Miután vége volt az újabb látomás özönnek, hátra küldtem Darkent az egyik parancsnokot a kettő közül, 5 katonát küldtem vele hogy hozzák a másik légiót is.
az még 80 ember teljes harci felszerelésben pihenten, 3 tankkal.
addig az én 80 emberes egységemet Támadó alakulatokra bontottam, és megszerveztem a támadást.
Üzentem annak az 50 embernek is akik a vörös erdő Tárna lejáró felőli részén várnak, őket Yantar letámadására küldtem tovább.
Mint kiderült már csak 26 ember maradt, volt egy erős össze csapásuk a tárnánál, de legyőzték őket, és lerombolták a lejárót.
a tankokat vonalba állítottam egy dombon, és meglövöldöztem a Bárt.
a csapatszállító BTR-eket megpakoltam emberrel, de egyet üresen hagytam csak a géppuskás, és a vezető van benne, ez megy elől.
közvetlen fedezék híján a Btrek mögé rendeztem be a támadó gyalogságot, így sem a mesterlövészek, sem a géppuskások el nem érik.
a mesterlövészek amugy sem érnek sokat, hiszen közelharc lesz amint beérünk a gyáregyüttesbe valamint esete van viharos esős este van.... de jobb felkészülni...
pontban este 11kor megkezdtük a támadást.
a géppuskások hiába lőtték a BtR-eket a golyó nem fogta, és gyorsan veszteség nélkül a városban voltunk.
ahogy beértek a csapatok már haladtunk is előre, a szolgálatosok meg vissza vonulót fújtak.
Jómagam kint maradtam a Tankoknál, és távolról figyeltem a robbanásokat, és a harcot.
a Gladiátor csapat közvetlen a tankok mellet.
egyszer csak erős lökést éreztem a fejemnél, és hangos koppanást.
a többi embernél is csak kopogtak a golyók a sisakokon, valószínűleg lövészek lövöldöznek, ránk, de a páncél véd minket megfelelően. sebezhetetlenek vagyunk a páncélban....
de azért mégis a tankok mögé húztuk magunkat.
Páncélos Parancsnok, ki ne szálljon a tankból, fordítsa a tornyot meg, kapcsolja be az infra szenzort, és füstölje ki a patkányokat!
Értettem Scarecow!
a 4 tank ágyúja megfordult, és lőni kezdtek a dombokra ahol vélhetőleg a lövészek voltak.
a páncélos gépágyúja is lőtte a dombot, ezt kimére a gépágyús Gladiátorok is lőni kezdték a dombot.
Tüzet szüntess! tüzet szüntess!
a tankok vissza fordították a tornyokat.
Mavrick, Cadver, Bloody, kövessetek! szóltam.
Igenis.
Odamentünk a dombokhoz, és megnéztük mi is volt a támadónk.
16 hullát találtunk cafatokban darabokban, többnyire mesterlövész puskákkal, valószínüleg nem voltunk elég alaposak.
ám az egyik ilyen stalker felvarója még ép volt, és akkor szembesültünk a ténnyel.
Ez Strelok Frakciója. Ősi ellensége a Monolitnak, és a Legendás vezérük is a zónában lehet!
Vissza mentünk a tankokhoz, majd bevonultunk a Bárba, és letaroltuk a megmaradt ellenállást.
A bár romokban hever, néhol lángol pedig erősen fúj a szél, és esik is...
Néhány Szolgálatos az életükért küzdve harcolnak a szolgálat parancsnokságának lejárójából, sorra ölik a Monolitos testvéreket.
Beelégelve a berzerker módú öldöklésüket, egy Rpgvel kilőttem őket.
Ugyan az épület nem dőlt rá a főhadi szállásukra, mégis megvoltam győződve hogy a Szolgálat itt hatalmas vereséget szenvedett, Egyik legfőbb ellenségétől. a Monolittól.
Levettem a sisakot, a bal oldalán egy kis deformáció volt, odí nyúltam, és akkor veszem észre hogy a deformáció egy a sisakba beleragadt golyó, maga a páncél meg se sérült...
úgy tűnik a páncél valami elképesztően erős anyagból van, az egyik Gladiátor szerint abból a fajta átalakult fémből amit a Monolit csinált a Kivételen képességű Hírnökeinek, Harcosainak... A Monolit Lovagjainak.
persze ez a legenda, hogy valójában mi az ami a páncélt alkotja nem tudom.
lényegében elpusztíthatatlanok vagyunk... ebben a páncélban.
Miután végig néztem az elbukott szolgálat holttestein, elordítottam magam:
Győztünk!
a Monolitosok egyszerre Ordítottak fel örömükben a Monolitot éltették.
Olyanok voltunk mint a sáskák, csak mentünk előre, és mindent elpusztítottunk ami az utunkba került.
a Győzelmünk Utáni Órákban összeszedtük a halottakat máglyára vittük és elégettük. a még előket lefejezték, és a fejüket karóra tűzve a szemétdomb felé vezető út Sáncainál szúrták le.
alig 7 élő ember maradt a Bázison akik nem monolitosok voltak, a kereskedő a tudós, 4 stalker, és a Szolgálatos vezérhelyettes.
Másnap:
a 4 stalkerből 3 férfi és 1 nő volt utóbbit külön választottuk a többi hattól
1 stalker nagyon hadakozott, de a többi 5 monolitos ájulásig verte, mire leállítottam őket.
Harcosok, a Monolit áldozatait mi nem ölhessük meg, ők lesznek feláldozva a Monolitért.
Értettük Scarecrow Brod!
Scarcecrow?! Kiált fel rémülten a Szolgálatos parancsnok.
Oda kaptma gyorsan a fejem.
Te vagy az Scarecrow?!? teszi fel újra a kérdést.
Közelebb léptem hozzá.
Az a Scarecow akit te ismersz halandó elpusztult, aki előtted áll az a Monolit Parancsnoka, a Terjeszkedés hadvezére, a dicsőség hírnöke!
a Szolgálatos parancsnok visszább lépett a rácsoktól, és leült a sarokba, mélyen magába gondolkozott.
Ismerős volt az arca, de nem tudtam mi a neve, egyszerűen nem emlékeztem ki az...
De az ő arca mindent elárult, egykoron ő úgy ismerhette ezt a nevet mint a barátja neve...
De nem tudtam, és ha tudtam volna se válaszoltam volna neki semmit, csak megfordultam és a lány után ballagtam.
a lányt átöltöztettük egy kényelmesebb öltözetbe.
Mikor végeztünk, a lány a sarokba futott, és össze kuporodott.
Miért teszik ezt? kérdezi a lány félve, szinte rettegve.
Ne félj, Ma a Próféta jön el ide, és te leszel az kit feláldozunk neki, a Monolit hatalma fog uralkodni rajtad, és akkor te leszel az egyik.
Egyik? miből az egyik?
Majd meglátod! hehehe mondtam nevetve, majd kimentem a szobából, melyet lakattal zártunk le, 1 kis ablaka van kb tenyér nagyságú.
De azért még 5 Őrt állítottam az ajtóba.
Jómagam, és az őrségen Kívüli őrök nekifogtunk az Imánknak.
nézzétek el ha kicsit most negatív a karma, meg ha most kicsit mindenkinek rossz, hamarosan végére ér a Monolit Kampányom, és akkor majd jön újra a Katonai Kampány...
De amugy tényleg nem rossz Monolitosnak lenni...
hiszen a legérdekesebb frakció: Nem tudni honnan vannak az erőforrásaik, az embereik, semmit se tudni róluk...
de végre örülök, mert vissza jött az ihlet özön, lehet mégis bejön a sereg 
