Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Végeredményben a vodka megtette a jótékony hatását.
kivéve Szergejen ő a pisztollyal lőtt egy ágat, mert szerinte egy holló van ott ami üldözi őt.
Nagyon rosszul viseli látó elvesztését...
11 körül elköszöntem tőlük, és elindultunk vissza a kordonba.
Szergej remélte hogy velem tarthat, de mikor mondtam hogy a hadsereg állomására megyek, kissé le volt törve.
de mondtam neki hogy Kareneszkij a Yanovba tartott.
E- Hír hallatán kissé javult a kedélyállapota.
Nem lett volna szívem egyedül hagyni őket, de komoly okom volt rá, a lövedéken, egy bevésést vettem észre.
sürgető járással fél óra alatt a határon voltunk...

Az udvaron belebotlottunk, egy csapatba, mint kiderült utánunk jöttek volna mathias, és kosztyán, ha nem tértünk volna vissza előbb.
A golyót Mathiasnak adtam, nézze meg nagyító alatt is, elvégre lőszer specialista a srác.
Aznap le se feküdtünk, Agyar és én helyre hoztuk a páncéljainkat.
Mathias megvizsgálva a golyót, erősítette bennem a gyanút.
A társaság tudja hogy élek.
Francba... valamikor útba kell ejtenem az megsemmisítésüket, nem akarok később nehéz helyzetekbe kerülni.
Várjunk csak, a GRU nem csak hírszerzés. annak idején is egy ilyen tiszt vitt engem kihallgatásra.
Szerencsém volt, Kruglovval társalgott, egy Gru-s alak, aki kb egy idős lehetett az altábornaggyal, aki már el is tűnt a bázisról.
Agyarnak is jött velem, lekötötte kruglov figyelmét, amíg én "beszéltem" a GRU-sal
Bementünk egy kis helységbe.
Szóval mit tehetek önért? kérdezte mit sem sejtve a tiszt.
Válasz helyett beletérdeltem a gyomrába... úgy össze esett az öreg, mint egy rongybaba.
Szitkozódott a tiszt, és mondta a magáét.
Ezt nem ússza meg szárazon.
-Áuu ez biztos fájhatott.
Mit akar maga?
-Kinek árulta el hogy élek?
Mi van??!
-Nem vagyok türelemben gazdag ember, úgy hogy rendezzük gyorsan, én kérdezek, maga felel, és nem beszél mellé!
Ki maga?
- Tom Abrams!
csezd meg!
- Rossz válasz. a földön fekvőt a felhoz rugtam
- Kinek árulta el hogy élek?!
Várjon, várjon, várjon!!
Nem én volta... Andropov. ő volt akkoriban az összekötő.
ő vitte be magát annak idején.
-Nem Sokolovnak hívják?
Az elmúlt 2 évtized alatt 3x változtatott nevet.
- És maga ezt honnan tudja?
Én voltam az őrmester mellette.
-Kamchatka?
Igen!
-De a jelenlegit honnan tudja?
Most én is összekötő vagyok.
-Akkor mi legyen magával?
Nekem már úgy is mind 1 ha nem maga akkor ők ölnek meg.
-Kap egy második esélyt tőlem, de na baltázza el...
 
Ajaj mindenki elment a hadsereghez, csak az orvosnövendék maradt velem.Elvileg Yanovban van Karenszkij meg az a kislány is.Beugrunk még a faluba, az összes megmaradt pénzemet elszórom dohányra vodkára mag kajára.A gyógyítás embere elpasszol néhány relikviát, és horribilis összegeket fizet mindenféle újkeletűnyugati kajáért.Úgytűnik tobzódik az új ízek között.Én meg csak a szervezetem rombolásával törődök veti a szememre.Sajnos csak az alkohol és a nikotin fokozott bevitelével a szervezetbe tudom megakadályozni a mindenféle látomásokat.De még mindig követ szárnyas ellenségem.Úgy tűnik szidorovicshoz már nem mer bejönni.Helyette odalibben a rozoga deszkapalánkra ás várja mikor jövök ki.Tulajdnonképpen már nem is zavarna annyira, ha a szemében nem tükrödződne minden, és nem károgna olyan vészjóslóan.Nagyszerű úgytűnik megtanultam együttélni az elmúlás gondolatával.Nem tudom , hogy ez az orovstanonc miért ragaszkodik ennyire hozzám, pedig még lehetősége is lett volna kiszökni a zónából.Azt mondja, hogy még ismereteket kell gyűjtenie a kinti világról.Elindulunk afelé a bizonyos Yanov felé.
 
