Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Lent a következő beszélgetés folyt:
-Jurij, akkor miért is jöttél ide?
-Csak pénz kellett. Le vagyok égve.Nincs pénzem. Kellett volna egy lelet és akkor kint degeszre keresem magamat.
-Miért?
-Kint sokat fizetnek a leletekért.
-Hmm....Érdekes.
-Most mondd el te. Mit csinálsz itt?
-Hm.....Egy embert megöltem. És elmenekültem. Itt először portyáztam majd később vadásztam. A vadász aki előttem idejött az ütött ki a szakmából. Övé volt ez a hely is.
-És hova lett?
-Meghalt. Tőle vannak a kések.
-Ügyes vagy a késsel?
-Én? Én......Nem nagyon.
-Akkor miért használod?
-Mert osonni tudok. Besurranó voltam régebben.
-Értem. És punk nem?
-Honnét veszed?
-A hajad. Nem egyenletesen nő. Oldalt hosszabb középen egy sávban pár centivel hosszabb.
-Ennyiből tudod?
-Igen.
-Egy katonától el is várható szerintem.
-Katona? Pfúj!
-Te nem voltál katona?
-Isten ments! Zsoldos! Csak kiléptem. Nem volt munka és a végén már csak egy adag kefír és egy szelet kenyér jutott. Ezért bejöttem a haverral. Ja! Amúgy, ha dobókés. A haverom is használt. Itt van 5. Az övé volt.
-Hm. Szépek. Köszönöm. Te miért íjat használsz?
-Mert gyerekkorom óta íjász vagyok. Ezért vagyok keresett. Az íj sokkal jobb sok esetben mint a pisztoly. Előszöris hangtalan, és ha valamit meglövök az nem esik le mondjuk egy toronyból hanem odaszögezi a nyílvessző a falhoz. És sokkal csöndesebb. Ezt én magam készítettem. A zsoldosok között én voltam az első, én mentem be elsőnek mindenhova. Sok embert öltem meg és a gerilla harcmodor és a lopakodás is közel áll hozzám. Megtaníthatlak pár dologra.
-Inkább segíts.
-Miben?
-Kell egy spotter.
-Abban nem vagyok nagyon jártas.
-Zsoldos vagy nem?
-Voltam!
-De akkoris, tudsz valamit nem?
-Hát. Ha orvlövész akarsz lenni abban nem segíthetek. De ha rejtőzködést akarsz megtanulni, abban segíthetek.
-Lesz egy álcahálóm!
-Az nem kell! Úgy megtanítalak elrejtőzni hogy még magadat is megleped. Ha meg azt akarod még kést dobni is megtanítalak meg íjjal lőni.
-Felőlem. Nekem csak egy Spotter kellene.
-Az is lehetek de fel kell készülnöm rá mert mint mondtam nem vagyok olyan jó ebben.
-Rendben. Akkor, most mi legyen?
-Most? Hm....Most mondjuk menjünk ki portyára. Sötét van, és ez príma lesz letesztelni mit tudsz.
-Mire portyázunk?
-Láttam pár banditát innen keletre, próbáljuk meg kipakolni őket.
-Rendben, mehetünk.
Felpakolunk és indulunk. Jurijnál az íj meg egy revolver van. Nálam meg a kések és a géppuskám. Mikor megyünk három banditát veszünk észre. Kettő egy fa előtt állnak egymás előtt a harmadik meg a bozótban van.
-Iván! A bozót a tied. Enyém az a kettő.
-Hát nem tudom íjjal nem lehet sorozatot lőni.....
Ekkor elővesz egy vesszőt, felhúzza, céloz és ahogy lő mind a kettő banditát odaszögezi a fához.
-Na! Pofázol még vagy indulsz?
Elindultam a bozótosba és a macsétámat elővettem. Láttam, éppen az egyik rejtekhelyét nyitja ki és szedi ki belőle a cuccot. Mögé mentem és mikor felállt és megfordult pont akkor csaptam le a fejét. ELvettem a dolgait és mentünk a másik kettőhöz és őket is átfutottuk. 2000 rúbel összesen. És egy Veles detektor. De nincs benne elem. Nemm működik. Visszamentünk a rejtekhelyre és szétosztottuk a dolgokat.
 
Egyik reggel elindultam északnak. Ott van valami raktár meg egy falu. Először a falu feltérképezését kezdem. Úgy tűnt hogy itt éltek valamik de most semmi sincs itthon. Épp amikor egy találomra kiválasztott háznak berúgtam az ajtaját egy hullát látok. Viszonylag épp. Kb egy hetes lehet. Hmm semmit se találok nála csak egy PDAt. Fura páncél van rajta. A PDAt magammal viszem.
Épp amikor átlépem az ajtót és fölemelem a fejem hát körülbelül 50 szempárral találkozik a tekintetem. Vakkutyák és Pseudok vegyesen. FUTÁÁS!! Ők meg utánam. Már fél kilométert szaladtam előlük amikor ők is megállnak előttem 10 méterre. Vicsorognak de nem jönnek. Muszáj őket lerázni. Szaladok tovább. Ők meg megint utánam. Egy barlang szájához értem. Megállok. Ők meg jönnek és jönnek. Végül 90°-ban elfordulnak északnak. Fura hogy nem támadtak meg.
Ekkor valami fölemel majd 20 méterrel arrébb landolok. Hátranézve egy két méter magas Szarvas szerű teremtményt látok. A feje csontrétegek védik, szinte hús sincs rajta, még szeme sincs. A nyakán cafatokba lóg a hús. A nyaka alatti részt is Csontpáncél védi. Meglövöm a lábát a mesterlövészpuskából. Egy kicsit megrogy majd támad. Az .50 es lőszer csak ennyi kárt tett benne? Az agancsai szinte egy emelővé alakultak. 4 ember is elférne benne.
Az újabb landolásnál bevertem a fejem. 5 perc múlva fölkeltem. Mért nem támad. Viszont koppanásokat hallok. Erősen szédülök de szétnézek. A ruha a bal kezemen szétszakadozva és a kezem erősen vérzik. A seb nem hasított. Csak felületi. Felitatom egy zsebkendővel a vért majd átkötöm. Egy ház tetejére érkeztem. A mutáns körbe körbe szaladgál. Nem tud följutni.
Fejbelövöm 6szor de meg se érezte. Viszont rájött hogy lehetne leszedni. Elkezdte ütni az egyik falat ami nemsokára szétszakad. Oldalbalövöm és vér spriccol ki az oldalából ha lehet azt annak nevezni. Nyúlós zöldes pirosas. Az egész tárat a sebére lövöm de még mindig mozog. A tető meginog. Előveszem a macsétát ráugrok és beledöföm a hátába. Kihúzom majd újra és újra háton szúrom. Ekkor összeesik. Megvizsgálom és megtaláltam a szemeit. Alig megkülönböztethető a csonttól. Fura tekintettel néz rám. Mintha ezt mondaná:
-Te bolond. Mért jöttél a barlangomhoz?
Majd elüvegesedik a tekintete. Ki mást hívnák mint a tudósokat. Közbe a kezemen a vér a kötést is eláztatta. Küldtek egy helikoptert. A büszke állat ott fekszik a ház oldalába. A kezem iszonyatosan fáj. Fellövök egy jelzőrakétát. Leszállnak. Meglátnak a tetőn. Mutatok a ház mögé. Már alig látok. Leugrok a tetőről. A többiek a raktér felé vonszolják a lényt. Ekkor egy orvost látok meg a helikopteren. Odaszédelgek elé majd összeestem.
 
