Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Találtam egy konténerben szögesdrótot ezzel szépen ráerősítettük körbe a kerítés tetejére. A tetőnek volt párkánya így az jó volt fedezéknek. Az egyik kaput eltorlaszoltuk a másik kapunak csak az egyik szárnyát. Az az egy meghagyott kapu kifelé nyílott így leraktunk egy gránátcsapdát. Hogyha kinyitják robban a gránát. Amit persze belülről és kívülről is hatástalanítani lehet így nekünk nem lesz bajunk. Herceg pár üvegből fénycsőből és vezetékből eszkábált pár reflektort. Ezeket a tetőre raktam. Nagy szögben világított. Így a támadó bármerről jön látni fogjuk ellenben ő el lesz vakítva. Volt egy pince innen nyílt 2 helyiség. Az egyiket berendeztük parancsnokinak a másikban volt egy generátor. Ez lesz a reflektorok áramellátása.
Kaptunk egy rádióüzenetet. Segítséget kértek. Monolitosok támadták meg őket. Nekem el kellet mennem Tatjánáért, és a sztalkerért. Győzködtem őket hogy vissza kell mennünk a raktárba de nem. Egy betontömb mögül pár gránátot dobtak majd nekem lőnöm kellet őket a fedezékből. 23at lelőttem mire vége lett a tűzharcnak. Thunder odajött és elkezdett ordibálni hogy mi a francért engedtem ide őket egyáltalán minek vagyok én itt. Takarodjunk vissza abba a kib@szott raktárba. Mondtam nekik hogy ne jöjjenek. De azért is már. Hozzájuk se szóltam. Felmentem a tetőre őrködni. Ekkor egy ismerős hang mögöttem:
-Hé, abban a kis bódéban van egy csatornafeljáró.
-Jó megyek megnézem.
Megfordulva egy alakot látok. Ilyen árnyékszerű.
-Várj. -kiáltom. De már eltűnt.
Épp ekkor jöttek vissza Thunderék. Na már őrültnek is néznek.
A csatorna tényleg ott volt. Egy betontömböt toltam rá. Odajött Thunder.
-Ki a fenével beszélgetsz a tetőn?!-Kérdezte
-Senkivel.
-Hmm biztos.- Majd elment.
Na mindenki bolondnak néz. Látszott hogy nem hisz nekem. De ha elmondom az árnyat még bolondabbnak tart majd.
 
Másnap reggel kiderült hogy a monolith támadni fog bármibe is kerül a dolog. Összehívtam értekezésre a lövészeket:
-Oké uraim, a Monolith támadást intéz ellenünk. Kiderült, hogy mindenkit egyesével támadnak túlerőben. Nincs valami ötletük a védekezésre?
-Nekem!
-Hallgatom.
-Hát, a nagy puskát használjuk és akkor talán egy lövéssel több embert tudunk megölni!
-És ha lelőnek és megszerzik?
-Hááát........ Igaz. Nem szóltam.
-Valaki másnak ötlete?
-Nekem! Csaljuk őket közel az ajtóhoz és süssük meg őket!
-Igen, és ha exoruhások?
-Izé....tényleg.
-Találjanak már ki valamit!
-Mi lenne ha messziről kilőnénk őket?
-Úgyvan! Jó pont! Úgy lesz. Kifelé mindenki! Az álcahálókat felszerelni és készülni!
Kimentünk, felraktuk az álcahálókat és vártunk. Jött az üzenet hogy csak egy monolithos jön ellenünk.
-Egy?
-Igen. Csak egy.
-Álmunkban leszedjük.
Ideért, láttuk mikor bebújt egy kő mögé de kilógott a sisakja. Lelőtte egyik.
-Főnök kapok medált?
-Maga marha! Bedőlt a legősibb trükknek!
Vártunk még egy darabig. Semmi mozgás.
-Felállhatunk? Már biztos meghalt.
-Nem! Nem halt meg! Biztos él csak egy régi trükköt vet be!
Két napig étlen-szomjan ott feküdtünk mikor egy vak kutya kihúzta a hulláját a kő mögül.
-Maga marha! Potyára ültünk itt???
-Jobb az elővigyázatosság én azt mondom.
-Én meg azt hogy hibázott főnök!
-Nos, igen. De kiengesztelésül bulit csapunk!
-Buli! Igen gyerünk lefele!
Mindenki lerohant én meg utánukmentem később csak megvizsgáltam a monolithost. Semmi extra, a szokásos monolithos felszerelés. Szóval inkább mentem vissza a buliba. Amikor odaértem láttam hogy a fél óra alatt amíg távol voltam kifosztották a vodka készletünket. Mindenki megitta a rájutó 20 üveg vodkát eddigre.
-Bakker ti ennyire berúgtatok?
-Miről besz....hukk....nem is rúgtunk....hukk....hukk...be.
-Jólvan részeg disznók! Takarodó! Holnap meg felpucoljátok a szőnyeget.
Elmentek végre pihenni. Majd mikor lenyugodtak a dolgok én is. Jézusom, inkább B mint Balf*sz századnak kéne nevezni ezt az egészet mert ezek nem normálisak!
 