Erről eszembe jutott valami: Úgy néz ki most egy jó ideig szolgálaton kívül maradok. Szóval addig itt maradok a határon. A csapat és én jól elvagyunk, iszogatunk, kártyázunk, vagy csak egyszerűen járőrözgetünk. Ma ugyanazt csináltuk mint tegnap. Egy pár órás járőrözés után leültünk az iroda mögötti rögtönzött barakkban, és egy jó vodka mellett kártyáztunk. A fiúktól lassan még a felszerelésüket is elnyerem. Nem hiába mondták már sokan hogy a kártyában verhetetlen vagyok. Na de mindegy. Épp szünetet tartottunk mert elfogyott a vodka, úgyhogy mondtam a többieknek hogy ne mozduljanak majd én hozok még. Lassan baktatok az iroda irányába, hogy hozzak a parancsnok ládájából még egy üveggel, (nem számít ő úgyis tőlünk csórja) amikor hirtelen a parancsnoki szobából halk veszekedést hallok meg. Na mármost könnyű szerrel beleshetnék az ablakon hogy utánajárjak hogy mi történik odabent, de...jobbnak tartottam hogyha nem ütöm bele az orrom mások dolgába. Elvégre az a tag aki utoljára ment be, az valami komoly tiszt vagy nem tudom mi a fene lehetett, mert nem egyszerű OMON cucc volt rajta, hanem valami más. Meg aztán a határőrök nem igazán engednek senkit se közelebb a helyőrséghez. Na mindegy. Nem az én dolgom, szóval jobb ha nem szaglászok most arrafelé. Csak fogom a vodkám, és visszamegyek a többi hozzám hasonló, egyszerű bakához. Aztán fogtam magam és az itallal a kezemben visszamentem.
 
Szétváltunk. Én a nyurga társammal maradtam,a többiek meg persze valami laborról tanakodva másfelé indultak.
Társam azt mondja ,a Zóna déli szektorába igyekszünk,amit csak így egymás közt az itt élő kalandorok Kordonnak hívnak.
A ruhámat átcseréltem a régebben kapott speciális öltözékre,megmondom őszintén kicsit furcsának érzem,de jó meleg. A polgári ruhámat ,úgy ahogy tudtam rendbe összehajtogattam,még a bőr félcipőmet is megtakarítva raktam el először egy nejlon zacskóba,majd a hátizsák aljára.
A társam azt mondta,így legalább nem vagyok feltűnő. Igaza van,fehér köpenyben,meg félcipőben grasszálni a gazos,susnyás,ráadásul sok helyen radioaktív területen,kiváló célpontot nyújtva mindenféle rohadt lelkű pszichopata orvlövésznek,valóban nem tűnik túl jó ötletnek.
(Úgy hírlik,a banditák közt nem egy őrült,elmebeteg,erőszakos figura van,aki csak passzióból öl..)
Egy dolog viszont biztos, az újfajta konzervkaják rendkívül ízletesek. Nem mintha a hazai konyha felséges ízei nem dobogtatnák meg a szívemet,de az,hogy a Coca-Colát két és fél literes és ráadásul törhetetlen műanyag palackban árulják,ez maga a csoda.
Vettem svájci csokoládét is,valami elképesztő ízzuhatag járta át az ízlelőbimbóim. Társam furán néz,kissé megvetően mosolyog,amint egy ültő helyemben felfaltam egy egész táblányit,de valahol megérti,én lassan egyrészt negyven éve nem ettem-tehát igen éhes vagyok-másrészt ezeket az ízeket soha nem tapasztaltam annak előtte sem.(Ezeken túl vásároltam egy halom sós mogyorót,meg valami japán gyártmányú snackeket-azt hiszem így mondjál,s mindezek megkoronázásaképpen öt nagy magyar húskonzervet is.Hihetetlen,hogy miket ide nem hordanak kívülről ezekbe a romos falvakba! Éhezni nem fogok,de nem is akarok!
A megtalált relikviákért egyébként jó pénzt fizettek,abból búsásan tellett erre a kispolgári hedonizmusra!
Egy dolog azonban nyugtalanít,jelesen az,hogy társam sandán nézeget felfelé,mintha valami nagyon idegesítené. megkérdem,mi aggasztja,először nem felel,majd szárazon kiböki,hogy a varjú követi őt,nem akar leszakadni.
Én sem szeretem őket,s ráadásul úgy tűnik,értem,miket kárognak,milyen gonoszul,csúfondárosan,de most bizony egyet sem látok túl közel.
Furcsa ez,de majd megpróbálom kipuhatolni,miért is....
 