Másnap reggel felkelek és Jurij sehol. Valami rosszat sejtek, ezért előveszem a pisztolyomat és felderítem a helyet. Lent találom meg, a doboznyi radioaktív lőszert nézegette.
-Tedd le te hülye!
-Dehát!
-Ez radioaktív!
Becsuktam a dobozt és mondtam:
-Te idióta! Ez a lőszer radioaktív! Azért tartom itt mert nem akarok a közelében lenni! Veszélyes!
-Ezzel lehetne valamit kezdeni. Nyílhegyet is csinálhatnék belőlük.
-Nem! Ezek puska golyók! Érted? PUSKA! 7.62-es töltények a Dragunovba! Te marha!
-De ezekért jó pénzt kaphatnánk. A tudósok akár 200 000 rúbelt is adhatnak egy golyóért. Vígan élhetnénk!
-Nem! Ez még jól jöhet.
-Minek?
-Hát, mondjuk egy vak kutyát megsebzünk, az elindul a társaihoz, és megfertőzi őket. Majd meghalnak. Mind. Erre.
-Értem de....
-Semmi de! Ezeket elteszem.
-Áh! Felőlem. Amúgy, kitaláltam valamit.
-Mondhatod.
-Mostanában a banditák eléggé elköcsögösödtek. Tudod, eddig csak a gazdagokat rabolták ki. Most már mindenkit. Szerintem az új bandita vezér lehet az oka. El kellene tennünk láb alól.
-De a mesterlövész puskával nem vagyok még képzett.
-Majd leszek a Spotter. Áttanulmányoztam a dolgokat és talán hasznomat veszed. Na! Irány!
-Remek! Köszönöm!
Felsiettem és felvettem a mellényt, az övemre raktam a kettő plusz kés táskát, és feltöltöttem a kés tartókat. A 7.62-es lőszert megnéztem, egy tár maradt. Most mi legyen?
-Te! Hozd a radioaktív lövedéket. Befűtünk nekik.
Felkaptam a dobozt és indultunk. Sötét Völgyben van a banditák bázisa. Oda vettük az irányt. Ott aztán egy jó helyet kellett találnunk. Egy nagy fa teteje jó is lesz. Felmásztunk, én meg betöltöttem a radioaktív lőszert. Jurij mellettem ült az ágon és mondta:
-Rendben, majd úgy lőj ahogy mondom. A jelzések a szálkeresztben a fokokat mutatják. Minden kis vonal egy fok. Pontosnak kell lenned, egy fok eltérés és lehet eltéveszted. A PDA térképén nézem a dolgokat. A szél irányát és erejét nem tudom pontosan. Csak tippelek. De remélem sikerül. Na akkor, látod?
-Igen. Pont az ablak előtt áll. Lelőjem?
-Türelem. Most mondom az adatokat. 5km/h-s szél, Nyugati. 5 fokkal nyugatra. 500 méterre, 5 fokkal felfelé. Rendben?
-Igen. Lövök!
Elsütöttem a fegyvert. A golyó célba ért. Láttam ahogy a vezér a torkához kap amiből már spriccel ki a vér. Elterül.
-Siker!
-Indulás. A kereskedő menyit fizethet ezért?
-Nem tudom. Adósunk lehet.
Lementünk a fáról és elindultunk haza. Elfelejtettem bezárni a radioaktív lőszer dobozát és kiesett az összes. Az egyik elkezd gurulni lefelé a lejtőn. Én azt akartam elkapni Jurij meg a többit. Mikor futok a golyó után észre veszem hogy egy elektro anomália felé tart. Megpróbálom elkapni de nem sikerül. Megfordulok és pont akkor ér bele az anomáliába. A robbanás nem volt nagyobb egy kis petárdánál de én éreztem. Elvesztettem az eszméletem.
Jurij eközben:
Mi a franc?
-Iván! I-Iván?! A franc!
Odarohantam Ivánhoz és látom, súlyosan vérzik. Felkapom a cuccaival együtt és elkezdem cipelni haza felé. Mikor hazaértünk bekötöttem a sebét. Vártam. Felébredt.
Iván
Húha! Zúg a fejem. Kinyitom a szememet, látom. Jurij ott ül mellettem.
-Jurij! Mi....Mi történt?
-Ajj.....A golyó felrobbant. És, egy szilánk a hátadba állt. A gerinced mellé. Nem lehet kivenni mert belehalnál. Talán, egy doki segíthetne neked. Majd körül nézek. De most egy darabig nem mehetsz ki innen. Szereznem kell egy Lélek leletet. Nem lesz könnyű. A Veles detektorral könnyű lenne de nem működik. Veszek bele elemet és akkor talán. De a sérülésed súlyos. Addigis tessék a sugárzás elleni gyógyszerből egyet kell bevenned minden 3. órában. A Lélek segíteni fog de ha nem találunk egy leletet ami elnyeli a sugárzást akkor neked harangoztak. Vagy egy orvost.
Most értettem meg mekkora a baj. Te jó ég.
-És a lelet, ami elnyeli a sugárzást, az megment?
-Nem. Lelassítja, de meg nem állítja. Legjobb esetben is csak 3 éved van hátra. Sajnálom.......
Te jó isten. Nekem végem. Ennyi volt. Nem tehetek semmit.
-Nincs esélyem?
-Nincs. Nem vagyok orvos de ha a gerinced mellől kiveszik azt az izét, akkor vagy meghalsz vagy megbénulsz. A zónát mindenképpen el kell hagynod.
-Szerezz egy orvost!
-Nem tudok a közelben orvost.
-Hallottam pletykákat miszerint egy Yantar nevű helyen vannak kutatók.
-Azok nem orvosok.
-Talán van köztük orvos is aki segíthet. Próbáld meg.
-Jó. De nem ígérek semmit.
-Vidd magaddal a géppuskámat! Jól jöhet!
-Nem. Azt itt hagyom. Ha valaki jön és nem én vagyok az akkor lődd le.
-Értem.
Jurij
Kimentem a csapóajtón egy íjjal és a vesszőkkel. Nem hagyhatom cserben Ivánt. Sietnem kell Yantarba. A térképen látom is hol van. Talán csatlakozhatok egy csapathoz. Ha ők segítenek akkor talán könnyebben szerzek orvost.
Most egy ideig Jurijjal írok és így váltok közöttük. Senki ne jöjjön a segítségemre, Jurijjnak segítsetek. Kiscsillag, mondjuk a benzinért cserébe segíthetsz neki ha a közelben vagy de bárkinek a segítsége jól jön :D.
 