Egyre csak halmozódnak a hírek, miszerint az átkozott hitetlenek sorozatosan lemészárolják a testvéreinket. És mi semmit sem tehetünk. Mi itt rostokolunk az antenna határánál, és harcolunk a szabadsági kutyák ellen. Ezek szinte nem ellenfelek. Mily egyszerű kioltani nyomorult életüket, de a nyavalyások akkor is előrébb próbálnak nyomulni. Szerencsére az erősítés mindig időben jön, és vissza verjük őket egészen az egyenruhás kutyák régi raktáráig. Később néha egy egy csapat a mieink közül elmegy egészen hozzájuk, hogy megszorongassák őket egy kicsit. Máshol viszont nem ez a helyzet. Egy két hírt hallani, hogy akármilyen erőkkel támadunk, a hitetlenek mindig vissza vernek minket. Pedig nincsenek sokan. Biztos ezek valamennyien nagyon jól képzettek. Csak remélni tudom hogy egyszer mi is részt veszünk ebben a háborúban, és akkor bosszút állhatunk az elesett bajtársainkért.
 
Steinerrel visszamentünk a raktárba. Ő kapott Thundertől egy Sig-et, de nem boldogult a pucolással, félpercenként hangoztatta, hogy
milyen "ótvar fos" ez a fegyver. Thunder kicserélte a csövét egy másikéra, felületesen kitakarította, majd visszanyújtotta a páromnak.
Neki továbbra sem tetszett a fegyver. Eszembe jutott egy remek ötlet, a monolithosoktól szerzett fegyverhalomhoz mentem.
Volt ott egy mérsékelten használható G36, több használhatatlan társa mellett. Nekem is ilyen van, Steiner biztosan örülne neki.
A markolata egyhén rossz állapotban volt, mintha meg lett volna olvadva, vagy ilyesmi. Ezt kicseréltem egy jobb állapotúra, a
puskatussal együtt, amibe strigulák voltak vésve. Megpróbáltam egyet lőni vele, de a ravasz felakadt. Húsz percig tartott, míg
kicseréltem az elsütőszerkezet kopottas alkatrészeit újakra, és kerítettem egy új célzóoptikát.
Mikor végeztem, odamentem Steinerhez és átnyújtottam neki a feltupírozott fegyvert. Még mindig a Sig-gel kínlódott, de az
ajándékom láttán felcsillant a szeme, és egy hatalmas csókot nyomott a számra.
- Imádlak, Tatjána! - mondta vidáman, majd ismét megcsókolt. - Most azonnal megyek és kipróbálom. Gyere te is!
- Sajnálom, most más dolgom van. Talán legközelebb - válaszoltam.
- Ó, kár. Segíthetek benne?
- Nem, ezt egyedöl oldanám meg - mosolyogtam.
Visszamosolygott, majd elszaladt lőni egy párat. Mint egy kisfiú karácsonykor, aranyos volt.
Láttam, ahogy Boriszék különböző védelmi eszközöket csinálnak, ez egy jó ötletet adott.
Öt monolithosoknál talált claymore aknából, pár adóvevőből és két PDA-ból csináltam egy jelzőrendszert, ami majd
időben figyelmeztet bennünket a támadásra. Két óra alatt kész lettem vele.[/u]
 
A lőtéren nem szerepelt valami szépen a fegyver,de a markolat meg van kopva,és olvadva valamitől. Vágta a kezemet. Ez lehet a gond. "Tőle" kaptam, úgyhogy ettől többet nem vállok meg. Van össz-vissz 250 Rubelem zsebben,a többi a táskában. Tudom hova megyek. Az ellátmányos tisztel lepaktáltam. Adott egy markolatot,egy lézercélzót,meg egy Aimpontot. Márkás cuccok feleáron,mivel ezek tulajai már mélyen alszanak. Felvittem az emeletre a szerzeményeimet,és azt veszem észre, hogy Tatjána csinált egy egész riasztóberendezést.
-Kedves ! Ezt meg hogy csináltad ?
-Nem volt olyan nehéz drága ! -nevetett fel
-Az ajándékod remekül működik.
-Szereztem hozzá néhány tartozékot.
-Megcsinálhatom én ? -kérdezte.
-Szeretnéd ?
-Neked nagyon is !-hangzott a válasz
Gondolkodás nélkül odaadtam,és visszaültem a Sig mellé. Nagy nehezen tisztára sikáltam,és darabjaira szedtem. A táskában elfér. Még szükség lehet rá.Tatjána is végzett,és megmutatta az eredményt.
Csillog villog ,mintha új lenne. Ügyesebb, mint én.
-Köszönöm.
-Te vagy a legjobb ami történhet velem ! -köszöntem meg,és ismét megcsókoltam. Leültem az egyik székre. Kérdezte,hogy mit csináljunk amíg lent a katonák berendezkednek.
-Van ötletem, de előbb vacsizunk egyet ! -és ismét megleptem egy "friss kenyérrel" és jónéhány konzervel. Köztük tonhallal és kompótokkal.De nagyon nagy ritkaságképpen előkerült egy üveg bor is.
-Ez honnan van ? -kérdezte mosolyogva
-Dicső hadseregünk egyik díszpintyével kereskedtem.
-Gondoltam éhes lehetsz már.
Továbbra is az ölemben maradt és így vacsoráztunk meg.Holnap bekötjük az általa létrehozott biztonsági rendszert, de ezt az estét nem ronthatja el senki. Gondolva arra, hogy a katonaság mennyire tud kopogni,az ajtót is kulcsra zártuk ebben a "hálóhelységgé" alakíott teremben.
 
