Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Egy ágyban ébredek, nemsokára bejön Erdész.
- Szépen elintézted a vérszívókat, de te is majdnem ott pusztultál... - mondja.
- Nem volt más választásom. Azt sem tudom, hogy került oda annyi dög - válaszolom.
- Tudod, ott van a házadtól kétszáz méternyire se a fészkük. Honnan vetted ezt az örültséget, hogy beköltözz oda?
- Ez kértem fizetségnek, csak az illető elfelejtette elmondani, hogy ott vérszívók is vannak...
- Kitől kaptad?
- Lényegtelen. Megfogja bánni, hogy átvert!
Felültem, és elkezdtem pakolni a cuccaimat, közben Erdész kiment. Elővettem 1000 rubelt, és leraktam az asztalra, majd elindultam a Kordon felé.
 
egy kis jővőbe tekintés:

2017 Kijev

3 ember egy asztal körül ül, az arcokat nem lehet látni. a 3 emberke jóizüen eszegetnek, és borozgatnak, drága, és minőségi bort isznak. Egy luxus szállodában vannak.
Egyszer magszólal az egyik, egy idősődö hang: De jó ez az élet!
Mire egy másik fiatalabb férfi hang csatlakozik: Hát a zónátol jobb.
Ekkor egy harmadik, Női hang is csatlakozott: De ne feledjük milyen áron jutottunk ki.
Ekkor a 2 férfi teljesen lekonyulva hajtotta le a fejét.
Igen, emlékszem sokan áldozták fel az életüket aznap.
Sokan, jó barátok, igaz barátok. mondja a másik.
Életüket áldozták azért hogy élve kijussunk az erőműből.
Jaj ne már olyan szép volt ez a nap! Azért döntötek így hogy minket mentsenek.
Emlékezzünk rájuk!
Ekkor koccintottak. és tovább folytaták a társalgást...
 
Ó! Ó,igen! Ez az,amire vártam. Óriási és szörnyűséges dörrenés,mintha az ég meghasadna. Minden remeg,minden mozog,s az ég,az valami csodálatos színekben pompázik. Ilyen színeket még nem is láttam! Oly csodálatos ez a ragyogás,nem bírom levenni a szemem róla!
és most,hirtelen süket csönd,majd minden szürke lesz körülöttem.
A tagjaimat nagyon jól eső bizsergés hatja át,mintha új erő költözne a tagjaimba! Ez elképesztő! Megnézem a kezemet közben,koronafény izzik az ujjaim és a karom körül,ami egyre erősebben világít.
Azt mondják ez a halálos kitörés? Ez nem halálos,ez maga az életenergia!
Annyira erősnek és kipihentnek érzem magam. Hol vannak a többiek? Ők miért nincsenek itt?
Hirtelen minden vaksötétbe burkolózik,de csak egy pillanatra. A szemem azonnal átvált,és folyamatos ámbra-sárgában látok. Ni,amiért kijöttem! Ott vannak,aranylanak egy kupacban. Megyek,beszerzem az új palm topra valót!
A többiek csak majd ámuldozhatnak!
Na jó,azért csapunk holnap egy keményen elgörbített estét! taps1
 
Már javában reng a föld, amikor észreveszem, hogy múltszázadbéli barátunk nincs velünk.Most már amúgy sem lenne érdemes érte kimenni, nem hinném,hogy maradt belőle valami.A zóna mihelyst ad egy ajándékot rögtön el is veszi.Ilyen az élet.Egy idő múlva végeszakad a kitörésnek és váratlanul betoppan.Úgytűnik a zónában töltött negyven év alatt aklimatizálódott.Sőt még jókedve is van.Azt mondja, hogy valahogy képes megcsapolni azt a hihetetlen energiamennyiséget, ami ilyenkor elszabadul.Hát hogyha visszaemlékszem Látó is szerette a kisugárzásokat, de azért erre nem számítottam.Úgy tűnik egy új generáció van születőben a föld eme eldugott sarkán, amely már immunis a sugárzásra és a kezével gyógyít és még éjjel is lát.Meglehet, hogy egyszer a pozitív képességekkel megáldott stalkereké lesz a jövő.A zóna így válogatja ki őket ezzel adva tuttukra, hogy eltűri, hogy kutakodjanak benne, hiszen az ember is eldönti, hogy melyik orvos műtse...