A bunkerben ébredtem. Minden nálam volt. A páncélom kijavítva. A seb begyógyult. Biztos gyógyító relikvia. Fölveszem a cuccaim majd előveszem a PDAt. A fickó valami végső napok csoport felderítője volt. És épp jantar közelben van a bázisuk. Új bázis után akart nézni. Valószínűleg a kutyafalka kapta el. Megjelölve 6 Biztonságos útvonal területek közt. 2 Rejtekhely. Az egyik kordonba, a másik a bázisuk közelében. Kimegyek.
-Na felgyógyul? Sok vért vesztett. A mutánst köszönjük. A jutalmat megbeszéljük.
-Tud valamit a Végső napok nevű frakcióról?
-Igen. Itt élnek a perzselő mellett. Biztos távolságba. Mindig megölik az őreinket és mindenkit akit meglátnak. Nem akar velük találkozni.
-Köszönöm az információt. A környékről beszélne?
-Északra az agyperzselő. Itt a műholdtérkép. Ezeken be van jelölve melyik területre semmiképp ne menjen. Keletre a mocsár. Tele snorkokkal. És az agyperzselőtől van a frakció északkeletre. Szerencsére kikapcsolták de sose lehet tudni.
Kimegyek megbarátkozok a környékkel.
 
Vissza értem a határhoz. Miután az orvos teljesen ellátta a sebeim, össze varrta pár öltéssel. Még így is elég rondán néz ki. Sőt az öltésekkel még rondább lett. Azért az orvos utána még kötszerrel újrakötötte, majd azt mondta nekem, hogy két óránként jelenjek meg hogy ellenőrizni tudja a varratokat. Ez után lementem az ellátó tiszthez, és eladtam neki, a még nálam maradt galacsint. Ha már ott voltam, rákérdeztem hogy tudna e adni nekem egy új egyenruhát ha megfizetem. Azt mondta hogy épp szerencsém van, mert nemrég érkezett egy szállítmány, a legújabb katonai páncélokkal. Azzal elővett egy teljesen új, használatlan páncélozott ruhát sisakkal. "Ez a legújabb Beryl m5-ös ruha. Ennél jobbat keresve sem találsz." Mondta. "Mennyiért adnád oda?" "Hát durván 35.000RU-ért a tiéd." "Nekem csak 24.000-em van." "Hát...Sajnálom pajtás de ennyiért még mindig csak az alap felszerelést tudom adni." "Na ne szórakozz már! Akkor most add ide, és később még fizetek!" "Dehogy! Nálam nincs részletfizetés!" "Áhh!...Átkozott kufár! Akkor add azt az alapfelszerelést!" "Na jó! Tudod mit?! Lásd kivel van dolgod! Tessék! Itt egy M-4-es ruha. Lehet nem olyan jó mint az M-5-ös, de legalább rendesen véd." "Jó! És mennyi lesz?" "Csak add ide azt a 24.000-et." "Nesze fogd!" "Jól van! De most már tűnés!" Szerintem ez egész jó üzlet volt. A ruha teljesen új, több hely van a hátizsákban, és még egy sisak is jár hozzá. De mivel a sisakot annyira nem komálom, ezért egyszerűen be rakom a hátizsákba. Még tartalékba vettem egy új fejkendőt. De amíg a kötések fent vannak a fejemen, addig nem tudom felvenni. Így az is a hátizsákba került. Eszembe jutott az is hogy amikor vissza értem az ellenőrző pontra, akkor a hadnagy adott némi pénzt, hogy vegyek még néhány üveg vodkát, mert kezdenek már kifogyni belőle. Ez még egy látogatás a beszerző tisztnél. De csak óvatosan mert ha a parancsnok erről tudomást szerez, akkor nagy sz@rban leszünk. Megbeszéltem vele, hogy nem most azonnal viszem el, mert így kiszúrnának, hanem éjjel vitesse a rekeszt az ellenőrző ponthoz. Akkor senkinek sem szúr szemet. Ezek tán már csak egy teendőm van. Jelenteni a parancsnoknak az elesett embereket. Bekopogtam az iroda ajtaján, és egy hangos "Tessék!" után beléptem. A parancsnok ott ült az asztalánál, és szokás szerint végezte a véget nem érő papír munkáit. Amikor észrevette hogy már bent vagyok és javában tisztelgek, Félretolta a papírokat, és azt mondta: "Pihenj! Mit akar?" Elmondtam neki hogy a helyőrségünk eddig két embert vesztett. Aztán kérdezte hogy hol vannak a dögcédulák. Tudtam hogy emiatt még bajba kerülök. Úgyhogy nem volt mit tennem, elmondtam az igazat, hogy nem tudtam megszerezni. Nagy meglepetésemre, nem borult el az agya hirtelen, mint ahogy szokott, hanem nyugodtan közölte velem, hogy most akkor ezekkel ne törődjek, majd valakiket kiküld a hullákért, hogy keressék, meg. Nekem csak a halottak helyzetét kellett megadnom. Volt az irodában egy tábla amin a zóna részletes térképe volt. Azon bejelöltem hogy körülbelül hol vesztettük el a két katonát. Ezek után a parancsnok azt mondta, hogy most egyenlőre várjak amíg az orvos azt nem mondja hogy elmehetek. De mivel pihenésről szó sincs, ezért, addig itt kell teljesítenem a kötelességemet.
 
Pár nap alatt naggyából felépültem, és megértettem az itteni szokásokat és gondolkodásmódot.
Igazából annyi a lényege, hogy nem létezik az a fogalom, hogy "enyém".Senki sem dolgozik magának, mert az szerintük kizsákmányoláshoz vezetne, a napokat és az órákat nem számolják, hoszen véget ért a történelem.Itt a kolhozban vertek tanyát, de nemsokára továbbállunk.Még nem tudjuk merre, talán amerre az út visz.Elég vegyes társaság vagyunk.Velem együtt kilenc a létszám.Éppen egy antik faplatós teherautót próbálnuk üzembehelyezni a közösség érdekében, a motorja besz art, ezért valami tanknak a motorját próbáljuk beleaplikálni.
Már éppen a próbakörre megyünk vele, amikor látjuk, hogy valami féleszű(bocs) hadonászik, hogy mennyünk oda hozzá.Jólvan, ő is embertátrsunk.Azt hadoválja egy íjjal a hátán, hogy valami haverjának egy sugárzó fémszilánk ment a gerince mellé, és nem tudja kiszedni.Vagy orvos kell, vagy pedig valami gyógyít relikvia, de sürgősen.Orvos van köztünk, de csak botcsinálta, ő is egy bajonettel meg pálesszel műt.Egy a betegnek, egy magának.Azt mondja, hogy el kéne jutnia Yantarba, ha elvinnénk odáig, akkor nem maradna üres a zsebünk.
(Az a pali, ameik először adott a közös cigiből, és aki a gravírozott öngyújtót használta,később kiderült, hogy közös, csak akkor éppen ő volt a soros.)Dimitrij odaszólt neki a vastag sztk keretes szemüvege mögül:-Ember pénzt nem fogadhatunk el, nem akarunk kizsákmányolni, de pattanj fel a platóra, majd teszel valamit a közösségért.
-Köszönöm...

