Pffff... tegnap igencsak szétcsúsztam az italozással, a csapos szerencsére megengedte hogy hátul aludjunk.
kérem kifele a kávém kérdem hogy merre van a mester.
Nem tudom, hajnalban elment a katonai raktárak felé, a pletykák szerint nyílt egy kis kocsma, és javítóműhely a katonai raktáraknál. felelte a csapos.
lehörpintettem a kávém, majd vettem egy Ak47 est, hozzá, 15 tárat, 10 ben átlagos lőszer, 5 ben páncél törő.
vettem hozzá még egy növelt teherbírású stalker ruhát, majd ezeket össze pakolva, elindultam a szolgálat bázisa felé.
ott az egyik őrt megkértem, hogy adja át ezt a csomagot Yurijnak, a pda frekvenciámmal együtt.
adtam neki még 2000 rubelt is hogy prioritást élvezzen az ügy.
de továbbra is azt tartottam hogy jobb ha itt tarják a stalkert.
a eddig elkobzott felszerelését átnéztem, 1 volt benne kiakasztó az AN-94 es Abakán, furcsa hogy lőszere nem volt hozzá.
Vizsgálgatni kezdtem a stalkert.
A markolaton egy alig kivehető vésés van, rang és név együtt: Lt.Dimitrij
A fegyvert magamhoz vettem, mert ha jól gondolom, ez a fegyver a testvéréé, és ez pedig így egy biztosítás hogy velem maradjon.
Már nem is lepődtem meg hogy kiviszem magammal a fegyvert, hozzá szoktam hogy az itteni emberek túlságosan önfejűek hogy kövessenek, ezért valami nyomos indokot kell nekik adni.
kifele menet nem találkoztam senkivel se, a fegyvert pedig elrejtettem egy biztos helyen, ha itt megtalálná nélkülem megeszem a kalapom...
már dél körül járt, amikor a vad terület felől haragos kiabálós csörtetés hallatszik.
Oda mentem megnézzem mi van, látom, hogy 13 szolgálatos fogott közre 12 banditát, és 4 zsoldost akik össze vissza ordibáltak le minden stalkert, és szolgálatos csávót.
mindegyik csak azt hajtogatta hogy "megdöglötök!" "meg ezt még megkeserülitek!"
ha tudnák hogy már csak óráik vannak hátra... mennének templomba kegyelmet kérni szerintem...
hanem a végén a banditák között újabb fiatalokat látok, de most hármat is, az egyik látszólag szándékosan elesett.
közelebb mentem, és csak akkor látom hogy az egyik a bakancsa alól előhúz egy kést.
a csőcselék mellet álló egyik stalker nem habozik, és a kezében lévő sörétessel a banditára lő.
A fiatal bandita felordít fájdalmában, a stalker ugyanis a kezére lőtt, amit könyökből lecsonkoltak a sörétek.
A szolgálatos amelyiket a bandita akarta ledöfni hátra nézet, intett egy köszönöm öt a stalkernek, majd talpra állította a csonka kezű banditát, és a többi után küldte.
A zsoldosokat, és a banditákat elhelyezték a szolgálat ketreceiben.
Estefele a stalker örömködve mesélte mindenkinek, hogy micsoda "kegyesen" bánt a banditával, meghagyta nekem a megölését...
de egy stalker ruhás fickó nem értett egyet vele, és képen törölte a stalkert, aki a mögötte álló konténertől kapta a második pofont.
Kicsit a földre roskadt, de amint közelebb lépett a másik, teljes erejéből neki rontott, és nekivágta a falnak, majd lekevert neki egyet, amitől leszállt a gázmaszk róla, és ekkor láttam meg az egyet nem értő stalker arcát, Yurij volt az.
Nem hagyta magát, megint odavágott ő is, de a stalker elkerülte, és gyomron vágta yurijt.
Yurij össze roskadt, de ő nem tudott felkelni, mert a másik stalker a földön elkezdte rugdosni.
Na ebből elég legyen! ordítottam oda, a magam érces öreg hangján, és morcosan az ökölbe szorítva a kezem elindultam a stalker felé.
A stalker rám néz, majd így szól:
Ne hogy már velem verekedj, én meghagytam neked a gyilkolás örömét!
Na itt szállt el az ékszíj nálam...
Ütök, a stalker orrba vágtam, hanyatt esett.
Fordultam Yurij felé, gondolván a stalkernek 1 pofon elég volt, de tévedtem.
amíg vele a foglalkoztam, a stalker felkelt, és nekem rontott.
fellökött, a jobb kezében kést szegezett nekem.
minden erejével a mellkasomba akarja állítani a kését.
4 stalker van még körülöttünk, de mind csak nézi a verekedést meg szurkol ki ennek ki annak.
a kés, lassan halad a mellkasom felé, a kabátnál jár, átvitte, de megállt, a stalker nem tudja, de én tudom mi miatt állt meg, az ezüstkeresztet kapta el a penge hegye, és ott nem tud át menni, gyorsan egyik kezemmel elengedtem a kést, és a stalker nyakához ütöttem ököllel.
A stalker kezei, a nyakához kaptak, lefordult rólam, és görcsösen vonaglani kezdett az egész teste, majd pár pillanat múlva meghalt...
Amint látták a stalkerek, hogy van egy halott, futva hagyták el a hangárt, mert a szolgálat még rájuk keni.
pár percig még ott feküdtem a földön, lihegtem és pár lihegés közben nagyokat nyeltem, teljesen kifáradtam...
nagy nehezen felültem, a konténer, és a fal sarkában Yurij volt, a csuklóját fogta, ami kissé ferdén állt, gondolom akkor fordulhatott ki amikor a stalker megrugdosta a földön.
még egy nagyot levegőt kifújtam, majd felálltam, felkaroltam Yurijt, és bementem a szolgálat bázisára.
Petrenkóhoz vettem az irányt, leültünk bent a szobájában.
Az ezredes orvost hívott, és helyre tették Yurij karját..
Petrenkó szobájában a sparhelt helyett egy kandalló volt, öröm volt nézni a fa égését, és hallani, ahogy ropog-pattog égés közben.
Yurij és petrenkó kezében pohárban volt a vodka, míg a kezemben az egyik üveg volt, és abból húztam nagyokat.
közben beszélgettünk....
!