Reggel felkelek, minden bűzlik a piaszagtól. A franc essen ezekbe! Mi történt? Kimentem és láttam, megint ittak. Jézusom. Kiállítottam mindenkit a bázis elé és mondtam:
-Remélem kellemesen pihentek az urak, mert most jönnek a hadgyakorlatok.
-Mik?
-Mi?
-Hol?
-Pofa be! Hányan is vagyunk?
-Százan uram!
-Akkor 200 fekvőtámasz! Gyerünk!
Mikor megvoltak akkor meg felülések, futás, megint felülés és ez ment estig. Este mindenki ki volt fáradva. Mondtam nekik:
-Ha még egy alkalommal megtagadják a parancsot és este takarodó után kijönnek akkor ennek a dupláját kapják. Megértették?
-Igen uram!
-Helyes. Most meg takarodó előtt mindenki ihat vodkát. De max 2 üveggel. Lelépni!
-Igenis!
Én is bevonultam és vodkát iszogattam és olvastam a jelentéseket amiket a többi bázis küldött. Kaptam egy üzenetet miszerint egy speciális küldetést akarnak kiosztani a táborok legjobb lövészeinek. Mivel itt nekem van 99.99-es lövési pontosságom ezért én megyek. Magam elé hívom az egyik emberemet.
-Figyeljen! Dolgom van. El kell mennem. Maga lép a helyembe, itt az írásos bizonyíték. Nem kell semmit sem csinálnia mint figyelni és szólni ha baj van. Az érkező leveleket ne nézze meg. Ha valaki megtámadna akkor itt a karantén kódja. Az ajtó erős, nem lehet leszedni. Küldjön majd segélyhívást ha baj van.
-Értettem uram!
Elindultam az Északi bázisra. Holnapra odaérek. Remélem minden rendben lesz.
 
Botrányosan jó estém volt. Steiner kerített egy bort, amit szépen el is iszogattunk vacsora közben, ez megadta az alaphangulatot.
Miután jóllaktunk, bezárkóztunk a szobába, és némi éles lőgyakorlat után nyugovóra tértünk.
Fél hatkor keltem fel, Steiner még javában aludt. Nyomtam egy puszit az arcára, majd elmentem aktiválni a jelzőrendszeremet,
ugyanis tegnap este már nem volt rá erőm. Jól haladtam vele, nem mondanám hogy gyorsan, de jól. Nehéz volt megfelelő helyeket találni a berendezéseknek. Láttam egy épületet a közelben, aminek a szemmel tartására nem sok alkalmas
hely volt, innen nyugodtan érkezhet támadás. Oda is mentem, hogy lerakjak egy keszüléket.
Hirtelen lövést hallottam, majd mint a villám, valami belevágott a combomba. Felordítottam a fájdalomtól, de még a következő
lövés előtt sikerült egy betondarab mögé ugranom. Kinéztem, hátha meglátom a támadót, de visszahúzódtam, mert a fülem
mellett suhant el egy lövedék. Térdig letoltam a nadrágom, hogy megnézzem a sérülést. A bal combom külső élét hasította végig
a golyó, erősen véreztem. A zsebemből előszedtem egy kötszert, és elállítottam a vérzést.
Nem tudtam, mit tegyek. "Ilyen korán még mindenki alszik, esélyem sincs, hogy segítsenek rajtam... Gondoskodnom kell magamról" - gondoltam.
Mihamarabb lépnem kellett, mielőtt a lövész pozíciót vált, és oldalról lelő. Mikor kinéztem, láttam, hogy a lövés a szemközti épület
második emeletéről jön. Pisztollyal lelőni lehetetlen, egy esélyem van... - gondolkodtam, majd felpattantam a fedezékből és
rohanni kezdtem a ház felé. A lövész későn eszmélhetett fel, mert már pár másodperce futottam, amikor eldördült az első lövés. Félautomata fegyverrel sorozott meg, az egyik lövés elkapta a felkarom, amitől megperdültem, és
hanyattestem. Ez nem fájt, éppenhogy hozzámért a golyó. Felkeltem, és beszaladtam az épületbe. Felrohantam a lépcsőn, hogy közelről vegyem fel a harcot. Elővettem a
két pisztolyt, és berontottam a folyosóra. Tőlem két méterre állt a lövész, rám szegezett vintorezzel. Egyszerre kezdtünk lőni, egyenesen mellkason találtam. Eldobta a fegyverét, és puszta kézzel vetődött rám. Elkapta a nyakam, és a másik öklével hatalmasat húzott be nekem, amitől a földre estem. Esélyem sincs ilyen fizikum ellen.
Felkeltem a földről, és rohanni kezdtem, ő pedig utánam. A lépcsőházba futottam, és rácsaptam az ajtót, amit ő nemes egyszerűséggel
kitört. A lépcsőn majdnem beért, de én átvetődtem a korláton, és leugrottam egy emeltnyit. Megreccsent a bokám, de az adrenalintól semmit sem éreztem. Futás közben minden kezem ügyébe kerülő dolgot hátradobtam,
de a monolithos még mindig a nyomomban volt. Épp kiértem az épületből, amikor valaki elgáncsolt, és hatalmasat estem. Az üldözőm is mellémzuhant, elvágott nyakkal. Nem tudtam mire vélni a dolgot, tovább akartam futni,
de hátulról elkaptak, és egy zsebkendőt nyomtak az arcomba. A szúrós szagtól köhögni kezdtem, majd lassan eldőltem...
 