Zónaálló barátunk annyira boldog, hogy mindenkinek fizet pár üveg piát.Van is oka mire felvágnia, hiszen legalább egy tömött hátizsáknyi relikviát talált.És nem is akármieneket. Talált egy emberfejnagyságú üveggolyót is, ami lebeg a föld fölött pár centivel, és egy kis áramütést bocsát ki ha valami vagy valaki hozzáér.Estére magasra csap a hangulat, már az elmúlt rendszer összes vezetűjére ittunk, én meg már csak azt az elektromos üveggolyót lökdösöm oda mindenki lábának az asztal alatt...
 
Nagyon feldobódva léptem be a társaim közé,akik épp akkor jöttek ki a fedezékükből. A nagy "D" betű azonnal kiült a homlokukra,mikor szembesültek az élő bizonyítékkal,hogy a kitörés mégiscsak túlélhető,sőt,akár a hasznára lehet az emberi szervezetnek. (Vagy mégsem?)
Mindegy. Én annyira boldog voltam,egyrészt attól,hogy megújulva, fizikai erőnlétem csúcsán éreztem magam,másrészt pedig,hogy egy halom relikviával a zsákomban-és a legmodernebb PDA és műholdas navigációs eszköz leendő boldog új birtokosának tudatával-hogy társaimnak azonnal egy láda legkiválóbb vodkát vásároltam egy másik ,szintén a közelben tanyázó stalker-csapattól.
Hát,el kell ,hogy mondjam,gyakorlatilag iszonyúan berúgtunk. Annyira,hogy a beszéd sem ment már,csak röhögtünk,bármin,amin a másik megpróbált kiejteni a száján,de persze nem ment.
Arra még ködösen emlékszem,hogy először ettünk valami halfélét is,meg uborkákat,és szépen sakkozgattunk a poharakkal,fiatal társam meg elszívott két doboz Camelt,abból a kartonból,amit csak úgy ajándékozási kedvemben vásároltam neki,mindenféléről dumáltunk-már amíg úgy ahogy félig józanok voltunk-de többre nem.
A reggel valami észveszejtő fejfájással indult, érdekes módon azonban hányingerem egyáltalán nem volt,és nem is szédültem,holott korábbról tudom, az alkohol gyilkosan hatott rám. Talán ez is a kisugárzás műve? Ha legközelebb már a fejfájásom is elmarad,mindenkit az asztal alá iszok,az már szent igaz!
Aztán,ahogy ködös tekintettel néztem ki a fejemből,eszembe jutott saját új képességem. Ugyan miért ne gyógyíthatnám magamat és a többieket a másnaposságukat leküzdendő?
Először a saját fejemet fogtam meg,amiinek hozományaként azonban a többiek még így ,erősen másnapos mivoltukban is acélrugó gyanánt ugrottak talpra,és kapkodtak a fegyvereikhez,és kezdték meg a kihátrálást az amúgy kedélyesen kialakított kis helyiségből.
Később azért elmondták,ijesztően néztem ki,mert a szemem úgy világított kékes fényben,mint az ő fejlámpájuk, a kis szobában pedig hirtelen nagyon is érezhető módon megugrott a hőmérséklet.
Igazán nem volt szándékomba sem megijeszteni,bántani meg még kevésbé őket,és jó időbe telt,míg bizalmatlanul ugyan,de újból a közelembe jöttek.
Kérdésemre,hogy esetlegesen az ő-gyakorlatilag az arcukra kiülő fájdalom és enerváltság miatt is jó látható-másnaposságukat is elmulasszam e,kizárólag társam jelentkezett.
Ekkor vettem észre az én erős dohányos barátomon,hogy valami nem egészen stimmel vele. Az korábbról is feltűnt,hogy erősen,sokszor krákogva köhög,de most,amikor engedte hogy a plazmanyúlványok a fülébe hatoljanak,megéreztem,a tüdejével baj van.
Nem szólok egyenlőre neki,de meg fogom keresni az alkalmat,hogy rábírjam,engedje meg a beavatkozást.
Más esélye pillanatnyilag,rajtam kívül ugyanis nincs a gyógyulásra...
 
