tovább megyek. Felkapom a dragunovot és az AK-t meg a lőszereket és indulok. Vissza az Agropromba. Ott lemegyek a csapóajtón és leteszem a cuccokat. Beleszimatolok a levegőbe.....Ez biztos nem én voltam. Bemegyek Ivánhoz. Hááát.....Elég szép massza lett belőle mert konkrétan a csontján kívül minden folyik. A késeket már nem is látom. Mindegy, lezárom a helyet és most úgy hogy ne lehessen érezni. Majd felmentem és átnéztem mi maradt. Volt két kés amit nem szúrtam bele. Azokat eltettem. Hajjajj de rég voltam itt. Végre otthon vagyok. Innen nem mozdulok. Azért, ott, a mocsárban megtanultam valamit. Hogy mire vagyok képes. Eddig nem is tudtam hogy ilyen ügyesen lopakodok. Ösztönösen. Majd, megyek és körülkémlelem a vidéket. Talán vannak normálisabbak errefelé. Akikkel összehaverkodhatok. Nem fognak felismerni. Addigis, lefekszem aludni. Majd holnap indulok.
 
Fél tizenkettő körül érkezünk vissza, úgytűnik elsőnek.Túl nagy a csönd...valami nincs rendben.Benyitunk a "főhadiszállásra", sehol senki.Körülnézünk, az egyik kis folyosóra nyíló ajtó félig nyitva.Egy kis terembe vezet, a falnál ott találjuk Dimitrijt....fejbelőtték.A pda-ja sincs meg.Visszamegyünk a nagy terembe, nem kell túl sokat gondolkozni rajta hogy ez kinek a műve.Az új tagok lettek megbízva azzal hogy maradjanak.Viszont egy biztos, ilyen nem fordulhat elő mégegyszer.Üzenetet küldök az összes csoportnak, azonnal térjenek vissza, azt is meghagyom hogy melyik lejáraton át jöjjenek, a többit lezárjuk. 2 emberem itt marad, Borisszal elindulunk, lezárjuk a többi lejáratot, vagyis azt a kettőt amit eddig nyitvahagytunk, gyorsan haladunk, nagyjából már ismerjük a helyet, tudjuk mikor merre kell fordulnunk.Elreteszeljük a kijáratokat, és elhelyezünk 1-1 töltet dinamitot is, arra az esetre, ha valaki nagyon le szeretne jönni.Mire visszaérünk, már gyülekeznek az elvtársak, Antinovics kolléga most ért vissza a csapatával, és szokása szerint szálról-szálra szívja a cigarettát. 2 embert kiküldök az utolsó nyitott lejáróhoz, őrizzék míg nem ér le mindenki, majd azt is zárják le ideiglenesen.Egy óra múlva megérkezik az utolsó csoport is, addigra megyezünk, halott vezetőnket idelent fogjuk eltemetni, valami kevésbé sűrűn használt útvonalon.Végül megtaláljuk neki a megfelő helyet, egy eléggé elhagyatott szoba, nincs betonpaldó, csak egyszerű föld.Sokáig tanakodtunk azon mondjunk e gyászbeszédet hősies vezérünknek, de a beszéd az ő reszortja volt.Néma csenddel emlékezünk rá, 1 percet. Utána már történelem. A történelem pedig nem érdemel említést, még ha egy ilyen személyiség is jutott oda. Visszavonulunk, el kell dönteni most mi legyen.Vezetőt nem nevezünk ki, a csoportvezetők irányítanak amíg nem döntünk.Azzal kezdjük hogy összeszámoljuk a leleteket, 22 darabot gyűjtöttünk eddig, ez már elég lehet valamire, de azért még egy csoport ki fog menni holnap reggel, hátha találnak még valamit. 1 lejárat maradt, 3 ember fogja védeni, 6 óránként váltással.Még 3 ember kimegy holnap, kordonba kell eljutni, elvileg ott van 1 arc aki olcsón tud fegyvert szerezni.Arra vállalkozok, ismerek egy utat a mocsáron át.Velem jön még Borisz és Antinovics is, reggel indulunk, akik ittmaradnak meg barikádokat állítanak fel, és megpróbálják minél jobban eltüntetni az általunk hagyott nyomokat
 