Lassan besüt a berácsozott ablakon a nap. 8 óra lehet. Megtörlöm a szemeimet,és csodálkozva veszem észre, hogy Tatjána megelőzött. Ezen a megszélesített heverőn kényelmesen elfértünk ketten,ezért nem tűnt fel.Lassan felkeltem az ágyból, kinéztem az ablakon,és rágondoltam a tegnap esténkre.Ez örömmel töltött el. A szobában lévő asztalon volt egy cetli amire Tatjána írt:
"Elmentem bekötni a csapdát. Nem akartalak felébreszteni. Hamarosan jövök."
A fenébe. Gondoltam egyből. Egyedül Pripyatban ? Még egy veterán katonának is veszélyes, nemhogy egy 23 éves lánynak. Nem is gondolkodtam többet. Felkaptam gyors a ruháimat,és a surranómat. Minden mást otthagytam. A lépcsőn leérve látom,hogy a felügyelet is alszik.Ott horkol a sarokban. Nagyszerű...
Éppen ki akarok futni az ajtón,mikor kis híján egy borítékra lépek. Szokatlan ez itt. Egy fekete hajtincs van rajta.Megszagolom,és ez Tatjána hajának illata. Idegesen feltépem a borítékot és ez áll benne:
"A lány velem van. Meg fogtok fizetni most mind.Csak te gyere,és senki más. Ma este nyolckor, pripyati stadion.Amennyiben nem leszel ott, visszaküldöm a darabjait,díszcsomagolásban."
"U.I. Ha még vársz 2.5 másodpercet meghalsz"
Kapcsoltam egyből és elhajítottam a borítékot,ami akkorát szólt,mint egy gránát. A katonák egyesével kiviharoztak az épületből,és már csak azt látták, hogy iszonyat dühösen ott térdelek a betonon.
Thunder is kijön.
-Mi a fene folyik itt ?
Sascha:
-Tatjánát elrabolta az az állat Schellenberg.
Tom:
-Schellenberg ?! -kérdezte már remegő kézzel.
-Ti k*rva németek mind hülyék vagytok ?
-Mondtam,hogy vigyázz rá !!!
Ekkor egy 180 fokos fordulattal elkaptam a grabancát és a falnak nyomtam.
-Ide figyelj te s*ggfej !
-Tatjána életben maradása az én életem záloga egyben.
-Ahelyett, hogy itt b*szogatsz inkább találnál ki megint egy hiperkemény tervet, hogy miképp szabadítsuk ki a halál torkából !
-Felfogtad ????!!! -Ordítottam rá ,ahogy a torkomon kifért.
A katonák teljesen ledermedtek. Tom feje elvörösült,de aztán normális hangnemen mondta:
-Mik a feltételek ?
Sascha:
-Csak egyedül mehetek,és semmi trükk,vagy tudod mi lesz...
Tom:
-Mi is veled megyünk.
-Adunk ennek a rohadéknak kib*szott trükköt.
Sascha:
-Nem érdekel hogy csinálod,de k*rva gyorsan !
-Tatjána élete a tét.
Tom:
-Egyáltalán hogyan engedted egyedül elmenni ?
Sascha:
-Készített egy riasztórendszert.
-Megegyeztünk,hogy reggel élesítve lesz,de úgy volt együtt megyünk.
-Mikor felébredtem nem volt már mellettem.
Tom:
-Steiner ! Takarodj felöltözni,és sorakozó lent a csarnokban.
Elindultam,de a katonák nem mozdultak.
-Ez egy ki*aszott parancs volt !!!-Ordított minden haragját kiengedve Abrams.
A katonák is kapcsoltak és rohamtempóban indultak befelé.
 