(Figyeljetek, bocs de a hétvégén kimaradok, mert megyek vidékre.Morzsi addig akár oda is érhetünk a többiekhez, tehát az én hiányom miatt nem kell elakadnia a történetnek.)
 
Kimentem a parancsnoki helységből mint aki jól végezte dolgát.
még láttam eltűnni a sarkon egy katonát, 2 vodkás üveggel a kezében, de nah... megint lelopták az őrnagyot.
Elöször jót nevettem rajta, de azért csak utána mentem.
Hát mit ad isten 5 katona a barakk mögött iszogatnak, és kártyáznak... na ezt ki nem hagyom.
Oda mentem hát hozzájuk, először igen csak megijedtek, mivel az egyenruha alapján leírott rólam hogy tiszt vagyok.
De miután csak osztást kértem, megnyugodtak...
Hmm... meg kell hagyni az egyik jól kártyázik, de nem jobban mint én:D
5 körből 4x én nyertem.
egy fél óra után meguntam, és a bakáktól zsákmányolt 13000 rubellel elballagtam.
közben eszembe jutott hogy hogyan is tudnám okosban megoldani a dolgokat.
Felhívtam egy adósomat, valami dandártábornokot...

Halló ki az?
Meg ismer még tábornok?
Nem, kivel beszélek?
Tom abrams.
Te jó isten, miben segíthetek?
Lenne itt valami, anélkül hogy részletekbe belemennék, lenne egy kis elintéznivalóm egy fazonnal.
Ki az úriember?
Valami Andropov. vissza kéne küldeni a zónába!
Azt mondja Andropov? A GRU Altisztje?
Minden bizonnyal.
Mit akar tőle... Ahh.. mind egy nem akarom tudni.
1 napon belül visszaküldetem.
Köszönöm Tábornok.
Nincs mit, maga a fiam életét mentette meg, ha csak ennyivel is segítek önnek, nem utasítom vissza.
Ezt jó hallani, tudtam hogy számíthatok önre Tábornok, még 1 szer köszönöm.

Na ez letudva, már csak a méltó fogadtatásáról kell gondoskodnom...
 