Órákkal később ébredtem már kezdett majdnem lemenni a nap.
felkeltem az ágyból és szétnéztem kicsit a házban.
Éppen az ajtóhoz érek amikor bejön rajta szellem, az egyik kezében egy jó halom fa...
Maradj a házban! mondja Szellem mikor meglát. én félre álltam az útjából ő bement és lerakta a fát a kandalló elé, majd nekiállt a tűz begyújtásának... érdekes látványt nyújtva.
szépen be is igazgatta a gyújtóst, de a gyufával gondja akadt, túl kicsi volt a gyufaszál, meg el is tört a kezében. úgy a 4ik szál után odamentem elővettem az öngyújtóm és begyújtottam.
Érdekes szerkezet... jegyezte meg Szellem. Nemigazán furcsa... csupán összetett. feleltem rá, majd elhúztam 2 széket a faltól és a tűzzel szembe tettem le őket. Szellem sokáig nézte mit akarok de végül leült a székre. Szótlanul néztük a tüzet majd végül nem bírtam tovább:
hogy értetted azt hogy egykoron te is ember voltál?
A vérszívó felém néz a csápjai a levegőben mozogtak, majd teljesen leengedte őket.
az egy nagyon régi történet, a múltam története, nem ismerlek annyira hogy elmondjam! Meg aztán nem az a dolgom hogy történeteket meséljek neked, hanem hogy megóvjalak a bajoktól míg meg nem érted a zónát.
Igen... mert a vezérmutáns ezt kérte...
Akit te vezérmutánsnak hívsz ő a fejedelem volt, megölted, de utolsó parancsa az volt a "mutánsoknak" hogy téged ne bántsanak, csak akkor ha te bántod őket. Te megölted ő mégis azt kérte hogy ne bántsunk téged, sőt én védjelek meg téged... nem értem, de engedelmeskedek a Fejedelemnek és megvédelek ha kell az életemet adom érted!
Igazán?
Igen.
egyet nem értek de ezt rohadtul nem... az életedet áldoznád értem de nem mondanád el a múltad? nem értem...
Mit nem értesz ezen ember?
Mi nálunk embereknél van egy olyan nevű dolog hogy bizalom... ha valaki az életét adná a másik érte az bizalom, de ha még a múltját se mondja el valahogy nem stimmel...
Pedig pofon egyszerű ember: az életemet adnám azért hogy te életben maradj, mert ezt parancsolták, de nem mondok magamról semmit, mert nem bízok benned!
tyhhh... jézus... látom nálatok a lojalitás csak a vezérhímet illeti meg...
Becsülünk mindenkit aki méltó rá! és azokban mi is megbízunk. de te megölted azt aki vezetett minket azt ölted meg aki összekovácsolt minket egy csoportba! most újra szétváltak a zsenge kötelékek és újra egymás ellen harcolunk a túlélésért... Köszönhetjük neked és annak a sok ostoba embernek!
Ahh... kösz.
De bevallom le is nyűgöztél, nem hittem hogy egy maroknyi ember képes feltartani minket... de végül sikerült áttörni azt a védelmet és akkor már esélye se volt azoknak a hitvány mocskoknak!
Menj a pokolba! jó? ők emberek voltak harcosok voltak némelyik családos... tudod mi az a család?
a vérszívó újra felém néz: Nekem is volt családom! ti öltétek meg őket!
ezek után sokáig csöndben voltunk, néha raktunk a tűzre ami mohon égette el a fát.
Én holnap vissza indulok! mondtam.
Veled megyek. mondja miközben az egyik csápját nézegeti és próbál belőle kiszedni valamit.
max 3 métert azon a helyen... szerinted be engednének?
Tudom hogy nézek ki de a stalkernél volt gázálarc azt felveszem és nem látszik az arcom.
jó rád az? kérdezem tőle.
Majd összébb húzom csápjaim...
hehe... nem bírtam ki nevetés nélkül.
majd meglátod, de had kérdezzek már én is valamit tőled ember!
Hallgatom. mondtam.
Miért mész vissza? újra beállsz azok közé az istentelenek közé?
nem tudom... Őszintén nem tudom... nem ezért jöttem ide.. hogy gyilkoljak és a külvilágot védjem.
Hanem?
kaland és pénzvágy... az "álom életre" keresem a pénzt...
hallottuk hogy a szovjetunió összeomlott, és azt is hogy a kapitalizmus győz szinte mindenütt.. de hogy ekkora hatása legyen egészen addig nem hittük el míg meg nem érkeztek a stalkerek...
pedig igen a pénz hajtja a földet...
Szomorú... mondja.majd felál la székből és így szól.
Nos ha holnap indulunk akkor menjünk aludni, holnap akkor frissen kipihenten reggel elindulunk!
Rendben! Mondtam majd elindultam vissza a szobámba és ledőltem az ágyra pár percig még gondolkoztam hogy mi is lesz ennek a vége majd de gyorsan elnyomott az álom....
 