Akkor elviszünk Yantarig, tied a szó.
 
Megyek Yantar felé mikor látok egy csapatot. Integetek nekik hogy jöjjenek már ide. Idejöttek én meg mondom:
-Figyeljetek! Segítségre lenne szükségem. A haverom, nagyon rossz bőrben van. Egy radioaktív repesz belement a gerince mellé. Operálni kéne. El kellene jutnom Yantarba orvosért.
-Mi elvihetünk.
-Húha, köszönöm. Tessék! 9000 rúbel!
-Ember. Pénzt nem fogadhatunk el, nem akarunk kizsákmányolni, de pattanj fel a platóra, majd teszel valamit a közösségért.
-Köszönöm. Meghálálom.
Felpattantam a kocsi platójára és indultunk. Kilencen voltak. Amíg mentünk megigazítottam a vörös Barettet a fejemen és lepucoltam a kitűzőt. Amint feltettem megint a satyit az egyikük odamondja:
-Üdv köztünk Elvtárs!
-Hogy?
-Te is a mozgalom része vagy!
-Mi? Ti....Ti kommunisták vagytok?
-Igen. Miért?
-Semmi. A kitűzőm nem azért van. Ezt akkor kaptam mikor még zsoldos voltam, 88'ban felbéreltek hogy védjek meg egy Orosz nagykutyát! Ők adták. Emlékül. A fizetségem mellé. Azóta van a sapkámon! Ez a jellegzetességem!
-Értem. Van egy szál cigid?
-Van. Tessék! A haveromé.
-Köszönöm!
Rágyújtott és mentünk tovább. Elértünk Yantarba és ott leszálltam. Bemegyek a mobil laborba és mondom az orvosnak:
-Doki baj van!
-Mi?
-Egyik ismerősömnek egy radioaktív repesz állt a hátába! Jöjjön! Sietnünk kell!
-Hm.....Nem biztos hogy mehetek Sok a dolgom. De várj, KRUGLOV! Van dolgod?
-Nincs!
-Akkor gyere már ide! Itt egy fickó akinek segítség kellene. Mennyit fizetsz?
-9000 rúbel.
-Mehetnek.
Kimentünk a komcsik ott ültek a platón és cigiztek meg dumáltak. Megkérdezem:
-Héló Elvtársak! Vissza tudnának vinni engem az Agroprom kutatóintézetig?
-Hát.......
Nem kell addig elvinni, félútig is jó, majd meghálálom.
 
Milyen exo? A radioaktív lőszerből egy tár van. Azt is úgy tervezem nem használom annyit. Max egy lőszert lövök vele. A csigás íj meg azért kell mert a csöndes gyilkolást preferálom, és a csigás íj, a dobókés meg a mesterlövész puska közel áll a szívemhez.
 
Elvittük a palit a nagyeszűekhez, kijött az egyikkel, és kéri, hogy vigyük el az agropromhoz.Dimitrij:-Jólvan, elviszünk.Úgyis arrafelé szerettünk volna körülnézni.Azt mondják vannak arrafelé érdekes dolgok.
Kéne már egy kis valuta.Utálunk üzletelni, dehát a cél szentesíti az ezközt.
Szükségünk lesz lőszerre.Valami újkeletű félkatonai szervezet tervszerűen csapolja le a zóna kincseit, és ez nekünk ez nem tetszik.Sokkal többen vannak nálunk, nemeg a felszereltségünk sem összemérhető az övékkel, de amit tesznek az ellenkezik az elveinnkkel, meg kell állítanunk őket.(Talán elkezd formálódni a jövendőbeli szabadság?)De addig még ember kell, lőszer és egyéb ellátmány, és ezeknek jórészét sajnálatos módon pénzért kell beszerezni, nem úgy mint a régi szép időkben, dehát ilyen az élet...
 
Remek. Felpattantunk és indultunk. Megyünk mikor ugyanaz a figura aki a barettet kérdezte megint mondja:
-És? Milyen munka volt az?
-Meg kellett védenem. Egy hülye le akarta lőni. Engem meg megbíztak hogy öljem meg. Én meg leszedtem. Azért kaptam a kitűzőt.
-És? Te nem vagy mozgalmunk tagja?
-Neeeem. Nem vagyok ez a fajta. Inkább zsoldos voltam. Az a jó. Fizettek egy csomót.
-Értem. Te! Már itt vagyunk. Menjetek.
-Köszönöm. Ja! Mégvalami, tessék egy cigi.
-Köszönöm elvtárs!
-Nincs mit......Elvtárs.
Leszálltunk. Lementünk a rejtekhelyünkre. Iván még élt de rossz bőrben volt.
-A franc!
-Mi a baj doki?
-Nem tudom kiszedni. Belehalna. Már a vérveszteségbe is. Nem tudok mit tenni.
-Egy lelet kellene. Egy tűzgolyó, cseppek vagy valami ami elnyeli a sugárzást. Az lelassítaná a folyamatot. Egy speciális elsősegélycsomagot hoztam. Ezzel rendbe lehetne hozni. Van benne minden.
-Várj! Van itt egy tűzgolyó! Használhatnád.
-Mi? A mázlista. Add ide!
A tűzgolyót megfogta és rárakta a tarkójára.
-Ez egy darabig használni fog. Amíg befoltozom.
Nagynehezen bekötötte a sebét újra, beadott egy alvasztót meg valami szert. Adott 10 anti rad szérumot és mondta:
-Rendben. Ezeket naponta be kell adni. Nem szabad kihagyni egy napot sem mert veszélyes lehet. Meg is halhat. Ez is csak lelassítja a folyamatot. Számításaim szerint 1-2 évig ha kibírja az dicséretes. Nincs esélye. Sajnálom.
Iván értette a dolgot mert elkezdett könnyezni. Én kimentem a rejtekhely elé a dokival beszélgetni. Azt mondta hogy nem tehet semmit, ha kioperálják akkoris minimum nyaktól lefelé bénulás. Szegény ördög nem bírja sokáig. Legyen vele. Egy barát kell neki most.
Visszamentem Iván meg mondja:
-Jurij! Hozd ide azt a dobozt. Ott a szekrényben.
Odamegyek a szekrényhez és megnézem. Egy kés van benne.
-Ez minek?
-Az az én késem. Azt használtam nyúzásra és vadászatra. Azzal vágtam el a vadász torkát. És azzal fogom a sajátomat.
-Hülye vagy?
-Már úgyis mindegy nekem.
-NEM! Még élhetsz! Teljes életet nem is de élhetsz. Majd kitalálunk valamit.
-Nincs mit tenni.
-Nekem még segíthetsz! És ez a fontos! Ha szenvedsz esküszöm én lőlek le!
Iván bólintott és elfordult. Elaludt. Én meg leültem és elgondolkodtam a dolgokon. Hajj, de nehéz lesz neki......
 