Visszamentem a barakkba a vodkával, és leültem folytatni a partit. Már szinte elnyertem mindent tőlük, amikor az ajtóban megjelenik az a tiszt. Őszintén elmondom, majd összecsináltuk magunkat, mert hát egy tiszt meglát öt katonát, piálva, kártyázni. Gondoltam hogy: " húú...Ebből most nagy gondok lesznek." De nagy meglepetésünkre csak leült közénk, és lapot kért. Leosztottunk neki is pár lapot, aztán folytattuk a kártyázást. Eleinte minden jól ment, kaszáltam rendesen. Aztán hirtelen fordult a kocka, az ismeretlen tiszt kezdett nagyon belejönni a játékba, és csak úgy pusztított le minket. Azt gondoltam magamban: "A francba ez megkopaszt minket!" A nyereményemnek több mint a fele úszott el, de szerintem a fiúk rosszabbul jártak. Nekik kishíján az egész fizetésük ráment. Aztán a tiszt megunta felállt, és elment. Mi csak pislogtunk egymásra, mint hal a szatyorban, és néztünk az ajtó felé értetlenül. Mondogattuk egymásnak hogy: "Ilyen nincs! Teljesen leégtünk." Fegyán (Időközben már megtanultam a csapatom neveit.) még azt is hozzátette hogy: "Basszus! Az asszony megöl." Aztán inkább elraktuk a paklit, és egyhangúan úgy döntöttünk hogy inkább menjünk járőrözni.
 
Bocsi, hogy ilyen sokat késtem, de az elmúlt négy napból hármat nem itthon töltöttem :S Este pedig már nem volt szellemi energiám nekiállni írni.
Valami csipog. Mégis mi csipogna a szobámban, ami teljesen üres? De legalább a falak szép
lilák... csak tudnám, miért fekete a plafon. Ez hülyeség. Megint csipog. Valami arra késztet, hogy
kinyissam a szemeim...
Ááá, Kereneszkij, a villám csapna a PDA -dba! Valaki biztos kereste. Megpróbálok visszaaludni.
Lassan összemosódik előttem a világ, egy fát látok, de nem olyan zónabelit, hanem rendes,
lombos fát, rajta almá... a francba már megint!
Felkelek. A jobb kezem kissé zsibbadt, biztosan elfeküdtem. Megpróbálom masszírozni, de az
érzés nem enyhül. Előveszem az én PDA-mat is, bogarászok vele. Így frissen hátha boldogulok az amőbával...
De nem. Ezzel nem stimmel valami. Úgyhogy vissza is csúsztatom a zsebembe, mielőtt felbosszantana.
Felmegyek, Megnézem Nitrót. Remélem már ébren van, beszélni szeretnék vele.
Szerencsém van, mert ott ül egy széken, és valami feketedoboz-félét babrál.
- Mit csinálsz? - kérdem tőle.
- Szia, Tatjána! Már ébren vagy?
- Ja. Kereneszkij PDA-ja felköltött.
Röhög egyet, majd int, hogy menjek közelebb. Megkérdezi, hogy a szerszámkészletemet
tudnám-e hanyagolni egy kicsit, mert égető szüksége lenne rá egy pár napra.
Nagy nehezen belemegyek.
Még korán reggel van, szerintem vissza is fekszem aludni. Épp ledőlök, amikor újra a PDA
csipogását hallom... na, ez már nem állapot. Felköltöm Kereneszkijt, aki rögtön elő is kapja az
eszközt, és megnézi az üzeneteit. Andropov írt neki.
Ezután még eszek egy rúd kolbászt és egy kis kenyeret is, aztán felszerelkezünk, és elindulunk a
rakétatelephez.
Közel járunk, a telep udvarán négy zombi kószál. Keresünk egy közeli dombtetőt, lehasalunk,
majd Kereneszkij utasít, hogy lőjem le a zombikat, ha kell, besegít...
Fura szitu, ilyen még nem volt. Szinte még semmit sem lőttem. De velük biztosan elbírok, azt sem
tudják majd, honnan jövök. Kissé sajnálom szerencsétleneket.
Lövök, az első három lény pár lövésből kiterül, majd társammal fegyvert cseréltem, és az utolsót
egy gauss fegyverrel terítem le.
Lemegyünk a magaslatról, majd bejárjuk a helyet. Rég nem járhatott itt sztalker, szinte minden
érintetlen. A környék összes rejtett zugát bejárom, sikerül találnom lőszert, gránátokat, egy
colt 1911-et, és egy ócska civil gázálarcot is. Kereneszkij átkutatja a zombikat, és elveszi a fegyvereiket,
majd majd bemegyünk az épületbe. Itt találunk egy pár ládát, konkrétan négyet, ebből kettőt én
viszek tovább. Pokolian nehezek, mi lehet bennük?!
Egy bezárt ajtóhoz érünk. Társam szétlövi a zárat, óvatosan bemegy, majd az ott talált felszerelést
elosztjuk egymás között.
Egy kis pihi után indulunk is vissza az állomásra. Útközben mesélek Kereneszkijnek a
laborban töltött időmről. Kedvenc ételeink is szóba kerülnek. Társam meglepődéssel fogadja,
hogy az olajoshalat preferálom leginkább. Egyszerű étel, de nem bírnám ki nélküle.
Mikor visszaérünk, Nitróhoz megyünk, akinek leadjuk a ládákat.
Kereneszkij a dolgait megy rendezni, én közös megegyezéssel ott maradok, és Nitrónak segítek.
Aranyos a srác, csípem.
 