(Amúgy tényleg Camelt szívok, ha nem telik Marlboróra. :D Na jó néha még szinfóniát is, mégiscsak válság van... :) )
Majd este írok, de most nemsokára megyek eddzésre.
 
65.óra alvás nélkül.
Nem bírom tovább !
Fogom a kutatási jegyzőkönyvet,és a fontosabb adatokat,és rohanok kifelé.Miután elérem a város szélét egy nagy meglepetésemre egy tudós csapatba botlok,akik felfigyeltek a jelre. Odamegyek,majd összerogyok,és elsötétül a világ.
 
Pfúúúúúúúúú...
Ez aztán kemény este volt.Még jó, hogy van orvos a "családban", ugyanis azzal a kissé riasztó halvénykék plazmacsíkkal még az antibiotikumokon is túltesz!Csak úgy megszüntette a másnaposságot!Örömömet csak az rontja el, hogy 27 évesen megaláltam a hajamban az első ősz szálat.Nomeg a mélyről jövő torokkaparó köhögési rohamok.Hiába, meglátszik az álltalánosban elkezdett cigi,vagy az is lehet, hogy csak a gázmaszk nélkül beszívott radioaktív por ülepedett le a romokban heverő tüdőmben.Bár nem hiszem , hogy a dohányosok réme, a tüdőrák utolért volna, mégiscsak harminc alatt vagyok.Bár egyes elméletek szerint a zónában az idő máshogy telik, néha felgyorsul, néha leáll, de mi észre sem vesszük, hiszen az idővel együtt a mi agyunk működése is felgyorsul, illetve lassul.Na mindegy, lassan tovább kéne indulnunk, hiszen ebből még az orvossegéd barátom ellenére sem élünk meg.Tovább kéne majd haladnunk az erőmű felé.
Hiszen az élet oly rövid, és a zónában bármelyik pillanatban kialudhat az emberélet gyenge lángja.
És különben is a zóna bármikor foghatja magát és, egyszerűen eltűnhet, vagy pedig elpusztíthat mindent ami benne van. A relikviák képződését is meg tudjuk magyarázni mindenféle fizikai és biokémiai folyamatokkal, de én mégis azt hiszem, hogy a zóna csak azért "gyártja" őket, hogy csaléteknek használja a gyanútlan stalkereknek, akiknek az életével később játszadozhat. A görbe este után ismét előtűnt fekete barátom, és most örömittasan rászáll az ak csövéreés röhög rajtam:Na mivan kicsim bagósom kifog rajtad az élvezeted tárgya?
Elhesegethetném, de minek? Úgyis elér hozzám a hangja, és minek menekülni a valóság elől?
Újra szóra nyitja csőrét:Harminc alatt őszülünk?Hehe úgy kell azt, inni dohányozni, meséld csak be magadnak, hogy élvezed hitvány kis életed , akkor legalább abban a tudatban döglesz meg, hogy megérte mindez. És mivan a Kutyával mi? Újra testet öltött, de csakis az ÉN közbenjárásom miatt, és most segít neked, hogy tovább odázd halálod napját, de rájöttem , hogy felesleges volt.Éppúgy, ahogy a te léted is az ÉN otthonomban!
 