Mikor odaértem az Északi bázisra bevezettek egy tárgyalóterembe és kezdődött a megbeszélés. Maga a Lövész frakció nagyja, Arthur Schrödiger jött ide és beszélt nekünk a dologról. Schrödingerről azt kell tudni hogy 1200 embert ölt meg, és a pletykák szerint miliméter pontossággal pont ugyanott lőtte meg áldozatait. Az orrnyergen, a két szem között. Mindenkitől vett valami trófeát. Állítólag egy SS tisztet is megölt a háború idején, és a vaskereszt amit tőle zsákmányolt a legféltettebb trófeája. Ezt nem hiszem el, mindenesetre kiváló lövész. Strelokot is ismerte addig amíg fel nem szívódott. Odalép az emelvényre és elkezdi a beszédet:
-Üdv uraim. Mindenki itt van ahogy látom. Az Északiak vezetője azaz én, A délieké azaz Herzbrend, a nyugatiaké azaz Dusztujev, A Kelet és peremvidékieké is azaz Inyokráv.-Ekkor megörültem mert rámnézett és mosolyogva bólintott egyet. Elismeri a lövészi képességeimet úgy hallottam. Jó érzés.
-Azért jöttünk ide hogy megbeszéljük a haditervet a Monolith ellen. Mint azt tudják, a Monolith sok fejfájást okozott nekünk és a frakciónk példaképének Streloknak. A feladatunk könnyűnek tűnik, de nem az. Meg kell szüntetnünk a Monolith jelenlétet Pripjaty-on kívül. Röviden szólva, meg kell tisztítanunk ezt a helyet. Ezzel át is adnám Dusztujevnek a szót mert akar valamit mondani. Dusztujev, jöjjön.
-Dusztujev parancsnok vagyok, a Nyugatiak vezetője. Birtokunkba jutott egy információ egy bizonyos Tiger nevű banditáról aki a monolithot idehozza egy titkos átjárón keresztül. Mint mondtam titkos, ezért még nem tudjuk megakadályozni a monolith utánpótlásainak megérkezését. Ez a Tiger nevű figura érdekes dolgokat tudhat. Meg kéne keresni és ki kéne kérdezni. Aki be tudja hozni az jutalmat kap. A tervünk a következő: Valaki elhozza Tigert Vörös erdőig, ott meg lecsapunk rá. Mikor elkaptuk, kikérdezzük hol az alagút majd az alagutat felrobbantjuk, Tigert meg kivégezzük. Van kérdés?-nem mertem de azért kérdeztem:
-Uram! Nem lenne jobb ha nem ölnénk meg? Fontos dolgokat tudhat. Például más alagutak helyét sőt talán a monolith bázisának a helyét is megmondhatja!
-Jól beszélsz. Igaz. Kiszedjük belőle de ki kell végeznünk mert ha kijut akkor újra ott leszünk ahonnan elindultunk. De ez jó ötlet. Ha nem bánja folytatom. Nos, Tiger a szabadsági bárban szokott iszogatni. Oda kell mennünk. Van valaki akit ismernek ott? Senki? Helyes! Akkor ki vállalja hogy bemegy.
-Inyokrav parancsnok jelentkezik uram!
-Áh! Hát maga Inyokráv! Szép teljesítményt hajtott végre eddig és a lövészi képességei is kiválóak. Magáé a munka. Amíg kihozza Tigert mi előkészítjük a csapdát. De vigyázzon, ha a szabadságiak megneszelik a dolgot akkor befuccsolt a tervünk!
-Értem uram!
-Rendben. Amikor Tigert kihallgattuk majd megöltük le kell rendezni az alagutat. Mikor az kész van, már csak meg kell ölnünk az itt lévő monolithosokat. A feladat nem egyszerű és pénzt sem kapnak érte. Ez kötelesség! Aki ki akar szállni most tegye mert ha a feladat közben futamodik meg akkor kivégezzük! Készüljenek fel, egy napjuk van a feladatig addig itt lehetnek. Kapnak enni, inni, lőszert, alvóhelyet, fegyverjavítást mindent csak a lehető legjobban készüljenek fel mert rázós menet lesz. Lelépni! Inyokráv! Magával meg beszédem van. Jöjjön.
Oldalrahívott és beszédbe elegyedtünk:
-Hallottam a kitűnő lövészi képességeiről,a munkái elvégzéséről, és a lövészeti eredményéről. Kitűnőek! 99,99%-os lövészi pontosság. Olyan mint az enyém. Remek szövetséges. Csak azt mondja el, nem vágta túl nagy fába a fejszéjét? Hiszen Tiger már több embert megölt már. Vigyáznia kell magára.
-Tudom uram de....
-Hagyjuk ezt az uram dolgot, négyszemközt vagyunk.
-Oké, de tudja már annyi dolgon keresztülmentem nem akarok valami ócska várj-várj-tűz munkát a közepén akarok lenni a dolognak.
-Értem. Akkor ugye azt is tudja hogy nem kapnak érte pénzt?
-Tudom uram. Ez kötelesség.
-Helyes. Csak még azt kérdezném, milyen fegyvere van?
-Vintar BC.
-Értem. Csak azért mert fülembejutott a hír miszerint egy hatalmas erejű puskája is van.
-De...Én...
-Nos tudja engem ez nem érdekel, de ne hozza bevetésre mert Herzbrend az bármit megadna egy olyan fegyverért. Még ölne is. És maga jó katona. Nem lenne jó ha meghalna.
-Értettem.
-Amúgy meg, menjen és készüljön. Holnap hajnalban indulunk.
Lementem a kereskedőhöz mikor egy fura alak jött el mellettem. Vintar BC-je volt, a csuklyája mélyen az arcába húzva, az arcát kendő takarta el. Érdekelt ki ez de nem akartam kémkedni. Mikor bement Schrödingerhez hallottam ahogy üdvözlik egymást és mindenféle régi emlékeket idéznek föl. Én részemről meg lementem és beraktároztam lőszerből, élelemből és amit elfelejtettem(tisztítókészlet) azt is vettem. Szépen kitakarítottam a fegyveremet, megjavíttattam a ruhámat, a nyakamba akasztottam az Aranypuska kitűntetést és már ki is álltam a gyülekezőhelyre. Megvártam a többieket. Készen voltunk. Már csak Schrödinger hiányzik. Addig várunk.
 