Felkelek. Megint rosszul aludtam ugyanis a létra alatt keltem föl. Úgy gondoltam körülnézek. Elkezdek kint sétálgatni, mikor látok egy fát amiről lógnak lefelé a cuccok. Közelebbről megnézem. Épp mennék közelebb, mikor elbotlok valamiben. Felnézek, egy méteres vértócsa előttem. Felugrok elő veszem az AK-t és körbenézek. Sehol senki. Felnézek a fára, és vagy 3 ember lóg le az ágakról, megnyúzva, nyaknál fogva felkötve. Ez hihetetlen. Ismerős, de nem tudom honnan. Arrébb egy ember fekszik. Ki van dőlve. Még él. Odamegyek hozzá. Ahogy elnézem még él de nem sokáig. Egy kés van a mellkasában. Ha kihúzom akkor elvérzik. Felkeltem. Nem tud beszélni. Mondom neki:
-Láttad ki tette ezt?
-L.....l......lé.......lény!
-Hogy nézett ki? HOGY NÉZETT KI?
Ekkor lenyúl a késhez és kihúzza. Elkezd fulladozni és krákogni. Előveszem a pisztolyt és rácélzok a fejére. Ő könyörögve rámnéz én meg mondom:
-Tudom barátom. Tudom.
És megadom a kegyelemdöfést. Átnézem a helyet. A bőr nincs itt. A nyomok alapján a létesítmény felé ment. Furcsa. Ilyen lábnyomokat még nem láttam. Mintha, emberiek lennének. Hm....Lehet vérszopó. Betöltöm az AK-t és elindulok az épület felé. Amint bemegyek körülnézek a szobában. Sehol semmi. Átkutatom az alsóbb szinteket. Semmi. Aztán, egy vércsepp csöppen a lábamra. Felnézek, a plafon csupa vér. Felmegyek, egy kis szoba van ott. Benyitok, három emberi bőr. Kiterítve. A hányinger kerülget. Megyek vissza a búvóhelyemre, mikor három Stalkerral találkozok. Mondom nekik:
-Üdv!
-Üdv. Te! Hallottad?
-Mit?
-Valami megnyúzott és megölt 3 embert a negyediket meg megkéselte.
-Tudom. Onnan jöttem ide. Itt bent vannak a bőrök.
-Értem. Akkor mi legyen?
-Szerintem vadásszuk le. De inkább ti mert én olyan fáradt vagyok hogy azt el nem tudom mondani.
Visszamentem és lefeküdtem. Mikor elaludtam fura álmom volt. Azt álmodtam, hogy sötét van, felmegyek egy fára, alattam 3 Stalker. Leugrok az egyiknek átdöföm a hátán a macsétát, a másiknak lábbal kitöröm a nyakát a harmadikat megfogom, a fához vágom, odaszögezem a kezét majd a nyakából kiharapok egy darabot és megeszem. Mikor elvérzik ordítok egy nagyot, kihúzom belőle a késeket és elviszem magammal. Felviszem az Agroprom intézetbe és a tetőn elfogyasztom. Ekkor lemegyek a mosdóba és megmosom az arcomat. A tükörbe nézek és mondom:
-A vadászat elkezdődött!
Ekkor kelek föl. Nézem magamat, semmi bajom. Mindenem itt van. Semmi nem véres. Csak egy álom. Hála istennek. Alszom tovább. Most nem álmodok. Majd holnap körülnézek.
 
