Nabukodonozor
New Member
Elmentem a szabadsághoz. A megjavított ruhákért és az "alkalmi kocsmáért odaadták" 5800-ért. De szóltak ,hogy kicsit bütyköljek rajta ,mert már nem a régi. Jól van ez most egy kicsit ráér. El kell mennem a bárba néhány dologért. Szükség van némi készletre még a helyhez. Hallottam ,hogy hoztak be pálinkát. Nagyon rég ittam. Még Kárpátalján egy magyar faluban.
Megérkezve látom ,hogy egy gyereket húznak ki egy épületből amin az állt ,hogy aréna. Néztem ,és nem akartam hinni a szememnek. Már gyerekeket is gyilkolnak ? Bemegyek ,és kérdőre vonom a sztalkerokat.
-Mégis mi ez ? Hogy képzeltek ilyet ?
-Megölni egy gyereket ?
-Ez a szerencsétlen most jött el otthonról ,és ti máris megölitek ?
Így válaszoltak.
-Ez megérdemelte . Bandita volt. Vagy tán közösködni akarsz vele ?
-Vitasd meg azzal a nagydarab páncélossal ott ! Minket hagyj békén !
A halál mindig felkavart. A gyengék és elesetteké még jobban. Dühösen mentem oda ahhoz az ürgéhez ,aki a gyilkosa volt.
-Te rohadt, szemét gyerekgyilkos ,és oldalbarúgtam ,de mint a szikla egyhelyben maradt.
Ekkor megfordult ,és leb*szott egy akkorát ,hogy az ajtóig repültem. Ekkor a fegyveremért nyúltam ami mellettem volt ,de a mellette álló ember megakadályozta a harcot.Majd mindketten kimentek.
-Jól eltalált a rohadék. Sajog az egész testem.
Egy kis idő múlva felkelek ,és leporolva magam vöröslő arcal ,még morgok egy sort az orrom alatt.
Majd elmegyek a bárba ,és veszek néhány üveggel a pálinkából ,meg némi konzervet. Kifogyóban a készlet ,és kitünő hamutartó használat után.
Bepakolva betolok egy kóstolót a páleszből ,majd visszaindulok a csehómba. Az út mellett látok egy hullahalmot égni ,és a szétfoszló emberi csontok mellett egy képeslapot látok.
Ennyi van ráírva. Szeretett anyámnak Szergej Moszkvából ! 2005.Május.7.
Szememet megtörölve ,és egy keresztet vetve folytatom az utamat.
Megérkezve látom ,hogy egy gyereket húznak ki egy épületből amin az állt ,hogy aréna. Néztem ,és nem akartam hinni a szememnek. Már gyerekeket is gyilkolnak ? Bemegyek ,és kérdőre vonom a sztalkerokat.
-Mégis mi ez ? Hogy képzeltek ilyet ?
-Megölni egy gyereket ?
-Ez a szerencsétlen most jött el otthonról ,és ti máris megölitek ?
Így válaszoltak.
-Ez megérdemelte . Bandita volt. Vagy tán közösködni akarsz vele ?
-Vitasd meg azzal a nagydarab páncélossal ott ! Minket hagyj békén !
A halál mindig felkavart. A gyengék és elesetteké még jobban. Dühösen mentem oda ahhoz az ürgéhez ,aki a gyilkosa volt.
-Te rohadt, szemét gyerekgyilkos ,és oldalbarúgtam ,de mint a szikla egyhelyben maradt.
Ekkor megfordult ,és leb*szott egy akkorát ,hogy az ajtóig repültem. Ekkor a fegyveremért nyúltam ami mellettem volt ,de a mellette álló ember megakadályozta a harcot.Majd mindketten kimentek.
-Jól eltalált a rohadék. Sajog az egész testem.
Egy kis idő múlva felkelek ,és leporolva magam vöröslő arcal ,még morgok egy sort az orrom alatt.
Majd elmegyek a bárba ,és veszek néhány üveggel a pálinkából ,meg némi konzervet. Kifogyóban a készlet ,és kitünő hamutartó használat után.
Bepakolva betolok egy kóstolót a páleszből ,majd visszaindulok a csehómba. Az út mellett látok egy hullahalmot égni ,és a szétfoszló emberi csontok mellett egy képeslapot látok.
Ennyi van ráírva. Szeretett anyámnak Szergej Moszkvából ! 2005.Május.7.
Szememet megtörölve ,és egy keresztet vetve folytatom az utamat.