No mit ad isten...meg volt a balhé, Andropov a határ szélen jár, ekkor a rádió beszól hogy 15 perc múlva erős kisugárzás lesz, mindenki menjen a bunkerekbe.
Éppen előttünk küldték ki a váltás őrjáratot a leszakadt vasúti hídhoz, ha nem találnak fedezéket akkor nem ússzák meg.
Amúgy is a katonai csapatokat nem szerelik fel olyan droggal, amit a tudósok nyomnak maguknak, isten bizony nekem nem is kell, nem drogoztam soha, nem is fogok!
Bár ami azt illeti a több hónapig őrjáratozó Katonai stalkerek, mindig betérnek szaharovhoz, egy kisebb doboz szer ért.

alig 10 per alatt vége is volt. ezért szeretem a külterületeket, itt nem olyan erős a kisugárzás, nincsenek nagy dögök. lehet pihizni, lazulni, na meg főtt kaját enni, persze csak tiszteknek, de én az vagyok. :D
Meg egyeztem a csapattal, hogy keresünk új HQ-t. Mázli, hogy Heg átküldte a kódokat, ás a koordinátákat Agyarnak is.
Elkértünk egy helikoptert, Agyar tud vezetni, mivel "szegényke" az amerikai légierőnél szolgált.
20 perc múlva a mocsár felett repkedtünk, a távolban egy Nagyobb bunkert vettünk észre, a pda koordináták egyeznek.
No fene, ekkora fegyver arzenált kapart volna össze Heg?
Mivel a híd ami átívelt a bunkert körül vevő radioaktívan sugárzó savas vízen, fél úton leszakadt, a bunker tetején szálltunk le.
Lecsúsztunk a szélén, a katonai parancsnokság most hívót vissza, meglepően jó volt a vétel.
:
Parancsnok megtaláltuk az őrjáratot. 2 ember meghalt, a többi jól van!
Ki a csapat vezetője? kérdeztem.
Valami Spetnazt Uram. Fontos?
Nem... Vigyék őket vissza a bázisra!
Értettem százados! jött a felelet.

Vissza térve a bunkerre, valami régi még a 80 évek elején épülhetett, masszív Atombunker.
Az első akadály egy hatalmas acél zsilip volt, mellette nem messze a falon egy kódzár volt.
na nézzük emlékszem-e még: 9..25..3.47..8? fú nem is 47...3. na akkor helyesen: 9253473
A hatalmas zsilip megmozdult, és kétfelé elkezdett szétnyílni.
Egy tágas, de mégsem a bunker belső részéhez tartózó helységbe léptünk.
egy újabb kódzáras acél ajtó.
ennek már tisztán emlékszem a kódjára: 1986
a dátum, ami megváltoztatta a történelmet.
Az ajtó kinyílt... bent korom sötét volt, a fal mellet mentem, míg el nem értem egy kapcsoló táblát, felfele rántva az energia a lámpákba áramlott, ami megvilágította a bunker belső terét.
Csak néztünk, mint borjú az új kapura: kb 1000m2 terület lett előttünk megvilágítva.
A kapcsoló táblától jobbra egy asztalka volt, rajta pár nagyon régi katonai térképpel.
Pripyat, Yantar, Limanszk, Vörös erdő, Yanov, Rostok Térképei voltak rajta.
a pripyati térkép akasztót ki a legjobban, még az óvóhelyek, és a titkos fegyverraktárak is fel voltak rajta tüntetve. hogy juthatott hozzá mindehhez?
Még egy össze hajtott, majdnem 1,5 méteres Az erőművet ábrázoló Szatellit térkép is volt az asztalon. ezen látszott a készítés dátuma: 2010.05.23.
Akkor ez a térkép egy vagyont érhet.

Istenem Heg te ezt kitervelted!
ötlött a gondolatomba a mondat.

A bunker másik végében egy kisebb helység volt, egy pár emeletes ággyal, szépen rendbe rakva.
lecuccoltunk, és kimentünk megnézni mit is kapart össze az elhunyt barát.
Mathias barátom, talált egy Gepárd nevezetű puskát, egy magyar gyártmány, úgy tartják, kategóriájában a legjobb.
Mathias mindig is vágyott egy ilyenre.
Agyar is megtalálta a kedvenceit, a nehéz-fegyverzeteknél. volt ott minden. a géppuskától kezdve a lángszórón át az aknavetőig minden.
Kosztyán a rohamfegyvereket nézte át, talált is kedvére valót. G36-os variánsok csigatárral, gránátvetővel stb...
engem sokkal inkább a térképek frusztráltak.
vajon hogyan tette rá a mancsát ennyi térképre, és ennyi értékesebbnél értékesebb adatra.
 