Visszatértünk a bázisunkra.Egy egykori gyártelep maradéka, zsoldos bázisnak tökéletes. Otthon, édes otthon. Ez a hely el van zárva a sztalkerok elől, így nyugalomban lehetünk. Visszaérve az őrség kihúzva figyelte ahogyan bemasírozunk a bejáraton. Én az ágyamhoz és a ládámhoz megyek elsőként. Levetem a Tiszta Égboltos ruhát és előtörnek az ott töltött idők. Thor és a csapat..De a parancs az parancs. Beszivárgás, felkutatás, és megsemmisítés. Bepakoltam az eddig használt AK-mat és kivettem a rég látott TRS-emet, valamint magamra öltöttem a zsoldos öltözetemet. Lementem jelenteni Farkasembernek, a vezérünknek.A helység felé haladva látom, hogy sok exokseletonos védi, vakószínüleg tart a merénylettől.Nem csodálom... Belépek az ajtón és ő háttal nekem áll.
-Uram !
-Áá Goblin !
-Örülök, hogy látlak barátom !
-Hallottam hírét a sikerednek, hidd el ez a sztalkerok és a mi érdekünknek is jót tesz.
-Sejtették ki lehetsz ?
-Nem uram, teljesen álcáztam magam, Cézárként mutatkoztam be mindenkinek és a megbeszéltek szerint jártam el, igaz néha kicsit többet tettem, mint kellett volna, de a küldetés sikeres.
-Tudom, te vagy a legjobb halálosztóm.
Erre nem feleltem semmit.
-Nos a pénz itt van és gondolom már le is adtad a 25%-a a tiéd, ahogy szoktuk.
-Most pedig indulj, és töltődj fel, hamarosan új feladatom van a számodra.
-Igenis !
Tisztelegtem és a célterület felé vettem az irányt. Általános rosszkedv gyötör, valamiért sajnálom ezt az utóbbi embert. Talán a kaja segít...
Egy konzerv és egy öt napos kenyér. Na majd becsukom a szemem...

Scare: A quantum fizikáról azért ne beszélgess vele. :D
 
öreg most gondold a helyzetbe magad ott van melletted 2 méterre egy egy méter 90es vérszívó aki emberként gondolkozik nem akarnád megismerni? hogy ki vagy mi ő? honnan jön mire képes vagy miféle szerzet egyáltalán?
nem fizikáról beszélgettem hanem szimplán a múltjáról a jelenről a jövőről...
éld bele magad!
 