1 jó nagyott ásitok,valami orditozás közepette kelhettem fel,a csarnokba kellet sorakoznom,Varját és Ruszlovot is felébresztettem,jobb oldalt álltunk 3 an,én voltam középen 3 unk közül,jobbra Varja balra Ruszlov,és a jobb szélén álltunk meg 3 an,1 üvegvizért kiálltam a sorból és megmostam arcomat ittam 1 keveset majd vissza álltam,persze le is orditott az a Thunder érte de azért valamiért meghátrált,arcomra nézett és mintha valami ismerős arc bukkana fel rajta,ekkor újra erőt vesz magán majd tovább orditja fejemet,majdnem felkapom Nyakon fogva már 1 nagy lendülettel kaptam oda de 5 centinél leálltam és vissza hajtottam kezem alapálásba
Thunder bele kezdett:
-1 nő eltünt a csapatunkból ma Reggel,valamit követel és csak Steiner jöhet,
majd megszólaltam:
-Akkor mi a francnak keltett maga fel nyugalmas álmomból miközbe a lábam is rossz és most rákellet állnom?
Thunder fickó dühvel kitelve rám fogta a fegyvert,amire Varja reagált és ugyan azt tette
-Nyugodjon meg kérem,tényleg minek keltett fel minket? - mondta Varja -
Thunder le engedte a fegyvert majd Varjához fordult
-Mert mi is vele megyünk
-De akkor a lánynak annyi! - Szólalt meg az a Steiner -
-Veled megyünk!
én megsem szólaltam,valamit motyogot Thunder a csapatához,és lőszekért futotam,Este 5 kor fogunk elindulni,ha valaki meghal megint a 16 os osztag ból én lelövöm ezt a Thundert....
 
