Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Esteledik, nem állok meg, minél hamarabb utol kell érnem a többieket és még fontosabb , hogy meg kell tudnom hogy mi történt Látóval.Mendegélemmég pár órácskát, de a fáradság győz és egy kisebb ligetecskében tábort verek.
Megrakom a szép nagy tüzet, elég hideg van nem tudom, hogy el merjek e így aludni védtelenül a semmi közepén. Valahogy úgy érzem mintha már nem tartoznék ehhez a világhoz.Olyan feleslegességgel keveredett hiábavalóság érzésem van. Eszembe jut egy vers valami magyar költőtől, amit még a gimnáziumban tanultam.Hogy is van... nem jut eszembe, csak egy mondat :Maradj feleslegesnek!
Iszonyatos ürességet érzek a lelkemben.Pisálni megyek egy kicsit távolabb a rögtönzött táboromtól, amikor meglátok egy fehér köpenyes diplomatacipős alakot, aki csak úgy nyugodtan mászkál a zónai éjszakában.
Valahogy úgy érzem mintha láttam volna valahol.
 
Hé. Én nem akarok siettetni senkit sem, meg biztos sok a dolgotok, de valaki idekanyaríthatna egy folytatást, mert már két napja nem írt senki.
 
Najóvanna,jóvanmánna! Akkó majd írok én,oszt kész,na! :D

Most már teljesen képes vagyok érzékelni magam körül az éj igencsak mély sötétjében bármit,holott olyan borús az ég,még a csillagokat sem látom.
Annak idején,amikor sorkatona voltam,láttam a harckocsizók által használt infravörös megvilágító és képalkotó eszközöket,de azoknak zöld és meglehetősen homályos volt a képük.
Itt és most teljesen kontrasztos és az ámbra árnyalataiban tündöklő látványban van részem,pedig nem hiszem,hogy valaki megvilágítaná a tájat egy ilyen színű fényforrással. nem,ez túlontúl abszurd.
Azazhogy mégiscsak?
Mi a szösz, mi világlik ott úgy száz méterre tőlem? Nem tán egy tábortűz az? De bizony,a lángjait látom lobogni.Úgy,olyan nagyon érdekesen,fényesen táncolnak...
Ez meg mi? Mi az hogy fényesen táncolnak? Honnan jut eszembe ez? Soha nem mondtam volna ilyesmit,egyszerűen csak annyit,hogy ég a tűz és passz.
Aztán megint villogni kezdenek a képek előttem,hogy szinte kénytelen vagyok megállni,mert olyannyira zavar.
Egy szemekkel ,látó szemekkel rendelkező "vak kutya" képét látom,ahogy a tábortűz mellett két mellső mancsába temetve okos fejét figyeli gazdáját,egy magos,vékony figurát. Szemeiben ott tükröződnek a lángok. És egy másik is ott van,aki észleli ezt és azon lelkendezik gyermeki örömmel,hogy a kutya lát.
A másikat -úgy tűnik-mintha már láttam volna valahol,valamikor.
Le kell ülnöm. Túl sok a villanó kép......
 
Na! Az őrnagy nemrég szólt hogy, az új csapat itt van és készen áll a bevetésre. Mondták hogy már csak rám várnak a kapu előtt, szóval jobb ha sietek. Pedig ettől a naptól tartottam a legjobban. Úgy néz ki itt az ideje hogy befejezzem azt amit elkezdtem. Kimegyek a kapukhoz, és látom hogy az új csapat és az őrnagy ott várnak rám. Az őrnagy hátul összekulcsolt kezekkel áll az újak előtt, míg azok szépen, egyenesen, vigyázzba vágva magukat állnak az őrnaggyal szemben. De ezek nem egyszerű újoncok, látni a ruhájukon hogy ezek az OMON-tól jöttek. Mert az egyenruhájuk eltér a többiekétől. Ezek nem a szokványos Beryl 5-M-es katonai ruhát viselik, hanem az újabb fejlesztésű bulat páncélozott öltözetet, amit csak a speciálisan képzett katonai sztalkerek kaptak. Akkor ezek szerint, ezek a srácok többet tudnak mint én. Na ez szép! Egy közönséges szpecnaz-osra bízni, négy különleges OMON specialistát. Nagyon érdekes. De mindegy. Az őrnagy azt mondta hogy mostantól ez az új csapatom, és most már nincs mese neki kell vágnom ismét a falubeli feladatnak.Azt is hozzátette hogy a csapat parancsnoka továbbra is én maradok. Nem tudom miért de az őrnagy azóta a precízen végrehajtott küldetés óta nagyon bízik bennem.
De visszatérve a tárgyra. Az új csapattal bele kell kezdenem ismét a feladatba a faluban, erre kaptam négy specialistát, egy halom fegyvert és lőszert, és egy parancsnoki terepjárót. Most már indulásra készen állunk, az őrnagy még sok szerencsét kíván és hozzá teszi hogy ha túléljük akkor elintézi hogy a csapatom és én itt verjünk tábort a kordoni határnál hogyha nincs feladatunk. Erre csak egyszerűen rábólintok. Aztán beszállunk mind az öten a járműbe, és elhagyjuk a határt.
 