Felkelek. Elmegyek arra a helyre amit álmomban láttam. Nem merek odanézni. Majd odakapom a tekintetem. Sehol semmi. Nincsenek hullák. Elmegyek az intézetbe. A tetejére felmegyek, sehol semmi. Megnyugszom. Nem én voltam. Megyek le, megint egy csapat Stalkerral futok össze. Ők meg:
-Te! Nem láttál errefelé egy három főből álló csoportot?
-Nem. Miért?
-Tegnap óta se hírük se hamvuk. Semmi. Eltűntek.
-Majd ha látom őket szólok.
Megyek tovább. Körbenézek de az egész Agroprom területén semmit nem találtam. Majd visszamegyek és elgondolkofom. Mi van ha az az álom azoknak az időknek az eredménye, mikor még a mocsárban vadászgattam? Mi van ha az akkori eset miatt bűntudatot érzek? Áh.....Inkább nem firtatom. A lényeget tudom. Egy nagyon vaszélyes lény van odakinn és meg kell ölni.Bármi áron. Nem izgatom magam emiatt. Lemegyek a helyemre és ott alszom egy jót. Most nem álmodtam semmit. Felvidultam. Most sokkal jobban érzem magam. A nap további részét pihenéssel és lustálkodással töltöttem. Megérdemeltem. Este megint aludtam egy jót.
 
Reggel felkelünk, és indulunk munkaversenyre, hogy beteljesítsük az öt hetes tervet. :)
Elindulunk, egy dombos vidékk lett nekünk kiosztva, ami a térképen lapos, de mostmár dombos, mert a gravitációs anomáliák össze-vissza gyűrték a talajt.Az a vicces, hogy a föld alatt is vannak, és kis üregeket képeznek, valahol olyan laza a föld halmazállapota, hogy beszakadsz efgy üregbe, valahol pedig annyira tömör a talaj, hogy nem lehet belenyomni az ásót.Odamegyünk, nézzük-nézzük, de egyikünk sem mer odamenni.
Végül sorsot húzunk, hogy ki megy be elsőnek.Én veszítettem.
Összeszedtem a földről kavicsokat, üvegszilánkokat, csikkeket, tele volt már velük a markom, és elindultam.
Dobáltam magam előtt, és az volt a legszebb, hogy össze-vissza lődözték őkat az anomáliák, amikbe beledobtam őket.
Még jó, hogy hosszí kabát van rajtam, mert az egyik üvegszilánk majdnem beleállt a térdembe.
A kis sárga ledes detektor fenemód elkezd csipogni a kezemben, ennyi erővel egy kiscsirkét is foghatnék.
Akármerre megyek ugyannúgy fenemód csipog, mint a naposcsibe.
Leejtem, és egyszerűen kiakad meg sípol.
Kaparom a földet, egy kis üreg van alattam.
Benne egy szívként lüktető leginkább krumplira hasonlító valami, ami lebeg a föld alatti üregben egyenlő távolságra az öreg falaitól.
Megfogom, kihúzom az üregből, ami mihelyst kiszedem onnét összeomlik.
Ezzel a módszerrel ásunk még párat, aztán megyünk vissza.

Mikor úgy félúton csörög valaki mobilja, azt mondják, hogy kinyírták Dimitrijt, és az újak a szolgálat bérencei voltak.Rohanunk vissza, tányleg meghalt.Elássuk az egyik olyan teremben, ahol nincs betonpadló, és egyperces néma csenddel emlékezünk meg róla.
A csapatvezetők lettek most a vezérek.Egy cél lebeg a szemünk előtt.Dolgozni!Dolgozni!Dolgozni!
Meg kell bosszulnunk Dimitrij halálát, és a bosszú egy olyan dolog, amihez sok ember nem verítéke, és nem egyszer vére kell.
Elküldtek engem Mihailt és Boriszt a kordonba fegyverért.A gyűjtött relikviákat majd rásózzuk az öregre, abból veszünk fegyvert.
Mihail azt mondja, hogy mennyünk a mocsáron át, arra rövödebb.Hát legyen.

Megyünk térdig ebben a néhol jéghideg, néhol hugymeleg bűzös kipárolgásoktól teli folyamatosan bomló masszában.
 
Hát én nyugodtan nem tudnék aludni vele egy házban, de azért olyan túl értelmes ne legyen.. Szóval dumál, meg emlékszik, meg minden, de a sztalker ruha kicsit durva már. :D De nem baj, folytasd csak, jó ez.
 
Vissza
Top Alul