Este értem a Kordonhoz, azon belül Kopaszfaluba. Két fickó nagyon drága vodkákat ivott, minőségi cigiket szívott az egyik, meg ették a konzervaikat. Amikor még "kicsit" részegek voltak, az egyik kikotyokta, hogy talált egy rakás relikviát. A szerencsétlen negyed óráig mondta, mire sikerült befejeznie a mondatot. Miután már nagyba szunyókáltak, megfújtam pár relikviát. :) Volt nekik mint a szemét, úgysem veszik észre. Még éjszaka eladtam őket Szidorovicsnak, és felvettem amit Boris küldött. Ittvan minden ami kell az akciómhoz:
Vintar, Exoskeleton, Sörétespuska, hozzá 50 gumilövedék, RPG egy rakétával, könny-,füst-, hanggránát
Jó buli lesz! :)
 
Ébredezek . Egy ágyon fekszek. Nem tudom hol vagyok. Lassan felkelek. Kötések borítják sebeimet. Ez nem tudós felszerelés.Ez egy sztalker viskója. Kintről lövéseket hallok. Megfogom a Coltomat,és az ajtó mellé állok. Bejön valaki,és egy vérszopó csápjait tartja a kezében. Neki szegezem a pisztolyt és faggatom.
Ki vagy ? Miért segítettél ? Mi történt a tudósokkal ? Ő erre ezt válaszolta: -Egyedül hevertél Pripyat bejáratánál,és rád találtam. A nevem Doktor...
-Áttanulmányoztam a dokumentumokat ha nem bánod. Tudom ki vagy ! Azt is ,hogy miért vagy itt.De szólok,hogy már lemondtak rólad. 2 hónap késés után hozzácsaptak a veszteségekhez.
Mire én:-Hazudsz !
Ekkor egy jegyzőkönyvet rak le az asztalra. Friss jelentésekkel. Csakugyan ott a nevem.
Doktor:-Nézd a zóna itt nagyon megváltozott. Az adatok aggasztóak.Alaposabb kivizsgálásra van szükség. SSzeretném ha megismerkednél néhány barátommal.És én szótlanul bólintok,és már meg is kezdem az utamat ezzel az eddig ismeretlen doktorral a zóna pereme felé.Nem tehetek mást mert már ennyi idő után vagy dezertőrnek vagy halottnak nyilvánítanak. De a szabadsághoz való viszonyom alapján még mindig van egy biztos pontom.Lesz ami lesz...
 
Erős kitörés közeledik. Az őrnagy szólt nekünk, hogy azonnal fedezékbe kell vonulnunk. Mindenki a régi malomhoz kezdett futni, De mi inkább felrohantunk a hídra és az egyik ott rekedt tehervagonba vetődtünk. Mikor mindenki bent volt, rázártam magunkra a vagon hatalmas fémajtaját. Hirtelen erősen rázkódni kezd a talaj és élénk vörös színekben káprázik a szemünk. Fegyán csak a nyakában lógó keresztet szorongatja, Grigorij fejét lehúzva, fülét a kezével betapasztva, figyeli az eseményt, Jurij szemét becsukva várja hogy vége legyen, Nikolai meg csak nézi őket. Én csak a földön térdelve fegyverrel a kezemben vártam a végét. Bár nem értem hogy minek a fegyver mert hát ezt nem lehet így megoldani. Mikor már kezd alábbhagyni a kitörés, kezdünk felegyenesedni. A végén csak felröhögtünk és néztünk Jurijra, aki még mindig csak a földön ülve, csukott szemmel vár. Aztán ő is feláll, és kérdezi: "Már vége?" Ekkor még jobban röhögtünk. Elkezdtünk vele szórakozni hogy: "Mi van? Betojtál?" Ő erre csak morog magában. Aztán az őrnagy és a többiek is előjönnek, és mindenvissza áll a régi kerékvágásba.
 