A Zóna szélén álló Kopaszfaluban szálltunk meg néhány nap erejéig,kipihenve a fáradtságot,meg a sorozatnyi furcsa történést...
Nem értettem először,miért ez a falu neve,majd rájöttem,a kezdő,azaz kopasz sztalkerek számára afféle starthelynek számít.
Beszélnek valamiféle kisugárzásról is a többiek-ja,majd pont az ilyen kezdők mendemondáinak ülök fel-ami jó pár napja ,talán több hete is elmaradt,és ez elég fenyegető. A lényegét azonban a tapasztalt és időről időre visszatérő vezetőik képesek csak korrekt módon interpretálni!
Erről eszembe jutnak a látomásaim,a vöröses narancsos ízzó égbolt alatt táncoló kutya képe. Furcsa,hogy olyan vidám,teljesen kikelve magából,viháncolva ugrál az atomviharban...
No,kíváncsi vagyok erre én is,szívesen megtapasztalnék egy ilyet. A többiek úgy néznek rám,mintha valami szentségtörést követtem volna el,és azt suttogják,ez rossz előjel. A vihar nagynak ígérkezik,főleg.hogy egy ilyen hitetlen keveredett közéjük.
Elképesztő ez a babonás,rettegő hangulat a 21.század kellős közepén!
Inkább lementem a helyi kereskedőhöz,Szidorovicshoz beszélgetni. Igaz,nem az én korosztályom-jó ötvenes lehet-de nem is túl sokkal fiatalabb,vannak közös témáink. Jókat röhögcséltünk a régi dolgokon,s egy sor történelmi tényt mesélt,amolyan adomázós,kifigurázós stílusban.
Jó,hogy találkoztam vele,sikerült megegyeznünk az artifactok árában leszállításában is. Jobb pénzt kínál érte,mint más ,eddig megismert figurák,úgyhogy azt hiszem,jó átvevőm lesz. (Amúgy mindenféle ipari eredetű árút is megvesz,relatíve jó pénzért,s nem számít,ha roncsolt,hasznavehetetlen. Szidorovics nagyon ért a finommechanikához meg a fegyverekhez,s ha másra nem is,a roncsok részei alkatrésznek még jól jönnek számára..)
Hogy védve legyek a kisugárzástól-bár az itt a Zóna szélén nem okoz nagyobb gondot- a többiek tanácsára egy,a település széle mellett levő ház pincéjében vackoltam be magam,s tettem rendet magam körül. Elvégre kell az embernek valami állandó lakhely is,ahová visszatérhet.
 