Kellő távolságból követem az érdekes egyéneket, egyenlőre nem vettek észre.Egy kisebb épületkomplexum felé tartanak, itt már próbálok közelebb jutni, de csak óvatosan.Bemennek a rozsdás vaskapun, majd balra fordulnak, be egy lapostetős épületbe.Megállok az egyik ablak alatt, próbálok hallgatózni.Csak szótöredékeket hallok utána mozgolódás, majd 1 hatalmas villanás, utána síri csönd.Magam elé tartom a fegyvert, és csöndben elindulok az ajtó felé.Óvatosan benézek, és semmi.Egyszerűen eltűntek.Próbálok valamiféle nyomot találni, de semmi, egy árva nyomot nem hagytak maguk után.Késő délutánra jár, mielőtt lemenne a nap, még visszamegyek a helikopterhez, hátha találok valamit.A roncsok úgy vannak ahogy lezuhant a gép.Elkezdem átnézni, a fedélzeti géppuska tropára ment, de egy doboznyi lőszert találok épségben, ez még jó lehet, elrakom.A fülke maradványait nézegetem, az egyik ülés alatt találok még 1 olyan fekete ládát mint amilyeneket elvittek, csak ez össze van 1 kicsit roncsolódva.Kiráncigálom az ülés alól, a zárral nem kell vacakolnom, tönkrement.Felnyitom a ládát, aktákat találok benne kötegelve, 1 karton cigit, egy benzines öngyújtó, 1 teljes térkép a zónáról, és 5000 rubel.Belelapozgatok ez egyik aktába, egy katona adatait tartalmazza, őt vitték el azok az emberek.Úgy tűnik ez a csávó nem valami kezdő..több fajta különleges kikpézés,speciális ismeretek. Megnézem a következő oldalt, valami "maszlag" a zónában uralkodó viszonyokról, és valami olyasmi hogy be kellene épülnie valamien szervezetbe, vagy fel kéne deríteni azt.Nem sok mindent értek belőle, inkább nem olvasgatom.Gondolkodom mit csináljak ezzel, végül is arra jutok hogy először a szolgálatnál kéne megmutatni, hátha ők tudnak valamiről, vagy hallottak valamiről.Rostokig már nem érek vissza, Eszembe jut a pótkocsi a dombban.Odáig még sötétedés előtt elérek. Próbálok sietni amennyire csak tudok, reménykedem hogy nem futok banditákba.Elérem a bokrokat, átvágok majd be az alagútba.Bemegyek a "vasdobozba" és magamra zárom az ajtót.Egy kampóra fellógatom a zseblámpát, nakiállok kibontani a dobozokat.Régi típusú katonai mellények, ruházat, felszerelés, fegyverek nincsennek.Az egyik ládában találok egy doboz dinamitot, lehet jólesz még valamire.Eszek egy kicsit, majd megpróbálok aludni, reggel korán indulok, megpróbálok utánajárni mi ez az egész.
 
mahh... áh...
lassan felébredtem, a mellkasom alatt erős kötést érzek, ekkor jobbra nézek, Szvetlána ül mellettem egy széken, de elaludt, ez azt bizonyítja hogy egész éjjel mellettem virrasztott...
hm... végre valakinek fontos vagyok... vigyázni fogok hát hogy se ő se én ne haljak meg.... azt hiszem ez így fair...
lassan elkezdek felülni az ágyból, erre bal oldali ágynál mocorgást hallok, oda nézek.
Tigris az néz rám tisztelgő szemmel, hogy ez igen ezt is túl élted!
nagy nehezen felültem, majd megszólaltam: mennyire sérültél meg?
eléggé hogy többet ne menjek ki!
Mi?
még mindig kellene a civil szektorba egy ellátmányos kereskedő?
de miért?
vendéglő tulaj voltam annak idején van hozzá tudásom, elfogadsz?
bólintottam... ha ezt kívánod.
igen... ezt kívánom.
ekkor jobb oldalról hallok egy kis mocorgást.
Oda nézek, Szvetlána keze félre csúszod, amibe az arcát temette, ás abba támaszkodva aludt, de hogy ez a támasztás megszűnt felébredt.
Homályosan néz rám, de amint kitisztul, látom a szemeiben az öröm könnyeket.
Jeff... a lány felkel, és idejött mellém, mélyen egymás szemébe néztünk:
Annyira féltem, féltettelek!
Nyugodj meg... minket az isten sem választhat szét! mondtam, majd megcsókoltam, olyan csók volt ez amire halálom napjáig emlékezni fogok...
a lány szemeiben a könnyeken túl valami földöntúli ragyogást láttam gyönyörű volt...
ekkor az orvos benyit az ajtón kezében egy kis orvosi ládával.
Nos uram, még 1 utókezelés és lábra is állhat! mondja, majd kivett 1 relikviát, és a mellkasom alatti sebre tette.
elbúcsúztam Szvetlánától, mert az orvos megkérte hogy távozzon.
fél óra óra utáni ilyen "sebkezelés" után össze is forrt a seb egy hegesedéssé.
ezek után más sokkal jobban éreztem magam, sőt mondhatnám úgy hogy rendbe jöttem, de a doki figyelmeztetett hogy ez a sérülés gyógyítás rövidtávon jó, de hosszú távon ártó hatású, mert a szervezetemnek is szüksége van a pihenésre, tök mind1 mennyire önregeneráló.
a tanács megfogadását arra használom hogy most pár napig a bázison maradok, és rendbe rakom a civil szektort.
Lementem a beszerző tiszthez, aki egy teljesen új ruhát rakott elém a gázmaszk helyett egy üveglap volt az arc résznél.
ez nem törik be véletlen sem ugye?
nem uram, valamiféle keményítőháló van benne!
valamiféle? lol2
mit tudom én mi van benne, olvassa el a használati utasítást, erre elém tett egy kis biblia vastagságú tenyér nagyságú könyvecskét.
ugye ez most valami vicc?
nem uram, ez a parancsnoki ruha, a bázison nem sok ember kap ilyet uram!
jobban véd mint az alap öltözet!
értem... jó akkor majd megnézem.
majd elvettem a ruhát, és a könyvet is.
felmentem a Privát részembe amit kijelöltek nekem a szolgálatos vezérek, a munkám érdeméül.
egész takaros kis szoba volt volt benne egy nagy 2 személyes matracos ágy 1 üveges ajtajú szekrény, 2 fa ajtajú, és 1 íróasztal, az íróasztalon 1 útlevél szerű kis könyvecske.
"Zóna Útlevél" állat rajta, megfogtam, és betettem az íróasztal fiókjába.
az üveges szekrényben 4 polc volt az elsőn elsősegélycsomagok egymáson és kötszer alatta sugárzáscsökkentők Anti-rad gyógyszer és egyéb kemikáliák.
az alatta lévő kettőn pedig lőszeres dobozok, és tárak voltak bekészítve.
kinyitom az egyik faajtajú szekrényt benne voltak a fegyvereim, ak AK74esem egy Obokán és hozzá egy javító felszerelés a harmadik szekrény üres volt.
hmffff... fura ennyit tettem volna a szolgálatért? kérdeztem magamtól.
Még többet is! mondta egy erős hang mögöttem.
Megfordultam, elöttem állt egy fickó, ugyan abban a páncélban mint amit kaptam.
Kit tisztelhetek a jelenlétével? kérdeztem.
A nevem Krilov Tábornok én vagyok a szolgálat vezetője!
örvendek...
Úgy szint Kapitány!
Mi?
Igen ön megkapja a seregtől a meghívást hogy a szolgálat egyik kapitánya lehet!
elnézést uram de én nem akarom elkötelezni magam!
szabadon járhat kelhet, ez csupán azt fogja jelenteni, hogy ön köztiszteletben áll, mint az egyik olyan ember aki sokat segédkezett a szolgálat megalapításában.
ezt inkább annak a tervező kollégámnak kellene adni! mondtam a tábornoknak
Sajnos mostanában nem tudjuk elérni, amióta átvette a zóna útlevelét.. jut eszembe ön megtalálta?
Igen bent van a fiókban.
nos tudja mire jó?
feltételezem...
a tábornok bólintott hogy rendben és indult is el, de vissza fordult.
Jut eszembe.. mit történt magával hogy a gyengélkedőn kötött ki?
találkoztam egy mutánshordával!
a tábornok először kicsit kuncog, de aztán látja hogy komolyan mondtam kissé elkomorodott.
Hol?
Vörös erdő közepe!
az a hely még feltérképezetlen, afféle tabu...
hm... értem.
de azért megtesszük a szükséges óvintézkedéseket!
köszönöm!
mondtam, majd elment a tábornok.
nem sokáig tébláboltam a szobában átvettem az új ruhámat egész kényelmes...az üveget egy kis táskába tettem amit egy hevederszíjon lógott az oldalamon.
majd kimentem és megkerestem Tigrist.
A civil szektornak szánt pincében találtam meg, azt nézegette méregette.
nos mi lesz?
Kocsma!
hm?
sőt a helyet elnézve a nevet is tudom már:D
mi?
100Rad bár!(bocs de ez annyira kuriózum hogy marad)
hehe....

