Nehéz lesz átjutni a helyőrségen. Egy ember kezeli a reflektort, öt áll a sorompónál, kitudja mennyi az udvaron, három katona pedig őrjáratozik a kordon túloldalán.
Igazából egész hamar átjutottam, árnyékból árnyékba lopakodva. Két-három percnyi séta után valami árnyakat láttam magam előtt az úton.
Csőre rántottam az AK-47-esem, térdre ereszkedtem és vártam. Hamar meghallottam, ahogy három kutya szimatolni kezd, és lassan felém haladnak.
Mikor biztos lőtávba értek, meghúztam a ravaszt. Az első sorozatommal elkaszáltam egyet, a másik kettő pedig felém szaladt a sötétben.
A torkolattűztől még tompa látásom miatt a hallásomra támaszkodtam. Két oldalról rohantak felém, a közelebbi felé pár sorozatot eresztettem,
amikor is a fegyverem üresen kattant. Előrántottam a kést, oldalra vetődtem, ekkor mindkét kutya szembe rohant velem. Az egyik torkát
egy szúrással átdöftem, de a másik a földre nyomott. A lábamat átvettem a törzsén, és egy ollózással a földre döntöttem, majd eltörtem a nyakát.
Lihegtem egy kicsit, majd a késem a tokjába tettem, és betértem a faluba. Féltettem a felszerelésem,
ezért egy háztetőre másztam, ahol félretolva már kopott cserepet az üres padlásra kerültem.
Itt aludtam el.
Reggel meglátogattam Szidrovicsot, a helyi kereskedőt.
- Új fiú vagy. Lenne neked egy feladatom, ha érdekel.
- Ki vele.
- Szükségem lenne legalább tíz mutáns combjára. A zónán kívüli kínai éttermek oda-vissza vannak ezért az olcsó húsért. Szóval tíz mutáns combjaiért kapsz négyezer rubelt. Szép kis summa, mi? Ezen felül minden lábért százat. Nos, benne vagy?
- Legyen. Hamarosan látni fogsz.
Ezután az egész napom azzal telt, hogy szaladoztam az ún. anomáliák közt hatalmas vaddisznókra és vak kutyákra lövöldözve. Sikerült
tíz combot levágnom, ezért három mutánst öltem le. Hullafáradtan betértem Szidrovicshoz, kivártam a sorom, és leraktam egy
véres zsákot a pultjára. Ő belenézett és ezt mondta:
- Ez csak tíz comb.
- Ennyit kértél!
- Nem, én tíz mutáns combjait kértem. Az negyven comb!
- Ó hogy rohadj meg te aljas szemétláda! - dünnyögtem, majd folytattam a vadászatot.
Estére megvolt a hatodik lelőtt állat is. Szidrovics díjazta a lelkesedésem, és megadta a fizetésem. Pótoltam az ellőtt lőszereim, így még maradt pénzem pár csomag kötszerre és élelmiszerre.
Elég rendesen ki voltam már fáradva, ezért visszatértem a tegnap este felfedezett helyemre, és ott aludtam el egy rongyos matracon.
Igazából egész hamar átjutottam, árnyékból árnyékba lopakodva. Két-három percnyi séta után valami árnyakat láttam magam előtt az úton.
Csőre rántottam az AK-47-esem, térdre ereszkedtem és vártam. Hamar meghallottam, ahogy három kutya szimatolni kezd, és lassan felém haladnak.
Mikor biztos lőtávba értek, meghúztam a ravaszt. Az első sorozatommal elkaszáltam egyet, a másik kettő pedig felém szaladt a sötétben.
A torkolattűztől még tompa látásom miatt a hallásomra támaszkodtam. Két oldalról rohantak felém, a közelebbi felé pár sorozatot eresztettem,
amikor is a fegyverem üresen kattant. Előrántottam a kést, oldalra vetődtem, ekkor mindkét kutya szembe rohant velem. Az egyik torkát
egy szúrással átdöftem, de a másik a földre nyomott. A lábamat átvettem a törzsén, és egy ollózással a földre döntöttem, majd eltörtem a nyakát.
Lihegtem egy kicsit, majd a késem a tokjába tettem, és betértem a faluba. Féltettem a felszerelésem,
ezért egy háztetőre másztam, ahol félretolva már kopott cserepet az üres padlásra kerültem.
Itt aludtam el.
Reggel meglátogattam Szidrovicsot, a helyi kereskedőt.
- Új fiú vagy. Lenne neked egy feladatom, ha érdekel.
- Ki vele.
- Szükségem lenne legalább tíz mutáns combjára. A zónán kívüli kínai éttermek oda-vissza vannak ezért az olcsó húsért. Szóval tíz mutáns combjaiért kapsz négyezer rubelt. Szép kis summa, mi? Ezen felül minden lábért százat. Nos, benne vagy?
- Legyen. Hamarosan látni fogsz.
Ezután az egész napom azzal telt, hogy szaladoztam az ún. anomáliák közt hatalmas vaddisznókra és vak kutyákra lövöldözve. Sikerült
tíz combot levágnom, ezért három mutánst öltem le. Hullafáradtan betértem Szidrovicshoz, kivártam a sorom, és leraktam egy
véres zsákot a pultjára. Ő belenézett és ezt mondta:
- Ez csak tíz comb.
- Ennyit kértél!
- Nem, én tíz mutáns combjait kértem. Az negyven comb!
- Ó hogy rohadj meg te aljas szemétláda! - dünnyögtem, majd folytattam a vadászatot.
Estére megvolt a hatodik lelőtt állat is. Szidrovics díjazta a lelkesedésem, és megadta a fizetésem. Pótoltam az ellőtt lőszereim, így még maradt pénzem pár csomag kötszerre és élelmiszerre.
Elég rendesen ki voltam már fáradva, ezért visszatértem a tegnap este felfedezett helyemre, és ott aludtam el egy rongyos matracon.