RENIgade! Részemről annyi,hogy a karakterem tiplizett a laborból,magához véve egy csomó sugárzás elleni speciális gyógyszer-komplext, egy hadszíntéri sebészfelszerelést,némi fertőtlenítő anyagot,kötszert és élelmet,meg ivóvizet. Fegyvere nincs-hacsak a kétkezes katonai drótvágót nem tekinted annak-,és ráadásul a védőruháját is berakta a hátizsákjába.(meglehet nem is lesz rá szüksége) Rájött,hogy éjszaka úgy lát-ha nem jobban-mint nappal,és tökéletesen érzékeli a mindenféle anomáliákat. Most vagyont szeretne gyűjteni,mégpedig relikviák vadászása útján. Ugyanakkor látomásai,emlékvillanásai vannak egykori másik énjével kapcsolatban,aki Látó volt. Pillanatnyilag észrevett egy tábortüzet,amitől nem túl távol egykori társa éppen-hát,hogy is mondjam-kiereszti a felesleges hűtővizet.
 
na akkor egy kis horror:

Szóval a liftek mellett ott a létra, fogtuk magunkat és lemásztunk.
Egészen a legalsó szintre másztunk le. egy nagyobb fajta vas ajtó volt. lassan kinyitottuk,
iszonytató látvány fogadott ott minket. Csontvázak, koponyák, lépten-nyomon. a falon megszáradt vérfoltok. Erős idegzetű ember vagyok, de ettől a helytől már futkos a hátamon a hideg.
A talált térképek szerint a gyengélkedő felé vettük az irányt.
Ott sem volt fényesebb a helyzet. de legalább teljes volt a készlet. sugárzáselhárítóktól kezdve a sebészeti csomagig minden volt, a sebész be is tette a hátizsákjába.
ekkor egy kis konzervdoboz csapódott a földhöz, a sebész annyira megijedt hogy futásnak eredt.
Neee!! üvölti kareneszkij. de ekkor valami mögötte termett, és egyetlen csapással átvágta a falon.
Ekkor felén fordult, láttuk az agyarait....
Tűz!!! ordítja Agyar.
Nem kellet kétszer mondani, azon nyomban lőttük a tölünk 2 méterre álló majdnem 2 és fél méteres szörnyet.
Tibérió volt hozzá legközelebb, úgy pofán vágta, hogy a szoba másik végén landolt.
Agyarhoz közeledett, de ő nem várta meg, elővette a kését és egyenesen a nyakába állította szörnynek.
Felordított, A kreatúra a lábát használva belerúgott agyarba aki a földre esett.
Kareneszkij felkelt, és elkezdte lőni ő is a szörnyet. mire az felé fordult, és komótos tempóban nagyokat lépve halad felé.
Kareneszkij a fejére célzott. A kreatúra föl ordított újra, a fejéhez kapott, de gyorsan mintha ne is érezte volna hogy a szemét kilőtték a karmát Kareneszkij felé bökte.
Kareneszkij éppen hogy elhajolt, a 3 egyenként legalább 1,5 arasz nagyságú karom egyenesen beleállt a betonfalba.
Jobb keze is csapásra lendült, de hirtelen megállt kareneszkij fejétől pár centire.
A szörny jobbra nézett, kihúzta a bal kezét a falból, és ott hagyott minket.
Nem lőttem rá, nem tudtam eldönteni miért kegyelmezett meg nekünk.
Agyar feltápászkodott, és kareneszkijt is felsegítettük, aki még mindig nem tudta valóban megkegyelmezt neki a szörny, vagy egy irányító hívta el. de annyi biztos hogy egy fél cm es mély borostát vágott a sisakjába az első csapása a szörnynek, ami hogy biztos halál lett volna.
Bár a sisakon keresztül nem láttuk egymás arcát, szinte biztos voltam benne hogy mindegyikük épp annyira rohadtul fél mint én. Tibériót a másik sarokban találtuk meg, a keze kifordult a helyéről, és nem volt eszméleténél sem.
Egy gyors tanácskozás után a vissza vonulás mellet voksoltunk, elővévén a pda-t azonban azzal a tényel szembesültünk, hogy túl magas az interferencia a bunkerben ahoz hogy tudjunk üzenetet küldeni.
sajnos addig nem tudunk semmit se kezdeni amíg tibérió nincsen magánál, és én biztos nem hagyom itt.
 