még pár percig röhögtünk, majd megkezdtük a munkálatokat, Tigris felírta mi kell neki mi pedig szépen behordtuk neki.
a hátulsó szobákba felszerelést vittünk fegyvert testpáncélokat lőszert eü felszerelést, mindent amiből jó pénzt lehet csinálni.
délutánra már készen is volt a hely a hátulsó részben egy generátort is beüzemeltünk, így világítás is volt.
a béke és a rend megőrzése érdekében 3 állandó őrt állítottunk a kocsmához.
1 a lejövő vendégeket fogadja és a fegyvereket le kell adni ott, kifele mentet vissza kapja.
1 őrt Tigris mellé. és még egyet biztosításnak a hátsó szobákba.
miután megvoltunk mindennel felavattuk a helyet egy kis italozás körében.
jót ittunk és röhögtünk tigrissel és a szolgálatosokkal, végre először amióta a zónában vagyok érzem hogy tisztelnek és megbecsülnek, és ez által kedvelnek.
 
Amikor kilépek a bunker ajtaján jutott eszembe felhívni a parancsnokot. Elmondtam neki hogy egy darabig itt maradok. Fölmásztam a bunker tetejére.
A mocsárban lövéseket hallottam. Olyan fura ruhás alak vadászott a snork nevű görnyedt ocsmány teremtményre. Lehasaltam és a távcsővel néztem őket. Láttam amint lelövik a satnyább példányokat. Az Utolsó legnagyobbat 4 irányból lerohanták és a földre teperték és egy fához kötözték. A négy letérdelt a snorktól 5 méterre. Az 5. Odament. Ő is leborult és mondott valamit. Ezután elővet egy kést meg egy Kulacsot. Elvágta a snork ütőerét és belefolyatta a kulacsba a vérét. Mindenkinek a kulacsát megtöltötte. Amikor a snork már nem rángatózott rátette a főnök a kezét a snork fejére. Egy percig voltak így amikor Felálltak és Egy részét magukra öntötték még egy részét megitták a vérnek. Ezután arrébb mentek.
Odamentem a mocsárba. Már úgy sincs semmi veszély úgyhogy átnézem hátha ejtettek el valamit. Találtam egy fura vas csövet. Tekergettem a tetejét de semmi.. Utána megpróbáltam lecsavarni. Lejött a teteje és egy papírdarab volt benne. Elindultam arra amerre mentek de már egy se volt ott. Akkor visszamegyek a bunkerba megnézni a a papírt. 3 sor volt rajta olvasható:
1 csatorna: Közlegény
2 csatorna: Tisztek
3 csatorna: Észak
Ezekhez mindhez megadva egy frekvenciatartomány. A kutatók gépészét megkértem hogy mérje be ezeket és minden beszélgetést vegyen fel. Ő kérdezte hogy mivel fizetek de amikor megtudta hogy a Végső Napok frekvenciatartománya örömmel hallgatta le így nem kellett fizetnem.

Első elfogott adás, egyes csatorna:
-A gyártelepet megtisztítani a mutánsoktól. Nemsokára jön Észak
-Igenis. A mutánsokat élve vigyük el?
-Most nem szükséges. Nem lenne jó ha pont akkor visszajönnének. Központ kiszáll.

Második elfogott adás, egyes csatorna:
-Hallották. Átfésülni az egész területet és ami mozog lelőni.
-Dáá.
-A rom házban 2.
-Lövések-
-Ház tiszta.
-Gépház tiszta. Bemegyünk a központi épületbe. ÁÁÁÁÁÁÁÁ.
-Kettes jólvan? Ketteeees.
-Lövések-
-Kettest a Báziskórházba.
....
-A monolitéééééért.
-Lövések-
Földszint tiszta. Ügyes volt nyolcas.
-Lövések- Ház megtisztítva. Terület tiszta. Kettes Légió kiszáll.

Harmadik elfogott adás, kettes csatorna.
-Ezredes. A terület megtisztítva. Minden előkészítve a találkozóhoz.
-Remek. Hármas Légió kiszáll.

Negyedik elfogott adás, hármas csatorna.
-Észak. Találka előkészítve. A Z4-E3Alpha ponton.
-Rendben. Időpont Monolit következő napján 8. órájában. Észak kiszáll.

Egyértelmű hogy találkoznak valakivel vagy valakikkel. A gépész is végighallgatta
-Hé hol van ez a pont.
Előszedett egy fotót-Itt.
-És én honnan tudnám őket észrevétlenül megfigyelni?
Előszed egy másik fotót. -Ennek a lakóháznak a tetejéről. Itt egy létra. De ha észreveszik kivégzik. -Tudom.
-Biztos hogy odamegy?
-Igen.
Kértem kölcsön egy álcahálót magamra. Így kevésbé vehetnek észre. Ezzel Visszamentem a szobába felkészülni a holnapi napra.
 