Társam közvetlen utalásokat tesz arra,hogy hamarosan indulunk tovább,jelesül az erőműbe. Egyrészről megrettent ellentmondást nem ismerő kijelentésével-ez eddig csak Kerenszkij stílusában volt számomra érthető, Társaméban viszont nem,de inkább nem firtatom elszántságának okát-másfelől pedig örülök is,hogy megláthatom,mivé lett a nagy elgondolás,és kis szerencsével még eljuthatok az én időmben még csak nyomokban meglévő,félig kész épületekkel teli,de mára kísértetvárossá vált Pripjatyba is.
Akik voltak ott,vagy legalábbis hallomásból ismerik e terepet,azt mondják,jelen állapotában meglehetősen nyomasztó,és rendkívül veszélyes hely,ahol nappal főleg a különböző frakciók tagjai gyilkolják főként egymást a hadsereg,és a különleges alakulatok pedig-korrupt parancsnokaiknak köszönhetően-hol ide,hol pedig a másik tömörülés mellé állnak,attól függően,ki ígér nagyobb lét.
(Egyszerűen elképesztő,az én időmben a Vörös Hadsereg egyszerűen megszállta volna az egészet,és keményen odacsapott volna bármiféle renegátnak. Igaz ,akkoriban elképzelhetetlen anarchia az államgépezet szintjén,de ezt persze csak magamban jegyzem meg,nem akarván társaim haragját kivívni,s másrészt ők ezt úgysem értenék,hiszen jócskán a rendszerváltás után születtek...)
S folytatván ezt a gondolatmenetet,azt is megtudtam,éjszaka a város nem egyszerűen kiürül,hanem az emberek a bunkerekbe,jól kiépített állásaikba visszahúzódva várják a hajnalt,mert az éjszaka teremtményeivel ők sem tudnak igazából mit kezdeni. Információim szerint ilyenkor egy sor úgynevezett "irányító" csinálja ugyanazt a megbolondított kreatúrákkal,mint amit frakciók parancsnokai embereikkel nappal. Egymásnak eresztik őket,s élvezi a harcot,amiképpen azok szétmarcangolják egymást . Ez a mi szemszögünkből nézve teljesen értelmetlennek tűnik,de érzésem szerint-félig én is a Zóna szülöttje lévén-mégiscsak van valami mélyebb értelme,ami nem más,mint a kiválasztódás hatékonyságának növelése.Attól tartok, a cél valami más. nem akarok rossz jósnak bizonyulni,de a Zóna hamarosan nemcsak a kitörésekkel és az anomáliák révén fog támadni,hanem a legerősebb mutánsok révén is,hogy azok a meggyengült és nyugalomban levő határvidékek felé vándorolva,a magukat mindenhatónak képzelő irányítók parancsnoksága alatt,kitörhessen...
ha ez bekövetkezik,észveszejtő nagy bajt zúdítanak a közelebb levő emberi településekre. Valamit megérezhettek,megtudhattak rólunk ezek a szörnyetegek. És most ezt,ezt a gyenge pontunkat keresik bármi áron.
Nem,nem is az erőmű érdekel engem.Inkább a város.Sokkal fontosabb volna megtudnom,hogy működik e az,amire már korábban felfigyeltem,jelesen az,a többi mutáns messzire elkerül,nem jön a közelembe,bárhol vagyok is. Ha ők emberek volnának,azt mondanám,számukra én vagyok a "leprás".
S,jól lehet, nem azok,mégis azt gondolom,valami riasztót éreznek a közelségem miatt...
 
