Capt Axon
New Member
Kezdődik az őrség váltás. Végre hátra mehetünk a perzselőhöz pihenni egy keveset. Két teljes napig mi védtük a határt, és most új, kipihent csapatok jönnek a helyünkre, hogy átvegyék a munkánkat. Éjjel érkeztek meg. Valószínűleg ők pihenték magukat ki addig. Nem baj, most mi jövünk. Amikor odaértünk, az egyik régi barakkba pakoltunk le, aztán rögtön lefeküdtünk pihenni. Másnap már sokkal jobban éreztem magam. Elszállt a fáradságom, most már ismét készen állok a szolgálatra. De előtte mindenki megtartja a kötelező, nap kezdeti imát a monolithoz. Aztán jöhet a munka. A vezérünktől meg tudtam, hogy a mi csapatunk a támadásig itt marad a perzselőnél készenlétben. Addig foglaljuk el magunkat valamivel. Jobb dolgom nem volt, úgyhogy fogtam egy mesterlövész puskát, és felmásztam a perzselő félig kidőlt antennájának a tetejére. Így akár azonnal szólni tudok a többieknek, hogy ha valami történik. Nyugodtan csendben üldögéltem fent egy pár órát, aztán a pripyat kapunál láttam valamit. Egy csapat ismeretlen jött a városból ide. Azonnal jelentettem a többieknek. Mindannyian értetlenül néztük a perzselő hatásától szenvedő alakokat, amikor feljött a vezér is. Ő is szemügyre vette a dolgot, aztán elmosolyodott, és megszólalt: "Semmi gond fiúk! Csak a városbéli testvéreink takarítanak. Nekem is nem rég szóltak hogy a hitetlenek egy kisebb csoportját sikerült erre felé kergetniük. Úgy néz ki, hogy most értek ide." Mi csak bólintottunk egyet, aztán megvetéssel bámultuk az immár, zombiként tántorgó csapatot. Remélem ebből majd tanul a többi, hogy ne tegyék be ide lábukat többet, vagy ugyan erre a sorsra jutnak. A perzselőn átjutni most már lehetetlen. 