Schrödinger megérkezett és a titokzatos idegen mellette állt.
-Az úriember Kolerts. Velünk jön.
-Értettük!
Mentünk a szabadsági bázis felé. Mivel messze volt letáboroztunk félúton. A furcsa idegennel beszélgetni akartam. Odaültem mellé és megszólítottam:
-Szeva!
-Üdv.
-Mi járatban errefelé?
-Van pár elvarratlan szálam a Monolithosokkal.
-Értem, de honnan ismeri Schrödinger ezredest?
-Régi barátom. Majd mikor választás elé álltunk ő ezt választotta én meg a Stalker életet.
-Értem, mit tudsz a frakciónkról?
-Strelokról mintázták.
-Igen, és?
-Mást nem de nem is érdekel.
-Értem.
-Most menj el. Fáradt vagyok.
Elmentem mert láttam nincs beszédes kedvében az ürge. Inkább én is lefeküdtem aludni. Reggel felkeltettek és elindultunk. Délre odaértünk a Szabadság bázisához.
-Rendben, most szétválunk. Mi megyünk Vörös erdőbe te meg mész a bázisba. Incognitó! Jegyezd meg!
-Értettem.
Vártam egy picit majd elindultam. Be is mentem a bárba. Nem olyan jó hely mint a kötelességi bár de elfogadható. És az első kör vodka ingyenes! Nem is lehet ennél jobb! No, de bele a közepébe körülkérdezősködtem és megmutatták ki az a Tiger. Elkezdek vele is beszélgetni:
-Hé te!
-Én?
-Igen, hallottam hogy tudsz egy jó helyet ahol Pripjaty-ba lehet jutni. A föld alatt.
-És ha tudok?
Elérakok 10 000 rúbelt.
-Ez csak az előleg.
-Mehetünk is.
-Még nem. Menjünk előbb Vörös erdőbe mert a csapatom maradékát fel kell szednem.
-Rendben.
Eddig minden simán ment. Odaértünk a rajtaütés színhelyére és megadtam a jelet. Ekkor mindannyian kiugrottak a fa vagy a bokor mögül és lefegyverezték Tigert.
-Átb/-\sztál te nyomorék!
-Bizony. Most meg csicseregd el hol van az alagút és nem ölünk meg.
-Nem szedsz ki belőlem semmit!
-Én nem, de én igen.
A titokzatos idegen odalépett a fickóhoz és két még általam nem látott leletet a fejéhez nyomott és nyomban elregélte az alagút helyét. Mindent ami kellett kiszedtük belőle és még bónuszt is kaptunk. 5 rejtekhely itt Vörös erdőben. Mindegyikben egy egész Stalker felszerelés(fegyver, ruha, kötszerek, egészségügyi csomagok).Mikor már köpött elvitettük az Északi bázisra ahol majd holnap után nyilvánosan felakasztják. Holnap után, mert addigra mi is befejezzük a küldetést. Szóval megtudtuk hol a barlang, már csak el kell intézni. Volt nálunk egy kis C4 a barlangban meg sok doboznyi lőszer, gránát és benzin. A benzinből annyit vittünk amennyit tudtunk a többit berobbantottuk. Mikor már le volt zárva visszamentünk a bázisra. A bázison már készen voltak az akasztás előkészületeivel már csak a kivégzés van hátra. Másnap el is kezdődött:
-A vádlott Ivanov Katyjeszki azaz Tiger. A bűn: A frakciónk ellen elkövetett merénylet. A büntetés halál. Kivégzés most. Kíván szólni valamit?
Köpött egyet Schrödingerre majd felkészült. Ekkor a nyakába akasztották a hurkot és a jelre vártak. Schrödinger megtörölte az arcát és megadta a jelet. Mikor már fel volt akasztva odahívott magához minket és elbeszélgetett velünk, előszöris az idegen kilétéről.
-Tudják, az az Idegen ahogy önök hívják, az Strelok volt csak nem akartam elmondani mert nem akartam hősködést. Most meg menjenek és szedjék fel a cuccokat a rejtekhelyekről. Ez a jutalmuk. A monolithot kipucoljuk innen 1 hónapon belül.
Elindultam és miután felszedtem a cuccot eltöprengtem azon hogy most hol lehet Strelok. Ekkor mögöttem valaki megszólít:
-Hé te!
-Én?
-Igen. Átnéztem az aktáidat és lehengerlőnek talállak.
-Ki vagy te?
-Strelok.
-Strelok? Ez jó! Had mutatkozzam be a nevem......
-Inyokráv. Tudom. Érdekes történeteid vannak. Én nem mentem át ilyeneken. Figyelni foglak és ha segítenem kell mejd megyek. Addigis fogd ezt a medált. Ezt akkor szereztem mikor az agyperzselőt semmisítettem meg. Egy monolithosé. Tedd el.-azzal elémdobja.
-Te és mit csinál......-eltűnt. Már sehol semmi nyomat. Egy kis cetli van a medálon: "Megtalállak". Bizalomgerjesztő. De mivel már sötétedik elindultam egy kis faház felé és a padláson meghúzom magamat. Reggelig kihúzom akkor továbbmegyek. Remélem nem lakik semmi itt mert én már hülyét kapok az ilyen helyektől. No, majd holnap reggel.
 
Khm.... úgy szeretem hogy kb 1 éve írom a karaktert, az ordibálás rendben, de ha valaki elkapja a nyakam, és engem ordít le vagy megpróbál megütni, főleg katona kolléga, azt úgy elverem hogy a földön fetreng fél óráig! majd következőleg legyen szempont.... mert nem a semmire parancsnok, és nem a semmire az egyik legjobb katona.