Letettük a palit az orvossal együtt.Mászkált errefelé egy csapat szolgálatos.Már le is táboroztak, hiszen sötétedik.Azt terveztük rajtuk ütünk.Már csak avégett is, hogy legyen valami bevétele is a közösségnek.
Dimitrijnek van egy ak47-ese, ezen kívül még van egy RPK géppuska,négy vadászpuska, és három kiszuperált rendőrségi pisztoly, plusz még a saját cuccaim.A szolgálatosok hatan vannak, ha jól számoltuk.
Az egyik múgy néz ki, mint valami kitinpáncélos lovagja az apokalipszisnak, neki is egy RPK-ja van.Egy kicsit Dhart Vaderesen szuszog a beépített légzőrendszerrel.Ő áll az őrségben.
A többiek a tűz körül ülnek, az egyik alszik.Háromnak van Obokanja, a többi kettőnek pedig Ak-ja.
Még várunk egy kicsit, hátha több is elalszik.
 
délután 4 re végeztünk is a bárral utána és a kis piálás után kb 5 re voltam józanabb állapotomba a tábornok megbízott egy csapat embert hogy vigyenek lőszert, medikai felszerelést és élelmiszert egy Argropromi helyőrségnek. Odamentem a tábornokhoz, és engedélyt kértem hogy velük mehessek.
4 ember plusz én voltunk a kíséret, 2 ember vitte a lőszert, náluk csak pisztoly volt, mert a táskák a hátukon tele volt felszereléssel.
én a küldetéshez kaptam egy RPD könnyű géppuskát.
majd elindultunk a csapat felé. először a szemétdombra, onnan pedig argropromba.
az út egész gyors volt, láttunk pár banditát, de nem mertek belénk kötni...
argropromba érve más volt a helyzet, amint a határhoz értünk, egy csapat félnótás fosztott ki éppen 2 stalkert. gyorsan és veszteség nélkül elintéztük őket, a stalkereknek ott hagytuk a zsákmányt, csak a köszönöm öt fogadtam el, és említettem nekik a bárt, mire azok megfordultak, és elindultak a bár felé.
ám hamarosan újabb lövöldözésre került sor, illetve hallottuk hogy lövöldöznek.
a gyártelep környékén lövöldöztek.
kicsit sietősre vettük, mert a PDAban megkaptuk a vészjelet az egységtől.
"Itt Halálfej hadnagy az egységemen rajtaütöttek, 3 emberem meghalt, további 2 emberem pedig haldoklik sikerült fedezékbe vonulnunk az Argropromi gyárban, de nem tartunk ki sokáig.
Segítséget kérünk!... hallja valaki amit mondok?... Rajtunk ütöttek a banditák!"
az üzenet alatt folyamatosan kerepeltek a gépfegyverek.
Uraim siessünk ez az az osztag, mondja a lőszeresekhez kijelölt őrmester.
nemsokára beértünk a gyárhoz, itt már erősen folyt a tűzharc az épület udvarában majd nemhogy sarokba voltak szorítva a támadók amikor megérkeztünk.
ennek ellenére amint beérkeztünk az udvarra golyózápor fogadott, én hasra vetődtem, és a szolgálatosok egy része is de egy kísérő és egy lőszerszállító nem volt elég szerencsés, és kilőtték őket.
fedezékbe kúsztunk a betoncsövekig, és onnan tüzeltünk rájuk.
nemsokára azonban elkezdtek hátrálni, majd futottak a hátsó kapu felé.
visszavonulásuknál tudtunk leszedni 3 embert, a többi elmenekült.
miután megbizonyosodtunk hogy eliszkoltak bementünk a gyárba ahol a második emeleten voltak a még megmaradt szolgálatosok.
az átjáró ablaka felől jött elő a csapat parancsnoka füstölő puskacsövű RPKval a kezében.
Hál istennek hogy ide értek! mondja kissé megnyugodva.
a felszerelést behoztuk, és elláttuk a sérült katonákat.
miközben elláttuk a sérülteket, elbeszélgettem a parancsnokkal.
Hogy történt ez? hisz ön katona hadnagy!
Rajtunk ütöttek mikor elmentem volna pihenni és őrségváltás volt akkor támadtak 3 emberemet azonnal megölték, 2 visszavonulásnál sebesítettek meg, márcsak a közlegény és én védtük őket.
Értem!
kimentünk, és megnéztük a holtesteket.
az udvaron 5 holttest volt 3 bandita, és 2 szolgálatos, mindegyiket eltemettük de a szolgálatosokat külön a másik 3at átkutattuk, nem régóta lehetnek banditák, és érdekes stílusuk volt régi ósdi szovjet termékeket találtunk náluk...
a szolgálatos katonák temetésénél a parancsnok elvette a dögcédulákat, és kevésbé láthatóan de megsiratta őket.
jól van hadnagy?
Rám voltak bízva... és kudarcot vallottam... meghaltak... sosem kapják már vissza őket a családjuk...
nem az ön hibája hadnagy!
nem vagyok benne biztos... mondta majd zsebre tette a dögcédulákat, és bementünk az épületekbe mert esteledett, és viharosra állt az idő is.
bent tüzet raktunk, de közben éberen őrködünk kettesével nehogy újra rajtunk üssenek...
 
Már egy ideje figyeljük őket, felállítjuk a géppuskát, engem küldenek mögé, a puskámat kölcsönadom az egyik elvtársnak, akinek csak pisztolya van.Már mindenki jó lőpozícióban van, már csak a legjobb pillanatot várjuk.Amikor elfordul Vader Dimitrij jelére elkezdünk tüzelni.Végigcsapok köztük egy sorozattal, kettő el is dől, de az egyik felpattan, amikor a többire tüzelek, és menekülés közben még a pisztolyából felélőtte a benne lévő tárat, és az egyik golyó lekapta a fejemről a kucsmát.Anyázok is rá rendesen, de mire odafordítom ezt a böhöm géppuskát már eltűnt a betonfal mögött.Ekkor Vader olyan iszonyatos intenzítással kezd el lőni a saját RPK-jával, mint valami futurisztikus rambó.Csak így csípőből kemény legényesen fedezi egy döglődő társa visszavonulását, és minket beszorít egy rakás felszedett sín, meg egy kerék nélküli traktor közé.Csak úgy szikráznak a síneken pattogó golyók.
De mi is is rendesen szőrjuk a golyókat fedezékből.Kicsit visszaveszünk a golyók pazarlásából, már nincs olyan sok.Vagy öt perc múlva jött még egy csapatnyi szolgálatos, amint beértek a gyárudvarba odafordítom a gyilkos fémdögöt, és az utolsó előtti hevederből úgy istenigazából megszórom őket.
Mindegyik földrerogy, de csak kettő döglik meg, a többi csak ügyesen hasravetette magát, majd elkúsztak egy rakás betoncsőhöz, és onnan küldték felénk az ólmot.Az újonnan érkezetteknek is lehet valami könnyűgéppuskája, mert mintha kihallataszana a hangja a kakofóniából.Egyszercsak szétloccsan a mellettem álló Borisz feje, aki kiejti a kezéből a pisztolyt.Dimitrij elordítja magát:Elvtársak vissza, ezek vannak annnyian, hogy bekerítsenek minket, a lőszer meg egyre fogy!
Petrov felkapja Borisz pisztolyát, kiugrik a fedezékből, ordítva rohan az ellenség fedezéke felé, közben felváltva tüzel a két pisztolyból.Az ellenség fegyverei egyszerűen cafatokra szedték, és amikor elbukott a feje nekiütődik a betonnak és kettétörik, mint egy tojás.Ezalatt mi elkezdtünk rohanni a hátsókapu felé, hogy az áldozata ne legyen hiábavaló.Ú de rohadt nehéz ez a géppuska.De csak futunk, a golyók fejem fölött fötyülnek el, vagy pedig mellettem csattognak a betonon.De Fjodornak (akinek a puskát adtam kölcsön) nem volt ekkora szerencséje.Egyszer csak elém esik, a szemében látom, ahogy ezt mondja:-Nekem már mindegy, fussatok!
Átlépem, és tovább rohanunk, addig ameddig a lábunk görcsberándulva megáljt parancsol a teherautó mellett.Kifújjuk magunkat, és elindultunk valami nyugisabb környék felé.Asszem a stötétvölgy felé.Mindenki álmos már, csak az van ébren, aki a kocsit vezeti, mi többiek alszunk.
 
