Akkor most jöjjön egy kis Rambo jellegű ámokfutás tőlem!
Egy rohadt dög hátba támadott, átdobott egy falon, csúnyán lezúzta a sisakom, a fejem is bevertem. Mi történik velem? Bevillannak emlékképek a múltból, Én itt dolgoztam! Én vizsgáltam a különböző rádióhullámoknak a forrásuk környezetére gyakorolt hatását. Mint később kiderült, ez volt az a bizonyos rádiósugárzás, amit a Perzselőnél alkalmaztak. Történt egy baleset, itt a laborban, egy tudós eltűnt, egy meghalt, kettőnek pedig szó szerint megsült az agya, belőlük zombi lett, én öltem meg őket, mikor rátámadtak a túlélőkre. Később kórházba szállítottak mindenkit, itt sokáig kezeltek bennünket, majd engem a sereghez küldtek, kutatónak a Spetznaz-hoz.
Szóval akkor megvan a kiesett hét év a múltamból.
Arra eszmélek fel, hogy Thunder és Agyar nyalábolnak fel a földről. Gyors tanácskozás, és a visszavonulás mellett döntenek, PDA-n akarnak segítséget hívni, de nem tudnak, nincs vétel idelenn. Körbenézek a teremben ahová belökött a dög. A régi sugárforrást vezérlő terem, innen lehet kapcsolódni az antennákra, mind a külsőre, mind a belsőre. Bekapcsolom a számítógépet, működik-e még? Igen, hibátlanul. Még a régi belépőkódom is érvényes, be tudom kapcsolni a sugárforrást, nagyszerű. Benézek a pult alatti szekrénybe, ott van még a PKM a lőszerekkel. Kiszedem onnan mindet, érzem hogy ereszkedik a vörös köd az agyamra, ennek rossz vége lesz.
Kilépek a társaimhoz, leteszem a hátizsákom, mindegyikőjüknek adok egy-egy pszi mező elleni védősisakot, Tatjána ruhájában alapból benne van ez a védelem. Kicserélem én is a sisakomat, a páncélozottra. Ráparancsolok a többiekre, hogy azonnal induljanak a felszín felé, 5 perc múlva felkapcsolom a sugárforrást és nem tudom milyen hatással lesz rájuk és rám. Bár sejtem hogy rám milyen hatással lesz. Leereszkedik a vörös köd és mészárolni fogok. Emlékszem minden apró részletére a labornak, tudom mit hol fogok találni. Beállítom a gépet hogy egy óra múlva kapcsolja le a sugárzást. Annyi idő elég lesz. Fentről egy durranást hallok, hanggránát, a megbeszélt jel. Felveszem a PKM-et, betárazom, már hallom az irányító hangját. A sugárzás leblokkolja a pszí képességeit, elveszti az erejét.
Felkapcsolom a sugárzást a belső antennán, érzem hogy leereszkedett a vérvörös köd az agyamra, nem érdekel más csak a kutatás és a pusztítás. Sebezhetetlennek érzem magam, megyek előre a folyosókon, céltudatosan, módszeresen vizsgálok át minden helyiséget, szekrényt, satöbbit. Meglátom a dögöt ami az előbb ránktámadt. Rászegezem a PKM-et és meghúzom a ravaszt, érzem hogy repülnek a golyók a levegőben, belecsapódnak a mutáns testébe, széttépve őt darabokra. Egy teljes rakasz lőszert belelövök a testébe, a 250 lövedék megteszi pusztító feladatát, a lény feladja az életéért való küzdelmet, rongybabaként csuklik össze a földön.
Megyek tovább, menet közben rakaszt cserélek a fegyveren, az üreset csak eldobom valahova, nem kell már. Még egy folyosószakasz és a központi teremben vagyok, a folyosón egy poltergeist repked összevissza, két repeszgránát elég neki, nem repked tovább. Ezek szerint erre is rossz hatással van a blokkolósugárzás. Elérem a központi termet, a terem közepén látom az irányítót, érzem hogy próbálkozik, de hatástalan, a sugárzás legyengítette. Ismét célra tartok a fegyverrel, meghúzom a ravaszt, ismét az ismerős érzés, mikor a lövedékek elhagyják a fegyver csövét, és cafatokra tépik az élő szövetet, kioltva benne az élet utolsó lángnyelvét is. Összecsuklik az irányító teste, nem törődöm vele, csak lövök rá egészen addig míg a rakasz a fegyveren ki nem ürül. Az üres fegyver kattanására térek magamhoz, hallom a PDA-m csipogását, letelt az egy óra, lekapcsolt a sugárzás. Rákapcsolódok a labor rendszerére, átnézek mindent az infra keresővel, az épületen belül én vagyok az egyetlen élőlény. Már csak a központi labor gépeinek átvizsgálása van hátra, begyűjtök innen is néhány winyót, hál istennek, a kísérleti 8 terásokat használták, ezekhez van megfelelő gépem Yantarban. Az egyik asztalon találok két mágneskártyát, az egyik üres, a másik egy Pripyatban lévő labort nyit. A PDA-ról belépek a központi rendszerbe, törlöm az összes belépőkódot amivel be lehet jutni, létrehozok egyetlen újat, az rámentem az üres kártyára, lekapcsolok minden rendszert.
Kifelé menet a laborból, találok még egy műszerész szerszámkészletet, Tatjánának nemsokára születésnapja lesz, szép ajándék lesz ez neki. Az egyik legdrágább készlet még ma is a piacon, ellenálló, tartós precíziós műszerek, szerszámok. Kilépek a laborközpont ajtaján, becsukom az ajtót, lehúzom a kártyám, ezzel egy jó időre lezártam a labort.
Felmegyek a felszínre, látom hogy mindenki, jól van, Tibérió is magához tért, káromkodik mert fáj a karja. Odasétálok a csapathoz, menet közben leveszem a sisakom, mosolygok. Mikor odaérek, Tatjána elé lépek, és egy Sok Boldog Születésnapot mondattal kísérve átnyújtom neki az ajándékát. Felnéz, majd vidám arca rémültre vált és ezt kérdezi: Hogy nézel te ki? Ekkor végig nézek magamon, látom hogy tiszta vér mindenem. Nyugodt hangon, teljesen fapofával válaszolok neki: Mint egy mészáros.
PDA üzenet érkezik: Sakharov barátom vár minket Yantarban, Tibériót rendbe kell hozni, érkezik értünk a helikopter.