Ismét kölcsönhöz folyamodok pénzes útitársamhoz, hiszen neki van miből adnia.Csak én tengődöm itt a jól ismert ukrán szegénységben
Valamiért kérdés nélkül ad, bevásárlok mindenféle konzervet, öt-hat üveg vodkát és két karton prilukkit.Valamiért az olcsó dohány kaparása a torkomon és a tüdőmben visszaráz a valóságba és kizökkent az olykori eufórikus állapotaimból.Sőt még a fájdalmat is csillapítja , legalább is számomra.
Rendesen kitisztítom a felszerelésemet, különös gondot fordítva a jó öreg megbízható ak-ra.Nagyon sokszor jó szolgálatot tett már, de valahogy úgy érzem ez lesz az utolsó utam "Nyinkával".A fene, már megint ez az átkozott köhögés.Na mindegy csak Pripyatig bírjam, az is lehet, hogy ott találom a választ.
Valamiért nem tudom magamraerőltetni a gázmaszkot.Olyan lelketlen az egész, valahogy viszolygok tűle, a tüdőmnek már mindegy.A "felettes énem"hollóképében vállamra száll, furcsa mintha alig lenne súlya.
Valahogy az elmúlás gondolatával barátkozom.Nem sok ember tért vissza onnan, de választ kaptak valamire, vagy pedig megszabadultak a földi lét szenvedéseitől.

Jó jó gondolj csak a halálra , akkor később ér utol, hiszen ne feledd a római diadalmeneteken is egy rabszolga mindig a győztes hadvezér fülébe suttogta:Memento mori!(Ne feledkezz meg a halálról!)
 
Agyar meg találta a testpáncélok "részlegét" is, volt itt minden az egyszerű stalker ruhán át a Psz-9Md Vegyvédelmi testpáncélon keresztül, az Exo-ig minden.
Neki is állt agyar 4 Psz-9Md-s ruha fejlesztésének, mondván a vegy-és radioaktivitás védelme kiváló de a páncélja nem sok mindenre jó.
Ismerve agyart mire végez egy Exo páncélba öltött Tudós szkafandert kapunk.

Jómagam, elemezgettem a térképeket, főleg Pripyatét á-cetig memorizálni kezdtem, elvégre is nem lenne jó eltévedni egy szellemvárosban.
Elég volt nekem egyszer egy szellemhajón... azóta is emlegetem azt a bevetést...

A térképekre való bambulásomból csak egy arcomba nyomott vintorez rázott fel.
Lassan ellöktem magam az asztaltól.
Hogyan jutottak be? kérdezte.
Talán volt jelszavam?! mondtam kissé gúnyosan.
Ide a PDA-jával!
Kiével?
Heg PDA-jával! ordítja már-már állatias hangon.
Nincs nálam! elvesztettem!

Kosztyán kb 15 méterre mögötte biztosította ki a G36-osát.
Ekkor egy kicsit oldalra hajtotta a fejét: Ha megpróbál lőni, a barátja halott!
Nem vártam meg hogy vissza forduljon kitértem a fegyver elöl, bal kezemmel kiütöttem a kezéből, jobbal meg egy egyenest.
A pali a földre esett. Kosztyán odarohant hozzám, adtunk neki még 2 maflást, eszméletét vesztette, gyorsan megkötöztük, és bevágtuk az egyik üres szobába egy székre.
Eltelt vagy 2 óra mire magához tért...
 
Hamar eljutottam Yantarba. Lestoppoltam egy katonai teherautót, egy szép összegért el is vittek. Kitisztítottam egy hosszú csövet, tele volt zombival, itt vertem tábort. Kicsit lövöldöztem a fegyverekkel, meg a FAMAS-hoz csináltam egy kis tartószerkezetet, ami arra jó, hogy csípőből tudjak vele lőni, anélkül hogy fognám. Ezt pár erős gumival és fával oldottam meg. Szükség lesz erre az esti akcióhoz, mert nem tudom, hogy mikor kell a gumilövedéket és mikor kell éles lőszert használnom. Délután szétnéztem a környéken. Festéket kerestem. Találtam is. Az akció után szükségem lesz rá, hogy gyorsan eltünjek, mert keresni fogják az "ismeretlen elkövetőt". Kiváncsi vagyok, hogy mennyi vérdíjt tűznek ki a fejemre.
 
A válaszhoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Vissza
Top Alul