Felriadok, nem látok semmit.Előveszem a telefonom, hajnali 2. Kibotorkálok a barlangból, az esti holdfénynél nem sokat látok.Amennyire tudok próbálok körülnézni, ám hirtelen motorzajt hallok. Rá pár másodpercre meg is látom az őrülten hajtó kamiont, megpróbálom megállítani, remélem nem fog elütni.Nem lassít ez az őrült, kis híján áthajt rajtam,sikerül félreugranom, majd utánam 5 méterrel padlóig nyomja a féket és megáll.Kiszáll a sofőr, elindul felém, közben a raktér felől is mozgolódást hallok.Ideér hozzám a sofőr, megszólít:
-Jóestét elvtárs! (kicsit furának tartom az üdvözlést, de azért visszaköszönök)
-Jóestét! Merre tartanak ilyen őrült tempóban?
-Óóóó ez nálunk az átlagsebebbés.(újabb érdekes gondolatok futnak végig az agyamon)
-Kik vagytok ti? (közben kiugrál a raktérből még pár ember, és ők is ideérnek)
-Lenin fiai vagyunk! Segíthetünk valamiben? (ezek tényleg érdekes fickók)
-csak meghallottam a motorzajt, és megnéztem ki jár erre ilyenkor.Merre mentek?
-A sötét völgybe tartunk!Ha gondolod tarts velünk!
-Tudjátok mit? Legyen! Viszont akkor segíthetnétek 1 picit..50 méterre van egy kisebb adag katonai ruházat és felszerelés felpakoljuk?
 
Iván
Felébredek. Furcsa melegséget érzek a hátamon. A tűzgolyó nem lehet mert az itt van előttem. Ez, egy lélek biztosan.
-Jurijj! JURIJJ!
Jurijj lemászik és kérdi:
-Jól vagy koma?
-Honnan van ez a Lélek?
-Hát.....
Jurijj:
Már nem bírom a várakozást. Kell Ivánnak egy lélek vagy kinyiffan. Még alszik egy darabig. Kiugrok egy darabig a kereskedőhöz. Lemegyek hozzá:
-Á! Várj! Te egy új vevő vagy? Ahogy látom szereted az íjakat. Mindjárt adok neked 1000 rúbelért egy olyan vesszőt ami robban ha célba ér, pillanat és......
-Nem az kell öreg.
-Akkor mi?
-Ivánt ismered?
-Iván? A vadász?
-Igen. Ő az.
-Mi van vele?
-Egy repesz belement a hátába. Kell egy lelet. Egy lélek.
-Hm...2000 rúbel óránkánt.
-És ha eltettem láb alól valakit aki nagyon de nagyon sok rosszat tett neked?
-Hallgatlak.
-A banditavezért, Sötét Völgyben. El tettük az útból.
-Hm....A banditák tényleg sok bajt okoztak. Ez egy órára a tied.
-De egy óra az út oda!
-Fizess. Vagy csinálj meg egy munkát. Van is egy itt. Innen Északra. A falutól. Van egy anomáliás. 10-20 anomália. Ha találsz két leletet a tied még egy órára.
Kimegyek az anomáliásba és beosonok. Bent, két leletet találok. Egyik egy medúza másik egy kővirág. A medúza pont felém gurul szóval könnyen elkapom. A kővirág fent pattog. Megfogok egy nyílvesszőt, hozzá kötök egy vékonyabb kötelet és becélzom. Lövök, ekkor a nyílvessző elkezd pörögni, fentebb emelkedik 6 méter magasra és tovább. A kötelet is felvitte legalább úgy 8-9 méter magasra majd mikor a kötél is felment olyan magasra robbant egy nagyot és 10 méter sugarú körben mindent beterített a nyílvesszőből a fémszilánk és a kötélből a megperzselődött szálak. Egy húsdaráló. Király menet lesz. Ami jó volt ebben hogy ahogy szétesett a vessző, a szilánkok beleestek a többi anomáliába és elsütötték őket. Egy kis új kirajzolódott előttem. Arra megyek. A kővirág a húsdarálóban van. A maradék kötelemet a lábamhoz erősítem és odakúszok. A lelet megvan de elsül az anomália. Elkezd felfelé húzni. Én meg nevetek mert a kötél erősen tart. Ekkor hallom ahogy valami megreccsen. Hátranézek. Hát a kötél az tényleg erősen tart, de a fa, amihez kötöttem az elkezdett dőlni.
-A büdös franc!
Most mi legyen? Összekuporodok és megfogom a kötelet. Ekkor sül el rendesen az anomália és a robbanás nem csak eltol magától de azonnal vissza is ránt. A bokám kiugrott. Nem tudom mozgatni. Az anomália egy ideig bekussolt, így volt időm és a kezemmel eltornáztam magamat a kötélig. Megint elsült az anomália de most már fogtam a kötelet. Elkezdtem húzni magamat. Kihúztam a hatókörből magamat és megpihentem. A lábamat megrántottam és dobbantottam egy nagyot. A helyén van de iszonyúan fáj. Kimásztam a csövön amin bejöttem és mentem vissza a kereskedőhöz.
-Jurij! Ilyen hamar? Hm... Mutathatod a cuccot.
Odaadtam a két leletet.
-Szép. Szééééééép. Ezért kapsz még két órát. Viheted.
Felkaptam a leletet és visszarohantam Ivánhoz. Leszedtem a hátáról a kötést, és ahogy látom éppen időben jöttem mert a sebe már gennyes volt. Ráraktam a leletet, de nem volt nálam kötszer. A táskájában kerestem és találtam egy cigarettatárcát. Kivettem egy szálat és egy gyújtót meg a kötszert. A sebére kötöztem a leletet, a cigarettát meggyújtottam a gyújtót visszaraktam majd kimentem. Mikor elszívtam akkor hallom hogy Iván szól. Lementem és elmondtam neki honnan van. Iván megköszönte és elaludt. Remélem már jobban van. Már csak két órám van. Addig itt ülök és várok. A lábam még mindig fáj. Követem a példáját és elalszom. beállítottam az órámat hogy két óra múlva ébresszen.
 
Vissza
Top Alul