('Scarecrow')!!!!!!!!

Annyit azért szeretnék hozzáfűzni,az én karakterem régebben lelépett tőletek,s a szörnytámadás időpontjában valahol a szemétdombok környékén bujkál,keresgél. Pillanatnyilag a volt gazdámhoz vagyok közel,néhány méternyire! (Éppen ezért jó volna,ha Kiscsillag is reagálna immár!)
A lelépést korábban már megvalósítottam,mert nem akarom,hogy gyávának és részvétlennek tűnjek a szemetekben.Legalábbis úgy nem,hogy mialatt titeket elpáholt a szörny,én meg nem segítek,s ezért szépen kérlek az egy sort,ami rólam szólt húzd ki.Már ha én voltam a sebész...Ha nem,akkor nem érdekes,csak akkor konkretizáljuk a dolgot! Köszi!
 
Akkor most jöjjön egy kis Rambo jellegű ámokfutás tőlem!

Egy rohadt dög hátba támadott, átdobott egy falon, csúnyán lezúzta a sisakom, a fejem is bevertem. Mi történik velem? Bevillannak emlékképek a múltból, Én itt dolgoztam! Én vizsgáltam a különböző rádióhullámoknak a forrásuk környezetére gyakorolt hatását. Mint később kiderült, ez volt az a bizonyos rádiósugárzás, amit a Perzselőnél alkalmaztak. Történt egy baleset, itt a laborban, egy tudós eltűnt, egy meghalt, kettőnek pedig szó szerint megsült az agya, belőlük zombi lett, én öltem meg őket, mikor rátámadtak a túlélőkre. Később kórházba szállítottak mindenkit, itt sokáig kezeltek bennünket, majd engem a sereghez küldtek, kutatónak a Spetznaz-hoz.

Szóval akkor megvan a kiesett hét év a múltamból.

Arra eszmélek fel, hogy Thunder és Agyar nyalábolnak fel a földről. Gyors tanácskozás, és a visszavonulás mellett döntenek, PDA-n akarnak segítséget hívni, de nem tudnak, nincs vétel idelenn. Körbenézek a teremben ahová belökött a dög. A régi sugárforrást vezérlő terem, innen lehet kapcsolódni az antennákra, mind a külsőre, mind a belsőre. Bekapcsolom a számítógépet, működik-e még? Igen, hibátlanul. Még a régi belépőkódom is érvényes, be tudom kapcsolni a sugárforrást, nagyszerű. Benézek a pult alatti szekrénybe, ott van még a PKM a lőszerekkel. Kiszedem onnan mindet, érzem hogy ereszkedik a vörös köd az agyamra, ennek rossz vége lesz.

Kilépek a társaimhoz, leteszem a hátizsákom, mindegyikőjüknek adok egy-egy pszi mező elleni védősisakot, Tatjána ruhájában alapból benne van ez a védelem. Kicserélem én is a sisakomat, a páncélozottra. Ráparancsolok a többiekre, hogy azonnal induljanak a felszín felé, 5 perc múlva felkapcsolom a sugárforrást és nem tudom milyen hatással lesz rájuk és rám. Bár sejtem hogy rám milyen hatással lesz. Leereszkedik a vörös köd és mészárolni fogok. Emlékszem minden apró részletére a labornak, tudom mit hol fogok találni. Beállítom a gépet hogy egy óra múlva kapcsolja le a sugárzást. Annyi idő elég lesz. Fentről egy durranást hallok, hanggránát, a megbeszélt jel. Felveszem a PKM-et, betárazom, már hallom az irányító hangját. A sugárzás leblokkolja a pszí képességeit, elveszti az erejét.

Felkapcsolom a sugárzást a belső antennán, érzem hogy leereszkedett a vérvörös köd az agyamra, nem érdekel más csak a kutatás és a pusztítás. Sebezhetetlennek érzem magam, megyek előre a folyosókon, céltudatosan, módszeresen vizsgálok át minden helyiséget, szekrényt, satöbbit. Meglátom a dögöt ami az előbb ránktámadt. Rászegezem a PKM-et és meghúzom a ravaszt, érzem hogy repülnek a golyók a levegőben, belecsapódnak a mutáns testébe, széttépve őt darabokra. Egy teljes rakasz lőszert belelövök a testébe, a 250 lövedék megteszi pusztító feladatát, a lény feladja az életéért való küzdelmet, rongybabaként csuklik össze a földön.