Ohhh... a francba, elaludtam.
Annyira emlékszem hogy a fejem koppant az ebédlő egyik asztalán, aztán sötétség.
De érdekes, mégis az egyik barakkban vagyok.
Gyorsan felkeltem, és kivonultam az udvarra, mivel egy landoló helikopter keltett fel, valószínű hogy megjött a besúgó, és a fene vigye el nem tudom mit csináljak.
Hát nem is kellet sok mindent csinálnom.
Amint kiértem, Agyar, és Mathias kezelésbe vette.
Kosztyán is ott állt nem messze tőlük, de nem is szólt rájuk.
Olybá tűnik nekem, Agyar kiteregette a szennyest.

Az udvar keleti részében értetlenül állt egy csapat OMON os katona, előttük nem messze egy Spetnaz-is.
Kosztyán, a szépen kimért katonás lépéseivel közeledett felém.
Szóval, az isten összes pénzéért se mondtad volna el a teljes igazságot.
Bocs, de nem értem mit kellet volna elmondanom kosztyán.
Mondjuk elég sok mindent...
Jó lehet, de lehet hogy van ami rátok se tartozik!
Ekkor megfordult kosztyán, és intett Agyaréknak, hogy hozzák.
Miközben egyre közelebb vonszolták a tisztet, látszott rajta, hogy elég kemény ütéseket kapott.
Megálltak előttem, A tiszt felnéz rám, látszik az arcán, a fájdalom, keserűség, és harag egyvelege.

Rajtam áll a döntés, legyek a "jó zsaru" vagy folytassam kemény kézzel.
ezen töprengek, miközben kémlelem Andropovot.


Nos kinek mi tetszik, lehet választani, rátok bízom a sorsát.
A, ha úgy döntötök hogy kemény kézzel, akkor Andropov a kihalgatás után hullazsákban távozik.
B, de ha jó zsaru, akkor... úgy is tudjátok...
Szavazás, várok tőletek. A vagy B?
 
Mi a frász folyik itt?! Kérdeztem egy másik katonától. Aki csak a vállát vonogatja. Senki sem tudja hogy mi történik. Csak nézzük az eseményeket. Egy benga transzport helikopter szállt le az udvaron, amin semmi egység, vagy század jelzés, és mégis katonai. Abból pár fickó szállt ki, közre fogva egy tiszti ruhában virító tagot aki elég rondán van szétpofozva. Aztán odasétál a másik tiszt, és elkezd a három másik emberrel beszélgetni. De az hogy miről van szó, az nekünk magas. Aztán a tiszt a beszéd után fegyvert ránt, és az összevert tag fejéhez nyomja. Odaszólok a többieknek hogy: "Mi ez? Valami leszámolás? Ez olyan már mint egy jenki krimi sorozat!" A többiek csak értetlenül nézik tovább. A csendet Grigorij hangja töri meg, amikor szól nekünk hogy: "Szerintem ehhez semmi közünk. Inkább menjünk vissza őrködni, mielőtt még felhívjuk magunkra a figyelmet." Még egy pár percet néztük tovább, aztán elvonultunk onnan.
 
Tartózkodom

Már egy hete nem nagyon történt semmi, javítgatom a fegyvereimet, építgetem a házam. Már alváshoz készülök, amikor hangos ordításkat hallok. Kicsit kinyitom az ajtót és kinézek, hogy mi a franc lehet ez. Mit látok? Vagy húsz vérszívót a házamtól 15 méterre. Ezek meg, hogy a francba kerülnek ide!? Lekapcsolom a petróleumlámpát, és tovább figyelem őket az ajtóból. Hirtelen az egyik nekiront az ajtónak. Majdnem elesek, a pisztolyommal kilövök egy kis résen. A dög nagyon ordít, a társai pedig felfigyelnek erre, és lassan a ház felé közelítenek. Gyorsan az ajtó mellé húzom az asztalt, de már látom, hogy az egyik bedeszkázott ablakot ütik. Nincs mit tenni, felrobbantom a házat.

Folytatás este, tanulnom kell a biológiát. Mostantól én vagyok gonosz karakter.
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul