kiscsillag
New Member
- Csatlakozás
- 2009.08.07.
- Üzenetek
- 1,560
- Reakció pontszám
- 0
Az ujjaimat zsebrerakom, talán még vissza tudják varrni, vagy ha másnem akkor felkötöm a nyakamba, hátha szerencsét hoz.
Keresem a pda-t, eltelik kb negyed óra mire megtalálom, és mit veszek észre rajta?
Ezt is teljesen benőtte a vastag-szúrós rozsdaréteg.
Beköti társam a kezemet, lévén nem túl jó a mozgáskoordinációm a bal kezemben.
Még a cigit sem tudom magamnak megsodorni.Fasza.
Bandukolunk tovább, keresünki valami olyan helyet, ahol van esélyünk találni valamiféle relikviát.
Ekkor valami szakadt stalker odarohan hozzánk, hogy segítség kéne neki, mert a barátja haldoklik.
Hát ez eléggé hirtelen jött, de miután az első dermadtségünkből felriadtunk rögtön utánasiettünk.
Valami mocsárbanragadt tankhoz vezetett minket, ahol még voltak páran, és valaki feküdt a vezetőülésen, és németül motyogott valamit.Fűztünk neki egy kis kávét, amit társam tanácsára felöntöttünk rummal, amit még a szabadság bázisán szereztünk. Egy kis idő múlva a szeme elkezdett kicsit csillogni, aztán már áradt belőle a fény a tank félhomályába. Egy kis fénycsóva kezdett el táncolni a tank körül.
Egyre gyorsabbann körözött, és egyre közelebb jött.
Majd bejött a tank csövén, és körültáncolta a németet.
Meg voltunk riadva, ez nem is kérdés, de nemsokára elmúlt az érzés.Nekem például anyukám hangján szólt a fény, monoton hangon kántálta az 1979-es május elsejei időjárásjelentést.
Ettől valamilyen furcsa érzés kerít hatalmába, mostmár nem félek, nem akarok menekülni, de nem is tudnék, mert az egész testem el van zsibbadva.Érzem, ahogy belesüppedek a tank langyos, és puha fémfalába.
Vasúti sínek fölött suhanok, a kabátom szétnyíli és az oldalai
szárnyként
csapkodnak, mintha valami nagy varjú lennék.A bakancsom önkéntelenül begörbül, valami kis pockot felkapok vele a sínről, és a kabát egyik belső zsebébe dobom.A kabát zsebe összecsavarodik, és összeroppantja a hörcsög csontjait.
Szegény még rikácsol a rekedt hangján, hogy engedjem el, mert akkor teljesíti három kívánságom, de én már nem veszem be, az a dagadt harcsa is ezzel palizott be.
Letelepedek egy kiszáradt diófacsemetére, és várom, hogy megemésszem a hörcsögöt.Érzem, ahogy szétáradnak a kabátban a csontjai.Kiszipolyozza őket az állatból, majd a megmaradt véres masszát nemes egyszerűséggel kiöklendezi a zseb.
Messze kietlen pusztaság terül el, majd hirtelen paneltömbök nőnek a földből, az ablakokon rács és redőny, de kihallatszik a félelem érdes hangja.Ezekben az utcákban bolyongok még mindig szárnyalva.
Mindentudó és hatalmas grúz vezérünk elégedetten tologatja a
villamosokat, közben pipályából az szovjetúnió tagállamainak formályát felvevő füstfelhőket ereget.
De egyszercsak a szája tátvamarad, a bal szeme megrándul és a szájából kihull a pipa.
A szikraeső mindent beborít, lángbaborulnak a betontömbök, az emberek hozzám hasonlóan a kabátjuk szárnyain kirajzanak a házakból, és mind nekem ordít.Eltévedtél kis barátocskám mi?
-Ide ember nem jön szívesen.Te is csak átutazóban lehetsz.Tudom senki nem szereti ezt a helyet.Egyesek szerint túl vad, mások szerint felesleges.De te gondolom tudod, hogy mi csak itt érezzük jól magunkat.Az itt átutazók leginkább keletre szoktak menni, kövesd a hanti dobok hangját, és elérsz oda, ahova eddig kerested az utat!
Ha nagyon zavaró, akkor szóljatok rám!
Csak néha egyzserűen ilyen a hangulatom.
Nem, a karakterem nem halt meg, csak azt gondolom, hogy az oázisba csak egy ilyen köztes dimenzión keresztül lehet eljutni, és Morzsival épp oda igyekszünk, hogy meglelje a fiatalság forrását, de ez a furcsa "térkapu"még nem egyenesen oda fog minket kirakni, mert az úgy túl rövid és egyszerű lenne.
A fényjelenség ha senkinek sem tetszik, akkor csak én láttam, mert ugye ez a karakteremk is kezd kicsit bedilizni.És mégvalami, ha nem túl nagy kérés, mondjatok már véleményt a karakterem "látomásairól".