Megyek tovább, menet közben rakaszt cserélek a fegyveren, az üreset csak eldobom valahova, nem kell már. Még egy folyosószakasz és a központi teremben vagyok, a folyosón egy poltergeist repked összevissza, két repeszgránát elég neki, nem repked tovább. Ezek szerint erre is rossz hatással van a blokkolósugárzás. Elérem a központi termet, a terem közepén látom az irányítót, érzem hogy próbálkozik, de hatástalan, a sugárzás legyengítette. Ismét célra tartok a fegyverrel, meghúzom a ravaszt, ismét az ismerős érzés, mikor a lövedékek elhagyják a fegyver csövét, és cafatokra tépik az élő szövetet, kioltva benne az élet utolsó lángnyelvét is. Összecsuklik az irányító teste, nem törődöm vele, csak lövök rá egészen addig míg a rakasz a fegyveren ki nem ürül. Az üres fegyver kattanására térek magamhoz, hallom a PDA-m csipogását, letelt az egy óra, lekapcsolt a sugárzás. Rákapcsolódok a labor rendszerére, átnézek mindent az infra keresővel, az épületen belül én vagyok az egyetlen élőlény. Már csak a központi labor gépeinek átvizsgálása van hátra, begyűjtök innen is néhány winyót, hál istennek, a kísérleti 8 terásokat használták, ezekhez van megfelelő gépem Yantarban. Az egyik asztalon találok két mágneskártyát, az egyik üres, a másik egy Pripyatban lévő labort nyit. A PDA-ról belépek a központi rendszerbe, törlöm az összes belépőkódot amivel be lehet jutni, létrehozok egyetlen újat, az rámentem az üres kártyára, lekapcsolok minden rendszert.

Kifelé menet a laborból, találok még egy műszerész szerszámkészletet, Tatjánának nemsokára születésnapja lesz, szép ajándék lesz ez neki. Az egyik legdrágább készlet még ma is a piacon, ellenálló, tartós precíziós műszerek, szerszámok. Kilépek a laborközpont ajtaján, becsukom az ajtót, lehúzom a kártyám, ezzel egy jó időre lezártam a labort.

Felmegyek a felszínre, látom hogy mindenki, jól van, Tibérió is magához tért, káromkodik mert fáj a karja. Odasétálok a csapathoz, menet közben leveszem a sisakom, mosolygok. Mikor odaérek, Tatjána elé lépek, és egy Sok Boldog Születésnapot mondattal kísérve átnyújtom neki az ajándékát. Felnéz, majd vidám arca rémültre vált és ezt kérdezi: Hogy nézel te ki? Ekkor végig nézek magamon, látom hogy tiszta vér mindenem. Nyugodt hangon, teljesen fapofával válaszolok neki: Mint egy mészáros.

PDA üzenet érkezik: Sakharov barátom vár minket Yantarban, Tibériót rendbe kell hozni, érkezik értünk a helikopter.
 
Hol jelentettem ki egész pontosan konkrétan azt,hogy a karakterem gyáva? Idézd már,légy oly kedves Scarecrow! Pontosan keresd meg,idézd ide.
 
(Jólvan na reagálok, csak sok volt a tanulnivalóm.)
Felémnéz, megáll.
Én előveszem a zsebemből a makarovot, kibiztosítom célratartom és közeledek a pali felé.
Az egész mozgáskultúrája valahogy annyira ismerős.Márcsak pár lépés választ el mnkat, látom , megtudakolom, hogy ki ő és mit keres itt.Elég furcsa magyarázatot ad.Vagy valami elmebeteg(bocs), vagy pedig igaz az hogy valamiféle időanomáliába keveredett.Nem tűnik veszélyesnek lévén semmiféle fegyvert nem látok nála és a fizikuma sem kifogástalan.Kicsit régiesen beszél.Rágyújtok, kisvártatva szemei elködösülnekés mindenféle illatos füstről, meg táncoló fényesekről motyog megváltozott hangszínnel.
(Innen légyszíves te vidd tovább, nem akarom megírni a karaktered további cselekedeteit, hiszen az én szegényes fantáziámmal nem hiszem , hogy meg tudnám mondani, hogy mien dolgok ötlenek egy félig kutya félig ember személyiségű, ember eszébe.
 
Black: Adok egy ötletet! (Persze lehet hogy már tudod) A poltergeist-ek nem látnak, nem hallanak, hanem a tárgyak mozgását érzik a gravitációs mezőben. A sztalker vadászok általában azt javasolják hogy ha poltergeist-el találkozunk akkor maradjunk mozdulatlanok (mert akkor nem érez minket) és csak rövid sorozatokat lőjünk rájuk. ( ezt a tanácsot a vadász adta nekem a CoP-ból) Talán ebből ki lehetne hozni egy jó storyt. Nem?
 
Vissza
Top Alul