az eligazítás alatt némi gondom támadt a 16os osztaggal, félek hogy elszúrnának valamit, így hívtam 1 helikoptert, és elküldtem őket kivonási pontra.
sokáig gondolkoztam, és úgí döntöttem hogy csak Herceg és én megyünk a sereget "képviselni" a találkán, a többik a stadiont úgy veszik körül hogy ha az a rohadék menekülne esélye se legyen túl élni.
herceget felküldtem az egyik panelba, amiről belehet látni az egész stadiont, viszont őt sehogy sem.
jómagam, viszont sokáig veszekedtem Steinerrel:
Nem téged akar steiner, hanem engem aki lelőtte a az unokahúgát.
De engem kért!
Már hátat fordított menne el, amikor a vállára tettem a kezem vissza rántottam és bemostam neki egy hatalmasat amitől a földre esett.
Na jól figyelj te idióta! ordítottam rá.
Tátja szeret téged ha te mész megöl és azt a lány nem éli túl!
Ellenben ha én megyek, a halálom nem számít már!
Ez nem igaz!
Te gyűlölsz engem mert lelőttem Tátját, ezt még azóta sem tudtad megbocsátani, és ne hazudj hogy nem így van hiszen látom a szemedben a gyűlöltet!
Mellesleg Tátja is elvesztette bennem a hitét, ős sem bízik már bennem!
Nekem már nincs veszteni valóm. mondtam.
Nem tudott rá válaszolni, vagy nem tudott rá szavakat, vagy nem akarta tovább firtatni a témát, de nem válaszolt.
Kissé odébb sétáltam ekkor felkelt Steiner, és felém néz.
Csak egyet kérnék Steiner! Ha nem élném túl, ezt a levelet add át Kosztyánnak! mondtam, és megfordulva oda adtam egy nagyon régi piszkos, és kissé véres borítékot.
Steiner, sokáig nézett a borítékra, majd fölnézett rám, és bólintott.
...
Estefelé elkezdtünk mint a hárman a stadion felé ballagni, bár steiner bele egyezett hogy én menjek, de azt mondta hogy majd elbújik a stadionban, és ha szorulna a hurok, akkor fedez engem.
A Stadion kapujában megálltam egy kicsit, beugrott pár szép kép a gyerekkoromból, de tényleg csap pár másodpercig történt ez, utána minden vissza a való életbe.
már indulnék is tovább amikor becsatlakozik még valaki a rádióba.
Thunder, remélem emlékszel rám!
Ki vagy kérdezek a sisakrádióba.
Fehéragyar, nyugodj meg, fedezlek!
hm.... kösz!
majd levettem a sisakot, és a kezemben tartva elindultam.
pont a mező közepén volt Tátja és az a mocsok, Egy pisztolyt szegezett rám. Eldobtam a sisakot, és kitártam a kezem.
Itt vagyok te mocsok, fegyvertelenül!
Teee!? Ordít vissza.
Úgyis engem akarsz, ne álltasd magad! mondtam vissza neki.
Nem téged kértelek a lány meghal!
Valóban megölnéd az Unokahúgod? kérdeztem vissza.
kb 5 méterre jártam tőle ennél a kérdésnél.
Nem! mondja nehezen. Tátja arcán, a félelmen kívül döbbenet is van már jószerivel.
Engem akarsz, engem aki lelőtte a Tátját.
Igen téged!
Akkor engedd el a lányt!
Hhehehe... ilyen hülyének nézel? Azt hiszed nem tudom hogy mesterlövészeid itt vannak?
Ha elengedem azon nyomban lelőnek!
Nincsen itt senki más, csak én te Tátja, és Steiner!
Steiner is ide merte tolni a képét?!
Igen mert ő szereti a lányt, ő az egyetlen aki megérdemli közölünk a lányt.
Sokáig gondolkozik a válaszon...
De ő is elárult, a helyett hogy megölte volna a szerelme gyilkosát, mellé pártolt!
Nem az ő döntése volt!
Ekkor a lányra nézett, aki már rettentően félt tőle.
Engedd el! Ordítja Steiner a stadion végéből, rászegezve a fegyverét.
Megölöm ha közelebb jössz!
Az öreg valamit elő kapart a zsebéből, egy detonátort, amit a lánynak adott és ráparancsolt hogy nyomja meg.
Sokáig habozott, de végül megnyomta..
Kis robbanások voltak, de a stadion peremén voltak, és a robbanások helyén hatalmas füst jelent meg, tehát az orvlövészek mit sem tehetnek.
Ekkor cselekedett Schellenberg, a lányt felém lökte, Steinerbe pedig belelőtt.
Én lelöktem magamról a lányt, és odarohantam hozzá, kézitusába keveredtünk.
ezt végül ő nyerte, kicsavarta a bal kezem, amitől a földre estem, végül a kését belém állította.
Elővette a Revolverét, tett bele 3 golyót, majd rám szegezte, Tátja sírva ordított hogy ne tegye, rohant volna Schellenberg felé, de ő meg hasba lőtte a lányt aki a földre esett vissza.
Schellenberg újra rám szegezte a revolvert:
És sikerült neked ellenem fordítani a családom!
És lőtt, a golyó a fejemtől nem messze csapódott be a sárba azért mert Steiner neki rontott.
A pisztolyt kirúgta a kezéből, és kézitusára kelt vele....
 
de miért kell minden jó pillanatot neked elbaszni zini, téged elküldetlek a kivonási pontra!
Takarodj a büdös picsába a szerepjátékból te megveszekedett kis 9 éves hülye gyerek!

de elötte ha van benned egy kis jóindulat töröld azt a rohadt hszt!!!

Bocs tibi az egy néhány vulgáris kifejezésért, próbálom moderálni magam, de aki ennyire szarik arra hogy én mit mondok neki 666x annál már nagyon fogytán a türelmem.
 
Már nekem is a f*szom kivan.
A kivonási pont nem Pripyat kellős közepe... Hanem a széle. Ez már dezertálás és szépen elbttad. Hálás köszönet !
 
Scarecrow":211r5gec mondta:
de miért kell minden jó pillanatot neked elbaszni zini, téged elküldetlek a kivonási pontra!
Takarodj a büdös picsába a szerepjátékból te megveszekedett kis 9 éves hülye gyerek!

de elötte ha van benned egy kis jóindulat töröld azt a rohadt hszt!!!

Bocs Tibi az egy néhány vulgáris kifejezésért, próbálom moderálni magam, de aki ennyire sz@r arra hogy én mit mondok neki 666x annál már nagyon fogytán a türelmem.

9 éves a te... :|
Legszivesebben ezért a beszólásért oda mennék és kicsavarnám a rühes fejed te köcsög,
 
Vissza
Top Alul