Keresem a pda-t, eltelik kb negyed óra mire megtalálom, és mit veszek észre rajta?
Ezt is teljesen benőtte a vastag-szúrós rozsdaréteg.
Beköti társam a kezemet, lévén nem túl jó a mozgáskoordinációm a bal kezemben.
Még a cigit sem tudom magamnak megsodorni.Fasza.
Bandukolunk tovább, keresünki valami olyan helyet, ahol van esélyünk találni valamiféle relikviát.
Ekkor valami szakadt stalker odarohan hozzánk, hogy segítség kéne neki, mert a barátja haldoklik.
Hát ez eléggé hirtelen jött, de miután az első dermadtségünkből felriadtunk rögtön utánasiettünk.
Valami mocsárbanragadt tankhoz vezetett minket, ahol még voltak páran, és valaki feküdt a vezetőülésen, és németül motyogott valamit.Fűztünk neki egy kis kávét, amit társam tanácsára felöntöttünk rummal, amit még a szabadság bázisán szereztünk. Egy kis idő múlva a szeme elkezdett kicsit csillogni, aztán már áradt belőle a fény a tank félhomályába. Egy kis fénycsóva kezdett el táncolni a tank körül.
Egyre gyorsabbann körözött, és egyre közelebb jött.
Majd bejött a tank csövén, és körültáncolta a németet.
Meg voltunk riadva, ez nem is kérdés, de nemsokára elmúlt az érzés.Nekem például anyukám hangján szólt a fény, monoton hangon kántálta az 1979-es május elsejei időjárásjelentést.
Ettől valamilyen furcsa érzés kerít hatalmába, mostmár nem félek, nem akarok menekülni, de nem is tudnék, mert az egész testem el van zsibbadva.Érzem, ahogy belesüppedek a tank langyos, és puha fémfalába.
Vasúti sínek fölött suhanok, a kabátom szétnyíli és az oldalai
szárnyként
csapkodnak, mintha valami nagy varjú lennék.A bakancsom önkéntelenül begörbül, valami kis pockot felkapok vele a sínről, és a kabát egyik belső zsebébe dobom.A kabát zsebe összecsavarodik, és összeroppantja a hörcsög csontjait.
Szegény még rikácsol a rekedt hangján, hogy engedjem el, mert akkor teljesíti három kívánságom, de én már nem veszem be, az a dagadt harcsa is ezzel palizott be.
Letelepedek egy kiszáradt diófacsemetére, és várom, hogy megemésszem a hörcsögöt.Érzem, ahogy szétáradnak a kabátban a csontjai.Kiszipolyozza őket az állatból, majd a megmaradt véres masszát nemes egyszerűséggel kiöklendezi a zseb.
Messze kietlen pusztaság terül el, majd hirtelen paneltömbök nőnek a földből, az ablakokon rács és redőny, de kihallatszik a félelem érdes hangja.Ezekben az utcákban bolyongok még mindig szárnyalva.
Mindentudó és hatalmas grúz vezérünk elégedetten tologatja a
villamosokat, közben pipályából az szovjetúnió tagállamainak formályát felvevő füstfelhőket ereget.
De egyszercsak a szája tátvamarad, a bal szeme megrándul és a szájából kihull a pipa.
A szikraeső mindent beborít, lángbaborulnak a betontömbök, az emberek hozzám hasonlóan a kabátjuk szárnyain kirajzanak a házakból, és mind nekem ordít.Eltévedtél kis barátocskám mi?
-Ide ember nem jön szívesen.Te is csak átutazóban lehetsz.Tudom senki nem szereti ezt a helyet.Egyesek szerint túl vad, mások szerint felesleges.De te gondolom tudod, hogy mi csak itt érezzük jól magunkat.Az itt átutazók leginkább keletre szoktak menni, kövesd a hanti dobok hangját, és elérsz oda, ahova eddig kerested az utat!
Ha nagyon zavaró, akkor szóljatok rám!
Csak néha egyzserűen ilyen a hangulatom.
Nem, a karakterem nem halt meg, csak azt gondolom, hogy az oázisba csak egy ilyen köztes dimenzión keresztül lehet eljutni, és Morzsival épp oda igyekszünk, hogy meglelje a fiatalság forrását, de ez a furcsa "térkapu"még nem egyenesen oda fog minket kirakni, mert az úgy túl rövid és egyszerű lenne.
A fényjelenség ha senkinek sem tetszik, akkor csak én láttam, mert ugye ez a karakteremk is kezd kicsit bedilizni.És mégvalami, ha nem túl nagy kérés, mondjatok már véleményt a karakterem "látomásairól".
- Akkor jó. Most mennem kell, várnak a laborban, várlak haza Apa! - Amint tudok megyek, jó légy Kislányom! - Jó leszek Apa! És vigyázz magadra! - Te is!
